KapcsolatKifejlett farkas vagy,
bár az Ulfricod szerint kész csoda, hogy ez bekövetkezett. Ellentétben más alakváltókkal, te viszolyogsz az érintésektől és a nagy falkatudatot sem vagy képes érezni. Mi ennek az oka? Hm, inkább ki. Egy vámpír. Egy férfi, aki 6 éves korodban rabolt el a szüleidtől és vitt magával, hogy szolgáld más gyerekekkel együtt. Mindenféle téren. Mellette nőttél fel, mígnem 13 éves korod tájékán megtámadta a gazdád egy vérfarkas. Te, mint hűséges szolga megmentetted a vámpír életét. Közé és a támadó vérfarkas közé álltál a parancsa ellenére is. Mikor karmai beléd vájtak, diadalittas mosoly terült szét az arcodon. Már nem voltál számára értékes. Farkas lettél, de az Ő nyomait még mindig viseled a lelkeden. Hosszas utazások után érkeztél St. Louis-ba,
ahol más választásod nem lévén csatlakoztál a farkasfalkához. Azonban képtelen vagy közel engedni magadhoz őket, még akkor is, ha a farkasod üvöltve követeli az érzést.
A sérült lelked blokkolja, felülírja őt. Szenvedsz, fájóan szenvedsz már régóta. A társaid pedig aggódnak. Más választás nem lévén, magad választottad inkább a Bűnös Vágyak színpadát még úgy is, hogy viszolyogsz az ott megjelenő vámpíroktól. De Dmitrij,
aki benned egy nagyon érdekes kis lényt lát ígéretet tett, hogy csak az érint meg,
akinek te megengeded. Szóval táncolsz. És néha, az emberi nőknek hagyod, hogy megérintsenek. De valójában? Félő, hogy te és a szörnyeteged veszélybe fogjátok egymás épségét sodorni, ha nem elégítitek ki mindkettőtök szükségleteit. Fordulsz valahová segítségért? Esetleg egy terápia? Mi lesz ha felbukkan egykori gazdád?