Követtem a hiénák oly ismerős erejét és itt vagyok egy egész szemrevaló épület előtt. Neverland... hmmm akkor a névhez méltó módon kell megjelenni. Még a végén csalódást okoznék valakinek. Az őrök már most méregetnek. Persze, meg kell szűrni a vendégsereget, de majd pont én akadnék fent a rostán? Nem szeretem a kudarcot, az se engem és mivel nem vagyunk jóban... be kell jutnom elsőre, hogy elkerüljük akár a rövidke találkozónkat is. Bűbájt hívok segítségül, mint mindig. Elfed a kíváncsi szemek elől és Elillan a szagom a figyelmes orrok sajnálatára. Nem marad belőlem semmi amit meg lehetne találni, egyenlőre. Megvárok egy érkező férfit és ahogy nyílik az ajtó tudtukon kívül engedik be magát a csalót is.  Mert én kiszolgálom magam és... váo ez a hely eddig jó. Nézek körül óvatosan kerülgetve az élőket. Hatalmas beltér gyönyörű, lányokra és a hangulatra sem lehet panaszom. Megtartom fantomi voltam és belengem a termet. Méregetem az állományt, és keresem fajtársaim nyomát rajtuk, de hiába. Itt ott egy két friss harapás, de hol maradnak a vámpírszolgák vagy egy erős vámpír jelenléte? Tényleg valaki hagyna parlagon heverni ennyi nőt? Vagy pont olyan mákom van hogy nincs itt egy hívójuk sem? Veszek egy mély levegőt. Először is koncentráljunk mielőtt elragadtatom magam. Kell hogy hol is vagyok, mármint város. Aztán jó lenne tudni ki az ura és valahogy írni is kéne neki. Ej az illem az a fránya illem. Remélem kicsit rugalmasabb mint a legutóbbi fazon, vagy megint sok hülyeséget kell csinálnom, de egyszerre csak egy dolog. Kéne a góré, ő majd válaszol az apróbb problémáimra, meg esetleg más óhajomra.
Nem sietem el a keresést még azért van egy kevéske időm napfelkeltéig. Megnézzük a bárpultot, a táncoslányokat meg még egyszer a lányokat. Megállom hogy megdobáljam őket 10 dollcsisokkal. Egyrészt az segítene lebukni, másrészt valahol elhagytam a tárcám. A kudarcok ellenére is megnézek legalább két számot mint vigasz és megint elmerengek mire leesik a fő célom. Igen igen... góré, kérdések, főfejes, levél. Kicsit megszűröm az éterben kavargó energiákat és már meg is van ki lesz itt az oba. Második nekifutásra egy halandó is megmondaná hogy a feszülő ruhás csaj a koponyákból épült trónon azzal a tekintettel amitől egy átlag férfi inkább elbújik vagy nemet vált, feltehetőleg az Oba lesz. Hát nem tünemény? És ha ő vezeti ez a helyet, amíg nem tudom a nevét... Csingilingnek fogom hívni. Végül is ki más lehetne a kalauzom Sohaországban?? Első körön nyissunk egy forró üdvözlettel. Láthatóan unatkozik, hát dobjuk fel a napját. Megigazítom a felsőm és pontosan az orra elé állok. Elengedem a bűbájt hagy szálljon magasra felfedve ki is áll ott. Ahogy a lepel tovalebben előrajzolódik alakom és egy széles mosollyal illetem a hiénát meg egy rövid csókkal, hisz miért ne éljek vissza a helyzettel? - Helló - Nézek a szemibe és el is vesznék benne, ha ismerve a hiénák természetét nem a visszavonulást választanám. Mint minden jó előadó a műsor kezdete pillanatában elbújok a függönyök között. Csak ez a szövet ismét a bűbájom óvó láthatatlansága és a különszám maga az Oba dühe lesz. Nem szeretik az erős nők ha a bolondját járatják velük. Én meg szeretem ha egy konok nő morcos. Szerencsémre én még békepárti, hűvös vérmérsékletű obát bizony nem láttam. ezt észben tartva lépek még azért kettőt hátra és várom mi is lesz a valóság és vajon eltér e a képzeletemtől?

Mélyet sóhajtok, és a sokadik vonagló férfit nézem, aki mindent megtenne, a csillagokat lehozná, a bankkártyája pin kódját nekem adná, csak egyetlen éjszakára legyek az övé. Meg egy francokat. Olyan férfi még nem született halandó létére aki felért volna arra a szintre hogy én igent mondjak egy ilyen ajánlatra. Carina magára vállalja és kezénél fogva elvezeti kap egy ingyen piát, és mehet tovább. Nincs jó kedvem, és nincs ínyemre most ez a tömeg, már megfordult a fejemben hogy felállok és elvonulok, a többiek majd tartják a frontot, meg a határt, a keretet, vagy a gyertyát.
Nyugtalan vagyok. Magam sem értem mért, pedig minden rendben megy, a lányok szépek, kívánatosak, és a bőrfűzők szálai között is van tíz, húsz, ötven dolláros is. Akkor meg mi a fene bajom van. Nézem a teret, mindenki bulizik, a zene üvölt, a pia fogy. Átlagos nap, de a trónom szélét mégis erőből szorítom, hogy mindjárt elreccsen.
Nos… meg kell mindenkit nyugtatnom, nem vagyok parafenomén, nem tudom előre mi következik, egyszerűen a hiénám ad egy plusz intuíciót, egy olyan megérzést mint pókembernél ha feláll a szőr a tarkóján. Valami nincs rendben, fingom sincs hogy mi, de nincs rendben és lehet hogy ettől egy induri pindurit zabos leszek. Mondjuk úgy kicseszettül kurvára.
Szóval érzem a semmit, vagy valamit akármit és bármit is, amit nem kellene amit nem tudok megfogni, meghatározni mégis fojtogat láthatatlanul, és az elmémet egy gyaluval simogatja újra és újra egész lassan, hogy legyen időm kiélvezni. Jelentem sikerült, most már abbahagyhatná.
Nézek magam elé, és már épp megállapítanám, hogy túl sokat dolgozom, és be kellene a helyet zárni úgy egy hétre és ázni egy wellness központban, mikor is… derült égből… basszam az anyját.
Megjelenik közvetlenül előttem egy vámpír, majd puszit nyom a számra, köszön, a szemembe pillant, majd újra eltűnik. Megmondtam vagy megmondtam?
-A tömeg bűbáj emberi törvénybe ütköző, és jelenleg nem egy halandó tartózkodik az épületben, így ezzel megsértetted mind az állam, mind a Város Urának rendelkezését. Két lehetőséged van, vagy felfeded magad és megpróbálod kimagyarázni miért is ne jelentsem a kihágást, vagy folytatod a kisded játékodat és a helyi vadász társaságnál jelentem, meglobogtatva egy száz dollárost, kérve hogy a koponyád hozzák már el nekem emlékbe, ha már a gerinced úgy sincs meg, hogy megállj előttem ahogy egy férfinek illenék.

Valami grandiózusra számítottam. Düh kitörés, keresés földön vízen de legalább valami nagyon baljós morgás. Ő meg csak pislog aztán hideg vérrel megfenyeget. Abból is valami kezdő dumával. Hol van az az igazi hiéna düh elfojtott nevetéssel vagy épp mániákus kacagással? Szikra pattan a fejemben és körülnézek. Nincsenek kamerák. Eddig se láttam és második körbenézésre sincs itt semmi. Mégis valahogy zavar amit látok. Vihar előtti csend? Tapasztalt vámpírvadász? Mi a titka vajon? Vagy csak ennyire nem érdeki a helyzet. Megdob egy idézéssel megfűszerezve a vadászokkal és vége. A gerinctelen dumát már fel se veszem. Ez kb az alap iskolája a hogyan ugraszd ki a nyulat a bokorból című trükköknek. Hass a büszkeségére, sértegesd, nevesd ki, fenyegesd meg facebook tiltással... mind egy mi, csak előjöjjön és te legyél újra lépéselőnyben a hazai pályán, őrökkel és fegyverekkel. Ha annyi dollárom lenne ahányszor ezt a trükköt beszívtam fiatalon, Lenne vagy 2 dolcsim. Igen... aki nem tanul a hibájából az hamar megdöglik én pedig jobb szeretek másokból okulni mint a sajátomból. Ezért van meg az összes ujjam, végtagom meg úgy minden. Óvatosság és némi agyjátszma, amiből ő okosan kezd mert már sikerült elbizonytalanítania egy pillanatra. Vagy nagyon tud vagy jól tenyerelt bele a dologba.
Teszteljük le milyen vendégszerető is ez a hideg és komor Csingiling. -Ilyen alap dolgokkal takarózni. Ne tedd magad nevetségessé, ha nem lennék biztos a dolgomban feltehetőleg nem csinálnám, de legyen, lásd ki is vagyok. - Szól hangom a fejében és bár a szagom elviszi az illúzió akkor se mondtam hazugságot. Látni fog, de mindent a szemnek semmit a kéznek. Azt hiszem ezzel a mottóval kb tisztában lesz.
Ígéretem első lépése önmagam álcája. Egy tökéletes képmás akinek a szaga, kisugárzó ereje és jelenléte van. Ráadásul a dublőröm érintését érezni, de ha ő nyúl bele ... akkor bajban vagyok, át fog csúszni rajta a keze hisz nincs ott semmi a nagyon meggyőző hazugságon kívül.
Szóval én beállok a jobb oldalára és induljon a buli. Teremtett klónom előkerül. Lassan körvonalazód, legyen csak színpadias a belépés. Valahogy úgy ahogy a predarot jön elő a filmekben.  Halovány paca, aztán kék suhanó szikrákkal a test felszínén előkerül a színe is és teljes képe is. Innentől övé a porond. Hangom belőle árad, mosolyom az ő arcán rajzolódik ki. Meg ha golyó repül azt is ő fogja kapni.
Meghajolok és ép a becsült kartávolságon kívülre lépek. - Így már nyugodtabb kedves? A nevem Zephyr. Némi útba mutatásért jöttem. Meg megismerkedni a helyi hiéna falkával. - Kíváncsi vagyok a most mi következikre. Ha kicsit okosabb lettem volna legalább kilopom a fejéből mi is a neve, vagy néhány adatot ami közelebb visz hozzá... de lehat pont az lökne el. Először derüljön ki milyen a kapcsolata  a magamfajtával. Nincs vámpírszaga és lehet nem véletlen. Pont emiatt míg a másom van porondon én figyelek. Gránát, gáz vagy bármiféle fegyver aminek területi hatása lehet az bajba keverhet engem is nem csak a hamis felemet.

A higgadtság olyan méreteket ölt bennem, hogy ha nem tudnám, hogy egy állat vagyok, megijednék, hogy elraboltak az ufók, és kicserélték az agyam egy birkáéra. Persze tudom, nem túl etikus fenyegetni egy vámpírt, szegény jelenleg egyedül van kócerájban, mivel megjelenése és bemutatkozás már riasztotta a védelmi rendszerünk és a békés vendégeinket feltereltük a szobákba, hogy lányainkkal foglalkozzanak, míg ezt az apró problémát lerendezzük. Moyra pillantásával nyugtázom, hogy minden a legnagyobb rendben, már csak az a másik közel száz, százötven emberrel és váltóval van probléma, akik a vendégeink és ennek a fasznak a megjelenése elronthatja a szórakozásukat. Mindenkit nem terelhetünk fel, és ha ez miatt nem akarnak majd nálunk szórakozni többet… A színpadon tekergő lányok körül füst kezd gomolyogni, csak a show része, talán. Olyan mint a habpartynál, a közönség is kap, mindenki tombol benne, táncol, elég sűrű hogy lehessen játszani vele, és rájuk nem hat… melyik váltót izgatja hogy szenteltvíz e az alapanyaga… Már csak szóval kell tartanom ezt a …
-Nagyon látványos… de még mindig a várus ura elleni cselekedet... vagy talán nem is tud az itt létedről? - mindjárt hányok, megint egy eszement seggfej aki a fejemben turkál szóval vagy tápos csibe vagy egy hívó… még hogy átlagos nap. – Némi útbaigazításért? Nos az ajtó arra van… - mutatok jobbra, eltávozhat arra amerről jött és vissza sem kell térnie. A második felére a mondatnak már nem tudok elsőre mosolygósan válaszolni, azért jött hogy megismerje a helyi hiéna falkát… szóval hívó. A középkorban máglyán égetnének meg. Talán most is.
-Szóval az igazi ok hogy ránk vagy kíváncsi… ha jól sejtem minden okod meg van rá, és nem épp az hogy a sexipar ezen ágába akarsz beszállni és egy nagy táskányi pénzt hoztál hogy üzletrészt akarj vásárolni. Akkor nyilván nem csak úgy megjelensz és ránk rontasz egy forgalmas estén… kockáztatva hogy a leendő kis falkád bevételétől esik el… miattad… - lelkiismeret? Ezeknek nincs olyan, kár is lenne megpróbálni hatni rá, de a köd már egy méterre jár és lassan eléri az előttem állót is. Táncolj kis vérszívó… táncolj míg marja a lábad…

Tudtam hogy túl nyugodt. Ez már szinte hatodik érzék. Semmi sem mehet zökkenőmentesen pláne ha én szórom fel az utat szándékosan öklömnyi kövekkel. Bejöhettem volna udvariasan, köszönök mint minden normális ember, elmagyarázom a helyzetem és az igényeim. Végig kedves nyugalommal mosolyogva tisztelettudóan. Pffff... lófaszt. Alig múltam 900 én még túl fiatal vagyok a taták szórakozásához. Vagy sose leszek elég idős ilyesmihez. Nem is érdekel különösebben. Bárki is a város ura, majd valahogy zöld ágra vergődök vele. Makacs faj vagyunk, de legalább az ész érvek hatnak. Nem úgy mint erre a szívtelen szörnyetegre aki már most a szívembe lopta magát. Füst... heh. Hagy tippeljek van ilyen vámpírra, váltóra és ideggázzal is kikeverve, attól függően kit akarnak tőrbe csalni hazai terepen. Azért mielőtt túlbecsülöm közel megyek és még hozzá se értem a gomolygó párafalhoz már bizsereg a bőröm. Hogy az a kurrrrr... azt a jól felkészült bolha rágta valagad.
Az első mondatot nem tudom lereagálni a fantommal. Nem figyeltem mert a csapdával bíbelődtem, de hamar visszatérek és agyalok, közben meg sietve bábozok.
- Arra... hát ez remek. Az hittem ez olyan egyirányú valami ahol tilos megfordulni. Megkönnyebbültem. - A fantom vigyorog az obának lefagy a mosolya, én meg már egy ideje komoran figyelem mi a bánatos faszt csináljak most. Már le kéne leplezni magam? Kicsit bekeményíteni? Mire befejezi a következő felesleges és üres dumát már megvan mi lesz. Mögé állok és őt is klónozom, az eredetit meg eltüntetem. A baj csak az, hogy a tömegbűbáj rá is hat. Tehát látja mi is folyik itt és az imposztor is tök egyértelmű lenne. Most jön az ármány, némi árulás. Ahogy felkel a más én megragadom a valódit és meg is harapom. Karmazsin vére nem csak csodás íz a számban, hatalom is felette. Teste és elméje kerül uralmam alá, élve hívásom előjogával és harapásom erejével. Megbénítom.
Ezalatt "ő" mérgesen áll "velem" szemben míg a más válaszol, az idő meg rohamosan fogy.
- Az igazi okot te már nem fogod hallani csak a talpnyalóid. Tudod miért? -
Én se halom, suhanok ki zsákmányommal, bőröm bizsergetőjével. Ez a hatás vagy az ő tehetetlen dühe vagy a szenteltvízpára ami összezárul mögöttem, de rám is jut egy kellemetlen adag. Én kilépek ő velem van a két kamu meg pukkan és füstté válik. Ha minden jól megy igazi értetlenséget és pánikot keltve, marad hűlt helyük.  Nem is baj, nem könnyű az obát tartani és bábozni is, teher esik le a vállamról ahogy kiérünk és már csak ketten vagyunk illúzió nélkül. Kint a biztos távolságban elengedem őt hagy dühöngjön, én meg felkészülök erre, mert valami biztos lesz és tuti nem egy pipával fog üdvözölni. Pedig nem ellenkeznék.
- Na végre csak ketten vagyunk kicsi foltos. Ezt akartad nem? Szemtől szembe lenni. Hát ennek ára van. Most pedig beszélgessünk és ha jó vagy... - Az arcába hajolok - Cserébe én is jó leszek veled. Szóval? némi útbaigazítás? Hol vagyok, ki vagy stb? -

Első gondolatom az volt hogy ostoba… nos a második is az. Talán csak játsza a bolondot, de egyre gyanúsabb hogy tényleg az. Hogy eltévedt és azt hiszi ő az aktuális kelj fel Jancsi… ismerős? Mindig ez van, már meg sem kellene lepődnöm, talán ezért van az unott nyugalom rajtam. Abellel kezdődött minden, egy ilyen nap volt az is, bár ő nem betévedt, ő tudatosan jött, hogy bizonygassa helyem van alatta, akármilyen értelemben. Aztán jött egy másik, üzletelni akart, ő legalább vette a fáradtságot és megtanult beszélni. Az erőszak kifizetődő a mi világunkban, de mint a karácsonyra itt is igaz hogy jobb adni mint kapni. Mazok előnyben.
Felállok, mert mindig kell mindenkinek egy kis segítség, egy lépés hátra, a jótékony köd feledésébe, hát mért ne legyek én az aki megadja neki amire szüksége van?
Roxy mindig azt mondta sose becsüld alá az ellenfelet, mert az onnan fog támadni ahonnét nem számítasz rá. Igaza volt, mert a fájdalom körbe ölel és testem bénultságba süllyed. Az érintést még éreztem, az ujjakat az alkaromon, de túl gyors volt. A vámpír még mindig előttem… bűbáj… hogy nem veri bele az a jóbüdös megveszekedett mocskos telibe szart kurva élet.
Egy hang sem képes elhagyni a torkom, érzem hívását, fogva tart, láncra ver, megbéklyóz, és elnyel. Hallom a hangját, az övét, a klónjáét, olyan egy, hogy magam sem tudok különbséget tenni, egyszerre szól előlem, mögülem, mindenhonnan, meg tudna vele fojtani.
Testem könnyű, felkap és csak a hideg szellő ami ismerősen köszönt. Először csak a hideg, ölel körbe, majd a tagjaim is visszakapják a képességet, hogy azt tegyem amihez a legjobban értek… fájdalmat okozzak.
Minden vámpír faszfej… nem Trevor… még te is az voltál… csak az elviselhetőbb fajtából, vagy csak a többiek miatt voltam elnéző. Arcomba hajol és az árról társalog… ár… amit ő fizet vagy én fogok? Mert feltételezem a falkám épp arra készül hogy felgyújtsa a várost, egy vámpír miatt aki elvitte az Obájukat. Roxy sokmindent mesélt, és sokmindenre megtanított, de… a fricc doki mondta az ide illő tanácsot, és ez nem a Joda-s tedd vagy ne tedd… francokat… tedd, de semmi esetre se gondolj rá. Ha valami zsigerből jön, ha épp a reakciód és nem egy kósza gondolat amin elfilózol, nos… az életed mentheti. Ahogy megérzem minden tagom, és ez a pöcshuszár kitetovált helyes faszkalap a pofimba hajol majd útbaigazitást kér, hát kedvet érzek… akarom mondani reflexet érzek, és már mozdulok, gyorsabban mint hogy a pillantásom elérné az övét.
A pisztolyom eldördül… egyszer… kétszer… imádom az én kis félautomata szépségem. Mit tehet az ember lánya ha a világ veszélyes, az éjszaka meg tele van szörnyekkel? Meghúzza amit meg kell… vagy őt húzzák meg.
-Ez itt a hiénák földje… üdv a pokol tornácán… - az ezüst ha nem is öli meg, de megzavarja a kis csudimudi érzékeit, a képességeit, az erejét és az elcseszett mániáját a bűbáj használatára. – Amit pedig én akarok, az nem kettesben maradni egy idegesítő seggfejjel… hanem hogy eszedbe se jusson, kárt okozni a falkámnak… sem véletlenül sem szándékosan… ez csak figyelmeztetés volt… játszadozhatsz életed végéig… de ha velem cseszekedsz gyorsabban eljön az a vége, mint gondolnád.

Ülök egy fa tövében és az előttem álló foltost nézem. Az éjszaka hűvös, mint a tekintete, az ég felhőtlen mint a mai este szórakozása. A tüdőm lyukas... igen lyukas, erre nincs szép hasonlatom. Sejtettem, hogy valami bosszú, vagy erőfitogtatás fog következni, de véletlen sem tapiztam meg elengedés előtt. Hiba volt. Erre a mulasztásra 2 friss seb emlékeztet mellkasomon és hasfalamon. Áldom az eget hogy nekem már csak a szívem létfontosságú szerv. Meg most a tüdőm lenne, mert beszélnék az ő szavaira, de csak véres hörgés és némi csakis erre a sebre jellemző vicces sípolás hagyja el testem. Picit alábecsültem. Arcába hajolni és nem figyelni semmire, mert vakon bízok a belépőm okozta sikerben... picit alábecsülés volt. Ezért estem hátra egy fáig és ültem le, véremmel csíkokat hagyva a kérgen. Szarügy...
Ha nagy szarban vagy, vagy tovább kevered, vagy ráborítod valakire, mondaná Loki. Mindig volt valami félbölcs hülyesége amit osztogatott de valahogy állandóan bejött neki. Most vajon mi lenne a helyes megoldás? Másodszor is beszélni próbálok. Hegszövetet és alvadt vért köhögök fel, amitől önkénytelen elfintorodok. Ezüst... legalább nem szenteltvíz vagy gyújtó. Vannak helyek ahol ez a lövedék választás már a kedvesség és szimpátia jele. Valamit végül csak kinyögök.
- Biztos nem ez a pokol. Nem látom az exeimet és a múltkori bulim után Lucifer távolságtartási végzést kért ellenem. - Vigyorgok pedig fáj mindenem. Felkelni sem tudok, csak úgy erőből, kell némi lendület hogy talpra álljak.
- Én se akarom hogy kár essen a jövőbeli falkámban. - Szívem védelmezője előkerül kabátzsebemből. Egy titánium laposüveg benne alvadásgátlóval és némi tartósítóval felkevert vér. Nem a legfinomabb, de most kell egy két korty, hát mielőtt folytatnám komótosan letekerem a kupakot és megcsapolom a tartalmát. - Huh... máris jobb. Szóval... - Visszacsúszik helyére a fém flaska. Megropogtatom a vállaimat és egy kedves félmosollyal a vaslady felé lépek, de véletlen sem közel... megint elsülne a fegyvere.
- Még mindig nem válaszoltál... - Nem vagyok fitt, de a vér azért erővel áraszt el amit most jól be kell osztanom, míg el nem érem a célom. A legkönnyebb dologgal kezdem. Aki ilyen jól lő az tuti harcedzett és izommemóriában vannak a reflexei. Nem kell semmi grandiózus csak a fegyveres keze felől egy hagos puskadurranás és a feje közelében szétrobbanó fatörzs hangja. Ez megfelelő és ráadásul energia gazdaságos trükk.  Arra bőven elég, hogy még közelebb lépjek míg nem rám figyel és szemtől szembe lehessünk. Ha lőni akar meg fog kellenem próbálni elkapni a kezét, de még nem akarok annyira hirtelen mozogni. Az egyik lövedék sajnos csontot ért és bent maradt. Nem vagyok orvos de a fájdalom és az ezüst bizsergető érzése összetéveszthetetlen, mégis azért le le pillantok a dekoltázsába. Nem lehet a napot azért utálni mert süt. Hát a férfit mert szerei a szépet? Akkor is ha az most jelenleg életveszélyes... apróságok.
- Szóval Oba... hajlandó vagy válaszolni? Ha ennyire falka centrikus vagy akkor például a falkád biztonságáért? -

Hideg közöny? Nem, ennél határozottabban többet érzek iránta, azonban még édes kevés hogy gyűlöletnek nevezzem. Szimplán ostoba volt, és ebből máris az jön le hogy nem elég öreg, koránt sem, mert egy Trevor vagy Abel szintű vámpír nem kockáztatott volna meg ilyen botorságot egy királynővel szemben. Ostoba kérdések, hol vagyok, ki vagy? Mint egy elrablós horrorban, de ott az áldozat szokta ezt kérdezni, most meg ül a fa tövében és sipákol. Az egész olyan kiábrándító. Férfiak… a teremtés ko… ahhh hagyjuk.
Tovább vicceskedik, és bizonygatja hogy ez nem a pokol, pedig még tehetném azzá, kezemben a fegyver, és lapul benne még pár kedves szó amit szívesen neki célzok, csak adjon rá okot. Oké én viccnek szántam ezt a jövőbeni falka dolgot, erre megint felhozza.
-Ringasd csak magad szép álmokban… a Csontok Gyermekei nem neked való falka… - talán erős lenne hozzátenni hogy túl csíra vagy hozzá, de Roxy adna egy tockost, hogy ne becsüljem le azt aki tömegbűbájjal játszik. A vér szaga már akkor megcsapja az orrom amikor a kupakot letekeri a lapos üvegről. Komolyan az egész jelenet olyan mint egy elbaszott Al Capone film, most jöhetne az hogy Loui… a család nem felejt… majd kivérzik és meghal… hiú ábránd.
-Nem? Hmm… valóban nem… talán nem is akarok. Nem tetszett a bemutatkozásod, és eszemben sincs a falkámat átadni egy olyan faroknak aki az alapvető illemszabályokat sem képes betartani. – lövés hangja, és kapom a fejem, de se szag se lövedék, ő meg közelebb lép. A kurva elmetrükkjei, elegem van. Az elsütő újra kattan, az ezüst meg az oldalába fúródik, ha a kutya nem tanul jó modort, kinn alszik az égbolt alatt, ha továbbra sem tanul jó modort, nincs vacsora, és ha megint a fejemben turkál megnézzük eszébe jut e az ezüst áldásos hatása.
-Fenyegetsz… - ajkam vicsor hagyja el. – Van pofád belopakodni az otthonunkba, látványosan hülyét csinálni belőlünk, elrabolni a királynőt, és még meg is fenyegetsz… - elnevetem magam – tiéd eddig az idei gigafaszfej trófea… gratulálok és nem… nem válaszolok amíg nem hozod helyre amit elbasztál.

A mosolyom is lyukas mert, vér csorog ki a számon érzem az ízét, a találatok nem estek jól, de a szavai. Mintha minden egy madzagon futna és nálam érnek össze, az én mohó markomba ami sokat akar és még többet szeret markolni. Persze ő kemény hiéna. Holmi szubmisszív picsa nem tudja uralma alá vonni a többi makacs nőt. A férfiak... velük lehet érvelni, de a nők. Ők érzelmi teremtések. Engesztelhetetlen, akaratos és gyémánt kemény páncélt vonnak a finom puha belső köré. Nincs is jobb mint ezt átfúrni. Most még rajtam a seb, de mit fog hozni az ismeretlen jövő? Megsúgom, én már jól tudom.
- Miből sejted, hogy nem ép az álmom váltom valóra? Már elraboltalak a sajátjaid elől és megteszem újra és újra. Eddig nagyon is élvezem a falkád. - Beszéd közbe megint felköhögök némi vért, de még csak azzal sem törődök hogy lenyaljam. Egy bátorító erő kupica és máris gyógyulnak a sebek. Leszámítva azt az egy frányát... majd azzal is foglalkozok. El van az ott, kicsit limitál, de hol vagyunk még attól ki is vagyok. Ép csak a felszínt kapargatjuk.
- Kérlek... illem meg modor. Pont tőletek? Nekem te kellesz Oba. Nem a kéjbarlangra való falkád. A csontokon rágódjanak a kutyák. Illemmel meg foglalkozzanak a bohócok. - Viccelődök vele, de ő megint rándul és lő. Alig van időm kicsit ráütni a kezére. Így is az oldalam bánja a mutatványt. Ha teljes pompámban lennék most az én kezemben lenne a fegyver és nem szaggatna ki darabokat belőlem. Mégis megteszi és ezzel elpattan a cérna. Megbicsaklok és megtámaszkodok rajta mintha tényleg elgyengülnék, míg a monológját hallgatom aggódó tekintetem  széles mosollyá alakul.
- Nem tudod mennyire tévedsz. - Feszítem hátra a kézfejem. Assassin's creed? Valaki? Ha senki többet harmadszor, majd én. Csuklómon a bőr karkötő megfeszül. Nem olyan nagy hogy méretes penge legyen benne, de bőségesen elfér egy hosszabb tüske. Egy finom fém tokból ugrik elő és ki hinné ki nem eddig ezüst nitrát és idegméreg koktélban ázott ami most vékony rétegben bevonva a bökőt annak szúrásával együtt bekerül a szervezetébe. Nem kell félteni, ezt a cuccot a KGB tervezte. Egy kristálycukornyi adag lebénít egy elefántot. Örüljön ha arra marad ereje, hogy a szemeit úgy forgassa mint aki nagyon mérges és eddig bízott a biztonságában. Remélem nem hitte hogy a trükkjeim kimerülnek olcsó elmebabrákban. Én az a vámpír vagyok aki szenteltvizet hord magánál jól tudni milyen célra. Ideje tudtára adnom mi is a valóság. Oda a baráti, vicces hang, a kedves széles mosoly. Csak én maradok, fedetlen valómban, hideg zöld tekintetemmel nézek végig rajta. Mert már kurvára zavar hogy megint lelőtt. Akkor bántsunk oda vissza. Karolom át véletlen se hulljon földre a test. Az utolsó porcikáját is én akarom eltörni, nem osztozom még a hideg földel sem amire eshetne.
- Alábecsülsz engem és magadat túl. Egy hangya vagy amivel én mint rossz gyerek játszok. Ha nagyon idegesítesz akkor a nagyító fénye téged fog elpusztítani. Szólni egy szót se fogsz tudni.. de várj, van rá megoldás. -  Húzom ki a tizen centis tüskét belőle és lerázom róla a mérget. Megcsavarom a csuklóm és a rugós szerkezet visszarántja a tokjába amit majd megint fel kell töltenem. Egy lövéses trükk ez, nem lehet egy este alatt többször csak úgy elsütni a poént, de van még mint tartogatni a tarsolyomban. Fejét másik kezemmel magam felé fordítom és a szemébe nézzek hagy halljam mit is gondol. - Mesélj nekem... és cserébe csa azt olvasom ki a fejedből amint mondanál. Hallgass és cserébe ellopom minden emléked. Mit szólsz ehhez? - Most én nevetek az ő képébe. Lassan, mélyen, kiélvezve a pillanatot és semmi kedveset nem sejtetve. Senki se gondol az udvari bolondra, pedig aki a késsel tud zsonglőrködni az dobni is tuja és ő van a királyhoz a legközelebb. Erős az oba... maximum 10-15 percem van és kidolgozza a szervezete a mérget, de ő ezt nem tudja.

Szavak… idegtépő unalmas szócséplés, arcoskodás, fasz méregetés. Ez megy köztünk, gratulálok, bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk lesüllyedni egy óvodás szintjére. Jöhet a következő fejezet.
-Mért nem ezzel kezdted? Hát hogy is akadályozhatnálak meg, mikor épp önmegvalósítasz… - de tele van az a bizonyos puttonyom már. Önmegvalósító vámpírok, vágyálmokkal, ha meg belelóg a bilibe a pici kezük is majd hozzám fognak rohanni hogy jaj anyu védj meg a valóságtól. Megint fenyeget, elrabol újra meg újra, vuuu most kellene a pellusba csokiznom, de miért is? Rajtam van a helyzetjelző karperecem. Samael után, kénytelen kelletlen de rájöttünk hogy jobb így mint máshogy, pontosan tudja a falka hol vagyok, és tudni fogja mind addig míg ez a sekélyes hülyegyerek rá nem jön hogy okosabb vagyok egy ötévesnél.
-Na tessék ez a baj veletek, már megint a skatulyázás. Képesek vagyunk értelmes társalgásra, és illemre is… a kérdés sokkal inkább akarjuk e. Én kellek? Ugyan mégis minek egy királynő egy ilyen piperkőcnek? Nem vagyok sem eladó, sem birtokolható kisfiam… kopogtass egy másik falkánál. – a kezem eljár, tehetek én róla? Rossz szokás, nagyon nagyon rossz szokás. Bocsi.
Rávág a kezemre, és mellé, pedig szerettem volna ezúttal tényleg pontot tenni a beszélgetésünk végére, annyira jó lett volna ha csak egy kicsit feljebb, úgy szívbemarkolóan hatolt volna be. Mi lesz az én álmaimmal?
Támaszkodik, sok lesz fiam? Aztán mint ahogy lenni szokott, még van egy Joker lövése, lépése, dobása, hát be is szívom rendesen. A bal vállamba úgy szánt bele egy hegyes penge mintha csak oda tervezték volna. Mint egy elcseszett Assassin’s creed játékban… Evan játszott vele… sokat… mi a… oké valami van aminek nem örülök. Az izmaim rohamosan gyengülni kezdenek, annyira, hogy az állás biztonsága sem biztonság többé. Ezüst nitrát, sejtethettem volna hogy valamit tart magánál, ha az elmetrükk az össze képessége csíra egy vámpír, most mégis én rogyok kis híján térdre előtte, de elkap. Átkarol és megtart, mialatt a kezemből kiesik a pisztoly, és a fejemet is képtelen vagyok megtartani. Okééééé ez valami több, a nitrát meggyengít, nem tudok átváltozni, okoz némi vérhányást idővel, mert ha megiszom szétmarja a gyomrom, de… ez dúsított cucc. Eddig is ilyen zöld volt a szeme? A fájdalom megbénít, a gerincembe harap, hogy aztán teljesen elzsibbasszon, mint aki lebénult. Szeretnék keménynek látszani de ahogy kihúzza a pengét, óhatatlanul is felnyögök. Felszabadult kezével tartja meg a fejem és annyi erőm sincs hogy ellenkezzek vele.
-Mi … a szart… kevertél… bele? – első és legfontosabb kérdés, tudnom kell meddig tart, megölhet e, vagy csak idő kérdése és rágyújtom a koporsóját. Azt várja meséljek, mégis mi a szart, tényleg fingja sincs hol van?
-St. Louis… ban… vagy… - legalább a hangom árulkodik gyűlöletemről, ha már tetteim aligha. Épp romantikás légyottnak tűnik a helyzet, ami rettentően rontja az amúgy sem túl fényes megítélésemet. – Én vagyok az Oba… erre … rájöttél… bocsi… tapsolnék… de jelenleg még a seggem sem tudnám kitörölni – nyihogok azon az idegesítő hangon, amit úgy imádok. – És most mi lesz? Mit akarsz tudni? Megmutatnám az ajtót de már átjöttél rajta oda vissza, és ha nem tévedek Séaghdha-nak fogalma sincs róla hogy a városában vagy. De ezen nem kell aggódnod… a lányok már értesítették a behatolásodról és a szabályszegésedről… remélem te is egy olyan kis ezer éves lanyos, tej tárolására szolgáló, cserépből készült edény vagy, mert akkor nagyon fogod élvezni amit tőle kapsz. Ha elébe mennél... a Kárhozottak Cirkuszában találod...

Van aki szereti a könnyű játékokat. Nem keresi a kihívást, kerüli a konfrontációt és csakis a biztos, kényelmes megoldásokat választja.  Na az ilyennek nem való a hiéna. Most is érzem ahogy erő feszül erőnek. Engesztelhetetlenül kavarog egymás körül az energiák vihara. El nem keverednek, össze nem simulnak mert gazdáik ellentéte ezt lehetetlenné teszi.
- Végre egyet értünk. Akkor állj mellém és szökdécseljünk haza. - Annyi iróniát viszek a hangomba ami csak belefér. Vajon meddig tudom húzni ezt a szálat? Imádom azt a dacot amivel nekem feszül. Más nem tenné. A legtöbben olyan gyorsan megtörnek időt sem hagyva kiélvezni a ellenkezést, a hadakozás mámorát ami végén nincs nagyobb jutalom mint a behódolás.
- Veled meg ez a baj. A hirtelen harag. Minden apróság túlreagálása. Egy röpke puszi már megalázás. Némi játék maga a hadüzenet. Mikor meg sértetlen viszlek el onnan ahonnan önző mód elűztél, te lelősz. Nem kéne skatulyázni, de szó szerint szótári alakja vagy a hiénának. Nekem ez pedig tetszetős. Mert magam is csökönyös lennék. - Kellemes beszélgetés volt, de mint minden ez is elmúlik. Megint lelő mint valami harmadrangú talpnyalót és ez már némi tisztázást kíván. Egyszerű dolgokat. Ki ő mi ő és hol vannak a határai. Így is rendes vagyok mert fájdalom ért, érzéketlenséget kap. Igaz az ő valódi büntetése a tétlenség, hisz mimás bánthat jobban egy vezetőt mint egy helyzet ami fölött nincs hatalma?
- Idegméreg. A legjobb koktélkeverőtől, de ne aggódj. Pontosan tudom mennyi időm van és még mindig élve akarlak. Igen... szándékosan mondom úgy hogy nincs döntésed a helyzet felett. - Simogatom meg haját, játszadozok ujjam köré tekert tincseivel. Talán alázzam meg a falka előtt? Vagy büntessem míg nem zokog? Annyi mindent lehet tenni ilyen daccal és én mégis hagyom még parlagon. Egyenlőre...
- Hmmmm St. Louis? Hallottam róla és arról ami itt zajlott. Tetszetős hely, igazi rossz hírnévvel. Maradok és már kb meg is van ki a góré. Tündéri vagy még így taps nélkül is... -  Azt nem mondom ki hangosan hogy francba! Francba! Francba! Nagyon jó kifogást kell kitalálnom az itteni úrnak.... de azt hiszem már támadt is ötletem. Ez legyen egy másik nap problémája... most a smirdlibe tekert finomságú lányka van figyelmem középpontjában. Főleg azzal a szépen csengő kacajjal. Mintha éppen vérben fürödne. Jajjj régi szép idők, ideje újraélni őket.
-Bingó! Séa bácsi! Már itt volt a nyelvemen de nem ugrott be. Igen... már van tervem hogy is szerelem le. Nem akarok én neki ártani. Csak az én pici hiénalánykáim érdekelnek. Tudod mit nem tud egy Moroven fiú? Megérezni a hazugságot. Lehet picit ferdítenem kell de mégis miért szegné fejem? Csak kicsit késve szólok... majd valahogy kiengesztelem köcsögösködés nélkül. Addig is válassz nagylány. Fájdalom vagy megalázás? - Biztos hogy keresik. Elkerülhetetlen hogy ránk találjanak én sem vagyok teljesen hülye. Ő a kezeim között én pedig úgy de úgy sajnálom hogy nem fogja végig érezni. Ja... de.
Szemétbe nézve megbabonázom a magatehetetlen testet mindössze azért hogy elméje az idegméreg ellenére is érezze a harapásom.
- Ez picit szúrni fog. - Nevetek édesen morcosra dermedt arcába és mivel idő szűkében vagyok megharapom. Dús a vér mi testéből szabadul. Semmihez se fogható az íz amit egy vezér ereje fűszerez és a haragja a cseresznye a torta tetején. Bárcsak több időm lenne de érzem a hívottjaim közeledtét. Jól esne az erőszak ezeken a vonalakon, de mindent a maga idejében. Golyó ide vagy oda a vére rendesen felpörget bőven futja egy tömegbűbályra ami elfed minket a kíváncsi szemek elől. Csak tudnám mi alapján találtak de ilyen hamar.

Vámpírok… olyanok, mint a gyerekek. Akaratosak, hisztisek, és persze tombolnak, ha nem kapják meg azt amit akarnak. Méltóság ritkán fedezhető fel bennük, önfényezés a maximumon, megbízhatóság… hírből sem ismerszik.
Arcomba kapom, hogy mi is a probléma velem. Hirtelen harag? Még nem is látott haragvónak, ez még csak bosszankodás, sőt még az sem, talán egy kis morgás. Ha haragvó lennék a szívére vagy a fejére céloztam volna elsőre már. Jah igen és önző is vagyok, meg beskatulyázó… szótári alakja a hiénának. Most akkor kérjek bocsánatot vagy sem?
Talán még nem kell, így adok okot neki hogy kimutassa a foga fehérjét, mert ez kevés… Ha van benne több azt látni akarom, ha nincs akkor meg tudom hogy elértem a határt és csak egy taknyos kis kölyök aki megtanulta hogy kell belenyúlni más fejébe és elhitetni vele hogy sajtból van a hold. Közönséges…
De… nicsak… egy meglepetés, eszközhasználó lett a kismajom, végre valamivel előrukkol, még ha fáj is, aztán meg nem. Túl gyors a váltás, így hogy élvezzek ki bármit is?
-Még mindig? Milyen megható… - a bugyimba csöppenek majd szabadidőmben a kedvességétől hogy élve akar. – Bazd meg a szándékaidat vámpír – morgok vele, ő meg simogatja a hajam mintha csak egy játékbaba lennék. Marad… ne már… ez most komoly? Mért engem kell szivatnia az életnek?
Pontosan tudom mit nem tud a város ura… ez volt az első és a legfontosabb info róla, a kicseszett vérvonala, és a szívás miszerint nem tudja melyik a valós és melyik a hazug.
-Fájdalom vagy megalázás? Hahó… nem tudom feltűnt e, de egy szadomazo klubból rángattál ki… - ez tök hülye, komolyan mondom tök hülye, én meg mintha nem tudom farkas lennék? A szemembe néz, és annyira szerettem volna elfordítani a fejem, de ez a mocskos méreg…
-Szúrni? –oké… tévedtem a fazon nem tök hülye, csak annyira bolond hogy nem érdeklik a lépései következményei. Vagy tud valamit amit én nem? Az lehetetlen.
Fogai felszakítják bőröm, a fájdalom meg az agyamig hatol, jeges karmaival végig hasítja gerincem, fojtogatja a tüdőm, és megrágja a szívem. Alig kapok levegőt első pillanatban, aztán ahogy vérem kiáramlik testemből, egyre könnyebb és könnyebb, már tátott szájjal élvezem és a fák ágai közötti csillagos eget bámulom mosolyogva. Újra érzem az ujjaim bizseregni, és belekezdek az apró játékba. Hüvelykujj a mutatóhoz… pipa… hüvelykujj a középsőhöz… pipa… a gyűrűshöz… a kicsihez… a rendszer aktív és használatra kész…
-Egy dologról megfeledkeztél ohhhh Zephyr… végtelen éjszakák kegyetlen ura… - nyögöm mosolyogva. Érzem a falkát közeledni, érzem az erejüket, mintha tucatszám vörös szalagok kötnének hozzájuk. Megvárom hogy elszakítsa fejét végre nyakamtól, kell a távolság, kell az hogy lépés előnyben legyek. – Tudod mivégre vagyok én a királynő? – tessék egy összezavaró ösztönző kérdés, amire persze vagy egy tucat helyes és másik két tucat megközelítőleg helyes válasz lehet, de úgysem találná ki mire is gondolt a költő.
Ahogy elválik ajka a nyakamtól... - Ami rám hat, a véremmel rád is fog... -karmos manncsá alakult kezemmel a bordái alá nyúlok és ráfogok az egyikre. Jössz vagy maradsz… kicsi csontocska. Mondjuk a jössznek jobban örülnék, a trónom mindig bővítésre szorul, mint az a horrorfilm, ahol csak épül a ház és épül a ház… azt hiszem Rose Red a neve. Gyerekkoromban rettegtem tőle, ma meg én vagyok a főszereplő démon.
-Kurvára zavar a hozzámállásod… Több tiszteletet a királynőnek! – hajítom el, egyenesen neki egy másik fának. Azt hiszem szeretem az erdőket. – Lopod az Obát, lopod az Oba vérét… talán nem is vagy jó másra… csak egy kis tolvaj vagy. -fák közötti csörtetést a hülye is hallja már, de szemmel láthatóan ők nem látják amit én. –Azonnal fedj fel minket előttük, vagy segítek hogy a hétfői munkakezdésnél egy halottkém a te hamvaidat kapja elemzésre… - vigyorgok rá. Velem lehet tárgyalni, lehet üzletelni, és persze lehet baszakodni… csak nem mindegyik éri meg, leginkább nem ebben a sorrendben.

Nem is olyan fásult makrancos hölgy mint azt a hulla gondolná. Van humora. Legalábbis vicces próbál lenni az én hülyeségeimre, ami jó, vagy... vagy komolyan így fenyeget? Meh... tök mindegy mert tetszik. Nagyon jó társaság ez már biztos. Aljas mód ravasz, formás és az ő hiéna módján a viccet is érti. Tudja hogy kell megvédeni magát és egy cseppet sem fél semmitől. Ivás előtt a szemeit nézem. Ki tudnám őket vágni és eltenni emlékbe, hogy a magányos éjjeleken elveszhessek újra és újra abban a rettenthetetlen tekintetében. Kár hogy a fején belül még mutatósabbak, szinte vonzanak magukba mégis azt súgják ki akarják vágni a szívem. Imádni való kettősség, bizonytalan jövő. Valami amiért élek halok. Ezt a szukát még magam alá fogom gyűrni kerül amibe kerül. De... éhes vagyok és picit másnapos. Meg lelőttek. Igen, igen ezt az apróságot is tegyük hozzá Zef.  Valami minőségivel kell leöblíteni ezt a terhet. Az pedig nem a ház ajánlata. A legjobb piát nem adja oda a kocsmáros, azt magának tartogatja, jól elzárva egy különleges alkalomra. Az ilyesmit nem lehet pénzel venni. El.. kell... lopni. Most kezemben ez az üveg, már letéptem a kupakot, még ha meg is vágott a csomaglása. Ideje megkóstolni Neverland valódi legjavát.
Gurman módjára fogyasztom a vért. Igen... idő szűkében vagyok. Ki fog ürülni belőle a méreg ideérnek a talpnyalói és indul elölről az egész csak már van egy golyó az oldalamban amire a legokosabb lenne félájultra szívni a csajt, erőt gyűjteni és lerendezni a többi foltit. Van egy pici baj. Mint mondtam...Gurman vagyok. A lopott bort talpas pohárba töltöm egy kietlen sikátor omladozó falai között ölemben ez ébredező rendőrnővel, nyomomban kutyás rendőrökkel. Mégis inkább megtekerem a poharat, a hold fényében nézem a nedű színét, egy kellemeset szippantok illatából és utána csak egy kicsi kortyintok amit megjáratok a számban. Bravissimo! Tökéletes íz és pompa... hiába kaptok el, én már győztem. Kiélveztem az obátok vérét, lelkének és ellenkezésének zamatát, ereje telt karakteres ízét, makacssága finom bukéját. Ha úriember lennek azt mondanám szimpatikus a hölgy de nem vagyok se úr... se ember... szóval ez a ribanc már az enyém akárhogy is rinyáltok. Elengedem a nyakát és lenyalom az utolsó csepp vérét is.
-Hidd el hogy semmiről sem... aranyom. - Mosolygok rá. igen kifutottam az időből. Ez az ára annak ha valamit élvezek ami még nem teljesen az enyém. Ja igen, ő és kb 30 hű harcosa megakarnak ölni. Apróságok... Zef... azok a fránya pici részletek. - Van tippem. - Mosolyom töretlen innen már nincs idő menekülni.
- Nem vagy jártas abban, hogy működnek az ideg mér... ghekhhhhh -  Szorítom ki fogaim között a szó végét. A rizikót beleszámoltam tetteimbe, de te jó ég de szar vagyok matekból.  - Mit ér... a királynő egy király nélkül? És miért tiszteljem azt, amit előbb utóbb úgy is megszerzek? Vigyorognék rá, de repülök. Baszódjon meg abba a kicsi testbe bőven fért erő. Koppanok a fán töretlen a jókedvem az amit elvettem még mindig megérte és korán sincs vége az estének. Megint kipattan a csuklómba rejtett tüske, de most nem neki szánom. Más okból kell.
- Nem nézel elég filmet. A pofátlan tolvajok a mese végére mindig viszik a csajt meg a fele királyságot. - Érzem hol az ezüst. Jól megakadt hát lendületből beleszúrok a sebbe és érzem hogy durván koppan valamin a tüske. A tiszta ezüst nem túl erős anyag gond nélkül beleáll az ötvözet hegy. Ebben biztos vagyok mert ha eddig nem fájt most aztán szikrázik a szemem, hogy megbolygatom.
De ha minden jól megy felszúrtam lövedéket... - Ahogy csak szeretnéd... egy pilanaaaaaaaat! - Rántom ki magamból a tüskét és rajta a kurva ezüst lövedéket. Nem szöszölök a levétellel letépem az egész ketyerét magamról. Már úgy sincs haszna.
- Huh... na akkor legyen gyereknap. - Engedem el a tömegbűbájt egy nagy fehér villanással körítve. Legyünk csak színpadiasak. Ott ülök a fa tövében és integetek a srácoknak.
- Csöviiiiiii. - Röhögök és várom mi lesz. Vagyis ezt látják. A valóságban a villanás alatt kifordultam a helyemről és feltápászkodtam. Amíg a kamut nézik én az egyik kb velem azonos méretű tag mögé sétálok és a képmás felpattanva rohanni kezd felé. Ahogy vártam, lövik mint az őrült. De a sebek ellenére is nekiront annak a tagnak aki mögött állok és helycsere. A tag kezéből kirántom a fegyverét és az illúzióm felökleli a srácot aki vagy 3 métert repülne de nem. Illúziómat aki meg egybeolvadt a sráccal még továbbra is sorozzák. A valóságban én ugrok el és a srácot lövik halommá csak az ütközés pillanatában a képmás egybefolyt az őrrel az őr alakja meg az enyémre vetült át. Egy picit ugrik hátra a kép de ezt nem lehet észrevenni mikor egy vámpír fellök egy hiénát. A tagot szitává lövik vagyis a képzeletbeli engem és kidől. Én aki most a halott tag képét lopom, fekszek és egy csúnya seb van rajtam. Eljátszom, hogy kiütöttek. A halott tag meg a képmásommal együtt halott. Zephyrt megölték mint már oly sokszor. Miért kellett ennyi színjáték? Hát azért hogy az illúzió akkor is valós legyen ha belerúgnak vagy cipelik. Remélem a van bennük annyi együttérzés hogy a társaikat gondozzák. Egyre fáradtabb vagyok de már nincs bennem golyó... de az Oba vére bizony az ereimben kering.

Kezdem elveszíteni az irányítást az események felett, ez nem csak hogy felbosszant, de egyenesen kiidegel, az pedig nem egy életbiztosítás senki számára, ha nálam elszakad az a bizonyos húr. A csillagos ég körbe ölel, ahogy a fák ágai hajladoznak a feltámadó szélben, én pedig átadom magam a fájdalomnak, a kegyetlenkedésnek, amit velem szemben elkövet a vámpír.
Két féle királynő létezik, az egyik mindent elkövet, hogy földig hajolva védje falkáját, a másik mindent elkövet hogy ami nem hajlik, eltörje, hogy védje tőle az övéit. A fájdalom amit nekem ad, nem gyengít, épp az ellenkezőjét éri el, magam köré tekerem, mint egy puha takarót, belefúrom az arcom és a haragom táplálom belőle. Minden korttyal az én malmomra hajtja a vizet.
Lehetséges hogy nem vagyok jártas az idegmérgekben, ebben igaza lehet, de karmaim a bordáig alá szaladnak amitől elakad szava, jééé végre figyel rám.
-Mindenképp pótolni fogom ezt a mulasztást – mosolygok rá, még akkor is mikor megkérdezi mit ér egy királynő egy király nélkül. Oké eddig bírtam, arcon röhögöm, komolyan azt hiszi hogy megszerezhet, hogy majd ő lesz itt a király, és mindenki a kénye kedve szerint fog ugrálni és nyihogni… azt hiszem rosszul viselem az ilyen megjegyzéseket, igyekszem mihamarabb elfelejteni őket, úgyhogy inkább elhajítom a hülye ötleteivel együtt.
-A pofátlan tolvajoknak levágják a kezüket, és hagyják őket a napsütésben elrohadni. – hagyok időt neki, senki nem vádolhat azzal hogy nem vagyok türelmes, megértő, segítőkész, míg felveszem a fegyverem. Gyereknap… kegyet gyakorol az uraság, menten odarohanok meg vissza. A szemem kibassza a villanás, ami látványos de a szaga még mindig a hazugságé. Talán csak megérzés, de ezek után neki azt sem hinném el amit kérdez.
Az gyeplő végleg elszakad, és a lovak megállíthatatlanul vágtáznak a szakadék felé… mire elhal a fegyverek zaja, és testőreim mögém állnak, a vámpír teste élettelenül a földön fekszik, az egyik hiénám szintén a földön, egy véres sebbel mellkasán. Moyra már mozdulna, hogy Adamot gondjaiba vegye, de megállítom. Ekkora hatalommal senki nem dobja el magát ennyitől. Mért őt támadta, ha engem is megsebezhetett volna, mért nem engem használt pajzsnak, hiszen nem lőtték volna le. Tekintetem a halott vámpírt figyeli, majd Adam eszméletlen testét. Aby egy fém dobozt hoz elém, amit felnyit, elvakít a fémes fehér ragyogás, de mosolyom visszakúszik ajkamra. Szóval még mindig játszol velünk… akkor játszunk tovább…
-Megvárjuk a pirkadatot… látni akarom elégni a testet – közlöm hidegen. – Phil, Sam, Jay tartsátok melegen Adam testét. Moyra, Carina, Eka, Emma – intek a fejemmel, mire fegyvert emelnek és a négy égtáj irányába állnak majd fegyvert fognak a vámpírra, ha mégis feltámadna kedve kelni. Egy kezdő Oba hazavinné sajátját és elintézettnek tekintené a dolgot, én 6 éve szívok a denevérek miatt, a vámpír akkor halott ha nincs feje és a szél hamvaival kergetőzve száll tova. Sam ketté tépi Adam pólóját hogy a sebet tisztán lehessen látni, kezemben már a szenteltvizes üveg. Kezek marnak a vállra, kézre, lábra…
-Nem szeretnénk ha hulla becsapna minket, kitisztítjuk a sebet, még a végén megszállja Adamet, és bejut a fészekbe és vesztünkre tör. – lepattintom az üveg kupakját. Aki bújt… aki nem…

Amit ma tanultam... az Oba nem olyan könnyed játék. Nem olvad el a tolvaj sármtól és picit sem díjazza így első ránézésre. Én meg azt hittem talán kicsit enyhül, de ő tényleg egy megrendíthetetlen egyéniség.  Előadom neki a legjobb színdarabom, tökéletes leosztással. Az őr képe ájult, én azért aktívan nézem az eseményeket. Se szívbaj de megkönnyebbülés.  Minden apró nyugtató részlet elmarad. Helyette ott vannak az őrök és ő. Hát volt már jobb is. Nem is kevésszer... Az a fény, ami az arcába ragyog. Kérlek uram nem vagyok vallásos, sőt természetes ellenséged vagyok neked és teremtményeidnek, de nem lehetne, hogy most az egyszer kihúznál a bajból, hogy utána szarjak minden fohászomra és nyugodtan paráználkodhassak?  Nem? Komolyan? Uram hallasz engeeem? Eh.... akkor majd valaki más. Visnu? Allah? Ti? veszitek az adást? Aztán kiderül nem csak hogy hallottak mind. Kinevettek, arcon köptek és magamra hagytak. Ami mondjuk tőlük jogos... megérdemlem. DE ENNYIRE? Kiráz a hideg attól amit hallok. Miért nem a lányokat küldi? Kifogtam az egyetlen buzi őrt? Ne már! Bezzeg az összes jó pipi csak pásztázza a terepet. Ez már komoly aljasság. Ehhh egyre inkább úgy érzem tudja mi folyik itt és csak szívat. Jönnek a srácok... Mély levegő, volt már rosszabb is. Kezem lábam lefogva bújnak... Baszki tuti hétfő van ma. És még a csodalibám is elütötték.
Oké ez még nem vészes, de az ami utána jön! Édes teremtőm segíts... a lelkem rá hogy nem egy életmentő lovaglás jön az Obától. Szenteltvíz szaga csapja meg az orrom. Óóóó hogy az a nem is haraptam meg hogy mosni kelljen! Ezt a szar kifogást. Ez vagy végig tudta vagy biztosra megy. Szívtelen ribanc komolyan imádlak. Elterelés... A hullám felkel. Erre meg megint szitává lövik nem jó ez így... nagyon nem.
- Oké oké elég lesz... csikiz. Halhatatlan vagyok! - De csak lőnek. - Gyerekek ennyi ólommal az erdőben ki fogjátok nyírni a helyi cinegéket. Aztán jön a   Peta és lesz ne mulass! - Ahogy látom Az Oba élvezi a győzelmet és nem tántorít, hát feladom mielőtt összeéget azzal a vacakkal. Ideje fehér zászló szerűt lengetni. A srácokat lelököm magamról. Nem hiszem el hogy azt hiszik kezenként 90kg kihívás lenne. Még az emberek ha erőemelők is tudnak annyit emelni per kéz én egyszerűen ledobom őket.
- Jól van, jól van, nyertél. - Emelem fel a kezeim de hirtelen mindenki az én képmásomra alakul át és 2 másodperc sötétség áll be. - Mielőtt azzal jössz hogy mutassam magam meg legyen gerincem. - Mutat minden képmás a hulla felé igen még az Obára vetített is. - Nem nagyon bízok benned és te se bennem. Ellenben nekem nincs itt két tucat smasszerem. Szóval fogalmazzunk meg valami alkut ami mind a kettőnknek kedvező.... Vaaaaaagy kezdjük újra az elejétől? - Nem hiszem hogy vevő az előzőre hát döntök helyette. Kezdjük újra. Restart sbt. Elengedem a teljes bűbájt mert neki ez kell. Előkerül a hulla, mindenki önmaga a hold fénye sokkal élesebb lesz és a látási viszonyok is kitisztulnak. Ott állok az Oba előtt egy szál farmerben és bakancsban. A hajam összefogva, szakállamban fűszálak még az esésekből, testemen már persze ott vannak a lőtt és tépett sebek meg a száradó lopott vér. Csuklómról hiányzik már a kis ketyerém. Övemben egy méretes ezüst kés, combomon az én pisztolyom egy picit sem csepp méretű revolver ha tényleg nagy baj lenne. Bal térdemen egy fekete kendő és az egyik zsebemben fém kapszulában pár adag szenteltvíz, meg ezüstnitrát. Széttárom a kezem.
- Tá dáááám. Ez lennék valóban én. Zephyr, örülök a találkozásnak. - Csapnak fel tűzijátékok, de félúton el is tűnnek. - He he.. izé... bocsi a szokás hatalma.

Tanulság az utókornak… a vámpírok gecik… vannak kisebbek és nagyobbak, de az igaziak csak akkor mutatkoznak, amikor amúgy is válságban az életed, nyomorultul érzed magad, kövérnek és vállalhatatlannak. Jönnek és rátesznek egy lapáttal, követelőznek, alkudoznak, megpróbálnak elcsábítani, elrabolni és van, hogy egyik másik dolog sikerül is nekik. Legyetek kitartóak, akkor vagy meghalnak, vagy feladják, vagy megölnek bennetek, de a lényegen egyik opció sem változtat. Végre megszabadultok tőlük.
Még mindig játszik velünk, és már nagyon unom ezt a műsort. Ha nem is elég gyenge, de elég hülye hozzá hogy felfogja ezzel semmit nem ér el nálam. Kinyírjuk a helyi cinegéket… na bumm… arcomon közöny, a lányok meg sorozzák amíg van muníciójuk, az meg van, bőven van.
Aztán feladja… na látjátok én már az elején is megmondtam. Szememre veti hogy nincsenek testőrei, nem is tudom most sajnáljam meg vagy később… az előbb még arról papolt hogy a királynőnek kell egy király, akkor lehet nem magára értette? Egy királynak vannak testőrei nem? Alkudni akar, újabb ékes bizonyítéka a megmondtamnak, végül mégiscsak előröl kezdi.
Az éjszaka kitisztul. Adam rommá lőtt teste megkapja a saját alakját, és a csodás közjáték végén végül tényleg előttem áll. Megviselten, egy farmerban és bakancsban, széttetovált testtel, kócos szakállal, véres foltokkal, fegyverekkel. A falka egyöntetűen fog rá fegyvert, de elmosolyodom és felemelem a kezem, mire leeresztik. Még nyugalom, épp előről kezdjük az ismerkedést, mindenkinek jár a második esély… vagy nem?
Az első gondolatom a jó pasi, de aztán eszembe jut hogy ez a jóóóó pasi, elrabolt, tönkre tette az estémet a klubban, lopott a véremből, letaperolt, és meghalt miatta az egyik vihogóm… most pedig úgy kellene tennem mintha tiszta lappal indulna minden, és most látnám először. Erőt kell vennem magamon ahhoz hogy ez menjen. Tökéletesen igaza van egyikünk sem bízik meg a másikban és igazán okunk sincs rá… hogy lesz ebből valami normális sztori.
-Amber Hill… a Csontok Gyermekeinek királynője. – mutatkozok be, tessék… mennyire egyszerű is ez és még mindenkinek megvan minden végtagja. –Mi céllal jöttél a területünkre? – remélem tényleg képes értelmes magyarázatot adni, és nem valami csodaszarvast kergetett, mert álmában megjelent a sátán és azt mondta neki itt a helye. Az már biztos hogy nem Belle, cseppet sem a nyálas hülyegyerek fazonra hajaz, bár tény hogy a mi stílusunkhoz inkább illik, nyers, vad, ki gondolná hogy pont a hiéna fajt képes magához hívni. A fájdalmat szereti vagy élvezi, de nem uralja, furcsa lenne ha az összes képessége ez a tömegbűbájos őrültség lenne, bár ezt nagyon profin csinálja.
-Tisztázzunk az elején egy igen fontos dolgot. Ha a területünkön akarsz maradni, sem velünk szemben, sem a nevünkben, sem a vendégeinkkel, sem egy átlagos kis hangyával szemben sem használhatod a tömegabrakadabrád… ez itt tilos, az egész városban, és ha miattad bajba kerül a falka, nem leszek se cuki, se szép, se aranyos, leginkább elnéző nem veled szemben. Remélem értjük egymást!
Intek, mire összeszedik Adam testét és elindulnak vissza a dilibe, ezúttal nem a főbejáraton. Silas, Caspian és a lányok maradnak velem, amolyan fő a biztonság alapon, mert ahogy mondta nem bízunk a másikban. Teljesen vállalható okkal és joggal. Ő királynőket rabol, én tolvajokat gyilkolok… még szerencse hogy hosszú ez az este, ma is összejöhet.

Bár csak tényleg elölről kezdhetnénk. Akkor jobban elrabolnám. Messzebbre, biztonságosabb helyre vihetném, hogy csak ketten játszassunk. Khmmm én játszhassak vele. El kell ismerni alábecsültem, ami rég fordult már elő. Ez is egy extra strigula a miért csípem ezt a nőt 1 óra hadakozás után is táblára. Úgy fest ő tényleg egy igazi királynő.
- Vicces dolog de teljesen véletlen tévedtem erre. Mármint a városba. Ide hozzád a hiéna illat hozott. Mivel a hívótok vagyok, gondoltam megismerném a helyi falkát és kérnék némi útba igazítást. Csak apróságok. Ki a város ura és merre a legközelebbi posta. Le kéne jelentkeznem. Megtudni van e hívótok, mert ha maradok lehetséges, hogy valami módon kapcsolatban leszünk. Akár maga az úr kérheti, hogy mint hívó vállaljak felelősséget. Szóval jobb elsőnek veletek találkozni. Nincs nálam üdvözlő ajándék. Még a felsőmet is elhagytam valahol. - Röviden tömören és kultur lény módjára összegeztem neki mi is a helyzet. Persze ez már nem fedi a valóságot. A falkát megismertem, a város urának nevét és habitusát említette. Elmondtam célomat vele kapcsolatban és már ittam is belőle, ő meg megszaggatott kézzel és fegyverrel egyaránt. Kialakulóban van a hiéna kémia, a nőuralom megtestesülése ami nekifeszül az én akaratomnak. Mindenesetre ez az újra, tiszta lappal egész mókás. Kevés olyan váltóval találkoztam aki hajlott rá. Az Oba meg külön erőszakos teremtés. Nagyon csavart logikája lehet ha ebben talált valami értékelhető dolgot úgyhogy jobb lesz vigyáznom ezzel a nővel. Konkurencia vagy Amber.
- Értjük. Nincs babra. Azért ha bajba kerültök vagy kerülök, ezt felül fogom bírálni. Mivel életben értékes minden hiéna... - Adam hullája felé nézek ahogy viszik - Úgy a problémák elkerülése, innentől nekem is szí... szívügyem. - Nehéz volt kimondani de kicsúszott. - Ellenben az egy emberes illúzióról nem mondok le. Azt persze ha valaki kéri, nem csak úgy önként, hogy illeszkedjek az említett szabályaidhoz, mindössze akkor használom. - Huh de bonyolult ez így elsőre. Nem fűlik a fogam hozzá. Semmi móka, vagy kacagás nem létezik amit elmetrükkel ne lehetne emelni, még élvezhetőbbé tenni. Hajamba túrok és közelebb lépek  a csövek meg csak úgy merednek rám.
- Engem te is érdekelnél Oba. Rád milyen szabályok vonatkoznak? És mivel járhatnék a kedvedben amibe nem kell belehalnom vagy magam maradandóan megsebeznem? - Ez is egy fontos kérdés. Ő itt a hatalom és kíváncsiságom tárgy. Minden vezető makacs és magasztos. Most látott szórakozni, de nem tudja még igazán mit tudok. Jönni fog  további bizalmatlanság, de jelen esetben úgy néz ki vele egy egyenes játékot kell játszani mielőtt újra görbe vonalakat kezdenék húzni. Nem volt sok kedvem beleegyezni a képességem elhagyásában. Ha csak apró dolgokkal csinálnám fel se tűnne neki. Valami mégis azt súgja megéri kicsit  éledni hagyni a lángokat, mert csak úgy lehet a tűzzel igazán játszani ha lobog.
- Esetleg Vendéged lehetnék egy éjszakára? - Kezdem én a bizalmi játékot és mutatok egy kiszolgáltatott pontot magamon. Egy este velük. Persze hogy a szobámba őröket fogok kérni. A kevésbé fontosakból és természetesen jönni fog egy agymosás ha nem is végleges de valami amit másnap este feloldozok. Bizalmam kell mutatni, de hülyének lenni egy ponton túl nagyon is veszélyes. Jobb nekem a hülyeség és meggondolatlanság között egyensúlyozva menni. A józan ész már egy ideje nem az én hóbortom.

Úgy tartják a felmelegített kaja nem egészséges, a szakítás után visszafogadni az exed, még kevésbé, az életben hagyott ellenség mind közül a legártalmasabb. A liberális faszok persze kampányolnak az mellett, hogy mindenkinek jár egy második esély, egy harmadik, egy sokadik, csak legyél megértő és elfogadó, hiszen biztos sokat szenvedett a másik, míg ide eljutott és a karmádnak is jót tesz, ha segítesz valakin… ja igen, az hogy golyót repítesz a fejébe és megszabadítod gondjától, bajától, nem számít segítségnyújtásnak.
Meg kell valljam arra számítottam, hogy elbagatelizálja a kérdést, hogy minden kezdődik előről és viccet csinálva belőlünk kitér a normális válaszadás elől. Persze a feleletet már megkaptam egy teljesen más kontextusban, és nem értem miért nem lehetett ezt a legelején így csinálni. Makacs teremtés a hiéna, úgy fest a hozzá tartozó vámpír is az. Mégis mennyivel szebben hangzanak a feltételezések, a tervezgetések, amit úgy vázol mintha lenne beleszólásom bármelyik részébe is.
-Nincs hívónk… - oké módosítok – jó ideje nem volt… - hiszen itt van, nem illendő figyelmen kívül hagyni. – Séaghdha a város jelenlegi vámpírura… - mert nekem aztán nem uram, játssza a saját kis hatalmi játékait, és kínozza a tigriseket, a mi területünk meg kerülje el jó messziről. – A Kárhozottak Cirkuszában találod, Vérnegyed. – ennyi infoval már egy taxis is elviszi oda, még ha húzza a száját is. A pénz beszél… Mély lélegzet, és kedves mosoly, nem küldöm el a kedves teremtőjébe és a feltételezését sem, hogy majd Sé megkéri hogy felügyeljen ránk… még akkor sem ha reálisan van esély rá, hiszen most nagyon kívül esünk a hatáskörén, és egy neki esküt tett hívóval ha nem is teljes egészében de basztatás szintjén mindenképp befolyással fog bírni felettünk. De gyűlölöm a vámpírokat.
Üdvözlő ajándék… annyira a képébe vágnám hogy köszi már megkaptam, és nem élveztem szóval mellőzzük a továbbiakban az ilyen ünnepeket, de nem, ma Amber Hill baromira kultúrált lényt játszik.
-Eltekintek az ajándékaidtól… - csak kicsúszott… bocsi…
És igen megjött az amire vártunk, a minden szabály megszeghető mert fontosak vagytok nekem mese, persze megkapja a dögölj meg pillantásom.
-Adam más véleményen lenne… - cseppet sem szívet melengető mosoly terül el az arcomon, oh igen, tudom hogy pontosan érti, haragszom a veszteségért, és kurvára ajánlatos lenne jóvá tennie. Ja igen persze innentől a szívügye hogy ne legyenek gondok, ha egy hajszálnyival érzelmesebb lennék, most meghatódnék, de nem… azt hiszem akkor sem.
Alkudozás, kifogás, magyarázat, eljátsza hogy jófiú is tud lenni, de ez annyira hiteles, mintha azt mondanám megváltozom, és mindenkit egyformán fogok szeretni mostantól. Tőle is láttam már azt ami eléggé megrontotta azt a bizonyos renoméját.
Közelebb lép, és persze mindenki azonnal befeszül, mondják hogy aljasak vagyunk, de annak kitépem a nyelvét… veszélyesek, na azok vagyunk… főleg falkában, meg cukik, éberek és kegyetlenek… kezem újra emelem, nyugalmat erőltetek rájuk, még csak az kellene hogy megint megsérüljön valaki… igen… kellene…
Meglepne a kérdése, ha tegnap ültem volna a trónomra. Minden valamire való hívó a legerősebbet akarja, hiszen igazán általa kaparinthatja meg a falkát, de ő az este folyamán már kifejtette hogy tényleg az én személyem az amit maga alá akar gyűrni, így vagy úgy, verbálisan, szellemileg, na meg fizikálisan is. Tiszta lap Amber… kicseszett tiszta lap… emlékszel? Második esély meg a liberális faszság… kovácsolj hasznot ebből az egészből. A falka érdekében, csak és kizárólag a falka érdekében.
-Ha bármire kényszeríteni akarsz megöllek… nem vagyok sem kutya, sem szolga, nem fogadok el parancsot, utasítást, az erőszakot visszaadom… tőlem maximum kérhetsz… - tessék szabályok, most már akkor mindenki tisztán lát, makacs vagyok akaratos, és cseppet sem játékszer. – A kedvemben akarsz járni? Akkor hozd helyre az elcseszett estét a klubban… kárpótold a vendégeket, és magyarázd ki hogy lehet hogy csak úgy eltűnt az Oba… hozd helyre amit csináltál… - ha elég jó nem hal bele, és maradandóan meg sem sebzi magát – ohhh mielőtt elfelejtem… a szabály érvényben marad… nincs abrakadabra… ha képes vagy normális keretek között megoldani… hajlandó vagyok megfontolni hogy míg itt vagy valamilyen módon kapcsolatban legyél velünk.
Már épp lezártnak tekinteném a dolgot és indulnék vissza, amikor újabb kérdés, és alig vagyok képes megállni hogy ne üljön ki a mi a faszom kérdés az arcomra. Hát nem jó neki egy pince? Mért nem megy egyből a város urához, csak van a cirkuszban egy szoba neki, vagy a takarító szertár. Fejem kissé oldalra billentem, mint aki elgondolkodik a kérdésen, majd egyik lépés követi a másik és körbe járom, vizslatom, de nem érintem meg.
Pillantásom, az testőreimre siklik, mind mereven áll, ugrásra készen, csak Moyra arcán látszik némi dac, hogy ő bizony agyon akarja lőni ezt a denevért, nem hogy menedéket nyújtani neki a napfény elől. Éljen a demokrácia… jah… nem.
-Ha helyre hoztad a dolgokat… visszatérünk erre a kérdésre… - hagyom ott, és indulok vissza Neverbe, meg sem várva hogy csatlakozik e. A feladat adott, én elmondtam a feltételeim, az alkalmazkodás meg azon képesség, amivel ezek a lények nagyon nagyon nagyon kis százalékban rendelkeznek, ami konvergál a nullához. A lehetőség… Amber... Igen… megadtam… lehetősége van bebizonyítani hogy… tévedtem.

- Biztos kaptál már jobbakat is. - Vakarom meg a tarkóm mert a semmi meg a halott őre ugyancsak nem a legjobb ajánlólevél, de mind a ketten tudjuk milyenek vagyunk. Az ismerkedés megvolt és nekem tetszik amit látok. Mivel hiéna, tuti nem ez az első embere akit elveszít és akkor még nem beszéltünk a kematikról. Furcsállom is, hogy nem ők rohantak a front elején, hogy azokat szedjem cafatokra ha komoly baj van.
Édesen csengnek a szavai. Minden vezető ilyen. Én vagyok a megtörhetetlen bla bla bla. Pislogni is csak akkor szabad ha engedem mert különben megtapasztalod a haragom. Nehéz vele tartani a szemkontaktust, pláne a tapi után, de megállom hogy a melleit nézzem. Az ajkai is bőven.... Zef bazdmeg koncentrálj  a csaj ki akar nyírni azért is ha mosolyogsz. Huh de kemény dió.
- Gondolom én ezt nem mondhatom el és bólogatnom kell hogy igen úrnőm így lesz. - A fegyveresekre nézek aki nagyon marconák. Segítenek a döntésben.
- Ömmm pontosabban körítés nélkül. Igen úrnőm így lesz.- Azt mondják a kimondott szónak ereje van. Nagyon számít ki mondja ki. Két teljesen bizalmatlan lény ígéretei vékonyabbak mint a pókháló, mégis külsőségként elvárt tett. Nagy valószínűséggel a cselekedetek és szavunk tartása fogja alakítani ezt az ismeretséget.
- Ingyen műsor a károsultaknak akik alig vettek észre valamit némi terelésen és füstön kívül? Hmmm ettől független érdekel az ajánlat. Műsort azt tudok csinálni.- Vigyorgok rá. 5 percen belül olyan fantáziavilágot teremtek nekik hogy értem fognak visszajönni. Ez nem is rossz ötlet. Csináltam már pár illúzió függőt. Ráadásul Egy BDSM klubban úgy kiélvezni az SM részt hogy nyoma sem marad. Külön szám lehetnék. HA!... HA!!!!!... Nem tilt le erről is. Komolyan mi a baja ennek a nőnek némi illúzióval? Ja igen... azzal elraboltam, bolondot csináltam belőle, megöltem az embereivel saját emberét. Oké oké lehet hogy van némi megalapozás abban az indoklásban. Elfogadom.
- Hát kreatív is tudok lenni. Valahogy meg fogom oldani. Bár megjegyzem ha meggondolod magad az én munkámnak nincs lábnyoma és tuti szerezhetek olyan befolyásos vevőket akik nem tudnak majd leszakadni rólam. Gondolj csak bele. Kiolvasom a legperverzebb fantáziájukat és megteremtem nekik úgy, hogy érezhetik minden mozzanatát mégsem marad nyoma csak az emlék. Úgy élvezheti egy bármilyen téren szűz az első alkalmat, hogy se seb se semmi. Csak az érzés, ugyanis az én hatalmam a tökéletes illúzió. Látod mint bizalmi jel ezt is felfedem neked. De mert szabály... megoldom a mosolyomból. - Vigyorgok rá is egy elegáns félmosollyal. Kicsit rendbe kapom magam és pár perverz hölgyet urat nem nehéz megszínházaztatni. Persze kell egy minőségi asszisztens.
- Amen - Nézek utána és nem érem utol. Jó nekem mögötte a hölgyek elöl szabályt nem udvariasságból találták ki, csak annak az álcájába csomagolták.
Követem vissza a kis kéjbarlangba és útközben azért magammal is foglalkoztam. A kés fűrészes pengeháta középszar fésű ami rendbe tudja hozni a szakállam és a hajam annyira hogy ebben a félhomályban tökéletes állapotúnak hasson. Golyó már nincs a testemben a sebeim szépen gyógyulnak, főleg az Oba vérének hatására.
A száradt vért a pengével kicsit lekapargatom a tetoválások között elveszik az a pici maszat ami nem jött le késsel meg a nyállal. Egy szó mint száz, valahogy szalonképessé hozom magam mire beérünk.
Nem nagyon látszik az Oba hiánya. A lányok táncolnak a vendégek isznak és szórják a pénzt. A külön szobában.... Aki nem jön rá ott mi folyik az tuti nem is jár ide.
Azt mondta nincs abarakadabra és csak kérhetek. Hát legyen, de  így... suhanni még még szabad és meg is teszem. Az oba mögött termek és súgok a fülébe.
- Akkor visszaadhatod majd azt a pici erőszakot. Kérlek légy a partnerem ebben a duettben. - Felemelem a hangom, a feltűnősködés sose volt  ellenemre. Hagy hallja minden szórakozni vágyó. Az Obát meg átkarolom. Nem menekül és jelenetet a vendégek előtt csak nem rendez.
- Hölgyek és urak elnézést ha laposabbnak érezték a mai estét, jómagam hibája lenne. Ügyetlen vagyok és hibákat vétek, pedig azt mondják hibázni emberi dolog. - Szélesedik ki mosolyom minden fogamat kivillantva és meg is hajolok. - A nevem Zephyr a ma esti meglepetés vendég. Ugye a hullámvasút felfele is megy... még ha csak lefele szoktak visítani. Hagy emeljem a mai sete mulatságát egy Sibari bemutatóval. Először kedvezve az uraknak. - Mutatok az Obára. - Majd a hölgyeknek. Mutatok magamra. - Mindenki tudja, hogy ilyesmit csak szakértelemmel lehet csinálni... de a bátrabbak kipróbálhatják otthon. Aki meg aggódik, annak a foltos hölgyek urak állnak szolgálatára. Remélem meghozzunk az evéshez az... étvágyat. - Nyalom végig szemfogaimat. A szar vámpírdumát szokta szeretni a tömeg. Innen az Obán múlik minden. Ő szórakozik velem én viszonozom és mindent úgy ahogy megkötötte... még vissza is adhatja ahogy ígérte. Apropó megkötés ideje lenne belevágni.

Makacs vagyok… akkor sem adom fel, ha inakon lóg a karom, ha szilánkosra van törve a lábam, ha a beleimet a földes kezemmel tömködöm vissza a hasüregembe, mért most futamodnék meg? Mért egy vámpírnak adnám meg a győzelem ízét, mikor nála ezerszer nagyobb ellenség le ránk éjjel és nappal.
-Nem kell bólogatnod, egészen nyugodtan ellenkezhetsz, ha vállalod a következményeit… - mosolygok rá olyan vigyorral, ahogy a csörgőkígyó néz a pocokra, egy zárt üvegketrecben… pontosan tudja hogy nincs menekvés. Persze az elbizakodott vadász könnyen hoppon marad, vagy épp zsákmány lesz. Szívás.
Nos… első lecke királynőknek… felejtsd el hogy az vagy… és ez az a pont ahol a könyvet elemésztették a lángok. A királynőt a viselkedése a kötelességtudása és a tartása teszi azzá ami, na meg az alattvalói, akiken kedve szerint sétálhat… feküdhet… ülhet… élvezkedhet… megölöm ezt a vámpírt.
Never élettel teli, az enyéim egy pillanatra sem engedik hogy a királynő távozása zavart okozzon. A füstnek már nyoma sincs. Hagyom hogy a vámpír kavarja és lötyögtesse a trágyalevet, de még veszek egy mély lélegzetet. A denevérek hajlamosak ügyet sem vetni az emberekre, az állatok hadát is lenézik, de aki nem figyel a körülményekre, az könnyen az áldozatukká válhat.
Azért mert királynő vagyok, figyelnek, azért mert hiéna vagyok, tartanak tőlem, azért mert miénk ez a terület, sokan irigyelnek, még többen szeretnék ha nem lennénk. Hol nyiltan hol álcázva, így el kell velük hitetnem, hogy jobb velem mint ellenem. Bármennyire is nincs ínyemre a dolog, bármennyire is elküldeném a faszba, a nyilt erőszak jelen esetben nem célravezető, erős egységet kell mutatnom, hiszen minden szempár a mi lényünk pásztázza.
Keze pofátlanul átkarol, én pedig húzom a strigulát most még csak fejben, csináld csak… jó lesz ez. Közhelyes bevezető, emberek vagyunk… voltunk… leszünk ha meghalunk, én legalábbis mindenképp, ő meg hamu… de hát nem porból vétettünk?
Ha már por… egészen biztosan megölöm… egy Shibari bemutató? Ez a nagy ötlet? Egy királynőt megkötözni, fellógatni mint egy darab füstölt sonka?
Arcomon nincs érzelem, nem mutatom ki sem a megrökönyödésem, sem azt hogy puszta kézzel szeretném kitépni a szívét és az arcom a helyére nyomni. A vendégek persze oda vannak az ötletért, egyenesen borzonganak az ismeretlen vámpír láttán. Elcseszett módon de illik a környezetbe, tényleg hihető a storyja, bassza meg.
Moyra már a szimpadon, letereli a lányokat, és Evannal felszerelik a gyűrűt, majd hoznak köteleket, míg én lassú vonagló lépésekkel közeledem a színpad felé. Pillantásom végig hordozom rajtuk, érzem a sóvárgásuk, a várakozásuk, a vágyuk, az izgalmuk. Fojtani lehetne ezzel az egyveleggel. Bakancsom már a színpad talaját tapossák, mikor a zajnak nevezhető zene újra felerősödik, és ujjaim lassan húzzák ellentétes irányba a fűzőm madzagját. Ez csak akadályozna a mozgásban, így hát semmi szükség rá. Úgy vetkőzöm hogy az külön műsor is lehetne, olykor beharapva alsó ajkam, nekisimulva az egyik rúdnak, körbejárva, érzékin érintve ujjbegyeimmel. Gyerünk vámpír… mutasd mit tudsz… önként nem leszek a szolgád…

Vannak emberek akik nagyon hosszú távon néznek előre... bele az ismeretlen jövőbe és terveznek, megoldásokat dolgoznak ki minden estere és pillanatra. Ők rettentő hatékonyak, amíg valaki nem lök olyan porszemet a gépbe amire senki nem számított. A tökéletes masinák amik egy okos kaviccsal megakaszthatóak. Viszont vannak olyanok akik képtelenek vagy lusták előre gondolkodni. Minek agyalni valamin ami még meg sem történt? Ők a rögtönzés mesterei. Mindig az adott pillanat heve és hangulata szüli a válaszát és csak annyit agyalnak előre, hogy eljussanak élve a következő alkalomig ahol megint kutyaszorítóba kerülnek és rögtönözni kell. Jó, jóóó. Vannak ennek keverékei is, de most vegyük csak a két szélsőséget. Miért? Nagyon egyszerű... mert aki nem jött rá eddig, én a rögtönzés és véletlenek híve vagyok. Ha jól belegondolok pár órája még részegen egy libát követtem az erdőn keresztül és most némi vér, kaland és mókás lövöldözés után egy hiéna falka legdögösebb és konokabb szukája vetkőzik nekem. Igaz kényszerből, mert kiforgatva a szavait csőbe húztam. Meg az életem a tét, hogy kárpótoljam és ezek után amúgy is ki akar majd nyírni, vagy bárminemű elégtételt venni, de az egy olyan probléma ami majd csak jön, tehát nincs itt. Vagyis most csak kezeim között feszül a kötél négyrét hajtva, de a világ összes kincséért nem kezdenék bele amíg ő vetkőzteti magát és adja a műsort. Nem lehet hibáztatni, mégis csak férfiból lennék, a szépet meg szeretem. Magam is végigmérem a testét együtt a tömeggel, amit pedig a szoros fűző feltár abban nincs kivetni való. Ez egy jó móka lesz, amiből ha nem dumálom, hazudom, csalom ki magam... eh vagy teszem ami helyes. Akkor lehet itt hagyom a fogam, szóval élvezzük ki a pillanatot. Lassul a mozgása, a nadrág már nem megy le magától, tehát kéri a közbeszólást. Vagy nem, de én akkor is jövök. Két kötél van nálam és nem baj ha már részben mozgásképtelen lesz mire a második kerül fel rá. Show time...
Nekem vetkőzni nem kell, úgy is csak a szakadt farmerom maradt rajtam. Mögé lépek és hirtelenül mozdulok, mintha lopni vagy elrabolni akarnám átdobom a hajtogatott kötelet felette rá az egyik csuklójára. Egy hurkoló mozdulat és az a kar már az enyém, így van lehetőségem egy szabad kézzel az ő másik kezét összehúzni hogy megkötözzem rendesen. Kívülről, ez műsor. Éhes szemek méregeti kebleit és testének finom vonalát, amit az ereje tökéletesen és hegmentesen tart, mintha nem egy dühöngő bestia, hanem egy előkelő, finom hölgy esne áldozatomul. Belül viszont érzem az ellenkezést, az üzenetet, azért történhet ez meg mert ő is így karja. Csuklóit összekötve a tarkója mögé húzom és jöhet a felső testének egy szép gondos hám. Kiemelve kebleit, hurkolva a derekán egészen a csípőig és indul a csalafintaság. Átkötöm agyűrűn és picit meghúzom felfele, álljon csak lábujjhegyre, feszüljön az a test aminek mákja van hogy sokan nézik, mert már illene visszaélnem a helyzettel ha kettesben lennénk. Így is feszítem a húrt, ez a hely bőven nagykorúaké, egy kis meztelenkedés senkit nem vág a földhöz, hagy feszüljön tovább. Miért is ne húzzam le a nadrágját kínzó lassúsággal? Nincs okom nem tenni, leveszem róla a hibátlan simuló anyagot, ami mint egy második bőr lassan válik el testétől ezzel feltárva minden részét annak a nőnek akiről sokan csak álmodoznak, vagy mert nem elég bátrak, vagy mert van józan eszük. A következő kötelet hajtom párba és megkapja csípője és öle is a rá illő feszes hurkok és könnyen oldható csomók sorát. Egy királynő nem lehet hibátlan préda... még, szóval a mesés combokat nem szét feszítem, hanem összekötöm, minimális elérhetetlenséget csempészve az Oba karakterének, végül ezt a kötelet is átfűzöm a gyűrűn, majd megfeszítve a hiéna elemelkedik egy a háta közepén és a lábai végénél feszített elegáns C pozícióba. Elég kirívó hogy lássák mindenét, de elég visszafogott, hogy ha akarnék se tudjak khm... tudjuk mit. Kicsit hagyom lógni és körbefordulni A szám meg nem bírom befogni, muszáj alig hallhatóan megszólalnom. - Lazulj el őfensége... vagy ez az első alkalom, hogy a koronával a fejeden is szerepelsz? Ja igen... a vámpír műsorhoz vámpír stílus kell. - Körbejárom magatehetetlen testét. Ezt nem illik kihagyni egy ilyen produkcióból, hát vicsorgok a tömegnek, hagy lássák a fogaim közeledtét nyakának fehér bőréhez. Finoman érintem agyaraimmal, ajkaim ráhelyezem, de ép csak megkarcolom a szövetet. Csak egy pici vér serkenjen a műsor kedvéért, de inni nem iszom meg. Legyen messziről is látványos a véres nyak ezzel téve teljessé a bemutatót. Persze nem hagyom sokáig lógva, a műsor megy tovább, tehát leengedem és eloldozom. - Ahogy nézem zabálják... - Nézek rá és próbálok nem teli pofából vigyorogni.

Most kellene valami nagyon bölcs dolgot mondanom, kellene valami frenetikusan magasztos marhaságot, valami örök érvényű szarságot, amiből majd tanul az utókor… hát tessék egy ősi japán bölcsesség úgy tartja, ha befogod a pofád, kevésbé leszel idegesítő. Persze a kivételek mindig erősítik a szabályokat, mert mért ne alapon, ha te vagy az az egy akire nem igaz, vagy ribanc vagy, vagy istencsászárnő… Bármelyikkel ki tudok békülni. Most még sincs itt az ideje, hogy arcoskodjak, pedig az istenekre, már ha léteznek, ma éjjel még betöröm a képét ennek a vámpírnak. A műsor a közönségnek szól, de valahol talán neki is, remélem jól megnézed mi az amit nem fogsz megszerezni. Csőbe húztál… és kamatostul meg fogom adni a tartozásomat.
A fűző a földre hullik, ő pedig már mögöttem van, elkapva az egyik csuklóm hurkot köt köré. Ha ez egy igazi harc lenne, kötél helyett ezüst lánc, mosoly helyett vicsorgás, kéjnedvek helyett a közönség vérben úszna. Most viszont csak az marad hogy eljátszom mennyire élvezem, és milyen tehetetlen vagyok vele szemben. Ahogy meghúzza felfele karjaim, ajkaim elnyilnak és egy kéjes nyögés hagyja el torkom. A zene elnyomja egy ember számára, de mindenki más borsózik tőle, hát nem ez a cél? Elfeledtetni, kijavítani, átmosni a pici agyukat?
A kötél megfeszül, én pedig lábujjhegyre kényszerülök, ajkam összeszorítom, hogy véletlen se morgás jöjjön ki rajta, ahogy ujjait megérzem a nadrágom derekán. Mi a kénkövespokolbélijóédesmegveszekedettkurvaanyját csinál ez? A kötél harapja a bőröm, az éhes szemek majd felfalnak, fojtott nyögésekkel van tele a terem. Ingerli a hiénámat, a királynő tombol bennem, az önérzetem a középső ujját mutogatja, és vágom a centit, míg én jövök. Öblösen felnyögök, ahogy C alakba húzza testem, gondolatban újabb vonalat húzok a fekete lapra, ami a rossz pontjait hivatott jelezni.
Ilyenkor jön a pillanat az ember lányának életében, amikor azt hiszi, van aki tanul a hibájából, van aki képes előre gondolkodni, van aki rájön időben hogy ezt nem kellene… de nem… ez naivitás… és én most nagyon naív voltam, mert a beszólása még hagyján, de megsebzi a nyakam, holott a saját nyelvét is megharaphatta volna, hogy a vért imitálja… nyilván az avatottak megérezték volna hogy az halott vér… de így most zúgolódás támad a nézőtéren, nyögések, és kéjes sóhajok, érezhetik a vérem szagát, persze az enyéim a színpad körül feszülten figyelnek. Az aki tudja mit keressen, pontosan látja, hogy ki tartozik hozzám, mert szoborszerűen ugrásra készen figyelnek. Szólnom sem kellene hogy a dögből darálthús legyen… még lehet megkívánom azt a fasírtot.
Visszafogja magát, nem röhög az arcomban miközben oldoz el, és én hálából nem siettetem, türelmesen várom meg míg az utolsó is elereszt, majd a zene változik, a színpad elsötétedik és csak ránk vetül egy fénykör. Állok mellette, szemben a tömeggel és hol egyik hol másik csuklómat simogatom.
Szép műsor volt, kellemes a szemnek, kellemes az ölnek, kellemesen tekintély romboló. Sajnos két embercsoport van… a gyáva és az ostoba. A gyáva az akit ha agyonversz egy téglával, kétszer is meggondolja hogy nekiszaladjon e fejjel a falnak. Az ostoba pedig amelyik nem ismeri fel hogy a hiéna nem játék…
Kezem kinyújtom oldalra, mire Pandora egy ezüst színű kötelet ad a kezembe. Rajta fekete bőrkesztyű van, noha szükség nincs rá, hiszen a kötél annyi ezüstöt tartalmaz mint kávé amit ma reggel ittam, de a látszat kell. Két kezét elől kötöm össze, így van elég ideje vendégeimnek hogy a seggemet bámulják, már amennyit a franciacsipke bugyi enged láttatni. A kötél a karikába harap és megfeszítve húzom meg, hogy ha már pipiskedünk, mutassuk meg hogy csinálja ezt egy profi.
-Egyszer régen… egy … a sötétség gyermekeiből… - simítok végig a megfeszített széttetovált izmos testen – úgy gondolta ellenszegül az örökérvényű mondásnak… -körbe járom, de ujjaim végig érintik bőrét, tekintetem pedig a közönségen hordozom, érezzék csak nyugodtan hogy akár lehetnének ők is ott. – hogy nem veszi figyelembe… - kezemben villan egy penge és hosszú felületi vágást ejtek a mellkasán keresztbe lefele – a hiéna nem játék…
Mutató és középső ujjammal letörlöm kiserkenő vérét és számba nyomva gondosan lenyalom.
-A sötét erdő mélyén aztán… szembe került egy királynővel… - újabb vágás ezúttal a hasfalon, amit aztán bepucsítva nyalok végig. Füst kezd gomolyogni a színpadon, de ezúttal nem szenteltvíz. Fejem elhúzom, ajkam csupa vér. – A sötétség gyermekének bocsánatot kellett volna kérnie a viselkedésért, azért hogy a világban azt a hírt terjesztette mindent szabad… de nem tette… így a királynőnek meg kellett mutatnia… ki az úr… - ahogy kimondom a fények kialszanak. Egy mozdulattal vágom el a kötelet, ügyelve hogy állva maradjon, majd pár lépésből a színpad túl végén termek, a sötétben, hogy mikor a fények újra kigyúlnak, csak ő álljon ott.
Szabadon engedem erőmet, hogy mindenki érezze a teremben hatalmam, és felé futva elrugaszkodom, hogy a dal megfelelő pillanatában, a levegőben változzam igazi valómmá, és mancsaimmal a mellkasán landolva, teperjem a földre. Izmaim megfeszülnek a bundám alatt, pofám az arcába nyomom és rávicsorgok. Az enyéim a színpad két végén, harcosaim hiéna alakban, a köd és a vénykör épp csak sejteti alakjukat.
Te jössz vámpír… kérj bocsánatot…

Eljön a csere ideje és minden szépen halad. Kötél kerül elő amiről elsőre nem tudom eldönteni miből is készült, de amikor a csuklóm köré kerül már érzem, játékról van szó. Megnyugtat, nem úgy mint a pucsítós jelenete az Obának. Férfiból vagyok egyként csorgatnám a nyálam a közönséggel, ha a műsor kedvéért nem kéne tartást mutatnom. Kihívás, még jó hogy a vérem javát regenerálásra használtam el. Belegondolva az már az én számomnál is gondot okozott volna ha nem így lenne. Ejj van alváza. Rozsdátlanítanám szorgosan, de felhúz és nem átvitt értelemben. Fellógat és indul a műsor.
ÓÓÓó, hogy ő mesét is körít hozzá. Nem rossz, hát ilyen a férfi agy. Én művészi érzékem a pofázás nélküli test körül forog. Panasz nem volt rá, de őt se hessegetik le a színpadról. Bár... ki merné? Nem, nem kedves, se nem barátságos, de legalább sexi és veszélyes. Nekem meg pont ez a kedvencem, mert nem bólogat ha azt mondom, faszra fel. Be kell törni. Ez a kijelentés jelenhelyzetemben kicsit, khm, nem releváns most ő tör engem.  Vagyis vág. A mozdulat és a csábos kóstolgatás közben az is leesik, ez a sztori rólam szól. Akarom mondani rólunk és van pofája itt helyben színpadra vinni. Nem egész 10 perce történt és jogdíjat se kapok, még csak hozzá se tette, hogy a történet kitalált szereplőket tartalmaz bla bla bla.
Még hogy szembe találta magát! Én vittem oda. Zsörtölődésemnek nyoma sincs a közönség felé, csak a vigyorgó és a vágásokra fel fel morranó statiszta vagyok. Ekkor jön a közvetlen nyalás és itt már el kell ismernem, hogy rettentő aljas, izgalmas és ha beledöglök is megfogom még dönteni ezt a mocskot. Megjegyezném sexi mocsok. Szedd össze magad Zef ennyire nem lehet csőlátásod egy formás seggtől. Ezt a kijelentésem romba dönti a véres ajka és az a fej amit vág a füstbe való távozás közben. Hallod ennyi volt az önuralmad... igen ennyi. Akkor Zefek tanácsa. Mi a verdikt? Mind magam egyetértően bólogat, önmagamnak. Meg kell szerezi.
Majd megnézzük ki az úr, fogsz még te nekem pitizni folti, de lássuk mi a műsor következő része. Rég láttam ennyire színpadias Shibarit. Hm... mink ekkora táv neki? Baszod ez felém fut! És átala... óóó faszom. Törődök bele a megmásíthatatlanba és hagyom, hogy nekem ugorjon. A kötél szakad én meg padlóra kerülök de csak fizikailag. A kedvem a plafonon van. Ez az este tele van fordulatokkal, bár ennyire szőrösen nem jön be az Oba. Most jönne a bocsánatkérés mindenki előtt, de ebben a műsorban még több is van, csak ki kell facsarni.
- Ám a gyermek makacs volt. Makacsabb mint egy kőfal. - Ha a hiéna már nem tud narrálni átveszem a szerepet. Őt nem erőltetem, őt nem bántom és nincs agybabra. Egyszerű alap képességemmel élek... hívok. Arról nem volt szó, így nem sértek szabályt. Hívom az összes körülöttünk lévő átalakult hiénát. Így most dönthetsz Oba. Vagy a falkáddal játszok, vagy önkánt elzárod előlem őket de akkor az erő rajtad összpontosulva átadja a hívás erejét neked, de ez egy önként vállalt tett, nem erőltetem rád. Szóval magamhoz hívom a bundába bújt őröket fel a színpadra és folytatom.
- A bolond gyermek nem riadt vissza a fogaktól és a közülük áradó halál bűzétől. Szeme előtt csak a kincs lebegett. - Hívom mindet és hagyom hogy keringjenek körülöttünk. Vajon mi lenne a következő jó lépés. Mit ad a királynő hogy ne legyen feltűnő a harc ami a színpad közepén bontakozik ki. Mit fogok ezért kapni ha vége? Hmm ezek olyan kérdések amire sorba kell választ szerezni és nem azonnal. Most műsor van és játék... de micsoda színvonalon!

Ne mondj nekik semmit, egy szót sem…
Eddigi életem minden egyes napja küzdelem volt, magammal, a falkámmal, emberekkel, vámpírokkal, és szentnek kiáltott gyilkosokkal…
Mancsaim alatt egy fekszik közülük, egy aki az uralma alá akarja hajtani a családom, azokat akik a világot jelentik nekem, élükön velem. Hatalmi játszma minden perc, minden kimondott szó, minden megfeszített izom és idegszál. Most csend honol köztünk, kínos, várakozó állás, amiben neki kell lépnie, de a tiszta játék sosem lehetett erőssége. A gyermek makacs, és én számoltam ezzel a lehetőséggel, csak azzal nem, hogy kijátssza az egyetlen egy kiskaput, ami maradt számára. Nem kötöttem ki… én ostoba…
Csak hallgasd meg az összes titkot…
Érzem a hatalmát, érezzük mind, és nem csak a hiénák, a hatalom vészjósló árnyai … a titkok akkor is ott vannak a levegőben, ha a meghívottak listáján nem szerepel az ember lánya. A homok bundák gyűlnek körülöttünk, mintegy parancsra, megkérdőjelezve az én rangom. Megalázva a vendégeim előtt…
Ajkam vicsorra húzom és képébe tolom pofám, úgy morgok rá.
Csak mondd el a hazugságokat…
Egy pillanat műve, egy akarat, egy újabb parancs és a foltosaim szétszélednek, minden erő, és akarat rajtam folyik át, és nem eresztem tovább, nem érhet el hozzájuk amíg én erre nem adok engedélyt, arra pedig várhat ez a mocskos vérszívó. Közel van, elég közel hogy átharapjam a torkát, elég közel hogy lehámozzam az arcát mint egy érett barackot.
Hallod sikoltozni?...
Feszült csend honol a nézők között, mindenki azt várja hogyan tovább… a királynő és a ki… csi paraszt… letaszítanak e a trónomról, rabszolga lesz e a csontok gyermekeinek királynője? Megadom e magam neki, a keze alá simulok e, vagy tőből tépem ki.
Magadhooz hívtál… itt vagyok, viseld el..
Fejem mozdul, állkapcsom nyílik és marok, egyenesen torokra, de nem töröm el, nem tépem fel, pedig a vágy olyan erős hogy beleremeg testem.
Irigység…
A hatalom mivel meg bírsz minket kötni… hív magához, szólít, fáj és éget ha nem engedelmeskedem neki, hát megteszem. Testén változom vissza, de ajkam még nem hagyja el torkát, beborítom a víz tiszta trutyival.
Lustaság…
Hajam arcába omlik… hozzá simulok, teljes hosszában elnyúlok… fogaim végig karcolják bőrét ahogy elhúzódom…
Torkosság…
Nyelvem öltöm ki, lassan és látványosan, mellkasától indulva nyalok fel, végig a nyaka vonalán, kezeimen támaszkodva tartva magam, hogy állának vonalában haladva eljussak a szájáig, mohó falánk csókot lopva tőle.
Harag…
Felülök hasán, és kezem lendülve, vágja arcon, mégis hogy képzeled hogy csak úgy játszhatsz velem, hogy kihasználod figyelmetlenségem, hogy mások előtt megalázol, hogy kényszerítesz, hogy csapdát állítasz és láncra fűzöd nyakam, hogy lábadnál feküdjek, míg csak élek?
Büszkeség…
Kihúzom magam és dacosan pillantok le rá, királynő vagyok, ez az én területem, az én fészkem, az én falkám, az én királyságom, te pedig vámpír, csak egy betolakodó vagy, egy porszem a gépezetben, és nem hagyom hogy megakassz akár egy fogaskereket is.
Vágy…
Csípőm mozdul, vonaglok lejjebb csúszva ölén, kegyetlenül ingerelve. Kezeim csupasz melleimen simítanak végig, tíz körmöm karmolja hasam, combom… előre hajolok megtámaszkodva mellkasán. Megnyalom felső ajkam, hogy aztán az alsóra harapva, vágyakozva pillantsak le rá.
Kapzsiság…
Torkon ragadom, karmaim sápadt félholdakat marnak bőrébe, szinte pucsítok felette. Megfürdök erejében, ha már nekem akarta adni, átadom magam, mindet akaroml, az utolsó csepp véréig… és meg is fogom kapni, így vagy úgy…
Rá fog jönni, hogy rossz pacira tett… hogy itt nem úgy működik a rendszer ahogy ő elképzeli. Lehet erős, lehet makacs, lehet kegyetlen, de akkor is ellene fordítom ha nincs már más lehetőségem csak kimondani amit hallani akar.
Csak egyszer mondom el…
Ajkaim formálják az utolsó szavakat, majd mutató ujjam az ajkam elé tartom és aljasan mosolygok rá.
A fények kialszanak. A vágytól súlyos levegőben halk nyögések hallatszódnak, majd több helyről tapsvihar keveredik, miközben én csak nézem őt a sötétben, aranyló szemekkel, azon tűnődve, a gerince vagy a koponyája fog e jobban illeni a trónomba, mert biztosra veszem hogy addig feszegeti a határokat, míg az a bizonyos húr elpattan, és vér fog folyni… nem kevés… és nem csak az enyém.

Egy kérdés maradt… lesz e valaki aki túléli, hogy tanulságul szolgáljon az elkövetkezendő generáció gyermekeinek?

Megvan a maga bája szívtelen bestia külsejének. Nem undorodom tőle, hisz ennek a pompás fenevadnak köszönhet mindent. A stílusát, személyiségét, vehemenciáját, hibátlanra regenerálódó bőrét és vérének fenséges ízét. Mit sem ér egyik nélkül a másik, mégis jobb szeretem az emberei alakját, szerintem mindenki számára nyilvánvaló okokból.
Mondanám, hogy ez egy könnyed játék, de minden lépése pontosan kimért és egy pici hiba is bajhoz vezethet. Ha túlfűti a harag, lehet még vállalja egy közönség előtt megölt vámpírral járó következményeket. Ha nincs eléggé hergelve... nem fogom látni a valódi arcát.
Megjelennek sajátjai, körbejárnak, avatatlan szemnek akár a keselyűk a friss húst. Ami nem látszik, az az hogy kire gyűlnek. Most értem jöttek az én hívásomra álltak csatasorba, az Oba nagy fájdalmára, most döntenie kell. Nem lehet mindent mohón felmarkolni és futni velük. Nem lehet minden egyszerre a tiéd Amber.
És ahogy sejtettem a feszült csöndben irányt vált az erő folyása. Egyként szaggatja le hívásom láncát az övéiről és vállalja, hogy magára tekeri mindet. Imádni való nem? A végtelen magasztos királynő, törhetetlen kőszikla. Minden tetted egyre inkább azt súgja, a gránit bőröd mögött egy igen is puha, sérülékeny lény rejtőzik, de az még oly messze van hogy lássam. Fogak, akarat és gőg marja körbe a nyakam. Ilyesmit nem tesz vendégek előtt. Acélos harapása amit ha az erdőben kapok meg egy szívdobbanás alatt leharapná a nyakam gerincesül, most határozottan, de veszélytelenül tart. Megtehetné, de mérlegel. Engedhetne a belső hangnak, de az ember nála már hibátlan tartja a gyeplőt. Ők ketten itt most nem ölhetnek, csak megmutathatják... megtehetnék.
Mégis változik, folytatódik a műsor, vagy tovább sorolja ki is ő, szavak nélkül mesélve.
Szörnyének agyarai, kellemesen harapó női fogakká zsugorodnak. Durva külseje ismét lágy vonalú, törékenység illúzióját hirdető női testté finomul. Harap, vonaglik, műsor és játék.
Mégis nyelvének érintése forró, csókja heves amit nem hagyhatok viszonzatlanul, de egyben kínzó is mert ezer szem figyel és így én sem lehetek mohó, ugyanaz a lánc köt engem is, mint ami őt is visszatartotta a harapástól.
Bőre, olajosan csillog az átváltozástól, kiemelve az utolsó ívet és vonalat is testén. Aztán pofon vág. Oké ez kicsit rombol, de biztos megérdemeltem. Ja... jobban belegondolva, az ő szemszögéből még többet is érdemelnék.
Lenéz rám és nem fél a szemeimbe meredni, pedig nem szégyenlem magam, visszameredek rá. Ismét egy pillanat csend, egy fojtott várakozás. Lassan történik minden, mégis pillanatok alatt vége. Ő elnéz és megmutatja hogy is fest ha a királynő van tűzben. Harapnám, gyaláznám, kényeztetném a testet ami egy karnyújtásra van mégsem lehet az enyém. Kegyetlen játék de én mentem bele és csak megerősít a döntésemben, akarom ezt a makacs szukát.
Torkomra mar, mintha csak olvasta volna minden perverz gondolatom és jön a lezárás. Azt hiszem egy ilyen műsort nem lehet csak úgy megkoronázatlanul hagyni. Hiába int hallgatásra a nyögések után a sötét csöndbe, még a taps előtt, megszólalok.
- Bocsáss meg királynő... - Sötét van, ő még markol, de átjárja az erőm. Aranyló szemei, szinte világítanak, haragja vérszomjjal keveredik. Még ha a vesztem is akarják nem tarthatják a vendégeket sötétben és mivel vége a műsornak ha a fények visszajönnek már riadalmat fog kelteni amit tesz. Vérgőzös mámorát magam szakítom félbe. Erősnek érzi magát, de az akaratommal küzdve, fizikai ereje sehol. Lefejtem ujjait felülök alatta és a hajába tépek. Eleget volt ő a kormánynál most egy kanyart én veszek be. Pici fejét ajkamhoz húzom és ismétlést követelek a csókból. Még pár forró pillanatot akarok mielőtt vele együtt felkelek. Elengedem, magam elé fordítom de melleit és szemérmét eltakarom. A királynő műsora véget ért, innentől újra tiltott gyümölcs.
- Az, hogy a bocsánatkérés a műsor része, vagy őszintén neked szólt... ki kell találnod királynő. - Súgom fülébe, és visszaélve a lovagiasnak látszó takarással, meghajolunk a közönségnek. Én pedig még egyszer kiélvezem, ahogy teste hozzám simul. Fordulunk és irány a függöny mögé. Innentől lesz érdekesebb a dolog.