I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Vannak olyan napok, amikre az a mondás járja hogy még a kávémnak is szüksége lenne egy kávéra hogy létezzen. Én is így vagyok ezzel, és bár már késő délután van, mégsem sietek, mert szabad napom van éppen. Csak vis major esetben vagyok hajlandó a klub közelébe menni, és csinálni bármit is. A szabi, az szabi még nekem is. Viszont az hogy nyúlik a szám, mint aki egy percet sem aludt, nem járja, és edzésre menet éppen útba esik egy kis kocsma bár, amit már többször is láttam, és monták is hogy voltak már itt, és egész jó ahhoz képest. Na, most én is jól megnézem magamnak, hogy miféle hely is ez, és azzal a lendülettel kanyarodok oda, és átszaladok az úttesten, még mielőtt ledudálnak hogy mit ténfergek én ott. Fiatal vagyok és szép, előttem az élet és a karrier. Ezen a gondolaton mosolyogva lépek be az ajtón, és arcon is csap a cigiszag. Aztarohadtdesűrű. Pislogok kettőt, mire kiélesedik a kép és újra látok mindent. A pult felé indulok, és közben felnézek hogy lássam a kínálat táblát is, hogy lehet-e egyáltalán kapni valami koffeintartalmút is, de lehet. Felteszem magam az egyik magas bárszékre, és a csapost kezdem fixírozni aki hamar megérzi a pillantásom. Nahát, pedig esküdni mernék hogy ember. - Hellóka. Egy hosszúkávét kérnék két cukorral és egy energiaitalt mellé. Nem, nem azt. Azt a kéket, ahha, azt. Köszi - navigálom ahogy az egyik felé nyúl, de nekem nem az kell. Hogy a kávé mellé minek a másik? Mert az előbbit csak az íze miatt iszom, nem azért mert lenne bármi hatása is. Alakváltó vagyok, úgy se hat, meg akkor se tenné szerintem ha ember lennék.
Késő délután lévén még nincsenek sokan idebent, de amint egyre sötétebb lesz odakint, úgy gyűlnek majd ide. Nagy eséllyel ma is tele lesz a hely. Bár bizonyos időközönként cserélődnek az emberek. Van, aki csak egy fél órára ül be, vagy amíg elfogyasztja az italát. A pultnál csak két ember üldögél magányosan és mind a kettő az italába temetkezett már vagy tíz perce. Ma estére ismét bevállaltam a pult mögötti melót, bár koránt sem vagyok egyedül. Két felszolgáló is érkezni fog egy órán belül, az egyikük pedig el tudja látni a bárpultos feladatát, ha esetleg nekem dolgom akadna. Még nyitás előtt mindent elintéztem. Feltöltöttem a gépeket és a polcokat, majd az asztalokat is áttöröltem és kihelyeztem rájuk az itallapokat. Noha a pultnál is olvasható az ajánlat, de egyszerűbb, ha az asztalokhoz ülve rendelni is tudnak. Így elkerülhető a tolongás. A zenét is beindítottam az irodámból, most pedig nem túl hangosan, de kellemes muzsika szól. Inkább háttérzaj, bár néha az emberek beszélgetése is annak számít. Egy elmosott poharat tisztogattam, amikor megéreztem magamon valakinek a pillantását. Tekintetem pedig azonnal megtalálta az újonnan érkező vendégem. Nocsak, valóban új, még nem láttam erre. Az ide járók nagy részét ismerem legalább annyira, hogy az arcát megjegyzem. – Üdvözlöm – köszöntöm mosolyra húzva ajkaim, majd kicsit hátrébb lépve a pultban az energiaitalok felé nyúlok és a kérésére azt veszem le, amelyiket kérte. Ezután lerakom elé, hogy a pultból elővegyem a megfelelő csészét. Hamarosan a kávéját is lerakom elé. – Szívesen. Új még itt, ha nem tévedek. – Bár nem mindig vagyok a pult mögött és bent sem tartózkodom örökké, így megeshet, hogy már járt itt, csak én nem voltam jelen.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Ahogy navigálom, melyik italt kérem, végig is mérem, amolyan jó alaposan, mert aki alakváltó és még hiéna is, egy ilyen erőskezű királynő mellett, bizony semmire nem vak, és még a szexualitás sem szent, szóval.... de nem. Akkor sem az esetem, az én ízlésemnek nagyon vékony, és semmilyen. Eltörne, túl hamar és túl sok macerát jelentene eltüntetni. Felocsúdok amikor elém teszi az energia italom, és figyelem ahogy a kávét csinálja. Rutinos mozdulatok, semmi bizonytalanság, semmi hezitálás. Biztos nem ma áll először a pultban és egyszerűen csak ember. Érzem a szagáról hogy az, és neki fogalma sincs miféle lehetek, hacsak nem valami vadászkölyök, de kétlem hogy az lenne ilyen alkattal. Az eléggé röhejes lenne már csak magunk közt szólva is. - Köszi. Izé, kérhetek még egy cukrot? Jah, mindegy akkor legyen a sima - választok végül, és megízesítem a kávémat, ez leköti minden figyelmemet egy fél percre, utána nézek csak megint rá, ahogy a pulton könyöklök. Megtehetem, ez a nap az enyém. Hacsak a falkával nincs valami, akkor a Never közelébe se megyek. - Annyira azért nem új. Mármint a környéken. Három utcával arébb van a Neverland, ott dolgozom - válaszolok rá, mert nanak a klubbnak van egy híre, Amber tett róla, és most várakozóan pislogok, vajon ő hallott-e dolgokat, mivel elég közel van azért hogy amolyn konkurenciaféle lehessen. Igaz a Never, más mert az inkább night klub táncoslányokkal, disco zenével, és olykor rockdisco estékkel is. - Ismerős neked a hely? Jah és könyörgöm ne magázz, alig lehetek öregebb nálad - teszem hozzá, ahogy belekortyolok a kávémba.
Kicsit hátrébb lépek a pultban, hogy különösebb nyújtózkodás nélkül elérjem az energiaitalok polcát, ahonnan leemelem számára azt, amelyiket szeretné. Nem kerüli el a figyelmem, hogy közben alaposan végigmérnek. Az ilyen pillantások már rég nem zavarnak, ahogy az sem, ha valakinek éppen nem vagyok az esete. Van ez így. Én pedig bármennyire is szeretnék normális lenni, rég nem vagyok az. A fájdalom élvezete rég az életem része és elég ritka, hogy csak gyengéd érintésekre vágyjak. Bár a lehetőségek tárháza még ha nem is nagy, de megtalálható a megfelelő hely és a személy is, ha kell. Mindeközben rutinos mozdulatokkal készítem el a kávéját, majd rakom le elé, ahogy a cukorral is teszem, miután kér. Egy kicsi kristály tányérban adom elé, hogy annyira ízesíthesse meg, amennyire szeretné. Míg ő ízesít, addig a tekintetem végigjárja a termet ellenőrzésként, mielőtt újra ránéznék. Megjegyzem, hogy új még itt, legalábbis nálam. Elmosolyodom, ahogy megemlíti, hogy a környéken nem új és a munkahelye sem éppen egy átlagos hely. Már akkor tudtam a helyről, mielőtt egyáltalán megnyitottam volna. Az érdekeltség ugyebár... Viszont még egyszer sem tettem be oda a lábam, mert még mindig a jól ismert helyemre járok. – Értem – mondom mosolyogva, majd röviden felnevetek, mikor arra kér, hogy ne magázzam. Végül is tényleg nem lehet olyan nagy a korkülönbség köztünk. – Rendben, és igen ismerem a helyet, bár még nem jártam arra. Ám, ha az információim nem csalnak, akkor a BDSM kedvelők előszeretettel járnak oda – folytatom megtámaszkodva a pulton, miközben kissé előre dőlök. Csak éppen hogy. – És ma szabadnapos vagy? – teszem még hozzá a kérdésem. Végül is, ha itt van és nem a klubban, akkor erre tudok gondolni.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Útba esik ez a hely, és be is lépek hogy szerezzek egy kávét, és mivel nem sietős, feltelepszem a pulthoz, és ott várakozom hogy elkapjam a pultos tekintetét. Fiatal, és helyesek is mondanám, ha az esetem lenne. De vörös. És pasi. Én meg én vagyok, és oké hogy nem vetek meg néha mást de úgy priorban inkább a csajok, és akkor is a fekete hajúak. Főleg azok. Bár amúgy nem ettől függ hogy ledöntök-e bárkit is, de ezekkel a jegyekkel előnybe kerül. Megtámasztom a fejem ahogy figyelem a vöröst hogy kávét csináljon nekem. Az ám, az ám. Kell a koffei, és nem is akarok túl sokat lenni nélküle. - Értsed is - mosolygok én is ártatlanul. Mondjuk, akkor is hasonló lenne a mosolyom ha a beleinél fogva hintázna a plafonról, de oly kevés minden rettent már el az élettől. - Igen, tipikus BDSM mennyország, és nem mondom vannak ott jó nők, meg jó dolgok. Már ha épp erre vágyik az ember fia - keverem el a cukrot a csészébe és kinyújtózom egy kicsit. - Igen, boldog szabadnap, úgyhogy a közelébe se megyek a klubbnak, hacsak nem adódik vészhelyzet és nem kell áramtalanítani mindent - jelentem ki hiszen ma sok más tervem is van, amiben szerepel az is hogy felszedjek valakit, akit iszonyatosan megdughatok. Ahogy beleiszom a kávémba, elgondolkodva pillantok ré. - Te szereted a fájdalmat? - kérdezem újra a pultra könyökölve.
Mindig is akadnak új vendégeim, akik ha nem is válnak törzsvendégekké, de pár hetente benéznek egy italra. Aki pedig az imént ült le a pulthoz, őt még nem láttam erre. Bár tény, hogy egész helyes. A férfiakat egyébként is jobban szeretem, a nők annyira nem keltik fel az érdeklődésemet. Természetesen el tudok velük flörtölgetni, de különösebben nem mozgatnak meg. Összegezve inkább a férfiak, mint a nők. A kért kávét nem tart sokáig elkészíteni, így hamar lerakom elé a kért italt, majd átváltok a tegezésre, hiszen valóban nem lehet sokkal idősebb nálam. Megejtek egy fél mosolyt a válaszára, valamiért egy kissé elfogott a rossz érzés, de igyekszem ezzel különösebben nem foglalkozni. Ettől függetlenül rázom csak úgy le az érzést. Közben a cukrot is megkapja, hogy akkora mennyiséget rakjon bele, amennyit szeretne. – Na igen, aki arra vágyik, biztos megtalálja ott, amit keres. – Én viszont maradok a megszokott helyemnél, ha arra vágyom. Annyira azért nem vagyok vagány, hogy bemerészkedjek arra a helyre. A bár megnyitásával meglehet így se vagyok éppen szíve csücske a vezetőnek. Nem hiszem, hogy olyan nagy konkurenciát jelentenék, de lehet ezt csak én gondolom így. – Akkor gondolom megvannak a terveid, hogyan élvezd ki a szabadnapod. Mit dolgozol ott? – Már, ha a kérdésem nem túl indiszkrét... Persze nem köteles nekem elárulni, csupán érdeklődöm. A vendégeim nagy része elég beszédes, így néha én csak hallgatom őket és csak hozzáfűzök ezt-azt. Akik meg nem akarnak beszélni, azok belebújnak az italaikba vagy valami félreeső bokszot választanak. Ilyen szinten nem erőltetek senkire semmit. Döbbenten pislogok egyet a kérdésre, hogy ez most hogy is jött ide. Bár tény, hogy volt egy halovány téma érintés nem régiben, de nem hiszem, hogy elárultam volna magam. Azért nem kérdeznek minden nap ilyet tőlem. – Szeretem... – vallom be, hiszen minek is tagadjam. Nem titok, csak általában a reakciók, amiket kapok rá, nem mindig pozitívak, így nem is hangoztatom. – Miért?
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Kell ez a kávé, valahogy működnöm kell és rengeteg tervem van a szabad napomra, többek között csajozás is szerepel a listán, meg az is hogy végre kifussam magam istenesen és úgy kifulladjak hogy a hiénám is elfáradjon, mert most megint elég ingerült és mozgáshiányos. A tömött klubb és a tömeg nem épp a legjobb közeg neki, de ilyenkor bepótolom az egészet. A pultos fiú egész helyes, de elvetem a gondolatot, nekem inkább azért a csajok, de Amber mellett az ember megtanul nem válogatni, és elviselni mindenfélét. Már ő volt a királynő mikor én is csatlakoztam és kölyökből felküzdöttem magam, és még hová fogok fejlődni. Az egyik legerősebb hím akarok lenni a falkában és meg akarom ölni azt a széttetovált seggfejet, és ez eléggé leköti a gondolataimat. Elkeverem a cukrot és mosolyt villantok felé, hiszen szívességet tesz nekem azzal hogy kávét készít nekem. - Az biztos. Néha még több mindent is megtalál az ember ott, de hát azt hiszem ez a Never varázsa, és így is elég felkapott. Néha jobban is mint szeretném – simítom hátra a hajam az arcomból, mert elég sok munkát jelent azért néha, és istentelen módon el tudok fáradni. A tömeg, a fények, a zaj… egy idő után elég lesz. -Oh igen, tök sok tervem volt, de már reggel elaludtam szóval kicsit borult a sorrend de mit bánom én, olyan jól esett aludni – nyögök fel, mert nagyon tudnék még. - Fény és hangtechnikus vagyok, és néha még az is amit a főnökasszony kitalál. Be tudok ugrani sok helyre, multifunkcis vagyok – ami néha nagyon is rossz nekem, mert be tudnak lökni pultba, a biztonságiak közé, a színpadra bár onnan le lettem tiltva egy időre mert túl durva volt a műsorom. A kérdésemre mégis kapok választ és elégedett mosollyal nyugtázom, hogy tudtam én. - Csak kérdeztem. Azért nem minden ember tudja miféle hely a Never és abból hogy te tudod, feltételezek némi ismeretet a témával kapcsolatban – mosolyodom el ártatlanul, ahogy a kávéba kortyolok. Sokkal több van bennem mint amit kinéznének, és nem vagyok egy hangember csak ha belém kötnek. Az… nem túl jó ötlet
Elkészítem számára a kávét, amit kér, majd elé rakom a cukrot is, hogy úgy ízesíthesse be magának, ahogy szereti. Ehhez sosem szoktam hozzányúlni. Ha kérik a cukrot, akkor adom és aztán ízlés szerint mindenki annyit tesz a kávéjába, amennyit akar. Bár ebben az órában inkább az alkohol fogy jobban, mint a kávé, de hát minden igényt igyekszem kielégíteni, ami az italokat illeti. A többit mindenki úgy oldja meg, ahogy akarja. Közben egy kicsit foglalkozom a mosatlanjaimmal a pult alatt, majd áttörlöm a pultot is. Oda kell figyelnem arra is, hogy kér-e valaki közben újabb kört vagy egy másik italt. Erre az időre kénytelen vagyok kicsit másfelé összpontosítani a figyelmem. – Meglehet, hogy nehéz a sok emberrel, de a bevételnek jót tesz. – Ha felkapott, akkor az jó a konyhának. Kevés vendéggel semmit se érne a hely, ez mindennel így van. Sose jártam még a Never közelében, bemenni meg végképp nem mentem. Meg tudom szerezni magamnak a szükséges kielégülést anélkül is, hogy be akarjam tenni oda a lábam. – Néha nem árt aludni is – mondom elmosolyodva. Ahogy elnézem még mindig tudna, de valami mindig megkövetel valamit. – Akkor gondolom elég sok a meló is. – Ha már multifunkciós, akkor az magával vonhatja a több melót. Igaz, annyira nem értek hozzá, ide nem kell senki, akinek ilyen pozíciót kellene betöltenie, mint fény és hangtechnikus. Elég csak két kapcsolót felnyomnom és mindenhol meg van oldva a világítás. – Nos igen, valóban nem tudják sokan... – Tekintetem elsiklik a pult végén ülőhöz, aki éppen indulni készül. Az ismeretség pedig... Igen, néha szeretem, ha fájdalmat okoznak. – Elnézést – mondom, miután az illető lassan elindul az ajtó felé, én pedig elveszem az ott hagyott poharat és a pénzt, mielőtt visszatérnék a helyemre. A poharat a mosogatóba helyezem, a pénzt pedig a kasszába teszem.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
A kávé tökéletes, és azt hiszem néha be fogok ide ugrani, ha már egyszer iható ez, bár nem mintha szükségem lenne rá. Fizikailag nem igazán hat rám a kávé és a koffein szóval jobb híján, mint minden más vérállat én is csak az íze miatt iszom, és amolyan pót cselekvésként, hiszen elég ritkán gyújtok rá. Nem vagyok nagy cigis, de előfordul hogy néha egy-egy szálat elszívok csak úgy, mindentől mentesen, mert jól esik. Játszom azt hogy ember vagyok, holott nem. - Jah, néha kifejezetten nehéz, de azért van jó oldala is. A bevétel kell, és belőlük élünk tulajdonképpen így valahogy ki kell bírni őket - vonom meg a vállam, mert mint pultos, ő is tudhatja hogy olykor nem egyszerű velük, és néha egyszerűen mindenkit megölnék aki szembejön. Persze nem tehetem meg, kerülni kell a feltűnést, és nem állna nekem jól a börtön, sem a narancssárga kezeslábas. Túl sok macera, oda lenne az erkölcsi bizonyítványom. - Ahh, lassan azt sem tudom mi az. Meg a szabadidőt se ismerem már igazán. Sok? Mérhetetlen kurva sok - nyögök fel, hiszen mindig van valami és amikor emberhiány van akkor én is vagyok még akasztott hiéna is. Bár legtöbbször szeretek multifunkciósnak lenni és sokszor kérdeznek tőlem is, ami meg szintén jó és mindig segítek, de van egy két tag akivel azért megvan a szeretlek-utállak ellentét. Elnézem ahogy elsiklik a másik oldalra ahol éppen távozik egy ember és fizet. Azt mondjuk nekem sem ártana. - A Never elég specifikus hely, aki nem tudja mit keressen nem is ismeri ezt a helyet - értek vele egyet ahogy visszajön. Aki nem vevő a fájdalomra és a szexre együtt, az ne tegye be a lábát a mi területünkre, ahol példás rendet tartunk. Nagy és összatartó közösség vagyunk, ahol megvannak a magunk konfliktusai és ahányszor Caspianra gondolok, megerősödik bennem az elhatározás, és hatalmi harcot fogok vívni a harcos rangért.
– Na igen. A bevételi források elvesztésével a helynek is annyi lenne, és ez mindenre igaz, nem csak a szórakozóhelyekre. – Nem könnyű mindig az emberekkel, ez jól tudom én is. A pulthoz ülők nagy része vagy magányosan ivó típus, vagy csak a lelkét akarja kiönteni valakinek. Ezekkel nem mindig egyszerű, főleg, ha túlzásba viszik. Nem mindegyiket könnyű lebeszélni arról, hogy jobb, ha már nem iszik többet. De a legrosszabb pillanatokba is maximum melegebb éghajlatokra kívánom őket és nem a halálba. – Értem. Gondolom nem lehet könnyű. – Sosem egyszerű sok munkát vinni egyszerre. A kezdetek kezdetén, amikor még nem volt jelentkező pultosnak és én vittem az egész helyet egyedül, azokat a napokat nagyon megéreztem. Soha nem volt annyira fáradt és kialvatlan, mint akkoriban, pedig azért én jól bírom az éjszakázást. De annyi nap egymás után kikészíti a szervezetet. Most már azért sokkal könnyebb a helyzet. Néha be sem kell jönnöm, otthonról is el tudom intézni a dolgokat, ha kell. És beállnom sem kötelező minden egyes nap. – Hm, igen, az mondjuk igaz – mondom, miután visszatérek hozzá és a pénzt is elraktam a kasszába. Lehet, hogy nem jártam ott, de azért ismerem a helyet. Nekem megvan a helyem, amit jól ismerek, ahol már kiismertem mindent és ismerik az igényeimet. Nem váltanék helyet, szeretem a jól ismert dolgokat. Biztonságérzetet nyújtanak, és nem kell attól félnem, hogy mikor csesződik el valami, vagy nem úgy történik, ahogy azt én szeretném. De mindig változnak a dolgok, talán ez a gondolkodásmódom is változni fog idővel. Viszont egyelőre jól megvagyok így.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
- Mindenre is. Azért a Never is szép haszonnal dolgozik és a tulajnak jó érzéke van kiszagolni a jó üzletet és pénzes alakokat akiknek megér ennyit a diszkréció – hiszen vannak olyan emberek akik sokat fizetnének azért hogy ne derüljenek ki mocskos kis titkaik. Sok érdekes ember fordul meg a klubban, és egy két olyan is akiknek nagyon gáz lenne ha kiderülne ez az. Amber nem kockáztatja meg semmi szín alatt, mert belőlük (is) élünk igazán. A főnökasszony elég kemény nő, és nem csak az üzletben hanem amúgy is, nem hiába ő az Oba. A klán vezetőjeként nincs olykor könnyű dolga ennyi vihogóval, és én is kiveszem a részem a falkaéletből és próbálok beleszállni a kicsikkel való foglalkozásba, meg mindenbe de feljebb kell jutnom. Be kell bizonyítanom az Obának hogy hasznos vagyok számára és megérdemlem a harcos rangot, ahonnan még feljebb tudom küzdeni magam és végre megölhetem majd azt a seggfejet. Nem mai nap terve de élő terv és nagyon is motivál a dolog hogy a torkára lépjek. - Nem, nem az de szeretem hogy ilyen multifunkciós vagyok és gyakorlatilag joker kártya a pakliban mert mindenhez értek egy kicsikét, és voltam már pultos is amikor mindenki lebetegedett – válaszolok de őt elnézve nem ismeretlen neki sem a dolog. Végül is egy induló biznissz sosem egyszerű de nem is olyan lehetetlen. Az elején mindent egymagában csinál az ember de aztán előbb utóbb kinövi magát és mindenfélére fel tud venni embert. - Emiatt kérdeztem csak hogy mit szeretsz. Ha nem ismernéd vagy éppen szeretnéd ezt a fajta figyelmet, akkor fogalmad se lenne mi az a Never. Bár, tetszik hogy tudod – mosolyodom el szélesen, kicsit talán már hiénásan is, mert lássuk be nagyon szépen tudunk vigyorogni még állati alakban is. Ez ilyen fajspecifikus dolog azt hiszem. -Egyszer átjöhetnél látogatóba. Bár biztos hogy jövök még, a kávé finom és a környéken nem sok hely van ahol jó – sóhajtok fel ahogy beleiszom még egy kortyot.
– Ezt nem vitatom. Gondolom, hogy vannak olyan emberek, akik bármennyit képesek fizetni a diszkrécióért, hogy a titkaik titkok is maradjanak. – Egy ilyen klubban pedig főleg. Vannak, akik szégyellik vagy olyan magas pozíciókban vannak, hogy nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a kis hobbijuk kiderüljön. A pénz meg jól jön az üzletnek, szóval nem rossz, ha a tulaj ért is ahhoz, amit csinál. És mivel úgy tűnik, hogy a Nevernek nincsenek gondjai jól is megy az üzlet. Nem hiszem, hogy okuk lenne a panaszra ezen a téren. – Megértem. Nem egyszerű egyszerre több mindent csinálni, de nem is lehetetlen. Számomra sem ismeretlen, hiszen az elején még jómagam is mindent egyedül csináltam. – A pénz nagy része elment arra, hogy létrehozzam mindezt. Ha akartam volna, még nyúlhattam volna egy kis tartalékhoz, de a nyitás után önerőből akartam folytatni. Megküzdöttem azért, hogy eljussak eddig. Lassan haladtam, de most már jobban megy. Most már több pultossal is tudok dolgozni, és beállnom is csak akkor kell, ha valami miatt nagyon szükséges vagy úgy hozza a kedvem. – Tetszik? Miért is? – kérdezem felvonva az egyik szemöldököm, miközben rápillantok. Tény, hogy igaza van azt illetően, ha valaki nem ismeretes a témában, akkor fogalma sem lenne arról, hogy milyen hely is az pontosan. Hogy mit is kaphat meg ott az ember. – De igaz, valószínűleg nem tudnám. – Viszont hiába tudom, nem fordultam meg azon a helyen. Általában sikerült megtalálnom máshol azt, ami kielégítette a vágyaim, és nem kellett betérnem arra a helyre. – Még meggondolom – mondom elmosolyodva. – Örülök, hogy ízlik a kávé. Valóban, sokan járnak ide csak egy kávéra. Néhányan azt is megjegyezték, hogy kár azért, hogy nappal nem vagyunk nyitva. Lehet nyitnom kéne egy kávézót is – mondom, miközben megtámaszkodom a pulton, majd röviden felkuncogok. Nem rossz ötlet, de ha meg is valósítom, meglehet, hogy nem a közel jövőben fog megtörténni. Egyelőre elég ez a bár.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
- Igen vannak, meglepően sokan. A legdurvább egyébként az, hogy régen meg pont fordítva volt ez egész. Mármint hogy valaki csinált valamit és arról messzi vidéken mindenkinek tudnia kellett. Most meg valaki csinál valamit és fizetnek érte hogy sose derüljön ki, nem? A Never falai annyi mocskos titkok rejtegetnek hogy csak na - mosolyodom el ahogy rámeresztem a szürke kék szemeim. Nem gonoszan, egyszerűen csak kíváncsian hogy mit gondol erről. Egészen kellemes társaságnak ígérkezik, nem olyan üresfejű mint a legtöbb pultos, ami azért szó mert a saját háztájunkon is van éppen elég idióta. Néha nagyon nehéz esetek jönnek ide állásinterjúra és nem tagadom hogy van aki még az első körön sem jutott át mert egy retardált gyökér volt. Néha nagyon nagyon gyökér emberekkel tudok találkozni és fáj is hogy ilyenek élnek és szennyezik szerencsétlen kis bolygónkat. - Nem egyszerű de néha nem árt hogy mindenhez ért az ember egy kicsikét - én legalábbis élvezem hogy ennyire multifunkcis vagyok amivel néha az Oba is visszaél, de hát... már legalább feloldotta a tiltást a színpadra. Mert szerinte túl erőszakos voltam, pedig csak gladiátor. - Mert kevesen vannak ilyenek. A legtöbben nem merik felvállalni hogy szeretik a fájdalmat, pedig nem szégyen ez. Csak más mint a norma - vonom meg a vállam könnyedén, hiszen én hiénaként eleve sokkal több erőszakot élek meg mint más ember egy egész élet alatt sem. Faji jellemző vagy nem tudom. Megtámasztom a fejem a pulton, nem sietek, ez a kis beszélgetés most felkeltette az érdeklődésemet. - Igen, ez tényleg kár, de hallod megvan az évekre előremenő project. Hogy a bár mellé nyithatsz egy kávézót is, a nappali vendégeknek. Mondjuk én nappal szinte sose vagyok elérhető de hát az éjszakai munkák nagy hátránya hogy az ember fia nappal alszik - mosolyodom el. Na meg a hiénás dolgaikat intézik. Meg leginkább az életem próbálom szervezni se néha kevés sikerrel, és csak punnyadok otthon.
– Szerintem a gazdagok mindig is figyeltek arra, hogy a titkaik ne kelljenek szárnyra, főleg, ha nem akarták, hogy a hírnevükön csorba essen. Néhány embernek fontos a látszat, hogy olyan maradjon, mint amilyennek mutatja magát mások felé. Most pedig ezekért a mocskos titkokért képesek fizetni, hogy a falak között maradjanak, több fül ne halljon róluk. Nem tudhatjuk mi lapul a mélyben, míg csak a felszínt ismerjük – fejtem ki a véleményemet a témát illetően. A pénz mindig is mozgatta a világot. A hatalommal rendelkezők mindig is elnyomók voltak, akik azt hitték mindent megengedhetnek maguknak. Ez nem hiszem, hogy sokat változott volna. A hatalom erő, az erőt pedig mindig használják. De ez továbbra is csak az én vélemény, az én gondolataim. Talán tévedek, talán nincs minden így, de ami tény, az tény. – Valóban nem árt, ha több mindenhez ért az ember. Néha saját magán is segíthet azzal, nem csak másoknak vagy a melóban. – Ha a tudás megvan, akkor még szakembert sem kell hívni, nem kell azért fizetni másnak, hogy helyre hozzon valamit, amit mi is meg tudnánk csinálni. Szóval megértem, ha úgy gondolja, hogy nem rossz dolog multifunkciósnak lenni. – Igen, és talán pont ez a visszatartó erő, ami miatt félnek felvállalni, mert mit gondolnak mások gondolatok kezdenek el kavarogni a fejben. Nem mindenki tojik arra magasról, hogy róla mit hisznek mások... Mert a társadalom olyan, amilyen – húzom félmosolyra ajkaim. Bár a fájdalom élvezete még nem kavar akkora port, mintha valakiről kiderül, hogy meleg vagy éppen alakváltó. Egyszerűen nem mindenki képes elfogadni, ilyen-olyan okokból kifolyólag. – Igen, még megvalósíthatom később – de még nem most. Most még túl korai lenne, hiszen ez a bár sem olyan régi még. Ráadásul tervezést igényel az is és nem kis pénz alapot, amit elő kell hozzá teremteni. – Tudok terjeszkedni, akár a báron is bővíthetnék vagy leválaszthatnék egy részt, hogy a főleg nappal jövő vendégeket is ki tudjuk szolgálni. Viszont ezt még át kell gondolni, meg kell tervezni alaposan, mielőtt bármibe is belevágnék. – Nem akarom, hogy egy hirtelen vezérelt ötlettől kezdjek bele. Azt meg főleg nem, hogy amiatt ne működjön a dolog.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
- Igen, de sokszor meg jellemzően keresztbe tettek két fűszálat és arról az egész világnak tudnia kellett. Jah ne is mondd, szörnyű képmutató egy világban élünk és néha rosszul vagyok ettől az egésztől hogy valaki kevesebb vagy éppen több azért mert más és nem teljesen ember - csóválom meg a fejem, mert ez is olyan hogy van aki előnyeként tekinti, van aki szégyelli hogy mivé lett, pedig ezt sokszor nem mi választjuk. Az esetek nagyrészében nem. - Te mit gondolsz az új törvényről? A vámpírok és vérállatok dolgáról? - kérdezem ahogy a kávét kortyolgatom és nem sietek sehová most ez a beszélgetés leköti a figyelmem és valahol szórakoztat is hogy nem csak csini fej, hanem van is némi ész a fejében. Nem hátrány. Szürke szemeim kíváncsian méregetik, és a mosolyom is majdnem állandó. Talán hiénás ösztön de nagyon tudok nevetni néha olyankor is, amikor nem kellene. - Én is azt hiszem. Sosem árt ha az ember több lábon áll, ki tudja mikor mire van szükség és hova sodor az élet. Lassan már csak könyvelő nem vagyok de attól meg is bolondulnék - sóhajtok fel hiszen nem akarok Amber nyomdokaiba lépni. Meghalnék a számok és statisztikák hadától. Egyszerűen engem nem erre találtak ki hogy ezeket csináljam és ezekkel foglalkozzak. Meg lehetne velük ölni mert untatnak a számok és a kimutatások. Azt meghagyom az Obának. - Pedig olyan izé hogy mit gondolnak mások. Mármint, miért nem mindegy? Szörnyű hogy mindenki függ ezektől a véleménynyilvánításoktól és közvéleményektől hogy nem mer semmit csinálni vagy mondani, mert egyből ott van hogy mit mondanak mások. Valahol nem értem ezeket az embereket hogy miért nem mindegy nekik - mosolyodok el lustán. Én egyszemélyben vagyok a leszaromság mintapéldánya. Nem érdekel mások véleménye, illetve talán csak az Obáé a jó megítélés miatt kell. Hogy testőr lehessek. A legijfjabb lennék de nem érdekel, Caspián fejét szét fogom verni! Ez a cél, és ezért mindent meg is teszek, a kemény edzéseken át a falkadolgok intézésén át... - Látod, máris megvannak a tervek - kuncogok fel. Nekem is megvannak a magam kis tervei amikért küzdök nap mint nap. Másnak is meg lehetnek ezek. - Hm, nem rossz ötlet. Én tuti jövök még, már csak azért is mert közel van és addig se a munkahelyemen vagyok és kihasználom a cigiszüneteket sétálásra. Így is akad éppen elég túlóra - teszem hozzá, de hát ez neki is ismerős lehet. Ha egyedül vitt mindent, akkor nem hinném hogy idegen tőle a munka és az "addig csinálni mindent amíg össze nem esek" hozzáállás.
– Sajnos ez van. Valaki el tudja fogadni az alakváltókat is, hiszen sokan nem választhatták meg azt, hogy akarták-e avagy nem. Van, amin nem lehet változtatni – aprót vonok a vállamon. Nincs mit tenni, ilyen emberek mindig voltak és lesznek is. Van, akiknek a gondolkodásán, felfogásán nem lehet változtatni, mert annyira ragaszkodnak a saját igazságukhoz. Kérdésére homlok ráncolva gondolkodom el, mert az biztos, hogy hallottam már róla. De most az istenért sem akar beugrani melyikről beszél. Pedig olyan sok új törvény nem született a közel múltban. – Bocs, de nem ugrik be. Melyikről van szó pontosan? – A vámpírok és vérállatok dolga? Elolvastam egyáltalán vagy csak akartam? Még az is benne van a pakliban, hogy nem is olvastam még utána ennek. Általában nincs gondom a memóriámmal, de most csak nem akar eszembe jutni az a törvény. Ha viszont utána néztem, akkor biztos, hogy beugrik majd, ha elmondja. – A számok és a statisztikák, mi? – kérdezem mosolyogva. – Nem mindenki „szereti” a papírmunkát. Türelmet igényel, főleg, hogy egy idő után elkezdi untatni az embert. – Nem mindenkinek van türelme ahhoz, hogy papírok fölött görnyedjen és ki tudja mennyi időn keresztül csak arra koncentráljon. Nekem is van néha bőven papírmunkám, főleg, ha hagyom gyűlni őket, utána nem győzöm a túlórát. – Nincs mit tenni. Valakinek sokat számít az, hogy mit gondolnak róla mások. Azoknak talán a leginkább, akiknek hatalmuk van, a magas pozícióban lévőket. De egy átlagos ember is lehet ilyen, hogy milyen indíttatásból, az más kérdés. – Engem különösebben nem érdekel, hogy mit gondolnak mások. Egy a lényeg, hogy vannak olyanok, akiket érdekel mások véleménye. Egyeseknek meg teljesen mindegy. – Igen, elképzelés az akad – mosolyodom el. Hogy ez mikor lesz megvalósítva, azt még nem tudom, lehet, hogy évek kérdése. Egyelőre a bárt virágoztatom, és most már véglegesíteni kellene a felvételeket. Ettől függetlenül még gondolkodhatok a kávézón, papírra vethetem a gondolataimat róla. Egyszerűbb lesz akkor, amikor eljutok addig. – Szívesen várunk bármikor. Na igen, a túlóra fogalma nekem sem idegen. – Főleg az elejéről, de még ugye mostanában is előfordul, hogy tovább maradok bent vagy haza viszem a melót, hogy otthon tudjam befejezni. Mindig van mit csinálni vagy fejleszteni, hogy jobb legyen.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
- Na jah. A legtöbb ráadásul olyan hogy nem is az illető választotta ezt, hanem csak egyszerűen megkapta, aztán "nesze bazdmeg, éljél vele" - értek egyet vele mert én is... nos én nem. Kivételesen engem nem akartak megölni amikor hiénává tettek, de én abba a bizonyos fél százalékba tartozom akik nem erőszak útján lettek amik. Bár nem is lehettem volna más, hiszen a szüleim is alakváltók, így nem volt kérdés hogy behoznak engem is ha úgy alakul az életem. Túléltem mindent, és kölyökből felküzdöttem magam taggá, és innen még feljebb akarok jutni. A hiénák közössége elég erőszakos, és csak annak van szava és hatalma aki erős. Erősnek kell hát lennem. - Arról ami legalizálja őket, hogy szavazhassanak, és ugyanolyan állampolgárok lehessenek mint az emberek, egységesen mindenhol. Mert még akad pár állam, ahol simán kilőhető bármilyen likantróp ha bebizonyosodik hogy az volt - válaszolok, mert elég sokat lökődtek ezen a törvényen. Régóta volt szó erről, hogy mindenhol legyen elfogadott létforma. - Uh, fúj, nem. Nem és nem. Engem ki lehet vele nyírni. Ha van valami amit utálok akkor ez az. Azért is vagyok ilyen szerelő technikus hogy legalább mozoghassak és érdekelnek az elektronikus dolgok - hiszen villanyszerelő is lehetnék, ha nem lennék a Never alkalmazottja. Házon belül maradunk, de nem okoz nehézséget ha néha mást kell csinálnom mint ami a munkaköröm. Eléggé univerzális vagyok. - Igen. Egyeseket már betegesen foglalkoztat hogy mit gondol valaki más, pedig mennyivel jobb lenne ha mindenki a saját dolgával foglalkozna, és nem lennének ennyire begyöpösödöttek - sóhajtok fel hiszen sokkal könnyebb lenne az életünk. Nem lennénk tele gátlásokkal, és korlátokkal. Mondjuk, én amúgy sem vagyok. Ám nem mindenki olyan szerencsés mint én, hogy ennyi magabiztossága van. - Az a lényeg hogy az embernek mindig legyen célja és mindig legyen hová tartani mert különben csak toporog egy helyben - sóhajtok fel mint aki nagy életbölcsességet mondott. - Oh biztos hogy jönni fogok még - villantom rá kék szemeim a csésze pereme mögül, mert kényes vagyok arra hogy milyen kávét iszom.
– Na igen – egy apró sóhajt hallatok. Talán van, aki olyan szerencsés vagy nem is tudom mit használjak erre, hogy megválaszthatja azt, hogy ő most alakváltó akar-e lenni. Viszont a legtöbb esetben az van, hogy nem akarják, de még is vérállatként kell tovább élniük az életüket. És ezt senki sem könnyíti meg. – Á, így már beugrott. Nos, azt tudom, hogy a likantróp lét nem éppen a legkönnyebb és részben ezért is, mert sokan csak az állatot látják, az ember már nem számít. Talán kicsit könnyebb lenne, ha nem kellene attól tartaniuk, hogy mikor akarják lelőni őket csak azért, amik. Főleg, hogy jó páran azt a létet nem is akarták, csak belekényszerültek. Én emberként nem érezhetem át ugyanazt, csak sejtéseim lehetnek, de szerintem sokan örülnének annak, ha ugyanolyan állampolgárokként tekintenének rájuk, mint az emberekre. – Persze mások nevében nem nyilatkozom. Én csak a véleményemet mondtam el a témát illetően. Teljes mértékben nem tudhatom, miken kell keresztül menniük nap mint nap, de azt hiszem megértem, hogy miért döntenek úgy, hogy titkolják. Felkuncogok. – Megértem. Én szeretem magam intézni a papírmunkám, minthogy másra bízzam. Szóval én azt is átérzem milyen papírok fölött görnyedni. – Már egyenesbe jöttek a dolgok annyira, hogy másra is bízhatnám ezt a részt. De miért is tenném, ha én is elvégzem? Inkább én csinálom, így biztosabb a számomra. Szeretek foglalkozni a bárral, és nem akarom azt, hogy csak bejárjak azért, hogy néha megnézzem minden rendben megy-e. – Na igen... Pedig mennyivel könnyebb lehetne. De nem lehet mindent és mindenkit megváltoztatni – mondom aprót vonva a vállamon, majd nekitámaszkodom a pultnak. Most jön a csendesebb része az estének, amikor mindenki elvan a helyén és fogyasztja mindazt, amit kapott. Néha persze betévedhetnek vendégek. – Igen. Jelenleg ez egy jó cél, csak idő kell, míg megvalósítom. Lesz mit csinálnom – elmosolyodva pillantok rá. Egyelőre megvan a gondolat, majd el kell jutnom addig a pontig, hogy üzleti tervet készítsek. Na meg a kinézetét is jó lenne megtervezni. Rengeteg mindent át kell gondolni. – Akkor még látjuk egymást. – Egyre inkább foglalkoztat a kávézó gondolata, de addig is csak ennyit nyújtok. Alaposan át kell gondolnom és meg kell terveznem, ha már belekezdek a megvalósításba.
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Éberen figyelem a reakcióit hiszen én élesen látok mindent a félhomályban is, és nincs olyan részlet ami elbúhjatna előlem, vagy elkerülné kék lélektükreim figyelmét. Jobb híján megkérdezem tőle mit gondol gyönyörű országunk törvénykezéséről. Ez most a slágertéma és sokat elmond bárkiről hogy hogyan is viszonyul ehhez. Az emberek szeretik hangoztatni hogy mennyire toleránsak és szeretik egymást akkor is ha másabb, de ez hazugság, és már régen nem hiszek a tündérmesékben. Kinőttem abból a korból. - Oh szóval te inkább mellette vagy? Ez dicséretes. Elég sok ellenvéleményt hallottam már, miszerint aki vérállat az már nem ember többé és elvesztette a lelki üdvét, mert ölnie kell és vérszomj keríti hatalmába. Vajon ez minden esetben igaz lenne? - teszem fel a kulcskérdést apró mosollyal, hiszen én már csak tudom milyen likantrópnak lenni. Elég régóta élek a bundásommal, és anyámék is ebben neveltek fel, ők maguk is azok. Igazi likantróp családként élünk már amennyire a marakodás is belefér, de igazság szerint életem egyik legjobb döntése volt hogy különköltöztem tőlük. Anyámtól hosszabb távon már idegbajt kapok. - Én nem, engem a halálba lehet kergetni vele. Ezt meghagyom a csajoknak, nekik úgyis jobban áll az ilyesmi és cuki miniszoknyában feszülős inggel tipeghetnek topoghatnak a nyomtató és az asztal között - vigyorodok el, felvázolva egy sztereotípiát, ami a mi berkeinkben nem túl gyakori. A nőstények az agresszívebbek és jellemzően ők a dominánsabbak. A hímeknek kevesebb hely jut, de ha az ember küzd, akkor elismerik. Márpedig én küzdök, és leszek én még testőr is. -Nem, de tény hogy néha örülnék neki ha gombnyomásra mennének dolgok. Aztán tudod mire jövök rá? Hogy az baromira unalmas lenne, és nem lenne kihívás az életben, nem lennének célok amikért az ember küzdhet... - teszem hozzá mert ez fontos nekem. Mindig voltak céljaim, és most is tisztán látom magam előtt ezeket, és azt is hogy a falka elismert hímje legyek. - Szerintem menni fog. Ha ezt a helyet meg tudtad nyitni akkor a bővítés se lesz rossz de az ötletért cserébe minimum törzsvendég státuszt kérek - vigyorgok szélesen ahogy kék szemeim rávillantom. Hm, a csuklóm köré tudnám tekerni azt a hosszú sörényét ha akarnám. - Mindenképpen. Lehet generálom majd neked a forgalmat - teszem hozzá.
Ahogy elnézem kíváncsi a reakcióimra, legalábbis ahogy figyel, abból ezt szűröm le. Nem hazudok neki, a valós gondolataimat közlöm vele. Bár túl sok mindent nem tudok hozzáfűzni. Nem érezhetem át azt, amiben nekik élniük kell. – Nos, nem tiltottam ki innen senkit. Se vámpírt, se alakváltót, ide bárki betévedhet, szóval igen, mondhatjuk azt, hogy mellette. Más önvédelemből és más sportból ölni, de gondolom, hogy nem egyszerű a vágyat elnyomni. De nem ismerem mélyebben az alakváltói állapotot, de szerintem ez nem olyan, hogy fontos lenne az ölés. Nem tudhatom, hogy milyen érzések öntik el őket, hogy mikkel kell megküzdeniük nap, mint nap azon kívül, hogy az emberek többsége fél tőlük. Nem vagyok alakváltó, csak egy egyszerű ember, aki igyekszik nem előítélettel tekinteni senkire, mert hallani dolgokat. Az emberek is tudnak olyan szörnyűségeket, ha nem rosszabbakat tenni, mint az alakváltók vagy a vámpírok. – Értem. Valakinek ezt is csinálnia kell – mondom elmosolyodva. Én szeretem csinálni a papírmunkát is, persze van, akit be tudnék tanítani, hogy nélkülem is tudjon menni az üzlet. Sose lehet tudni, hogy mikor nem tudok bejönni. Szóval erre is gondolnom kell. Amíg pedig tudok dolgozni is, így megcsinálom magam és nem terhelek vele mást. – Persze. Néha tényleg jól jönne, mikor az ember fejére halmozódnak a dolgok és jó lenne pár dolgot gombnyomásra elintézni. De igaz, hogy idővel unalmas lenne. És végül is azt mondják a célok fontosak. Ha egy álmot elérünk, akkor másikat kell keresni. Van, amikor bizonytalan vagyok abban, hogy mit akarok. Egyelőre nekem elég cél volt az, hogy felvirágoztassam ezt a bárt, hogy benne legyen a köztudatban, eljárjanak ide. Most talán eljött az ideje annak, hogy elgondolkozzak a bővítésen. Egy olyanon, ami nappal is működne. – Kösz a biztatást – mondom elmosolyodva. – Az megoldható – nevetek fel, hogy azt a törzsvendégi státuszt megoldhatjuk. – A forgalom pedig sosem jön rosszul. Adhatok még esetleg valamit?
I like it when you smile, but I love it when I'm the reason
Érdekel mit fog mondani, mert vagyok annyira értelmes hogyha kérdezek valamit, akkor nem csak azért teszem hogy jártassam a szám, és hallhassam a hangomat. Persze, ez is előfordul, de leginkább csak a nőstények között amikor páváskodok és szórakozunk valamin. A hiénák közössége nem éppen gyenge és a leginkább agresszívek vagyunk, mégis él bennünk az ember valamelyest. Nem mindig, és sok mindent máshogy kezelünk mint mások, de azt hiszem ez faji jellegzetesség. - Szóval azt mondod, te inkább ilyen béke szigete vagy, és mindenkit befogadsz aki ide betéved. Honnan tudod hogy neked nem akarnak ártani? Értem én, hogy optimista vagy és bízol másokban de ez egy kicsit azért naiv elképzelés hogy senki nem ölne csak az ölés öröméért. Úgy értem, emberek sem állják meg, de valaki, akiben ott van az elfojtott ösztön? Érted, ugye? – mosolyodom el kedves, kevésbé ijesztő és emberevő mosolyaim egyikével. Nem vagyok feltétlen agresszív, maximum csak egy kicsit passzív agresszív, és azt sem nagyon, mert nekem sem jó ha felhergelem a szörnyemet. Megharcolok a címemért és nem akarok kemati lenni, ész nélkül harcoló, szexmániás acsargó fenevad. Nem, az nem. Soha. Én harcos leszek, aki ésszel küzd és végül ki fogom hívni Caspiant. Erre a gondolatra szinte felborzolja a szőrét is a pöttyösöm. - Addig jó amíg ez a valaki nem én vagyok, és akkor csend van és világbéke – nevetek könnyedén ahogy ránézek ártatlan babakék szemeimmel. Sok mindent letagadhatnék, és sok mindent meg is teszek hogy az emberek ne vegyenek engem komoly. Ha nem tekintenek veszélyesnek, az nekem is csak jó. -Igen. Fontosnak tartom hogy az embernek legyenek céljai, amikért küzdhet, és amiken dolgozva erősebb lehet és ami után újabb célt találhat. Úgy gondolom, ez egyfajta motivációt is jelent az embernek - mosolyodok el és a pultra könyökölve nyűglődöm egy kicsit látványosan, mint aki még nem ébredt fel egészen. Nem is tettem így, és kiélvezem a szabadidőmet. - Nos, bármikor, de ne várd hogy pompomokat is lóbáljak neked - nevetek fel ahogy lassan összeszedem magam. Kifizetem a fogyasztásom. - Nos, intézük el azt a törzskedvezményt, és ide csatornázom neked a fél Never forgalmát - nevetek fel könnyedén.
Kezdőlap 
