Kivételesnek éppen nem mondható alkalom hogy egy emberi kis kocsmában ütöm agyon az időt azzal hogy a magamfajta alja társasággal biliárdozom, és úgy teszek mint aki iszik. Amíg nem mutogatom a szemfogaim, még el is megyek embernek, elvégre ki hinné egy ilyen zakkant csávóra hogy vámpír? Azok mind szépen, dugni valóak, és címlapfiúk. Hát én egyik se vagyok, és nem is akarok az lenni. Na még csak az kellene az én öreg fejemnek hogy ott virítsak valami Playboyon. Elég jól elcsapatjuk az időt az itteni srácokkal, és egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy ismerős parfüm illatot sodor felém a posvadt levegő. Hm, mit keres ez itt? Na jó, kis túlzással együtt jöttünk, de egy ilyen helyen? Mindenesetre a biliárd asztal mellett támaszkodom, és már előre élvezem ennek a sok pöcsnek a képét ,mikor beközlöm hogy az én macám, nincs tipi tapi. Hamarosan meg is jelenik. Szőkén, és bőrben mint én. - Hellóka, Nyuszifül - vigyorgok rá ahogy birtoklóan átkarolom és a srácok felé intek, hogy ők a társaságom. - Srácok, ő az én Cicám. Mindent a szemnek, értem? - nézek rájuk sokatmondóan ahogy a fenekére simítok. A szép az szép, és mindig ellenőrizni kell hogy még mindig olyan-e. Nem szokta bánni. - Téged mi evett ide? - kérdezem halkabban, a zajban talán nem is hallani de ő kígyó jó a füle. Már ha lenne. De nincs. Vagyis van csak nincs. Ki érti ezt!
Egy picikét talán sietősen szedem a lakkcsizmás lábaimat, s bár simogatja az egómat a füttyögés és az ehhez hasonlatos hímhangok, mik a formáim dicsőítését hivatottak kiemelni, de az életösztön kissé sürget. Fekete bőr rövidnadrágos babydollomon egy fehér lakk derékfűző emeli ki jobban az alakom. Bár valószínűleg a cseppkivágású dekoltázsomon és a kerek fenekemen kívül nem sokat látnak belőlem a hímek. Pedig van ám gyönyörű szőke hullámos hajkoronám is. Tetoválásaim kis részét fedik az alkaromon viselt ujjatlan kesztyűk. Elég nagy feltűnést keltek, ahogy belépdelek a lebujba, tűsarkaim ütemes koppanására riszálom be magam és veszem célba a vámpíromat. Már a megszólításból tudom, hogy most éppen villogni akar velem. -Helló Gazdi~ -Csilingel fel a hangom, és élvezettel sétálok végig a kocsányon lógó szemek között szlalomozva egészen a vámpíromig. Vagyis hát... nézőpont kérdése, hogy ki kié. Oldalának dőlve bújok hozzá, átkarolva a nyakát, miközben édesen pillogok a társaságra. A kutakodó kézre kitolom a kerek fenekem, talán mintha fel is nyögött volna az, amelyik arról áll nekem. Ehehe... nem ajánlom, Rowan háklis a cuccaira, és ebbe én is beletartozom. -Hali skacok, csak folytassátok... Bármi baromságot is csináltatok eddog, de van egy sanda gyanúm, hogy igen nehezen szakítják el a szemeiket rólam. Hát.. nos... upszi? Bocsika? Ja nem francokat. Hol érdekel ez engem. Hideg ujjaimmal cirógatom a bőrét, miközben az arcommal bújok a nyakába. -Egyedül hagytál! Az volt a megállapodás, hogy nem fogsz egyedül hagyni... Biggyesztem le az ajkam szegletét, hiszen javarészt Rowan kedvén múlik a létem. Amíg kedvel, addig lecsapja az összes pitont, aki értem jön. Én pedig ezt aljasul ki is használom. Neki élelem vagyok, dögönyözhető sál és hűvöskés nyugtató csomó. Csendesen végignyalok nyelvem hegyével a fejbiccentő izma mentén, körülöttünk mintha megfagyna a levegő, de kivételesen ez most nem az én kis szeleburdi vámpírom volt. Ártatlan pillantok fel, miközben lényegében már Rowan köré fontam a formás testem. Kígyóként könnyebben megy, de szeretném azt hinni, hogy így is kedveli az érintésem és értékeli a hívóállata általi közelséget.
Nem számítok a kígyócskámra, de ha már erre ette a fene, miért ne használnám ki? Még egy kicsit játszadozom az emberekkel, aztán le is léphetünk valami kellemesebb elfoglaltságot keresni, mert annyira nem ragaszkodom ehhez a helyhez. Itt még karaoke sincs! Pedig azt mondják tűrhető hangom van és feltett szándékom ezt letesztelni szóval valahová el kell mennünk. Átkarolom ahogy hozzámsimul, és a kifejezés is jó kedvemben ér. Bár nem tartom magam a gazdájának, de mégis rám van állva ez a némber, és szinte már nem egészséges módon! Furcsa. - Nyuszifülem - dorombolom ahogy letapizom gátlástalan módon, hiszen az enyém, megtehetem. Mindig ezt hangoztatja, és a kocsányon lógó szemek felé vetek egy ronda pillantást, hogy letöröm a kezét és a tökét annak aki hozzányúl a tulajdonomhoz. Nem tudom, biztos a kor teszi de kényes vagyok a cuccaimra. Nagyon, de nagyon. Olyankor nincs barátság, és ismerettség, olyankor vér van. Sok, és nem az enyém. - Még játszunk egy két kört, aztán mehetünk szivi. Remélem tudsz valami olyan helyet ahol lehet karaokézni - vigyorgom hiszen ezzel is szívja a vérem már egy ideje hogy énekeljek neki, mert el tudna képzelni valami punk zenekari énekesnek, de még nem igen volt rá indíttatásom. De ma! Miért ne? Egyszer élünk, még ha ilyen kikúrt hosszan is mint én. Megtehetem, nem? Hála Moniquenak. Vagyis kinek hála, kinek átok. Most már elvagyok így, és nem is akarnék emberré válni. - Nem hagytalak egyedül, csak kiugrottan szórakozni. Hagytam neked üzenetet meg egy macskát - nevetek fel, ahogy dákót fogok, és kinézek egy golyót amit lyukra lökhetek. Bele is megy, jó a lyukérzékem na. Hehehe. Átadom neki a dákót, a következőt lökheti ő ha akarja, és szerintem vállalkozni is fog rá, elvégre belevaló kis csaj. Nő. Némber. Fehérnép. A faszom tudja minek hívja magát. - Na gyerünk, Szöszi. A te köröd jön - hajolok a nyakába, ahogy noszogatom kicsit.
Szerencsére nem kellett az egész várost átkutatni érte, elég volt csak a felét is, és mintha csak tudtam volna, valami kritikán aluli lebujban múlatja az idejét. Olyasmi fajta, amire azt szokták mondani késdobáló, és ha nem lennék amúgy egy masszív szorítóerővel bíró emberbőrbe bújt piton, lehet nem jönnék be. Elég formás egy kísérődarab vagyok, az eltátott szájak, meg a csüngő szemek pedig fikarcnyi kétséget sem hagynak afelől, hogy ez valóban így van. Na nem mintha meg akarnám dugni vagy bármi. Csak védjen meg, a többit leszarom. Egy piton versus piton meccs is fárasztó, de egy fészeknyi ellen meg... hah, menjen az, akinek két anyja van. Én még élni szeretnék, köszönöm, és nem valami tenyész nőstényként. Szerencsére már van abban a korban, illetve, elmeállapotban, hogy ne akarjon másnak csak úgy odaadni engem és inkább függőlegesen kettétépi az illetőt, mintsem szemet hunyna afölött a tény fölött, hogy hozzányúltak a cuccához. Riszálom egy kicsit a hátsómat, ott a keze alatt, elvégre a műsornak mennie kell, és most már nulla méteres közelében vagyok. Lelki békém helyreállt. Kérdésére azonban elkerekednek a szemeim, majd megbizonyosodva, hogy nem viccel, ujjongva ugrándozok mellette. -Viccelsz? Csak olyat ismerek! El se hiszem, már mióta mondtam neked?! -Ezzzazzzz, végre hallani fogom a hangját, és nem csak dorombolás közben, hanem úgy igazából. Már vannak is ötleteim, hogy milyen számokat fogok az orra alá tolni, amiből választhat. Én persze nem fogok énekelni, mert nyilvános hely... de az ő hangjára kíváncsi vagyok. Néha napján elkaptam, ahogy dúdolgat magában. -Igen és fini is volt, de ha nem személy szerint te nem vagy ott, az ugyanaz. Öltök nyelvet, és nyalom végig nyelvem hegyével a hozzám közelebb eső arcélét. Kissé odébb lépek, de csak egy kicsit, hogy hagyjam az asztalhoz férni, de amúgy még a hátára vagyok simulva. Kicsit meglepődök, amikor felém nyújtja a fadarabot, de végül sunyi mosolyra terül szét a szám. Ez egy kicsit... unfair a többiekkel szemben, de... mint tudjuk, ez engem sosem érdekelt. -Hát jó... Kacsintok rá, majd megkerülve az asztalt kipécézem az áldozatom. Mélyen előrehajolva mérem be a távot és a szöget, ujjaimat végigcsúsztatva helyezem irányba a dákót, miközben fenekem kitolva állok lövő pozícióba. Egy lendítés, kettő, a harmadikra pedig a fehér golyó meglódulva pattan egyet, átível a fekete nyolcas felett és a mögötte lévő két golyót teríti le, akarom mondani, löki a lyukba egymás után. Lassan felegyenesedve pillogok édesen, mert ez nagyon megy. -Így gondoltad, vagy túlzásba vittem?
Sejtem hogy bejárta a fél környéket hogy melyik lerobbant kis patkánylyukban tengetem az időmet, de ez a hely tényleg elég legalja lebuj. Koszos, füstös, hangos, és mégis valahol beleillek a képbe. Azt leszámítva hogy egy fél vagyont hordok magamon, mert a cuccaim márkásak. Nem adom alább a minőséget és szeretem ha az emberek azt gondolják hogy csak egy szakadt punk van, pedig néha sokkal több pénz van rajtam mint az ő teljes fizetésük. Ezt persze nem veszik észre. Alaposan letapizom a kígyómat, hiszen az enyém és nem is bánom hogy rám fonódik, teste még emberi alakban is kissé hűvöskés a testhője nem túl magas. Mondjuk engem nem érdekel különösebben, én magam sem vagyok éppen egy kályha. Cel ugrálása és visongása a fülembe hasít, de nem teszem szóvá, a sok hülye ember hangosabb mint ő. - Jól van jól van, alapállás mert mindjárt nem megyek sehová - mordulok fel, mert közben ingerel más is, és sötét pillantással méregetem azt aki kerek fenék közelébe merészkedett, de még nem csapok ki. Még. Lécci, még egy centit és eltöröm a kezed! Nyavalyás! Gyáva féreg. Csótány. Bleh. Na mindegy. - Csak tudnám mi ez a rajongás a szőrösök iránt, az a macska tetszett nekem! - vigyorgok, de majd szerzek másikat. Az állatok jó fejek, és jó eledelek a pitonoknak, meg szereztem egy ketrecnyi futóegeret. Mit mondhatnék, szeretek kígyóidomár lenni és Celia jópofának találja. Bár, egészséges dolog lenne megkérdezni hogy melyikünknek van szüksége inkább orvosra, nekem vagy neki. Figyelem a többieket és a rám tapadó kígyóval együtt hajolok előre hogy lökjek, de a második lökést átengedem neki. Alattomos kis mosollyal nézem hiszen tudom hogy tízpontos lesz ha nem több. Nem is kell csalódnom benne, gyönyörű dobbantást csinál. - Szép volt Nyuszikám. Na ennek örömére húzzuk el a belünket innen - hajolok ezúttal én a nyakába hogy hallja a szavaim, de persze nem kellene, úgyis hallaná. - Na srácok, egy élmény volt. Még biztos összefutunk de most... - intek fejemmel a szőkeség felé, és rájuk kacsintok, mire enyhe hujjogás támad ahogy kifelé megyünk. - Na, gyere. Motorzunk egyet. Hová menjünk? - értem úgy hogy milyen helyeket ismer ahol lehet énekelni, és ahol kipróbálhatom magam. - Legalább valami rockos metálos helyre navigálj, na emeld fel azt a formás kis segged - ülök fel a motoromra hogy elindulhassunk.
Ideje volt már megtalálni az én jól öltözött vámpíromat, árt az egészségemnek, ha túl sokáig távol van tőlem. Főleg azért, mert sosem tudhatom, hogy végleg letettek-e a háziasításomról, avagy sem. előbbinek örülnék, de sosem hinnék egy pitonnak. Alapesetben még magamnak sem hinnék, nemhogy másnak. Ettől független magamra vettem a szexi szerető szerepét, ha már úgyis olyan villoghatnékja van. Örömömre hirtelen morgással válaszol, enyhén felvont szemöldökkel pillantok rá, mikor meglátom, hogy igazából nem engem néz, hanem mögöttem valamit. Nem kell Einsteinnek lennem, hogy kitaláljam. Ezen csak elnevetve magam nyalom meg a szája szélét, miközben tökéletes biodíszletként funkcionálok mellette. Valamiért szereti, ha irigyek rá. Rajtam meg nem fog múlni, azt hiszem mindennemű egózástól mentesen kijelenthetem, hogy azért jó bőr vagyok. Jó vastag bőrrel az arcomon, ami azt illeti. -Ugyan, tudod jól, minden, ami gyengébb, az kaja... -Nevetek fel dallamosan a nyakába dörgölőzve, s csak utána hagyom hogy a játék felé forduljon, bár nem vagyok túl segítőkész, ha a távolságot vesszük alapul. Aztán jön az én bravúros csalásom, ha úgy vesszük, de csak vigyorgok az elismerő csetteléseken. Meg szerintem a nagyja a formáimnak szólt, nem a tudásomnak. Bazsalyogva fogadom a nyakamba érkező harapóst, majd a botot lepasszolva karolok belé és riszálom ki magam mellette a csehóból, visszafordulva még tenyeremről lefújva egy puszikát. Őszintén röhögtet a vetődő hímek látványa. -Komolyan nem értem, mit eszel az ilyen lebujokon. -Jegyzem meg némi szánakozó éllel a hangomban, ahogy visszatekintek a viskóra, vagy miez. Totálisan nem értem, némelyik hogy maradt eddig életben. -Mér mit gondoltál hova viszlek? - Háborodok fel egy kicsit, elvégre azért én sem úgy vagyok kikenve, mint egy popprincess, és tegyük hozzá azt is, hogy a Dying Star sem mulatóst játszott. Bár erről inkább nem akarok beszélni. -Menjünk a Death Parade-ba, a sugárútról nyíló kisutcában van a Starbucks után. - Mondom neki, mialatt felteszem a formás seggem a mögötte lévő ülésre és előrenyúlva átkarolom a derekát, hogy rásimulhassak a hátára. A legjobb őrült vámpír nyugtatószer, amit jelenleg ismerek.
A városban dekkolok, és máris megtaláltam a lehető legjobb helyeket ahol el tudok vegyülni és elüthetem az időmet. Pár óra csak és még nem untam el eléggé ezeket a helyeket, amiket körülbelül csak késdobálónak neveznek. Nincs mitől félnem és a rossz arcok között is én vagyok a legrosszabb ahogy a biliárdasztalnak támaszkosom, vadmotoros kinézetemmel, és szőke tarajammal. Nem mindig zselézem fel, van amikor csak hagyom hogy oldalra fésülve tépje a szél. Azt hiszem a kedvemtől függ, ahogy Celia is. Igazán dekoratív és enyhén pofátlan, de kedvelem és szép kis kiegészítő a ridegségem mellé. Kedvemre való és mivel a hívóállatom is, pláne jó. Valamiért mellettem ragadt és nem akar eltűnni engem meg annyira nem zavar, végül is a vére laktató és jobban is esik mint egy sima halandóé. -Jah, de legközelebb ne edd meg a macskám. Tetszett az a szürke dög – csóválom meg a fejem vigyorogva, mert csak bizonyos fokig vagyok állatbarát, nem a végtelenségig. Celia meg asszem annyira se mint én, de végül is óriáspiton, mit várjak egy villásnyelvűtől? Nem bánom ahogy rám tapad, és elégedetten húzom oda magamhoz hogy villogjak vele egy kicsit ha már az enyém. -Megvan a maga varázsuk és az ember sokkal többet hall itt mint egy híradóban. A város vezetése vendégül lát, és az új Úr régi ismerős… közel húsz-harminc évig békén fog hagyni – válaszolok neki hogy kibukkanunk a friss levegőre és visszapillant a helyre. -A régi korok fogadóira emlékeztet amikor minden ilyen volt. Hangos, mocskos és központi – teszem hozzá, sötét szemeimmel körülnézve. Nem vagyok már éppen mai darab, és ezt ő is pontosan érezheti hiszen a hívója vagyok és megérez egy két dolgot velem kapcsolatban. -Nem tudom, de mertem remélni hogy ismersz egy két jó helyet a városban – vigyorodom el szélesen és magamhoz képes finoman csapok a formás kis fenekére hogy emelje fel és üljön fel végre mögém hogy elindulhassunk még mielőtt megöl az unalom és olyasmivel kezdek el játszani amivel nem kellene. - Oké, akkor oda. Kapaszkodj szépen – válaszolok és bepöccintem a járgányomat hogy pár másodpercen belül helyből repülő startot vegyünk. Semmi védelem, semmi sisak mert minek? Lelapítaná a hajam és azt nem akarom. Háklis vagyok rá egy cseppet és csak kevesen túrhatják szét a séróm. Negyed órába se telik hogy odaérjünk az említett szórakozóhelyre és előtte parkolok le, pár hasonló motor mellé amiket elismerően veszek szemügyre. - Tetszetős a felhozatal mit ne mondjak - hümmentek ahogy leszállok lassan, de még nem megyek be.
A lelkibékém mondhatni, helyreállt, a "kedvenc" kapafogam meglett, úgyhogy a kis kerek seggem újfent biztonságban van. Legalábbis addig, amíg nem megy megint a másik irányba a tudtom nélkül, vagy amíg nyugis, mint a Bermuda-háromszög. Komolyan már, hogy állandóan pengeélen táncolok. Mondanám, hogy milyen királyság meg dolgok, pedig valójában csak egy csendes magánszigetre vágyom, távol mindentől. Minden csúszómászótól és vámpírtól. Ahh, bárcsak lennénk már ott, bár attól még valahogy kibekkelem addig a létezést. Elvégre... itt valamilyen úton-módon minden csak egy eszköz, egy tárgy... egy-egy dobbantó a piton paradicsom felé. Hogy utódok? Meg a kurvaszájukat. Szüljön az mennyiségre akinek két anyja van. -Ümm.... megpróbálom. -Vigyorgok rá rezzenéstelen arccal, elvégre ez már nagyon megy nekem. Aztán, hogy így lesz-e vagy sem, az rejtély. Neki és nekem is. De talán éppen ezért "izgi" velem lenni. Nem egészen vagyunk egy szokványos páros. Az érdek csak, mi összetart bennünket. Ohoho, és mielőtt bárki savazna, ez a dolog... kétoldalú. Grasszálok ki mellette, mint tökéletes oldalborda, miközben a válaszán elmélázok egy kicsit. -És mondtak valami érdekeset, amit nem találni meg a net feneketlen fertőjében? -Kérdezem őt, majd elszakítva a pillantásom a lebujról, és némi fenék risza után felpakolva magam a motorra, irányba magyarázom magunkat. -Egyébként... miért fontos, hogy békén hagy-e? Úgyis lecsapod, ha olyanod van, nem? - Jó hát na, vámpírságból kezdő vagyok, meg nem is nagyon érdekel, pontosabban csak pont annyira, hogy tudjam mikor kell félteni a drága bőrömet. Aztán minden kétkedése vagy épp nem ellenére egy egészen jó helyre vezetem el. Mondjuk, discos helyet egyikünk se ismer, maradjunk ennyiben. Egyébként is... pontosan tudja milyen zenét... hagyjuk. Ahogy leparkol már csusszanok is ki mögüle és elégedett vigyorral figyelem az arcát. -Még szép, ide nem széplelkű kolibrik járnak apukám. Na gyere-gyere, alig bírom már kivárni, hogy rázendíts valamire. - Fűzöm a kezem az egyik karja köré és ráfonódva dörgölőzöm hidegecske bőrömmel. Halál biztos vagyok benne, hogy jó hangja van. annak kell lennie! -Ha nem muszáj, ne szedjük szét jó? Tök hangulatos belül is. Na gyereeee... - Noszogatom a bejárat felé. alig várom, hogy mit fog szólni, amikor odabent megpillantja a két Harley Davidsonból kialakított pultot!
Érdekes jelenség a szőke kígyóm, és nem a szó drámai értelmében gondolva mert ő tényleg az. Egy hatalmas csúszka. A pitonok egyik családjába tartozik de nem akar tenyésznőstény lenni amit még meg is értek, és inkább mellém szegődött csinos kiegészítőként, és vérbanknak. Szeretem a hűvöskés testét, és őt legalább nem vetem meg mint egykor azokat akik jót szórakoztak az én káromra amikor még ifjú vérszívó voltam. Hej de régen volt az már. Celia szavai rántanak ki a rossz emlékekből, és érezhetően kicsit szétfoszlik a hűvösség hiszen ilyenkor hajlamos vagyok elereszteni a fagyot. - Próbáld is. Az a macska tök jól dorombolt nekem... - morgolódok ahogy elindulok a megadott irányba. Nem igazán figyelek a sebességkorlátozásra, úgysem érhet baj egyikünket sem ha meg is borulnánk. Bár nem fogunk mert nem ma ülök először motoron hosszú életem folyamán. Nem is utoljára. - Mondtak. A város természetfelettijének nincs kifejezetten fóruma ahol megosztjuk egymással hogy melyik likantróp falkával mi van és éppen hogy alakul a vámpír hierarchia - húzom el a szám egy vámpíros vigyorra. Az internet tök jó, de ezek nincsenek fent sehol. Ezek még mindig a mai napig szájhagyomány útján terjednek és imádom amikor egy kis pletykás nőstény csókolja az ajkaimra. Na meg, valakinek a Város Urának is jó hírét kell kelteni arról az éjszakáról. - A Város Urát nem csaphatom le. A jóindulatán múlik hogy itt maradhatok-e vagy sem. Nekem nem kell felesküdnöm rá, de így neki sem kötelessége hogy megtűrjön. Szóval jah hát nem árt vele puszipacsizni - döccintem le a motort és megvárom hogy leszálljon, aztán követem csak én is. Az itt parkoló motorok többsége jó ízlésre vall, és nem csalódom. - Még jó. Nem szeretem a széplelkű kolibriket. Azok uncsik és uncsik. Jah meg rémesen unalmasak is - morgolódom ahogy átfogom formás derekát és együtt lépünk be a klubba. Lakkcsizmája jól ellensúlyozza a vaskos bakancsot ami a lábamon feszül, de ha oda kell rúgni akkor oda kell rúgni. - Nem szokásom szétszedni semmit sem ami jó - teszem hozzá, hiszen amiben nem telik kedvem azt volt hogy szétkaptam azért. Bár ezt most nem tervezem. Egyenlőre elég hangos és tetszetős hely. A pulthoz navigálom a szőkémet. - Igyál amit akarsz, később én is fogok - legalább egyk icsit hadd érezzem én is az alkohol szelét a vérén át. Hatása úgysincs. Végigsimítok a két motor formájú pulton ami egy elég kreatív megoldás a helyzethez képest. - Aztán találj nekem dalt, de emlékeztetnélek. Vétó jogom van! - azaz bármi szart nem fogok kipróbálni.
Valójában a világon semmi sem készít fel egy pitont a hívóvámpírja kezelésére, így amikor nem tudom mi járhat a fejében, akkor beszélek. Sokat. Mert hogy... mi mást tehetnék? Egyébként is, mindig próbálkozom, hátha elejt egy-egy morzsát magáról. Telibe mégse kérdezhetem meg, hogy ilyen baromi öregen mi a stájsz, hogy volt eddig és tovább. főleg így, hogy a szentem (höhö), kicsit labilis. Most is... fogalmam sincs min gondolkozott el, de szerintem pár fokkal csökkent a környezetben az átlaghőmérséklet. Tapadok is az oldalához, mint egy kitartó matrica. Pont annyira, mint az amit az első mosás lemossa. -Ööö... purr-purr? -Tök jó vagyok, nem sziszegtem bele! Nesze neked idegen nyelvek, ahaha. Az ógörög nem számít, az már döglött akta. Összevont szemöldökkel nézek magam elé, eleresztve egy bárgyú mosolyt. -Pedig biztos tarolna egy app hozzá. Mondjuk... iVamp! Vaaagy Bloodbook! Elröhögcsélek ott magamban mögötte, és kvázi eljátszom a gondolattal, hogy ilyen szottyadt őskövületek nyomkodják a karmos-görbe ujjaikkal a legújabb iphonet. Ha a nevetés ölne... hajaj, de szarban lennék. Azonban egy kicsit elgondolkozva tolom előre a pofim a válla felett a szavaira. -De hát...nem te vagy az öregebb? szerény véleményem szerint ha ennek a csávónak itt előttem elgurul a gyógyszere, tökmindegy milyen városnak milyen ura van... mert csak volt lesz belőle. Meg a városból is. Közben persze megérkeztünk, én meg türelmetlenül pattogok körülötte, mint egy nikkelbolha, mert már nem győzök várni. Elvégre, végre belement! Pezsgőőőt izibe. -Azt kihagytad, hogy unalmasak. Nevetek fel és hagyom, hogy bemasírozzon a maga tempójában, miközben biodíszletként csüngök rajta. A kocsányon lógó szemeken már meg sem lepődök. Fura fazon, dögös maca, sok szegecs és lakkcsizma. Kb ezek vagyunk mi. A szavaira csak vigyorgok, ez azt jelenti, hogy fincsi vacsit akar ma este. Hát jó, rajtam nem fog múlni. Ez csak a vérem, nem az egész életem. -Csapos, minden jöhet, amid van.. Mosolygok rá édesen, mire az csak rosszallóan csóváj a fejét tölt nekem egy pofa sört. Na erre még visszatérünk. Közben gondolkozom nagyban... és megvan! Ugrom is a géphez és választom ki a tökéletes számot neki. -Ehhez mit szólsz?
Sose gondoltam hogy a drága és csodálatos anyatermészet ennyire kibaszottul orrba fog verni hogy pont a kígyók lesznek a hívóállataim, amik egyszer régen megkeserítették az életem. De sajnos mirek iélvezhettem volna, addigra az a nyomorult feldobta a pacskert. A rohadt életbe is már. Bár jó oldalais van hiszen pár tíz évvel később kiderült hogy nem csak kobrákat hívom hanem mindenféle kígyót, így a mellettem lévő pitont is aki lássuk be elég mutatós darab. Szőke kis cicababa. Édesen tapad hozzám, és át is karolom. Az enyém, megtehetem, és ez ellen nincs is kifogása többnyire. A macskás megnyilvánulására egy pillanatra nézek rá, aztán kitör belőlem a röhögés. - Ez kva jó volt, csináld még egyszer! - bíztatom hiszen lássuk be a pitonok nem szoktak nyávogni meg dorombolni, de meg van maguk varázsa. Mondjuk nem tudom mi az, de egyszer biztosan meg tudom majd. - Bloodbook. Az jobban hangzik. Nem csak vámpírok vannak akiknek váltakozik a hierarchiája. De jah, nem lenne rossz - sóhajtok fel, de elég képtelenség. Ki vállalná fel hogy megcsinálja és azt hogy vérállat vagy vámpír? Néhány államban még szabad a vadászat minden bundásra és pikkelyesre. Meg kardfogúra is. - Én vagyok az öregebb, ez igaz. De a kor nem minden. Egyeseknek hatalmat hoz, másoknak inkább fejfájást és korlátokat. Na már most ez úgy néz ki hogy én ne tartozom a Város Urának fennhatósága alá, mert én magamtól éledek fel minden éjjel, nem az ő ereje ébreszt fel. Ő egy vérvonal része, nekem viszont saját vérvonalam van és Sourde de sang vagyok. Ennél fogva, én nem esküdhetek fel senkinek, mert veszélyt jelentenék rá, ki nemmondott megállapodás hogy húsz-harminc évnél többet nem tölthetek el egy helyen - magyarázom neki, mert éppen beszélhetnékem van és nem baj az ha tudja ő is. Legalább reményeim szerint nem csinál ostobaságokat, és nem köt bele Séagdhába. - Jah igen. Unalmasak - értek vele egyet ahogy belépünk a bárba és megcsap a szag és a köd meg a zaj. A kurvanagy zaj, de legalább a zene sokkal jobb mint a legtöbb ilyen helyen. Megvárom míg megkapja a rendelését és ledobom az árát a pultra mert nem igen férek oda és nincs kedve ellökdösni mindenkit. Inkább a DJ pultot célozzuk meg hogy lássam mi a választék. Nekem nem kell hozzá fény hogy elolvassam a dalokat és amit választ az be is ugrik. - Hm, legyen. Még ketten vannak előttem, legalább megnézem ők hogy tolják - döglöm le az egyik közeli asztalhoz és odahúzom Celiát is az ölembe ahol a legjobb helyen van. Körbefonom és ragadozó sötét pillantásom körbeszalad a tömegen. Megnéznek minket, de nem érdekel.
Azt kell, hogy mondjam, túlélésből csillagos ötös vagyok, elvégre egy fél buggyant vámpír mellett tökéletesen életben vagyok még. Szerintem ez hatalmas szó, tekintve, hogy rosszabb napjain masnit csinál belőlem ez az állat. Még jó, hogy nem sálat... vagy csizmát! Az igencsak fájna. Nem csak képletesen értve a dolgot. Persze én azért teszek is érte, hogy lehetőleg ez sose nem következzen be, mert az káros az egészségemre. Először észre sem veszem, hogy kicsit megakadt benne a lemez, csak amikor elröhögi magát vezetem vissza rá a pillantásom az épületekről. Nem hittem volna, hogy ekkora sikere lesz a poénomnak, de vigyorgok vele. -Purr-purrssz! Ááá a picsába, belesziszegtem. -Nevetek fel kicsit elkenődve, erre szerintem nem kapnék így nyelvvizsgát. Hehe. Ízléses vámpír és a biodíszlete masírozik be a csehóba, kedvtelve figyelem, hogy első ránézésre elégedett a választásommal. egy pont nekem! Ma se halok meg! Ha minden igaz és a világegyetem lábai sem állnak keresztbe. Az okfejtésre a cuki mosoly mögött viszont feszülten figyelek és képzeletbeli jegyzettömbbe jegyzetelek. Ez hasznos, roppantmód hasznos infó, örülök, hogy elhoztam ide. Ki tudja, lehet többet is elcsacsog nekem, ha jól érzi magát. Nosza hát. -Aahha... hát nem tudom. Én rád fogadnék laikusként. -Pillogok rá nagyra nyílt szemekkel, hiszen én még csak rosszabb napjain láttam, de némi színes elbeszélés is a fülembe jutott már és mondjuk úgy... kurvára nem szeretnék a közelében lenni, amikor elgurul a sosemvolt gyógyszere. Persze aztán ki tudja, ebben a vámpírtémában nem vagyok túlzottan otthon meg nem is akarok, ami azt illeti. nagy nehezen beástam magam a pulthoz, kunyeráltam innit, aztán fizetés nélkül másztam vissza a kapafogúmhoz. Merthogy nálam nincs zseton, de ahogy elnézem, már megszokta, hogy ő az ellátóm. Húzom is a listához és választok is neki. Igazából magán a számom vajmi keveset gondolkodtam, inkább csak azt néztem, itt benne van-e a listában. Luckyyyy! -Szuper, már alig várom! - Örömködök magamba, követve őt pedig kecsesen az ölébe zuttyanok. Pofás kis ajkaimhoz emelve a korsót pedig fokozatos hátradőlés mellett pár pillanat alatt benyakalom. Magasra tartom az üres korsót, melynek oldalán a hab még kínkeservesen kapaszkodik a peremébe. -Csapos, még kettőt! -Túl szép vagyok ahhoz, hogy azt mondjak, menjek a faszba, szóval megkapom. Meg ahogy elnézem, valaki virágszálnak nézett és martini is érkezett valahonnan. Na babám, azt te csak hiszed. -Hát... nem mondanám, hogy rossz volt, de jónak sem nevezném ezt a.... produksssziónak nevezett ricsajt. -Állapítom meg a jelenlegi énekes gyalázatos megnyilvánulását így az utolsó akkordok alatt. tökéletes számot neki. -Ehhez mit szólsz? -
Néha elgondolkodom hogy miért éri meg Celiának hogy elviselje minden jövő-menő szeszélyem, amikor simán lehetne önálló is, de aztán azt hiszem egyszer kinyomoztattam hogy a tököm elől menekül. Jah hát nyilván nem lennék én sem tenyészmén, ha még lenne élő cucc a zacsimban. Így azért néha megértem miért visel el, de lehet hogy lenne más választása is. Na mindegy, nekem csak jó hogy dögös macám van és nem kell a helyi kobrákkal birkóznom ha kajás vagyok ébredés után. Ő kéznél van. A nyávogására odapillantok, és aztán kétpofára röhögök, mert ez azért nem volt rossz. Hallott már valaki pitont nyávogni? Főleg olyat aki a sok pikkely miatt már enyhén sziszegve is beszél? - Naaaa, az előbb jobb volt.... - morgok rá, mert elsziszegte a végét. Pedig most macska akart lenni azok meg nem sziszegnek, csak otthagyják mindenhol a szőrüket. Fúj. A kígyók legalább nem hagyják el mindenütt a pikkelyeiket. Látom ám, hogy az érdekeltelen mosolya mögött hegyezi a füleit hogy mit is beszélek, ezt azért neki sem árt éppenséggel tudnia hogy kivel ne kezdjen ki ha egy mód van rá. - Aha, mert én nyernék, de akkor a Tanács kivégezne. A vámpír társadalom sok ősrégi és bemohásodott szabály szerint él, és a legtöbb untat és fáraszt... De van amit én sem kerülhetek ki - vonom meg a vállam, mert ez így van. Aztán inkább a szórakozóhelyet veszem szemügyre, ahová jöttünk és lassan bemászunk a szűk bejáraton, de le kell húznom a tarajam hogy ne akadjak fent. - Undorítóan otthonos - jegyzem meg ahogy elfoglalok egy asztalt és az ölembe húzom a szőke macámat ha már egyszer van és átnézem a kínálatot. Van pár jó szám a listában és egy kettőre még el is merengek, mire elém tol egy címet hogy legyen az. Hm, nem is olyan rossz a hangom végül is meglenne hozzá azt hiszem. - Na nem bánom - megyek bele, és rendelek neki még innit, és egyet tudok érteni vele a jelenlegi előadó művét látva. - Jah hát elég vérszegény volt, na lássuk a másikat - legyintek egyet ahogy szőke tincseivel játszok és meghallgatom a másikat. Nem is olyan rossz, nagyon nem rossz. - Na asszem én jövök... - tápászkodom fel, és leteszem a macám seggét a fotelre, és fellépek a színpadra a mikrofont magamhoz ragadva hogy bekonferáljam magam. Kitöltöm a teret a megjlenésemmel és amikor felcsendül a zene elkezdek énekelni is, hiszen ezért jöttünk ide nem? Egészen belelendülök a dologba és a végére azért tapsolnak szóval nem olyan rossz.
Eddig egészen jól alakul a kapcsolatom a vámpírocskámmal, ami őszintén szólva hatalmas nagy teljesítmény a részemről. Elvégre, a vámpírok elefe urán működnek, aztán nekem meg itt van ez az őskövület, aminek már az agyára ment a kor, meg a minden is...és hát... elég instabil. Bár megkockáztatnám azt is, hogy szerintem sose volt stabil. De pssszt. ezt meg ne tudja. Így is elég jó sorom van, csak néha zabál belőlem egy kicsit, meg fogdos, ha olyanja van. Mivel hüllő vagyok, a hideg keze nem hat meg, szóval gond egy szál se. Plusz a fejvadászok, akik néha utánam jönnek, azok pont jó játékok neki, ez ilyen winwin helyzet. -Jólvanna, nincs belőle nyelvvizsgám! -Öltök hosszú villás nyelvet a háta mögött, de amúgy hozzá simulok. Kis egoista egy dög, de amíg megvéd, addig nem érdekelnek a szeszélyei. Legalábbis, nem mindegyik. Na de mindegy, a helyszín megvan, söröm is van már, és a vámpíron ölében ékeskedem, mint valami gyémánt a porban. Mert amúgy elég kétes fejeket látok magunk körül, de ezek emberek... vajmi kevesek hozzánk. Az eltévedt Martinit leküldöm és a hátam mögé dobom a poharat. A söreim már úgyis úton vannak, és eléggé le kell részegednem ma ahhoz, hogy Rowan értékelhesse a vérem fűszerezését. Szóval, mindent a célért.. plusz... valahogy el kell nyomnom a vágyat, hogy kieresszem a hangom. Nem szabad, nyilvánosan nem énekelhetek, mert az feltűnő... még úgy is, ha itt van épp velem. Megígértem neki, hogy nem vonom magamra a figyelmet. Úgyhogy...iszok! -Ez a másik már egéssz tűrhető volt, de szerintem lepipálod. -Bólogatok magamnak, mert naponta hallom a kellemesen karcos hangját és a zeneiparban dolgozom...tam, szóval értek hozzá. - Na menj csődöröm, csapj oda nekik!- Vigyorgok rá a pohár pereme fölül s leküldöm a maradékot. Kezem újfent a magasban. -Csapos, mindenből jöhet, ami van! -Közben Rowi már odaért és épp a mikrofont állítja be magának, mire én megkapom a következő italom. Már épp kortyolnék bele, amikor felzendül a zene és én elfelejtem mit csináltam. Kurva jó előadást nyom, a hangja istenkirály, tudja mitől döglik a légy, konkrétan egy koncertet nyom ott le egy személyben. Én pedig...egy kicsit... irigy vagyok. Nagyon. Vágyódva pillogok felé, de végül csak megrázom a fejem és leküldök még egy pohárral. -Ez az gazdi, kurva jó voltál! Még egyet! Még-még-még-még! -A csürhe pedig reagált a hangomra és ők is elkezdték skandálni a szavakat.
Kezdőlap 
Egy picikét talán sietősen szedem a lakkcsizmás lábaimat, s bár simogatja az egómat a füttyögés és az ehhez hasonlatos hímhangok, mik a formáim dicsőítését hivatottak kiemelni, de az életösztön kissé sürget. Fekete bőr rövidnadrágos babydollomon egy fehér lakk derékfűző emeli ki jobban az alakom. Bár valószínűleg a cseppkivágású dekoltázsomon és a kerek fenekemen kívül nem sokat látnak belőlem a hímek. Pedig van ám gyönyörű szőke hullámos hajkoronám is. Tetoválásaim kis részét fedik az alkaromon viselt ujjatlan kesztyűk. Elég nagy feltűnést keltek, ahogy belépdelek a lebujba, tűsarkaim ütemes koppanására riszálom be magam és veszem célba a vámpíromat. Már a megszólításból tudom, hogy most éppen villogni akar velem. 