Sosem akartam teret adni a pletykáknak, sőt mivel jórészt magam terjesztem őket ezért hajlamos vagyok túlozni. Egy csöppet. Mégis, a nagy világot átívelő hálózat, a cselszövések, oldalak.. Persze, hogy mindenhez közöm van. Mert akarom, hogy közöm legyen. De, ami a legfontosabb, hogy

Nem lehetek ott mindig, mindenkivel...

A legtöbb ember, vérállat és vámpír akikhez közöm van mind üres, írnivaló fehér papírlapként kezdték. Álmok nélkül, célok nélkül. Létezve a semmiért, most mind léteznek. Okkal, céllal, nekem szinte mindegy mivel, csak legyen valami amiért élnek, ami hajtja őket. Más kérdés, hogy múló szeszéllyel osztogatom épp felszinretörő gondolataimat mások életcélja gyanánt, de süvítsünk túl a semmitmondó részleteken.

Egy a tanáccsal kötött alkuból kifolyólag áttettem a székhelyem az új kontinensre. Így a legtöbb végponttal megszakadt a kapcsolatom, legalábbis azt hiszik. Nem, nincs akkora hatalmam (Még!) hogy átívelve a kontinenseken továbbra is gyarapítsam az értem élő tápanyagkészletet, de szerencsére pont ez az alku adta meg a lehetőséget arra, hogy más módszerekkel növeljem meg a.. területemet.

Szóval 5 százalék. Van akinek soknak tűnik, van akinek nem, mégis, ez egy olyan szám, amit még biztonsággal kezelek. A beavatkozásaim magát a személyiséget célozzák, így a legtöbb vámpír és különleges hatalmat bíró ember számára a köreimbe tartozók normálisnak hatnak. Persze aki belát a lelkek mélyére észreveheti a változtatásokat, de mindenki másnak az az ember aki szívvel lélekkel küzd, teszemazt azért, hogy segítsen a rászorulókon.. csak egy normál ember. A vére iható, az elméje befolyásolható, meg lehet bűvölni, meg lehet ölni.. Nem ajánlom, de csak nyugodtan.

Vannak esetek, mikor szeretem magam kézbevenni az irányítást. Ilyenek például, ha az alany életveszélybe kerül, vagy épp egy egy általam megadott cél felé közelít. Ilyenkor a távolból veszem át az irányítást, mintegy felülírva az elméjének parancsait. Ő van ott, ő cselekszik, az elméje, a teste sérülhet, mégis én irányítok. Ha nem használom az erőm még akár észrevétlen is lehetek.

De.. vegyük alapul, hogy nem célom, hogy felhívjam magamra a figyelmet. és rengeteg szál közül kell válogatnom nap mint nap így vajmi csekély az esélye, hogy velem találkozz. A bábok meg csak emberek célokkal. Nagy reményekkel és lehetőségekkel.

A kajáim.. hogy is van az a törvény a Pomme de Sangokról...?