HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Helló idegen
regisztrálj vagy lépj be
név:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
csevegj kedvedre másokkal



Ki van itt
BEJELENTKEZETT KARAKTEREK

Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (45 fő) 2017-12-30, 23:13-kor volt itt.

Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív

Today at 22:34
Tennessee Woods
tollából született


Today at 21:39
Tennessee Woods
tollából született


Today at 18:58
Becca Tamming
tollából született


Yesterday at 20:37
Kyrill Miller
tollából született



Yesterday at 12:27
Alec Mason
tollából született


Yesterday at 12:26
Alice Norton
tollából született


Yesterday at 10:37
James Sargent
tollából született


Yesterday at 09:34
Becca Tamming
tollából született


2020-03-27, 21:10
Oakley Thompson
tollából született

Statisztika
AVAGY HÁNYAN VANNAK AZ OLDALON
Fajok
Emberek
4
1
Vértigrisek
2
2
Vámpírok és halandó szolgák
10
2
Elit vámpírok
2
0
Vadászok és Halottkeltők
3
1
Véroroszlán
4
1
Természetfelettiek
7
6
Vérhiénák
2
1
Vérfarkasok
2
3
Összesen
36
17


Share

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Oakley Thompson

Ember
Ember
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Luis
Kor : 24
. :
Ain't no grave  B86hczq

Hozzászólások száma : 17

Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-24, 10:44
to: Kyrill

Hiába minden megfeszített próbálkozásom Valen megmakacsolta magát és úgy kezel, mint egy középső csoportos óvodást. Jó, oké, tény, hogy múltkor volt egy kisebb botlásom és fel alá rohangáltam a folyosón egy alsógatyában, miközben üvöltve hirdettem, hogy mindnyájan elpusztulunk, ránk olvad a világ mi pedig megfulladunk a felbugyogó, forró betonfalak ölelésében. Arra a szép epizódra ért haza a kedves testvérem, amelyikben a szomszédasszonyt győzködtem arról, hogy a cirmoscsíkosa jó lenne áldozati macskának. Egyikőjük sem volt elragadtatva.
Lényeg a lényegtelenségben, hogy Valen úgy határozott apai vasszigorral, hogy mindig, de írd és mondd kurvára mindig kell mellém egy gardedám, aki óva int a fent említett jelenetektől.
Szóval ma nyakamba kapom Kyrillt, akivel egyébiránt semmi bajom nem lenne, ha önmagától jönne át Xboxozni vagy eldögölve a kanapén zsé kategóriás horrort nézni, de a muszáj társaságot nem kedvelem. Vagy érkezzen miattam vagy sehogy.
Bár kapóra jön a ronda feje és egészen para képességei, mert terveim vannak és mind egy szálig zseniálisak. Amióta beszéltem Blueval egyetlen gondolat pingpongozik az agyammal. Rásegítek a hang szavára és magam is tettek mezejére lépek, hátha a vámpír befolyása nélkül is ki tudjuk hozni azt a világi gyökeret.
Már bepakoltam a táskámba, nem sok mindent csak néhány cuccot és legfőképp kaját, indokolatlan mennyiségű kaját. Ha Valen kérdezi majd megmondom, hogy mosómedvénk van, az zabálja fel a készleteket. Bizton nem szagolja ki kamut és a pézsmaszag teljes hiányát. De könyörgöm, a koszos pólót jobban viselem, mint az éhinséget.
Ez is baszd meg azt írta a bátyusnak, hogy öt perc és itt van - ennek már vagy fél órája-, ezért is mert eltávozni idő előtt, mert hát abban a pár pillanatban csak nem gyújtom magamra a kecót. Alábecsül, de ez mindegy, most jól vagyok nincsenek se szuicid, se tömeggyilkos gondolataim, a suttogás is nyugovóra tért, bebújt a józanságom ingatag kőrakása alá.
Felsikít a Für Elise, na végre, hát baszom a szád, de kényelmesbe nyomjuk ma a kretén haverkám. Bele se szólok a kaputelefonba, nyomom a gombot, engedem befelé, siessen, mert le fogjuk késni a gépet és még jegyet is kell rá vennie. Nekem is ő veszi, ez magától értetődik. Ő gazdagabb.
- Csá - megindítom felé az ökölpacsit, amilyen béna lehet melléüt és ötujjával szántja fel a semmit. - Ne is nagyon vetkőzz neki, indulunk. Megyünk New Yorkba. - úgy közlöm vele, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, nem is fűzök hozzá lábjegyzetben magyarázatot. A vállamra akasztom a táska vastag pántját, már most belevág mellkasomba. Megállok vele szemben és várom, hogy végre elkocogjon a lépcsőfordulóban. Minden perc számít még a végén hazaesik Valen és üvöltve fújja le az akciót, Kyrill meg csak áll itt, mint fasz a lakodalomban.



And you've lost your way
I will leave the light on



Vissza az elejére Go down
Kyrill Miller

Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 34
. :
"I don't want to be buried in a pet sematary
I don't want to live my life again"

Hozzászólások száma : 26

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-24, 19:59
Ez egyike azoknak a napoknak amikor a jól kiszámított tervei felfúvódott tetemként sodródnak partra, és neki rögtönöznie kell, amit utál, kapkodni, amitől irtózik és végül késni, amitől megszégyenül. Csak abban reménykedik, hogy Woods elfelejti mikor legközelebb látja leszedni a fejét amiért nem látta egy jó fél órával ezelőtt érkeztében és távoztában.
Valahogy nem bánja, hogy nem találkozik a vörössel, bár a vágy ott tekergőzik a gyomra mélyén a felsőbb régiókban ami kavarog annak a fele is elég volna a megmérgeződéshez, de beteget jelenteni nem akar, Oakleyre vigyázni kell.
Milyen csendes volt a lakás nélküle, milyen üres. Összetéveszthető volt a békéssel, de valójában nincs semmi örömmel üdvözlendő abban, hogy az a szerencsétlen fiú hol kötött ki. Annyi éve figyeli ezt a családot, betokozódott szálkaként fúródik bele, Woods bárhogy piszkálja, egyelőre nem tudta kihúzni a helyéről és látott egyet s mást tőlük, belőlük, és elképeszti minden alkalommal. Mint egy időzítetlen három összetevős bomba, nem tudni mikor melyik része robban és mit visz magával. Szégyelli magát a hasonlatokért amik kicsit sem olyan alázatosak és kedvesek mint amilyen hálás lehetne, miért itt lehet, ziláltan szusszanva egyet, a lift tükrében igazgatva a haját, de némi sértettség mocorog benne a kis Oakley múltkori húzása után, amikor a szomszéd nőre küldte és az most is lesi a kikukucskálón keresztül, ah, érzi is a harmadik szemével szemező láthatatlan pillantás utálatos simogatását. Szemétség volt, ő meg nem akart vitatkozni a sráccal, megteszi ami boldoggá teszi, nem nagy kaland, aztán tessék. Ilyenkor kényszert érez arra, hogy emlékeztesse: Wrightként a new yorki időkben maffiatag volt, még ha mostanában olyan émelyítően jófiú szerepben tetszeleg is.
- Hellóka - felemeli a kezét, és egy oldalintés lesz belőle, ökölbe szorítja, a francba, erre se tudja soha hogy reagáljon. - Igen? - már mint New York, belép, becsukja maga mögött az ajtót, de a fiú úgy tornyosul előtte, mint aki a puszta testével akarja akadályozni a továbbhaladásban, de ez nem fog sikerülni, sikkesen kikerülni. - Nem hinném, ha csak nem a Szex és New York sorit akarod nézni pont velem, de az még nekem is buzis lenne - csak természetesen, ahogyan amaz is megszólította, ha már benne van a pánikmegoldásokban mint a baleset miatt ami az utcájában történt akár folytathatja is, hasast ugorva egy alternatív valóságba, ahol az ilyen beszélgetés rendben van és nem kell nyomkodni a pánikgombot. - Kifejezetten biztos vagyok benne, hogy semmi érdekes nincs New Yorkba mostanában, ha volna valami esemény benne lenne a hírekben - kimondani a város nevét olyan, mintha az ujjára csapná az ajtót újra és újra elszántan, de nem törik meg. Még nem.
- Mi van a táskádban? Nehéznek tűnik.
Vissza az elejére Go down
Oakley Thompson

Ember
Ember
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Luis
Kor : 24
. :
Ain't no grave  B86hczq

Hozzászólások száma : 17

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-24, 20:43
to: Kyrill

Lemondóan sóhajtok a hercegnős belépőn, hát komolyan, néha nem értem minek tartjuk ezt a gyermeklelket.
- Majd gyakoroljuk. - bátorítón vállba veregetem, nincs ok keseregni. Faragok én belőle valamire való férfiembert, leszarom milyen a múltja. Nekem is van, az se mesebeli, de legalább bennem volt annyi betyárbecsület, bele is bolondultam. Ő meg integet. Végülis, megversenyeztethetjük egymást, hogy melyikünk a rémesebb.
- Igen, de te süket vagy, basszalak hanyatt?! Most mondom, hogy megyünk, akkor minek zárkózol? - tán baj van a szövegértésével is, nem baj a repülőn majd korrepetálom,segítek neki lefoglalni a jegyet és hasonlók. Viszünk mesekönyvet, ketten megtanuljuk értelmezi benne a csupa betű szavakat.
Amíg a táskával ügyetlenkedek kihasználja a rést a pajzson és, mint valami filigrán testű menyét elsurran mellettem. Megölöm. Vajon magát fel tudja kelteni holtából? Dübörög a lábamban a mehetnék, minden kurva perc számít, nem igaz, hogy ezzel kell bajlódnom. Különben is, én házam, én szabályaim. Jó, Valené, de mivel ő nincs én vagyok a rangidős háziúr és pont.
- Zokogva kérlek Királylány, ne csináld ezt velem, hát megüt a guta. Te meg én menni New York, értem? - szájbarágósan lököm neki az igét, miért ver engem így az isten, hogy hülyékkel kell küzdenem.
Toporgok előtte, mint egy félidióta a türelmem pedig veszedelmesen fogy. Rettegek, hogy a bátyám itthon felejtett valamit, kulcsot, órát, óvszert, síkosítót, bármit és meglepetésszerűen felugrik érte. Akkor aztán végképp baszhatom.
- Komolyan, Kyrill, isteni tervem van. Csak haladósabban, mert minden gépet lekésünk, ami a világon létezik. Eldzsalunk a nagyvárosba, felkeresünk egy sírt. Kiássuk, te megcsipkerózsikázod a hullát, az elmond nekünk egy vallomást, felvesszük és Blue szabad. Blue szabad! - olyan földöntúli boldogság árad szét a testemben, érzem, hogy a ötletemben nincs hiba, ezt így véghezvisszük és mindenki csodájára én mentem meg az öcsémet nem az az alkalmatlan vámpír.
- Oh, könyörgöm, a reptéren majd csinálhatsz mi van a táskámban vlogot, megengedem. Csak haladjunk. Ha sietünk Valen meg sem fogja tudni. Majd azt mondjuk elvittél fagyizni. - ráfogok az alkaljára és az ajtó felé kezdem húzni. Benne van a pakliban, hogy pofán csap, de ennyi áldozatra hajlandó vagyok.


And you've lost your way
I will leave the light on



Vissza az elejére Go down
Kyrill Miller

Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 34
. :
"I don't want to be buried in a pet sematary
I don't want to live my life again"

Hozzászólások száma : 26

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-25, 16:53
- Meglehet rá az okom - olyan dallamosan válaszol, amiből nem hallatszik ki a lelkének kondulása, amiért ez a srác minősíti le őt. Vajon túlságosan hatnak a gyógyszerei vagy túl kevéssé, mindig ilyen követelőző természet volt, vagy ez a valóságtól elrugaszkodás egy egészen új szintje? Nem tudná eldönteni, de óvakodik attól, hogy bepánikoljon rajta. Most nehéz eldönteni, hogy ez az egész mehetnékje minek a jele, de sziklaszilárdan elhatározta magát amellett, hogy jól kezeli, igazán jól.
- Ez nem szép tőled, én se tűzködök a fejedre címkéket, pedig most lenne kedvem hozzá. Woods tudja? Ha már több száz kilométert akarsz repülőzni, nem ártana, ha a gyámod tudna róla, nem igaz? - kérdezi vissza csipkelődős hangnemben, a saját kis hátizsákját a fél karjára engedi, a kabátját lassan kigombolja, tesz néhány lépést befelé, de aztán szembefordul a fiúval, figyelmesen nézi, a topogását, az izgatottságát, az energiáját, szava se lehet, zavaros szürkéskék szemei úgy pásztázzák nehéz zsákkal felszerelt alakját, mintha máris a figyelj és tanulj fázisban volna, de még az istennek nem jutott volna el az utánzásig.
- Értem - kitágul a szembogara, ahogy beszél hozzá, megvonaglik kissé, mintha megütötte volna, de összeszorítja a fogait és nem panaszkodik. - Először is Woods mindenféleképpen megtudja Oakley, ha más nem a szomszéd, akihez a múltkor küldtél megmondja neki, hogy elvittelek, mert egy beteges perverznek tart engem hála a kis játékodnak, akitől védeni kell az emberiséget, így beszámol róla, ez biztos - hála égnek, hogy van kire fogni, így nem ő lesz a hunyó, aki köp a vörösnek, pedig azt tenné.
- Másodszor a dolog nem működik. Hidd el, én is ugyanúgy aggódom és szeretném, hogy Blue itthon legyen veled - folyékony hazugság harap fekélyfogaival a gyomrába, mert ez nem lehet igaz. Ha Blue itt volna, mi oka volna Woodsnak hogy megtűrje? Ha Blue itt volna miért kellene a ház körül sertepertélnie? (takarítani) Ha Blue itt volna volna ki vigyázzon Oaksra. Ha Blue itt volna az első dolga volna, hogy a halottkeltő mocskot kiirtsa a háztartásból, így is sok az egy négyzetméterre jutó természetfelettiek száma az ő ízlésének, ha hinni lehet a vele foglalkozó blogoknak és fórumoknak, amiket kíváncsiságból és a jövőre felkészülésképpen böngész. - De a bíróság és az esküdtség nem fogadja el a zombiktól felvett vallomást, ugyanis a zombi azt mondja, amit én mondok neki, hogy mondjon. Még ha hajlanának is rá, először engem vizsgálnának, a szavahihetőségem, és az nem vezetne jóra - furcsa, hogy végig tudja mondani akadás nélkül, pedig beleakad a rémület a gondolattól. Persze az is segítene Bluen, ha őt elővennék, és alkualapképpen kicserélnék a börtönben őrá egészen más bűnökért valami ravasz alkuval, de érthetően nem tartja járható útnak. De erről Oakley nem tudhat, hinni akar benne, hogy eszébe se jut, nem azért forszírozza ezt az utat, amiről a lehető legnyíltabb kártyákkal játszva próbálja lebeszélni a lehetetlenség határáról visszafordítva.
- Azon kívül felszerelésem sincs, és azt nem lehet csak úgy venni a reptéren. Gondolkodjunk Oakley - fog rá a kezére amelyik húzza, ügyetlenül megsimogatva a kézfejét.
Vissza az elejére Go down
Oakley Thompson

Ember
Ember
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Luis
Kor : 24
. :
Ain't no grave  B86hczq

Hozzászólások száma : 17

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-25, 18:51
to: Kyrill

- Nem kell Valennek mindent tudnia. Én se kérdezem mikor hol van. Elmúltam huszonegy haló. - beszarok rajta, komolyan. Mindenki mindig ezzel jön. Nem szabad, nem lehet, tilos, neked nem, a bátyád tudja? Ne hívjuk fel? Önálló, felnőtt ember vagyok, szabad akarattal és igen, lehet, hogy fehér tablettákban rejlik elmém épségének záloga, de szedem őket hangyaszorgalommal. Jól vagyok, nem fűszoknyában vártam ezt a faszt és nem énekeltem neki a megváltás szépségéről pattogós operettet. - Szálljanak le már le a golyóid, Miller! - nem zavartatom magam stíluson, izgatott vagyok, túlpörgött. Ha megsértődik szíve joga csak tegye azt a taxiban vagy a repülőn.
A mellkasom előtt kulcsolom össze a kezeimet, türelmetlenül dobol az ujjaim a könyökömön. Mi ez a szentbeszéd, hát minek készül, kispapnak? Üres fecsegés, gyáva duma. Fosik Valentől, oké, érthető. Jól is teszi, mert a bátyám a leggyorsabb, legerősebb, legügyesebb, mondanám, hogy a legszebb is, de az ugye én vagyok. A múltkori kaland említésén felröhögök, micsoda pillanat volt, videóra kellett volna venni.
- Efelől nyugodt lehetsz, amióta rituálisan fel akartam áldozni a macskáját véletlenül, azóta nem igazán beszélget velünk. - megvonom a vállam, nem tehetek róla, hogy az a bolhás dög rosszkor volt rossz helyen. Egyébként is időben elejét vették a dolognak így a csoffadt kis bajsza sem görbült neki. Azóta meg visítva elszalad, ha meglát.
- Pompás, akkor induljunk! - összecsapom a tenyerem, ez már túl is van tárgyalva. Ő is segíteni akar, én is, közös az érdek, egy a cél már csak meg kell valósítani.
Egyre komorodik a képem, ahogy továbbra is prédikál, kezd bosszantani. Nem érti, hogy ez nekem mennyire kibaszottul fontos? Hogy ezen pörgök, amióta bent voltam nála? Amióta láttam és hallottam kikkel szív egy levegőt? Nem hagyhatom, képtelen vagyok tétlenül várni a csodát vagy, ami még ennél is rosszabb, kiszolgáltatva várni a vámpírt, hogy kénye kedve szerint segítsen. Nem vagyok hülye, tudom, hogy annak ára lesz és nem mi fizetjük, hanem Valen, de ő helyettünk is sokszorosan. Nem. Egész egyszerűen nem. Kitaláltam, működni fog és isten úgyse’, ha ez a beszari nem segít majd keresek mást.
- Kifogások, egyszerű kifogások. Ha nálunk van a vallomás azzal már tudunk mit kezdeni. Azt megoldom, bízd rám. Neked csak fel kell ráznod hallotaiból a tagot, a többit intézem. - türelmetlen vagyok, izgatott és kétségbeesett. Amit nem akarok meghallani az észérveiből, azokról nem veszek tudomást, elengedem, mint kisgyermek a színes léggömböt.
Legalább az esélyt adja meg, a lehetőséget, hogy egyszer az életben én is hasznosnak érezzem magam. Nekem szükségem van Bluera, a hiánya elemi erővel karmol a csontjaimba, felsebzi a szívem és hideg űrt fecskendez bele. Kyrill ezt nem érti és módját sem sejtem hogyan magyarázhatnám el neki.
- Jó, akkor felugrunk hozzád az ingádért. - ellentmondást nem tűrök, lerázom a kézfejemről a tenyerét. Ne csitítson, ne nyugtasson, ez most nem az a pillanat.
Ennyivel tartozik az öcsémnek, de nem mondom ki, magamba fojtom a gondolatot. Az hiányzik, hogy feltörjenek belőle az emlékek és zokogva boruljon a lábtörlőnkre. Nem vádaskodom, nincs itt az ideje.
Elengedem a karját, nem cibálom tovább, hátat fordítok neki és gyors léptekkel érem el az ajtót. Feltépem a zárat, rutinszerűen húzom ki a kulcsot, kívülről úgysem lehet kinyitni, éljenek a gombkilincsek, és megindulok lefelé a lépcsőn.
- Hívom a taxit! - dacosan kiáltok, de nem fordulok felé. Jönnie kell, mert nem hagyhat magamra, Valen azért fájdalmasabban ölné meg, mint azért, hogy kiruccanunk New Yorkba.


And you've lost your way
I will leave the light on



Vissza az elejére Go down
Kyrill Miller

Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 34
. :
"I don't want to be buried in a pet sematary
I don't want to live my life again"

Hozzászólások száma : 26

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-25, 20:30
- Tudni fog róla, erre mérget vehetsz. Golyók ide vagy oda - sértett a hangszíne, de elég keményen mondja ahhoz, hogy ne legyen kétséges: herék leszálltak a helyükre, a mutálás megtörténik, a látszat ellenére termel férfihormonokat, még ha most éppen egészen másfélék húzzák is össze a zsigereit. Nincsen macsó válasza egy fiatal férfinek, aki nincs tisztában azzal, hogy a 21 év csak azoknál számít, aki teljes mértékben rendelkezhetnek önmaguk felett, ő pedig nem ilyen. Még a sértődés ellenére sincs szíve felvilágosítást adni erről a rohadt nagy helyzetről. Inkább az eszére próbál hatni és száradásig pofázik.
- Tehát spicli amelyik mindkettőnket utál, tuti a lebukás - veti közbe rezignáltan, hátha azt a hangulatot átveszi a másik, de nem, benne most olyan pörgés van, mintha kólával hígította volna az instant kávét, és rádobott volna egy-két speedet. Semmi különös, csak egy átlagos nap Oakley Thompson magánvilágában amikor éppen nem szépre és jóra gondol, hanem a másként elmebeteg testvérét akarja kivakarni a sittről ahol váltóölésért üli a büntetését. Összecsikordítja a fogát. Komoran szemeznek, mintha ölre mennének, pedig ő egy ujjal sem ártana ennek a szerencsétlen élőlénynek, bár ilyenkor sokkal egyszerűbb lenne, ha zombi lenne. Azt mondaná neki, hogy maradsz és marad. Nyugodj és nyugszik. Annyira egyszerűbb lenne minden.
- Ezek nem kifogások Thompson, hanem ezek tények. Amiket te is belátnál, és be is fogsz látni amint egy kicsit odafigyelsz rám. Az eszem megáll, a segítségem akarod, azt, hogy legyilkoljak miattad egy csirkét, hogy bemenjek egy temetőbe, és oda se bagózol rám. Ez nem így működik - feddi meg olyan papírból hajtogatott szigorúsággal, aminek az éle vág, de valójában Oakley elfújja, mert sokkal erősebb benne a rossz szél tombolás, mint amennyit ő fel mer mutatni. Woods öccse. Érinthetetlen, megfeddhetetlen, védenie és vigyáznia kellene rá, de hogyan védje meg a saját megszállottságától? Összefacsarodik a gyomra, csúnyán fintorog a fizikaivá váló kétségfájdalomtól.
- Oakley ne már, megijesztesz - áll a nappalit az előszobától elválasztó határvonalon és azt kívánja bár kivette volna a kulcsot, de nehéz felismerni, hogy mikor van itt az ideje annak, hogy embertelen elővigyázatos lépést tegyen a másik alapvető méltóságának rovására. Lekéste azt a pillanatot, megdörzsöli az arcát, megvakarja a fülét és káromkodik amikor már a fiú nem hallhatja úgy megindult. A zsebébe nyúl, hogy üzenetet pötyögjön Woodsnak. Vajon hogyan írhatja meg, hogy az öccse éppen megszökik, nem lehet megállítani, jöjjön el hozzá, hogy elkapja időben? Többé nem bízna benne, hogy jó társaság a fiúnak, így neki se felelne már meg. Igazságtalan volna, mert talán ő se fékezhetné meg, hacsak nincs mellette éjjel nappal, de ha egyszer elmegy akkor a fiú kihasználná az alkalmat. De ez nem számít akkor, amikor van kit hibáztatni. Oakleynek fogalma sincs róla mit veszíthet ő azon, hogy ámokfutni támadt ingere, és ha volna sem érdekelné. Utánaszalad a lépcsőházban, majd a nyakát szegi.
- Az megvan, hogy kocsival jöttem? És hogy a halottak csak éjszaka kelnek fel a földből? Esély nincs arra, hogy Woods nem veszi észre - lihegi amikor utoléri.
Vissza az elejére Go down
Oakley Thompson

Ember
Ember
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Luis
Kor : 24
. :
Ain't no grave  B86hczq

Hozzászólások száma : 17

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-26, 11:21
to: Kyrill

Fájdalmasan felsóhajtok, nem magyarázom neki, hogy az asszonyság már senkivel nem áll szóba, aki hozzám a legcsekélyebb mértékben is kapcsolódik. Vagy, ha mégis akkor partvist tartva maga elé jelöli ki az ideális távolságot és, ha közelebb lépnél ledöf a picsába.
Lassan foszlik az utolsó idegszálam is, felidegesít, hogy ennyire...ennyire Kyrill. Hallgatom a sértett dumáját, amiért legszívesebben lendületből vágnám orrsövényen, de nem teszem, mert anyám úrnak nevelt és Valen is kiakadna, hogy miért bántom a gyengébbet.
A fogam alatt csikordulnak a gondolatok, a tehetetlen düh vörösre festi az arcomat. Oakley, gondolkozz! Miért nem akar segíteni? A hang tompa, nyugodt, ésszerű. Nem kér, nem követel csak feldobja a labdát, ami addig fog pattogni az elmém pingpong asztalán, amíg teljesen bele nem őrülök a hajszolásába. Nem szabad, most nem. Percnyi pánik lesz rajtam úrrá, kitágul a pupillám, elfelejtek levegőt venni, majd hirtelen az egész tüdőm felsajdul a gyorsan nyelt oxigéntől. Szedtem azokat a szarokat, egyet vagy kettőt felejtettem csak el. Ökölbe rándulnak az ujjaim, a körmeim félhold mintát vájnak a tenyerembe. Az éles fájdalomra fókuszálok, kizárom Kyrillt, kizárom az agyamat bűvölő rettegett baritont. Nem vehet észre ebből semmit, a gyanú lehelete sem borzolhatja a tarkóját.
- Kérlek Kyrill. Segítened kell - lágyul a hangom, bár inkább a vérembe keveredett félelem veszi el az élét, mintsem a hirtelen jött rokonszenv Miller irányába. Nem tudok tovább várni vagy egyáltalán kockáztatni, hogy felfigyeljen a bennem zajló szélviharra.
Lerobogok a lépcsőn, ki az utcára és kihasználva pillanatnyi magányt rátámaszkodom a combomra. Zihálok a futástól, igaza volt Bluenak, valóban szar kondiban vagyok, fülemben gyors ritmust diktál a vérnyomásom. Várok. Belefelé fordulok, magamra koncetrálok, hogy a hang, az a kibaszottul bizsergető hang, felduruzsol-e újra vagy csak kósza téboly, ócska hallucináció volt a korábbi.
De csak ezt a gyökeret hallom, az is szaggatottan beszél, jól van, néhány lépcsőforduló mindkettőnk erejét meghaladja. Szánalmasak vagyunk, kár tagadni.
- Akkor te vezetsz! - látom a kocsiját, megindulok hatalmas léptekkel felé. - Mire odaérünk és megtaláljuk besötétedik, ne félj. Valent bízd rám, kitalálok valamit! - azt mondjuk még nem sejtem, hogy mit és sanszos, hogyha nem túléli a sztrókot, amit a hazaérte után fog kapni az üres lakásban, akkor ember és gepárd alakban is kirágja a szívemet. De nem baj, belefér, ha meg sikerrel járunk lehet még ajándékot is kapok tőle. Talán egy kutyát vagy egy pónit. Nem győzöm hangsúlyozni milyen égető szükségünk vagy az állatokra, már rajta kívül.
Ráfogok az anyósülés kilincsére, pittyentse a központi zárat és induljunk.
- Akkor először hozzád megyünk a cuccaidért? Addig nézek gépet, gyakrabban megy, mint a kibaszott metró. - Greta Thunberg meg a bambuszágába dőlve a zokog. - Nagyon hálás vagyok Kyrill! - bár még lófaszt nem tett azon kívül, hogy felbaszott, feltartott és hisztizett, de kicsit acélozni kell gyáva kis lelkét.
Csak menjünk már, meneküljünk el a városból, a bátyám elől, a hangjaim elől.  


And you've lost your way
I will leave the light on



Vissza az elejére Go down
Kyrill Miller

Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 34
. :
"I don't want to be buried in a pet sematary
I don't want to live my life again"

Hozzászólások száma : 26

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-26, 18:40
Idegtépő fázisban van a fiú, ez nem vitás. A normális társalgási szabályok megkövetelnék hogy legalább válaszoljon a hozzá intézett intelemhez, vitázzon vele, akár kiabáljon is, de nem teszi, pedig arra lehetne reagálni. De neki, Kyrill Millernek ezen a ponton itt kell valami hathatós reakciót adni, mert a helyzet baromi gyorsan eszkalálódott a kicsit meglepőből a brutálisan szarba.
Senkije őneki ez a fiú, mégis egy személyben kell megoldania egy olyan problémáját, amit nálánál nagyobb hatalmak sem tudtak, de a pánikreakciók nem kerülik el a figyelmét olyan merőn figyeli. Felismeri a táguló pupillát, a visszatartott lélegzetet, ő is élte már meg elégszer azt a befelé hallgatózást, ami a közelgő vég lábdübörgésére fülel, csakhogy míg az ő hangjai nem voltak valóságosak, addig Oakleyé sokkal inkább az, még ha az egyszerű fizikai világ síkjáról nézve az sem különb.
Nem szabad kikészítenie a fiút, ezért ő hallgat a segélykérés hallatán most, mert hazudni nem fog, mert ebben az állapotban veszélyes a lebukás, az igazat pedig nem mondja, mert az kiborító.
Az biztos, hogy azt máris elbukta, hogy a házban tartsa Oakleyt. Mégis mit vétett- kérdezi magától a lépcsőn lefelé rohanva utána, de aztán már tudja is a választ, hogy mit, hogy pontosan ezt érdemli, ezt a tehetetlen vergődést, mert egy sunyi féreg, egy gyilkos, egy bűnös, beteges halottbuzeráló.
- Miért nem jön velünk akkor Valen is, ha olyan jól kitalálsz valamit, heh? - kérdezi mérgesen mellézárkózva ahogy a kocsija felé nyargal, feloldja a pittyegtetővel, hogy be is tudjon szállni, az autó legalább zárt tér. Csikorgatja odakint a fogát egy pillanatig amíg szétnéz, hogy nem látja-e véletlenül a bajt megérzett gepárdot feléjük nyargalni (hogy feltépje a torkát végre), aztán rogy csak be a vezetőülésbe egy orbitális nagy sóhajjal.
- Aha - ad gyújtást, figyelmesen indítja el a kocsit - Kösd be magad - pillant végig a vörösön - Amúgy félek a repülőn, mi lenne, hogyha kocsival mennénk inkább? - kaparászik végig a gondolatain egy ötlet. Oakleynek aludnia is kell, nem igaz? Közben szépen visszafordul és hazahozza - Akkor otthon bedobnék egy csirkét a csomagtartóba és nem kellene New Yorkban áldozati állatot hajszolnunk éjnek évadján. Képzeld csak el a helyiek arcát, te és én ahogy csirkét akarunk venni élve. Lerí rólunk, hogy rosszban sántikálunk - komikus fintorra húzva az orrát kanyarodik ki a parkolóból. - Azzal légy hálás, hogy átgondolod amit mondtam, és elképzeled mit szólna ehhez Woods. Vagy akár Blue - nincs nagy véleménnyel a legkisebbről (mert fél tőle, okkal!) de azért a józan hang szerepét ebben a kérdésben talán elbábozhatja vele.
Meg fogja akadályozni, hogy valami baja essen, ha már nem tudta bent tartani a biztonságban. A francba. A francba. A francba.
Izzad a tenyere a kormánykeréken.
- Játsszuk el, lehetsz Woods és Blue, én leszek te - köszörüli meg a torkát, hogy felvegye Oakley hadarását: - Hello Woods képzeld mi van! Elhatároztam, hogy elugrom New Yorkban felkelteni egy halottat!
Vissza az elejére Go down
Oakley Thompson

Ember
Ember
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Luis
Kor : 24
. :
Ain't no grave  B86hczq

Hozzászólások száma : 17

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-26, 21:11
to: Kyrill

'A kiegyensúlyozott légzés a hosszú élet záloga.' - ez volt írva egyszer egy tengerszemről készült képeslap hátuljára, amit Bluenak küldtem ajándékba. Visszaírta, hogy máskor inkább az ilyen faszságok árát utaljam a számlájára, mert se a mondatnak nincs értelme, se a képnek élvezeti értéke. Lenne legalább meztelen nős, azt el tudná cserélni. Lényeg a lényeg, hogy ha hihetünk a fenti bölcseletnek akkor engem hamarabb fognak elföldeni, mint a tüdőbeteg felső szomszédunkat. Fulladok a hirtelen mozgástól, mellé az agyamat smirgli papírral csiszolja a pánik, mert visszatért a hang, újra belém harapott, élő húst hasított ki a lelkemből.
A királylány is mellém tipog, örömboldogság, mégsem hagy magamra, nem engedi, hogy hős kalandorként egyedül vágjak a nagyvilágnak.
- Mert Valen.... - óvatosan forgatom a szavakat, most kéne valami világi kamut rögtönözni, amivel megnyugtatom ezt a gyenge idegzetű gyászhuszárt és tán kicsit magamat is. - szereti maga intézni a dolgokat. Meg engem is túlfélt. Meg tudnám győzni, hogy elengedjen csak most nem volt olyan hangulatban. Elég feszült mostanában. De ne fossál, nem lesz gáz! - jah, előbb venne nekem kékre festett zsiráfot, minthogy áldását adja egy városon kívüli útra, pláne Millerrel.
Önelégülten vigyorgok, amikor kinyitja az ajtót, hát lehet ezzel a nyomorékkal beszélni, csak nem mindig érdemes. Bevágom a táskámat és vele a három napi hideg élelmet a hátsó ülésre és én is behajtogatom habtestem a kocsiba.
Csattintom a biztonsági övet, lássa milyen engedelmes jó gyerek vagyok, hátra tolom az ülést, nem tudom milyen törpetalpú népet fuvarozott eddig, de már most kényelmetlen, mi lesz itt félúton?
- Oké, mehetünk kocsival is. Fasza playlistem van. Írok majd útközben Valennek egy sms-t, hogy ne várjon vacsorával. - más kérdés, hogy maximum idegösszeroppanással fog, de az majd legyen a jövő problémája .
- Pedig engem szeretnek a piacos öregasszonyok, mindig rámtukmálják a fonnyant karalábékat meg a bebarnult almákat Valen, szegény nem győzi kidobálni őket. - röhögök, pedig amúgy tényleg ébresztek bennük valami féle szánalom szimpátiát, gondolom tudat alatt érzik bennem a jámbor bárányt, akit védeni kell a csúnya emberektől és, ha mással nem hát vitaminnal. - De ezt sosem értettem igazán, mi ez a csirkefétis? Sok minden kusza a ti kis...világotokban. - megállíthatatlanul gesztikulálok a kezeimmel vagy a mellkasom előtt futó fekete szíjat baszogatom vagy az ülés anyagát bizergálom az ujjaimmal. Izgatott vagyok, hogy végre úton és hamarosan egyenesben. Még jobb is, hogy nem repülővel megyünk, így kevésbé vagyunk lenyomozhatóak. Bár a faszom tudja ki akarna minket követni, de fő a biztonság.
- Jó, jó, átgondolom - unottan bólogatok is hozzá, igen apa, rendben apa, oké apa. A feldobott játék azonban megpiszkálja a fantáziámat, elterel a korábbi hangról, tompítja az egyre szunnyadó félelmemet. Elgondolkozom, bár kedvem lenne oldalba vágni, azért nem vagyok ennyire beszédhibás, mint, ahogy engem próbál utánozni. Remélem ennél ügyesebben ébreszti holtából a halottakat, mert másképp tényleg semmi haszna.
- Hát...vagy azt mondaná: Oaks, kérlek vedd be a gyógyszereid! - elmélyítem a hangom, bár Valen tökéletes tónusát senki nem tudná imitálni, se azt a megfáradt intonálást, amivel ezt a kérést szokta felém intézni. - Vagy: Már megint ráfüggtél valamelyik a sorozatodra? Vagy, ha rájön, hogy igazából nem viccelek vele akkor egyszerűen csak: nem. Aztán harcolnék vele, hogy de ne kezeljen már gyerekként, ő mondogatná, hogy de csak aggódik és megígérné, hogy majd együtt elmegyünk egyszer, ha Blue is kint lesz. - elhúzom a számat, annyira sok mindent nem enged. Persze valahol tudom, hogy mindent értem és miatta csinál és, ha ő nem tartja helyettem is gyeplőt, akkor végképp a saját magam mocsarában ragadok, de eh. - Néha tök jó lenne normálisnak lenni. - mintegy mellesleg vetem oda, mert ja, kurva király volna, ha nem kellene írásos engedélyt kérnem senkitől azért, hogy átszeljem az államot. Mindegy, nekem más van megírva, igyekszem elfogadni.
- Blue meg - elvékonyítom a hangom, hogy egy hisztis kislányra hasonlítson leginkább - Baszd meg, te fasz, nem mész te sehova, maradj a seggeden, szétrúglak. - lányosan hadonászok a kezeimmel, úgy, ahogy Kyrill szokott, amikor nagyon sztoriban van.
Istenem, annyira hiányzik az a talicskaképű. Kinézek az ablakon, számolom az elsuhanó háztömböket. Hamarosan újra itt lesz, már csak pár nap és együtt lesz a falka. - Aztán visszapofáznék valamit, amire ő rákontráz, összeveszünk, Valen szétszed minket és a lakás két különböző pontjára vonulunk el rágyújtani. Majd valamelyikünk elkezd enni és a másik jön, hogy belezabáljon a kajájába. - elhalkul a hangom, a gerincemre markol a tény, hogy ez még csak fikció. Mert ha hazaérek Blue nem fog lebaszni, nem fogunk összeveszni, nem fogunk duzzogva külön szobába vonulni. Még csak beszélni sem tudunk. Pár levél, egyszer-egyszer egy telefon. Ennyi maradt, ennyi jár. Neki döntöm a homlokom a hideg üvegnek, visszanyelem a könnyemet, nem akarom, hogy Kyrill meglássa. Nem tűnhetek gyengének, se sebezhetőnek mellette.
- Megvárlak a kocsiban. - nem bízom benne, nem tartom kizártnak, hogy bezár a lakásába és onnan hívja a bátyámat, hogy jöjjön értem és csináljon velem valamit, mert elment a maradék eszem is. Persze ezt fentről is megteheti, de ebbe most nem akarok belegondolni. Ennyire csak nem suttyó.- Nyugi, nem fogok elszökni. - amint leparkol biccentek neki, hogy menjen, én most innen ki nem szállok. - Hozz telefontöltőt is a csirke mellé.


And you've lost your way
I will leave the light on



Vissza az elejére Go down
Kyrill Miller

Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 34
. :
"I don't want to be buried in a pet sematary
I don't want to live my life again"

Hozzászólások száma : 26

Re: Ain't no grave
» beküldték: 2020-03-27, 16:16
Fosik, ha nem is szó szerint.
Gáz lesz. Gáz van. A gázhelyzet vezető hír lehetne.
A szájába harap, hogy magában tartsa a kellemetlen pánikkeltő mondatokat, és ne vitatkozzon a fiúval, akivel egyszerűen csak nem lehet, nem szabad. Pedig most úgy érződik, mintha neki a lételeme volna. Csak lazán és fel a fejjel ez az egész már el van cseszve, ha menni kell akkor menni kell, és aztán visszafordulni amint csak lehetséges. A GPS se mondana mást, de egyelőre nem kapcsolja be, azért hazatalál anélkül.
- Mindenképpen - leheli csendes beletörődéssel a Valennek írásra. Hiába pillant Oakleyre, még itt sem hasít belé, hogy mennyire rossz az ötlet, és hogy mit fog kapni az őrzésével megbízott személy a fejére ezért az egészért. Miatta. - Pedig a fonnyadt gyümölcs és zöldség is tökéletesen alkalmas egy levesbe. Több vitamin kiegyensúlyozott idegrendszert eredményezne mindkettőtöknek - neki is milyen jót tett, nem igaz? Képes ilyen faszságokról cseverészni, miközben tolja fel a vérnyomását az egész helyzet, de nem izgul látványosan. - Hát ez valami barbár szokás. Tudod, a föld nem engedi ki a már meghaltakat anélkül, hogy valami élőt nem kapna helyette, ez nem a Harry Potter, bár azt hiszem ott sem lehet feltámasztó varázslatokat nyomatni - halottkeltő gyorstalpaló, miért is ne, belefér a szituációs játék előtt, a képtelen helyzettől feszülten vigyorog jóváhagyásképpen, gondolja csak át, csak bátran. Addig ő vezet, mint egy jó sofőr az őrület határában driftelgetve. Normális, hogy Oakley ilyen túlmozgásos? Nem, biztos, hogy nem az, ó mit csináljon vele?
- És amúgy bevetted őket? Vagy legalább elhoztad őket? Hosszú az út de nagyon - veti közbe szinte mellékesen, pedig egyáltalán nem mindegy, kissé megmosolyogja a hangutánzást. - Szerintem súlyosan alábecsülöd Woods hevességét. és gyakorlatiasságát. Ő nem az a típus, aki merő véletlenségből teszi azt, amit tesz - gondolkodjanak együtt, hátha valamelyik szó majd leülepszik benne, de szemlátomást felhagy az agresszív győzködéssel és hajlandó úgy tenni, mintha ... - Mhm. Normális vagy te - pillant rá az odavetésre - csak anarchista, aki nem törődik a mi világunk szabályaival, és ezért a bátyád a felelős momentán - benne is dolgozik az az emberi késztetés, hogy a beteget meggyőzze az ellenkezőjéről, hátha akkor majd jobban lesz. Van erre bármi esély?
- Blue és Valen véleménye tehát összevág, ha én lennék te tényleg, én a demokráciára hallgatnék, és elfogadnám, hogy leszavaztak - biztos savanyú alak, de valahogy nem nevet a hadonászás láttán, pedig a maga giccses módján egészen vicces. Nem tehet róla, belefacsarodik a belsője az irigységbe, a sóvárgásba és sajnálatba ahogy a fiú az általa elképelt idillről beszél, és elhalkul, mint akinek a torkán akadtak az érzelmek. Gyönyörű, szentimentális fasz lett vénségére, akinek majd a könnye csordul, pedig potenciálisan esélyes egy gyors nyakkitekerésre ha ennek a napnak vége.
- A nagy büdös lófaszt maradsz a kocsiban - nem szokott káromkodni, de kikívánkozik belőle - Nem azért, mert elszöknél, hanem mert elrabolna valami szatír, tudod milyen környéken lakom? Láttad a Vaksötétet? - botránkozik, és ha eddig nem tudta, hát most megtudja, ahogy az utcájába kanyarodik, bár a helyzet közel sem olyan vészes, szereti túldramatizálni. Ezek a sor-családi hátak még rendesen, téglából építettek, a maguk módján európai bájt hordoznak magukon, még az alapjaikat száz éve rakták le nagyjából, nem olyanok mint a modern tökegyforma házsorok a frissen avatott amerikai álom telepeken. Az ő házacskájának még tornáca is van, ha nem is nagy és a hátsó udvart kerítés és sövény takarja. - Indulás befelé, különben itt fogunk ülni a kocsiban amíg ki nem száradunk - a központi zárnak hála ez valós veszély, de készség és együttműködés esetén hamarosan már a kulccsal zörög, várva a pillanatot, hogy Oakleyben feltámadjon a honvágy.
- Érezd magad otthon - tessékeli be az akváriumokkal díszített konyhába, a madárcsipogásos fényes, világos, tiszta és otthonos belső térbe, a szinte patikai rendbe. Ezt az ajtót már bezárja, mielőtt hátramenne a csirkékhez. Relaxálni. Áldozatot szerezni. Sms-t írni.
Vissza az elejére Go down

Hello Darling, my name is

Ajánlott tartalom

Re: Ain't no grave
» beküldték:
Vissza az elejére Go down
 
Ain't no grave
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Lakónegyedek-
Ugrás: