HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Helló idegen
regisztrálj vagy lépj be
név:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
csevegj kedvedre másokkal



Ki van itt
BEJELENTKEZETT KARAKTEREK

Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég
A legtöbb felhasználó (45 fő) 2017-12-30, 23:13-kor volt itt.

Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív

Today at 22:34
Tennessee Woods
tollából született


Today at 21:39
Tennessee Woods
tollából született


Today at 18:58
Becca Tamming
tollából született


Yesterday at 20:37
Kyrill Miller
tollából született



Yesterday at 12:27
Alec Mason
tollából született


Yesterday at 12:26
Alice Norton
tollából született


Yesterday at 10:37
James Sargent
tollából született


Yesterday at 09:34
Becca Tamming
tollából született


2020-03-27, 21:10
Oakley Thompson
tollából született

Statisztika
AVAGY HÁNYAN VANNAK AZ OLDALON
Fajok
Emberek
4
1
Vértigrisek
2
2
Vámpírok és halandó szolgák
10
2
Elit vámpírok
2
0
Vadászok és Halottkeltők
3
1
Véroroszlán
4
1
Természetfelettiek
7
6
Vérhiénák
2
1
Vérfarkasok
2
3
Összesen
36
17


Share

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-14, 09:19
BECCA ÉS ÉLIE



Saint Louisban az is jó más városokkal ellentétben, hogy itt van az ország legnépesebb alakváltó populációja, és természetfeletti börtöne. Kérdezhetnénk, miért is jó ez? Normális ember nem örül annak, ha a tőszomszédságában bűnözők szállása található. Én viszont kimondottan örülök ennek. A dutyiban tengődök sok mindent megtesznek egy kis pluszért. Néha alig kell valamit is kínálni cserébe. Bármit megadnak, csak egy parányi változást adjon jelenlegi zárt helyzetükben. Mondhatnánk ocsmány dolog kihasználni ezt. Lehet, hogy az. De néha a cél szentesíti az eszközt. Régi mondás, de még mindig igaz.
Én is meglátogattam hát a börtön igazgatóját. A kezdeti rideg fogadtatás hamar megenyhült, amint a mobil applikációval kétszázezer dollárt utaltam át az intézmény számlájára. Egészen addig a pillanatig a szigorú külsejű férfi rossz ötletnek gondolta vérgyűjtési szándékomat. Hiába is magyaráztam neki, hogy a tudomány előre halad, és ha nem én, itt és most, akkor valaki más fogja elvégezni a kísérleteket. Viszont, ha én, itt és most, azzal mind a börtön, mind az igazgatója, és az önkéntesen ajánlkozó fogvatartottak is jól járnak. Hogy mennyire? Hamarosan a már átutalt összeg után, újabb pénzmag cserélt gazdát. A jelentkező kilenc önkéntes donor magánszámlájára fejenként 10-10 ezer dollár került. Remélem, ez meghozza majd a későbbiekben az adakozó kedvet.
Az aktákat nézegetve sajnálattal könyveltem el magamban, hogy jó néhány ritka vérhez még nem jutottam hozzá, de ami késik, nem múlik. Kifelé sétáltunk már, táskámban biztonságba helyezve a vérmintákkal, mikor az egyik őr közelében haladtunk el. Az igazgató épp beszélt valamit, ami annyira már nem is érdekelt, sokkal inkább a közelünkben elhaladók. Nem adtam semmi jelét intenzív érdeklődésemnek, de a korábban végig nézett akták közül, gondolatban azonnal kiemeltem a megfelelőt. Az archoz és névhez élő alak is párosult. Épp csak lopva fordultam vissza, hogy jobban megnézzem.
Később, miután biztonságba helyeztem a mintákat a kertvárosi, bérelt házban, lévén az enyém a folyóparton feljebb, még csak félig kész a laborral együtt, egy magánnyomozó irodáját kerestem fel. Újabb búsás összegekbe került, mire kellő információt sikerült begyűjtenem a számomra igen csak érdekessé váló férfiről. Nem is annyira férfisége okán, hanem a vadállat miatt, mellyel együtt él. Jó... nem tagadhatom magamnak azt sem, hogy minél többet tudtam róla, minél többet foglalkoztam vele, annál inkább kezdett érdekelni.

Ez a mai este épp a negyedik a sorban. A Nevető Holttest nem éppen az a hely, ami az ínyemre való, de mint már említettem volt, a cél szentesíti az eszközt. Negyedik alkalommal lépem át a bár küszöbét, és ülök fel a pultossal szemben az egyik bárszékre. Újabb papírpénz cserél gazdát. Már tudja, hogy elhessentsen mindenki mást a közelemből. Egy pasit felszedni nem is olyan könnyű. Főleg nem egy olyan helyen, ahol nyüzsögnek a kurvák. Első este még kényelmetlenül méricskéltek, sőt akadt, aki mellém ült, italt rendelt. Nem fogadtam el persze, erre le-"válogatós kurvázott". Aztán a lányok is megnyugodtak, mikor észlelték, nem nyúlom le a kuncsaftjaikat. Ez egy ilyen hely. Pedig a ruhám, ahogy most is, nem volt kirívó. Az a fajta, amely nem mutat semmit, még is mindent láttatni enged. Most vérpiros színű bőrhatású selyem, testre simuló. Dekoltázsa mély, elől cipzáras végig. Combközépig ér, ujjatlan. Testszínű harisnyát viselek hozzá, és hasonló piros magassarkút. Táskám piciny, fekete bőr, láncos pánttal.
Szóval, éppen negyedik alkalommal vagyok itt. Itt, mert azt az infót kaptam róla, hogy szokott idejárni, viszonylag sűrűn, de nem rapszodikusan. Ergo, csak ki kell várnom, amikor újra erre támad kedve. Remélem nem kell túl sokszor még idejárnom. Azért valljuk be, nem az én világom.
Kicsit később koktél kerül elém, a fényben neonkék színnel világít. Aprót kortyolok belőle. Hajnali kettő van... Már-már csalódottság vesz rajtam erőt, amikor a zsúfoltságban ismerős arc villan fel egy férfi válla mögött. Torkomba ugrik a szívem. Itt van hát. Kezdetét veheti a játszma.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-14, 12:45
- Ezt a baromságot - értékelte a helyzetet szakértőként, de a többiek szokás szerint privát véleményként kezelték a tiltakozását. Nő a börtönben mindig, de tényleg mindig csak bajt jelent, morogva vette tudomásul, hogy a főnökét és a kedvenc munkáit is elcsábította az a forró szagú ismeretlen, aki mellett a folyosón elvonult, és csak azt kérdezte magától, hogy ez a macska mégis miért nincs rács mögött. Aztán megtudta. A vezetőségi hozzáállással persze nem sok mindent tudott tenni, de mindent elkövetett, hogy kellő gúnnyal és alázással emlegesse azokat a rabokat, akik önként a vérüket adták egy bundás vámpírnak, egy belibegő szipolynak, a többit pedig elintézte a rácsok mögötti világ igazságszolgáltatása, mert elfogadni egy ilyen ajánlatot puncidolog, vadállathoz nem méltó, aki keménynek hiszi magát az ilyet nem csinál, aki mégis megcsinálta azt sújtsa a többiek megvetése és utálata, és főleg az emberi őröké, mert hát mi az, hogy nagyobb szajré jut a bűnösöknek, mint nekik, akik az életük és egészségük kockáztatásával őrzik őket? Erősen bízott benne, hogy legközelebb fokozott ellenállás fogadja a nőstényt, jóféle rozsomákmunka volt.

Felállt a szőr a tarkóján amikor megérezte a szagát a Holttestben. Nem mintha nem fordulna meg ott akármilyen népség, de még egy ekkora városban is viszonylag ritkák a véletlenek, és ahogyan a kutatói életet élő nőstényeket ismeri azok nem kifejezetten ilyen helyeken töltik a szabad estélyüket. Bár majd javasolja Ryennének, és meglátja milyen arcot vág.
Hogy ő maga mit keres itt, ahol eleve az a belépés feltétele, hogy vámpírra veszélyes holmi ne legyen nála? Nem nagy rejtvény, a saját tűrőhatárait teszteli. Vámpírokat nézeget, tájékozódik a városi viszonyokról, amióta testőrködik az nem árthat, megállapítja magáról, hogy sokkal olajozottabb a mentális állapota amióta a Város Urához definiálja magát, de azért abba a nőbe ott a pultnál bele fog kötni, ezt azonnal tudja, amikor felfedezi magának és célirányosan felé fordul, felé tart, meleg és hűvös testek között furakszik át, és a fedett aurájában vicsorgó rozsomákot szánt-szándékkal féken tartja.
- Jó ez a ruha, máris úgy néz ki benne, mint akinek a lényegi részét elöntötte a vér, étvágygerjesztő és félig nyúzott - nem ül le a mellette levő székre, csak félreteszi, a pultnak támaszkodik már-már bántóan belehajolva a nőstény aurájába. - Jó estét Miss Tamming, még sose láttam itt, micsoda meglepetés, hogy összefutottunk - meglepettnek éppen nem hangzik gúnyos, pikírt, szinte számonkérő hangja, mintha csak azt kérdezné tőle, hogy nem hugyozta eléggé körül ahhoz a helyet, hogy ne üsse a hegyes orrát a dolgaiba a nő?


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-15, 09:40
BECCA ÉS ÉLIE



A lefedett aura miatt akkor és most sem érzem, hogy miféle, és ha nem láttam volna az aktáját, nem is tudnám. Otthon álltam a tükör előtt, és csiklandós érzéssel a hasamban gondoltam vissza rá. Vágytam megismerni, kíváncsi voltam rá. Magamnak sem tudom megmagyarázni miért. Akkor ott a börtön folyosón villant valami a tekintetében, mely azóta sem hagy nyugodni. Talán ezért is vetettem  magam a nyomába olyan erős intenzitással. Baromság az egész tudom. Miféle dolog az, hogy egy nő kopászkodik egy pasas nyomában? Még is, oly erős volt ez a késztetés bennem, hogy nem tudtam, de nem is akartam elnyomni. Meg akarom ismerni. Ezért béreltem magánnyomozókat drága pénzért, fizettem horror összeget némi információért. Bíztam a következő találkozásunkban, és reméltem nem okoz csalódást.
Sajnos az ő vérét nem sikerült megszereznem, pedig biztosan érdekes lehet. Az összehasonlító elemzések terén mindenképpen. De ami késik, nem múlik. A tudomány úgy is bekebelez mindent és mindenkit. Csak idő kérdése, és nekem türelmesnek kell lennem, mint egy jó vadásznak a szarvaslesen. Nemes vadra csak türelemmel lehet vadászni. Türelemmel és alázattal.
Persze, jelen pillanatba a türelem és alázat áll tőlem a legmesszebb. Természetesen nem neki szól, hanem a körülöttem nyüzsgő tömegnek. Ízlésemnek túl sok a hideg bőrű a teremben. Az elnevezésről hirtelen egy népszerű pár részes filmsorozat jut eszembe, melyen mindig nevetnem kell. Na nem is az alakváltók miatt, hanem a hidegek miatt, akik felragyognak gyémántként a napfényen. Mekkora melléfogás a vámpírok megjelenítésére. Jó. Nézzük szerelmi történetként, annak elmegy. Második „Elfújta a szél”. A valóság azonban véresen más. Az igazi vámpírok nem ilyen nyálas semmirekellők. Na, nem mintha marha nagy tapasztalatom volna velük, személyesen egyet sem ismerek közelebbről. Szerencsére. De mindig elgondolkodtatott, hogy miért is teremtett az Isten ilyen elfajzott lényeket. Lehet, ha ők nem lennének, mi alakváltók sem lennénk. Mennyivel üresebb lenne a világ. Bár lehet, az emberi elme akkor is találna olyasmit, ami rémületben tarthatja, mert az embereknek szükségük van némi rettegésre. Ez löki az agyukba az adrenalint. E vágy miatt ülnek fel a hullámvasútra, állnak ki egy meredély szélére, másznak sziklát biztosító kötél nélkül, bungee jumping-olnak, sikló ernyőznek. Ugranak bele életveszélyes helyzetekbe nyakig. Aztán megtörténik a pillanatnyi kielégülés, ami eltart néhány órát, majd keresik újra, újabb baromságok elkövetésére. Ha körülnézek a Nevető Holttestben, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tömeg összetétele. Emberek törleszkednek vámpírokhoz és alakváltókhoz, csak hogy megkaphassák a maguk rettegés adagját.
Persze, ilyenkor felmerül bennem a kérdés: Vajon mi váltók, mások vagyunk-e? Engem például mi hajtott ide? Miért akarok a közelébe lenni? Feltehetném a kérdést magamnak, és hosszú eszmei értekezést folytatva, bizonyára találnék is rá megfelelő választ. Válaszok mindig vannak. De hogy mennyire fedik az igazságot, az már egy másik kérdés. Egy szó, mint száz: Itt vagyok, és be kell vallanom magamnak, némi izgatottsággal vegyes kíváncsisággal várom. Így megy ez már negyedik este.
És végre megjelenik. Egy pasas válla felett villan össze a tekintetünk, és tudom, hogy ő is észrevett. Apró mosoly furakszik ajkaimra, miközben kortyolok egyet a koktélomból. Látom, ahogy felém indul, tudom, hogy ide fog jönni. Végig mérem, ahogy mellém lép, ahogy megtámaszkodik háttal a pultnak. Közelről vizsgálhatom a tekintetét, ahogy befurakszik a személyes terembe. Nem húzom el magam, még azt hihetné, félek tőle. Mosoly kerül ajkaimra szavaitól. Érzem, hogy belém akar kötni. Minek is könyveljem ezt el? Kötekedésnek? Vagy csak ő is ismerkedni akar, és valahogy nyitni kell? Esetleg egyféle megtorlás része mindez? Bármi is lehet még belőle. Nekem kell ügyesen irányítani a beszélgetést.
Közelebb hajolok hát, forró leheletem az arcát éri. Nincs lefedve az aurám, érezheti azt is, ahogy a karakálom felmorran.
-Én is örülök a találkozásnak Mr. Perec. Meghívhatom egy italra? Az étvágyak csillapításáról később is értekezhetünk.
Csak hogy a pikírt megjegyzését se hagyjam szó nélkül. Ingerel és izgat a pasas. Kihívó pillantásom közelről döfi lándzsavégre az övét.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-15, 10:21
Ha az ösztöneikre hallgatnának az efféle helyek talán létre sem jöhetnének. Rabláncon kellene, hogy idevonszolják az alakváltókat, akiknek ruganyos izmait hívják a lepusztított erdőségek maradékai, kies lankák, völgyek, már ha azt nézik, hogy állat van bennük. De nem csak állat van bennük. Van valami különös, beteges, pusztító kapcsolódási hajlam is bennük, ami egyes vámpírok akaratához láncolja őket, és persze ott van az emberi rész annak minden elaljasodott ösztönével egyetemben, ami éppen fordítva hat, mint az állati rész.
Egy letisztult, kipucolt világban a vámpírok és emberek kettecskén táncolnának idebent és lassan kihűlne minden élet. De a világ ennél bonyolultabb, így forróvérű alakváltók tüzétől repedezik fel a zenés, ételszagú vidám valóság, olyanokkal színesítve meg a társaságot, akik éppen csak kiélvezik hogy az emberrészük is megkapja a maga szórakozását és olyanokkal is, akik valahol mélyen belül minden percben készen állnak balhét csinálni, akiknek bizsergő, dühödt jelenléte még a takart aura ellenére is magára vonzza a biztonsági őrök figyelmét, mert van valami abba, ahogy járnak, lépnek és néznek, nehéz, súlyos, stabil mégis pattanásig feszült mozdulatokat tesznek, miközben ott ül a szemükben a kihívás, hogy valakibe beleköthessenek. Ilyen Élie. Talán nem volt mindig ilyen, de az biztos, hogy már évtizedek óta ilyen, a motorozáshoz használt dzsekijének gallérja alól párolog az agresszió, az éppen csak annyira elfojtott düh, hogy ne harapjon bele az első szembejövőbe, aki idegesíti. A biztonsági őrök utálják ezt. A pultos is utálja ezt, feszült pillantást vet a tarkójára, miközben a tisztességes fizetővendég mellé telepszik ez a mozgó káoszörvény, de mégis mit tehetne, ha a nő maga is egyértelművé teszi, hogy ismeri az alakot, beszédbe elegyedik vele. Nincs egyelőre mit tenni, mint fél szemmel állandóan azt a két alakváltót szemmel tartani, mert rátenné a fél borravalóját ma estéről, hogy ebből baj lesz. Lesír róluk, hogy baj lesz.
Lehetséges, hogy pont a karakál nem venné észre ezt? Sivatagi állat kontra északi bestia.
- Nem hinném - felel a kérdésre zsigeri elutasítással, olyan arckifejezéssel, mintha valami rendkívül taszítót hallott volna, pedig csak egy rossz időzített meghívásról volt szó. Hosszan belebámul a közel hajolt nő arcába, egyenesen a szemébe, hallgatja a felmorduló vadállathangot, sunyi mosoly uralkodik el a képén, lebiggyeszti a száját. - Nem szoktam értekezni az étvágyról meg a csillapításról, de magafelé biztos másként csinálják a vágyak kielégítését. Értekezéssel. Véletlen, hogy találkoztunk, Miss Tamming? - mert futhatják az emberi filmes köröket, a gyanakvás sokkal mélyebben fészkel benne, mint bármi más, és ha csakugyan véletlen, akkor egy kis vérszíváson kívül nincs oka arra, hogy időzzön a nő társaságában, aki csak egy a munkahelyi múló bosszúságok közül. De mire fel ez a kihívó pillantás felé? Felemeli a szemöldökét.
- Gyerünk cica - biztatja szinte az állatot benne olyan halkan mondva.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-15, 11:28
BECCA ÉS ÉLIE



A világ kóbor kutyákkal teli. Van, amelyik farkát a hátsó lábai közé húzva, sunnyogva jár, lopva, mint egy tolvaj. Próbál észrevétlen maradni, nehogy valaki lába elérje utálkozva a hátsóját. Fülét a nyakára csapja, nyakát behúzza, és csak a szemei villognak gyűlölködőn és egyben reménykedőn. Az a fajta, aki vágyik a simogatásra, de szinte biztos, hogy beleharap az ételt adó kézbe. Van, aki engedelmes, őszinte imádattal fordul a simogató kéz, a becéző szavakat mormoló ajak gazdája felé. Hűsége töretlen, szeretete ki nem fogyó. Nyílt és őszinte, hiszékeny, reménnyel teli. És van olyan, amelyiknek az állása, a mozgása elárulja, hogy nem ajánlatos a közelébe menni, mert harap, mar, akkor is ha jót akarnak vele tenni. Büszke és soha meg nem alkuvó.
Hogy magamat melyik fajtába sorolnám? Fogalmam nincs. Úgy vélem, büszke vagyok, de azért képes a kompromisszumokra is. Hogy Élie Perec milyen? Ő a harapós kutya, akitől jobb lenne távol maradni. Még is… mindenki őt akarja simogatni. Ostoba gőgből nem hisszük el, hogy tényleg képes belénk harapni, még akkor is, ha épp eltűr egy kósza, véletlen simogatást. A gyengédségért cserébe, letépi a karod. Ezért hát, nem szabad vele gyengédnek lenni. Főleg, hogy azt gyengeségnek is veszi.
Érzem azt a tömény agressziót, melyet kisugárzik magából, még akkor is, ha épp elrejti a saját vadállatát. Nem érzek semmit a rozsomákból, én sem és a karakál sem. A karakál, aki jelenleg szinte folyamatosan morog, és szeretne kitörni. Elnyomom ezt a vágyát. Most nem az övé a szerep.
A nyílt elutasításra, finom, de kissé gunyoros mosoly a válaszom. Nem is számítottam másra. Ez a kóbor kutya nem fog engedelmesen a tenyerem alá simulni egy simogatásért.
-Én felém? -Nem tágítok, marad a közel hajolt állapot. Ha akarnám, csak kicsit kéne előre billennem, hogy szájon csókoljam. Vajon, mit tenne?- Én elveszem, amit megkívánok, Mr. Perec.
Fogalmam nincs, hogy valóban így van-e. Régebben másként volt. Most meg a pénz sok ajtót megnyit. De tudom, hogy például az ilyen jellemű embereknél a pénz semmit sem ér. A mozgató rugó egészen más, zsigeri inger. A következő kérdésére, talán egy hajszállal távolodom csak el. Éppen csak, hogy ne annyira közelről nézzek a szemébe. A finom, kissé gúnyos mosoly parányit elszélesedik.
-Nincsenek véletlenek, Mr. Perec. Vártam Önre.
Minek tagadnám? Épp csak azt nem kötöm az orrára, hogy miatta már a negyedik estémet töltöm itt. Hazudhatnék is persze, de ennek tényleg nem látom értelmét. Élie Perec nem egy ostoba ember, még ha süt is belőle a dominancia. Érzem, és talán emiatt próbál a karakál is kitörni. Halk folyamatos morgása olyan a háttérben, mint mikor a folyónál, egy zúgó közelébe érünk. Nem látjuk a vízesést, de tudjuk, hogy ott van, folyamatos zúgása nem engedi felejteni.
-Cica? -Elmosolyodom, megint közelebb hajolok, szavaimat szinte az ajkára súgom rá.- Én minek nevezzem Önt? Macikámnak?

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-15, 12:28
- Akkor maga is csak az a típus akinek jár a szája üresen, mert ugye értekezni akart - fintorog és éppen ő is azt csinálja, üresen beszél, kattogó, puha, mély, már-már a morgás határán egyensúlyozó hangjával szerez másodperceket, értékes pillanatokat, amíg tisztáz magában pár dolgot.
Ez a közelség ugyanis neki azt juttatja eszébe, hogy baromira könnyen lehetne kis feltűnéssel kiharapni egy darabot a másik arcából. Nem éhes és nem ez a heppje, de tele van irritáltsággal, úgyhogy szívesen megtenné. Ez a nőcske jött, látott és felborította a börtön megszokott erőszakrendjét némi pénzhintéssel, hova fajul a világ, ha ezt megtorolatlanul hagyja?
Másrészt a folyamatosan morgó karakál nem hagyja hidegen, érzi, az idegeire hurkolódik az állat kihívása, aminek fogalma sincs arról, hogy mit hív ki maga ellen, mert nem engedi, hogy legyen, nem szüli a világra a rozsomák metafizikai mindenségét, de az a kurva kekec dög a fejében már bejelentkezett. A szívveréseinek alján kapar. Leválasztja magát a nyálából, kiélesíti a hallását a finom mellékzöngékre, lehúzza az orrbelső nyálkahártyájáról a védőhálót, hogy érezze meg a préda szagát. Mert a rozsomák azon az állásponton van, hogy ők momentán nem dolgoznak, tehát szükségtelen visszafognia magát. És meglehet, hogy a nő is ezen az állásponton van, mi más magyarázhatná meg azt az öngyilkos szándékot, hogy őrá várt?
- Ne higgye, hogy nem tartom nagyra az őszinteséget úgy általában - az eltávolodásnak hála élesebb lesz a fókusz, de ez minden, ilyen közelségben a távolság pusztán pszichológiai, az állatvilágban ez már halálos közelség. Vagy utódnemzési. Vagy az imádkozósáskák tanulsága szerint a kettő egyszerre. - De árulja el nekem, hogy mégis mi a bánatos retkes faszért? Hadd ne keljen körüludvarolnom, nem vagyunk emberek, hogy fussuk ezeket a köröket, amikben egymás farkát csóváljuk örömünkben és megiszunk két koktélt. Mit kíván, amit el akar venni tőlem? - citálja elő a nő szavait gúnyosan átfordítva őket a neki kellemes jelentéstartalomra.
Most rajta a sor, hogy hátráljon, de nem teszi, elfordítja a fejét és ő is közelebb hajol, a másik füléhez, hogy kétféle alakváltó hőjük nagy felületen sisteregjen. Suttogni ő is tud. És vannak olyan dolgok, amiket társaságban csak suttogva lehet elmondani.
- Tekintsen el tőle, hogyha ragaszkodik a szemeihez. Persze tudom én, néhány alakváltás talán visszanövesztené őket, jó eséllyel, akkor is, hogyha gondosan kikaparom az üregüket, ha ugyan lesz ereje átváltoztatni. És ne legyenek kétségei, ez volt az utolsó figyelmeztetés - és az első is egyben. Miss Tamming a rozsomák territóriumára tévedt, és fogalma sincs arról, hogy mit jelent ez. De a szabály nem ismerete nem mentesít egy fájdalmas marcangolás alól.- Beszéljen gyorsabban a lényegről. Mit gondol, egész este ráérek magára? - elvégre mi van ha randija lesz?


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-17, 08:13
BECCA ÉS ÉLIE



Értekezni. Felsóhajtok. Fene vigye el. Soha nem voltam igazán jó a szópárbajokban. Mindig utólag jut eszembe, mit is kellett volna mondani az adott pillanatban. De mit ér a felbukkanó frappáns válasz, tíz perccel később? Az adott pillanatban alul maradok. Megadom magam a sorsnak, elfogadom, hogy legyőztek. Pedig, annyira szeretnék egyszer én is győzni! Miért nem jutnak eszembe ilyenkor a tuti feleletek? Most is olyan jó lenne odavágni neki valamit. Bele az arcába, hogy ne legyen már akkora mellénye. De mintha lemosták volna elmém tábláját.
Csak egy valamit érzek élesen, s talán ebben épp a karakálnak van vastagon szerepe: Ez a férfi itt mellettem nem kedvel engem. Olyan kristálytisztán érzem ezt, mintha már is kimondta volna. De nincs szükség ehhez szavakra. Elég csak a szemébe néznem. Ugyan vajon mit vétettem ellene? Felhorgad bennem a kérdés, és a tompa belső morgás majdnem hangosan is kibukik belőlem. A karakál tiltakozik bennem. Ő kitörne, nekiugrana. Még akkor is, ha esetleg rajta veszt. Okos és türelmes vadász, de néha ő is elveszti az eszét. Nos… jó lenne, ha erre nem vesztenénk rá. Erővel fogom vissza, és ez egy fintor képében ül ki az arcomra. Mintha csak a másik szavaira reagálnék így.
És persze, milyen könnyű is lenne a nyílt válasz. De pontosan tudom, hogy azonnal lecsapna, mint egy pimasz legyet, és örökre elveszíteném. Halvány mosoly kerül hát ajkaimra, hogy a választ megadhassam neki. Fejemben kattognak a kerekek, hogy megfelelően rakhassam egymás mögé a szavakat, hogy ki is mondjam, mire vágyok, és ne is ijesszem el azonnal. Fel kell keltenem a kíváncsiságát, s azon keresztül meggyőzni. Mire szépen átgondolom, elfut a lehetőség. S lám megint ott vagyok, mint az elején. Szavakkal nem bírok előre jutni. Egye meg a rosseb. Szusszanok.
Végig borzongat, ahogy arcomhoz simítja az arcát. Ösztönös és Isten bizony akaratomon túli, ahogy mélyre szívom az illatát. Bassza meg! Muszáj beharapnom az alsó ajkam tőle. Vajon eltöri a karom, ha megérintem?
Mire végig gondolom, már mozdulok is. Tenyerem finoman simul rá a fejére oldalt, ujjaim gyengéden érintik a tarkóját. Nincs benne erő, ha nem akarja, simán lesöpörheti a kezem, elhúzódhat. De ha nem teszi, fennmarad a gyengéd érintés, arcunk továbbra is egymáshoz simul. Halk sóhajjal lehelek forró levegőt bőrére.
-Annyira képtelenség elhinni, hogy pusztán azért vártam Önre, Mr. Perec, mert tetszik? Egy nő nem mutathatja ki nyíltan a vágyait? Örülnék, ha rám érne. De igaza van…
Sóhajtok, és ha eddig nem söpört félre, akkor most én húzom vissza a kezemet, leejtem az ölembe, és a fejemet is elvonom az övétől, hogy újra a szemébe nézhessek.
-Mit gondol, mit akarok csinálni a börtönben levett vérrel? Hiszen nem vámpír vagyok. Sőt… a bennem élő vadállat sem így szeret táplálkozni. Ő vadászni szeret. Mit tud rólam, Mr. Perec?
Lássuk, elő a farbával. Mondja csak el, mi nem tetszik bennem, hogy megcáfolhassam az érveit sorra. Mert lesznek, és remélem ki is mondja őket, ha már tőlem őszinteséget kért. Aztán veszek egy nagy levegőt.
-Ja és igen. Ha már őszinteség. Szívesen eltölteném Önnel az éjszaka hátralévő részét kettesben, egy hangulatos kis szobában, nem feltétlenül torkok áttépésével.
Finom mosolyomba ezúttal egészen pofátlanul lopom bele a csábítás minden trükkjét. Egyszerre kihívó, szexi és némileg szemérmes. Válogasson, hogy melyik jön be neki.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-17, 19:05
Az állatok ösztönösen egymáshoz simulnak amikor valamit tudni, kideríteni akarnak a másikról, beszívják a szagát, és éreztetik a puszta súlyuk, közelségük jelentőségét, ezért az ellenséges összesimulások általában rövidek, a magát gyengébbnek ítélő fél félreugrik, mielőtt elveszítené a csatát az előtt, hogy elkezdődhetett volna. Csak az emberi döntés láthatja jó ötletnek, hogy vesztett helyzetben megérinti a másikat. Gúnyos fintort húz a szájára a kezét érezve a bőrén, de hagyja még egy kicsit, hogy a nő élvezze a helyzetét, hogy mintha civilizált állatok lennének nem azt kapja érte, ami jár. Majd megkapja. Előbb-utóbb. A tarkója keményen feszül, a nyaka pattanásig húzott, a tartása ellenséges, a puha, erőtlen simogatás erővel húzott izmokat érint, amik éppen olyan forróak, mint az övé.
- Egyáltalán nem képtelenség, de elég vicces lehetőség. Ismerek egy 13 éves srácot, aki minden nap vár a művésziskola előtt egy padon, hogy véletlenül köszönhessen a lánynak, aki oda jár, miközben éppen az ellenkező irányban volna edzése. Elragadó és suta módszer egy 13 éves kisfiútól, de hogy egy felnőtt nő úgy akarja kimutatni a vágyait, hogy ott várjon engem, ahol nincs is semmi dolga, nekem kicsit meredek - meg sem próbálja eltakarni, hogy mennyire jól szórakozik a másikon, olyan hosszan, dallamosan beszél, hogy a leplezhetetlen kajánság és rosszindulat kidomborodik a szavakból. Igen, Élie Perec szeret megalázni másokat, ha erre szerinte jó lehetősége van, fölényes pillantást vet az elhúzódásra. - Egy kicsit másféle nőtípust tartok izgalmasnak, de ne vegye magára. Vannak férfiak akik a 13 éves kissrácokat is vonzónak találják, lesz magára is vevő - ha már a szemébe akart nézni nyílt kihívást láthat ott. Még mindig eltakarja az állatot a metafizikai térben, egyszerű emberként tahózik.
- Nem nagy rejtély, gondolom orvosi kísérletekhez használja. Steril minta, megfizetett hallgatás, börtönalanyok, tehát senkinek sem fáj, ha nem jogszerű. Miért akarnék bármit tudni magáról azon kívül, hogy egy szőrös vámpír? Ha a saját titokzatosságának rabja hadd törjem le, fikarcnyit sem érdekel- lehet, hogy csak Ryenne miatt ilyen okos, de a szeme sem rebben, ahogy nekiszegezi a kérdést a nő. De azért látszik rajta meglepetés a folytatás hallatán. Sőt. Inkább hitetlenkedés. Egy fél lépést oldalra is mozdul a pult mellett, távolodva a forró alakváltótól. - A legutóbb egy vámpír tett ilyen ajánlatot nekem, mit mondjak, valahol hízelgő volt, hogy közel a negyvenhez prostinak nézett - megszemléli azt a mosolyt és nem viszonozza, szinte közöny, már-már unalom tűnik fel az arcán. - Figyelemreméltóan beteges vágyai vannak Mrs. Tamming, de valahogy nem osztozom rajtuk. Ha már kettesben vagyok egy szobában valakivel ott vér folyik és a torokáttépés sem kerülendő lehetőség, hanem a hangulatosság maga. Ez minden? Ezért várt rám?


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-18, 10:18
BECCA ÉS ÉLIE



Érzem a tenyerem alatt, ahogy megfeszül. És érzem a lelkemben is az ellenségességét. A karakálról már nem is beszélek, a vad bennem már szinte tombol. Én tudom, Ő is tudja. Ha látható jelei lennének ennek a jelenleg még ki nem mondott, ki nem nyilvánított ellenszenvnek, most legalább is ezernyi villámcsapás sisteregne körülöttünk. Csak érteném a miértjét? Tényleg ennyire irritáló lennék? Pedig a tenyerem alá simuló bőr forró, és az illata izgató. Lehet tényleg sistereg a bőrünk között az apró kisülés. Finom kis bizsergés indul meg bennem, nem tagadhatom. Szívem szerint... csak egy kicsit kéne oldalra fordulni, hogy rácsókoljak a bőrére, melynek illata megbabonáz. Az ujjaim táncot járnának a tarkóján, beletúrva a puha tincsek tövébe. Megremegek. Érzem, ahogy finoman indul meg egy verejték csepp a gerincem mentén. Fenébe. Nem kéne engednem az érzéseknek, a vágyaknak. S lám...
Elfintorodom. A szavaira. Úgy vágnak végig rajtam, mint a korbács, és most örülök, hogy félhomály van. Lángra lobban az arcom. Haragtól, megszégyenítéstől. Keskenyre húzom az ajkaimat, megfeszülnek tőle az arcizmok, parányi ponttá zsugorodnak s szembogarak. És a szócsatában megint alul maradok. Rápillantok, nagyot nyelek. Mély kútba dob a pillantása, megsemmisít.
-Aláírták a beleegyező nyilatkozatot.
Nyögöm. Annyira, de annyira szánalmasan hangzik, hogy én magam is kiröhögném saját magamat. Rohadjon meg a világ! Keserűség gyűlik össze bennem. Ő meg folytatja tovább, én pedig leforrázva ülök, és hápogok csupán, mint egy kacsa.
-Nem… ~néztem prostinak. Nem csak ezt akartam. Annyi minden mást is akartam volna Tőled, Élie Perec...~
Levegőt veszek, hogy leszakadjon rólam a zsibbadás, melyet kétszeresen is rám húzott. Itt van ez a pasas, aki egy szemforgás alatt képes volt fenekestől felforgatni bennem mindent. Vágyak lifteznek bennem fel és alá. Beleremeg a hasam. És mindezt belém dermeszti az, amit mond, ahogy mondja. Büdösnek érzem a helyiség levegőjét, megfojt. Elkapom a pillantásom. Ez a férfi itt velem szemben… az érintésével, a hangjával majdnem mennybe repített, de összetört, megsemmisített ugyanabban a pillanat alatt. Felkapom a poharat, kikortyantom a koktélt, táskámba nyúlok. Az előre elkészített, összehajtott papírpénzt a pultra dobom.
-Köszönöm… Tom.
Vagy nem Tom. Két napja mintha így nevezték volna, lehet a zajban nem jól értettem. Nem javított ki. A háromszáz dollár most is megteszi, hogy ha nem is Tom, hát Tom legyen. Lecsusszanok a székről, így szinte rásimulok a pasasra. Felpillantok rá, némi támaszt keresek a mellkasán, mielőtt teljesen rákenődnék. Mélyre szívom jellegzetes illatát. Megszédülök, a szívem beleugrik a torkomba, tvisztet jár a dobhártyámon. Alig hallom a saját hangom tőle.
-Tudja Mr. Perec, Ön nem is annyira kivételes, mint elsőre gondoltam. Nem elég... tökös legény.
Lebiggyesztett szájjal mondom, jó adag megvetéssel a hangomban, aztán ellépek mellőle, sietve indulok a kijárat felé. Nem tudom, mit fog tenni. Utánam jön-e? Lehet ennyi volt a nagy ismerkedés. Ha így van, hát újabb következtetéseket vonhatok le. Nyitom az ajtót, kilököm, kilépek. Megcsap az éjszakai hűs levegő. A hirtelen felkortyolt koktél alkoholtartalma a fejembe szalad, kissé megszédülök. Nem tudok berúgni, még spicces sem voltam soha. Az alakváltó gének gondoskodnak arról, hogy az alkoholt hamar lebontsa, cukorrá alakítsa a szervezet. Túl gyorsan ahhoz, hogy bármiféle kábulat elérhessen. Most még is valamiért érzek némi hatást. Taxit kéne fognom, de rosszullét kap el. Nem, ez már nem az alkohol hirtelen hatása. Sietősen veszem balra az irányt, hogy lendületből forduljak be a legközelebbi sikátorba. Néhány lépés után a fenekemmel támasztom meg a falat, majd előrehajolva, a térdemen támaszkodom meg. Zihálva kapkodok levegő után. Hányingerrel küzdök, és nevetéssel. Felbugyborékol belőlem egy kényszeredett nevetés futam. Úgy ver a szívem, bele fogok ájulni.
~Ugyan már Becca! Ennyire nem jó a pasi! De... De ennyire jó. És te meg úgy csináltál, mint egy ostoba ribanc. Aláírom, hogy rég volt már szex, de ennyire nem kell taposni érte. Nem is emiatt kerested, hát miért mondtad neki? Látod, ő is vámpírokkal cimborál. Egy rozsomák, aki épp csak megmutatta a fogait. Elrejtette! Most jövök rá, hogy elrejtette. Végig nem éreztem az állatot. Emberként ingerelt, emberként volt sík bunkó. Ha szex kell, elmehetnél egy bordélyba is. Ma már nem ciki ez sem. De miért fizessek azért, amit ingyen is megkaphatok? Micsoda hülye kérdés ez már megint?~
Felegyenesedek. Pillanatok teltek el csupán. Hátamat, fejemet támasztom a falnak. Lehunyom a szemem. Még mindig zihálva lélegzem, de a hirtelen rosszullét elmúlik. Csak a gondolatok kavarognak tovább.
~Vámpír kínálkozott neki. Vajon visszautasította? Hol vagyok én egy vámpírhoz? Hülye vagy Becca? Ne becsüld le már önmagad csak azért, mert azt mondta, hogy beteges vágyaid vannak, és párhuzamot vont egy 13 éves kisfiúval. Nincsenek beteges vágyaid. Egészen normális, ha egy nőnek tetszik egy pasi. Csak kifordult világban élsz. Ha kimondod, hogy tetszik, kurva vagy és beteges. Ha nem mondod ki, akkor meg prűd.~
Felpattan a szemem, megpördülök. Tenyereimmel támaszkodom a falra, jobb lábammal rúgok bele kettőt. Fáj, és a cipő orra is szét megy, de most szükségem van erre a fájdalomra, hogy kijózanodjak. A fájdalom észhez térít. Pokolian lejárattam magam. Lealázott és élvezte is. Ez az, ami igazán dühít benne. És ami még ennél is rosszabb, elveszítettem egy ígéretes alanyt. ~Pedig mit meg nem adnék egy deci véréért! Lehet ezzel kellett volna nyitnom, nem pedig hülyeségekkel traktálnom. Átlátott rajtam az első pillanattól kezdve. Ráadásul olyan tömény utálattal tette ezt, hogy elveszítettem tőle a józan eszemet. El! El bazd meg! És akkor mi van? Mi lenne? Most is itt látom a pillantását, érzem a bizsergést magamban. Nem... nem gondoltam, hogy ilyen hatással lesz rám. Nem is ezért vártam rá. Nem ezt akartam. De orromba furakodott az illata.~
-Rohadt… kurva... életbe!
Sziszegem dühösen magam elé, tovább rugdalva a fal tövét, már kisebb erővel. A drága cipőnek persze annyi lesz, de kit érdekel most a cipő?

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-19, 22:08
- Édeském, pont leszarom hogy aláírták - leheli érzékkel, csendesen arra a nyögésre, amiből a füle hallja ki azt, amit az orra szagol, amit a bőre érez, a rajta mozgó emberi vágyakozást, hiszen a karakál bölcsebb a párzó ösztönöknél... vagy ki tudja. Amikor az ember magában hordoz egy erős állatot veszett furcsa dolgokat is megkívánhat, amit egyik faj sem talál különösebben vonzónak, de mégis abban a pillanatban a kettő szentségtelen keverékében semmi sem tűnik csábosabbnak tudja ő ezt nagyon jól. És visszaél vele, ha egyszer lehetőséget kapott rá. - Annyi pénzért azt is aláírták volna, hogy ha kikerülnek a börtönből első dolguk lesz a farkukon megpörgetni egy csecsemőt - veti még oda a tisztánlátás kedvéért, hogy mit gondol a vörös tisztességéről, de hát ő sem tisztességes, hiszen valójában nem izgatja fel. Tegyék. Adják a vérüket. Bárki. Szerezze. Csinálja. Pusztítson vele, rombolja le a misztikumot, amit akar. De ha az ő területén teszi ezt, akkor bűnhődnie kell, és ez az édes megsemmisülés a kedvére van.
- Mint egy félig elütött őzike, olyan most - húzza mosolyra a száját, ahogy a nő mély levegőt vesz és küzd, a büszkeség benne, ó tudja ő nagyon jól, milyen, ha kapar a sértettség, a megalázottság, figyeli benne ahogy kocsonyává dermeszti a vágyát az, amit ráfúj, amivel leköpdösi, az emberi rész legalantasabb fegyvereihez nyúlva szóval és mondanivalóval durvul karmok és fogak csatája helyett. Civilizált köntösbe bújtatva is véresen és undorítóan zajlik a beavatás, és egy szemernyi megtorpanás és bűntudat sem lappang benne, mert a nő kvázi kérte magának. Ezzel a túlzó bőkezűségével amit a pultos felé vet, ezzel a börtönbe beszambázó aztán ideteszi magát csinilány modorral annyira nem része a rozsomák világának, hogy immunreakcióként veti ki magából a modora és nem is vár mást mint...
- Gyerünk, próbálja megsérteni a férfiasságomba vetett hitem - neveti el magát felprüszkölve, váratlanul a szavak hallatán, hiszen a visszavonulásra számított, sőt, elvárta a megfutamodást, azért volt minden, és a női eszköztárban maga sem járatlan, a hozzásimulással oltott megvetés már-már kéjjel kenegeti meg felborzolódott idegrendszerét. Az ügy lezárult, a rozsomák megkapta, amit akart és az emberi rosszindulat is kielégült. Nem integet, nincs miért.

Az ügyei végezték a vámpírokra és alakváltókra vágyó emberek bódító botladozásaitól eltikkadva végül megadja magát a vágynak, hogy elhúzzon innen a bánatos faszba. Igazából nem gondol már a nőre, futó szórakozás volt az amúgy is szellős táncrendjében, de kilépve az utcára érzi a szagát, ott vegyül a több tucat alakváltó és vámpír illatával, az emberek bűzével, ám ennek a feldúltságtól fullasztó üvegházforró illatnak a forrása ő maga, ettől beugrik az emlék és elvigyorodik.
Megigazítja magán a dzsekit, vet egy pillantást a motorra, ami simán és unottan tükrözve az utcalámpa fényeit azt mondja, hogy menjen csak haza, mint egy rendes ember, miután "kikocsmázta" magát és ennyi. Csakhogy nem rendes ember, egy fiatal meglöki a vállát mert nem érzi micsoda, hiszen önmagában bujkál, és ez a szívesség amit megtesz a környezetének felbőszíti, feszültté teszi. A farkaska meg jön és meglöki, a pofája leszakad, de nem kell a balhé, egyáltalán nem kell a balhé, testőrként nem csinál ilyeneket.
De attól még a nő vérét szívhatja még egy kicsit, nem igaz? - ezt kérdezi a pillantása a motortól, de a zsebéből már kikotorja a cigarettát és a króm fáradtan hunyorgó fémszemű pillantásától kísérve befordul a sikátorba.
- Hát hogy mi ma este megint összefutunk! - a szűkös falak között engedi végigpattogni kiengedett hangját, egy futó pillanatra azt a benyomást keltve, mintha rég látott ismerősét üdvözölné, de aztán rágyújt, és a keserű füstöt magába szívva kimossa a szájából a cukormázas amerikaiságos, és végigméri a nőt. - El sem tudom képzelni, hogy mit vétett az a cipő és az a fal - ismeri fel a foltok között az összefüggést, a pillantása végigköveti a harisnya megfutott szemszálát a karcsú bokától felsliccelve a formás vádli oldalán, senki ne mondja, hogy nincs benne együttérzés és odafigyelési képesség a részletekre.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-23, 14:12
BECCA ÉS ÉLIE



-Rohadt… kurva… életbe!
Dühösen sziszegem magam elé, újra és újra belerúgva a falba. A drága cipő persze, teljesen tönkre fog menni, de kit érdekel most egy cipő? Sokkal inkább az eltelt néhány percen jár az agyam. A hangján, azon az öntelt képén. A szemeiből sütő nyílt utálaton. És bosszant. Rettentően bosszant, hogy olyan könnyedén, már-már lezserül, lealázott. Mintha mindig is ezt csinálná. A zsigereiben van, mondhatni ösztönös. Rutinja van benne, nekem meg cseppet sincs. Hiába van kint hűvös, és furakszik be a vékony ruha alá, továbbra is tűzben tart a harag.
~Sejtem, mekkora elégtételt érezhet attól, hogy szinte elmenekültem a közeléből? Elütött, riadt őzikéhez hasonlított, én meg nem szóltam rá vissza semmit, mert megbénított. Mint valami kurva varázsló.~
Percek telnek, míg száguldanak a gondolataim és kavarognak az érzéseim. A karakál pedig, némán figyel és türelmesen vár. Ő másként horgad fel. Ösztönlény és még is sok mindenben sokkal tudatosabb, mint én. Rendes káoszt kavartam magam körül, ez már biztos. Hülyét csináltam magamból. De akárhogy próbálok másra koncentrálni, mindig csak a szemeit látom magam előtt, és az illatát érzem. Oly erőteljesen, hogy a bizsergés újra és újra életre kel bennem, végig száguld a tarkómtól a sarkamig. Kapkodnám is tőle a levegőt, ha nem éppen attól kapkodnám, hogy szétrúgok egy csilliókba kerülő szuper topánt egy téglafalon.
Talán csak egyetlen szívdobbanással korábban érzem meg a közeledtét, mint ahogy megszólal. Nem is a rozsomákot, ő még mindig rejtve van, de az illatát már ezer közül is ki tudnám választani. Szavaival egy időben pördülök felé, s így az egész mozdulat olybá hat, mintha valami rosszalkodáson kapott volna. Felszisszenek.
-Ilyenek a nyári esték.
Jegyzem meg epésen, pontosan tudva, hogy tavasz eleje van. Végig nézem, ahogy rágyújt. Nem szeretem a dohányfüstöt, de most valahogy kedvem támad beleszívni egyet a cigijébe. Nem teszem persze, még nem. Mozdulatlanul állok, kis terpeszben vele szembe, és ahogy ő engem, úgy mérem végig én is őt. Az agyam újra megállapítja, hogy igen, az a fajta pasas, aki képes beindítani nálam bizonyos ősi ösztönöket. Az illatában ott vannak azok a feromonok, melyek csak még inkább fokozzák ezt, bár mennyire dühítsen is a beállása és a szavai.
-Fal? -Pillantok oldalra, aztán vissza rá.- Nem, nem fal. A fejedet képzeltem oda, Édeském.
Vissza a feladónak a labdát. Szavaimmal idézem fel a bárban elhangzott mondatai egyikét. Akkor és ott élesben, képtelen voltam megszólalni, lezúzott bennem mindent, és valóban olyanná váltam, mint egy halálra rémített őz, akinek éppen eltörte a lábát az autó. De ettől még felugrik, startot vesz, és elinal. Én is ezt tettem, csak épp nem futottam túl messzire. Miért? Reméltem talán, hogy utánam jön, és elnézést kér? Persze! Pont az a fajta, aki megbocsátásért esedezik. Előbb harapná át a torkomat. Megindulok felé. Az a pár lépésnyi távolság mi elválaszt kettőnket egy pillanat műve. Nem letarolni akarom persze, ilyennel nem is kísérleteznék. Fizikai erőben felettem áll, az biztos. Karnyújtáson belül fékezek le előtte, nehogy azt higgye már a távolság okán, hogy félek. Feléje nyúlok, a cigarettáért, és ha engedi, kihúzom az ujjai közül. Profi kéjnő technikájával csippentem két ujj közé, és slukkolok bele. Már ha tényleg engedi. Aztán visszanyújtom.
-Értem én, hogy bosszant a börtönben történt dolog, és elégtételt akarsz venni Mr. Perec. Megértem mindezt. Talán megbántad, hogy nem iratkoztál fel? Neked is járhatott volna egy deci vérért az a tízezer dollár. Vagy… talán éppen ezért jöttél utánam?
Nyílt kártyák. Nálam legalább is már nem igazán van adu és ász se. Nem hinném, hogy ezt a férfit itt, rávehetném erre a kis önkéntességre, de ettől még elé dobom a lehetőséget. Gyanítom, nem fog élni vele.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-25, 18:01
Felpillant a hűvös égboltra a nyári esték említésére, aztán mindentudó mosollyal a száján von vállat. Nem kell ahhoz félig az állatban lennie, hogy szinte érezze a nőstény zavarának, dühének, megalázottságában bomló rózsavíz ízét, az ott csordogál a nyelve szegélyén, hogy jóllakassa a rosszindulatát.
Olyan dolgokon kell élvezkedni, amikből sok van, és mások esendősége éppen ilyen. Elmerül abban, hogy a világos szemek követik a rágyújtási ceremóniát, egy udvarias férfi bizonyára megkínálná a nőt amolyan békejobbként, de az ő kezét nem köti meg semmi eféle. Minek kötne békét az, aki nem fél a viszálytól?
- Igazán? - érdeklődik a vallomás hallatán felívelő hangsúllyal, de nem kapja fel tőle a fejét, a nő térdére mosolyog, éppen ott tart a tallózásban, az után jön csak a ruha szegélye, ahonnan már nem olyan izgalmas a kép, mint a feszült izmú lábakon legelészve. Mindenkinek kell valami hobbi, ő megnézi magának az elé kitett lábakat, és ezt a példánypárt nem rosszra értékeli. - Tudja, a fejem harap ám. Durván. Nagyot - vigyorodik el szélesen, megmutatva hegyesedő agyarainak kerítését, mintha máris készen állna beteljesíteni a mondottakat. Bele tudna harapni a lábfejébe, ami belefér egy ilyen keskeny topánkába az nem okozna komoly légszomjat a szájüregében, elég nagy a pofája hozzá. Elmorzsolná a csontjait, ropognának. A rozsomákállat odabent érdeklődve motoszkál a gondolatra, ami nem hívta, de megtalálja benne a maga hangját, legyen bölcsebb az ember, ha fenn akarja tartani az inkognitóját.
Jól látja a felé közelítést, mint afféle állat nem veszi félvállról, rámordul figyelmeztetően, de mint afféle ember nem is reagálja túl, a közelség nem veszélyes rá nézve. A bal szemöldökét magasra emeli, átengedi a cigarettát, másikért nyúl a zsebébe szinte azonnal.
- Tartsa csak meg, kegyednek annyira rosszul áll ez a gettókislány stílus amiben nagydarab pacákok kezéből tépi ki a cigarettát, hogy nem szeretném újra átélni - hárítja el a visszagyújtást, miután végignézte a mozdulatot, ami egy megfelelő helyen és megfelelő időben... de ez nem az.
- Akkor semmit sem ért kicsikegyed - fintorogva lobbantja fel az újabb szálat, a gyújtó éles fénye felizzítja a szemét.- Ebben a negyedben egy alfa véréért minden ujjamra találnék egy vámpírt, amelyik nem tízezer haszontalan dollárban, de szívességben és kéjben fizetné meg azt, nem kell a maga beteges szőrös vámpír mentalitása, egyszerűen csak undorítónak találom - fújja rá a füstöt, de az talán nem is gonoszkodás, hiszen egyes országokban azt mondják, hogy a füst az szépre száll. - Nem maga után jöttem, ott a motor a sikátor végén, megéreztem, hogy itt van, megnéztem, hogy mit csinál. Ennyi a történet - mert a nő őszinte hangot csenget, ő is őszintén válaszol. - Szórakoztat, mint egy cat fail video a youtuben. Maga nagyon nem idevalósi, úgyhogy legyen jó napja, megkérdezem, mire kell a vér?


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-26, 11:16
BECCA ÉS ÉLIE



A hűvös éjszaka jócskán még hűvösebb hajnalba fordul. Vérállat ide, vagy oda, tűz ide vagy oda, csak kéne a kabátom. A kabátom, amit a bár ruhatárában hagytam. Lassan kúszik fel a hideg a gerincem mentén. Kicsit megborzongok tőle, de most nincs időm ezzel foglalkozni. Sokkal inkább megcsodálhatom a megvillanó tűhegyes fogsort. Felmordulok.
-Talán nem rúgtam elég nagyokat.
Gúnyos vigyort ültetek a képemre, nehogy már azt higgye, hogy összetojtam tőle magam. Nem tudom persze, hogy egy éles helyzetben mekkora esélyem lenne vele szemben, de nem fogom kimutatni neki ezt a bizonytalanságomat. Semmi esetre sem. A pasas könyörtelen játékos. Ezt érzem, és valahol a zsigereim mélyén tudom, hogy ha oda kerülne a sor, valójában nem könyörülne. Talán ez épp a rozsomák tulajdonsága. Nem fél, nem tart semmitől. Miért pont tőlem tenné ezt?
Elfintorodom. Szinte már kényszerülten szívok bele még egyet az elkobzott cigarettába, aztán elpöccintem. Nem nézek utána, merre esik le, nem érdekel. Vörös izzása lassan feketedik el, beleolvadva a sikátor sötétjébe a fal tövénél. Őt tartom szemmel. És hallgatom. Ahogy ő elfintorodik, úgy teszem én is ezt az újabb megszólításra. ~Hát ki faszom vagy te, valami elcseszett keresztapa?~ Fut végig bennem a felhorgadó indulat, de lehűtöm, elhessentem. Csak a bosszúság érzése marad meg megint a nyomában. ~Mi lesz? Most már örökkön-örökké ezt fogom érezni a jelenlétében?~ Dühít.
-Szívességben és kéjben?
Morrantom elismételve a szavait. Szívesség és kéj… Más fizetőeszközök ez tény. Elhúzom a szám. Aztán mellbe vág, ahogy odadobja elém: Undorítónak talál. Mintha… tényleg valami leprás lennék. Gúnyos fintorral válaszolok, míg a lelkembe belemar az érzés. Egy újabb megsemmisítő gól. ~Vagy csak ezt mondja.~ A hang megint okoskodni kezd bennem, és ennek soha nincs jó vége. Erőszakkal fogom be a pofáját. Széttárom kissé a karjaimat, meghúzom a vállam.
-Tévedtem. Na és?
Na és? Mi van akkor, ha nem találtam el? Mi van akkor? De legalább tudom, hogy pénzért nem megvehető. S ha már az őszinteség mezejére lépünk, megint csak vállat vonok. Elhiszem neki, hogy a motorja ott áll a sarkon túl, elhiszem neki, hogy megérezte, hogy itt vagyok. Elvégre vérállat. Mire jutott volna, ha ezen ösztönei nem működnek megfelelően? Nyílt kártyák jönnek tőle is, így hát ledobom magamról a gazdag, szórakozásból prostit játszó, ostoba liba álarcát. Legyen. Menjen az őszinteség. Legalább is egy bizonyos pontig.
-A nevem nem simán Becca Tamming. Doktor Rebecca Tamming vagyok. Orvos genetikus, kísérleti genomikával foglalkozom. Tudja mit jelent ez? A DNS-en túl minden egyes faj, minden egyes egyedére a legjellemzőbb genetikai kódot tartalmazó szegmenst. Belőle minden élő sejt programja meghatározható. Meghatározható és irányítható. A klónozás csak az első lépcsőfokok egyike volt.
Elhallgatok egy pillanatra, időt adok neki arra, hogy értse, miről beszélek, szavaim nagyon leegyszerűsítik mindazt, amit a genomika magában foglal. Ezzel persze, nem őt akarom tudatlannak nézni. Ha tudja, akkor úgy is tud ennél többet a dologról. Ha nem tudja, akkor meg ennyi épp elég. Nincs szükség orvosi szakzsargonra.
Mivel a hideg már zsigerig kezd hatolni, karjaimmal igyekszem melegíteni magam. Toporgok is kicsit hozzá, míg irigykedve nézem a motoros dzsekijét.
-Vérállatok vérét vizsgálom, összehasonlító elemzéseket végzek, a jellegzetességeket keresem, nem ártó szándékkal. Nem akarok erőszakkal senkit vérállattá tenni. Kutatásokat végzek, ezek eredményeit lejegyzem. Ennyi.
Vállat vonok. Nem teljesen ennyi, de neki ennél többet nem kell tudnia. Egyelőre. Felsóhajtok.
-Szívesen… ajánlanék én is szívességeket… Csak nem tudom, hogy mit kérne. Mit kérne?
Ismétlem el, halványan elmosolyodva. Ajánlhatnám a kéjt is neki, mint szívességet, de ehhez tényleg nem vagyok elég bátor. Nem, nem bátor nem vagyok. Egyszerűen csak nem vagyok olyan laza erkölcsű, mint amilyet eljátszottam az imént. Na meg nem tudom, az miként érintené. Ha magamhoz őszinte akarok lenni, nem lenne ellenemre némi hancúr vele. Hogy közben kölcsönösen gyönyörrel ajándékoznánk meg egymást, az már csak hab a tortán.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-26, 19:21
- Az elég nagy rúgáshoz erőfeszítés kell Miss Frusztráció - vigyorog a nőre leplezetlenül, de aztán elolvad az árnyékáról a fogvillantást eltekintve egészen barátságos gesztus.
- Hát ez pazarlás volt - néz a cigaretta után aztán egyenesen őrá, ha lehet még megvetőbb tekintettel. - Ha már kivette a kezemből végigszívhatta volna hölgyem. A fasszal is ezt csinálja? Akkor nem csodálkozom, hogy így vonaglott a pulthoz szegezve ezen a szép estén - a megtorlás azonnali és igazodik az elkövetett bűn mértékéhez, még oldalra is köp, mintha nem érezné, hogy izzik fel a másikban a harag, pedig érzi. Csak éppen az övé soha ki sem aludt.
- Nem találkozott még vámpírral? - kérdezi vissza az ismétlő kérdésre futólag szemügyre véve a nőstény arcát. - Egy nő aki ennek láttán húzza a száját... szóval kegyed apáca - provokálja, hogy kicsalogasson belőle valami saját szavakat.
- Nincs és. Tudattam, hogy téved - emeli a szemöldökét és nem érti ezt a visszakérdezést a felvilágosításra, főleg az agresszív élt a hangban, ami bármelyik másik megszólalására indokoltabb lett volna, de úgy látszik a macska gyűjtögeti a haragját, hogy aztán ártatlan kérdésekre zúdítsa azt... hát mindenkinek kell egy hobbi.
- Nagyon hülyének gondol, ha azt hiszi, hogy ezzel újat mondott. Nyilván doktori engedély nélkül egy ilyen szigorított fokozott kockázati tényezőjű börtönben nem nyitogattak volna ajtót magának a két szép szeméért és a duzzadó pénztőgyének - ha már mell, megszemléli azt a régiót a húsvörös ruhácskában, hát igen, ebbe nem kell beleizzadni. - Annyit tudok róla, amennyit kell - válaszol lustán a felhasználóbarát zsargonra, a szemén látszik, hogy nem először hall orvosi nyelvezetet egyszerű embereknek csupaszítva, pedig az egészsége töretlen, szóval nem a páciens szerepében hallhatott hasonlót. Sűrűn gondol Ryennére, reméli csuklik az a csíkos boszorkány. Ez meg a dzsekijét nézi. Nem kötözködik a szavaival, de kissé lehúzza a nyakánál a cipzárt, megmutatva, hogy neki viszont melege van. Jó idő van a dzsekiben. Hát igen, egy udvarias férfi bizonyára a nő keskeny hátára terítené.
- Ühüm, erről az jut eszembe, hogy a dinamit készítésekor se gondoltak atombombára. Minden agresszió és pusztítás egy alapvetően kíváncsi és emberbarát ötletként indult ebben a világban soha nem ártó szándékkal, az később használja az eredményeket - fintorog egyet megértve a lényeget, ami egy jottányit se javított.
- Kérni? Kedves vérszipolyom, magának szemlátomást semmije sincs a számomra. Még vonzereje se, mert úgy botladozik, hogy szinte az arcomba ordít, hogy képtelen eldönteni mit akar. Menjen vissza a babaházba orvososat játszani. Mit keres az utcán? Biztos van egy, a valóságban jártasabb kifutófiúja, aki felhajthatja magának a megfizethető utcai önkéntes vérállatokat, kinyalja a kémcsövek között, és megakadályozza ezt az egész katasztrófát - mutat végig a nő teljes magasságában. - Bár a ruháról ne hagyja hogy lebeszélje. Kifejezetten pártolom fehér köpeny helyett.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-26, 20:15
BECCA ÉS ÉLIE



Megőrülök a pasastól! Kikészít, pedig még semmi közöm sincs hozzá. Egyszerűen idegbaj kapok tőle. Egyszerre izgat minden pocikájával, és visz a sírba minden szóbeli megnyilvánulásával. Minden szava késpenge, mely hol itt, hol ott metsz ki belőlem egy darabot. Egy rohadt, kibebaszott kórboncnok, aki képes élve ízekre szedni. Minden szavamat kiforgatja, minden mozdulatomat kigúnyolja, csúfot űz belőlem. S mindezt még is olyan mesteri módon teszi, hogy már-már csodálom érte. Én meg itt állok előtte bambán, belém reked a szó, egyetlen hang sem jön ki belőlem. Megsemmisít egyetlen pillantásával. Még is, azt hiszem egyetlen apró mozdulata elég lenne ahhoz, hogy megadjam neki magam.
~A kurva életbe.~
Felhorgadok. Tudnék nagyobbat is rúgni, de mire fel basszam szét a lábfejemet feleslegesen. Begyógyulna persze, de na. Értelmetlen lenne. Nem is válaszolok rá, csak egy apró kézmozdulattal hessentem el. Szemrebbenéssel lépek tovább. Közel vagyok hozzá. Ha akarnám, csak kicsit előre dőlnék, és bebújhatnék a kabátja alá. Ott biztosan meleg van.
-Semmi köze ahhoz, milyenek a szexuális szokásaim. Nem magával fogom megtárgyalni, hogy jól szopok-e vagy sem!
Kiszalad a számon a dühös, zsigeri válasz.
-És nem, kurvára nem találkoztam még vámpírral. Na jó. Itt a bárban talán volt pár.
Nem vitathatom, de nem ismerkedtem meg eggyel sem közelebbről, és talán nem is akarnék. Mesélnek róluk mindenfélét. Valahogy nem vágyom egy után sem. Aztán szemet forgatok. A bosszúság forróságot lop a bőröm alá. Kurvára fázom, de most nem fogom magamra szorosan a karjaimat. Ujjaim ökölbe szorulnak.
-Nem néztem hülyének egy percre sem. Kérdezte, elmondtam.
Ennyi és nem több, bár a hangom nem éppen erről árulkodik. Sokkal inkább a mélyben fortyogó haragtól. Egyáltalán, miért állok le magyarázkodni egy ilyen… ~Rohadt életbe. Tényleg minek magyarázkodok neki? Hát sík buta libának néz, aki még a fasszal sem tud rendesen bánni. Nem lát mást maga előtt, csak egy ostoba tyúkot, akin tovább köszörülheti a nyelvét.~
Rettenetesen bosszant a dolog, és az a tehetetlenség, hogy képtelen vagyok visszavágni. Idegessé tesz, ingerültté. Az alhasamban érzem a remegést tőle. Keskenyre húzom a számat, miközben lángra lobban a tekintetem.
Aztán…
Elérkezik az egész szó özön egy olyan pontra, amely elég mélyre hatol. A kés, mellyel ezidáig szeleteket metszegetett le rólam, most keresztvasig hatol a mellkasomba. Kifordítja a szívemet, szétmarcangolja a lelkemet, és kitépi belőlem az önbecsülésem. Túl hangosan morranok fel, s talán ez annak köszönhető, hogy bennem a karakál már percek óta feszülten várakozik. A kémcső közötti nyalakodásra borul el az agyam végleg. Ballal előre lépek, lendül a jobbom, belehajolok az ütésbe. Ököllel kívánom megkínálni az orrát a pofátlan megjegyzésért.
-Szemétláda.
Kísérem meg egy káromkodással.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-26, 20:56
- Maga hozta fel. Kivette a kezemből a cigit. A cigi fallikus szimbólum. Aztán eldobta. Aucs - didaktikus tájékoztatást ad a nőnek és egyre inkább az a furcsa érzése támad, mintha egy éretlen kamasznak próbálna szexuális felvilágosítást adni, aki zavarba jön a fasz szó hallatán olyan ingerült reakcióval találkozik. - Azt hittem érdekli mit gondolok a képességeiről. Nyilván jónak kell tartanom őket, hogy a farkam közelébe engedjem - forgatja meg a szemét utószóként, most már ő is ingerült, hát döntse már el, hogy gerjed rá, vagy játssza itt a szende szüzet a kettő együtt ugyanis nem megy.
De legalább nyilvánvalóvá válik, hogyha nem egy csónakban eveznek, nem igaz?
- Gáz. St. Louis a vámpírok városa, kurva gyorsan szaladjon körbe és tájékozódjon, mielőtt valamelyiknek a bizniszébe rendez némi ingyenpénzzel, aztán kiszopkodják a csinos kis nyakából a vért. Hát mit mondok akkor a börtöntöltelékeknek hova lett az ő Mikuljulcsikájuk? - valahogy így hangzik Élie nyelvén az, hogy: nem hiszlek el te nő, ez most komoly? Ez egy vicc? A hitetlenkedés átsüt a hangját, már lehet, hogy tenni kéne egy lépést hátra, ez lassan tényleg olyan, mintha egy újszülöttel kegyetlenkedne, abból pedig elég volt réges régen.
Mindazonáltal vak lenne, ha nem látná hogyan ér el forrpontra. Végig szemben áll vele. Szemtől szembe hergeli. Nem kerüli el a figyelmét az ökölbe szoruló kéz, a gyomrában szétlazul az éhség az agresszióra, a mindig ott lobogó vágyakozás egy jó kis balhéra, a rozsomák persze nem tudja amit az ember igen, hogy ez itt előtte nem egy jó kis balhé csak egy éppen dührohamot kapó nőstény akin elég sokat dolgozott ahhoz, hogy megpróbálja kikaparni a szemét. Teljesen jogosan meg is próbálhatja, de ahogy megpróbálja... mosolyt csal az arcára. A szeme árulkodó. A teste remegése árulkodó. Annyira sem rejti el magát, hogy ne érezze az orrába szökni a sejteken átrobogó adrenalin nyers, bódító szagát, ilyenek a hormonok, a biokémiai labor fortyogása mindig megelőzi a cselekvést és az érzékei egészen rátárva figyelnek a nőre, amikor lendül a kezel lendül az övé is, a morranását benne is viszonozza valami, a takarás mögül hördül fel a rozsomák, a metafizikai tér egy lelakatolt cellájában rázza a rácsait, hogy letépje a karakál fejét, de még az ember az úr a megmozduló ösztönök felett.
Ha profiként reagálna válaszütéssel leterítené az ellenfelét, hiszen a nő mindent szabadon hagyott, és az ő karja hosszabb. És gyorsabb is. De csak elkapja ökölbe szorított kezét, a lendületét karból és testből állítja meg, az alakváltó erejét belefeszítve.
- Szűzkurva - viszonozza a szívességet, és a nőstény felé löki a saját kezét az övével együtt előrelökve, végig fogva, mintha valami erőkaros játék lenne, arra kényszerítve, hogy hátralépjen, hacsak nem akar kettőjük összefonódott öklével szembetalálkozni. Nem visz nagy erőt a mozdulatba, éppen csak előrelép bele egy keveset.
- Versenyezzünk? Ki tud több csúnya szót? - sziszegi gonosz jókedvvel villantva ki a fogait, a tarkóján felborzolódik a szőr, Pavlov csengője megszólalt, hívja a rozsomákot a támadás nyelvén, de ha visszafordul a nőstény talán visszafoghatja még a bestiát. Mert udvarias férfiember, de aki kéri a verést annak megadatik.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-27, 20:54
BECCA ÉS ÉLIE



-A férfiaknak minden fallikus szimbólum, ami két centinél hosszabb, és egyenesen áll.
Epésen jegyzem meg. Pont nem érdekel. Nem dohányzom igazából. A bűzrudacska szexuális jelképét pedig nem ismerem. Tény, nem vagyok túl tapasztalt ezen a téren. Tapasztalatlan sem. Ez nem csupán fekete és fehér. Közötte is vannak még színek. Valamiért úgy érzem a pasas itt velem szemben viszont nem is tud, csak végletekben gondolkodni.
Végig mérem. Megrázom kicsit a fejem. Tényleg teljesen el van telve magától. Egy újabb pasas, akinek csak a farka körül forog a világa, és mindent is, csak ebből a szemszögből lát. Más kérdés, hogy a lelkem  mélyén el kell ismernek, rohadtul ezt akarom. Nem csak közelébe kerülni… De ettől még…
Mellkason vág mindaz, amit mond. Nem gondoltam ezzel. Hogy engedélyt kéne kérnem bárkitől is. Az információ eljut a tudatomig, de most a harag ezt is besepri egy fiókba. A „biznisszel” ráérek majd később is foglalkozni, tiszta fejjel, amikor nem vakít el a düh. A düh, mely már zsigerig elural. És pontosan tudom miért. A miért a pasas itt velem szemben.
Igen. Legeslegelőször csak arra gondoltam, milyen különleges párosítás, milyen lehet a vére. Milyen remek munka lenne egy ilyen kapcsolat genomját felépíteni. Aztán jött a kép. Az arc és a szemek. És ott a börtönfolyosón az élő valóság. A pillantásunk talán csak egyetlen szívverésnyi időre találkozott össze, ahogy elhaladtunk egymás közelébe, nekem még is olyan volt, mint a villámcsapás. Maga után rántotta a fejem, a tekintetem. Nem kevés koncentrációmba került, hogy ne tartsam rajta. Azt hiszem, abban a pillanatban határoztam el, hogy utána járok a dolgainak. Persze, nem személyesen, hanem magánnyomozó útján. Ott dőlt el, a börtönfolyosón.
Most meg egészen más látszik eldőlni. Az én jelzőmre, ő is előre köpi a magáét. Vörös fátyol zuhan a szemem elé, és csak a karakál gyors ösztöneinek köszönhetem, hogy nem veri ki a szememet a saját kezemmel. Ahogy elkapja az öklömet, és a lendület erejét használva, visszalöki, a hirtelen féktől előre lépek egyet. A felém száguldó kettős kézfogástól hátrafelé és kicsit oldalra kitérve hajolok el, ez a macskám kecsessége. A karakál az, aki képes a levegőben is irányt váltani, ha kell. Nem is én mozdulok, hanem az állat bennem. S hogy ne essek hátra, utána lépek, megtámasztva magamat. Ezzel együtt megragadom másik kézzel a csuklóját, amivel a kezemet fogja. De nem akarok vele semmi egyebet elérni, mint kapaszkodást.
-Nem akarok.
Mármint versenyezni. Bizonyára ebben is alul maradnék. Na meg, nem szócsatákat akarok. Kiegyenesedve, lépek egy kicsit előre, ha már fogjuk egymás kezét.
-Kérem…
~Most tényleg? Most könyörögni fogsz neki? Kikuncsorgod, hogy ugyan vigyen már haza, döntsön már ágyba és dugjon már meg? Most tényleg Becca?~
Saját hülye gondolataimtól jövök zavarba, borul lángba az arcom. Egy buta liba vagyok, és vélhetően mindent elbasztam. Teljesen. Egy pillanatra beharapom az ajkam.
-Nem… kezdhetnénk előröl?
Micsoda ostoba, banális, romantikus filmbe illő kérdés!

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: 2020-03-27, 21:27
Az agresszió elapad, pedig csak a foga koronáját és nem a fehérjét mutatta ki, türelmetlen orrcimpatágulással szusszan, szinte rárivall a figurázó nőre a szeme: ne hajolgasson, figurázzon egy kurvára nem a balett terem, hanem küzdjön! Ha már belekezdett verekedjen, ha már ütött üssön még, vergődjön, harapjon, rángatózzon jó hurokra akasztott vadállat módjára, ami önmagát fojtogatja a dróttal ami a torkára tekeredett, mert ennyi esze van. Mert csak egy állat, de annak legalább büszke.
De a nő inkább ember és az embereket... azokat nem tartja valami sokra.
- Milyen meglepő, kegyed csak picsogni akar, meg kalimpál itt a levegőbe, hogy kiverje a szemem, igaz? - kérdezi nyers, a füsttő keserű haragvó hangon, a tartása feszült, az ujjai a finom ököl köré záródnak és szoros fogásuk egyre fokozódik. Nem siet. Lassan préseli egymáshoz az ujjait, ahogy a nőstény a csuklóját fogja érezheti az inakat megfeszülni a forró bőre alatt, az ér vastag ütegét kidagadni. Fokozza a nyomást a kezébe kaparintott öklöcskén.
- Kér? Tudja igaza volt, a férfiakkal csak a baj van. Ha egy nő riszál felénk, mint egy ivarérett szuka szaglódva és a szánkba nyúlkál a cigihez, akkor bizony, mea culpa azt hisszük baszhatnékja van. Ilyen a romlott férfiagy - azért senki se mondja, hogy nem hat a kérés, intellektuális, dühös hangra vált, szavakkal üt és nem a kezével, pedig egy horog neki is jár ugye, ha a nőnek volt egy. Egy-egy. A sértések is így működnek. Hova is csapna mhm, végigfut rajta a pillantása ahogy keresi a helyet. - Urambocsá, a férfiagy aztán azt diktálja, hogyha valaki az öklét lengeti az verést akar, jesszus, és még én vagyok agresszív, amikor nekem ugrott 30 kiló "aztsetudommitakarok" - megrázza a fejét, mintha valami nagyon bosszantó légy zümmögne a fülébe, aztán újra szív a cigarettából, a nőstény erősen ropogó öklére fújja a füstöt. - Jah. A férfiaknak minden fallikus. Maradjon a nőknél. Vagy még inkább maradjon a pénznél! Egy guriga negyeddolláros is biztos kielégítő, ha elég gyorsan mozgatja a megfelelő helyen. Majd a neten talál rá útmutató, hogy pontosan hol! - vicsorogja ki a haragját, aztán taszít egyet a nőn. Majd még egyet foglyul ejtett kezét sanyargatva löködi a falhoz, amit megrugdosott.
- Ennél többet kell mondania, hogy eldöntsem. De minek kezdenék magával bármit? Azon kívül, hogy kielégítem... - sötéten elvigyorodik - a kíváncsiságát miszerint nem, a véremet nem érdemli meg. Nem tud megküzdeni érte. Se legyőzni. A vérem azé, aki ontja.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: Yesterday at 07:45
BECCA ÉS ÉLIE



Elbasztam. Az egészet elbasztam. Kezdve attól, hogy megpillantottam. Kibaszott sors! Ha tényleg létezik, akkor egy rohadt, büdös ribanc. És nekem sose mért igazán jót. Még a megszámlálhatatlan mennyiségű pénzzel sem. Nem tett, nem tesz boldoggá. Bármit megvehetnék belőle, amit megkívánok, de nem kell. Herdálom, mert nem az enyém. Sose éreztem a magaménak.
Megvenni egy birtokot, építtetni egy házat… vásárolhatnék szerelmet is persze. Járhatnék olyan helyekre, ahol más, gazdag emberekkel találkozhatnék. Biztosan lehetne megfelelő egzisztenciával rendelkező partnerem. Biztosan olyan is találnék, aki szeret, aki olyannak szeret, amilyen vagyok. Még talán boldoggá is tudna tenni… Nem… nem tudna. Senki nem tud boldoggá tenni. Ez az érzés meghalt bennem Cristien holtteste felett.
De ettől még vágyakozhatok, becsaphatom magamat azzal, hogy a pillanatnyi kielégülések, a tömény, erőszakos szex megadja azt az álérzelmet. A boldogság kék madara nem létezik. Már nagyon régen kitépkedték a tollait, kitekerték a nyakát. Döglött tetemén pedig a pénz, az önzés, a Semmi járja pokoli táncát.
Érzem, mennyire süt belőle a tömény agresszió. S hiába rejti el magában a vadállatot, tudom, hogy az is követeli a magáét. Ahogy az karakálom sem bír már nyugodtan kushadni. Ketrecében tébolyult vad. Körbe-körbe, ahogy a Föld is forog tengelye körül. Kitörni kész, harcolni kész. Csak én vagyok túl gyáva.
Elég a siránkozásból, az önsajnálatból.
Keskenyre zárom ajkaimat, szemeimben lobog a láng. Átengedem magamon a karakált. Mindebből csak annyi látszik, hogy szemeim kékje sárgára vált.
-Sose vonzottak a nők.
Szisszenek felé. Hangomban elfojtott harag. Érezheti. Ahogy remegésemből is. A fájdalom, melyet a csontropogtató szorítás okoz, végig bizsergeti a testem, tarkómtól a sarkamig. Zihálva kapok tőle levegő után. De nem sziszegek, nem rángatom a kezem. Túl erős a fogása ahhoz, hogy kitéphessem magam. Másra készülök. Ám egyelőre hagyom, hogy a falnak löködjön. Egy pont után már nincs tovább. A vékony ruhán át érzem a téglák egyenetlenségeit. Hozzásimulok. Összefonódó kezeink kettőnk közé szorulnak, de mielőtt teljesen mozdíthatatlanná válna, elengedem a csuklóját. Nem akarom, hogy teljesen beszorítson. Szavait szinte az arcomba köpi. Kitágult orrcimpákkal szívom be a levegőt, vele együtt az illatát is, mely a fájdalom okozta zsibbadáson túl ébreszti bennem a vágyat újra és újra. Átkozott feromonok.
„A vérem azé, aki kiontja.”
A mondat egy szívverésnyi pillanatig lebeg kettőnk között. Leeresztett szempilláim mögött villan fel a vad. Villámgyors a mozdulatom, most nem foglalkozom azzal, mi lesz utána. Ha kérte, hát megkapja. Oldalról csap fel a karom, elég közel vagyunk egymáshoz, hogy hirtelen mozdulattal ne tudjon kitérni. Kieresztett macskakarmok csapnak le a pasas jobb arcfelére. Ha eléri, elmélyednek. Nem letépni akarom a fél arcát, csak csíkokat szántani rá a szem sarkától, végig az arc oldalán, le az áll vonalán a nyakig. Ha sikerül, mozdulatom már csak a bőrdzseki gallérjánál akad meg. S ott meg is kapaszkodik, elmélyesztve az ujjakat. Sárgán izzó íriszeim villognak rá a sötétben zöldesen, mint a macskáké. Mellkasom hullámzik, zihálok.
-A vérét… -Sziszegem előre.

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 246

Re: Bloodhunter
» beküldték: Yesterday at 22:01
- Ahogy látom a férfiak sem, ha még itt tart - felesel vissza. Nem sziszeg. Nincs rejtegetnivalója, az indulata is megáradt energiafolyam, a nő arcába vágja, annak sem kell fojtogatnia a haragját, nem várja tőle. Árassza csak el. Hiszen az övé, a sértésekkel vívta ki magának, minek küzd vajon? Mi értelme van annak, hogy erőszakkal nem engedi hogy látszódjon: a sértés betalált, ha közben nyilvánvaló, hogy betalált, nem úszta meg. Ó nem. A törékeny ego szilánkokra hasad és annak hangja van az elvékonyodó alt tónusaiban. A tagadás senkit sem véd meg. De tényleg senkit.
Kihívóan belenéz a karakál szemébe, a sárgába mered, aminek szúrósan természetellenes fénye nem bántja az ó szemét. Az írisze kék, olyan mélységes mély tiszta kék, ahogyan a kisgyerekek festik meg az eget, sötétebbnek, mint amilyen a valóságban, mert még ügyetlenül keverik össze a színeket és félnek túl sok fehéret használni, mert a fehér az kell a bárányfelhőkre is, még a végén elfogy. Az ő szemében nincs helye a fehérnek. Merő kékség és pokolsötét fekete a homálytól kitágult pupilla ilyen fényviszonyok között is jól lát, és jól mutatja a könyörtelenségét, a csontropogás nem ijeszti meg, tudja, hogy túl erősen szorít. Ilyen erősen akar szorítani. Intő jel az eljövőkre. Testi figyelmeztetés a szóbeliek mellé, amiket a fejére olvas, és most hallgat a nő, reméli hogy elgondolkodóan.
Akármit is fontolgatott, az nem jutott eszébe, hogy a börtönőr rozsomák pumák és oroszlánok, farkasok és medvék karmaival néz szembe, akik elégedetlenek a bánásmóddal, ráadásul nem véletlenül kerültek oda, ahova kerültek. Nincs az a gyors mozdulat, ami meglephetné, persze lehet valami olyan gyors, hogy nem éri utol a kezével, de számtalan másik érzéke szolgálatban van és a lelkében, zsigereiben, agyában nincs semmi, ami időt veszteget a meglepetésre. Akkor nem élné túl a saját munkahelyét. Csak annyira rándítja feljebb a fejét, hogy a szeme épségét biztosítsa, a bőrén végigszántó macskakarom égő huzalozása egy rosszul sikerült telihold környéki műszak fájdalmával mar belé, az irodisták pont úgy szoktak szenvedi a nyomtatóban elakadt papírok bosszúságán, mint ő az ilyen karmolásokon. Felmordul, de a mozdulat még véget sem ért a válasz érkezik, a nő foglyul ejtett öklét összepréseli a keze, a vékony ujjcsontok törését a kézközépiek követik, aztán egy 180 fokos gyors és erős csavarintás az alkarját repeszti, fogást vált (valahol itt ér a karmolás az állkapcsára) és megismétli a fordítást a másodperc tört része alatt egy rántással nyílttá változtatva a törést szétrántja egymástól a csontvégeket és persze ezzel magára rántja a nőt, aki van olyan alacsony, hogy ne tudja kényelmesen lefejelni még a rommá lett magassarkúban sem, de hiába koccan a mellkasának, összetört karját a saját háta mögé rántja, így lendületet ad neki, és elfordultában löki is el magától a másik kezével (bár először arra gondolt megmutatja mennyire kizsigerelőek a rozsomákkarmok, az a hasfal amit megtaszít úgy kínálta magát) nagyon taszít rajta és végre elengedi.
És nem ejtette ki a cigarettát a szájából, a nő egyszerűen csak... pici. Alatta csapódott neki. Még egy elpazarolt koporsószeg a számláján már tényleg több lenne a soknál.


Bloodhunter T0TiGKR
thankyou Aaron!~
Vissza az elejére Go down
Becca Tamming

IV. Karakál
IV. Karakál
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 27
Hozzászólások száma : 21

Re: Bloodhunter
» beküldték: Today at 18:58
BECCA ÉS ÉLIE



Mi az, hogy még itt tartok? Mi az, hogy még itt tartok?! Hát nem ő basztatott folyamatosan a szexel idáig, akármilyen módon is? De igen. Az első pillanattól kezdve mást sem hallottam, hogy mennyire fos vagyok. Kezdve a nemi életemtől a munkámon át, a pillanatnyi megjelenésemig. Én meg cserébe úrinő próbáltam lenni, és nem a képébe vágni a sértéseket. Na jó. Nem is mindig jutott eszembe épp, az aktuális, odaillő válasz. Nem vagyok jó szócsatában.
És ahogy a további ábra mutatja, egyéb csatározásokban sem igazán.
Hiba volt, hogy beugrottam a hergelésének. Láthattam volna, hogy semmi másra nem ment ki, minthogy elpattanjon nálam a cérna. Megtörtént.
Oldalról csapok a képébe, kieresztett macskakarmaim végig szántják az arc bőrét. De túl sok figyelmet fordítok erre az újabb ostoba lépésre. Talán mert meg sem fordul a fejemben, hogy tényleg bántana. De hát mit is képzeltem róla? Elvonta a figyelmemet maga az egész pasas úgy ahogy van. A tekintete, az energiájának a kisugárzása, a bőrének illata, még az a pimasz mosoly is a szája szélén. Annyira… annyira akartam volna megfelelni neki, hogy egyik baromságot csináltam a másik után. Megfelelni akartam, a figyelmét felhívni magamra, de nem így. Nem ezen a módon.
Morzsoló szorításában tompa ropogással törnek el az ujjcsontjaim, majd a kézfej finom kis mozgatócsontjai. A fájdalom végig hullámzik bennem, elakasztja a lélegzetemet. Pedig, ezt már ismerem. Nem mutat újat, csak épp itt és most, tőle… nem számítottam rá. A tompa ropogás olyan, mint a friss havon vagy rianó jégen futni, hátborzongató. Akaratlanul kapom oda a tekintetem, és nyúlnék a másik kezemmel is, hogy megállítsam, de nincs rá idő. Csavar a karomon. Olyan profi módon, hogy egy szívverésnyi időre felvillan bennem a magyarázat: Persze, hogy profi, a börtönben nem is lehetne másmilyen. S ezzel a gondolattal csavarja vissza a karomat. Az erőhatás nyomán éles reccsenéssel válik el egymástól az alkarcsont, s az alsó része átdöfi az alkarizomzatot is. Vér fröccsen. Aztán, mint aki jól végezte dolgát odébb lök.
Mindez oly gyorsan történik, hogy fel sem fogom. Az éles reccsenés, és a csontvég, melyre rápillanthatok… hihetetlen látvány. Lefogom a másik kezemmel ösztönösen a felszakadt vékonyabb erek útját. Szerencsére, nem ütőeres a vérzés. A kín csak ekkor éri el az agyamat, végig rohanva az idegpályák mentén. Megrogynak a térdeim, elzuhanok. A sikítás bennem ragad, a hústépő fájdalom megrekeszti a levegő útját. Émelygő érzés csap le rám. Öklendezem. Fátylat von látásom elé a könnyek garmada, végig folynak arcomon. Mikor kezdtem el sírni? Az öklendezésnek is megjön az eredménye. Nincs hová félrehajolnom, a saját ölembe rókázom bele a bárban elfogyasztott koktélt. Nedvesség gyűlik alattam…
Végre a hangom is megjön, ahogy levegőhöz kapok. Fuldokolva, nyüszítek fel.
-Basszz… bassza meg…
Óh, mennyire gyűlölöm ebben a pillanatban. A fájdalom letaglóz, elzsibbaszt. Ép karom felőli vállamon törlöm le a könnyekkel elvegyült taknyot. Lehunyom a szemem. Minden porcikámban remegek, mintha jégen ücsörögnék éppen. Alsó ajkam beharapva hüppögök. Nem könnyű, túl sokat nem gyakoroltam, de meg kell oldanom… Törött karom lassan a vállamtól indulva kezd el átalakulni a karakál lábává. Felüvöltök, ezúttal kiengedem a hangom, hiszen a fájdalom most mindennél erőteljesebben tér vissza. Fejemet hátracsapom, bele a falba. De ez most jól jön, hogy elterelje a nagyobb gyötrelemről a figyelmemet. Zihálva kapkodom a levegőt. A gyógyulás folyamata, ha lassan is, de beindul.
Felpillantok, keresem a tekintetemmel. Vajon ott van-e még? Megvárta-e miként alakulok? Vagy magamra hagyott, mit sem törődve a továbbiakkal? Ha még ott van, vagy éppen távolodóban akár, elgyötört tekintettel pillantok rá.
-Most… most elégedett Mr. Perec? Most elérte a célját? Eléggé megbüntetett? Szaladjon! Farok felvágva a cimboráihoz, és mesélje el, milyen fasza gyerek!
~Csak hívjon előtte egy taxit! Bassza meg, hívjon egy kurva, kibaszott taxit!~

 

Néha táncolni kell az ördöggel, hogy kijuss a pokolból.

Vissza az elejére Go down

Hello Darling, my name is

Ajánlott tartalom

Re: Bloodhunter
» beküldték:
Vissza az elejére Go down
 
Bloodhunter
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: A Nevetõ Holttest-
Ugrás: