Az izmaim feszülnek, az idegeim pattanás határán, rág a tehetetlen düh, zsibbad bőröm a visszafojtott esztelen haragtól. Az önérzetem, táncot jár a becsületemmel, a falkám tiszteletével, a hatalommal… mint egy elcseszett álarcos bál. Mindenki jelen van mégis rejtve. Egy kérdés maradt, most hogy már tudom ki ő, tudom mi ő, tudom mi végre hozta erre az út, és azt is tudom, hogy nem fogja csak úgy eltűrni, hogy nemet mondjak neki. Pedig mondtam, már megtettem, és nem tetszett neki, hatalmát és erejét fitoktatja velem szemben, és most is csupán a közönség az ami visszatartja, amiért nem tesz mást, nem tesz többet, amiért én sem tehetek. Csak színjáték, az egész harc, az érintés, a csók, a pofon, a dacos pillantás… még a szavai is…
Sötét van, de aranyló szemeimmel pillantva rá, tökéletesen látom minden vonását, habár jobban hasonlítok egy kutyára, a macskák családjába tartozik fajtám. Jellemre is inkább vagyok az először moss kezed ha hozzámérnél, másodjára ne érj hozzám…
Eddig sem játszott tisztán, már nem is várom el tőle, sőt számítok rá, hogy hiába szabályok, hiába elvek, és hitek, ígéretek, szépen csengő suttogások… nem érnek semmit sem ellene, sem mellette. A legjobb amit tehetek, hogy azt sem hiszem el neki amit kérdez.
Ujjai tincseimbe tépnek, fejem szorosan tartja, közelebb tolva magához. Olyan mohón csókol, mintha meg akarja inni, hagyom had élvezze a látszólagos diadalát. Szemérmesen takargat, bár kétlem hogy azért tenné mert az erényeimet hivatott védeni. Minden mozdulatában ott a birtoklás szikrája, a vágy a megtörésre.
-Nem találgatok vámpír… - morgom magam elé és pillantásom újra emberi ahogy kiegyenesedek, miközben a tapsvihar körbe vesz és szinte elnyomja a zene ütemét. Fordulunk, és Moyra már húzza szét a függönyt, ami az alagsori lejárat felé vezet. Kezében fekete selyem köntös, amit azonnal körém terít.
Mezítelen talpaim hangtalanul érintik a hideg követ, testemben kavarog még a hívás ereje, nehezebben veszem tőle a levegőt.
-Most már ideje lenne az erő fitoktatásodat abbahagynod – hátra sem fordulok, pontosan tudom hogy követ, de még nem tehetek semmit, még… nem…
Ujjaim szorosra kötik a selyem övet, ugyan alig ér a ruha a combom közepéig, mégis takar amit illendő egy lánynak takarni. A trónteremben mély kuss honol ahogy Silas kinyitja az ajtót előttünk. A falak mentén, sarkokban, a trónom körül hiénák emberi és állati alakban. A feszültség kézzel fogható, hát miért is várassam meg őket, illetve, miért is várassam meg kedves vendégünket. Ahogy átlépem a küszöböt, fejjel irányítva, visszafordulok felé, megragadom a kezét és berántom a terembe, beleguggolva pedig továbblendítem magam felett, behajítva őt a falka közepére.
-Hívtad őket, hát itt vannak… most mesélhetsz nekik arról miért is vagy itt… - nem tűröm ha játszanak velünk, ha kell ezerszer is nemet mondok. Lehet bármilyen erős, mindünkkel nem fog elbírni, a hatalma véges, és meg fogja érteni ha ellene fordulunk a műsornak gyorsabban vége lesz mint hogy azt mondja upsz…
-Mielőtt még nagyon pattognál hogy varázsolgass… az öntöző rendszerünkben szenteltvíz van… egy apró trükk és olvadt viaszként jutsz csak ki ebből a teremből… - sétálok felé. – Mi nem vagyunk szolgák Zephyr… egyikünk sem született annak, és az uralkodásom alatt egy magadfajtának sem hajtottunk fejet. Velünk lehet üzletelni, lehet alkudni, lehet árut cserélni, de megtörni nem. A bocsánatkérésedet nem vettem komolyan, mert szemmel láthatóan még mindig nem érted hogy ez nem az a falka amelyik kitárt karokkal fogadja a denevéreket. Noha tetszetős a külsőd… sajnos nem illesz bele a melegvérüek családjába. De lásd a jószándékot bennem… előadhatod vágyaid… és majd a falka megszavazza mi legyen a földünkre betolakodó denevér sorsa…
Elsétálok mellette és leülök a csonthalomra. Minden vámpír évszázadokig gyakorolja a politikát, a beszédet, a meggyőzést, az intrikát, mindenre is számíthatunk tőle, de ha az ajtóban megölném lehet előnytől esne el a falka, hát csupa fül vagyok, ideje elkápráztatnia, mert eddig csak egy vehemens hibbant tinit láttam belőle… tényleg kár lenne a testéért… lehet megnyúzatom ha lehet… remélem a fajtája nem lesz egy porkupac ha meghal… fontos feljegyzés… ne gyújtsam fel…

- Ünneprontó. - Akárhonnan nézem ő zordságát nem hatotta meg a a találós kérdés. Inkább morog vissza és mérges. Hát nem aranyos? Akkor marad az állóháború. Tökéletes testét egy hozzánk rohanó talpnyaló köpennyel takarja el, így már gyönyörködni is csak csökkentve tudok benne. - A szabályaid szerint játszottam. Szerintem bőven kárpótoltuk a nézőket azért a kicsit kiesésért. Szóval a kérésed teljesítve. A hívás meg elég egyértelmű... te rámorogtál. Gondoltad hogy nem bosszulom meg? - Rám se hederít, de különösebben nem érdekel. Követem mert kíváncsi vagyok mi a következő húzása. Érzem a foltosok sokaságát. Életerejük szinte körbeleng és simogat. Erősek, és dühösek. Nem csodálom. A különszám is itt van és már egy ismerősüket lelövettem velük. Minden okuk megvan rá. Kicsit sem tartok tőlük. Gondolom majd jön egy terem ahol futás, vagy harc lesz. Mindenre kész vagyok, legrosszabb esetben máskor lopom el az Obát. Amíg enyém a meglepetés előnye nincs baj. Ebből a gondolatból Amber dobása ébreszt fel. A hátamon landolok körülöttem bosszúszomjas hiénák. Hmmmmm... nyakig ér de nem hullámzik.Akkor mindent egy lapra max meghalunk ma este. Az Oba bátorítására felkelek, leporolom magam és nevetek egy jót. Bele is kezdenék a mondanivalómba, de  még jár egy második soros fenyegetés és erőméregetés. Ezt is meghallgatom, méghozzá grimaszolás nélkül. Ügyes vagyok, jár magamnak a vállveregetés. Felkelek megköszörülöm a torkom és belekezdek mondandómba lassan az Oba felé sétálva.
- Szóval... a nevem Zephyr. Jó ha megtanuljátok, háklis vagyok rá ha nem emlékeznek. A ti neveteket is meg fogom cserébe tanulni... egyszer. Nagyon tetszik ez a befenyítünk dolog de ez a locsolórendszer kurvára rasszista cucc. - Mutatok felfele. - Minden bizonnyal esélyem se lenne és kínhalált halnék.... de bőven beleférne, hogy az Obát és a csapat úgy negyedét átprogramozzam értelmetlen gyilkolásra, tehát a falka java de minimum a fele mehetne a levesbe vezetőstül. Jól hallod Amber ne fintorogj. - Mutatok felé mint egy popsztár, rezzenéstelen magabiztossággal. - Agyban mind gyengék vagytok és picit sem vallásosak. Komolyan gyerekjáték a fejetekben sétálni, nem vagytok kihívás. De a lényeg... el is felejtettem a nagy faszméregetés közben. Ami bevallom kicsit unfair egy nővel szemben. Szóval a lényeg, hogy idejöttem,  megláttam a királynőtök és az enyém. Itt nincs kiskapu, meg de ez az, morogjatok csak gecis bolhazsákok... ahogy látom tényleg van aki nem mosakodott meg rendesen. Perverz dögök. Jaj... a tárgy, bocs csak nehéz koncentrálni. Tedd le azt az uzit szakállas. Max az első lövés fog találni és a sértődésed csak sok sok barátod halálához vezet meg max az enyémhez. Belőlem jön másik ahogy hallom, de Amberből lesz kettes számú? Nem... Szóval csak ésszel kapise?   - Röhögök és pofátlanul eltolom az engem meglökőket akik Amber elé álltak volna. A csonthalom mögé sétálok és a morcis nő vállaira fogok amit masszírozni kezdek. - Akkor még egyszer röviden, hogy mindenki felfogja. Ő itt az enyém, pont. Élve vagy halva, már nincs más megoldás. Nem félek a haláltól már eleget éltem, hogy ilyen marhaság aggasszon, szeretek nagy tétben játszani. DEEE mivel látom, hogy itt elfog szabadulni a pokol gondolom azért hozta fel kedves úrnőtök az ajánlatot, aki mellékesen ugyanúgy elnyom titeket mint bármelyik kollégám tenné, hogy keressünk valami közös megoldást.  Nem vagyok rabszolga hajcsár, meg igazából az ölés se a kedvenc hobbim, bulizni szeretek, az meg nem fájdalmas, de ez nem azt jelenti hogy amíg itt vagyok ne tudnálak titeket a sajátjaimtól védeni, meg arra gondoltatok már hogy ha valami komoly harcra kerül a sor milyen előnyös ha titeket nem lát egy bűbáj miatt az ellenfél? Wh aim együtt fain...Semmi?  Itt senki se CoD-ozik? Uncsi banda. Szóval, védelem, besegítés a műsorba, illetve amibe be lehet elme babrával. Magán élet, egyéni válság. Stb. Tudom, hogy egy Obával jön a pereputty nem veszem el tőletek, még csak meg sem gyalázom... a hálószobatitkokba nem mennék bele, de stipi stopi ő már az enyém. Ja igen... ennyi idő alatt amit eldumáltam már bárhol lehetek és bárkit megölhettem illetve alvó ügynököt rejthettem az elméjébe. Lehet már Amber is halott csak egy illúzió ül itt és az igazi valahol vérben fuldoklik, de nem láthatjátok, szagolhatjátok... minden érzéketek be tudom csapni. Khm... szóval... - Amber homlokát egy ujjal megérintem és felhajtom saját lefele néző tekintetembe. - Létezésem előjogán az enyém vagy, ezen már nem tudsz változtatni, de megadom a lehetőséget, hogy megkedvelj és még a falkádnak is hasznos lehetek. Mosolyogj, jól  áll a pofidon. - Vigyorgok rá utána meg a tömegre. Ha nem megy kedvesen, megoldom erőből, csak nem szeretem ezzel kezdeni. Szofisztikált lény lennék vagy mi... néha.

Pofázik… mindegyik mindig ezt csinálja ha hibázik, és most nem a vámpírokról beszélek, nem koránt sem. A férfiakról sokkal inkább. Szerinte a szabályaim szerint játszott, szerinte csak a közönséget kell kárpótolni a viselkedéséért. Egoizmus… ez a baj a világgal, meg a hímsoviniszta életmód… a nők csak kirakati bábuk, elég ha szépek, nem kell okosnak lenniük, nem kell gondolkodniuk, nem kell beleszólniuk a férfiak dolgába, nem kell koronát viselniük, és legfőképp ha véletlen átgázolsz rajtuk mint tigris tank a virágosréten, legyen elég egy bunda amivel kiengeszteled.
Nem hoz lázba, sem ő, sem az édelgése, a haragja, vagy éppen a vélt dominanciája amivel minduntalan verbálisan igyekszik felém kerekedni.
Ujjaim alá simulnak a csontok, eljátszom a koponya varratával, de fél szemem a vámpíron tartom. Az ilyenektől bármi és minden is kitelik, hát jó ha a dögevő résen van, könnyen lehet belőle vacsora az asztalán. Vissza kell fognom a vigyoromat, mégsem ronthatom el a nagy jelenetét, noha nem sok felkészülési időt adtam rá. Most meg leszól, hogy ne fintorogjak, tessék jutalmad egy szemforgatás. Térjünk a lényegre, mert még mindig az epilógusnál tartunk, sok ez a mi lehetne, kevés a mi van.
A gyermekek vicsorognak, egy kettő igazán velőtrázóan acsarkodik, többen felnyihognak, én meg közben le merem fogadni, hogy ez a vérszívó mindent ténylegesen komolyan gondol. Kezdve azzal hogy én az övé vagyok. Félre tolja a testőröket, és előadja élete felvonulását mellém, majd mögém… Taperászik, és komolyan zavarna ha nem lennék váltó. Így csak annyira hogy egy hulla… azokat én szoktam tapizni, miközben fogaim között a bordáik reccsennek hogy a szívükig jussak.
Ohhh igen végre sztorit váltunk, most jön a nem vagyok jobb a királynőtöknél, aki kihasznál bennetek… brühühü… kezd ez a fazon gecire fárasztani. Éles váltás, előbb dobálózzunk a szarral, majd öntsük le juhar sziruppal hiszen azt mindenki szereti… Ez a nagy trükk, hogy elrejt minket… milyen kár hogy a Nap Egyháza elől nincs olyan láthatatlanná tévő szer ami működne. Ez az igazi baj ezekkel a vén faszkalapokkal. Megragadtak a sötét középkorban és azt hiszik senki nem fejlődött tovább, hogy még vasvilla meg fáklya van, hogy a legrosszabb hogy megérzik a bundánk szagát.
Nyugodt vagyok, mereven nézek előre és néha pislogok, hogy jelét adjam az életnek, de tényleg türelmes emberi lény módjára végig fogom hallgatni. Kurva sokat pofázik… édes istenem, ez most tényleg komoly? Viccnek kicsit durva lenne. Moyra felnyitja a ládát távolabb, takarásban, pont úgy, hogy ne legyen feltűnő, de nincs bőszen áradó kékes fény, szóval kamu, és ezt mindenki pontosan tudja a teremben. Továbbra is megy a nagyzolás, a fellengzősködés és a faszméregetés… vajon tisztában van vele hogy bizonyos alakomban nagyobb van nekem?
Elnevetem magam még pont az előtt hogy ujja a homlokomhoz érne. Felpillantok rá és elmosolyodom hiszen ezt kérte, én meg jó nevelést kaptam, jó… keresztény nevelést.
-Létezésed előjogán most már igazán visszafoghatnád a hülyeség áradatot, ami elhagyja a szád. – mosolyogj Amber, csak ne felejts el mosolyogni, ez az – Én nem vagyok tulajdon, engem nem lehet birtokolni, itt én birtoklok. A sexuális életemhez meg hangyafasznyi közöd sincs. Azzal hálok akivel épp akarok, és a hullák nem az eseteim… - ahhh a mosoly, ez a szép szélesen. – Sosem foglak kedvelni, maximum ha a falkám számára előnyös, megtűrlek, és nem öllek meg. Ha az erődet használnád azonnal lebuknál, mert a rendszer automatikus… tudod az a baj hogy a kamerákra nem hatnak a képességeid… őket nem tudod becsapni. Mellesleg igazán szép, tartalmas és megható beszéd volt, csak a vége lett kicsit szar. De ne aggódj, itt töltheted a nappalt, kapsz egy szobát, és holnap újra megpróbálhatod… talán. – lesöpröm az ujját a homlokomról. Seggfejekkel nem tárgyalok, max jól szórakozom, és Blackre bízom a többi piszkos munkát. Mr. Fekete jó takarító hírében áll, annyira jóban hogy hozzánk is eljutott. Samael hiányát talán tudja feledtetni… ahhh Amber… nem öletheted meg. A Nap Egyházával szemben a képessége lófaszt nem ér. Velünk szemben hivalkodó és ellenséges elvárásai vannak. Leginkább ez a birtoklós szarság zavar. Az övé vagyok… bla bla bla… egy frászt vagyok az övé…
Ujjaim rámarnak a két loponyára tenyereim alatt és kinyomom magam hogy felálljak. Silas a maga módján még tartja a büszke férfi kinézetet, de érzem a feszültségét. Szét akarja szedni, kivenni a romlott szívét és arany tálcán elém hozni. Caspian a sörétest tartja egy kezében de a kakas hátul, könnyedén elsülhet valaki arcába.
Rühellem a vámpírokat…

Khm... igazgatnám az ingem nyakát ha most lenne rajtam. Kínosan rideg ez a nő. Ilyen keményfejű hiénát még nem pipáltam. Egész szép műsort adtam de ez a szuka rendíthetetlen. Bárhonnan nézem, emésztem a válaszát, nem fogja fel a helyzetet és leráz mintha a nyári zápor maradéka lennék a bundáján. Ez komolyan tarthatatlan. Ez nem így megy! Én vagyok Zephyr, egem nem lehet csak úgy semmibe venni! Haragom tovább szítja az a lekezelő stílus amivel csak odanyögi, hogy maradj csak holnapig és újrakezdheted. De... de... mi a faszom ez?! Mérhetetlen dühömnek jelét is adom. Vagy kettőt tikkel a jobb szemem.
- Gahhhhhhh.... te veled valami nincs rendben. - Billentem jobbra a fejem és a mérges őrökre nézek. Láthatóan lőnének és tépnének, most hogy kiderült még technikával is figyelnek... tényleg pofozkodnom kéne ezekkel a bolhás irigy obacsicskákkal. Azért kicsit cukkolom őket.  - Miss Fekete özvegy szokott mosolyogni is? Vagy ti ilyen nagyon Emo banda vagytok? - Mérgesek, de jól neveltek. Igazi kis ölebek. Oba id, Oba oda aki fejet hajt az szolga és én senkit nem szolgálok, de most úgy fest mattot kaptam. Ezt a partit a makacs szuka nyerte, nekem meg marad a vigaszdíj. Viszont a háborúnak nincs vége. Fog az a ribanc még az én lábamnál heverni, ennyivel nem nyert csak még inkább arra sarkall hogy küzdjek. Végül kínomban sóhajtok, kicsit kifújva a frusztrációm, hogy ennyire semmibe tud venni. Ezt tuti reggelente a tükör előtt gyakorolja miközben megeszik két kosár citromot.
- Akkor holnap... - Állok félre az útjából, menjen amerre csak akar. Ezzel csak időt nyert, abból nekem pedig végtelen van. Az idő a véges lelkek béklyója én ráérek, max megöregszik. Ble... nem. Oké... talán nekem is van egy időkorlátom, nem kell egy ráncos mogorva vénlány, de akkor is több időm van mint neki. ÉÉÉÉÉÉssss magamnak érvelek egy üres szobában. Filozófiailag üres. Itt csak unalmas pici hiénák vannak mind engem morogva. Az oba már távozott.
- Hallottátok az Obát. Reggelre vendég vagyok. Valami fajin szobát kérek. Eskü nem lopom el a törcsiket. - Igen már újra a szokott humoromnál vagyok. Csak ők akadnak fent minden apróságon, mint hogy idejöttem, elloptam a vezérüket, megölettem velük egy társukat utána nyilvánosan megtapiztam ismét a vezérüket és végül őket leszarva kijelentettem hogy az enyém. hmmm így felsorolva egész komolyak az indokaik. Kár, hogy leszarom őket. Ráadásul jó kutyák.. kutyafélék. Ugyanis elvezetnek a szobámig ami belülről zárható csak. Hmmm... hát ha  eddig nem nyírtak ki talán most sem fognak. Bedőlök az ágyba és a plafont nézem. Liba liba... hova hoztál engem? Ha nem baszott volna el a kocsi valahogy meghálálnám. Idejét nem tudom mikor feküdtem utoljára ilyen luxus ágyban. Főleg egyedül. Sors... te és a fura fintorod. Akkor holnap. Hmmm miért használunk mi vámpírok napos kifejezéseket? Az éj gyermekei vagyunk. Akkor... holhold. Ez... de... gagyi. Így már mindent értek. Maradjunk a Holnapnál.

Másnap este meglepő módon láncok és bántalmazás nélkül kelek. Ez vagy nagyon szigorú vagy tényleg annyira semmibe vesz, hogy azzal se fárad, hogy kiszúrjon velem. Menten elszomorodok!
Új ruhám nincs... ez csak picit megviselt. Gyors zuhany és... korog a gyomrom. Ez pedig az az összehasonlíthatatlan morgás amit bárhonnan felismerek. Az Oba vérét követeli. Ráadásul nem a keresztapás stílusban. Nekünk pont úgy kell, hogy túl is élje.
Frissen és leharcolt hacukában lépek ki az engem oly picit sem váró, vagy kedvelő foltik közé. Sanda pillantások, elkerült tekintetek. Micsoda megvetés, egyem a szívük. Végül egy lányon megakad a szemem. Ő sietne tovább, és megfogom a pofiját és hívom. Szemeibe meredek majd elengedem. Ekkor tűnik fel hogy vagy 4 irányból merevedik felém pisztoly. - Most mi a faszt izéltek?! Megnéztem a térképet. Cöh.... rasszista banda. - Fejemben az újult alaprajzzal irány az Oba, de természetesen át a konyhán ahol meg tudom állítani a neki felszolgáló srácot.
- Hagyd csak, viszem. - Takarodj! - Acsarkodik a lelkem, én pedig megragadom és megfejelem erőből. A tálca zuhanna de alá nyúlik, a srác dőlne de megragadom a derekánál. Egy sort keringőzök vele és perdületből beleejtem egy székbe. Nem kértem, esélyt adtam neki, hogy fájdalom nélkül tehessen a kedvemre. Most ülhet és regenerálódhat.
Széles mosollyal érek ki az ebédlőbe és Amber felé veszem az irányt.
- A vacsora tálalva. Tudja tököm mi... ala a szákács keze műve. - Teszem elé és fordulok mögé. Persze az egyik smasszer már a nyakamba liheg. - Szilvi ha kérhetlek... legalább egyneműeknél tartsd a személyes teret. - Ki kell megint hámoznom ebből a tapadós bandából, hogy hathassak rá. Ilyen közönséggel tuti már csak tartásból is makacs.