HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Helló idegen
regisztrálj vagy lépj be
név:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
csevegj kedvedre másokkal



Ki van itt
BEJELENTKEZETT KARAKTEREK

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég
A legtöbb felhasználó (45 fő) 2017-12-30, 23:13-kor volt itt.

Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív

Yesterday at 23:40
Celia Crimson
tollából született


Yesterday at 23:08
Tennessee Woods
tollából született


Yesterday at 23:08
Celia Crimson
tollából született


Yesterday at 16:15
Oakley Thompson
tollából született


Yesterday at 15:20
Alec Mason
tollából született


Yesterday at 15:19
Tennessee Woods
tollából született


Yesterday at 12:41
Élie Perec
tollából született


Yesterday at 11:07
Tennessee Woods
tollából született


2020-04-03, 19:32
Kyrill Miller
tollából született


Statisztika
AVAGY HÁNYAN VANNAK AZ OLDALON
Fajok
Emberek
4
1
Vértigrisek
2
2
Vámpírok és halandó szolgák
10
2
Elit vámpírok
2
0
Vadászok és Halottkeltők
3
1
Véroroszlán
4
1
Természetfelettiek
7
6
Vérhiénák
2
1
Vérfarkasok
2
3
Összesen
36
17


Share

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-27, 23:27
Erre hangosan csak akkor helyeselhetnék, ha látnám őt..mondjuk úgy, hogy nem tudja, hogy látom...ez így rém hülyén hangzik..de na. Szeret fenyegető lenni, jól is érzi magát amikor ilyen. Jó, rendben...a taxiban végtelen normális volt, velem mindig..miiindig és örökké szájal valamiért, amit nem mondom, hogy nem élvezek a maga nemében..sőt..de látnám úgy is, ahogy az egész külvilág. Milyen vagy Élie? Fellapoznám mint egy vaskos rozsomák könyvet.
- Szíved joga, nem kell egyetérteni az életemmel, ahogy nekem sem a tiéddel. Ettől függetlenül..hány olyan pillanat van amikor nem figyelsz magadra? - csak könnyed kérdésnek szánom nem többnek. Van-e olyan amikor tényleg csak van és nem kell vagy nem akar semminek sem..tűnni. A család ahol él is halandókkal van tömve. Ezért élek egyedül, akkor én vagyok én..meg a Cirkuszban sem sok palástolnivalóm van. Nem mintha Séaghdha előtt annyi titkot meg lehetne tartani..és ennek van egy nagyon-nagyon furcsa része.
- Nem én várnám basszus, de ha nem akarsz alvilági verőemberként funkcionálni, akkor nem lenne más választásod mint beléjük verni, hogy viselkedjenek..nem? - vagy csak én érzek némi hibát itt a rendszerben? Mindig a vezető felel az alá tartozó egyénekért, tehát jelen esetben ő. Az pedig, hogy jót tenne neki a hasonszőrűek közelsége ..hát az egy tény. Rágózva mosolyodom el ezen a fogcsattintáson. Humora az van...vagy jó érzékkel veszi azt. Neem, van...múltkor is érződött.
- Mhmhmhmm és milyen jól gondoltad. - szinte örömteli mosoly jelenik meg az arcomon, bár én nem csokit kapok karácsonyra hanem rozsomákot egy erdőben, hát mi másra vágyhat az ember csíkos lánya egy londoni kirándulás során? Kezeket a magasba, hát valószínűleg mások is ezt mondanák amit ő...hogy megőrültem. Az az agresszív dög itt lapul a felszín alatt most is, a közelemben. Hamarosan találkozunk.
- Nem nagyon szoktam. - vallom be...hát ez ilyen, nem járok ilyen helyekre partnerrel. - Kifújok a smúzolásnál. - pedig régen szerettem, csak hát...kopnak az évek, én is, változott az életrendem és valahogy ez az egyik ami már nincs meg benne. Beszívom az illatát, a meleget ami belőle árad. Erről beszélek...a nagymacska is csak egy macska, az ölébe meg nem fogok átmászni, hogy simogasson és melegítsen már. Első körben kapnánk a bemondótól. Vagyis én..ugyebár. Attól még dörgölöm az arcom önkéntelenül is a vállához, sajnos csak a ruha anyagához..így meg nem az igazi azért, de megteszi. - Nénik rémálma. - csak elnevetem magam, nem tudom hallotta-e a delikvens, ha igen...hát így járt. Ne hallgatózzon. Mi amúgy is a szükségesnél több dolgot hallunk meg. Ők meg csak..hallani akarnak..vélnek.
- Igazából ha akar, akkor nagyon könnyedén elér.. - megérzem ha ébred, ha nyitná a jeleket..ezernyi dolgot és némelyektől jobb ha tartózkodik, pláne ha dolgozom. Nappal nekem sem kell annyira figyelnem, hogy zárt maradjon az összes pajzs. Nem tudnak a fejembe mászni. - Állandóról nem beszélt, bár a fene tudja nála.. - azért viszketnék a ténytől, hogy éjjel-nappal figyel valaki valahonnan. - Jó.. - bólintok - ezt tudom vállalni. Ilyen mondjuk becsúszhat, hogy...valaki helyett megyek és későn tudom meg. Bár nincs hetente ilyesmi. Az évi kötelezőimet letudom. - az elvárások mindenhol megjelennek. Meg az előírások is. - Szóval akkor telefon, jó. - ezt magamnak nyugtázom, mormogom inkább semmint neki. St. Louis után meg...csak a kényszert érzem, hogy vissza akarok menni mert valami hiányzik és nem jó, hogy így van. Lenyithatnék jeleket, vajon hallanám-e még? Mondana-e valamit? Talán csak attól lenne rosszabb. A görcs attól még jelen van bennem, mintha egy ökölbe szorított kéz lenne, amit nem tudok elengedni.
A simogatás kiráz az elmélkedő nyugtalanságból. Észrevette? Basszus persze, hogy észre..elég jó radarjai vannak. Felé fordulok, bár nem tudok ép dolgot mondani erre. Minden oké. Csak biccentek. Minden oké, csak szó szerint itt hagyok valamit magamból. Vagy inkább épp elviszek másból? Gyajjjj, szeretném jobban érteni az egészet..
- Örök kételkedő? Ha igazad is lesz, gazdagabbak leszünk egy ilyen tapasztalattal is. - odamegy ahova küldöm, hahm..én meg megyek utána mintha vezetne. - És a félig igen is egy igen. Ott te vezetsz majd és én követlek. - mosolygok, de..megdöbbent..igen..nagyot nyelek, pedig konkrétan nem engem néz. De nézzen engem! Megnyalom az ujjbegyét. Élie íz...robban is, emlékszem persze...minden szegmensére. - Ígérem. Semmi elhajlás és bizarr ötlet. - még a kezem is emelem, mintha valami esküt készülnék letenni. Bizakodom, ráadásul most jól érzem magam. Túl jól. - Előre is bocs ha rajtad fogok aludni a gépen. - mert már érzem, hogy így lesz. Ezért alszom általában egyedül, hogy ne kucorodjak rá senkire álmomban. Néha bizarr dolog ha van egy állati feled is. Előveszem a telefonom, leszedtem az offline térképeket. - Már csak egy alkalmas hely fog kelleni. - visszadőlök a vállára, hogy lássa ő is a kijelzőt - Ami nincs is túl messze Londontól, de nem valami hétvégi családozóhely. - Erre? - bökök nagyjából London alá, délebbre. Essex felé. - Csak egy kis autóút. Mmm? - nézek fel rá, vagyis az arcélére. - Vagy bárhogy jó? - találós a kérdés.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-29, 14:36
- És neked? - dobja vissza a kérdést hanyagul, még csak nem is igazán megharagudva, de a tartózkodása felidézi azokat a kitéréseket, amikkel még akkor gyönyörködtette a nőt, amikor a fehér köpenye rajta volt a boncterem feldúlt sterilitásában, és a kiútért cserébe ígéretet tett, hogy megválaszolja azokat a kérdéseket, amiket kedve tartja. Vagy legalábbis valahogy ehhez hasonlóan alakultak a dolgok, ki emlékszik már a szíjazás előtti szép időkre? A rozsomák, persze, amelyik a kékített bestia farkára vadászott egy hétköznapi fizikai valóságát veszített metafizikai mámorban.
- Ha lenne egy bandám, akkor az lenne az alvilág - kissé elmosolyodik, ahogy rájön, hogy a nő mit próbál sugallni, sőt, veszettül vigyorogni kezd. - Semmi ilyen választásra nem szorulnék rá. A Banda megerősítené a rozsomákot, ha pedig a rozsomák erős és teljes nincs semmi kifogás a verőember lét ellen. Tudod az állatnak nem célja a beilleszkedés, megvan a maga szempontrendszere. Nem vagyunk vérfarkasok, hogy boldogan csóváljuk a farkunkat, ha megvan a magunk kis területe, és hogy megtarthassuk, lenyeljük amit le kell nyelnünk, a nagyobb jó érdekében. A rozsomák számára a nagyobb jó az elég nagy balhé, a vérfürdő, a nálánál nagyobb prédaállat feletti diadal és ha módszeresen nekitámadhat mindennek, ami él és mozog és kihívást talál benne. Az emberre egyébként mérsékelten veszélyes. Az emberek a szemében olyanok, mint az egerek, ha nagy az ínség akkor elfogadja zsákmánynak, de fegyveres, agresszív, tüntetően domináns ember legyen a talpán, aki magában felcsiholja a rozsomák figyelmét. Vagy ha a koncát fenyegeti. Jobb ha észben tartod, a rozsomák lop. Mindegyik. Csak jelentsd ki valamire, hogy a tied és felkeltetted a figyelmét, ha a zsákmány elég érdekes, megküzd veled azért, hogy elszerezze - valahogy nem izgatja, hogy a mögötte ülő utas egy kissé elzöldül, mert a duruzsolását hallgatva rájön, hogy milyen fenevaddal utazik együtt. Vagy egy szerepjátékos idiótával. - Szóval érted mekkora butaságot mondasz azzal, ha azt mondod nincs más választás, mint beleverni a viselkedést? Az átlagrozsomákot addig verheted amíg meghal. És akkor biztos, hogy viselkedni fog.
- Elnézést uram, meg kell kérnem, hogy csendesebben társalogjanak. Nyugtalanítják az utasokat.
- Elnézést - pillant fel az ügyeletes férfi stewardessre, aki emlékezteti arra, hogy nem ketten vannak az egész világon, bármennyire is ezt élik meg egymáshoz egyedül méltó társaságukban, ami szinte sistereg a nagymacska dörgölőzésétől. Nem egy nő arcát érzi a vállán, de egyenesen a tigris súlyos pofáját, ami harcra hívja és ajzottá hergeli egyszerre.
- Nem is azért vagyok veled, hogy kémkedjek neki rólad, erről szó sem esett - nem egészen érti mit akar Ryenne azzal, hogy a vámpír eléri, de megadja a leginkább szerinte helyénvaló választ - de ez nem érdekes, ha úgy határoz folyamatosan veled leszek akár tetszik neked, akár nem - mosolyodik el gonoszul és egyszersmind vérlázító nyugalommal - Nem lenne hátrány, ha érzékeltetnéd a kollégáiddal, hogy ilyesmi nem csúszhat be. Ez emberek között emberekkel szemben is baszott nagy pofátlanság, egészen emberi beleverni az orrukat - tájékoztatja csak úgy a rend kedvéért rábólintva a telefonra. A korához képest eligazodik a legmodernebb eszközökön, amivel nem bír most, az a nőstény elváltozott szaga. Az a furcsa, szaggató bizsergés a bőre alatt, a pórusainak szinte harsogó összehúzódása, a tudatának elfordulása róla, nem mintha nehezményezné, egyszerűen összezavarja a jelenség, magára vonja a figyelmét, csak hogy aztán ő is kifele figyeljen, mintha láthatna valami figyelemreméltót. Esélytelen, de leselkedik.
- Nem érzem azt, hogy kételkednék, csak azt, hogy racionális vagyok. Te viszont nem. Egyáltalán nem. Sok szempontból nem - és csak egy része beszél a kísérletet övező titoktalan nagy titokról, mert minden mást is jellemezni tud ezzel a szóval, a nyalást is, ami berántja kék pillantását az odakintről, mélyen, gyomorból halkam felmordul és rámarkol a nő állára. - Hazudsz, magad vagy az elhajlás és bizarr ötlet - mintha dühös lenne rá, ez úgy hangzik, mélyen és morogva, de nem a harag tornyosodik fel benne. - Alvás közben könnyű jónak lenni - csipkelődik az örökigazsággal, ezzel jóvá is hagyva azt, tegye csak meg, nem fogja vele jobban összekuszálni, mint éberen teszi.
- Amennyiben emlékeim nem csalnak Angliában nem nagyon vannak természetes erdőségek már, szóval lápos, dombos, szántóföldes emberlakta vidékek vannak arra. Nincs felszínborítás-térképed? - figyelmesen megnézi magának a kijelzőt a macska melegétől bódultan. - A rozsomák ösztönösen befelé indul majd a parti térségek felől. Nem kedveli a tengeri szelet, a sós víz illata elmos majdnem minden mást. Nincs különösebb terepigénye, valójában bárhogy jó neki, a kopár köves tájon is elég jól elrejtik a színei, de mivel a zsákmányállata a nálánál nagyobb vad vagy vadász, ezért valószínűleg nappal pihenni fog, vagy alakváltók nyomait keresi. Tudsz valamit a helyről ilyen szempontból?
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-01, 22:26
Szeretném ilyenkor befogni a száját. Egyszerűen beledugni az öklöm, hogy ne vigyen már ilyen utakra a beszélgetésekkel. Arról van szó...mármint róla van szó basszus, hogy jövök én ebbe bele? Mikor pontosan tudja, hogy annyira odafigyelek amennyire csak tudok. Még a reakcióimra is..persze, tökéletesen ki tud borítani mindenféle téren..mert annyira eleven, annyira zubog belőle az alfa energiája, hogy arra szavakat sem találok.
- Amikor veled vagyok például nagyon nem. - vakkantom vissza a választ, ezt ő is kell, hogy tudja. Akupunktúrás tűk megirigyelnék azt a magabiztos vonalvezetést amivel a megfelelő pontjaimra pöccint..és akkor ne akadjak ki, se fel, se semmi..mert hát ez normális vagy mi. Ezernyi az apró jelzés, egyszerűen túlságosan közel van hozzám és annyira hívogató az ereje, hogy el tudnám nyalogatni az auráját is. Ismétlem magam, hihetetlen.
- Szóval akkor ezért is. - visszaterel megint..már megint, az érdeklődés mezejére. Úgy szívom magamba amit elmond, mintha egy valóságos enciklopédia betűi ömlenének a fejembe a fülemen keresztül. Úgy ismertet meg a fajával, hogy előtte csak a létezésükről volt fogalmam. - Azt észrevettem, hogy lop. - még mindig tárgykörös az a vese amit bezabált nálam a múltkor..bár a szó szoros értelmében visszafizette nekem. Az a dög, amikor az arcom felett lihegett szinte csak centikre. Éreztem a vastag bundáját..és még mindig ott van a röpke diadal ténye, hogy meg tudtam lepni.
- Értem Élie, hidd el értem. A te erőd a befolyásoló. - az határozza meg, hogy a rozsomák mit tesz és mit nem tesz, ő dönt, hogy mekkora teret ad neki. Bízom a kontrolljában, az erejében és rághatjuk ezt akármeddig is...hát láttam. Alakot válthatott volna, sőt meg is kereshetett volna akármikor...mondjuk tette is, hisz tudta hol lakom..és ebben van valami nagyon ijesztő...meg valami nagyon izgalmas. A stewardessre pillantok, tessék..ezt mondom...ha rá figyelek, ha minden figyelmemet neki adom oda...ez van, elfelejtkeztem arról, hogy egy repülőgépen vagyunk és körülöttünk vannak egy csomóan...hallanak minket. Felbaszódom saját magamon..hát ennél azért sokkal jobban szoktam figyelni. Sokkal sokkal jobban.
- Elnézést. - mormogom én is, már azt se tudom merre nézzek. Nem a nőre. Így is ki tudja mit hallottak belőlünk az utasok. Kicsit jobban kellene figyelnem arra, hogy hogyan reagálok rá..lévén nem mehetünk magángéppel, hogy kedvünkre kivitatkozzuk magunkat elzárva a közönség figyelő füleitől..és szemeitől persze. A vállán lelek macskás vigaszt, bevonz az ereje akkor is és ez ellen nem tudok mit tenni, vagy de..csak most nem akarok..nem tudom. Nem érdekel, még kurva hosszú ez a repülőút ahhoz, hogy kiboruljak.
- Nem is akarja, hogy valami kémmé avanzsálj. - lévén akkor kénytelen leszek elmenni a Cirkuszba és megbeszélni a város urával, hogy a magánszféra szent dolog és ne viselkedjen úgy, mint a KGB. - Ki gondolta volna, hogy beleegyeznél ebbe. - sikerül némileg epésebbre, hát hogy ejtheti ki ezt ilyen sztoikusan felbaszó nyugalommal? Mintha nem éppen arról lenne szó, hogy az élete átalakulhat valami mássá.Úgy értem szervesen az én életem részévé..ezen legalább kiakadhatna..vagy kifejezhetné a nem tetszését a nyugalmas hangszín helyett. - Nekem nincs gyerekem, beteg nagymamám meg semmim. Mindig az ilyeneket rángatják. - vállat vonok, amúgy meg a szívességeket vissza szoktam kapni. A felszínes, jó munkahelyi légkörhöz az ilyen beugrások hozzátartoznak. - Akkor sem lehetnél velem 24 órában ha akarnál. Mit mondanék ki vagy te? - ha az jön, hogy oldjam meg, leharapom a száját.
Ingerem van, hogy megdörzsöljem a gyomrom, a mellkasom környékét...onnan érzek hűvöset, ürességet. Annyira idegen az érzés..még..sosem éreztem hasonlót ezelőtt. Kizökkent belőle az érintéssel. Mintha kicsit kicsúszott volna pár másodperc a nagy elmélkedésben. És miért nem figyel rám?? - Nem mindig szoktam az lenni, legtöbbször a racionalitás szabályai nem működnek ilyen helyzetekben. - ezt mi sem bizonyítja jobban minthogy megnyalom az ujját, amit látszólag nagyon nem kellene. Farkasszemet nézek vele. Dühös? Az csípne.. - Azt mondtam utána. - pimasz mosollyal nézek rá. Nem azt, hogy most...rögtön..ebben a másodpercben. Höhöhö. Akkor is ha most dühös..vagy...vagy nem is tudom milyen, zavaros az illata, az indulata is. - Látod? Mondtam én.. - nevetek, legalább valamikor biztos nem lesz gond. Ha alszom. A gépen és félig rajta. Alakváltóval lehet a legjobbat aludni, mert a zizegő energia mindig kíséri.
- Hogy milyen térképem? - némileg meglepve pislogok fel rá. Felszínborítás? Odanyújtom neki a telefonomat. - Szolgáld ki magad mester, figyelem. - ezen elgondolkodom. Nem nagyon vagyok képben az alakváltók megoszlásával abban az országban, sem országrészben. Általában csak valami adott városban szoktam összefutni, szó szerint csak összefutni velük. Mivel nem vagyok senkinek senkije..így nem kell bejelentenem az érkezésem..vagyis...öö...lehet már kellene? Na EZT meg kellett volna kérdeznem tőle. Vagy maradhat titok. Francba..jó, Londonból felhívom. Esküszöm fel.
- Sajnos semmit, nem szoktam erdőkben császkálni idegen területen. Farkasok biztos vannak, mindenhol ők vannak létszámfölényben. És Londonban a patkányok is elszaporodtak. Szó szerint. - a ritkább fajokról viszont semmit nem tudok. - Ilyen konferencián elég kevés az alakváltó. - nem mondom, hogy nincs..mert ismerek sebészt is aki leopárd, csak elenyésző a százalékunk a szakmában. - Amúgy ilyen jó vagy földrajzból? - ezt most már muszáj vagyok megkérdezni. Vagy hát..várjunk - Mikor is kerültél te az Államokba? - persze, hát még a neve sem amerikai..a végén még elég érdekes utunk lesz.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-02, 21:59
- Ha velem nem volnál fegyelmezett biztos, hogy természetes úton nyersz ondómintát a boncasztalon - cáfol rá nyugodt bölcsességgel a nőre, előhangjaként annak a szintén nyugodt, de gonoszkodó készségnek, amivel felfedi előtte a rozsomáklét Ryenne által felvázolt életproblémák ellentéteit, és csak bólint egyet. Szórakozottan regisztrálja, hogy tényleg mennyire lenyűgözik az alakváltó tények ezt a jószágok, mintha nem volna ő maga is az, ami, hogy azzal foglalkozzon ami, és csak annyit foglalkozzon a másfajúakkal, mint ahogyan az emberek érdeklődnek egymás gondolkodásmódja iránt.
- Akkor megvan a lényeg. Méghozzá szívesen lop, nem kényszerből. Örömmel. De ezt bármelyik természetfilm is megmondja neked - mosolyog, és ő is felidézi a vesepecsenye perceket, egészen más szájízzel, mint a tigris teszi, még a száját is megnyalja, nem lehet kétséges, hogy mire gondol.
- Igen, az én erőm, viszont őszintén mondom néha unom az emberek hülyeségeit - és ez az állítás akkor is áll, amikor az utaskísérő férfi jön és elrontja a bulit, hogy véresebb részletek kerülhessenek terítékre, és ő igazán jól érezze magát. Emberek és az a lágy gyomruk! Bezzeg az ő idejében... de nem, sajnos még ő sem elég öreg ahhoz, hogy élhetett volna jobb időket, amikor még más volt a leányzó fekvése a témakörben és az emberek is inkább voltak szörnyek, mint bársonymancsú selyemfiúk. És selyemlányok.
- Egyelőre - búgja válaszul, ha már így belejött a gonoszkodásba a vállán a forró tigrisfejjel, belélegzi az illatát, bár szagnak is mondhatná, az ő orrának csak kellemesebb, mint az összes emberé, meg a gépet tisztító varázsszerek aromája. Mindenhol a kellemetlen szagok, de a két alakváltó pézsmabűze, a tigris forró, párás dzsungelpárája és a rozsomák fenyőszagú borzbűze megvédi érzékeny hámját az orrában. - Ezen is csak te vagy képes meglepődni - neveti ki az epésséget különösebb bántó él nélkül, azok közé az emberek közé tartozik, akiknek a nyugalma mindig rosszkor jön és nemhogy lecsillapítaná a kedélyeket, de felhergeli azokat. És aztán szörfözik rajtuk. - A bunkóság attól még bunkóság, hogy nincs gyereked. Higgy nekem, egy szociálisan érzékeny háztartásbeli vezeti a házat, amiben élek - a szusszanása telepárállja a nőstény haját. - Azt mondanánk, hogy a nemrég beharapott távolabbi rokonod vagyok. Az emberek elég hülyék ilyen kérdésben, nem jönnek rá, hogy a hegyes fogam mit jelent - itt azért eléggé lehalkítja a hangját - A mese az volna, hogy még szokom az alakváltó létet, és a rokonságból egyedül te tudsz bánni a nagydózisú nyugtatószerekkel, így le tudsz szerelni ha veszélyessé válnék. Persze a patológiára nem mennék be, de már az is jó, ha ott vagyok a parkolóba, és ha segítség kell hamar ki tudsz jönni értem - a történetet csak rögtönzi, de úgy fest nagy gyakorlata van benne, pedig ez nem különösebben igaz, egyszerűen csak gyors észjárású.
- Akarod mondani, soha egy helyzetben sem veled kapcsolatban - ismétli meg makacsul, ahogy ki akar bújni a nő a hurokból annak ellenére, hogy az ujjnyalástól elfelejti, hogy fiú-e vagy lány, ó nem, ezt pont nem felejti el, a felmordulásából nyilvánvaló, hogy minek érzi magát. Figyelmeztető és fülledt hang ez. Hiba volt, hogy farokcsóválva helyeselte az energiája ezt a másik ízes alfaságot, de bármikor készen áll ezt a hibát újra elkövetni.
- Felszínborítás térkép - ismétli meg hasonlóan meglepetten pislogva vissza, mintha az artikulációjával lett volna baj, azért nem értette a másik, aztán rájön, honnan szól a fáma, hümment egy nagyot, elveszi a telefont, és az ujjait óvatosan érintve hozzá. - Ember, vérfarkas, patkány, igazából tökéletesen egyre megy - némi szenvedéssel műholdképet hoz a térképre, amin szépen látszanak a szántóföldek, fasorok, szántóföldek. - Nyolc éves voltam amikor idehoztak, egy ideig egy medvével laktam együtt, aki szeretett legendákat beszélni, valami viking törzs modern leszármazottai közül származik, de amúgy csak odafigyeltem amikor a vámpíroknak nosztalgiázni támadt kedvük. Akikhez szerencsém volt főleg angolok voltak, és becsípve a váltóvértől a régi szép időkről beszéltek amikor még voltak erdők, vadászatok és hasonló dolgok. Aztán néhányszor áthoztak a tengeren és akkor láttam, hogy nincsenek, és most már te is látod - mutatja meg a feltupírozott képernyőt. - Egyébként francia vagyok - jut eszébe az Államok kérdéséről. - Gyerekkoromban sokat utaztunk, érdekeltek az ilyen dolgok.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-06, 18:12
Nem bírom tovább..muszáj ezen elmosolyodnom..ennyire magabiztosan kijelenteni..és annyira rá is cáfolnék, hogy természetesen ez nem így van, egy nulla perces ismeretséggel nem nyertem volna semmiféle egyéb mintát azon az asztalon...sajnos pontosan tudja, hogy ez így van. Milliméterekre, konkrétan egy nadrágnyira meg egy bugyira álltam attól, hogy igent mondjak neki. Még jó, hogy...az emberi oldala úriember én meg időben kapcsoltam.
- Mindenkivel az vagyok.. - hazugsááág - a legtöbb esetben. - helyesbítek inkább, mielőtt megint a fejemre szórja a cáfolatok sokaságát. Hogydemárpedig...és igaza lenne tökéletesen. Tényleg nem így van. Ettől még teljesen érdeklődve hallgatom. A fene se akar vele örökké vitatkozni, ráérünk arra az év 365 napjából 363 napon. Tán.
- Kiképzem magam a vadon élő rozsomákokból. Bármire vonatkozik ez a lopósdi vagy csak arra ami érdekes a gyomrának? - annyira erős a kényszer, hogy rápaskoljak az övére, mert hát ugyanaz. Ezért érdekelt annyira, hogy mit szól a gyomra a hirtelen visszaváltáshoz úgy, hogy előtte egy nagyon is steril hulla vesét ettek meg nagy élvezetek közepette. Bahm...mindig tudtam időzíteni.
- Nem csak te.. - ezt elismerem, néha más módszerekkel annyival könnyebb lenne. Vagy egyszerűen hagyni mindent, az egészet és kiteríteni a kártyákat a nagyvilág elé..tessék, ez vagyok...kövezzetek meg és hagyjatok békén. Az utaskísérő is mocorogtatja bennem ezt a döntést..kénytelen vagyok erősen emlékeztetni a nem racionális felemet arra, hogy...éppen egy konferenciára tartunk, aminek az elérésében évek melója fekszik. Majd eltűnök pár napra és ott leszek az, ami meg aki valójában vagyok.
- Biztos, hogy nem így lesz. - megnyúzom érte, így is...nekem már ez is meglehetősen furcsa. Testőr. Amikor meg megkérdezem, hogy tán leselkedik valami veszély rá...akkor persze nincs válasz. Van helyette rozsomák és az emberi túlságosan okos oldala. Bár ha nem lenne olyan amilyen, nem a vállán nyernék pihenést a fejemnek. - Hogy tudod ilyen nyugodtan kezelni??? - hát csak rá kell kérdeznem. Az életéről meg a mindennapjairól van szó. Tartozik a vámpírnak? A lekötelezettje vagy mi? A vállán csóválom a fejem, nem értem...egy erős, független valaki..és itt tartunk, hogy ha azt mondják neki akkor mellettem lesz napi 24-ben. Mff...valamiről valószínűleg nem tudok.
- Úgy vagyok a szívességekkel Élie - hah, rájöttem, hogy jó kimondani a nevét, mert már legalább TUDOM a nevét - hogy sosem lehet tudni nekem mikor lesz rá szükségem. Ha mindenkit visszadobálok a végén egyedül maradok a szükségben. - elhiszem, hogy ez a mérleg amivel hozzáállnak a nem házas és nem gyermekes nőkhöz, férfiakhoz eléggé félrebillentett mert a mi életünkben is történhet akármi...attól még ez van. A társadalmat nem lehet kicserélni és megváltoztatni sem az emberek fejét. - Remélem ezen nem gondolkodtál. - felfelé nézek az arcélére, zárjuk ki a lehetőséget, hogy ez meg fog történni. Az azt hozná, hogy tényleg valami komoly szar van a városunk ura körül. - És azt is, hogy nem fog sor kerülni ilyenre.
Veszélyt jelentene egy ilyen döntés.
- a franc se akar azon gondolkodni, hogy milyen nagyobb erő támad minket. És még mindig nem kérdezné meg, hogy mi közöm a vámpírhoz? Miértttt nem?
- Fenéket nem. - én sem vagyok logikátlanabb talán mint mások...vagy az lennék? Neki az lennék? Már megint nem tudom mondjuk, hogy mit csinálok. Eleve, ha már hozzám ér, hogy teheti meg azt, hogy kifelé bámul mintha itt sem lennék hirtelen?? Figyeljen rám igenis!
Ezt meg is kapom, már úgy érzem lát engem, tisztában van velem olyan minőségben talán, amilyenben kell. Figyelmeztetni próbál? Mégis miért? Elmosolyodom..ez van..többet ne hagyjon figyelmen kívül.
- Fogalmam sincs, hogy mi az. - ezt halál komolyan mondom. Nem szoktam ilyenekkel foglalkozni, sőt szerintem sosem kellett. Azért adom oda neki a telefont, hogy csinálja csak. Emelem a fejem, hogy mindent lássak. Sajnos egyéb infóval az alakváltókat illetően nem szolgálhatok, nem szoktam diplomáciai dolgokkal szórakozni ilyen esetekben. Akkor szólok ha feltétlenül muszáj. Eddig igazából sosem kellett. Séaghdhat nem kérdeztem meg, hogy most mivel jár ez az egész..szörnyrész dolog..milyen minőségben kellene nekem egyébként máshol megjelennem. Vagy kéne-e mondjuk egyáltalán. Rácsodálkozom a térképre, meg arra is amit mond. Medve meg vámpírok..neki sem volt egyszerű élete. Nem ölelgették erősebb rozsomákok..nem élvezett igazából betanulási védelmet sem talán. Simogatom az alkarját, ez teljesen önkéntelen..csak kell. - A franciát sejtettem a nevedből. - nézem a térképet is közben. Ránagyítok Angliára. - Mondtam, Essex környéke. Nincs annyira messze Londontól. 2400 hektár csak elég lesz a kis... - mhhhhmm - tesztünkre. A konferencia után megejtjük, átrakatjuk a repülőjegyet. Addig nem akarom..vagy csináljuk itthon? - vagyis már inkább otthon, hisz elhagytuk a légteret..elindultunk a végcél felé..és csak az elemeken múlik, hogy hová fogunk megérkezni. - Nincs kedved elmondani, hogy vett rá Séaghdha erre a melóra? - vagy valamire...sose gondoltam magamra munkaként. Mármint..héh...az vagyok?
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-07, 09:48
Erre a méltatlan szóra pusztán egy szemforgatás a válasza, hiszen ott volt, látta, érezte, megélte, és a jelenben minden rossz gondolatának forrása amit Ryennével kapcsolatban táplál az a döntés, aminek hála nem történt fegyelmezetlenségi kéjelgés, pedig de nagyon ideje volt.
- Sok a hasonlóság velük. Igazából bármire. Az enyém nagyon szereti a ruhákat, főleg a bőrt - egy ideje pedig a kis, kerekek fenekeken jól feszülő bőrnadrágokat kifejezetten Séaghdha méretében, jó szeme van az állatnak - de ezenkívül bármi másra is rákívánhat - sőt, ha már itt tartanak, néha ő is pont így van ezzel, de csak vigyorog, ezúttal ezt a fontosnak látszó információt lopta el. - Egyáltalán nem olyan torkos, mint amilyennek mondják, nem zabál, mint a kutyák, persze megeszi a magáét, de a többit aztán elrejti. Okos egy állat. Leleményes - még a végén kiderül, hogy van olyan teremtmény, amelyik nem idegesíti fel a stiklijeivel Éliét és az éppen a saját szőrösebbik fele. Ellenben az őket körülvevő emberiség egyértelműen nem tartozik ebbe a kategóriába, könnyű testi sértéssel felérő pillantást vet a férfi után távolodtában.
- Nem fogom fel tragédiaként a lehetőséget, hogy megváltozik az élet, ami amúgy is mindig változik, úgyhogy nem is válik tragédiával, nincs is mit kezelni a dolgok jelen állapotában, miért ne volnék nyugodt? - kérdez vissza szívós derűvel, ennél konkrétabbnak kell lennie Ryennének ha konkrét választ akar, vagy talán egészen más viszonyt kell kialakítania vele ahhoz, hogy beavatást nyerjen a bizalmas részletekbe.
- Jól van, feltétlenül hívj meg, ha véletlenül nem leszel egyedül, amikor szükséged lesz rá hálából a szívességekért. Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan működik élőben - előszedi a jobbik pókerarcát és csak csendesen mordul fel, mert ő azért nem szereti annyira, ahogy a nevét használja. Emlékszik hogy tett szert rá a nő, és utálja őt a saját ostobasága miatt. - Nem kellett rajta sokat gondolkodni, elég kézenfekvő - vonja meg a vállát ugyanazzal a már emlegetett hányavetiséggel, és újra csak megforgatja a szemét a csökönyös tiltakozás hallatán, felesleges még egy kört futni olyan szavakon, hogy de bizony, el sem tud képzelni jelenleg a másiknál logikátlanabbat, és valójában nem is akar.
- A felszínborítás az azt jelenti, hogy mi van ott. Erdő. Tó. Rét. Mocsár. Vagy szántóföldek. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi. Emberlakta területek, és hasonlók - talán nem tetszik neki Essex, mert ráncolja az orrát, de alapvetően elég fintorgónak mondható ebben a kérdésben.
- Ryenne nekem teljesen mindegy. A rozsomák ott is, itt is ugyanakkora felfordulást tud csinálni, neked jelenthet gondot ha véletlenül összefüggésbe hoznak egy falkákkal kötekedő vadállattal, ami lop, csal, és lehet, hogy még hazudik is. A konferencia szüneteiben az ilyesminek lehet utána kellene nézni, hogy kikerüljük a farkasfalka területét, az a legnagyobb gond. Ők nagyon lekötik a rozsomákot - emészti meg a saját gondolatait, azt kell mondani, hogy sikeresen vette az olyan akadályokat, mint a felszállás és Ryenne bújós közelsége, igazán nem érdemelte ezt a hirtelen kérdést.
Nagyot, forrót szusszan, végleg leveszi a kezét a másik telefonjáról (ennyire azért nem lop), oldalra fordítja a fejét, látványosan megszaglássza ezt a nőt, akinek feltett szándéka, hogy egy kicsit kivegye az észből és alaposan megfontolja a választ.
- Felkért rá, én pedig elfogadtam, milyen boszorkányságot keresel ebben? - feldobhatná, hogy jól fizet, és amúgy sem etikus nemet mondani a város urának (bár éppen az ajánlat előtt, után, vagy közben ki emlékszik már rá közölte, hogy NEM lesz a szeretője), ám nem dobja fel. Annyira azért nem tartja kevésre a nőt, hogy mellébeszéléssel elvakítsa. - Sokkal érdekesebb kérdés, hogy te hogyan mondod ki ilyen könnyedén a nevét? Nem igazán erre az elpocsékosodott angolságra tervezték. Sokat gyakoroltad?
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-23, 08:48
Azt hiszem most kezdek csak el totál szerencsétlenül pislogni. Valahogy a lopás jó, velejárója a rozsomáknak, valamiért pedig beraktam egy szintre a mosómedvével. Pedig nem ugyanaz a kettő, sőt nagyon nem. Szóval a ruhákat, azon belül is a bőrt és ...emellé bármi mást is. Nem tudom most mit kéne mondjak. Hogy majd zárom a hotelben a szobám ajtaját? Azt amúgy is tenném.
- Tehát lop is és rejteget is. - muszáj..muszáj elnyomnom egy mosolyt, vagy inkább nevetést. A végén még zokon veszi a kaktuszmalaccal együtt. Az állat mint kiengesztelhető fél, szerintem nem is szerepel a világunk szótárában. Sőt, egyáltalán nem. Az emberi oldal meg...van egy olyan sanda gyanúm, hogy ahhoz többet kell melózni mint egy bányában.
- Mert az életedről van szó! Ne puffogtassunk közhelyeket, hogy mindig minden változik..oké...de nem, nem értelek Élie, komolyan nem. - oké arra világosan utalt, hogy erre a melóra mondjuk úgy...nem mondhatott nemet, viszont még megvan mellette a saját élete is. 24-ben ez nem lenne meg, nem is értem miért ilyen derűs...tényleg nem.
- Feltétlenül így lesz. Nem ez lenne az első. Hidd el, azért nem mindenki köcsög a kórházban sem. Nem mondom, hogy sosem fordult elő, hogy nem viszonoztak semmit, de átlagban nem ez a jellemző. - ...és kihagyom a nyelvnyújtogatást is, tudok rendkívül fegyelmezett is lenni..haha, vagyis inkább felnőtt, ha már a szópárbajok szintjén lassan nem tudom melyik fegyvernemet is választottuk. - Kabbe.. - elmosolyodom a vállán kényelmeskedve, nem is vagyok logikátlan. Sőőt, szerintem jelen helyzetben elég..érthető mit és miért kérek, vagy mondok..vagy nah. Inkább fókuszolom a telefonomat, már ha érteném amúgy miről is van szó.
- Áhh, így már értem! Mondom, hogy Essex nagyszerű. Csak nézd meg. - mutogatok az ujjammal a térkép oda vonatkozó része felé. - Vagy mi bajod van vele? - cseng a hangomban a kíváncsiság. Viszont a válasza majdnem lefedően maradéktalan, mondjuk a helyszíni húzódozást még mindig nem értem. Sajnos az orosz vadonnal vagy Kanada erdeivel nem szolgálhatok hirtelen, bár...szeretek túrázni bevallva az őszintét. Semmi közöm az európai váltók ügyeihez, még csak azt sem tudom, hogy pontosan hol és hogyan oszlanak meg. Lehet mégis fel kéne hívni a város urát Londonból? Fura módon minden vámpír mindig tudja, hogy ki egy adott porfészek ura...mintha nem tudom, lenne valami nagy kódex amibe beírják a nevüket és onnan meg csak ki kell keresgélni. Egy véres google. Mmff..
- Ígérem utánanézek valahogy a dolognak. Hidd el, nem akarok bajt..főleg nem a szőrös diplomácia vizein, mindenki olyan fene érzékeny mindig. - területek, gondolatok, valami és bármi. - Mielőtt megszólalnál, én is az lennék..emiatt nem izélek. Idegenek vagyunk nekik. - ott lebeg, hogy kimondanék még valamit...de azt hiszem most jelen esetben az, hogy hihetnék a mesterem terjeszkedésének talán neem túlságosan hangosan kiejtendő dolog...mármint ez nem hivatalos..tudja a fene, nem gondolkodtam rajta. Hogy mi lesz később..miért lesz.
- Egy mestervámpírról beszélünk. Ők nem szoktak csak úgy kérni. - ha most látná az arcom akkor előkaphatnám az angyali pislogásom, mondjuk..nem titok előtte, hogy volt közöm vámpírhoz. Nem tudom egyáltalán tudta-e, hogy rólam van szó..vagy amúgy is igent mondott volna neki. - Nem boszorkányságot keresek, csak választ. - mert még mindig nem értem..annyira erős, annyira függetlennek tűnik, hát haljak meg..tényleg magas ez nekem. Halkan felnevetek, ohm milyen kis puhatolózó óvatos kérdés. Sokat gyakoroltam-e? Hát még gyakorolni se kellett....
- Nem olyan nehéz ha tudsz írül valamennyire. - mondjuk szó szerint nem én tudok írül..vagyis én, vagyis...jah ezt már akkor sem értettem. Vagy csak a jelenlétében gördül olyan szépen a nyelv. És azt is miatta tudom, hogy történetesen a családom..vagy legalábbis az anyai ágam onnan származik. Már ha lehet ilyenről beszélni egy ilyen..ijesztően régi vérségi kapcsolat esetében. - Addig cseng idegenül, míg nem kerülnek a helyükre a hangok. Nálad talán gondot okoz? - arra rácuppanok, amúgy is mindig leblamálja azt, hogy én hogyan ejtem ki az ő nevét. Möszjő Perec. - Szóval nem akarsz nekem beszélni róla. - csak akkor meg azt mondja..és nem kérdezem, helyette rugózok a kíváncsiságban tovább. Utálom ha valamit nem tudok, az folyamatosan arra késztet, hogy kövessek el mindent azért, hogy megtudjam. - Van valakid, Élie? - komoly a kérdés...ez mintha múltkor kimaradt volna a repertoárból.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-25, 19:14
- Kezdesz ráérezni a lényegre - vigyorog, ahogy a nő utánaismétli az elhangzottakat, mint egy jó kisiskolás aki éppen valami teljesen új fajt fedezett fel a rendszertanban, de már tudja, hogyha olyan öreg lesz, mint a szülei és megnyeri a lottót, mert nyilván megnyeri, akkor akar egy olyat magának otthonra. Még elképzelni se tudja, hogy a vágyott állat mekkorát tud harapni, és igazából még Ryennének se volt alkalma belekóstolni, hogy milyen a sértett rozsomák bosszúja, és egyelőre meg is védi tőle az a misztikus kapcsolat a városurával. De a sérelmek és vágyak nincsenek elfelejtve csak eltemetve.
- Ha közhelynek tekinted az őszinte válaszom tényleg nem tudok a kérdésedre mit mondani és örökre rejtély marad számodra a nyugodtságom, pedig tök egyértelmű, hogy miért vagyok az és el is mondtam. Érted te, csak nő vagy, úgyhogy nem hiszed el - némi rosszalló morajláshullámot generál ezekkel a szavakkal az ülések között, de egyáltalán nem foglalkozik vele.
- Bocs, nem hiszek a mesékben, mondom, hívj meg, ha megtörténik a "nem köcsög mindenki" jelenség - hecceli komolytalanul, igazából csak a heccelés kedvéért, tudván tudva, hogyha ő bekapná akkor kézzel-lábbal tiltakozna a nőstény a logikusság és kiszámíthatóság szent nevében, pedig hát éppen most kérte és kívánta már.
- Essex de egész Anglia belakott, mindenhol van emberi jelenlét. Csúnya lesz amikor sikítva menekülsz előlem, és valami jó polgár kijön a házából és oldalba lő egy légpuskával. Vagy rámuszítja a kutyát. Megtörtént események alapján, kivéve a sikítva menekülést - Kanada pedig nagyon a kedve szerint való volna, ott sok mindent megtehetne, amit amúgy nem kellene, és hirtelen egészen alantas szándékok is vezérelhetnék a puszta kísérletező vágyon kívül. Felsóhajt mélyet, és nem engedi a gondolatait pajzánabb irányba megindulni, mint amennyire feltétlenül szükséges, pedig ez egyáltalán nem a kedvenc elfoglaltsága.
- Gondolj arra viszont, hogy a rozsomák imádja a bajt. És mit mondjak, bár visszafogom magam, én is vonzódom hozzá, neki viszont nincsenek ilyen gátlásai. Már most forrongva várja, hogy belekóstoljon az európai farkasok vérébe, olyan rég ízlelt ilyesmit - duruzsolja a fülébe annyira zsongító hangon, hogy abban manifesztálódik a vágy, amit felidéz a szavakkal, nem csak fenyegető árnyékot mutat, de kézzelfoghatóvá is teszi.
- Ó nem, csak úgy tényleg nem kér - ártatlan hangra vált, nem hangzott el konkrét kérdés, hát nem fejtegeti a készségének mibenlétét Séaghdha felé, ez egy olyan dolog, amit ő éppen annyira rejteget, mint a nő a maga kapcsolatát vele. Mindenkinek a magáé fontos, de szinte érezni, hogy a puszta említésétől valami izzik mindkettőjükben. Vajon legyen féltékeny? Joga biztos nem lenne rá, de a féltékenység amúgy sem szokta a saját jogszerűségét firtatni. - Milyen választ még? Hiszen válaszoltam korábban is. Mit akarsz hallani? Akkor azt mondom - csúfolódik kábé ötödiket szinten, mert unja a témát, van más, ami ellenben nagyon is érdekli.
- Tudsz írül? Valahogy nem annak a nyelvnek tűnik amit az orvosképzőn oktatnak a latin mellett - horkantva kételkedik a másik igazmondásában, a gyakorlást sokkal jobban bevette volna a gyomra. Ő ezt csinálta. Gyakorolta, amíg jól nem ment, mint egy szerelmes fiúcska... - Igen, kifejezetten gondot okozott. De én gyakoroltam és francia vagyok, presztízskérdés - teszi hozzá mintegy magyarázatképpen hogy megelőzzön egy újabb kérdést, aztán megvonja a vállát, hiszen a nőnek igaza van. Nem akar megosztani, megtudni akar, ez is a lopás egy formája.
- Egy furcsán viselkedő orvosruhás borsószem királykisasszonykám van - vágja ki, miután a váratlan kérdés beleszakította a lélegzetet - És neked?
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-30, 13:09
Nah már megint a női kérdéskörnél tartunk. Mintha bármi köze lenne a nememnek ahhoz, hogy nem értem a dolgokra történő reakcióit...halkan hümmögök, hát ha neki ennyi lenne egy átállás, vagyis átváltás...azzal nem tudok mit tenni. Én biztos, hogy felkúrnám az agyamat és zsigerből azt mondanám a vámpírnak, hogy hát baaazdmeg. Vagy valami.
- Tényleg nem hiszem el és tényleg rejtély. Nos...reméljük nem jutunk el arra a szintre, mert veled ellentétben ÉN nem tudnám ilyen kurva nyugodtan kezelni a dolgot. Ehhez meg semmi köze annak, hogy neked van farkad nekem meg nincs. - hallom ám a mögöttünk ülőket, úgyhogy némileg lejjebb tekerek a hangomon, bár szerintem a fél gép minket hallgat..úgyhogy le KELL nyelnem az indulataim erősségét...mert ő valahogy olyan mesterien piszkál meg, hogy észre se veszem és már a plafonról indítok. Fuh..
- Feltétlen értesíteni foglak róla..ne aggódj. - ezt olyan negédesen súgom, hogy a bőrére is ragaszthatnám akár. Most vagyok a fogalmam sincs szinten, mert eljut hozzám végre ez a komolyabb zsigeri tiltakozása Anglia ellen. Megfogan, hogy hallgatnom illene rá, hiszen jobban ismeri a saját bestiáját mint én, aki csak egyszer találkozott vele személyesen. Felsóhajtok, talán mégis akkor a gond nélküli elvet kell alkalmazni, azaz nem mászkálunk el Londonon belül, hogy ne okozzunk se feltűnést se problémát. Még a végén elhiszem, hogy sokkal-sokkal nagyobb megfontoltság lakik benne mint azt elsőre hittem.
- Sikítva.. - ízlelgetem ezt a szót, kihívás csillan a szememben pedig figyelem a lényegét annak amit mond, vagyis az aggodalmának megjelenését. Még egy végtelen nagyot sóhajtok. - Mhmhmm ezt azért kétlem, de legyen. Hagyjuk ki és figyeljünk csak a konferenciára. Sosem kívánnám, hogy valaki oldalba lőjön egy...légpuskával. - pedig izgalmasabbá tenné a fogócskát, de ezt jobb ha inkább...magamban tartom jelen helyzetben. Úgysem okozna neki komolyabb sérülést, elterelődne a figyelme is egy kicsit...ártatlanok védelme, ártatlanok védelme, nem vagyok normális. Rólam el és a halandóra irányulna aki meghúzta a ravaszt. Fogócskából lehetne pillanatok alatt mentőakció. Hát ez remek. Tényleg.
- Nem fog megtörténni ilyesmi. - felsimogatok az arcára egy gané mosoly kíséretében - Ő is távol marad az európai farkasoktól, meg te is távol maradsz tőlük. Így gond nélkül fog végigmenni a dolog. - persze ez azt jelenti, hogy én is ezt fogom tenni, bár engem nem érdekelnek a farkasok. Sosem érdekeltek és ezután sem fognak. Pedig ez a hangszín amin mondja..bekerülhetne egy okkult könyv mellékletébe hangfelvételként...hogy valahogy így hangzik a csábítás a rosszra. Még kedvem lenne nekem is...NEM, NEM LENNE. Komolyan ez a csávó...veri a hihetetlen kategóriát, bár lassan ki kéne találnom rá valami új szót mielőtt még rebegő királylányba fogok itt átmenni.
- Mhm.. - akkor ez itt marad nyitva. Tehát nem kiválasztotta a kis katalógusból és Élie nem akarja, hogy ezt piszkálgassam. Hát ha ő nem, akkor talán a mester közlékenyebb lesz ha visszamentünk. Mert abban biztos lehet ott lent, hogy meg fogom kérdezni. Ha ügyesen elmondják, hogy a kis privát magánügyük, akkor meg elengedem a dolgot..rémségesen egyszerű. A vakontartást nem szeretem, ennyi az egész. Már elmúltam 16.. - Inkább nem akarok semmit sem hallani, tartsd meg titkodnak. - sose mondtam, hogy nem tudok kifejezetten gyerekes lenni. Sőt..nagyon is tudok olyan lenni. Pff. Ha vele kéne töltenem napi 24 órát, akkor...vagy a zárton végezném, vagy rajta, vagy őt verném 20/24-ben. Mhmmmm, hát nem is tudom melyik lenne itt a legjobb választás.
- És csak az egyetemen lehet nyelvet tanulni? - ebbe bele is nyomkodom a mosolygásom, mondjuk Lazarus mellett tanultam nyelvet, de az írt tényleg nem tanultam. Sőt..csak Séaghdha közelében jön ez elő ennyire, magamtól nem is jutna eszembe sem. - Presztízskérdés. - felnevetek halkan, ez is egy jó válasz. - Egyébként csak szavakat tudok. - azokat viszont valamiért kurva jól, amikre persze kaptam magyarázatot...ami annyira tűnik valóságosnak a fejemben, mint egy puskagolyó..tehát semennyire sem.
- Az orvosok már csak ilyen furcsa népség. Na de még királykisasszonyra is szert tettél...szörnyen nehéz lehet neked. - halkan felnevetek, keresek valami kényelmesebb pózt, bár a közelében a higgadtság és a nyugodt alvás gondolata mintha nem állnának párban. - Egy kaktuszmalacom. - ha már lett és így lett...csak mindig rögtön a mélybe kell dobni... - Csak nem is tudom, kimaradt a randi szezonunk. Most mondd meg, hát mit tegyek vele? - ehhez betársítok kísérőnek egy naagyon tanácstalan sóhajt és visszacsúszom a saját térfelemre. Tehát őt sem várja otthon senki olyan..ez mondjuk nem olyan dolog aminek örvendezni kéne..olyan geci tudok lenni néha. Nyújtózom egyet, általában teljesen nyugodtan végigseggelek egy ilyen utat, most meg izgek-mozgok mintha hangyás lennék. Csak hangyás szerencsére és nem kell kimenekülnöm a mosdóba megnyugodni. - Nézel velem filmet vagy csendesen morogsz az orrod alatt inkább? - kedvesen kérdő a hangsúly, kap egy fél fülhallgatót is ha úgy van. Megbököm a vállammal az övét. - Hmm?
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték: 2020-03-31, 21:36
- Őszintén szólva mostg már kifejezetten szeretném. Csak hogy lássam mennyire nem kezelnéd nyugodtan a dolgokat - teleszájas, jóleső gonoszsággal vigyorog rajta - És ne aggódj, még egy nőről sem hallottam, amelyik békésen váltott volna, szóval de, azért lehet hozzá némi köze. Ha meg akarod cáfolni az állításom sajnos ahhoz bizonyítani kell egy jól menedzselt váltással - duruzsolja a választ édesen és rosszindulatúan, egyszerűen csak élvezi. Hogy gonoszkodhat. Olyan jól esik a légikísérő dorgálása után, mint egy falat mézes sütemény. Felmordul mélyen a bőrébe injektált súgásra, de nincs ebben semmi kellemetlenkedés, csak nehéz tőle komolyra fordítani a szót, és tisztázni egy félreértést.
- Az alap problémát nem érted azt hiszem, a baj a rozsomák szabadon engedésével van bármelyik földrészen. Anglia nyilván bajosabb kicsit a St. Louis melletti erdőség, hegység elég jól felszívja, de ott kifejezetten tudom merre van a falka terület és valószínűleg a tigrissel a sarkában... szerintem nagyon jól mulatna, ha véletlenül ebből falkaközi konfliktus lenne. Közös kedvenc vámpírunk meg mindkettőnket jól megdicsérne érte - belehajol abba az arcsimogatásba, hát milyen normális alakváltó húzódna el ettől, még ha gonosz szándékkal is érkezik, és reszelőssé is teszi a légvételeit, minden forróságát a nőre zúdítja amit benne gerjeszt az ártatlanságot sose ismert szabad mozdulattal. - A hazai farkasvért hiába kóstolta, attól még kívánja, mindig, mindenkor, a farkasok kifejezetten azért vannak szerinte, hogy a fogait beléjük vágja - suttogja a fülére érzékkel, élvezettel, még a száját is megnyalja, majd újra, mert szőke hajszálak tapadtak a közelségtől nyirkos ajkára, persze mindezt csak és kizárólag azért teszi, hogy megőrizze a környezetük lelki békéjét.
- A mémkultúra gyermeke - neveti el magát annak a morranós hangnak a végével a kis titkolózásra, de nem kell kétszer biztatni arra, hogy megtartsa magának, amit meg akar tartani.
- Őszintén meglepne, ír nyelvet tanítanának középiskolákban. De tényleg. Frankón - emeli meg a szemöldökét erre a visszakérdezésre, és próbálja elképzelni azt az amerikai világot, ahol ír nyelvtanítás folyik a bullyingtől zajos folyosókon. - És honnan tudsz szavakat? Gyűjtöd őket, hogy lenyűgözd vele a mestert? Vagy várj, jobbat tudok, egyenesen a szádba adja őket? - pusztulatgyorsan vált át a hangneme abból, hogy szelíden eljátszik a gondolattal abba, hogy már az orrát fúrja bele egy vad és pajzán célzással a gondolatai között.
- Elmondhatatlanul nehéz, sose akarj egy ilyet - szusszan türelmetlenül ahogy a nő helyezkedik mellette fel kell emelnie a fejét, hogy ne ütközzön az állával, szó szerint hallani milyen fáradtságot okoz a mozdulat. - Tudod kitalálták már a szót a tüskés malacra, sündisznó a becsületes neve, a kaktusz egy másik éghajlaton terem - szívózik úgy, mint akinek megalvadt a szájában a kötekedés - Elsőrandink volt, legalábbis én ettem, te meg a vérem szívtad, mint a kipróbált házasok - válaszolja meg a kérdést, aztán felmordul hozzá. - Sokáig ficeregsz még borsószem kisasszony, vagy kétszer körbetekerjelek a nyakam körül? - hajol el kissé, hogy a nőnek legyen helyen nyújtózkodni, jóleső melegük közé engedve némi alapvető reptérbelső levegőt, ami nyilván nem lehet elég meleg.
- A kettő nem zárja ki egymást, csendesen morgok miközben nézek veled filmet. Pornó legyen. Csak úgy kíváncsiságból - bedugja a fél fülét. A repülő eléggé Keith-terror mentesnek tűnik.
Vissza az elejére Go down

Hello Darling, my name is

Ajánlott tartalom
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Re: London calling
» beküldték:
Vissza az elejére Go down
 
London calling
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: Más tájakon járva... :: Európa-
Ugrás: