HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Helló idegen
regisztrálj vagy lépj be
név:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
csevegj kedvedre másokkal



Ki van itt
BEJELENTKEZETT KARAKTEREK

Jelenleg 18 felhasználó van itt :: 7 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég
A legtöbb felhasználó (45 fő) 2017-12-30, 23:13-kor volt itt.

Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív

Today at 23:40
Celia Crimson
tollából született


Today at 23:08
Tennessee Woods
tollából született


Today at 23:08
Celia Crimson
tollából született


Today at 16:15
Oakley Thompson
tollából született


Today at 15:20
Alec Mason
tollából született


Today at 15:19
Tennessee Woods
tollából született


Today at 12:41
Élie Perec
tollából született


Today at 11:07
Tennessee Woods
tollából született


Yesterday at 19:32
Kyrill Miller
tollából született


Statisztika
AVAGY HÁNYAN VANNAK AZ OLDALON
Fajok
Emberek
4
1
Vértigrisek
2
2
Vámpírok és halandó szolgák
10
2
Elit vámpírok
2
0
Vadászok és Halottkeltők
3
1
Véroroszlán
4
1
Természetfelettiek
7
6
Vérhiénák
2
1
Vérfarkasok
2
3
Összesen
36
17


Share

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
London calling
» beküldték: 2019-12-21, 13:33
London calling London-aerial-cityscape-river-thames_1
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-21, 14:33
Sikerülne egyébként tökéletesen beleszellemülnöm a munkámba, de komolyan. Elképzelni, hogy totál unalmas hétköznapjaimat csupán a kutatásom iránti szenvedélyességem tolja előre és nem kell semmi más bele. Elvagyok. Megvagyok. Jól vagyok, köszönöm alássan. Hajlamos is lehetnék ezt teljességgel elhinni...de feltételes módban kell maradnia, mert nem számolok valakivel...a vámpírral, Séaghdha-val. Hogy amit a múltkor megmutatott, megtudtam..az nem valami pillanatnyi dolog volt, hanem egy nagyon is élő és létező valami kettőnk között. Milliószor visszatértem már a kiindulóponthoz..tényleg a része lettem? Valami belőle? Vagy lettünk együtt valamik...azóta pedig nem álmodtam vele. Tehát nem használta a képességét ha úgy tetszik. Nyilván az majdnem a lehetetlent súrolja, hogy szervesen legyek a közelében. A Kárhozottak Cirkusza tán nem pont az a békés kis sziget amire munka után vágyom. De azt sem tehetem meg, hogy egyszerűen úgy teszek mintha nem létezne. Vagy mintha én nem léteznék. Ironikusan sokat van eszemben, de fogalmam sincs, hogy mit jelent ez az egész konkrétan..rám nézve is és rá nézve is.
Mondhatnám..hogy telepátia történt, mert amikor felhívott..rendesen, telefonon úgy értem..szinte láttam őt magam előtt, láttam az asztalnak támaszkodva előreomló hajjal, pólóban és bőrnadrágban. Láttam..és nem kellett volna látnom azt hiszem, de felnézett. Pontosan oda nézett ahol én álltam..vagyis nem álltam, mert nem voltam ott. Mondani akart nekem valamit és..nem tudtam volna az egyébkénti kifogás arzenálomból egyet sem felhozni neki. Mentem. Hisz egyetértünk abban, hogy kicsit..különös lenne az egyébként ellentétes életvitelünk mellett. Na meg..nem is tudom..néha félek közel merészkedni hozzá, mert rágörcsölök a tényre, hogy hozzá akarok érni és ez...ismerve magamat nem egészen normális. Vagy ezt jelentené a szörnyrész mint olyan...
A rozsomák jelenléte úgy döbbentett meg, mint ártatlan járókelőt a tömegkarambol. Pislogtam és nagyon erősen próbáltam megérteni, hogy mi a fene történik. Testőr...nekem, mellém. Mindketten találkozhattak a teljesen értetlen pillantásaimmal. Alfa alakváltó vagyok, mégis minek nekem testőr? Főleg ő..akihez most már teljes nevet is tudok társítani: Élie Perec. Aki olyan serényen mormolta a múltkor, hogy milyen egy undorító szar vagyok..ő mint testőr. Természetesen nemet mondtam, megpróbáltam..de egy majdnem 2000 éves vámpír nem igazán szeret olyasmit hallani amivel nem ért egyet. És szinte bántóan logikusan érvelt, hogy hát ő a város ura és a hosszú leélt élete alatt nem egy és nem két ellenségre tett szert..és sosem lehet tudni, ő pedig nem lehet mellettem fizikálisan. Továbbra is állítom, hogy nekem erre nincs szükségem, főleg nem az agresszió labdacs rozsomáktól nincs..aki gondolom nem állt le elmesélni, hogy pontosan honnan is ismerjük mi ketten egymást. Lett hát egy hallgatólagos kis titkunk, egy szőnyeggel fedett részlete a mozaiknak. Bele kellett egyeznem végül..nem volt más választásom...dühös is voltam, valahol pedig értettem is ennek a miértjét. Akárhogy is, Séaghdha bízik a rozsomákban. Pedig állítom, hogy engem nem kell őrizni. Nincs miért. De ha őt ez megnyugtatja...legyen így.
Van valami egészen varázslatosan mosolyogtató abban, hogy teljességgel eldöntöttem, nem fogunk többé találkozni a kis kaktuszmalaccal, erre nagyon is része lesz az életemnek. Felpillantok az e-mailről és várom, hogy valahol a Cirkuszban csörögjön az a telefon. Igazából egy kis szeletkém szeretné ha Séaghdha nem venné fel, mert akkor nem kellene tornáznia a vérnyomásomnak a hangjától. Csak két taktust hagy ki a szívem mikor beleszól..tudnám minek mosolygok...csak tudnám, jézusom. - Séaghdha.. - rágörcsölök valami udvariassági formulára, vagy távolságra vagy bármire..ami nincs. - csak szeretnék szólni, hogy Londonba kell mennem egy konferenciára. Hogy ne merényletet vagy menekülést sejts. - nem vicces, tudom...csak elképzelni nem. - Igen, értesítem őt is róla. - mert hát borítékoltam a tényt, hogy a rozsomák velem fog jönni. Fogalmam sincs hogyan fogunk 10 óra repülőutat túlélni gyilkosság nélkül. Jobb lenne ha benyugtatóznám magamat. - Nem..ma már nem, későn indul a gép. - ezt halkan lehelem, még csak az kéne, hogy odamenjek és lássam. Ne rohanjunk bele a szakadékba. - Igen, ha visszajöttem keresni foglak. - úgyis tudni fogja..vagyis azt hiszem. Hallgatunk, vagyis ő az én lélegzetvételeimet. Végül lerakom.
És Élie következik, aki talán nem fog annyira rajongani ezért a hívásért. Szabadságot kell kivennie, vagy műszakot cseréltetni. Nem is tudom. Jelen pillanatban nem érzem helyénvalónak, hogy szóljak neki..de muszáj. Viszont ő nem veszi fel a telefont, úgyhogy maradok az üzenet megoldásnál. De mégis mit ír az ember egy testőrnek?? "Kaktusz...Londonba kell utaznom orvosi minőségben. Megtennéd, hogy elkísérsz? A gép hajnal 3-kor indul. Gyere át legkésőbb negyed 1-re. - Rye -" - rágcsálom a számat rajta, mert hát nem döntés kérdése részéről, hogy jön vagy sem..mégis így érzem egy fokkal normálisabbnak. Bár így meg...még gázabb. Miiindegy, úgyis én veszem mindkét jegyet is, neki csak a cuccait kellene hoznia. Meg magát. Kap ablak mellettit, a végén még a jó szándékú népeket is képes lenne felbaszni..vagy ez az én gondolatom, hogy ha felbasz akkor kitúrom a kis kör alakú ablakocskán, had repüljön tovább?
Én is az enyémek felett álldogálok a káoszban. Vicc, hogy egy bikiniben kihúznám, csak hát nem lehet. Londonban sokat esik, úgyhogy eszerint pakolok. Kibontok egy üveg bort és gyakorlatilag egy pár napos útra lélekben felkészülve bepakolok szép lassan. Háromkor megy a gép, tehát 1-re kint kellene lennünk a reptérre, tehát ha Mr. Perec nem siklik ide éjfél környékén, akkor egyszerűen..megkeresem és felvonszolom arra a gépre. Akkor is ha nem akarja. Ez a gondolat pedig precízen jól felmelegíti a lényemet. Gyanítom nem fog sietni, hogy velem ücsörögjön itthon..úgyhogy én is felkészülhetek..lélekben is.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-22, 10:21
Szerencsés rozsomáknak érezhette magát, mert volt felkészülési ideje. Amikor a vámpír elsőre bedobta a nőstény nevét neki úgy hatott a felismerés, mint egy orbitális nagy pofon, de aztán... elcsitultak a dolgok. Végül is, már ott és akkor igent mondott Séaghdha miatt, és ezt az igent neki esze ágában sem volt nemre változtatni.
De azért elég szerencsétlen rozsomáknak érezte magát valójában, mert az állatot nagyon mélyen elzárta amikor a cirkusz területére lépett. Szinte a szaga is más volt, nem engedte, hogy fürödjön az ösztönökben, hogy a nő potenciális tiltakozása hallatán elővágódjon belőle a prédáját űző vad, pedig kedve lett volna hozzá, hogy a tarkóján összecsattintva a fogait jól megrázza azzal az érvvel, hogy mégis mi a francot rinyál, a testőr nem egy filmekből ismert bébiszitter, inkább örülnie kéne, hogy valaki mást fognak lelőni helyette, hogyha valakinek a képébe mászik, mert amekkora ribanc úgyis valakinek a képébe mászik, aztán mentheti a kis szűzkurva alsó részeit... igen, amikor elmondta neki később valószínűleg ezt a szót használta, de akkor és ott a vámpír előtt még csak nem is vigyorgott a helyzet komikumán és a nő kínjain. Pedig belül röhögött, nagyon-nagyon csendben és nagyon-nagyon kárörvendően, annyira türelmesen várva ki a szőkék vitájának a végét, amennyire egyik se nézte volna ki belőle. Mindketten rá-rálestek, hogy mikor lesz valami megakasztó közbevetése, de nem volt. A figyelmét lekötötte, hogy megpróbálta megfejteni milyen is a viszony kettőjük között. Miért olyan becses a nő a vámpírnak? Mi lehet a titok nyitja? Vajon valami kutatásszponzor miatt? Séaghdha úgy akar bevonulni a történelembe, mint aki Ryenne kutatásai révén örökre leszerelte az alakváltók életképességét a bénító szerrel? Sőt, talán minden alakváltó gyilkosaként? Erősen kételkedett benne, hiszen tudatában volt annak, hogy a vámpírnak mennyit ér a tüzes, forró alakváltóvér. Maradt hát a fél gondolat, hogy talán nem is tud a szerről. És perjel vagy nem törődik vele, nem érdekli, elvégre nem őt bénítja, és nem gondol arra ki lesz a kedvenc állataival ha egyszer a vadászok ráteszik a mancsukat a formulára. Egyszóval nem jutott közelebb a megoldáshoz.
Annyit tudott csak, hogy Ryenne tigris, Séaghdhának pedig a tigrisek fekszenek. Ryenne... a nevének zenéje elbájoló volt, de a Miss Mengelét továbbra is sokkal találóbbnak találta.

Nagyon emberbaráti, felnőttes és figyelmes lenne erről nem az utolsó pillanatba szólni, hogy mindenki időben felkészülhessen. K-ügynök
Jó fél órával később válaszolt vissza, kész csoda, hogy akkor még nem volt negyed egy ugyebár a tigris időszervezését figyelembe véve, mert csak akkor látta az üzenetet. A maga részéről úgy találta, hogy szinte a lehetetlenségig udvarias, szellemes és könnyed volt, pedig a telefon úgy feküdt a kezében, mint egy gumicukormackó egy öt éves mancsában éppen, mielőtt a kis ujjacskák rázárulnának és a forró fojtásban a formája menthetetlenül a deformitás áldozatává válna. Mély lélegzeteket vett, közben ivott, mert hát azért volt szüneten, hogy igyon, hidratáljon és lehiggadjon, mert a rozsomák energiája csípni kezdte a körülötte időző emberi lényeket, és már nem volt rá szükség, mert a problémás eset leterítve szendergett a cellájában, várva a holnapi elszámoltatást a vezető beosztásúakkal. Kitörési kísérlet, természetesen céltalan, de azért megtolja adrenalinnal az ügyeletesek szervezetét, feldobogtatja a szíveket és terheli az érfalakat, ezért is jár a veszélyességi pótlék. Na meg azért is, mert jó eséllyel szétmarcangolnak a munkahelyeden, ha nem vagy elég óvatos. Általában elég óvatosak. Azért tartják a rozsomákot. Sokkal nehezebb szétmarcangolni, még ha néha meg is próbálják.
De aztán elmúlik a vész, és mi a francot pattog és hőbörög az az állat még? A közvetlen kollégái is nehezen birkóznak meg azzal a bosszantó ténnyel, hogy nem gombnyomásra lehet ki és bekapcsolni a felcsigázott váltót, de őszintén szólva ezzel a nyűgjükkel tényleg nem tudott törődni, miközben jó ügynökként kilincselt a beosztott vezetőnél, hogy akkor neki ma így el kell húznia estére, meg pár napra... konkrét információ nem hangzott el a kurta kis üzenetben, miért is tenné a nőstény civilizálttá a dolgokat, ha egyszer meg is nehezítheti, de azért nem húzta fel magát jobban. Nem nagyon. Tényleg nem. Nem.
Olyan agresszíven kopogott az ajtón pontban negyed egykor, mintha keresztül akarna menni rajta, és persze lehet hogy így is volt. Csak kopogott és kopogott és kopogott és kopogott és kopogott, amíg ki nem nyílt, a szája sarkában füstölgött a cigaretta, és nem volt ingerült, tényleg nem, a kopogás csak úgy jött és jött és ömlött végtelen hangvízesésként. Elsőre még vicces volt a nő megrökönyödése, hogy címadás nélkül tudta hol lakik, az ingerült szemvillanása, de aztán mindketten realizálták, hogy jelen helyzetükben ez elvesztette a bosszúálló rozsomákvarázsát, és Keithnek maradt oka mosolyogni.
- Miss Mengele végre! Már azt hittem csak vicc volt, hogy menni kell, és itt sem vagy - a lehető legharsányabban reagál az ajtónyitásra. Hadd égjen. Égjen minden.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-23, 19:46
Készen állok, komolyan készen. Mármint, mindig szervezett vagyok ilyen dolgokban. Tudom mit akarok elvinni, felvenni, rászámolok plusz egy napra meg egy balesetre, bármire és úgy egyáltalán. Az ilyenekben nem engedek, sajnos kellett már úgy pakolnom, mint aki felett ég a ház és rohadjak meg, de még egyszer nem szeretnék hasonló érzésekkel küzdeni. Semmiképpen. Mivel rövid időre megyünk, így minden belefér a konfekciós, ingyenes egy feladott táskába. Kicsibe pedig a tabletem és a jegyzetfüzeteim. Mindenem belefér. Csak fürdenem kell elmenni. Rápillantok az órára. Alig múlt fél 11. Teljesen remek. Felkapom a boromat poharastól meg egy öngyújtót és előkészítem a másik nagy szenvedélyem: a fürdést. Gyertyákkal, mindennel. Ahogy kell. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy nekem erre ne legyen időm. Mindegy hánykor érek haza.
Kézbe veszem a telefonom és surmón elmosolyodom. Nahát, csak nem lebaszás illatot érzek, vagy netán rosszallást? Igazából...valahol még igaza is van. Későn szóltam neki, de..későn is döntöttem el, hogy megyek. Na meg...nem vagyok hozzászokva, hogy bárkit érdekeljen igazából, hogy hová megyek..és ebbe a bárkibe még a Cirkusz alatt székelő is beletartozik. Talán azért is szóltam neki mert végtelen korrekten mondta el az igazat és felelt a kérdéseimre. És lehet néha meg kellene próbálnom nem a legrosszabbat keresni mindenkiben meg mindenben. Vagyis hát nem is tudom..tényleg nem tudom miként kellene irányában vélekednem. "Nem tervezett utazás volt. Ne morogj. Megvettem a jegyedet. -Rye-"
Félre is teszem a telefont. Milyen ironikus az élet..a múltkor azt hittem legalábbis alsó hangon azon kell aggódnom, hogy egy random éjjelen rám töri az ajtót, hogy visszaadja a múltkorit. Fröcsögött a hangjából a gyűlölet, a sértettség. Komolyan belegondoltam abba, hogy mi lesz ha újra találkozunk véletlenül valahol. Bár erre nem számítottam. Pont a Cirkuszban, pont vele. Mint testőrömmel. Még mindig állítom, hogy nincs rá szükségem. Nem szokott baj érni,  de tudom..tudom, ez egy másmilyen helyzet. Elvégeztem a teszteket a vérén. Egészen..zseniális vérképe van. Ha foglalkoznék valami spermabankos vagy egyéb utódlási kérdésekkel, tuti beajánlanám alanynak. Ezt persze véletlen sem fogom megfogalmazni neki, a végén még megvádol valami újabb baromsággal.
Egy öltözéssel meg egy üveg finom borral később az éktelen kopogás ráz ki a békémből. Az órára nézek. Hű de pontos valaki. Elmosolyodom. Ezek szerint van még erénye Mr. Élie Perecnek ami ellensúlyozza azt a nagy száját. Mielőtt fellármázza a fél folyosót már csak...egy dolog ver belém éket. Honnan a fenéből tudta, hogy hol lakom? Biztosan nem mondtam meg neki. Tudtommal Séaghdha sem tudja. Kinyitom az ajtót. Talán mégis jó volt a gyanúm és meg akart keresni? Végigmérem és...egyetlen egy dolog hibádzik azon túl amit meg akarok tudni.
- Cigivel nincs belépés. - elmosolyodom, végtére is valahol ez a helyzet egy hatalmas groteszk vicc rám nézve. Ha Séaghdha ilyen mesteri módon tud választani...kezdek aggódni kik jelennek meg a kalapból. - Gondolod csinálnék ilyen viccet, Kaktusz? - fennmarad a mosoly és amennyiben eltünteti a cigijét, úgy félreállok és beengedem. Őt nem kell külön behívni mint a vámpírokat. Ettől önmagában rejthetne nagyobb veszélyt, bizony. Ha bejön, becsukom mögötte az ajtót. - Roppant mód érdekelne honnan tudod hol lakom...bort? - nem mintha azt hinném, hogy erre igent fog mondani, de protokoll kérdés. Kicsit..különös a dolgaim között látni. Úgy értem nem szoktam senkit ide hívni, ez az én váram. A békém szigete..és egyszerűen kicsit zavarba hoz a dolog. Mindjárt jobb lesz..csak akklimatizálódás kérdése. - Hozom a kabátom és mehetünk. - lehagyom, hogy ne nyúljon semmire..végtére is nem gyerek már, ez meg nem egy múzeum. Besietek a hálóba és leakasztom a bőrkabátom. Vagy legyen a szövet? Melyikkel néznek kevésbé hülyének? Szövet. Oké. - Sok dolgot kellett felrúgni, hogy elgyere? - nem tudom...engem érdekel ez, mert..ha ennek tényleg mindig így kell lennie az...nehéz szervezéseket igényel. - Elküldtem a neved, mint partneremét. Így lett helyed a vendéglistán is. - hátrapillantok rá a nappali állótükréből és átrúzsozom a számat. Eléggé normálisnak nézek ki, nagyszerű. - Mehetünk? - nézek rá kíváncsian. Talán...nem is tudom..várom a katasztrófát valahol. A Cirkuszban elég veszettül beleegyező volt. Vagy Séaghdha meggyőzőereje jobb, mint azt gondoltam. Hmmm... - Alkalmasint elmondhatnád, hogy mit gondolsz erről az egészről. - jegyzem meg és az ajtóhoz sétálok.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-24, 21:49
Talán köszönje meg a jegyeket? Három pontot válaszolna vissza, meg egy vicsorgó rozsomák emoticont, de azt még nem hozták létre, úgyhogy nem válaszolt semmit. A legjobb, ha nem idegeli magát a szőke nőn. Se megverni, se megdugni nem szabad. Mennyire összecsengenek a szabályok a szőke férfivel, akivel nagyjából ugyanerre vágyik, csak fordított sorrendben, és nem a haragtól tüzelve, de mindkét ábránd kellően elérhetetlen ahhoz, hogy találjon magának valami megnyugvást.
Az pedig valószínűleg az ok nélküli, céltalan gonoszkodás lesz, mert annál csak a szex a kielégítőbb, de ahelyett inkább evett, mert a jóllakott rozsomák kevesebb cirkuszt csinál a semmiképpen sem természetes életkörülményének tekinthető repülőn, szóval fűszeres hús szagával keverve a dohányt támaszkodik az ajtónak, amikor az végre kinyílik és nagyjából száz fogas szívélyességgel rávigyoroghat a nőre, aki ajtót nyitott, illatos fürdő és bor illatorgiájába burkolózva, azzal rejtve el az állat éberségét felkeltő vaskos tigrisszagot, ami az egész lakásból csak úgy árad, mintha csalogatná, de egy tiltószót is rögtön elé vet.
- Bármit kinézek belőled, tényleg bármit. Kösz, jó nekem akkor itt - a feje mellett megtámasztja az ajtófélfát két oldalt, csak időnként leveszi a jobbját, hogy beleszívjon a cigarettába és elég nagy hangon beszél ahhoz, hogy a nő hallja... hallaná akkor is, hogyha nagyjából süket lenne, nemhogyha alakváltó, és kifejezetten élvezi a gondolatot, hogy a szomszédok is kibálóan hallják. Belemegy ő a játszmákba, nagyon-nagyon szívesen. Egyébként akkor is válaszol, hogy az arcára csukják az ajtót, bár az egy személyes stand up nem az ő műfaja, kifejezetten jól rögtönöz.
- Na mégis szerinted? Él bennem egy rajongód, akinek csúnyán a férfiasságára léptél, a kocsid szaga pedig pont elégséges volt neki. Meséltem már a rozsomákok szaglásáról? - tényleg nincs semmi szégyenérzete. - Kösz, csak akkor, ha valami erősebbet becézel bornak - rázza meg a fejét, tart tőle, hogy a jóízű szőlőszörp kevés alkohollal nem váltaná be a hozzá fűzött idegnyugtató reményeket, de amúgy sem vibrál róla, hogy ideges volna. A rozsomák csak egy kicsit élénkebb, mint szokott, még amúgy is emészt, úgyhogy némi "alig várom" dünnyögés után komótosan a cigarettájába szív, és ha tényleg nem engedik be akkor a földre fog hamuzni. Bár be is sétálhatna, mit csinálna a nő, jelenetet rendezne? Igazából halálosan tündéri, hogy nem kényszeríti választás elé.
- Rohadt sokat. Ha nem az lenne mindkettőnk életének második szőkéje aki, akkor egy átlagos dolgozó el se tudott volna szabadulni ennyi idő alatt. Valakinek tönkretetted az estéjét, mert a szabadnapján be kellett jönnie, úgyhogy a felesége, kiskutyája, szeretője és gyereke is nagyon pipa rád, mert ilyenkor nincs apelláta annak kell jönnie, aki a legközelebb lakik, mert a létszámnak teljesnek kell lennie, nem pedig azt szervezzük be pár nap alatt, aki ráér. Amúgy minek megyünk Londonba? Milyen partner egészen pontosan? - félrenyeli a füstkortyot, miközben végighordozza a pillantását a nőn, amolyan felmérő módon.
- Én gyakorlatilag indulásra készen születtem Miss M. - mégsem mengelézi le a folyosón még kitörne az ajtók mögött gyülekező pánik. - Azt gondolom erről az egészről, hogy őrültség a magunkfajtákat repülőre engedni. Mi van, ha kitör a pánik? Nem magamtól félek persze elsősorban, hanem azoktól, akik mélyen elfojtják az ösztöneiket - csevegő hangon beszél és beszél, persze érti miről lehetett volna szó, de hacsak a nőstény nem tesz fel konkrét kérdést, csak annyira lesz egyszer, mint ő maga.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-27, 09:56
Igazából nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy ne egyedül menjek el bárhova. Ahhoz sem, hogy erről különösebben szólnom kellene bárkinek, most meg rögtön itt van két olyan..nem várt szereplője életem történetének akiket ilyen vagy olyan okokból értesítenem kell. Az egyikük napjait ráadásul hat éves gyerekként rúgom szét és még ugrálhatok is a romjain. Bele kell tanulni...vagy kitalálni valami alternatív megoldás sorozatot vagy én nem is tudom, de általában minden csak elméletben néz ki jól a gyakorlat meg mindig mást mutat.
Mr. Élie Perecet sem hittem, hogy valaha újra kell látnom mondjuk úgy a laboratóriumi körülményeken kívül. Egy időben elgondolkodtam rajta, hogy mi van ha megtalál...aztán úgy voltam, hogy..mégis miért tenné? Mégis ott kúszott bennem az izgalom, hogy mi van ha mégis..mi lenne akkor? Hát..nem arra számítottam, hogy a Cirkuszban fogunk találkozni. Végül is elvállalt egy munkát, amiért elég nagy eséllyel fizetést is kap a városunk szőke urától. Tehát én egy munka vagyok amit igyekezne véleményeim szerint jól csinálni. Hmmm. Én még senkinek nem voltam munka. Kolléga igen, az teljesen más. Most ő az, akinek egyébként elém kellene állnia ha valami szar történne vagy merénylők potyognának az égből vagy valami. És ezt így...nem tudom, nem értem miért vállalta be. Komolyan nem.
Az ajtófélfám pedig remek keretet ad annak a meg nem értett valaminek ami őt jelenti nekem. Mennyire megkívántam a múltkor..eszelős. Gyakran eszembe jut az az este a maga minden groteszkül hívogató mozzanatával együtt. Persze én mindent másképp kezelek meg mindenkit. És ő..egyáltalán nem az egyszerű esetek kategóriájába tartozó valaki.
- Felőlem. - vonok vállat egy félmosoly kíséretében. Ácsoroghat ott ha gondolja, attól még nincs benn dohányzás. Ha valamelyik szomszéd meg netán jönne vagy menne és zavarja, majd szintén rászól. Szabályok mindenhol és mindenfelé. Elmosolyodom még el is nevetném a végét. Rajongóm. Mff.
- Ó, add át neki, hogy puszilom. - azt a kis agresszív kaktuszmalacot az éles fogaival és a hirtelen reakcióival - Tehát meg akartál keresni. - ebben azért van némi érdeklődési faktorom is. Vajh mit akart? Revansot? - És vajh mire vágyott a rozsomák? - biccentem oldalra a fejem kíváncsi tekintettel méregetve - Találsz whiskey-t, bár ahhoz ugye be kellene jönni és elnyomni a cigit. - közlöm angyalian kedves hangon.
Akkor inkább összeszedem a maradék motyómat, bár ugye szeretek időben és mindenre készen elindulni azért meg kell kérdeznem tőle egy-két dolgot. Muszáj. A későbbiekre való tekintettel. És ha mondjuk mindezt nem így közölné tán még jobb is lenne. Mert hát..most érezzem magam szarul mert ...megpróbálom a dolgot? Vagy mi? Miért vállalta el akkor? Grahh nem értem ezt a pasast. Nem értettem a múltkor sem, most sem és azelőtt sem értettem. Egy nagy talány.
- Ne csinálj belőle lelkiismereti kérdést. Mondhattad volna mondjuk azt is, hogy nem megoldható és akkor annak a valakinek nem ment volna tönkre a napja, hete, akármije. - felsóhajtok, hát persze..nem mondhatott volna nemet, Séaghdha szerintem ezt a szót nem ismeri..vagy ha mégis akkor nem fogadja el. - Nem tudom miben egyeztetek meg ezt a melót illetően. És nézd el, de nem vagyok hozzászokva, hogy jelentsem ha elmegyek valahova. Próbálom majd valahogy ezt beépíteni, de.. - legyintek, most mit magyarázok? Hát ma derült ki és szóltam. Ő elintézte és mehetünk. - Konferencia van. Évente két-három alkalommal nem árt megjelenni, hogy az új kutatásokról meg egyebekről értesüljünk. És igen, partner. - bólintok - Tudod a kiöltözős záróestély eléggé zárt, előre kell listát leadni. Úgyhogy felírtalak. - engedelmével persze, mert hát attól, hogy későn jött be a program még ilyenekre szoktam figyelni. Kettőnket illetően meg némileg leegyszerűsödne a minden, ha megbeszélnénk a működtetési feltételeket..mondjuk úgy.
- Ennek igazán örülök. - így a jövőre nézve mindenképp hasznos lehet, már amennyiben marad ebben a státuszban meg minden. Most ebbe is durva belegondolni, hogy vajh meddig fog ez tartani. Elrendezem magam és a tükörből hátramosolygok. - Hazudsz. - cuppantom a szám, a rúzs tökéletes. Mehetünk. - Ablak mellé kértelek, tudod ha netán nem tudsz viselkedni akkor megszellőztetlek. - bazsalygok, a férfi lehet tud, a rozsomák biztosan nem. - csak majdnem 10 óra..annyira nem vészes. - utaztam már messzebbre is az imádott hivatásom miatt. - Az én ösztöneim hibátlanul működnek. - fogom meg a táskáimat és a bőröndöt, hogy elindulhassak kifelé és remélem ő is mozdul, hogy bezárhassak. - Engedelmeddel taxit kértem, nem szeretem a kocsimat kint hagyni a reptéren. Frusztrál. - na menjünk menjünk lefelé. - Nézd. Azért beszéljük majd meg, hogy ez működhessen is. Szóval hallgatom a lelkiismereti kérdéskör mentes feltételeidet. - vagy inkább elvárásait? Hmmm, nem is tudom.
Elindulok a lifthez, be is várom ha gondolja, lent pedig már tényleg csak a taxiba kell bemászni. Az út amúgy teljesen eseménytelen. Rámosolygok. - Legalább látható fegyver nincs nálad. Adjuk le, hogy alakváltó vagy? Mert akkor tudod..adnak csini kis karkötőt... - forgatom a szememet, mintha nem lenne mindegy amúgy..bár oké, van akinek tényleg kell. - A szállodát pedig meglátjuk. Remélem nem értették félre kedves angoljaim, hogy nem párként utazunk. - kérlek hát még az lenne a gyönyörű ha megtámogatnának egy egyágyas szobával. A minimum a kettő és akkor nincs szavam sem.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-27, 11:22
- Add át neki te - eljátszik egy méla pillanat erejéig a gondolattal, hogy átváltozik ezen a szentségtelen helyen, hogy a nőnek legyen esélye megpuszilni az állatot, amelyik ezúttal bizonyosan nem azzal a dermedt döbbenettel reagálna a közeledésére, mint legutóbb. Tartalmas mosolyra húzza a száját. - Nyilvánvalóan. Mivel egy tündéraranyos, békés, barátságos koalamackó szerű állatról beszélünk valószínűleg arra vágyott, hogy végignyalogassa a fényes hajad, elrágicsálja a lábujjaid, és persze semmiképpen sem jutott volna eszébe lezabálni a húst a csontjaidról - szofisztikálatlan, nyers bosszú az állatoké, azok általában nem kínoznak, nem kegyetlenkednek, általában, mert a macskák megteszik, csak éppen játéknak hívják, meg gyakorlásnak a tudósok, kisebbítve a bűnt, amit a bársonytalpú gyilkosok elkövetnek a természet ellen, mert az emberi képzelet felfogni képtelen, hogy kegyetlennek lenni nem feltétlenül csak az ő kiváltsága. - Kösz, nem. Annyit nem ér a whiskey, amúgy se innék meg semmit, ami egyszer érintkezett veled. Ki tudja milyen mérgek lehetnek benne - persze nem túl valószínű, hogy így legyen, de nem hagy ki egyetlen alkalmat sem némi tét nélküli sértegetésre, kompenzálva azt, amennyire a lénye egy része még mindig meg van sértve a korábbi eljárás miatt. Így megy ez, az elefánt és a rozsomák nem felejt, még a füstöt is befelé fújja.
- A lelkiismeret akadályozza meg azt, hogy szörnyetegekké váljunk, úgyhogy de, neked igenis kell lelkiismeretfurdalást érezned amiért mit sem sejtő emberek napját vágod tönkre. Nem az enyém. Nekem ez a dolgom, engem nem bosszantottál fel vele, bármikor hátat fordítok mindennek, amit korábban végeztem - vonja meg a vállát lezserül, a pillantása a sóhajtó nőn. - Valamiért úgy érzem egy évente két-három alkalommal megrendezendő konferencia kifejezetten sok előkészítést igényel, meghívókat küldenek rá, értesítéseket, stb. elég korán tudhattál róla. Nem szabad az utolsó pillanatra hagyni a döntést. Nem te vagy egyedül ezen a nagy kerek világon. Nem a melót illetően fontos szempont ez, hanem általánosságban. Gondolom a patológus kollégáid sem lesznek elragadtatva, hogy váratlanul helyettesíteni kell - és Séaghdhának is új partner után kell néznie. Vajon szexelnek? Nem szexelnek? Miért ilyen fontos ez a nő? Ahogy nézi nem tudja kiolvasni belőle a választ bármennyire is szeretné, pedig ott kapar a tudatában, és vadállati szinten érdekli, hogy mégis a vámpír mit lát, amikor ránéz, miért őrzi, miért védeti, mi jelentősége lehet. A vére nagyon finom, de vannak ezzel így egy páran ebben a városban.
- Kiöltözős? - végtelenül reménytelen sóhajjal realizálja, hogy mi az, amire nem készült fel, pedig megtehette volna.
- Miben hazudok? - emeli a szemöldökét, aztán össze is ráncolja. - A magaslégkörben tartózkodó repülőgépben az ablakoknak olyan nyomást kell bírniuk, amivel talán tán nem bír el a mi erőnk, de ha mégis megtörténne és valóban kitörnéd az ablakot a belső oxigénnel dúsított levegő kiszökne azon az ablakon és a bent tartózkodók olyan nyomás és légszegény viszonyok között találnák magukat egy másodperc alatt, amire nem készült fel a szervezetük. A szívbetegek azonnal meghalnának. De, neked kifejezetten lelkiismeret beöntésre van szükséged. Egyedül a gyilkos ösztöneid működnek hibátlanul - nem mintha őt aggodalommal töltené el, ha bárki is elpusztulna körülötte, a hangja tényfeltáró, a teste beleborzong a tíz óra gondolatába, nincs az a mosoly, amelyik ezt jóvátenné, hátrahúzódik, hogy a nő kiférjen, a padlón elnyomja a csikket, egyetértően hümmög, ő se szívesen hagyná a motorját a reptéren, bár aztán ott se lehet nagyobb baja, mint máshol, a biztonság csak egy naiv illúzió.
- Ó nem, ilyet nem játszunk - mosolyodik el undokul és valahogy mégis szomorúan. - Ha feltételeket sorolok, azokat kihívásnak veszed, hogy gyorsan kiforgasd, ellenem fordíts, és valahogy összemaszatold tökéletesen érthetetlenül. Nem, Miss Mengele - már nem érdemli meg a kíméletet, bár nem is dühös rá - egyelőre megfigyellek, te pedig igyekezz értelmes, egészséges, felelősségteljes harminc éves nő módjára viselkedni, akinek nem okoznak gondot a társadalmi elvárásoknak való megfelelések. Ebben az esetben nekem sem lesznek különösebb kívánságaim, és te sem érzed majd úgy, hogy korlátozva van az oly nagyra tartott nem is tudom mid - talán egy kicsit kioktató a hangja, de simán és egyszerűen fogalmaz. A lift után már a taxiban hátradől, alaposan megnézte magának a taxist.
- Praktikus leadni, de neked kell eldöntened, mert ha alakváltóval utazol óhatatlanul te is megbélyegeződsz, hogy perverz vagy, vagy szintén váltó. Nekem a fogaim nehéz, de nem lehetetlen rejtve tartani, viszont van igazolásom arról, hogy a börtönnek dolgozom, tehát rendvédelmi szempontból fegyelmezett, biztonságos, bűntelen - iróniával ejti a szót- alakváltó vagyok, így a karkötő csak pszichológiai hátrány, valójában nem jelent semmit nekem - kissé elmosolyodik. - A filmekben ezen a ponton vadul tiltakozom, de a filmekből azt is tudjuk, hogy ilyen helyzetben mindig a félreértésé a főszerep. Miről szól a konferencia? - a fél szeme az úton, és ő nem viszonozza a kérdés. Nem igazán érdeklik a macska feltételei, biztos benne, hogy azokat akkor is meg fogja tudni, hogyha nem szeretné, így nem udvariaskodik, csak engedi átcsordulni magán a kocsiba zárt utazás klausztrofóbiás utálatosságát.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-31, 12:49
Hjuj, valaki még mindig milyen dühös..konkrétabban persze valakik. Érdekes egy helyzetet teremtett nekem Séaghdha a választásával, annyi bizonyos. Bár nem igazán vethetem a szemére, nem ismeri annak a bizonyos találkozásnak az eseményeit. Ebből a perspektívából nézve magamat sem értem. Megcsókoltam az ajtómban ácsorgót, ráadásul még tetszett is. Ah, de hol van már a tavalyi hó, ugyebár..
- Ó, akkor maradunk a közvetett címzésnél, úgyis tisztában van a jelenlétemmel, nem igaz? Bizonyára már a lakásban lévő illat sincs ínyére. Ezt a melót vissza kellett volna dobnod. - fűzöm hozzá, mert hát ez így neki is melós, mindig rálépni az állatának a torkára ha az már nagyon kifelé kívánkozna, hogy leverje rajtam a múltkorit..aminek nem mondom, hogy nem állnék elébe. Megcsóválom a fejemet is, hát akkor nem iszik..legalább nem húzzuk az időt és nem teszünk úgy, mintha baráti kirándulásra indulnánk.
- És milyen jól teszed. Gyorsan tanulsz. - nem mintha bármim meg lenne mérgezve, de nem annyira számít jelen helyzetben, hogy miféle badarságokat gondol velem kapcsolatban. Munkát kapott, elfogadta, feltehetőleg nem ingyen, akkor ugyan mi a szarnak feszülnék meg azon, hogy fenntartsam a normalitás látszatát kettőnk között? Na ugye..
- Nem érzek semmilyen lelkiismeretfurdalást. Független vagyok és azt csinálom amit akarok. Ha meg penitenciára vágyom, elmegyek a templomba. - mert kezdjük ezt ott, hogy ez az én életem. És nem én kértem, hogy részt vegyen benne. Sőt Séaghdha-t sem kértem meg, hogy őriztessen mint valami múzeumi kincset. Azért hívtam fel, mert ez a..legnormálisabb közlési forma afelé, akivel össze vagyok kötve valamelyikünk életének végéig. Hogy el tudtam-e fogadni az egészet? Nem. Tele vagyok vele, nem tudom mit jelent még mindig, hogyan fog kihatni..vagy épp mikor fogok felrobbanni mint egy atombomba. - Tudod Mr. Inkvizíció, az a helyzet, hogy most én helyettesítek valakit, akinek egyszerűbb műszakot levinni mint eltűnni napokra. De nyilván ha már a seggedbe dugtad azt a jéghegyet amiről éppen szónokolni próbálsz, ilyenekbe nem gondolsz bele. Én meg nem magyarázom. - megyek be a kabátomért, ez a legegyszerűbb formája annak, hogy végre elindulhassunk. Hálás is vagyok az utálatáért, valahogy megnyugtatóbb, hogy nem zárul ránk a lakásom ajtaja. Intim helyem, a váram és ne fröcsögje tele az utálatával. Pont.
- Igen, kiöltözős. De neked csak fakultatív a dolog, nem kötelező érvényű. Ha nem akarsz, nem jössz. - hát győzködni aztán bizisten nem fogom, könyörögni neki meg főleg nem, úgyhogy ezen túl is lendülhetünk. A körbeírt, magasröptű okos gondolatra pedig felsóhajtok. - Tehát ha azt mondom, hogy sajtból van a Hold akkor leállsz kioktatni, hogy miért nem úgy van. - ó, igen..kimosolygom. Nem is tudom minek gondoltam egyáltalán, hogy ez majd működni fog, de itt haljak meg ha teret adok annak, hogy a piszkálásával tönkrevágja az utam. Mert attól, hogy történetesen egy géppel utazunk és egy szállodában fogunk megszállni, mi még nem együtt megyünk. Ez így most elég világosan le is jön, úgyhogy elhessegetem a dologból a normalitást mint illúzió faktort.
Az ajtóban felsóhajtok, majd a szomszédoktól elnézést kérek a neveletlen vendégem miatt aki szemetel a házban, úgyhogy visszamegyek és inkább felveszem a csikket. Még jó, hogy elvileg ő él emberek között. Kíváncsi lennék rá, hogy hol..vagy hogyan. Vagyis hmmm, nem..nem érdekel. Tennék még egy próbát, hogy akkor ez valahogy működjön, de..a dolog hasztalan. Úgyhogy csendben végighallgatom a "miért nem vagyok hajlandó normális választ adni" című fejezetet az Élie Perec könyvből és nyugtázom belőle magamnak a lényeget. - Mosom kezeimet, azt csinál amit akar. - kiváltok a tegeződés hazug barátságosságából, ékeljünk akkor be némi távolságot, sokkalta egyszerűbb lesz nekem is. Akkor valahogy berakhatom egy üvegvitrin mögé, ami ugyan mozog vele, de létezővé válik.
A taxiban előre ülök, mint mindig. Herótom van a hátsó ülésektől, na meg ha nem elöl vagy akkor hajlamos lehetsz elkalandozni út közben és tegye fel a kezét akit még nem baszott át taxis pár kisutcával a nagyobb díj reményében. Elgondolkodom azon amit mond, na meg így egyszerre meg is tudom, hogy börtönben dolgozik. Ez a múltkor valahogy kimaradt a beszámolóból. Nem teszem szóvá, kölcsönösen ismerjük egymás munkáját, 1-1, nem kell nagyon körbeírni. - Nem az én szemszögem a lényeg, ez inkább tájékoztató jelleg azt illetően, hogy ha csinál valamit odaát, akkor aszerint büntessék meg. Úgyhogy a körbeírás helyett csak egy igent vagy egy nemet szeretnék hallani. - príma, megy ez...redukáljunk egy kicsit, akkor könnyebben tudom kizárni és nem is fonom meg a szőnyeget az otthonosságra. Nem először megyek hosszabb útra, eddig is elvoltam egyedül, ő meg nem azért van itt, hogy velem beszélgessünk. Hanem mert Séaghdha azt mondta. Egy nem elfelejtendő komponens. Kényelembe helyezem magam az ülésen, az öv is inkább protokoll, feltehetőleg ha most szenvednénk balesetet, mi ketten biztosan túlélnénk. - A prediktív patológia új eredményei a molekuláris gyógyszerek tekintetében. - végtére is attól, mert mi nem lehetünk rákosok, még a kórházba bekerülő emberek sajnos igen nagy százaléka ezzel kerül be. És többek között nekem is feladatom, hogy segítsek rajtuk.
A reptérnél fizetek, az összeg meg normális, semmi okom felhúzni magam a dolgon. Kivesszük a bőröndöket a kocsiból  és rájövök, hogy legalább fél láda nyugtató kellene nekem ahhoz, hogy túléljem az utat a megjegyzései között barangolva. Előveszek egy cigit és rágyújtok inkább. - A karkötőt a bőrönd leadás előtt balra kell felvenni, ha mégis arra megy a döntés. - fújom ki a füstöt és ha megy, megy. Ha nem meg nem. Miután elnyomom a cigim megindulok befelé és felrakom a kis lakatot a bőrönd cipzárjára. Láttunk már furcsa dolgokat a csomagok körül. Höh. Leadom a kistáskám átvilágításra, még a kurva cipőmet is kénytelen vagyok levenni. De nincs nálam semmi, ami rosszat jelentene, szóval átsétálva a kis kapun vissza is adnak mindent. A kis kávézó felé veszem az utam, nem mintha ekkora mennyiségű koffein annyira sokat jelentene, de a sütemény jól néz ki. Ó, hogy ő? Hát rendel magának, a végén még arzént kérnék bele. Vagy mi lenne éppen az új kitaláció. Előveszem a telefonom, bah, remélem...időben elindulhat a gép is.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2019-12-31, 21:56
- Azt nem mondanám, hogy nincs az ínyére - ó nagyon is arra volna, bordó, piros, agyarakat dédelgető bölcsőjében mindig volna hely a nőstény cafrangjainak. - Komolyan úgy gondolod ez egy olyan meló volt, amivel ezt meg lehet tenni? - hosszan fürkészi a nőt, és kedve lenne kinevetni, de igazából nincs semmi nevetséges ebben. A szemén átvilágít a gondolat, hogy most borzalmasan naivnak tartja, de ezt nem teszi szóvá, mert erről beszélni csak adok-kapok lenne, fárasztó leginkább, de valószínűleg a szőke úgyis csak vitatná az álláspontját meggyőződés nélkül, csak azért, hogy megvédje az állítását.
- Ezen a világon akkor te volnál az egyetlen független lény. Hódolatom - ingatja meg a fejét hitetlenkedve, hogy ezt hallja, de az álláspontját már kifejtette, most a másikon a sor, és ő is ugyanolyan ingereltséggel hallgatja, mint amaz őt, hát mennyivel kényelmesebb volt szavak nélkül csókban, testben, akkor még értették is egymást, de azóta eltűnt amit csodált benne, és belőle vélhetőleg eltűnt az, ami vonzotta a tigrist, de hát, tudják mindketten, hogy ez kizárólag a nőstény választásának hibája, az állt közéjük. - Csak adtam lehetőséget, hogy az információt, amit el is mondhattál volna előzékenyen a fejemhez vághasd. Így sokkal jobb, nem igaz? - a hangja undok, de legalább nem tetézi mosolygással.
- Hát persze - fújja fejcsóválva ki a tüdejéből az utolsó füstkortyot, nem fárasztja magát azzal, hogy esetében a dolgok nem úgy működnek, hogy nincs kedve a kiöltözős bulihoz, szóval nem megy el. Feltételezi, hogy a nő is felfogja, hogy teljes fizikai képtelenséget állít. - Csak akkor, ha legalább olyan buta dolgokat mondasz, mint hogy sajtból van a Hold. Egyébként csak tájékoztatásul nem kifejezetten okos megoldás, hogy én ülök az ablaknál biztonságtechnikai szempontból. Az a védettebb pozíció, szóval neked kellene ott ülni - persze nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy ezen az estén ez még nem így lesz, mert a tigrisnek a saját döntései jelentik a világ középpontját és egy kissé nehéz lesz keresztülhúzniuk az akaratát. Talán nem is kell. Idő és tanulság függvénye az egész. Valamit elkezd mondani annak láttán, hogy a nő felszedi a csikket, de aztán visszanyeli a mondanivalót. Ma úgy uralja a bestiáját, és ez alatt nem feltétlenül a rozsomákot kell érteni, mint a börtönműszakok alatt, a fejét félrebiccentve hallgatja a hang színén, hogy valami megváltozott, a közéjük ereszkedett távolság pofátlan mosolyt csal a képére. Lám és lám, a nőstény ezúttal megsértődött, pedig a múltkor sokkal súlyosabb szavak hagyták el a száját. Nem nehéz kitalálni, hogy miért teszi, akkor őt támogatta a jövőtlenség varázsa, de most Séaghdha pórázra vetette ugyanúgy, ahogyan megtette vele is. Sajnálat helyett a bosszúvágyának égisze alatt kifejezetten elégedetten figyeli ezt a fejleményt, csendessé és figyelővé puhítva ragadozói lényét, ahogyan azt beharangozta, és el is várhatja magától.
- De igen, a te szemszöged a lényeg ebben a mi kis performanszunkban innentől kezdve. A te biztonságod és ha lehetőség van rá a szemszöged, hiszen az tarthat a leginkább biztonságban, ha a dolgok a kedvedre való mederben mennek, mivel nem vagy irányítható - ahogy a másik magázza úgy ő tegezi, egészen máshogy hangzanak ezek a formális formulák, mint Séaghdha szófordulatai, talán a módszert tőle tanulta a nő, hiszen a tigrisei közé tartozik, de más a hatás, amit elér vele, megnyugodva realizálja, hogy nem gerjed be tőle. Legalábbis egyelőre a taxiban nem. Ó, hogy a körbeírás helyett egyszerűen kellett volna válaszolni? Nyilvánvaló volt, hogy nem fog sikerülni. - Igen - kicsit hezitál, de kevésbé találja körülményesnek a megbillogzottságot, mint az esetleges későbbi magyarázatot.
- Ez mit jelent? - kérdezi rögtön a megadott téma hallatán szégyenkezés nélkül elismerve, hogy fogalma sincs arról, mit mondott a másik, addig is beszélteti, és nem ő nyitja ki agyaras pofáját, mindenki jól jár, jobban jár, ha inkább Ryenne szakmázik, és nem a csend ingerkedik az érzékeivel.
- Azt csak úgy megy, ha velem tartasz - mondja már odakint, olyan kényelmesen viszi a maga táskáját, unott szájnyalással, de éberen néz körül, a nyüzsgő embertömegbe szagol, és bár leplezi, a tartása megtelik feszült, mozgékony energiákkal, éber minden érzéke, noha lomhának, lustának, kicsit andalgónak is tűnik. Rágyújt a nővel együtt. - Különben a korábbi igen nem marad. Nem, nem áll szándékomban minden légvételed testközelből figyelni, de a repülőtér magas kockázati területnek számít - érvekkel támasztja alá a bizonyára bosszantó tapadósságát, kevés híja van, hogy a nyilvánvaló hamutartók helyett megint a földön végezze az a csikk. Kevés híja, de azért híja marad, bájos türelemmel tűri az átvilágítást, nem mosolyog túl sokat és főleg nem szívélyesen, szinte átsiklik rajta az emberek figyelme, és a vérállatok is így tennének. Maradéktalan elleplezi önnön állati mivoltát, hogy ne lobogjon figyelemfelhívó világító fáklyaként a nő oldalán az energiája. Mézes teát és mézes süteményt rendel, úgy foglalkozik a nassolnivalóval, mintha az lenne a védelmére bízott célszemély, hosszan ízlelgeti, főleg a szomszéd asztalnál ülő kislány örömére viccesen kis falatokkal vágva borulékony toronnyá a szeletét, alig pillant a nőre, megadja neki a távolságot, amit igényelt, és amúgy is a környezete jelenthet potenciális veszélyfaktort.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-01, 20:45
Nem, nem tudom őt hova rakni. Sem a rozsomákot. Már az is meglepő..vagyis nem..nem annyira meglepő, hogy tudta hol lakom. Valamiért ide akart talán jönni, vagy csak a tudás kellett neki, hogy könnyedén beállíthatna ha akarna. Bár kérdés, hogy miért...mármint mi célja lett volna vele? Megöl? Kétlem...valahogy erősen kétlem. Bár..senki nem tud arról, hogy mi ketten egyáltalán találkoztunk valaha a kórházban. Vagy, hogy ő járt egyáltalán abban a kórházban.
- Volt valami oka annak, hogy Séaghdha téged választott. Vagy netán rákényszerített a dologra? - a tekintetem kérdő..igazából nem tudok...túlságosan sokat róla, mégis mintha tudnék mindent. De miért Élie Perec? Lehetett volna mondjuk akárki más is, valamiért mégis a rozsomákot küldte mellém. - Mindenesetre a képességeidben biztos  megbízik. - ezt azért ne felejtsük el, mert valamiféle ismeretségük biztosan van, na meg ki tudja milyen mélyről jövő. Ki tudja mennyire minősül most a KM Séaghdha fülének? A végén még az is kiderül, hogy töviről hegyire el is meséli mit beszéltünk, mit csináltunk és merre mentünk. Reportol..rögtön feltámad bennem némi magas fokú bizalmatlanság irányában. Mindkettejük irányában. Hah..nem mintha nagyon kellene illúzió ezt az egészet illetően.
- Látom még mindig előszeretettel ironizálsz. - megcsóválom a fejem, ez jól ment neki a legutóbb is..a nagy szája vezetett el az egész végkifejletig és nem, nem a legjobb értelemben mondom a végkifejletet. Egyáltalán nem akartam, hogy idáig elfajuljon. Sőt, azt akartam, hogy mondjuk rögvest húzza el a szőrös mancsait a kórház környékéről. Hogy ebből hogy kerekedett ki az az egész..hát jó hogy már nem amúgy mindenért engem hibáztat. Vagyis..de, tuti mindenért engem hibáztat. És akkor én meg próbálok normális lenni, belepasszírozni a kedvességi formulákat is. Újfent mondom, minek? El kellett volna mondania Séaghdhanak, hogy mi történt. Rögvest másképp néznénk ki. Miért nem tette? És én miért nem tettem?
- Bla..bla..bla. Szereted rögtön úgy feltételezni, hogy biztos valami önző ribanc vagyok aki csak magával törődik, pedig aztán szegény, szerencsétlen világnak mennyi mindennel tartoznék! - igen, én is ironizálok, belefér, nem? Dehogynem. Nem, nem is értem voltaképpen min vitatkozunk most..már megint. Eddig sem értettünk egyet kábé semmiben sem. Egyáltalán semmiben.
- Ha lezuhan az a gép, teljesen mindegy. Egyébként meg ha lelőnek, ugyanakkora eséllyel élem túl, mint te. Nem? Valamint megnézném azt a terroristát, merénylőt, akármit amelyik csak úgy kiszed mellőled. - ebben elrejtek akaratlanul is némi elismerést, bár tény..védelmező színben sosem láttam még. Feltételezném talán, hogy egyáltalán nem is ilyen típus, de akkor meg megint jön a kérdés, hogy miért ő? Miért pont ő...
A csikket felszedem utána..mert hát ez az én lakóterem és ha szóba is hoznám rögtön jönne, hogy ez meg nem az ő munkaköre, nekem meg semmi kedvem megint fölösleges köröket futni ezt illetően, vagy úgy egyáltalán. Meddő ez mi közöttünk, megpróbáltam, nem megy, akkor legyen így. A szélmalomharc nekem sem kenyerem, soha nem is volt.
- Az én nézőpontom. - felhorkanok és inkább elindulok a taxiba, ez még hazugságnak is gyenge volt tőle, úgyhogy kár fecsérelni a szavakat. Ha az én nézőpontom érdekelne bárkit, ő nem jönne velem, Séaghdha meg nem pakolta volna a nyakamba. Hiszen könyörgöm, eddig is vigyáztam magamra, háttértámogatók nélkül is. De mindegy, ez az út már így fog lemenni.
- Rendben, akkor úgy lesz. - ha akarja a karkötőt, megkapja a karkötőt. Ahogy neki kényelmesebb. Nem tudom miért számítana ha engem perverznek vagy akármilyennek gondolnának. Azért a szexpartnereim megválogatását bízzák rám. Még akkor is ha előszeretettel billogoz mindenki mindenkit újabban.
- Azt, hogy a rákos betegek ne egy általános kezelést kapjanak, mint mondjuk a kemoterápia, hanem célzottan csak az ő daganatuknak megfelelőt, lévén mindegyik másmilyen és máshogy is viselkedik. A cél az lenne, hogy elérjük a személyre szabott kezelést. - ha akarom ha nem, ebben lelkességet hallhat. Bár ezt sem tudom miért kérdezi meg egyébként, valahogy kötve hiszem, hogy érdekli a munkám.
- Ha feltétlen szükséges. - biccentek, de olyan szintű feszültség szaladgál bennem, hogy egy bányabillencsnyi nyugtatót és kevésnek éreznék, hogy mondjuk kiüssön az út hátra lévő részére és csak Londonban a szállodában kellene felkelnem. Elnyomom a cigim, kicsit furcsállom, hogy nem látom eldobni..úgy látszik ezzel is csak az én életterem tisztelte meg. Komolyan megőrültem. Tuti. Bent a lány hát inkább szép mint okos, vagy csak unott..mindegy.
- Módosított foglalás, Keith néven. Karkötőt vennénk fel. - kedélyes a kérdés, hogy melyikünknek lesz én csak fejjel intek, hogy akkor bizony a férfiasabb tagunknak. A csaj eléggé rutinból csinálja, semmi megjegyzés. Aláírás és már teszi is fel KM csuklójára. Államilag felügyelt alakváltó. Pff, szerintem egy ostoba megbillogzás és máris belém hasít, hogy nekem is fel kellene vennem, de nem maradhatok a rendszerben semmiképp. Tessék..íme Élie Perec, életem fricskája. Meg sem jegyzem, hogy sehol egy merénylő...de inkább nem jegyzem meg, csak a kávézóba sétálok csokitortát enni. Extra habbal. Kapok tőle teret így csak egyszerűen..kicsukom a külvilágot és olvasom a konferencia anyagát. Nem volt rá valami sok időm, bár még előttem áll tíz óra. A gyereknevetésre nézek fel és...a meglepődés talán egészen enyhe szó arra amit érzek. Lám, szórakoztat egy gyereket. Majdnem el is lágyul minden vonásom..hát igen, nem szentírás, hogy mindig...seggfejnek kell lennie mindenkivel. Elég ha csak velem az. Megiszom a kávémat is és egy seggfejnek érzem magam amiért...megzavarom a sütievős idillt, de mennünk kellene és sorbaállni a géphez.
- Csak nyugodtan fejezze be, addig foglalok helyet a sorban. Pont rám fog látni. - mielőtt még megint a biztonság jönne előtérbe, szóval felveszem a kabátom meg a kistáskám és kimegyek, hogy kiderüljön méretileg jó-e a kicsim vagy nem. Sóhajjal üdvözlöm őt magam mögött. - Cserélhetünk helyet a gépen. - kicsit rövid, kicsit semmis..de legalább átgondoltam. Testőr és ha ő attól nyugodt, akkor legalább csak 1500 másba tud belekötni engem illetően. Nagy nehezen feljutunk, szóval már csak kétszer ellenőrzöm hova kell ülni és be is mászom az ablak mellé, ahogy megmondtam. És most...megkérdezhetném, járt-e már Londonban meg ilyenek, hogy tetszett neki. - Bírja a londoni közlekedést? - nézek rá végül, mire eltalálom a kényelmes pózt a széken. Törökülésben jobb lenne, betakarózva. Kinézek az ablakon. - Úgy értem van-e tapasztalata benne. - átfogalmazom. Ha meg nincsen, akkor én vezetek. Bekapok egy rágót, rühellem ha bedugul a fülem felszálláskor. Iszonyatos mélyet sóhajtok. Remélem..aludhatok egyet, addig meg marad a könyvem. - Jó utat.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-05, 17:27
- És én megpróbálok nem csalódást okozni neki - a vámpírnak, aki megbízott a képességeiben, természetesen, ferde, sokszínű kékben játszó pillantást vet a nőre, de nem mond ennél többet. Nyilvánvalóan nem mondhatja, hogy rákényszerítette. Lehetőség volt. Ha Ryenne nem akar tudomást venni arról, hogy másféle kényszerek is léteznek, mint az olyan, amiben a fejéhez tartják a pisztolyt, akkor lelke rajta, nem kell, hogy megértse, hogy nem mondhatott nemet a vámpírnak, még ha akart volna sem. De miért akarta volna? Az emberi életet élő Ryenne Keithet kísérgetni annak nyilvánvaló bosszúságára egyáltalán nem a legrosszabb feladat, amit a rozsomák elé sodorhat az élet. Jó neki itt. Így. Majd a repülőn fogja bánni ezt az egészet, amikor emelkedés közben a gyomra a nyelvtöve felé indul, és csak abban reménykedhet, hogyha lezuhannak víz felett teszik, mert arra holmi józan paraszti ésszel lát esélyt, hogy túlélje. De repülni nem tud. És a földbe csapódás akkora sebességgel talán szintén megölné. Nem, kifejezetten nem Ryenne, és a viharosan szagló érzelmei a legrosszabb kilátások a jövőre nézve.
Megvonja a vállát, kár volna tagadni, nem ígéri meg, hogy visszafogja majd az ironizálást, de még az is lehet, hogy megteszi.
- Elvégre a szemébe hazudsz a világnak, kijátszod a szabályait, ráadásul nem csak az embereknek, hanem a saját fajtád számára is ártó célre használható szert hoztál létre. Mindegy milyen célból, a hatás az hatás, a kiszolgáltatottság és a visszaélésre lehetőség ezen nem változtat. Te magad formázod a képet, amit látok belőled, nem én. Ami nekem tetszett volna az az önző ribanc, akinek megvoltam, és jó volt, mert biztos vagyok benne, hogy jó lett volna - vérforralóan ábrándos a hangja, bár nem sírja tele a párnáját egy elmaradt aktus miatt, azért még mindig piszkálja a fantáziáját a bőrére tapadó száj, az egymás árnyaira fogcsattogtatva vetődő bestiák fülledt bundaborzolása.
- Technikailag a dolog lényege, hogy ne lőjenek le, de persze valószínűleg ezen a repülőn tényleg nem fog semmi történni - elmosolyodik, ő se hisz az ilyen terroristákban, de nem azért van itt, hogy higgyen, hanem hogy cselekedjen, de a dicséret jól esik, mindenkinek. Még neki is.
Mély levegőt vesz és elszámol háromig látványosan, mintha egy nehezen kezelhető gyerekkel volna dolga, aki csak szó szerint érti a szavakat, aztán tort ül a diadalon, hogy sikerült magában tartani ami kikívánkozott. Nem is felejtett olyan sokat.
- Ez elég logikusnak hangzik, miért nincs így már réges régen? - nem tud róla, mert nem része az egészségügyi rémálomnak, kimaradt minden rosszból, így naiv rácsodálkozással firtatja az orvostémát.
- Feltétlen szükséges - bólint, és a nővel ellentétben ő teljesen ellazultnak hat minden szempontból. Mintha az elrejtett állatság azt is jelentené, hogy nem egy gomolygó idegbeteg az esetek java részében, de ő az a fajta aki már megszokta a saját feszültségét. Egy jól nevelt állat ha felhúzza az egyenruha cipzárját amíg ki nem vetkőzteti valami belőle, de a megbélyegzés, vagyis felkarszalagozás gesztusa ehhez kevés, még ha a maga módján roppant sértő is. Engedi, hogy kiüljön az arcára az ellenszenv, de odatartja a kezét azok nyugalmával, akit ennél sokkal súlyosabban is megláncoltak már, így értékeli, hogy most nem annak van itt az ideje. Bár a kávézóban ráhúzza a dzsekije ujját a mutatós jelre, hogy ne tudassa a gyerek anyjával példának okáért, hogy az ordas farkassal áll rokonságban, ami ugye okvetlenül elviszi a Piroskát meghágni az erdő mélyére. Nem, ő nem ilyen, de az anyai fantázia nem válogat.
- Mhm? - pillant fel, megnyalja a száját, a kislány elfancsalodik, mert feláll rögtön, és be is fejezi a sütievést egy nagy falattal, de hát a szájáról jól tudják, hogy milyen nagy, így ha nem is patent szorosan, de azért a nő nyomában járva idő előtt véget vet a jó mulatságnak.
- Örülök - jelzi csendesen a helycserére, igazán nem vádolhatják azzal, hogy nem becsüli meg azt, amit kap. Apróság, de fontos lehet, inkább csak szertartás, elégedetten lepakolja magát amikor lehet, pedig már fel-felmorgott miközben a hátába ékelődött egy izzadt seggfej, jelezve, hogy a zen állapotnak is van határa nála. Egyből hátradől az ülésén, mint aki lezárta sorompóval Ryennét és perjel vagy aludni készül. A kérdésre azonban teljesen éberen les rá, mielőtt körülhordozná a pillantását az oldalszomszédos ülések felé. - Jártam már ott, és vezettem is ott, de nem az a legnagyobb erősségem. Nagyon kell koncentrálnom az útra, a kanyarokra, hiányzik a rutin - ad szabatos választ, amennyire lehet.
- Jó utat - viszonozza a jókívánságot, bár elmosolyodik, mintha csak azt jelezné, hogy nem szabadul meg tőle ilyen könnyen a nő, persze kérheti hogy hallgasson, valószínűleg megteszi neki. - De mielőtt meghalnánk egy repülőszerencsétlenségben kíváncsi lennék, hogy mit derítettél ki a húsomból, véremből, összességében mire voltak jók a mért adatok és minden más a legutóbbi kis közös afférunk eredményeiről.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-11, 11:20
Vajh miféle felsőbb hatalom küldte a nyakamra őt, a vámpírt meg a vadászt?? Komolyan. Semmi másra nem vágyok 20 éves korom óta csak arra, hogy ne buzeráljanak, ne akarjanak irányítani, legyen meg a szabadságom, élhessek egy normális életet amiben azzal vagyok akit választok, normálisan tudok bejárni dolgozni. És mindegy, hogy Mr. Értékrend mit magyaráz itt a fülembe az ajtóból, kurvára mások vagyunk mi ketten. Szerinte én vagyok itt az alakváltók sátánja, ami nyilván így is fog maradni a fejében, mert ő a dolog másik oldalát látta, a számára rosszabbikat. Ebben volt némi direkt, mert a kurva önérzetembe gyalogolt bele.
- Ezt hányszor akarod még nekem elmondani? Tudjuk, gonosz vagyok, aljas vagyok, az én hibám lesz ha a vadászokhoz jut a cucc amit csináltam estébé estébé. Tudjuk. Ami amúgy nem így lesz, lévén nincs jelen vadász amikor kapom a telefont, hogy segítenem kell mert valaki megsérült és nincs orvos a szőrös világon. - persze a többiek mindig elfelejtik, hogy patológiára szakosodtam, nem sebészetre de hát általában ez senkit nem érdekel. - Az lett volna. - ennyiben meghagyom, igen túlságosan rákattantam azokban a szépséges, véres pillanatokban, de nekem elég rövid idő alatt át tud váltani a fejem racionálisba ha hagynak gondolkodási időt.
Abba se akarok belegondolni, hogy pont ő majd elém áll ha gond lesz. Inkább nevelési célzattal hagyná az elején, hogy lássam is mi történhet. Szóval megint itt állunk valami hülye sakk játszmában ahol úgyse tudunk úgy lépni, hogy ne változzanak a felállások valaki javára. Az asztaltól nem lehet felállni döntetlennel.
- Reméljük erre nem fog sor kerülni. - ugyanis a jelenlétemben nem lett kimondva, hogy mégis miért szán mellém a város ura testőrt. Gyanítom Malac nem tudja, hogy pontosan mi közöm van hozzá, tehát mások sem. Senki sem. Egy szőrös titok vagyok a metafizika világában. - Tudod egyáltalán miért kell mellettem lenned? - vagy csak igent mondott mert nem volt más választása? Meddő ez az egész, de ha már így esett akkor menjünk Londonba, valahogy csak túlélünk pár napot egy városban meg légtérben anélkül, hogy lerombolnánk a helyiséget ahol vagyunk.
- Mert minden ilyenhez idő kell. Arra is idő kellett, hogy a daganatok mibenlétét felismerjék, jelenleg viszont minden csak tesztfázisban van. Kísérletiben és idő kell, amíg valamerre ez elmozdul. Utána pedig függ az adott kórház anyagi helyzetétől, az államtól és a támogatásoktól, hogy ki tud az új kezelésekre ráállni. - mert persze drágák lesznek, mindig azok. Másféle vizsgálatok fognak kelleni és ja, patológusból nincs tömve az ország. Mindenki inkább sebész, fogász, szemész, nőgyógyász meg ilyesmi akar lenni, a szövetekkel bíbelődés és az okkeresés nem mindenkinek mániája. Engem viszont ez nyugtat meg kihívási szempontból.
- Hát persze, hogy feltétlen szükséges. - holott mindketten tudjuk, hogy ő is el tudná intézni két perc alatt, de nem akarok fennakadást a reptéren. Így is szólhatna a jegye mondjuk egy másik üléshez, elém, mögém és akkor az illúziója meglenne az egyedüllétnek, igaz rozsomákszagú illúzió lenne, de az enyém lenne. Mindegy, túléljük és magához képest tényleg jól viselkedik. Azt meg sem kérdezik, hogy milyen alakváltó, rendben van-e vele egyébként úgy minden, a csaj sem dob meg szemöldök emelgetős pillantásokkal, hogy vajon dugok-e vele állati alakjában is. Semmi ilyen. Rutinos. Ez tetszik.
A kávézós idilliért sajnálkozhatnék, de nem kérem tőle, hogy pattanjon fel rögtön. Csak a fejem csóválom. Kár, hogy nem tárgyaltuk meg azt a szabály dolgot, pedig kellett volna. Mindkettőnk érdekében. Sokkal jobban tudok működni előre lefektetett dolgokkal. Tudom, már megint én vagyok elbaszott ebben az egészben. Felmegyek a gépre és próbálom türelemmel kezelni a szerencsétlenkedő sort. Hallom mögöttem a halk morgást, épp csak megérintem a csuklóját hátranyúlva. Tudom, pont nem az én érintésem bír nyugtató hatással rá, csak jelzek.
Leülve megküzdök a helyhiánnyal, pedig nem is nőttem olyan magasra mint mondjuk a mellettem ülő. A fejemet a támlának támasztom és onnan nézek rá. - Akkor majd én vezetek. - elgondolkodtam egyszer, hogy Angliába kellene költözni..ez már csak gondolat maradhat. A kérdése pedig ...vagyis inkább a kíváncsisága telitalálatos. Azt hittem nem fogja érdekelni a dolog, egyáltalán nem fogja. Muszáj vagyok közelebb hajolni hozzá, hogy lehetőleg ne mindenki hallgassa már meg. - Egészséges, erős.. - jó ettől a ténytől nem kellene ennyire ájuldoznom mondjuk - és ugyan csak három tesztet futtattam le, de egy csomó dologra immunis az ismerteken kívül. - ahogy a cápák agyát tartják a rák ellenszerének egyik alapjának, úgy egyébként az alakváltók is sok mindenen tudnak segíteni. Ez más kérdés. - Fajának tökéletes példánya. Mondhatni. - emlékszem a rozsomákra még metafizikai síkon is nehéz eset, bár gondolom a makacs gazdája is tehet róla. - Nem gondoltam, hogy rá fog kérdezni. - visszadőlök a saját helyemre, lévén a gép elindul. Bekapok egy rágót, rühellem ha bedugul a fülem. Felé nyújtom, mindenkinek más szeánsza van az ilyenekre.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-11, 14:56
- Ahányszor csak szükséges, amíg úgy nem látom, hogy érted. Nyugi már, te is minden percben emlékeztetsz arra mekkora hiba volt begerjedni tőled, nekem is szúrja az önérzetem - a legközönségesebb, undok hangot választja a szavaihoz, de azokat jól megválogatja, miközben a nőt nézi, bár nem mereven, egy kicsit sem provokálóan. Pedig a szavai provokálnak, de a testbeszéde nem, komolyan gondolta amit vállalt. A nőt megvédeni a feladata, vagy ha nem is fenyegeti semmi, megadja neki a védettség lehetőségét, ha esetleg mégis történik valami, például pont a közelükben tör ki a harmadik világháború. Valahogy valami elbaszott módon vicces is. Őrzi, mint egy rabot a börtönben, akarata ellenére, de a bűnei miatt jól megérdemelten. Csak éppen ez a börtön meglehetősen mozgékony.- Ne legyél naiv Ryenne. Aki hív téged telefonon az tudni fogja, hogy van egy szered, amivel meg lehet bénítani az alakváltót és beszélni fog valakinek róla. Vagy maga a megbénított alakváltó. Vagy egy szemtanú. Nem lesz a te titkod, ha használni akarod és égsz a vágytól, hogy használd, megoszd, haszonra fordítsd. Mások pedig majd meglátják benne a kínzó lehetőséget, amit a magam bőrén tapasztaltam - nem mondja neki, hogy égesse el, semmisítse meg a formulát, mert ez csak a filmekben, sorozatokban válik be. A valóság egészen máshogy működik, ott a kártékony dolgok menthetetlenül elterjednek, mert a szeretkezz ne háborúzz jelmondatot szívesen ültetik át emberi nyelvekre úgy, hogy abból az jöjjön ki, végül is harc közben is lehet szexelni, amúgy is, a 21. században még mindig van aki nemet mond egy olyan együttlétre, ami kölcsönös beleegyezésen alapul. Mint a doktornő. Akiben mélyen minden igent mondott. Vagy valami tényleg nagyon elbaszódott a börtön ezüstszennyezett falai között az érzékeiben, és már nem ismeri fel az igen és a nem, a beleegyezés és az erőszak közötti különbséget.
- Védettnek akar tudni - egyetlen pillanatnyi hezitálás után válaszol a Város Urának szándékait érintő kérdésre, anélkül, hogy megnevezné a szőkét, fürkésző pillantást vet a nőre, fellobog benne a kíváncsiság, engedi, hogy érezze, de nem engedi eluralkodni magán - ám nem nevesítette a lehetséges veszélyforrásokat. Megteheted te, hogy beavatsz. Lehetséges de nem feltétlenül biztos, hogy megnöveli a hatékonyságot, ha arcot is keresek a tömegben nem csak ellenséges szándékot - legszívesebben azt felelte volna, hogy a nőt felületesen ismerve egyáltalán nem csodálkozik azon, ha meg kell védeni a maga ellen hangolt jóravaló férfiaktól, de nem mondta. Lám, amikor jófej, az igazából sose derül ki, mert a leggálánsabb gesztusok némák, elárulni őket pedig egyet jelent a kizsigerelésükkel. Képmutató, bosszantó emberi értékrendek.
- Mhm - figyelmesen hallgatja a kis eszmefuttatást az előadásról amire tartanak, vagy a komplex téma azt sejteti, hogy inkább előadás sorozat, és amennyire telik tőle megjegyzi a szavakat és összefüggéseket, ha esetleg valaki beszélgetésbe elegyedne vele, noha nem valószínű, tudjon mit hozzátenni. Ez az a társaság, amiben se okos, se szép nem lehet, de nem is azért megy. Epéskedhetne azon, hogy bezzeg az emberi faj halandóságát mennyire a szívén viseli a nő, miközben a saját faja fejéhez fegyvert szegez, de megkíméli mindkettőjük idegrendszerét, így is pattog annyi feszültség közöttük, ami csoda, hogy nem viszi le a profi kisasszony fejét, akitől a mivoltát jelző karszalagot kapja. Nem, ő a pult mögött egy metafizikailag süket és néma térben dolgozik, valószínűleg nem sokkal lelkesebben, mint egy adóhatósági ügyintéző, aki az ügyfelek panaszait papírozza álló nap, az alakváltó téma is csak azoknak izgalmas, akik benne vannak, és azoknak, akik áldozatul esnek neki. A kislány például nem áldozat és ő sem, bármilyen jól is elvolt a kávézóban, ha Ryenne megy, ő is megy, bár szinte hallja a homlokráncolást, ahogy olyasmin akad fenn, amire Élie egy gondolatot sem veszteget, mert nincs min fennakadni számára, ellenben a morgása a meglepő érintéstől egy csapásra abba marad. Mondhatni beleszakad. Mintha elvágták volna, és örül, hogy a nő nem látja az arcát ezúttal, mert mire láthatóvá válik, már ura a vonásainak, semleges, derűs, kényelmes, de nem, tényleg, a legkevésbé se a nyugalom hallgattatja el. A nyugalom az alfa közelében csak auratakarta illúzió, mint egy természeti képpel megfestett panelfalrész.
- Semmi kifogásom ellene - jobban tud figyelni, ha nem a vezetés köti le az érzékeit, ez tény, és nem érzi magát férfiatlannak attól, hogy nem ő fogja a kormányt adott esetben, bár a szűk ülésköz mindent megtesz azért, hogy valahol elakadjon a vérellátása és megváljon a kedvenc szerveitől, faszból a nyakán is hord egyet amolyan tartaléknak.
- Belepirulok - csúfondárosan elmosolyodik, de Ryenne felé hajtja a fejét, hogy bizalmas összebújásuk megadja a látszatot, bár valóban elég intim témáról beszélnek, szó szerint mélyre hatolnak őbenne. - Bár egy pillanatra azt hittem az állatról beszélsz, de aztán rájöttem, hogy magázódsz velem, just for fun. Az erőm, egészségem és a jószág tökéletessége gondolom annak köszönhető, hogy már majd harminc éve be vagyok fertőzve - felvezetés és emlékeztető, bár kétli, hogy a nő elfelejtette, amit mondott, noha látja, hogy vannak dolgok amikről szívesen elfelejtkezik. A kéjvágyról, például. - Miért ne kérdezném? Az én húsom, az én vérem, az én állatom. Sőt, van még kérdésem - rápillant, egy köszönő biccentéssel elfogadja a rágót, a szájába löki, bár ő általában a hagyományos megoldások híve, ha fáj a felszállás hadd fájjon, majd elmúlik, de ha jó szívvel kínálják, akkor ráharap a mentolra, ami száműzi a szájából a méz édesét. Nagykár. - Kifejezetten az érdekel, hogy a vizsgálataid lehetőséget adnak-e arra, hogy kideríts olyasmit, hogy mondjuk előállhat-e valamilyen mentális megbetegedés az állatnál, ami okszerűen kihat majd rám is. A kora miatt. Amolyan elbutulásra gondok - nem kér engedélyt arra, hogy felvázolja az elképzeléseit.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-19, 12:31
- Hiba? Nocsak. Akkor az maradjon is így. - gondoljon csak hibának, valaminek amit utálhat akkor hamarabb ledobjuk a helyzet kényszeres béklyóját. Majd elzarándokolok a Mesterhez az alkalmas időben..ami amúgy nem létezik, mert nekem sose alkalmas odamennem..de elmegyek és megbeszélem vele, hogy nem megy, hagyjuk. Nem kell testőr, meg chip meg semmi. Kitalálunk egy rendszert, mint ahogy a felnőttek szokták csinálni. Azt pedig őszintén nem szeretném ha a nekem vakkantgató mindenről tudna amit csinálok. - Az ismétlésről leállhatsz, nem kell papagáj. Sőt, a testőr nem ítélkezik. - hát én is tudok geci lenni. A testőr csak van, csendben. Mint néma árnyék. Legyen az, hát milyen jogon osztja nekem az eszet? Igen, igaz történt ami történt és hiba volt az injekció..de nem akartam, hogy elmenjen. Nem akartam elengedni. Pedig kellett volna, néha túl hamar baszom fel az agyam ilyeneken. - Tehát fogalmad sincs, hogy hogyan dolgozom. - zárom rövidre a katasztrófa emléletet amit legyárt. Persze megteheti ő is, hogy elhinti amit megtudott erről a cuccról amit csináltam és akkor valóban szembe kell nézni a dologgal. Végtére is, miért is kellene nekem megbíznom benne? A válasz, semmiért. Remek..tényleg el kell mennem a Cirkuszba..biztos lehet beszélgetni úgy is, hogy két méter táv van közöttünk. Vagy három.
- Ilyennel sajnos nem szolgálhatok, lévén nem érzem magam veszélyben, eddig sem éreztem. A város ura talán kicsit túl... - mmmm, mi is? - aggódó bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Ebben nem tudok segíteni. - mert már azt sem igazán értem, hogy miért kísér el a világ végére. Nem nyilvános ez a dolog, mármint, hogy kije is vagyok konkrétan a város urának. Azt sem tudom ennél fogva, hogy milyen veszélyeket sejt égben, földön, levegőben..de próbálj meg meggyőzni egy majdnem 2000 éves mestervámpírt arról, hogy nincs igaza. Szerintem azóta is ott állnánk és kettőnk közül én érezném magam szarabbul a szükséges evés-ivás és egyéb funkciók miatt. Ő pedig állna mint egy szép szobor és gyönyörű körmondatokba foglalná egyre és egyre, hogy miért jobb az úgy, ahogy ő elgondolta.
Lelkes vagyok egyébként a konferencia miatt és ezt Perec sem tudja elrontani akármennyire is igyekszik. Az előbbiekből kiindulva amíg egy hibának lát élete folyamában, addig nem fenyeget az a veszély sem, hogy bármi történik. Akár rossz, akár jó. Egyenlítői vizeken evezünk áramlatok nélkül. A kerekded nullán. Bár elvileg ennek így is kell lennie. Nem tudom, utoljára Lazarusnál kaptam figyelő szemeket a nyakamba, de ott azért, hogy nehogy megszökjek véletlenül. Egyszer nem történt meg, el is mentem. És mennyivel jobb döntés volt? Nem is tudom. Néha elmerengek rajta, hogy nekem nem való a szabad lét. Még mindig nem. Akkor lennék kiegyensúlyozott, ha kapnám a tiltásokat, a sok szabályt. Már a hegek sem látszanak meg akkorról amikor tanultam helyesen ülni, elnyomni magamban a tigris dühét. Ó, mindent elraktam. Egy beteges múlt fájó memoárjai ízléses bársonydobozban tartva. És elzárva a széfembe. Szigorúan.
Majdnem mint a karperec amit a rozsomák tudhat magáénak. Nem mintha a pulóvernél látszana, de nem is az a lényeg. Csak azért kell, hogy tudják. Mindenki mindent csak tudni akar. Ebben talán én sem különbözök. Hálás vagyok a gépen, némán és magamban, hogy a morgás befejeződik. Úgy belenyúlnék és csak metafizikai kézzel túrnék bele az állat bundájába. Na, ez az ami nem fog megtörténni. Több okból sem. Emlékeztetem magam arra, amire ő is emlékezteti magát. Hiba voltam. Vágjuk is el akkor gyorsban.
- Kitűnő! - felderülök, úgy szeretek vezetni. Igaz odaát nagyon furcsa, de attól még vezetés és rossz nem tud lenni. Különben is Anglia gyönyörű ország. Nem mondom, hogy nem furdalja az oldalam Írország..főleg mióta tudom a vámpírtól amit tudok..de azt hiszem az kicsit bonyolult lenne. És a legkevésbé sem ajánlott. Mindegy is, koncentráljunk a helyzetre. A kérdésére, amiről azt hittem inkább nem akar tudni. Hazudnék arról is ha azt mondanám, hogy nem kóstoltam meg megint a vérét. A teste nélkül viszont..nem volt annyira jó. Úgy volt az igazi. Mff...pszt. Azért is hajolok közelebb, mert ha van rajtunk kívül alakváltó a gépen, akkor legalább az ne hallgasson ki mindent.
- Könnyebb magázódni. - a helyzetre való tekintettel mindenképpen. Nekem kell, akkor a hozzá köthető emlékeim intenzitását lecsavarhatom, rájuk húzhatom a doboz tetejét és arra még rá is ülhetek. Biztonsági zóna. - Valószínűleg igen, ehhez lehet köze, hogy annyira eggyé vált már az ember és az állat, hogy szó szerint húsig hatoltak a változások. - a véréből persze azt néztem ki, hogy milyen maga a rozsomák jelenléte benne. Mennyivel másabb az enyémtől. Időben hamarabb volt túl az alakváltáson mint én. Igen..már megint vért vettem magamtól is, de hát segíts magadon a tudomány meg szájba vág ha hülye vagy. - Csak tessék. - nem mondom, hogy nem lep meg, bár kényelmetlen, hogy távot próbálok tartani tőle erre majdnem a nyakába mormogok válaszokat. Hát ez nem távolság. Egyáltalán nem. Mély levegőt veszek. - Ahhoz..ő kellene nekem. Talán jelentkezett valami..ami korábban nem volt? - teljes és színőszinte érdeklődés van bennem. Nem szoktam interjúvolgatni ilyen régi motoros váltókat. Ritka az is, hogy valaki üti az öt vagy épp a tíz évet. - Bármilyen részlet lényeges lehet. - a hangszín meg olyan, mintha a nemibeteg gondozóban ülnénk és azt elemezgetnénk, hogy csak felkelt és voilá, tripper. Tényleg kell minden részlet. - Erre szívesen vállalkoznék, de ő nem örülne nekem. - amint azt a lakásomon ki is fejtette. Pedig annyira lenyűgöző az az állat, pofátlan agresszív szőrlabda és fuh..szeretném újra látni. Félő fájna, sőt biztosan..bár Élie erős személyiség akit egy ilyen kaktuszmalac edzett meg. Mentális síkon talán elég erőt tud kifejteni, hogy túléljem a randit. Izé, vizsgálatot. - Mondjuk még a sérülés is megérné. - szorítok rá a karfára. Tényleg megérné. Látni, megérinteni és megint belefürdeni abba a vulkáni forróságú erejébe. Öhm. Vagyis gondolom...
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-25, 11:12
- Így? A faszomnak se hiányzik, hogy így maradjon - furcsálkodó pillantást vet a nőre, mert az az ő érzéklete szerint egy nagyon beteges dolgot akar úgy hagyni, ahogy van, betegesen, ami nem illik nemhogy egy egészségügyi dolgozóhoz, de egy egészséges nőstényhez és egészséges alakváltóhoz sem. Persze el kell rugaszkodnia attól a gondolattól, hogy egészséges, hiszen hiába a szép látszat, ő tudja a legjobban, hogy belülről mennyi, de mennyi alma rothadt, és csak a töredéke ül ott a börtönben náluk. És azok is mind úgy látszatra jól néznek ki.- Ismétlés a tudás, és te meg lófaszt sem tudsz arról, mint csinál egy testőr - gúnyosan elmosolyodik a semmibe puffogtatott okosítás hallatán, amit nem vesz zokon, és csak a mimikájával fűzi az elhangzottakhoz azt a kommentárt, hogy Ryennének szemlátomást fogalma sincs arról, hogyan működik a valóság, ha úgy gondolja, hogy a "hogyan dolgozom" megvéd egy ilyen titkot, mert ezt már elmondta.
- Az a legjobb, ha nincs miért aggódni, nekem is az a kedvezőbb - oszlatja el a félreértést, hogy ő esetleg vágyná a konfliktust a nő biztonsága körül, de ahogy rápillant érzékeny állati orrok számára szinte szaglik, hogy nem egészen hiszi el ő azt, hogy a szőke ne tudná megnevezni a fenyegetést, amitől a város ura esetleg féltheti ezt az injekciókezű bárányát. Némi paranoiával a legtöbb ember is el tud képzelni magának olyan ellenségeket, akik ellen legszívesebben testőrrel védekezne, legyen az egy zaklató, pénzkunyeráló beállítottságú anyafigura, egy őrült ex, vagy a sarki koldusasszony, aki utánaköpött, amikor a hallójáratába mélyre applikálva a fülhallgatót elhúzott mellette, pedig átkokat helyezett kilátásba arra az esetre, ha legalább egy negyeddollárossal nem támogatja meg a magas művészetét. Hiszen az embereknek törvényekre és börtönökre van szükségük fenyegetésképpen ahhoz, hogy ne öljék, gyilkolják, kínozzák halálra egymást, mindenkinek vannak ellenségei a puszta létezése miatt. Kétli, hogy Ryenne kivétel lenne. De ha nem szolgál nem szolgál válasszal, titkai mindenkinek vannak, amik általában megbosszulják magukat a legrosszabb pillanatban. Majd résen lesz, hogy ne járjon olyan rosszul.

A saját gondolatai nem vezetik bonyolult utakra, éberen figyelés közben amúgy sem segítene, ha elterelné a saját figyelmét az őket körülvevő közegről, így nem csak fizikailag, de mentálisan is csendesen foglalja el a helyét a nő mellett, és még akkor sem tűnik különösebben töprengőnek és gondterheltnek, amikor felteszi a kérdéseit abban a témában, amiben az látszólag egyáltalán nem számított rájuk. Ez az egyetlen dolog, ami a mai napon őszintén meglepi.
- Lelked rajta - engedi oda a könnyítést, bár a kisördög ugrálni kezd az egyik széles vállán, hogy nosza rajta, tegye nehezebbé, mutassa meg neki, mennyire nem könnyíti meg a dolgokat a magázódás, hogyha beleveti magát abba, hogy megnehezítse, és várja ugyan, hogy a kisangyal megjelenjen a másik vállán, várja, várja, és várja, de mert az a válla van közelebb a tigrishez, az angyal tartózkodik attól, hogy kettőjük közé szoruljon, vagy ki tudja, lehet, hogy az angyalok sose voltak vendégei.
- Vannak bizonyos.. hm. Változások. Nehéz eldönteni - válaszolni akar arra a kérdésre, amelyik olyan látszólag bizalmas témát feszeget, ami indokolatlan közöttük, de nem ez torpantja meg a nyelvét, hanem a fogalmazási tehetetlenség. Tapasztalatok ide vagy oda, nem igazán szokott senkivel sem társalogni önnön alakváltó lényének problémáiról, hogy elmondhassa, mi az, amiben szerinte vizsgálatra szorul, és ami aggasztja még őt is. Persze az aggodalmat sose vallaná be olyan őszintén, mint Ryenne teszi a vágyakozással, a szent kutatási őrülettel, amitől máris felcsillan a szeme, és azt a sérülés szót úgy mormogja a szája, mint egy buja ígéretet.
Távolság, heh? Elvigyorodik csendben maga elé, kívülről nézve úgy festhet, mintha valami nagyon érdekeset és erotikusan vicceset duruzsoltak volna egymás fülébe, de a szörnyű valóság az, hogy ezen a hozzáálláson nevet fel prüszkölve, és a korábbi elhatárolódáson.
- Először is: az az állat nagyon örül mindennek, amit szétmarcangolhat. Neked is, mert jó okot adtál rá. Ő ettől boldog. Vagy valami olyasmi. Másodszor is, a múltkor említettem, hogy nem az a klasszikus falkás életpályát futottam be vele, ami általában meghatározza az alakváltó normális viselkedését, bár egyszer volt egy bandám - az övé volt, mind az övé volt, még amelyiket nem is ő fertőzte, de az erejük ott volt benne, ott volt körülötte, a fújtató, acsargó állatok tömege, amik készek voltak majdnem minden pillanatban ugyanolyan erővel egymásnak esni a Hold alatt, mint bármi másnak, és fúriaszerű sötét, erőszakos kis szellemekként csak a közös elhatározás, az akarat tartotta meg őket abban, hogy ne így tegyenek, hanem a farkasvonítás felé rohanjanak az éjszakába, mint egy suta futású hadsereg, egy vérvágyó áradat. - Az utóbbi időben mintha szocializálódna. Elfogadóbb lenne. Veled is inkább kíváncsi mint agresszív volt, persze a kettő nagyon közel esik egymáshoz. Mintha lehiggadna. Vagy lehetséges, hogy megöregszik és haldoklik? Kihalhat az állat az emberből? - biztos ostobaságnak tűnnek a kérdése, de van valami a hangjában, hogyha a nő kineveti akkor lehet nem áll jót magáért, mert nagy alapossággal, megfontoltan válogatja bizonytalan szavait.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-25, 13:33
Erre azért felkapom a fejem. Épp most mondta lényegében, hogy hibának gondol. Sőt, akkor meg mi kifogása van az ellen, hogy így is maradjon? Sokkal egyszerűbb lenne mindkettőnknek. Nem fogom soha mondani sem neki, sem a gyóntatómnak aki nincs, hogy vegytisztán gerjedtem rá és ilyen alakváltónál már hosszú évek óta nem fordult velem elő. Idegen alakváltónál. Ez megijeszt, nem tudom mi van velem mostanában. Jobb ha..eltereljük innen az egész beszélgetést. Vagy másképp érti? A franc vigye az egészet. Őt is. A vámpírt is. Miért kell ilyesmivel vívnom?? És miért a két lábon járó kérdőjellel kell elmennem egy ilyen hosszú útra? - Múlt időbe tetted, tehát már túl vagy rajta. - foggal-körömmel én. Nincs ezen mit cifrázni, mármint elsőre felizgattam, ő is engem..de az egy olyan helyzet volt. Volt. Igen-igen, volt. Többször meg nem lesz.
- Nem-e? Szerinted nem kaptam soha figyelő szemeket a seggembe? - egyedül az egyetemen nem. Csak nem klasszikus értelemben voltak testőrök. A mindig figyelő alakváltók akikben a mester megbízott. Oltári volt..ja nem. Nem tudom mit rágunk ezen. Nem volt jó ötlet az egész, de azt mondja nem mondhatott rá nemet. Akkor majd én elrendezem és huss kényelmetlen feszülés a gondolatokban. Ő egyébként is valami nagyon végletes pólusok között rángat. Egyik pillanatban szeretném beleverni a fejét a falba, egy szegekkel kivert falba, a másikban meg csak mormognám, hogy dugjon már meg végre és ne filozofáljon annyit.
- Tudtommal tényleg nincs semmi. Séaghdha velem sem osztotta meg a dolgot. - elő is veszem érte, hogy ha elvileg erről nem beszélünk közöttünk, márpedig nem tesszük és még kevésbé jelentjük be, akkor kicsit túlárazottnak tűnhetek bárki szemében egy testőrrel. Ha még a pomme de sang titulusát viselném, érthető lenne. Bár akkor meg ott élnék a Cirkuszban és ő maga figyelne. Nem is tudom melyik az ijesztőbb. Egy valami lenne, pontosabban valaki. A mumusom. A legnagyobb félelmem. Most miatta? De hát..hüm, lehet beszélnem kellene neki egyszer arról, hogy mit tettem azért, hogy ne ismétlődjön meg a múltbéli sorsom. Vele azonban ezt már nem tudom megtenni. Pedig meglehetősen kecsegtető volt a lehetőség pár éjjellel ezelőtt, vagy pár héttel ezelőtt is. Meg úgy egyáltalán. Séaghdha egy vámpír, nekem meg ezerrel utálnom kéne. Miért nem megy hát? Szopat a kozmosz, kétségtelen.

A tíz óra hosszúságra nyúló repülőúttal kapcsolatban is ezt érzem, annak dacára, hogy Élie teljesen normális férfi benyomását kelti bárkiben, aki látja őt. Csak én érzem úgy magam mint akinek a feje felett ott van egy felhő és folyamatosan villámokat szór egyenesen az agyába. Ezek a villámok pedig belőle jönnek, még ha nem is csinál semmit csak jelen van. Katasztrófa. Mármint én vagyok katasztrófa. Ő is csak egy férfi, kezelni kell a felállt helyzetet és ennyi. London is le fog menni gond nélkül. Mire meg eldöntöm, hogy kizárom a hátra lévő 9:52 percre, megszólal. Kérdez. És olyat, amire nem tudom azt mondani..hogy nem. - Istenem.. - igen, amúgy nehéz lemagázni..a kezemben volt a farka könyörgöm, ő maga pedig teljesen kiszolgáltatva annak az agyfasznak ami a kutatási svungom. Néha mintha nem lennék egészen önmagam. Vagy két én lenne. Három, a macskával együtt.
- Igen? - tényleg kíváncsi vagyok, nagyon mélyről vagyok az. Az a rozsomák és ő..együtt valami nagyon érdekes, nagyon kívánatos, nagyon veszélyes mixtúra, amit le kéne lökdösnöm az asztalról nem pedig magam elé húzni. Tényleg nem gondoltam, hogy érdekli amit csináltam..mármint a mintáival. De ez, hogy az állata talán öregszik..nagyon érdekes. Belemászom az aurájába, bele tudnék suttogni a fülébe..sőt, teszem is, hogy ne halljanak minket. Kívülről tényleg normálisnak tűnünk. Együtt utazunk. Lehetnék a rokona, a barátnője, a felesége..akárkije.
- Te álltál az élén? Meséld el, milyen volt akkor vele. Mit éreztetek. - a falkák energiaáramlása, hát elég varázslatos dolog. MÉg akkor is ha a létra legalján ülsz és csak cseppentenek belőle. Olyan hálás voltam érte, korábban sosem éreztem..vagy lehet mégis, de semmi emlékem nem volt róla. - Milyen volt miután már nem volt.. - meséljen hozzá még egy infót, mindent kell tudnom. Szeretném. Jó, legyen..akarom tudni. Nem tehetek róla. Az ő hibája, csakis. Hallgatom azért, minden szavát próbálom megemészteni, belenézni magamba vagy azokba akiket ismertem és ismerek és régóta váltók..bár Élie ebben is elég nagy egyediséget képvisel.
- Nem, olyan nem lesz. - zárom ki az utolsót, nem mosolygom ki hát elég logikus kérdés. - Elvileg az állatnak is vannak szakaszai, a tiéd lehet, hogy most ért el abba, amikor nem támadólag kezel mindent és mindenkit maga körül. - ez még reális is lenne, hiszen a rozsomák is tisztában van magával. Az erejével. Képes felmérni a környezetét. Valóban, velem sem agresszív volt. Elég éteri pillanat volt meglátni, megérezni a szagát, hah..különleges volt, igen. - Sokkal lassabban öregszenek, mint mi. Rajtunk sem annyira látható a folyamat, mint mondjuk egy átlag halandón, de azért létező dolog. Te is idősödsz, evidensen ő is. Az életvonal végét, már ha nem erőszakos halálotok lesz...akkor együtt fogjátok elérni. - ez elég költőien hangozhat talán, de attól még így van. Ismertem egy elég idős leopárdot. Már a haja is teljesen ősz volt. Már nem ő volt a vadászataik vezetője, de figyeltek a szavára. Bölcsebbé válunk az állat meg tapasztalatokat szerez. Persze Malac...nem él falkában, nála teljesen más. - Talán az is lehet, hogy túl régóta van egyedül.. - ezt óvatosan mondom, hajlamos azért tőlem mindent félreérteni, ráadásul szándékosan jóformán. Mmff, erről majd később. - Találkoztál mostanában alakváltóval közelről rajtam kívül? - ezt már tényleg lényegében a bőrébe suttogom, neki képes vagyok valamiért egyszerűen mondatba rakni még ilyen helyen is, hogy ja amúgy alakváltó vagyok. Ez valahogy...nagyon...különös. - Tényleg látnom kell, keresünk rá alkalmat odaát. Tudom, hogy képes vagy őt uralni. - így nem félek attól, hogy kibelezve végzem az erdőben, bár még okozhat meglepetéseket. De nem, nem hiszem. - Persze csak ha benne vagy. - ennyit a távolságomról, meg a magázódásról. Mondom...valami van velem a közelében, a faszt bele az egészbe. Mindegy. Legfeljebb kiröhög. A gúnyolódásainak úgyis kedvelt célpontja vagyok. Mindenesetre erőltetni nem fogom rá. De már a gondolattól is mocorognom kell. Izgatott vagyok? Ugyan..én?
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-01-26, 21:48
- Néha tényleg elcsodálkozom, hogy ismered-e egyáltalán az angol nyelvet. Vagy én beszélem-e - a látszat ellenére tényleg ez a válasza a nem is kérdésre, mintha nem kapcsolódna hozzá szorosan, de valójában igen, jelzi, hogy felfogta, hogy mennyire elmegy a nő mellett annak a jelentése, amit ő kimond, de ezt már nem fejti vissza, mert itt állnának az ajtóban reggelig, bár igazából nem az idő hiányzik, hanem a hajlandóság.
- Figyelő szemek a seggedben, mhm - hosszan, mélyen hümment, és elmosolyodik, kissé gúnyosan, lesiklik a pillantása a nőn, bár az említett segget éppen nem veheti szemügyre, gondol rá - Igen, ennél jobban nem is igazolhattad volna, hogy fogalmad sincs arról, miről beszélsz, ha a "figyelő szemek a seggedben" számodra a testőr kategóriába esnek, de megmagyarázza az egész hisztérikus attitűdöd - tudja, hogy mennyire fölényes fasznak hangzik most a hangja, de egy icipicit sem zavarja, kifújja a levegőt elnyugodva, sok mindent nem ért, de ezt legalább igen.
Jóváhagyóan biccent. Séaghdha. A nő szájából is kifejezetten dallamos a neve, ez az egyetlen lényeges információ ebben a közlésben.

Civilizált ember benyomását kelteni nem nehéz abban a percben, ahogy az ember elengedi azt a gondolatot, hogy ő nem tartozik ide közéjük, hogy még a gondolatait is szabályozni kell, mert egy vadállat vágyai, akarata és ösztönei lapulnak benne. Túlfeszültséget generál vele, szükségtelen. A legtöbb ember sem olyan civilizált, főleg nem a koponyáján belül, mint ahogyan azt mutatja, de biológiai sajátosságaik miatt ugyanúgy ülnek le egy székre, hajtogatják be a lábukat a szoros ülésközbe, és vigyorognak, amikor a társnőjük az istenüket emlegetik, pedig nem történt semmi más, mint két alfa aura összesimulása. Rövidre zárják egymás energiáit, és csapdába ejtik saját magukat abban a bűvöletben, hogy nem engedhetik szabadon a feszengő bestiákat, ez a küzdelem pedig velük marad akkor is, ha leeresztik a fegyvereiket, és nem nehezítik meg egymás dolgát. Látszólag a legnagyobb különbség közte és mindenki más között csak a kivillanó hegyes fogazat futó magamutogatása, mert a káröröm, az nagyon is emberi tulajdonság. Éppen csak ki nem kuncogja. Nagyon-nagyon kíváncsi hogyan fog elsülni ez a távolságtartási kísérlet, és tényleg, rajta nem múlik a siker. Nem nehezíti meg jobban, mint amennyire a puszta közelsége természetesen lehetetlenné teszi. Még a végén kiderül, hogy a nősténynek van mit tanulnia az alakváltókról. Az élőkről, és nem a biztonságosan felpipettázott kis sejtsoraikról!
- Egy kicsit túlságosan hosszú lenne most közbeékelt elmesélésnek, és nem is tudom volna-e valami jelentősége. Vagy meg akarom-e osztani veled - nincs ellenségesség a hangjában, bár ahogy a nő közelebb hajol ő is kissé megfeszül ültében, lassan, erőszakosan lassan veszi a levegőt, hogy megszokja az illatát, amit a gép zárt légterében nem halványít el semmi, nem hord el a szél, és nem nyomja el egy másik jelenlét sem, legalábbis hacsak nem rejtőzik valaki nagyon jól, kettecskén vannak szörnyek ezen a járaton. - Az én bandám volt, igen, és valami egészen rendkívüli, valószínűtlen élmény az egész, de nem volt vele más az én kapcsolatom, mint előtte, vagy így mostanában. Nem voltak nehézségeink. Tele voltunk tetterővel, és ezt ki is éltük, folyamatosan tevékenyek voltunk - a szó mind emberi, mind állati értelmében. Nem kísértette enerváltság, unalom alapú impotencia, tehetetlenség és elkeseredés. - Utána egy darabig űzött a vággyal, hogy szerezzek másik bandát, harapjak, vagy hódítsak el egyet, elég zűrös teliholdakat rendezett, ide kellett hoznom St. Louisba, ahol rozsomák legjobb tudomásom szerint ebben, de még az előző században sem nagyon fordult elő, mert erős farkasterület ahhoz, hogy feladja végre - mert ő viszont, ő nem akart látni senkit, aki kicsit is hasonlít rá. Na tessék, és akkor jöhetnének a kérdések, hogy miért nem. De ez pszichológia, és őt a fizikai elváltozások érdeklik, úgyhogy a nőstény túl sokat kérdez ahhoz képest, amit tudni akar tőle, de ő kezdte a kérdezősködést, úgyhogy nincs oka megmorogni, főleg, hogy nem nevette ki, amikor lehetőséget adott rá, tehát uralkodik magán. Szusszan.
- Ebben kétlem, hogy van valami természetes szakaszolás. Egy rozsomákról van szó, nincs semmi, de semmi logikus oka arra, hogy ne támadólag kezeljen mindent. Ő ilyen. Ilyennek is kell lennie, mielőtt kifejlődött volna, gyerekkoromban is a támadás volt az alapállapota - és a vámpírok szerint, akik nevelték is ilyen. Ezt találták olyan elragadónak benne, a vadságát, a kiszámíthatatlanságát, persze nem ez volna az első dolog, amiről kiderül, hogy a vámpírok a saját kedvük szerint manipulálták, de nehéz a régi megszokásokat elengedni csak úgy. Hiszen ő maga is így fogadta el az állatot. Ő maga is így idomult hozzá, hogy ilyennek kell lennie. Indulatosnak. Hirtelennek. Agresszívnek. Akkor önmaga. Anélkül mi marad? Egy rakás nyomasztó kérdőjel.
- Elég kizártnak tartom, hogy nem erőszakos halálunk lesz - mosolyodik el kissé gúnyosan, mintha valami nagy butaságot hallott volna, de nem időzik sokat a képén a kellemetlen ívű szájhúzás, mire a nő felé fordítja a fejét már nyoma sincs. Belehallgatózik az óvatos hangjába, láthatóan összeráncolja a homlokát, és ezen a ponton neki is feltűnik, hogy bár ő kerülte, hogy tigrisnek nevezze a nőt, Ryenne alakváltóként hivatkozik magára, mert valami máris változik benne a közelségétől a békés üldögélésben, ez nem az a pillanat, amire le tudna csapni, elrágódik a felvetett kérdésen, megemeli az állát, és mert a nő egészen ráhajolt, hogy forró bőrén keresztül forralja a vérét a szájközelségével, hát kénytelen megsimogatni az állával a homlokát, haját, olyan közel van.
- A természetfelettiek börtönében dolgozom, elég sok alakváltóval van dolgom nap mint nap egészen közelről - és még a nyáron ott volt az a vörös prosti. Meg a vérfarkasok az erdőben, akiknek egyszerűen engedte, hogy nekimenjen az állat, pedig ez annyira nem vallott rá. Lehet nem is az állattal van a baj, hanem az emberrel? - Mit értesz közelről találkozás alatt? Testi kontaktust? Az is gyakran előfordul - egy sóhajjal ki akarja tisztítani a tüdejét, de a forró levegő csak megkavarja a szőke haját, tigrisszagból egy mikromolnyival sem lesz kevesebb a levegőben.
- Látni akarod a rozsomákot? Ryenne... mi van, a konferencián tartanak nagyketreces állatbemutatót is? - csattintja össze a fogát, de nem mondhatni hogy haragjában, felemeli a kezét, finoman megfogja a nő vállát és visszatolja a helyére az ülésbe, mert a kettőjüket elválasztó karfa föléhajlásuk kockáztatja a józan észt, meleg fogással ülteti finoman a helyére, de a távolság ettől nem lesz nagyobb. - Én benne vagyok, bár szerintem nem ez a legjobb ötleted az idén, és a részletei a dolognak nagyon érdekelnének. Képes vagyok visszaváltozni, akkor is, ha nem akar engedni, de az uralom egy nagyon nagyvonalúan használt szó. Azt teszi, amit az ösztönei diktálnak neki, ami én vagyok olyankor neki, az olyan, mint ő most nekem - a ragadozó benne, amelyik még mindig Ryennére hajol, a szűk ülébe beszorítja, a karjára fogott kezeinek fogása erős marad funkcióját veszítve is, az arcán simító lélegzet a rozsomáké, életlen fókuszú pillantása, kitágult orrcimpái, amik szimatolják a leküzdött távolságot.
... a rohadtélet - zökken vissza a helyére, pedig az egész mozgás nem volt olyan nagy hála a helyszűknek. Csak egy ráhajolás. Akár a becsatolt övét is ellenőrizhette volna. Akár.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-05, 19:20
Szeretném érteni, hogy miért nem tudok vele zöldágra vergődni. Mondunk egymásnak valamit ami lepereg a másikról, felteszünk egy kérdést valahová a táblára, amire érkezik egy valamilyen válasz és kezdődik elölről az egész. Nagyjából 20 éves koromig minden lépésemről tudtak. Valaki mindig, utána kamilláztam a magasságosnak, hogy milyen különös érzés odamenni ahová akarok, ráadásul akkor amikor akarok, mert akivel éltem egy ember volt, férfi, emberi szükségletekkel és bioritmussal. Ha nem számolunk ezt meg azt persze. Egy hónapig tartott legalább, hogy ne úgy várjam, mint valami idomított és hálás bejárónő. Meg kellett szoknom, hogy nem vár el ilyeneket. Most itt van Séaghdha és a testőr kérdésköre. Neki is van, már megszokta, túl van rajta. Minden ilyesmin túl van. Vajon én megszokom ezt?

A jelek szerint őt sem tudom megszokni teljesen. Kizökkent, valami egészen mást hoz felszínre mint kellene. Úgy érzem magam, mint egy zacskó popcorn amit kedvére rázogat a mancsaival és hiába kapaszkodom a puffasztott kukoricaszem kezeimmel bármibe, menthetetlenül csúszom kifelé. Mert Malac igazi alakváltó, vállaltan az és erre én sose voltam képes. Persze ha bármilyen más munkát végeznék, akkor nem számítana és talán minden másképp alakult volna az életemben. Rohadjak meg azért, mert volt egy álmom amiért megtettem minden lépést amit csak lehetett. Erre tessék, átlibegtem a bűvös 30. évemnél és ilyenek történnek velem. Mestervámpír, egy idegesítő seggfej rozsomák, akit a lábaim közé duruzsoltatnék inkább, mert szópárbajban csak egymás agyát tudjuk felbaszni...és oké, félig jogos, hogy ennyire utál. Meg hibának gondol. Engem a legtöbben annak tartanak. Valahol pedig bánt, hogy így van..lehetett volna ez teljesen másképp is. Ha időben elhagyja a helyiséget. Vagy be sem jön. VAgy...vagy...vagy, sok a vagy. Így történt..és ezzel kell működnünk. Ezért lep meg rettentően, hogy pont tőlem kérdez ilyet.
- Jelentősége mindennek van, a legapróbbnak tűnő dolgoknak is. - teszem hozzá halkan, ezért szokták mondani, hogy ne hazudj az orvosodnak. Teheted a papodnak, a párodnak, a barátaidnak és bárkinek, de az orvosnak ne. Nem mintha felkent dokija lennék...sőt csak azért vagyok tisztában a vérképével és úgy általában mondjuk a veseértékével, mert elvettem tőle azt, ami kellett. Akkor most mi vagyok? Mfff, elmerengek az illatában pár másodpercet, gurgulázom vele.
- Tudtam, hogy lennie kellett valami ilyennek. - szerencsémre nem látja a mosolyomat, de éreztem az erejét és őszintén kár lett volna elfecsérelnie a magányosságra. Hogyne lett volna az a szőrös disznó elemében, amikor a vezetői jog megadta neki, hogy azt és úgy rúgja seggbe ahogy akarja, ha megsértette a szabályait. Tudtam, hogy erős..éreztem.
- Miért döntöttél úgy, hogy többé nem...? - elég evidens kérdés szerintem, bár valóban ez sem tartozik a szigorú értelemben vett tárgykörhöz az alapkérdést illetően. Viszont arra nyilván van magyarázat, hogy miért zárta el malacot ettől. Be kell fékeznem a gondolataimat, hogy ne kezdjek róla tévesen feltételezgetni. Ne akarjam a szájába adni, hogy mellőzzem a hirtelen levont igazságomat. Ha valamit megtanultam a kis párbajaink során az ez. Folyamatosan félreértjük egymást, vagy legalábbis úgy tűnik.
- De van. - sóhajtok egyet a nyakához hajolva, ott van az a dög a felszín alatt, de vajon mennyire igazak rá KM állításai? Tényleg ebből áll ki csak? Hogy mindent támadólag kezel? Vagy ő valami egészen más és csak a gazdája emeli belé ezt a viselkedésformát? - Hogy megmaradt ilyennek és mivel egyedül van, nincs is miért finomodnia. - én sem tudtam milyen tigrisek között lenni igazából, egészen St. Louisig. Pedig a Kékség...olykor eléggé egy fellengzős szuka, ráadásul a világ nagy részére tökéletesen érdektelen. A tigrisek energiája viszont a zsigereibe lett injektálva. Megnyugodott, csak az én bensőm lázadt az igazságtalanságok ellen. De én...mi a fasz ellen nem lázadtam fel életem valamelyik pontján?
- Arra akad némi esély. - ezt azért egy suttyó mosollyal jegyzem meg. Elég jól ért ahhoz, hogy percek alatt felvigye a pumpát az olyan türelmesnek látszó szerzetekben is, mint én. Láttuk mi lett a legutóbb is. Mire most is eldöntöm, hogy ékelek be távolságot kettőnk közé, ami már csak egyébként az is röhej, mert egy végtelennek tűnő fél óráig minden porcikája felett szabad rendelkezési jogom volt, meg is csókoltam..és még a farkát is kézbe vettem. Nem csinálhatok hát úgy, mintha valami idegen lenne a piacról akivel összefutottunk a hagymáknál...tessék, már mondom, moondom, hogy kiborít.
- Ó ! - formálom meglepettbe az ajkaimat is, mármint tényleg meglepődöm, nem gondoltam, hogy a börtönben dolgozik, ahová akkor sem tenném be a lábam ha engem akarnának odavinni. Kicsit túl nyilvánvaló lenne a mibenlétem. Pedig biztos érdekes hely azzal a kavalkáddal amit a falai között őriz. És csakis meglepődöm..nem az  teszi, hogy képes hozzámérni, még ha csak kis felületen is. Egyáltalán nem mászik végig rajtam a lényének jelenléte. A legkevésbé sem. - Illik hozzád az a munka. - olyan halk vagyok, a fülébe súghatnék. Vagyis rá. Pedig nem kellene, a használati utasításban világít a felirat. - Igen, azt értem. - nem mintha velem annyira annak minősülne, vagy mégis? Nem tudok semmit. Maradjunk a tényeknél, koncentráljunk erre. Vagyis, hogy ápol testi...na jó, kapcsolatokat más alakváltókkal, ha már rozsomák ugye nincs a városban. Akkor lehet mégsem áll túl stabilan az elméletem. Hiába, nem természetfeletti biológus vagyok, csak egy patológus. Mindent én sem tudhatok.
- Látni akarom, nem szeretem a feltevéseket sokáig görgetni. Azt szeretem amit láthatok, megfoghatok, megnézhetek. Megélhetek. - abban pedig hinnem kell, hogy együtt vannak már annyira régóta, hogy nem hagyná neki, hogy leharapja a fejemet. De azt sem mondom, hogy nem leckéztetne meg. - Nem, de ha ráhúzunk egy napot, teszünk egy kis kitérőt. Nem akarok ketrecet sem. - a malacot akarom a szabadban, az erdőben kint. Látni, hallani és érezni. Erre visszatol a saját térfelemre, mintha rosszat csináltam volna. Lehet tényleg azt tettem. A távolság úgy néz ki leginkább szó szerinti működésben érvényes, nem így. Mert jön velem, az energiája a szabad bőrfelületeimen pattog végig. Ettől mondjuk nem kéne gyorsabban vennem a levegőt, de mégis megtörténik. - Ki kell.. - fújom a levegőt, vagyis nyelem inkább..jézus.. - mennünk egy erdőbe. Ezért mondtam, hogy ráhúzunk egy napot. És..mi ő neked? - olyan vészesen, nagyon közel hajol. A lehelete melegíti az arcom, vele lélegzem és még csak igazán nem is sikerül ezt elég hamar észrevennem. Most ő az ösztön? Nyelek, meg még egyet. A kezei szorosan tartanak, nem jó, Malac..nem szabad! Akaratlanul mozdulok, hogy érezzem, mennyire is van köztünk a rozsomák. Az orromba is kúszik az illata. Itt van...bizony. Pedig mit is mondott még a lakásomon? Hogy örülne ha..széttéphetne? Bah.. Úgy szűnik meg az egész, mintha elvágták volna. Kiszakad egy sóhajom, a tigris csattintja a fogait. Mozdulatlan maradok az ülésben. Mi volt ez? Mert belelépett.
- Semmi baj. - dehogynem - Ez csak... - nem tudom mi volt. Realizált a kaktuszmalac? Felismerési távolságba helyezett magának? Élie volt az ész, aki eltolt, ő meg az ösztön aki jött utánam? Lökődünk egyet, elindul a gép. Leszállni biztosan le fogunk. - mindegy. - támasztom a fejem a támlának, nagyot sóhajtva lehunyom a szemem. A felszállás olyan egy hülye része az egésznek. Ráejtem a kezem az övére, kicsi a karfa. - Arra gondoltam, hogy két ponton mennénk be. Vagy követlek. Egész jól járok..halkan. - így még ha a mögöttünk vagy előttünk ülők hallanak is, nem tudják kivenni miről van szó. És már megint elterelem a témát. - Van nálad öltöny? - beszélek, addig is jár a szám, addig sem fog bedugulni a fülem míg elérjük a magasságot. És még terelek is, pedig...arra készülök, hogy kimenjek az agresszor kaktuszmalaccal egy erdőbe. És ettől még a talpam is bizseregni kezd.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-08, 14:28
- Nem mondták még neked, hogy aki túl sokat tud, az okosabb, ha elhallgatja, mert egyesek ok nélküli nyomozgatás eredményének vélhetik? Ezért is kell neked testőr - mormogja csendesen, mert egy pillanatra reflex-szerűen rajta is úrrá lesz a paranoia, hogy honnan tudhatta? Nem mintha szégyellené, de egy kicsit mégis elrejtené, csak hogy ő maga se gondoljon arra, hogyan lett vezető. Lehetett volna másként, persze, megvan benne a potenciál, azt mondják, még mindig meg lehet benne, de hiányzik az emberi részéből az akarat, az építeni vágyás, a tartás, a hit, a vágy, az elfogadása annak a kötöttségnek, miután minden más kötöttséget levetett magáról, hogy boldogan boldogtalanná válhasson. Nem, ezt valószínűleg képtelen lenne elmagyarázni Ryennének és nem is akarja, még ha a félbehagyott kérdése ezt a témát is feszegeti, és arra választ ad. Nem hamisat, de nem is teljeset.
- Nem akartam meghalni harmincöt éves korom előtt - a legtisztább igazság szavai ezek, nincs egy szívdobbanása sem, amelyik hazudna, és persze lehet, hogy a puszta élethez való ilyen mértékű ragaszkodás gyávaság, de vállalja, hogy inkább összerágja annak az arcát, aki legyávázza, minthogy engedjen a huszonegyből, vagy éppen a harmincötből. - A rozsomák, ha önmagát adja hevesen leéli az életét egy viszonylag szűk körön belül, sok konfliktussal, én viszont nem akartam azelőtt így végezni, hogy egyáltalán megtudnám milyen a világ a vámpírok teremtette mikrokozmoszon kívül, amiben éltem. De technikailag elmondhatjuk, hogy eleget láttam, ideje bandát alapítani, és meghalni negyven éves korom előtt - kivillantja a fogait elmosolyodtában, és teljesen lehetetlen eldönteni, hogy komolyan beszél-e mert ő maga sem tudja, hogyan áll a dologhoz.
- A rozsomák a rozsomákok között még ilyenebb, erőszakos, elfajzott, kizárólag annak köszönhető, hogy még nem haltunk ki, hogy valamiképpen van belátása a legtöbbünknek az emberi énre hallgatni és elfogadni a védelmet amit a saját természete ellen való közösségi érzés nyújt, de sose olyan hatékonyan, mint a farkasok esetén. Igazából a rozsomák a legigazibb magányos farkas - azért beszél ilyen sokat, hogy elterelje a figyelmét a nyakába hajolt nő közelségéről, kitágulnak az orrcimpái, beleszimatol és persze összefut a szájában tőle a nyál nyája.
Sokatmondóan elvigyorodik arra a fene nagy egyetértésre az erőszakos halálának témakörében, rozsomákéknál így megy ez, baljós végzetárnya és rút halál, és mindjárt mosolygósabb a kedve, még ha ezzel a választékos úrinőt a társaságában suttyóságba döntötte is.
- Közös vámpírunk nem említette? - mondjuk Ryenne meglepetése önmagában is azt állítja, hogy nem, a meglepettség szemlátomást meglepettséget generál, nem gondolta volna róla, hogy nem tudja. - Nem is tudom, hogy ezt az erőm bókjának vegyem-e, vagy a bentlakók mentalitását idézve elkönyveljem, hogy szerinted is fajáruló fejem van, hogy képes vagyok rá - hezitálnak a gondolatai, nem forr fel a közelségétől, de olyan ez, mint a már gyöngyöző víz buborékolása a fazékban. Akármelyik pillanatban feldobhatja a fedőt és kitörhet alóla, hiába veszi le a gondos háziasszony a lángot a minimumra, vannak olyan tényezők, amiket egyszerűen nem befolyásolhat semmi sem.
- Ryenne. Konkretizáljunk. Mit akarsz látni? És akkor elmondhatom, hogy mi az, amit valószínűleg látni is fogsz belőle és nem fogsz látni. Ha elengedem a rozsomákot megkeres, megtalál, megkerget. Vagy ki tudja, lehet szerelmet vall amilyen megbízhatatlan manapság - gúnyolódik a bundásállaton egy kicsit erőre kapva, hitetlenkedő pillantást vet a nőre. - Ha nem akarod ketrecbe tenni semmi mást nem kaphatsz tőle, mint ami a természetes mivolta. Az pedig nem sok lehetőséget ad elmélyült vizsgálatokra. A minap néztem egy természetfilmet, a természetes rozsomákokról se tudnak túl sokat a 21. század kutatói, mert egyszerűen nincs mód a megfigyelésükre. Ha megfigyeled akkor kiváltasz belőle egy reakciót, egy ellenforradalmat, egy magad felé irányuló vadászösztönt. Nem csak te. A világon mindenki - árnyalja a dolgokat fürgén, mert egyszerűen meghallgatja a nő elméjében kibontakozó árnyas erdei illúzióvilágot és nem hiszi el, amit hall, közvetlen közelről belebámul az arcába, elkalandozik a pillantása a vonásain, kifújja rá a reszkető, reszelős levegőt, aminek mézes sütemény és teaillata van a rágó alatt, de az alakváltó orr elég érzékeny ahhoz, hogy mindezeken túl érezze a felparázsló vér meleg fűszerszagát, a nyilvánvaló felajzottságot, ami már ott bujdokol a húsban, mintha a kérdésre volna válasz. De persze a kérdésre van most válasz. - Ő most nekem a rosszakarat, ami arra sarkall, hogy csináljak valami közbotrányt veled, aminek hála kidobnak minket a repülőről, de az is lehet, hogy örökre eltiltanak mindkettőnket az utasokat veszélyeztető magatartás miatt. Persze nem azt mondanám, hogy bomba van nálam, hanem talán megharapnálak. Teszem azt. Ötlet szinten - de hogy ez a gondolat milyen közel van a felszínhez azt doromboló hangján túl mi sem mutatja jobban, minthogy a pillantása lemozog a nyak területre, ahol harapna. De most nem a rozsomák az úr, az ember úrrá lesz rajta, és persze semmi baj, de valahol igenis baj van, és leginkább az a baj, hogy nem teszi meg, mert ilyen átkozottul jó fiú. Lehunyja a szemét, hátradönti a fejét a saját ülésébe süppedve miközben a gép nekiindul, hogy maga alá gyűrjön egy kontinensnyi távolságot, egy végtelennek tűnő óceánt, amin keresztül annak idején ő maga is érkezett, bedobozolva egy hajón átszelve a nagy atlanti vizeket, hogy aztán itt kössön ki emellett a nő mellett a visszaúton, bizsergő, fegyelmezett agresszióban pácolódva.
- Miért? Hova mennénk be két ponton? Az erdőbe? Akármilyen halk is vagy, tudja, hogy a közelében kell lenned, keresni fog. Természetesen nincs nálam öltöny - felpillant valami mulatságosan elkerekedik a szeme. - Kellene? - mordul olyan hangon, ami szavak nélkül is részletesen taglalja, hogy erről bizony illett volna előzetes tájékoztatást adni, többek között ezért kellene szervezettebbnek lennie egy ilyen kirándulásnak.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-10, 23:54
- Semmiféle ok nélküli nyomozgatás nincs ebben. De akinek ilyen ereje van, azt már arcon kellett, hogy nyalja egy közösségnyi energia. - ez vitathatatlan, belőle meg csak úgy sugárzik az ereje. Testőr pedig távolról sem ilyenek miatt kell. Ez Séaghdha meghozott döntése volt egy megegyezésbe ágyazva. Ügyesen csavarta meg a szavakat, hogy nem is tudtam annak venni, ami: bizony megnyertem a kaktuszmalacot. Ennél jobban már csak egy valakivel lőhetett volna nagyobbat. Az viszont tárgytalan. Most viszont ez nem érdekel, ahogy a vámpír jelenléte is távolodik tőlünk. Nem tudom mennyire kéne nekem őt éreznem, vagy mit tud csinálni, talán ekkora távolságokból semmit sem. Muszáj ebben kicsit fészkelődnöm. Most akkor mi lesz? Mármint változni fog valami? Ezt lehet nem ártott volna megkérdeznem tőle mielőtt belevágok egy ekkora útba. Most megint én leszek..és csak én? Semmi egyéb?  
- Jó indok. - nem is tudok rá normálisat felelni. Sok mindenen ment át. Bántották és kihasználták, én is használtam őt..dühből, mert paraszt volt és arra szarul reagálok. Így az én mosolyom kényszeredetté válik, valahol megértem ha szabadulni is akart, nem meghalni bár tőlem a rozsomák léte nagyon idegen. A tigrisek nem erőszakosak, sőt, inkább csak rohadékok egymással. Nem csoda talán, ha haldokolnak. Oldalra pillantok, látnom kell, hogy mosolyog-e. És teszi, ez beszédes..magam sem tudom mekkora igazságot tartalmaz vagy épp mekkorát nem.
- Nem is tudom mi lenne a szebb vég. Az öregkorba ballagnod a kaktuszmalaccal, vagy emelni a városban az agresszió szintet és élvezni az energiát amit kapsz a többiektől. - elgondolkodtató, mármint minden alfában van képesség rá, hogy élre álljon, csak nem mindegyik képes rá. Ez pedig némileg nehezíti a dolgokat sok esetben. Ő viszont..nem tudom mennyire független. - Nincs hívód a városban, ugye? - azt már tudom, hogy nincs mestere..legutóbb elmondta, vagyis igent nem mondott rá..csak a maga módján valamit. És még a nők a nehéz esetek, jesszusom.
- Vannak akik azt mondják, hogy az alakváltó falkáknak is erőszakkal kellene működniük mert csak úgy lehet belőlük hatékony egység. - a hangom még mindig halk, bár nem érzek senkit itt rajtunk kívül aki alakváltó lenne. Attól még sose lehet tudni és nincs kedvem ordítozni. - Eszerint rátok ez kiemelten igaz. - csóválom a fejem a gondolataim közepette. - De a magányos élet nem jó... - mondom ezt pont én ami aztán kiemelten röhej, de nekem is néha az emberi oldalamnak lenne nagyobb szüksége bizonyos szinteken a stabilitásra és nem az állatinak. Vicc, mert az emberit meg elzárom a kutató tekintetek elől. Lehet, hogy mégis velem van valami gond és mégis keresnem kellene a régi mesteremet? Nem zártam le ...de jól ismer, vagyis...csak valamikor ismert. Más meg...hát nem...
- Semmit nem említett. - és a vámpírunk jelzőt is elhagyhatnánk, még idegen a fülemnek, bosszantón cseng..igazítósan inkább. Bár érdekelne, hogy miféle kapcsolatot ápol ő vele, ha egymással lettünk büntetve. Valamiért Séaghdha bízik benne, vagy valami ilyesmit feltételezek. Lehet ezt sem jól. Néha úgy érzem, hogy minden válasz előttem van csak nem értem a nyelvet amin íródtak...ahogy ő is egy talány, egy ...veszedelmesen érdekes talány. - Arra, hogy a börtönőrük legyél? Kérlek, pont én mondanék ilyet? - a nyakához mosolygok már. Biztos érdekes munkája van. Fogalmam sincs milyen kemény szabályokkal működhet egy alakváltó börtön...vagy mit kell ott megélnie, de amíg hatékony és úgy érzi azt kell csinálnia... - Valamiért csinálod, nem?
Egyszeriben válok izgatottá, szinte ficergek a széken hozzá hajolva. Mit akarok látni..mit akarnék. Őt akarom, a rozsomákot egy mondjuk úgy, hogy nem mű közegben. Talán meg is járom vele és egy baromság az egész ötlet úgy ahogy van..de mégis hova zárhatnám be? Ássak egy vermet? Höh...vagy van itt valahol egy leharcolt atombunker ahová bemehetünk amíg kijegyzetelem magam és tudok a gazdijának valami értelmeset mondani? Nem...marhaság.
- Ezt akarom, hogy megkeressen..vagy csak simán keressen. Azt akarjuk megnézni, hogy van-e benne valami változás..valami másmilyen, netán lassabb..öregedőbb. Nem? Hát mi a jobb terep erre mint élesben? - még a pulzusom is veri bele az agyamba, hogy igen és pontosan ezt kell csinálni. - Az elmélyült vizsgálatokba azután lehet belefogni, miután van egy alap képed valamiről amit látnod kellene. Vagy aggódsz valamin? - tudom, az imént mondta, hogy persze elméletileg bele tud lépni az egészbe ha úgy van és vissza tud változni. De szerintem hagyni kellene ezt. Bejönnie utánam, vagy nekem utána. Csak még ezt sem tudom..hogy én menjek utána..vagy jöjjön ő. Már tudom, hogy emlékszik rám. Bevésődtem. Ezt vehetném bóknak, de elég általános, hogy akihez kötünk valamit annak nem felejtjük el a szagát. Az emberi orrot meg lehet csalni, a szemet szintén..az állatit nagyon nehéz. Nekem jót tesz az illatában ülni, a közelében beszívni a levegőt. Élie minden ami én nem lehetek és ezért jobban utálom mint kellene. Talán ettől is vonzó annyira, mert egy szép dallam. Tudom, hogy érzi a vergődésem okát..és ez mondjuk baj, mert fél órája a pokolba kívántam pecsételt ajtók alá, bebetonozva, hogy ne is lássam meg ne is halljam. Se semmi ilyen. Meleg lélegzete, a megváltozott mozdulatok bekapcsolnak a folyamába. Figyelek rá..minden idegpontommal.
- Talán még kifejezetten szeretném is ha közbotrányt okoznánk. - ebbe igyekszem annyi semlegességet fecskendezni amennyi telik a helyzetben, az ülésbe nyomott helyzetben. Lehet, hogy eltol..nem baj, ejtem a kezem az övére, a melegét ne vegye el, annyira vibráló. - De becsülendő, hogy az emberi feled a józanabb. - nem szánom fricskának, nem húzni akarom vele..egy kicsit meg mégis..még mindig ott munkálkodik bennem amit mondott. Hogy egy hiba voltam..hjaj ha ezzel petíciót indított volna valaha valaki, pár aláírás sorjázna ott. Kényelmes pózt veszek fel, már ha létezik olyan, hogy kényelem amikor...bahh mindegy, hát pattanásig feszülök mellette és még van hátra legalább 9 óra és 40 perc ebből az utazásból.
- Keressen. - aljas mosolyra húzom a számat, szeretek bújócskázni. New York előtt be sem mertem lépni a városba, az erdőben voltam csak. - De ha fél nappal hamarabb mentek be ti, akkor nekem is meg kell találnom őt, nem csak fordítva. Benned munkálkodna a gondolatom, hogy meg fogok jelenni..nem benne. Nem tudom.. - megrázom a fejemet - nem hiszed, hogy működne? - kérdezem kíváncsian - Igen, kellene. - tényleg elmosolyodom amikor meglátom azt a nézést. - Mondtam, hogy le vagy jelentve mint partnerem. És az egy záró bankett. Vagyis inkább az ingyen kajás-piás kiöltözős potyázás, de elviselhető. Ehhez viszont ki kell öltözni. - megpaskolom a kezét, higgye el, hogy jó lesz..megéri öltönyben látni.
Direktben rágózom, csak nézem a mellettünk eltűnő várost és várom, hogy érjük már el azt a magasságot. Jobb éjjel repülni, az emberek is kussolnak leginkább, kevesebb a zaj. - Igazából csak kedvesnek kell lenni egy kicsit és táncolni szalonzenére. Ne aggódj, azt elengedhetjük. Nem kötelező. - halkan felnevetek - Na de a másik ötletet ha két fázisban csináljuk meg, azt elfogadod?
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-15, 18:05
Vajon a jóleső szavak akkor is hízelgésnek számítanak, ha igazat mondanak? Nagy az ereje, de kétli, hogy Ryenne hízelegni akarna neki, hát csak hosszú pillantást vet rá. Vajon egyáltalán mi a célja az ilyen szavaival? Barátkozni akar mindannak az árnyékában, hogy ő vetett véget annak, hogy egyenesen összebarátkozzanak egy interracialt a laborában, ahol a kutya se zavarta volna őket talán a viharkárokra való tekintettel? Ha negyven évig él is, akkor se megy el ezen a nőn, talán kár is a fejét törnie rajta, csak belefájdul, mint minden valamire való klasszikus szerint, ami olyan férfiakat ábrázol, akik nőkön próbáltak meg kiigazodni vesztükre!
Azt a kényszeredett mosolyt egy felületes fintorral viszonozza, persze, egy kicsit mélyebb, bizalmasabb vizekre eveztek, mint indokolt lett volna. Ez még a kérdezz-felelek játék része lehetett volna egy kielégítetlen vággyal korábban a múltban, de már nem azt a játékot játsszák. De mondjuk kedvelte azt a játékot, még szabad rozsomákként.
- Én magam sem tudom, de elég komoly feltételek követel tőlem a civil szervezet, amelyiknek hála lakom, szóval a hajléktalan lét kényelmetlenségei következnének, ha esetleg az agresszió mellett döntenék, és mert berozsdásodtam, ki tudja, kiköthetnék a börtönben is, ahol a rabok java jelenleg szenved attól, hogy én vagyok az őrük. Fontolóra kell venni ezt is. Már nincs hívóm a városban - olyan keményen mondja, hogy kétség se férjen ahhoz, hogy ő intézte el a vámpírt, amelyik azt képzelte, hogy ráteheti a mocskos mancsát, és Ryenne is jó ha észben tartja ezt a figyelmeztetést, bár valójában semmi köze hozzá. Igen, gondolt rá, hogy megöli a hívóját, de Séaghdha, az emlegetett Séaghdha előbb cselekedett. Okkal. Lám és lám, mi lett volna, ha a francia minivámpír fülébe jut, hogy ilyen tüneményes tündérkéket óv a város ura maga? Mindjárt nem szőke hasonmásokat gyilkolt volna ragyogó, csillagporos éjszakákon, még egy ok a testőrség mellett, de ezt igazán nem köti Ryenne orrára.
- Tulajdonképpen az emberi csoportok is az erőszakkal működnek, csak a fizikai erőszak helyett a lelki zsarolásokat részesítik előnyben és az egzisztenciális félelmen alapuló lelki erőszakot. Akik ezt mondják azoknak mind igaza van, de igaz ami igaz, a rozsomákbandákban kifejezetten azt tartjuk, hogy az erőszak megoldás, és az is. És tudod, felszabadító - a legkisebb provokációra a másik torkának ugrani tudván tudva, hogy a közössége nem veti meg érte. Kicsit elmosolyodik, igen, a magányos élet nem jó, nem is neki való, de - nem jó, ellenben lehet hosszú - és ha az ember vámpírok mellett nevelkedik óhatatlanul is vágyni kezd a hosszú élet végtelen csodáira, amiket azok olyan színes, szagos szavakkal festenek le. Persze kinőhetett volna már a mesékből, de sose lesz teljes ember.
- Persze, az ítélkezés ellen nem gyógyszer az, ha te magad is vétkes vagy, nyugodtan mondhatnád - csúfondáros mosolyt villant rá, egyszerűen csak nincs benne semmi álszerénység és szégyenérzet, hogy meglapuljon - Természetesen. Azért csinálom, mert ez az egyetlen legális polgári munka, amit az én fajtámmal és képességeimmel el tudok végezni - adja meg a választ nyersen és kendőzetlenül, ahogyan nem hazudik a világ szemébe se. Ő egy alakváltó, ráadásul az a típus, akit rosszul szocializáltak, nem bújik civilizált köntösbe, nem jobban, mint amennyire feltétlenül szükséges és akkor örökre a perifériára szorul. Igen, képes elvégezni az egyetlen munkát, amivel nem válik bűnözővé, még ha a puszta faji mivolta miatt bűnözőként is tekint rá a társadalom. Hát ez van, a nagyívű eposzokba illő történeteket pedig meghagyja a széplelkűeknek.
És valahol Ryenne pont ilyen, perzselően forró illatú, egy tigris roppant izmaitól szagló széplélek, akinek hihetetlen elképzeléseibe beledöbben a rozsomák.
- Igen, ezt akarok, de gondoltam valamiképpen ki tudod mutatni. Mint az elmebetegséget is egy kórteremben, nem kell hozzá rögtön hagyni, hogy tömeggyilkosságba kezdjen az illető - állít szerencsétlen párhuzamot felhorkantva amivel nemkívánatos figyelmet hív magukra, egy matróna fordul oda, de nemigen tud rá figyelni, mert most Ryennére vannak állítva az érzékei, és amíg a háborgás nem mutat túl a mai fiatalok pampogáson, addig nincs vele dolga, és nem is fiatal. Ősöreg szenvedéssel nyög fel a kísértő szavak hallatán, ő egyáltalán nem értékeli a saját józanságát, amit persze nehéz is magán tartani ilyenek hallatán, amik beisszák magukat a fülébe, követik a helyére, kisördögként ülnek meg a vállán, már mindkét vállán ördögök ülnek és azt suttogják, amit a laborban is: a nő is akarja, hát tegye meg amit csak akar vele, talán tiltakozik, karmol, harap, de a megfelelő időben megadja majd magát.
Milyen szerencse, hogy nem nagyon tud hinni. Szőkéknek és ördögöknek.
- Hogy akarod megfigyelni, ha keresed? Akkor nem látod. Fél nap alatt irtózatos távolságra elmehet, ha pedig egy körleten belül tartom felkészült lesz az érkezésedre, és minden tisztelettel, de le fog vadászni. Az erdő az ő terepe, anélkül mondom ezt, hogy a képességeid kétségbe vonnám - újra és megint, mert számtalanszor megtette már, és megteszi még, mert nem sokat tart a nő felől bizonyos témakörökben, de most éppen semleges tónust üt meg, veszettül gondolkodik valamin, amiről semmilyen ismerete sincs. Csak a rácsok hatalmát ismeri, és a biztonságos láncokét, amik visszafogják az állatot. - Őszintén szólva nem hiszem, hogy működne - adja meg a választ a kérdésre, bár ezzel nem utasítja el a nőt, bemegy az erdőjébe, ha akarja (miért jut eszébe a maci a málnásban pornóváltozatban, ó miért?) de hatékony ötletnek nem tartja. És öltönye sincs. Boldogtalan, hosszú pillantást vet a nőre, éppen csak felvillan benne a tetszés az evés gondolatára, a keze megrándul a paskolás alatt, reflexesen elkapja az ujjait, aztán a tenyerébe szorítja őket, és nem csinál velük semmit, kiréved az ablakon egy pillanatra, mintha lenyűgöznék a betonon vonuló szárnyfények árnyalatai.
- Kedvesség kilőve, de a táncot minek hagynám ki, ha már egyszer muszáj kiöltözni? - kérdez vissza. - Inkább azt tennék kötelezővé és nem az öltönyt. Természetesen elfogadom, de nem tartom működőképesnek, viszont nem vagyok kutató sem, azért kérdeztelek téged és kell rád hagyatkoznom, mert ezzel nem boldogulok.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-22, 13:28
Nem értem Élie Perecet és ez egy akkora egyetemes, kozmikus igazság, hogy szerintem a csillagokból is le lehetne olvasni. Ez a faszi megaláz, rendre modortalan emellett meg erős és okos és iggen...elismerem, vonzó. Különben nem csókoltam volna meg, ezen nem nagyon tudok mit ragozni. Megtörtént, bár előbb nyelem le a nyelvem minthogy erről kikérdezzem. Attól még maradhatunk biztonságos vizeken, előremutatókon ha már ebben a helyzetben vagyunk.
- Mégis miféle feltételeik vannak? - biztos ezernyi szabály, amikhez alkalmazkodnia kéne...eleve egy családnál él..kertvárosban, azért ezek a szervezetek sem teljesen százasok basszus...jó, ő még uralja is a szörnyét de vannak vajon ebben a programban olyanok is, akik nem? És ahelyett, hogy falka közelében lennének inkább a kertvárosi grillvilágban vannak...haah tuti baleset fog történni. Ennyit rólam meg a bizalmamról...bah. Pedig nekem valahol szervesen emellett kellene kiállni, hogy nem lesz semmi gond, hát nagyon sokan élünk szomszédok között polgári munkát végezve, normálisan. - És...ha kilépsz ebből a programból? Akkor mi történik? - ez komolyan érdekelne, vagy..elvan ebben az egészben és megszokta már, én meg mániákusan másfelé gondolkodom már megint? A hívó dologgal sem tudok mit kezdeni, mindig a tárgykörös problémáimmal foglalkozom, jelen esetben azzal, akinek a tigrisekhez van kapcsolata. Meg...hozzám. KM megölte volna azt a vámpírt? Ezért ismerte meg Séaghdhat? Nagyon kíváncsi lennék erre..csak...lehet könnyebb dolgom lenne a Cirkusz alatt élővel, mint vele.
- Az emberek világa sokkal bonyolultabb és tényleg, sok esetben rosszabbak. Nálunk..valahogy nyíltabb. Már ahol. - nyilván nem ismerek mindent, sosem jártam még mondjuk farkas közegben..a hiénák is másképp oldják meg, bár ők is elég erőszakosak. - Viszont ezt kihagyod..ah mármint, nem azt akarom mondani, hogy menj és szedj magad mellé rozsomákokat csak azért, hogy a tiéd kielégüljön...mármint ezen a szinten.. - kussoljak már, ebbe belezavarodok. Főleg mert sose kellett álláspontra helyezkednem úgymond falkaalapítások miatt. Valahogy az állatok csak megtalálják egymást...elfogadják, vagy az emberi oldal kényszeríti őket az elfogadásra. Nem tudom...tényleg. Vegyes közegben voltam sokáig, aztán semmilyenben..illetve ott volt a gepárd ami technikailag ugyanúgy macska...de nem tudom.
- Milyen szépen megfogalmaztad a lényegét. - mosolyognom kell, igen..Élie okos, ezt már a múltkor is láttam. Sok mindent élt meg, sokat is szenvedett....annyival másképp látja a világot, mint én...ezer ponton különbözik az életutunk mégis itt ül mellettem. Ráadásul megbízásból, nem önszántából...ámbár a lényeget tekintve mindegy, itt ülünk egy jelenleg végtelennek tűnő repülőút kezdetén. Hajh... - Valahogy kétlem, hogy másban nem tudnál jó lenni...ha akarnál. - mert tegyük hozzá, hogy számít, hogy ki miben látja magát. Papíron tudjuk, én se lehetnék orvos, soha nem is lett volna szabad pályára engedniük...de mégis ezt csinálom évek óta..és szeretem is csinálni.
- Biztosan ki lehet sterilebb körülmények között is, ehhez tesztek kellenek. Nem egy napos procedúra. - és még belegondolni abba is, hogy éés hova a fenébe lehetne elvinni, ahol megvan a felszereltség, nem fog rájuk nyitni senki..éés még meg is van a ketrec is ami elég stabil, hogy visszatartson egy alakváltót. Egy erős alakváltót. Go Pro kamerát mégsem köthetek a fejére, amíg kiengedem..hogy mire hogyan reagál..ez nem az Éhezők viadala, hogy megrendezzek neki egy játékot. Nem mintha nem tenném meg szívesen. Nagyon sok mindent megtennék szívesen..csak nem lehet, nem szabad és ebbe talán az is beletartozik, hogy nem provokálom sem a férfit, sem a benne lakozó kaktuszmalacot, mert a végén el fogok tévedni abban a bizonyos erdőben. És látom is...annyira látom az ellenkezését, hogy bele kell akasztanom a karmaimat, hogy a saját térfelemre ráncigáljam.
- Mi van ha ezt szeretném? Hogy megtaláljon és levadásszon. - hát persze, nem vonja kétségbe a képességeimet mhhhhm, dehogy...csak a maga módján..már megint - Ne félts...egyébként meg ha szarul sül el...utána jöhet amit te akarsz. Ígérem, hogy bezárom egy ketrecbe és megcsinálom a teszteket. Ezt viszont most szükségesnek érzem. - nem magamért, hanem őérte..még ha nem is feltétlen lehet találni logikát a dologban..higgye el, hogy van benne. Én teljesen lelkes vagyok a dologgal kapcsolatban...sőt, már most le kéne szállni erről a gépről és kimenni a hegyekbe...komolyan. Ez viszont egy olyan dolog, amit nem lehet. Mert..kötelezettség van..és az sok mindent felül kell, hogy írjon. Megnyugtat a meleg bőre...igen, egyáltalán nem ember..annyival szabadabb nálam, még ha nem is értene egyet ezzel sem..de...jön az a hirtelen mozdulat és csak...csak túrázom a bőrén a szabad ujjaimmal, mert jó..és mert megnyugtat. Mert szeretném, macskaféle vagyok...ez talán egy fokkal rosszabb mint a kutyafélék helyzete. Akit bírunk, ahhoz odadörgölőzünk ha éppen úgy állnak a csillagok.
- Talán..csak nem tudtalak elképzelni szalonzenére táncolni.. - ismerem el halkan..semmit se tudok róla, úgy préselgetem ki az információkat a szavaiból. Viszont figyelek rá..mindenre. És az öltönyt is el ne felejtsük. - Mindenképp ki kell öltözni.. - ráfektetem a fejem a vállára, ne lássa, hogy mosolygok. Előre tetszik..nagyon előre tetszik. - Megkapod a másodikat is, amit jobban preferálsz...de ahhoz hely kell...nem vihetlek be a kórházba. - vagyis nem tudom, még egy vihar nem fog jönni, hogy a malmomra hajtsa a vizet. Na meg..hivatalosan? Patológus vagyok nem természetfeletti biológiás. Az csak modul volt, mert akartam. - A végére járunk, Élie. - fújok egy lufit a rágómból..emelkedünk és nem tetszik a macskának a szálldosó konzervkaja elmélet. Őt szagolom, megkapaszkodom a kezébe mert ÉN nyugodt vagyok, a tigris fújtat mint a gőzmozdony. - Csúnyán néz ránk a néni. - muszáj vagyok halkan nevetni, pedig nincs itt semmilyen közbotrány. - Egyébként köszönöm, hogy eljöttél. Gondolom azért tudod, hogy egyedül is megtenném az utat. - bár a kérdés nem rajta van, hanem a szőkén. -  Komolyan mondtam mielőtt elindultunk. Beszélhetünk erről, hogy ez hogyan működjön. - muszáj..vagy mégsem és túlbonyolítom. Igazából..nem annyira érdekel. - Lefújnám az egészet, inkább a megfigyelésbe kezdenék bele. - ezt halkan teszem hozzá, hiába..hát mániákus vagyok.
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-23, 10:42
- Valahogy kifejezetten ragaszkodnak ahhoz, hogy jó alakváltó az emberrészére hallgatva ne feleljen meg provokációknak, olyanoknak se, amikre az emberek ugranak. Mert ugye az embereknek szabad összeverekedniük részegen, de ha egy alakváltó teszi a saját vérszomjától megittasulva az egészen más elbírálás alá esik és hasonló dolgok. Könnyen betarthatóan, ha megtagadod az állati természeted. Téged imádnának - húzza el a száját egy sokjelentésű, kesernyés, önundorban dagonyázó nem különösebben kedves mosolyra. - Ha kilépek a programból nem lesznek referenciáim, nem mondja senki azt, hogy igen, megbízható alakváltó vagyok, a munkáltatónak nem kell elfordulnia tőlem. A fogazatom, a modorom, a kisugárzásom és a rozsomák reakciói, meg a hatás, amit kivált a környezetében számomra lehetetlenné teszi, hogy jó benyomást keltsek, tehát maradna a magányos erdei lét, vagy a népszerű bűnöző pályafutás. Egy nagyobb városban a helyi maffiák optimális erőembere lehetnék, vagy felkaroltatnám magam egy vámpírral, amelyik véletlenül nem a cuki cicafiúkra, cicalányokra bukik. Ez történne - olyan nyugodt a hangja, mint ismeretségük alatt még sohasem, nincs ebben az egészben semmi szégyellnivaló, vagy valami, ami miatt aggódnia kellene. A lét sokféleségéhez való alkalmazkodás az egyik jó tulajdonsága a felszínhez közel izzó állatlétnek.
Legyen tél, tavasz, nyár vagy ősz mindenféleképpen élni fog, és egyszer valamiképpen meg fog halni. A kérdés számára mindig csak az, hogy hogyan nem szeretné eltölteni az időt, és mit tesz azért, hogy elkerülje. Örökre nem maradhat ebben a programban tiszta sor, egyre jobban körvonalazódik a vége, ahogy egyre hevesebben ég benne a vágy, hogy az éjszaka része legyen, hogy vérben hemperegjen, és azt lenyalogattassa magáról. Elsősorban Séaghdhával, de ha levetné magáról a láncait és korlátait biztos elkapná Ryenne nyakát is egy kicsit jobban, alaposabban, ha nem nézné, hogy a tetteinek milyen következményei lehetnek. Somolyogva pillant rá, bár a nőstény szavai nem adnak semmi okot a vidámságra.
- Akkor mégis mi az, amit mondani akarsz Ryenne? Mi az amit keresel? Egy általános szinten működő cuki hazugság, amiben kielégül ember is, állat is, sőt, valamiképpen szentté is válik? - gúnyos fintorra rándul a szája, villan a szeme, de a folytatás elnyeli magában, mielőtt belemélyedne a sértegetésbe, ami ugrásra készen ott lapul benne. Kecsesen vállat von, szépen fogalmaz, de nagyon csúnya dolgokat is tud mondani, csak adjon rá okot, vagyis adni már adott, csak veszítse el az önuralmát, és meglesz annak a böjtje, ez így megy errefelé.
- Alamuszi hazug macska nem akarnék lenni, mint te így a lehetőségek ennyit engednek - veti csak úgy oda foghegyről, mellékesen, hátradönti a fejét, lehúzza a nehéz súlya az elgondolkodásnak, főleg azon, hogy hova vezet majd ez az egész. Mi derülhet ki és hogyan, van-e egyáltalán mód, hogy meghatározza és meggyógyítsa, ha tényleg baj van vele, és mit tesz akkor, ha egyáltalán nincs. Újra csak vállat von, de ezúttal jóváhagyóan, józan ésszel belátja, hogy egy nap alatt nem lehet normális munkát végezni ilyen kérdésekben, és a forrongó látszat ellenére nem türelmetlen. Vadászállat. Gyors, ha kell, de máskor a hasán lapul évszázadoknak tetsző órákig, amíg ideálisak a körülmények. Bár a rozsomáknak erre legtöbbször nincs szüksége. Minden körülmény ideális ahhoz, hogy valakinek elharapja a torkát.
Forró, nehéz levegőt fúj ki a tüdejéből, és megemeli a szemöldökét. Úgy néz Ryennére, hogy érezze, hogy amit mondott az mennyire elképesztően agybomlasztó, és nem csak abban az értelemben, hogy összefut a szájában a nyál a gondolattól, hogy megtalálja és levadássza (valamiért az utómunkálatok során összemarcangolás és meghágás is kerül a gondolatképletbe). De érzi, hogy ez nagyon kevés lesz, muszáj megszólalnia.
- Tudod Ryenne... a testőröd vagyok. Meg kell akadályoznom, hogy valami levadásszon - ég a szájbelsője ezektől a szavaktól annyira ellenkeznek a természetével, de nem mond többet. Nincs mit mondani. Vagy mégis. - Éppen olyan makacsul ragaszkodsz az eszelős elképzeléseidhez - mormogja maga elé, nem sok kétséget hagyva afelől, hogy Séaghdhára céloz, a szent megszállottságra, az őrülettel határos felizzásra, amit érez a nőből szaglani, ami ott vibrál az ujjaiban, fullasztóan beborítja, és ezt a részét egészen kedveli. Vagy legalábbis elviselhetőnek érzi.
- Akkor nagy meglepetés fog érni, ugyanis kiválóan táncolok - fanyarul elmosolyodik csendes, szívós derűvel. Valami, amiről sose kellett volna beszélniük, mégis jól esik, hogy a tévedés lehetőségeként dörgölheti a másik orra alá, és véletlenül még neki is öröm. Bár az öltöny sokat ront rajta, sóhajt egy nagyot, de megbékél a másik meleg test közelségétől, a fajköziség is forróságot gerjeszt, amit minden szó megpróbál kioltani, de nem sikerülhet neki. Félig-meddig morduló jóváhagyásokkal teleszórt lélegzetekkel tűri, hogy a gép emelkedjen velük, pedig a hozzájuk hasonló félállatoknak négy manccsal a földön a helyük. - Rám mindig csúnyán néznek a nénik - megemeli az állát, a feje tetején simogatja meg vele a nőt, aztán oldalra fordítva a fejét szemezni kezd azzal a bizonyos nénivel. Nem sokáig. Lehet hogy nem egy farkas, de halandó ember nem állja sokáig a tekintetét.
- Sajnos tudom. Gond nélkül, felelőtlenül, nem is gondolva semmire, simán megtennéd - bólint nyugodtan. - Miről akarsz beszélni ezzel kapcsolatban Ryenne? Neked vannak fenntartásaid mondd el őket, nekem legfeljebb hozzáfűznivalóim vannak - egy kicsit elmosolyodik azért a végszón, a hangjába lopja magát a vidámság. - Rákos emberiség vs. rozsomákproblémák nulla:egy.
Vissza az elejére Go down
Ryenne Keith

IV. Sanaku
IV. Sanaku
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 31
. : “Baby, when you were young and your heart was an open book, you used to say live and let live. You know you did, you know you did, you know you did.”
Hozzászólások száma : 281
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-26, 17:20
Teljesen és tökéletesen értem, hogy miért van ez így...voltaképp mint egy nevelő program. Megpróbálják integrálni azokat az alakváltókat, akik felvállaltan azok, amik..szereznek nekik olyan melót, amit elfogad az összes, háromrészes öltönyt viselő republikánus is odaát Washingtonban.
- Nem feltétlenül tesz rosszat, ha...nem is tudom, nem dörgölőzöm senkinek a keze alá egy színházi bebocsátásra várva csak azért, mert arra sarkall valami, hogy szerettessem magam egy kicsit. - imádnának...höh, mindig eltalál a kis dobásaival. Vajon mennyi időbe kerülhet azt az önuralmat elnyerni, hogy ne akarjam betörni ezért az orrát? Kicsit meglepődöm a folytatáson..mármint azzal eddig is tökre tisztában voltam, hogy intelligens férfi...azzal is, hogy túlélő szerzet és a benne élő kaktuszmalac egy provokatív, agresszor szőrgombóc amivel nem árt vigyázni. - Egyébként jól csinálod. Ha nem akarsz akkor nem látszol fenyegetőnek sem. Sőt.. - láttam a kávézóban a gyerekkel..egyáltalán, sőt egy másodpercre sem jutott eszembe, hogy bántani akarná. Meg sem fordult ilyen a fejemben. De én nem a társadalom vagyok. - Akkor valahol érted miért csinálom így, nem? - nézek rá kíváncsian. Nem önigazolást várok tőle, hogy márpedig dee és minden alakváltónak úgy kéne élnie ahogy nekem...de mi maradna? Menjek megint táncolni? Vezessek valami lebujt ahol mások teszik? Pff. Egyébként nem tartom kizártnak, hogy pontosan ért engem..csak nem ért velem egyet. A környezete előtt vállalja, hogy micsoda. A munkahelyén is vállalja, hogy micsoda. Én..a muszájokon kívül sehol nem teszem. Mff...nem tudom...vitatkozhatnánk, hogy akkor most ki él szabadabb életet.
- Nem tudom. - felsóhajtok, mindig ezek a vádló kérdések olyan hangon..hogy rászólni támad kedvem, hátrébb az agyarakkal. - Mindenki máshogy talál egyensúlyt. Szeretek tigrisek között lenni, de nem tennék azzá senkit. Így aztán nem adhatom a szádba, hogy így és így csináld. - tekergetni kezdem az egyik hajtincsem - Beszélgetünk csak, ne pakolj mindent ilyen magas szintre. - lehunyt szemekkel ingatom a fejem. Alamuszi macska, hát kaapja be komolyan. Muszáj..egyszerűen nem tudom, ennyire kikívánkozik belőle, hogy provokáljon..vagy amúgy is mindenkivel ilyen. Nem tudom. - Kabbe Élie...őszintén! - kifújom a levegőt, amúgy meg egy centit nincs jobb helyzetben mint én. Csak ő viselkedhet furcsán...ennyi. Nekem meg nem lehet..nyilvánosan nem. Hát olyan nagy dolog ez??
Ugyanis ezzel..a sok év elzárt léttel, az egyetemmel és a mániákusságommal tudok talán segíteni neki. Láttam a tesztjeit, ismerem a vérét, a húsát..hogy mire hogyan reagálnak. És rohadjak meg, látni akarom a rozsomákot. Vadásszon le szabad területen. Alamuszi hazug macska? Mhhhmmm, majd meglátjuk. Szinte felforral belülről a dolog. Ismeri a szagomat, tudja is, hogy engem kell majd keresnie. Kurvára tudni is fogja.
- Jójó, megakadályozhatod...ha valaki másról van szó. - komolyan, hát ennyire ne aggódjon a dolgon. Megölni nem fog..ebben jórészt biztos vagyok. Zsizsegek mellette mint akiben kóboráram mászkál. - Ilyen előfordul...nem ördögtől való. - kétlem, hogy ebben hasonlítanánk annyira a Mesterrel..vagy a fene tudja, nem elemezgettem soha magunkat. Egy nap majd talán pont KM fogja nekem megtenni, hogy még össze is hasonlítgat bennünket. Biztos vagyok benne, hogy nem tudja ki vagyok én..és miért kell mellém testőr. Nem mintha kérdezné..őt sem fogja szerintem. Kötöttek valami furcsa megegyezést...hát legyen. Amíg nekem is működik vele ez az egész, nem tudok nagyon szót emelni.
- Meglátjuk mennyire. - elmosolyodom, szerintem sose jöttem még ilyenre partnerrel. Lévén..minek? Senki sem olyan perverz lelkületű, hogy önként végigturnézzon velem egy messzi-messzi konferenciát. Olyan már volt, hogy kollégával jöttem persze és azt hitte, hogy előtte, utána, alatta majd szépen élvezkedhetünk egymással is...sajna beleütközött az elvi falamba. - Holnap keresünk neked passzoló öltönyt. - mély levegőt veszek a vállánál mert intenzíven árad be kettejük egyvelege. Én is emlékszem a rozsomákra, hahj de milyen jól emlékszem rá. A dühösségére, a furcsa kíváncsiságára...És jó a vállára hajtani a fejem. Nagyobb nálam, jóval nagyobb és olyan erőt sugároz, hogy abban meg lehet semmisülni. Mindig vonzódtam az erős személyekhez..mindig. Nincs ezzel semmi baj. Fújok még egy rágógömböt, félhangosan pukkasztom ki. - Biztos mert nem tudsz viselkedni. - halkan nevetek..szerintem kezdek megőrülni, vagy már meg is történt..nem tudom. Kicsit kiszáll belőlem a feszültség amit az érkezése utáni percek tornáztak bennem magasra. Érzem a mozdulatot, hogy közelebb akarok jutni hozzá...el a nyakáig és még oda is tudnám magam tornázni, bólogatok egy sort inkább..az józanabb elmére vall. - Igen..megtenném. - mondom halkan, hozzádörgölöm az arcom a vállához..fenébe, még az a szerencsém, hogy nem tudok ténylegesen dorombolni. Azt hiszem a fél gép minket bámulna..és nem azért mert olyan hű de szépek vagyunk. - Azt, hogy nem tudom konkrétan mekkora területet fog ez lefedni a mindennapjaimból... - ez egy totálisan őszinte válasz.. - vagy miről szóljak. Régen mindig engedélyt kellett kérnem eggyel fentebbről..ha el akartam menni valahová. A figyelők pedig...hát nem választható társaság voltak. Sosem velem, de a környékemen. Séaghdha esete merőben más. - lévén azért engedélyt kéregetni nem kell. Rajzolom a hüvelykujjammal a buta mintát a kezébe, elhagyjuk a város fényeit. Felébred bennem valami nagyon...furcsa. Zavartan nézek ki az ablakon. Mintha...valami hiányozna...nem nekem...nem úgy...hanem belőlem. Mi ez... Beszéljen hozzám inkább. - Mindenre szánok időt...majd. De akkor hajlandó vagy már végre igent mondani nekem??? - összecsattintom a fogaimat, mert hát választ ...igazi választ még mindig nem hallottam. - Mert akkor úgy kell szerveznem a hotelt meg mindent. Semmi baj nem lesz. - dehogy lesz, mi lenne? Túléljük mindketten, kielégül az amit én nem tudok vagy nem értek..aztán visszacsattintom azt a gumikesztyűt ha már erre szólt a felkérés. - Jó leszek utána..
Vissza az elejére Go down
Élie Perec

IV. Rozsomák
IV. Rozsomák
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 38
Hozzászólások száma : 253
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték: 2020-02-26, 22:40
- Ha nem akarok igen - mindig van még egy újfajta szemöldökemelése a nősténynek címezve amit még nem mutatott meg korábban, mert nem azt a fajta hangulatot akarta kölcsönözni az arcának, mint most. Most, amikor valami egyértelműséget magyaráz el de konkrét sértegetés nélkül - de természetem szerint fenyegető vagyok. Jól érzem magam akkor, amikor fenyegető vagyok. Teljessé válok, a lételemem, szinkronba kerül a külső és belső felem, a küllemem és a jellemem. A létezéshez elég, ha nem mutatom ezt meg, de az élethez, a minőségi élethez édeskevés. Értem én miért teszed, csak undorodom tőle - olyan nyíltan és egyszerűen mondja, mintha semmit sem jelentene, semmi különöset, mintha azt kimondani, hogy undorodik valamitől a másikban nem volna sokkal drasztikusabb, mint azt jelezni neki, hogy bizony az a szín, amit magára vett nagyon-nagyon sápasztja. Nem áll jól. Kellemetlen összhatást eredményez. Kövérít. A fogai között maradt mákdarab. Félrecsúszott kópia, amit nem húztak le az eredetiről. Ilyen neki a nő. Zavarja a szemét, az érzékeit, ennélfogva egy kicsit mindig meg akarja cibálni. Függetlenül attól, hogy milyen szarabbnál szarabb életlehetőségeket kínál ez a világ, ha nem ilyen.
- De azért böki sok minden a begyed, és szerinted nekem jót tenne a falka, ami igaz. Aztán azt várnád, hogy a bandám tagjai úgy éljenek, mint most én, fegyelmezetten. És főleg, az élükön tőlem is ezt a jól szabott arcot várnád. Nevetséges elképzelés. De ne aggódj, ez csak beszélgetés - fojtóhurkokkal és medvecsapdákkal teli szavakkal szőtt gondolatok, amik azonban kényelmesen rácsapódnak a tigrismancsra is, amikor a hajcsavargatás felhívja a figyelmét a másik zavarára. Önelégült jóllakottsággal elmosolyodik és összecsattintja a fogait a levegőben, hangosan illusztrálva, hogyan is szokta bekapni a dolgokat. Néhány férfi megsápad, de a megrogyott tesztoszteronszag felett édes kihíváskén parfümöl Ryenne kihívó gondolatainak fogadkozása.
- Igen, pontosan ettől tartottam, hogy ez az álláspontod - mordul mélyen, hát valakinek kettőjük közül muszáj aggódnia, Séaghdha helyett is, mert az talán nem is tudta mennyire nagyon sok mindenért kell aggódni ebben a csinos szőke buksiban. E két szőke között kétség kívül ő a legmegfontoltabb elem, és ez nincs feltétlenül az ínyére, a zabolázatlan baszogató szerepe pont sokkal jobban fekszik neki, de beleveri az orrát a hasonlóságokba, amiken túl különbözőségek akadnak is persze jócskán.
- Ahogy kiveszem, te nem vagy különösebben oda a táncért - osztja meg az észrevételét, főleg, hogy a saját figyelmét elterelje a felbolygató gondolatokról, és bár ezek között csepp a tengerben az öltöny, azért nem boldog tőle, de nem tiltakozik, az tényleg túlságosan gyerekes lenne, és momentán eléggé férfinek érzi magát. A tigris fejével a vállán. Minden egyes grammját érzi külön-külön rajta nehezedni, az illata az orrában, néhány hajszál pedig csábítóan simogatja meg a nyakát, olyan puhán, olyan elveszetten kanyarogva az áll alatti részének borostalabirintusába, hogy abba bele kell borzongani egész testéből hajtva. - Tudok én, csak nem szeretek - a pikírt megjegyzést inkább rögtön az öregasszonynak címezné, bár a macska dörgölőzése semmilyen durvaságnak nem hagy helyet, nagyon lassan, szinte figyelmeztető éllel fújja ki a levegőt, mintha azzal akarná visszafogni, meggátolni a mozgásban.
- Én sem tudom, de őkegyelmes első aranyhajú porondmesterünk nem számoltatta fel velem a börtönbéli állásomat. Figyelembe véve, hogy megszokott körökben mozogsz, és viszonylag ritkán térsz el azoktól, alighanem az ilyen eseményekre vonatkozik az őriztetésed. Amikor nem a megszokott körökben jársz. Lehetséges, hogy azokon a pontokon alkalmaz állandóbb figyelést - ötlik az eszébe bizonytalanul, miközben komolyra fordítva a szót a legjobb tudása szerinti válaszra törekszik.- Az én szerepem nem az, hogy a szabadságodat korlátozzam, nem kerültek szóba engedélyek. Nekem az a feladatom, hogy veled legyek, amikor szükség lehet rám. Nem fogom megkérdezni miért és hova mész, nem is igazán érdekel. Csak az érdekel, hogy időben tudja, pontosan ott lehessek és elláthassam a feladatom - kiszabadítja a karfán összegabalyodott ujjait a fogásból, a könyökére támaszkodva felemeli az alkarját, végigsimítanak forró ujjai vakon, de óvatosan a nő arcán, ahogy kifelé fordul, megérezve a nyugtalanságát. A repülés okozná? Valahogy kétli, egykedvűen rágja ő maga is a gumiját, bár a gyomra megfeszült csomó, és a rozsomák kedvetlenedik odabent, nem lehet ok. Ürügy. Talán.
- Már igent mondtam azzal, hogy nem mondtam kategorikus nemet, ne légy telhetetlen. Nem mondhatom azt, hogy igen, ha egyszer nem hiszek benne, de ahogy mondtam, ott leszek, ahova küldesz - a csattintó száján simít, egyáltalán nem féli a fogakat, megérinti az ajkait, miközben azt nézi ahogy a sötét égbe fúrja magát a repülőgép, az emberiség csodája, a rozsomák átka. Torokhangon felnevet.
- Jó leszel?
Vissza az elejére Go down

Hello Darling, my name is

Ajánlott tartalom
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
Re: London calling
» beküldték:
Vissza az elejére Go down
 
London calling
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: Más tájakon járva... :: Európa-
Ugrás: