HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  


Helló idegen
regisztrálj vagy lépj be
név:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
csevegj kedvedre másokkal



Ki van itt
BEJELENTKEZETT KARAKTEREK

Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 5 regisztrált, 0 rejtett és 12 vendég :: 1 Bot
A legtöbb felhasználó (45 fő) 2017-12-30, 23:13-kor volt itt.

Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív

Today at 00:07
Kurosawa Zen
tollából született


Yesterday at 23:40
Celia Crimson
tollából született


Yesterday at 23:08
Tennessee Woods
tollából született


Yesterday at 23:08
Celia Crimson
tollából született


Yesterday at 16:15
Oakley Thompson
tollából született


Yesterday at 15:20
Alec Mason
tollából született


Yesterday at 15:19
Tennessee Woods
tollából született


Yesterday at 12:41
Élie Perec
tollából született


Yesterday at 11:07
Tennessee Woods
tollából született


2020-04-03, 19:32
Kyrill Miller
tollából született

Statisztika
AVAGY HÁNYAN VANNAK AZ OLDALON
Fajok
Emberek
4
1
Vértigrisek
2
2
Vámpírok és halandó szolgák
10
2
Elit vámpírok
2
0
Vadászok és Halottkeltők
3
1
Véroroszlán
4
1
Természetfelettiek
7
6
Vérhiénák
2
1
Vérfarkasok
2
3
Összesen
36
17


Share

run for your freedom

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Keith Salgado

IV. Founder
IV. Founder
Hello Darling, my name is

Kor : 42
Hozzászólások száma : 14

run for your freedom
» beküldték: 2019-12-05, 22:56

Ritka szar dolog a nosztalgia, meg az emlékek, meg amiket ezzel kezdeni kellene, vagy mi. Minden az, főleg, ha elkapja az embert – pumát – és nem ereszti. Igen, már nagyjából mindent és eleget tud, felkavarta az állóvizet egy fajtárs és el is tűnt. Mi ez, ha nem a ritka szar csillagok meg azok állása? Vagy egyszerűen az élet, melyet elcserélt egy időre másra és most vakarhatja elő magában azt, aki amúgy ezekkel eddig tökéletesen tisztában is volt és minek is ezt tovább nyúzni. De mégis. Lehet akármennyire kemény, dög és szemét, amikor a lerohant, kibelezett és a tökéletes ravatalt adó helyszín kúszik tekintete elé, nem tud frappáns beszólást, nem tud semmire sem gondolni, csak némán, üres fejjel menetelni, hallgatni a törmeléket és kavicsot csikorogni a bakancsa alatt és elgondolkodni azon, mi lett volna ha itt van. Vagyis ezt tudja, de akkor is. Lelkének, a dögnek jobb lett volna az, ha harc közben pusztul meg, mint az, hogy elzárva és tudatlanul kell utólag szembesülnie. Hiszen volt egy olyan rang, amit elért, amit elbaszott, de ami felelősség és nem élt vele. Ezek után meg bízzon meg benne majd a hóhér, aki lecsapja a fejét. Menteni azonban sok mindent nem lehet, neki talán jó hely lesz, ha esik az eső, talán rendet is tesz kicsit, és... csak a halál szaga szellőzzön ki kicsit és kellemesebb. Mindenesetre, egyelőre a sokkterápia elég is volt.
Némán menetel hát a rengetegben, a természet hangjait követve. Igen, az már tény, hogy hülyeség lenne és öngyilkos dolog a bosszú, de érlelheti és szeretheti. Szereti, ha odabent vihar van és sosem fog ez már máshogy lenni, ő mindig küzdött, csak a célpont volt más és más. Most is talál eleget, nem kell elvesznie. Aztán hogy majd mi lesz? Jó kérdés. Egyelőre visszaszoktatja magát és ha nem is teljesen lapít, de csendben van, akármennyire is tudna ezzel vitatkozni. Meg fog is.
Épp átlép egy vaskosabb ágat, amely még isten tudja mikor zuhant a mélybe, amikor fülét megütik a zajok. Nem madarak és vadak, vagy épp más váltók, de ha szimatol, azt is érez benne. Ez más. Szinte felmordul a dög odabent, ez préda vagy csak móka, de ott kell lennie. Nem lehet nyugodni. Sétált már eleget és ők amúgy is már rég olyan összhangban vannak, miért ne hallgatna rá, még ha tudja, néha orbitális, amibe belevezeti.
Oldalra vágja le az utat, igazándiból fogalma sincs mit keres. Az illat gyenge, gyengén ismerős és idegen egyszerre, csak egy útmutató. Lehet épp igazságot szolgáltatnak, neki meg nem kéne ott lennie, de az élet már csak ilyen. Halad kitartóan, léptei már gyorsabbak és ruganyosabbak, ebben a közegben, a fák között tökéletesen működik ő. A mini-tisztást elhagyja hamar, a nap gyenge sugara süti a hátát, ahogy újabb csapást vág le és aztán belefut a málnásba. Vagyis most épp ő a málna. Egyhamar csapódik neki egy test, oldalról, ha nem lenne ennyire masszív és ugrásra kész ösztönnel, elvágódna, de így csak lépdel a sodrással, miközben a vad vállára fogva állítja meg abban, hogy ő bizony az avarba csapódjon.
- Woah, woah, szélvész kisasszony és az illat elég, mostanában ölébe hullanak a pumalányok, már szinte örülnie kellene. De ő is idegen, azt sem tudja ki és hogyan, nem lehet csak úgy kebelre ölelni. Mint valami bábút, úgy állítja meg és engedi el. Van itt még valaki velük, őt távolabb érzi.
- Hova ez a sietség? Vagyis hát, nem is állok az utadban amúgy – mert ha menni kell, ki ő, hogy megállítsa. Csak hát az ösztön, hogy védeni meg őrizni, mint valami szobor. Majd ha kinyög valamit, okosabb lesz. 
Vissza az elejére Go down
Rosetta Kiligen

II. Puma
II. Puma
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 29
Hozzászólások száma : 42

Re: run for your freedom
» beküldték: 2019-12-06, 09:09
Futok, már megint, ezt nem hiszem el, két nap, két csodás nap ennyit értem el mióta a vadász bejuttatott a városba, pedig olyan jó helyet találtam, még fűtés is volt a pincében, annyira nem nyirkos, és a szemétledobó sem volt túl messze. De persze megint nem elégedtem meg ennyivel. Nem tudom, hogy akad rám, talán ha még egy hétig a pincében maradtam volna, talán akkor tovább megy és nem keres, talán akkor elkerülhettem volna. Most meg megint rohanok az erőd fele, és örülhetek, hogy kijutottam a téglafalak közül, közel volt, túl közel, a karom így is megsérült, a vér szaga betölti orrom. Szerencsére gyorsabb és kitartóbb vagyok nála, ő meg elég hülye, hogy ne lőjön rám messziről, nem sokkal jobban szeretne közelről egy keresztet nyomni a homlokomra és csak aztán vágni ki a szívem.
Nyekkenve csapódok neki valaminek, ujjak fognak rám és vezetik el a felesleges energiát, hogy ne csak lepattanjak róla. Vörös hajam az arcomba hullik, csak aztán tisztul valamelyest és pillantok fel rá. Orromba félreérthetetlenül kúszik a fura szag, nem valami ócska parfüm, nem ez olyan szag, amit már éreztem… váltó a férfi. Nagyot nyelek és egymást nézzük, talán ismeretséget keresett a vonásaimban, mert fürkészett, de aztán mégis elenged, pedig azt hittem magához ölel. Hova a sietség? Meg akarnak ölni kedves barátom, jobb ha te is futsz.
-Meg fog ölni ha utolér! – hadarom és már rohannék tovább, de ő is váltó, veszélyben van – Nem maradhatsz te sem – fogom meg a kezét hogy magammal húzzam, de meghallom Jay hangját a távolban.
-Rosetta állj meg! Nincs semmi baj! Nem foglak bántani! – na persze hogy nem, én meg a jóságos tündérkeresztanya vagyok. – Uram… lépjen el tőle… veszélyes a lány! Megölte a családját is, a saját biztonsága érdekében! – a puskát felénk tartja, most már lassan lőtávolságba lehetünk, a fene sem tudja milyen messze visz el az a valami. Behúzódom az ismeretlen mögé.
-Könyörgöm ne engedd neki hogy bántson… - hogy ezt kinek is mondom, magam sem tudom, istenben már nem hiszek, az emberek jóságában sem, de ez a férfi nem isten és nem ember, valami amit nem tudok meghatározni, és talán ez az egyetlen dolog ami okot ad reménykedésre.
Vissza az elejére Go down
Keith Salgado

IV. Founder
IV. Founder
Hello Darling, my name is

Kor : 42
Hozzászólások száma : 14

Re: run for your freedom
» beküldték: 2019-12-07, 14:57

Egymásra nézve ki-ki a maga módján realizálja a másikat, hisz idő nincs sok és talán ennyi elég is. Nem hisz az első pillantásos akármikben, kivéve ha az a gyűlölet és a gyilkolási vágy, ami jelenleg nincs meg és lappang, csak az, hogy arrébb tegye, mint valami szép vázát, ne törjön össze. A félelem szaga is kibújik belőle, szinte fürdik benne még ő maga is, reszket, minden porcikája meg van feszülve, ha nem lenne ruganyos és mozgatható az inak hada, akkor bizony már szakadna is. Felemeli a fejét, el a vöröskétől és körbetekint, mint valami vadász, aki zsákmány után kutat. Ó igen, hallani és érezni, a széljárás neki kedvez, nem az üldözőnek, az bizony ha most lopakodni akad, akkor rábaszott, pontosan tudja bemérni, merről érkezik. Eléggé emberszagú a dolog, innentől már nincs kérdése, miért is bénázik. Meg, ha tényleg ennyire kergetőznek, olyankor ritkán figyel bárki erre. A hölgyike hangja zökkenti ki a megfigyelésből, tekintetét leemeli rá.
- Mmmmh? Vadász? - olyan gyorsan beszél, jó hogy nem füstöl a szája és a nyelve. Üldözik, ezt eddig is tudta, nem kell ehhez agytrösztnek lenni, sőt, különösebb gondolkodás sem, ez olyan, ami üvölt róla és látszik. - Nem? Én nem félek tőle – még ha kéne is. Vannak dolgok, amiket vagy nem ismer el, vagy egyszerűen nem akarja. Sokszor kellett volna és kellene még félnie, csak ahhoz talán túl ostoba. Másra kattanik rá, vagy épp a jóra, sosem tudni. Most nem érez semmit, egy szem valakit érez, a kezére fonódó kéz pedig követelőző, a maga módján. Fújtat egyet, nem szereti, ha parancsolgatnak vagy rángatják, de... Hát, aztán úgyis mindegy. Mire történne bármi ugye...
- Nem fog bántani. Hmmm – pillant ismét a lány felé, majd a férfia, amint a látótérbe ér. Nem lát rajta semmi különösebb megjelölést, hogy tartozik-e hivatalos szervhez, akárkihez, sőt, olyannyira távol érzi mindentől, hogy az már-már fájdalmas. Túl egyszerű? Pedig puska is van nála, mégis... A dög sem duruzsol nagyon, neki ez csak egy egér, és inkább a patkányokat szereti.
- Ha nem akarod bántani, mi a szarnak van nálad fegyver? Kicsit ellentmondásos - bök felé, hát persze, az ilyen mondatoknak sosem szabad bedőlni. A nő sem tette, helyes. Akkor nem ostoba. Annyira. Nem tudja.
- Veszélyes? - emelkedik meg a szemöldöke, már-már mulat ezen. - Majd ha harap, ellépek, de addig jó, míg ilyen hősök, mint te a közelben vannak – fröcsög belőle az irónia, már-már felmarja a bőrét, ha hozzáér. Közelebb lép. Vajon ezüst vagy normál lőszer? Mennyire van akárminek a birtokában. Nem emeli a kezét, megáll kettejük között, elállja az utat és ha a férfi kitör, könnyedén akasztja meg annyira, hogy a nőnek legyen ideje futni tovább.
- Fordulj meg és bízd rám a dolgot. Tudom mi a nő, kezelhető, és egyelőre a hazugságot belőled érzem. Szóval, mi a következő lépés? - kezét finoman emeli a kése irányába, neki csak ennyi van és... a karmai, de azokat egyelőre nem húzza elő. Belenéz a vadász szemeibe, kivár. Minden egyes pillanat szinte felrobban, úgy szikrázik.
Vissza az elejére Go down
Rosetta Kiligen

II. Puma
II. Puma
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 29
Hozzászólások száma : 42

Re: run for your freedom
» beküldték: 2019-12-10, 09:58
Húznám, menekülnék, menteném, de nem hagyja.
-Vadász… - ismétlem, mi más lenne, hát puskája van, azért jött hogy megváltsa a világot, de minimum engem, és nem fogok hozzá mosolyogni ha beér. – Pedig jobban tennéd… fanatikus…
Nem húzom tovább, szemmel láthatóan esélyem sincs, makacs mint egy halott öszvér.
-Nem fog bántani? Remélem hogy igazad van, vagy kockára teszed a saját életed is, de nem tudja mi van, csak egy ember, nem érzi rajtad, ha veszélyes a helyzet, csak … csak állj félre kérlek… nem venném a szívemre ha bajod esne, ártatlanul – mondjuk ha vele együtt meghalok nagyon semmit nem fogok már a szívemre venni.
-Hogy magamat védjem, Rosetta megölte a családját is, ott voltam láttam. Veszélyes, igen, kiszámíthatatlan, megszállta az ördög, és állattá változtatta, nincs is tudatában, csak menekül azóta. Lépj el tőle, és hagyd hogy visszavigyem Salembe, ahova való, ott segítenek rajta.  – nem különösebben érdekli senkit a másik monológja. Elém lép, kettőnk közé áll, kitakarva előlem mindent, én meg jó kislányhoz mérten örülök hogy nem kell néznem, nem kell tudnom, és van időm levegőt venni, legalább már nem a seggemen, még akkor is ha nem feltétlenül tartom helyesnek hogy most ez a helyzet áll fenn.  
-Sajnálom de azt nem tehetem, nem megyek vissza nélküle, vagy önként velem jön, vagy azt kell hinnem, hogy téged is megbabonázott, és így nem hagy mást választást a dolog. – hátrébb lép és vele egyidőben emeli a puska csövét is. Igen, kiléptem egy kicsit oldalra, mert muszáj megint katasztrófa turisát játszanom.
-Jay kérlek ne… ne tedd ezt… nem vagy gyilkos… nem akarsz ártatlant ölni ugye? –kilépek a férfi mögül, mire a puska csöve rám irányul, hülye ötlet volt ez Rose. –Jay … oké nem futok el, látod itt vagyok, vége az üldözésnek, eleget futottam előled… - emelem fel a kezem ösztönösen, mégis mi mást kellene csinálnom – Nézd nem emlékszem arra az estére, fogalmam sincs hogy mi történt, csak a vérben fekve tértem magamhoz.
-Visszajössz velem Salembe és aláveted magad önként az ördögűzésnek? – a kérdés jogos, a válasz egyértelműen nem, de nem keverhetem bajba ezt a fazont mégiscsak kiállt értem, elég már az áldozatokból. – Ha leteszed a fegyvert, veled megyek, nem akarom hogy bárkinek baja essen. – Nem akarok vele menni, hogy akarnék? Valaki csináljon valamit!
Jay felé lépek, mire még feljebb emeli a fegyvert és egy pillanatra látom megremegni is, fél tőlem?
-Nincs baj, csak menjünk innen jó? Hagyjuk hogy az úr is hazamenjen…
Vissza az elejére Go down
Keith Salgado

IV. Founder
IV. Founder
Hello Darling, my name is

Kor : 42
Hozzászólások száma : 14

Re: run for your freedom
» beküldték: 2019-12-14, 01:43

- Mmmm... fanatikus. Azok a legfinomabbak – még meg is nyalja a szája szélét, mintha legalábbis egy ezüsttálcán kínált, ropogósra sült malacra várna, nem egy habzó szájú őrültre, fegyverre. Nem, továbbra sem moccan, rosszabbakkal is hozta már össze a sors és bizony, még mindig él. Nem ma van a halála napja, ezt reggel érezte a vizeletében.
- Jaj, jaj, ez nagyon aranyos tőled, hogy így aggódsz az egészségemért, de nem lesz bajom. Ha igen, így vagy úgy, de elmúlik. Nem baj, ha ő nem érzi rajtam a veszélyt, annál jobb – még egy apró vigyort is megejt, a nemrég lehangoló sétát pedig ezzel mossa le, direkt hangolja és hergeli magát és a macskát az egészre, csak rajta, hozza azt a puskát, ő meg majd megeteti vele. De valahol mégis csalódás, amit végül lát. Ez is csak egy hülye, a sok közül. Szavai hallatán sóhajt fel, mint aki most nyelte volna le a határtalan hülyeség pirulát és... ja. Keserű.
- Az ördög... Salem. Jó, máglyát is raktok neki? Barátom, te pont olyan hülye vagy, mint aminek látszol. Az ördög nem bújik mindenkibe, itt szörnyek léteznek és amit te láttál... Jaj, megesik – nem egy és nem kettő baleset történt már abból, hogy egy friss váltó nem a legjobb helyen változott át elsőnek és a féktelen bestia csak tette, amit a vére diktált. Szomorú, nem követendő példa, de nincs mit tenni.
- Ha hazaviszed megégetni, a halottak nem jönnek vissza – az másik műfaj, kicsit mocskosabb és bonyolultabb. Nem kell azt ide keverni, csak megjegyezte. Mert beszélni kell, addig is rá figyel, nem a lányra. A legolcsóbb taktika.
- Megbabonázni? He? Semmit nem csinált, ember. Nem boszorkány – szinte már-már tanító a hangja, de ujjait ropogtatja. Ez vészesen hülyén hisz valami filmes legenda szarságban, amelytől instant a fának tudna futni. Mennyi ilyen van még! Jó lenne ha az iskolákban nem csak azt tanítanák, hol írtak alá papírokat és hogyan ácsoljanak fűszertartót, hanem arról is, mi van a váltókkal, vérszívókkal és egyebekkel. Mókásabb lenne és kevesebb hülye kérdés. Majdnem felröhög, de csak vigyorra futja. Ártatlant ölni, ez már-már vicces, ő már rég nem az, sosem az, csak feltétesen van kint vagyis végleg, mert nem kapják el megint, de ez mellékes. A csaj viszont érdekesen dönt, vagy tényleg nagyon menteni akarja, vagy bolond és megunta és tényleg vele akar menni. Hát ez fasza. Fel is horkant a beleegyezésre, igazából engedni kellene a francba, mert nem az ő dolga, menjenek isten hírével, ő meg a dolgára. De nem, az ösztön.
- Dehogy kell vele menned. Nem hatósági személy, csak egy faszi puskával. Maradj itt, az itteniek megtanítják, hogyan ne bánts soha többé senkit sem és akkor egy ilyen majom se jön rád. Vagy hát ha tényleg vele akarsz menni, akkor rajta – lépked közelebb, a puska csöve felé is áll.
- Nos, barátom, engeded, hogy azokra hagyjuk, akik értenek is hozzá, vagy mindenképp inkvizítort akarsz játszani. Rajtad múlik – készen áll arra, hogy amint moccan, vagy olyat tesz, odacsapjon. Még egy tagja sem alakult semmivé, de karjain az izmok már feszülnek, a bőre szinte pezseg, ahogy kész a cselekvésre. Ó, hát nem meglepő, hogy valamit ütni akar.
Vissza az elejére Go down
Rosetta Kiligen

II. Puma
II. Puma
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 29
Hozzászólások száma : 42

Re: run for your freedom
» beküldték: 2019-12-30, 09:37
Vele menni? Eszemben sincs, de a fegyver nagyúr, és az ismeretlen ismerős a védelmemre kel, kár lenne barátkozásunk hajnalán egy baleset miatt máris meghalnia. Jay hirtelen alkat, és fanatikus, lehet a következő pillanatban lepuffantja valamelyikünket, hát nem ártana, ha letenné azt a puskát.
-Megesik? Maga is olyan liberális fajta aki együtt akar élni a sátán fattyaival? Nem égetjük meg, a démonokat máshogy is ki lehet űzni. Ő a jegyesem, nem akarom bántani!
Azt hiszem ez az első értelmes szava, nem akar bántani, akkor miért üldözött államokon át? Egy fegyverrel a kezében?
-Jay… nem vagyok a jegyesed – emelem fel a kezem és jól láthatóan mutatom hogy nincs rajtam gyűrű, hát ne képzeljen bele olyat ami nincs ott. Boszorkánynak vagyok kiáltva, és nem tudom mégis min lepődök meg ezek után.
Menteném magunk, valami csel fogalmazódik meg bennem, egy ösztönös mozdulat hogy lépjek Jay felé, hogy beleegyezek a sors által rendelt dolgokba, de az idegen a puska elé áll, én pedig meglepetten torpanok meg, ez így nem jó, én akartam őt megmenteni, erre most ő ment engem? De legalább elszólja magát hogy vannak helyiek… Várjunk… akkor Black rosszul tudta? Ő azt mondta hogy kiírtották őket, vagy ez a férfi nem tudja jól? Kezdek belezavarodni.
Jay mozdul, emeli a puskát, pedig tisztán látszik hogy nem kellene, hogy az ismeretlen nem az a fajta akivel újat kellene húzni, mégis a tus lendül hogy arcon vágja, aztán meg gondolom elrángasson mellőle.
Régen nem volt ilyen, mindig kedves nyájas, hízelgő fazonnak ismertem, talán anyámék azért akarták hogy legyek a neje, ők elhitték a maszlagot, és most én vagyok az egyetlen szerencsés aki láthatja az igazi arcát. Örülök? Valahol mélyen, eltemetve, egy egészen apró kis részem.
Figyelmem az ismeretlen testét figyeli, látom hogy megfeszül, látom hogy támadásra készül.
-Kérlek… ne öld meg… - suttogom, annyira halkan hogy szerintem igazából talán csak az ajkaim formálták a szavakat és senki nem hallotta.
Vissza az elejére Go down
Keith Salgado

IV. Founder
IV. Founder
Hello Darling, my name is

Kor : 42
Hozzászólások száma : 14

Re: run for your freedom
» beküldték: 2020-02-22, 14:46

Homloka erősen ráncolódik, sőt mi több, jobban, mint illene. Tipikusan úgy néz, ahogy az emberek a hülyékre és agyalágyultakra szoktak, olyanokra, akikre már haragudni sem lehet, hanem csak szánakozni. Vagy még azt sem. Ajkai szegletében apró fintor mozog, nem sok, talán észre sem veszi. Nem, nevetni sincs kedve. Hamar elárulja a szavak mivolta a gondolkodásmódot, ez tény. Könnyebb és nehezebb is ez így, egyszerre.
- Meg. Talán süket is vagy? - veti oda, nem nagyon akar időt pazarolni rá, ebben egyszerűen semmi szórakoztató nincs, nem úgy, mint ahogy elsőre hitte. Mert az, csak a türelme olyan dolog, amely nem létezik. - A sátán fattyai egy kurva jó motoros banda valahol délen, ha velük kéne élnem, boldog ember lennék. De nem, ehelyett itt vagyok és ez inkvizítort győzködök arról, hogy húzzon a vérbe. Érthető a szívfájdalmam – még rá is játszik, de nem nagyon mestere, így aztán nem is erőlteti. - A faszt nem akarod bántani. Akkor mi van a kezedben? - mert nem egy csokor virág, vagy egy pokróc, hogy a vállára terítse, hogy meg ne fázzon a kiskedves. Nem most jött le a falvédőről, a hülye is látja, hogy ha a csaj nem megy vele, agyon fogja lőni. Vagyis megpróbálja, de ilyen esetekre van ő, no nem arra, hogy mindenkit megmentsen, hanem, hogy ott legyen, mint rohadt zavaró tényező. És talán megint be is jön, mint valami megszokás, berögzülés, hogy rá ez a szerep illik. Nincs félelem tekintetében, ha a férfi azt vizsgálja, sőt, elszántság van ott, tettvágy és minden egyéb, amit csak beleképzel. Ajkain mocskos vigyor ül, a nőre most nem figyel, elterelte onnan, most foglalkozzanak csak vele. És tessék. Már első pillanatban látja, ahogy a tus mozdul, de hagyja. Hagyja, hogy majd minden erejét beleadja, hogy fájdalmat akarjon okozni, hogy egy picit elhihesse, hogy ő a nyerő. Feje oldalra billen, teste is kicsit, elengedte magát, a fegyvertus fájdalmasan sajgó csókot hagyott maga után. Köp egyet, majd lassan fordul vissza felé. Tekintetében a vadállat.
Hirtelen nyúl ki, mintha eddigi, lassú és lusta, komótos mozdulatai eltűntek volna, egyszeriben a fegyvert tartó kézre kap és egy erős rántással fordítja ki. Elsülhet, igen, de nem érez ezüstöt, ez csak fáj, nem öli meg. Megütheti, igen, de nem érdekli. Eleget ütötték az életben, hogy ez kicsit se fájjon. A kart csavarja, a szavakat hallja, de nem, nem gondolkodik. Ha nem is öli meg, összetörheti. A végtagon ránt egyet, abba a szögbe, amely már lehetetlen. Ha hagyja. Ha küzd... nos, akkor jobban fog fájni, ebben biztos.
Vissza az elejére Go down
Rosetta Kiligen

II. Puma
II. Puma
Hello Darling, my name is

Lakhely : St. Louis
Kor : 29
Hozzászólások száma : 42

Re: run for your freedom
» beküldték: 2020-02-24, 18:48
A srác kérdése teljesen jogos, és ezt nem csak én látom be, Jaynek sem ártana most már, de ahogy ismerem tutira kivágja magát valami dumával. Mindig ilyen volt, mindig ezt csinálta, ha nem volt igaza megmagyarázta a bibliával meg az úr szavával, vagy az apja bölcs mondásaival, az én szüleim meg persze bólogattak és mosolyogva asszisztáltak hozzá. Hurrááá… jah… nem.
-Egy éve menekül, államokon át futott előlem, a fegyver meg azért kell, ha előbújik belőle a sátán, meg tudjam védeni magam. De ehhez semmi közöd, állj félre. Rosetta nem szólok többet, elég volt a rohangálásból, most hazamegyünk!
Fel akarom emelni az ujjam, azt, pont azt a középsőt és a képébe vágni hogy én aztán nem megyek vele sehova, és megmondani hogy mehet egyedül amíg a vadászom rá nem talál, mert akkor már csak a temetőbe fog menni, de inkább csendben maradok és csak nemlegesen rázom meg a fejemet. Az ismeretlen hátrébb terel, hát hülye lennék nem szót fogadni neki. Megyek én már a közelben sem vagyok, csak játszom a butuska katasztrófa turistát.
A puska mozdul, a tus a férfi felé száguld, és nem mozdul, de mért nem mozdul? Betalál, az meg meginog, feje oldalra billen, de nem dől el mint egy liszteszsák, pedig egy ilyentől el kellene. El kellene? Vér illatát érzem ahogy köp egyet az avarba, szóval talált, teljesen biztosan, és lassan fordul vissza, Jay tekintetében pedig rémület.
-Sát… - ordítana, de a keze már fordul és az á hangot hosszan ordítva adja ki. A puska elsül, én pedig térdre rogyva lapítok az avarban, fejem fogva, és onnan pislogva fel, szerencsére nincs újabb vérszag, nem talált el senkit. Újabb ordítás, és egy félre érthetetlen cuppanás, ahogy a váll izülete kiugrik a helyéről. Jay térdre rogy és zokogva ordít. Fegyver a földön, felkelek és oda rohanok, felkapom és teszek egy lépést hátra.
-Hagyj engem békén Jay… semmi közöm hozzád, nem vagyok sem a jegyesed, sem másod! – kezem megérinti az ismeretlent. – Kérlek hagyjuk itt… menjünk… megvan a fegyvere, már ártalmatlan. – kezem a csuklójára fonom, és finoman húzom, hogy eressze el és jöjjön velem, a fogalmam sincs hova, de jöjjön.
-Megbánod… megbánod ezt Rose… - szipog Jay térdelve – megtalállak és nem leszek többé kedves…
Vissza az elejére Go down
Keith Salgado

IV. Founder
IV. Founder
Hello Darling, my name is

Kor : 42
Hozzászólások száma : 14

Re: run for your freedom
» beküldték: 2020-03-24, 19:51

Nem, nem veszi a lapot, tovább mondja a saját hülyeségét, amire akkor se lenne kíváncsi, ha vastag bankóköteget kapna érte. Csak tök jól megjátszaná, mert kinek nem jönne jól annyi lóvé, fejfájást megéri, de nincs, nem jár érte semmi, csak a szája, folyamatosan és feleslegesen. Aham, bólogat is hozzá, hát csoda ha menekül? Ő egy nap után kitörte volna a nyakát, eleve nem is érti, hogyan bírhatta ezt egyáltalán emberként? Mert ahhoz van annyi logikája, hogy levágja, ezek akkor is együtt, csak közben jött a szar. És még így is azt mondja, hogy a nő a szerencsés, hogy jött ez az alkalom, abban már nem, hogy emez meg nem enged. Kis pióca.
- Hát csodálkozol? Ilyen szöveg után még a holtak is futnának – látott már hasonlót, rosszabbat, meg sok energia sem kell hozzá, hogy tovább költse. Ha előbújik a sátán, valami fenomenális, ahogy elhiszi, amit kiejt a száján. És még csak a közelébe sincs, csak valami vad, ami meg akarja magát védeni és nem lehet irányítani, ösztönökre hallgat. A sátán ellenben csak csuhások riogatása a hülyék felé, egy patás ördögöt se látott mászkálni az utcákon – bár pár, múltbéli affér igazán megüti a mércét, azok láttán, éreztén a pali a szájába venné a puskacsövet inkább -, ellenben olyat, mint a menekülő, már bőven sokat. Szóval. - Ezzel aligha véded meg. De hajrá, ha jobban alszol tőle, az meg, hogy hol állok, az én dolgom. Nekem te nem parancsolsz – mint ahogy a világ sem, sajátos és vad felfogása nem való egy ilyen senki kezébe, de még a közelébe sem. Hmm. Ha már ennyire dobálózik, akkor kettejük közül ő az a bizony ördög.
Be is mutatkozik, valamelyest. Nem érzéketlen, nem sebezhetetlen, mint ahogy páran azt hitték egyszer, egyszerűen az ingerek küszöbjei jóval magasabban vannak, mint kellene. Ugyanúgy vérzik, látni is, de sajgó pontja semmi, csak mint valami kapcsoló, amelyet tövig nyomtak és be is akadt. Kellett ez neki, ő beleállt, ahogy lüktet, úgy pumpálódik ereibe az adrenalin. De nem, nem jön elő az igazi vad, nem esik a torkának. Pedig, nagyon nagy a kísértés... nagyon..
- Az bizony, de a rosszabb fajtából – nem ereszti immáron, a nő meg hamar kapcsol és elragadja a fegyvert, ha már az parlagon hever. A lőpor keveredik saját vére szagával, mélyet szippant a levegőből, idilli, miközben a férfi meg teli torokból tudatja, mennyire fáj neki. És a nőnek megered a nyelve, illedelmes férfi pedig tartja neki, no de nem az ajtót, hanem ezt a faszt, hogy csak rajta, övé az elsőbbség. Felhorkant a neki intézett szavaira.
- Ez itt simán lelőne, megérdemli, hogy legalább a térdeit szarrá lődd, de legyen gyereknap. Csak még valami.. - aztán a burkolt fenyegetés mellé ragadja meg, és ránt egyet rajta. - Jó, megbánja, te meg duplán tárazz, várni foglak – vigyorog felé, ragadozó villanással tekintetében, majd egy utolsó felvonásként üti ki a tagot, fejét célozva, hogy lehetőleg órákig meg se moccanjon. Ettől majd sajog  eléggé a feje, mikor felkel, az agyrázkódás előnye, hogy lelassít. Hú, volt pár, tudja miről beszél. Elengedi a rongybabát, le az avarba és enged a húzásnak, öles, sajátos lépteivel kezd el haladni.
- Gyere akkor, egy ideig most alszik a kedves.
Vissza az elejére Go down

Hello Darling, my name is

Ajánlott tartalom

Re: run for your freedom
» beküldték:
Vissza az elejére Go down
 
run for your freedom
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon kívül :: Ozark hegység-
Ugrás: