ÁÁÁÁÁÁ a vérnegyed utcái. Megannyi ember járja az éjszakában, gyermeteg mód keresve a kalandot, amit oly gyönyörűnek és életre szólónak ígér neki a világ. Ténylegesen a vámpírok ennek a létsíknak a csúcsragadozói és módszereik lenyűgözően széles skálán mozognak. Mindenek felett nagyon sikeresen alkalmazkodnak, vagy ez esetben kihasználják a lehetőséget? Újabban a köztudat romantikus és idilli képet kezdett festeni róluk, ezzel levéve vállukról az erőszak terhét. Önként jönnek az emberek vérüket adni, befolyásuk alá kerülni, megkockáztatni az adott teremtmény jóindulatát, vakon bízva egy filmes vagy olvasott útmutatásban, ami hazugságokkal tömi tele a fejük. Nincsenek biztonságban. Egy csodálatos elmét megzavaró látványos trükk alatt, amit itt az átlag halandó megtapsolna, egy ügyesebb gyermeke az éjszakának saját hasznára fordítaná és kilopna ámulatba ejtett rajongója fejéből némi hasznos információt. Vagy csak pár korty vérét venné az "önkéntesnek." Az emberek mégis rajonganak ezekért a rettentően manipulatív és megtévesztő lényekért.
Érthető lenne eme csodálat értük, ha a sokkal értékesebb kvalitásaikért tennék, nem pedig egy feromon gőzös éjszaka vagy élmény reményében. A vámpírok, halottak mégis élnek. Szívük van, ami ha megsemmisül vele pusztulnak, de az a szív egy dobbanásnyit sem ver. Minden reggel holttesté vállnak mégsem uralható a húsuk, mert valami elemezhetetlen energia járja át. Olyanok, mint egy két lábon járó kérdéshalmaz ami megfejtésre vár, de igazán kísérletezni csak az időseken lehetne, ők meg... mein got de alpári tőlem, de beszarik. El akarsz átkozni, XY kémje vagy, tartsd távol tőlem a fekete mágiád, az nem nő vissza és egyéb kifogások tárházával ráznak le.
Én mint a tudomány embere nem adhatom fel könnyen, ezért most is itt vagyok és vámpírt vadászok. Oké ez ein bisschen drasztikus megfogalmazás. Keresek valakit aki nem fut el azok után, hogy megtudja engem nem a melle vagy a kockás hasa érdekel, illetve nem akarok oboázni. Nem is értem a legutóbbi fazon, hogy akart hangszer nélkül zenélni tanítani. A vámpírok furák.
Egyedül sose járok, Frederik és Karl ma is lekísérnek. Fredet emberi alakban tartom szokás szerint a befáslizott ballonkabátos idegen formát kapta. Karl... hát ő ma kutya. Még el is kellett bájolnom, amire időt, energiát és alapanyagot nem pazarolnék, ha a legtöbb itt megforduló élet nem sipákolna ha meglátja valódi alakját. Így amíg meg nem simogatják, csak egy németjuhászt lának benne. Kicsi Timy is itt van valahol, de ő nem jöhet csak úgy ide. Ha baj van max füttyentek neki. Nem véletlen van olyan sok barátom ma velem. Az idősebb vérivók elég... kiszámíthatatlanok.
Megtámasztom magam egy épület falánál és méregetem az utcán járó kelőket, miközben egy dobozos almalevet szürcsölök. Nem csak frissítő és jóízű, de egyértelműen hirdeti emberi lényemet. Volt alkalom ahol az elegáns öltözékem miatt kapásból vámpírnak lettem titulálva, ezt pedig jobb elkerülni.
Zsebemből váratlan vörös fény tör elő, akár csak egy lámpa. Lenézve rá a dobozt kiejtem kezemből, csak a szívószál marad a fogaim között, úgy bámulok. - Was? - A rúnakövem az, amivel a fajokat ismerem fel és lámpa módjára önti magából a vörös fényt egy egyszerű diszkrét sejlés helyett. Ez a szín visszatükröződik egyre csak szétnyíló szemeimen, majd észbe kapok és nem törődve azzal hogy technikailag egy piros közúti láma lettem, előkapom kavicsom és futni kezdek az epicentrum feltételezhető irányába, be a parkba.

Futok, a fény pedig hol vakít, hogy el haloványul, aztán egyszerűen csak erősödni kezd. Nem érdekli merre mozgok, csak fényesebb és fényesebb. Ez elromlott? Nein, az lehetetlen. Viszont akkor ez az egyed felém fut, vagy... Mi ez a motorzaj?  Elnézek oldalra és az emlegetett jármű áll mellettem rajta egy fura figurával. Lehet picit csőlátásom lett és fel sem tűnt, hogy majdnem elgázoltak? Mivel teleportálni nem lehet, még... ja, egyre bambább vagyok. A gólemeim pedig nem vetették magukat a jármű elé ami annak a jele, hogy ő viszont látott és lassított is. Igazán rendes fickó csak tudnám miért nem került ki ép vámpír keresek. Felkapom a fejem mikor leesik a tantusz ő pedig nem rest megszólalni, bár igazán furcsa dolgokat hadovál.
Magatartása felettébb érdekes. Mintha vicces próbálna lenni egy vadidegennel? Velem ritkán humorizálnak az emberek és a kövem sem bolondozik tovább, aminek egy oka lehet. Ő az én keresettem.
-Tschuldigung. Már nem is kellenek. Hisz ön itt van. - Teszem zsebre a követ ami így is átsüt fényével a szöveten. Én pedig kíváncsian vizsgálom a vámpírt, ami szó szerint matuzsálemi lehet. Külön jó pont tőlem magamnak, hogy azért körbe nem járom egy gyors egyedfelmérésre. Ha lenne esély rá, hogy nem fürdik rendesen még egy bőrminta is megérné, hátha van rajta valami kihaltnak hitt kórokozó. A tekintélyes hajkoronát nézve ezt az ötlet szó szerint elúszik, ugyanis ilyesmi értelmetlen díszt bizony ápolni kell, meg amúgy is teljesen mán minta beszerzésében fáradozok. Végül érdemleges társalgást kezdeményez egy kérdés formájában, amire nekem időbe telik válaszolni, hisz azon kattogok, hogy is lehetne rávenni az együttműködésre.
- Testmintákat... akarom mondani tesztmintákat gyűjtök egy kutatáshoz. Szeretném felkérni a hozzájá... Nein nein. Ez így nem jó. - Rázom a fejem. Valami szellemesebb kell. Ami kicsikét nem olyan lényegre törő. Olyan vámpíros hazugság. - A segítségére lenne szükségem. Szép a haja. - Nem is olyan könnyű ez a hízelgés dolog, sőt egyenesen kihívás. Vajon a tenyérbemászó modort tanulják a vámpírok, vagy velük született képesség? Azt hiszem teljesen kudarcot vallottam, így marad az egyenes beszéd. Kihúzom magam, megigazítom a kabátom nyakát és mosolyogva folytatom teljes önbizalommal és őszinteséggel.
- Az ön vérét akarom venni. Úgy 800-1000 millilitert. -Nem olyan nagy dolog. A vámpírok nem pont arról híresek, hogy rendszeres véradók lennének, de seperc alatt találnak maguknak itt a veszteség pótlásra ellenkezés nélkül hajlandó egyedet. Közben Karl mellém sétál Fred meg valahonnan a távolból figyel. Bízok benne, hogy a bájolás a gólemen működik még nála is. Ekkora erőre nem számítottam mikor az elfedést létrehoztam. Igazán kellemetlen lenne, a kilátásban lévő kutatási anyag beszerzésére.

- Nem volt szándékos. Figyelmetlen vagyok olykor, de jó is így, különben elhajtottál volna. Ami nekem nem előnyös. - Magyarázom a nyilvánvalót, de ennél jobb megoldást nem tudok. Tényleg nem vettem észre még a zajt se. Kicsit tréningelnem kéne a hallásomat. Meg a figyelmességemet meg úgy mindent mert hajlamos vagyok a csőlátásra. Mindezt a csodálat csillogásával a szemembe teszem, mert ez a példány tökéletes. A vére pedig végtelen lehetőségeket rejt.
- De... igazán szép masina. -  Első lépés a közös téma és a helyikkel való empátia kialakítása. Ezzel talán közelebb kerülök hozzá és barátságos lénynek fog tekinteni.
Bólogatok a válasz közben. Remekül rátapintott a lényegre. - Ja.. ja.. tudós és persze a minta kutatáshoz kell. A jó ügyek érdekében. - Az, hogy kinek mi a jó relatív. Nekem egy gazdaságosabb démonidézés jó, akit megöl annak nem. Aki végignézi annak sem, de nekem akkor is a jó cél. Csak ne lenne ilyen nehéz alkut kisajtolni ebből a csodálatos bestiából. Vajon hány éves lehet? Vajon reagál e a vére más vérre és elég erős hogy testen kívül is magába olvassza az idegen testnedvet? Annyi kérdés...
Teljesen zavarodott vagyok az izgalomtól, de ő úgy néz ki értékeli a bókom. Micsoda fordulat. Elsajátítottam a hízelgés magas iskoláját! Ez az este áttörés lesz a vérgyűjtés terén.Innentől lehet minden... jobb... lesz...
Ekkor lenézek a kérdésére és valami egyértelművé válik, az pedig az, hogy Karlt valóságos alakjában látja.
- Ő  a kutyám Karl. Nagyon beteg, már párszor meg is halt. Scheise Faust. A kutyák nem halnak meg! Vagyis többször nem. Ezt hangosan mondtam? - Rá nézek és megkérőjelezhetetlen a csend. - Szóval ... ő a  hullákból támasztott testőröm. Karl. Nem harap. Vagyis harap, de csak azt aki fenyeget engem. öööö Meg akarod simogatni? - Vallom be csalódottan és próbálok terelni. Egy mászkáló hullacsomag nem szokott jó beszélgetés kezdő téma lenni. Bár ki tudja. Szomorkásan nézek le hű őrömre, de nem tehet róla. Ráadásul olyan szépen néz mind az öt szemével. Nem lehet erre haragudni.
- Ebbe garantáltan nem halna bele. Szinte kezeskedek érte. a kutatás sem hoz rontást vagy átkot magára Herr... Hogy is hívják a Herr-t? - Mintha kihagytam volna a bemutatkozást ami viszont nem a legjobb első benyomás része.

- A kettő közötti különbség már csak nyelvtani szőrszálhasogatás. De az indok amivel maga elé kerültem az pontosan az amint jobban szeretne hallani. - Behúzom a nyakam. - Úgy hiszem hangosan gondolkodtam... szóval izé... Eh... teljesen véletlen volt és bárki megfelelne aki elég erős. - Ez megint egy hiba. A vámpírok érzékenyek az egojukra. nem tudom mit fog kiváltani belőle. Magam részéről fürkészem tovább ezen már nincs mit szépíteni szóval marad az hogy nézem és várom hogy megszólaljon.
- Nem kedvelem a fosszilis meghajtású dolgokat. Nem tartom megbízhatónak a rendszert és nagyon sérülékeny. Pedig az utóbbi időkben rettentően teret hódítottak. De ha ön élezi az ötvözetek súrlódását, nincs okom vitatkozni. Biztos megvan a maga szépsége.   - Nekem jobb a lábam és a teremtményeim. A defektet újraformálom, üzemanyag nem kell és hús a legtöbb helyen van. Ha máshol nem, temetőben. Tény, hogy nem mutogathatom mindenkinek, de ez egy ilyen műfaj. Zeus csodás hátas, csak hát... gólem. Az meg elég tabu mostanság.
- A tudományos társadalomnak és azok keresztül később mindenkinek. Netán kíváncsi
a kutatásokra? - Nem értem a félelmét. Ha gyógyszerész lennék biztos nem mondana hasonlókat, de már leperegnek rólam az átlag élőlényeknek fura kéréseimre érkező kifogások és előítéletek. Minden estre van pár rituálé amivel előrukkolhatok mint indok.
- Ehhhh... nem mint hanem személyesen. Bár a mű befejezése kicsit szabadabban van alkotva és nem szívesen beszélek róla. - Se belegyezésem, se lektorálási jogom nem volt a mű felett lévén halottnak hittek. Ennek ellenére próbálok kedves tekintetet vágni kicsit meg meg is hajolni cilinderem megemelve, hátha szerette a művet. Sajnos ennél csak lejjebb mennek a dolgok mert kiszúrja a kutyámat is, hát válaszolok.
- Egy normális Németjuhásznak látják. Semmi extra. - Ismerem be a hibám és az ő erejét. Csak meg kellett volna erősítenem a mágiát.
- Nem tudom egy ilyen idős vámpírnak mi kellhet. Netán fegyver a fajtársai ellen? Vagy egy saját gólem? Esetleg elátkozandó ellenségek? Csodákkal nem tudok szolgálni de az ön gondolataira is kíváncsi vagyok. - Jajjj az alku. Az mindig nehéz. Abban rossz vagyok. Nem tudom mivel is kínáljam meg. ezek hirtelen beugrottan és elhebegtem, de mégis mi kéne neki? Esetleg a motorhoz valami? Nem hinném hogy nincs pénze. Mein got de bonyolult helyzet ez nekem.
- Ez a gólem valaha két férfi volt, aki rám támad. Csak ugye elhaláloztak és a húst újraformáltam. Ezzé. - Mutatok két kézzel büszkén Karl felé. Igen ő egy szép példány és nagyon szívós. A kérdés, hogy vajon ő is így értékeli e az én munkám.

- Csakúgy mint az irigység... - Jegyzem meg halkan, de tudom hogy igazam van. Itt mindenki úgy kezeli a vérét mintha nem egy megújuló erőforrásról beszélnénk. Hol van a zöld részleg és az öneláldozás? Ah mein... valahol a pénz, érdekek és egyszerű hangulat fala mögött. Persze hogy az ember fia hazudni vagy csak megfelelően tálalni az igazságot kényszerül. Máskülönben nem lehet itt még levegőt sem venni.
- Úgy is érzi a hazugságom Herr hát mi értele lenne köríteni? - Nézem a feltűnően fura megjelenését. A vámpírok szeretik az egyediséget, de ez a példány már tényleg mesterfokára emelte a feltűnést. Mondjuk az erőből ítélve volt ideje ezt csiszolgatni.
- Ezt meghagyom magának. Én könnyen tengeri beteg leszek ha mechanikus lényre szállok. Nem bírja a gyomrom a vibrációt és az égéstermékek szagát. Az elvegyülni részt viszont teljesen elhiszem. Magam is sok bajba keveredek ha nem figyelek apró részletekre. - Mint hogy egy gólem követ és nem fedtem el bűbájjal. Sikítozás, rendőrség, természetfeletti egységek, vadászok. Csak a pápát nem hívják a nyakamba... akarom mondani volt már rá eset, de nem ez a fő csapásirány. Az emberek félősek és szűk látókörűek. Ez a fazon viszont több szempontból fura. Erre fele a vámpírok kimondottan hirdetik a fajtájuk.
- Ah.. na gut. Ismeri a fogalmat mint kémiai katalizátor? Mivel a vámpír vére nem tartalmaz lelket könnyen manipulálható, de rettentő sok asztrál energiát képes tárolni. Minél idősebb annál jobb. Egy ilyen katalizátor folyadék, sok kutatást reakciókészségét megerősíti és felgyorsítja. Das ist alles. - Komolyan ennyi, csak a cél morális része megkérdőjelezhető, de az már csak apró részlet. Nem woodoo pap vagyok hogy vér által nyerjek hatalmat. Meg minek egy akaratos test ami egy varázslatból kitörni vágyik és megölni az őt mozgatót mikor nyakig vagyok gólemekkel? Fene akar egy ilyen noszferatu rossz oldalára kerülni. Az csak nyűg és izzadás meg átvirrasztott esték... tanulás nélkül virrasztott esték! Undorító.
- És gyönyörű azt ne hagyjuk ki. Ugye Karl? Gyönyörű vagy! - Mosolygok bestiámra kicsit felkelve a búslakodásból ő pedig ezt viszonozva szélesre tárja pofáját és hörög villogtatva a külön nyíló állkapcsait és mind a négy sor fogát. Külső személő egy boldogan ugató blökit lát, de a vámpír mint kiderült, megszemlélheti őt teljes pompájában.
Aztán eszembe jut az alku. Ráadásul nehéz eset mert az kell neki ami nekem nem megy. Információ. Abban sose voltam jó. Ráadásul hókuszpókozik. Mintha gonosz varázsló lennék csak mert felkeltem a holtakat és a bibliai pokolra emlékeztető lényeket alkotok belőlük. Hihetetlen ez az előítéletes világ!
- Kérem Herr... maradjuk a Faustnál. Sajnos információval nem tudok szolgáltatni hacsak nem valódi tudásra vágyik holmi a városban keringő pletykák helyett. De... biztos találunk valamit ami megfelel az ön elvárásainak. - Csak tudnám mi lesz az.
Végül csak elismeri teremtményem ami mindkettőnket jókedvvel áraszt el és még nevet is kapok. Rowan. Hmm nem cseng ismerősen de ha 3 hete hallhattam 70% hogy elfelejtettem. Sajnos csak a fontos tudást tárolom el a fejemben a nevek, ünnepnapok, etikett és ehhez hasonló úri szórakozások kiesnek.
- Örvendek a szerencsének Herr Rowan. Örülök ha teremtményeim szórakoztatják, de szeretném felhívni a figyelmet megkeresésem okára. Tényleg nagyon vágyom a vérére. - Kell egy jó pillanat hogy leessen ez milyen sok és szabad módon volt értelmezhető. -
Leszögezném, hogy a vérére vágyásom mentes mindenféle negatív és szexuális gondolattól. Akinek nem inge.... de rettentően furán viselkednek a vérnegyed egyedei és már semmiben nem vagyok biztos ha velük társalgok. - Ha magára veszi... akkor baj van.