HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-19, 20:13
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 20:07
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 13:03
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
V. Raja
Kierran Strips
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 06.
Age : 29
Hozzászólások száma : 95
Tollvonásainak száma : 75
Kierran
2017-12-28, 20:01



Karakter teljes neve
rövid idézet, a karakterről!


név:Kierran Strips
kor: 28
csoport: Vértigris
átváltoztatás ideje: 17 (Született tigris)
vérvonal: tudjafranc...
rang: V. Raja
play by:Chris Pine
KépességSzületett határfeszegető...
MegjelenésAz a tökként vigyorgó fazon ott balra, nem az, a másik, aki a falat támasztja. Aghh... az ott, 183 centi, de mit kezdessz ezzel? Szemre megmondod tíz méterről? Na jó, ilyen mindenttudó, és egyszerre mindenre rácsodálkozó arckifejezése van.. Ruha? Ja.. most ilyen kék szinű póló meg egy farmer. Kell a cipőmárka is? Nem értem, én látom ott van.. Jahogy a póló-farmer kettős a magassággal kiegészítve még mindig nagy tömeget hagy maga után..
Oké, figyelj.. Borostás. Ja, az se jó... Hmm.. Barna haj? Kék szem? Tudod, nem az az acélos, hanem az amelyik a nyugodt, csendes óceán kékje... Na nem mintha nem tudna megkeményedni vagy ilyesmi.. Még mindig nem? Tudod mit? Kérdezz rá, keresdd meg ha akarod, vagy legyél érdekes és várdd hogy ő találjon rád, nekem kezd elegem lenni, még két mondat és beépítelek a betonba. Mellette, akkor tán megcsillan a megértés fénye...

JellemValahogy úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan, mint amikor a kis Tarzan hazakerül az őserdőből. Bár én nem így élem meg, nekem ez a normális. Egyrészt ott lebzsel bennem a játékos, szertelen kölyök, aki a saját szórakoztatására sötét, sokszor mások számára érthetetlen poénokkal bombázza a környezetét. Másrészt ott van a hiénatápon nevelkedett nagymacska, aki azt se tudja milyen selyemmel hímzett lelkeken gázol át kimeresztett karmokkal, vérrel és fájdalommal tanítva. Nekem így állt össze a kép. Konok vagyok,
szinte irányíthatatlan. Ha eldöntök valamit azt végigviszem, de, hogy mihez kezdek,
ha elértem, az az igazi kérdés. A házimacska sem tudja, hogy mihez kezd az egérrel mikor megfogja, csak azt látja, hogy ott van és el kell kapni. Aztán vagy megeszi, vagy játszik vele, vagy megunja. Lehet, hogy vezetésre születtem, lehet, hogy el is értem,
de, hogy mi fán teremnek a normális falka kapcsolatok arról fogalmam sincs. De, majdnem tíz évet éltem egy pincében, és most másztam elő a fényre. Érts meg, vagy ne, de, ha közösségben szocializálódott egyén vagy, akkor ki fogom verni nálad a biztosítékot. A legszebb az egészben pedig az... hogy én nem fogom érteni, azt, hogy te mitől akadtál ki.

ElötörténetTörnénetem darabkáit suttogják a Vérnegyed sikamlós falai közt, viszhangot ver a tigrisek területén, a fáktól a kúria falaiig...

Eljött a nap, a Királynő újfent összehívta a falkát, mindenki aki él és mozog, mindenki aki csíkokat hord a lelkén köteles megjelenni. Kivéve azt a két őrt a kapunál. Kiver a víz, csak úgy tombol bennem a visszafojtott energia. Most először sikerült visszaküldenem a mélybe egy másik ember szörnyetegét. Szólni akart a többieknek, nem hagyhattam, s most fájdalmak közt vergődik a földön társa mellett. Kiütöm, nem kell, hogy összeszedje magát, most nem. Így is majdnem száz tigris vár a falakon túl, ha rosszra fordulnak a dolgok akkor is kettővel kevesebb. Éjszaka, félhomály. A holdsarló pont olyan fejszeként magasodik fölöttem, mint álmaimban. De, menni kell tovább. Szinte leírhatatlan az érzés, ez a rengeteg tigris, rengeteg fodrozódó vágy, néhol nyugodt, néhol kavargó energialöket. Ilyen egy falka? Ha engednék a tigrisemnek, most megmártózhatnék az energiafolyamban, vagy végigszánthatnék rajta, nézve a hullámokat. De, nem ezt beszéltük meg. Bent már várnak a kevesek. Az a pártucatnyi ember akiknek sejtésük van arról, hogy jövök. De a gond nem velük van. Az uralkodó pár, a fehérek, a lázadók, kik évekkel ezelőtt elvették a lehetőségemet egy normális életre.
Ma én jöttem, törleszteni.

Kezem a hűs kétszárnyún. Homlokom is odatámasztom, majd.. nem bírom tovább. Elpattan a húr, s az eddig elfojtott energiám forrón, robbanva tör ki. A tigrisem diadalmasan felüvölt mikor megérzi a hirtelen jött zavart. Az egész terem zavartságtól, tanácstalanságtól és félelemtől bűzlik.. s én benyitok, hogy az arany lángok mögül végignézzek új birodalmamon...

Meglepett szempárok kereszttüzében kissé megperzselődve teszek meg pár lépést.
-Szép estét-Nézek végig a termen, majd tekintetem megállapodik a királyi páron.- Sokan nem ismerhetnek még, a nevem Kierran Str...

-Hogy merészelsz betörni a területünkre? Neked itt nincs jogod... Őrök!!- A királynő hangja és hatalma söpör végig a termen, mozgolódás támad. A félelem szagát lassan átveszi a harag. Egyre fojtogatóbban, magas falként vesz körül. De, az én haragom is fellángol ahogy szembe szállok a falka akaratával.

-Nekem nincs jogom? -Nevetek fel s beljebb sétálok.- A föld melyet bitorolsz a szüleimé volt, a trón amit csellel szereztél nem téged illet, a falka amit elnyomsz.. Hmm.. Hamarosan felszabadul. Én Hakara vagyok, örökös a vérem jogán, így sem te, sem a Raja nem kérdőjelezheti meg a jogom..

Hogy kerül ez ide? Megölte az őröket? Hol volt..? Miért nem...? Ezer kétség és suttogás járja át a termet mire a mosolyom is kiszélesedik. Többen elhagyták a helyüket, így már négy tigris választott el a királyi pártól. Az egyiküket nagyon is jól ismertem. Nem foglalkoztam az egyre inkább kiteljesedő káosszal, ha a jelenlétem így megosztja a falkát, ám legyen.

-Richard! Milyen nagyot nőttél az elmúlt tíz év alatt. Ugye emlékszel még?- Mélyen lapultak bennem az elfojtott emlékek, mikor még ez a hely volt az otthonom. Magántanárok, a nagy "család", a barátok, a könnyű élet, minden amit egyetlen éjszaka alatt elvesztettem. Láttam a szemében a felismerést, az idő lassulni látszott, szája szóra nyílik, ereje elszabadul, támadni akar? Nem vártam meg a következő lépést, előrelendültem, kezem a torkára forrasztotta a szót, az erejét pedig, a saját tigrisét visszagyömöszöltem a testébe. Leírhatatlan ez az érzés, mintha csak egy ütésváltás eldöntene egy harcot. Elengedtem, s ő a földre zuhant levegőért kapkodva.

Közben elcsendesedett mindenki. Én pedig rájöttem nem szeretek a figyelem középpontjában lenni...-Mostmár figyeltek rám?-

-Megölni!!- A királynő, ki más? Újra hangzavar támadt, de egy ismerős hang túlszárnyalta a többit.
-Nem, kihívóként joga van itt lenni!- Ennyien egy perc alatt széttépnének, még jóhogy akad legalább egy baráti hang,Ryenne, majd megköszönöm ha eszembe jut. Tucatnyi test mozdult, erejük még így is eltörpült az egész falkáéval szemben, de, már én is éreztem, hogy nem vagyok egyedül. A tigrisem magasabb hőfokra kapcsolt, hogy elérje őket, az új falkám, legalábbis egy része... mind ismerős, mégis más, az elnyomottak hangja és ereje egy pillanatra megdermesztette a királynőt..

-A vérem jogán, és egy egységes falkáért, kihívlak téged Raja! Lépj elő a királynő szoknyája mögül és bűnhődj meg minden csepp vérért ami a karmaidon szárad!

-Komolyan ezért jöttél kölyök?-Lépett elő az eddig szótlan Raja. A többi tigris eltakarodott az útból, így már csak át kell lépnem Richard testén, hogy középre érjek. Mintha csak egy aréna lenne...-Tíz évig nyugtom volt a fajtádtól. Tíz évig nem kellett azt az idealista mocskot hallgatnom apádtól, erre most a semmiből idetolod a képed ugyanazzal a szöveggel? Takarodj vissza azokhoz a gyávákhoz, amíg még megteheted!-

Nem, ha már idáig eljutottam, nincs vissza út. És semmi kedvem végigkajtani a fél világon, hogy kiderítsem melyik kő alatt is lapulnak. Mert ebben az egy dologban egyet értettem a Rajával. Gyáván elfutottak. Megteszem az utolsó lépést, de közben az agyam azon kattog, mit is mondhatnék...

-Szóval elengednél? Milyen gáláns gesztus egy mészárostól.. Akkor, nem fogadod el a kihívást?

Nem szeretem ha lebecsülnek, sokáig eltűrtem, de most már nem engedhetem meg magamnak. Az elmúlt évek kitartó munkáját nem dobhatom csak úgy a kukába.

-Teszek róla, hogy megbándd azt is, hogy megszülettél, és ti mind-mutat körbe- szenvedni fogtok amiért ezt a semmirekellőt követtétek!

A Raja ereje egyszerre mintha eltűnt volna, majd rögtön utána kiáradt, még fórróbban, még égetőbben, a majdnem két méteres alak eddig is elég fenyegetően nézett ki, de most, letépte magáról az inget, csontok ropogását, ízületek cuppanását viszhangozta a néma terem. Mindenki némán figyelte, még a királynő is. A férfi keze megnyúlt, karmai előbukkantak, mint egy-egy sarló, szemeit felemésztette a düh, mégis emberi maradt.

-Mutass valamit Kierran, arra a trükkre amit bemutattál szinte bárki képes lehet, de, szórakozni akarok, megmutatom, hogy ennek a falkának én vagyok az ura...

Erőm fellobban, a karjaimra koncentrálom, s már érzem is, ahogy az izmok elpattannak a nyomástól, újak nőnek a helyükre, csontjaim megvastagodnak, megnyúlnak, körmeim alatt vér serken ahogy kieresztem karmaim, majd megérzem. A Raja megindult, csak egy villanás látszott, alig volt időm félreugrani, de így is a pólóm bánta. a vér épp megtölti a karmolásokat, s pár csepp megindul lefelé. Ezt én is élvezni fogom, vigyorodom el a támadás előtt...



Milyen csendes most a világ, vagy csak a hallásom hagyott megint cserben? Az ott a hold? Neem, tisztul a kép, még mindig a teremben vagyok. Ismeretlen arcok, a tömeg, némelyik elszörnyedve, mások meglepetten, tágra nyílt szemekkel. És igen, néhányan éhesen, viaskodva a bennük lévő szörnnyel, mely előtörni készül. Megannyi arc, de mi van velem? Nem érzek semmit, szemem lejjebb forgatom, aranyszín hajon csillan meg pár vércsepp. Az én vérem? Lehet, de nem az én hajam. A fájdalom belém hasít, felnyögök, a torkom megtelt valamivel, kifolyik a számon, végig a sárga tincseken. Vér? Nézem hitetlenkedve. Remegés fut végig rajtam, hideg, érzem rángatózok, erre a másik is felnyög. Valamit érzek még. Egyre halványul, lassú dobogás mely végül szétválik. Az enyém, és az övé.. a markomban tartom, karom könyékig merült a mellkasában. Bevillan egy kép, de megmozdul, a fájdalom szinte elviselhetetlen. Ő is bennem kotorászik.. Ő vagy én? Vagy mindketten? Testem, sejtjeim üvöltenek a fájdalomtól, mely hullámokban árad a gyomromból. Elég!! A jobbom összezár, sivító hang hagyja el a torkát. Itt, a földön térdelve halálos ölelésben végre megértettem. Egy mozdulat csupán, ennyi választ el a győzelemtől.. Ha szerencsém van még időm is lesz megünnepelni... Csak ennyi kell, egy mozdulat, a testem tiltakozik, mégis sikerül kiadni az utasítást. Kirántom a szivet, balommal pedig ellököm magamtól a Raja testét. Bumm-bumm..bumm..-bumm... vége...

Vér, rengeteg vér, ilyen még nem volt, ilyenből még nem álltam fel. Széthullik a kontroll,  
az átváltozás befejeződik. Bunda nő ki kezemből, s sebesen indul meg felfelé. Balomat a sebre helyezem, benttartom ami még menthető..

Percek teltek el? Vagy csak másodpercek? Ki tudja, de még élek, felállok, fel kell állnom még még magamnál vagyok. Mancsomban még ott a szív, ez erőt ad, hisz nyertem, alig hiszem el.. Diadalittas tigrisüvöltés hagyja el torkom, majd a véres húscafatot a királynő elé hajítom és szembenézek a többiekkel. -Ki a következő?- Dorombolom vigyorogva.  



Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Kierran
2018-01-02, 21:47



Elfogadva!


Kierran Strips

Őszinte leszek... rámeredve a képernyőre olvastam a feljegyzéseket, az emlékfoszlányokat, és ott voltam... Hallottam az üvöltést, éreztem a vér mámorítóan fémes illatát, ajkaim között éreztem az hús puhaságát, és a végtelen energiát, ami ott lüktetett, ami hajtott előre és állta utadat.
Imádtam ahogy küzdöttél, hogy nem adtad fel, hogy nem futamodtál meg, hogy megmutattad a vér mire képes. Erős vagy, elég erős hogy megvalósítsd az álmod... amolyan oroszlán királyos módon... tudod egyek vagyunk... Zordon bá tigris megfelelője halott... szóval Szimba ideje lenne hogy a falkád élére állj aztán jöhet a Hakuna Matata...

Elfogadva. Lepecsételve!





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Kierran
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Alakváltók-
Ugrás: