HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 18:57
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 01:04
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 21:20
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 20:32
Genevie Bertrand
tollából született
2019-01-18, 20:20
Min Jae Adams
tollából született
2019-01-18, 19:51
Alexander
tollából született
2019-01-17, 22:28
Axelle
tollából született
2019-01-17, 19:54
Cain Nowik
tollából született
2019-01-17, 18:43
Alexander
tollából született
2019-01-17, 14:18
Séaghdha
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Always be an older

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Rowan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 19.
Hozzászólások száma : 35
Tollvonásainak száma : 32
Always be an older
2018-12-22, 13:09




I wanna fuck the world


Sé & Rowan


- Hiiiiiighwaaaay toooooo heeeellll, I'm on the hiiiiigwaaaaaay - üvöltöm teli torokból, ahogy a város felé kormányzom a csodálatos kis motoromat és élvezem ahogy szőke hajamba kap a szél, mint valami erőszakos, éles körmű szerető. Egek, semmi jobb nincs ennél, kivéve a pusztítást hiszen elég öreg vagyok ahhoz, hogy tudjam, milyen volt büntetlenül ölni és aztán röhögve tovább állni és nem foglalkozni semmivel sem. Micsoda idők voltak azok istenem. Vagyis nem, de minden isten nevében szívesen pusztítottam az emberi állatokat és most meg nézzenek oda! Emberek által kitalált és összetett szerkezeten utazom, az éjszakában. Hát hova fajul ez a mocskos világ, most komolyan? Na, sebaj, valami szórakozást mindig talál az ember meg a vámpír is magának. Hehehe. Mindig adódnak újabb városok ahol élhetek, és lassan körbevándorlom egész amerikát. Ott szarom le, úton lenni jó dolog.
Már itt vagyok egy ideje, és Abel egészen jóarc vénségnek tűnik, de azért kirándulok még a környéken hiszen vannak dolgok amiket hátrahagytam és még el kell intéznem. Lakásátírás, és új lakás vétele.... Hogy minek nekem saját? Hát mert. Sajt.
A folyóparton dübörgök el amikor arcul csap egy másik öreg jelenléte de ez nem ismerős. Nem Abel és nem JóseggűSera hanem valaki más lehet.
- Ki az istennyila az? - morfondírozom el, de arra felé veszem az irányt hogy meglessem magamnak. Érdekel ki lehet, kevés ilyen öreg tag lófrál manapság, és már én is valamiféle matuzsálemnek számítok pedig még csak 18 múltam! Haha. Az más kérdés persze, hogy mennyivel.
Közeledek a célhoz, még egy sarok, még egy és bumm! Ott áll előttem az ismeretl...oh bazdmeg hát én ismerem! Tudja fasz honnan de ismerős a pofázmánya.
- Nocsak nocsak, micsoda ismerős arcszerkezet. Séad! - szólítom meg, bár ha én megéreztem őt, akkor ő is engem. A teljes nevét meg mondja ki akinek hat anyja van! Becézni meg legális.
- Mióta esz itt a penész? Még nem is láttalak - mérem végig ahol mellé gördülök. Én persze feketében bőrben és fémben pompázom mint mindig. Ő meg? Egész visszafogott hozzám képest de nem becsülöm le, oh nem. Az biza hiba lenne.


   


♪ California  ××
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Séaghdha
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 18.
Age : 1879
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 23
Re: Always be an older
2018-12-22, 22:04


Rowan & Séaghdha
Joyful meeting
Amikor legutóbb itt jártam, még St. Louis nem és volt körül határolható, ha jól tudom 1800 körül alapították, kicsit talán előbb, de kit érdekel? Azonban jártam már ezen a földön, még a város megszületése előtt, mielőtt kinőtte volna magát azzá ami. Emlékek kötnek ide, régiek, kopottak, talán igaz sem volt egyik sem, lehet mind a fejemen él csak. Akkor is emlék, ha nem valós, de ide különösen vonz valami, valami megfoghatatlan erő, olyan, amit ha kézbe tudnék venni érezném, ahogy körbe pulzál a kézroppantó energia. Azonban nem fogható meg minden a két kezünkkel, szemünkkel sem látjuk, és agyunkkal sem értjük meg, csak tombol valami ismerős érzés a zsigerekben.
4 hete indultam el Brassoból, hosszú út volt, mert megadtam a módját. Valami hívott St. Louisba, magam sem tudom, hogy mi, de végre olyan cél mozgatta meg a testem, ami miatt érdemes volt a kutatásaimnak hátat fordítani.
A város olyan szemtelenül fiatal, hogy néha félek, még ki sem forrotta igazán magát. Noha egészen jól felnőtt önnön magához.
Nem céltalan egyik séta sem, amibe bocsátkozom, hiszen míg Abellel nem fektettük le a szabályait, addig persona non grata vagyok a városban. Márpedig nekem nem tervem viszályt szítani, ám ha úgy alakul, abban az esetben állok elébe. Az elmúlt 300 év nem volt túl meghatározó a létezésem folyamában, de elmondhatjuk, hogy sokat fejlődött a világ s vele én is. Bár kicsit jobban szerettem a régvolt századokat. Noha szépsége mindegyiknek van és volt, talán lesz is, ha csak el nem veszik tőlünk, ahogy egyszer már volt rá példa a történelemben.
Meghív a folyópart, emlékeket idéz, olyanokat melybe kapaszkodnék, melyeket el sem kéne soha felejteni, máskor meg jobb lenne az egészet besöpörni egy szőnyeg alá,lehetőleg olyan hosszan, mint a tartós tej. De a dolgok mindig kiderülnek, a dudrokban valaki mindig poráfa esik.
Lépések visszhangzanak előttem, párbeszéd üti meg a fülem, messze vannak a beszélgetők, mégsem veszem az irányt feléjük, főleg mert felbizsereg bennem egy érzés, valami szintén ismerős, ami talán nem is ide tartozik, aminek ugyanúgy kevés helye van a halandók világában, mint jómagamnak.
Kiterjesztem a hálót, kutató kezet küldök az ismeretlen ismerős felé, sosem árt ismeretségeket kötni, ha valaki új a városban, akkor is, ha öregebb, mint az említett.
A folyó felé fordulva várom be az érkezőt, szinte biztos vagyok benne, hogy elém járul, ha más nem is, de a kíváncsiság meghúzza.
Fekete bőrnadrágomon előbb koppan egy kósza esőcsepp, mint a kabátomon, pedig nem is áll esőre.
Motorral érkezik a vágyott, felé fordulok, a víz visszaveri a leálló motor zöttyenését.
Fejem kissé oldalra billentem ahogy tanulmányozom, vannak akik sosem nőnek fel, de jó is neki.
- Rowan, jó látni.  - vagy nem, de ez majd eldől. Túl sok konfliktusunk nem volt az elmúlt pár száz évben, összefutottunk egy néhányszor, tapasztaltunk együtt ezt azt, de talán ez elkerülhetetlen, amikor nem sokan élnek meg ennyit, mint mi, vagy talán mi sem éljük meg, hanem nem is tudom, megtörténik, áthaljuk, kilélegezzük, ha kéne levegő.
A becézgetésre megrándul a szemöldököm, nem szeretem, a tiszteletlenség abszurd jele. Ha lusta kimondani a nevem, akkor még mindig nem élt eleget. Nem teszem szóvá, kell, hogy érezze, nem kapott érte piros pontot.
Pár dolgot Morrigan erősen a fejünkbe vert, az egyik abból az, hogy tiszteld, akit kell, és öld meg, akit nem. Elég sajátos filozófia, de én szeretem osztani, vagy már megszoktam.
Viszonozom a gesztust,végig mérem.  NA igen, még mindig egy suhanc, még most is lázadó, de lehet a tinilányok döglenek érte.
Azt, hogy miért vagyok a városban, nem kötöm az orrára, belőlem nem érzi ki, ha hazudok, főleg, mert mestere vagyok a széptevésnek, meg a kínnak, de azt most lapozzuk át, miként az unalmas részeket a könyvekben.
Lassú sétára indulok, hogy Rowan tarthassa a tempót velem, ha rollerozik a dögijével. A kérdésre elmosolyodom, két kezem a hátam mögött tenyérben összekulcsolom.
- Két napja, nem meglepő, hogy nem találkoztunk. Átutazóban vagyok. - lófaszt, nem vagyok nagy vándor. Én ok nélküle nem megyek sehova. Mindenkor otthonom még mindig Ír honban van, oda térek meg és lelek békére hosszú évtizedekre. Onnan kelek útra, egyszer talán végleg, lehet pont most.
- Te? Mi járatban itt? - körbe mutatok. Nem, nem a folyópartra, a városra gondolok. Majd újra összefogom a kezeim, várom, hogy meséljen valamit, amiből mazsolázhatok infót magamnak.

_________________
Open up   the door
I only want to play a little
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Rowan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 19.
Hozzászólások száma : 35
Tollvonásainak száma : 32
Re: Always be an older
2018-12-25, 20:46




I wanna fuck the world


Sé & Rowan


Saint Louis nem olyan hatalmas város, és akadnak olyan helyek a világban ahol sokkal jobban éreztem magam, de megadom az esélyt ennek is. Ha már átmenetileg befogadnak és mereszthetem itt a formás hátsómat büntetlenül, hiszen saját várost nem tarthatok, bár hogy mért nem? Mondjuk nem is igazán kéne, hamar elunnám a fejem, engem nem erre találtak ki.
Mondjuk én sose kértem azt se hogy vérszívó legyek, de hát Monique nem így gondolta és mégis az lett belőlem, aztán meg... idővel ő is porrá vált. Nem igazán sírtam érte mert nem jelentett sokat. Bezzeg az a pikkelyes kis dög, jól megköpködtem! Már a sírját, és még azt is porrá törtem később. Semmilyen emlék nem maradt utána csak az elmém mélyén létező sötét képek és gondolatok.
A folyópart érdekes ismeretlen ismerőst rejt, nem is számítottam rá, hogy újra látom Séad-ot, pláne hogy itt. Azt hittem már rég elvitte valami kórság vagy vadászveszedelem, és már csak por és hamu. Van új a nap alatt mit ne mondjak.
- Szintén öröm - mosolyodom el, és elgondolkozok hogy vajon tényleg örülök-e. Mondjuk örül a tököm. Még egy nagyöreg és így kijut ennek a városnak egypár, de olyan kevesen vagyunk akik mérik ezt a kort, óhatatlan hogy ne ismerjük egymást szegről végről. Séaddal is néha összefutottam, itt ott de alapvetően nem az a típusú vámpír akivel sokat időznék. Igazából szerintem szörnyen unalmas lehet de mivel egy helyen fogunk élni egy kis ideig még meggyőzhet az ellenkezdőjéről. Vagy nem. Lustán lököm előre a motort ahogy elindul, és tartom a tempóját, acélozott bakancsomnak nem kihívás a talaj.
- Ahha, értem. És merre visz az utad innen ha nem titok? - kérdezem hiszen akkor arra biztos nem megyek. Hallottam azért ám egy két dolgot, még ha elég zajosnak és ostobának nézek is ki, nem vagyok az. Végtére is élek, nemde? Ahhoz meg ész kell, és érzék. de hát van ez így aki sok mindent és keveset mond, végül életben marad.
- Én viszont vándorúton vagyok, és most költöztem ide. Vagyis úgy egy két hete - hiszen nekem már nincs állandó lakhelyem, és nem élhetek egy helyen sokáig. Nem mindig bánom, mert kell a változás, és új helyen új koponyákat lehet betörni!
- Találkoztál már a Város Urával? - kérdezem.


   


♪ California  ××
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Séaghdha
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 18.
Age : 1879
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 23
Re: Always be an older
2018-12-27, 12:05


Rowan & Séaghdha
Joyful meeting
Mindig öröm találkozni valakivel, aki szintén maga mögött hagyott pár száz évet, ahogyan én magam is. Azonban rejt veszélyt is, mi nem vagyunk haverok, ismerősök tán, akik azonnal egymás ellen fordulnak, ha a csontroppantó érdekek úgy kívánják. Márpedig mindig és mindenhol árnyak lesnek ránk, akkor is ha mi vagyunk a tápláléklánc csúcsán, mi vagyunk az éj gyermekei. Nekünk is óvni kell a bőrünk és nem csak a naptól, de attól is, hogy valaki alá bújjon és átvegye az irányítást. Mint a rothadó zombiknak, csak mi bírunk gondolkodással, sőt. Oly régóta űzöm, hogy néha már abba is komplikációt látok, amiben jószerivel semmi nincs. Ám a véletlenben sem hiszek, ahogy a jóban sem, az eredendő szándékban még jobban nem. Annak, hogy Rowan az utamba sodródik oka kell, hogy legyen, mint ahogy annak is, hogy éppen ebben a városban futunk össze. Ha látnám a nagyobb szándékot, tán nem lennék tüskés. Akkor lehet még örülni is tudnék neki, hogy valaki olyat sodort az utamba a sors, aki pont úgy bejárta a világot, ahogy én, akivel vannak közös emlékeink, úgy jobbak, mint pokolszülemények. Indultunk közösen harcba, még az idők hajnalán és ültünk örömünnepet a győzelem felett a vérben ázó csatamezőn. "Ittunk" a halálra és üdvözöltük az elmúlást.
De már egy ideje nem láttam, úgy olvadt ki a fejemből a létezése, mint bárki másét, emléke messze tolult az elmém aljára. Régebben sokat agyaltam rajta, hogy mennyi emlék fér el vajon egy agyban. Sok, túl sok. Intenzíven azonban nem jellemzően. Érzések siklanak az elmémre a férfit látva. Vér, halál, zene és móka. Aminek Moroven hamar vetett véget, de nem ő lenne, ha nem így tett volna.
Csendesen zúg a békés folyó mellettünk,emlékszik vajon a hajdanára, a színére, ami más volt, még a hold képében is? Mennyire szűz volt a partja. Állatok lelegelésztek a fűben, igazi farkasok vadásztak rájuk, a szomjuk csillapították vele, mára lehet lerohad a bőre az emberek, ha belelép. És mi vagyunk a fekély, mi vagyunk az irtandó rossz, mi vagyunk, akik ártunk, még véletlen sem a gyarló és önpusztító emberiség.
Sejtem minő öröm lehet a számára, azt is, hogy nem csak a régi ismeretség reménye csalta ide. Megjelenni egy városban, ahol kialakult hierarchia van, mindig valamit előremutat, még magam sem tudom mit, de nem őrzök illúziókat. Kinőttem már abból a korból.
Kérdőn felé pillantok, miközben megindulunk a folyós sodrásával ellenkező irányba.
- Milyen érdeklődő lettél, Rowan. - gúnyos kis félmosolyra futja csak. Átlagos kérdések lennének ezek, ha mi magunk átlagosak lennénk, de messze nem vagyunk azok. Egy szimpla kérdés, miszerint merre mész majd tovább, lehet célzás, hogy húzzak innen el, de kurva messzire, különben összeakasztjuk a bajszunk, vagy lehet tényleg szimpla kíváncsiság. Azonban én elővigyázatos vagyok, nem mondom, hogy nem harcolok szívesen, ha a helyzet úgy hozza, de nem valakivel, akivel eleddig nem volt konfliktusom és a halálából, már a véglegesből, nem származik hasznom.
- Nincsenek titkaim. Ha végeztem itt. - hogy mivel, na az nem tartozik rá. - akkor haza, vagy vissza Brassóba, még ott is lenne elintézni valóm, de Moroven türelmetlen úrnő. - nos őt bizonyára ismeri, hogy mennyire, az meg rám nem tartozik. Ám, ha a nevének említése is ludakat rajzol a bőrére, akkor tudom, hogy ismeretségük közeli.
- Költöztél? Letelepedsz? - nocsak. Azt hittem, hogy az elit vámpírok nem telepedhetnek le, de én már nem tudok semmit. Túl régóta nem érdekelnek a politikai kérdések, olyan vagyok, mint egy jó bérenc, küldenek, megyek, köszöntem. Teszem a dolgom, ahogyan itt is.
Kérdésre felröffenek, nem neki szól, a ténynek.
- Nem, ami azt illeti és az, hogy nem fogad, kezd sértés lenni. Talán szerét ejtem, hogy megfeleljen neki. - Abel lehet a város míves ura, nekem jogom van találkozni vele és elé tárni ittlétem okát, neki pedig kutya kötelessége nekem ajtót nyitni és a színe elé engedni, hogy átadjam úrnőm ajándékát. valamit, hogy Abel ellásson a szükségesekkel, amik megilletnek engem, hogy ne kelljen a városában randa csetepatét rendeznem. Előbb vagy utóbb pedig fogok, én nem vagyok a helyi úr kutyája, nekem dolgom van itt és azt le kell tudnom. Ennyi.
- S te? Mit tudsz róla? Elég nagy legenda övezi, már magam sem tudom, hogy mit higgyek róla. - nem ártana egy kis mellékes infó, ha Rowan egy ideje itt él, akkor tudhat ezt- azt ami a hasznomra is válhat Figyelmesen hallgatom, talán megtudom mi az oka annak, hogy Abel fülét-farkát behúzva bujkál.

_________________
Open up   the door
I only want to play a little
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Rowan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 19.
Hozzászólások száma : 35
Tollvonásainak száma : 32
Re: Always be an older
2019-01-04, 19:01




I wanna fuck the world


Sé & Rowan


Furcsa dolog összefutni egy másik "nagyöreggel" mert bár kettőnk közül talán én lehetek az idősebb és képességekben talán erősebb, mégis neki van több lehetősége és mozgástere. Hiszen én már túl vagyok azon hogy meg akarjak felelni bárkinek is, és bárminek is. A Tanács kimondta az ítéletét, és jó ha élve megúsztam őket, bár azt hiszem talán valahol szórakoztatta őket a stílusom, mert nem fostam körül a bokám amikor beidéztek maguk elé hogy beszélniük kell velem erről a létezésről meg úgy amúgy a felelősségről. Mindez most csak úgy eszembe jut ahogy a másikra nézek, és sötét szemeim mélyén kósza érdeklődés villan felé hiszen van némi közös múltunk. Ennyi idő elteltével mindez már elkerülhetetlen, és amennyi felé jártam én is, nem kerülhettem ki folyton.
Nem tudtam sosem eldönteni hogy kedveljem vagy utáljam, de nem ártott ellenem, és én sem akadályoztam az útját sosem. A magunk urai vagyunk mindketten, illetve én legalábbis. Az erőm túlnőtt rajtam, és így... hát ez van. Lustán gurulok mellette, minden megerőltetés nélkül, és fel sem veszem a kíváncsi pillantásokat, amik kettősünkön siklanak át. Furcsa is lehet.
Eszembe jut hogy sokszor találkoztunk, néha csak éjszakákra, néha viszont ugyanazt a csatamezőt szántottuk fel erőnkkel és a vér énekét élvezve ittuk magunkat élőre. Szép idők voltak azok. Nagyon is szépek.
- Jah hát az évek teszik, az évek. Egyébként nem hogy értékelnéd hogy tartalak annyira hogy megkérdezzem. Kevesekkel esik meg - vigyorodom el, és én aztán nem húzok bőrt a fogamra. Kivillan a gyilkos kis szemfog, fehéren. Élesen. Halálosan.
Felkuncogok a szavaira, ezt a nyilvánvalóan szemenszedett hazugságot, ilyen gyönyörű kifejezéstelen fejjel mondani már tényleg szinte művészet. Mindenesetre nem teszem hozzá hogy mindenkinek vannak titkai. Nekem is, ami azt illeti és még a szőke sziszegőmnek sem osztok meg mindent, pedig alapvetően kedvelem azt a csajt.
- Moroven az bizony. Nem a türelméről híres - húzom el a szám, hiszen volt hozzá szerencsém, de hát a legtöbb városúrhoz volt, és időztem egyszer nála is vendégségben. Szerencsére, nem túl sokáig hogy bevegye magát a fejembe eléggé, de okozott egy két kellemetlen éjszakát. Nem szívesen emlékszem vissza arra a némberre. Belle Morte legalább szép és kívánatos, de Moroven.... grrrr.
- Ahha. Legalábbis egy időre, mert az előző városan lejárt a húsz évem amire Killiand befogadott és odébb kellett állnom. Most itt töltöm a következő.... húszat. Én már nem élhetek egy helyen sokáig, de hát elég nagy ez az ország - vonom meg a vállam. Könnyű szerrel megyek városról városra a motorommal, és bár van ahol nem kedvelnek különösebben, megtűrnek. Kevés konfliktusom van a helyiekkel, és két kobrafészekkel találkoztam eddig. Az egyik túlélte. A másik belémállt, én meg beléjük. Hát na. A kor és a kor. Az én javamra, hehe.
- Nem vesztettél vele sokat. Bár így belegondolva.... engem sem fogadott azonnal, és lezavartuk tíz percben az egészet - teszem hozzá, hiszen nekem ez csak jó volt, de egy cirkalmas körökhöz szokott vámpírnak... lehet hogy bosszantó.
- Nem sok mindent. Elég régóta a város ura, Trevor leszármazottja, akit van szerencsém ismerni - vigyorodom el ismét, hiszen az a vámpír! Az se egy szépség, de a kisugárzása, valami fenomenális. Kedveltem, és asszem ez is mutatja hogy milyen is vagyok.
- A hiénákat hívja és a helyi Obával odavissza vannak egymásrt - teszem hozzá. Azaz képesek együttműködni. Vagy dugják egymást. Vagy nem. Nem érdekel. Bár most hogy itt tartunk, a helyi méregfogúak se igazán érdekes. Sznob köcsögök, azok nem kellenek, mert csak a régmúltat idézik fel bennem.


   


♪ California  ××
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Séaghdha
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 18.
Age : 1879
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 23
Re: Always be an older
2019-01-14, 15:43


Rowan & Séaghdha
Joyful meeting
A múlt egy nagyon törékeny jég, olyan puha felület, mely mégis milliónyi darabra robban az ember talpa alatta, hiszen kőbe van vésve, megmásíthatatlan és átírhatatlan, noha megpróbálkoztak vele sok százan már és ilyen-olyan eredményeket értek el. Mégis a múltban élni néha kifejezetten jó érzés, máskor pedig bús köntösbe bújtatja lelkünk minden kis zugát, hogy befedjen az örök és nem múlandó sötét. Nem jellemző rám, hogy sérelmeket hánytorgatnék, hogy nem múló sebeket nyalogatnék, az sem, hogy nem veszek revansot, ha valaki eléri az ingerküszöböm. Kevesekkel állok le beszélgetni is, nemhogy elrévedjek.
A haladók értéktelenek számomra, hiába is vannak a parton többen, mintha nem lenne hideg, talán félig már beittak és nem érzik a metsző szelet, melyről én csupán szagról tudom, hogy jeges kézzel markol a csupasz bőrfelületre.
Illatok, ízek töltik fel a tudatom, akár egy üres kádat a forró fürdő.
Amikor olyan antikvitással hoz össze a jó vagy rossz sors, mint Rowan, akkor mindig kicsit számot vetek önmagammal. Na, félre értés ne essék, nem azt passzolgatom gondolattól gondolatig, hogy jól léteztem-e? Mennyi hibát követtem el és tettem jóvá, avagy sem, mert ezek közül pont nem érdekel egyik sem. Halmoztam megannyi hibát kicsi a rakásba, de lássuk be nekem ez az életem, erről szól minden éjszaka, amikor visszatérek a nappali halálból, mert az leképzeléssel ellenkezőleg, mi nem álmodunk nappal, egyszerűen csak kihűlünk és meghalunk. Sokan, az élők közül, kutatják a kérdést, hogy mi az, ami életre lehel, minket, ahogy a nap nyugovóra tér. Bár teszem hozzá, hogy nekem kicsit később is jó az alvás, ha sötétben vagyok, naptól védve, ámde én is üres leszek, mint egy héj, és teljesen kiszolgáltatott. Ez a nehéz nekem ebben a városban, nekem itt nincsen hadseregem, márpedig azt rebesgetik, hogy készül valami, hiszen Abel szarik az övéire. Megkéri tőlük a véresküt, aztán hellósziaszevasz, mehet mindenki, amerre lát. Mondjuk még mindig jobb mint aktivistaként azt inni, hogy nem vagyunk mind vadállatok. Mert de. Vérrel táplálkozunk és sok esetben szart hányva a törvényekre életet oltunk, de talán az emberek nem teszik egymással? Nem kényszerítik prostitúcióra a kölykeiket? Nem kínozzák velőtrázó sikolyig őket? Nem számítóak? Ó dehogynem. Ők sem jobbak, mint mi, csupán gyengébbel és azt merik alítani, hogy erkölcsösebbek. Vicc. Kár, hogy semmi kedvem nevetni. Ma sem vagyok humoromnál.
Ami pedig a másik vámpírt illeti, elfogadom, hogy jelen van, ha lehet a hasznomra hajtom. Része a múltamnak a férfi, a mostnak is és vélhetőleg lesz a jövőnek, ez így működik a köreinkben. Azonban túl nagy jelentőséggel nem bírunk egymás életében.
Halkan elnevetem magam és rábiccentek.
Értékelem hát, amennyire arra szükség van, nem jobban és nem kevésbé. Igazából lényegtelen, pont úgy hajtotta a kíváncsisága felém, mint engem felé, így van ez rendjén.
Kinevet, jól teszi, nem ismerek vámpírt, akinek erőssége lenne az őszinteség, nekünk pont úgy meg kell fontolnunk minden lépésünket, sőt.
Újabb biccentés. Nem türelmes az úrnőm, nem is várjuk el tőle, sokkal nagyobb a hatalma, semmint bármi megvárakoztassa. Neki most kell minden, vagy legalább tegnapra, legyen megoldva, elintézve, úgy, hogy ő csak gondolt rá.
- 20 év alatt sokat lehet profitálni, másiknak ennyi idejük van megalapozni az életüket. – tudom, hogy nem telepedhet le sehol végleg, ez az ő átka, lehet nem is akarna, nem tudhatom, megkérdezni sem akarom, egyrészt mert nem érdekel, másrészt, mert nem érdekel. Mindannyian szörnyek vagyunk és úgy éljük ócska létezésünket, ahogy a legjobban érezzük, ez a nagy titok, avagy a semmi.
Szóval letelepszik, ezek szerintem Abel engedékeny.
- Pontosan tudod, hogy nem veszteség vagy nem veszteség kérdése, hogy Abel nem enged maga elé, hanem tiszteletlenség. Megszegi a szabályokat. Ezzel a semmibe veszi a jelenlétem, mintegy fricskát mutat az úrnőmnek. Megfoszt a jogaimtól. – hogy e mögött mi rejlik az a napokban ki fog derülni, nem félek, hogy nem lesz csattanós, ahogy azt sem, hogy nem valami végzeteset húz maga után, olyat, ami hatással lesz rá is.
Nyilván más a helyzetem, mint Rowannak, hiszen ő nem jelent veszélyt a város urára én azonban még azt is hozhattam magammal. Jórészt sokkal erősebben hiszem, hogy a nagyúr bujkál. Gyávasága szembetűnő, az oka ismeretlen számomra, de talán most megtudok belőle valamit.
- Trevor, tudok róla – hamiskás mosoly jelenik meg az ajkamon, én is sokat tudok róla, személyes tapasztalásom is van vele, nekem mondjuk nem lopta magát a szívembe, számomra az ő értéke megkérdőjelezhető, de ki vagyok én, hogy eldönthessem, miben utaznak jelenleg. Természetesen nem titok számomra, hogy Abel az ő leszármazottja, mint ahogy Trevor beteges jelleme sem, volt szerencsém hozzá a múltban, nem is egyszer. Ő is olyan mumus, amit csak akkor festünk a falra, ha van elég vakolat eltünteti onnan. Márpedig nem művészkedni vagyok a városiban, de az igazi indokot fedje még homály.
- Szóval az Obát oboáztatja. Hüm. Mesélj nekem az Obáról. – na róla aztán semmit nem tudok, azt sem tudom, hogy mi fán terem jelen városban, a hiénák alattomos jószágok, nem véletlen ellenségek még az Oroszlánkirályban is, vagy nem?
- Mi a helyzet a várossal? St. Louis mindig is a szívem csücske volt. – újabb könnyed hazugság, de most valahogy gyengének érzem a szövetségeket, persze van, hogy én is tévedek, még ha nem is sokszor.
Elsétálunk egy csapat fiatal lány mellett, láthatóan nem szomjasak már, természetesen a motoros vagányt veszik a szájukra. Hívják, csalják, játszanának vele, mert a halandók azt hiszik, romantikus lányregénybe csöppentek, én meg ismerem a vérszomjat.
Az egyik nagyon fekete hajú, nagyon karcsú, nagyon formás a motor elé pördül, ha Rowan elbambul elüti, mint a fagyott kutyát.
- Játszol velem nagyfiú? – ujjai már a mellkasán futnak, nekem pedig csúnya mosoly jelenik meg az ajkamon. Ellépek egyet hátra, jobb ha nem leszek célpont.

_________________
Open up   the door
I only want to play a little
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Always be an older


Vissza az elejére Go down
 
Always be an older
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Külváros :: Folyópart-
Ugrás: