HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Celeste - Christian - F@ck you!

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-07, 10:47


Kékes derengésbe vonja a kintről besütő háromnegyed nagyságú, fényesen ragyogó hold a szobát. Sugarai az ágyra vetülnek, amin fehér pamut lepedő feszül, és a sötétebb színű, talán ezüst szatén takaró alól egy férfi lába lóg ki.
Ahogy feljebb haladunk, egyre jobban ficereg a takaró, és felsejlik alatta egy formás, kerek fenék, és egy keskeny derék körvonala, aztán a csupasz hát és vállak! Hátraveti a fejét, és a hosszú haja a derekára hullik. A mellbimbója feszesen meredezik előre, ahogy mozog úgy ringanak a keblek az arcom előtt. Muszáj felemelnem a kezem, hogy megérinthessem őket, hogy morzsolgassam egy kicsit és a számba vegyem őket.
Forró nedves teste úgy csúszkál a farkamon, hogy majd az eszemet vesztem, és alig bírom visszafogni az orgazmust. A lábujjaim begörbülnek az erősfeszítésbe, és gyorsít a tempón, lihegése a fülembe hatol, végigborzongatja az érzékeimet. Kidugom a nyelvem, megízlelve a levegőben terjengő vágy ízét, aztán….
Kicsapódik a szoba ajtó, én pedig felriadok az álmomból, és már érzem is, ahogy a farkam fájón lüktet, mert nem kapott kielégülést. Pedig milyen csodálatos álom volt.
Csak résnyire nyitom a szemem, ahogy az ajtó felé pillantok, hogy megnézzem ki zavart meg.
- Menj el Celeste! – Most legyél itt, most be kell fejeznem az álmomat. – Vagy maradj és segíts! – Elvégre az én menyasszonyom, hát miért is ne segíthetne kielégíteni a duzzadó férfiasságom vágyát, hogy megnyugodhasson. Bár úgy érzem, hogy valamiért dühös, csak úgy vibrál a kobrája a metafizikai síkon.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-07, 15:54


Nehéz úgy belevágni egy programba, egy éjjelbe, hogy ha nem jelenik meg az, akit vártál. Ittlétem már tart egy ideje, néha mégis belülről mar a honvágy annak dacára, hogy pontosan tudtam nekem ez lesz a sorsom, bár nem feltétlenül St. Louisra gondoltam, megtette volna New York is. Valami közelebbi. Azt is tudom, hogy ha komolyan az esküvő felé tartunk Christiannal, el kell hagynom a saját családom szokásait és hagyományait, felvenni a Scargano családéit. Mindezt úgy, hogy valahol félúton ne veszítsem el önmagam. Nem mondom, hogy jegyesemmel annyira felhőtlen lenne közöttünk a kapcsolat, pláne mióta kiderült a kis afférom az apjával, de a hierarchiát ismerjük: a királynak mindig igaza van, a királynak mindent lehet. A menye bugyijának lehúzásától kezdve odáig, hogy egy huszárvágással elvehessen mindent amit én remélek a jövőmtől.
Ma mégis tartanunk kellett volna valahová. Azt kértem Christől, ismerjen meg. Ha már elméletileg együtt fogjuk leélni az életünket. Tudom, talán jelenleg a szavam semmit sem ér neki, hisz lefeküdtem az apjával, ráadásul nem is egyszer. De mégis. Elvárhatom, nem? Semmit nem tudok róla a nyilvánvalókon túl. Hideg, higgadt személyiség, könyvel a cégnél, a Családnak. Semmi más. Ez pedig nekem kezd kevés lenni. A szexre én magam tettem fel a stop táblát. Ha hagyom, hogy történjen köztünk valami, nem nyúlhatok az apjához. De Braden Scargano nem az a típus akinek olyan könnyen nemet lehet mondani.
Mindenesetre belement. Vacsorázzunk, későit. Kettesben. Erre felültetett. A szégyennek kellett volna elöntenie, hogy mennyire megalázó az, hogy nem jött el, hogy elfelejtett, de nem az a típus vagyok aki elkezdi telefonon hívogatni. Távolról sem. Ellenkezőleg, kikapcsoltam a sajátomat, hogy senki és tényleg senki ne merjen felhívni semmilyen elcseszett indokkal. És míg vártam rá az étterem bárjában, megittam pár italt. Mindegyikre más hívott meg. Mert megteszik, a saját jegyesem meg még arra se képes, hogy eljöjjön. A harmadik ital után olyan szinten ment fel az agyvizem, hogy úgy döntöttem pontot teszek az ilyenek végére. Hívtam egy taxit "haza". Dühödt energiáim szinte sisteregtek körülöttem, de szerencsémre a sofőr vak volt minden ilyesmire.
Viszont a helyzet odabent sem változik. Határozott léptekkel sétálok a szobái felé, a lépteim dühödt hangját valamelyest elnyeli a szőnyeg. Ruhám feszesen követi minden mozdulatom. Mellőzöm a kopogást, egyszerűen kivágom az ajtót. Ágyban van. Hogy képes ágyban lenni?! Normális?! Menjek el. Pfú. Segítsek. Mi? Beleszippantok a levegőbe. Vágy. Végigmérem őt a sötétben. - Normális vagy? Azok után, hogy majdnem három órát vártam rád az étteremnél mint valami pulikutya, még képes vagy ajánlatot tenni? - fújtatok, jobb ötlet híján kilépek a cipőmből és hozzá is vágom. - Nem ismered a telefont? Az SMS-t? A Vibert? Én tényleg azt hittem, hogy akarod azt a rohadt vacsorát. Látom jó nagyot sikerült tévedni. - nem hiszem el, komolyan nem. Ennyire hülye vagyok? Kipattintom a kistáskám zárját és cigit halászok elő, valahogy le kell nyugodnom. Rágyújtok. - Akkor eljött az ideje, hogy lefektessünk néhány szabályt. - mert nem fog menni, nem ringatom magam álmokba, hogy lehet ez jó, vagy valami. Ha nem, hát nem. Akkor elszórakoztatom magam, a magam módján.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-07, 18:01


~ Ne, ne, ne, ne! Miért kell ilyen nagy hanggal? Elűzi az álmom! ~ Még erőm sincs megszólalni, nem is igazán akarok felébredni, érezem, hogy húzna vissza az álom magába, vagy legalábbis a jótékony sötétség, de csak egy pillanatig, mert valami koppan a fejemen, amitől fájni kezd, bár nem olyan nagyon, de az alvásnak nem tesz jót az érzés.
Kezembe fogom a bűnös darabot és nagyon nyújtózok az ágyon, aztán felülök és a hátam megtámasztom az ágytámlán. Matatok egy kicsit az éjjeliszekrényen, mire sikerül kitapogatni a cigimet, meg az öngyújtómat. A hamutartó egyszerűbb, mert az elég nagy, hogy a hasamra rakhassam.
A nő meg csak mondja, és mondja a magáét megállás nélkül. A felét nem is hallom annak, amit beszél, de elég jó a memóriám, hogy két szippantás után mintegy visszajátszásként a fejemben felfogjam a szavak értelmét.
- Elaludtam. – Közlöm higgadtan a cigi meg lóg a számban, míg szemügyre veszem a fekete tűsarkút, amit az imént hozzám vágott, és csak azután nézek végig rajta.
- Álmomban meg nem tudok írni, meg telefonálni. – Vagyis de, csak nem biztos, hogy célba ér a hívás.
- Egész csinos vagy. – Jól áll neki a fekete, biztos dögös a temetéseken is. Kibányászom a telefont a párnám alól, miután a cipőt lerakom a kezemből, és megnézem a hívásokat, sms-eket.
- Bobby, Grace, Mary…nem Celeste-t nem látok a nem fogadott hívásoknál. – Ezzel részemről le is van tudva a kommunikációnak ezen formája, hogy ki mit nem ismer.
- Miért nem hívtad fel apámat, biztos készséggel állt volna rendelkezésedre. Ja várj már tudom, ma üzleti vacsorán van. Pech. – csóválom meg a fejem, közben eloltom a csikket, és lerakom a hamutartót majd pucéran még álló farokkal kikászálódók az ágyból, és felveszek egy melegítőt nadrágot.
- De ne aggódj túlságosan az ágya úgyis nyitva lesz neked, mint ahogy a te lábaid is neki. – Egyébként szép hosszú lábai vannak, keskeny csípő, kerek cicik. Hát jól néz ki, szómiszó.
- Szabályokat? – mosolyra húzódik a szám, kívácsnivá tesz. – Hallgatlak. – közben meg felveszek egy zoknit és sportcipőt. Szarrá fogom futni magam, rohadás jöjjön az ilyen álmokra.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-08, 00:19


Szinte sajnálom a cipőmet, mert még neki is áll nyújtózkodni. Miből van? Hát ennyire nem érdekli, hogy mi történik körülötte? Hogy mi történik velem? Pedig kellene. Tudom, hogy milyen hatással van rá talán az apja, pláne az én megítélésemmel kapcsolatban, de nem ez az oka annak, hogy ma egyszerűen a létezésemet is elfelejtette. Ez dühít. A higgadt hangja pedig még jobban. Rá is gyújt, mint aki egy kiadós dugáson van túl. És akkor ne gőzöljek be, maradjak úrinő meg miegyéb. Na nem.
- Azt van szerencsém látni. - jegyzem meg szárazon. - El se kellett volna aludnod. - teszem hozzá ha már álmában nem telefonál akkor legalább ne felejtsen el, vagy állítson be emlékeztetőt. Vagy egy testőrnek szóljon. Vagy bárkinek, nekem mindegy. Mi lesz legközelebb? Majd tv-t néz? Mással randizik? És nekem azért még csak jogom se igazán lehetne szólni, de az apja kivétel. - Ennyi erővel lehetnék én is az ágyban, enélkül is. Órák óta. - és elengedem az elejét "egész" csinos. A végén még kiderül, hogy egyébként nem is tetszem neki és fölösleges még a próbálkozás is. Nem is tudom miért gondoltam ennek is az ellenkezőjét. - Nem foglak hívogatni ha már nem jelensz meg. És még mielőtt belefogsz. Ha baj történt volna, annak az egész Fészekben híre ment volna piszok gyorsan. - szívom a cigimet, de megnyugodni valahogy nem sikerül. Meg vagyok sértve. És hitem szerint joggal. Erre előhozza az apját. Kicsit pislogok az új jeleneten. Egész sajátos ahogy a szobába beszűrődő fény játszik a testén és bizony végig is nézem az öltözködési folyamatot. No lám, valakinek jó álma volt tényleg. És emellé, eddig nem érdekelte, hogy felöltözzön. - Nem apáddal volt mára megbeszélve találkozóm, hanem veled. Kicsit ovis őt előhozni amikor te basztál megjelenni, nem gondolod? - kibújok a másik cipőmből és a felőlem lévő oldalnál feltérdelek az ágyra, hogy hamutálba hamuzhassak. Akármennyire is dühös vagyok, ez mégis az ő szobája. Hiába nem ő takarítja. Négykézlábról nézek rá oldalról. Valahol igaza van, valahol pedig nem kellene ezt emlegetnie. Már csak pusztán a jóízlés miatt sem. - Hányszor hozod még ezt elő Christian? - leülök az ágyra, kényelmesen. - Olyan mintha féltékeny lennél, de a szagod nem változik. Tehát pusztán csak az orrom alá akarod dörgölni a dolgot. - ő csak teszi, én már a szobát gyújtogatnám talán fordított esetben. - Azokat. - döntöm a hátam a háttámlának - Először is. Többet ilyet ne csinálj. Mondd le, vagy ne is erőltessük akkor. Ha nem akarsz megismerni, nem kell megtenned. - itt nem rá nézek, hanem felfelé, a plafonra - Ha nem akarsz velem eljárni, ne tedd, nem kényszer. De ne dörgöld az orrom alá apádat. Járd akkor a magad útját, én is járom az enyémet. - igazából nem így képzeltem el egy házasságot, de hát a jelek másfelé mutatnak. Nagyon másfelé. - Gondolom te sem élsz szerzetesi életet. - célzok a nagyon is látható erekciójára, az is lett valamitől. És biztos nem velem álmodott. - Most is vágyódsz.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 10:56


Lustán fújom ki a füstöt, csak úgy kavarog körülöttem, nekem meg azon jár az eszem, hogy egyáltalán válaszoljak-e neki. Tudom mit kellene tennem, tudom, hogy mi lenne a dolgom. De van úgy, hogy egyszerűen szinte fizikai fájdalmat élsz át, ha meg kell tenned. És hozzáteszem, még a viselkedésem is meglehetősen gyerekes, legalábbis az én szememben, de egyszerűen még képtelen vagyok túljutni rajta. Kell még egy kis idő.
[color=#00ff99- Harminchat órája nem aludtam. De elnézésed kérem! –[/color] Hát ilyen, amikor közeleg a vállalatok adóbevallási ideje. Se alvás, se szórakozás, de még az étel is csak minimálisan, ha eszembe jut. Basszus, hány éve is csinálom már? Úgy megszoktam a rutint, és akkor jön Ő, és azt hiszi körülötte forog a világ egyből. Hogy lehetett valakit ennyire elkényeztetni?
- Semmi nem tartott vissza, hogy haza gyere, és lefeküdj. – Mondjuk az apámal, újra, és újra. Ohh, igen rettentő módon sérti az egómat a dolog. De ha jobban belegondolok, mégsem lehet ez gyerekes viselkedés, nem? Hiszen normális esetben már rég bárki felbontotta volna az eljegyzést. Megtehetném én is.
- Miért is mentél el testőrök nélkül? – Úgy érzem magam, mint egy szürreális álomban, egyszerűen képtelen vagyok bármilyen megható reakciót kiváltani magamból. A kobra bennem olyan mélyen szunnyad, hogy csak nagy lustán nyitja ki a szemét, mintha nem is érdekelné, hogy a nő belépett, pedig nőstény. Ki kell találnom valamit, hogy érdeklődést mutassak felé. Meg ő is, mert így nagyon nem lesz jó az egész. Lehet, hogy fantáziálgatnom kellene róla kicsit, elvégre nagyon jó alakja van. Hosszú combok, karcsú derék, csábító telt mellek, amiket az apám markolászott. Na jó, ez így nem lesz jó. Uhh, mit is mondott? Mozgott a szája.
- Ne haragudj, hogy nem vagyok olyan felnőtt, mit az apám. – Muszáj odadöfnöm még ezt is. Egyszerűen kényszer, pedig általában tudok vigyázni a számra, de ez valahogy nagyon is piszkál. Mármint engem, mint az emberi részemet, nekem is van olyan, azt hiszem. A kobrát nem zavarja, ő magasról tesz az egészre.
Még jó, hogy nem változik a szagom. Mire változna, nem vagyok féltékeny, egyszerűen csak sértett, bár még az sem olyan mélyen. Hisz nem szeretem őt, sőt semmit nem érzek iránta, már a sajnálaton kívül. De ez is változott, először olyannak gondoltam, mint magamat, belekényszerítik egy házasságba velem. Jó akartam lenni hozzá, de tényleg. Viszont azzal indítani, hogy szétteszi a lábát másnak, ez max egy pszichopatát nem viselne meg. És igen nekem is vannak érzéseim, csak jól eltemettem őket.
- Nem, tudom, amíg nem érzek elégtételt! Tudod Celeste, megtörténik egyszer. Azt mondom rendben, nem mertél nemet mondani neki. De ennyiszer, nem is akarsz nemet mondani neki. – Nem még az egyet sem tudnám elnézni, és így meg már nem is akarok szemet hunyni felette.
- Jó, akkor add vissza a gyűrűmet, és menj haza! Találok majd egy alkalmasabbat nálad. – nyújtom ki felé a kezem, immár nadrágban állva előtte. Vajon apám ki fogja tekerni a nyakam, ezért a húzásért? Minden bizonnyal igen a válasz. Legalább Crisnek lesz esélye egy nyugodtabb életre, azért az is valami, vagy nem?
- Tévedsz, én tudom türtőztetni magam. Mióta megkaptad a gyűrűmet, nem voltam mással. – Jó, lehet, hogy az is oka lehet, hogy egyszerűen időm sem volt, de ezt nem kell tudnia. Tényleg olyan vagyok, mint egy ovis, azt akarom, hogy rosszul érezze magát. Basszus! Tényleg ennyire hiányoznának az érzelmek? Olyan lettem, mint egy éhes vámpír, aki vér helyett érzelmeket akar? De a kobrát hiába bökdösöm, az nem mozdul erre sem, mint ahogy jóformán már csak akkor, ha veszély van. Marha jó nekem. Csak egyszer mondta volna valaki, hogy túlzásba lehet vinni az önkontrollt.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 17:04


Kedvem lenne a homlokán elnyomni a cigimet, égetően nagy kedvem. Még majdnem neki áll feljebb, amikor ő ültetett fel és hagyott parlagon. Ez idegesítő, sértő, sőt rohanok is tovább, felháborító. Ha már ennyire nem érdekli, hogy én mit csinálok, egy kamu bocsánatkérést megejthetne, úgy legalább elvenné egy kicsit az élét a leszaromságnak.
- Ha ennyi munkád van akkor meg miért akartad ezt beütemezni? Ha ezt megmondod, akkor nem hozom fel sem a témát. - lévén honnan kellene nekem tudnom róla bármit, hogy mikor fekszik, mikor kel, mennyit dolgozik. Nem mond semmit és egyelőre mások sem. Vakon tapogatózom olyan falak mentén melyek alkalmasint be tudnak rántani, vagy hirtelen teremnek előttem és betörik az orromat.
- Bocs, hogy hittem abban az álomképben, hogy a vőlegényem hajlandó megjelenni. Vagy legalább felhívni, netán még napközben lemondani az egészet. - nem célzok legközelebbre, egy ideig most én vele semmi ilyet nem fogok erőltetni. Csúnyán megalázó volt ott ülni a bárban és minden kérdésre azt felelni, hogy várok valakit, várok valakit. Mintha én lennék a szerető és a házas pasasomra kellett volna várni de nem jött, mert a gyereke eltörte a kezét. Szánalmas volt az egész és végül az asztalról is le kellett ugyebár mondanom. Azt hiszem rövidke kis életem alatt még nem történt velem ilyesmi. Ezt én nem tudom kezelni.
- Miért kellett volna azokkal mennem amikor elméletileg veled lett volna találkozóm? - nézek rá "ez most komoly?" tekintettel. Ha ő megjelenik, a körével jönnek a sajátjai is, nekem pedig úgy érzem nincs erre szükségem, jelenleg azt sem tudják ebben a városban, hogy én ki a fene vagyok. És már megint az apjánál járunk. Tudom ez hogy festhet az ő szemében talán, hogy egy erkölcsök nélküli ribanc vagyok, akinek mindegy ki, csak farka legyen. Pedig ez nem így van. Nagyon nem. De Braden Scargano olyan akta, amit nem kívánok kinyitni senki előtt. Ez rám tartozik. Csak rám.
- Christian, itt most nem apádról van szó. Nem ő ültetett fel. Hanem te. - nézek rá súlyos pillantással. Bradennel egyébként sincsenek előre lekötött programjaim. Vagy egyébként programjaim. Csak vagyok. Nem mondom, hogy hálás a szerepkör, mert a jegyesem is nehéz helyzetben van, én szintén.
- Elégtételt, ugyan kérlek. - csóválom a fejem, erről nem tudok vele beszélni és nem is kellene erről beszélnünk. Hogy én mit teszek az apjával, vajon ha valaha összeházasodunk is fel fogja tenni a hasonló volumenű kérdéseket? Hogy jobb-e mint az apja? Ó, jézusom, csak nem. - Ezt nem tudnám neked elmagyarázni. - nem is lehet talán, mert az ő fülei a sértett jegyes fülei, ehhez minden joga megvan. Minden joga, nem haragudhatok mert előhozza. - Kérlek, ne forszírozd. - ingatom a fejem. Nem akarok erről beszélni, nem akarok. Egyáltalán nem. Pedig ha tudná, hogy nem ment ez az apjának sem olyan könnyedén, mint ahogy most látszik. Nem ezért hívott ebbe a városba, hogy lefektessen. Lemerevedek ahogy a kinyújtott kezét nézem. Adjam vissza? Lepillantok a kezemre. Viselem a gyűrűt azóta, hogy Chicagoban felszálltam a gépre. - Visszaadom ha kéred, de a házasságodról nem te döntesz. Engem sem te választottál. Azt se tudtad, hogy a világon vagyok kedvesem. Szóval mellőzzük a nagy szavakat. - lehúzom az ujjamról a gyűrűt és az ágy közepére teszem - Parancsolj, de attól még az eljegyzésünk, ami egyébként hivatalos formában meg sem történt, lévén a kérdést sem tetted fel, megmarad. A hazamenetelemről pedig apád dönt. - ez kegyetlen persze, de ragaszkodjunk a tényekhez. Tényleg nem kérdezett meg. Egyszer sem, nem volt hivatalos bejelentés sem, ami nekem jelenleg jó, hisz névtelen vagyok a klubokban, az utcákon. Csak egy arc a tömegben, nem több ennél. Amit teszek az apjával azt a négy fal között teszem, távol a figyelő tekintetektől. Elgondolkodva harapom be alsó ajkam. - Akkor tehát döntöttél. Többet nem erőltetem a közös programokat. - lesimítok egy nem létező gyűrődést a ruhámon. Erre mondjuk nem számítottam, mert minden csak nehezedik általa. Az ablak felé nézek. Nem volt mással. Ennek persze számtalan oka lehet, nem tulajdonítom magamnak. - Eddigi elmondottjaid alapján, ez inkább köszönhető a munkádnak, nem nekem. Mindenesetre becsülendő. A tested mégis vágyja amit nem kap meg. - Majd elfelejtettem. Keress majd valami megfelelő öltözetet, elmegyünk a Neverlandbe, a hiénák Obájához. - igen ebbe most miattam mentek bele, bár nem kértem rá az apját, hogy így tegyen. Miss Hillre én voltam kíváncsi. Lassan meg kell tanulnom, hogy van, amiről jobb nem tájékoztatni a királyt, mert pillanatok alatt képes keresztülhúzni a tervemet. - Amennyiben nem kívánsz a kísérőm lenni, márpedig a jelek szerint nem, akkor jelezd apádnak. Ne nekem kelljen megmondanom. - biztos nem tenném meg, a végén az én kezem fog eltörni ha eldurran az agya az idősebb Scarganonak. Közölje hát a fiú az apjával, ha nem tetszik neki a társaságom.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 17:50


Ohh miért is? Mert muszáj? Mert ezt várják el? Mert mindenki szerint ezt kellene tennem. Mert ez lenne a helyes lépés, nem igaz? Megismerkedni az állítólagos menyasszonyommal, aki már bebizonyította, hogy mekkora kurva. A gyerekeim valószínűleg nem lennének az én gyerekeim, vagy sosem tudnám elfogadni, hogy azok egyáltalán. És persze tudom, hogy számtalan vérvizsgálatot lehetne csinálni, de az előbb vagy utóbb kitudódna, és az nem kedvezne senkinek sem.
- Kötelességből. – Mert a mama ezt várná el, hogy szórakozni vigyem, hogy megismerjem. És a tervem is ez volt, de tényleg, csak már az elején nagyon elromlott minden. Vagy legalábbis én így látom. És mert ezzel mindent elmondtam arról, hogy milyen is lenne szerintem a kapcsolatunk.
- Mert a testőröket magaddal kellene vinned mindenhova. – Sosem lehet tudni, hogy ki bukkan rá egy pletykára, elég ha csak megemlítik valahol, és többé nem lenne biztonságban. Nem csak a lesifotósoktól, hanem az ellenségeinktől sem. Ez pedig egy olyan malőr lenne, ami simán kiküszöbölhető a testőrök jelenlétével, mert azért vannak, hogy feláldozzák magukat.
- Miért? Képtelen vagy beszélni arról, hogy mekkora ribanc vagy? – Ezért nem kellene forszíroznom? Mert nem érteném meg?
- Ne beszéljünk róla! Ne vegyek róla tudomást! Ne említsem meg! Tűrjek csendben? Hagyjam had menjen keresztül rajtad az egész fészek, és majd utána, amikor kegyeskedsz oltár elé állni, akkor mosolyogva fogjam a kezed a meghatottságtól? – Ohh igen. Végre érzek valamit, és mozdul a kobrám is odabent. Milyen régen is volt már utoljára, hogy engedtem ezeknek a dolgoknak. Majdnem olyan, mintha eddig nem lett volna szívverésem, és most újra beindult. Azért meg kell hagyni, ha ez volt az apám terve, akkor egészen jól csinálta. Erről viszont neki nem feltétlen kell tudnia.
Csak nem hagyja abba, azt hiszi, hogy itt ő dönthet bármiben is? Tényleg átnéz rajtam, mintha csak egy bábu lennék. Megnyalom az ajkamat, érzem a parfümjének illatát, hallom a szívverését.
Neverlandbe? Mi a fészkes fenének megyünk oda? Biztos üzlet, de a frászért kell nekem is menni? Nem, nem, nem, nem akarok! Vagy várjunk csak? Két legyet egy csapásra, vagy hogy is mondják.
Egy pillanat műve az egész, ahogy ismét az ágynál termek, és onnan nézek le Celeste-re.
- Valamit elfelejtesz kedvesem! – És most már biztos, hogy megváltozott a szagom, ahogy az is biztos, hogy a kobra tekint le rá, nem egyedül én. És lendül a kezem, hogy visszakézből arcon csapjam vele. Estére nyoma  sem lesz, ha most mégis.
- Lehet, hogy türelmes vagyok, lehet, hogy higgadt, és nehéz elpattintani a húrt nálam. – Elkapom a csuklóját és felrántom magamhoz, és a nyakára fonom a kezem.
- De te csak egy nő vagy! És ha megpróbálsz tovább játszadozni nagyon nem leszünk jóban. Mert ahogy mondtad, az esküvőről nem mi döntöttünk, tehát hozzám kell jönnöd. – Egészen közel hajolok hozzá, és úgy suttogom a fülébe.
- Ugye nem akarod, hogy nagyon rossz férjed legyek egy életen át? – szorosabb lesz a kezem a nyakán. Mennyire szeretném kitörni, mennyire szeretném hallani ahogy elreccsen a gerince. És bármennyire is gondolják, nem adtam el az életem. Épp a terveim nem csengenek egybe az apáméval. De attól még király leszek.
- Most visszaveszed azt a gyűrűt, és erről soha nem beszélsz senkinek! Ha valaki megkérdezné, akkor kinyílt előtted egy ajtó és nem voltál elég gyors. – Édes mosolyt villantok rá, ami megígérteti, hogy ha nem így tesz, azt jobban meg fogja bánni, és azt kívánni bár meg sem született volna. Aztán ellépek tőle, had menjen ha akar.
- Egyébként alig várom, hogy felfedezhessem veled Nevert. Sok érdekes játék van ott, szándékomban áll legalább a felét kipróbálni rajtad. – Ujjam a szám elé teszem, mintha ez titok lenne.
- És nem kell aggódnod, az esküvőig semmi szex. - Majd keresek valaki mást, akivel dughatok. Jó lenne már időt szakítani rá.
- A Neveri látogatás után pedig bejelentjük a világnak boldog frigyünket! És csak hogy tiszta legyen. Bármikor találnék valakit, akit elvehetek, és furcsa színezetet kapna a halála, ha tudomást szerez az esküvőről a sajtó. Nem vagy pótolhatatlan. - Mint ahogy mi sem, de ez most mellékes, mert ez engem nem zavar.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 19:02


Kötelességből, persze. A kötelességnek viszont van egy fajsúlyos vonzata, hogy azt teljesíteni is kell. Persze nem várom el, hogy megértse azt, amit az apjával teszek, de ha már elhív akkor a minimum, hogy értesít a megjelenéséről. Ő nem ezt az utat választotta. Kitűnő, akkor én sem fogom.
- Ha minden kötelességednek így fogsz neki, nem csodálom, hogy el vagy úszva. - száraz megjegyzés mégis éle van, persze én nem a munkája vagyok, velem nem kell foglalkoznia. Sőt, igazából senkinek sem kell. Elméletileg életem hátralevő részét itt fogom leélni, tehát nem fognak pesztrálni ha nem igénylem. Most nem igénylem. Fel akarom magamnak fedezni ezt a helyet. Meglátni az előnyeit, megismerni azokat akik fontosak lehetnek ilyen vagy olyan szempontból. De ezt nem tudom megtenni díszkísérettel, ezt pontosan tudom.
- Kellene, de nem muszáj. - vonok vállat jobb híján, mert kötelezni nem kötelezhetnek rá, maximum akkor csak ha indokolttá válik. Idáig én sem szeretnék eljutni, de úgy nehéz bárhol jól érezni magamat, hogy a nyakamba liheg két marcona harcos, akik ráadásul minden lépésemet lejelentik Bradennek. Nem, semmiképp nem szeretnék idáig eljutni. Ki kell használni az ismeretlenség előnyeit.
- Azért, mert semmi közöd hozzá. - felelem hideg hangon. Egyelőre nem a férjem, tehát nincs köze az életemnek ehhez a részéhez. Mellesleg vajon az apját kérdőre merte vonni, hogy miért nyúlt hozzám egyáltalán? Biztosan nem. Amikor királyi pár gyermekeként születsz nagyon sok előnyt és jogot kapsz, de egy valamit bevésnek a fejedbe: a királyt nem vonjuk kérdőre. Ezért teszi hát velem. És kezdi eltúlozni. Szemeimből indulat süt felé, a kobrám tekintetével fűszerezve.
- Nem vagyok kurva Christian, akármennyire is szeretnél annak beállítani. Neki előadtad már? Megmondtad neki valaha is, hogy ne érjen hozzám? Kinyilvánítottad rám az akaratodat? - megnyalom az ajkam, faszfej. Azért az apja nem egyenlő azzal, hogy engem bárki megdughat aki rágondol a dologra. - Nem, persze. Miért is tetted volna, nem igaz? És igen, végig fogod állni az esküvőnket, ahogy én is végig fogom állni. - préselem ki magamból a hangokat, nyelve az indulatokat. Már mellettem is áll, felnézek rá. Látom a mozdulatot és tenyérháta fájón csattan az arcomon, a lendület erejétől kis híján nem tudom magam megtartani. Sajgó fájdalom söpör végig a tagjaimon. Felránt magához, de a tekintetem hidegen néz vissza rá. Ujjai a nyakamra fonódnak, nem teszek semmit. Mondja ki, mondja csak ki.
- Azt mondtad menjek haza, hogy adjam vissza a gyűrűd. Ott van. Nem én táncolok ki a kötelességemből, hanem te próbálkozol. - meglep, hogy hogy vagyok képes ilyen higgadtan hideg hangon hozzászólni, pedig nyelvemen ül a fantáziája annak, hogy visszaadom neki ezt a pofont, de úgy, hogy egy életre viselni fogja a nyomát. Halk nevetés hagyja el ajkaimat, bár azzal, hogy tart, blokkol. - Te vagy felháborodva amikor te nem jöttél el ma sem? Előtte sem? Te fenyegetsz engem hazaküldéssel? - a kérdéseim nagyon is találóak hisz a mai nem az első alkalom volt, csak az előzőt legalább idejében lemondta. Ezért hívtam el az apját végül. - Nagyon rossz? Le se szarod mit teszek, hova megyek. - közelebb húzódom hozzá, egész hozzá simulok, csípőm az övének nyomódik, a derekánál fogva húzom magamhoz. Így megvonom magamtól a mélylevegő esélyét ugyan, de ennyi fájdalmat ki lehet bírni. Volt már rosszabb. Sokkal rosszabb. Ujjaim derekán járnak különös táncot. Kipattannak a karmaim, végigkaristolom a bőrét, apró vágott sebet húzva rajta. - Már szégyelled? Már meggondoltad magad? Ó nem, nem veszem vissza. Tartsd meg. Ez itt, amit csináltál, pedig nem szükséges titoktartást. Vállald, amit tettél. - ez az első amit nekem megtanítottak, mert hittem régen, hogy működhet ami egy átlagos családnál. Engem nem fognak bántani mert kisebb vagyok, mert lány vagyok. Tették. Rengetegszer. Főleg anyám, akinél rosszabbat jelenleg nem tudok elképzelni. Gusztustalan szuka, arra persze mindig ügyelt, hogy ne maradjon nyoma a dolognak, csak kurvára fájjon. Ellép tőlem, visszacsúsznak a karmok is, bár vérének halvány illata megüli a szobáét. A számba veszem az ujjaimat, milyen finom. Egész királyi.
- Játszani akarsz, Christian? Játsszunk. De én is játszani fogok veled. - keresztül gördülök az ágyon, hogy a szemközti oldalról szemlélhessem - Nem tehetsz meg velem mindent, nem vagyok a tiéd. - köztünk lebeg, hogy "egyelőre". - Ha csak egy nő vagyok, mégis mit számít neked mit teszek? - piszkálom tovább, kicsit húzom, húzom magamhoz fejben is. - Nem is lesz szex.Vagy most az jön, hogy már nem kell? - ezt én jelentettem ki még, egyik feltételem volt. Nincs testi érintkezés amíg ki nem mondjuk az igent. Nem vagyok teljesen hülye, akkor sem ha jelenleg azt hiszi, hogy az én testem bárki megkaphatja. - Azt mondasz a sajtódnak amit akarsz. Ettől még én nem hallottam a kérdést. De majd szervezd meg, gondolom befér a 36 órás ébrenléteid mellé még pár telefon. - mérem végig lassan, lentről felfelé. Az arcom még mindig sajog. Fog is, hisz alakváltótól kaptam a pofont, de nem akart komolyan bántani. Akkor nem visszakézből adta volna. - Most megfenyegettél? Ne nekem Christian. Jelentsd be apádnak, hogy mást akarsz elvenni. Ha megfelelő jelöltet hozol, tán még igent is mond. Itt van például Adriane. Szintén Sasaka az apja. - ezt beszúrom, köcsög vagyok, tudom. Provokálom. Azt is tudom, de nem tudom miért teszem. Talán mert fáj amit mond, hogy lekurvázott, hogy megütött. Igen, az is, hogy érdektelenséget látok csak a tekintetében ha rám néz. És ez eddig is így volt, de most tetőzött. Szóval az ajtó felé indulok és ráfonom ujjaimat a kilincsre. Az se érdekel jelenleg ha a másik pár cipőm itt marad. Kilépek hát a másikból is. - Sejtettem, hogy te sem vagy más, mint a többiek. - szóval részemről én el is hagyom a helyiséget. - Csak egy rohadt szemét.. - mormogom.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 19:47


Egyre csak provokál és húzz az agyamat. Minden szava, minden pillantása, már a puszta jelenléte is borzolja a idegeimet, pedig ez nagyon ritka már egy ideje.
- Neked fogalmad sincs arról, hogy mi a kötelesség. Egy elkényeztetett kis szuka vagy, aki életében nem dolgozott keményen. Mert egyébként, ha tudnád, hogy mi az a kötelesség, akkor annak a súlyát is érezted volna, hogy egyáltalán gyűrűt kaptál. – Igen, lehet, hogy nem volt még nagy bejelentés, lehet, hogy nem jelent meg többszáz oldal a búlvárlapok oldalain, nem kerültünk címlapra, de…
- Azzal, hogy ilyeneket teszel, ilyeneket csinálsz, csak a családod feje felett lebegő pallost hintáztatod. Ugye te is tudod? Fogalmad sincs milyen elköteleződni a család iránt. Fogalmad sincs, hogy milyen beáldozni magad. Ide jöttél, mert elküldtek, és nincs hová menned. De te nem érzed át a kötelesség súlyát. Egy ostoba vacsoráról papolsz, és ezért vagy sértett? Esetleg mérlegelhetnéd a dolgok súlyát. – hangom egyre hidegebb, de ez más hidegség, ez tele van, nem is tudom, talán dühvel?
- Abban a pillanatban egy olcsó kurvává váltál a szememben, hogy felvetted a gyűrűt, aztán széttártad a lábad másnak! És, hogy az a más az apám, az csak tetézi a dolgot, bármennyire is szeretnéd ezt bemutatni úgy, hogy ez más. Nem az. Mert attól, hogy szerinted a jegyesség nem elköteleződés, szerintem még igen is az. Eszedbe jutott megkérdezni róla? Vagy úgy gondolod, hogy amíg nem jutottatok el az ágyig, addig mindent szabad? Vagy csupán te is tudod, hogy mekkora szajha vagy, és csak védeni próbálod magad. – pici mosoly jelenik meg a szám szélén, és ugyanazt a választ adom neki, amit ő nekem.
- Semmi közöd hozzá, hogy beszéltem-e az apámmal vagy sem! Miért nem kérdezed meg őt? – De basszus, az a pofon igazán jól esett. Nem is emlékszem mikor ütöttem meg valakit. És ez még csak nem is volt igazán erős. Általában igyekszem elkerülni mindenféle konfliktust, mert a józanész azt diktálja, hogy úgy a helyes. Ellentétben Cristopherrel, aki viszont kifejezetten keresi.
- Semmi szégyellnivaló nincs abban, ha nem vágyom az agyonhasznált lyukadra! – Éles fájdalom hasít az oldalamba, a picsába, hogy nem figyeltem eléggé, teljesen lekötötte a figyelmem a harag, hát ezért nem jó tanácsadó.
Mély a seb, de nem eléggé, végigfuttatom a nyíláson az ujjamat, majd a számba veszem, hogy lenyaljam azt. Hmm…a vér az vér, bárkié is legyen.
- És akkor téged ki vesz el? Cristopher? Az apám? Ez a terved? Gyorsabban akarsz királynő lenni? – lassú léptekkel közeledek felé, ahogy épp kibújik a cipőjéből. Fogalmam sincs miért veszi le, nem is igazán izgat. Most vadászok, már nagyon régen nem vadásztam. Hogy is lennék más? Még, ha nem is tetszik apámnak én is Scargano vagyok. Még ha azt is gondolja mindenki, hogy gyenge, akkor is itt nőttem fel, és ide tartozom. És még ha nem is gondolná senki, tudok akkor rohadék lenni, mint a család többi tagja. Csak én nem szeretek, de nem kell szeretnem, hogy megtegyem. Ezt a nőt sem szeretem, mégis el fogom venni, de előbb, azt hiszem, hogy meg kell nevelni.
- Adriannenak legalább van tartása! Ő nem tette még szét a lábát! – Gyanítom, hogy nem is fogja, bár igaz, hogy sosem lehet tudni, de ő valóban úgy jött ide, mint egy királynő.
- Assszttt hissszseed? – A nyelvem kétágú villaként jelenik  meg az ajakim között ahogy beszélek, a szemeimen eddig is a kobra tekintett ki.
- Játsszuunkkk, Csillagoom! – csak ki kell nyújtanom a karom, és már csúszik a puha selymes tincsek között, hogy belemarkolva megrántsam, a másik kezemmel csukva tartva az ajtót, és a rántás után a fejét neki nyomjam.
- Sssszerrretek játsssssszanni. – sziszegem a fülébe. Valahol mélyen tudom, hogy hagynom kéne, hogy elmenjen, hogy ne maradjon itt. Jobb lenne mindkettőnknek azt hiszem. De most nem hagyom, hogy megkarmoljon, elkapom a karját, és odaszorítom az ajtóhoz azt is, majd a másik kezemmel hátrébb rántom a fejét, és a testemmel szegezem oda.
- De miérrrrrt isssszz várrrrnánk? – A csípőm a fenekéhez préselem, így érezheti, hogy a farkam még nem lankadt le teljesen, az álmom óta.
- Miérrrrrtt teljessszítssszem a kérrrrééssszed?
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-09, 21:39


Csak hallgatom és közben lemondó sóhajjal csóválom a fejem. Ezt hiszi, ezt is szeretném, hogy higgye. Maradjak meg a szemében buta, üresfejű, elkényeztetett libának. Nem kell, hogy ez megváltozzon. Egyelőre semmiképp sem.
- Persze, hogy nincs, hisz aranyágyon éltem le az életemet és csak arra kellett gondolnom, hogy mit veszek fel másnap reggel. Ellentétben veled, akit biztosan bányában dolgoztatott az apja, hogy magára szedjen némi kitartást. - lefitymálom, persze, ő is ezt teszi velem, tehát nem érdekel, hogy valójában hogy nevelte őket az apjuk. Nem az én dolgom.
- Nehogy már megsajnáljalak, mert feláldoztad szegény életedet! - forgatom a szemem - Nem téged küldtek el a világ végére egy olyan városba, ahol szart sem tudsz és az életed gyakorlatilag az apósjelöltedtől meg a két seggfej fiától függ. Ha nem tudnám mit jelent elköteleződni a család iránt nem lennék itt te idióta. - hát csak kiborít, el se hiszem, ma már hanyadjára? Legalább ötödjére? - De veled ellentétben, komolyan gondoltam, hogy meg akartalak volna ismerni. Csak hát, komoly tévedés volt. Ne félj, többet nem fordul elő. - barom. Seggfej. Nem is tudom minek folytatom én még ezt a nevetséges vitát, egyébként sincs értelme. A szemem sem rebben amikor lekurváz. Helyben vagyunk, gondoltam, hogy előbb-utóbb ki fogja mondani a dolgot.
- A gyűrűt apád küldte el az én apámnak. Fel kellett vennem. Te levetetted velem. Egyébként meg már édes mindegy nem? Megvan az ítéleted, nem áll szándékomban az ellenkezőjéről meggyőzni. Legyek kurva. Azt gondolsz, amit akarsz. - megrázom a fejem, hát ez hihetetlen. Valahol jogos, igen. Persze. Valahol.. - Ne légy nevetséges, hogy kérdezhettem volna meg ezt? - persze, szia Chris, nem zavarna ha apádat a lábaim közé engedném, de nem is tudom miért és csak úgy? Hogyne. Teljesen biztos azt mondta volna, hogyne Celeste tégy amit gondolsz. Érezzétek jól magatokat, tessék egy gumi. Nem is értem, hogy hozhatott fel ekkora hülyeséget.
A pofon viszont ledermeszt, átfordítja az indulataimat valami hidegbe és undorítóba. Kinek hiszi magát, hogy csak úgy felpofozhat mintha a tulajdona lennék? A kutyája vagy legalábbis a tetves szolgája?
- Mert a te szádból akarom hallani, hogy vele szemben is fel tudod emelni a hangodat, vagy csak velem szemben. - a szavaim hidegen koppannak, tudom miért pofozott fel. Tudom, hogy provokáltam. Azt is, hogy fogom is még. Mert már elértem ezt az édesen hideg ürességet, ez otthoni fejlesztés. Amibe be lehet burkolózni mert már nem tudnak elérni.
- Szóval nem vágysz. Ezt jó tudni. - a karmaim pedig örömmel vájnak a bőrébe, mindig megvan ilyenkor a kényszer, hogy mélyebbre. Még mélyebbre, fájdalmasan, halálosan mélyre, amíg nem simogathatom meg a másik oldalon is őket. - Nem kell hozzám érned Christian, soha. - lehelem halkan. Tán még meg is könnyítené az egészet, mindenesetre a szavait nem fogom elfelejteni és meghozok egy újabb döntést. Már a harmadikat a városba érkezésem óta. Sürgősen telefonálnom kell, ha ma nem töltöm itt az éjszakát. Márpedig jelenleg, semmi kedvem ezek között a falak között maradni. De fél pár cipőben nem alkalmas rá a dolog.
- Nem mindegy neked, hogy én mit akarok? Hisz csak egy kurva vagyok, az imént mondtad. - valami, egy tárgy, egy agyonhasznált vagy mi a fenével bélyegzett meg. Magam sem tudom. - Bármi is legyen az én motivációm, a vágyam, annak most basztad el a lehetőségét. - nem olyan nehéz rájönni, hogy miért. Mert lekezelt. Mert lenéz, mert azt hiszi egy ostoba ribanc vagyok és ennél ki is merül minden. Mert nem érdeklem. Mert szarik a fejemre. Mert úgy sem érdeklem mint nő. Ez így most mind mind összeadódik. És mert megütött. Ezt meg kurvára nem tűröm.
- Nem is kérte rá gyanítom senki, hogy tegye meg. De hajrá, állíts neki szobrot, hívd el randira. - baszd is meg, hogy ha már ott jársz. És adj neki gyűrűt is, lehetőleg pont ezt, biztos jó lesz az ujjára is. Ha nem, akkor meg majd bevetetitek.
Úgy döntök, ennek most és itt a vége. Már nincs mit mondanom neki, csak közlöm a Nevert. Viheti azt a nőt is akár, bár akkor az azt jelenti, hogy nekem a másik seggfejjel kell mennem. Lehetne egy öccsük, mondjuk valaki aki normálisabb és mindjárt megoldódnának az ilyen térű gondjaim.
- Nem csak hiszem. Hanem így lesz. - vetem oda foghegyről. Ha azt hiszi hagyom, hogy még kedvére ki is szórakozza magát rajtam, akkor kurva nagy tévedésben van. Már megint. Még ennek csak az illúzióját se akarom meghagyni. Gyorsan lép, ujjai a hajamba markolnak, az ajtót nem sikerül kinyitnom, helyette felsimulok a lapjára, bár nem önszántamból. - Akkor menj, keress neki teret. - feszül meg a nyakam ahogy hátra húzza a fejemet. Lefogja a karomat is. Okos, eszerint okult az iméntiből. Pedig még mindig érzem a vérének illatát. Még mindig bennem él a vágy, hogy összevéreztessem vele az ágyneműjét. Nekem nyomul hátulról, érzem, hogy fenekemnek nyomódik a farka. - Vedd le rólam a kezed. - a hangom átmegy parancsolóba, a kobrám felnéz bennem. Ezt azért mégsem. Valamit megmondtam. Esküvőig semmi, sőt azok után amit mondott, utána se lesz semmi. Külön háló, külön lét, csak azonos családnév. - Mert nem vágysz az agyonhasznált lyukamra. - olvasom vissza a fejére a szavait. Megjegyeztem őket, ne féljen ettől. Megrántom magam, alkarból váltok alakot, pikkelyeim csúsznak a kezei között. Most viszont én ragadom meg a torkát és meg is fordulok, legfeljebb ha elengedi az ajtót kiborulunk a folyosóra. - Attól mert assz a véleményed rólam ami, nem kessszelhetsssz tártttyként. Nem vatttyyok a kurvád. Sem másssszzééé. - a másik kezem a farkára csúsztatom és rámarkolok - Ésssz ha nem akarod, hogy esssszt letépjem. Válogasssszd meg a sssszavaidat hercegem. - villás nyelvem végignyal az arcán, vágyom a vérét. Iszonyatosan vágyom, beleőrülök annyira. Megsértett minket. Megérdemelné. Nagyon is, kurvára is, rohadtul is. Kígyó szemekkel nézek rá. - Eresssz. - mert még mindig fog, még mindig benne tartjuk egymást ebben a lehetetlen helyzetben. Még mindig. Kárpótolnia kell engem. A sértésekért. Azért mert köcsög volt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Gama
Christian Scargano
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 05.
Hozzászólások száma : 10
Tollvonásainak száma : 7
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-10, 15:13


Hát persze, hogy védi magát, és folyamatosan próbál meggyőzni a maga igazáról. Egyébként nem rossz, sőt egész jól csinálja, mindenre van azonnali replikája. Jól járnak az agytekervényei, és hamar felel, ami azt jeleni, hogy nem buta. De ennyi nem elég, tudom kell, tökéletesen tisztában kell vele lennem, hogy nem egy semmirekellő ágybetét. Mert bármennyire is sért, hogy ezt tette, attól gyanítom, hogy tényleg el kell őt vennem. És ezt vállaltam is, de hát hogy máshogy lehetne megismerni a másikat, mint egy kiadós veszekedésnél, a dühös ember mindig igazat mondd, vagy nem?
- Hogyne tudnám felemelni vele szemben is a hangomat, de nem szoktam, mert teljesen felesleges, és csak élvezné, hogy felbosszanthat. Én pedig nem óhajtok okot adni neki, semmiféle élvezetre. – És nem ebben most nincs semmilyen szexuális felhang, vagy célzás a kettejük ügyére. Ez puszta tény, ha az apámmal beszélek, akkor hűvös vagyok és tárgyilagos. De leginkább minden érzelmet nélkülöző.
De igaza van, mégis igaza van, felbosszant, vagy én igyekszem hergelni magamat. A hangosabb szó jót tesz, egyre dühösebb vagyok. A gondolat, hogy az apám megdugta, még dühösebbé tesz. Ezzel hergelem magam folyamatosan, és elcsattan az első pofon is. Nem túl erős, de érezni lehet, visszavág, nem adja magát könnyen, bele karmol az oldalamba, és az orromat elönti a saját véremnek illata, ahogy pedig az ujjam végighúzom a vágáson, már a számat is az íze. Szeretem a vért, kellemes az illata, szeretek vadászni is, vagy a kobra bennem nagyon szeretett. Szerintem most duzzog, mert évek óta nem engedem őt szabadjára. Biztosan vérig van sértve, hiszen gyerekkorunkban teljesen egyek voltunk, de már jó ideje ő van háttérben.
Pikkelyek csúsznak a kezem alatt, ahogy változik a keze, okos lány, gyorsan vált, és könnyedén, ha nem figyelnék gőzöm sem lenne az végbemenetelről, hiszen olyan könnyedén csinálja, de nem vagyok rest én sem, megjelennek a nyakamon a kobra csuklyái, karmaim kipattannak, egyik kezem még mindig a hajában van.
Veszélyes nő, a torkom és a farkam is a kezében van. Bár ez csak azért lehetséges, mert nem állt szándékomban kivégezni. Esetleg még változhat, lehet, hogy meg fogom ölni, de előbb elmosolyodom.
- Milyen dühösssz vagy! Milyen ssszoook tűsssz van benned! Essz jó!!! – sziszegem neki halkan, aztán a füléhez hajolok, nem foglalkozva azzal, hogy épp fojtogat. – Van egy ajánlatom, amit nem utassszíthatssszz vissszaaa! – Annál is inkább, mert nekem az a jó, ha elfogadja az ajánlatot, és szerintem ő is így járhat a legjobban. Szépen a fülébe sziszegem az egészet, hogy más még véletlenül se hallja meg. ……...........
- Kívánssszi voltam, hogy milyen is vagy valójában! – változok vissza teljesen emberi alakomba, és mivel még mindig meredten bámul csak rám, és nem mozdul és lenézek a kényesebbik felemre, teljes higgadtsággal, hogy akkor most már esetleg elengedheti a farkamat.
- Gyere, töltök neked egy italt! – simán és könnyedén hátat fordítok neki, mintha az előbb nem épp a kivégzésemre készült volna. És úgy váltok vissza higgadtba, mintha nem tomboltam volna az imént. Rendben a tombolástól messze volt, de nézzük magamhoz képest, mert ahhoz meg nagyon is sok volt.
Erős italt töltök, mert gyanítom, hogy egy kicsit sikerült sokkolnom őt, azt is hogy sok mindenre számított, de erre pont nem, vagy nem ebben a formában.
- Szeretném, ha elmennénk valahova még mielőtt meglátogatjuk a hiénák királynőjét! – nyújtom felé a poharat, és magamnak is öntök.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Celeste Santini
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Dec. 03.
Hozzászólások száma : 8
Tollvonásainak száma : 6
Re: Celeste - Christian - F@ck you!
2018-12-10, 20:35


Ez viszont kicsikét nekem még új információ. Azt ittlétem alatt már volt szerencsém észrevenni, hogy a Scargano fiúk és az apjuk között kissé kiélezett a viszony, pláne a jövőt illetően. Christian részéről az, hogy házasságot köt, már egy lépés a trón felé, de a testvére sem elhanyagolható tényező, ugyanúgy, ahogy az apjuk sem, aki szerintem koccintana a százzal.
- Miből gondolod, hogy azt élvezné ha felbosszant? - nézek rá kérdőn, így persze könnyebb velem tahónak lenni, meg engem lekurvázni. És egyszerűbb, mint összeugrani az apjával. Erre most viszont tényleg kíváncsi vagyok, de már a veszekedés elkezdődött és én sem vagyok az a fajta aki megfutamodik a dolog elől.
A pofon ugyan meglep, meg is sért, de a szavai jobban. Ettől még nem magyarázom meg neki miért fekszem le az apjával, arról sem akarok beszélni, hogy milyen vele. Semmiről. Visszakérte a gyűrűjét hát vissza is adom a gyűrűjét. Húzgálja arra akire akarja. Egyébként sem tette meg felém a gesztust, hogy ténylegesen megkérje a kezem, ne csak apáink üzleti alkuja legyen. Szóval azt hiszem minden jogom megvan a sértettségre.
És minden dühöm ellenére inkább döntök a távozás mellett, ő meg persze nem hagyja. Miért is hagyná? Lefog, blokkol és sziszeg nekem, hozzám nyomja magát, de téved ha azt hiszi hagyom is csak így. Részlegesen váltok, ahogy ő is, de még emberi kezemben fogom a farkát. És komolyan mondom, hogy letépem ha nem fejezi be a faszságot. Visszanőne nem arról van szó, csak kurvára fájna. Mennyire élveznénk mi azt a belső kobrámmal. Ahogy előttünk vergődik a herceg fájdalmában. Fröcskölő vérében. Mennyei lenne, mennyei.
- Azért csináltad, hogy felmérgesíts? - húzom résnyire szemeimet, hát még le is harapom a fejét is ha így folytatja. Bár abból már nem állna fel. Várjunk csak. - Ajánlat? - végig is hallgatom, meglepettségem pedig pont nem látja, lévén a fülembe beszél. Persze, hisz itt a falnak is füle van. Vagy kamerája.
- És mit sikerült leszűrnöd mindebből? - elengedem a nyakát, elég hülyén fest, hogy még mindig karmos kézzel tartom. Visszaváltozom, elnyomom a kobrát. Helyette mintha teljesen más személyt néznék mint percekkel ezelőtt. Ettől persze még le kell rónia a köröket, hogy megbocsássam a pofont, még akkor is ha megérdemeltem talán.
- Rendben, Christian. - én pedig rendes vagyok amiért nem ugrok rá hátulról, hogy belebúvárkodjak mélyebben a szerveibe. Vagy legalábbis megpróbáljam. Mellé lépek és elveszem az italt. Erőssége végigmarja a torkom, de kifejezetten jól esik az iméntiek után. A meghívást viszont mérlegelem egy kicsit. Vajon valóban megéri? A próbát mindenképp. Én kárhoztattam mert nem jött velem, most mégis elhív. Furcsa pasi.
- Az első kérésed. Legyen, hova akarsz menni? - nézek rá a poharam pereme felett.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Celeste - Christian - F@ck you!


Vissza az elejére Go down
 
Celeste - Christian - F@ck you!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Lakónegyedek-
Ugrás: