HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 14:25
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 00:12
Nastya
tollából született
2018-11-11, 20:56
Xavier Graham
tollából született
2018-11-11, 20:08
Xylia Graham
tollából született
2018-11-11, 19:51
Xavier Graham
tollából született
2018-11-11, 19:19
Alexander
tollából született
2018-11-11, 16:15
Min Jae Adams
tollából született
2018-11-09, 14:03
Rowan
tollából született
2018-11-09, 13:35
Angelica
tollából született
2018-11-09, 12:51
Storm Lawre
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 16
Tollvonásainak száma : 13
A valóság peremén
2018-11-06, 20:02


El kell dőlnie végre. Tudnia kell mekkora csalódást okozott, nem csak amiatt mert elhagyta a köreimet, nem is csak azért, ahogyan ez történt, de a tény, hogy több mint kétszáz év alatt nem törte meg azt amit rámértem.. Nem elég erős, talán sosem lesz az, de a remény amit adhat talán megéri a fáradtságot.

Lassan telnek a napok, mióta a tudtára adtam, itt vagyok, s eljövök érte. Egyre gyakrabban rémlik fel fantomként az emlék, mikor még a duruzsolása a többi hanggal együtt vert viszhangot a fejemben, és a szál ami összekötött minket az erejének ébredése óta.. még mindig töretlen, s egyre kézzelfoghatóbb ahogy csökken a fizikai távolság. Jövök, érkezem.

Tudnom kell, többet kell tudnom St.Louis-ról, így egyre több a szem mely tudtán kívül nekem is képet fest a városról, egyre több a fül, s a hallottak alapján körvonalazódik bennem a hierarchia. Elég tudni, látni, hallani, s máris megkísért a lehetőség, hogy kiterjesszem a tudatom, és bekebelezzem a várost. De nem lehet, még nem hívhatom fel magamra a figyelmet.

Arnold. Kisváros, de a távolság pont megfelel. Az éjjeli tájképen hatalmas fénytóként terül el St.Louis. A helyi vámpírok még csak említésre sem méltók. Nincs mester ki összefogná őket, így nem nehéz elkerülni a figyelmüket, még úgy sem, hogy közel két tucatnyi kísérettel járom a világot.

Nem marad más, csak a türelem. Várni a rezdülést, egy kósza impulzust mely újra megnyitja az elméjét mindazon tettek és képességek előtt melyeket az ellenszegülés miatt elzártam előle.

És végre. Az ébredés, az első korty vér és a már begyűjtött érzelmek mámorában, megszólal egy csengő, jelezve, hogy ez a nap különleges. Rákapcsolódom a kötelékre mi már évszázadok óta összeköt minket, a mellőzés ellenére még mindig erős, vagy ezt csak a közelség okozza? Az ébredés pillanata. Azt várom, s kapom el miközben elmém a már korábban ellopott emlékekből felépíti a Kárhozottak cirkuszát... a lakrészeket.. Nastya ébredésének helyét, a kavargó energiákat mintha mindenki élné, s végezné a megszokott dolgát. Csak még egy kis koncentráció, és a kép minden tekintetben valóságossá válik. Megpillantom az arcát, végre a saját szememmel, annyi év után, leküzdöm a késztetést, miszerint az ágy szélére ülve várom azt az éppen most történő pillanatot melyet az ébredésre választott, és csak távolabb, egy fotelban foglalok helyet.   Lábaim keresztben, könyököm a karfán, de kezeim középen a levegőben fonódnak össze, míg arcomon selytelmes mosollyal, s hideg, de kíváncsi tekintettel várom...

-Anastasya..-Suttogom, s a hangom az elméjében is megszólal-El sem tudod képzelni micsoda öröm nekem... újra látni téged...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 43
Tollvonásainak száma : 27
Re: A valóság peremén
2018-11-06, 23:30


Ébredés. Milyen szépséges szó a folyamatra, ami visszacsiholja belénk a lelket. Nem ébredünk, hisz nincsenek álmok. Nincs semmi. Újraindul egy éjjel, egy húzott, hiszen ahogy öregszünk annál jobban kitolódik ez. Mégis nincs vámpír, aki folyamatosan magáénak tudhatja a 24 órát. Mert a folyamatnak meg kell lennie. Ez nem fáj, nem sikítjuk bánatunkat csendekbe, nincs halálhörgés. Nap fent, mi el. Nap lent, mi vissza. Ilyen mélységesen egyszerű. És itt, ebben, nincs hatalmunk, nincs semmink ami a földi világhoz kötne minket. Testek vagyunk, üres porhüvelyek csupán. Ezért veszedelmes a nappal, a védtelensége miatt.
Gyorsan nyílnak a szemeim, eltelt a pár óra. Én fáradt sem vagyok, rég nem érzek már semmi olyat, ami halandónak sajátja. A pillanatban az egy héttel ezelőtti eseménysor pörög le előttem. Rezdült olyan szál, csendült olyan hangnak mellékzöngéje melynek nem lett volna szabad. Nem létezőnek, vagyis nem evilági létezőnek tekintettem már. Milyen rég volt, a nevét sem ejtettem ki. Nagyratörő, túlzó és veszélyes. Ez híven jellemzi mesterem. Magamhoz intem a lányt, a fejlődőt. Potenciál van benne, kérdés kiaknázza-e. Vére ragyogtat, végigszáguld bennem és erőt kovácsol. Életre hívja az emberi külsőt, de fellobbantja a vámpírerőt.
Valami megnyílik. Valami, melyről azt hittem már nincs, nem is lesz. Eltemettem a múlt árnyai között századokkal ezelőtt, egy másik kontinens emlékeivel együtt. Előre nézek. S ott ül Ő. A Mester, a Teremtő. Egy sóhajnyi szempilla rebbenés csupán az, amit kivált belőlem a teljes nevem kimondása. Nem érzik. Más nem érzi, a kapcsolat az enyém. A miénk. S én azt hittem már nincs, hogy ezer év felett már neki nem lehet beleszólása, jelenléte. Különös dolgokat produkál a vérvonal.
- Tristan. - súgom, de a szám nem beszél, ez a találkozás nem valódi, de jelez. Közel van. Megszemlélem a helyiség részleteit, amit látok. Kényelmes, de semmi extravagancia. Öreg motoros nem felejti a tanultakat. Csak semmi feltűnőség. Igaz volt ez tán a bűvös XXI. századig. - Azt hittem múltkori megjelenésed csupán futó látogatás volt. Eszerint a közelben vagy... - ezt nem kérdezem, ezt állítom. - Miért jöttél? - mert noha nem jött, tette mégis. És erről szólnom kellene Abelnek, hisz ha Mesterem itt van, az jót nem jelent. Túl jót pedig főleg nem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 16
Tollvonásainak száma : 13
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 00:23


-Visszatért hát minden?- Hangom kérdő, kíváncsi, de nem leplezem a mögötte megbúvó csalódottságot-Ideje volt. Reméltem, hogy magad produkálsz majd annyi erőt ami lepergeti a béklyót, s nem nekem kell majd megkeresnem emiatt, de az idő most jött el.-Készen állsz? Meg kell tudnom, de mostmár mindegy is. Még visszatartom a hangokat, a többi kapcsolatot tőle, mindazt amivel ellenem szegült, de meg fogja kapni, meg fogja érezni és meg fogja tanulni végre kezelni. Mert a türelmem a végét járja.

-Közel? A távolság már nem annyira fontos, mint a régi időkben. Elég közel vagyok, hogy lássam a városod éjjeli fényeit, és elég távol, hogy ne keltsek nem kívánt figyelmet.-Igen, ez a város pont megfelel. az elhelyezkedése... majdnem tökéletes. Márha megelégszem ezzel a lekorlátolt világgal, ugyanis a legtöbb Amerikai szál itt még éppen elérhető-Legutóbb elmondtam amit el akartam mondani, hát itt vagyok. De, mielőtt rátérnék az ittlétem igazi okára... még rengeteg időnk van..-tárom szét a karjaim, mutatva körbe, majd azzal a lendülettel fel is állok, s csökkentve a távolságot helyet foglalok az ágyon.-Alig várom, hogy megtudjam mennyit is fejlődtél Anastasya, de előbb. Meséldd el nekem, hogy kerültél egy város.. "második" helyére. Miért álltál meg itt, s legfőképp.. Hogyan kerültél közel a Szörnyeteg legidősebb fiához...?


Igen, ezért is nem bolygattam az itteni szálat, a végén még jön Trevor és szokásához híven átgyalogol mindenen. Még véletlenül sem akartam, hogy észrevegyék, figyelem a várost, s a nagyobb történéseket. És nem akartam, hogy az én hatásomra törjön meg a gát ami elfedte benne ezt a köteléket. Vajon elég erős lesz? Ez már nem egy párszázfős tömeg amibe belekontárkodva feldőltheti az egész sakktáblát.. ez már más szint, magasabb téttel. Vajon bírni fogod? Fejlődtél? Vagy megmaradtál lélekben kislánynak?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 43
Tollvonásainak száma : 27
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 11:09


Én magam hittem, hogy ez a kapcsolat vagy mi, megszűnt századokkal ezelőtt. Hittem, hogy saját erőből sikerült ezt elérnem és többé nem kell hallanom sem őt, sem a kis rendszerét a fejemben. Mert ez a vérvonal ilyen, egy folyamatos halk zümmögés a háttérben, mint egy régi-régi telefonközpont. Valamit felhangosítasz és minden gyorsabban jön. - Honnan gondolod, hogy nem produkáltam magam annyi erőt? Mi van, ha csak nem akartam, hogy megtörténjen? - mert elföldeltem én is, magamban mélyen. Az itteni életbe ez nem szólhatott bele. Abel tud a vérvonalamról, tud a képességeimről is. És tudja, miért bánok vele csínján. Mert az a valaki, akitől ered, egyszerűen érzi a rezgéseket. Amikor használtam mégis, ő talán túl messze volt ahhoz, hogy ezt érezze. Nem, távolról sem aknáztam ki.
- Esetedben éppen olyan fontos, mint a régi időkben. Ismerem a mechanizmust, Tristan. Minél közelebb vagy, annál erősebb a zaj is amit keltesz. - igen, közel van. Látja St. Louist és ez nem feltétlen jelent jót. Mert mindig akar valamit, a tartózkodása sosem céltalan. - Mit akarsz a városunktól? - jön a nagyon lényegi kérdés és ezt most elismételtetem vele, hiába említette meg a múltkor a farkason keresztül. Most pedig kíváncsi, de nem a valódi őszinteséget sejtem mögötte. Talán felőle már nem is tudnám ezt. Mert minden tett, minden elért dolog mesél neki. Végtére is ő teremtett. A lényre kíváncsi hát, nem a személyre. - Mert tetszett, amit képviselt. Tetszett, ahogy hozzáfogott az építéséhez. Ő nem Trevor. Mint láthatod és érezheted, a rendszer működik fölösleges pusztítás nélkül is. - én hiszek Abel erejében, hiszem, hogy eddig is el tudta nyomni azt, amit a teremtője belé táplált mikor elvette a halandó életét aki volt. - Én magam pedig nem kívánok semmilyen várost a magaménak. Pontosan tudom mivel járna feléd nézve a rengeteg véreskü. - megvillan a tekintetem, még csak az kellene, hogy a rendszert nyomjam meg idegen erőkkel, más mesterek teremtményeivel. - A Tanács tagjainak teremtettjeiből máig sok van a világban. Ha beléjük kapcsollak, akkor is elszenvedem a büntetést ha nem teszek semmit. - ahogy elszenvedtem volna századokkal ezelőtt is, ha nem rondítok bele és söpröm ki a tudatokat, változtatom meg a rendszerének tagjait. - Egyszer azt mondtad, élj, hogy túlélj. Túléltem. - és ha túlteng bennem az ő ereje, van már kikbe elvezetnem. Megtaláltam a módját, igaz időbe telt. De megtaláltam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 16
Tollvonásainak száma : 13
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 23:11


-Ugyan, Ana.-ingatom a fejem egykedvűn, mintha csak a holdról állítaná, hogy nem is tükrözi ránk a nap fényét, melyet szabadon már sosem érzékelhetünk a bőrünkön. Legalábbis, nem lenne.. egészséges.-A legtöbben pár évtized alatt túlteszik magukat a hatásomon. Még akaratukon kívül is. Ez is a vér ajándéka, csak használni kell, fejlődni. Amit te nem tettél, elfeledtél, s így tarthatott több mint kétszáz évig. Ez.. kiábrándító. Azt hittem annyit fejlődtél, hogy el tudsz rejtőzni előlem, újabb csalódás egy újabb teremtményben.

Pedig mennyi lehetőség volt benne. Az első volt, és egyetlen aki képes volt belenyúlni, megmozgatni a szálakat. Pazarlás ezt nem kihasználni. Olyan mintha..

-Nem akartam megzavarni a fejlődésed, pedig, ha nyitott szemmel jársz, észreveheted, hogy kikhez van közöm. Még itt is.-Mutatok az ajtó felé, elvégre a cirkuszban van, és az is, akitől az emléket vettem ehhez az illúzióhoz.- A város? Nincs veszélyben, legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. Csak egy állomás. Eljöttem, ahogy mondtam, mert te itt vagy. Hát nem.. vehetnéd figyelmességnek e gesztust részemről?

Szavak-szavak.. gondolkodva billentem oldalra a fejem, szemeim a szemein át a távolba merednek, mert a hallottakat meg kell emésztenem. Hogy lettél ennyire kishitű? Még mindig az ágy, csak egy karnyújtás, hát áthidalom. Ujjaim fantomként érik arcát, végigfutnak álla vonalán, hogy végül megemeljék kicsit, és a szemébe nézhessek.

-Élni és túlélni.. Mindez mit sem ér cél nélkül. Ne tegyél meg bűnbaknak létezésem okán, csak mert nem mersz nagyobbat álmodni. Talán, azt hiszed, még mindig, hogy akkor helyesen cselekedtél, megvédted magad, s engem, talán mindenki mást is, akiben a vérvonalunk él? Tévedsz! Minden tettnek következménye van. Éltem és túléltem eddig, mert nem cselekszem elhamarkodottan, még akkor sem, amikor mindenki csak a káoszt látta bennem. Van pár..-húzódik mosolyra a szám- Tanácstag is, ki osztja a véleményem, különben már rég lábtörlőként senyvednék, kiszolgáltatva a Sárkánynak, ki rajtam keresztül kényelmesen lubickolhatna a félelemben, vagy a Szép Halál a kéjjben.. Azt hiszed megőrültem? A vámpíroknak és a lényeknek vissza kell húzódniuk az árnyékba, ahová valók, ez a nyilvánosság elkényelmesít minket. De mondd csak..

Engedem el, s állok fel, bár semmi értelme, tudja ő is, hogy mindez csak játék, egy kivetülés, egy hely ahol szabadon beszélhetünk. A mozdulat megszakad, s úgy tűnik, mintha visszateremnék az előző helyemre.

-Mikor gyűlöltél meg engem, s mindazt amit a hatalmam által kaptál? Miért dobtál el célt és ambíciót? És ne gyere megint azzal, hogy mert én.. létezem...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 43
Tollvonásainak száma : 27
Re: A valóság peremén
2018-11-08, 22:03


Ha ember lennék, felsóhajtanék. Még hogy Ana..szépen is vagyunk ha már becézget. Senki nem hív így, hova tovább a valódi, rég elfeledett nevemen sem szólít rajta kívül senki. De hát övé a tény, hogy ismert halandóként. Ha ebben leli örömét, nevezzen így. Ana, vagy Anastasya. Csak egy név. - A legtöbbüket nem teremtetted. - jegyzem meg szárazon, mert van különbség a hatása és a vérvonalának ajándéka között. Nem így látom, ahogyan ő, bár ez nem meglepő. A legtöbb dolgot ellentétes oldalról szemléltük mindig is. Én voltam a józanabb elme. - Attól, mert nem úgy használom ahogy az véleményed szerint helyes, még nem jelenti azt, hogy nem fejlődtem. Nem tudnék Abel jobb keze lenni ha ez nem így volna. - ez pedig annyira magától értetődő - Elrejtőzni pedig nem is állt szándékomban, sem előled, sem más elől. - mert neki egyszerűen most nem kellene itt lennie. Hanem máshol, messze, egy másik földrészen. Nem ebben az országban.
- Egy ideje már érzem, hogy valami megváltozott. - ezt nehéz szavakba önteni, de a rezdülések rajtam is végigszaladtak párszor. Igen, meg tudnám találni, csak ugyanaz a lenyomat kell, mint ami a farkasban van. Tristan íze, esszenciája, ami mindenkin ott marad akiket megérintett. A mentális fal képes védelmet nyújtani, már ha tudod, hogy mi ellen kell magadat megvédeni. Engem már nem tudna dróton rángatni. Ez a mostani történés is azért van, mert a teremtőm. Ezt a kapcsot pedig nem tudom megsemmisíteni, megmásítani vagy épp eltörölni. - Figyelmességnek.. - húzom mosolyra az ajkaimat - Tehát azért jöttél ide, mert tőlem szeretnél valamit? - mert ugye ennek is megvannak a hivatalos formái, de azt nem nálam kell kérvényezni, nem nekem felel az etikett, hanem Abelnek. Viszont érdekel, mi az amihez kellhetek neki ennyi évszázad után. Most is, nem érzem a nyomást, mert valójában nincs itt, mégis itt van és emeli az állam. A kép valósága, az illúzió ereje erős. Tudom, hogy tudna hatni. Meg is tehetné, hisz nincs messze.
- Nem teszlek meg bűnbaknak. - mondom komoly hangon - De ott és akkor, túlzásba estél. Szembe fordulni a Tanáccsal ennyire nyíltan. Senki, te magad sem hitted el, hogy ez puszta mellékhatása lett volna annak, amit az embereknek okoztál akkor. Belenyúltam és megmentettem őket. Magamat. Téged. Így élhettünk túl. Ne olvasd a fejemre hibaként. Képes voltam rá akkor, nincs garanciád arra, hogy nem lennék képes rá most is. Sok száz év telt el Teremtőm, fogalmad sincs mit birtoklok belőled. - talán még teljesen nekem sincs, de nem akartam kísérteni a sorsot. A természetfeletti világ sosem egyszerű, ámde kegyetlen. Kapukat nyitottam, viselkedést módosítottam. Érzéseket. Amikor kellett, vagy amikor kicsinyes módon akartam. Ez jogom.
- Nem gyűlöllek Tristan. - ez őszinte, mert valóban nem. A gyűlölet heves érzelem. Rá inkább haragszom, hisz elméje is egy nehéz labirintus, melybe akkor és úgy illeszt kapukat ahogy szeretne. Folyamatosan változik. Az ereje pedig? Magam sem tudom tudna-e kontrollt teremteni belé. - Nekem nem célom se nem ambícióm, hogy leigázzak tereket, térségeket. Nem hajszolom, hogy várost irányítsak. Neked hihetetlen csupán, hogy engem ez így kielégít. Mert neked mindig kell a több, mert nem tudsz meglenni a kis...hálózatod nélkül. Én tudok pontot tenni. Te inkább elsöpröd azokat. Mit akarsz hát tőlem? A teremtménytől, akiben csalódtál.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 16
Tollvonásainak száma : 13
Re: A valóság peremén
2018-11-08, 23:26


-Nem azokról beszélek kiknek célt hoztam az életébe, nem is azokról kik megkapták az.. elszántságot, a lökést, s az erőt, hogy elérjék céljaikat, de, továbbmegyek, nem is azokról esett szó akikben erősebb kapocs alakult ki s gondolataim bábjai lehetnek ha úgy akarom. A véreim mind képesek voltak idővel túllépni azon amit beléjük ültettem. Ha másképp lenne talán könnyebb dolgom lenne, de valamiért, hosszabb távon rezisztensek vagytok a hatásra...-Egyértelmű, hogy az évszázadokat nem arra használta, hogy kiteljesedjen, inkább csak feledni akart. De nem pazarolhatja el így a tehetségét, nem engedhetem, hisz oly kevés ítélhető életképesnek a teremtmények közül. És mind cselekszik, elég ha csak élnek a lehetőséggel, haladnak a céljaik felé, elég, ha csak számolok velük. Nem úgy mint ő, megragadva, megelégedve...

-Íly könnyű átlátni rajtam? Még így is te vagy a legígéretesebb. Meg akarok bizonyosodni az erődről...-És hagyok egy kis ajándékot, elérted a kort, mikor már belőlem is kitört az erő, s egy új szintre lépett, Kíváncsi vagyok neked mekkora lökés kell, és milyen magasra jutsz majd utána.-Fogalmuk sem lett volna róla-Csak leégett volna még pár ház, tucatjával halhattak volna vámpírok és alakváltók, leírható veszteség, mely pont elég lett volna ahhoz, hogy kicsit felpezsdítse az elkényelmesedett vénségeket..-Elismerem... ha több információt osztok meg veled, talán nem hoztál volna ilyen elhamarkodott döntést.-Bizonyíts, s többé nem maradsz ki a részletekből-Akkor mutatsd, mire vagy képes, mit örököltél? Vagy újabb képességeket fejlesztettél ki?

Helyes. A gyűlöletén csak erőszakkal kerekedhetnék fölül, ha párszáz évvel fiatalabb lenne.. vagy ha itt állna előttem, még meg is tenném. Nem lenne szükség szavakra, se felmérésre. Percek alatt megérthetne mindent.

-Még mindig uralhatnám Rómát. Vagy, már rég megöltek volna párbajban, ki tudja? Sosem vonzott a teljes uralom, egyike vagy azoknak kik tudhatnák, és a hálózat? Nagyobb mint gondolnád.. Képzeld el, emberek százezrei, csak azzal, hogy élik az életüket, elég energiát adnak akár egy nagyváros vezetéséhez is. Miért keresném a tömegeket, a legritkább érzelmekért? Fájdalom, félelem, pánik, de még a kéjj is sokkal.. elterjedtebb annál mint ami minket táplál.-Felsóhajtok, talán elragadtattam magam? Nem, kell még egy kis gyengeség.- Nem akarok többet csalódni, egy lehetőséget ajánlok, hogy megmenthetsd a tanácsot, a vérvonalunkat, engem...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 43
Tollvonásainak száma : 27
Re: A valóság peremén
Yesterday at 00:12


Türelmesen hallgatom, miért sietnénk el, ha már megtalálta a módját, hogy valójában is felkeressen? Régen nem láttam, kissé idegenül is hat, bár emlékét nem koptatták meg a századok. Valaha régen annyira hittem benne, hittem az erejében, aztán lehulltak az álarcok és mögé láttam. A tervei mögé. És ez nem tetszett.
- Még az a szerencse. Tudod, egy idő után a tanítvány mindig túlszárnyalja a mestert. Ezt nevezheted üres frázisnak, mégsem az. Engem nem túlléptettél viszont. - mert mind emlékszünk arra a napra, a mára távoli századból, amikor egyszerűen elfedte. Nem elvágta, hisz akkor most nem beszélhetnénk. Egyszerűen elfedte, mostanáig. De miért most? Miért nem keresett előbb? Mire várt mégis? Hogy kiépítem a saját kis..rendszeremet a tengerentúlon neki pedig csak jó császár módjára be kell masíroznia és learatni a babért? Na hiszen...remélem nem így van.
- És hogy tervezed ezt véghez vinni? - kérdezem inkább a nyilvánvalót, egy mosoly töri meg a szobor arcnak vonásait - Annak aki nem ismer, bizonyára nem. De te semmit nem teszel ok nélkül. Így evidens volt, hogy rá fogok kérdezni. - vagyis számomra az volt, ő pedig talán már elfelejtette, hogy az én túlélésem legnagyobb záloga a vérvonalképességen túl mindig a figyelem volt. Ha megfigyelsz, olvashatsz belőlük. Ha van mit olvasni és nem csupán üres bábok, akkor át is írhatod a kis..elmekönyvüket. Erre magamtól jöttem rá, ezt használom is, de nem viszem túlzásokba. Sosem esem túlzásokba. - Nocsak, beismertél egy hibát. Ehhez röpke három évszázad kellett. - biccentem oldalra a fejem, mintha tanulmányoznám. Az igazság azonban az, hogy ebben a formában fedve van előttem. Pedig az lenne a kihívás, ha lebontva a falait belelátnék ebbe az egészbe. Ehhez azonban túl jól őrzöm a sajátjaimat. Pláne mióta érzem a változásokat. - Jaj Tristan.. - elmosolyodom - Csak nem hiszed, hogy bemutatót fogok tartani neked? - ez érdekelne tényleg. Egyrészt ehhez messze van, másrészt túl sok van bennem elnyomva ahhoz, hogy kiengedjem. Nem akarom a Cirkuszban lévők fejét rácsban látni. Az mindig kényszert húz ahhoz, hogy tegyek velük valamit. Az én erőm hasonló az övéhez, mégis más. Én nem a meglévő érzelmeket erősítem fel. Megváltoztatom őket.
- Erről beszélek. Százezrek. Ha erre bárki rájönne, tudod mi következne. Alárendelnének valamely Tanácstag kényének-kedvének. Belle és a Sárkány is szíves-örömest küldené végig a saját erejét ezen a hálózaton. - csóválnám a fejem ha szokásom lenne, így most sem teszem, de hitetlenkedés fut végig rajtam. Százezrek..hát mit sem változott? - Lehetőséget, hogy megmenthessem? Mégis mit műveltél? Vagyis mit akarsz csinálni..már megint? - kérdezek rá, mert ha az én kezembe fekteti a megmentés kardját...abból túl sok jó nem származik.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A valóság peremén


Vissza az elejére Go down
 
A valóság peremén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» hány éves vagy valójában

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Lakrészek-
Ugrás: