HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 18:57
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 01:04
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 21:20
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 20:32
Genevie Bertrand
tollából született
2019-01-18, 20:20
Min Jae Adams
tollából született
2019-01-18, 19:51
Alexander
tollából született
2019-01-17, 22:28
Axelle
tollából született
2019-01-17, 19:54
Cain Nowik
tollából született
2019-01-17, 18:43
Alexander
tollából született
2019-01-17, 14:18
Séaghdha
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
A valóság peremén
2018-11-06, 20:02


El kell dőlnie végre. Tudnia kell mekkora csalódást okozott, nem csak amiatt mert elhagyta a köreimet, nem is csak azért, ahogyan ez történt, de a tény, hogy több mint kétszáz év alatt nem törte meg azt amit rámértem.. Nem elég erős, talán sosem lesz az, de a remény amit adhat talán megéri a fáradtságot.

Lassan telnek a napok, mióta a tudtára adtam, itt vagyok, s eljövök érte. Egyre gyakrabban rémlik fel fantomként az emlék, mikor még a duruzsolása a többi hanggal együtt vert viszhangot a fejemben, és a szál ami összekötött minket az erejének ébredése óta.. még mindig töretlen, s egyre kézzelfoghatóbb ahogy csökken a fizikai távolság. Jövök, érkezem.

Tudnom kell, többet kell tudnom St.Louis-ról, így egyre több a szem mely tudtán kívül nekem is képet fest a városról, egyre több a fül, s a hallottak alapján körvonalazódik bennem a hierarchia. Elég tudni, látni, hallani, s máris megkísért a lehetőség, hogy kiterjesszem a tudatom, és bekebelezzem a várost. De nem lehet, még nem hívhatom fel magamra a figyelmet.

Arnold. Kisváros, de a távolság pont megfelel. Az éjjeli tájképen hatalmas fénytóként terül el St.Louis. A helyi vámpírok még csak említésre sem méltók. Nincs mester ki összefogná őket, így nem nehéz elkerülni a figyelmüket, még úgy sem, hogy közel két tucatnyi kísérettel járom a világot.

Nem marad más, csak a türelem. Várni a rezdülést, egy kósza impulzust mely újra megnyitja az elméjét mindazon tettek és képességek előtt melyeket az ellenszegülés miatt elzártam előle.

És végre. Az ébredés, az első korty vér és a már begyűjtött érzelmek mámorában, megszólal egy csengő, jelezve, hogy ez a nap különleges. Rákapcsolódom a kötelékre mi már évszázadok óta összeköt minket, a mellőzés ellenére még mindig erős, vagy ezt csak a közelség okozza? Az ébredés pillanata. Azt várom, s kapom el miközben elmém a már korábban ellopott emlékekből felépíti a Kárhozottak cirkuszát... a lakrészeket.. Nastya ébredésének helyét, a kavargó energiákat mintha mindenki élné, s végezné a megszokott dolgát. Csak még egy kis koncentráció, és a kép minden tekintetben valóságossá válik. Megpillantom az arcát, végre a saját szememmel, annyi év után, leküzdöm a késztetést, miszerint az ágy szélére ülve várom azt az éppen most történő pillanatot melyet az ébredésre választott, és csak távolabb, egy fotelban foglalok helyet.   Lábaim keresztben, könyököm a karfán, de kezeim középen a levegőben fonódnak össze, míg arcomon selytelmes mosollyal, s hideg, de kíváncsi tekintettel várom...

-Anastasya..-Suttogom, s a hangom az elméjében is megszólal-El sem tudod képzelni micsoda öröm nekem... újra látni téged...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-11-06, 23:30


Ébredés. Milyen szépséges szó a folyamatra, ami visszacsiholja belénk a lelket. Nem ébredünk, hisz nincsenek álmok. Nincs semmi. Újraindul egy éjjel, egy húzott, hiszen ahogy öregszünk annál jobban kitolódik ez. Mégis nincs vámpír, aki folyamatosan magáénak tudhatja a 24 órát. Mert a folyamatnak meg kell lennie. Ez nem fáj, nem sikítjuk bánatunkat csendekbe, nincs halálhörgés. Nap fent, mi el. Nap lent, mi vissza. Ilyen mélységesen egyszerű. És itt, ebben, nincs hatalmunk, nincs semmink ami a földi világhoz kötne minket. Testek vagyunk, üres porhüvelyek csupán. Ezért veszedelmes a nappal, a védtelensége miatt.
Gyorsan nyílnak a szemeim, eltelt a pár óra. Én fáradt sem vagyok, rég nem érzek már semmi olyat, ami halandónak sajátja. A pillanatban az egy héttel ezelőtti eseménysor pörög le előttem. Rezdült olyan szál, csendült olyan hangnak mellékzöngéje melynek nem lett volna szabad. Nem létezőnek, vagyis nem evilági létezőnek tekintettem már. Milyen rég volt, a nevét sem ejtettem ki. Nagyratörő, túlzó és veszélyes. Ez híven jellemzi mesterem. Magamhoz intem a lányt, a fejlődőt. Potenciál van benne, kérdés kiaknázza-e. Vére ragyogtat, végigszáguld bennem és erőt kovácsol. Életre hívja az emberi külsőt, de fellobbantja a vámpírerőt.
Valami megnyílik. Valami, melyről azt hittem már nincs, nem is lesz. Eltemettem a múlt árnyai között századokkal ezelőtt, egy másik kontinens emlékeivel együtt. Előre nézek. S ott ül Ő. A Mester, a Teremtő. Egy sóhajnyi szempilla rebbenés csupán az, amit kivált belőlem a teljes nevem kimondása. Nem érzik. Más nem érzi, a kapcsolat az enyém. A miénk. S én azt hittem már nincs, hogy ezer év felett már neki nem lehet beleszólása, jelenléte. Különös dolgokat produkál a vérvonal.
- Tristan. - súgom, de a szám nem beszél, ez a találkozás nem valódi, de jelez. Közel van. Megszemlélem a helyiség részleteit, amit látok. Kényelmes, de semmi extravagancia. Öreg motoros nem felejti a tanultakat. Csak semmi feltűnőség. Igaz volt ez tán a bűvös XXI. századig. - Azt hittem múltkori megjelenésed csupán futó látogatás volt. Eszerint a közelben vagy... - ezt nem kérdezem, ezt állítom. - Miért jöttél? - mert noha nem jött, tette mégis. És erről szólnom kellene Abelnek, hisz ha Mesterem itt van, az jót nem jelent. Túl jót pedig főleg nem.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 00:23


-Visszatért hát minden?- Hangom kérdő, kíváncsi, de nem leplezem a mögötte megbúvó csalódottságot-Ideje volt. Reméltem, hogy magad produkálsz majd annyi erőt ami lepergeti a béklyót, s nem nekem kell majd megkeresnem emiatt, de az idő most jött el.-Készen állsz? Meg kell tudnom, de mostmár mindegy is. Még visszatartom a hangokat, a többi kapcsolatot tőle, mindazt amivel ellenem szegült, de meg fogja kapni, meg fogja érezni és meg fogja tanulni végre kezelni. Mert a türelmem a végét járja.

-Közel? A távolság már nem annyira fontos, mint a régi időkben. Elég közel vagyok, hogy lássam a városod éjjeli fényeit, és elég távol, hogy ne keltsek nem kívánt figyelmet.-Igen, ez a város pont megfelel. az elhelyezkedése... majdnem tökéletes. Márha megelégszem ezzel a lekorlátolt világgal, ugyanis a legtöbb Amerikai szál itt még éppen elérhető-Legutóbb elmondtam amit el akartam mondani, hát itt vagyok. De, mielőtt rátérnék az ittlétem igazi okára... még rengeteg időnk van..-tárom szét a karjaim, mutatva körbe, majd azzal a lendülettel fel is állok, s csökkentve a távolságot helyet foglalok az ágyon.-Alig várom, hogy megtudjam mennyit is fejlődtél Anastasya, de előbb. Meséldd el nekem, hogy kerültél egy város.. "második" helyére. Miért álltál meg itt, s legfőképp.. Hogyan kerültél közel a Szörnyeteg legidősebb fiához...?


Igen, ezért is nem bolygattam az itteni szálat, a végén még jön Trevor és szokásához híven átgyalogol mindenen. Még véletlenül sem akartam, hogy észrevegyék, figyelem a várost, s a nagyobb történéseket. És nem akartam, hogy az én hatásomra törjön meg a gát ami elfedte benne ezt a köteléket. Vajon elég erős lesz? Ez már nem egy párszázfős tömeg amibe belekontárkodva feldőltheti az egész sakktáblát.. ez már más szint, magasabb téttel. Vajon bírni fogod? Fejlődtél? Vagy megmaradtál lélekben kislánynak?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 11:09


Én magam hittem, hogy ez a kapcsolat vagy mi, megszűnt századokkal ezelőtt. Hittem, hogy saját erőből sikerült ezt elérnem és többé nem kell hallanom sem őt, sem a kis rendszerét a fejemben. Mert ez a vérvonal ilyen, egy folyamatos halk zümmögés a háttérben, mint egy régi-régi telefonközpont. Valamit felhangosítasz és minden gyorsabban jön. - Honnan gondolod, hogy nem produkáltam magam annyi erőt? Mi van, ha csak nem akartam, hogy megtörténjen? - mert elföldeltem én is, magamban mélyen. Az itteni életbe ez nem szólhatott bele. Abel tud a vérvonalamról, tud a képességeimről is. És tudja, miért bánok vele csínján. Mert az a valaki, akitől ered, egyszerűen érzi a rezgéseket. Amikor használtam mégis, ő talán túl messze volt ahhoz, hogy ezt érezze. Nem, távolról sem aknáztam ki.
- Esetedben éppen olyan fontos, mint a régi időkben. Ismerem a mechanizmust, Tristan. Minél közelebb vagy, annál erősebb a zaj is amit keltesz. - igen, közel van. Látja St. Louist és ez nem feltétlen jelent jót. Mert mindig akar valamit, a tartózkodása sosem céltalan. - Mit akarsz a városunktól? - jön a nagyon lényegi kérdés és ezt most elismételtetem vele, hiába említette meg a múltkor a farkason keresztül. Most pedig kíváncsi, de nem a valódi őszinteséget sejtem mögötte. Talán felőle már nem is tudnám ezt. Mert minden tett, minden elért dolog mesél neki. Végtére is ő teremtett. A lényre kíváncsi hát, nem a személyre. - Mert tetszett, amit képviselt. Tetszett, ahogy hozzáfogott az építéséhez. Ő nem Trevor. Mint láthatod és érezheted, a rendszer működik fölösleges pusztítás nélkül is. - én hiszek Abel erejében, hiszem, hogy eddig is el tudta nyomni azt, amit a teremtője belé táplált mikor elvette a halandó életét aki volt. - Én magam pedig nem kívánok semmilyen várost a magaménak. Pontosan tudom mivel járna feléd nézve a rengeteg véreskü. - megvillan a tekintetem, még csak az kellene, hogy a rendszert nyomjam meg idegen erőkkel, más mesterek teremtményeivel. - A Tanács tagjainak teremtettjeiből máig sok van a világban. Ha beléjük kapcsollak, akkor is elszenvedem a büntetést ha nem teszek semmit. - ahogy elszenvedtem volna századokkal ezelőtt is, ha nem rondítok bele és söpröm ki a tudatokat, változtatom meg a rendszerének tagjait. - Egyszer azt mondtad, élj, hogy túlélj. Túléltem. - és ha túlteng bennem az ő ereje, van már kikbe elvezetnem. Megtaláltam a módját, igaz időbe telt. De megtaláltam.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-11-07, 23:11


-Ugyan, Ana.-ingatom a fejem egykedvűn, mintha csak a holdról állítaná, hogy nem is tükrözi ránk a nap fényét, melyet szabadon már sosem érzékelhetünk a bőrünkön. Legalábbis, nem lenne.. egészséges.-A legtöbben pár évtized alatt túlteszik magukat a hatásomon. Még akaratukon kívül is. Ez is a vér ajándéka, csak használni kell, fejlődni. Amit te nem tettél, elfeledtél, s így tarthatott több mint kétszáz évig. Ez.. kiábrándító. Azt hittem annyit fejlődtél, hogy el tudsz rejtőzni előlem, újabb csalódás egy újabb teremtményben.

Pedig mennyi lehetőség volt benne. Az első volt, és egyetlen aki képes volt belenyúlni, megmozgatni a szálakat. Pazarlás ezt nem kihasználni. Olyan mintha..

-Nem akartam megzavarni a fejlődésed, pedig, ha nyitott szemmel jársz, észreveheted, hogy kikhez van közöm. Még itt is.-Mutatok az ajtó felé, elvégre a cirkuszban van, és az is, akitől az emléket vettem ehhez az illúzióhoz.- A város? Nincs veszélyben, legalábbis nem úgy, ahogy gondolod. Csak egy állomás. Eljöttem, ahogy mondtam, mert te itt vagy. Hát nem.. vehetnéd figyelmességnek e gesztust részemről?

Szavak-szavak.. gondolkodva billentem oldalra a fejem, szemeim a szemein át a távolba merednek, mert a hallottakat meg kell emésztenem. Hogy lettél ennyire kishitű? Még mindig az ágy, csak egy karnyújtás, hát áthidalom. Ujjaim fantomként érik arcát, végigfutnak álla vonalán, hogy végül megemeljék kicsit, és a szemébe nézhessek.

-Élni és túlélni.. Mindez mit sem ér cél nélkül. Ne tegyél meg bűnbaknak létezésem okán, csak mert nem mersz nagyobbat álmodni. Talán, azt hiszed, még mindig, hogy akkor helyesen cselekedtél, megvédted magad, s engem, talán mindenki mást is, akiben a vérvonalunk él? Tévedsz! Minden tettnek következménye van. Éltem és túléltem eddig, mert nem cselekszem elhamarkodottan, még akkor sem, amikor mindenki csak a káoszt látta bennem. Van pár..-húzódik mosolyra a szám- Tanácstag is, ki osztja a véleményem, különben már rég lábtörlőként senyvednék, kiszolgáltatva a Sárkánynak, ki rajtam keresztül kényelmesen lubickolhatna a félelemben, vagy a Szép Halál a kéjjben.. Azt hiszed megőrültem? A vámpíroknak és a lényeknek vissza kell húzódniuk az árnyékba, ahová valók, ez a nyilvánosság elkényelmesít minket. De mondd csak..

Engedem el, s állok fel, bár semmi értelme, tudja ő is, hogy mindez csak játék, egy kivetülés, egy hely ahol szabadon beszélhetünk. A mozdulat megszakad, s úgy tűnik, mintha visszateremnék az előző helyemre.

-Mikor gyűlöltél meg engem, s mindazt amit a hatalmam által kaptál? Miért dobtál el célt és ambíciót? És ne gyere megint azzal, hogy mert én.. létezem...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-11-08, 22:03


Ha ember lennék, felsóhajtanék. Még hogy Ana..szépen is vagyunk ha már becézget. Senki nem hív így, hova tovább a valódi, rég elfeledett nevemen sem szólít rajta kívül senki. De hát övé a tény, hogy ismert halandóként. Ha ebben leli örömét, nevezzen így. Ana, vagy Anastasya. Csak egy név. - A legtöbbüket nem teremtetted. - jegyzem meg szárazon, mert van különbség a hatása és a vérvonalának ajándéka között. Nem így látom, ahogyan ő, bár ez nem meglepő. A legtöbb dolgot ellentétes oldalról szemléltük mindig is. Én voltam a józanabb elme. - Attól, mert nem úgy használom ahogy az véleményed szerint helyes, még nem jelenti azt, hogy nem fejlődtem. Nem tudnék Abel jobb keze lenni ha ez nem így volna. - ez pedig annyira magától értetődő - Elrejtőzni pedig nem is állt szándékomban, sem előled, sem más elől. - mert neki egyszerűen most nem kellene itt lennie. Hanem máshol, messze, egy másik földrészen. Nem ebben az országban.
- Egy ideje már érzem, hogy valami megváltozott. - ezt nehéz szavakba önteni, de a rezdülések rajtam is végigszaladtak párszor. Igen, meg tudnám találni, csak ugyanaz a lenyomat kell, mint ami a farkasban van. Tristan íze, esszenciája, ami mindenkin ott marad akiket megérintett. A mentális fal képes védelmet nyújtani, már ha tudod, hogy mi ellen kell magadat megvédeni. Engem már nem tudna dróton rángatni. Ez a mostani történés is azért van, mert a teremtőm. Ezt a kapcsot pedig nem tudom megsemmisíteni, megmásítani vagy épp eltörölni. - Figyelmességnek.. - húzom mosolyra az ajkaimat - Tehát azért jöttél ide, mert tőlem szeretnél valamit? - mert ugye ennek is megvannak a hivatalos formái, de azt nem nálam kell kérvényezni, nem nekem felel az etikett, hanem Abelnek. Viszont érdekel, mi az amihez kellhetek neki ennyi évszázad után. Most is, nem érzem a nyomást, mert valójában nincs itt, mégis itt van és emeli az állam. A kép valósága, az illúzió ereje erős. Tudom, hogy tudna hatni. Meg is tehetné, hisz nincs messze.
- Nem teszlek meg bűnbaknak. - mondom komoly hangon - De ott és akkor, túlzásba estél. Szembe fordulni a Tanáccsal ennyire nyíltan. Senki, te magad sem hitted el, hogy ez puszta mellékhatása lett volna annak, amit az embereknek okoztál akkor. Belenyúltam és megmentettem őket. Magamat. Téged. Így élhettünk túl. Ne olvasd a fejemre hibaként. Képes voltam rá akkor, nincs garanciád arra, hogy nem lennék képes rá most is. Sok száz év telt el Teremtőm, fogalmad sincs mit birtoklok belőled. - talán még teljesen nekem sincs, de nem akartam kísérteni a sorsot. A természetfeletti világ sosem egyszerű, ámde kegyetlen. Kapukat nyitottam, viselkedést módosítottam. Érzéseket. Amikor kellett, vagy amikor kicsinyes módon akartam. Ez jogom.
- Nem gyűlöllek Tristan. - ez őszinte, mert valóban nem. A gyűlölet heves érzelem. Rá inkább haragszom, hisz elméje is egy nehéz labirintus, melybe akkor és úgy illeszt kapukat ahogy szeretne. Folyamatosan változik. Az ereje pedig? Magam sem tudom tudna-e kontrollt teremteni belé. - Nekem nem célom se nem ambícióm, hogy leigázzak tereket, térségeket. Nem hajszolom, hogy várost irányítsak. Neked hihetetlen csupán, hogy engem ez így kielégít. Mert neked mindig kell a több, mert nem tudsz meglenni a kis...hálózatod nélkül. Én tudok pontot tenni. Te inkább elsöpröd azokat. Mit akarsz hát tőlem? A teremtménytől, akiben csalódtál.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-11-08, 23:26


-Nem azokról beszélek kiknek célt hoztam az életébe, nem is azokról kik megkapták az.. elszántságot, a lökést, s az erőt, hogy elérjék céljaikat, de, továbbmegyek, nem is azokról esett szó akikben erősebb kapocs alakult ki s gondolataim bábjai lehetnek ha úgy akarom. A véreim mind képesek voltak idővel túllépni azon amit beléjük ültettem. Ha másképp lenne talán könnyebb dolgom lenne, de valamiért, hosszabb távon rezisztensek vagytok a hatásra...-Egyértelmű, hogy az évszázadokat nem arra használta, hogy kiteljesedjen, inkább csak feledni akart. De nem pazarolhatja el így a tehetségét, nem engedhetem, hisz oly kevés ítélhető életképesnek a teremtmények közül. És mind cselekszik, elég ha csak élnek a lehetőséggel, haladnak a céljaik felé, elég, ha csak számolok velük. Nem úgy mint ő, megragadva, megelégedve...

-Íly könnyű átlátni rajtam? Még így is te vagy a legígéretesebb. Meg akarok bizonyosodni az erődről...-És hagyok egy kis ajándékot, elérted a kort, mikor már belőlem is kitört az erő, s egy új szintre lépett, Kíváncsi vagyok neked mekkora lökés kell, és milyen magasra jutsz majd utána.-Fogalmuk sem lett volna róla-Csak leégett volna még pár ház, tucatjával halhattak volna vámpírok és alakváltók, leírható veszteség, mely pont elég lett volna ahhoz, hogy kicsit felpezsdítse az elkényelmesedett vénségeket..-Elismerem... ha több információt osztok meg veled, talán nem hoztál volna ilyen elhamarkodott döntést.-Bizonyíts, s többé nem maradsz ki a részletekből-Akkor mutatsd, mire vagy képes, mit örököltél? Vagy újabb képességeket fejlesztettél ki?

Helyes. A gyűlöletén csak erőszakkal kerekedhetnék fölül, ha párszáz évvel fiatalabb lenne.. vagy ha itt állna előttem, még meg is tenném. Nem lenne szükség szavakra, se felmérésre. Percek alatt megérthetne mindent.

-Még mindig uralhatnám Rómát. Vagy, már rég megöltek volna párbajban, ki tudja? Sosem vonzott a teljes uralom, egyike vagy azoknak kik tudhatnák, és a hálózat? Nagyobb mint gondolnád.. Képzeld el, emberek százezrei, csak azzal, hogy élik az életüket, elég energiát adnak akár egy nagyváros vezetéséhez is. Miért keresném a tömegeket, a legritkább érzelmekért? Fájdalom, félelem, pánik, de még a kéjj is sokkal.. elterjedtebb annál mint ami minket táplál.-Felsóhajtok, talán elragadtattam magam? Nem, kell még egy kis gyengeség.- Nem akarok többet csalódni, egy lehetőséget ajánlok, hogy megmenthetsd a tanácsot, a vérvonalunkat, engem...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-11-14, 00:12


Türelmesen hallgatom, miért sietnénk el, ha már megtalálta a módját, hogy valójában is felkeressen? Régen nem láttam, kissé idegenül is hat, bár emlékét nem koptatták meg a századok. Valaha régen annyira hittem benne, hittem az erejében, aztán lehulltak az álarcok és mögé láttam. A tervei mögé. És ez nem tetszett.
- Még az a szerencse. Tudod, egy idő után a tanítvány mindig túlszárnyalja a mestert. Ezt nevezheted üres frázisnak, mégsem az. Engem nem túlléptettél viszont. - mert mind emlékszünk arra a napra, a mára távoli századból, amikor egyszerűen elfedte. Nem elvágta, hisz akkor most nem beszélhetnénk. Egyszerűen elfedte, mostanáig. De miért most? Miért nem keresett előbb? Mire várt mégis? Hogy kiépítem a saját kis..rendszeremet a tengerentúlon neki pedig csak jó császár módjára be kell masíroznia és learatni a babért? Na hiszen...remélem nem így van.
- És hogy tervezed ezt véghez vinni? - kérdezem inkább a nyilvánvalót, egy mosoly töri meg a szobor arcnak vonásait - Annak aki nem ismer, bizonyára nem. De te semmit nem teszel ok nélkül. Így evidens volt, hogy rá fogok kérdezni. - vagyis számomra az volt, ő pedig talán már elfelejtette, hogy az én túlélésem legnagyobb záloga a vérvonalképességen túl mindig a figyelem volt. Ha megfigyelsz, olvashatsz belőlük. Ha van mit olvasni és nem csupán üres bábok, akkor át is írhatod a kis..elmekönyvüket. Erre magamtól jöttem rá, ezt használom is, de nem viszem túlzásokba. Sosem esem túlzásokba. - Nocsak, beismertél egy hibát. Ehhez röpke három évszázad kellett. - biccentem oldalra a fejem, mintha tanulmányoznám. Az igazság azonban az, hogy ebben a formában fedve van előttem. Pedig az lenne a kihívás, ha lebontva a falait belelátnék ebbe az egészbe. Ehhez azonban túl jól őrzöm a sajátjaimat. Pláne mióta érzem a változásokat. - Jaj Tristan.. - elmosolyodom - Csak nem hiszed, hogy bemutatót fogok tartani neked? - ez érdekelne tényleg. Egyrészt ehhez messze van, másrészt túl sok van bennem elnyomva ahhoz, hogy kiengedjem. Nem akarom a Cirkuszban lévők fejét rácsban látni. Az mindig kényszert húz ahhoz, hogy tegyek velük valamit. Az én erőm hasonló az övéhez, mégis más. Én nem a meglévő érzelmeket erősítem fel. Megváltoztatom őket.
- Erről beszélek. Százezrek. Ha erre bárki rájönne, tudod mi következne. Alárendelnének valamely Tanácstag kényének-kedvének. Belle és a Sárkány is szíves-örömest küldené végig a saját erejét ezen a hálózaton. - csóválnám a fejem ha szokásom lenne, így most sem teszem, de hitetlenkedés fut végig rajtam. Százezrek..hát mit sem változott? - Lehetőséget, hogy megmenthessem? Mégis mit műveltél? Vagyis mit akarsz csinálni..már megint? - kérdezek rá, mert ha az én kezembe fekteti a megmentés kardját...abból túl sok jó nem származik.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-11-23, 21:36


A beszélgetés során furcsa, dolgok.. érzések? ébredtek bennem, felúsztak a felszínre, csak, hogy a kavargó ár egy pillanattal később elsodorja őket. Ezt várná talán? Meglepetés, nevetséges, sértő.. egy cseppnyi vidámságot irányítok a közvetített szavakba.

-Mindig? Fiatal vagy még az ily szavakhoz. De nem zavarna.. Szárnyalj túl!-A vidámabb fuvallat, ahogy jött el is múlt, visszasüllyedt a kavalkádba.De, érdekes a lehetőség, s amit kiválthat, hisz rég nem vettem már a fáradtságot arra, hogy ilyen mód.. fűszerezzem a beszélgetéseket.-Az okokat kutatnád? Mit, miért, és hogyan? Ahogyan akkor, még most is felszínes vagy. Ha meg akarod érteni mit akarok tőled, előbb értsd meg te önmagad. Mit vársz a nemléttől? Fogalmazd meg a célt, ami hajt előre minden egyes éjjelen, ha ezt meg tudod tenni, akkor talán képes lehetsz felfogni az én céljaimat.-Csak legyintek lemondón, nem várom el, még. Nem itt, nem most. De, mégis hogyan tesztelhetném le mennyit is fejlődött? Korlátolt, felszínes.. fantáziátlan? Szinte bárhogy. Az elméjének, fel kell nyílnia.-Ha értenéd, nem lettek volna ellentétek köztünk.


Hibák? A leány még mindig nem tudja mit beszél, vajon ma is cselekedne? Gondolkodás nélkül? Az oly jellemző lenne a világra, a fiatalokra, az emberekre.. Pedig most nem hibázhat, nem engedhetem, meg kell értenie az összefüggéseket...-Úgy gondolod, nem vagyok tisztában a lehetőségekkel, Anastasya?-billentem gondolkodón oldalra a fejem-A Szép halál és az Ardeur.. micsoda mennyei lakoma lehetne..-Az ágyról eltűnve a szoba másik végében jelenek meg, a lehetőségtől tüzes tekintettel- Belegondoltál? Egy város, egy megye, egy ország, vagy egy fél kontinens orgiája.. és miközben az a.. kéjdémon megkapja amit akar, én még többet kapok! Mert az ő hatalma nem érhet fel az enyémmel, a szex, az alantas vágyak.. míg ott a tömeg, nem hathat rám, én viszont magamévá tehetném az elméjét... és onnantól minden éjjel, az ő orgiáinak utószele.. megadja a hatalmat a világ felett, minden elme felett! Én leszek az egy! És te Ana..-emberi érzések, gondolatfoszlányok kavarognak a szobában, s én felé nyújtom a kezem.

-Csatlakozz, s mindenki behódol majd..

-Ez nem lepne meg igaz?

-Megtörhetünk mindent, s mindenkit. Az egész világ, csak egy karnyújtás, hát tedd meg ezt a lépést, a halasztás, az ellenállás.. hasztalan...


-Valami hasonlót gondoltál, mikor elmentél. Rólam. -szertefoszlik az alak, legvégül a hatalomvágytól izzó szemek halványodnak el.-Lehetőséged lesz, beleszólni a történésekbe. Ugyanis, én nem tettem semmit. Rá.. kényszerítettek-rászedtek, megvezettek, engem.. a saját véremmel.-hogy otthagyjak többszázezer embert és pártucat vámpírt az óvilágban. Tudod még, mire képes az ember ha célja van?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-11-28, 21:51


Majdnem elmosolyodom. Fiatal vagyok. Nos minden csak perspektíva kérdése, egyes körökben a magam több, mint egy évezredével már inkább számítok veteránnak. De ő már akkor is az volt, amikor teremtett...az idő képlékeny társunk.
- Fiatalnak tartasz? Örömmel hallom. - ez persze inkább kis női egó, valójában pedig inkább vélem annak a jelének, hogy még mindig inkább valami tanítványnak tekint - Más ambícióim vannak mint neked. - ez viszont egy  tény, nem kívánom azt a fajta babérkoszorút, melyet ő olyan szívesen illeszt a fejére. Vagy illesztene. Régóta nem tudok már róla, azt hittem valahol Európában van, netán Ázsiában, hisz ott jó sokan vannak és mennyi megvezethető elme...világuralomra törhetne. De mehetne neki Ausztráliában, netán valahol Dél-Amerikában is. Miért pont itt van? Miért St. Louis? New York, netán Los Angeles sokkal figyelemreméltóbb metropolis mint a miénk. - Valahogy kétlem, hogy kettőnket ugyanaz motiválná nap nap után Tristan. Mint látod, ha már idehozott téged is valami, nem csináljuk rosszul az itteni életet. Helytállt a város a rejtőzködés századaiban is, helytáll most is, mikor már nyilvános lett a létünk. Hidd el, képes vagyok megérteni ha mondasz valamit. - vonom fel a szemöldököm, mert az, hogy beengedjem az elmémbe, vagy teljesen megnyíljak mondhatni...lehetetlen kérés. Veszélyes lenne, mert akármennyi idő is telt el, mégiscsak a teremtőm kivetülését nézem most. Ha van kötelék, ami igazán fontos, akkor az ez. - Nem megértés kérdése, hanem talán értékrendé. Beállítódásé. Nem vall-e erőre, hogy képes voltam ellened lépni? - és nem képességileg értem, hanem személyiségre. - Magam sem tudom. - mondom őszintén. Nem feltétlen tartom minden lépését teljesen megalapozottnak és ennél fogva logikusnak. Nem, dehogy.
Érdeklődve figyelem a váltást. Mennyire megváltozik az arca..milyen súllyal dobbannak szavai a szoba csöndjébe. Mintha valaki más lenne, nem az, aki az előbb még az ágyammal szemben ült. Pontosan azt mondja, amitől annak idején annyira tartottam. Belle Morte elméje, a szerteágazó képessége, az ardeur fegyvere. A tömegek, a vágyban vergődők. A mértéktelenség..a Tanács haragja. A bosszú...a Harlekin...
Megrázom a fejem a kettős hangot hallva. Ez most akkor megint valami viccnek készült? Egy mi lenne ha...nak?
- Valóban nem. - ismerem be, tényleg ilyenre számítanék tőle. Egy meggondolatlan túl hatalmasra tervezett lépéstől, aminek egy Tanácstag van a központjában. Az pedig mindig hálátlan. Különben is ha végül egyet megöl, a helyére kell ülnie. Ez a törvény.
- Rákényszerítettek? Téged? - ezt azért meglepve hallom, eszerint valami alkuba kényszerítették? Megegyezésbe? - Mivel kényszerítettek rá? - a többi egyelőre most másodlagos, még hogy lesz módom beleszólni. Mégis mibe. Az imént mondta, hogy fiatal vagyok. Na meg, hogy szárnyaljam túl. Úgy, hogy a rendszerének a teljes működésű csavarja leszek megint? - Vagy őrültségekre, vagy hidegen kigondolt tervekre. - nézem a végre teljesen normális vonásokat. Sehol az iménti őrület maradványai. - Szóval...mit akarsz tőlem? Legyek a része, beleszólhatok...mibe is? - nézek rá kérdőn - Ha a Tanács tudja, hogy itt vagy...és tudják, hogy én is itt vagyok. Gondolod nem számítanak arra, hogy csinálsz valamit? -
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-11-28, 23:18


-Ifjú vagy, igen. Elfeded magad előtt a világ összefüggéseit. Még, ha tudat alatt csinálod is, nem számít, nem ambíció kérdése. Miért fogadod el, s idomulsz a változásokhoz, ahelyett, hogy magad írnád a jövődet?

Ez az, ami foglalkoztat jelenleg. Miért elégszik meg? Egy második hely? Mikor a lehetőségei.. végtelenek? Egyik szavával azt mondja nem miattam, egy másikkal meg oknak tekint. Mégis miért, s mitől retteg? Korábban kellett volna jönnöm, vagy méginkább.. el se kellett volna engednem ily hiányos tudással, hisz az eredmény így.. kiábrándító.

-Ittlétem oka te magad vagy, az amit képviselsz. A véred, a vérem, és mindaz amire még képes lehetsz.. mellettem. Másodlagos ugyan, de a városod urának is van egy ajánlatom. Sajnálatos, hogy e kettőt nem lehetséges egyszerre elintézni... Úgy sejtem, a rólam alkotott véleményed eltér a valóságtól. Lepj meg gondolataiddal, s ezúttal őszinte választ várhatsz minden kérdésedre s feltételezésedre.

Persze a megértés a kérdés, még mindig. Alig várom mivel is áll elő, vagyis, mivel tereli majd el a beszélgetést ettől a ponttól, hisz, ha lemondott az irányításról eddig, akkor a jövőben miért érdekelné? Vagy attól fog tartani, hogy őszintesége bajt hoz e városra? Ha tudná, hogy a sors milyen elkerülhetetlen jövővel fenyeget..-Valóban erő volt az? Cél, céltudatosság, mely megacélozta az elméd és vérbe fullasztott egy embertömeget? Ha valóban az volt, miért csak addig tartott míg elmentél? Vagy csak félelem szülte a tettet a túlélés érdekében? Ezt, az egy hibát követtem el, nem hittem, hogy kész van felfogni a mélyebb összefüggéseket, de legfőképp, nem gondoltam, hogy ekkora befolyást tudsz felmutatni az emberek felett. Még mindig nem hiszem, hogy megérthetsz, de azért is vagyok itt, hogy esélyt adjak, hogy megcáfolj.

Csak egy pillanat kérdése lenne, egy kis zavar, a koncentrációm megtörik, és a kapcsolatunkon keresztül ő is érezhetné, lelkek ezreit, vágyakat, hangokat, ki nem mondott, és ki nem gondolt tudatalatti célokat, mindent.. Vajon mennyit érzékelne? Annyit mint én, vagy csak a városiakat? Mennyi felfedezésre váró lehetőség... de még nem, ritkák ezek, a tiszta pillanatok, mikor nem háborgat senki, mikor nem sürget az idő, s figyelmen kívül hagyhatom, kizárhatom a tömeget. Vajon gyűlölni fogod az ajándékom?

-Volt idő, mikor tényleg így gondoltam. Egészen addig, míg képes nem lettem volna rá. Meg tudnám tenni.-De vajon meg is kellene?-Az évszázadok alatt, a fajtánk elfeledte milyen volt embernek lenni. A félelem nem érti a vágyat, a vágy pedig nem érti azt, amit mi igen.. az igazi kérdés az, hogy mennyi emberi érzés kell ahhoz, hogy legyőzzön egy tanácstagot?-De, csak legyintek megint az eszmefuttatásra. Nem lenne értelme.-Elmentem a tanácshoz, hogy megváltsam azt, kit évszázadokkal ezelőtt nekikadtam. Első látásra akkora hatalma lett, ami megért nekem, szinte bármit. Ha nem csak illúzió lett volna, akkor most nem.. Az ára az volt, hogy további létem az újvilágban folytassam. Nem csodálom, hogy meg akarnak válni mindenkitől, akit nem tudnak irányítani.-Még mindig dühít, nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ők tudták, tudták, hogy nem érek majd semmit vele, a véremmel, a teremtményemmel. Túl nagy volt az ár, de túl csábító a lehetőség... de az ellentmondás lehetősége sem lett volna túl bölcs. Hisz a figyelmet.. nem kívánom.-Helyes, és mit gondolsz, akikben megvan a lehetőség arra, hogy tegyen, őrültségeket, vagy tervezzen ridegen.. Minden bizonnyal megteszik, s én már nem leszek ott, hogy a túlzásokat korrigáljam.-Nem kevés olyan ember maradt hátra, aki képes lenne komplex terveket kitalálni, s az egyház még mindig biztosítaná nekik a vakbuzgó híveket. Éghet az óvilág, de a lángok még ide is átcsaphatnak.-Mindig csak a tanács.. felejtsd el őket, azért kellesz, mert, ha méltó vagy rá, megosztok veled... mindent!
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 53
Tollvonásainak száma : 33
Re: A valóság peremén
2018-12-02, 11:28


- Mert az, hogy megtanulj valamiben élni valahogyan, önmagában azt jelenti, hogy te kezeled a sorsod. Hidd el, itt nem valami rab vagyok akinek nem lehet szabad gondolata sem, sőt.. - nézek rá felvont szemöldökkel. Véleményem szerint a kérdésben elbeszélünk egymás mellett, hisz szerinte, mivel nem én vagyok irányító poszton már nem én írom a jövőm, nem használom a képességeimet és még lehetne ezt ráncigálni erre-arra.
- Nem a véleményem a lényeg téged illetően, hanem a szigorú tények. Amikor mérlegelned kell valamit, helyzetet vagy ahogy mondtad jövőt, akkor ki kell esni a szubjektív megítélésből és átváltani objektívbe. Attól mert a képességem történetesen az érzelmekhez kapcsolódik, levetkőztem már az ifjonti hévet amikor azok is vezéreltek. Amikor döntök, hideg fejjel mérlegelek. Abelt illetően pedig hogyan kívánod elé tárni az ajánlatot? Személyesen? - hisz nem csupán az ajánlat a lényeg, hanem az is, hogy nekem mennyi plusz munkát fog jelenteni ha valóban megjelenik fizikailag is. Lévén ismerem a vele járó hatásokat, ahogy idősödik ugyan el tudná maximálisan nyomni a jelenlétének erejét, de nem minden idős vámpír teszi ezt. Sőt legtöbbjük, mondjuk Belle kifejezetten nem szereti elnyomni a lényét. Küzdjenek vele a városok urai, utána meg vízözön.
- A vérbe fullasztás elkerülhetetlen volt. - vetek rá egy súlyos pillantást - A konfliktus jelen volt már előttem is, de áldozatok mindig vannak, a változások megkövetelik. Pláne a komolyabbak. - és utána elmentem, el tudtam már menni, volt elég erőm hozzá és volt elég kitartásom is. Pedig őt elhagyni iszonyatosan nehéz volt, mert mindig a mesterrel a legjobb, a kapocs mindig is különleges szintet fog képviselni a vámpír és teremtője között. Ez ellen én sem tudok semmit tenni. - Tudod, amikor van egy terved és mint kormányosnak neked kell azt levezényelned, akkor nem alapozhatsz holmi feltételezésekre. Be kellett volna talán avatnod, akkor talán - nyomom meg a szót - másképp is végződhetett volna. Nem tetted meg én pedig magam hoztam meg egy döntést. Lehet, hogy tényleg nem tudnálak téged megérteni. - mert hogyan is tudnám ha túlontúl különböznek a vágyaink és az ambícióink? Nem dolgom és nem is feladatom az ő elméjének minden szegletét ismerni és megérteni.
- Tudom, hogy meg tudnád tenni. - én sosem kételkedtem a képességeiben és az erejében, másokkal ellentétben. Nem kezeltem őt soha holmi sakkfigurának egy képzeletbeli játéktáblán. Eszmefuttatását nem feltétlen értem, így érdeklődő pillantásommal találkozhat. - A Tanács és az érzelmek... - legyintek - Az érdekli őket amit tudnak benne irányítani. A Sárkány a félelmet, Belle a vágyat..a többit már nem értik és nem is foglalkoznak vele. Számukra a hűség, a szerelem, vagy úgy egyáltalán a szeretet csak üres, elkopott frázisok. Szóval éppen mondhatni Belle nem tudna vele mit kezdeni. A gond az, hogy a halandó elme szinte ordít azért, hogy valaki belenyúljon. Az ardeur neki erős fegyvere, jó irányító nélkül pedig le is igázza vele az embert. Tehát..egy csapat ember érzelmi kavalkádja szerintem jelen esetben kevés lenne. - és ez csak egy Tanácstag a hatból. A többiek mások. Sosem gondolkodtam azon, hogy Padmát vagy épp az Utazót mi teljesíti ki a szadista szarságaikon kívül. Talán nem is lényeg.
- És mi lett a sorsa a teremtményednek? - lévén nem tudom az illetőt nevén nevezni, de nem meglepő, hogy felhasználta a Tanács, így legalább egy valakit kiiktattak, rábízták erre a kontinensre, hogy oldják meg a dolgot ha nagyon elharapódzna. - Kihasználták egy vágyadat. Azért nem mondhatod, hogy ez annyira meglepő fordulat. - ingatom a fejem - Azt érted ugye, hogy ők nem akarják, hogy korrigálj? Nem akarnak semmi ilyesmit. Távol tudni az olyanokat mint te...mert még biztosan vagytok páran,akik elrejtőztek az elmúlt évszázadokban. Nem vezettek már városokat sem.. - bizony lehetnek, a vámpírok történelme nem túl ismert, nincs meg egy konkrét leszármazási sor azt illetően, hogy pontosan kinek hány teremtménye van, vagy volt összesen...hiába mi nem örökítünk ilyesmit. Nem egy királyi család vagyunk.
- A Tanács pont azért az, ami, hogy ne lehessen őket elfelejteni. Itt, hisszük, hogy messze vannak, de tele van a kémeikkel az ország. Némely város úrnak köztük van a mestere, ezáltal a kapocs fenn áll. - de, és mindig jön itt egy de... - De mit akarsz velem megosztani? Azt, amit itt csináltál, azt amire itt készülsz? - kíváncsi vagyok és tényleg kíváncsi.. - Kötőféknek kérsz, aki foltozza a rendszert vagy második kormányosnak, hogy ha te jobbra mennél de én balra látok, akkor megtehessem? - valahol megértem, nem sok vámpírt teremtett eddig, valakiért pedig túl sokat áldozott fel, így most, ha már egy seregnyi véletlen úgy hozta, engem látogatott meg. Nem csoda hát, ha a Mester kíváncsi...Talán én is az lennék a helyében.
Vissza az elejére Go down
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 26
Tollvonásainak száma : 19
Re: A valóság peremén
2018-12-27, 11:44


-Tények. Erős szó ez neked. Nem gondolod? Ha felépítettél volna egy mintára hasonló rendszert, akkor lenne fogalmad róla, hogy mit miért teszek. De így, ez az ítélet nem pártatlanságra, hanem tudatlanságra vall. Jó megfigyelőként meg kellett volna látnod a mintát, vagy tovább várni, míg össze nem áll...-valahol mélyen dühít a téma, hogy ki kell fejtenem, hisz ha többet látna egyértelművé válna.. minden. Egy pillanat elég, és gyengül a koncentrációm, a hangok végeérhetetlen káosza betör a mi kis illúziónkba, régebben sokkal könnyebb volt irányítani, de mára ez nekem alapzajjá vált. Mégis, visszafogom a haragot, az érzéseket, melyek ott keringenek a belső sötétségem körül. S lassan elhalnak a hangok.

-Abel Milai tudni fogja, hogy itt vagyok. Elvégre Témoin vagy. Mikor előadod neki beszélgetésünkből azt mit rá tartozónak ítélsz, mondd meg neki, hogy várhat engem. Valamilyen formában. Egy közeli, de meg nem határozott napon.-Megjelenek majd, mikor eljön az ideje, olyan arccal, mely épp megfelelő lesz az alkalomhoz. Hisz nem csak én fodrozom meg környezetemet, ha vakon járnék hmm.. már nem járnék. A tanács.. hát itt állok egy karnyújtásnyira, s mégis ugyanaz a kör újra és újra, mint évszázadokkal ezelőtt. Előbb csak a metafizikai szemöldököm emelem fel szavaira, majd a mögöttes logikára az elismerés is felfedezhetővé válik a vonásaimon. Aztán egy mosollyal együtt ingatni kezdem a fejem.. mintha megint az a leány lenne mint rég, éppcsak belecsöppenve a világunkba a tágra nyílt szemű ártatlanság és az ezernyi kérdés..-Képes lettem kiközvetíteni az energiákat, és el is zárhatom őket valakiben. A kapcsolatok fejlődtek. Legyen az félelem, vagy kéjjvágy. Engem már egyik sem kényszerít térdre. És ne becsüld le az emberek érzéseit. Hisz a világ arrafelé halad amerre ők forgatják.

Ezernyi szó, tengernyi érzés, emberek százezrei, milliói, akikben megláttam a jövőt, hogy írhatnám le, mondhatnám el mindazt a tapasztalatot és tudást mi a jelenlegi valómhoz vezetett? Az illúzió falai megremegnek ahogy az ezer éve stabil falak megbomlanak elmém körül. Tudnia kell azt amit én tudok, érezni mindazt amit én érzek, úgy nem juthat téves következtetésre.-Jöjj teremtmény! Anastasya! Vedd a tudást és az erőt-Zengik a hangok. Mind akiket elérek, itt van, bennem él és lüktet Amerika. Ez, ami a világból megmaradt nekem.-Ragadd meg, vedd el, érts meg! És dönts. Döntsd el mihez kezdesz a tudással. Csak én tudom, hogy mi jön, és csak nekem van meg az erőm, hogy változtassak rajta! Ezt ajánlom fel szándékaim tisztaságának jeleként. Legyél a társam!-Állok fel és nyújtom a kezem felé.-Fogj meg, érints meg, omoljon le köztünk minden fal...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A valóság peremén


Vissza az elejére Go down
 
A valóság peremén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Lakrészek-
Ugrás: