HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 18:57
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 01:04
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 21:20
Xavier Graham
tollából született
2019-01-18, 20:32
Genevie Bertrand
tollából született
2019-01-18, 20:20
Min Jae Adams
tollából született
2019-01-18, 19:51
Alexander
tollából született
2019-01-17, 22:28
Axelle
tollából született
2019-01-17, 19:54
Cain Nowik
tollából született
2019-01-17, 18:43
Alexander
tollából született
2019-01-17, 14:18
Séaghdha
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-22, 15:59



A megbeszéltek szerint végigpusztítottuk a várost, ahogy azt a Városunk Ura kívánta. Természetesen a tervek között szerepelt az is, hogy mindent megvadult alakváltókra fogunk, akik a városban garázdálkodnak.
Még nem mostam le magamról a rám száradt vért, még mindig érzem az éjszaka aratott diadal mámorát, ami átjárja a porcikáimat. A politikus fejétől megszabadultam már, valahol elhagytam félúton, ohh már emlékszem is, az ellen fejéhez csaptam, úgy loccsant szét mindkettő.
Vigyorogva sétálok be biztonságos otthonunkba, ahol már évek óta élünk. Bár lehetséges, hogy hamarosan menekülnünk kell, meg kell találnunk az új helyünk, de az majd a holnap problémája, nem pedig a máé. Ma még csak ki akarok élvezni, minden percet, minden cseppet, amit még magamba tudok szívni.
Karomban egy fiatal nő testét tartom, már alig van benne élet, ami azt illeti, még néhány korty, és végleg elszáll belőle. Nem tudom, hol találtam rá, csak úgy összeszedtem valahol útközben.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-22, 16:21


Bakancs, kopott farmer, bőrdzseki, alatta póló. A mindennapi megjelenésem, úgyhogy most is ebben "feszítek" a nappali ajtajában a félfának támaszkodva. Ennyi vérszagot! Felcseszi a macskám orrát rendesen, szimatol is kifelé, épp csak a felszín közelében, de szerencsémre nem egy erőszakos bundás, inkább... hát nah, lusta. De azért érdeklődik az események iránt, főleg amikor ilyen bizarr a helyzet. Bár néha láttam már ennyire brutálban Alexet, azért ez még mindig meglep.
- Ez beteg. Végig akarod hurcolni az egész kecón?
Utalok a nőre a karjában akiben alig van már élet. Na ja, köszönés nuku, nem igazán szoktam még ha elég gyakran igyekezett is beleverni a kobakomba az illemet. CSAKAZÉRTSE!
De azért az arcomon látszik, hogy a hangulatom nem valami jó, legalább is morcosabb vagyok az átlagnál. Viszont tartom a távolságot mióta... hát mondjuk úgy, hogy összefutottam vele a sikátorban.
- Most akkor homo vagy, vagy nem?
Mert hát ugye most meg egy nővel van, még ha csak kajának tűnik is a liba. Valahogy még nem igazán látom át ezt a dolgot, pedig már elég régóta mellette élek. Belle vámpír, ennek utána nyomozgattam, de azon kívül, hogy szexmániásak, nem sokat tudtam meg. Lehet, őt kéne kérdezni, de hmmm ááááh inkább nem. Még a végén inkább "megmutatja" a "megmagyarázza" helyett, abból meg hát nem kérek. Mármint, nem volt rossz, ha így utólag belegondolok, életemben annyi orgazmusom nem volt, mint akkor, meg néha mikor valahogy az ágyában landolok, de nem rendszeresítettem a dolgot. Valahogy mittudomén, eh. Jóképű, van benne valami iszonyat vonzó leszámítva azt, hogy a macskámra milyen hatással van, de esküszöm az égre nincs az pokol amiért ezt elismerném! Nem és kész!
Meg van ugye a férfiúi büszkeségem. Valami még meg van belőle. Azt hiszem. Eh, fenébe.
- Nah, dobd már ki azt a kurvát, tisztára összevérezel itt mindent.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-23, 11:37



És nicsak, kibe botlik a vámpír fia, ilyen szép késői éjjelen? Hát persze, hogy az egyik problémás leopárdba. Damonnal olyan, minden éj, mintha a falnak beszélnél. Időnként elgondolkodom, hogy a memóriájával van némi gond, azért nem sikerül megjegyeznie pár dolgot, mint például mások köszöntése.
- Szép jó estét Damon! – Neked is jó estét, Uram! Hogy vagy ma? – Remekül szórakozom, köszönöm a kérdésed! És te mit csinálsz ilyen késői órán? – Ingatom jobbra balra a fejem, miközben, hol őt alakítom, amit mondania kellene, hol pedig saját magamat, amit válaszolnék rá. Lehet, hogy hangosabban adom elő a kelleténél, de az is lehet, hogy csak többet ittam a kelleténél. Ohh, igen, legalább három vagy négy emberből ittam, talán volt az hat is, igazából nem számoltam. Várjunk csak mit is kérdezett? Mozgott a szája, határozottan mozgott.
Így bámulom őt egy darabig, amíg az agyam visszajátssza nekem, az iménti kis jelenetet, és felfogom a kérdést, amit ugyan hallottam, de csak szelektíven.
- Miért akarsz mindenáron beskatulyázni? Maradjunk annyiban, hogy elegendő, ha él és mozog, de ha nem teszi, az sem mindig hátrány. – De mondjuk, ha kezdetben még él és mozog, úgy jobb, hogy közben mi lesz velük, az teljesen édes mindegy igazából. Általában amúgy sem élik túl, ha épp olyanom van, vagy ezt kívánja a szükség, az úgynevezett magasztosabb cél.
- Te most rólam beszélsz? – nézek rá, hiszen elvégre csurom vér vagyok, aztán ahogy végignézek magamon, hogy megbizonyosodjak róla, igen még mindig az vagyok, szemem a majdnem halottra siklik. Jahh, hogy ezt itt!?
- Nem, nem akarom kivinni a szemetet. – rongybabaként hullik le a földre a nő, feje nagyot koppan a járólapon.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-23, 17:04


Az egyik szemöldököm önkéntelen felszalad homlokom közepére aztán már csak ingatom a fejem és forgatom a szemeimet ahogy lejátssza magával az elképzelt kis világát.
- Na ha ezt mind megbeszélted magaddal... vidd-már-ki azt a hullát.
Tagolom, erősen, bár sejtem, hogy ez nem fog így megtörténni. Meg valahogy az is kezd körvonalazódni bennem, hogy ez megint az egyik áttivornyázott éjszaka egyike amikor is mindegy mit mondok, mert Alex hulla részeg. Vagy is inkább részeg, a hulla része ugye adott. Közben meg előkaparok egy enyhén összenyomott doboz cigit a farzsebemből és ha már itt koszol a folyosón, akkor én itt helyben rágyújtok. Amit szabad Jupiternek, arra a Kisökör csakazértis rátesz egy lapáttal ugye.
Egy kicsit zavar amikor ennyire bámul, nem tudom miért, talán csak mert rosszat sejtek az átható tekintete mögött. Bár jelenleg inkább kicsit ködösnek mondanám. Igen, tuti többet ivott a kelleténél.
De a kérdésem csak megfontolja, még választ is kapok, bár lehet inkább tartotta volna meg magának. Fene a vizuális formám, abszolút el tudom képzelni a legrusnyább jelenetet is.
Enyhén ki is ráz a hideg, de annyira már nem vagyok kölyök, hogy ez a libabőrön kívül máshogy is megnyilvánuljon, azt meg ugye takarja a dzseki.
- Most aztán nagyot nőttél a szememben.
Csöpög a mondat a gúnytól. Ami azt illeti tudok én nagyon jó fiú is lenni. Csak hát eszembe kellene jutnia hogyan is kell azt csinálni. Anno... régen... naaaaagyon régen mikor még a bundás énem nem létezett, igazi minta gyereke voltam a családnak. Az embert vagy éppen leopárdot hamar megváltoztatja mások hozzáállása és viselkedése.
De tulajdonképpen tudnám én köszönteni Alexet úgy ahogy az imént előadta magát. Csak hát... nem látom az okát.
Marhára nem így képzeltem el a vámpírt aki mellé elszegődni szándékoztam mikor "becserkésztem" a sikátorban. Hogy mire számítottam? Nem tudom, talán a horrortörténetek szörnyére, Drakulára, vagy a hírekből hallott kegyetlen vérszívóra. Tényleg fogalmam sincs. Na jó, a kegyetlenség az kipipálva, mert csak végig kell rajta nézni és tudom, hogy az a rengeteg vér ami rá tapad a legkisebb lelkiismeretfurdalást sem okozza neki, sőt, egy heti zsebpénzemben is le merem fogadni, hogy még élvezte is. De akkor is, más. Nagyon más a fenébe is és valahogy úgy érzem. Váááh fogalmam sincs. Nekem nem az Uram és kész!
Most mondjuk rajtam volt a bámulás és hallgatás sora, de kirázom magam a mélázásból ahogy puffan a test a padlón.
- Szuper. Azt ugye vágod, hogy az most reggelig ott marad. A Ra alszik, a kölykök szintén, a lányok meg kimentek a városba, a takarító reggel jön úgyhogy rajtad kívül nincs aki feltörölje.
Maga a tény, hogy egy -valószínűleg ártatlan- emberről beszélünk, aki még egy utolsó nyösszenést is kipaszírozott magából mielőtt végül tényleg meghalt, nem zavar. Sosem érdekelt embertársaim sorsa, az együttérzést kissé kiírtották belőlem azt hiszem. Na ja, elég szar ha a saját szüleid úgy néznek rád, mint véres késre, pedig még annyit se mondtál, hogy miau. Arról meg aztán végképp nem tehetek, hogy bekaptam a macskát.
- Apropó Ra... nincs túl jó bőrben.
Teszem hozzá kicsit elkomolyodva, aztán szívok még egyet a cigiből és indulok, mert hát én is a lányok után készültem menni, fiatal még az éjszaka, van idő a banzájra hajnalig.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-24, 10:15



Oldalra billentem a fejem, és úgy fürkészem ismét egy darabig. De a gondolataim valahogy folyton szétcsúsznak és nehézkes koncentrálni, úgyhogy nem is gondolkodom, inkább csak úgy bámulok a semmibe, de azért időnként sikerül egy –egy épkézláb ötletnek eljutnia az agyamig. Időnként.
- Gondoltál már arra, hogy kivedd a részed a munkából? – Nem hiszem, hogy erről beszéltünk volna már, vagy ha igen, akkor az maximum ehhez hasonló beszélgetés lehetett. Majd holnap emlékszem rá, akkor majd átgondolom a dolgokat. Sajnos, lehetek akármilyen részeg, másnap mindig emlékszem rá, hogy mi történt, csak a jelenben nehéz kordában tartani a dolgot.
- El tudom képzelni. – Jelenik meg egy mosoly az ajakaimon, ami nagyon elégedett, de valójában annak szól, hogy jól vállon veregettem magamat, hiszen azonnal tudtam reagálni arra, amit mondott! Ügyes fiú vagyok, nagyon ügyes.
Elképzelésem nincs, hogy mire számított, mikor megkeresett a sikátorban. Ami azt illeti még meg is döbbentem egy pillanatra, hiszen nem hívtam magamhoz, úgyhogy ezért nem érkezhetett.
És azt sem tudom, hogy miért is mondtam rá igen, már a külsejéből, meg az öltözködéséből lesült, hogy csak problémáim lesznek vele, hát kellett ez nekem?
- Már hogyne lenne? Itt vagy te! Vidd el szépen a keselyűkhöz, addig én lefürdök, és felöltözöm. – Mert bár a vér öltöztet, és szégyenlős sem vagyok, vannak bizonyos testnedvek, amiket nagyon macerás kimosni a hajunkból, és nem akarom megvárni, amíg az is teljesen rám nem szárad.
Könnyedén lépek át a hullán, és indulok meg az említett fürdő felé, amikor megtorpanok, és a vállam felett rá nem nézek újra. A tekintetem komolyba vált, és úgy felelek neki.
- Tedd, amire kértelek! Utána találkozunk! – Mivel még az emberek nem igazán tudnak a létezésünkről, legalábbis nem mindegyik, vagy éppen nem akarja elhinni. Persze a vadászok, ők tudják, és el is hiszik, de az nem jelent embertömegeket, ezért úgy kell eltüntetünk a hullákat, hogy azok után ne maradjon nyom. Erre vagy a leopárdokat használom, bár ők a még élőt jobb szeretik, de inkább a dögevőket, náluk sok az éhes száj, amit etetni kell, mert elég gyorsan szaporodnak a tojásrakással. És jövedelmező üzlet számomra, a köztünk kialakult egyezség.
- A Ra-ról majd akkor beszélünk. – és még meg is látogatjuk, hogy megnézzem, milyen állapotban van. De tudom, hogy már elég öreg, és bármilyen drága orvost is fogadok mellé, nem fog tudni rajta segíteni. De akkor is meg fogom próbálni. Ha legalább a szörnyrészem lehetne…akkor életben maradna.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-24, 11:04


Ámen. Vagy valami ilyesmi, de akár az utolsó kenetet is feladhatná neki egy pap, mert látom a szemein, hogy koncentráció az hol volt hol nem volt. Úgyhogy vitatkoznom is felesleges...lenne. De egyszerűen kell, irritál. Miért nem tud úgy viselkedni ahogy rendes vámpírnak kéne? Ahogy a pincében bújkálós, sötétben osonós hideg-kiráz-tőle fajta szokott? Nem az lenne a normális? Színfalak mögül irányítani a szálakat meg szervezkedni, meg utasításokat dobálni... ilyen egy vámpír nem?
De ahogy Alexen végignézek megint csak szembesülök a ténnyel, hogy nem. Hát, végül is valaha ember volt mind, az emberek is különbözőek, akkor már a vámpír is lehet az, vagy nem? Ő itt például amolyan római féle. Mint ahogy a filmekben mutatják a gazdag római urakat anno. Nők, pia, nők, fiúk, pia stb. Vagyon, de semmi mögötte. Csak mindez átültetve a modern korba. Én meg gondolom a modern kori takarító szolgálat vagyok?!
- Kiveszem, bőven. Csak két pina közt nem látod.
Na jó, talán ez kicsit erős lett, figyelek is minden rezdülést mert ilyenért már szívtam meg rendesen. De mivel részeg, talán megúszom ezt is, mint megannyi mást. Na hát erről beszélek! Megúszhatom... másnál nincs ilyen sansz, de ő még a kölykök szarságait is sokszor elnézi.
Minden esetre kicsit akkor is moderálnom kell a hangom, mert a jó ég tudja honnan, de mintha sértettség kúszott volna a szavak közé. Esküszöm fogalmam sincs honnan!
Ahogy arról sincs fogalmam, hogy miért nem fogja fel: én NEM takarítom el azt a mocskot. Nem vagyok én holmi szobalány! Büszke hóleopárd vagyok a szentségit! Végig is mutatok magamon, hogy lássa, ki vagyok rittyentve, kifelé készülök, haverok buli fanta és hasonlók.
- Bocse főnök úr, de a csajok a tiszta kandúrokra buknak.
De ahogy felém lép megtorpanok, mert hát ugye indultam volna és magamban sosem szégyellem beismerni, hogy azért ilyenkor megugrik a vérnyomásom és nem az indulattól vagy ilyesmitől. Adrenalin - ergo, bennem van a para. Mert hát Alex az a jóképű, na jó... szexi római nagyúr aki csak ugat de nem harap, csak hát mindig ott az a "mi van ha". Főleg mikor ilyen véráztatva ér haza. Ilyenkor azért nekem is leesik, hogy hiába az ártatlan külső, azért még is csak egy szörnyeteg lakik a kék szemei mögött. Egy szörny, aki könnyedény kényszeríthet bármire és meg sem kell magát erőltetni. Csak valahogy a kontraszt a viselkedése és a lehetőségek között olyan erős, hogy erről hajlamos vagyok megfeledkezni.
Ilyenkor persze emlékeztet rá, mint ahogy most is és a komoly hangnem elég, de nem én lennék ha nem lázadnék.
- Váááh, bassza meg.
Morgok a nemlétező bajszom alatt és kicsit eltúlzottan teátrális sóhajjal, erősen szenvedő szerkezetben lerángatom magamról az imádott bőrdzsekit és felakasztom a folyosón díszelgő márványszobor fejére, aztán megragadom a csaj karját, mire nyüsszen még egyet. Ohó... tök azt hittem, hogy már hulla, légzése meg pulzusa az gyengébb mint a lepkeszárny. Egy újabb útálkozó sóhaj és a karja helyett a nyaki csigolyákra fogok rá majd megszorítom. Reccs. Na többet nem nyüszög, úgyhogy vetek még egy "úgy útállak" pillantást Alexre majd feldobom a testet a vállamra és hátsó ajtó felé indulok. Annyira utálom a keselyűket! Nem elég, hogy kaját viszel nekik, úgy néznek rád minden alkalommal mintha te is valami szaftos darab sonka lennél. Undorító népség, semmi morál, semmi fegyelem. Fujjj.

Úgyhogy elég hamar vissza is térek miután az ügyet letudtam és mivel Alex már valahol a zuhany alatt, vagy kád vízben, mittudomén, így nincs szükség a színpadi morgásra. Ezért hát meglehetősen csendesen és további panasz nélkül sikálom fel a padlót, darabolom fel a véráztatta szőnyeget és dobom a kandallóba és oldom fel alkohollal a vörös ujjlenyomatait az ajtókilincsről meg a félfáról. Tiszta rutin, pedig tényleg nem csinálom nap mint nap. De a rebellis rétegek alatt mindig is egy alapos kölyök voltam, ráadásul gyors is. Mocskosul gyorsan intéztem a dolgokat. Aztán megyek én is tisztálkodni, felkapok egy fekete pólót meg egy farmert és egy nagy sóhajjal bedörömbölök - nem, nem kopogok- Alex ajtaján.
- Hívatott Uram.
De a hangnembe annyi gúnyolódást sűrítek amennyit jelenlegi bátorságom elbír. Le merem fogadni, hogy még félig sem öltözött fel, piperkőc.

- Valami ilyesmi korú lehet a kölyök


A hozzászólást Damon Lloyd Reynolds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-10-24, 19:02-kor. (Reason for editing : Damon Lloyd Reynolds)
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-11-06, 18:39



Néha napján, de tényleg ritkán, el szoktam gondolkozni azon, hogy ha nem lennék ilyen, amilyen, talán szófogadóbbak lennének a macskáim, és a vámpírjaim is. De az az igazság, hogy én valahol ezt imádom. Sőt már eszembe jutott az is, hogy azért engedhetnek maguknak meg sok mindent, mert erre van igényem. Legalábbis, ha a fejlődésszempontot nézzük, akkor én is csak vámpír lennék. Ízig-vérig vámpír. A probléma viszont a vérvonalamban keresendő, legalábbis az én meglátásom szerint. Hiszen ragadozó vagyok én is, mint a többi vámpír, ez eddig pipa. A vért is szeretem, no meg a vérontást, ez is pipa. Sőt még valahol az erőszakot is szeretem, hát nem csak valahol, szeretem, nagyon is. A baj ott kezdődik, hogy nálam általában kimarad a vadászat izgalma, az a rész, ahol rettegve menekülnek előled, vagy ilyesmi. Tény, hogy nem tudok táplálkozni a rettegésből, félelemből, de az is tény, hogy nem menekülnek, hanem ők maguk vetik a lábaim elé magukat önként. Lehet, hogy néha a képességem is közrejátszik, de ahogy öregedtem úgy volt egyre könnyebb a dolgom az emberekkel, és az önként felajánlkozó préda, már nem is igazán préda.
- Időnként dugd a két pina közé a farkad, és akkor talán észreveszlek. – vetem oda foghegyről, ahogy visszarángat az elmélkedésemből, egy jól irányzott célzással. Némileg sért, hogy azt gondolják, hogy nem dolgozom, csak az élvezeteknek élek, pedig ha tudnák, hogy mit meg nem kell tennem azért, hogy nekik és persze nekem is meg legyen mindenem. A jövőbeni tervekről már nem is beszélve, de persze nem tudják, hogy is tudhatnák, hiszen ilyesmibe nem avatom be őket, azt általában csak a falka vezetője ismerheti meg, ha már kiérdemelte a bizalmam. De a többiek sosem.
- Akkor majd csatlakozol hozzám a zuhanyhoz, esetleg hagyom, hogy megmosd a hátam. – Hagyom ott végül, és gyorsabb tempóra kapcsolva a föld fölé emelkedve suhanok el, hogy ne hagyjak több nyomot magam után, de ebből csupán az elsuhanó folt marad,  ha még figyel egyáltalán.
Damon viselkedése időnként hagy némi kivetnivalót maga után, de ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy megbízható tagja a falkának. Nagy a szája, és folyton visszabeszél, ugyanakkor érezni rajta, hogy a szívét, már rég az ittenieknek adta, és ez igen is megbecsülendő a mai világban, amikor az emberek, vámpírok, vérállatok nagy része már nem tudja mi az a hűség.
A kölyök megtehette volna, hogy odébb áll, hiszen sosem parancsolok rájuk, hogy maradjanak velem, sosem kényszerítem őket. Ez is egy elég nagy különbség köztem és a többi vámpír között. Nem sokan vannak, akik nem kényszerítik a vérállatokat, hogy szolgálják főleg, ha hatalmuk van felettük.
Talán a többi alakváltóval is ezért jobb a viszonyom, a kölcsönös üzleten alapszik, amíg nekem jó, nekik is, és fordítva, vagy mi.
Ahogy meghallom az ajtón a dörömbölést, legszívesebben kiereszteném a hangomat, de csak sóhajtok egy halkat, és az erőm küldöm felé, mintegy hívást.
Egyszer az egyik leopárd úgy írta le az érzést, mintha egyszerre csiklandoznák, és szurkálnák késsel a köldöke környékén, egy láthatatlan madzag mentén, és sürgető érzést kényszerítene rá, hogy megtalálja a fonal végét.
- Hogy van a Ra? – Rose már elég régóta szolgál engem, őt is ismerem tinédzser kora óta, még japánba is magammal vittem, miután egy másik kontinensen elintéztem a tennivalóm ide tértem vissza, hogy falkát gyűjtsek és letelepedjünk. Aztán a kicsi Rose kinőtte magát, és Ra-va fejlődött. Sajnos tudom, hogy a halandók élete véges, így az övé is hamarosan véget fog érni, és azt is jó előre tudom, hogy erre nem lehet felkészülni. És hogy meg fogom szenvedni, de mint mindig, most sem fog róla tudni soha, senki!
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-11-17, 18:13


A nőt átvetve a vállamon fordultam el, ezért is nem látta az arcom már, de ez csak jó. Tükörbe sem kell néznem, hogy tudjam belevörösödtem abba a mondatba. Mármint mindkettőbe. Útálom amikor ilyeneket mond, de magamnak köszönhetem. Tartottam volna inkább a számat, hogy csessze meg. Nem sokszor voltam Alexszel ágyban... vagy fürdőben, vagy épp a kocsiban, áh mindegy. Nem sokszor voltam, de mindegyikre élesen emlékszem. Jól kifogtam, mondhatom. Amióta szexeltünk, falom a nőket. Valami féle igyekezet ez számomra, hogy töröljem az emlékeket a vele töltött alkalmakról. Ha ezt elmondanám neki, lehet, hogy többet nem is nyúlna hozzám. Azt gondolná azért teszem, mert annyira borzalmasnak vagy nem is tudom, taszítónak éltem meg. De az a helyzet -és ezt is csak magamnak ismerem be, másnak a világ minden kincséért sem-, hogy pont az ellenkezője a helyzet. Annyira... jó volt. Bár hadilábon állok még mindig a gondolattal, hogy tulajdonképpen pasi és egyszerűen nem akarom magam ettől homonak hinni. A vámpírerő, meg az ezredéves tapasztalat, gondolom az okozza nála ezt a hatást, de aki egyszer kap a tortából egy falatot, az titkon vagy akár nyíltan is reméli, hogy végül az egészet is megkaphatja. Fene a belét ennek a vérszívónak! Ráadásul fene egyen meg engem is amiért besétáltam abba a sikátorba! Na ja, azóta százszor is szedhettem volna a sátorfámat és megléphettem volna, mostanra van némi félretett pénzem, elég hozzá, hogy vegyek egy kisebb lakást valahol jóóó messze tőle és kerítsek egy melót meg egy autót. De valljuk be, mihez kezdenék? Nem értek semmihez a lőfegyvereken kívül. Két éve van jogsim, de nem akarom taxisként leélni az életem. Meg aztán, ha kiderül, hogy alakváltó vagyok, már is szedelőzködhetek. Örök bújkálás meg költözködés... naaah nem nekem való.
Itt kényelemben élek, ráadásul a magamfajták közt. Meg hát itt van Rose. Azt hiszem sosem hagynám el.
Letudva köreimet azonban kénytelen vagyok a ma esti mókát a városban kihagyni, mert "nagyuram" magához rendelt. A dörömbölésre viszont érkezik az a furcsán vegyes érzés amitől egyszerre áll fel a hátamon a szőr és érzek meleg kavargást valahol az alhasam táján is. Fenébe, de rühellem, mikor ezt csinálja. Megyek is, kilökve az ajtót, csak szünjön végre meg ez az érzés, mert ez is egyike azoknak a dolgoknak Alexszel kapcsolatban, amiről nem tudom eldönteni, hogy tényleg útálom, vagy csak magam megnyugtatására próbálom tagadni, hogy valójában élvezem.
Bemasírozok a szobájába és ledobom magam az első fotelba ami utamba kerül. Lábaimat kinyújtom, fejem hátrahajtom, mint aki mocskosul unja magát és legszívesebben máshol lenne. Nos ez utóbbi igaz is. Főleg mert Rose állapotáról kérdez. Menjen és nézze meg a fenébe is! Vagy talán nem érzi? Várjunk csak... lehet, hogy tényleg nem érzi? Az utóbbi napokban a leopárdja mintha csak egy árny lenne valahol a tudat peremén. Alig érezhető, mintha napról napra egyre távolodna. Talán már csak a falka érzékeli, lehet, hogy Alex már nem is?
Ráemelem kissé haragos tekintetem, de aztán a harag átcsúszik abba a letargiás állapotba ami mostanában elég gyakran tör rám. A tehetetlenség teszi. Ebben a falkában Rose a legfontosabb számomra. Nincs még egy leopárd aki ennyit törődne vele, mint én és nincs még egy, akivel ennyire bizalmas lenne a kapcsolata. Olyan, mintha anyám helyett anyám lenne, vagy egy nagymama aki kedvenc unokájának tart. Család, amit elvesztettem és visszakaptam, mikor ide kerültem.
- Nem mutatja, de azt hiszem a fájdalomcsillapítók már szinte semmit sem hatnak. Ma is túl alacsony volt a vérnyomása és alig evett. Ha gyakrabban látogatnád te is tudnád.
Szemrehányás, pedig nem érdemli. Rose mostanság hamar visszavonul a szobájába esténként, nappal pedig Alex hulla, így alig találkoznak. Megfordult a fejemben, hogy szándékosan csinálja. Engem is egyre gyakrabban küld el azzal az indokkal, hogy pihennie kell egy kicsit.
Kezem ökölbe szorul a karfán. A tehetetlenség, már megint. Gyűlölöm.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-01, 10:28



Valójában terveim között semmi szomorúságos, nyomorúságos dolog nem szerepelt a mai estére, csupán az élvezet, ami mi sem bizonyít jobban, mint hogy már hazaérkezem, vérbe öltözve egy hullajelölttel a kezemben. Bár tényleg nem rémlik, hogy honnan szedtem össze.
De a rossz hírek hajlamosak elvenni még egy vámpír kedvét is, és ezen az sem segít, hogy mennyire is ettem magam degeszre vagy éppen részegre.
Sőt, ami azt illeti, a Damonnal való szóváltás sem segíti elő azt, hogy jobban érezzem magam. Időnként imponál, hogy ilyen vad és szemtelen, azonban van, hogy legszívesebben, csak jól beverném a képét. De ilyenkor mindig eszembe juttatom, vagy legalábbis az esetek nagy részében, hogy csak akkor lehetek erős, és hatalommal teli, ha a leopárdok mellettem állnak, és nem elnyomásban rabszolgaként. De attól, hogy nem verem őket agyba-főbe vagy félemlítem meg folyton, néha igen is megfordul a fejemben, hogy talán, ha darabokra szaggatnék egyet-egyet, akkor jobban vigyáznának a szájukra. De mivel élvezem is, hogy szemtelenkednek, és nem fojtják magukba az érzéseiket, sőt mernek beszélni előttem, ez is egy nagyon jó tulajdonság, legalábbis én tudom értékelni. Úgyhogy ez egy ördögi paradoxon, amiből nem tudok kilépni, és igazán nem is akarok.
Kis szóváltásunk után egyenesen a fürdőbe vetem magam, amíg ő eltünteti a mocskot utánam, én meg magamról. De nem merülök most el a habokban, csak zuhannyal mosom le magamról a vért és egyéb nedveket, hogy mihamarabb végezzek, de azért ezt még így is idő levakarni.
Mikor megjelenik az ajtó előtt, még épp csapkodom nagyban a pofámat egy kis arcszesszel, nem mintha borotválkoztam volna, mert a szőrzetem nem nő, csak ha energiát pazarolok rá, de mivel nem szoktam levágni, ilyen már egy jó ideje, csak az illat kedvéért pacsmagolok, egy fehér törölközővel a derekamon, ami elég nagy ahhoz, hogy leérjen teljesen a vádlim közepéig.
A tükörből figyelem, ahogy engedve a csendes hívásnak belép az ajtón, úgy nézek egyenesen a szemébe. Bár tartja a mondás, hogy sose nézz vámpír szemébe, ami egyébként nagyon jótanács, mármint nem nekünk, de az én erőmnek szerencsére nincs szüksége arra, hogy bárki szemébe nézzek, és nem csak a hívásra értendő, hanem úgy általánosságban, hiszen a vágyat feléleszteni könnyű, mert az ott van, majdnem mindenkiben, és minél jobban használom az erőt, annál több energiát kapok tőlük. A leopárdok már megtanulták, hogy nem kell aggódniuk attól, ha a szemeimbe pillantanak.
- Adjatok neki több fájdalomcsillapítót! – Bár tény, hogy fogalmam sincs, hogy egyáltalán most mennyit kap.
Megmosom a kezem közben a mosdónál, hogy arról lemossam az arcszeszt, de a szemrehányásra megint rávillan a tekintetem, cseppet sem barátságosan, de szó nélkül hagyom. Mit tudhatja ő? Arról nem beszélve, hogy fogalmam sincs, hogyan fogjuk pótolni Rose elvesztését. Nincs alkalmas jelölt a falkában jelenleg, aki el tudná foglalni a Ra helyét.
- Meglátogatjuk, most! – adom ki az utasítást, és nem érdekel, hogy alszik, akkor ott fogom figyelni egy darabig az álmát. Szoktam ilyet tenni időnként. Mielőtt eljönne a hajnal, csak csendben ülök a fotelban, és figyelem, ahogy álmában szuszog. Az utóbbi időben egyre hangosabban, ami azt illeti, és néha-néha ki is hagy a légzése.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-05, 00:01


Alex ördögi paradoxonja mellett igen csak jól mutat a saját ördögi köröm. Kell is ez az egész nekem, meg nem is... annyiszor játszottam már le magamban a dolgokat, szépen felsorakoztattam pro és kontra az egész itteni életet. De mindig a falka győzött és még is ott volt az a "bassza meg az egész én leléptem, ágyő barmok". Jött és ment az érzés. Ahogy az évek múltak, egyre ritkábban jött. Most viszont megint elég erős, de ez pusztán a gyávaság, mert ördög rá a tanúm, hogy az vagyok. Egy beszari nyúl. Nem akarom látni ahogy Rose elmegy. Ha valaki egyszer megismeri, látja a mosolyát, érzi azt a szeretet amit a falkának ad, kivétel nélkül mindnek, még egy olyan semmirekellő baromnak is mint én... akkor azt hisszük, hogy ez a nő itt lesz, míg világ a világ. Hogy sosem megy el, csak mi tűnünk majd el szépen lassan, helyet adva másoknak, hogy megismerjék őt, a szárnyai alatt nevelkedjenek.
Basszus.
Nem érdekel hol vagyok most éppen akkor is előkaparok egy cigit a zsebemből és rágyújtok míg Alex cicomázza magát. Dühös vagyok, de fogalmam sincs mire. Talán magamra leginkább. A tehetetlenségre ami egyre inkább gúzsba köt. Pedig tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen aki aggódik. De valahogy felcseszi az agyam, hogy ez a vámpír mintha nem is törődne vele él-e vagy hal a falka szíve. Mert Rose az.
Hitetlenkedve nézek rá ahogy odavágja a mondatot.
- Halvány fingod sincs a gyógyszerekről mi? Rose egy alakváltó basszus, egy átlag ember adagjának a háromszorosát kapja már így is. Tudod te mit tesznek ezek a szarok a szervezet többi részével?!
Dehogy tudja, fogalma sincs. Csak egy hulla, akit még a nátha is messziről kerül. Idegesen szívok bele a cigibe és pöffentem magam elé a füstöt. Közel járhatok hozzá, hogy lekenyjen nekem egy akkorát amit a fal se állítana meg, de most valahogy nem érdekel. Basszus de még mennyire, hogy leszarom! Tessék csak, itt a pofám, húzzál csak be egyet!
De csak a villogó tekintetem mutatja gondolataim egy részét, az íriszek lassan fakulni kezdtek ahogy megugrott bennem a macska ereje, dühösen követeleve magának helyet a "párbeszédben". Pedig a bundás felem kedveli Alexet, jól érzi magát a társaságában, vágyik a közelségére. De most még ő is dúl fúl.
- Alszik. Mondom, hogy kimerült és pihenni akart.
Ami azt illeti alig érzékelem. Az utóbbi napokban egyre kevésbé...
Újfajta érzést költöztet belém ez a tény és egy pillanatra oldalra fordítom a fejem. A falat bámulom, mintha csak átláthatnék rajta ha akarok. De csak lelki szemeimmel figyelek úgymond, a metafizika útján keresem azt a halvány, gyenge kis lángot ami a Ra leopárdja. Nehezen találom, túl nehezen és a félelem bekúszik a csontjaimba. Felállok, nem is vitázok tovább és nagy hévvel kitárom az ajtót. Hajrá, induljon már. Talán Alex még tudja szólítani azt a macskát. Talán akkor majd ismét kicsit magához tér majd, jobb lesz majd, erőre kap. Igen, ezzel bíztatni magam gyáva dolog, de legalább enged kicsit a pánik a mellkasomban.
- Mindegy mit... csak csinálj valamit, hogy jobban legyen.
Ez a mondat már lényegesen halkabb mint az előzőek és bármennyire is akarnám elnyomni, belekúszik a könyörgés.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-05, 11:47


Ami azt illeti nincs, halvány fogalmam sincs, hogy mit tesznek a gyógyszerek egy szervezettel. Sosem voltam beteg, és ha lettem volna is, valószínűleg belepusztulok, mert az emberi koromban még messze nem voltak gyógyszerek, csak varázslatok, meg kuruzslók, ami vagy bejött vagy nem. Utána pedig vámpírrá váltam, és már nem kaphattam el semmilyen betegséget többé. De azt tudom, hogy az alakváltóknak alapból nagyobb adag gyógyszerre van szüksége, mert nagyon hamar lebontja a szerveztük, ha egyáltalán felveszi a gyorsasága miatt.
- Nem, nincsen. De ennél betegebb már nem valószínű, hogy lehet. – Csak egyet akarok, hogy Rose-nak ne fájjon, hogy nyugodt lehessen és ne kelljen szenvednie.
Aztán meglátom a leopárdját villanni a szemében. Dühös, dühösek mindketten, és ha engem is oda számítunk, akkor már hárman, mert gyűlölöm a tehetetlenséget, hogy nem tudok neki segíteni.
Odasétálok elé, és kiveszem a kezéből a cigijét, majd a számba rakom, és mélyen beleszívok, mellette kifújom a füstöt, de nem fogom meg ismét a cigit, hagyom had lógjon a számban, míg a szekrény elé állok, és keresek valamit, amit felvehetek.
Csak miután nadrág és póló van rajtam követelem, hogy induljunk oda hozzá, hogy láthassam. Persze tiltakozik, mint ahogy számítottam rá, de a kérésére nem felelek. Mert nem tudom megtenni, soha nem is volt semmilyen gyógyító képességem. Az élet egy rohadt szemétláda, hogy nem engedte, hogy Rose legyen a szörnyrészem, akkor nem lennének ilyen gondjaink, akkor örökké élhetne. Akkor nem fájna neki semmi sem.
- Nem tudom meggyógyítani. – Közlöm Damonnal csendes és csak azután megyek az ajtó felé, ami elzárja tőlem a drága Ra-mat. Olyan sok időt töltöttünk együtt, olyan hosszú ideig volt a bizalmasom a jobb kezem. Még belegondolni sem próbáltam soha, hogy milyen lesz majd egyszer nélküle.
Ahogy belépek az ajtón, érzem, hogy a leopárdja fáradtam megmozdul, de lelki szemeim előtt ez annyi, mintha csak a fülét rázta volna meg, és rám pillantana fáradt szemeivel. És végül Rose is kinyitja a szemét. Rettentően nyúzottnak néz ki, biztos, hogy ő sem tud valami sokat aludni.
- Szia Szépséges Királynőm! – köszöntöm halkan, és odatérdelek az ágya mellé, miután lágyan megcsókoltam őt. A bőre olyan selymes lett, és olyan törékeny. Egykori hosszú fekete haja, amit olyan gyakran figyeltem, amikor a szél fújta, mára teljesen kifehéredett. De néha, ha nagyon figyelek, akkor a szemében még mindig ott van az a tűz, ilyenkor úgy érzem, hogy csak a teste fáradt el, de a lelke még nagyon is eleven.
- Miket mondasz te egy ilyen öregasszonynak! – kérdi rekedtes hangon, és a kezét a kezembe veszem közben. Annyira törékenyek a csontjai, hogy el tudnám morzsolni őket.
- Mindig életem legszebb királynője leszel! – felelem halkan, és egy mosolyt kapok válaszul.  Damonról meg teljesen megfeledkezem, hogy egyáltalán ott van.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-05, 23:44


Így kimondva ez most olyan, mintha megforgatná az öklét a gyomromban. Persze igaza van, tudom. A fájdalomcsillapítók is csak arra jók, hogy szerezzenek néhány fájdalommentes percet, talán egy-egy órát. Tehát, tulajdonképpen szart sem érnek.
Még a cigimet is elveszi, az egyetlen olyan dolgot a temérdek alkohol mellett, ami némileg lefoglal és kissé kikapcsolja zsongó fejem. Kotornék egy másik után, de a doboz üres, úgyhogy csak behajítom összegyűrve a kukába. Mintha azon akarnám kitölteni a frusztrációm. Vagy Alexen ugyebár.
Felöltözött végre, türelmetlen toporzékolással vártam, aztán kilépünk a folyosóra. Kong az egész villa az ürességtől, mindenki vagy alszik vagy kiment mulatni, kivéve persze a biztonságiakat, de azok az épületen kívül stacionálnak. Most valahogy kurvára nem esik jól a csend. Főleg, hogy a halk szavak is úgy vágnak bele, mint a kés.
Tudom, hogy nem gyógyíthatja meg. Az idő csak a vámpírokat és a hozzájuk tartozókat kerüli. Halandó szolgák, szörnyrészek. Sokszor azt kívántam bárcsak Rose is az lenne, de úgy tűnik az élet mást hozott. A fenébe, akarom, hogy jól legyen!
Alex után én is belépek Rose lakosztályába, becsukom magam után az ajtót halkan, de nem megyek közelebb, hátamat a félfának vetem és kezemet összekulcsolom magam előtt. Elzárkózom a jelenettől, túlságosan is arcomra van írva minden így igyekszem rejteni a félhomályban. Mintha még a macska is szűkölne odabent elmém mélyén, már a folyosón visszavonulót fújt és olyan mélyre takarodott, mintha nem is létezne.
Persze nem ilyen egyszerű, Rose mindjárt kiszúr.
- Hát te ördögfióka? Nem bulizni indultál?
Ellököm magam néhány másodperc múlva az ajtótól és beljebb masírozok azzal a járással amit oly sokszor kifigurázott: peckesen, mint egy báró.
- Egy jó nő se akad ott kint, de tudtam, hogy itt találok, úgyhogy maradtam. Részeges Urunk pedig befogott takarítónak.
Mutogatok árulkodóan Alexre és bármennyire is esik nehezemre, de felvirítok neki egy zsivány vigyort, csak hogy lássam a mosolyát. Az ágy másik oldalán cövekelek le, de tartok némi távolságot, nem akarom hallani a gyenge szívverést.
- Pihenned kéne nagyi.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-07, 08:44


Látom a tükörből, ahogy kihajítja az üres dobozt a kukába, így az éjjeliszekrényhez lépek, és kotorászok benne egy kicsit, mire megtalálom a bontott csomagot és felé hajítom. Ha figyel, elkaphatja, ha nem, akkor pont fejbe találja. Jók a célzó képességeim.
Milyen csöndes ezen az éjjeli órán az egész ház. Mindenki valahol máshol tölti a szabadidejét vagy éppen dolgozik. Rápillantok Damonra elgondolkodva, hiszen ő is bulizni indult, amíg meg nem állítottam, és munkára nem fogtam. De aztán csak vállat vonok gondolatban, mert majd kiheveri a dolgot.
Aztán már csak akkor tudatosul bennem, hogy ott van, amikor Rose ráemeli megfáradt tekintetét. És hozzászól. Egyre rosszabbul néz ki, a csontjai már szinte átdöfik az elvékonyodott bőrét.
- Khmm….- nézek rá szúrósan, hogy tudja, hol van a helye, de a haragom nem valós, most legalábbis, főleg, hogy Rose-t megnevetteti vele.
- Igen, egy arrogáns kis pöcs, aki el van kényeztetve…- bólogat hozzá hevesen, és nevet a szeme.
- Ti most sértegettek engem? – Költői kérdés, hiszen a válasz elég nyilvánvaló, naná, hogy igen. Rose sosem rejtette véka alá a véleményét, ha kettesben voltunk. Imádtam, és élveztem ezeket a megnyilvánulásait. Szeretem az őszinteségüket hallani, még akkor is, ha sértő a dolog.
Aztán jól látható ráncokba fut a szemöldököm. Mi az, hogy nagyi? Mindig elfelejtem, hogy a halandók másképp működnek. Én azt a feketehajú bombázót látom Rose-ban, aki képes volt elcsavarni a fejemet, az ágyába csábítani, azokkal a hosszú combjaival, a nyílt mosolyával, a csillogó szemeivel.
- Több tiszteletet kölyök, vagy meglátod elfenekellek! – Újabb nevetés csendül, még a szeme is nevet. Biztos, hogy elképzelte a jelenetet. Aztán köhögni kezd, és az én mosolyom is lefagy az arcomról, ahogy a roham rázza a testét.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-12, 19:55


Megszokott látvány, legalább is számomra... és az az igazság, hogy valahol mélyen bent még irigylem is ezt a nőt.
Egy alakváltó nem épp arról híres, hogy hosszú kort élne meg. Ha gyenge, akkor hamar eltiporják, ha domináns lesz, folyton akad kihívója, csupa harc az élet bundáséknál. De ez a nő szép kort megélt. Élhetne még legalább ennyit, bárcsak lehetne, de még így is, még így betegen is, irigylem kicsit. Család vette körül, sosem unatkozott az már biztos. Ráadásul itt volt neki Alex, már fiatal kora óta. A tenyerén hordozta ezt a nőt, ha mást nem, hát ezt az egyet elismerem és becsülöm benne. Talán csak azért, mert Rose az egyik legfontosabb számomra.
Minden nap benézek, mindig igyekszem megnevettetni, ahogy most is és szélesedik ezerrel a vigyor a képemen, mert nem kell csalódnom, ő is odasóz egyet a mi bájgúnárunknak.
Bőszen bólogatok, Alexnek válaszul pedig vállat vonok.
- Hazudni bűn, úgyhogy csak is az igazat szóljuk.
Még a tenyeremet is a szívem fölé simítom a mellkasomon. Becsszó bizony, hogy egy pöcs. Néha. Na jó, kicsit többször mint néha, de azért vannak jó pillanatai. Például az, hogy végre eljött Rosehoz. Néhány napja már nem futottak össze.
Rá is vágnám, hogy a nagyi még mindig szexibb, mint ő, de a köhögés bennfojtja a szavakat.
Minden egyes krákogó hang összerántja a bensőségeimet, de ennek ellenére nyugodt maradok. Sajnos ezt is kezdem megszokni. Az utóbbi napokban egyre gyakrabban jönnek ezek a rohamok.
Az ágy mellé sétálok, az éjjeliszekrényhez és töltök egy pohár vizet az odakészített kancsóból, aztán gyengéden Rose háta mögé nyúlok és kicsit megemelem. Elé tartom a poharat, lassan iszik, még néhány köhintés én pedig kihasználom a helyzetet, hogy enyhe puszit nyomjak az ezüstös tincsekre a feje búbján.
Senki előtt nem teszem ezt, mindenki csak az élcelődő, zsiványkodó figurát látja ha vele vagyok, olyat aki igyekszik megmosolyogtatni és többnyire ezt is teszem. De néha ha kettesben vagyunk, a kezembe fogom törékeny kezét és hosszú percekig csak simogatom. Néha felolvasok egy könyvből, néha megcsókolom az idő véste ráncokat homlokán. Csak ha ketten vagyunk, de most az sem érdekel, hogy Alex itt van és mindezt látja.
Nekem Rose a család, ő a szíve az egész pereputtynak. Ráncosan, éles nyelvvel, ősz hajjal... így is ugyanúgy szeretem.
- Mondom, hogy pihenj egy kicsit.
Suttogom neki halkan.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-16, 07:08


Úgy tartják, hogy az alakváltók korán halnak. És ez lényegében igaz is lehet, ha egy falkában élsz, amit ők maguk irányítanak. De az én alakváltóim gyakran éltek meg szép kort az évszázadok alatt. De ez azt hiszem csak részben az én érdemem. És bár időnként egy öntelt majom vagyok, még én is belátom, hogy ha ők nem úgy gondolták volna, akkor nagyon valószínű, hogy kimúlnak a hierarchia harcokban. Mert önmagukban mindig hajlamosak bárkit maguk közé fogadni, aki az ő fajukba tartozik. Nálunk viszont másképp működik, mert minden egyes alakváltónak, aki csatalkozni óhajt utána nézetek, hiszen ez szükséges. Ők nem pusztán egy falka leopárd. Ők a családom, és a családok nem fogadnak be minden kóbor gyereket. Rendben, gyereket igen, de a felnőttekkel mindig csak óvatosan.
Rose-nak sosem akadt kihívója, hiszen őt mindenki szereti a családon belül. Kóbor macskáknak meg esélyük sincsen velünk szemben. Falka szellem ide vagy oda. Talán nem kellett volna beleszólnom, de esélyt sem akartam adni senkinek, hogy árthasson az én királynőmnek.
- Na, persze…- mormogom az orrom alatt, hogy mindig csak az igazat szólják. Nem kell nekik azt tudni, hogy kedvemre van a dolog. Mert bár Damon is egy égedelem, de az őszintesége üdítő egy olyan világban, ahol folyton-folyvást hazudni kell. Én is nap, mint nap ezt teszem, a híres arccal nehéz másképp cselekedni, ha a véred mást sugall.
- Damonnak igaza van, szépségem! Pihenned kell! Holnap majd megint eljövünk. – Figyelem, hogy milyen gyengéden bánik vele a férfi, és igen azt hiszem ezzel be is lopta magát a szívembe. Nem azért, mert a többiek esetleg másképp viselkednének vele, hanem azért, mert Damon pont nem erről híres, és mégis…
- Álmodj szépeket! – Felállok, hogy lehajolhassak Rosehoz, puha csókot adva a szájára, megsimítva az arcát. Borzasztó érezni, hogy az én erős Nimi-Ram milyen nagyon törékeny lett. Oltalomra szorul.
Legközelebb már csak akkor szólalok meg, amikor becsuktuk magunk mögött az ajtót, és kellő távolságban vagyunk.
- Mostantól te gondoskodsz róla! Mindig legyen meg mindene, amire csak vágyik, nem számít mibe kerül. – Állok meg a saját szobám ajtaja előtt, és csak ekkor nézek rá újra a férfira. – Világos? – Nem azért bízom rá, mert ne lenne elég orvos a közelben, hanem azért, mert ma esete láttam, hogy ő biztosan fog róla gondoskodni, és félrerakni mindent, annak érdekében, hogy ezt a parancsot teljesítse, dac, és lázadás ide vagy oda.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-22, 22:33


Igen, pihennie kell. Ebben legalább egyet értünk, mert mást még Alex sem tehet érte, bármennyire is nehéz ezt lenyelnem. Még egy ilyen idős vámpír sem... még ekkora hatalom birtokában sem. Azért ilyenkor néha azt kívánom bár csak lett volna Rose leopárd helyett inkább vámpír. Bár tudom, akkor sosem ismerem meg, sosem leszek része a "családjának". De aki ilyen... jó, az miért ne élhetne örökké? Kibaszás ez Istenem, remélem tudod, hogy gyűlöllek is érte.
Persze magamban morogni sem segít, de legalább ez még megmaradt.
Most viszont kifelé tessékelem magam Alex mögött.
- Jó éjt Rose.
Köszönök el tőle, s már le is csuklya a szemét egy puha mosollyal az ajkain. Olyannal amiből árad a nyugalom és a szeretet, imádom ezt a mosolyt, ölni tudnék kérdés nélkül ha az kellene, hogy mindig az arcán láthassam.
Halkan csukom az ajtót mögöttünk és haladok szótlanul Alex után. Nem is tudnék mit mondani.
Helyette beszél ő és fel is horkanok.
- Eddig szerinted mi a faszt csináltam főnök?
Néha ki kéne vágni a nyelvem. Már csak azért is, mert amit mondok, legyen bármilyen őszinte, sokszor gázolok vele sokak lelkébe. Na nem mintha Alexet ezzel fel lehetne húzni, most is csak a frusztráció beszél belőlem.
Lépek is tovább, el Alex mellett. Kimegyek a városba... vagy nem is, az erdőbe. Egy jó hosszú loholás, talán valami véres elfoglaltság, az általában jobban segít, mint az alkohol meg a nők.
Két lépésig jutok, amikor odabent, valahol mélyen legbelül tíz karom hasít belém. Megrándulok, össze is görnyedek kissé és abban a másodpercben, hogy a fájdalom elcsitul, már tudom, hogy valami nincs rendben. Valami nagyon, nagyon rossz dolog történt. A macskám nem szokott így cseszegetni, nem követel magának teret ilyen vehemensen, s éppen ezért most hagyom. Törtet felfelé a mélyből, mint egy veszett vad és épp azelőtt fékez le, hogy átalakulásra késztetne. Szimatol, fel alá toporog, trappol és ebben a pillanatban én is megérzem mi a gond. Vagy is pontosan az a gond, hogy nem érzem. Eltűnt, megszűnt, elillant. Az illat, az érzés ami követi minden léptét az összes leopárdnak a falkában...nincs.
- Rose...
Lehelem magam elé és a hangomból csöpög a könyörgés, hogy "ne, még ne"! Fordulok és úgy viharzok el Alex mellett, mint egy eszeveszett állat. Feltépen Rose ajtaját... nem tudom mit vártam. Talán azt, hogy a hangos zajra felnyitja a szemeit és megkérdezi mi a faszt csinálok, vagy elküld a halálba, hogy igen is pihenni akar. De helyette nem mozdul, nem rezdül.
-Rose...?
Leragadtam az ajtóban, a lábaim valahogy nem visznek beljebb, a kezem még mindig a kilincsen, csak szólongatom még egyszer kétszer, mert a mellkasomban dübörgő izé nem veszi be amit az agyam már tud. Alexről megfeledkeztem, a külvilágról is úgy teljesen egészben. Nem tudnám megmondani milyen színű a takarója ha kérdeznék, mert csak a nőt látom, az idős nőt, aki elment örökre és odabent nyüszít a leopárd, a hang talán még a torkomon is feltör.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-12-25, 15:47


Számba kell vennem újra az összes orvost, és boszorkányt, aki segíthetne Rose életét megmenteni. Kell lennie egy kiskapunak, hogy az alakváltók is örök életet nyerjenek, ha kell, újra eladom a lelkemet bárkinek, aki hajlandó megfizetni ezt az árat érte. Ezek a gondolatok járnak a fejemben, ahogy otthagyjuk Rose-t, hogy pihenhessen.
- Ilyenkor a szádra tudnék csapni Damon. Nem szeretem, amikor káromkodtok. – jelentem ki higgadtan, aztán folytatom az utam, azzal a céllal, hogy visszavonuljak mára, és tovább tervezzek. Talán fel is hívjak néhány ismerőst, hátha tudnak segíteni. Ő meg már el is viharzik mellettem. Gondolom, folytatja az útját, amiben jól megakadályoztam a hazaérkezésemmel. Nem állítom meg, ideges és dühös jó is lesz, ha kiadja magából a dolgot.
De nem jut messzire, alig tesz pár lépést és látom az értetlen arckifejezését, hogy először nem érti, mi történik, de én már tudom. A fényes csillag kialszik a megszámlálhatatlan kapcsolat sokaságából. Az erő, amivel a leopárdokat jelenlétét megérzem, megzavarodik, forrongni kezd, dühös viharként, pont ahogy Damon elrohan mellettem. De felesleges, már nem segíthet, már nincs varázslat, ami segíthetne, hogy visszahozzuk a Királynőmet az élők sorába.
Szinte látni vélem magam előtt, ahogy megannyi leopárd érzi meg az ürességet, ami az én mellkasomat is marja. A tövisek mélyebbre szúródnak, egyre kevésbé dobogó szívembe, újabb lyukat égetve bele, szorongatják, megfojtják az indák.
De hiába a gyász, észnél kell lennem, a fiataloknak nehéz ez a sokk, nem tombolhatnak városban, nem gyilkolhatják halomra az embereket, mert azzal még több gyász születik. Szólítom hát őket, minden erőmmel, felhasználom a szeretet, amit Rose iránt érzek, és a fájdalmat, mind a hívásba küldöm. Haza kell térniük, mindannyiuknak, és be kell végezniük a feladatot bármilyen kegyetlennek is tűnik, ez a falkák sorsa. Rose-nak bennük kell tovább élni, és ehhez magukhoz kell venniük a testét.
Lassan állok meg Damon mögött, kezem a vállára teszem, és kicsit megszorítom. Nem tudok vigasztaló szavakat mondani, mert mind üresnek hangzik ilyenkor. Mert úgysincsen semmi értelme, ahogy az elmúlt évszázadokban sem volt soha. Marad hát a praktikum és a realitás.
- Ki kell vinni a gyülekezőhelyetekre!  - Oda én nem kísérhetem el őket, az az ő megszentelt helyük, ahol teliholdkor gyülekeznek. Ahol a holtakat visszavezetik magukba. Tudom, hogy nehéz lesz, de csak ő van itt, hogy megtegye, a többieknek mind sürgető erőt küldtem, hogy ott várakozzanak.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2019-01-08, 00:22


Azon gondolkodtam, hogy hozok egy fácánt, vagy nyulat és csapok belőle egy isteni erőlevest Rosenak. Azon is gondolkodtam, hogy holnap beszerzem neki azt a röhejes, rózsaszín plüss papucsot ami unikornis alakú. Mostanában hidegek a lábfejei, az meg olyan puha, hogy az ágyban is simán hordhatja. Az is eszembe jutott, hogy ideje lesz előkeresni az egyik régi Poirot filmet. Vajas popcornt csinálni és együtt megnézni. Tervben volt, hogy felkeresem holnap reggel korán a dokit és kérek másik fájdalom csillapítót neki, olyat ami szuszpenziós és azonnal le tudja nyelni, nem kell hozzá víz. Azon gondolkodtam...
De most csak állok legyökerezve az ajtóban. Olyan sok minden eszembe jutott alig egy perccel ezelőtt. Tervek, ötletek. De most üresség kong a fejemben.
Csak alszik. Ráadásul valami kellemeset álmodik végre, mert még mindig ott a halvány mosoly az arcán. Csak alszik.
Kezdem elhinni magamnak, egészen addig amíg Alex kezét nem érzem a vállamon. Mintha a világ ismét meglódulna, mintha egy szögesdrótok tekernének a nyakamra. Hogy mit?
Lassan fordulok a vámpír felé, tekintetem az utolsó pillanatig Rose arcára tapad, mert valamiért még mindig azt várom, hogy kinyissa a szemét és kiöltse ránk a nyelvét azt mondva, hogy "bevettétek balfékek".
De aztán Alex arcára siklik a tekintetem és ennyi elég, hogy a szívem is megértse amit az agyam már tud.
Lesöpröm a karját a vállamról és szótlanul megyek az ágyhoz. Nem akarom felemelni, nem akarom elvinni. Pedig Alexnek igaza van, tudom. Még akár dühíthetne is, hogy egy vámpír jobban tudja a kötelességem mint én. Gyáva vagyok és kész, ez az igazság. Alex mindig is jobban kiigazodott a falka dolgain, mint én. Mindig jobban tudta. Mindig értette és mindig hideg fejjel gondolkodott, ha a falka dolgairól volt szó. Egy Raj volt a Raj helyett, sokak szerint.
Most is azonnal tudja mi a dolgom. De bassza meg azt hiszi ez csak úgy megy?!
Élesen szívom be a levegőt a fogaim közt és hajolok le. Egy puszit lehelek Rose homlokára, majd kiemelem a pergamen könnyű, selyemhálóingbe bújtatott testét a takaró alól. Úgy viszem ahogy a hercegnőket szokás... vagy a menyasszonyokat. Biztos jól kifigurázna érte.
Fordulok és az ajtó felé indulok vele, szótlanul, de megtorpanok mert Alex még az ajtóban áll. Utat kell engedjen és ha megteszi, akkor Roset a vízesés melletti holdfényes tisztásra viszem, hogy onnan vörös szemekkel, hajnal előtt térjek csak vissza. Nem tudom miért Alex az első gondolatom, miért keresem rögtön őt, kopogás nélkül nyitva be a szobájába is...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2019-01-17, 18:21


Erősnek látszani, és mindig mindent tudni, csak így lehet őket megvédeni a külső hatásoktól, csak így lehet irányítani egy falkát, embereket, akik többek az emberi lényeknél, akikhez nincs fogható ezen a világon. És most is ezt kell tennem, mert az élet nem állhat meg egy halállal, mindig tovább kell lépni, és újra kezdeni. Attól, hogy valaki meghal, mások még élnek, az egyetlen vigasz csak a holtaknak van, mert nekik már nem fáj semmi. De az élők szenvednek az utánuk maradt űrtől. Tudom, érzem, hogy zsong a falka, mind tudják mi történt, mind érzi, hogy Rose elment.
Figyelem, ahogy Damon gyengéden felemeli, még egy utolsó pillantás az arcára, ahogy közel ér hozzám, és félreállok az útjából, hogy tehesse a dolgát.
Mindenkinek megvan a maga szerepe az életben, ilyenkor meg főleg, és a gyengébbeknek útmutatás kell, irányítás, parancs, amíg a lelkük megnyugszik, na meg rutin. Én is abba menekülök ezúttal is, mint mindig.
A falka most összegyűlik így lesz rá időm bőven, hogy elpakoljak. Holnapra már nyoma sem marad Rose jelenlétének a szobában. Megteszem, hogy ne másnak kelljen megtennie, de elvinni már nincs időm, csak összekészítem, ágyneműt húzok, frissen mosottat, és elpakolok mindent dobozokba, azokat pedig a szobámba viszem, ma már úgysem számítok senkire, a falka gyászolni fog.
Ötszászhetvenyolc. Mondhatnánk, hogy csak egy szám, de több annál, ő volt az ötszázhetvenyolcadik leopárd, akit elveszítettem az évszázadok alatt. Emlékszem mindegyikükre, volt akit sajnáltam, és volt akit egyáltalán nem, de ők általában árulást követtek el. Rose volt a hetedik Nimir-Ram és a tizenegyedik vezetőm. A női falkavezérekkel általában jobban kijöttem, a hím egyedekben mindig ott van a mindenáron farkatméregetünk hormon, így velük nehezebb.
Cleo, Jane, Alma, Sarah, Giselle, Barbara, és most már Rose is az emlékek közé került. Az én gyönyörű Rose-m. De ma éjjel még kisírom magam miattuk, mert mindért véres könnyeket hullatok, míg a falka távol van, aztán visszatérünk a megszokott kerékvágásba.
Épp az ágyamon fekszem, Rose kedvenc estélyijét szorongatva, amikor Damon szó nélkül beront. Éreztem volna, ha figyelek, ha nem a saját gyászommal vagyok elfoglalva, ha nem arra koncentrálok, hogy szorul össze a mellkasom, mintha valaki folyamatosan a szívem szorongatná, és fuldoklom, úgyhogy levegőre sincs szükségem.
- Távozz, ma már ne zavarjatok! – Csak bízom benne, hogy a hangom megfelelő hangnemet üt meg, mert nem hallok semmit rendesen, a fülemben doboló vértől.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2019-01-18, 18:55


Visszajöttem. Hogy miért? Eleinte nem tudtam. Egyszerűen csak vitt a lábam, át az erdőn, az udvaron, fel a lépcsőkön. Az agyam mint egy üres lap, írni is lehetne rá. De ahogy egyre közelebb értem, egyre csak egy dolog villant be emlékeim közé. Az a blazírt, érzelemmentes arc amivel végigmérte még utoljára Roset.
Valahol az első ilyen képnél buggyant fel belőlem a harag. Aztán csak egyre jobban és jobban, minél közelebb értem a kastélyhoz, míg már vulkánként zubogott bennem.
Lendülettel nyitottam ki az ajtót, kopogni? Minek? Felmosom vele a padlót, vagy ő velem, nem érdekel az sem ha ma engem is temetnek, de olyan nyomot hagyok rajta ami örökre megmarad, még ha csak egy karcolás is. Nekem az is elég. De a vérét akarom!
- Te mocs... ~kos senkiházi féreg...~
Azt hiszem valami ilyesmi nyitással készültem. De... hát... őszintén szólva nem ezt a látványt vártam. Gondoltam épp a szokásosat csinálja, e-mailezik, vagy a laptopján dolgozik vagy mittudomén, mintha mi sem történt volna. Hidegen, mint egy érzéketlen fadarab.
Hát... ez kibaszás.
A haragom úgy leeresztett, mint a egy kippukkasztott lufi. Talán ezért is állok még mindig az ajtóban, le nem véve a szemem erről a... hát, nincs rá más szó, szánalmas látványról. Szöges ellentéte annak a képnek ami eddig fűtötte az indulataimat és ami azt illeti, elég volt csak ránéznem, hogy értsem mi zajlik benne. Mintha ez lett volna a hiányzó kis puzzle darab hozzá, hogy ezt a vámpírt kiismerjem. Egyszeriben értem mit miért tesz és miért úgy ahogy.
Ezek után, hogyan haragudhatnék rá? Nem. A harag még mindig ott van belül, érzem. Csak épp irányt váltott és már saját magamat korholom.
Hallom a parancsot, de ezek csak szavak. Nincs mögöttük erő ami kényszerítene, így becsukom az ajtót. Talán a hangra azt is hiheti, hogy távoztam. Mezítláb nem csapok valami sok zajt és hát egy elnyűtt póló meg egy melegítő van csak rajtam amit magamra kaptam a kocsiból.
Az ágy mellé sétálok és leülök a padlóra, hátam az ágy szélének támasztva. Az éjjeli szekrény fiókját nyitom, tudom, hogy van ott mindig egy tartalék doboz cigi, amit meg is találok és rágyújtok, a fejemet hátrahajtva és a szemem lehúnyva.
Tulajdonképpen nem tudom kinek kell most jobban a társaság. Nekem, vagy neki?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 321
Tollvonásainak száma : 290
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2019-01-18, 20:11


Becsukódott az ajtó, és magamban hálát adok bárkinek, aki hallja, hogy egyedül hagytak, és ugyanazzal a lendülettel átkozom is el rohadt mocsok árulót, mert meghallom a kotorászást, a fiókból. Veszek egy mély levegőt, egyrészt, hogy tudjak beszélni, másrészt, hogy  hangom határozottabban csengjen.
- Azt mondtam távozz! – de már előre érzem, hogy mintha csak a falnak pofáznék, teljesen feleslegesen. Két kezemen meg tudom számolni, hogy mikor csinálja egyből, amit mondok neki. Vagy mikor csinálja szó nélkül. Bárki látja nem létező lelkem, én imádom, hogy a macskáim ellenkeznek velem, hogy nyíltak, hogy nem rettegnek tőlem. De ma este nem akarom, hogy itt legyen bármelyik is. Ma este csak azt akarom, hogy tegye, amit mondtam neki.
Nem fogja, tudom, hogy nem, nyelek egyet, ahogy gyengéden elengedem Rose ruháját, és megdörzsölöm az arcom az ingem ujjával, aztán felpattanok, és Damon mellé telepedve elveszek én is egy cigit.
- Nem beszélsz erről senkinek! Soha! – Nincs a hangomban semmilyen erő, de parancsként pattog közöttünk, mert ha valaha visszahallom, akkor nem csak őt, de azt is elteszem láb alól, akinek elmondta. A leopárdoknak nem kell ezt látniuk, nekik úgy jó, ha tudják, hogy megvédem őket, ha tudják, hogy biztonságban vannak. Ha nem aggódnak miattam, ha élvezik az életüket, már amennyire ezt biztosítani tudom.
- Ötszázhetvenyolc! – szívok bele a cigibe, miután kimondtam a számot. – Ennyien hagytatok itt az öröklétnek. – Nem tudom miért osztom meg vele, talán, mert sosem beszéltem ezekről senkinek. Mióta Axelle nincs mellettem, senkivel nem tudok ilyen bizalmasan beszélgetni. Látnak egy vámpírt, akit mutatok nekik, és a legtöbbjüknek fogalma sincs arról, hogy mi rejtőzik belül. Nem tudják, hogy jobban félek az elmúlástól, mint ők maguk. Mert én itt maradok, akkor is, amikor az ő életük letűnik majd. És nekik már nem fog fájni, nekem annál inkább az elvesztésük.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 38
Tollvonásainak száma : 38
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
Yesterday at 18:57


Nem, sosem tettem amire utasított, legalább is soha nem nyafogás és ágálás nélkül, sosem elsőre, néha még másodjára sem. Ilyenkor Rose csak rám nézett azzal a "kihúzod a gyufát kölyök" pillantással és már mentem is, csináltam amit mondott. Rose...
Azt hittem csak egy bábu a sakktábláján. Azt hittem mind azok vagyunk, hogy a kedves, törődő máz alatt még is csak egy lélektelen vérszívó szemétláda akinek egy halál csak egy pótolni való üresedés a sorban. Erről győztem meg magam abban a pillanatban, hogy olyan kifejezéstelen arccal küldte utolsó útjára a nőt aki mindünket családként szeretett és óvott. Megesküdtem, hogy ezt nem bocsátom meg neki, hogy ha bele döglök is, de leverem rajta.
Ennél nagyobbat nem is tévedhettem. Szóval akkor most hogyan tovább? Egyértelmű, hogy ezt soha senkinek nem fogom elmesélni. Soha senki el se hinné.  
Kifújom a füstöt, érzem az ágy mozgását, lemászik mellém és rágyújt ő is. Csak ekkor emelem rá a tekintetem, de az arcom nem fordítom felé, csak félszegen figyelem a vörös maszatos arcot. Rose illata tapad rá a ruháról. Rose illata árad még a bőrömről is, mintha el se ment volna.
- A vámpírok is tudnak sírni.
Állapítom meg csak úgy magamnak halkan, a hangomban van némi meglepődés is, de belül igyekszem rendezni, hová is tegyem ezt az arcot. Mintha idegen lenne, ezt az oldalát nem ismerem. Senki sem ismerte a falkából. Falka... 578. Nem, valahogy az én agyam annyira jelenhez kötött, hogy nem tudok bedolgozni egy ekkora számot. Csak a súlyát érzem, főleg erre az arcra nézve.
Hogy én mekkora egy pitiáner barom vagyok!
Bár felötlik bennem az is, hogy Alex mazochista. Miért enged minket ilyen közel magához érzelmileg, ha végül ő az akit a legjobban megvisel a halálunk? Mert a halál manapság már nem egy ritka jelenség a sorainkban. Meghalunk ha valaki át akarja venni a helyünk. Meghalunk, ha valaki a szörnyet látja csak bennünk és a nyakunkra hozza a vadászokat. Ez még ma sem változott, legfeljebb kerítenek köré egy mondvacsinált történetet amivel legális lesz a kivégzés. De a halál az így is, úgy is halál... és Alexet ennyire tönkre teszi...
Ficergek kicsit, eldőlök oldalra, egyenesen fejjel bele az ölébe ahogy a padlón ül, de nem az arcát nézem, a plafont bámulom meredten ahogy kifújok egy újabb füstgomolyagot. Nem akarom látni ezt az arcot. Isten vagy Ördög, de lehet mindkettő rá a tanúm, hogy nem akarom! Ha csak ránézek olyan, mintha belül a macskám kapargatná a mellkasom tíz karommal. De ha belegondolok ez nem csoda. Rose egy közös kapocs volt köztem és közte, és most, hogy nincs, rá kell jönnöm, hogy már csak ő van nekem. Ott vannak persze mind a többiek, ott van Nicky... de nem ismertem volna egyiket sem ha Alex nem dönt úgy, hogy maga mellé vesz. Semmi oka nem volt rá, egy arrogáns, rátarti kölyköt, mint én... még egy nyűg a nyakába akit egyszer majd el kell temetnie.
Újkeletű és szokatlan ez a határozott érzés ami megtelepedett bennem, de ekkora összhang még nem volt köztem és a macskám közt. Nem kerülhetem el, hogy még egyszer és még egyszer így lássam amíg ennyire közel engedi magához a leopárdokat, amíg ennyire családként kezel minket. De egy dolgot tehetek érte... és fogok is!
Ráemelem végül a macskaszemeket, mindketten egyszerre pillantunk rá én és a hóleopárd bennem. Felemelem a kezem és eltörlök egy megrekedt rózsaszín cseppet az álláról, aztán felkelek és elnyomom a cigit. Lehajolva nyomok egy puha csókot a homloka közepére és az ajtó felé veszem az irányt.
- Hajnalodik.
Teszem hozzá és szó nélkül hagyom magára a szobában.

Másnap este:
17:00. Még tíz perc a teljes napszálltáig. Ez az évszak itt a vámpíroknak kedvez. De számomra ez az időpont most azért fontos, mert végeztem. Végre! Oooh egy örökkévalóságnak tűnt mire kész lettem a takarítással, fene a formám, hogy mindig ilyen alaposan akarok mindent csinálni. De, nos, a jó munkához idő kell és ez, hát, nem akarom magam fényezni de na, egy takarítónő nem csinálta volna különbül. Minden kitakarítva, elpakolva, előkészítve, még Alex ruhája is, a fürdőkád tele gőzölgő meleg vízzel. Az ágyneműt is kicseréltem míg a nappali hullaság uralta a főnököt. Még egy cigi belefért, s most az utolsó tíz percet az ajtó előtt várom meg. Tisztára mint egy komorna. Heh, vicces, de még tetszik is. Inget húztam, nyakkendőt és fekete nadrágot, meg illő cipőt. Hogy miért? Mert őszintén szólva más nem jutott eszembe. Tegnap nagyon mély gyomorütésként ért a tény, hogy egész eddig nem voltam más, csak egy haszontalan, semmire kellő, szerencsétlen, hisztis kölyök. Nyűg Alex nyakán, aki sokkal több terhet cipel, mint azt mi el tudnánk képzelni. De hát egy magamfajta seggfejnek egy ilyen környezetben nem sok lehetősége marad, hogy mindezt jóvá tegye. Egyszer majd engem is eltemet. De majd teszek róla, hogy ez még jóóóó messze legyen. Majd tanulok, pisztollyal lőni, rendesen verekedni. Addig meg... gondoskodok róla és nem leszek egy pöcs. Hát, mást nem nagyon tudok tenni érte, de ezt akarom.
Azonnal megérzem ahogy magához tér és kicsit feszengve a nyakkendőben nyelek egyet.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége


Vissza az elejére Go down
 
Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: