HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 14:25
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 00:12
Nastya
tollából született
2018-11-11, 20:56
Xavier Graham
tollából született
2018-11-11, 20:08
Xylia Graham
tollából született
2018-11-11, 19:51
Xavier Graham
tollából született
2018-11-11, 19:19
Alexander
tollából született
2018-11-11, 16:15
Min Jae Adams
tollából született
2018-11-09, 14:03
Rowan
tollából született
2018-11-09, 13:35
Angelica
tollából született
2018-11-09, 12:51
Storm Lawre
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 251
Tollvonásainak száma : 228
Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-22, 15:59



A megbeszéltek szerint végigpusztítottuk a várost, ahogy azt a Városunk Ura kívánta. Természetesen a tervek között szerepelt az is, hogy mindent megvadult alakváltókra fogunk, akik a városban garázdálkodnak.
Még nem mostam le magamról a rám száradt vért, még mindig érzem az éjszaka aratott diadal mámorát, ami átjárja a porcikáimat. A politikus fejétől megszabadultam már, valahol elhagytam félúton, ohh már emlékszem is, az ellen fejéhez csaptam, úgy loccsant szét mindkettő.
Vigyorogva sétálok be biztonságos otthonunkba, ahol már évek óta élünk. Bár lehetséges, hogy hamarosan menekülnünk kell, meg kell találnunk az új helyünk, de az majd a holnap problémája, nem pedig a máé. Ma még csak ki akarok élvezni, minden percet, minden cseppet, amit még magamba tudok szívni.
Karomban egy fiatal nő testét tartom, már alig van benne élet, ami azt illeti, még néhány korty, és végleg elszáll belőle. Nem tudom, hol találtam rá, csak úgy összeszedtem valahol útközben.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 17
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-22, 16:21


Bakancs, kopott farmer, bőrdzseki, alatta póló. A mindennapi megjelenésem, úgyhogy most is ebben "feszítek" a nappali ajtajában a félfának támaszkodva. Ennyi vérszagot! Felcseszi a macskám orrát rendesen, szimatol is kifelé, épp csak a felszín közelében, de szerencsémre nem egy erőszakos bundás, inkább... hát nah, lusta. De azért érdeklődik az események iránt, főleg amikor ilyen bizarr a helyzet. Bár néha láttam már ennyire brutálban Alexet, azért ez még mindig meglep.
- Ez beteg. Végig akarod hurcolni az egész kecón?
Utalok a nőre a karjában akiben alig van már élet. Na ja, köszönés nuku, nem igazán szoktam még ha elég gyakran igyekezett is beleverni a kobakomba az illemet. CSAKAZÉRTSE!
De azért az arcomon látszik, hogy a hangulatom nem valami jó, legalább is morcosabb vagyok az átlagnál. Viszont tartom a távolságot mióta... hát mondjuk úgy, hogy összefutottam vele a sikátorban.
- Most akkor homo vagy, vagy nem?
Mert hát ugye most meg egy nővel van, még ha csak kajának tűnik is a liba. Valahogy még nem igazán látom át ezt a dolgot, pedig már elég régóta mellette élek. Belle vámpír, ennek utána nyomozgattam, de azon kívül, hogy szexmániásak, nem sokat tudtam meg. Lehet, őt kéne kérdezni, de hmmm ááááh inkább nem. Még a végén inkább "megmutatja" a "megmagyarázza" helyett, abból meg hát nem kérek. Mármint, nem volt rossz, ha így utólag belegondolok, életemben annyi orgazmusom nem volt, mint akkor, meg néha mikor valahogy az ágyában landolok, de nem rendszeresítettem a dolgot. Valahogy mittudomén, eh. Jóképű, van benne valami iszonyat vonzó leszámítva azt, hogy a macskámra milyen hatással van, de esküszöm az égre nincs az pokol amiért ezt elismerném! Nem és kész!
Meg van ugye a férfiúi büszkeségem. Valami még meg van belőle. Azt hiszem. Eh, fenébe.
- Nah, dobd már ki azt a kurvát, tisztára összevérezel itt mindent.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 251
Tollvonásainak száma : 228
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-23, 11:37



És nicsak, kibe botlik a vámpír fia, ilyen szép késői éjjelen? Hát persze, hogy az egyik problémás leopárdba. Damonnal olyan, minden éj, mintha a falnak beszélnél. Időnként elgondolkodom, hogy a memóriájával van némi gond, azért nem sikerül megjegyeznie pár dolgot, mint például mások köszöntése.
- Szép jó estét Damon! – Neked is jó estét, Uram! Hogy vagy ma? – Remekül szórakozom, köszönöm a kérdésed! És te mit csinálsz ilyen késői órán? – Ingatom jobbra balra a fejem, miközben, hol őt alakítom, amit mondania kellene, hol pedig saját magamat, amit válaszolnék rá. Lehet, hogy hangosabban adom elő a kelleténél, de az is lehet, hogy csak többet ittam a kelleténél. Ohh, igen, legalább három vagy négy emberből ittam, talán volt az hat is, igazából nem számoltam. Várjunk csak mit is kérdezett? Mozgott a szája, határozottan mozgott.
Így bámulom őt egy darabig, amíg az agyam visszajátssza nekem, az iménti kis jelenetet, és felfogom a kérdést, amit ugyan hallottam, de csak szelektíven.
- Miért akarsz mindenáron beskatulyázni? Maradjunk annyiban, hogy elegendő, ha él és mozog, de ha nem teszi, az sem mindig hátrány. – De mondjuk, ha kezdetben még él és mozog, úgy jobb, hogy közben mi lesz velük, az teljesen édes mindegy igazából. Általában amúgy sem élik túl, ha épp olyanom van, vagy ezt kívánja a szükség, az úgynevezett magasztosabb cél.
- Te most rólam beszélsz? – nézek rá, hiszen elvégre csurom vér vagyok, aztán ahogy végignézek magamon, hogy megbizonyosodjak róla, igen még mindig az vagyok, szemem a majdnem halottra siklik. Jahh, hogy ezt itt!?
- Nem, nem akarom kivinni a szemetet. – rongybabaként hullik le a földre a nő, feje nagyot koppan a járólapon.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 17
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-23, 17:04


Az egyik szemöldököm önkéntelen felszalad homlokom közepére aztán már csak ingatom a fejem és forgatom a szemeimet ahogy lejátssza magával az elképzelt kis világát.
- Na ha ezt mind megbeszélted magaddal... vidd-már-ki azt a hullát.
Tagolom, erősen, bár sejtem, hogy ez nem fog így megtörténni. Meg valahogy az is kezd körvonalazódni bennem, hogy ez megint az egyik áttivornyázott éjszaka egyike amikor is mindegy mit mondok, mert Alex hulla részeg. Vagy is inkább részeg, a hulla része ugye adott. Közben meg előkaparok egy enyhén összenyomott doboz cigit a farzsebemből és ha már itt koszol a folyosón, akkor én itt helyben rágyújtok. Amit szabad Jupiternek, arra a Kisökör csakazértis rátesz egy lapáttal ugye.
Egy kicsit zavar amikor ennyire bámul, nem tudom miért, talán csak mert rosszat sejtek az átható tekintete mögött. Bár jelenleg inkább kicsit ködösnek mondanám. Igen, tuti többet ivott a kelleténél.
De a kérdésem csak megfontolja, még választ is kapok, bár lehet inkább tartotta volna meg magának. Fene a vizuális formám, abszolút el tudom képzelni a legrusnyább jelenetet is.
Enyhén ki is ráz a hideg, de annyira már nem vagyok kölyök, hogy ez a libabőrön kívül máshogy is megnyilvánuljon, azt meg ugye takarja a dzseki.
- Most aztán nagyot nőttél a szememben.
Csöpög a mondat a gúnytól. Ami azt illeti tudok én nagyon jó fiú is lenni. Csak hát eszembe kellene jutnia hogyan is kell azt csinálni. Anno... régen... naaaaagyon régen mikor még a bundás énem nem létezett, igazi minta gyereke voltam a családnak. Az embert vagy éppen leopárdot hamar megváltoztatja mások hozzáállása és viselkedése.
De tulajdonképpen tudnám én köszönteni Alexet úgy ahogy az imént előadta magát. Csak hát... nem látom az okát.
Marhára nem így képzeltem el a vámpírt aki mellé elszegődni szándékoztam mikor "becserkésztem" a sikátorban. Hogy mire számítottam? Nem tudom, talán a horrortörténetek szörnyére, Drakulára, vagy a hírekből hallott kegyetlen vérszívóra. Tényleg fogalmam sincs. Na jó, a kegyetlenség az kipipálva, mert csak végig kell rajta nézni és tudom, hogy az a rengeteg vér ami rá tapad a legkisebb lelkiismeretfurdalást sem okozza neki, sőt, egy heti zsebpénzemben is le merem fogadni, hogy még élvezte is. De akkor is, más. Nagyon más a fenébe is és valahogy úgy érzem. Váááh fogalmam sincs. Nekem nem az Uram és kész!
Most mondjuk rajtam volt a bámulás és hallgatás sora, de kirázom magam a mélázásból ahogy puffan a test a padlón.
- Szuper. Azt ugye vágod, hogy az most reggelig ott marad. A Ra alszik, a kölykök szintén, a lányok meg kimentek a városba, a takarító reggel jön úgyhogy rajtad kívül nincs aki feltörölje.
Maga a tény, hogy egy -valószínűleg ártatlan- emberről beszélünk, aki még egy utolsó nyösszenést is kipaszírozott magából mielőtt végül tényleg meghalt, nem zavar. Sosem érdekelt embertársaim sorsa, az együttérzést kissé kiírtották belőlem azt hiszem. Na ja, elég szar ha a saját szüleid úgy néznek rád, mint véres késre, pedig még annyit se mondtál, hogy miau. Arról meg aztán végképp nem tehetek, hogy bekaptam a macskát.
- Apropó Ra... nincs túl jó bőrben.
Teszem hozzá kicsit elkomolyodva, aztán szívok még egyet a cigiből és indulok, mert hát én is a lányok után készültem menni, fiatal még az éjszaka, van idő a banzájra hajnalig.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 251
Tollvonásainak száma : 228
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-24, 10:15



Oldalra billentem a fejem, és úgy fürkészem ismét egy darabig. De a gondolataim valahogy folyton szétcsúsznak és nehézkes koncentrálni, úgyhogy nem is gondolkodom, inkább csak úgy bámulok a semmibe, de azért időnként sikerül egy –egy épkézláb ötletnek eljutnia az agyamig. Időnként.
- Gondoltál már arra, hogy kivedd a részed a munkából? – Nem hiszem, hogy erről beszéltünk volna már, vagy ha igen, akkor az maximum ehhez hasonló beszélgetés lehetett. Majd holnap emlékszem rá, akkor majd átgondolom a dolgokat. Sajnos, lehetek akármilyen részeg, másnap mindig emlékszem rá, hogy mi történt, csak a jelenben nehéz kordában tartani a dolgot.
- El tudom képzelni. – Jelenik meg egy mosoly az ajakaimon, ami nagyon elégedett, de valójában annak szól, hogy jól vállon veregettem magamat, hiszen azonnal tudtam reagálni arra, amit mondott! Ügyes fiú vagyok, nagyon ügyes.
Elképzelésem nincs, hogy mire számított, mikor megkeresett a sikátorban. Ami azt illeti még meg is döbbentem egy pillanatra, hiszen nem hívtam magamhoz, úgyhogy ezért nem érkezhetett.
És azt sem tudom, hogy miért is mondtam rá igen, már a külsejéből, meg az öltözködéséből lesült, hogy csak problémáim lesznek vele, hát kellett ez nekem?
- Már hogyne lenne? Itt vagy te! Vidd el szépen a keselyűkhöz, addig én lefürdök, és felöltözöm. – Mert bár a vér öltöztet, és szégyenlős sem vagyok, vannak bizonyos testnedvek, amiket nagyon macerás kimosni a hajunkból, és nem akarom megvárni, amíg az is teljesen rám nem szárad.
Könnyedén lépek át a hullán, és indulok meg az említett fürdő felé, amikor megtorpanok, és a vállam felett rá nem nézek újra. A tekintetem komolyba vált, és úgy felelek neki.
- Tedd, amire kértelek! Utána találkozunk! – Mivel még az emberek nem igazán tudnak a létezésünkről, legalábbis nem mindegyik, vagy éppen nem akarja elhinni. Persze a vadászok, ők tudják, és el is hiszik, de az nem jelent embertömegeket, ezért úgy kell eltüntetünk a hullákat, hogy azok után ne maradjon nyom. Erre vagy a leopárdokat használom, bár ők a még élőt jobb szeretik, de inkább a dögevőket, náluk sok az éhes száj, amit etetni kell, mert elég gyorsan szaporodnak a tojásrakással. És jövedelmező üzlet számomra, a köztünk kialakult egyezség.
- A Ra-ról majd akkor beszélünk. – és még meg is látogatjuk, hogy megnézzem, milyen állapotban van. De tudom, hogy már elég öreg, és bármilyen drága orvost is fogadok mellé, nem fog tudni rajta segíteni. De akkor is meg fogom próbálni. Ha legalább a szörnyrészem lehetne…akkor életben maradna.
 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 17
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-10-24, 11:04


Ámen. Vagy valami ilyesmi, de akár az utolsó kenetet is feladhatná neki egy pap, mert látom a szemein, hogy koncentráció az hol volt hol nem volt. Úgyhogy vitatkoznom is felesleges...lenne. De egyszerűen kell, irritál. Miért nem tud úgy viselkedni ahogy rendes vámpírnak kéne? Ahogy a pincében bújkálós, sötétben osonós hideg-kiráz-tőle fajta szokott? Nem az lenne a normális? Színfalak mögül irányítani a szálakat meg szervezkedni, meg utasításokat dobálni... ilyen egy vámpír nem?
De ahogy Alexen végignézek megint csak szembesülök a ténnyel, hogy nem. Hát, végül is valaha ember volt mind, az emberek is különbözőek, akkor már a vámpír is lehet az, vagy nem? Ő itt például amolyan római féle. Mint ahogy a filmekben mutatják a gazdag római urakat anno. Nők, pia, nők, fiúk, pia stb. Vagyon, de semmi mögötte. Csak mindez átültetve a modern korba. Én meg gondolom a modern kori takarító szolgálat vagyok?!
- Kiveszem, bőven. Csak két pina közt nem látod.
Na jó, talán ez kicsit erős lett, figyelek is minden rezdülést mert ilyenért már szívtam meg rendesen. De mivel részeg, talán megúszom ezt is, mint megannyi mást. Na hát erről beszélek! Megúszhatom... másnál nincs ilyen sansz, de ő még a kölykök szarságait is sokszor elnézi.
Minden esetre kicsit akkor is moderálnom kell a hangom, mert a jó ég tudja honnan, de mintha sértettség kúszott volna a szavak közé. Esküszöm fogalmam sincs honnan!
Ahogy arról sincs fogalmam, hogy miért nem fogja fel: én NEM takarítom el azt a mocskot. Nem vagyok én holmi szobalány! Büszke hóleopárd vagyok a szentségit! Végig is mutatok magamon, hogy lássa, ki vagyok rittyentve, kifelé készülök, haverok buli fanta és hasonlók.
- Bocse főnök úr, de a csajok a tiszta kandúrokra buknak.
De ahogy felém lép megtorpanok, mert hát ugye indultam volna és magamban sosem szégyellem beismerni, hogy azért ilyenkor megugrik a vérnyomásom és nem az indulattól vagy ilyesmitől. Adrenalin - ergo, bennem van a para. Mert hát Alex az a jóképű, na jó... szexi római nagyúr aki csak ugat de nem harap, csak hát mindig ott az a "mi van ha". Főleg mikor ilyen véráztatva ér haza. Ilyenkor azért nekem is leesik, hogy hiába az ártatlan külső, azért még is csak egy szörnyeteg lakik a kék szemei mögött. Egy szörny, aki könnyedény kényszeríthet bármire és meg sem kell magát erőltetni. Csak valahogy a kontraszt a viselkedése és a lehetőségek között olyan erős, hogy erről hajlamos vagyok megfeledkezni.
Ilyenkor persze emlékeztet rá, mint ahogy most is és a komoly hangnem elég, de nem én lennék ha nem lázadnék.
- Váááh, bassza meg.
Morgok a nemlétező bajszom alatt és kicsit eltúlzottan teátrális sóhajjal, erősen szenvedő szerkezetben lerángatom magamról az imádott bőrdzsekit és felakasztom a folyosón díszelgő márványszobor fejére, aztán megragadom a csaj karját, mire nyüsszen még egyet. Ohó... tök azt hittem, hogy már hulla, légzése meg pulzusa az gyengébb mint a lepkeszárny. Egy újabb útálkozó sóhaj és a karja helyett a nyaki csigolyákra fogok rá majd megszorítom. Reccs. Na többet nem nyüszög, úgyhogy vetek még egy "úgy útállak" pillantást Alexre majd feldobom a testet a vállamra és hátsó ajtó felé indulok. Annyira utálom a keselyűket! Nem elég, hogy kaját viszel nekik, úgy néznek rád minden alkalommal mintha te is valami szaftos darab sonka lennél. Undorító népség, semmi morál, semmi fegyelem. Fujjj.

Úgyhogy elég hamar vissza is térek miután az ügyet letudtam és mivel Alex már valahol a zuhany alatt, vagy kád vízben, mittudomén, így nincs szükség a színpadi morgásra. Ezért hát meglehetősen csendesen és további panasz nélkül sikálom fel a padlót, darabolom fel a véráztatta szőnyeget és dobom a kandallóba és oldom fel alkohollal a vörös ujjlenyomatait az ajtókilincsről meg a félfáról. Tiszta rutin, pedig tényleg nem csinálom nap mint nap. De a rebellis rétegek alatt mindig is egy alapos kölyök voltam, ráadásul gyors is. Mocskosul gyorsan intéztem a dolgokat. Aztán megyek én is tisztálkodni, felkapok egy fekete pólót meg egy farmert és egy nagy sóhajjal bedörömbölök - nem, nem kopogok- Alex ajtaján.
- Hívatott Uram.
De a hangnembe annyi gúnyolódást sűrítek amennyit jelenlegi bátorságom elbír. Le merem fogadni, hogy még félig sem öltözött fel, piperkőc.

- Valami ilyesmi korú lehet a kölyök


A hozzászólást Damon Lloyd Reynolds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-10-24, 19:02-kor. (Reason for editing : Damon Lloyd Reynolds)
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 251
Tollvonásainak száma : 228
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
2018-11-06, 18:39



Néha napján, de tényleg ritkán, el szoktam gondolkozni azon, hogy ha nem lennék ilyen, amilyen, talán szófogadóbbak lennének a macskáim, és a vámpírjaim is. De az az igazság, hogy én valahol ezt imádom. Sőt már eszembe jutott az is, hogy azért engedhetnek maguknak meg sok mindent, mert erre van igényem. Legalábbis, ha a fejlődésszempontot nézzük, akkor én is csak vámpír lennék. Ízig-vérig vámpír. A probléma viszont a vérvonalamban keresendő, legalábbis az én meglátásom szerint. Hiszen ragadozó vagyok én is, mint a többi vámpír, ez eddig pipa. A vért is szeretem, no meg a vérontást, ez is pipa. Sőt még valahol az erőszakot is szeretem, hát nem csak valahol, szeretem, nagyon is. A baj ott kezdődik, hogy nálam általában kimarad a vadászat izgalma, az a rész, ahol rettegve menekülnek előled, vagy ilyesmi. Tény, hogy nem tudok táplálkozni a rettegésből, félelemből, de az is tény, hogy nem menekülnek, hanem ők maguk vetik a lábaim elé magukat önként. Lehet, hogy néha a képességem is közrejátszik, de ahogy öregedtem úgy volt egyre könnyebb a dolgom az emberekkel, és az önként felajánlkozó préda, már nem is igazán préda.
- Időnként dugd a két pina közé a farkad, és akkor talán észreveszlek. – vetem oda foghegyről, ahogy visszarángat az elmélkedésemből, egy jól irányzott célzással. Némileg sért, hogy azt gondolják, hogy nem dolgozom, csak az élvezeteknek élek, pedig ha tudnák, hogy mit meg nem kell tennem azért, hogy nekik és persze nekem is meg legyen mindenem. A jövőbeni tervekről már nem is beszélve, de persze nem tudják, hogy is tudhatnák, hiszen ilyesmibe nem avatom be őket, azt általában csak a falka vezetője ismerheti meg, ha már kiérdemelte a bizalmam. De a többiek sosem.
- Akkor majd csatlakozol hozzám a zuhanyhoz, esetleg hagyom, hogy megmosd a hátam. – Hagyom ott végül, és gyorsabb tempóra kapcsolva a föld fölé emelkedve suhanok el, hogy ne hagyjak több nyomot magam után, de ebből csupán az elsuhanó folt marad,  ha még figyel egyáltalán.
Damon viselkedése időnként hagy némi kivetnivalót maga után, de ettől függetlenül, úgy gondolom, hogy megbízható tagja a falkának. Nagy a szája, és folyton visszabeszél, ugyanakkor érezni rajta, hogy a szívét, már rég az ittenieknek adta, és ez igen is megbecsülendő a mai világban, amikor az emberek, vámpírok, vérállatok nagy része már nem tudja mi az a hűség.
A kölyök megtehette volna, hogy odébb áll, hiszen sosem parancsolok rájuk, hogy maradjanak velem, sosem kényszerítem őket. Ez is egy elég nagy különbség köztem és a többi vámpír között. Nem sokan vannak, akik nem kényszerítik a vérállatokat, hogy szolgálják főleg, ha hatalmuk van felettük.
Talán a többi alakváltóval is ezért jobb a viszonyom, a kölcsönös üzleten alapszik, amíg nekem jó, nekik is, és fordítva, vagy mi.
Ahogy meghallom az ajtón a dörömbölést, legszívesebben kiereszteném a hangomat, de csak sóhajtok egy halkat, és az erőm küldöm felé, mintegy hívást.
Egyszer az egyik leopárd úgy írta le az érzést, mintha egyszerre csiklandoznák, és szurkálnák késsel a köldöke környékén, egy láthatatlan madzag mentén, és sürgető érzést kényszerítene rá, hogy megtalálja a fonal végét.
- Hogy van a Ra? – Rose már elég régóta szolgál engem, őt is ismerem tinédzser kora óta, még japánba is magammal vittem, miután egy másik kontinensen elintéztem a tennivalóm ide tértem vissza, hogy falkát gyűjtsek és letelepedjünk. Aztán a kicsi Rose kinőtte magát, és Ra-va fejlődött. Sajnos tudom, hogy a halandók élete véges, így az övé is hamarosan véget fog érni, és azt is jó előre tudom, hogy erre nem lehet felkészülni. És hogy meg fogom szenvedni, de mint mindig, most sem fog róla tudni soha, senki!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége


Vissza az elejére Go down
 
Damon - Alex - A vég kezdete, a kezdet vége
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: