HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 13
Tollvonásainak száma : 12
JJ & DLR
2018-09-26, 10:34


Nos hölgyeim és uraim, az előzményeket fel kell festenem, különben senki sem fogja megérteni a jelenlegi helyzet kényességét. Mert hogy úgy esett a mai helyzet, hogy egyik ritka szabadnapjaimat élveztem, értendő ez úgy, hogy nem csak nap közben lógattam a lábam, de az éjszaka folyamán is kimenős vagyok.
A nap eseményeit csupán felvázolnám, tekintve, hogy jelentőségük csekély és egyetlen egy dologra, illetve személyre fektettem hangsúlyt egész álló nap. JJ alias Josephine Jennings kisasszonyra, továbbiakban Cirmosként emlegetve.
Az említett hölgy orvul elbitorolta a reggeli kávém, de mivel úriember vagyok már néhány éve, így természetesen nem tettem szemrehányást emiatt. Helyette a nap további részében, beleértve ebédet, munkát és egyebeket, megállás nélkül a közelében ólálkodtam és bár Cirmos igen csak nagy türelemmel rendelkezik, valahol elszakadt nála is a cérna késő délután.
Amikor ez megesett szépen odébb álltam, bepattantam az autóba és kiruccantam a plázába. Egy felettébb jóféle üveg vörösborral -Alex kártyájának segítségével- tértem végül vissza. Ezután bedobtam egy pokrócot a kocsi csomagtartójába, kikuncsorogtam néhány pöpec szendvicset Xaviertől és az Égiek segedelmével valahogy rávettem a mindig munkára koncentráló, hűvös Cirmost, hogy velem tartson a Forest Parkba élvezni a délutáni enyhe időt.
Na jó, valójában azt hazudtam, hogy Alex utasítására ügyféllel kell itt találkozni, valószínűleg most ezért is néz rám így ahogy kipakoltam az autóból a holmikat.
- Ha már itt vagyunk, akár megpróbálhatnád... nem is tudom, talán élvezni a helyzetet?
Tudod Alex még erőteljesen hulla, nem fog hirtelen felhívni, hogy hol a fenében vagy.

Na és persze mesterünk amúgy sem szokott ilyet csinálni. Mentsük hát a menthetőt.
- Tehát, piknik?
S hogy ez a helyzet miért kényes? Nos ha a hölgy most faképnél hagy, az egyrészt hatalmas ütés lenne az egómnak, másrészt mocskosul nagy munka lenne megpróbálni legközelebb bármilyen cselt alkalmazni, tekintve, hogy a bizalmi szintje irányomban az amúgy is nulla körüli értékről mínuszba esne. Úgyhogy most itt állok előtte koptatott farmerben, bőrdzsekiben, hónom alatt pokróc és borosüveg, kezemben kajás doboz és két boros pohár, mögöttem pedig a mesés zöld park. S mindehhez olyan kérlelő arcot vágok ami csak kitelik tőlem. A színészkedést valószínűleg Alextől lestem el, mert ha úgy viselkednék, ahogy azt a gondolataim kívánják, akkor a Cirmos kasztrálna engem, mert hát mi tagadás, dögös ez a nő.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Josephine Jennings
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Aug. 25.
Tartózkodási hely : Úton
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 11
Re: JJ & DLR
2018-09-26, 22:50




To Damon

Úristen! Megőrülök ettől a pasitól. Előbb egy fél napot eltölt azzal, hogy körülöttem sündörögve maximálisan az agyamra menjen, majd kijelenti, hogy valamilyen nagyon fontos közös ügyünk lesz együtt. Most pedig itt állunk a parkban, és se az ügy, se a közös szavak nem passzolnak egymáshoz. Milyen mocskos nagy szerencséje, hogy eltűnt két órára, így maradt lehetőségem lehiggadni. Különben most könnyen lehet, hogy nem csak egy hideg pillantást kapna tőlem, mielőtt még beleegyeznék a helyzetembe. Nem vagyok az a fajta, aki feladja, de az sem, amelyik jelenetet rendez egy park közepén, vagy akár a szélén. Főleg, mert engem az arctalan sofőrrel szemben bizony felismerhetnek azok, akik kicsit is jártasabbak a média-ügyekben. Egy hely, ami a lakhelyünkön kívül esik, mindig potenciális veszélyforrás. Ez pedig itt főleg, hiszen a fiatal anyák és gyermekeik életének egyik színtere. Ide járnak kutyát sétáltatni az örökké elfoglalt üzletemberek. Itt lézengenek a kis tinik és az egyetemisták, na meg andalognak a szerelmesek. És most itt vagyunk mi is. Nagyszerű! Pont ez hiányzott a mai napomból. Lenyelem a békát.
- Élvezni? - Na, igen. Damonnal első sorban az a baj, hogy létezik. Általában, ha csak kinyitja a száját, már pengeti az idegeim, ma pedig egyenesen a húrok közé tépett, szóval tökéletesen illik a képbe ez a rockeres kinézet. Ami totális kontrasztba kerül az én decens már-már a tökéletesség határát súroló megjelenésemmel. Ez nem egoizmus, hanem tudatos tervezés. Nagyon jól ismerem a határaimat, és attól tartok, hogy előbb-utóbb, nem én leszek az egyetlen, aki megismerkedik ezekkel.
- Reynolds. - Ez általában az ikreknél is tökéletesen beválik. Ebből tudni szokták, hogy nem a boldogság az a maradandó élmény, amit az agytekervényeimben eltárolok idősebb napjaimra, hanem valami vérfagyasztó.
- Te vagy a legborzalmasabb alak, akit eddigi életemben megismertem – kijelentésem határozott, pillantásom ellent mondást nem tűrő. Itt jöhetne az a mondat, hogy most rögvest vigyen vissza haza. Persze, akkor benyomná a férfihisztit, és itt maradnék a parkban egyedül, sofőr nélkül. Amit mondtam, az persze a szavak hétköznapi értelemben nem lenne igaz, de a mi helyzetünkre nézve tökéletes. Miért nem érti meg ez a férfi a nemet?
- Mi lesz? Leteríted valahová azt a pokrócot, vagy itt fogunk állni? - Forgatom a szememet, hogy még határozottabban érzékelje, hogy mennyire nem örömömben fogok rá időt szakítani. Olyan, akár egy hisztis kis gyerek, aki akkor is kiköveteli magának a csokit, ha egyest hozott haza az ötös helyett. Istenem! Mondd, hol hibáztam?!
Damonnal másod sorban az a baj, hogy lélegzik. Mert ha mondjuk egy tepsiben látnám viszont egyszer, könnyen lehet, hogy már a tudattól megkönnyebbülnék, nem beszélve arról, hogy nem kellene annyira szorosra húznom a páncéljaimat. És még azt hittem, hogy Alexanderrel lesz bajom, mert Belle vámpír. Erre őt akár kenyérre is lehetne kenni. A legkomolyabb egymásnak feszülésünket akkor éltem meg, mikor azt mondta, hogy Nicky vagy Damon képes lenne kielégíteni az igényeimet. Nem ám ő maga. Hanem az egyik hím. Hát ez a másik oka annak, amiért nem hagyok itt csapot-papot. Mert adok a Mesterem véleményére, és a szemébe akarom mondani, hogy nem volt igaza. Most pedig itt az ideje annak, hogy félre tegyem a duzzogást, és úgy tegyek, mint akinek minden vágya az volt, ha kihozza a lovagja piknikezni. Kilépek csinos magassarkúimból, hogy takaróra lépve magam alá szedve lábaimat letérdeljek. Olyan természetességgel nyúlok a kosárba, mintha magam pakoltam volna össze, és persze sejtem, hogy az elismerés Xaviert illeti majd, nem ezt a félnótást itt mellettem. Lepattintom a bőr szíjakat, és leemelem a két poharat kosárt tetejéről, hogy a férfi felé nyújtsam.
- Nahát, egy szupertoszkán bor? - Úgy teszek, mint aki valóban meglepődik a látványon, pedig nagyon jól ismerem a mondást: ahol a farok csóvál, az ész megáll. Ennek az italnak az ára egy kisebb üzlet fél havi bevételének felel meg. Hm. Borszaküzletet még nem vásároltam. Vajon megéri? Beiktatom a heti programomba, hogy utánajárjak. - Még a végén azt hiszem, hogy van ízlésed – jegyzem meg, pohárba szimatolva, miközben az üvegért nyúlok, hogy leolvassam a címkéjét. - Nyolc éves érlelési idő – forgatom az ujjaim között. Egy igazi presztízs ital, amit a hozzá hasonló nőfaló kanok szoktak bevásárolni, hogy villogjanak a préda előtt. Nézd, nekem ilyenem is van! Mindemellett a magas alkoholtartalom segít hamar levetkőztetni az áldozatot. Csak azt nem értem, hogy miért nem a kertbe vitt ki iszogatni? Ja, hogy onnan, könnyebben hazafutottam volna! Ravasz, azt meg kell hagyni. - Hm. Cabernet sauvignon – ízlelem meg a bort, mintha szakértő lennék. - Szinte magam előtt látom az új kisfahordót, amiben érlelődött. Mintha vaníliás-édesfűszeres kávét kortyolnék. - Elismerésem a borásznak, aki útba igazította a sorok között. Biztos, maga is tudja, hogyan kell kislányokat levenni a lábukról.
- Mi a terved, Damon? - Belenézek a seszín szemeibe.

Your JJ




Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 13
Tollvonásainak száma : 12
Re: JJ & DLR
2018-09-27, 14:03


Ölni lehetne egy ilyen tekintettel, mint amit én kapok most. De hát eddig is tudtam, hogy kétesélyes a dolog, vagy a képembe vágja a hölgy, hogy kopjak le, vagy enged ellenállhatatlan sármomnak és meggyőzőképességemnek.
Vezetéknév... ajaj. ajajajajjjj. Kicsit rá is fagy a vigyor az arcomra, nem is mozdulok míg nem folytatja a mondandóját. Fejmosást vártam, mint ahogy azt az ikreknél szokta, de helyette "csak" borzalmas alak vagyok.
- Azért annyira csak nem vagyok rossz, hát elvinne egy borzalmas alak piknikezni?
Érzékeny lelki világomon sebet ejtett... na jó csak vicceltem, az én lelki világomat és békémet kevés dolog bolygatja meg.
De már intézkedem is, pokróc a fűre kerül, kosár a szélére és hasonlók. A dzsekimet ledobva pedig féloldalt leheveredek úgy, hogy cipős lábam lelóg az anyagról. Lenne okom most felháborodásra ha belelátnék a nő fejébe az biztos, mert hát ennyire lehetetlennek nem tartom magam, sőt általában én vagyok a békefenntartó a népek közt és a varázsom még az ikreknél is hatni szokott. Sőt Will is meghúzza magát, Nicky meg nagy néha meghallgat egy-két tanácsot. Egyedül csak ennél a nőnél nem működik a dolog. Persze mostanra már megszokta a jelenlétem, főleg mivel általában Alex közelében sündörgök, de még sem úgy, mint a többiek. Egykor az ikreknek is meg kellett szokniuk, hogy Alexhez tartoznak és ezáltal valahogy hozzám is, ahogy én hozzájuk. Mondhatom igazán érdekes de kellemes kis családot hoztunk így össze. Nicky persze Nicky, ahogy Will is Will és van amin nem lehet változtatni, de valahogy mindketten vágták a helyzetet és alkalmazkodtak. Kivéve JJ, ő nem engedte magát úgy el, bár sokat változott ennek ellenére még mindig látom rajta a távolságtartást.
Látni akarom végre egyszer önfeledten nevetni.
Helyette azonban én nevetek fel hangosan és jóízűen ahogy a bort veszi szemügyre.
- Josie, fogalmam sincs milyen bort vettem, de a magas ár általában jó minőséget is takar. Ha rajtam múlik most whiskeyt iszunk, de gondoltam így délután még kicsit korai lenne.
Maradt hát a bor, de nem szégyellem bevallani, hogy abszolút analfabéta vagyok ha az italról van szó. De az üveg tetszik, olyan régimódi, patinás. Na meg gondolom az íze se lehet rossz. Minden esetre miután mindkettőnknek jutott egy-egy pohárral, még néhány percig kétkedve szagolgatom a vörös folyadékot, majd kortyolok is belőle egy keveset. Hol van itt a kávé? Meg a vanília??
Áh, a hölgyek mindig is érzékenyebbek és kifinomultabbak voltak az efféle dolgokhoz, nekem az ilyen nem megy. Finomnak finom, de ami azt illeti.
- A tervem az volt, hogy kihozlak ide, eszünk iszunk és lazítunk. Kemény egy órán át minimum nem beszélhetsz munkáról. A másik pedig, hogy farkas éhes vagyok és Xavier iszonyat jó szendvicseket csinál.
Úgyhogy már nyúlok is egyért a kosárba, kicsomagolom és egy jó nagy része el is tűnik egy harapással a számban. Sonka, sajt, majonéz, saláta, sonka és még egy kis sonka... ennek a kölyöknek legközelebb szakácskönyvet veszek és végigfőzetem vele az összes kaját belőle.
Ami viszont jelenleg tényleg leszűrhető, hogy én magam abszolút lazítok, a legkisebb feszültség sincs bennem ahogy féloldalt heverve tömöm magamba a szendvicset.
- Kóstold meg te is. Egy falat mennyország. Aztán pedig ki vele, mi nyomja kicsiny szívedet.
Ezt az utolsó sort csak úgy mellékesen odabiggyesztve.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Josephine Jennings
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Aug. 25.
Tartózkodási hely : Úton
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 11
Re: JJ & DLR
2018-09-29, 19:05




To Damon


A fejmosást későbbre halasztom, ám eszemben sincs elfeledkezni erről a nívós eseményről. Sőt mi több! Felkerül a képzeletbeli határidőnaplómba, szép nagy piros karikával, hogy biztosan észben tartsam. Ezek után kétszer is meggondolom, hogy higgyek-e a szavának.
- El – bizony, hogy elvinne, hiszen itt vagyunk. Aprót biccentek, mintegy helyeslésként a saját szavaimra, aztán egy hosszúra nyúló pillanatig még pont úgy nézek rá, mint aki mégsem nem fog maradni, de végül csak kifújom a benn tartott levegőt, és félre teszem a bosszúságomat.
- Nem lett volna könnyebb megkérdezni, hogy lenne-e kedvem? - Akkor most azt mondhatná, hogy ő megpróbálta, de így, hogy még csak nem is próbált egyenes úton járni, hogy feltételezzem róla azt, hogy nem jár mindig a kanyargóson? Nem. Damon az a fajta, aki inkább megnehezíti a dolgaim, mint könnyebbé tenné.
- De hát rajtad múlt – szalad fel a szemöldököm, szkeptikus pillantásom felett. Nehogy nekem azt mondja, hogy pisztolyt szorítottak a koponyájához, amikor a Whiskey-ért nyúlt az italboltban.
- Szóval lazítani szeretnél – bólintok lassan a szavaira, miközben a poharam tartalmát kutatom távoli tekintettel. És neki a lázításhoz egészen pontosan miért is van szüksége arra, hogy a programtervemet felborítsa? - Rendben, - véglegesítem a döntésemet, és a csuklómra lesek, majd befelé fordítom a karórámat. - Kapsz egy órát – vagy egy teljes leckét? Látványosan kikapcsolom a telefonomat, hogy érzékeltessem vele, milyen komolyan veszem azt, hogy őfelsége lazítani akar. Kipattintom a kontyba fogó csatokat, majd a hajamból kihúzva leejtem a pokróc egyik szélére, aztán átdobom hosszú éjszínű tincseimet, arra a vállamra, ahol éppen kényelmesebbnek találom.
- Úgy érted, azon kívül, hogy akaratom ellenére hoztál el ide? Csak mert jelenleg ez az egyetlen kellemetlenség, az amúgy csodálatos életemben. - Hol is tartottam? Ó, igen, emlékszem. Ott, hogy van egy-két probléma Damonnal, amiből a harmadik... Nos, a harmadik én vagyok. Belenyúlok a kosárba, hogy kivegyek egy szalvétát, majd szépen négy felé hajtom, hogy közelebb térdelve a hímhez, letöröljem a majonézt a szája sarkából, miután eltüntette a szendvicset. - Egyébként is, miből gondolod, hogy van szívem? - Mondom ezt csak úgy, mert illik a kérdéséhez. Közben visszaülök a fenekemre, ám ez alkalommal, már úgy helyezkedek, hogy Damon hasához simuljon a hátam. Megszoktam már a kis macska-egér játékokat, amiket nap-nap után űzünk egymással. Ezt a kis dinamizmust, hogy az egyik pillanatban a pokolba kívánnám, a másikban pedig... A másikban pedig végre nem velem foglalkozik, és olyankor sokkal-de-sokkal könnyebb az életem. Aztán itt vannak ezek a kis két személyes session-ök, amiknél a túlélésre hajtok. Úgy értem, hogy igyekszem nem megégetni magamat a tűzzel, de azért a világért se hagynám abba a játékot vele. Míg a kosárba nyúlok, hogy kivegyek magamnak egy szendvicset, addig a tenyerem az oldalára csúsztatom, mintha csak kapaszkodni akarnék benne, nehogy orra bukjak a másik művelet közben, de az érintésem túl könnyed ahhoz, hogy tényleg ez legyen a cél. Egyébként is, milyen macska lennék, ha elhasalnék egy szendvics miatt?
- Hány évesen kerültél Alexander mellé? - kérdezem, mielőtt még harapnék. Xavier ügyesen illeszti egymás mellé a rétegeket. A kenyérszelet könnyeden öleli körbe az összeállítást, a majonézen pedig nem siklik szét a tartalom. Miért is akar iskolába menni? Vehetnénk neki egyből egy éttermet, had kísérletezzen.


Your JJ




Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 13
Tollvonásainak száma : 12
Re: JJ & DLR
2018-09-30, 11:15


- Touché mademoiselle.
Egy borzalmas alak vagyok, hogy merészeltem elrabolni egy ilyen elfoglalt gépezetet egy kis emberibb mulatság reményében!! Ó az égiek ezért biztos megbüntetnek majd. Na tehát akkor hol is tartottunk? Ja igen, pokróc le, bor elő, szendvics betöm és óóó de isteni.
Aztán már kezdődik is a megszokott kis macska-egér játék, bár olykor magam sem tudom eldönteni melyikünk az egér. Ha Mr. Bundást kérdezném odabent, akkor valószínűleg felháborodna a feltételezésre, hogy ő egér?! De hát nem beszél, lustul és élvezi a nőstény társaságát. Ami azt illeti belső macska énem talán még nálam is nagyobb Buddha. Neki elég, hogy a "falka" körülveszi. A kölykök rosszalkodása mulattatja, az egyenrangú hímekkel nem rivalizál, a nőstények pedig legyezgetik az egoját. Néha nem tudom én vagyok e olyan, mint ő, vagy ő olyan, mint én?
- Ha megkérdezem, a válasz 99,9%-ban nem lett volna. Hiszen a kisasszony folyton elfoglalt, folyton azt lesi hogyan lehet Gazdánk hasznára, miként lehet hasznos tagja haszontalan kis társaságunknak. A maradék 0,1% pedig pusztán azért lett volna nem, mert én lettem volna a személy aki felteszi a kérdést. Ami azt illeti nálad kénytelen vagyok drasztikus módszerekhez folyamodni.
Csak ketten vagyunk a falkában hóleopárdok és JJ macskája talán leheletnyit engedékenyebb, mint a nő maga, de ennek ellenére saját dögöm a legközelebb csak akkor kerül ehhez a nőstényhez, ha épp bekapott egy golyót vagy egyéb sérülést. Pedig érdeklődik bundás énem, tagadhatatlanul. Kinek a formás idomok, kinek meg a hívogató pheromonok.
Kinek meg a Whiskey és kezdem úgy érezni, hogy még is inkább abból kellett volna egy jó üveggel. Mondjuk egy Macallan, hordós érlelés, 15 év... ó igen, na de sebaj, a bor is finom és így legalább józanak maradunk. Nem mintha a whiskeyből nem kéne vagy öt üveg a berúgáshoz, de ha elég nagy a százalék... na mindegy is.
Elégedett képpel figyelem ahogy a telefon kikapcsolásra kerül és szinte hallom a karóra minden kettyenését ahogy a másodpercek számlálódni kezdenek. 3600...3599...3598... az az egy óra gyorsabban véget fog érni, mint remélem. Tekintetem a kiengedett hajkoronára siklik és elmém hibátlan képet alkot róla hogyan terül ki az a sötét hajzuhatag egy selyempárnán, vagy akár itt a pokrócon, hogy ne menjünk túl messzire. Jaj de hosszú lesz ez az egy óra... vagy is rövid, rövid lesz!
Szabad kezem látványosan szívemhez emelem és lebiggyesztem ajkaimat.
- Szánom bánom Mrs Stahanov, hogy munkája mellől el mertem szólítani.
De az arcom a másodperc tört része alatt vált vissza szélesen vigyorgóba.
- Hát ha máshogy nem, legalább így befészkeltem magam a gondolataidba.
Gyerünk... egy mosolyt, egy őszinte mosolyt. Megkockáztatom még Alex se ennyire profi az álarc-viselésben, mint JJ.
Csücsörítek is kicsit ahogy letörli a majonézt és némileg feljebb húzom a térdem ahogy hozzám simulva letelepszik. Kb mint amikor a macskák tekergik körbe az ember lábát. Leopárdom is mozdul, közelebb somfordál és igyekszik bőrömön keresztül nekidörgölőzni a nőnek, majd nagy lustán elheveredik ismét -lelki szemeim előtt legalább is valami ilyesmi képet csatolok az egész benső metafizikai izéhez. Mivel a szendvics már eltüntetve, így míg ő magának kerít harapni valót, felszabadult kezem ujjait végigfuttatom a hátán, fel a válláig. Nekem nem szokásom a mozdulatokat, érintéseket leplezni mint a nőknek, én csak élvezem a fizikai kontaktust, ahogy a bennem lakó leop is.
- Lássuk csak, nem ömlik a vér patakokban a feltépett torkomból, letörölgeted a szám sarkát és hallom... badumm... badummm...badumm. Na meg aztán, csak az von maga köré ekkora falakat, aki megtapasztalta milyen az ha fáj odabent és még véletlenül sem akarja, hogy újra fájjon.
Igen, néha csúsznak ki bölcsességek a számon. Ilyenkor az emberek -legalább is azok akik még nem ismernek jobban- megütköznek egy pillanatra és rájönnek, hogy az a Damon akit felületesen megismertek, csupán apró töredéke annak, aki valóban vagyok. Igen, én szoktam elsimítani a helyzeteket, elviccelni a dolgokat, megvigasztalni a sírdogálókat, kioktatni az oktondi kölyköket, de ugyanúgy én vagyok az, aki hasznos tanácsokkal is szolgálhat és mindenek előtt: én vagyok aki figyel. Minden rezdülésre, mondatra, viselkedésre. Apró érintések és félbeharapott szavak nekem többet mesélnek, mint a szex és litániák.
Rajzolok egy kör JJ egyik vállára mutatóujjammal, majd visszaejtem kezem saját oldalamra.
- 15... nem, várj...17. Eh, már a fene sem tudja, ami előtte volt, már nem igazán él az emlékezetemben. Problémás suhancként szórtam rá az égi áldást hosszú évekig. Akár csak Will vagy az ikrek.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Josephine Jennings
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Aug. 25.
Tartózkodási hely : Úton
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 11
Re: JJ & DLR
2018-10-03, 00:15




To Damon


- Jelentős mértékben téves a feltételezés. Úgy 60,98 % -ban azért mondtam volna nemet, mert te hívsz. -  A kölykökre például szinte bármikor szánok időt. Akadt már alkalom, hogy lemondtam tárgyalást azért, hogy éreztessem velük, mennyire fontosak. Igaz, akadt olyan is, mikor nekik kellett megérteni azt, hogy nem lehetnek mindig elsők. Van az a helyzet, ami megkívánja, hogy előtérbe kerüljenek mások, és van olyan helyzet, ami nem. Csak meg kell találni az egyensúlyt. Csak, hát... Ami azt illeti Damon esetében szinte elképzelni sem tudok olyan helyzetet, amiben őt helyezném előtérbe. Szerintem, ha sérülten jelenne meg nálam, akkor is előadnék egy öt perces dilemmázást, mielőtt még segítenék rajta. Kivéve, ha hozzák és nincs magánál, mert akkor nem sok értelme lenne az előadásnak.
- Oh, csak nehogy a fejünkre szakadjon az ég – válaszolok, és egy ilyen helyzethez tökéletesen illedelmes reakcióként még a szemeimet is forgatom a szavaimat tetézve. Ha ennek a hímnek a legkisebb fogalma is lenne arról, hogy mit jelent valamit megbánni, biztosan nem így viselkedne, nem lenne ennyire,... ennyire... Mindegy is. Nem lehetek mindig a szavak embere... illetve leopárdja pláne nem.
- A gondolataim között szeretnél járni? Milyen megtisztelő! - játszik mit sem eláruló mosoly az ajkaimon, miközben hangomba egy leheletnyi szarkazmust rejtek. Vajon örülök vagy sem? Ezt neki el nem árulom. Hiszen borzasztó lenne egy cseppet is beismerni abból, hogy Damon közelsége nem is annyira vérlázító, mint amilyennek a szokásos hétköznapokon beállítom. Ezért is helyesebb csak addig feszíteni a húrt, ameddig édes dallamot peng.
Biztos volt abban, hogy valami ehhez hasonló reakciót szül belőle az, amit teszek, ezért sem lepődöm meg azon, hogy hirtelen ő is közelebb kerül hozzám, nem csak én hozzá. Ez már egy kockázatosabb játszma, mint kikor az ujjai közül kiemelek egy poharat, vagy elhappolom az ételt a tányérjáról, mikor másfelé figyel. De olykor komolyabb kockázatot kell vállalnunk a nagyobb haszon reményében. Mint most is, mikor hagyom ösztöneit, az enyémhez csapódni. Lusta leopárdja füle alá nyal érdes nyelvével a sajátom, mielőtt ő is letelepedne, miközben én magam is belesimulok az érintésbe. Hát ezért nem szoktam hagyni szabadon flangálni az ösztöneimet, ha a közelében vagyok. De most odaígértem neki egy órát, szóval... Csak nyugalom!
- Szóval a szívtelen lények mellé ömlő vért képzelsz – mondom csak úgy, miközben azon járatom az agyamat, hogy milyen messzire engedhetem el. Beengedhetem a gondolataim közé? Ha megteszem, mekkora esélyem lesz arra, hogy a következő alkalommal kizárjam?
- Igen, általában az emberek ezért tartanak másokat távol maguktól, de... Tévedsz – ingatom a fejemet, majd aprót mozdítok a csípőmön, alig észrevehetően, hogy aztán anélkül nyújtsam ki a lábaimat, hogy még többet kelljen mocorognom. Testközelben nem szeretnék annyira sokat ficánkolni, mintha játékos halacska lennék a folyóban. - Tévedsz, ha azt gondolod, hogy félek a fájdalomtól – pontosítok, majd kicsit átadom magamat az ízélményének. Damon mellett egyébként is könnyebben tompul le az agyam, mint bárki másnál. Persze a kölyköknél inkább az anyai ösztönök munkálnak bennem, amik több teret engednek a ravaszságnak.
- De te a hatalmas, erős hím, biztosan számos csatát nyertél már, hogy nincs szükséged falakra. - Hízelgek egy kicsit, csak hogy lássam, milyen hatással vannak rá a szavaim. Mintha nekem azért kellenének a falak, mert nem lennék elég erős. Éppen ellenkezőleg. A falak ugyanúgy a megtévesztés eszközei, mint a legtöbb kártya a tarsolyomban. De hazudok. Két lábbal kapálózok az ellen, hogy közel engedjek magamhoz bárkit is, aki hozzám hasonlóan erős lehet. A beláthatatlan következmények hátborzongatóak, még ha hívogatóak is.
- Hogyan akadt rád? - Csak úgy repkedett az éjszakában, és hopp megtalálta a rakoncátlan kis Damont? Miközben a kérdés elhagyja az ajkaimat szabaddá teszem a kezemet, hogy a pólója alá nyúlva a tenyeremet szorosan az oldalára tapasszam ott, ahol korábban kapaszkodót kerestem.



Your JJ




Vissza az elejére Go down
avatar
IV.
Damon Lloyd Reynolds
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Sep. 14.
Age : 30
Tartózkodási hely : Alexander közvetlen közelében
Hozzászólások száma : 13
Tollvonásainak száma : 12
Re: JJ & DLR
2018-10-08, 17:22


- 60,98?! Hát nincs vége a kínzásnak? Romba döntöd a lelkem hölgyem.
Persze a vigyorral a pofámon ezt nehéz elhinni, noha tényleg komolyan veszem azt a százalékot. Úgy tapasztaltam, hogy bármi ami számértéket kap JJnél azt jobb ténynek kezelni, nem holmi ugratásnak, mert ha már arra veszi a fáradságot, hogy kiszámolja, akkor bizony tényleg komolyan gondolja. Persze a tény, hogy ennek ellenére még is itt ücsörög most velem idillien egy parkban, elég rendesen dob az amúgy sem alacsony mércéjű egómon. Így hát az ég még inkább leesni látszik, főleg mert levonom a magam következtetéseit mindig mások viselkedéséből. JJ folyton kerül(ne), ami persze piszkálja a fantáziám: vajon miért? Hisz nem tettem soha semmi ellenségeset, nem ártottam neki, nem ütöttem az orrom a személyes dolgaiba, persze az igaz, hogy folyton figyelek és lesem az alkalmat, hogy az útjában legyek. Ez mondjuk elég idegesítő lehet, már mások is mondták. Sze lá ví vagy mi, ha ezt se tenném, akkor túl tökéletes lennék. Oh, mintha zuhant volna egyet az a felhő ott fent...
- Nos néhány gondolat igazán érdekelne, de csak is a számomra érdekes személyiségeknél. Azonban még mindig jobb szeretem, ha inkább önként osztják meg velem ezeket az eszmefuttatásokat. De ha bájos hölgyek vágyálmainak tárgya vagyok, azt cseppet sem bánom.
Igen, az a bárányfelhő egyértelműen zuhanásba kezdett, meg még három másik is a vigyoromat követően. Az egoizmust egyértelműen Alex mellett fejlesztettem ki, az már biztos - legalább is jól tettetem a dolgot-, régen az se érdekelt, hogy tetszem-e a nőknek vagy sem.  De most még ingerel az a kis szarkazmus is a hangjában. JJ még nem tartozik a kis "családhoz". Legalább is nem úgy ahogy mindenki más, de ez csupán rajta múlik. Olyan, mintha Alex felvett volna egy házvezetőnőt aki egy személyben dada a kölyköknek, tanítónő Willnek, tanácsadó Nickynek, titkárnő neki és ... hmm, és nem tudom mi nekem. Ezen néhány pillanatra elmélázok magamban, kissé kizárva a külvilágot, még a tényt is, hogy olyan kellemesen simul most mellém. Leopárdomnak adom át a terepet két röpke percre anélkül, hogy egy kis energiahullámon kívül bármi egyéb változást okozna, majd a kérdésre - ami inkább kijelentés- már vissza is rázódom a jelenbe, bár válaszom némileg komolyabb, mint az eddigi hangulat.
- A szívtelen lényekhez igen, mert a fizikai fájdalmat sokkal elviselhetőbbnek tartom, mint a... de te nem vagy szívtelen Mrs Stahanov, csak valamiért előszeretettel kínzol, bár nem a szó szoros értelmében véve.
De már ott a vigyor, ugratni próbálom megint, kicsit elharapva ezzel a mondat végét amit egyértelműen máshogy akartam befejezni, de másképp döntöttem végül. Vannak olyan témák amik számomra is kellemetlenek, hát még neki, így csak puhatolózom. De tévednék? Hogy én?!
Feljebb szalad kicsit a szemöldököm, főleg mert nem fejezi be igazán a mondandóját. Tehát nem a fájdalomtól fél, azt azonban nem magyarázta meg, hogy akkor mitől is. Rákérdezzek? Nem, az nem én lennék, előbb utóbb úgy is kiderítem, de persze csak akkor, ha a hölgy maga mondja el. Tereljük hát rám a szót, nem gond, beszélek én szívesen, valahogy a fajtabelieknek könnyebben is, mint Alexnek. Talán ezért fürkészi mesterem az arcom mindig olyan kérdőn.
- Ó igen, nekem hatalmas hímnek jó sok pofont kellett kapnom ahhoz, hogy rájöjjek semmi értelme a falaknak.
Talán nem ezt a választ várta és hát nem is vagyok rest kicsit jobban megmagyarázni még ha nem is kérdezte részleteiben.
- Viszonylag gyorsan rádöbbentem, hogy egyedül nagyon szűkek a korlátaim és nagyon sok cápa úszkál ebben a kacsaúsztatóban ahhoz, hogy minddel elbírjak egy szál magamban. Ebből is következik, hogy sokkal inkább én akadtam Alexre, mint ő rám.
Hmmmm ggrrr.. Már a torkomban van a dorombolás ahogy a puha meleg kéz a bőrömre simul, de lenyelem, még időben lenyelem, sőt egy pillanatig meg se moccanok, nehogy elriasszam. Helyette egy kis cselt alkalmazok és még feljebb húzom a lábaim, hogy a combjaim megtámasszák miközben ujjam ismét cirógató körökre indul JJ karján.
Egy kis nosztalgia, de jó is az, legalább is egy része.
- Kiszimatoltam, levadásztam és... jól kicseszett velem. Suttyóként nem igazán tudtam egy nagyvárosban hová is kellene tartoznom, kikkel lehet haverkodni és kik azok akik jól elvernek. Miután bezsebeltem a sokadik páholást, felkanalaztam a büszkeségem, bár azt hiszem sokkal inkább a makacsságom és egyenesen követeltem, hogy hozzá tartozzak. Halvány fogalmam sem volt, hogy ez pontosan mit is jelent egy Belle esetében, ha érted mire célzok.
Nos így kimondva lehet egy kicsit zavarba kellene jönnöm, hogy pont egy nőnek mondom mindezt, de valahogy távol már tőlem a szende zavargás. Ez is én vagyok, egy részem mindig is Alexhez fog tartozni egy másik részem a Rajomé, a többi részemen meg hajrá hölgyek, tessék csak igazságosan osztozkodni.
Most mondhatnám, hogy JJ jön, meséljen ő is valamit, ha már én megtettem, de nem vagyok ilyen. Ha kérdezni akar, kérdezzen még bátran, érezhetően nem zavar ha inkább engem beszéltet, minthogy neki kelljen. Lesz ez még így sem, ahogy azt Alex is mondta. Eljön még az az idő amikor nem a munkamániája vagy a ridegsége megy majd az agyamra, hanem találunk valami mást, ami miatt szekálhatjuk egymást. Már előre várom.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: JJ & DLR


Vissza az elejére Go down
 
JJ & DLR
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Forest Park-
Ugrás: