HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Az Angyalka és a Kandúr

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Az Angyalka és a Kandúr
2018-09-19, 21:40




Nem tudom, hogy még is mi a rákért erőltetem magamat. Elvégre elígérkezett egy vámpírhoz azzal a sok agyával, nem is egyhez hanem kapásból kettőhöz. Mert egynek a vérét adja a másiknak meg az idejét. Itt dolgozik egy vámpír klubbjában. Vagy mi a szar ez a hely. Ahogyan hallottam Alexander kurvákban utazik. Talán ezért vagyok itt... mert ezt tudom, és bár nem vagyunk együtt attól még nem akarom, hogy kurválkodjon. Franc se tudja, hogy mi itt a munka köre, de amint megtudtam, hogy hol dolgozik elérkezettnek láttam az időt, hogy ismét felkeressem. Arról nem is beszélve, hogy kölyök még benn a macska. Kurvára falkára lenne szüksége, de a rohadt makacssága miatt ezt nem hajlandó elfogadni. Én meg nem akarom megvárni, hogy rájöjjön, hogy szüksége van ránk, mert ha eljutunk idáig akkor az azért lesz mert már bajban van.
Elnyomom a cigaretta csikket és mélyen elzárom egyenlőre magamban a macskát, hogy ne zavarja az övét. Nem akarom neki előcsalogatni a szörnyét, igazából csak rá akarom venni, hogy hagyja ott ezt az állást és csatlakozzon a falkához. Mert mi meg tudjuk tanítani rá, hogyan kontrollálja magát. Nem is értem, hogy Alexander, hogyan vállalhatta ezt be. Munkát adni egy fiatal és instabil alakváltónak... Röhej.
Elindulok befelé, nem olyan nehéz férfiként ide bejutni, az annál inkább, hogy Pandorát megtaláljam. Ugyanis amikor oda jutok, hogy közöljem egy pultossal, hogy őt keresem enyhén szólva megrökönyödik. Tudom, nem keltek túl bizalomgerjesztő látványt, na de azért annyira talán csak nem ijesztő a pofám, hogy ne higgyék el, hogy nem verekedni jövök. Végül sóhajtok és közlöm, tekintve, hogy a pultos is alakváltó, hogy az alfája vagyok és beszélnem kell vele. Ez meghatja, szóval elnavigál szóban, hogy hova is kell mennem hol találom.
És már ott is állok az ajtaja előtt. Mennyire lenne fenyegető, ha berúgnám az ajtót? Régi kapcsolatunk okán? Na ha most akkor lennénk nem csinálnék ebből problémát. Most azonban nem ezzel kéne nyitni. Nem vagyok jó diplomata, de még én is látom, hogy ma nem lehetek erőszakos... elképzeléseim szerint. Aztán lehet még is berúgom azt az ajtót. Kifelé.... faszom se tudja.
Helyette előre engedem egy kicsit a macskámat, éppen csak egy pillanatra simítva meg az övét, hogy ne érje teljesen váratlanul az érkezésem és már vissza is húzódom mielőtt túl sok lenne. Egy macska aki vágyik a fajtársra, de nem kapja meg, mert az ember nem hajlandó a többiekhez engedni, több, mint instabil. Csak ő ezt nem tudja, ahogyan a vámpír sem akinek a vérét adja. Vagy ha már itt tartunk Alexander sem, ami kicsit meglepő mert ő kedveli a friss husikat.
Jó fej vagyok, kopogok. Annyira nem , hogy megvárjam míg beenged, lenyomom a kilincset és gondosan bezárom magam mögött az ajtót, ahogyan belépek. De szemeimet nem veszem le a jól ismert alakról. Elég egyetlen pillantás, hogy eszembe jusson milyen meztelenül és lehet ezt látni is az arcomon.
- Helló Angyalka.- Dörmögöm végig futtatva rajta a pillantásomat. Jól esne belé mártózni, megízlelni, kipróbálni, hogy még mindig olyan finom e mint amilyen volt.
- Azt hiszem beszélnünk kéne egy két dologról...- Bár nem úgy hangzik még sem tűrök ellenvetést. Nem igazán érdekel, hogy ő mit gondol a témában, el kell mondanom neki a tényeket, amire múltkor a nagy sokk hatására nem volt lehetőségem.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-09-19, 22:13


Az az igazság, hogy egyre többször jövök rá arra, hogy nagyon nem gondoltam végig Caius exének ajánlatát. Nem kellett volna hajtanom ezt az alakváltó dolgot, mert nyakig ülök a slamasztikában, az egyetlen kiutam, mentsváram ez a klub. Alex klubja, aki ugyan szintén vámpír, mégsem érzem azt a fajta félelmet tőle, mint amit érzek Lazarus közelében. Talán mert nincs meg felettem az a fajta hatalma. Nem érzem úgy, mintha képes lenne szólítani bennem valamit, valamit amit nem értek, amit nem tudok irányítani. Itt egyszerűen csinálhatok valamit és békére is lelek. A lakásomon pedig nem is tudom megmondani mióta nem jártam. Félek, hogy Dylan felbukkan és nem tudok már neki tovább hazudni. Félek, hogy történik ott valami és bajba keverem a szomszédaimat. Nem tudom mi lenne a jó megoldás, de a helyzetet jelenleg tudom kezelni. Így és most.
A feladatkör jó, tetszik és élvezem. Ezek a lányok táncolnak, de nem kurvák. És varázslatos dolgokra képesek, amikor feltettem Alexnek a kérdést, hogy vajon én is ilyen hajlékony lettem-e, csak elmosolyodott. Kipróbáltam. És valóban. Meglepő. Ijesztő, de lenyűgöző. Pedig nem változtam semmit. Ugyanaz az arc néz rám a tükörből, mint pár hónapja. Egy egyszerű emberé. Annyira megtévesztő ez a világ..
Felsóhajtok a papírok fölött. Nem, nem a hely papírjai most nem dolgozom igazából, csak itt vagyok. Mert jobb itt, mint a Cirkuszban. Lazarus nem jön ide, soha nem is jelezte, hogy ide akarna jönni. Az asztalon ülve az ügyvéd levelét olvasom. A válásom már úgy tűnt ezer éve volt, mégis most rendeződnek az anyagiak. A kérdés, hogy akarok-e bármilyen részesedést a volt férjem cégéből. Jövedelemnek nem lenne rossz, de hogy járhatnék én át innen New Yorkba ha van valami. Itt biztonságban vagyok, nem tudok bajt csinálni. Már kezdem megszokni a sok alakváltó energiáját is. Mindét aki ide tartozik. Ismerős a szaguk, vagy ha lehet így mondani, az ízük. Kivéve egyet amit most érzek meg. Nem én kapom fel a fejem, hanem a macskám, nem én reagálok különösen, hanem ő. Valaki van az ajtó előtt. A kopogás pedig az iroda csendjébe hatol, nekem hangosan. Meg sem szólalhatok, mert már érkezik is. Caius. Döbbenten pislogok csupán, mert másképp nem tudok. Kevés híján kiejtem a kezemből a papírokat is. Mert olyan rég nem láttam. És még mindig annyira..annyira nagyon, lenyűgözően vonzó. És az a tekintet..félre kell néznem, hogy ne piruljak bele. Ha a szemmel vetkőztetés létező képesség lenne, pőrén állnék vele most szemközt.
- Jó régen nem hallottam már ezt a nevet... - józanodom ki valamelyest. Hm, régen. Vagyis mióta dobott engem, ami ugyebár megtörtént. - Szia Cai. - teszem le végül a papírokat, kezeimet lazán ölembe ejtve várakozón nézek rá, bár jobb szeretnék hozzásimulni és az ő karjában keresni menedéket. Az ötlet pedig a macskámnak is tetszhet, mert mocorog bennem. Hőn imádkozom, nehogy dorombolni kezdjek csak azért mert idejött. Felvonom a szemöldököm, koncentráljunk az ittlétére.
- Miről szeretnél velem beszélni? - biccentem oldalra a fejem de nem kerülte el a fülem, hogy bezárta az ajtót. Viszont udvariatlan nem lehetek. Lecsúszom az asztalról és gáláns mozdulattal intek felé. - Foglalj helyet. Esetleg valamit inni? - nézek rá kíváncsian. Valójában tényleg érdekel, hogy miért jött. Én cseppet sem meglepő módon, de colát iszom. Az alkohol meg én sosem voltunk jó barátok, eztán sem tervezek ezen változtatni. - Nem mondták, hogy előbb meg kell várni a behívást? - ülök le a székembe - Csinálhattam volna éppen nagyon valamit. - nem mintha csinálnék egyébként bármi olyasmit, de akár. Úgy jött be ide is, mint tette mindig a lakásomra. Csak így. Egyszerűen. Ezt a tulajdonságát egyébként mindig is imádtam.. - Ne haragudj. Kicsit el vagyok fáradva. - mert elfáradok ebbe az életbe, abba, hogy Lazarus elől keresem a kiutakat, abba, hogy magányos vagyok. Az ő hiányába. Mindenbe.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-09-26, 18:59




Azóta nem láttuk egymást, hogy kijöttem a börtönből és az a viszontlátás sem volt annyira fényes. Nem tudom, hogy most miként fog viszonyulni hozzám. Akkor nem örült nekem, amiben közre játszhatott az is, hogy egy kicsit kiakadtam azon, hogy egy vámpír Pommeja lett, meg, hogy vérmacska. Azért eléggé nagy pofán baszás volt, mert ettől akartam pont megvédeni. Berágott amiért berágtam. és most itt vagyok, mert nem jött be amit elterveztem, de miattam az ami. Amúgy sosem keveredett volna ebbe a világba. Úgyhogy az a minimum, hogy segítek neki, hogy megvédem. És már csak pozíciómból adódóan is.
Macskám éppen csak egy pillanatra érinti meg az övét, de még is érzem, hogy jönne az enyémhez, pedig nem hívtuk. Csak éppen ki van éhezve a társaságra. Csoda, hogy még nem tört csak úgy elő belőle.
Elvigyorodom, ahogyan félre néz, szinte már pirul, de valahogy elnyomom az elégedett fejet. És próbálok a feladatra koncentrálni, nem arra, hogy szemmel vetkőztessem, mert még véletlenül megteszem ténylegesen is.
- Van egy két dolog. Így, hogy puma lettél már nem annyira egyszerű az élet, mint előtte.- Mondom el a nyilvánvalót.- Úgy alakult, hogy enyém a helyi puma falka. - Ezzel nem feltétlenül lehet tisztában mert nem így jöttem ki a börtönből. És most még is ott tartunk, hogy én vezetem a falkát. Lett pár kötelezettség ami eddig nem volt a listámon.- Nem kösz. - Válaszolom az ital ajánlatra és közelebb lépek.
A következő szavaira csak egy fanyar mosoly a válaszom. Nem sűrűn szoktak emberek engem kioktatni, a nagy többség már a megjelenésemre össze szarja magát, a pumák általában tudják hol a helyük, a vámpírokat meg kerülöm. Csak ő nem tudja megállni, hogy lépten-nyomon okítani próbáljon. Az én kis Angyalkám talán még mindig nem adta fel, hogy normális embert faragjon belőlem... Pech, hogy régen se jött igazán össze, azóta meg csak még nagyobb tök van a fejem helyén. Felvont szemöldökkel fonom keresztbe magam előtt a karjaimat.
- Valamit? Mint például? Miféle valamit?- Vissza tartom a kaján vigyort mert képtelen lenne kimondani, hogy akár dughatott is volna. Nem hívom fel a figyelmét arra, hogy annak nem csak a hangjait , de a szagát is éreztem volna belépés előtt. Bár semmi közöm hozzá lehet, hogy nem lett volna olyan békés a bejövetel.
Bocsánatot kér... nem is ő lenne. Annak idején nagyon sokszor elmagyaráztam neki, hogy kurvára nem tartozik senkinek bocsánat kéréssel. Ez egy kibaszott rossz szokás és jó lenne ha elfelejtené. Miért kéne minden szarért bocsánatot kérni? Egy rossz hangsúlyért vagy nem jól válogatott szavakért? Hülye elbaszott XXI. századi női szokás. Faszság. Ha valakinek nem tetszik a stílus hát így járt. Persze akkor még nem volt puma, szóval most már kicsit komplikáltabb a helyzet, hogy vámpírokkal vette körbe magát.
- Gondolom. Erről is akartam veled beszélni.- Hogy nem kéne egy nyűves vámpírnak dolgozni aztán egy másiknak meg a  vérét adni.- Puma vagy most már és ráadásul rohadt friss hús. Vannak dolgok amit egyetlen vérszopó sem tud megtanítani neked, csak a falka. Szóval el kéne gondolkoznod azon, hogy elgyere velem oda.- Ez volt a legfinomabb, ahogyan meg tudtam ezt fogalmazni. Ennél csak durvább variációk vannak a fejembe. De tisztában vagyok vele ha totál felcseszem az agyát nem fog velem jönni. Megtehetném, hogy a vállamra kapom és elviszem magammal, de az nem teljesen lenne a stílusom. És a lényeg, hogy akarjon közénk tartozni. A macskája akar az biztos, nem kell neki ezt tudni vagy érezni, egyszerűen így van. És ha most hagynám, hogy az enyém kedvére ostromolja a fiatalabbat akkor ez neki is nyilván valóvá válna, de az maximum később ha már minden kötél szakad. Nem akarom, hogy átváltozzon és kényszeríteni sem akarom a macskát, hogy bent maradjon. Szóval próbálkozzunk azzal ami nekem sosem volt az erősségem: a szavakkal.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-10-02, 21:19


Nehéz őt látnom, nehéz volt akkor is amikor megjelent Amynél a Cirkuszban. Mindig nehéz, mert kapaszkodnom kell a tudatba, hogy köztünk vége van. És nem én tettem pontot a végére, hanem ő mondta ki. Mégsem gondoltam ezt elég ésszerűen végig amikor Roxy rábeszélt erre az egészre. Mármint akartam az életet vele, hittem, hogy ez jó megoldás, sőt az egyetlen megoldás, mert másképp mindig lett volna közöttünk egy fal. Egy akadály, amit én a halandóságom miatt nem tudtam átlépni, ő pedig volt aki volt. De ilyen helyzetben, amikor nem tesz semmit csak besétál az irodába de az illata ami annyira ismerős, amit annyira szeretek, most sokkal valóságosabb. Kézzelfoghatóbb. Mint a Cirkuszban. És sajnos nem csak ő az, aki kettőnk közül tud dorombolni. Hiányzik az illata, meghempergőznék benne, hogy utána is érezzem magamon. De nem ezért vagyunk most itt.
- Az egy enyhe kifejezés volt, hogy nem olyan egyszerű... - csóválom meg a fejem, ki kellene vernem őt belőle mert ez így egészségtelen, ráadásul elég fájó tud lenni. - Tessék? - ezen azért meglepődöm. Vezető lett? Vagy eddig is az volt? És ez most mit jelent pontosan? - Nem is tudom, gratuláljak-e vagy mit kell ilyenkor mondani.. - egyébként tényleg nem tudom, azt sem tudom mik a szokásaik, vagy hogyan kellene viselkednie egy pumának. Láttam őket számtalanszor, de mivel egyszerű ember voltam, semmi "furát" nem tettek. Senki, soha. - Ezért jöttél? - biccentem oldalra a fejem, de vizslatom és ez nem jó. Nem akarom ennyire intenzíven nézni, főleg mert kitűnően olvas belőlem. Az ital mindenesetre nem jön be, én pedig eddig sem ittam, nem most fogom elkezdeni sem. Néha úgy érzem, hogy én vagyok eleve fura. Sosem értettem, hogy egy ilyen pasas mint ő, mégis miért van velem. Mit lát bennem. Ha olyan lennék, mint Roxy, talán érteném. De így nem. És na tessék csak megjelenik és besétál, meg sem várva, hogy behívjam. És kitűnően rájátszik arra, amit én nem szoktam fennhangon hirdetni. - Lehetett volna itt valaki más is. És pontosan tudod, hogy hogy értem. - maradok a saját verziómnál, de igazából lehet azt a találkozást inkább nem képzelném el. Nem hinném, hogy jelenetet rendezne, csak..egyszerűen nem. Nem mintha bárkihez is nyúltam volna az elmúlt időszakban..
Érdeklődve nézek rá, majdnem megrezzenek amikor közelebb sétál. Nem látok semmi olyat, az arcán ami miatt aggódnom kellene, hogy leesik a bugyim, de mégis. Kicsit visszább azzal a közelséggel, nem vagyok rá felkészülve. Még nem. Talán úgy 100 év múlva képes leszek fejjel is gondolkodni a közelében. Talán..
- Ez most meghívás voltaképpen? - vonom össze a szemöldököm. A szöszi nem a szavak embere, sosem volt az így rettentően becsülöm jelenleg, hogy próbálkozik rendes mederben terelgetni ezt az egészet. A falka. Az ő falkája. Istenem mit szólnának ha beállítana velem, hogy ez történt ? Olyan sokan ismernek közülük. - Nem hiszem Cai, hogy ez túlságosan jó ötlet. - mert valójában félek eléjük állni, félek vele menni, félek, hogy nem fog ez az egész falkásdi nekem működni. Na és mit mondanék Lazarusnak? Róla nem tud a szöszi. Honnan is tudna. Mélyet sóhajtok, még mindig az illatában fürdöm ami istentelenül tetszik, sőt, szét tudnám válogatni egyesével, hogy cigiszagúak-e az ujjai, frissen van-e mosva a pólója, mit fújt magára reggel. Mindent. - Vagy mit kellene megtanulnom? - ebben azért már van egy fokú kíváncsiság is, még ha ezzel világosan ki is tűnik, hogy fogalmam sincs róla. - Nem mehetek csak úgy el. Nem tehetem. - nem csak Alex miatt, főként a másik vámpír az oka, na meg a saját hülyeségem persze. - Ne gyere közelebb Cai, nagyon..intenzív vagy. - nem tudom neki körbeírni, nem tudom azt sem, hogy jelenleg hogy nézne ki ha megkérném, hogy ugyan hagyja már rajtam az illatát, meg én rajta az enyémet. Ez meg milyen hülye gondolat?
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-10-02, 23:18




Nem mondhatom, hogy örülök annak ami lett belőle. Elvégre annak idején emiatt szakítottam vele, mert felhozta, hogy közöttünk áll, hogy ő nem olyan, mint én és mi lenne ha... gondoltam elejét veszem a dolognak azzal, hogy mielőtt börtönbe megyek szakítok vele. Elvégre megérdemelt volna egy vámpír és vérállat mentes, normális életet. Nekem meg úgy is mindegy. De kurvára nem jött be, mert ember tervez, Angyalka meg keresztbe húzza egyetlen ostoba döntéssel. Hogy aztán meg almozza egymás után a fos ötleteket és végre is hajtsa őket. De ezt most nem dörgölhetem az orra alá, elvégre nem ezért vagyok itt,amúgy sincsen jogom szemrehányást tenni, tőlem sem volt túl fasza ötlet kidobni, amikor nem tudtam utána vigyázni rá...
Egyetértő megnyilvánulása egy halvány mosoly árnyékát veti az arcomra, pont olyan gyorsan tűnik el, mint amilyen gyorsan jött.
- Leginkább semmit, sok szar ömlött a nyakamba.- mormogom, mert én vagyok azaz ember aki nem igazán tört ilyen babérokra. Marha jól elvoltam a jobb kéz szerepében. De úgy tűnik, hogy az előző alfa még egy jó darabig sitten lesz úgyhogy lépni kellett. Lemondott, mondjuk így, jóváhagyását adta a dologra. Nekem amikor négy szem között beszéltünk egymással és ennyi elég volt. A többiek döntését meg elfogadom, ez van, van egy falkám. Mindenkinek ami jár azzal él. Én most ezzel. Ahogyan Pandora azzal, hogy macska lett belőle. Még ha így nehezebb is az élet ez jutott, ráadásul ő akarta.
- Nem.- Válaszolom őszintén, hiszen valójában nem azért vagyok itt, hogy az én fejlődésemet újságoljam hanem miatta. Tudhatná, hogy túl magas labdát ad azzal a mondattal. Hogy nem fogom annyiban hagyni és lecsapom. Mosolyom szélesedik a válaszát hallva és látom, ahogyan a zavar pírt csal az arcára.
- Angyalka... eléggé jó a szaglásom ahhoz, hogy tudjam, hogy van-e bent nálad valaki vagy nem. Főleg, hogy csinálsz-e valamit vele vagy sem.- Vigyorom ugyan olyan széles marad, mint volt. És most már tudhatja, hogy nem mondok hülyeséget. Lehet, hogy régen nem hitte el amikor felhívtam egy-két ilyen dologra a figyelmét, de most már a saját bőrén tapasztalhatja, hogy bizony van benne igazság.
Nem ülök le, csupán közelebb sétálok hozzá, hogy jövetelem célját elpofázzam neki. Persze visszafogottan nem úgy, ahogyan szívem szerint tenném.
- Akár veheted annak is.- Vonom meg a vállaimat, elsőnek kedvesen próbálkozom, aztán ha ki hoz a sodromból bizonyára nem leszek már kedves. De semmiképpen sem akarom erőszakkal magammal cipelni, lehet, hogy nem is menne mert megállítanának a vámpír talpnyalói, és mivel többen vannak, mint én és Pandi sem működne együtt, nem lenne könnyű elszökni. Veszek egy mély levegőt mielőtt válaszolnék, mert nem akarom leugatni az arcát a helyéről kapásból.
- Oké, akkor ezt most fejtsd ki.- Nézek rá mereven, és pontosan tudom, hogy mit érezhet fiatal macskaként a közelemben. Furcsa érzés lehet egy fajtárssal, főleg, hogy nem sűrűn volt lehetősége találkozni egyel. A macskája nyilván szívesebben lenne a közelemben, csak éppen az embernek vannak gátlásai.
- Biztosan érzed, hogy elég sok mindent. Például együtt működést a benned élő macskával, hogy ne válts alakot minden erősebb ingerre, hogy miként tedd meg tudatosan, a macskádnak meg kell tanulnia együtt lenni és kommunikálni a többiekkel, vadászni. Van néhány dolog amire szükséged van és a macskának is.-Adok neki egy kicsit bővebb magyarázatot, hogy nagyjából fogalma legyen arról, hogy mik is a hiányosságai. De ezeket ő is érezheti és tudhatja, csak könnyebb ha nem foglalkozik vele és úgy tesz, mintha normális élete lenne, amikor nincs a közelében egy vámpír, pedig az élete kurvára nem normális és soha nem is lesz már az. Mereven nézem az arcát összeráncolt szemöldökkel figyelem a vonásait, ökleim egy pillanatra össze szorulnak. Nem teheti... elkéstem, mert már sakkban tartják. Ezt nem akartam, ettől akartam megóvni és most a kurva életbe még is megtörtént.
Közelebb lépek, de megállít én meg szavak nélkül ugyan, de megtorpanok. Intenzív, na igen... ha tudná, hogy a macskámat mélyen magamba szorítom , hogy ne hívja az övét. Intenzív... Meg tudnám neki mutatni, hogy mi az , hogy intenzív. Csak meredek rá azon tűnődve, hogy mi lenne okosabb. Maradni egy helyben és csak járatni a pofám vagy megmutatni a macskájának mire is lenne szüksége. A faszomat, nem vagyok jó a pofázásban. Határozottan felé lépek.
- Nyugi Angyalka...- Hangom elmélyül, ahogyan még közelebb lépve hagyom, hogy macskám kicsit megközelítse az övét, energiám magamba zárva éppen csak annyit engedek szabadjára amit szerintem még kezelni képes.- Vannak dolgok amiket most már csak egy falka adhat meg neked, vagy egy másik macska.- Meg akarom érinteni, nyomok hagyni a bőrén, magamévá tenni, megjelölni. Illata az orromba szivárog, közelebbről is megszagolnám, most, hogy már macska, hogy ott van benne a föld fűszeres aromája.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-10-03, 00:55


Nem tudom mit tesz rá az, hogy falkavezér lett. Nem is tudom náluk van-e ilyen királyos titulus, mint amit múltkor hallottam a kobrákról. Egyáltalán nekem most hogyan kellene hozzáállnom? Néha kifejezetten dühítő, hogy semmit se tudok semmiről, mindig csak apró információcskákat kapok. Nem mintha zaklattam volna telefonon, hogy meséljen, hogy beszéljen. Igazság szerint a hangját sem akartam hallani, mert a beszélgetéshez két ember kell én pedig nem tudtam volna mit mondani neki. Nem akartam a veszekedést, a meddő vitát ezen az egészen. És most sem tudom, hogy túllépett-e már a tényen, hogy mi lettem. Valószínűleg nem, vagy talán mostanra, ha már itt van. De egyáltalán honnan tudta hová kell jönnie?
- Jó vezetőjük leszel Cai, mindig is irányító alkat voltál. - elmosolyodom, melyből érződik némi szomorúság is, de attól még igaz. Szereti a kezében tartani a dolgokat, nem vár el olyat mástól amit ő maga ne tenne meg. Istenem, hát börtönbe ment egy évre, nem kezdte magát kimosni belőle, nem hárította át másra, aki alatta áll. Nem, ő ment be. Akármiért is kapta a kinevezést, én egyetértek vele. Bár a nemleges válasz azért elgondolkodtat. Ha nem tájékoztatásért, akkor mégis miért jött ide? - Ne kérdezzem honnan tudtad meg, hogy hol dolgozom ugye? Gondolom minden pumáról tudod mit csinál. - ezt meg amolyan ténymegállapításnak szánom csupán, lehet, hogy nem is igaz. Lehet ismeri Alexet vagy, vagy, vagy és tengernyi a vagy. Mosolyát látva ismét uralni kezd valami nosztalgikus különösség. Sokszor, nagyon sokszor láttam mosolyogni, már kölyökként is. Mondhatom, hogy végigkísértem ahogy a mosoly tulajdonosa srácból férfi lett.
- Ó..! - kicsit elkerekedik a szemem, de mintha régen is mondott volna valamit amikor épp a fejéhez vágtam, hogy ezt és ezt is csinálhattam volna éppen. - Szóval ezt én is tudhatnám éppen? - ez mondjuk felcsigázza némileg a kíváncsiságomat, elkerültethet esetleges kínos perceket másokkal és felruházhat bizonyos tudással. Az pedig ennél fogva lényegtelen, hogy semmilyen vadidegent nem cipelnék be ide némi szex reményében. Tehát pontosan tudta, hogy bent vagyok és azt is, hogy teljesen egyedül. Ettől mondjuk még meg kellett volna várnia míg behívom, mert hát mégis csak az ÉN irodámról beszélünk.
- Hova kellene menni? - mert azért azt én is tudom, hogy a falkával együtt igazán én nem voltam soha. Azt sem tudom mit csinálnak, hogy csinálják. A törzshelyüket ismerem. Oda akarna elmenni? De mégis miért? Ah megzavar az egész. Ő is. A lénye, az illata, az, hogy egyáltalán itt van. Minden. Köhintek, hogy leplezzek némi fokú zavart.
- Ismernek, tudják mi volt közöttünk. Most odaviszel, mint pumát. Ez teljesen abszurd. - megrázom a fejem, az önérzetem valószínűleg nem keveredne ki jól azoknak a tekinteteknek a kereszttüzéből. Logan talán még bele is fűzné, hogy biztos így szerettem volna visszakapni. Nos valóban hasonló elv hozatta meg velem a döntést, de azóta sok hónap eltelt. Került némi időbe, hogy magammal is megértessem azt, hogy az exe vagyok pláne amikor be akartam menni hozzá, de nem fogadott. Roxy pedig azt mondta, hogy a többiek soha nem fogadnának el, pont azért, mert megkerültem Cait. Így nem, egyáltalán nem áll szándékomban besétálni közéjük. És mindegy mennyire hangzik jól és ésszerűen amit mond. Együttműködni a macskával. Igen, ez klassz lenne. Nem úgy közlekedni mint valami leprás, aki fél, hogy meglátják. De Lazarus sem hagyná, hogy csak úgy kisétáljak. Érzem a szagokat abban a házban, sokan vagyunk. - Nem lehet. Sajnálom. - maradok inkább a zanzásított, vagyis semmilyen válasznál. Nem mehetek vele és ennek csak egy összetevője a vámpír. Mozdul felém, noha kértem, hogy ne tegye. Nem tudok mindkét részével megküzdeni. Sem a férfival, sem a pumával. Megérzem az energiát és különös módon olyan mennyei, olyan ismerős. Felemeli bennem a puma a fejét és a levegőbe szimatol. - Ne csináld.. - hunyom le a szemeimet, de mindegy mit teszek, a macska érzi őt. Érzi a másikat. Ezért mozdulok, kinyújtom a kezem. Meg akarom érinteni, többet szeretnék az érzésből. Vagyis nem én. Én felállok mintha tűz égetne, és hátrálok tőle, hogy megtámaszkodhassak az asztal másik oldalán. Megrázom a fejem. Megveszek, hogy közelebb jussak hozzá, de azért is, hogy minél messzebbre. Nagyot nyelek és felnézek, de nem én nézek rá. A macska néz rá, keresi a hímet. Megváltozik a hangom is. - Nem tudom irányítani.. - és nem tudom mikor vagy miért mászom fel az asztalra, ilyen mozgásom nem is volt soha, de már megint felé tartok és ha még ott áll, ha nem mozdult dorombolva dörgölöm arcom a karjához, de ott nem elég intenzív az illata sem. Húzom felfelé magam a nyakához. Túl erős a kényszer. - Csinálj valamit, kérlek.. - nyögöm fura zöngésű hanggal, de belenyalok a nyakába.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-10-03, 20:16




Belső bizonytalanságomnak sosem adtam hangot arról, hogy mennyire leszek jó vezető vagy sem. Nem vagyok az a típus aki az ilyen irányú érzéseivel sokat foglalkozik, megyek és csinálom a dolgomat, ennyi. Most valahol, bár ezt sosem ismerném be, számít a megerősítése. Mindig is számított , hogy mit gondol bizonyos dolgokról és ha tudná, hogy ez mekkora szó az életemben akkor talán most nem lennénk külön. De nem tudja és addig jó. Mert nagy százalékban mindenkinek szarok a fejére. Egy pillanatig csak meredek rá, mielőtt bólintanék.
- Kösz.-Szívesen világosítanám fel arról, hogy ez pontosan mit is jelent. Hogyan kell viselkednünk egymással. Azaz neki, hogyan kéne velem. De nyilván abból a társalgásból más sülne ki, elfojtok egy mosolyt az arcát elképzelve amikor elkezdeném neki ecsetelni. Ha most a szakításunk előtt lennénk akkor mind a kettőnk számára a végén kellemes lenne a társalgás. De most inkább nem kezdek bele.
- Ez a dolgom.- Róla akkor is tudtam, hogy mikor és mit csinál, amikor nem volt puma. Más kérdés, hogy Roxynak sikerült úgy kijátszania a fajtársait, hogy nem jöttek rá találkozgat vele. És most ugye itt vagyunk. A börtönből eléggé nehéz bármit is tenni. Bár arról a vámpírról aki nem régen érkezett és akinél most Dora lakik nem sokat tudok. Olyan, mint egy árnyék... gondolom ha a vámpír körökbe kérdeznék körbe tudnának valamit mondani, de odáig még nem jutottunk el.
Nem vagyok az a vigyorgós típus, de ő mindig sikeresen mosolyt sőt sokszor vigyort csal az arcomra. Ahogyan most is ártatlan kis megjegyzésével.
- Igen tudhatnád. Azt is, hogy egy vagy két lény tartózkodik a szobában, ha szerencséd van azt is milyen lények. A szexnek pedig van egy erőteljes fűszeres aromája, ahogyan a vágynak is... összetéveszthetetlen. - Tekintetem elsötétül, ahogyan végig futtatom rajta a pillantásomat, egyértelműen látni benne, ahogyan eszembe jutnak a régi emlékek. Amikor a vágyának illata az orromba kúszott, imádtam.
- A városon kívül van egy territóriumunk, oda senki sem léphet be csak aki puma.- Oda még őt sem vittem el soha. A műhelybe igen, ahogyan a klubba is, de a falka területére nem. Többek között azért sem mert ott mindig akad egy-egy kölyök és mellettük veszélyben lett volna.
Oldalra billentem a fejemet és szemöldököm a magasba emelkedik a szavait hallva.
- Nos... ezen nem kell aggódnod, ugyanis a falka mindent tud Roxyról meg rólad.- nem teszem hozzá, hogy és meg is kapta Roxy a méltó büntetésért az engedetlenségéért. Nem ő lenne ha egyszerűen csak annyit mondana, hogy persze menjünk. Nem lehet. Sajnálja. Hát persze. Szemeim megvillannak, de vissza nyelem egyenlőre a kikívánkozó szavakat, ahogyan a morranást is. Még egyenlőre próbálok diplomatikus maradni.
Macskája az enyémre vágyik, ahogyan az enyém is megmagyarázhatatlanul vonzónak tartja a gyenge kis cicust. Úgyhogy engedek a kísértésnek taktikát váltok és közelebb sétálok figyelmeztetése ellenére.
Figyelem belső vergődését, ahogyan kinyújtja a kezét majdnem elér, aztán meggondolja magát és az asztal másik oldalára szalad. Én megállok a túlsó oldalon, éppen csak kicsit több, mint egy méter választ el minket egymástól.
- Nem csinálok semmit.- Válaszolom a ténynek megfelelően, hiszen csak állok az asztal túl oldalán. Nem teszek vele semmit csupán közelebb jöttem. Bár tudom, hogy az ő szintjén, tekintve, hogy nem találkozik gyakran fajtársakkal ez is pont elég.
Macska szemeivel rám pillant, elég sok kölyköt láttam már, hogy tudjam, hogy hol van a határa a váltásnak. És ez még nem az, úgyhogy nem is lépek közbe. Elvégre, hogyan tudna uralkodni magán ha azonnal a segítségére sietnék? Valahogyan túlélte eddig anélkül, hogy bárkit megharapott volna.
Az asztalra ugrik én meg blazírt arckifejezéssel figyelem, ahogyan hozzám dörgölőzik, és a macska átveszi kicsit az irányítást felette. Ahogyan a nyakamba szuszog felnyúlok és nagy tenyerem apró koponyájára simul, lehajtom a fejemet és magamba szívom az illatát, ahogyan szám a nyakához ér. Behunyom egy pillanatra a szemeimet mikor nyelvével megízlel. Kihasználhatnám a helyzetet hiszen most a macska bárhova követne akár a falkához is. De helyette kissé eltávolodom, két tenyerem közé fogva az arcát nézek közvetlen közelről a szemeibe.
- De tudod irányítani...- Ha nem és a próbálkozásai kudarcba fulladnak majd segítek neki.- Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg. Nem fogsz váltani. Csak ne kezeld úgy a benned élő macskát, mint az ellenségedet.Mert nem az. És rögtön kezelhetőbb lesz.- Egyik kezem hüvelykujja lassú félköröket jár le az arcán.- Nem kell tőle megijedni. Ez normális. Falkában élünk, abban érezzük jól magunkat, ha a macska nem találkozik a társaival folyamatosan, a ritka alkalmakra azonnal lecsap. Csak örül neki.- Macskám szívesen fogadná a másikat, jelölné meg és tenné magáévá nem foglalkozva azzal, hogy tulajdonképpen nem elég erős ahhoz, hogy a párunk legyen. Én emberként leszarom, a furcsa az, hogy az erősebb kutya hugyoz ösztönökkel megáldott állat is leszarja. Nem zárom el mélyen, halványan engedem, hogy érezze a lényt ami bennem van, pont annyira amit még elviselhet, amit el fog viselni.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-10-24, 10:36


Sokáig fogalmam sem volt, hogy kivel osztom meg az életemet. Egyszerűen jobbnak láttam nem kérdezni egy ideig tőle, hogy mégis pontosan mivel foglalkozik, kik azok az emberek körülötte. Azt hiszem féltem, hogy olyan választ kapok amit nem tudtam volna megfelelően kezelni. Az élet iróniája pedig az, hogy amikor közölte, hogy valójában micsoda, az beleágyazódott egy olyan jelenetbe, ahol az én fejemben nagyobb hangsúly volt azon, hogy a volt nője vette fel a telefont egy olyan éjszaka után amikor mellőlem eltűnt Cai. De sosem láttam alakot váltani, egyszerűen rázárt a kérdésre és távol tartott életének bundásabbik részétől. Most, ismerve ennek a világnak egy kicsiny szeletkéjét azt mondom, jól döntött. Mert vagy elmondott volna mindent és tényleg mindent, vagy pedig ez, amit választott: nem mondott semmit. Ismerve viszont a személyiségét, hogy mennyire képes odafigyelni, kontrollt tartani, az igazat mondom neki. Jó vezető lesz, az összes képessége megvan hozzá, bár nem tudom egy puma vezetőnek pontosan mivel kell magát felvérteznie.
- Szívesen, ez az igazság. - bólintok komolyan, bár nem tudom ez rám nézve mit jelent. Ha a falka tagja lennék, bizonyosan másképp kellene vele beszélgetnem. Azt se tudom mondhatnék-e nemet. Nem mintha eddigi életünkben az ilyen jellegű válaszokat egyébként elfogadta volna tőlem...nagyon is értett hozzá, hogy hogyan érje el azt, hogy igent rebegjek..de ez régen volt, most pedig most van. A helyzetünk is merőben más, talán most a legnehezebb. Mindez végül is az én hibám.
- Dolgod.. - ízlelgetem ezt a szót, a mélységeit. Vajon tud Lazaursról? Ha igen, mit? Mennyit? Elgondolkodom. Ha mindent tud, sok-sok pirospontot jár neki amiért ennyire diplomatikus úton marad. Ha pedig mégsem tud mindent, akkor jobb lenne, ha nem világosítanám fel. Nem, nem ringatom magam semmilyen illúzióba azt illetően, hogy érez-e irántam bármit, egyszerűen ismerem. És ezt nem nézné jó szemmel. Nagyon nem. Távol álljon tőlem azonban, hogy bajba keverjem. Nem akarom egyszerűen, hogy köze legyen a vámpírhoz. Semmilyen szinten. Attól mert én szar helyzetben vagyok, neki nem kell belelépnie. Nevetséges ugye? Én akarom védeni őt, amikor falkavezér, tehát meg tudja magát védeni. - Ugye tudod, hogy ez ijesztő? - elmosolyodom, elűzöm a szőke vámpír gondolatát is és maradok életem szőkéjénél. Nem úgy ijesztő, hogy mostantól mindig a hátam mögé fogok nézni bármerre járok, ellenkezőleg. Ad a dolognak egyfajta pikáns felszínt. Egy tudatot, hogy Ő tudja mit csinálok. Ellentétben velem. A mosolyát látva sajogni kezdek belülről..ha tudná, ha sejtené mennyire szeretem amikor így mosolyog. Többnyire persze akkor, ha éppen én a zavarommal küzdök. De bocsánatos bűne, mindig is szeretett túráztatni.
- Tehát tudtad, hogy egyedül vagyok. És azt is, hogy nem csinálok semmi...olyat. - de a pillantásától nehezebben veszem a levegőt és kedvem támad fészkelődni egy kicsit, mert hogyan is ácsoroghatnék itt teljesen nyugodtan amikor úgy néz végig rajtam, mintha ruhátlanul állnék előtte? Félrepislogok, mert muszáj. Én is tudom milyen isteni testet rejtenek a ruhái, de ezt a gondolatot nem szabad tovább forgatnom. - Szóval.. - köhintek, enyhén kiszáradó torokkal - mindig tudtad, hogy én mikor... - inkább be sem fejezem, de most írta ezt alá. Érezte, hogy vágyom rá, és bizony ez hülye helyeken is megtörtént, mint mondjuk egy bevásárlóközpont. És nem kellett semmit csinálnia csak ott lenni. Nekem pedig csak nézni. Elnyel a zavarom. - Ez most teljesen olyan, mintha...kukkoláson kaptál volna. Vagy nem is tudom.. -mormogom lehajtott fejjel, most képtelen lennék ránézni. Miket gondolhatott rólam, ha ezt mindig észrevette? - Jesszus. - ebbe bele is pirulok sikeresen. Nem mintha szégyellnivaló lenne benne, csak így szembesülni a dologgal kicsit..kemény. Szerencsémre más dolog van amiről beszélni szeretne, így nem fogok besüllyedni zavaromban a padló alá.
- Szóval sosem láttam a teljes falkát. - végre egy ép és szexmentes gondolat, amiért jelen pillanatban rettentően hálás is vagyok. Úgy látszik egy év ide vagy oda, nem tudom őt kikódolni magamból. - Hát ez remek. - csóválom a fejem. Mindent tudnak, ennyit a titkokról, ennyit arról, hogy ki kellene maradnom az életükből. Roxy javára írom, hogy talán bosszúból tette amit tett, de a maga módján próbált segíteni. És Amy idejében nem is volt gond, nem éreztem magam egy vitrinbe kiállított kajásdoboznak. A másik vámpír viszont nagyon más. Őt nem hatja meg ha kérem, nem hatja meg ha ellenkezem, sőt, az ellenkezés kifejezetten feldühíti. - De akkor sem tehetem. - egyrészt mert tartok a találkozástól, másrészt meg nem akarom tudni mit szólna a vámpír ha eltűnnék a falkához. Képes hívni és ezt nagyon is tudom mit jelent, hogy milyen. Nem tudok ellenkezni, nem tudok nem odamenni. Ahogy a szöszit sem hatja meg, hogy mit mondok. Közelebb jön és bennem mozdul valami, valami ami nagyon is önálló akarattal rendelkezik és nagyon oda akar menni hozzá. Menekülök, mert így az egyszerűbb, számomra.
- De, valamit csinálsz. - tudom, vagy nem tudom, de azt érzem, hogy valami történik és megint nem tudom uralni, megint nem vagyok ura a mozdulataimnak. Mire újra fejben vagyok, már nagyon is közel vagyok hozzá. Mikor másztam át az asztalomon? Tenyerének érintése a tarkómon megbolondít teljesen, érzem a szuszogását, vigyázzba áll minden idegpontom. Segítsen! Ajka a nyakamhoz ér és én..dorombolni kezdek. Vagyis nem én, én nem csinálok ilyesmit, hát mennyire hülyeség? De talán igaza van, talán a macska a társat érzékeli és annak örül, tehát végül is nem én dorombolom körbe Cai közelségének tényét. Nézek rá meleg tenyereinek védelméből és komolyan próbálok rá figyelni, csak jöjjön már közelebb. Semmi baj, mi megoldjuk, kinyújtom a kezem és ha nem kapja el, benyúlok a pulóver, a póló meg minden alá és a csípőjére simítom a tenyerem. Felvillanyoz, olyan energia jön belőle, ami erős, de otthonos. Ja, beszél. És valahogy így, hogy több ponton érintkezünk egy kicsit jobb. Hallgatok rá és mélyeket lélegzem, de ettől még a késztetés megmarad. - Zavar a ruha, de nem olyan értelemben..hogy na, érted. - azért még itt vagyok én fejben, az összes visszafogottságommal - Azt érzem...hogy...szóval hogy szeretnék minél nagyobb felületen hozzád érni, vagy hozzád bújni. - megrázom a fejem, nem igazán könnyű nekem ilyeneket kimondani, főleg mert nem tudom értelmes-e. Nem szex vezérel, de nyilván abba fordulna ha meglátnám ruha nélkül. De most biztos nem az mondatja. - Ez így..hülyeség? - kérdezem kíváncsian és tudattalanul dörgölöm az arcom a tenyerébe. Talán mégis törődnöm kellene a bennem élővel, mert látszólag túlságosan is öröm neki Cai jelenléte. Vagy inkább a macskájának jelenléte.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-11-24, 20:26




Szerettem a csajomnak hívni, tudni. De nem akartam ennek a világnak a részeként. Mivel én viszont az vagyok ami, úgy hittem akkor tudom megvédeni ha kilépek az életéből. Nem jött be... szopó ágra kerültem több szempontból. Most meg igyekszem lehugyálni a tüzet, lehet többet kellett volna piálni, egy kis erőlködés kevés lesz. Kezdenek komolyodni a szálak és nem tetszik amilyen irányba mennek a dolgok. Vannak fekete vakfoltok az életében amikről nem tudok semmit. Alexnek dolgozik, ott volt a vámpír szuka, de az meg eltűnt és most itt van ez a másik. Akiről semmit sem lehet tudni, többek között arról sincsen fogalmam, hogy még is miért jár oda Dora...
Ajkam éppen csak annyira rándul mosolyra, hogy talán számára észrevehető, de aki nem ismer arra ugyan az a rezzenéstelen arc néz vissza mint eddig.
- Mi ebben olyan ijesztő?- Valahogy meg kell védenünk egymást, és ahhoz nekem tudnom kell mindenkinek a dolgairól, ha nem tudok,akkor nem léphetek közbe mielőtt baj van. Márpedig a pumák bizony szeretnek bajba keveredni. Mondanám, hogy Angyalka ebben megint más, egyáltalán nem illik be a bajkeverők sorának, de jelenleg nem ez a helyzet. Ő okozza nekem az összes közül a legtöbb fejtörést.
Imádom zavarba hozni és ez persze most is sikerült, elnéz, köhint. Zene füleimnek, szívesen csinálnám ezt egész nap, és a végén úgy zavarba hoznám, hogy jó meg is dugnám. Végül felnevetek.
- Nincs ezen mit szégyellni, mindig begerjesztett a vágyad illata.- Válaszolom átható pillantásomat rászegezve, ahogyan közös múltunk az eszembe jut. Elég volt csak megéreznem az illatát és már készen álltam bárhol és bármikor, hogy magamévá tegyem.
- Nem, a falkában vannak jó arcok, meg kevésbé jó fejek, és kölykök is, olyanok mint te most, sőt még kevesebb kontrollal, nem igazán lett volna biztonságos, ha egy csapat macska közé beviszlek. - És ebben ő is egyet kell, hogy értsen velem, akkor még ember volt. Most már szívesen látnám a falkában, hogy ha így alakult a helyzet sokkal jobban örülnék ha ott lenne köztünk, mint sem, hogy vámpírokkal lófrál.
- Miért nem?- Nem éppen válasz, hogy azt hajtogatja, hogy nem lehet. Valami normális indokot is kinyöghetne.
Közelebb lépek hozzá, nem bírok ellenállni a késztetésnek. Macskámnak, energiámnak engedve egy leheletnyit. És ahogyan arra számítok az övé is azonnal reagál. Nem akarok vissza élni a helyzettel, de élvezem a közelségét, ahogyan hozzám simul. Orromat a nyakába fúrom, kurvára hiányzott az illata. Doromboló hangja bennem rezonál tovább és én hülye képes voltam ettől megfosztani magamat. És azt mondani,hogy Pandorából nem lesz macska, akkor sem hogyha ő azt karja, mert nem neki való. Most viszont a kezem között dorombol és ezt kibaszottul szeretem. Két tenyerem közé veszem az arcát, hogy kicsit magamra vonjam a figyelmét, érzem, ahogyan meleg ujjai beférkőznek a felsőm alá. Kicsit tisztul a szeme, újra felül kerekedik az emberi énje, s nem az elfojtott macska próbál egyre többet érzékelni a fajtársából.
- Nem hülyeség.- Hangom nyugodt dörmögéssé változik,de tudom, hogy mivel minden idegszála rám feszül, pontosan érti a szavaimat. Hiszen éppen csak pár centi választ el tőle.- A macskák szeretnek egymáshoz érni, egymás közelébe lenni. Csak úgy, mert jó. És ebben a ruha akadályoz, egy felesleges gátja annak, hogy érezd a másikat. A kölykök különösen igénylik ezt, és a macska benned még igen csak kölyök.- Magyarázom neki miközben ujjaim apró köröket járnak le az arcán. Aztán egyik kezem lejjebb siklik a tarkójára, másikkal benyúlok a pólója alá és megérintem a csípőjét, ráfektetem a tenyeremet. Szeretném megfogni máshol is, formás feneket, finom melleit, de azt most lehet jó néven venné, később már aligha. Közelebb vonom, homlokomat az övének támasztva.
- Ne foszd meg magad ettől Angyalka...-Hangomba egy pillanatra dorombolás vegyül, ahogyan becézem.- Sokkal könnyebb lesz iránytani a macskát ha fajtársakkal is találkozhat, és én...mi meg tudunk tanítani, hogyan csináld.- Olyan kicseszett közel vannak azok a rohadt kívánatos ajkai, szívesen a fogaim közé venném őket. Bennem a macska ugrásra készen várja, hogy szabadjára engedjem, hogy elboríthassa a másikat, rávethesse magát, megjelölje, maga alá gyűrje. Energiám elboríthatná, de akkor nem tudná megállni, hogy váltson. Én meg tudnám állítani benne, egy ideig biztos, de az egyikünknek sem lenne a legjobb. Hát vissza fogom magamat, nem akarom elijeszteni, csak meggyőzni.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 30
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-12-08, 17:46


Különös, hogy itt van. Hogy beszélgetünk. Ez jó dolog azt hiszem. Azt hittem, hogy a legutóbbi látogatása után többet a közelembe se fog jönni, nemhogy megpróbáljon velem beszélni bármiről. Különös, az is, hogy úgy állunk egymással jóformán szemközt, hogy nincs közünk egymáshoz. Több, mint egy éve. Azt hiszem a házasságom kivételével ilyen sok még nem volt. Most is szinte fájó, hogy nem cirógathatom meg az arcát, hogy nem bújhatok most vigaszért az ölelésébe. És, hogy nem kefélhetünk egy fincsit ezen az asztalon. Lehet Alex megharagudna érte, nem tudom. Jelen pillanatban ez is csak egy kósza gondolat, ami nem fog megtörténni. Nem felejtem el, hogy, nos ő rakott ki. Én vártam volna rá amíg kijön. Látogatni is bejártam volna, de erről is letiltott. Paff helyzetet adott nekem és ez rettenetesen fájt. Sose szenvedtem még nélküle annyira, mint akkor. Sosem.
- Mert az ember szereti azt hinni, hogy van magánélete Cai. - csóválom meg a fejem. Most akkor mondhatni borítékolnom kell, hogy minden lépésemről tud valahogy a falka, aminek ő van az élén, tehát ő is? Viszont mindent nem tud. Kétlem, hogy ismerné Lazarust, kétlem, hogy tudná hol élek. A lakásomba pedig ha be kívánna menni, márpedig be tud, akkor ott Dylan dolgait találhatná meg, tehát világossá válna számára, hogy nem ott élek. És már nem is a Cirkuszban. Drága, drága Cai, talán addig jó mindkettőnknek amíg nem tudsz rólam mindent. Nem szeretem ha dühös vagy rám..
Öhm, belegondolni viszont abba, hogy minden alkalommal pontosan tudta, hogy mikor kívántam meg, vagy mikor forgott nagyon is bennem a szex, vagy ahhoz kapcsolódó cselekvéssor, zavarba hoz. Ezen nincs mit szépíteni. Erre azért így rájönni, kicsit kemény dolog. - Caius! - ah kénytelen vagyok rászólni, hát ki ne tárgyaljuk már, hogy pontosan ő hol és mikor, meg milyen napszakban volt teljesen tisztában vele, hogy elég volt meglátnom és végem volt. Pedig azt hittem nem észrevehető a dolog, hogy nem nyilvánvaló, hisz a nőknél nincs mondjuk úgy, látható jele. De amikor edzésből jött és még nem bontotta ki a haját, amikor kisasszézott törölközőben a fürdőszobából, amikor vásároltunk, vezetett, feldühítettem, vagy épp jó kedve volt. Édes istenem gyakorlatilag teljesen mindegy volt, csak jelen kellett lennie. Vagy épp nem, csak rá kellett gondolnom. De égő, jaj! Ne is beszéljünk róla...
- Ebben igazad van. Nagyon sok dologtól védtél meg korábban és nem voltam elég hálás érte. Már kezdem érteni, hogy mitől óvtál ennyire. - ismerem el, mondjuk előtte szokásom is, tudom mikor vagyok lehetetlen, mikor indokolatlanul hisztis. És nem is tudom, miért viselt el engem, amikor hozzá sokkal jobban illett volna mondjuk Roxy, aki ismerte, ismerte a világát. Míg én? Hát mindig csak a gondot okoztam neki. A gimitől kezdve. Felsóhajtok. És most is gondot okozok neki, pedig nem szeretnék..de nem lehet, alkut kötöttem a vámpírral. Megérintem a nyakamon a fognyomait.
- Mert alkut kötöttem Cai. Ennek értelmében vele kell élnem és a rendelkezésére állnom ha..szólít. - mert nem tudom mi az amit egyébként csinál. Mintha felnyitna bennem egy kaput és már nem én lépdelnék hozzá, hanem a macska. Kivilágosodik az út és ha akarom, ha nem mennem kell. És véremet kell adnom. Mást nem kért, soha nem feküdtünk le, nem is célzott rá. Sőt, eleinte mindig kifejezetten kedves volt velem. Most sem mondanám bunkónak csak..tartok tőle.
A szőke vámpír arcát viszont kifújja belőlem Caius közelsége. Eltelek az illatával, az érzékeimben ő pulzál, dorombolni kezdek ahogy hozzá bújok. Olyan isteni illata van és folyamatosan az az egy szó zeng bennem, hogy enyém, enyém, enyééém. Képtelen lennék feldolgozni a tudatot, hogy mással van. Egy falkabelivel, aki netán lehetne mellette a tökéletes társ. Én ezt nem..nem tudnám elfogadni. A szöszi az enyém, annyira nagyon szeretem még mindig. Mindenem rezonál, egyszerre száll meg a földöntúli béke, a vágy, hogy még jobban hozzá dörgölőzzek, a vágy, hogy valahogy megjelöljem őt, de nem is tudom ez mit jelent. Nem is az én gondolatom. Benyúlok a pólója alá, sóhajtva simogatom a meleg és imádott bőrét. Tudom milyen finom, tudom hol vannak érzékeny pontjai. Az izmok szinte táncolnak az ujjaim alatt. És ebből még kellene, de úgy, hogy rajtam sincs ruha, de ez nem szex. Nem csak szex. Figyelek rá. Én figyelek, a macskám csak élvezkedik.
- Biztos? - kérdem félve, én már azt sem tudom mi a helyes, mi nem, mi az ami az én fejemből van, mi az amit az alakváltó lét ültetett belém. Megadja a magyarázatot, vagyis ez normális. Mégis felemelkedik bennem egy érzés. A féltékenység. Minden szuka így dörgölőzik hozzá ha közéjük megy? - Minden.. - nyelek egyet, ezt nagyon nem kellene kimondani, vagy megkérdezni, de nem bírom visszatartani - puma nő ilyen a közeledben? - vagy lehet nem csak az övében hanem egymáséban de engem most speciel csak ő érdekel. És most másodlagos, hogy imádom, hogy az ujjai az arcomat simítják. Nem tudom kiverni a fejemből a többi nőt. Roxyt. Jaj nekem, hát miért ilyen nehéz ez? El kellene fogadnom, hogy köztünk vége van. Nem lehetek a közelében. Nem szabad. Tenyere tarkómon támaszt, elfelejtem a levegővételt. Főleg mert hozzám ér, igaz csak a csípőmre simít, de hozzám ér. Ah, hát ez egészen mennyei. Minek van még rajta póló? És rajtam felső? Milyen lenne így, teljes felülettel hozzáérni? Uuristen, nem, ez a gondolat kipattintja a macskám karmát is, hogy rámásszon. Dorombol amikor a nevem mondja, úristen. Ez olyan nagyon..izgató. Homlokom támasztom az övének. Ne fosszam meg magam. Tud segíteni. Tudnak segíteni. Orromon szívom be a levegőt, nyelem az illatát. Belezsibbadok a közelségébe. Ujjaim a derekán játszanak, mikor kezdtem el simogatni? Csípőm feszül az övének, hát ez így nem lesz jó. Rekedtes hangon felnyögök. - Kérlek Cai, nem tudok ilyen közel lenni hozzád. Nem megy. - mert látom az ajkait, mert meg akarom őt csókolni, mert vágyom rá. A közelségére. Az erejére és mindennél jobban akarom, hogy elfogadhassam ezt a segítséget. De Lazarus...nem, ezt nem hagyná. Hogy megszegjem a szavam. Megtalálna. - Nem tehetem Cai, nem mehetek veled a tieidhez. Nekem ezt nem lehet. Kérlek, könyörgök neked ne hívj. Baj lenne belőle és én nem akarom, hogy miattam legyen gondotok. Kérlek szépen. - súgom halkan, még mindig dorombolok, de régen ha megkértem valamire nem tudott nemet mondani. Mindig azt mondta, hogy csak kérnem kell. Csak ki kell mondanom a kérést. Most egyenesen könyörgök neki, hogy fejezzük be. Ne hívjon, nem szabad. Nem tehetem meg. Bármennyire is jól hangzó az ajánlata, de minimum erényövvel kellene az ő közelébe is mennem. Szavaim beszélnek, de a másik kezem is a pólóját kezdi birizgálni. A macskám nyugtalan, ez a közelség izgató, de nem kielégítő. Vegye le. Rángatni kezdem az anyagot. - Én..jaj, ne haragudj. Nem is tudom mit művelek...
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 34
Re: Az Angyalka és a Kandúr
2018-12-15, 20:33




Imádom minden porcikáját, kár lenne tagadnom magam előtt. Szívesen végig csókolgatnám most is minden négyzet-centiméterét, mint annak idején. De most egy kicsit más a felállás.
- Van magánéleted.-- Válaszolom neki teljesen komolyan, blazírt arckifejezéssel. Habár ez nem igaz, már amióta kijöttem a sittről igyekszem mindent megtudni róla. De ezek a rohadt vámpírok sokkal jobban titkolóznak, mint mi macskák. Ha úgy akarják, hogy ne tudjál meg valamit akkor kurva nehéz rájönni. Szóval jelenleg amit tudok, hogy egy új vámpírnál van. De hogy ő ki és mit akar és, hogyan került hozzá az előző csajtól na az egy baromi jó kérdés.
Csattanó hangjára elhallgatok, és mosoly jelenik meg a szám szegletében, éppen, hogy csak észrevehető, de ott van. Kurva szexi amikor zavarba jön, olyankor kedvem támad még inkább zavarba hozni, valami mással. Valami kézzel foghatóbbal... Megőrjít a távolság ami közöttünk van, fel sem fogtam a sitten, hogy milyen kibebaszottul hiányzik. Persze hiányzott, de ahogyan itt áll velem szemben és csak pár lépés választ el tőle, sokkal jobban lüktet bennem a vágy, hogy azt a kis távolságot megszüntessem.
Csak bólintok a szavaira, még jó, hogy igazam volt, csak éppen sokszor időbe telik neki néha, hogy erre rájöjjön. De nem azért mert hülye, hanem mert piszkosul makacs.
Pillantásomat nem kerüli el a mozdulat, ahogyan az ujjai megérintik a nyakát, és van egy sejtésem, hogy miért... Majd ezt követő szavaira ökölbe szorulnak az ujjaim és mordulás tör fel belőlem. Rendelkezésére állni. Mi van?
- Még is miféle alku ez?- Morranok, bármennyire is próbálom vissza fogni a hangomban felsejlik így is a harag.
Kénytelen vagyok közelebb lépni hozzá. Macskám az övéhez simul éppen, hogy megcirógatva a nőstényt az energiájával. Szívesen oda engedném teljesen hozzá, hagy jelölje meg kedvére, válassza párjának. Mert érzem rajta, hogy ezt akarja, megharapni, megjelölni az illatát ott hagyni rajta. De nem engedem neki.
- Biztos. - Válaszolom neki, miközben élvezem az ujjainak játékát a hasfalamon, derekamon, vagy éppen ahol elér. Több okból is meg akar érinteni és én minden okával tisztában vagyok, bármennyire is faszkalap vagyok miatta , most kihasználom a helyzetet.
Féltékeny, és nekem ez rohadtul tetszik, legszívesebben megcsókolnám érte. Belé fojtanám a féltékeny levegő vételeket is. Viszont nem akarok fél vállról vett választ adni, mert máskülönben ha a falkába kerül, akkor ne talán tán azt mondja majd, hogy hazudtam.
- Nem, nem mindegyik.- Válaszolom végül, hiszen tényleg nem. A kölykök hajlamosak magukat elragadtatni, de azért Pandora egészen más. Egy felnőtt macska akit elfogad az enyém, egy érett falka tag aki már könnyen irányítja a macskáját, nyilván nem így viselkedik. Ugyan akkor Roxy macskáját elfogadta annak idején az enyém, a párjának választotta. De most már tudom, hogy Dorából is macska lett, hogy bizony az közelében sem jár annak, amit most érzek. Orromba kúszik a vágyának illata, már nem is emlékszik rá amit pár perce mondtam, máskülönben zavarban lenne. Vagy csak erre már nem tud figyelni, hiszen érzékeit és gondolatait sokkal több minden leköti. Én.
Szinte a számban érzem a bőrének ízét, nekem nyomódik a testével, élesen beszívom a fogaim között a levegőt. Nem bírom elengedni, hiába könyörög, legszívesebben oda engedném a macskámat, megnyitnám az erőmet, ellepném vele, hagy fürdőzzön meg benne. De tovább könyörög, én meg sosem tudtam azt mondani, hogy nem ha megkért valamire. A ruhám rángatja én meg csak nézek bele ártatlan szemibe azon gondolkozva, hogy ezt most hagyhatom-e ennyiben. Eláruljam neki, hogy a macskáját elfogadja az enyém? Hogy azért is érzi ezt? Befolyásolhatom ezzel vagy azért a helyzet kihasználásnak is meg van a vége?
A picsába is nem bírom ki, hogy ne tegyem meg.
Tarkójánál fogva magamhoz rántom, ajkam az övére tapad, közelebb akarom tudni magamhoz, nyelvem végig fut az ajkán, hogy bejusson. Vadul csókolom, mohón nyelem a lélegzeteit. De közben figyelek rá, hogy a macska ne vegye át felette az irányítást. Éppen ezért én vagyok az aki megszakítja, ha már el kezdtem tudjam hol a vége. Energiám egyetlen pillanat alatt nyomja el az övét, nyugtatja le a macskáját, parancsolja vissza belé a szörnyet. Hátrébb lépek kettőt, hogy levegőhöz jusson és persze én is.
- Még szinte át se változtál, de már elkötelezted magad egy vámpírnak. Nem jutott eszedbe, hogy megkérdezz?- Persze tudom börtönben voltam, de néhány haverom ismerte, meg akkor is. Ez azért nem olyan dolog ami miatt ne hívhatott volna fel, vagy jöhetett volna be, vagy... kibaszottul fogalmam sincsen, de ez így baromi nagy szar.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Az Angyalka és a Kandúr


Vissza az elejére Go down
 
Az Angyalka és a Kandúr
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Black Velvet-
Ugrás: