HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 What are you waiting for?

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
II. Hiéna
Moyra O'Ciaragain
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jul. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 24
Tollvonásainak száma : 18
What are you waiting for?
2018-09-06, 16:47



U & Me

"Egyszer volt hol nem volt
Mielőtt még minden elromlott volna"

Ez már randi? Felteszem magamnak ezt a banális kérdést, miközben a homlokomat egy kisebb méretű, lapos akváriumnak nyomom, és a torzító üvegen át pillantok rá. A cápákat nézi a túloldalon, és ez a távolság most megnyugtat. Lehunyom a szememet. Van valami vérfagyasztó abban, ha az ember rádöbben arra, hogy egész eddigi élete egy hazugságra épült. Arra a hazugságra, hogy normális.
Arra eszmélek, hogy ujjai hívogatóan cirógatnak végig a kézfejemen, ahol pedig hozzám ér, ott bizsereg a bőröm, mintha a pólusaimon át próbálnék kiszivárogni magamból, hogy hozzáérjek. Szóval ez már randi. Nem úgy mint tegnap, vagy az előtt, vagy azt megelőzően. Akkor még csak barátok voltunk, ráadásul nem is túl közeliek. Csak két távoli bolygóvoltunk kis naprendszerünkben. Persze, most, valahol a lelkem egy eddig rejtett zugából lassan előszivárog, hogy minden eddigi találkozásunk egy kirakós egy-egy kisebb vagy nagyobb darabja volt, hogy mostanra összeálljon egy kellemes összképpé. A kompozícióban csak remegő ujjaim ejtenek hibát, ahogy tétován viszonozom puha érintését.
- Fáradt vagyok - suttogom, de nem nyafogva, hanem egyszerű tényként, megelőzve a kérdést, hogy miért pihentetem az agyam ezen az üvegfelületen. Nem is csoda, hogy nem pihentem ki magam, hiszen hajnali kettőig szórakoztunk egy karaoke bárban, ami tőlem nagy szó az elmúlt hónapok némasága és bezártsága után. Aztán megint elrohantam. Senki se tud a csókjainkról. Arról az összesen kettőről. Legalábbis én nem meséltem róla, és amennyire őt ismerem, könnyen lehet, hogy ő se osztotta meg másokkal az élményt. Vagy legalábbis azt biztosan nem, hogy szerény személyem lenne a másik fél.
- Te hogy tudod magadat mindig kipihenni? - üres fecsegés ez, miközben mélyeket lélegezve küszködöm azokkal a bizonyos gonosz pillangókkal a gyomromban, akik miatt ilyen bágyadtnak érzem magam, akárhányszor a közelébe kerülök. Az a bizonyos rózsaszín köd, amit soha eddigi életemben meg nem tapasztalhattam.
Tegnap még nem gondoltam volna, eszembe se jutott volna, hogy ez lesz, hogy ilyen természetességgel ér hozzám. Úgy tűnik, hogy kettőnk közül kivételesen ő az, aki tudja, hogy mit akar. Amikor még csak barátok voltunk, olyan könnyen megérintettem! Akkoriban még számára volt zavaró, hogy én szinte idegenként a vállára terítek egy kabátot, vagy megszorítom biztatóan a karját. Aztán teltek a napok, és sose utasított vissza semmilyen érintést. Az első ostoba csókunkat se.
- Sokáig ácsorognak még ott? - Felcsendül egy bosszús anyuka hangja a hátam mögött, miközben gyermekei diszkréten figyelik kis kalandozásunkat egymás ujjai között.
- Nem, dehogy. Éppen menni készültünk - ráfogok a kezére. A tenyere a tenyerembe simul, és hirtelen nem kapok levegőt, de magammal húzom valamivel távolabb, hogy kevesebbeknek legyünk útban.
- Keaton... mi szakítottunk,... de gondolom ezt tudod - fordulok felé, hogy majdnem belé is botlom. Már majdnem két hónapja, hogy nem vagyok vele együtt. Még a lakásunkból is kiköltöztem, és az egyik közös barátnőnknél húztam meg magam. Igazából én szakítottam, de ráhagytam, hogy a férfi büszkeségét megvédje. Néha ritka nagy gyökér, máskor meg teljesen normális, de most ő is rendesen kifordult magából. Hát, még ha értené, hogy miért lett vége, hogy miért tettem tönkre a szépen megtervezett jövőnket, hogy egyetlen csók ennyire összezavarhatja az ember fejét. Mert miatta volt. Sophia tehet erről, mert hagyta, hogy abban a zavart pillanatban a szájához érjek.
Most éppen azt akarom mondani, hogy azért hívtam fel reggel, azért hívtam el ide, mert tiszta vizet akarok önteni a pohárba, de ez egyáltalán nem igaz. Lófaszt se érdekel a pohár meg a víz, mikor ez egy kibaszott folyó, ami elsodor. Ahogyan tegnap este is. A többiek mókásnak gondolták, hogy játszunk duetteset. A számokat írtak két cetlire, így nem tudhattad előre, hogy melyik körben kivel kerülsz össze. A pirosak a piros folyosóra ömlöttek, a kékek a kékre, és egészen addig nem tudtad, hogy kivel kerültél össze, míg a függöny kettőtök között le nem omlott. Kivéve, ha felismerted az illetőt a hangjáról. És bevallom őszintén, hogy egy-kettő tényleg nagyon viccesnek tűnt. Aztán jött a mi számunk, és a vége katasztrófa lett. Amikor felcsendült, hogy "You're the light, you're the night / You're the color of my blood / You're the cure, you're the pain / You're the only thing I wanna touch / Never knew that it could mean so much, so much" belém fagyott a vér.
- Adunk ennek egy esélyt. - Kérdezni akartam, de a tegnapi nap után igazából ez már nem is kellett volna, hogy kérdés legyen, hiszen miután kirohantam a szobából, a folyosón mindketten elég egyértelmű jelét adtuk annak, hogy mit akarunk. Amikor elszaladtam, talán a többiekhez hasonlóan, ő se sejtette, hogy mi a bajom, de amikor a kezem közé vettem az arcát, hogy az ajkaira tapasszam az ajkaim, már semmi titkolni valóm nem maradt előtte.


Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: What are you waiting for?
2018-09-12, 17:12






Moyra & Sophia


"Az ajkunk úgy passzol egymáshoz, mint a kirakós két darabja."

Ez már randi? Nem tudja eldönteni. Valójában mindig is nehezen hámozta ki Moyra mit is akar, úgy általában. Ellentmondásos volt az egész lány, és ez a helyzet... ez még inkább. Hiszen ott volt, mikor bejelentették az eljegyzésüket, akkor persze nem tudta, de a gyerek poén volt, aztán... ő igazság szerint csak barátságos volt, hozta a szokásos formáját, alkalmazkodott, beolvadt, megfigyelt. Kedvelte Moyrát, olyan jókat tudtak beszélgetni... lényegében mindenről. Azt hitte a barátja, mert... miért hitt volna mást? Az érintések megszokottá váltak, megesett, hogy egy hosszabb összejövetelen az ölében aludt el, mert miért ne? A barátok megtehetik... Észre sem vette, merre tart ez az egész, pedig jó megfigyelő. A fene egye meg, egy bagoly, mindent megjegyez, mindent lát és megfigyel maga körül. De az a csók váratlanul érte. Az az első csók nagyon váratlanul érte. Nem is tudott igazán reagálni rá, de... nem is kellett. Persze sejthette volna, akkor, abban a pillanatban vagy a későbbiekben.
- Anyaaaa.... honnan tudod, hogy megtaláltad az igazit? - Még kisgyermekként tette fel ezt a kérdést és nem csupán jól emlékszik a válaszra, de... most már érti is miről beszélt az anyja. Egy bagoly egy életre választ párt. Lehet az ember, vagy más, nem számít, de az igen, hogy se előtte, se utána nem lesz más. A közelében megszűnik a világ, most is, a cápákat nézi elméletileg, láthatná az apró, éles pikkelyeket a testükön, a több száz fogat, a szívverésüket a kopoltyúknál, de... nem lát belőle semmit, csak a gondolatai sodorják újra és újra a halovány tükröződés felé. Moyra. Nem volt szándékos, részéről biztosan nem, hiszen... ő nem is tett semmit. Talán éppen az volt a probléma, hogy nem tett semmit, de... egyáltalán nem érzi ezt gondnak. Önzőnek... annál inkább. Halk sóhaj hagyja el ajkait miközben megfordul, hogy visszatérjen a nő mellé. Kissé habozik, mielőtt megérintené. Ez már... nem olyan egyszerű eset, mint akár két nappal korábban. Ez már más. De minek fogja vissza magát? Majd alakul minden úgy, ahogy kell.
- Jól vagy? - Teszi fel a kérdést némi aggodalommal a hangjában. Aggódik érte, bár nem érzi magánat felelősnek olyasvalamiért, amit nem tett.
- Kevéssel is beérem. - Mosolyodik el. Néha nem is alszik, de nem is baj, bírja ezt már, még élvezi is ha képes elérni a tűrőképessége határát. Amúgy pedig... nem tudott aludni, hogyan is hunyhatta volna álomra a szemét a történtek után?
- Csak ameddig jól esik. - Emeli a tekintetét komolyan a nőre. Nem szokott bunkó lenni, mindig nagyon kedves, de most... most megzavarták, azt pedig nem szereti. Ahogy azt sem szereti, hogy nem figyelt a szeme sarkában megjelenő alakokra, de el kell fogadnia, hogy ezt teszi vele Moyra közelsége. A világ megszűnik létezni, igen, most már érti az anyja miről mesélt akkor, régen, hogy milyen lehetett, amikor az apjával összeismerkedtek. Eddig ezt elképzelni sem tudta. A másik azonban úgy tűnik megzavarodik, mert végül mégiscsak arrébb állnak. Persze ez a zavar a szemében akkor is ott volt, emlékszik rá, erre tökéletesen és tisztán emlékszik. Az első csóknál még ott volt, a másodiknál, már... csak az elfogadás. Belenyugvás. Nevezheti akárhogy. Felforgatta az életét, önkéntelenül. Egy már eljegyzett lány életét. Még jó, hogy nem a házasság után derült ki ez az egész. Az... kellemetlenebb lett volna. Főként mert tiszteli a házasság szentségét és inkább szenvedett volna az örök magánytól, minthogy szétszakítsa azt a köteléket. De nem kell ilyesmit tennie.
- Igen, mesélték. És nem tudják miért. Mások számára ez elég... hirtelen döntés volt. - Persze a srác sem tud konzekvensen hazudni, legalább három történetet is előadott, miért lett vége így a szemfülesebbek sejthetik, hogy nem ő volt az, aki felbontotta az eljegyzést.
- Aggódtunk érted. - Bár ő nem mert igazán érdeklődni, nem merte keresni, de tudja, hogy sok barátnője igyekezet kirángatni abból a depresszió szerű állapotból, amibe került. Ezért is szervezték meg a tegnap estét is. Amire mondhatott volna nemet, nem kellett volna odamennie, igazán... távol maradhatott volna. De nem tette. Nem akarta megtenni, meg akarta tudni mire számíthat. Vagy egyszerűen csak a közelében akart lenni. Önző módon ott akart lenni. Először persze nem tudott a lánnyal beszélni, Moyra a másik csoportba került, úgyhogy azt remélte, ha lemennek a hol szörnyű, hol egész jó előadások majd kissé félre tudja vonni egy pár szóra. Aztán, ott a mikrofonnal a kezében, miután felcsendült a zene és lementek az első sorok, hitetlenkedve nézte az elgördülő függöny mögött feltáruló színpadot. „You're the fear, I don't care / 'Cause I've never been so high / Follow me to the dark / Let me take you past our satellites / You can see the world you brought to life, to life” Majdnem elfelejtett énekelni, egy hangnyi késéssel folytatta, persze ezt még simán be lehet hozni, de... nem sok híja volt, hogy lett az több is. És ez a szám... Mire vársz még? Mire várt még Moyra, már nem is érti, a csók után a színfalak mögött végképp nem érti mi tartott eddig Moyrának, ha annyira vágyott rá. És vágyott rá ő is, hiszen nem hagyta válasz nélkül, szavak nélküli választ adott ugyan, de ez talán még őszintébb volt, mintha bármi is elhagyta volna a száját. Aztán csendet várt, tényleg egy kis pihenést, hogy ismét átgondolják a dolgokat. Azt hitte megint napokig, ha nem hetekig nem fog hallani a nő felől. És mi történt? Felhívta reggel. Hát persze, hogy van kedve halakat nézegetni... persze... Szóval ez már randi. Más nem lehet.
- Igen. Adunk. - Bólint lassan és elmosolyodik. Nem, nem kérdés, ezt meg kell tenniük. Mindketten ezt akarják, hát miért ne? Meglátják, hogyan működik. És őrülten reméli, hogy jól, mert ha az anyjának igaza volt... akkor nincs más, aki képes lenne elhódítani a szívét.
- Ezt azért... elég kemény lesz felvállalni a többiek előtt. - Jegyzi meg kissé zavartan, bár amúgy egyáltalán nem érdekli a barátai mit fognak gondolni. Biztos lesz olyan, akinek nem fog tetszeni, de a többségnek valószínűleg mindegy lesz.
- Be kell vallanom, engem is megleptél. - Szorítja meg a kezét finoman. - Nem kicsit. - Azt hitte rágódik még egy kicsit a dolgokon, meg amúgy is... van akinek nem mindegy ki a párja.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Hiéna
Moyra O'Ciaragain
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jul. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 24
Tollvonásainak száma : 18
Re: What are you waiting for?
2018-09-27, 21:06



U & Me

"Egyszer volt hol nem volt
Mielőtt még minden elromlott volna"


- Jól – csak fáradt vagyok, hiszen nem elég, hogy sokáig fenn voltam a buli kedvéért, de ráadásul még azt követően is, hogy elrohantam, pörgött az agyam tovább. Gyávaság volt ez tőlem, nagyon jól tudom, de amit érzek... Amit érzek, az rémisztő, és felkavarja az egész életemet. Minden négyzetmilliméterét befolyásolja, mert minden, amit eddig gondoltam magamról, amit eddig a környezetemnek mutattam, az... nos, ha nem is hazugság volt, de ámítás mindenképpen.
- Nem is látszik rajtad – pont ugyan olyan sugárzó, mint mindig, mikor találkozunk. Valahogy... van benne ez a furcsa kettősség, egyrészt távolságtartó... olyan, akár egy kis ékszeres doboz, amit szeretnél kinyitni, de sose fog sikerülni, ha nincsen hozzá kulcsod... másrészt pedig az egyik legkedvesebb, legbarátságosabb ember, akivel valaha találkoztam. Vajon miért ez a különös érzés idebenn?
- Gyere – félre húzom a lányt, hogy kicsit bensőségesebb légkörben találhassuk magunkat, egymás szemébe nézve, de a felvetődött problémát tovább boncolgatva.
- Igen... - ebben egyetértünk. Valóban egy elég hirtelen döntés volt. Először nem is tűnt véglegesnek. - Eleinte azt hittem – és gondolom, mindenki más is, - hogy csak besokalltam az esküvőtől... a megállapodástól – aztán rövid rágódást követően, azon kaptam magam, hogy egyáltalán nem foglalkoztat az, hogy lesz-e esküvő. Akkor véglegesítettem a döntésemet, és összecsomagoltam mindent, hogy Keaton is érzékelje, hogy vége mindennek... végérvényesen. Elmondtam neki, hogy nem vele van a baj, hanem velem, de hát férfi... Nem értette meg, ráadásul most átfordult abba a szakaszba, mikor haragszik, és a pokolba kívánna. Szét fogjuk szakítani a baráti körünket, ami borzalmas.
- Kellett egy kis idő, hogy rájöjjek mit akarok. - Zavar játszik az arcomon, ahogy mosolyogva a földre pillantok, majd újra rá. Azt akarom mondani, hogy őt akarom, de valahogy nem jönnek a szavak a számra. És egyébként se kellene azonnal kiadnom magamat az első adandó alkalommal. Még a végén megégetem magam, nem igaz?
- Adunk. - Mosolyogva ismételem meg a szavakat, majd valamivel bátortalanabb mozdulattal, mint tegnap éjszaka, az ujjaim közé veszem az arcát, hogy aztán közelebb hajolva lassan az ajkaira csúsztassam az ajkaimat. Ez egészen más, mint amit eddigi életemben valaha éreztem. Egyik csókom se volt ennyire édes, mintha krémet kóstolnék süteményem tetejéről.
- Még nem kellene beavatni a többieket – ingatom meg a fejemet, és valami kínos érzés közepette félre pillantok, hogy az akváriumot nézzem, és annak túloldalán a halakat, vagy éppen mik vannak ott, mert a fene se figyelte, hogy hová húzódtunk kicsit félre. - Előtte derítsük ki, hogy működik-e ez nekünk – mert ha nem, akkor nem akarja feleslegesen felkavarni a kedélyeket. Jobb, ha egyelőre nem tudja senki sem a srácok közül, mert ott ahol egy megtudja, tudni fogja a többi is,... és akkor Keaton is tudni fogja. És talán kicsit önzőség, hogy így gondolja, de szeretné megadni a lehetőséget magának arra, hogy mégis visszatáncolhasson, ha ez nem működik.
- Meg? - Felszaladó szemöldökkel fordulok vissza hozzá, miközben viszonzásra talál ujjaim között ujjai szorítása. - Pedig úgy néztél rám tegnap este, mintha... Nem is tudom... - Hogyan fogalmazzam meg, amit akkor láttam a szemében? Szinte már követelte, hogy most azonnal valljak színt. Habár mi volt az a pár sor, ha nem színvallás? Aztán hátul, ahol éppen senki se látta, hogy mi történik. Könyörgött! Igen, határozottan úgy érezte, hogy... Vonzotta, mint pillangót a fény, mint tündérhercegnőt a Hold. És akkor nem is haboztam tovább, nem is kérdeztem, hiszen nem lett volna mit, hanem egyszerűen minden előjáték és szóváltás nélkül megcsókoltam. Abban a csókban ott volt minden elfojtott érzés, és az a több hónapnyi várakozás, ahogy ebben a mostaniban is... az eltelt hosszú hetek anélkül, hogy egyetlen szót is váltottak volna. Ó, és a látványa!
- Fogalmam sincs, hogy miért akartam éppen ide jönni – szólalok meg vigyorogva. Nem volt semmi különösebb okom, nem is érdekelnek az uszonyos lények, de ha már itt vagyunk, akár andaloghatnánk tovább kézen fogva. Végül is... a lényeget már megbeszéltük, a gondolkozás pedig éppen nem igazán megy. Sokkal szívesebben lennék valami zárt helyen, ahol senki se látja azt, hogy... Ó, igen! Boldog tinédzser kor! Újra ránk köszöntött. Remélem, azért a pattanások nem jönnek vissza!
- Kajálhatnánk is valamit később – most, hogy már nincs gombóc a torkomban, igazán ehetnénk pár falatot. Ebben az utolsó pár hétben elég sokat fogytam, ami miatt ráadásul még betegszabadságra is küldtek. Na, meg pszichó-mókushoz, ami mókás, ha azt vesszük figyelembe, hogy eddig általában minden teszten rendesen átmentem.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: What are you waiting for?


Vissza az elejére Go down
 
What are you waiting for?
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: