HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Josephine Jennings

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Josephine Jennings
2018-09-02, 13:00



Josephine Jennings
Az erős fenn marad. A gyenge bukik.


név: Josephine Jennings
kor: 31 éves
csoport: Vérleopárd
átváltoztatás ideje: 13 évesen
rang: IV.
play by: Jennifer Connelly
KépességOlyan erős gyógyító képességgel áldott meg a jó sorsom, hogy azt már sokan elirigyelték tőlem. Szinte semmilyen energia befektetésre sincs szükségem ahhoz, hogy a kisebb sebeket begyógyítsam, de a komolyabb sérülések sem okoznak számomra már problémát. Erős akaratommal és hízelgésemmel tökéletesen kordában tartom a állatias ösztöneimet, ami nem csoda annyi borzalom után, amit át kellett élnem. Ahogy az sem, hogy megtanultam leplezi az aurám.
MegjelenésSzámos arcom van. Egyiket váltogatom a másik után, ahogy éppen a szükség vagy a szeszély diktálja. Az élet hamar megtanított arra, hogy gyorsan kiszolgáljam a közönséget. Ha kell, durcás kislánynak tűnök. Ha arra van szükség, hát elegáns üzletasszonnyá vedlek. Abba a bőrbe bújok, amit a legmegfelelőbbnek tartok céljaim eléréséhez. Az aggódó anyukádra lenne szükséged, vagy elemi kegyetlenségre? Olyan ügyesen szenvedek a korbács alatt, hogy szemed, szád kiszárad az összhatástól. Kell ennél több? Mindent megadok neked, csak kívánnod kell! Kivéve a lelkemet, mert az a játszma kemény dió lesz.

JellemHatározott személyiség vagyok, mondhatni eltökélt, de nem igyekszem fejjel a falnak. Túl kemény. Hidd el, tudom. Próbáltam elégszer. Mert gyakorlatból tanul az ember, és abból tanul a vérállat is. Ha eldöntöttem valamit, akkor azt véghez viszem, egészen addig, míg úgy tűnik, hogy az életem biztonságban van. Merthogy nincs semmi fontosabb számomra, mint az életem. Hogy miért? Mert másom sincs igazán. Ez az egyetlen dolog, ami fölött hosszú idő óta először rendelkezhetek, és éppen ezért igyekszem mindent megtenni önmagamért, azért hogy életben maradjak, hogy ne kelljen soha többé átélnem azt, amit ez előtt. Figyelemmel és fegyelemmel élve, gondosan építettem fel a személyiségemet abból a porból, ahová egykori mesterem gondos kezei alatt omlott. A gyakran hideg vagy éppen macskásan szeszélyes felszín alatt egy törődő személyiség lakik, aki hajlandó áldozatot hozni azokért, akik fontosak számára.

ElötörténetHol is kezdjem? A határozottságomról akkor tettem életemben először tanúbizonyságot, mikor megszöktem otthonról. Ki gondolná, hogy egy hozzám hasonló lány, akinek mondhatni elégedett élete lehetne a csak félig problémás családjával, egyszer csak összecsomagolja a táskáját, hogy lelépjen? A családunk majdhogynem tökéletes volt. Apa és anya boldogan ölték együtt a vámpírokat, az öcsikém pedig halott kis kedvenceket tartogatott az ágya alatt. Majdhogynem minden tökéletes volt, egy-két apróságtól eltekintve, nem igaz? Hiszen sehol egy válás, családon belüli erőszak, pedofil nagybácsi, vagy hasonló borzalom, amitől a szüleik annyira óvják a gyermekeket.

Életem első, és egyben legnagyobb hibáját akkor követtem el.

Csak remélni merem, hogy nem hozok többé ilyen hibás döntést. Fiatal voltam még, ugyan félig már felnőtt, de félig inkább gyermek. És az éjszaka veszélyes,... egyedül a sötét utcán... Nem gondoltam volna, hogy félni valóm lenne. Pedig nagyon is volt. Az, aki nem jöhetett be a házunkba, már várt rám, és eljött értem a sikátorok között, hogy magával vigyen.

Azóta sok-sok év telt el.

Amikor megpillantottam a televízióban Alexandert, azonnal tudtam, hogy ő lesz számomra a megoldás. A fény, amiben fürdik, a tény, hogy ha hátat fordít a közönségnek, akár lehetnék én az, aki befejezi a mondókáját, belemosolyog a kamerákba, és azt mondja: "Nem kívánunk többet hozzátenni az ügyhöz. Kérdéseikkel keressék fel a sajtó osztályunkat. Köszönjük!" Rám már csak fél szemmel figyelnek, csak egy szócső vagyok, de mégis látható, mégis hallható. Az eltűnésem feltűnő lenne. Sokkal feltűnőbb, mint itt, pedig ezek is megérik a pénzüket. Tudom, hogy ez kockázatos játék az életemmel, de nincs más esélyem. Az első esély a kiútra!

Három nappal később már tudtam, hogy nem fogok beszállni a Mester kocsijába. Nem ért meglepetésként, hogy felmondtak a helyen, ahol "dolgoztam". Dominó effektust vont maga után a vámpírok kitálalása. Amint az első alakváltóról kiderült, hogy Az, mindenki, aki túl szoros kapcsolatban állt vele, mindenki, aki cseppet sem lepődött meg, az azonnali hatállyal az utcára került. Az emberek nem bíztak bennünk. És maximálisan meg tudtam a hozzánk állásukat érteni.

Emberi szemmel nézve nem tekintem magamat erkölcsösnek. Sőt, a bűnök szertárából nem egyet, mint eszközt ismerek, és felhasználok is. Azonban már megszámlálhatatlan ideje nem tekintek magamra emberként. Egykori mesterem gondos tanításai nyomán hamar ráleltem igazi önmagamra.

A ruhát, amibe aznap bújtam, lopott pénzből vettem, mint minden másomat, amit azóta megszereztem, hogy hátra hagytam az irodaépületet. Az első pár napomat még az utcán, koldusként tengődve töltöttem, de hamar megtömtem a zsebeimet és a gyomromat is az ostoba, ügyetlen emberek révén. És a hetek egyre teltek, hol ólom lassúsággal vánszorogva, máskor sebesen peregve. Előbb a csatornában húztam meg magam, aztán egy motelben. Menekülnöm, és erősödnöm kellett, míg végre eljutottam Hozzá.

Hideg tekintettel méregettem a vámpírt. Érthető okokból nem vagyok értük odáig. De szükségem van egyre, csak egyetlen egyre, aki elég hatalommal bír ahhoz, hogy a napjaimat hosszabbá és legalább egy kicsivel nyugodtabbá tegye, ha boldogabbá nem is.
- Köszönöm, hogy fogadott! - Átnyújtom a kezemben tartott bársony borítású könyvet, melynek arany betűi hirdetik: Önéletrajz. A giccs határát súrolja. Ahonnan én jövök, ott nem akadt ilyen cifra módi, mégis könnyedén ráérzek az eleganciára, legyen szó egy betűtípus kiválasztásáról, függönyölről, vagy a divatos ruhákról, amibe csinos testemet bújtattam. Látom az apró, megbúvó mosolyt az ajkai szegletében, ahogy szemrevételezi a borítást. Belemegy a játékomba. Felnyitja a fedelet, hogy a sorok közé nézzen. Talán csalódott, hogy nem bikiniruhás képeket tárok elé, hanem szavakat.
- Matematika? - Meglepett? Unott? Vagy csalódott? Nem tudom kiolvasni az arckifejezéséből, de ez nem ront magabiztosságomon. Mit kezd egy Belle-vámpír a számok útvesztőjében? Feljegyzi a szeretői élvezetének hosszát és számát? Nem. A modern világban modern eszközök szükségesek. Én is egy ilyen lennék.
- Az egyik diplomám. - Apró fejbiccentéssel helyeselek. Nem feszengek ülés közben, hiszen nincs okom rá. A türelmemet nehéz kikezdeni. Kevesen edződtek úgy, ahogy én. Tudatosan. Egykori vámpírom ezt akarta, hát ilyenné kellett válnom. Órákig lapulni anélkül, hogy megmozdulnék, türelmesen várva a prédára. Ez én vagyok. Most Alexander a prédám, és éppen becserkészem.
- Az egyik. - A szemei végig siklanak a papíron. Úgy olvas, ahogy mások képregényt nézegetnek, de ez engem egy cseppet sem döbbent meg. Mesterem nem holmi kis legény volt. Számos hozzám hasonló rabszolgát tart maga körül, akik szenvednek a hatalma alatt.
- Igen. Elemző voltam az elmúlt három évben a Szövetségi Nyomozó Irodánál. A mesterem hasznosnak tartotta az információkat, amihez hozzáfértem. Ehhez nem volt elengedő egy diploma. - Azonban hála Alexandernek, ez az álca már nem volt tovább fenn tartható. Talán éppen haszontalanná váltam volna számára, ha nem szívódom fel a szemei elől. - Ezért taníttatott. - Egy ideig hálás voltam. Nem mindenki juthat ki a birtokáról. A legtöbben még a napfényt se láthatják, miután elragadta őket. Egyeseket emberként, másokat vérállatként. Ez egy jutalom volt, amiért eddig engedelmes, és lojális voltam. Azonban a lojalitásom titkon elvesztettem, mikor véletlenül újra találkoztam az öcsémmel. Nem sejtettem rögtön, hogy ez lesz belőle, de már abban a pillanatban eldőlt, mikor felismertük egymást.
- A mestere. - Visszakerül az asztalra bársonyba bújtatott életem.
- Igen, egy vámpír. - Nyilván, mi mást hívhatnék annak? Kiteregetem a lapjaimat. - Megszöktem tőle. - Mert nincs az a vámpír, aki elengedi a játékszereit. Jobb esetben eladja vagy elajándékozza, valami értékesebbért cserébe. De ahogy én ismerem őket, általában inkább elpusztítják a szükségteleneket, minthogy másoké legyen bármi, ami nem lehet már az övék.
- Bátor. -  Vagy őrült, habár a kettő nincs messze egymástól. Nem igaz? Látni vélem a tekintetében, hogy ebben egyetértünk. Merész húzás az, amit teszek, kezdve attól, hogy leléptem, egészen addig, hogy most itt vagyok előtte. Ha akarna, visszavihetne.
- Élni akarok, mr. Alexander.
- Alexander. -  Kijavít, majd a szemét lehunyja. Ujjaival megtámasztja a homlokát, mint aki hosszas gondolkozásra készül. Mégsem tart sokáig ez az állapot. Amint megszólalok, újra felém pillant.
- Alexander. - A kedvére pontosítok a megszólításon.
- Élni akar. - Ízlelgeti a szavaimat. - És mire vágyik még? - A tekintetét az enyémbe fúrta.
- Az egyenlőség illúziójára. - Mosolyomra mosollyal felel. Még feltesz egy-két kérdést, mielőtt utamra engedne. Hamar megegyezünk abban, hogy majd hív, ha már alaposan átgondolta.

További két hét rejtőzködést követően keresett legközelebb. Megváratott, de mivel erre számítottam, nem tett türelmetlenné az idő múlása. Az se zavart volna, ha évek telnek el, habár azzal igazán megnehezítette volna a dolgokat. Így sem egyszerű hosszan, egy városban maradva eltűnni egykori mesterem kutakodó tekintete elől.

Senkinek sem mondtam el, hogy miért döntöttem a szökés mellett. Azok, akik hozzám hasonlóan a gyermekként vagy a felnőttlét határán kerültek egykori mesteremhez, általában nem élték meg a felnőtt kort, ha pedig mégis, a lelkükben hátra hagytak minden szeretetet egykori emberlétük iránt. Eszükbe sem jutott, hogy lehetne más. Azt hitték, hogy nincs más lehetőség.
Pár évvel Alexander bejelentése előtt találkoztam valakivel a múltamból. Ugyan sokat változott, és első pillantásra nem ismertem fel, de éreztem ismerős erejét. Tudtam, hogy nem időzhetek vele soká, hiszen arra fogva tartóm felfigyelne, és ez egyikünk életére nézve sem jelentene jót. Nem hagyhattam, hogy szemet vessen rá, nem hagyhattam, hogy őt is elrabolja, ahogy azt velem tette. Habár visszagondolva, ez az érzés, ez a féltés teljesen alaptalan volt, hiszen már nem volt védtelen gyermek. Erős felnőtt férfivé érett. Azonban ez az esemény arra tökéletesen megfelelt, hogy fogódzkodót, okot keressek magamnak arra, hogy egy szabad(abb) élet után kezdjek áhítozni.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 145
Tollvonásainak száma : 102
Re: Josephine Jennings
2018-09-05, 21:17



Elfogadva!


Josephine Jennings

Kedves Josephine... már épp becsülni kezdtelek volna... de ez az őrült ötlet? Egy vámpírhoz? Mért nem egy falka... mért nem egy család ami olyan mint te? Hát mi lelt téged nőstény? Komolyan nem jutok szóhoz a döbbenettől, és csak remélni merem hogy jól meggondoltad ezt az egészet, a vámpírok veszélyesek, azt hiszem idén karácsonyra fakarót adok az ismerőseimnek... fő a biztonság!

Elfogadva! Lepecsételve!





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Josephine Jennings
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: