HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Eireann
2018-09-02, 12:35



Eireann Saoirse MacCarrick
A kegyetlenséghez, mint minden más bűnhöz, önmagán kívül nem kell más indok. Csupán kedvező alkalom.


név: Eireann S. MacCarrick
kor: 40
csoport: Vérpuma
átváltoztatás ideje: kb. 20 éve
vérvonal: -
rang: IV. Sicario
play by: Zoe Saldana
Képesség: Sosem tévesztem el a célt. Már a puma képességeken kívül ez a legfőbb jellemzőm, és ezért bizony elég jól fizetnek.
MegjelenésÍr vagyok. Nem, nem afro-amerikai és ír felmenőkkel, hanem Írországban születtem. Nem, nem minden ír vörös hajú és szeplős, nem nem minden ír lány Merida. Akarod hogy kipöttyözem a képed? Nem? Akkor hagyd abba. Apám igazi, régi ír családból származott, és élete egyik legnagyobb hibájának azt tartotta, hogy elvette anyámat, aki francia. Na igen itt már bejönnek az afrikai ősök a képbe, meg a spanyolok, meg még ki tudja mi volt anyámban. Egy egészen biztosan közös volt bennük, az angolok iránti féktelen gyűlölet. Meg én és a két hugom. De ez a rész nem a családról szól. Mindenesetre volt honnan örökölnöm tejeskávé bőrömet és sötét tincseimet. Az alakom kemény munka eredménye, legalábbis az volt még gyerekkoromban, bár most is szeretek edzeni, futni, de a gyerekkori kiképzésemhez képest ez már csak amolyan levezetés. Hosszú évek levezetése. Néha le se tagadhatom, hogy macskává lettem, a mozgásom elárul és imádom, hogy néha elengedhetem magam annyira manapság, hogy ezen már senki nem húzza fel a szemöldökét. Persze a férfiak gyakran repülnek rám, mint legyek a döghúsra, de általában olyan gyorsan is távoznak hideg-zöld pillantásomtól. Azt mondják van aki a tekintetével is ölni tud... De lépjünk csak tovább. Bizony vannak olyan napok, amikor inkább egy tramplira emlékeztetek, mikor még az út széli csövesnek se kellenék, és olyankor jobb is ha mindenki tartja a három lépés távolságot. Már megtanultam, hogy ez a hangulatingadozásom tökéletesen egybevág a holddal. Az újhold még az életkedvemet is el tudja venni.
Ír származásomnak azért szerencsére akad egy aprócska jele négymancsos formámban is, mivel a fakó homokszín szőrszálak közé élénk vörösek is keverednek. Tökéletes, ha éppen ősszel a lehulló falevelek között kell rejtőznöm, télen már kissé kellemetlenebb, de megtanultam ellensúlyozni a hibáimat.

JellemRagadozó. Mi más lennék? Ízzig vérig az, a legapróbb porcikáig. A vadászat éltet, az áldozat illata. Minél nehezebb egy vadat becserkészni annál inkább élvezem. Hogy mi van a tízparancsolattal? Ne ölj? Drágám, régen volt már az a katolikus nevelés, és amúgy is... ki tartja már be ezeket? Nem mondom, vannak olyan dolgok, amik felettébb mód kiváltják belőlem a vadászösztönt, de ezt majd később. Tizennégy évesen öltem először. Apám ott volt mellettem, ahogy remegő ujjamat a ravaszra tettem. Ki és belégzés, ki és be... és csak egy mozdulat, a golyó célt ér, a munkának vége. Ennyi egy ember élete. Dollárban megmondom mennyit érsz. Vagy yenben, euróban, mindegy. Mindenkinek van egy ára. Neked és nekem is. Ennyit ér egy élet. Persze megválogatom a megbízásaimat, szándékosan például egészen biztosan nem teszek keresztbe a falkának. Felneveltek, új életet adtak... én pedig nem vagyok hálátlan nőszemély. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem döngölöm a földbe azokat, akik úgy vélik felettem állnak, főként a férfiakat. A tiszteletlenség sosem marad megtorlás nélkül így hamar megtanulják a kölykök, hogy csak azért mert nem fityeg semmi a lábaim között még igenis felettük állok. Caius kivétel. Már nem emlékszem pontosan mivel is vívta ki a tiszteletem, de... az ő szava fontosabb számomra a falka véleményénél. Mindig is az volt, most pedig hogy ő van az élen még inkább úgy érzem követnem kell. Szóval röviden összefoglalva, kemény, határozott, igazi katonajellemként ismernek. Azt hiszem nincs is másik oldalam.

Elötörténet1917-ben kezdődött... nem, nem is, Írország angol megszállásával kezdődött, mikor azok az angol kutyák magukénak kiáltották ki a földünket. Az Irish Republic Army megalakulása pusztán egy válasz volt, a minket ért atrocitásokra, az elnyomásra. Mindig is volt MacCarrick az IRA-ban. Bármelyikben, mindegyikben. A kezdetek óta ott voltunk és ott is leszünk valamilyen formában. Mindig az országunk szabadságáért harcoltunk, az apám is erre nevelt, őt is az ő apja. Ez persze nem volt egyszerű élet, hiszen az angolok szerint terrorista szervezet voltunk. Ez nevetséges, nem terrorista az, aki a népe szabadságáért harcol! Persze azok az idők már elmúltak, mikor tehettem valamit az igaz hazámért. Apám szerint hiba volt elvenni anyámat, a franciát, aki képtelen volt neki fiút szülni. Mikor a második húgom megszületett, szedte a sátorfáját és elköltözött. A válás nem lett volna ír katolikushoz méltó. Engem is magával vitt, úgy döntött én, mint a legidősebb lánya leszek a legalkalmasabb, hogy továbbvigyem az örökségét. Úgy vélem azóta sem okoztam neki csalódást. Mindig küldött a családjának pénzt, időnként még levelet is írhattam anyámnak, bár mivel nyolc évesen vitt magával, a kötelékem hamar megszakadt a távol lévő nővel. Csak egy eszme volt, amit hamar felváltott az Ír Anyaföld szeretete. Tízévesen kaptam először lőfegyvert a kezembe. Tisztítani, szétszedni, összerakni tanultam. Aztán lőni. Sokszor, sokat, sokfélével. A lényeg az volt, hogy bármilyen körülmények között célba találjak. Azt hiszem az apám nem hitte, hogy a fizikumom megfelelő lenne egy átlagos katona követelményeinek, de mesterlövésznek attól még kiképezhetett. Meg is tette. Tizennégy évesen öltem először. Felszabadító érzés volt, lényegében olyan volt, mintha egy szarvast lőttem volna le. Semmi különbséget nem éreztem. Tűkön ülve vártam a következő küldetést. Aztán a következőt, a következőt és az azt következőt is. Végül már függetlenedtem apámtól, talán tizenhat éves lehettem? Már nem volt rá szükségem, mindent elintéztem egyedül. A Hazám ellenségeit irtottam. Tizenhét éves lehettem, mikor apámat elkapták, vagy valaki feladta, nem is érdekel. A börtönben halt meg, azt hiszem, megkéselték. Nekem már feladatom volt, a kötelék, ami közöttünk élt sosem volt erős így nem sirattam meg. Hírnevet szereztem, nyomoztak utánam, de fogalmuk sem volt ki lehetek. Azt pedig senki sem feltételezte, hogy azokat a gyilkosságokat egy nő is elkövethette. Aztán eljött az utolsó bevetés napja is, amikor szeretett hazámért utoljára cselekedhettem.
Szabályos légzés, biztos kezek. A távcsővel pásztázom a terepet, várom az alkalmas pillanatot, mikor a célpont kilép és én meghúzhatom a ravaszt. Egy újabb ellenség, egy újabb munka, valami fura fazon, aki éjjel szeret csak utazni, de szerencsére ma már a legtöbb helyen elég a lámpafény is egy ilyen művelethez. Valami furcsa érzésem támad, pedig ilyenkor mindig már elmerülök a saját kis világomban, ilyenkor nem zökkenthetne ki semmi, de... érzem, hogy a tarkómon feláll a szőr, mintha léptek lennének. A puskával együtt fordulok, a szemek közé nézek és meghúzom a ravaszt. Kapcsolni sincs időm, hogy mire lőttem, már veszem elő a késem, ahogy a súlyos tömeg a testemnek csapódik. Szőr, fogak, hörgés, mégis mi a fene ez? Érzem a fájdalmat a karomban, ahogy az éles tőrök a húsomba marnak. Szabad kezemmel azonban a bordái közé irányítom a pengét, érzem ahogy a húsba szalad, aztán sötétség. Egy új élet kezdete, egy újjászületés.
A beharapóm nem habozott, magával cipelt a másik kontinensre. Nem értettem akkor még, miért nem ölt meg, csak később volt hajlandó elárulni, hogy megtetszett neki, ahogy küzdöttem. Még bele is haraptam, annyira életben akartam maradni. Hát igen, nem kedvelem a halált. A sajátomat legalábbis. Azóta... azóta itt élek, a szürke hétköznapokból néha kimozdulok kissé teljesíteni egy munkát, figyelek a falkára és keresek valamit, ami feldobja a napjaimat. Például elkapok egy emberkereskedőt.
- Szóval... Mister Sullivan... ön gyerekeket közvetít a dark weben, jól mondom? - Élezem kellemes lassúsággal az orra előtt a tőrt. Nem akármilyen tőr ez, ó nem... nem véletlenül vagyok kesztyűben, naná, hogy nem fognék meg egy ezüst fegyvert nélküle. Egy hete hoztam ide, egy hete martam meg ezt a zsíros, pöffeszkedő szemetet. Megvárhatnám az első teliholdat, azután lenne talán a legélvezetesebb, de nem feltétlenül van kedvem annyit kockáztatni. Ő ahhoz túl könnyű préda volt. - Ki is szokta próbálni az áruját? - Figyelem az izzadó, félelemtől eltorzult arcot. Tudja, hogy meg fog halni, nagyon remélem, hogy azzal is tisztában van, hogy nem lesz gyors halála, ő nem. Az ilyenekkel szeretek időt eltölteni. Ez nem munka, ez szórakozás, ez az élvezet, amit más már képtelen megadni. - Tudja mivel segíthet magán? - Lépek oda hozzá, és könnyedén végighúzom a bőrén a tőrt. Naná, hogy ordít, semmi tartás sincs benne. Az égvilágon semmi tisztelni való. - Ne visítson, mint egy malac, attól nem lesz jobb. - Érzem ahogy a mosoly egyre csak szélesedik az arcomon. Ó igen érzem már azt a kellemes bizsergést, a helyeslést amit a bennem élő ragadozó, az áldozatával előszeretettel játszó macska suttog a fülembe. - Néhány vevője neve, az az, amivel megrövidítheti a szenvedését. - Vannak bűnök, amiket nem bocsátok meg, vannak bűnök amiket már a Földön meg kell torolni, mert Isten büntetése, a pokoli szenvedés nem elég még ha ezer évig tart is. Lehet, hogy mégiscsak van egy másik oldalam?
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 145
Tollvonásainak száma : 102
Re: Eireann
2018-09-16, 10:49



Elfogadva!


Eireann

Tetszel nekem, nem nem úgy... bár a kreolos bőröd.... a módszereidért oda vagyok. Ismerem a hazáért való küzdés érzését, noha nálam a haza egy elég vegyes falkát jelentett. Az élni és élni hagyni elve szerencsére nálad átfordult az ölni és még többet ölni irányba, és az hogy valaki különös kegyetlenséggel... na de kérlek... mindenkinek... érdemei szerint...
Üdv a városban Eireann...

Elfogadva! Lepecsételve!





Ambber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Eireann
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: