III. Mestervámpír Hello Darling, my name is
Tristan | Tristan » beküldték: 2018-06-07, 20:47 |
|
Tristan Ha mindenhol van egy embered te dönthetsz a világ sorsáról... | név: Tristan születési idő: ide születési hely: ide kor: ~2500 csoport: vámpír rang; falkatag: Sourdre de Sang beállítottság: szubmisszív vagy domináns? átváltoztatás ideje: 36 évesen vérvonal: Tristan play by: Luke Evans |
Képesség Elméd egy nyitott könyv, s nálam a toll mivel újraírhatom. Egyszer, kétszer? Nem. Ahányszor csak akarom.
Egyszer volt, hol nem volt...Ujjaim közt megreped a vérrel festett maszk. Az átkozottak, elszámoltam volna? De, nem, nem jöhettek rá semmire, mégis érzem, ahogy kihunynak a fények az udvarban. Gyalogok, katonák, emberek és vérállatok vére szennyezi a kolostor ódon falait. Kedvtelésből ölnek, az enyéim világos parancsot kaptak, csak semmi provokáció. Mégis sorra hullanak, a szálak meglazulnak, a kapcsolatok megszűnnek. Miért? Csak maroknyi jelentéktelen élte túl az érkezést, a központi terem ajtaja a parancsomra kinyílik, s végre megérkeznek az ellenséges erők forrásai. -Üdvözlöm A tanács végrehajtóit, a Harlequinn-t szerény hajlékomban. Engedjék meg, hogy megtudjam e vörös maszk okát... -Aryus nagyúr-lepi el a termet a gúny, a gyengébbek eszméletlenül hullnak porba, csak a véreim hárman maradtak állva,s tűrik el a lehengerlő erőt ami a maszkosból árad- Az Áruló fia, a Dicső Róma ura. Nyugtalanító pletykák kaptak szárnyra a ténykedéseiddel kapcsolatban.-A lény alig követhető sebességgelragad meg egy földön fekvő nőt, majd fél kézzel a magasba emeli -Nade, micsoda fogadtatás ez? Házadban magamat kell kiszolgálnom?-Nincs szükségem ezekre a rangokra, Rómát elhagytam, a vándor életet választottam enyéimmel.-A test, első teremtett fiamé megfeszül, ahogy szeretett nőjének teste elemelkedik a padlóról. Elcsitítom az elméjét, s eltörlöm az ellenállását, legkevesebb szükségem sincs most belső harcokat vívni. -Ha még tudna mozogni önként ajánlaná magát, s a vérét. Megtudhatnám mivel vádol a tanács, miért kellett véreimnek hullania?Most a másik alak lép elő, nyugalomra intve fivérét, aki erre undorító vigyorral az arcán egy pillanat alatt tépi ki Ariel torkát. A vér illata forrón tölti be a termet, véreimben felforr a düh, de több eszük van annál, hogy most cselekedjenek. Engem figyelnek, de én csak félrebillentett fejjel szemlélem az előlépőt. -Példa nélküli a tetted Aryus. Túlélted az áruló halálát, elhagytad az udvart, a saját erődből Róma élére áltál, s most visszadobsz mindent? Effölött még talán szemet is hunynánk, sokak elméje megborult már azok közül kik túlélték mesterük bukását, de most nem emiatt vagyunk itt. Te is tudod, hogy nem bújtathatod tovább a nekromantát. Saját teremtetted volt az árulód, mindent bevallot a tanács előtt.Mélyen a föld alatt, az alsó kamrák egyikében fel-.fellobbanó fáklyák fényénél vigyor jelenik meg arcomon. Egyetlen tanúm rá Anastasya aki a sarokban összekuporodva tövig rágott körmökkel mantrázza, hogy most meghalunk, túlléptem a határt, de még mindig figyelmen kívül hagyom, ugyanis odafent zajlik a csata, nem idelenn.. Keserű vigyor az arcomon, amit hasonló tónussal követ egy kacaj, nevetés, mely betölti a teret, de nem kel birokra a maszkosokból áradó erővel. Elhagyom a székem, felállok, s a józanabbik Harlequinn felé teszek pár lépést. -Azért hát a vörös maszk, hogy hátha túlélem szolgám pusztulását? Elkéstetek, mikor az ereje nőni kezdett.. Használtam, igen. Emberek ellen, vámpírok ellen, a hatalma túllépett minden határt. Ráébredtem Anyánk nem véletlen üldözte a fajtáját. A saját kezemmel öltem meg..-nézek a feltartott kezeimre mintha még mindig látnám rajtuk a vért. Ariel hirtelen halála is pont kapóra jött, a test gazdája ugyanis tiszta szívből szerette, még pár rózsaszín könnycsepp is végigördült arcán -A hatalma már engem is fenyegetett. Megbabonázni egy vámpírt? Mintha egyszerű halandó lenne? Végeztem vele, és odalett minden.. A hatalmam, a városom.. és most.. az embereim... -Ez meglepő.-lép előre a véres szájú, Ariel testét elengedve - A hatalmas Aryus nagyúr, az udvari kígyó, a tanács kínzókamráinak réme megcsonkította saját magát? Alig hiszem el, hogy volt bátorságod megtenni. De igaz.-néz a másikra és egy biccentéssel nyugtázza a hírt. -Így már érthető, elhagytad Rómát, mert nem tudtad volna megtartani. Micsoda szerencsétlenség. Így feleslegesen hoztuk ezt.-a köpenye alól előbukkanó ébenfekete maszkon játékosan csillan meg a fény, egy lemondó sóhaj kíséretében a maszk a földön landol, a lábaim előtt. Meredten bámulom, s még több félelmet és kétségbeesést engedek a felszínre -Azt mondod a vándorlást választod? De még mielőtt döntenél át kell adnom egy üzenetet. Túlélted a szolgád halálát, tudnod kell, a Sárkány visszavár.-Ilyen állapotban nem élném túl az udvart.-villantok lemondó, keserű vigyort a maszkra -Elmegyek, fel északra, add át neki, hogy ha a vérvonalam fennmarad, nem kell sokáig várnia. Hamarosan küldök hozzá valakit.-Kellemes haláltusát. Aryus nagyúr..
A fenti teremben még a távozásuk után is soká vertek viszhangot az utolsó gúnyoros szavak. Elengedtem tristan elméjét, így végre eluralkodhatott rajta a gyász, a belőle áradó gyengeség undorral tölt el, hát elzárom magam tőle. -De miért, miért kellett ezt tenned? Hát ennyire nem számítunk neked?-Shh.. kislány, ha nem érted inkább maradj csöndben. Még csak most ébredt fel bennem ez az új erő és lám, bevették, minden egyes cseppjét. Így nyugtom lehet, legalább pár évszázadig. -De.. hogyan?-Drága ikeröcsém teste és elméje. Ő volt ott a teremben, ami történt, vele történt, én csak az erőt adtam, és az emlékeket. Nem lát rajtunk kívül senki az elmék olyan mélységeibe, hogy észrevegye a csalást. Íg a sosemvolt nekromanta miatt lenéznek, elítélnek, így végre letesztelhetem mit is bírok. -És most?-Most megnézzük, hogy a múltkori kis baleset meddig is vezeti a balga keresztimádó barmok hadjáratát.. De előbb, Tristan és a többiek, mind aki lélegzik megkapja a jutalmát. -Ne, kérlek ne öldd meg őket..-Igaz is, neked sem ártana egy új név. Új név az új kezdethez. Így még Tristan is a hasznomra lehet, még egyszer, utoljára. Mire másra is lenne még jó egy ikertestvér...? Megjelenés: Az évek során sokan sokfélét híreszteltek arról hogyan is nézek ki, voltam már meggyötört vénember, s életteli ifjú is. Minden attól függ mit hagyok benned. Túléled-e a találkozás megrázkódtatását? Esetleg a sokk kitörli az ilyen alantas érdektelen dolgokat mint a kinézet? Igazság szerint a tanácsot nem számítva csak pár vénség valamint a szerencséseknek van fogalmuk igazi valómról. De, legyen, legtöbbször egy átlagos, felejthető arcot hagyok a kusza elmékben, melyet vállig érő haj keretez. A magasságom is átlagosnak saccolnád, olyan 180 felett egy kicsivel. És a megjelenés? Ruhák? Szeretem a tökéletes kézműves munkát, elegáns de visszafogott stílusban. A szín persze fekete-fehér, hangulattól függően néha vörös-fekete is lehet. Milyen fantáziadús.. igaz? De, tedd fel a kérdést. Minek törjem magam a szolgák kedvéért? Jellem: Azt hiszem az egyetlen előnyöm az, hogy nem hajhászom a hírnevet. Ezért is élhetek még mindig. Élhetek az árnyékban, miközben a kezeim elérnek szinte bárhova. Én vagyok az arcnélküli, a hatalom, a pók a szálak végén. Ha akarom lázadást szítok, miközben az embereim elfojtják azt. Ne keress értelmet a tetteimben, elég, hogy nekem van értelme, mert én nem egy csoportban gondolkozom, egy városban, megyében.. ezek számomra mind jelentéktelenek. De az összkép, az a fontos. A gyengeség minden formáját megvetem. legyen az emberi, vagy természetfeletti, a képmutatást ki nem állhatom, s a saját módszereimmel büntetem. Ki kell.. purgálnom a gyengeség minden formáját a világból, s főleg a természetfeletti lények érettek meg a ritkításra. Elpuhult csőcselék.. ideje egy újabb Infernónak.. |
|
III. Alfa Lycantrop Hello Darling, my name is
Amber Hill Lakhely : St. Louis / NeverLand
Kor : 35
Hozzászólások száma : 226
| Re: Tristan » beküldték: 2018-06-08, 22:03 |
|
Elfogadva! Tristan Cseppet sem kedves Tristan... vagy hívhatlak Aryusnak? Beteg, számító egy fazon vagy, ez imponáló. A kis elméd már már annyira tébolyult, hogy kezdem én magam is felfedezni a rendszert. A dilis bohócokkal újat húzni és túlélni... kész őstehetség vagy, ha úgy adódna nem szívesen lennék azon az oldalon amivel szembe Te vagy. Mondanám, hogy fussunk össze... de ami azt illeti... még a szörnyek is félnek néha... arra várhatsz hogy kimondjam... de ja... adsz okot aggodalomra... Elfogadva! Lepecsételve!
Amber Hill |
|