HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Hóhér
Elisabeth Leighton
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 11.
Age : 37
Hozzászólások száma : 39
Tollvonásainak száma : 36
Too much lawyer
2018-08-27, 16:05




Alex && Lizzy


Van amikor imádom a munkámat és vannak pillanatok amikor gyűlölöm. Ez most pont egy ilyen pillanat amikor a kezemben tartom a meghívót a jogász találkozó fogadására ami gyakorlatilag egy vacsorát jelent egy elegáns helyen, és utána kötelező udvariassági csevegéseket a kollegákkal. Dress code és pár. Ez a kettő szúrja a szemem a papíron, bár inkább az utóbbi kitétel.
Úgy volt hogy Jareddel megyek, aki kolléga de tegnap este hívott fel hogy lesérült és nem tud egyáltalán eljönni a rendezvényre. Ilyen az én szerencsém, mégis hány egyedülálló jogász van még aki hajlandó lenne a párom lenni az estére? Vagy úgy amúgy pasi... Mert hogy nem kötelező jogásznak lennie, csak legyen kísérőm.
- Most mégis... mi legyen - sóhajtok fel ahogy hátradőlök a kanapémon és kezemben forgatom a meghívót. Már kitaláltam mit veszek fel, azzal nincs gond, be is szereztem de.... kényszeredetten sóhajtok fel ahogy....
- Ki fog átkozni a világból... - veszem kezembe a mobilt és hívom fel a számot amit nem nagyon akartam újra a kocsis incidens után, bár úgy tűnik üldöz engem hogy mindig nála kötök ki.
Végül meglepő módon mond igen, mire egy kissé megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, és gyorsan megadom neki hogy mikor hol lesz ez, és hol szedjen fel engem.

Két nappal később idegesen forgok a tükör előtt az alkalmi ruhámban. Sötétkék nagyestélyi, oldalt hasítékkal és a mellrésze kék és ezüst flitterekkel díszített. Csak cicifix fér el alatta, és a vékonyka pánt is csak erősíti a látszatot hogy ez alatt semmi más nincs. A magas sarkúm is csak öt centi magas, hogy menni is tudjak benne, ne csak topogni mint valami kiskacsa. Egyszerű ékszer szettet viselek, két apró fülbevaló és egy nyaklánc. Apró sötétkék kézitáska lóg a fogason amit magammal fogok vinni a személyes mütyűrjeimmel, és nagyon halovány smink teszi csak teljessé az arcom. Kicsit lágyít az amúgy határozott vonású arcomon és így ugrok egy nagyot amikor csengetnek. Ideges? Ki, én?
Idegesen nyitok ajtót.
- Alex... Máris megyek - nem hívom be hacsak nem akadékoskodik, mert gyakorlatilag menet kész vagyok, és csak felkapom a kis táskámat és már be is zárom az ajtót magam mögött.
- Köszönöm hogy eljöttél, megmentettél egy rém unalmas estétől - mosolyodom el, és alaposan végigmérem. Jóképű... fájdalmasan az. Lassan indulok el vele, hogy mégse egy helyben álldogáljunk.




Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Too much lawyer
2018-08-30, 07:12



Ennyi idősen a vámpír általában már meg van győződve arról, hogy nem lepődhet meg semmin, mert már mindent látott. Ugyan egoizmusom híresen határtalan, de be kell látnom, hogy tévedtem.
Meg tudott lepni, Elisabeth képes volt rá annyira, hogy leesett az állam. Sőt miután leraktuk a telefont, ami a furcsa meghívását illette, percekig csak bámultam magam elé, aztán elkezdtem röhögni, nagyon röhögni, hogy szegény Damon, csak nézett rám, mint valami idiótára, mire végre kinyögtem neki, még mindig fene nagy jókedvemben.
- A Hóhér meghívott egy hivatalos estélyre. – Közöltem vele, mire az ő arcára is kiült a megrökönyödés.
- De nem mész el, ugye? – teljesen feleslegesen tette fel a kérdést, hiszen mi lehetne nagyobb marketing fogás számomra ennél az esténél? Egy vámpír, akit még egy vadász is megfelelő kísérőalanynak gondol. Én a kedvesség, és ártatlanság példaképe. Rendben, az utóbbi csak vicc, de remekül tudok kedves lenni, és szép a mosolyom.
Két nappal később úgy kezdtem, hogy jól degeszre ettem magam, még a józanság határain belül, hogy minél emberibbnek, és kevésbé ijesztőnek tűnjek, majd a kamerák előtt, már ha arra téved egy kósza. Bár be kell vallanom, hogy sosem voltam még jogász vacsorán, mindegy a lényeg, hogy vámpír vendégekre biztosan nem számítanak, úgyhogy még itthon vacsizok.
A ruhám egy egyszerű smoking, nem a halfarkas, hanem a sima szabásúból, és három részes, mellény is jár hozzá, de a csokornyakkendőt hanyagolom, helyette selyem nyakkendőt húzók és hozzá egy zafír nyakkendőtűt, az kiemeli a szemem színét, aztán már irány Elisabeth lakása, a limuzinnal, amit természetesen Damon vezet. És az idefel úton megállás nélkül hallgathattam, hogy nem természetes dolog egy vadászt kísérgetni, ha az ember, nem is ember, hanem vámpír.  
- Elisabeth, én…- belém fojtja a szót, amit persze, hogy Damon is hallott, mert rápillantok, és épp röhög, amit aztán tekintetem súlya alatt igyekszik köhögésnek álcázni.
- Gyönyörű, mint mindig. – Mosolygok a nőre, ahogy végre leér, és a karom nyújtom felé.
- Ezt értsem úgy, hogy alattomos módon, azért hívtál el, hogy megöless az unalommal? Szó szerint? – pillantok rá mosolyogva, ahogy besegítem az autóba.
Vissza az elejére Go down
Online
 
Too much lawyer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Lakónegyedek-
Ugrás: