HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Abel Milai
2016-05-06, 14:56



Abel Milai
Bár, a kíváncsiság a világ mozgató rugója, úgy keress, hogy ne bánd meg ha találsz.


név: Abel Milai
kor:1622
csoport: Vámpír
átváltoztatás ideje: 414
vérvonal: Trevor Estacado
rang: V. szint - A város ura
play by: Arkzënkiel
KépességA város lakói számára ismeretlen
MegjelenésMárvány fehér bőrét hosszú koromszín haj takarja. Élénkék szemei remekül tükrözik hangulatát, bizonyos határt átlépve szinte szikráznak. Vigyorát egy rövid fekete kecskeszakáll ékesíti. Nem túl magas (173 cm) és nem is egy vasgyúró megjelenésű, inkább szálkás kicsit véznára emlékeztető testfelépítésű. Jellemző rá az elegáns ruházat, ami lehet öltöny, frakk vagy bármi ami egy régebbi kor virtusát és magasztosságát hozza vissza.

JellemAm... hol is tartottam? Ejnye még el sem kezdtem... Szóval nem vagyok valami magas. Azt hiszem 173 környéke lennék de mégis mi a fenét vártál? Az én időmben ez még igazán daliás magasságnak számított. Bár pont velem szemben állsz, de azért segítek. Fekete haj, halovány kék szem és fakó bőr. Ha kicsit nagyobb ripacs lennék jöhetnék valami frappáns Darkula szöveggel nem? Az nagyon menő lenne az első 324 alkalomig aztán beleunnék, mint úgy átlagban mindenbe. Az örök élet csúnyán vámot szed az újdonságok terén és ha egy korombeli fásult, unott és csak ilyen "komor, érett" szöveggel tud jönni, mint aki valamelyik újabb vámpíros film forgatásáról szabadult, kérlek nézd el neki. Feltehetően ő már kifogyott az ötletekből és nem maradt neki más, mint enni és dugni. Azért ez is nyűggé válhat 500 év alatt. Nem röhögsz!
Hogy mi? Neee.... ha most te is azzal jössz, hogy valami valami komor, keménykezű és még a tekintetével is szigort követelő alakot vártál, szögre fogom akasztani a kabátom. Bár lehet hosszabb távú megoldás lenne téged. Ez olyan sztereotípikus...  Én vagyok a város ura és egész éjjel nincs jobb dolgom, mint profilból tolni Mr. Szürkét, játszani a keményet és a tini idolt. Mész a picsába, de komolyan. Oké oké. Tudok kemény is lenni ha nagyon muszáj. Valahogy meg kell tartani a pozíciót és rendet, azt pedig nem lehet eldönteni egy paintball játszmával. Pedig milyen jó lenne. A szemem előtt lebeg ahogy a likantrópok nyafiznak, hogy ez nem fog könnyen kijönni a bundájukból. Vagy sakkal! Haláli lenne béketárgyalást nyerni egy susztermattal. Vagy.. vagy... elkalandoztam ugye? Vissza az alap témához. Néha azért fel kell venni a kesztyűt. Ha eleget élsz rá kell jönni, a személyiség olyan mint a ruhád, alkalomhoz illő és bizony ahhoz kell öltözködnöd akivel dolgod lesz. De ne menjünk bele a részletekbe, ha vérontást meg pusztítást akarsz látni, nézz meg egy fűrész részt vagy egy női Rugby csapatot szinkronizált menstruáció közben. Csak a te szórakoztatásod kedvéért nem rendezek jelenetet.
Hegek? Hát izé... van egy pár rajtam, de hát kin nincs? Tudod, vadászok meg egyebek. Nem lehet elkerülni. He he he... Amm.. szóval üdv St. Louisban. Most pedig hess a dolgodra.

ElötörténetNincs nagyobb hatalmam, mint maga az idő. Az emberi élet véges és minden pontján ez a bizarr találmánya kínozza percről, perce. Körülvesz minket. Óra van a faladon, mobilodon, naptárba jegyzed a fontos napokat. Megbeszélt találkozóid vannak, és lefoglalt estéid. Az őzet hidegen hagyják a tovarepülő évek, a madarak nem rettegnek azon, vajon időben kezdtek e ma csiripelni és a kutyád se foglal semmire időpontot. Csak az ember sajátja ez a gyötrelem amit más lény felfogni sem képes. A félelem attól, hogy kifutsz az időből... Engem már ez a béklyó nem húz, de kezdjük az elején.
A festői északon láttam meg a napvilágot. Kr. u. 395-ben. Apám mindig azt mondogatta, akkora harcos született bennem újjá, hogy érkezésem kettétépte a mocskos rómaiak birodalmát. Tehetős, mondhatni gazdagok voltunk. Nem volt más dolgom, mint erős harcossá, nőcsábásszá és visszaeső hazárdőrré érni. Ez a 3 sose jó kombináció, főleg nem egy ereje és hülyesége teljében lévő fiatal fejében. Könnyű volt csőbe húzni, így is történt. Híre ment egy római párbajvívónak, aki bárkivel kiállt néhány aranyér és legyőzője busás jutalmat vihetett haza, amit nem félt mutogatni. Itt már fel kellett volna tűnnie a bajnak. Római, sok pénzel, ott ahol csapatostul is aggódnak, nem pedig magányosan. Mégsem rabolták ki, vagy ölték meg. Balga voltam. Otthagytam a temetőben a harcos bérét és vártam, hogy a nap utolsó sugaránál megvívhassunk. Bár sötétben tettük volna... Heges fakó bőre volt, koszos vérben áztatott rogyok takarták testét és a szeme. Az a fekete, feneketlen katlan, mintha a lelkembe látott volna. Még a legjobb barátaim, akik ideáig kísértek is azt javasolták, nem szégyen kiszállni, az életem többet ér. Egy harcos veszte a büszkesége, de legalább életem legjobb csatáját vívtam. Egy átlagos párbaj mindössze 5-8 másodperc, de ez elhúzódott. Mintha tökéletesen egy súlycsoportban lettünk volna. Tévedtem és a legnagyobb hibám az volt, mikor egy óvatlan pillanatban mellkasba szúrtam. Lassan folyó alvadtnak látszó vér csorgott végig pengémen ő meg csak mosolygott. Miféle lény képes ilyesmire? El akartam húzódni, de csuklón ragadt és férfiasan bevallom, elöntött a rettegés.
Majd megéreztem a hideg acélt a mellkasomban. Homályosodni kezdett a világ én pedig egyre jobban fázni kezdtem. Egy íz és egy búcsú az mi emberi létem emlékeit zárja. Vér... abból is a pocsékabb fajta, szavai pedig. " Megsebeztél és ezzel nyertél. Én gyűjtöm az erősekket, ezért jutalmad az, hogy közénk emelkedhetsz." Innentől sötétség és téboly míg fel nem keltem egy omladozó viskóban, azzal a lénnyel. Lehetetlen dolgok tömkelegébe fojtott. Vámpír lettem, harcos, a nap égetni fog, küzdenem kell a vérszomjammal és ő véletlen sem fog segíteni, mert ez az első próba. Ennyi őrültséget kipihenten sem lehet felfogni, pláne nem egy friss halálélmény után farkaséhesen. Ő viszont kegyetlen tanár volt. Alig fejezte be az őrületet ami zúdított, rám nézett azzal az eszelős vigyorával és búcsúzott egy ígérettel. " Ha túléled az első évet kaphatsz nevet, addig is ha fajtabéli állná utad csak köhögd fel, hogy Trevor fia vagy." Ott maradtam a romok között éhesen, kétségbeesetten, dühösen, összezavarodva. Ekkor valami mennyei illat csapta meg orrom. Sült! Friss gyümölcs, vagy valami fenséges. Egy ismeretlen nő volt az... megkötve, több sebből vérezve. Visszakozni akartam, de valami elemi ösztön lett úrrá rajtam és elhomályosult a világ. Órákkal később ragadtam kezembe saját tudatom. Ennél a pontnál biztos voltam benne, ez csak egy rossz álom. Ezzel a tévhittel már kényelmesen mozogtam a hulla körül és találtam nála egy levelet is. Újdonsült apám mégis hagyott valami mankót amiben részletesen leírta új életem szabályait és hogy lesz egy csicskása aki azért majd félszemmel figyel rám. Ezt már nem tudtam komolyan venni, így belementem a játékba és élvezni kezdtem az "ajándékot". Csak másnap este fogtam fel, ez a valóság. Rá kellett jönnöm, gyenge voltam, hogy ellenkezzek új önmagammal így sodródni kezdtem az árral. Nem hazudott... Tényleg magamra hagyott és csak akkor akasztott meg valaki, ha igazán nagy őrültségre készültem, de akkor valahogy mindig előkerült egy ismeretlen aki jött és ment. Ezzel a második ígérete is beigazolódott. Valahogy, valakik figyeltek és mégsem tudtam tudomást venni róluk... az örökségem túlságosan is őrjítő volt. Ha fajtám társaságára vágytam, csak túl kellett feszíteni a húrt és az épp rám állított ismeretlennel kicsit beszélgetni is tudtam. Már ha nem a végtagjait akartam kitépni. Ezen apróságot mellőzve, tanulni kezdtem. Rajtuk keresztül megismertem magam és határaim, történetünket és korlátainkat. Elemi ösztönöm nem volt különösebb kihívás megfékezni, de a káoszt, amit örököltem már más mese volt. Az a gyűlölet ami tombol bennem az ő vére. Az ő öröksége. Mintha kiforgatná a józan embert önmagából és csak a negatív oldalát hozná a felszínre. Ha ez az oldalam tombolni kezdett azt csak szenvedéssel és vérrel lehetett csillapítani. Persze erre is volt megoldás. Követtem a háborúkat, járványokat és más katasztrófákat ahol az én művem más probléma számlájára lett írva. Ezzel a gusztustalan életmóddal kezdtem nevelkedni és kutatni teremtőm után. Sokkal rosszabb apát nem oszthattak volna rám. Egy igazi matuzsálem, egy vérvonal teremtő. A tanács szerkezetében a fegyver, aki dalolva mocskolja be a kezét és repetát kér, cserébe szemet hunynak tettei felett, amíg nem túl feltűnő. Mint megtudtam, ez a gyermekeire is vonatkozik.... többek szerint csak ezért éltem meg az első évem. Ennél a pontnál már ellenkezni kezdtem apám hagyatékával. Nem akartam olyan céltalan pusztítássá válni mint ő. Egy esélyem volt, küzdeni. Minden halállal erősebb lettem, ezzel egyidejűleg öntudatosabb is, míg végül 800-900 környékére tökéletes kontrollt nyertem önmagam felett. Ez elsőre nevetségesen hangzik ilyen idősen. Hidd el, gőzöd sincs milyen nehéz volt. Sokakkal találkoztam fajtámból és apám nevét hallva megvetettek vagy pusztán lesajnáltak. A legsötétebb alakok kísértek utamon, mégsem engedtem befolyásuknak. Természetesen nevem is lett. Új élthez, új név Abel Milai. Apám egyre ritkábban láttam, akaratomból. Sosem volt nehéz megtalálni. Ahol háború volt, ő odament. Ahol pestis volt, ott a haldoklók szenvedésén élvezkedett. Sose tartottam magam jó embernek, új életem még ocsmányabb előmenetellel ékeskedhet, de sose leszek olyan lény mint ő. Az ereje viszont egyben bélyegem is. Akik ismerik őt, megismerik, hogy bennem is az ő vérvonala csörgedez. Nehéz így barátokra találni. 1100 környékére ezt is leküzdöttem. Teljesen ura lettem erőmnek és remélem sose kell neked megmutatnom mégis mit kellett elnyomnom. Azóta rengeteg idő telt el. Letelepedtem Európában és próbáltam elütni az időt. A végtelen semmit. Üressé vált számomra a lét. Egyetlen láncom a valósághoz a tanács küldöttei voltak akik még bíztak benne, új fegyvert kaptak a kezükbe. Ennek is oka volt.
Nem volt sok testvérem. Legtöbbjük elég korán le lett vadászva, a tanács tüntette el, vagy beleroppant az erejébe és a többit már sejteni lehet. Apám ezen silány utódlás ellenére sem szórta a "gyerekeket". Mindenféle eszement kis játékai voltak ami alapján hajlandó volt utódot választani. Az pedig csak az első lépés a pokol felé, amiről az a szerencsétlen mit sem sejthet. Néha azért még megkeresem és szembeállok vele. Lássa, hogy az ő vére is lehet normális. Természetesen ennek egy megalázás és egy lehülyézés a vége. Őt már semmi sem hozza vissza, de én végre teljesen szabad lettem tőle. Mindenesetre az ő szokását megtartottam. Sok gyermekem nincs és ha valakit mégis az én véremre kárhoztattam, az a szabályaink szerint pártoltam és megvédem önmagától. Nem érdemel olyan sorsot, mint én. Minden változik és formálható. Semmi sem kőbevésett, csak idő kell hozzá. Nekem pedig végtelen sok időm van...  Ha valamit megtanultam létem során az az, hogy semmi sem sürgős, és a világ túl komor ahhoz hogy mindent komolyan vegyél.
Ettől még nem sikerült célt találnom és végül úgy döntöttem magam mögött hagyom a világot. Először csak európát kezdtem újra járni. Semmi különös. Felbukkanok, eskü a városúrnak aki megérezve ki vagyok egy kis szájhúzással elfogad. Céltalan bálok, mulatásnak álcázott esték, majd tovább. Végül rátaláltam Colombus-ra. Végre először kapóra jött apám és nem egy kaszárnya ember felkoncolására kellett a segítség. Az ő befolyását kihasználva addig puhatolóztam míg el nem jutottam a király közeli körökhöz és megszereztettem a srácnak az uralkodó támogatását. Irány a világ vége! Persze semmi sem megy zökkenőmentesen. Egy hajón nem lehet mindent a végtelenségig rejtegetni és jelenlétem lázadást szított. Ismét jóra tudtam használni örökségem... Végül az első vérszívó voltam aki az újvilágba ért. Ez a tévhit idővel szerteoszlott, de én voltam az első interkontinentális vámpír. Az is valami, nem?
Nyomtalanul eltűntem. Én persze ezt úgy fogalmaznám, felfedezni indultam. Évek bolyongása olyan 1506 környékén állt meg, egy Inka őslakos klán kabalája ként. Harcos nép volt, szellemhittel, nem volt nehéz megszerezni a túlvilág ura címet. Amíg a hódítások véget nem vetettek ennek a kultúrának, addig szó szerint isteni életem volt, áldozatokkal és egyebekkel. Persze a fantasztikus Európa és a bosszantó kereszténység utolért és olyan ügyesen kolonizálták a földrész, hogy fel sem tűnt még mindig másik kontinensen vagyok. Ismét be kellett olvadnom a felső rétegek körébe, viszont nem voltak városurak mindenütt. Ők, vagy fiaik, még csak átcsepegőben voltak erre a helyre, így sok szabad préda volt és már elég erősnek is éreztem magam egy ilyen kaliberű szórakozásra. Nem akartam nagy kész városokkal bajlódni. Szó szerint saját nevelést akartam. Így szereztem meg egy kezdetben semmire se jó kis porfészket  St. Louis-t. Onnan kezdve pedig terelgettem saját kis bárányaim. Az, hogy mézzel csalogattam őket vagy a pásztorbottal csaptam rendet, nem a te dolgod. Neked csak jól kell viselkedned és cserébe nem tudod meg hogy a rólam terjengő pletykák igazak e. Na mosolyogj! Nem foglak megölni...                                                          Ha nem adsz rá okot....
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Raja
Kierran Strips
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 06.
Age : 30
Hozzászólások száma : 95
Tollvonásainak száma : 75
Re: Abel Milai
2017-12-28, 18:53



Elfogadva!


Abel Milai
A város egyetlen, megkérdőjelezhetetlen, eredeti ura.

Szavam sem lehet az előtörténethez, se a játékstílushoz amit bemutattál.

Csak formaságból...

Elfogadva, lepecsételve. Üdv itthon...





Kierran


Vissza az elejére Go down
 
Abel Milai
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Vámpírok és Halandó szolgáik-
Ugrás: