HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Váratlan vendég

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Váratlan vendég
2018-08-19, 00:19


 Lucas & Axelle


Elég sokat gondolkozom a Rexen. Kedvemre van, ami azt illeti, mivel nem ostoba, de lojális, kellően harcias de nem vakmerő és vehemens. Tudtunk beszélni anélkül hogy nekem esett volna, holott gyűlöli a fajtám - rejtély miért ez a mély ellenszenv. Azt is átlátta sikeresen, hogy valóban nekem jobban kellenek Ők mint én nekik, no meg azt is lemaradtam valahol. De arra nem szívesen gondolok, annyira nehéz 150 évet pótolni! Nem is hinnék mennyire... most is hiába vagyok a bordélyban, minden elektronikusan van tárolva, mindent úgy vezetnek, én pedig semmit sem értek hozzá. Ahogy az egyik belső szoba közepén fekszem az ágyon körülöttem több tucatnyi könyv, mind számítástechnikai és egy vámpír sebességével olvasom újra és újra őket, mert túl összetett. a laptop is ott van valahol az ágy szélén, de bágyadtan konstatálom hogy miképp kell levelezni immár, hogyan csináljak táblázatok és számoljak, melyik program mire való. Még képeket is lehet szerkeszteni! Ahh... közben folyton elkalandozom, mert Lucas meglátta bennem a sötétet, hiába takargatom. Vagy csak jól blöfföl, vagy az általános vámpír lélek sötétségre gondolt? Túl sokat szenvedtem és érzem megrekedtem, belém szorult és nem lenne jó semmilyen körülmény között elengedni. Félek kifordulnék önmagamból és Alexander kiábrándulna. Pontosan tudom, hogy neki is van egy vad és vérengző oldala, ezzel együtt szerettem bele, de... nekem nem volt és nem tudok vele mit kezdeni. Valahol itt van alattam az a szoba, ami erre van, mégsem használtam eleddig. Vajon segítene? De annyi kínzás után nem-e csak felszakítaná bódulatban töltött szenvedéseim ködét hogy az őrületbe taszítson? Kell ez nekem? Inkább a fejemre teszem a nyitott könyvet, nem kell a fény, aludni kéne, legalább is öntudatlan pihenni, mert zsong a fejem. Minden esetre könnyedén be tud sétálni hozzám, mert megadtam az itt dolgozóknak, ha a Rex jön, akkor engedjék be, csak női alkalmazottak menjenek oda hozzá és kínálják magukat, no meg ha engem keresne vezessék elém. Persze ma nem számítok senkire, unalmas, esős idő van kinn, álmatag és csendes, ezért is töltöm olvasással. Ha mégis belépne valaki, akkor sem rá számítok, hanem Alexanderre vagy Kazuyára, mivel meghagytam minden alkalmazott hagyjon. No meg jelenleg nem is figyelek senki kisugárzására, túlzottan el vagyok mélyedve magamban, ahogy egyszerű szürke ujjatlan pólóban és fekete pamutnadrágban fekszem hason.
-Hagyj... új célom hogy romba döntöm az elektronikát... - Mondom a könyv alól, fel sem nézve, mert tököm ki van már vele, hogy mennyire minden erre alapszik, hogy fordulhat ki a világ önmagából 150-en év alatt?! Még a kezemmel is erőtlen intek, előttük nem félek adni néha fáradt és nevetséges önmagam. Úgy is tudják ha kérnek valamit megteszem, most épp tanulok. Vagy olyasmi. De legalább már értem a telefon hogyan működik, haladok, nem?
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Rex
Lucas A. Blackheat
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 47
Tollvonásainak száma : 42
Re: Váratlan vendég
2018-08-19, 22:38



Axelle & Lucas
I am a lion, and I born to be free..



- Menjetek csak, nekem még dolgom van a városban - bocsátom el a segítőimet a műhelyből, miután kiadtuk az utolsó autót is mára, és bezsebeltünk egy szép összeget. Gyakori látogató a hölgyemény, mert nem igen ért a kocsihoz, de szerethető és aranyos. Miután hálálkodva elgurul, az oroszlánjaim is elindulnak, én pedig lezuhanyzom a hátsó szobában és átöltözöm.
El akarok még menni valahová, a Vérnegyedbe ami amúgy nem a kedvenc kirándulási helyem, de Axelle meghagyta az elérhetőségét hogy ott tanyázik és keressem fel ha akarom. Nos, nem akarom, de túl kíváncsi vagyok hogy kihagyjam az alkamat. A helyről is csak hallottam, de most utánanéztem miféle hely. A legjobb egy belle vámpírnak.
Nem esek túlzásba és egy fekete farmert húzok fel, egy nyitott nyakú kék inggel, és a kocsiba csapódva feltekerem a hangerőt és a légkondit. Meleg van. Fél órás kocsikázás után gördülök be a parkolóba és állítom le a motort. Kiszállok, és a főbejáraton át igyekszem befelé, de a biztonsági megállít és mikor közlöm a nevem és hogy kit keresek egy mellékajtó felé irányít ahol kikerülhetem a tömeget. Talán vártak engem, vagy mi a szösz? Mindenesetre belépek az ajtón át és egy csajszi már siet is felém ezer wattos mosollyal hogy a kalauzom legyen.
- Axelle-t keresem - közlöm vele a jöttöm célját, és már furulyázza is hogy merre kell mennem, sőt még el is kísér nagylelkűségi rohamában. Az ajtó előtt elbúcsúzik, én meg benyitok. Az ágyon hever és egy... könyvet tárol a fején? Elmosolyodom a hétköznapi jelenségre, hiszen így se gyakran látni egy vámpírt.
- Szerintem inkább ne tedd. Az elektronika jó dolog - szólalok meg, és a szemeim nevetnek, hiszen tudom hogy nem rám számít, akkor talán kicsit kevésbé... hétköznapi pózban lenne.
- Zavarok? - pillantok körbe a könyvek és papír jegyzetek hadán. Egészen szép a kézírása ami azt illeti.


 || ♪ I need a gangster...

• •
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Váratlan vendég
2018-08-20, 00:19


Lucas & Axelle

Annyira kimerít a sok új információ, hogy túl sokszor mélyedek el egyéb gondolataimban, már legszívesebben csak öntudatlan feküdnék a sötétben, így nem igen figyelek a környezetemre. Ez a hely biztonságos, másra nem is számítok csak fivéremre vagy gyermekére. Mikor az ismerős karcos hang üti meg a fülem gyorsan leszedem a fejemről a könyvet és felpillantok rá, hát Ő meg?! Persze meghagytam vezessék be ha jönne már napokkal ezelőtt, de most mégsem számítottam az eljövetelére.
-Lucas... - Csukom meg a könyvet és hajítom is oldalra, mondván amúgy is az agyamra ment a könyv és nem is érdekel, főleg hogy jóval kellemesebb társaságom akadt. Ahogy szétnézek a sok könyvön, füzeteken, rájövök nem épp tárgyalókész a hely, de elengedem a dolgot. Végül is, legalább látja nem csak henyélek és hetyegek. Hozzá kell tennem, halandókkal nem szívesen teszem, nem érdemelnek meg engem... az alkalmazottak is csak akkor, ha sok pénzt hoztak a konyhára mondjuk.
-Nem zavarsz, megmentesz a további virtuális borzalmaktól. És nem, az elektronika nem jó dolog, egyelőre ezer nap tüzével gyűlölöm. Foglalj helyet! - Söprök le egy elegáns mozdulattal hat-hét könyvet az ágy bal oldalán, aztán miután felülök magam mellől is leteszem a jegyzeteim és a pár könyvet, így kényelmesen le tud ülni, nem muszáj szorosan mellém, tud távolságot tartani. Egyik lábam magam alá, a másikat magam elé húzom és átkarolom karjaimmal.
-Ha tudom jössz elegánsabban öltözöm és kikészítek Neked mindenfélét az irodában... - Jelzem, mert érezhetően nem számítottam rá, de nem kívánok rossz házigazda lenni, ha már elfáradt hozzám.
-Csupán szétnézni jöttél vagy végiggondoltad az ajánlatom? Persze ha szimplán hiányoztam vagy elfogyott az alkoholod azt is teljesen megértem, jó indok mindkettő. - Vigyorgok rá, szerintem jutott már legalább részleges döntésre, ám lehet egyszerűen a szívességét akarja behajtani, az sem kizárt. Ha úgy érzem nagyon kényelmetlen érzi magát helyiséget válthatunk, de ha nem, akkor akár maradhatunk is, van a szobában minibár, megkínálni így is megtudom valamivel, ha esetlegesen helyet foglal.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Rex
Lucas A. Blackheat
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 47
Tollvonásainak száma : 42
Re: Váratlan vendég
2018-08-22, 14:41



Axelle & Lucas
I am a lion, and I born to be free..



Végig sétálok a lakosztályáig vezető folyosók tömkelegén, és végül a szobája előtt találom magam és a kísérőm is ott hagy.
Belépve nem egészen az a látvány fogad amire számítottam, és az ágyon heverő vámpír szemmel láthatóan nincs is igazán tudatában hogy ki vagyok amíg meg nem szólalok. Elmosolyodom, így egészen emberi és megnyerő és egy pillanatra még emberinek is tűnik.
Követem a pillantását a szanaszét heverő mindenfélére és találomra felemelek egy könyvet ami a számítástechnika alapjait taglalja. Belelapozok hogy lássam mit tanul éppen és nem érzem magam zavarban szóval ahogy lesöpör ezt azt és helyet szabadít fel az ágyán, el is foglalom. Kényelembe helyezem magam és féloldalasan fordulok felé. A Hajam csak félig kötöttem össze hogíy ne lógjon az arcomba, de azért kiengedett is legyen. Az egyik kölyök szerint valami kalózra hasonlítok az egyik sorozatban.
- Nem olyannak tűntél múltkor, mint akit meg kell menteni bármitől. Ijesztőek lehetnek azok a virtuális borzalmak. Mivel gyűlt meg a bajod? - pillantok a szanaszét heverő könyvekre és jegyzetekre. Nehéz elképzelni hogy nincs képben de végül is... a kérdéseim adottak.
- Ha tudod hogy jövök, oda a meglepetés. Vissza nem térő látvány ahogy egy vámpír számítástechnikát tanul melegítőalsóban - kuncogok fel ahogy mentegetőzik. Így is meglehetősen hamar jutottam be, nem számítottam rá hogy külön bejárásunk lehet így talán a mondandója sem volt végig egy hablaty. Nem blöffölt végig, tényleg hajlandó nyitott lenni.
- Is-is, és egyik sem. Gondolkodtam rajta de még nem döntöttem és van még időm válaszolni neked azzal kapcsolatban - sóhajtok hiszen még pár nap visszavan a megegyezésből és nem sietek. Bár gondolom azért leesik neki hogy ha annyira ellenséges lennék felé, akkor nem lennék itt sem.
- Szétnézni jöttem leginkább, hiszen te már jártál az én kis birodalmamban én viszont még nem a tiédben, és nem róhatod fel nekem hogy kíváncsi lettem - mosolyodom el, és én is felhúzom a lábam ahogy elhelyezkedek. Lerúgom a cipőt hogy mégse koszoljam az ágyneműt és nem érzem magam kényelmetlenül vagy rosszul itt.
- Ha bejelentem a jöttem, mivel vártál volna? - kérdezem kíváncsian.

|| ♪ I need a gangster...

• •
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Váratlan vendég
2018-08-22, 15:44


 Lucas & Axelle


Nem igazán tehetek az ellen, hogy kedvére felkapjon egy könyvet és beleolvasson, noha pontosan tudom nem kellene szégyenkeznem lemaradásom okán, mégis ha másra nem, arra rájöttem ez már annyira alap a mai világban, hogy furcsának hat az, aki nincs ezekkel tisztában. Ámbátor kényelmesen helyet foglal, ez kedvemre van, főleg mert ezek szerint az a mély ellenszenv fajtám iránt talán mégsem olyan mély. Szavaira noha rezdületlen marad az arcom, belül összecsapnak a hullámok. Nem is akarok olyannak tűnni, mint aki megmentésre szorul...
-Nem ijesztőek, hanem borzalmasak. Unalmasak és fárasztóak. Szeretek írni, jól számolok fejben, nem értem mi szükség mindent a gépekre hagyni. Nos... - Hogy mivel gyűlt meg a bajom? Félrepillantok, de rögtön vissza is emelem a tekintetem. Nem kéne szégyellnem, nem is fogom!- Nekem ez mind új. Bele kell építenem a mindennapjaimba ezt a gondolkodásmódot, ezzel eléggé meggyűlt egyelőre a bajom. - Érezhetően jól esett hangosan kimondani, mert az elmúlt évek alatt csak magamnak panaszkodhattam, ami nem túl építő jellegű. Most hogy van ki meghallgat az... szokatlanul kellemes. No meg a Rex nem ostoba, hamar rájönne, hogy lemaradtam valahol az évek folyamán.
-Kikérem magamnak, ez nem melegítőalsó, ez kérlek alássan egy fekete pamutnadrág egyszerű dizájnnal. Hmpf. - Húzom fel az orrom, mert ez nem melegítő, van olyanom is! El is húzom a szám, hogy magában kuncorászik, de persze nem komoly a sértettségem, inkább csak az egóm sérült, hogy nem lát mindig tökéletes eleganciában. Bár hogy így belegondolok, lehet attól Ő személy szerint jobban ki lenne... hm.
-Természetesen van. - Amíg Alexander nem szól rám, hogy azonnal kell minden, addig nyugodt szívvel vagyok türelmes, elvégre a lassú víz partot mos.
-Igazából én is csak ismerkedem vele. Ez a hely Alexander tulajdonában állt, mint tudod, én csak megkaptam. Nonem mintha zavarna, testhezálló, azt hiszem. - Gondolom, végtére is melyik belle vámpír nem ért a szexhez? Ez pedig csak munka, és az évek alatt keservesen, de megtanultam figyelni mások igényeire is, nem csak Alexanderéra vagy a sajátomra.
-De természetesen nem óhajtottam felróni semmit, a Te ajánlásod nélkül a többi oroszlán se tévedne be, pedig kellemesebben érezném én magam is, ha így tennének. - Nem csak az ostoba halandók fordulnának meg, meg elvétve "rokonaim". Mosolyogva konstatálom hogy leveszi cipőjét és elkényelmesedik ültében.
-Mm, gondolom kéretek Neked egy kellemes hústálat falatozni, sört és töményet, mert nem tudhatom épp milyen alkoholhoz van kedved, elegánsabb gúnyát húzok és fotelokban ülnénk egy asztal körül, nem egy ágyon tespednénk. De tudod utóbbi alakulás nekem sokkal jobban tetszik, gondolom nem rovod fel nekem! - Élek a szavaival, majd nevetek, jó az ágyban elkényelmesedni, lopva végigmérni, somolyogni. Persze lehet valami egész mással kellett volna fogadnom nem a felsoroltakkal, de az igazat megvallva, nem tudom pontosan mi manapság a divat.
-És amit láttál eddig tetszik vagy... csak most tetszik igazán? - Kacsintok rá, szórakozom vele, de érezheti tényleg érdekel a véleménye a hellyel kapcsolatban. Szerintem Alexander ízlése kifinomult és megfelelő, szép és kellemes hely ez a bujálkodásra, de mindenre nyitott vagyok.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Rex
Lucas A. Blackheat
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 47
Tollvonásainak száma : 42
Re: Váratlan vendég
2018-08-23, 10:18



Axelle & Lucas
I am a lion, and I born to be free..



Belelapozok az első könyvbe ami szembejön velem, és elmosolyodom. Valahol tudtam hogy ez nem olyan egyszerű eset mint amilyennek tűnik. Valami van itt, ami sokkal mélyebb mint amit mutat látni és azok alapján amiket tanul, nem igen lehetett részese a világnak. Talán be volt zárva vagy olyan helyen élt ahol nem fért hozzá az ilyesmihez, nem tudom. Mindenesetre odább dobom a könyvet a puha ágyon és figyelem ahogy lusta puffanással landol a puha felületen.
- Ha meg szokod nem lesz az, sokkal kényelmesebb az élet így, csak elsőre ellenszenves neked, mert még talán nem érted. De mivel vámpír vagy és Alexander rokona, nem kétlem hogy gyorsan behozod a lemaradást ezen a téren - jegyzem meg nevetős szemekkel, hiszen furcsa hogy ez legyen a legnagyobb baja, de valahol meg... Ha hirtelen pottyant bele ebbe az életbe az valahol elég stresszes lehet neki, de csak megoldja.
- Ez egy fekete melegítőalsó amit szépen máshogy neveznek mint ami, de tudom hogy az, mert nekem is van ilyen - válaszolok a nyilvánvaló megsértődésére és látom rajta hogy csak struccol. Nem gondolja komolyan és ennyi vereséget el tud szenvedni az egója is.
- Időben válaszolni fogok, ne aggódj - mosolyodom el halványan ahogy elhelyezkedek az ágy végében.
- Alexandert ismerem, mármint elég nagy kutya az üzleti életben és nem is csinálja rosszul. Van elég hely a tulajdonában hogy ne hiányozzon neki egy ilyen hely. Szóval mi lesz? Köbevezetsz? Kapok közlekedőkártyát is? - piszkálom tovább a témát hiszen elég tetszetős hely, bár nem én szorulok ilyesmire, hiszen a természetes vonzerőm is elég jó ahhoz hogy ne legyenek gondjaim az emberi kapcsolatokkal. Bár lehet hogy vannak olyan oroszlánjaim akiket érdekelne ez a hely.
- Hm, egy késői vacsi. Ez jól hangzik, el is fogadnám ha élő felajánlás lenne egy hideg sörrel - mosolyodom el ahogy helyezkedek.
- Lehet hogy az hivatalosabb lenne, viszont ez sokkal több mindent elmond és személyesebb. Vagy nem az a cél hogy megismerkedjünk egymással és bebizonyíthasd hogy nem vagy olyan rohadék mint a többi vámpír? - mosolyodok el kicsit oldalra döntve a fejem a kérdésnél, apró mosollyal hiszen neki kell pedáloznia hogy megnyerje a bizalmam. A csipkelődését nem veszem fel, hiszen tény és való hogy az ágy kényelmesebb mint az irodai fotelek. És személyesebb is, sokkal.
- Nem tudom. Eddig nem sok mindent láttam, mert ide vezettek mintha vártak volna - mosolyodok el, ahogy őt figyelem. Nem esek a szemeinek bűvöletébe amíg be nem veti az erejét, de azt meg nem hagyom neki, mert nem ezért jöttem.

|| ♪ I need a gangster...

• •
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Váratlan vendég
2018-08-23, 12:18


 Lucas & Axelle


-Hah, gyorsabban tanulok mint a legtöbben, emiatt percig sem aggódtam. - De apró sóhajom jelzi, hogy noha hiszek neki, attól még terhes ezt ömlesztve tanulni. De az mindenképpen jó érzéssel tölt el, amit Alexanderről mond, ha nem is közvetlen, de közvetve. Hamar el is oszlik belőlem a feszültség, jó érzés fivéremre gondolni.
-Akkor csak nem ismered fel a különbséget közöttük barátom, megtévesztettek Téged, de majd adok pár divattanácsot, számíthatsz rám! - Forgatom szemet, de mosolygok, nekem végül is édes mindegy minek nevezzük a ruhát, de jól esik legalább képletesen szívni a vérét ha ténylegesen még nem is tehetem. Még... Arra csak biccentek, hogy válaszol majd, nem volt kétségem felőle.
-Közlekedőkártyát? - Nézek rá, mert ha kell ilyen szerzek, nem gondoltam kellene bármi is ahhoz hogy itt csavarogjon.- Oda mész itt ahova akarsz, Te legalább is. Pár saját részem van elzárva, ahova nélkülem nem tudsz, mint az iroda és a külön bérelt privát szobák, ami másoké, de amúgy... nem kell neked holmi kártya hogy mászkálj szabadon. - Érezheti nem értem minek az, de ha akar szerzek, fő a lelkibéke. - De körbevezetlek majd nagyon szívesen. - Somolygok, sokfajta ágyat és leányt láthat, ha akarja, nem kell szégyellősködnie.
-Nos, sajnos már csak úgy tudom megoldani ha elviszlek egy romantikus vacsorára... gyertyafény is lenne! - Vigyorgok, de a heccelés ellenére érezni, szívesen elmegyek vele csavarogni, jól esne kimozdulni, akkor is ha én ugye nem fogok enni vagy inni. Legalább is nem azt amit Ő.
-Minden vámpír rohadék. A kor teszi... ha Téged nem zavar, hogy nincs csicsa engem ugyan nem fog, némileg feszélyez általában. Jobban esik így lenni. - Belle óta sokat változtam, a sok dísz és pompa rá emlékeztet, no meg olyan mocsokban voltam évekig, hogy egy tiszta szoba nagyobb élvezettel tölt el, mint egy flancos ami rossz emlékeket idéz.
-Áh, mert bizonyára mondtad engem keresel. Azt mondtad lehet eljössz így meghagytam szabad bejárásod legyen. Ha Ők nem is vártak, de én igen, ennyi pedig épp elég. Na gyere oroszlánom, körbevezetlek. - Mosolyodom el, látom ellenáll a nézésemnek így inkább ebben is arra játszom, hogy idővel megenyhül majd. Hacsak nincs ellenvetése, akkor felállok az ágyból, maradok mezitláb (maradhat Ő is, tisztaság van) és ahogy kilépünk bezárom a szobát magunk mögött, ne akarjanak bemenni. Mutatom merre milyen szobák vannak, mivel vannak kiegészítve, a lányoknál pedig mutatom milyenek vannak: hazai, külföldi, karcsúbb, teltebb, szőke, vörös és a többi, jellemre is van szendébb és tüzesebb, akad domina is köztük.
-Akarsz most valakit? Több valakit? A ház vendége vagy. Ahogy az említett vacsorára is. Amit csak szeretnél Lucas. - Somolygok rá, engem is megkaphat, ha akar, de gondolom marad a lányoknál botor mód, elvégre nálam nincs jobb szerető a házban.
-Vagy visszamehetünk a szobába beszélgetni is. - Teszem hozzá, amihez csak kedve van, élvezem a spontán látogatását mindenképp, no meg a társaságát. Főleg azt.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Rex
Lucas A. Blackheat
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 47
Tollvonásainak száma : 42
Re: Váratlan vendég
2018-08-23, 18:35



Axelle & Lucas
I am a lion, and I born to be free..



- Ezt nem vonom kétségbe hogy gyorsan tanulsz. Ha van motiváció, akkor könnyebben meg minden és nem hinném hogy neked ne lenne - válaszolok ahogy szemrevételezem a könyvek és jegyzetek hadát és odébb rakok egyet hogy elférjek.
Figyelem a rezzenéseit, mert sokkal több mindent mond el a viselkedése, és a környezete mint a szavai, és a szoba alapján nem épp egy hivalkodó páva mint az ikertestvére, de ezt nem mondom ki hangosan.
- Az ég mentsen meg a divattanácsoktól. Nem vagyok egy piperkőc aki órákat tölt a tükör előtt ok nélkül - legyintek hiszen nem az én stílusom ez. Vannak elegánsabb ruháim és talán egy öltönyöm is akad valahol, de évek óta bezsákolva áll, mert nincs hova felvenni és általában a lezser elegancia is elég ha színház van vagy más rendezvény.
- Igen, közlekedőkártya. Tudod az a fehér műanyag amit oda kell érinteni az ajtók melletti csipogókhoz és akkor kinyílik minden - magyarázom neki mert láttam ilyesmiket itt is. A publikus téren nyilván nincs, de itt hátul igen.
- Remek, akkor körbevihetsz csak hogy lássam, miféle hely a törzshelyed - engedem meg nagy kedvesen, mert ilyen jó fej vagyok, és a következőkre felnevetek. Belemenjek a játékba? Végül is, eddig korrekt volt, és bár nem hajlok meg ettől még lehetek együtt működő.
- Micsoda tragédia, meg kell hát engednem hogy elvigyél egy romantikus gyertyafényes vacsorára - sóhajtok, mintha legalább a világ dőlne össze. Persze ne mennyire drámai a helyzet és valahol egy icipicit bevallom hogy élvezem hogy kéretem magam, de nem szállok el, tudom kivel, mivel állok szemben.
- Nem érdekel a csicsa, nem az érdekel hogy mit mutatsz, hanem hogy milyen vagy. Semmilyen fényes máz nem fedi el a sötétséged - válaszolok neki, kissé komolyabban hiszen láttam a szemeiben amikor a műhely udvaron egymásnak feszült az akaratunk. Próbálgattuk egymást, és erőszak nélkül megúsztuk.
- Szóval szabad bejárásom van, ezt jó tudni. Nem mondom hogy gyakori vendéged leszek, de ki tudja... - mosolyodok el lassan, mert még az is lehet hogy összebarátkozunk a reális kereteken belül. Ahogy felkel, én is megmoccanok és a cipőm felé nézek, de rajta sincsen. Szóval én is hagyom, és kényelmesen mezítlábasan követem a szőnyeggel fedett úton, és benézünk egy két helyre. A szobák nem üresek, és akad egy két igen figyelemre méltó bájjal rendelkező nőszemély.
- Szépek a szobák és a munkaerőid, bizonyára nagy a forgalmad. Nem, most senkit. Bár kedves az ajánlatos, de csak a felével élek. A vacsora jól hangzik, a másik felét kuponba kérem és majd beváltom legközelebb - kuncogok ahogy becsukom az ajtót és visszafelé megyek a szobája felé. Jó a helyérzékem így egyből meg is találom és vissza telepszem az ágyra ahol azelőtt üldögéltem.
- Szóval, mi lesz a menü? - kérdezem ártatlan kék szemeimmel.


 || ♪ I need a gangster...

• •
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Váratlan vendég
2018-08-23, 19:38


 Lucas & Axelle


-Muszáj. Mindig is rühelltem azokat a társaimat, akik leragadtak valami korban és úgy cselekedtek. - Ez tény, Salome ebből a szempontból remek mester volt, mindig arra késztetett hogy alkalmazkodjunk és ha megvan, utána mindenki mást kényszerítsünk hogy hozzánk igazodjon. Lehet nem kedveltem, de tiszteltem.
-Ó, okkal lenne, ok nélkül én sem ácsorgok a tükör előtt, noha gyönyörű vagyok. - Nevetek, mert akkor már Alexandert nézegetem, Ő a leghelyesebb férfi a világon, minden kis apró rezdülésével egyetemben. De Lucas is egyre inkább kedvemre van, érdekes, nem eseteim általában a marcona külsejű alakok.
-Hmm... hogy az egy kártya akar lenni... - Alexandertől tudom, hogy be lehet állítani melyik fehér lap mit nyisson, így például a lenti termet csak az én és Ő kártyái nyitják, de más, drágább helyiségekhez is lehet ilyen műanyagot csinálni. Mára rájöttem, ebben is elektronika van, bár hogy miképpen működik még bűvésztrükk nekem. Elmerengek a kérésén, mert nem tudom viccelt-e.
-Kaphatsz. Lehet egy külön rész az oroszlánoknak meg Neked. Nekem nincs ellenemre. - Végtére is ha sokat jönnek még jobb is. A leopárdoknak is lehetne, bár Xavieren kívül nem ismerem őket még...
-Kifinomult. - Vigyorgok rá, hogy milyen is ez a hely, de persze lehet Ő más jelzőt használna majd, de ez marginális dolog.
Az pedig hogy belemegy a romantikus vacsorába megnevetett, de örömmel veszem, hogy kimozdulna velem. Nem is sejti mennyire vágyom elhagyni ezt a helyet...
-Igazán nagylelkű vagy velem Rex, igyekszem gentleman lenni, még a cechet is én állom! - Vigyorgok, mert alapból én fizettem volna, de ha már kidomborítjuk érdemeink akkor nem akarok lemaradni.
-Hah... a sötétségem, mi? - Méregetem, mert nem tudom még mindig hova tenni ezen szavait. Vajon mire gondol pontosan? A bennem dúló harcot talán még Alexander sem látta teljesen tisztán, nem hogy egy oroszlán, akivel alig találkoztam!
-Több nő marad a többi vendégnek. - Tárom szét a karjaim, hogy Ő tudja, minden esetre jön mikor akar, Ő a Rex, ha minden jól megy az én Rexem. Addig is körbeinvitálom, mutogatom neki a helyet és az alkalmazottakat, kínálom is őket, mintha csak pótolni akarnám a húsos tálat és a sört, de örülhetnek a mocskos kis halandók, hogy a Rex rájuk néz, hogy fivéremnek dolgozhatnak. Azaz már nekem...
-Kupon? - Az meg mi lehet... valami szó az ígéretre? Annak tűnik ha beváltaná. - Rendben, állni fog az ajánlatom, ígérem. - Jobb híján így felelek, remélve megfelel neki és könnyed mosollyal visszasétálunk, meglepően könnyen mozog már a folyosókon. Hm, okos cicus. Szép cicus, főleg mikor elkényelmesedik újra az ágyon.
-Attól függ mit szeretnél... - Mondom cseppet sem ártatlanul kaján vigyorral, míg végigmérem megint. Kár hogy valószínű nem egyre gondolunk... még. -Őszinte leszek, alig mozdulhattam ki innen, mikor megérkeztem a városba is egyből ide jöttem így fogalmam sincs az étterem kínálatokról. Vagy egyéb étkezésre alkalmas helyekről. De végigsétálhatunk egy bevásárló utcán és ha valami felkelti a figyelmed beülhetünk. - Mert én nem fogok enni, számomra mindegy, nyugodt szívvel kedvezek neki.- Ellenben átöltözöm, így nem mehetek ki, Alexander csúnyán nézne. - Somolygok, mert nem szólna, de folyton hangsúlyozza hogy miatta én is lencsevégre leszek kapva állandóan. Nagyon terhes... de persze csak mosolygok, szavam nem lehet, a kamerák miatt szabadultam ki részben. Addig is visszaülök az ágyra és elfekszem, egyik kezem a fejem alá, másikat a mellkasomra teszem.
-Véletlenül lettél oroszlán vagy Te akartad? - Nem gondolnám, hogy ez nagyon személyeskedő kérdés lenne, de ha mégis akkor úgy is kiül majd az arcára, amit épp újfent vizslatok. Nem sietünk, előttünk az éjszaka és mivel leült, úgy hiszem ráérünk elmenni enni, még nem éhes annyira.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Rex
Lucas A. Blackheat
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 47
Tollvonásainak száma : 42
Re: Váratlan vendég
2018-08-29, 13:46



Axelle & Lucas
I am a lion, and I born to be free..



- Manapság nem is lehet nem követni a kor, hiszen lassan létfontosságú hogy mindenki haladjon és fejlődjön, ez mindenki érdeke - mosolyodom el magam is lassan, hiszen én is haladó szellemű oroszlán vagyok. Szeretem ahogy halad a kor és fejlődik a technológia lévén én is sok mindennel dolgozom kell is a munkámhoz hogy korszerű gépeim legyenek.
- És persze szörnyen szerény is ahogy elnézem. Akkor talán valóságos tragédiaként éled meg hogy nekem nem jössz be? - kérdezem kis félmosollyal hiszen ez elég egyértelmű utalás rá hogy ezzel nálam semmire nem megy. Na nem mintha nem élvezném nézni a nyilvánvaló próbálkozását.
- Igen, az kártya és eléggé elterjedt manapság, mert könnyá programozni hogy melyik mit csináljon és hová legyen alkalmas - mosolyodom el, és felemelek egy kis plasztik kártyát az asztaláról, aligha nem ez a sajátja. Aztán telepszem csak vissza az ágyra.
- Külön részt? Mármint ezt hogy érted? - húzom össze kérdőn a szemöldököm, mert ez nem egészen egyértelmű számomra. Valamiféle lakrészt akar biztosítani vagy mit jelent ez nála?
- Hát... Nem biztos hogy ezt mondtam volna, de való igaz hogy nem rossz - mosolyodom el lassan hiszen egy bordély de megvan a maga hangulata és nem tagadom egyik másik rész még tetszett is. A szobák stílusa valóban kifinomult ízlésre vall.
- Oh, hát ez már egészen a szívemig hatoló gesztus, még a végén egészen meghatódok és elgyengülök - nevetek fel. Néha lehetek én is nagylelkű, és most éppen lehetek. Így többet látok a vámpírból, és még megváltoztathatom a döntésem is ha úgy van.
- Ahha. Határozottan van benned valami... Ami Alexanderben nincs. Találkoztam már vele de ő más volt. Neked a kisugárzásod is más, és valami kavarog benned -jegyzem meg, mert bár nem vagyok egy pszichológus de ez azért érezhető, főleg egy olyan embernek aki rá van hangolva gyárilag a másikra. Márpedig a hívóállat ilyen dolog.
- Nem viszem el előlük a kínálatot - vigyorodom el szélesen hiszen nem tagadom láttam egy-két gyönyörűséget de mégis más lebeg most a szemeim előtt. Végül is férfi vagyok én is, és megnézem a szépet.
- Kupon. Gyakorlatilag írásba adott ígéret amit be lehet váltani. Remek, akkor majd egyszer beváltom - nyújtózom ki kényelmesen, ahogy őt figyelem. Egészen elkényelmesedik az ágyon és felébred bennem a kisördög hogy ráugorjak és lássam a meglepett képét, de visszafogom. Elvégre mégis csak Rex vagyok és viselkedjek némiképp felelősségteljesen.
- Ha már húsokról volt szó akkor steaket ennék, és tudok egy jó helyet innen nem messze. A Jamison étterem egészen elfogható és még téged se néznének ki onnan - kuncogok a tényre hogy át kell öltöznie.
- Jó, de nem vehetsz fel öltönyt. Akkor nem mutatkozom veled - jelentem ki megcsillanó jókedvvel kék szemeimben. Nem élném túl a szégyent.
A heverésző vámpírt nézem és majdnem kedvet kapok hozzá hogy én is elnyúljak. Érzem azt a furcsa erőt amit a közelsége vált ki belőlem hogy a két energia valahol összetartozik és nem véletlen hogy a hívóállatok jól érzik magukat a vámpírjuk közelében. Eddig sosem gondoltam hogy ez ilyen érzés, de most hogy tapasztalom... Más. De nem rossz, bár nem engedek a csábításnak. A kérdése meglep de nem érint kellemetlenül.
- Véletlenül. Kicsit vadra sikerült a szalagavató éjszakám Tamara-val - emlékszem vissza hiszen ő is sokáig emésztette magát azon amit velem tett, de végül ő is elfordult tőlem, és elhagyta a várost.
- Ő mutatott be a falkának is, de fél évvel később elment a városból. Nem tudta befogadni hogy jobb szörny vagyok mint ő - teszem hozzá ahogy elgondolkozok, de nem bánt már a dolog. A szüleim más tészta és az mindig is fájó pont marad hiszen mégiscsak... Elhessentem a dolgot.
- Te akartál vámpír lenni vagy nem kérdezték meg a véleményed? - kérdezek vissza.

|| ♪ I need a gangster...

• •
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Váratlan vendég


Vissza az elejére Go down
 
Váratlan vendég
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Okosságok, érdekességek, idézetek, fura mondások

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Bloody Bite-
Ugrás: