HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 16:13
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 21:24
Xylia Graham
tollából született
2018-08-16, 11:29
Michael Barr
tollából született
2018-08-15, 13:33
Amber Hill
tollából született
2018-08-15, 13:25
Maximilian Lassen
tollából született
2018-08-15, 09:42
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 21:09
Amber Hill
tollából született
2018-08-14, 18:09
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 15:27
Xavier Graham
tollából született
2018-08-13, 20:21
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Titania Pixen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Aug. 01.
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 4
Tollvonásainak száma : 0
Titania
2018-08-06, 09:05



Titania Pixen
Az egyetlen hibám, hogy nincs hibám!


név: Titania Pixen
kor: 1049
csoport: Vámpír
átváltoztatás ideje:  I.sz. 989 - 20 évesen
vérvonal: Trevor Estecado
rang: IV-es színtű vámpírmester
play by: Amy Lee
Képesség Teremtőmtől megörökölt Inferno vérvonallal rendelkezek, ami már így is jobb és hatalmasabb, mint bármi más képesség, de az enyém az övét is túlszárnyalta. Szólítani tudom az állatok királyát.. Nagy tévedésben él, aki azt hiszi az oroszlán az.. Nem.. az állatok közt a legnemesebb nem is lehetne más, mint hívottam, a tigris.
Megjelenés
A testet öltött tökély. Magasságom, és méreteim pontosan olyanok, amilyennek lenniük kell. Pontosan ott kerekedek, ahol kell, és annyira, amennyire azt a természet tökéletesre készíthette. Hajam hosszú és fekete, mint az ében, szemeim halványkék lámpásként ragyognak, bőröm tiszta, hamvas fehér. Pont, ahogy az emberek Hófehérkét elképzelik. Csak még nála is szebb.
Megjelenésemmel sokakat megihletek a mai napig.
Ruháim extravagánsak, mind a saját ötletem, és gyakran én is készítem őket. Jobb szeretem a szoknyákat és a fűzőszerű felsőket. Színben leginkább a vörös és a fekete dominálnak, az emberek ezt a stílust goth-nak nevezik. De ritkán előfordulnak rajtam póriasabb ruhák is.

Jellem
A világ minden terén a legjobb vagyok, így nem is igazán kell ezt jobban kifejteni. De ha ennyire hallani akarjátok, hát megtisztellek titeket egy rövid beszámolóval. Alapvetően nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok, nem ragadtatom el magam, hiszen az méltóságomon aluli. Az csak a pórnép sajátja. De én felettük állok minden téren. Viszont egyszer bosszantsatok fel... Mindenféle bókot és ajándékot örömmel elfogadok, hisz Téged tisztellek meg vele. Egyértelműnek tartom, hogy mindenki csodál és irigykedik rám, vagy velem akar lenni, én pedig vagyok oly kegyes, hogy adok nekik pár percet az életemből. Szívesen segítek mindenkinek, bármilyen problémában, hisz annak megoldását, valószínűleg csak én ismerhetem. Szeretem a művészeteket, de nálam tökéletesebbet még senki se alkotott, és nem is fog soha.

Elötörténet
Az utca... Sötét, nyirkos.. És hideg.. Akinek telik rá, észre se veszi, hogy körülöttük szakadt rongyokban, az árnyékban járnak. Akinek nem, az csak irigyen figyeli a gazdagokat a fényben, miközben a halál szele csendesen sugdos a fülébe. Buzdítja, hogy neki is legyen annyira jó.
Engem, aki az utcán nőtt fel sokszor buzdított a hideg. Lopásra, csalásra, bármire. Hogy nekem is jó legyen. Legalább annyira, mint azoknak a pöffeszkedőknek, akiknek az utcákon járva legnagyobb gondjuk, hogy kikerüljék a pocsolyákat, nehogy az bepiszkítsa a cipőjüket. Önelégült képüket nézni is bosszantó volt. Bosszantó annyira, hogy tenni akarjak és tegyek is a különbség ellen. Én is vagyok olyan jó, mint ők, én is megérdemlem azt, ami nekik kijár!
Egy kisebb csapattal portyáztam. Eleinte csak kisebb dolgokat csentem el, majd, ahogy idősödtem és egyre ügyesebb lettem, már komolyabbak voltak a tétek. Amit szereztünk, azt megosztottuk magunk közt. Jó kis csapat volt, összedolgoztunk, és egyre bátrabbak lettünk. Az évek múltával számomra már a gyilkosság se volt tabu, ha valamit meg akartam szerezni, azt elvettem. Sose kaptak el...
Aztán egy este mindent megváltoztatott. Eleinte minden a megszokott rendben ment. A fickó ruhája alapján a erszénye is dugig lehetett arannyal és ezüsttel. Kabátja minőségi bőr, még nem igazán láttam ilyet London szerte, pedig sokfelé megfordultam. És mint ilyen, azonnal a célpontommá vált.
A fickó nem lehetett túl eszes, az éjszaka közepén a kihalt utcákat járta. Nem volt nehéz követni, megjelenése kirívó volt. Idegen volt, egy külföldi, vagyis, ha meghal, még csak nem is fog hiányozni senkinek. Itt biztos nem. Nekem pedig tetszik a kabátja!
Az utca közepén kaptam el. Némán közelítettem meg. Késem könnyedén hatolt hátulról tüdejébe. Nem sajnáltam a kabátot, varrni tudok, a víz pedig hamar kihozza a vért. A fickó szinte azonnal összeesett. Csavartam párat a késen, a biztonság kedvéért, majd mikor már az utolsó rázkódása is abbamaradt kirántottam belőle elégedetten.
- Kár volt erre jönnöd egy ilyen csini kabátban, barátom. Ilyenem még nincsen. Kabát és ruha egy idegen országból. Kössz, hogy idehoztad. Most már az enyém. És minden az enyém, amivel te eddig pöffeszkedhettél.. Mostmár én is nagyzolhatok! - kuncogom el magam a hullán ülve vidáman, hisz a fogás nagy, bőséges és tetszetős. Ahogy átvizsgálom zsebeit végigfut hátamon a hideg és megremegek. Kissé meglepődök, mintha hirtelen lecsökkent volna a hőmérséklet, hisz az előbb még egyáltalán nem fáztam, de nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget, talán csak az izgalom teszi - A pénzt odaadom a többieknek, de ezek a ruhák! Ezekből senki se fog kapni! Senki! Mind az enyém! - döntöm el, és a hátára fordítom a hullát, hogy elkezdjem levetkőztetni, de amit látok megdermeszt.
Az, hogy szájából szivárog a vér, és bőre hullafehér, nem lep meg. De attól, ahogy teli képpel vigyorog, és szemei határozottan rám fókuszálnak, kilel a hideg. A hőmérséklet is mintha még inkább lecsökkent volna... És mintha hangokat hallanék... Aztán megszólal előttem a férfi.
- Ejnye... de irigy vagy! Téged senki se tanított meg kérni? - némi vért köhög fel, majd elmosolyodik, amitől ismét kiráz a hideg, mozdulni nem tudok a meglepettségtől. - Hmmm... Akkor én se foglak! - Hirtelen hangok özönlik el a fejemet, egy éles döfést érzek a gyomromba, és egy hangos sikolyt hallok... a sajátomat... Aztán sötétség.
Egy barlangban ébredtem fel és egy levelet találtam magam mellett. Nem valami hosszú, de eléggé tartalmas. Leírta, hogy kit sikerült elkapnom akkor este az utcán, hogy mi ő, és hogy már én is az vagyok. Milyen előnyökkel és hátrányokkal jár új életem. Pár szóban leírta, hogy mit kell tennem, és mire figyeljek, valamint, hogy reméli túlélem a következő időszakot. Ha igen, akkor találkozunk még.
Nem sok segítség, nem is vettem komolyan. Első utam visszavezetett Londonba, éhes voltam, rettentően. A csapatom örömmel fogadott, de egyszer csak elöntötte agyamat a köd, és a következő kép, hogy a fél város hullákkal van tele, én pedig csurom véresen állok a közepén. Gyűlöletem az egekig hágott, de nem tudtam abbahagyni. Sokáig magamról nem tudva jártam az országot, és gyilkoltam, éhségem csillapítandó. Mikor nagy feltűnést keltettem, átmentem a kontinensre, hogy szabadabb mozgásterem legyen.
Segítség nélkül sok időbe telt, hogy lecsillapodjak, de megtörtént. Magamhoz tértem, megerősödtem, és büszkeségem is megtaláltam. Magamra találtam, elkezdtem élvezni új létemet, az éjszakai életet, ami már új értelmet nyert számomra. Ez időtájt találkoztam teremtőmmel ismét, aki mondjuk úgy elismert, és új, gyatra nevet adott. Azrael. E név se nem ékes, se nem hozzám illő, így nem is fogadtam el, és inkább egy jóval méltóbb nevet választottam magamnak, Titania.
Lévén sok szükségletem nem volt, képességeim viszont igen, így hamar megszedtem magam. Módos és független nő lettem. Elégedett voltam magammal, mindenem megvolt, és mindenkinél jobb lettem. Elkezdtem pártolni a művészeteket, és a művészeket. Sokat tanultam és fejlődtem, leginkább magamtól, és sok mestert segítettem művében.
Egy ideig Itáliában éltem, az ottani művészeket segítettem tudásommal, álltam nekik modellt, vagy csak ihletet adtam. Donatello, Michelangelo, Botichelli, da Vinchi, Rafaello. Csak pár név lelkes hódolóim közül. Egy tanítvány sose lehet jobb a mesterénél. Így kezeim által bekövetkezett haláluk csak még nemesebbé és híresebbé tette őket. Idővel a festészet és szobrászat kissé untatni kezdett, úgy döntöttem megnézem szülőhazámat, és letelepedek ott egy kicsit, hogy segítsem az ottani népeket.
Viszont átok, nem ismertek meg, haragom egy kisebb város vesztét okozta, ahol úgy határoztam, egy sokkal csodásabb helyet hozok létre. Védeni kezdtem az erdőt, erőmmel, amely az alávaló emberekből a legmélyebb félelmeiket, bűntudatukat hozta elő és elűzte őket, így a természet és az általam nevelt állatok gond nélkül gyarapodhattak, tökéletesedhettek. Néhanapján a szükség kivitt a közeli városka pór népei közé. Ilyenkor belehallgattam a helyi pletykákba, irományokba is. Egy fiatal költő munkái megtetszettek, hát úgy döntöttem a szárnyaim alá veszem őt is. William szorgos és termékeny tanítvány volt. Sok tanácsot adtam neki, amiket megfogadott, és így megalkothatta világra szóló műveit. Gyakran még az erdőmbe is beengedtem, ahol mindig elbűvölte az állatok és növények sokasága, szépsége. Kortalanságom okán engem valamiféle tündérnek képzelt el, az erdő úrnőjének, tündérkirálynőnek hívott, s hogy előttem tisztelegjen, egy munkáját rólam írta. Butuska kis iromány lett, de elfogadtam, kedvem leltem benne. Aztán sajnos eljött az idő, mikor a tanítvány megpróbál eltávolodni, túllépni mesterén. Halála nem volt hiába való, hisz hozzásegíthettem neve halhatatlanságához. Ezután sajnos unalmasak lettek az évek. Sok mindent kipróbáltam, vezettem fogadót, sütöttem, főztem, varrtam, sok dologban kipróbáltam magam, és minden remekül ment, de sehogy se foglalt le. Elhagytam az erdőt, visszatértem Londonba, ahol egy helyi péket segítettem munkámmal, de sose volt elégedett a tökéletes termékeimmel. Nem ismerte el tehetségem, éreztem, hogy igaza van, de el nem fogadtam, így 1666. szeptember 2-án kénytelen voltam elhagyni a lángokban álló Londont.
Visszatértem a kontinensre, és egyre csak kerestem, kutattam az érdekességeket, a művészetet, a hírnevet és gazdagságot.
Idő közben hívóállatom is lett. Közülük mindig akadt, aki követte utam, sose maradtam társaság nélkül. Követtek, és imádtak, így hagytam, hogy a nyomomban járjanak évekig, évtizedekig, és felkínálják nekem nyakuk, hogy megtisztelve őket a vérüket vegyem.
Kellemes kis életemből rég látott teremtőm hívása rántott ki. Nem terveztem elfogadni, de Amerikában még nem jártam, és ki tudja? Ott is szükség lehet egy múzsára, egy tanárra, hát útnak indultam követőim egyikével, hogy segíthessem őket műveltségemmel és tudásommal.
Vissza az elejére Go down
 
Titania
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: Alkotás alatt álló karakterlapok-
Ugrás: