HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-19, 20:13
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 20:07
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 13:03
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Camille
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jul. 31.
Hozzászólások száma : 2
Tollvonásainak száma : 0
Camille
2018-08-04, 19:41



Camille
"A sötétséget ellensúlyozza a fény, a kegyetlenséget az együttérzés, a bujaságot a szerelem." Richard Matheson meg egy idióta VOLT...


név: Camille
kor: 1210
csoport: vámpír
átváltoztatás ideje: 808
vérvonal: Trevor Estacado vérvonal
rang: IV. mestervámpír
play by: Kimberley Purton
Képesség
Képes vagyok a csíkosokat magamhoz hívni, nem a zebrákra gondoltam! A tigris kicsinylelkem... a tigrist hívom...
Aztán itt van hogy tudok repülni mint superwomen és láthatatlanná válok ha pislogsz, persze csak annyi időre hogy mögötted megjelenve a füledbe súgjam hogy ugorj.
Megjelenés
Ha apámat kérdeznéd akkor satnya, csökött, életképtelen, ágyútöltelék és még sorolhatnám. De mondd te mit látsz? Álmaid asszonyát? A lányt aki elé leborulnál hogy imádd? 172 cm-mel és 67 kilómmal igazi modell alkat vagyok, talán egy picit vékony, de kérlek ez nem a görög korszak ahol a disznók voltak a szépek. Minél kevesebbet bízok a fantáziára annál hatásosabb, igen van aki azt szereti ha elképzelheti, én inkább megmutatom mit kaphatsz ha közelebb jössz.
Fehér olykor szürkébe hajló hajam és viharkék szemem átható tekintetet kölcsönöz, hogy egy pillanat alatt elbűvöljelek, és figyelmed magamra vonjam. Tetoválásaim újkeletű dolog, nemrég kerültek rám, most ez a divat nem? A lázadás szimbólumai, lázadni a társadalom ellen, lázadni a szabályok ellen, lázadni apuci ellen...

Jellem
Jellemem? Hmm... Cuki vagyok, igen határozottan cuki, persze nem teljesen úgy mint egy unicornis. A látszat mindig csal, bármit eljátszok neked, a kedveset, a butát, a könnyen megkaphatót vagy épp a frigid picsát, aki még akkor is az idegeiden táncol, mikor már szétvet a tesztoszteron. Rossz tulajdonságom? Talán az az icipici hirtelen harag, meg vérszomj, de ez teljesen érthető szerintem az esetemben. Gondolj csak bele. Több száz éve létezel és az az egyetlen dolog amivel egy átlagos férfi is múlatná idejét... nos engem nem tesz boldoggá. Nem... mit nem értesz ezen. Nem élvezem, cseppet sem, sem a csókot sem az érintést a sexről meg már nem is nyitok mondatot, és hát ez van hogy... felbasz. Nem kicsit, ellenben baromi mód. A nők amúgy is szeszélyesek, és ha valakinek nagy a pofája, mint pl Giacomo Casanovanak, könnyedén a fogaim között végezheti.
Jó tulajdonság? Megtennéd hogy kifejted mi az?

Elötörténet-Ne hagyd abba, csak még egy kicsit! – a vállánál fogva rángatom a testet, a fej minduntalan a kő padlónak csapódik.
-Te elátkozott szerencsétlen, hogy mért nem tartottál még egy percig ki. Önző vagy tudod? Egy szar szemét szaralak!- ordítok a ház csöndjében – Hogy dögölnél meg! Jah, ohh… már megtetted. – vonom meg a vállam, de nem szállok le az élettelen testről.
-Tudod mondanám, hogy sajnálom, de hazugság lenne, másfelől én már halott vagyok, szóval akár hazudhatok is. – Megköszörülöm a torkom, közelebb hajolok a kimeredt tekintethez.
-Sajnálom – mondom a lehető legőszintébben, de aztán elkap a röhögés.- Billy fiú… - mintha számítana hogy hívták valójában, de tulajdonképpen, sosem érdekelt egyik neve sem, jelentéktelen törékeny halandó porhüvely az összes, amik még arra sem jók hogy élvezetet okozzanak. – én tényleg sajnálnám, ha tudnám, de hidd el ez nem volt annyira szándékos, mint amilyennek most látszik, ha körbe nézel.  – nézne ha még tudna, és látná azt a temérdek vért és hullát amit a csalódottságom okozott. Mondtam már hogy  néha elkap az a bizonyos hév?
-Tudod az egész ott kezdődött, hogy megszülettem. Igen, minden mindig ott kezdődik, de ez teljesen más volt, mert nem volt szar gyerekkorom, sőt boldog csodás családba kerültem. Nem az a tipikus árva vagyok, szar nekem, meg magamra hagytak és az utca nevelt, sajnáljatok és adjátok az adótok egy százalékát a sanyarú sorsú kisgyerekeknek. Volt apám és volt anyám, akik szerettek, vagy legalább is baromi jól el tudták játszani, és egészen addig minden tökéletesen ment amíg nem jött a kisöcsém. Nem erre számítottál mi? – csípek az alattam fekvő hulla pofijába és nagymamás módra megcuppogtatom – Jaj kis bögyörőm olyan naív vagy. Nem volt háború, nem volt járvány, és nem volt egy kóbor sorozatgyilkos hajlammal megáldott, ferde személyiségű kretén se aki lemészárolta a családom. Csak megszületett a kis Claus és mint ahogy menni szokott a legtöbb akkortájt létező családban, a „trónörökös” kapott minden figyelmet, elvégre egy lány csak elviszi a vagyont, hozomány címszóval, míg a fiú tovább viszi atyja nevét meg az örökségét. Szóval gyorsabban kerültem a hanyagolható fiókba, mint hogy azt mondhattam volna „Was?” De hát egy lánytól sem lehet csak úgy indok nélkül megszabadulni, mi sem volt egyszerűbb, mint egy zárdába dugni, hogy majd istent szolgálva a világ hasznára lehessek és ne vigyem el a vagyont. Mondtam már, hogy a szüleim nagyon szerettek? – kacagok és ujjaimmal letörlök egy kevés vért az ajkáról, majd ujjam a számba nyomom és felpillantok a falon lecsorgó vérfolyamra. Lassan megalvad. – Zárda. Azt hiszem Szent Katalin, vagy Evangelin, vagy valami más női név volt a neve, a rendfőnöknő egy öreg szatyor, valami Catharine volt, egész életét ott élte le és egy picikét megkeseredett már, se szép se jó de még csak kedves sem volt. Érthető hogy a novíciákat verte amikor csak oka volt rá, meg akkor is ha nem. Legfőképp azokat amelyikek teherbe este a rendszeresen látogatóba érkező plébánostól. Ha nem tudta elhajtani a gyereket, hát születésük után dobta őket a zárda udvarán lévő kútba. Éjjel olykor még lehetett hallani, lányok fojtott fájdalmas sikítását, vagy elhaló gyermeki sírást. Kétszer próbáltam megszökni, mindkétszer rajta kaptak és olyan verésben részesített a tisztelendő anya, hogy másodjára egy hétig lábra se bírtam állni. De megpróbáltam harmadjára is, miután a plébános engem is kiszemelt, és gyenge és törékeny nő lévén, ellenkezésre képtelen mivoltomban magáévá is tett. – lebiggyesztem ajkam egy pillanatra, hiszen ez épp egy tragikus rész, és fontos az előadásmód, majd megvonom a vállam és mosolyogva folytatom. – De megszöktem és futottam az éjszakában magam sem tudva hogy merre, de minél távolabb attól a mocskos hazug helytől. És akkor most jöhetne az adó egy százaléka, mert éheztem, kerek három napig, mikor elértem egy városba. Addigra az fehér ruhám mocskossá koszolódott, szakadt volt és egy fikarcnyival se néztem ki jobban, mint bármely útszéli koldus. Egy vörös puccos ruhába öltözött nő lépett hozzám egyik nap és megváltoztatta az életem azzal, hogy magával vitt. Akkor még fogalmam sem volt mi fán terem a bordély, vagy hogy mit művelnek ott az emberek, de megfürdettek, kaptam ételt és tiszta ruhát. Újra embernek érezhettem magam pár órára, aztán nem volt kegyelem és munkába lettem állítva. Az évek onnéttól szinte repültek, nem voltam gazdag, de mindent megkaptam amire csak szükségem volt, és a Madame nagyon vigyázott a lányai épségére, de csak erre, hogy azok mit művelnek a kuncsaftokkal már egészen más kérdés volt. Nem volt tiltott lopni tőlük, de én még ennél is tovább mentem. Az első csak véletlen volt. Azt akarta hogy fojtogassam közben. A saját övét kötötte a nyakára és húznom kellett, miközben ki volt kötözve az ágyhoz és lovagoltam. Hát tettem amit kért, húztam, és húztam. Néztem ahogy arca kipirul, majd lilásba fordul, ahogy ajkai színtelenné válnak, ahogy még keményebb lesz alattam, csak nem hagytam abba, pedig vergődött, de én jobban élveztem, minél hevesebben rángatózott. – feltartom ártatlanul a kezem és lepillantok a kifehéredő homályos szemgolyókra és közelebb hajolva suttogósra fogom – bocs… nem volt kéznél semmi… Szóval az van hogy öltem, nem egyet, mert mint mindenre ennek az ízére is úgy kaptam rá mint a sexére, de nem lehetett minden kuncsaftot, válogatnom kellett, először azért mert a külföldieket senki sem keresi, aztán már azért mert csak a legjobbak érdemelték ki a kegyet hogy éljenek, aztán már inkább őket kezdtem vadászni. Így futottam bele a Gazdádba. Hiba volt, már utólag én is belátom, de tudod 20 évesen, mikor az ember lánya már túl öreg a normális élethez, mert senki sem kopogtat be hozzá házassági ajánlattal, mert az össz tulajdona a teste, és a kutyának sem kell, hajlamos megfeledkezni a veszélyről. Trevor pedig maga a… -sóhajtok- eljött hozzám, lehet csak véletlen volt, és épp az én ágyamba kötött ki, vagy tudatosan választott, ezt sosem árulta el, én meg nem kérdeztem. Mindenesetre ott feküdt alattam, én pedig nagyon is nyeregben éreztem magam, még abban a pillanatban is, mikor előhúztam a párna alól tőrömet és a mellkasába vágtam. Új technika lett volna, mert a torok elvágás nagyon fröcskölt és nem volt elég lassú halál, hogy kiélvezhessem, így ötletszerűen jött volna a tüdőszúrás. Megtettem ő meg eljátszotta, hogy meghal, vergődött, fuldoklott, még vér is csorgott ki ajkain, aztán mozdulatlanná vált, mikor elélveztem felette. A tüdeje nem emelkedett többet, a szíve nem dobogott, csak a szája mozgott és közölte, hogy remélem élveztem az együtt létet mert ez volt az utolsó. A döbbenettől megdermedve néztem ahogy eltépi a köteleket és hihetetlen gyorsan ragadta meg a hajam, majd nyakon harapott. A fájdalom iszonyú volt, hosszú és nem hagyott alább, csak a sötétség borult rám és az idő érzékem meg az életem is oda lett… Nézd – nevetek fel- beleborzongtam. Még mindig olyan élénken él bennem a dolog. Szóval meghaltam, aztán meg mégsem. Egy koszos papírra vésett pár sorban közölte velem hogy mi lettem, hogy mi öl meg és mi tart életben és ennyi. Ez a te csodás gazdád, egy igazi apatípus. Beteges fazon, minek neki hét gyerek, mikor baszik nevelni őket? Elcseszett természetes kiválasztódás? Ha megéli a 200 évet és kiütközik rajta a vérvonal akkor kap egy nevet és onnéttól kezdve… hmm az hogy emberszámba veszi nem igazán helytálló, de mondjuk úgy hogy elismeri létezését. Juhhúúúú én is egy porszem lettem az univerzumban. – Mosolyom elhal- Billy nem szép hogy nem gratulálsz! – ujjaim megragadják a merev állkapcsot és némi cuppanó ropogással de mozdítják. – Gratulálok Úrnőm, te vagy a legcsodásabb, hogy ezt elérted…. Ohh köszönöm Billy, tünemény vagy. – vigyorom újra a régi. – Szóval vámpír lettem… hála vagy inkább egy bazd meg neki, mert persze adjunk mindenkinek hátrányt, ezzel semmi gond, én is szeretem szivatni a kölyköket, mondjuk másokét, mert nekem egy sincs, de az hogy engem azzal súlytott, hogy soha a büdös életbe nem fogom élvezni a sexet, a csókot, hogy kinyalnak vagy épp csak azt hogy valaki gyengéden megölel. Hát mekkora buzi már az ilyen apa? – dühömben ujjaim megfeszülnek és szegény „Billy” állkapcsa szilánkosra törik. – Upszi, bocsi bocsi – engedem el és tapogatom meg mintha csak erősen megszorítottam volna a karját és némi simitől elmúlna. –De most komolyan Billy, gondolj már bele, adott egy ember, szép meg jó, oké van némi hibája de ki tökéletes manapság, a húgomat leszámítva? Megkapja az örök életet, meg némi hatalmat, meg egy kicsivel többet, de azt az egy dolgot nem élvezheti amit amúgy mindenki más tenne és tesz. Te is éjjel nappal kefélnél ha örökké élnél nem? Minden pasi ezt csinálja, meg a nők többsége is, hidd el még azok a fapina apácák is, úgy örültek a plébánosnak mintha muszáj lenne. Én meg itt vagyok és 1200 éve nem keféltem egy jót, nem élveztem el, és ez… eeeeeeez… ez rohadtul felcseszi az agyam. Értesz engem BILLY?- ujjaim a koponyára feszülnek és beszakítják a csontot majd a csigolyák szörcsögő hanggal válnak el, míg nem a bőr is enged és leszakítom a fejet és arcomhoz emelem. Az állkapocs félig lóg, a vér a combomra csorog, én meg félre húzott szájjal elkenődve nézek rá. – Pedig olyan jó lenne… csak egyszer… - hangom egyre halkabb- Erre most meg ideküld egy futárt, pedig tudja mennyire kedvelem a családi összejöveteleket, ráadásképp Amerikába? De tudod Billy mégiscsak az apám, utálhatom, és megvethetem, meg elküldhetem melegebb éghajlatra, de attól még ő teremtett, és a beteg agyszüleményeit leszámítva ő is tud szeretni. – ujjaim az ellilult ajkakat simogatják – mondjuk szereti a szépet, a szép nőket, a káoszt, a vért, a halált, ha hosszan és érzelmesen sikítanak áldozatai… -leszállok a testről, és a fejet magammal cipelve indulok meg kifele a bordélyból, átlépkedve a letépett karokon, elvágott torkú lányokon, és kitépett szívű kuncsaftjaikon. – Szerettem ezt a helyet, büszke lehetsz magadra, hogy kefélhettél velem abban az ágyban amiben a Gazdád is magáévá tett, így is meg úgy is… Haladjunk Billy… apu nem értékelné ha elkésnénk, és St. Louis nem a szomszédban van. – Húzom be magam mögött az ajtót és felpillantok a csillagos égre, miközben mellemhez szorítom a koponyát, majd lépteim elnyeli a sötét éjszaka.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Sanaku
Ryenne Keith
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 27.
Age : 30
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 48
Tollvonásainak száma : 44
Re: Camille
2018-09-25, 19:31



Elfogadva!


Camille,

Mit nekem egy, ha lehet rögtön kettő is, nemde? Amit Titania esetében higgadt fejlődésnek, korral járó okosodásnak véltem felfedezni, nálad leginkább olyan kísérlet, mintha egy vulkánt próbálnék eldugítani egy szőnyeggel. Lehetetlen. Amilyen kis csini és figyelemreméltó, legalább olyan kegyetlen vagy és lám, tigrist hívsz. Abel nem hasonlít a két "testvérére" ezen a téren. Vajon attól mert Teremtőd hívott, nincs más célja az ittlétednek? Mit akarsz csinálni a városban? Hé, csakhogy tudd, ha bántod a csíkosokat én is bántani foglak cicám!

Na, söpörj foglalózni és hát..Isten nem, de Ördög hozott St. Louisban! Bugyit felkötni!





Rye


Vissza az elejére Go down
 
Camille
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Vámpírok és Halandó szolgáik-
Ugrás: