HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-19, 20:13
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 20:07
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 13:03
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Run boy, run
2018-07-27, 22:09





Édes hármas

Újra és újra őket látom,
a hold süt és egy rúd mered,

Könnyű léptekkel haladok egyszerű célom felé. Elküldtem egy sokat mondó levelet a jelenlegi királynak. Mert hát az igazi ugye bér börtönben van, vele nincs mit beszélnem. És ha rajtam múlik nem is lesz. Nekem Caiusra van szükségem, merem természetére, nehézkes észjárására. Tetszik az ő típusa nehezen megtörhető, de könnyen igába hajtható, ha az ember megtalálja a hozzá vezető utat. Persze kis esély van rá, hogy elég okos lesz ahhoz, hogy belássa az erőviszonyokat és ebben az esetben nem igen lesz rá szükségem.erőszakra. De az olyan tök fejűek, mint ő kétlem, hogy ilyen könnyen engednének. Már jó kedvem van, a műsor bizony tökéletes irányba halad. Élvezetes egy éjszaka lesz bizony a mai is.
Szürke ingem most is elegáns hatást kelt, ahogyan mindig. Megigazítom fekete mellényemet mielőtt belépnék a kis cicához.

Vonják a növő éjszakával
növekvő óriás kocsit,
a testükön a por, az éhség
és reszketésük osztozik.


Már ismerjük egymást. Jobban, mint ahogyan ő azt szeretné. Hiába engedelmes kis lény, azért mindenkiből elő lehet hozni az ellenállást. Így belőle is. S ha kiprovokálod egy kölyökből, hogy rosszalkodjon akkor sokkal, de sokkal könnyebb utána nevelni. Neki még nem is kell sok, hogy dühbe guruljon. Hogy váltson és mivel új számára a világunk, nem számít semmire. Gyengébb eszközök is elégségesnek bizonyulnak. Mint például egy kikényszerített átváltozás, ami után ugye kiütve fekszik majd meztelenül ébred. Bizonyára kellemetlen élmény lehet annak aki még kicsi , naiv és törékeny. Ahogyan ez a gyönyörű barna csoda. Vagy a tudatosítás, hogy erőmnek képtelen ellenállni bárhogyan is szeretné. Ha hívom akkor jönnie kell, vergődhet, ellenállhat már ha a tud, ha van elég lélek jelenléte. De legvégső esetben az állat mely benne él, felszínre tör és ide hozza. Sajnos az ő ereje nem elég erős még az ellenálláshoz. Már-már unalmasak a túl fiatal alakváltók, ezért is szeretem ha hamar erejük teljébe kerülnek.
- Kellemes Estét Pandora! Jól aludtál?- Arcomon lágy mosoly rezignál, udvarias ahogyan én is mindig. Általában. Hiszen ez az amit senki nem vehet el tőled, az udvariasság. Bizony az enyémektől is mindig megkövetelem, hogy tisztelettel bánjanak a feljebb valókkal, a férfiak a nőkkel, az alapvető illemszabályokat tartsuk be. Ameddig lehet.
- Van számodra mára egy meglepetésem, bizonyosan tetszeni fog. - Olyan hangon beszélek hozzá, mint egy gyerekkel szokás, aki új játékot kap. Mintha az elmúlt napokban csak simogatást és szeretetett kapott volna. Mintha nem lenne oka tartani attól amit kitaláltam.
- De előbb. Gyere cicus, ajánld fel a véred, megéheztem.- Ez persze nem egészen igaz, de most itt van és hát akkor miért ne használjam ki zsenge vérét. A macskák különösen finomak, persze van még néhány faj akit kedvelek. De Pandóra vére még friss. És megtehetem, hogy elveszem a vérét ha akarom, a kérdés leginkább, hogy mennyit tanult a napokban.
s a rúd elé emberek fogva
húznak egy roppant szekeret.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene



A hozzászólást Lazarus összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-08-11, 15:50-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 29
Tollvonásainak száma : 27
Re: Run boy, run
2018-07-27, 23:04





Nem tudom mi van velem, az amiben annyira biztos voltam idáig, vagyis hogy nincs szükségem sem Logan, sem Caius sem a falkájuk segítségére, most megroppanni látszik. A szó szoros értelmében nem bánt senki, ahogy eddig sem. Fizikailag nem. Mégis Lazarus megérkezése, mindent megváltoztatott. Mindent de mindent. Előtte megvolt a tényleges terem, a személyes szabadságom, most viszont? Olyan, mintha egy házicica lennék, akit kedvére dróton rángathat. És a legszebb? Kimondania sem kell a hívó szót, mert egyszerűen ha megérzem őt, mennem kell. És nem én akarok menni, hanem a macska. Mindennél jobban. Nem tudok ez ellen az erő ellen védekezni. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, csak akkor ha Alex klubjában vagyok. Ha elég messze van tőlem Lazarus.
Nem mindig emlékszem, hogy mi történik mikor érzem, hogy hív. Legutóbb ruhafoszlányokban ébredtem és rögtön arra gondoltam, hogy...de nem így volt. Megvizsgáltam magam és erőszak nem történt, mármint olyan, amelyet férfi követhet el nőn. De kényszerített az alakváltásra, mert az emberi énem nemet mondott neki. Nem is tudom mit láttam benne olyan megnyugtatónak, már-már kedvesnek. Meg nem ütött, de megtanultam félni tőle. Félni az elméjétől, az erejétől. S tudom, nem tartja őt távol az ajtóm. Szabadon járhat hozzám ki-be, hisz én vagyok a pomme de sangja, ennek a titulusnak pedig nagyon is tisztában vagyok már a jelentésével. Érzem, amikor felébred. Érzem őt és ez ijesztő. Mégis a vérem adom neki, minden éjjel. Azonban én választottam ezt, én mondtam ki az igent és már nem tudok visszatáncolni. Bár tudnám, hogy mit akar! Hogy mi jár a fejében. Most is tudom, hogy ébren van. Tehát már naplemente után vagyunk. Néha nehéz itt ebben a földalatti rendszerben tájékozódni. A biológiai órám pedig köszöni, de fel van borulva. És erről én tehetek. Dylant soha nem hívnám fel ezzel, Caiusnak pedig én mondtam, hogy megvagyok, nem kérek semmiféle ajánlatból. Néha meglehetősen nehéz dolog a büszkeség. A takaróm alatt teljesen felöltözve pislogok egyet minden léptekor. Jön. Érzem, tudom. Ahogy kinyílik az ajtó, lesütöm a tekintetem. Kár, hogy ilyen markáns archoz ilyen elme társul. Hogy is volt az első szabály? Mindig udvariasan. Nagyot nyelek míg végül ránézek.
- Jó estét Lazarus. - préselem ki nagy nehezen a szavakat, de hiába a kedves hangsúlya, hiába a mosoly, ő olyan valaki, akitől tartani kell. És nem azért mert megölhet. Hanem azért, ahogy csinálná. - Kitűnően, köszönöm. Hosszú volt a tegnap. - bár boldog vagyok komolyan, ha Alexnél lehetek. És nappal a Cirkusszal sincs bajom. Csendes, akár egy temető. Akkor is, ha nyüzsögnek idelent az alakváltók. Mégis próbálok, most próbálok nyugodt maradni. Bár a szabály értelmében nekem kellene hozzá mennem, emiatt kissé különös is, hogy itt van. Meglepetés? Jaj, ne! - Miféle meglepetés? - kérdezem s hangomba vegyül némi kíváncsiság, aggódás és félelem is. Nála sosem tudom, hogy mire számíthatok. Sosem tudom, hogy mire gondolhatok. Teljes bizonytalanság van, ami nekem idegen és ijesztő, lévén szeretem a stabilitást. A nyugodtságot. Ha rendben mennek a dolgok. - Miattam igazán nem kell..fáradnod. - sóhajtom óvatosan. Nem áll szándékomban feldühíteni, viszont van egy sejtésem, hogy nem egy új ruhát készül adni nekem, vagy ékszert. Egyre rosszabb és rosszabb forgatókönyvek pattannak fel a fejemben. - Most? - nézek rá meglepetten, hisz majd kicsattan. Látszólag majdnem élőnek néz ki. Valakinek már vérét vette. Miért akarja az enyémet? - De hisz..már ettél. És én..én még nem és kicsit..gyenge vagyok még. - nem, most nem akarom, hogy belém mélyessze a fogait. Nem, mert hatalma van felettem akkor még inkább. Szinte reflexből húzódom el tőle az ágy távolabbik végébe. Nem mintha így nem tudna elérni ha akarna, de most remélem hagy nekem időt, vagy hív valaki mást. Néha felhorgad, hogy elküldöm a fenébe és kisétálok innen. Mit tudna tenni, hogy visszahozzon? Semmit, mert nem sütött rám billogot. Egy alku pedig felbontható. Ugye?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Run boy, run
2018-08-11, 17:17





Édes hármas

Viszik az utat és a tájat,
a fázó krumpliföldeket,

Mosolyom töretlen, hangom rezignáltan udvarias. Hamar megtanítottam a kis cicát arra, hogy ki hol helyezkedik el és ez még különösebb erőfeszítésembe sem került. Nem mondom, hogy nem szeretem ha néha pont úgy mennek a dolgok, ahogyan elképzelem. De unalmas az ellenállás ilyen mértékű hiánya. Persze lehet, ha megtartanám magamnak és szigorítanék a pórázon, amit nem teszek, mert nem áll érdekemben, akkor ő is elkezdene próbálkozni. De nem fogom, ugyanis célom van azzal akinek vissza kívánom adni a kis cicát, ahhoz meg arra van szükség, hogy ne kedveljen és ő is menni akarjon. Persze ha olyan viszonyban vannak, mint arról nekem be lett számolva, akkor nem lehet gond.
A szemét lesüti és elmormog egy köszönést. Jó kis cicuska, kedvem támad megdicsérni a magam módján, de kétlem, hogy dicséretnek érezné. És mivel nincsenek hosszú távú céljaim a cicával, vissza fogom magamat.
Hallom, ahogyan lüktet a kis szíve a mellkasában, ahogyan édes vérét pumpálja körbe a testében. Kicsit gyorsabban a megjelenésemmel, mint előtte, de ez így is van jól.
Elsétálok mellette, mielőtt válaszolnék kíváncsi kérdésére, hangját a félelem remegteti, imádom ezt az apró kis rezonanciát. Amit az ember palástolna, de a tapasztalt fül bizony bármikor képes kihallani a legrövidebb mondatból is.
Szemeim a tárgyakon siklanak végig miközben válaszolok.
- Oh egy igazán kellemes kis meglepetéssel. Van valaki aki látni szeretne. Vagyis úgy hiszem, de ha megjelenik akkor lesz biztos még is mennyire. Illetve van még valami...-Mutató ujjam végig siklik az egyik szekrény tetején, a por szürke réteget képez a bőrömön, akár egy puha lepel, számomra még sem kellemes, ráncba szalad a szemöldököm.
- Poros.- Állapítom meg ahelyett, hogy befejezném a mondatot. Gyűlölöm a rendetlenséget, kivéve ha én okozom, de akkor sem sokáig, csak míg élvezem a munkám gyümölcsét.

Csak szomszédjuk esendő testét,
mely szinte beléjük tapad,
amint eleven rétegekben
egymás nyomában inganak.


Mikor vissza fordulok Pandora felé arcomon újra ugyan az a mosoly ül amivel bejöttem.- Szeretném ha ezt fel vennéd ma.- Zsebemből egy ékszeres dobozt nyújtok át neki. Ha veszi a bátorságot, hogy kinyissa akkor egy fekete bőrszíjat pillanthat meg, melyről egy L betű lóg le a végén egy fekete igazgyönggyel. Anyakörv, mert ugye az, pont semmit sem ér. Nyilván az igazgyöngynek meg van az ára, én meg szarral nem reklámozom magamat. Az enyémek nem kapnak egyből ékszert, azt ki kell érdemelni és előre látom, hogy mi lesz az elkövetkezendő napokban egyeseknél a hisztéria tárgya, de nem érdekel. Egyetlen oka van annak, hogy ezt most Pandora megkapta, méghozzá az, hogy a pumák alfájának üzenjek vele. Úgy tudom, hogy nem nehéz kihozni a sodrából és egy érzelmileg túlfűtött állattal könnyebb elbánni, mint egy emberrel aki hideg fejjel gondolkozik, úgyhogy ma kihozzuk belőle az állatot.
Válaszát hallva a felhívásomra kiszélesedik a mosoly az ajkaimon, szemeim felcsillannak a látványra, ahogyan hátrébb húzódik. Közelebb lépek, testtartásom kissé változik, nekem szinte már fel sem tűnik, ahogyan vállaim kissé meggörnyednek jelezvén, hogy készen állok arra, hogy becserkésszem a menekülő vadat, ha úgy tartja szükség. Sőt még élvezni is fogom.
- Úgy tudtam már küldtek fel neked ételt.- Külön szóltam, hiszen kelleni fog neki az erő a ma estéhez. Ki tudja, hogy még mennyi vért fog veszteni az is előfordulhat, hogy példát kell statuálnom.
Hirtelen hátat fordítok neki és határozott léptekkel a gardrób szekrény két ajtaját nyitom hatalmasra, minden átmenet nélkül változtatva a témát. Elkezdem elhúzogatni a ruhákat, hogy találjak valami olyat ami a mai naphoz méltó választás. Az egész nem szól másról csak a műsorról. Szeretem a műsorokat. A nagy drámákat. ÉS az állatok mindig készségesen bele is állnak az elképzeléseimet sokszor még túl is szárnyalva. Végül kiválasztok egy fekete, csipkés átlátszó felsőt.
Kiveszem és az ágyra dobom. Talán jó lesz, de mindjárt úgy is felpróbálja, csak előtte hajtsa végre a kérésem és ajánlja fel a vérét, még mielőtt felhúzom magam.

de mindennek csak súlyát érzik,
a tájakból a terheket.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
II. Puma
Pandora A. Lee
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 02.
Hozzászólások száma : 29
Tollvonásainak száma : 27
Re: Run boy, run
2018-09-02, 18:09





Nem mondhatom, hogy erre számítottam. Hogy nem gondolkodom azon egyre többet, hogy el kellene menni innen. El a Cirkuszból, talán még a városból is. Sosem éreztem még ilyet. Régebben azt hittem, hogy az igazi félelem is kegyetlenül nyers, pedig valójában észrevétlenül gyűrűzik a lélekbe és beleül az elmébe. A félelem Lazarustól inkább nevezhető valami hűvös ösztönösségnek. Olyannak, mint amikor az ember ösztönösen a fényt keresi, amikor belép a sötétbe. Nem kellene meglepnie annak, hogy meglátogat. Úgymond jogában áll, hisz jelenleg hozzá tartozom. Mégis felhorgad bennem ez a fajta félelem. Hogy meneküljek el innen, hogy ne hagyjam ezt. Mégis képtelen vagyok megmozdulni. Cselekedni. Mást csinálni, mint amit. Pedig igézően különleges, van benne valami sötéten vonzó, valami megnyerő, amire a környezete reagál. Ahogy én is tettem. És teszem most is, de már egészen másképpen.
- Meghívtál ide valakit? - vonom össze a szemöldököm, nyelve egy nagyot. Istenem, remélem nem Dylan az. De nem, ő nem állna szóba egy vámpírral, hiszen vadász. És még..azt sem tudja, hogy mi lettem. Ahogy azt sem, hogy napjaim nagy részét itt töltöm a Cirkusz alatt. - Nem tudok róla,hogy bárki látni szeretne, hiszen nem börtönben vagyok, hogy ne tehetnék meg. - gondolom végig, hisz minden ismerősöm el tud érni amennyiben akar. És vannak persze azok is, akik nem akarnak elérni. Mint például Cai, akiről egy ideje én sem hallottam már. Mondjuk a mostani helyzet nem is olyan, hogy elég lenne a nemtetszését kifejeznie. - Mit akarsz az illetőtől? - kérdezem kiszáradt torokkal, mert valamiért nem hiszem, hogy az én szórakozásomra hívna ide bárkit. Főleg mert, tudtommal nem igazán tud rólam semmit, a nyilvánvalón kívül. Figyelem mozdulatait, de kis híján elmosolyodom a furcsa kijelentésen a porral kapcsolatosan. Nem hinném, hogy ez most ennyire fontos lenne. - Nem sokat van használva ez a helyiség. - jegyzem meg azért végül, de nem tudom miért. Hisz már másik arcát látom, megsüt a kettőssége. Hogy mit vegyek fel én ma? Megigézetten nézem a dobozt, hisz most teljesen sikerült összezavarnia. Maximálisan. Végül, mivel nem tehetem meg, hogy nem nyitom ki, megteszem. És döbbenten nézek az ékszerre, bár a nyakörv egy sokkal pontosabb leírása lenne annak amit látok. - Ez egy..? - kérdezem enyhén felháborodva. Mi vagyok én? Házimacska? Egy dolog, hogy a vérem adom neki, de felvenni egy nyakörvet amin a neve kezdőbetűje virít, kicsit újfaformáljaa tulajdon fogalmát. - Ezt nem gondolhatod komolyan. - csóváloma fejem hitetlenkedve. De nem áll jogomban nemet mondani, nem? Óvatosan húzódom hátrébb, az ágy másik végébe, mert azt hiszem a nyakörv és a véradás, most kicsit sok lenne. A változását nem én érzem, nem én reagálok, sokkalta inkább a macskám. Mert legalább annyira ragadozó Lazarus, mint amennyire az vagyok elméletileg én is. Meg kell nyugodnom. Egyszerűen muszáj. - Nem voltam éhes. - megrázom a fejem, de óvatosan araszolok egészen addig,amíg csak egy hajszál választ el attól, hogy leessek az ágyról. Mi a fene bajom van? Engedhetném, hogy belenyúljon a fejembe, mint ahogy Amy tette. Amivel megkönnyítette. De tudnom kell kit hívott ide. És miért hívta ide. - Mondd el, kit hívtál ide. Kérlek Lazarus. - próbálkozom be a varázszóval. Nem szeretem ha ilyen lényeges dolgokról nem tudok. Egyszerűen megőrjít. Az ilyen meglepetések nincsenek ínyemre. Pattanásig feszült izmokkal várok arra, hogy lépjen, hogy csináljon valamit. Valamit, aminek az lesz a vége, hogy lemondom az éjjelt. Nem mintha külön meghívást kaptam volna. Újfent összezavar azzal, hogy a szekrényben kezd keresgélni, a felsőt látva pedig komolyan kételkedni kezdek abban, hogy ez a férfi biztos jól van-e összerakva. Nagyon végletekben mozog. Felvonom a szemöldököm. - Provokálni akarsz valakit? - biccentem oldalra a fejem - Vagy mutogatni szeretnél? - vagy nem értem - Vagy ez valamiféle fura szokása a vámpíroknak? - ez viszont már egy teljességgel ártatlan kérdés, hisz ahány vámpír annyi különös szokás, de a külsőségekre Alex is nagyon ad. Jaj nem értem, de nem akarok vele komolyabb konfliktust. Pusztán a vérem nem garancia az életre, hisz nagyon sok alakváltó van itt. Talán puma, másik puma még nincs. - Mi a hívóállatod? - szállok le az ágyról, felegyenesedve nézek vele farkasszemet hálóingben. De..tudnom kell. Muszáj.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Run boy, run
2018-10-02, 21:05





Édes hármas

A falvak kitérnek előlük
és félre állnak a kapuk,

Kedves kis lény, de nem eléggé tüzes az én ízlésemnek. Minden esetre szórakoztató, mint egy kölyök macska, aki még tanulja a ház szabályait. De arra már sikerült rájönni ha rászarik a kredencre kikap. Úgyhogy igyekszik nem felugrani a bútorokra, és nem tönkre tenni a kanapé kárpitját. Tapogatózik mit szabad és mit nem, de hát az ösztön az ösztön, ha körmöt kell élezni nincs is jobb annál a szövetnél. Szórakozottan bólintok költői kérdését hallva. Szám szeglete mosolyra kunkorodik, de kis naiv, ha tudná, hogy nem láthatja bárki kedve szerint akkor meg lenne lepődve. Ugyanis az elmúlt napokban a pumák teljesen tiltott társaság lettek a kicsikének, elvégre ha akkor láthatják amikor csak akarják akkor még is mi lenne a jó az ajánlatomban? És ha az enyhe tiltás valamint a szembesítés nem válik be, akkor majd jön a következő fokozat és ebben az esetben a cica egy időre elbúcsúzhat a szabad levegőtől, mert a villámból nem fogja kitenni a lábát míg meg nem szerzem amit akarok. Legalábbis élve és szabadon nem.
- Most az egyszer...- Meredek rá felemelve a mutató ujjamat, nyomatékosítva a szavaimat.- elnézem neked arcátlan kíváncsiskodásod és megosztom veled, hogy jó pár dologra szükségem van a vendégünktől. Első sorban az együttműködésére és ehhez kicsi cicuska te vagy a megoldás.- Közelebb lépve simítok végig puha bőrén. Imádom a halandókat, fiatalon olyan puhák és hamvasak. Hirtelen távolodom el tőle, hogy a bútorok állapotot vizsgáljam meg. Minden tiszta por, gyűlölöm a rendetlenséget!
A nyakörv melyet megmutatok neki ízlésem szerint kissé puritán, de végül is nincs sok funkciója azon felül, hogy egy kellék. Egy dísz... egy el nem hangzó mondat, egy sugallat mely pont elég lesz ahhoz, hogy az alfát felidegesítse.
- Egy nyakörv.- Fejezem be helyette a mondatot, hogy megsegítsem ha már elakadt a gondolat.- Vagy nyaklánc, ahogyan jobban tetszik.- Egyáltalán nem érdekel, hogy hívja amennyiben felveszi. Márpedig felfogja, ez nem kérdés. Figyelem hitetlenkedő arckifejezését, hallgatom enyhén felháborodott és döbbent hangját. Na igen számítottam valami ilyesmire, annak fényében, hogy a mai modern kor az egyenlőség igéit hirdeti orba-szájba. És ha nem értesz véletlenül egyet a nagy liberalizmussal és emancipációval akkor ledugják a torkodon és megtömnek vele, mint egy libát. Sajnos nem vagyok liba, nagyon nehezen megy le a moslék a torkomon.
- Miért ne gondolnám?- Szemöldököm ívesen görbül felfelé, most tényleg kíváncsi vagyok arra, hogy mi jár a fejében. Persze azt nem garantálom, hogy tetszeni is fognak a szavai. Ő még nem tudja, hogy bizony jobban jár ha a szavakat megválogatja.

Térdig gázolnak botladozva
facipőiknek alacsony,
sötéten zörrenő zajában,
mint láthatatlan avaron.


Hátrál és bennem előhívja a vadászösztönt. Kedvesem ha tudnád, hogy ezzel okozod magadnak a legrosszabbat. Feltérdelek az ágyra, ő meg egészen addig hátrál míg nem egy picike választja csak el attól, hogy nem túl méltóságteljesen landoljon a másik végén.
- Oh kis cica...cicc-cicc... gyere csak vissza. Ami az én jussom azt nem adnád meg, elhúzódsz, menekülsz, az ajándékom nem veszed fel és utána arra kérsz, hogy áruljak el egy lényegében, számodra felesleges információt?- Nem megyek közelebb egyenlőre, várom hátha okos cicus lesz és vissza jön magától. Aztán egyik pillanatról a másikra váltok testhelyzetet és megyek a szekrényhez, hogy kiválasszak neki egy alkalomhoz illő ruhadarabot.
Az ágyra dobom a csipkés felsőt. Tovább kutatok hátha van valami ami téves fantáziát kelt a kandúrban. Nem az a lényeg, hogy mit csinálok a nővel akiért oda van, sokkal inkább az, hogy ő mit gondol mit teszek vele. Milyen státuszban van itt és miként éli a minden napjait. nem kell bizonyosság elég csak, hogy a gyanú felüsse a fejében magát. És már kész is az ideges alfa.
Nem válaszolok arra rengeteg kérdésre amivel elhalmoz, hátha felfogja, hogy borzalmasan bosszant a kíváncsiskodása. Pont akkor találok egy fekete, az oldalán néhány hasítással felpörgetett sztreccs nadrágot, amikor feláll és pont elég kérdést halmoz fel ahhoz, hogy elegem legyen.
Még sem mutatom az utolsó elsuttogott pár szó kellőképpen szórakoztat ahhoz, hogy lassan becsukjam a szekrényt és felé fordulva elmosolyodjak.
- Mindegyik.- Lehelem bele a levegőbe, egy pillanatig hagyom, hogy emésztgesse az információt, majd a nadrágot is az ágyra dobom.- És most legyél jó cica, nincs időm a vergődésedre, a vendégünk hamarosan megérkezik. - Összefonom a mellkasom előtt a karjaimat és hátamat megtámasztom a falon onnan figyelem, hogy hajlandó e teljesíteni amit mondtam, vagy keményebb eszközökhöz kell nyúlnom.

elébük jött a messzeség és
megtántorodva visszafut.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

[/quote]
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Run boy, run


Vissza az elejére Go down
 
Run boy, run
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Kertváros :: Családi házak, villák-
Ugrás: