HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Moyra O'Ciaragain

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
II. Hiéna
Moyra O'Ciaragain
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jul. 20.
Age : 27
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 24
Tollvonásainak száma : 18
Moyra O'Ciaragain
2018-07-21, 02:00



Moyra O'Ciaragain
”Az élet törvényei a paradoxon, a humor és a változás csupán.„


név: Moyra O'Ciaragain
kor: 26 év
csoport: Vérhiéna
átváltoztatás ideje: 24 évesen
vérvonal: -
rang: Hiéna
play by: Katheryn Winnick
Képesség-
MegjelenésA maga nagyjából százhetven centis magasságával nem rí ki a tömegből, talán csak akkor, ha éppen magassarkú akad a lábára, habár ez egészen ritka, hiszen cipő tekintetében a kényelmesebb darabokat kedveli. Hogy egészen pontosak legyünk, általában valami torna- vagy futócipő szerű ragad a talpára, ahhoz meg valamilyen egyszínű zokni, ritkábban harisnya, ha olyan az idő, vagy ha éppen valami buliba készül. Habár ez utóbbi elég ritka nála manapság. Isten megáldotta hosszú lábakkal nagy szerencséjére, és ha éppen csak elő villan a térde valami szoknya alól, egészen biztos, hogy a figyelem közép pontjába kerül, ha pedig a combja is, könnyen kerül féltékeny tekintetek kereszttüzébe. Nem mindenki kapott ilyen testet az Úrtól. Márpedig Moyra nem csak ezekben bővelkedik ugyanis csinos kortalan orcája miatt, akár ha egy negyvenes, akár ha egy húszas pillant rá azt látja benne, amit éppen szeretne: korabelit, idősebbet, fiatalabbat. Hány nő mondhatja még azt el magáról, hogy szinte mindenkiben szimpátiát kelt pusztán egyetlen apró mosolyával? Természetesen csak akkor, ha éppen nem bosszús. Ugyanis az olykor jó kislányos külső mögött olykor féktelen düh lapul, lapulhatna...

JellemEgyszerű hétköznapokon, mikor semmilyen különös esemény nem törtnék, nagy valószínűséggel egy kedves, szerény nőt ismerhetsz meg személyében. Habár mostanában híján vagyunk az egyszerű időknek, így aztán... nagyobb eséllyel találod szemben magadat a lángoló tekintetével, amint másodpercekig morfondírozik azon, hogy torokra menjen vagy bokára? Pedig a türelem erénye volt egészen gyermek ideje óta, csakhogy egy különös kór kezdte sújtani, mely rendszerint teret követel magának, olyan teret, ahol hétköznapi esze nem győzhet. Jelleme pedig lassan, és egészen határozottan torzul el egyre nagyobb teret engedve állatias énjének.

Elötörténet

„A nyugalom megzavarására alkalmas, csúnya szavak hangzanak el és a többi.”

Harmadik rész.

Négykézláb. Mondhatnám, hogy ez annyira tipikusan én vagyok, de... Nos, van egy kis bibi a dologban. És nehogy azt hidd, hogy arra gondolok, hogy hamarosan öklendezni kezdek a szédülés miatt, mert nem erről van szó, hanem hogy...
- Hé, hé! Mondtam, hogy ne kelj fel – üti meg a fülemet egy hang, amiben némi kedvességgel vegyes valamit vélek felfedezni.
- Aha... ja – nyögök, miközben a hónom alá nyúl, hogy óvatosan felemeljen a földről. Közben a könyökömet majdnem az oldalába állítom, mert az jár az agyamban, hogy: Takarodj már el innen! Egyedül is képes vagyok felállni. De annyi erőm sincs, hogy meglendítsem a karomat, így az egészből annyi marad, hogy: - Ergh – ezzel vissza is hanyatlok az ágyba, hogy aztán a vakító fehér fény meg a sípoló „miezmárra” vessem a figyelmemet. Hát, a jó édes anyját annak, aki ezt kitalálta. Éppen morogni kezdenék, mikor feldereng bennem az ezer dolláros kérdés:
- Amúgy te meg ki a faszom vagy? - bököm ki, és ha a szemem már hajlandó lenne engedelmeskedni az erőszakos fénynek, akkor biztos, hogy nagyjából körvonalazódna bennem az, hogy: Ő tud valamit, amit én nem.
- Moyra... - hebeg.
- Moyra? Nem ismerek semmilyen Moyrát – a gondolataim elkalandoznak valahol, hogy felcsavarodjanak egy lefelé haladó spirálra, majd zakatoló vonatként egy másik, sokkal fontosabb kérdést vessenek fel, amit aztán nincs szerencsém feltenni, mert kedves társam zokogásban tör ki. Ez pedig eltereli amúgy is lagymatag figyelmemet. A tenyerét az arcára szorítja, úgy bugyborékol belőle a bánat, és annak a valaminek a súlya, ami én vagyok.
- Te... Te vagy Moyra... - nyögi ki végül. És mondd valamit, csak nem értem, hogy mit, mert megdermedek attól a sokktól, amit az okoz, hogy azt se tudom, merre vagyok fejjel előre, nem hogy a saját nevemet. Újra elkap az öklendezés, ám ez alkalommal nem fogom vissza magam. Egy igazán idilli kép: az egyik leokádja az ágyat, a másiknak taknya és könnye elmossa a sminkjét.

Negyedik rész.

Négykézláb. Megint. Most már mondhatom, hogy ez annyira tipikusan én vagyok, ahogy ott görnyedek fájdalomtól elgyötörten az avarban térdelve. Gondolatok ezrei, százai, százezrei kavarognak a fejemben, mint például: Miért én? Miért pont most? Aztán bassza meg az Isten! És megint jön azaz émelyítő érzés. Nevethetnékem van ettől a helyzettől. Ekkora gödörbe is csak én léphetek! Ki más? A bosszúság végig robog a gerincemen. Aztán hallom, ahogy saját csontjaim ropognak a bőröm alatt, az inaim megfeszülnek, az izmaim remegnek. Olyan érzés kerít hatalmába, mintha egy présben haldokolva az utolsó pillanatban eszméletemet veszíteném. Igen, pontosan olyan! Habár még sose voltam présben..., és ugyan haldokoltam már, de nem is igazán igyekszem egyiket sem újra kipróbálni.

Ötödik rész.

A meztelenséget nem volt nehéz megszokni. Teszem azt. Hiszen minden „átmulatott éjszaka” után így keltem valahol egy erdő mélyén valami fa tövében, vagy egy szemétrakásban, esetleg egy kocsi alatt, rosszabb esetben valamilyen nedves-cafatos tetem mellett, mintha nagy büszkén akarnám saját magamnak bemutatni, hogy mit műveltem önkívületemben. Persze mondhatnám magamnak, hogy a másik felem csak jót akart, hogy hamarabb ráébredjek új önmagamra, de sokkal valószínűbb, hogy térfát űzött azon esetlenségemből, hogy újra meg újra nem hittem a szememnek. Sem a gyomrom, sem a fejem nem vette be a dolgot. Viszont így... akár pályázhatnék a „legnehezebben rangot lépő” címért. Habár tegyük hozzá, hogy könnyebb lett volna, ha ebben a mocskos életben van valaki, aki két nagy pofon kíséretében felráz, és a képembe üvölti, hogy mi a helyzet. De... senkinek se kellettem? Vagy megverte az Isten azt, aki ezt tette velem?! Amit egyébként -joggal mondom, hogy- meg is érdemelt!

Azért olykor, -mondhatnám inkább, hogy még elég gyakran- akadnak rossz napjaim, mikor azon kapom magamat, hogy egy bőrkabátot szorongatok úgy, mintha az életem múlna rajta, miközben a ruhadarab tulajdonosa már rég nincs a közelemben. Ilyenkor újra meg újra elismételem magamban, hogy csak egy rossz álom lehet ez az egész, és hamarosan fel fogok ébredni. De aztán hiába nézem a plafont háton fekve, miközben a karomat lógatva az ujjaimmal kitapogatok egy gitárt a földön, hogy aztán valami ismerős dallamot pengessek.

Nem voltam mindig ilyen. Egyszer régen még nem gyötört meg így az élet, hogy ennyire függjek mások akaratától és vágyaitól.

- Mi a szent szar! - a kukkant be a nyitott szobába, és hangosan heherészik egy sort, mintha kötelező lenne, mintha ez lenne a legnagyobb poén az egész rohadt világon. - Moyra?! Te már megint itt vagy? Hehehe... - Hát, igen, megint itt vagyok, és ez szerinte vicces. Bár érteném, hogy miért?! Minden esetre: ebben sosem értettünk egyet.
- Kussolsz! - üvöltök rá, majd hirtelen felkelek az ágyról, hogy valamit utána hajítsak, de csak a falat találom el, mire még hangosabban kezd el nevetni.
- Lazulj már le! - A kacagása betölti az egész szobát, talán az egész folyosót, lehet, hogy még az egész házat is, minden esetre, az agyamat biztosan:
- Kussolszbazdmeeeegarghhhhhiihiiihii!

...igen, ez a helyzet, és a meztelenség már megint határozottan ismerős. Szóval ez lennék én. Egy hisztis kis picsa, aki már egy apró poéntól is képes elveszíteni a kontrollt. Woaw! Csodás karrier, nem mondom! Inkább átfordulok a másik oldalamra, és mosolyogva forgatom a szememet, miközben belenyomom az orromat egy szakadt pólóba. Éééés mély levegő! Érzed már a ZEN-t?

Első rész.

Még sosem térdeltem. Mindig állva maradtam, bármit is hozott a sors. Elveszíthettem szülőt, barátot, házi állatot, pénzt, ételt, állást, kulcsot... mindig keményen, makacsul ragaszkodtam az életemhez, ahhoz, hogy talpon maradjak. Ha kellett, akkor sír gödröt ástam, ha kellett a legszennyesebb munkát elvállaltam, ha kellett betörtem az ablakot, hogy bejussak a házba, és ha kellett kuncsorogtam kajáért is... Még sose akadtam olyan akadályba, amit nem tudtam sikeresen venni.
- Moyra! Moyra! Moyra! - tombolja a közönség. Egész sokan gyűltek itt ma este össze, és mindenki engem akar. Na jó, talán nem mindenki, de egész sokan. Habár nem annyira engem, mintha valami pornó sztár lennék, de azért ilyesmi után nem is áhítozok. A többiek... azok véleményére pedig magasról teszek, aki nem a nevemet üvöltik.
- Jól van lányok – csapja össze a tenyerét a hátra nyalt hajú kölyök. - Tiszta játékot akarok – menőzik a szövegével, amitől az agyhelyemre megy. - Rendben? - pillant egyikünkre, majd másikunkra, mire egyikünk bólint.
- Húzzál már innen – ez lennék én, a másik. - Nem Barbie-k vagyunk, akik egymás haját tépik – a fejem intésével jelzem a kölyöknek, hogy tipli van. Takarodjon a rákba! Nem kell ide a sablon szövege. Csak menjen! Mi meg majd jól lepofozzuk egymást, ahogy illik.
- Tiszta játék – figyelmeztet újra, mire vállat rántok. Az lesz, persze! Hát persze! Aztán határozottan méregetve a másikat összeütjük az ökleinket. Hamarosan megszólal a gongszó. A harc köde ereszkedik az elmékre. A teremben mindenki üvölt. Egy jobb horog. Egy bal horog. Pár egyenes. Kettőt verek az ellenfelem hasára, miközben lecsúszik a védekezésre fenn tartott kezem, és finom kis öklébe harapok.
- Csak ennyit tudsz? - köpöm, miközben vigyor kúszik az ajkaimra, aztán meglendítem az öklömet, és... Hoppá! A közönség üvöltve felugrik, talán már azt megelőzően, hogy a fejem landolna a padlón. Vörös kesztyű. Emberek. Fényfoltok a mennyezeten. Hangos koppanás. Nyögés. Sötétség.
- Moyra?... Moyra?... Orvost! Valaki! Orvost! - kiabálják fölöttem, habár ebből már mint sem fogok fel.

Második rész.

Élettelen tekintettel meredek a semmibe, miközben az orvosom a jövőmet zengi. Azt mondja, hogy a levegő változás nagyon jót tenne nekem. Az a másik meg nagyban helyesel, miközben senki sem kíváncsi a véleményemre, hiszen nem találnak beszámíthatónak. Nem mintha ezzel a kocsival, vagy azokkal a botokkal valami messzire tudnék szökni ebből a helyzetből. Mintha bárhova is menni akarnék innen. Hiszen vége az életemnek. A milyen életemnek? Az... azt se tudom, milyen életemnek, hiszen fogalmam sincs, hogy ki is vagyok.
- Gyere, drágám! Haza megyünk... - csilingel fel mögöttem a hangja.
- Ne hívj, drágámnak – morgom az orrom alatt, és csak elviselem, hogy gondoskodjon rólam, annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy ki lehet..., de elég nehezére esett megérteni, hogy mi nem fogunk ugyan abban az ágyban aludni.

Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 144
Tollvonásainak száma : 102
Re: Moyra O'Ciaragain
2018-07-22, 09:34



Elfogadva!


Moyra O'Ciaragain

Moyra... Moyra... Moyra... ismerlek valahonnan.. láttalak már, talán vigyáztál is rám, most pedig én teszem ezt veled... a véletlenek kiszámíthatatlan forgataga hogy így alakult? Vagy gondoljam hogy eltervezted hogy követsz? Melyik jobb neked? A közelemben lenni, a kegyeim keresni, vagy meglapulni és várni a csodát? Nem sosem voltál az a lapulós fajta, nem vagy te nyuszi, vagy ha mégis hát az biztos hogy vérnyúl... és nem a nyúlon túl... reszkessen a világ ha egyszer magadra találsz...
Üdv idehaza kiscserkész...

Elfogadva! Lepecsételve!





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Moyra O'Ciaragain
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Alakváltók-
Ugrás: