HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 12
Oh Darling!
2018-06-28, 12:46


Dominic & Angelica




A nap első sugara már az égen van… a cirkusz alagsora kihalt én pedig hangtalan léptekkel indulok felfele, kellemesen szökkenve, és meghajolva egy egy vámpírúr ajtaja előtt és felemelve középső ujjam. Fülemben üvölt az egyik kedvenc dalom, mögöttem két szörnyű teremtményem, talán most már el kellene neveznem őket, tekintve hogy többet rángatom őket vissza a sírból mint ahogy más alsógatyát hord. Tehetek is én róla, hogy unatkozom? Igazából egyre inkább elegem van mindenből… hatszáz év alatt az ember lánya agyfaszt tud már kapni a gazdájától…. Gazda… csodás szó… még elment fél évszázada… mikor nyakörvet hordtam és hallgass volt a nevem, aztán persze a nagy szabadság oda meg vissza, emancipáció aha… mondja ezt valaki Nastyanak. Kedves és imádni való ha épp jó kedve van, de egy másodpercre felejtsd el hogy miféle szörny és örülj ha csak a torkod tépi ki és nem a szíved.
De most igazán tehetne már egy szívességet… megállok az ajtaja előtt és fintorogva forgatom szemeim majd kiöltöm nyelvem és intek a kutyáimnak akik engedelmesen követnek. Kis virágos szoknyám lépteimre leng utánam egyetlen hang a folyosón, a szörcsögő izmok és inak cuppogása. Nem fektettem elég energiát most a kutyákba így kicsit jobban hasonlítanak a Resident Evilben látott zombidögökre, de kit izgat a kinézet, itt már megszokták tőlem hogy nem vagyok könnyű eset, sem egyszerű, és olykor talán elvetem azt a bizonyos… nézőpont kérdése. Talpam a lépcső első fokára simul, mikor futásnak eredek, és csapzottan esek át a szalon ajtaján, nyomomban Ivan és Slava. Oh igen ezek találó nevek két rothadó dobermannak.
Azt reméltem nem lesz senki itt, mért is lenne, a vérszívók már átléptek a hulla állapotba, akkor ez a … kishíján fellököm ahogy nekiszaladok, a kutyák meg acsarogva rohannak felénk.
Az idő érzete lelassul. Megállíthatnám őket, parancsba adhatnám hogy tépjék szét vagy tekintsék játéknak, vagy egyszerűen csak rongyként omolhatnának egy rotható húskupaccá össze. Mi legyen? Azt hiszem megvárom hogy a kis ténfergő lépjen… Mr. Kasparov öné a nyitás.



Ma még elcseszem valaki napját...


321 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 12
Tollvonásainak száma : 9
Re: Oh Darling!
2018-07-05, 15:45


Angel & Dom

Minden út kezdete egy lépés



Végre elcsendesedett a cirkusz. Maga az épület és a benne zajló folyamatokra egyszerre értve. Az új munkakörömben, ha csak nem akarok éjszakázni, akkor még jóval napkelte előtt be kell érnem, hogy a napi teendőket össze tudjam egyeztetni munkaadómmal. Ezután a történet teljesen önállóan folytatódik.
Meg kell állanom élvezem ezt a fajta önállóságot. Az elején még voltak problémák, amik kissé feltartották a munkámat, de Mr. Milai teljeskörű szabadságot adott a nappali órákban az ügyek intézésére, ami meglepett, de csak még vonzóbbá tette a feladatot és nagyobb kihívást is állított elém.
Munkám teljesen elégedetté tesz, nem szenvedek hiányt semmiben, és rengeteg tapasztalatot szereztem.
Egyetlen probléma a munkámmal, hogy a belső körökben, Mr. Milai mellett igencsak ritka embert látni, így a hely nagy része kíváncsi rám, ami okozott már nem kevés nézeteltérést és konfrontációt a természetfeletti közegekben.
Természetfeletti... Már jó ideje dolgozok itt ahhoz, hogy hozzászokjak, itt én vagyok a legkisebb kisegér, és csakis a rám bízott feladatok miatt vagyok biztonságban tőlük.. Vámpírok, alakváltók. Ki emberként, ki állatként jelenik meg. Sose hittem volna, hogy az életem ilyen irányú fordulatot vesz. Bár ez is elég sok tapasztalatot adott, amit szintén csak saját hasznomra fordíthatok.
Ezen és még hasonló dolgokon gondolkodva megyek irodám felé a cirkusz folyosóin. Mr. Milai nemrég... nos... aludt el, de még kiadott pár utasítást a számlákkal kapcsolatban, amik az éjszaka alatt érkeztek, és a próbaidőm lejártával kapcsolatos munkaköri változásokat is megbeszéltük pár szóban. Szabadság, fizetés, stb..
- Már ennyi ideje dolgoznék itt? Szinte hihetetlen hogy ilyen gyorsan... - morfondírozok magamban, mikor egyszer csak nekem rohan valaki. Egyáltalán nem számítottam rá, kezemből kiesik mappám, amiből a kicsúszó lapok szétterülnek a földön.
- Már elnézést! - jegyzem meg kissé haragosan, majd felnézek, és meglátok egy igencsak csinos hölgyet magammal szemben, de aztán rögtön észreveszem a két acsarkodó kutyát is. Aztán lesápadok, ahogy a kutyákat jobban szemügyre véve tudatosul bennem, hogy nem oltári koszosak, hanem azok ott bizony kilátszó csontok és... és húscafatok.. Sose láttam még eddig zombit, így kissé megroggyan a lábam, és a földre csuklok. A vámpírokkal nincs baj, azok embernek néznek ki, a váltóknak csak a stílusát kell megszokni, de ezek a zombik nagyon borzalmasan néznek ki. Vajon Mr. Milai védelme velük szemben is fenn áll? Hatalmasat nyelek, ahogy hozzám közelítenek nyáladzó pofával, valahogy olyan sejtésem van, hogy velük nem közölték védett státuszomat.
- J... Jó kis kutyus...? - mondom bizonytalanul, lassan és óvatosan hátrálva a hátsómon csúszva, és a kutyákat nézve, sajnos pillanatnyilag minden más háttérbe szorul.

Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 12
Re: Oh Darling!
2018-07-09, 21:09


Dominic & Angelica




Már elnézést? Elnézem én, hogy mégis mi az jóbüdös francot keres itt, pont itt, pont előttem, pont egy halom papírral, ami pont… szétszórodott. Upszi.
Rám irányuló haragja eltűnik, ahogy a kutyáim közelebb lépnek, ő meg térdre rogy. Mi a manó? Kezd az a feltételezésem lenni, hogy még sosem látott zombit, és akkor fingja sincs én kivagyok, meg a mire vagyok képes kérdéskör sem elég tiszta. Slava és Ivan lépkednek, lassan, hiszen erre utasítottam őket, morognak és vicsorognak, habzó véres szájjal, a pasi meg mindjárt szívrohamot kap. Iszonyúan koncentrálok, hogy ne nevessem ki, hogy ne leplezzem le magam, a már játszunk, játszunk rendesen. Megragadom a karját és felrángatom a földről, persze törékeny nőnek látszom és eképp is viselkedem. Igaz én nem dobálok úgy kocsikat, ahogy a farkasok szoktak, de az öklöm tud akkorát csapni, hogy egy embert jó pár órára csicsikálni küldjön.
-Kelj fel, gyerünk már! Mielőtt széttépnek! – hangom tele kétségbeeséssel, a kutyák persze várnak, nem kellenek szavak hogy pontosan azt tegyék amit akarok, így amikor végre talpra tudom állítani és az ajtó felé húzom, a dögjeim fenyegetően közeledni kezdenek minden lépéssel csökkentve a távolságot.
-Csinálj valamit! – kapaszkodok belé reszketve, a torkomat meg fojtogatja a nevetés. Szegény fiú, jól elcsesztem a reggelét. Nah de Angelica még a végén megsajnálod? Egy francot!
Berángatom a takarító szertárba és magunkra zárom az ajtót. Sötét van, baromira sötét.
-Sajnálom hogy belerángattalak- még sem kezdhetem azzal hogy de betoji vagy öcsém. – te… sosem láttál még zombit, mármint az arcodból ítélve… - tördelem a kezeim, talán szánom bánom bűnöm, oké nem de na mégis, hát szegény kishíján a nadrágjába csokizott. Az ajtó másik oldaláról morgás és kaparás hangja szűrődik be.
-Fogd meg a kezem! – ennél kétségbeesettebb hangot aligha bírtam volna kiadni, még magamat is meglepem vele. A kaparás erősödik és a morgás egyre hangosabb – Kérlek küld el őket, nem akarok meghalni… nem … ahhaaa… haha… hahahahaaaa – oké nem bírom tovább, elkap a nevetés és kinyitva az ajtót kisétálok, a kutyák pedig ülnek és nézik a félhomályban kuksoló alakot. Ujjaim puhán cirógatják meg koponyájuk csontját.
-Tudom fektethettem volna bele több energiát, de hát… nem gondoltam volna bele, hogy van itt bárki is mikor a hullák már… végre hullák. Angelica vagyok – lépek felé újra és kezem nyújtom, de így is van vagy öt méter távolság. Nem fogok visszamászni hozzá abba a nevetségesen kicsi szekrénybe. –Bocs hogy rád ijesztettem, meg… -pillantok körbe a szétszórt összemaszatolt, megtépett papírokra. A szalon kész csatatérnek néz ki. Ha ezt Nastya látná, kapnék a pofámra, hogy egy úrilány nem viselkedik így és hogy az ő tekintélyét rombolom a gyerekes viselkedésemmel.
– Te pedig?... – próbálom szóra bírni – Mondd hogy nem kaptál sokkot, nem fognak bántani, én parancsolok nekik. –upsz ez kiszaladt, na most már majd bennem sem fog bízni, nem mintha eddig tette volna, és nem mellesleg milyen dolog volt tőle, hogy menekülni kezdett és nem engem mentett… hova lettek az úriemberek?
Hahhóóóó valaki látta őket?



Ma még elcseszem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 12
Tollvonásainak száma : 9
Re: Oh Darling!
2018-07-18, 08:33


Angel & Dom

A zsák és az a bizonyos szög


Nem tudok mit tenni, ledermedek a kutyák látványára. Szeretem a kutyákat, de nem az olyan acsargó dögöket, amelyeknek kilátszik a bordája, és ez a szó szoros értelmében.. Aztán már ránt is fel a földről az ismeretlen hölgy.
- Tessék? - gondolkodni sincsen időm, úgy nekiindul, maga után húzva engem is. Nem kell sokszor mondani, megyek is, közben hátra-hátranézek a kutyákra. Ha őt is üldözik, akkor nem árt mielőbb valami zárt helyre menni, ahova nem tudnak utánunk jönni.
Csináljak valamit? Jót kér, legalább hagyna fél pillanatot, hogy magamhoz térjek a sokkból, de már megint nincs érkezésem cselekedni, beránt a takarítószertárba. Ahogy ránk záródik az ajtó elsötétül minden. A kis teremben alig van köztünk távolság, a légzését is magamon érzem.
- Mi ez az egész? De láttam már zombit, csak nem ilyet, és nem ennyire közelről akarta leharapni a fejem. - jelentem ki, összerezzenek, ahogy az egyik az ajtónak ugrik, majdnem betörve azt. - És mit keresnek zombikutyák a lakórészek közelében a színpad helyett? És miért támadnak? Mit akarnak Öntől? - nézek a nagy semmibe, mert hogy azt látok csak. Vagyis nem, szemeim előtt apró szikrák játszanak, mivel pulzusom az egekben van még mindig.
Igen, megijedtem, mikor az arcomba acsargott, és igen, kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, de azt hiszem kezdek ismét lenyugodni, már amennyire a helyzet engedi, és logikusan átgondolni a lehetőségeinket. Épp a kijutás lehetőségén gondolkodok, mikor kétségbeesett hangját hallom.
- Nyugodjon meg. - nyúlok felé, hogy kis keresgélés után meg is találjam kezét, és biztatóan megszorítom - Nem eshet bajunk, ha itt maradunk. Valaki észre fogja venni őket és intézkedik. A váltó őrségnek biztos, hogy van erre jól kialakított... - kezdeném nyugtatóan, majd elcsitulok, ahogy nevetni kezd, majd egyszerűen kimegy. Értetlenül nézek utána, teljes a képzavar.
Ahogy beszélni kezd a kutyákat cirógatva, esik le, hogy mégis kivel, vagy pontosabban mivel hozott össze a sors, és erre kissé bedühödök. Neveltetésem miatt nem esek neki egyedül, pedig lenne mit mondanom a számára, ez valószínűleg érződik is rajtam, mégis higgadtságot erőltetek magamra, és kilépek a szekrényből, megigazítva az öltönyömet, majd a papírjaimért megyek nagy ívben kerülve a kutyákat és összeszedegetem őket.
- Én se gondoltam, hogy ilyenkor bárkibe belebotlok itt az őrökön kívül, miközben a munkámat végzem. Pláne nem így. - nézek rá már kissé higgadtan, de nem igazán örülök neki, hogy a papírjaim felét lehet újraírni. Még jó, hogy a számlák viszonylag sértetlenek maradtak.
- Dominik R. Jensen. Örülök a találkozásnak. - mondatja velem az udvariasság. - Nem hölgyem. Nem kaptam sokkot, inkább kissé bosszúsnak érzem magam a kis játéka miatt. Tudja mennyi munkám van abban, amit a kis kedvencei megtapostak? Sajnos én nem kedvtelésből járkálok erre, és örülök, hogy még sikerült azt is megúsznom, hogy bundát növesszek teliholdkor, vagy bárki igyon belőlem. - jelentem ki kissé frusztráltan, majd nagy levegőt veszek, hogy lenyugodjak.
- Elnézést kérek.. Kicsit elszaladt velem a ló. Sajnálom.. - igazítom meg szemüvegem, és a mappámat, ami eléggé szokványos mozdulatok, így megnyugtatnak. - Nem kellett volna így reagálnom, csak valóban megijedtem a teremtményeitől, valamint attól a vehemens viselkedéstől, amit utána produkált. Nem igazán vagyok hozzászokva ilyesmihez. - nézek rá komolyan.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Oh Darling!


Vissza az elejére Go down
 
Oh Darling!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Fogadóterem, szalon-
Ugrás: