HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 06:16
Christian Scargano
tollából született
Yesterday at 19:55
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
Yesterday at 18:51
Braden Scargano
tollából született
Yesterday at 00:16
Damon Lloyd Reynolds
tollából született
2018-12-11, 22:27
Kurosawa Zen
tollából született
2018-12-11, 21:36
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 20:15
Tristan
tollából született
2018-12-11, 20:00
Xylia Graham
tollából született
2018-12-11, 19:35
Xylia Graham
tollából született
2018-12-10, 22:32
Christian Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Oh Darling!
2018-06-28, 12:46


Dominic & Angelica




A nap első sugara már az égen van… a cirkusz alagsora kihalt én pedig hangtalan léptekkel indulok felfele, kellemesen szökkenve, és meghajolva egy egy vámpírúr ajtaja előtt és felemelve középső ujjam. Fülemben üvölt az egyik kedvenc dalom, mögöttem két szörnyű teremtményem, talán most már el kellene neveznem őket, tekintve hogy többet rángatom őket vissza a sírból mint ahogy más alsógatyát hord. Tehetek is én róla, hogy unatkozom? Igazából egyre inkább elegem van mindenből… hatszáz év alatt az ember lánya agyfaszt tud már kapni a gazdájától…. Gazda… csodás szó… még elment fél évszázada… mikor nyakörvet hordtam és hallgass volt a nevem, aztán persze a nagy szabadság oda meg vissza, emancipáció aha… mondja ezt valaki Nastyanak. Kedves és imádni való ha épp jó kedve van, de egy másodpercre felejtsd el hogy miféle szörny és örülj ha csak a torkod tépi ki és nem a szíved.
De most igazán tehetne már egy szívességet… megállok az ajtaja előtt és fintorogva forgatom szemeim majd kiöltöm nyelvem és intek a kutyáimnak akik engedelmesen követnek. Kis virágos szoknyám lépteimre leng utánam egyetlen hang a folyosón, a szörcsögő izmok és inak cuppogása. Nem fektettem elég energiát most a kutyákba így kicsit jobban hasonlítanak a Resident Evilben látott zombidögökre, de kit izgat a kinézet, itt már megszokták tőlem hogy nem vagyok könnyű eset, sem egyszerű, és olykor talán elvetem azt a bizonyos… nézőpont kérdése. Talpam a lépcső első fokára simul, mikor futásnak eredek, és csapzottan esek át a szalon ajtaján, nyomomban Ivan és Slava. Oh igen ezek találó nevek két rothadó dobermannak.
Azt reméltem nem lesz senki itt, mért is lenne, a vérszívók már átléptek a hulla állapotba, akkor ez a … kishíján fellököm ahogy nekiszaladok, a kutyák meg acsarogva rohannak felénk.
Az idő érzete lelassul. Megállíthatnám őket, parancsba adhatnám hogy tépjék szét vagy tekintsék játéknak, vagy egyszerűen csak rongyként omolhatnának egy rotható húskupaccá össze. Mi legyen? Azt hiszem megvárom hogy a kis ténfergő lépjen… Mr. Kasparov öné a nyitás.



Ma még elcseszem valaki napját...


321 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-07-05, 15:45


Angel & Dom

Minden út kezdete egy lépés



Végre elcsendesedett a cirkusz. Maga az épület és a benne zajló folyamatokra egyszerre értve. Az új munkakörömben, ha csak nem akarok éjszakázni, akkor még jóval napkelte előtt be kell érnem, hogy a napi teendőket össze tudjam egyeztetni munkaadómmal. Ezután a történet teljesen önállóan folytatódik.
Meg kell állanom élvezem ezt a fajta önállóságot. Az elején még voltak problémák, amik kissé feltartották a munkámat, de Mr. Milai teljeskörű szabadságot adott a nappali órákban az ügyek intézésére, ami meglepett, de csak még vonzóbbá tette a feladatot és nagyobb kihívást is állított elém.
Munkám teljesen elégedetté tesz, nem szenvedek hiányt semmiben, és rengeteg tapasztalatot szereztem.
Egyetlen probléma a munkámmal, hogy a belső körökben, Mr. Milai mellett igencsak ritka embert látni, így a hely nagy része kíváncsi rám, ami okozott már nem kevés nézeteltérést és konfrontációt a természetfeletti közegekben.
Természetfeletti... Már jó ideje dolgozok itt ahhoz, hogy hozzászokjak, itt én vagyok a legkisebb kisegér, és csakis a rám bízott feladatok miatt vagyok biztonságban tőlük.. Vámpírok, alakváltók. Ki emberként, ki állatként jelenik meg. Sose hittem volna, hogy az életem ilyen irányú fordulatot vesz. Bár ez is elég sok tapasztalatot adott, amit szintén csak saját hasznomra fordíthatok.
Ezen és még hasonló dolgokon gondolkodva megyek irodám felé a cirkusz folyosóin. Mr. Milai nemrég... nos... aludt el, de még kiadott pár utasítást a számlákkal kapcsolatban, amik az éjszaka alatt érkeztek, és a próbaidőm lejártával kapcsolatos munkaköri változásokat is megbeszéltük pár szóban. Szabadság, fizetés, stb..
- Már ennyi ideje dolgoznék itt? Szinte hihetetlen hogy ilyen gyorsan... - morfondírozok magamban, mikor egyszer csak nekem rohan valaki. Egyáltalán nem számítottam rá, kezemből kiesik mappám, amiből a kicsúszó lapok szétterülnek a földön.
- Már elnézést! - jegyzem meg kissé haragosan, majd felnézek, és meglátok egy igencsak csinos hölgyet magammal szemben, de aztán rögtön észreveszem a két acsarkodó kutyát is. Aztán lesápadok, ahogy a kutyákat jobban szemügyre véve tudatosul bennem, hogy nem oltári koszosak, hanem azok ott bizony kilátszó csontok és... és húscafatok.. Sose láttam még eddig zombit, így kissé megroggyan a lábam, és a földre csuklok. A vámpírokkal nincs baj, azok embernek néznek ki, a váltóknak csak a stílusát kell megszokni, de ezek a zombik nagyon borzalmasan néznek ki. Vajon Mr. Milai védelme velük szemben is fenn áll? Hatalmasat nyelek, ahogy hozzám közelítenek nyáladzó pofával, valahogy olyan sejtésem van, hogy velük nem közölték védett státuszomat.
- J... Jó kis kutyus...? - mondom bizonytalanul, lassan és óvatosan hátrálva a hátsómon csúszva, és a kutyákat nézve, sajnos pillanatnyilag minden más háttérbe szorul.

Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-07-09, 21:09


Dominic & Angelica




Már elnézést? Elnézem én, hogy mégis mi az jóbüdös francot keres itt, pont itt, pont előttem, pont egy halom papírral, ami pont… szétszórodott. Upszi.
Rám irányuló haragja eltűnik, ahogy a kutyáim közelebb lépnek, ő meg térdre rogy. Mi a manó? Kezd az a feltételezésem lenni, hogy még sosem látott zombit, és akkor fingja sincs én kivagyok, meg a mire vagyok képes kérdéskör sem elég tiszta. Slava és Ivan lépkednek, lassan, hiszen erre utasítottam őket, morognak és vicsorognak, habzó véres szájjal, a pasi meg mindjárt szívrohamot kap. Iszonyúan koncentrálok, hogy ne nevessem ki, hogy ne leplezzem le magam, a már játszunk, játszunk rendesen. Megragadom a karját és felrángatom a földről, persze törékeny nőnek látszom és eképp is viselkedem. Igaz én nem dobálok úgy kocsikat, ahogy a farkasok szoktak, de az öklöm tud akkorát csapni, hogy egy embert jó pár órára csicsikálni küldjön.
-Kelj fel, gyerünk már! Mielőtt széttépnek! – hangom tele kétségbeeséssel, a kutyák persze várnak, nem kellenek szavak hogy pontosan azt tegyék amit akarok, így amikor végre talpra tudom állítani és az ajtó felé húzom, a dögjeim fenyegetően közeledni kezdenek minden lépéssel csökkentve a távolságot.
-Csinálj valamit! – kapaszkodok belé reszketve, a torkomat meg fojtogatja a nevetés. Szegény fiú, jól elcsesztem a reggelét. Nah de Angelica még a végén megsajnálod? Egy francot!
Berángatom a takarító szertárba és magunkra zárom az ajtót. Sötét van, baromira sötét.
-Sajnálom hogy belerángattalak- még sem kezdhetem azzal hogy de betoji vagy öcsém. – te… sosem láttál még zombit, mármint az arcodból ítélve… - tördelem a kezeim, talán szánom bánom bűnöm, oké nem de na mégis, hát szegény kishíján a nadrágjába csokizott. Az ajtó másik oldaláról morgás és kaparás hangja szűrődik be.
-Fogd meg a kezem! – ennél kétségbeesettebb hangot aligha bírtam volna kiadni, még magamat is meglepem vele. A kaparás erősödik és a morgás egyre hangosabb – Kérlek küld el őket, nem akarok meghalni… nem … ahhaaa… haha… hahahahaaaa – oké nem bírom tovább, elkap a nevetés és kinyitva az ajtót kisétálok, a kutyák pedig ülnek és nézik a félhomályban kuksoló alakot. Ujjaim puhán cirógatják meg koponyájuk csontját.
-Tudom fektethettem volna bele több energiát, de hát… nem gondoltam volna bele, hogy van itt bárki is mikor a hullák már… végre hullák. Angelica vagyok – lépek felé újra és kezem nyújtom, de így is van vagy öt méter távolság. Nem fogok visszamászni hozzá abba a nevetségesen kicsi szekrénybe. –Bocs hogy rád ijesztettem, meg… -pillantok körbe a szétszórt összemaszatolt, megtépett papírokra. A szalon kész csatatérnek néz ki. Ha ezt Nastya látná, kapnék a pofámra, hogy egy úrilány nem viselkedik így és hogy az ő tekintélyét rombolom a gyerekes viselkedésemmel.
– Te pedig?... – próbálom szóra bírni – Mondd hogy nem kaptál sokkot, nem fognak bántani, én parancsolok nekik. –upsz ez kiszaladt, na most már majd bennem sem fog bízni, nem mintha eddig tette volna, és nem mellesleg milyen dolog volt tőle, hogy menekülni kezdett és nem engem mentett… hova lettek az úriemberek?
Hahhóóóó valaki látta őket?



Ma még elcseszem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-07-18, 08:33


Angel & Dom

A zsák és az a bizonyos szög


Nem tudok mit tenni, ledermedek a kutyák látványára. Szeretem a kutyákat, de nem az olyan acsargó dögöket, amelyeknek kilátszik a bordája, és ez a szó szoros értelmében.. Aztán már ránt is fel a földről az ismeretlen hölgy.
- Tessék? - gondolkodni sincsen időm, úgy nekiindul, maga után húzva engem is. Nem kell sokszor mondani, megyek is, közben hátra-hátranézek a kutyákra. Ha őt is üldözik, akkor nem árt mielőbb valami zárt helyre menni, ahova nem tudnak utánunk jönni.
Csináljak valamit? Jót kér, legalább hagyna fél pillanatot, hogy magamhoz térjek a sokkból, de már megint nincs érkezésem cselekedni, beránt a takarítószertárba. Ahogy ránk záródik az ajtó elsötétül minden. A kis teremben alig van köztünk távolság, a légzését is magamon érzem.
- Mi ez az egész? De láttam már zombit, csak nem ilyet, és nem ennyire közelről akarta leharapni a fejem. - jelentem ki, összerezzenek, ahogy az egyik az ajtónak ugrik, majdnem betörve azt. - És mit keresnek zombikutyák a lakórészek közelében a színpad helyett? És miért támadnak? Mit akarnak Öntől? - nézek a nagy semmibe, mert hogy azt látok csak. Vagyis nem, szemeim előtt apró szikrák játszanak, mivel pulzusom az egekben van még mindig.
Igen, megijedtem, mikor az arcomba acsargott, és igen, kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, de azt hiszem kezdek ismét lenyugodni, már amennyire a helyzet engedi, és logikusan átgondolni a lehetőségeinket. Épp a kijutás lehetőségén gondolkodok, mikor kétségbeesett hangját hallom.
- Nyugodjon meg. - nyúlok felé, hogy kis keresgélés után meg is találjam kezét, és biztatóan megszorítom - Nem eshet bajunk, ha itt maradunk. Valaki észre fogja venni őket és intézkedik. A váltó őrségnek biztos, hogy van erre jól kialakított... - kezdeném nyugtatóan, majd elcsitulok, ahogy nevetni kezd, majd egyszerűen kimegy. Értetlenül nézek utána, teljes a képzavar.
Ahogy beszélni kezd a kutyákat cirógatva, esik le, hogy mégis kivel, vagy pontosabban mivel hozott össze a sors, és erre kissé bedühödök. Neveltetésem miatt nem esek neki egyedül, pedig lenne mit mondanom a számára, ez valószínűleg érződik is rajtam, mégis higgadtságot erőltetek magamra, és kilépek a szekrényből, megigazítva az öltönyömet, majd a papírjaimért megyek nagy ívben kerülve a kutyákat és összeszedegetem őket.
- Én se gondoltam, hogy ilyenkor bárkibe belebotlok itt az őrökön kívül, miközben a munkámat végzem. Pláne nem így. - nézek rá már kissé higgadtan, de nem igazán örülök neki, hogy a papírjaim felét lehet újraírni. Még jó, hogy a számlák viszonylag sértetlenek maradtak.
- Dominik R. Jensen. Örülök a találkozásnak. - mondatja velem az udvariasság. - Nem hölgyem. Nem kaptam sokkot, inkább kissé bosszúsnak érzem magam a kis játéka miatt. Tudja mennyi munkám van abban, amit a kis kedvencei megtapostak? Sajnos én nem kedvtelésből járkálok erre, és örülök, hogy még sikerült azt is megúsznom, hogy bundát növesszek teliholdkor, vagy bárki igyon belőlem. - jelentem ki kissé frusztráltan, majd nagy levegőt veszek, hogy lenyugodjak.
- Elnézést kérek.. Kicsit elszaladt velem a ló. Sajnálom.. - igazítom meg szemüvegem, és a mappámat, ami eléggé szokványos mozdulatok, így megnyugtatnak. - Nem kellett volna így reagálnom, csak valóban megijedtem a teremtményeitől, valamint attól a vehemens viselkedéstől, amit utána produkált. Nem igazán vagyok hozzászokva ilyesmihez. - nézek rá komolyan.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-08-09, 20:26


Dominic & Angelica




Talán igaza van, talán ez csak nekem volt vicces, de az utóbbi időben nem igazán érdekelt, hogy egy hétköznapi ember megijedhet e tőlem vagy a cukimuki kutyulijaimtól, merthogy nem vesznek körbe hétköznapi emberek. Dominic R. Jensen. Ízlelgetem a nevet a számban, annyira ismerős, mintha hallottam volna már valahol, valaki említette, de akkor annyira jelentéktelennek tűnt, hogy nem is emlékszem ki ejthette ki a száján.
Korhol és hozzá kell tenni jogosan, ámbár a felére nem is figyeltem, a kérdése meg inkább költői de azért válaszolok mert mért ne.
-Sok? – tutira sok, másképp mért tette volna fel a kérdést? Aztán megint jön a sajnáljuk meg mert nem kedvtelésből járkál ide, mintha én kedvtelésből laknék itt. Csak hallgatom, majd vesz egy mély levegőt és már készen állok a folytatásra, de nincs folytatás, sőt elnézést kér én meg megzavarodom, mint vasorrú bába a mágneses viharban. Ki érti a férfiakat?
Most mondhatnám, hogy már megtette, kár sajnálkoznia, de minek szivassam tovább? Na jó de csak egy egészen picikét.
-Nincsen semmi gond, csúnya dolog volt a részemről hogy így magára ijesztettem, és hogy gonoszkodtam. De pánikra semmi oka sincsen, a kutyuskák nem bántanak senkit, ha csak nem mondom nekik, vagy ha mondjuk engem akar bántani. Még hosszú hosszú évszázadok után is megmaradnak bizonyos ösztönök, mint a védjük a gazdit, meg a táplálkozzunk. Az utóbbit valamennyire befolyásolom. – mosolyodok el, jó oké nem szívom tovább a vérét. -Tudja az itteni hiénák meg farkasok többsége szigorú és mogorva, és már ismernek és messze kerülnek, még csak beszélgető partnerem sem akad. Azzal meg aki hatszáz éve unatkozik néha elszalad a paripa nem csak szóban. – lehajolok az egyik szétszóródott papírért és felveszem majd felé nyújtom. –Ön valamiféle… - aktakukac? nem várjunk másik szó kell ide… titkárnő? – kinek is dolgozik? – próbálok sietve korrigálni a mondaton. – Hallottam már a nevét de nem rémlik kitől.
Újra lehajolok hogy egy nagyobb kupac papírt kezdjek szépen összepakolni, pillantásom Ivanra terelődik és néma paranccsal ültetem le egy másik halomra. Igyekszem úgy szedegetni a lapokat hogy a kutya alattit Mr. Jensennek kelljen.
-Remélem nem fog kicsúszni a határidőből, most hogy ez a kis baleset történt.




Ma még elcseszem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-08-10, 10:11


Angel & Dom

Az unalmas élet előnyei


Ismét csak veszek egy nyugtató hatású lélegzetet, mivel látom, hogy korholásom mélyebbre ment. A hölgy valószínűleg kissé gyermeteg lelkületű. - Igen. Sok. - ez már inkább szomorkásan jött ki, mint dühösen. Sajnos muszáj lesz egy-két papírt újragépelni, de nézzük a jó oldalát. Nem az egészet kell, és nem lettem zombivacsora se. Fő az optimizmus.
- Értem. Nos.. Ez legalább jó. Mármint, hogy tudja őket irányítani. Egy örök társ biztos nagy megnyugvást ad.. - nézek az abszolút nem bizalomgerjesztő kutyákra - Akármilyenek is..
- Igen, az itteniek eléggé komolyan veszik a fegyelmet, de lássuk be, a város legnagyobb természetfeletti látványossága van a fejünk felett. Ha itt beüt valami, azt komolyan kell venni.
- szedegetem papírjaimat, és elveszem tőle, amit felém nyújt. - Köszönöm. - aztán leesik, amit mondott - 600 éve? Ön.. nem halandó? Úgy tudtam a halottkeltők emberek.
- Könyvelő vagyok. Vagy, ahogy az itteniek neveznek aktakukac, lehet ez ismerősebben cseng.
- vonok vállat - Mr. Milai vett fel és a cirkusz pénzügyeit intézem. Szerencsére van olyan unalmas a munkám, hogy emiatt a természetfelettiek elkerüljenek, és békén hagyjanak. Én pedig nem igazán bánom ezt. - jegyzem meg a papírokat szedegetve.
- Nem hiszem, hogy baj lesz belőle. Mr. Milai szerencsére elég rugalmasan kezeli a pénzügyek határidejét. Rugalmasabban mint én, valaha is tudnám, ami egy vezetőnél azért eléggé... meglepő, de úgy látom, nem igazán izgatja, hogy mi történik. Ha belegondolok, mi fogadott, mikor először idejöttem... - elborzadok arra a káoszra gondolva - Elég nagy bizalmat és szabadságot élvezek, ha mondhatjuk így. - mosolygok rá kedvesen, majd a szedegetés közben elérek az egyik kutyáig, és megtorpanok és elgondolkodok, hogy hogyan is tovább. Kellenek azok a papírok.
- Menj arrébb! - szólok rá a kutyára határozottan, hiszen a kutyák hallgatnak a határozott szóra, bár ki tudja, a zombikutyák hogy működnek. Bízok benne, hogy Angelica valóban kézben tudja tartani őket, és ha a kutya magától nem is, de keltője parancsára arrébb megy a papírjaimról.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-08-24, 10:54


Dominic & Angelica




Cuki vagyok, annyira cuki hogy ideje lenne mindenkinek végre belehalnia. Csacsogunk, mintha mi sem lenne természetesebb, miközben a papírok egyikét másikát ölelem magamhoz és fejem oldalra billentve pillantok néha fel egy - egy megszólalására. Örök társ… persze, mindenki egy oszló hullával kíván esténként ágyba bújni. Manapság az emberek immunisak lettek a félelemre a horrorfilmek miatt. Tádám valami kretén agyszüleményét vászonra vetik és már a zsákos embert is meghívják teázni, a sikítva rohanás helyett. Szóval örök társ… hát nem.
-Mr. Jensen mondja mennyit tud a halottkeltésről? Azon kívül hogy sejtésem szerint nem találkozott még ilyen közel eggyel sem. Látta már hogy csinálják? Érezte az erejét? – pillantok fel rá és megállom tényleg keményen de megállom hogy ne nevessek. Ez a sejtelmes Drakulás monológ nem megy nekem, de nem röhögök. – Nem mindegyik ilyen szép – igen tudom hogy nem fektettem bele elég időt se energiát, de mit tehetek róla, ha nekem így is tündibündik.
-Nagyon komolyan veszi az életet, meg az egész természetfelettit, egyik sem olyan veszélyes, mint amilyennek látszik, és a született váltókat leszámítva valaha mind ember volt. Egyszerű és közönséges, gyarló, pont mint… - maga. - … én. – micsoda mentés, tanítanom kellene.
-A halottkeltők emberek, nincs kivétel, tudtommal, legalábbis még nem hallottam olyat hogy egy halottkeltőből váltót csináltak volna és megmaradt az ereje, az azért baromi menő lenne. De igenis meg nem is a kérdésére a válasz. Nem vagyok halhatatlan, mindenki sebezhető, még a baromi öreg vérszívók is, viszont emberi léptékben sem öregszem már jó ideje. A helyzet az hogy halottkeltő és halandó szolga is vagyok egyszerre… A város Urának, jobbkezének a… nevezzen aminek akar.
Szóval könyvelő, hát ezt sejtettük. Aztán bla bla bla pénzügyek bla bla határidők bla bla de menő vagyok, mert jól csinálom. Férfiak. Bizalom és szabadság, nos igen, nem sokan járnak itt nappal akik nem tartoznak egyik idomított falkához sem és ne viselnek láthatatlan nyakörvet. Figyelem ahogy Slava elé áll és figyeli a kutyuska segge alatti papírtömeget. Első tippre azt mondanám segítséget kér, és engem is meglep mikor határozottan próbál fellépni. Talán abból indul ki hogy a domináns fellépés, majd megfutamít egy kutyát… egy agyatlan irányított ösztönlényt, aki azért nem falja fel, mert én megtiltottam neki. Hmm az iskolában tanítani kellene a természetfelettit.
Slava megmozdul, én meg elkerekedett szemmel pillantok rá hogy mi a telibeszart szatyor van itt. Néma parancsomra a kutya rám pillant és visszaül.
-Ezt csináld még egyszer! – hangom cseppet sem barátságos, inkább meglepett és kíváncsi, meg persze benne van a totális hitetlenség, hogy csupán zavar volt az erőben, mert a halálcsillagot épp eltakarta Mari néni lepedője, és nem lehet hogy a kis könyvelőnek köze van bármihez is.




Ma még elcseszem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-08-31, 11:06


Angel & Dom

Új ismeretek


Lassan tényleg megnyugszok, ahogy az iratok lassan visszakerülnek hozzám, bár lassabban, mint szeretném. Sőt. Igazából az lett volna a legjobb, ha szét se szóródnak. Nos, ami történt, megtörtént, nincs, mit tenni. Haladjunk tovább.
- A halottkeltésről? Nos.. Igaza van, még ennyire testközelből nem találkoztam zombival. A halottkeltésről meg nagyjából csak annyit tudok, hogy kell hozzá áldozati vér, meg pár ima, vagy mantra, vagy valami vudu szöveg, és ahogy most megtudtam, a halottkeltő teljes kontrollt tart a zombi felett. És nem mindig szépek... - nézek rá, orromon visszatolva lecsúszni készülő szemüvegem - Próbálom folyamatosan fejleszteni a tudásomat természetfeletti téren.
- Úgy érzem, egyszerű irodistaként nem igazán tehetek mást, mint komolyan veszem azt, ami nálam erősebb. Sose lehet tudni előre, hogy akivel szembe találkozok, hogy fog viselkedni, így jobb felkészülni, és megtartani a tisztes távot. Még ha nem is veszélyesek. És sajnos nekem nincs meg az a képességem, hogy felismerjem, hogy mi jön velem szemben, és az éppen mit tervez, vagy nem éhes éppen. Lehet, hogy emberek voltak, de az átalakulás jelentősen megváltoztatja őket. A halálközeli élmény, a hatalom, vagy bármi. Akinek fontos az élete, az nagyon óvatos velük szemben. És én szeretnék még sokáig élni.
- mondom el véleményem a váltókkal és vámpírokkal kapcsolatban.
Érdeklődve hallgatom, amiket mond - Halandó szolga? - akadok meg az új fogalmon egy kicsit - Ez pontosan mit takar? Egy vámpírnak.. Vagyis.. Mr Milai jobbkeze... Nastya kisasszony minden parancsának eleget kell tennie? Vagy hogy értsem ezt pontosan? - nézek rá kérdőn. Nem halt meg, viszont nem öregszik emberi léptékben. 600 év.. Nem kevés.. Nézek ismét végig fiatalos arcán és testén. Érdekesek ezek a természetfeletti dolgok.
Szedegetésem közben a kutyát is sikerül arrébb mozdítanom, anélkül, hogy hozzáérjek. Mégis csak szerencsém van. Valamennyire. Gyorsan felkapom az utolsó lapokat is, és rendezgetni kezdem, nem is figyelve rá, hogy a kutya visszaült, csak akkor figyelek fel, mikor rám szól, amin meglepődök. - Micsodát? - nézek rá kérdőn, kissé megnyugodva, hogy papírjaim hiánytalanul ismét a karomban tarthatom.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-09-13, 23:08


Dominic & Angelica




Semmit nem tud, ki gondolta volna. A legtöbb ember ezzel így van, élik a kis világukat, és fogalmuk sincs semmiről, ami őket körbe veszi. Nem, nem a vérfarkasos mesékre gondolok, a vérállatok meg a vámpírok egy dolog, de ott van az én fajtám, mi van a halottkeltőkkel meg a nekromantákkal? Mi talán nem érdemlünk említést egyik bundással vagy vérivóval egy lapon?
-Pár ima? Ezt melyik necronomicon filmben láttad? Semmilyen ima nem kell… koncentráció annál több, meg metafizikai erő. A halottkeltő teljes kontrollja… hát van azért, hogy elszabadul a pokol… - kuncogok- Láttam ilyet, hogy elfáradt az illető és a zombi egyszerűen besétált a városba. A szépség szintén annak a függvénye, hogy mennyi energiát pazarlunk hozzá, ha akarom Ivan és Slava pont olyan, mint egy élő rokona, nem mondanád meg hogy zombi… fejleszteni, talán egy igazi tanár kellene neked, nem a bugyuta könyvek, meg az internet.
Magyaráz, de igazából fogalmam sincs miről, képesség arra, hogy felismerje mi jön vele szembe. Kérlek, egy vakon kívül mindenki látja, hogy az ott két foszló hulla én meg nem vagyok ép, hogy ezeket simogatom.
-Halandó szolga – ismétlem el a megnevezést. – Olyan… ember… - próbálom megfogalmazni, de hogy mondod el valakinek azt amit igazán nem is lehet. – Olyan ember akit kiválaszt arra a vámpír, hogy örökkön örökkön örökké szopja a faszt mellette. Vagyis nem teljesen örökké, csak épp addig amíg a vámpír is. Ami a parancsokat illeti… nem tanácsos nemet mondani egy vámpírnak sem, a gazdának meg pláne nem. Az örökéletet nem adják ingyen, és az hogy nem öl meg a nap, meg nem kell vért innom, nem rossz ár azét hogy néha megfésülöm a haját, meg feltámasztok ezt azt, kinyírok ezt azt – kuncogok halkan.
Most akkor megállunk egy pillanatra, veszünk egy mély levegőt, és valaki kva sebesen elmagyarázza nekem hogy mi a hétszentkibaszottisten folyik itt.
Tátva marad a szám és nem akarom elhinni amit látok. Sietve lépek oda a pasihoz, kikapom a kezéből a papírokat és lebaszom a földre.
-Ivan! Ül! – mutatok a papírtömegre, mire a kutya ráteszi a seggét. Állj elé és küld el onnan. összeszorítom a fogaim és nagyon drukkolok, hogy valami apró félresiklott hülyeség volt. Ha megint elzavarja onnan, megragadom a grabancát és falhoz fogom kenni… igen, ezt fogom tenni… biztosan ezt fogom tenni.





Ma még elcseszem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-09-14, 13:02


Angel & Dom

A vihar előszele


- Elnézést, ha megsértettem, sajnos még elég kezdetlegesek az információim, és sok tekintetben helyesbítésre szorulnak. - nézek rá kicsit meglepődve szavaira, de azért jegyzem is, amit mond, hol érdeklődve, hol kissé elborzadva. - Elfárad, és a zombi fogja magát és lelép? - nézek nagyot meglepetten. Ez azért annyira nem jó hír. A kinézetről beszélve az említettekre nézek érdeklődve. Izgalmas lehet az ilyen hatalom. De félelmetes is egyben.
- Sajnálom, emberként itt nem igazán állnak velem szóba azért az itteniek, hogy tanítsanak.. Nem szeretnek titkokat megosztani a munkán kívül. Én meg nem akarok rájuk járni, annál jobb életösztönöm van. Eddig azt se tudtam, hogy egyáltalán halottkeltővel találkozhatok itt, aki hajlandó velem szóba állni, így maradtak a könyvek, az újságok, meg az internet. - vonok vállat.
Elég sok infót kapok most. Ha tudtam volna, hogy így alakul a délelőtt, akkor hozom a füzetemet, és jegyzetelek. Bár azért vannak olyan szavak, amik kissé meglepnek - Szopja a... Tessék? - akadok meg először, aztán később ismét - Kinyírni ezt-azt? - ezek azért nem olyan dolgok, amiket kinéztem volna a velem szemben álló hölgyből. - Ez kicsit erős megfogalmazás, és gondolom metaforikusan érti ezeket a dolgokat.. - próbálom szépíteni, hátha csak nyelvbotlás volt, bár a heves stílusa, amivel már az elején elsodort arra enged következtetni, hogy nincs szó nyelvbotlásról. A hölgyemény kissé őrült, de a maga nemében egészen bájos. Valahol mélyen. Azt mondta tanárra van szükségem, lehet, hogy ő vállalná, hogy segít?
Aztán már ásom is el ezt az utolsó gondolatot, ahogy kikapja a kezemből a végre összeszedett papírokat, és ezzel szépen meg is vágva tenyerem az egyik lap szélével. Kicsit felszisszenek.
- Maga megbolondult?! Mégis mire volt jó ez?! - nézek rá értetlenül, majd meglátva a kiserkenő cseppet előveszem zsebkendőmet, és lefedem, nehogy összevérezzek valamit. Egy vámpíroktól és váltóktól hemzsegő helyen ez nem biztos, hogy jól venné ki magát. Még nappal se.
- Dehogy állok elé! Adja vissza a papírjaimat! Most rögtön! - nézek Angelica-ra komolyan, kissé dühösen.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-09-17, 14:27


Dominic & Angelica




-Elnézést… - legyezek a levegőben, ennyi év után már fel sem veszem, ha valaki szemfényvesztőnek néz, vagy kuruzslónak, a boszorkán meg már csak kacagok. – Fogja magát és lelép, kb. Átlépi a védőkört, és ha erőszakos halált halt, elindul megkeresni a gyilkosát, ha friss hulla, akkor lehet haza megy a családjához, mert nem fogja fel hogy már meghalt… - magyarázom. –A halottkeltők kedvesebbek, azt hiszem… - nem mintha olyan sok tapasztalatom lenne, vagy olyan sok halottkeltővel találkoztam volna. Nem azért mert magányos meló, vannak ilyen szervezetek akik ezt munkának tekintik és hivatásból élesztgetnek hullát és pazarolják a képességüket pénzért. – az információ forrásod meg rettenetesen befolyásolható, inkább kérdezz tőlem. – csúszik ki a számon, és már meg is bánom, nem vagyok én tanítónéni, mondjuk az emberi társaság ritka, nem a kincs szót nem fogom kimondani, de ritka ez tény. Aztán darálom neki, mintha csak a csapból folyna, ő meg fennakad pár szón.
-Metafórikusan… hát hogyne, szóval te is egy vagy az ilyen pasik közül, akik szerint a nők fegyvere csupán a méreg lehet, és amúgy sem képesek embert ölni. – durcás leszek egy másodperc alatt. Ennyit arról, hogy épp mócsing és cafat szivatják, engem meg egy törékeny virágnak néz. Nem figyelek és a kezét megvágja a kirántott papírtömeg, és addig nem is veszem észre míg a zsepkendőjével nem igyekszik olyan serényen ellátni magát.
-Fogd be és csináld amit mondtam! Visszakapod a papírjaidat, sőt én magam írom le neked a megsérülteket újra ha ráparancsolsz a kutyámra és ráveszed hogy felemelje a seggét. – ha már ilyen kezes, mögé állok és két kezemmel Ivan elé tolom alig három méterre, majd kiveszem a kezéből a zsepit és ujjaimmal letörlök néhány vércseppet, és Ivanhoz lépve hagyom, hogy lenyalja.
Nem próbálom visszafogni a kutyám, megkapta a parancsot és ennyi. Ha tényleg van ebben az aktakukacban valami… nem, annyira már nem akarom falhoz kenni...




Ma már elcsesztem valaki napját...


479 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-09-19, 14:21


Angel & Dom

Jön a vihar

 
Megborzongok, ahogy lazán közli, hogy a zombi lelép és akár gyilkolászni kezd. - Ez nem hangzik túl megnyugtatóan.. - jegyzem meg. - Ilyen esetben mit lehet tenni?
- Nos.. Az az egy, akivel találkoztam eddig itt legalább hajlandó megmagyarázni pár dolgot a maga sajátos stílusában. - mondom mosolyogva, bár kicsit bizonytalanul, miközben rá nézek.
- Nos, ha így felajánlotta, akkor megköszönöm, és majd kérném is a segítségét, amennyiben ráér. - jegyzem meg udvariasan.
Értetlenül nézek rá az újabb felháborodásra - Nem, kisasszony.. nem gondolom, hogy a nők nem képesek bűntényt elkövetni bármivel. Ebben a városban nőttem fel. - vonok vállat - Tudom, hogy a nőket se kell félteni annyira. Sőt, vannak, akik kifejezetten jól tudnak vigyázni magukra bármilyen eszköz felhasználása nélkül is. Inkább csak meglepett, hogy azt mondta, amit. Nem néztem volna ki önből. Próbálom mindenkiről elsőre a jót feltételezni, amíg meg nem cáfolja. Nem sértésnek szántam, csak.. Nos.. Valószínűleg túl naív vagyok. - tolom fel orromon a szemüvegemet.
Csak csendesen figyelem, az ajánlatot, ami inkább parancsnak hat. Talán túl soká is, mert megunva talán elkapja a karomat, és a sebhez nyúl, majd véremet felkínálja az egyik kutyának, amitől kissé megborzongok. Ez undorító...
- Igazán felvillanyozó, hogy a kutyájának ad a véremből. Csak remélni tudom, hogy nem a lábam lesz a vacsora. - mondom dühösen, kezd nagyon elegem lenni ebből a cirkuszból, a kezem visszabugyolálom a zsebkendőbe, majd a kutyához lépek - Kérem vissza a papírjaimat! Menj a gazdádhoz! - mutatok Angelica felé erélyesen.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Creatura Mortalis - Nastya
Angelica
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 08.
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 18
Tollvonásainak száma : 19
Re: Oh Darling!
2018-09-21, 14:29


Dominic & Angelica




Tanítónéni lettem, és ez valahol mélyen várakozással vegyes izgalommal tölt el. Ha Nastya megtudja, tutira ki fog akadni. Oké nincs szándékomban titkokat elmondani neki, de a hullakeltésben olyan nagy titok nincs. Ha megvan benned az erő, tudod szólítani őket, ha nincs akkor jobb, ha futsz.
-Vagy nagyon gyorsan szerzel egy másik halottkeltőt aki képes átvenni az uralmat a zombi felett és visszaküldeni, vagy feldarabolod, felgyújtod, és átmész rajta úthengerrel úgy harmincszor, hogy semmi ne maradjon belőle. Talán akkor… talán. – uhh ez olyan vészjóslós, de most komolyan ki szereti a félbehagyott kontár munkát? Nastya is jónéhányszor tarkón vágott mikor szabadon engedtem őket hogy riogassák a falusiakat, aztán meg befogni őket, baromira nem egyszerű, és most nem arról beszélek amelyik félig lerágott lábbal kúszik hogy megegye az agyadat… A magam sajátos stílusában? Mi baj a stílusommal? Kedves vagyok, aranyos, figyelmes, és még él. Hol itt a probléma? A mai férfiak hálátlan pöcsfejek. Erre meg elfogadja a véletlen felajánlást… valaki szándékosan szivat engem?
Aztán meg magyaráz, a tipikus jaj nem akartalak megsérteni huszadjára sem, de tutira meg tudod magad védeni… csak tudnám ki beszélt itt megvédésről?
-Azt mondtam amit, és tartom, ez nem arról szól, hogy én mit akarok… elmondtam mi vagyok, és ez a mostani emberi társadalmi szarsággal tudom felfoghatatlan. Olyan, mint a sötét középkorban vagy nézze meg az ókort… ha a rabszolgának ura megparancsolta, a rabszolga ment és ölt, mert engedelmes volt, mert ő maga így marat életben. Nem azt mondom, hogy minden nap megölök valakit, de az elmúlt 600 évben volt néhány alkalom amikor vér tapadt a kezemhez. Ugyan Mr. Jensen… ne legyen naív… a világ tele van szörnyekkel… itt senki sem ártatlan… még maga sem az…
Karba fonom a kezem és várok. A nagy jelenetre, a megismétlésre, a bizonyosságra, vagy a totális lebőgésre, magam sem tudom, csak várom hogy megtörténjen. Fogalmam sincs akarom e igazából, vagy tartok tőle, de ha már itt vagyok nekimegyek és kiderítem mi volt ez.
-Ne pattogj már, a vér kötelék, ha van benned egy csepp természetfeletti is, hogy urald őket, akkor menni fog, ha meg nincs, akkor kösz és ennyi… nem fog felzabálni amíg nem mondom neki.  – ennyit picsogni három csepp véren, ez a férfi nem is férfi. Mozdul és morog a jószággal, én meg forgatom a tekintetem, hogy olyat kér ami nem lehet, a kutya nem fogja a szájába venni a papírhalmot és odaadni… ez hülye.
Vagy én vagyok az! Ivan felemeli a seggét és gondolkodás nélkül a lábamhoz sétál majd leül. Ezt nem hiszem el, ezt baromira nem hiszem el.
-Mi a természetfeletti szarság… - nézek a kutyára majd a pasira. Ugye ez komoly, mert viccnek kicsit durva lenne!




Ez aztán faszán elcseszte a napomat!


437 ● zeneIvan &Slava
Vissza az elejére Go down
avatar
Dominic R. Jensen
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Dec. 31.
Age : 24
Hozzászólások száma : 23
Tollvonásainak száma : 20
Re: Oh Darling!
2018-09-24, 13:09


Angel & Dom

Meglepő hírek

   
- Értem... Ezt észben tartom. - mondom kicsit megrökönyödve az információkra. nem hittem volna, hogy ennyire nehezen lehet csak elpusztítani egy zombit.
- Értem. - mondom ezt már komolyabban. Tehát ölt már embert,többet is. Igaz parancsra, bár ki tudja. Nem néztem volna ki belőle, bár azt se, hogy 600 éve él. Nos.. Majd óvatosabban fogom kezelni, vagy legfeljebb elkerülöm, vagy meglátjuk, mi lesz. Végül is itt vagyok már egy ideje, és még csak most találkoztunk. Azt meg, hogy tanít.. Majd meglátjuk... Lehet jobban járok az internettel, bármilyen kusza, és hamis tartalmak vannak fent.
- Sosem mondtam, hogy az lennék. - mondom komolyan.
Csak szemeimet forgatom a makacskodására, és halkan mormogok magamban, de végül győz a kíváncsiság, meg persze a düh is elég nagy mértékben van jelen.
A kutyára parancsolva az felkel, és odamegy Angelica lábához. Visszakötöm kezemre a zsebkendőt. Felveszem a papírokat elégedetten a földről, majd a nőre nézek. Kicsit mondjuk hideglelősen, mert ha igaz, amit mondott, akkor van bennem is valami mágikus, vagy természetfeletti izé, aminek nem feltétlen örülök. Nem tudom eldönteni, hogy örüljek, vagy elkezdjek aggódni emiatt.
- Nos.. Másodszorra is megbizonyosodhatott róla. Remélem harmadszorra már nem akarja szétdobálni a papírjaimat, mert akkor kénytelen leszek tényleg Önnel megíratni őket. - mondom igazgatva a papírokat, majd mély levegőt veszek - És most? Mi lesz? - nézek rá kérdőn.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Oh Darling!


Vissza az elejére Go down
 
Oh Darling!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Fogadóterem, szalon-
Ugrás: