HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
I. Kölyök
Vasilisa Blake
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 06.
Age : 24
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Run or Die
2018-06-18, 13:49


Szedem a lábam, rohanok ahogy bírok, néha megbotlok egy egy kavicsban, vagy mélyebb gödörben, de nem állhatok meg. Az egyik bokor ága az arcomba csap, mert már megint hátra fele pillantottam és egyenesen egy megtermett gazon esek át. Fájón, nyögve tápászkodom fel, karom végighasította az egyik ág. Nem állhatok meg nem lehet. Hallom a hangjukat, kacagnak, hívnak magukhoz, vagy csak a szél fúj? Nem! A hallásom sokkal jobb, amióta puma vagyok, félig… meddig. A szagukat tisztán érzem, a vér szagát, vagy az a sajátom? Karomon lüktet az egyik harapás, hiába szorítom rá ujjaim, nem vérzik már annyira de szinte lángol a fájdalomtól. Az adrenalin üvölt a fejemben, a bódultsággal tölti el testem, nem bírok futni, de már nincs is hova. Megpillantom az egyik vigyorgó vérivót és reszketve kezdek hátrálni, de egy újabb tűnik fel mögöttem és fejem kapkodva igyekszem őket szemmel tartani. Nincs gondom a véradással, sőt rajongok a harapásukért, de azt hiszem hogy ők… a mértékletesség legkisebb formáját sem ismerik. Persze mondom ezt én, aki szinte rajongva ajánlotta fel magát, de hogy lehetek ekkora barom.
-Ugyan cica hova futsz? Hiszen te kérted hogy harapjunk… most pedig megtagadnád tőlünk az a finomságot? - közre zárnak én pedig futásnak eredek, de valami a hátamnak csapódik és fejem hatalmasat koppan a füvön. Ujjak tépnek a tincseimbe és feszítik hátra fejemet. Képtelen vagyok nyelni, megszólalni vagy akár csak felnyögni. Alig kapok levegőt, érzem hogy pumám a felszín felé tör őrült sebességgel és képtelen leszek megállítani. Ekkor kerül a látómezőmbe egy újabb pár láb. Fekete nadrág, fekete cipő… nyugodt kimért léptek.
-Bocs öcsi, de a csaj már a mi prédánk, igaz cicus? - röhög az egyik felettem álló, mire a hátamon térdelő a fejemet mozgatva bólogatni kezd. Ujjaim a földbe vájom próbálok szabadulni, de éles szögben tépi oldalra a fejem.
-Nyugass, vagy el találom törni azt a csinos kis nyakad. - nem látom de érzem a mozdulatot, vagy talán csak beképzelem ahogy eltátja száját, szemfogai megvillannak a lámpák gyér fényében….
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Run or Die
2018-07-25, 18:59






Cicuskám

Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,

A vámpír járja a maga táncát az éjszakai sötétben. Ki így ki úgy igyekszik kielégíteni a vágyait. Mókás ez a város. Tele élettel, szogokkal és alakváltókkal. Rengetegen vannak, a tagjaimban érzem őket, a hiénák pajkos, vadságát, az oroszlánok méltóságteljes vonulását. Hallom s érzem, ahogyan a patkányok sercegnek, a macskák dorombolnak és a kutyák szagot keresnek az éjszakában. Felpezsdíti a véremet a rengeteg vér, aura, energia. Mélyet szippantok a levegőbe, akár egy ember aki most lépett ki a munkahelyéről.
Egyedül vagyok, fekete ruhám belesimul az éjszakába, ahogyan a park felé veszem lépteim folyamát.
Nevetés, talpak dobbanása. Megállok egy pillabatra egy fa árnyékában és onnan figyelem, ahogyan egy nő pánikszerűen rohan el mellettem. Gyenge erejét a zsigereimben érzem... alakváltó.
Lustán indulok utánuk és az a pár kölyök még észre sem veszi, hogy egy idősebb társuk szemet vetett a zsákmányukra. Figyelem, ahogyan a földre lökik, miközben nyugdotan sétálok feléjük. Még is miért erőltetem meg magamat? AZ esemény valamiért felkeltette az érdeklődésemet, vagy éppen a cicuska küzdelme. A szavakból kisejlő csapongó természete...

Gyerek vagy még, a tagjaid
mégis már szinte készen
vakítanak a hajlatok
derengő rendszerében,
s akár egy bujkáló mosoly,
ha csípőd nem, hát vállad
elárul és magadra hagy.
Tetőtől-talpig látlak.


Halk sercenéssel sissen az avar, ahogyan közelebb lépek. Öcsi? Hm... Fáradt mosoly jelenik meg az ajkaimon. Ha nem lennének olyan fiatalok mielőtt így beszélnek körülnéznének és meggyőződnének arról, hogy valóban egy öcsivel van e dolguk. A térdelő lesz az utolsó, először annak a torkát kapom el aki csak áll és néz. Csupán egy mozdulatomba telik kitépni a torkát, talán ha képes lesz hajnalig regenerálódni, nem ég szénné a napon. A másik hamarabb kapcsol, de nincs akkora szerencséje, hogy hagyom futni, hiszen már-már unalmas volt az éjszaka. Hátolról tépem ki a gerincét, fekete ballon kabátomba törlöm a kezemet, miközben kimérten megindulok a harmadik kölyök felé, aki már lecsapni készen tátja ki a száját. Felkapok egy fadarabot és mielőtt a lány torkába mélyeszteni a fogát a szájába dugom keresztbe, hogy ráharapjon.
- Nos ÖCSI -Kezdek bele miközben a hajába markolva feszítem hátra a fejét. - legközelebb gondold át, hogyan fogalmazol. Tudod elszoktam várni az enyémektől, hogy tisztelettel viseltessenek az idősebbek felé, de látom erre a te teremtőd nem tanított meg téged. A rossz hír, hogy most nekem sincsen kedvem. A jó hír, hogy amennyiben felgyógyulsz hajnalig az életed további részében (döntésed szerint), de lehetsz udvariasabb mint eddig bármikor.-Egyetlen mozdulat csupán amivel megszabadítom a torkától, aminek egyenes arányos következménye, hogy a kis cica tele lesz borítva vérrel.
Leguggolva nézek vérrel telt arcába.
Kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem. Érdekes, szeretem a különleges kinézetű embereket, s benne egyértelműen van valami. MAjd kiderül.
- Hm. Mi a neved cica?- Pillantásomban nincsen kedvesség, de semmi más se, csak és kizárólag rideg közöny. Talán némi érdeklődés fénye valahol mélyen felcsillan, de nem igazán kivehető.

Nézlek, és nem birom tovább,
egyetlen moccanásra
puhán megindul életem,
mint omló homokbánya.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Kölyök
Vasilisa Blake
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 06.
Age : 24
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Re: Run or Die
2018-08-05, 08:27


Még egy vámpír. Egyre kilátástalanabb a helyzetem, hallgatnom kellett volna Caiusra, a menedékben kellett volna maradnom. Hogy is gondolhattam, hogy ez az este jól végződhet? Nyakam éles szögben feszül, alig kapok levegőt, és tökéletesen látom, ahogy az újabb férfi közelebb sétál. Furcsa érzés kerít hatalmába, ő más, biztosan más, nem olyan kis suttyó, mint akik elkaptak. A mozgása, a nyugodtsága… olyan hirtelen vált, hogy nem tudom követni, csak a hangra rezzenek össze, ahogy ujjai átszakítják az egyik vámpír bőrét és a torka helyén csak egy lyuk tátong, szörcsögő hangot hallatva rogy össze. A második delikvens már menekülne, de utána nyúl és úgy tépi ki gerincét mintha csak egy pulóverből kilógó cérnaszálat húzna ki. Remegve hasalok a földön és már régen nem számít, hogy a felettem lévő vámpír ajka kishíján hozzám ér. Hallgatom a hangját és hálát adok érte, hogy nem nekem szánja azokat. Ujjai szorítása erősödik, majd elgyengül, arcomba folyik vére, és lefordul rólam.
Megmentőm leguggol elém, és habár kezét nyújtja felém csak némi habozás után merem elfogadni és hagyni neki, hogy úriember módjára felsegítsen. Hálát kellene éreznem, de megrémít, amit azzal a másik hárommal tett és még csak meg sem erőltette magát, nem izzadt meg, már ha a vámpírok egyáltalán képesek ilyenre.
Felállok, és felpillantok az arcába. Rettentően helyes, félelmetes, de nagyon helyes. Csak aztán esik le, hogy kérdezett én meg lányos zavaromban elkapom pillantásom.
-Vasilisa… Blake. – hebegem és ahogy újra felnézek rá, szemében a tökéletes közöny néz vissza. Ez kicsit megnyugtat, nem érzek tomboló éhséget, talán elenged és visszamehetek a falkához. Az fix hogy nem jövök ki a házból jó darabig.
-Én… köszönöm hogy megmentett. – ujjaim még mindig a tenyerében. Bőre puha és emberien meleg, ha nem lenne olyan baljós érzésem simán bevenném, hogy csak egy ember. – Meghálálhatnám valahogy? – a kérdés annyia magától érthetődően csúszik ki a számon, elvégre az életemről van szó, hogy csak aztán sikerül végig gondolnom, hogy ez lehet hiba volt. De már kimondtam, ha most megpróbálnék elmenekülni, lehet én is csak egy zsákmány lennék a szemébe. Nem ismerem még úgy ezt a világot, csak tanulgatom, és próbálom megszokni, megtalálni a helyem, alkalmazkodni, de nehezen megy. Az emberek azt gondolják, hogy aki szörny az menő és hatalmas, és erős. Minden bizonnyal, ha ezt a vámpírt nézzük biztosan, de a szörnyek között is van különbség, én az a fajta vagyok, aki láncra verve is max jelzőkutyának jó, agy éjjel a lábadat melegíteni, ő meg a zsákosember fajta, aki a szekrényedbe rejtőzik és elvisz, ha rossz vagy… meg akkor is, ha jó.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Run or Die
2018-08-11, 18:20






Cicuskám

Mohón tülekszenek feléd
a leroskadó évek;
mint kiéheztetett botok,
a rengeteg megéled.

Buta kis suttyók tánca igen hamar véget ér. Én általam végzetük beteljesedik. Nem, nem tettek semmi rosszat csupán rosszkor voltak rossz helyen, s kíváncsivá tett nagy hangzavarjuk s a lány szívének dobbanása. Nem vagyok éhes és még is felkeltette érdeklődésem a fekete és fehér hajkoronával cikázó apróság. Mert hát az, ahogyan feláll velem szemben, cipő nélkül hozzám képest igen apró, törékeny kis jószág. Alakváltó, tán érdekes is. Talán csak egy mezei egér, de az ember nem tudhatja meg, hogy mit rejt a csinos arc ha hagyja ezekben a kék szemeket kihunyni. Szégyenlős pillantása, és dadogó szavai arra engednek következtetni, hogy egy kis szubbal van dolgom, aztán majd kiderül. A halál félelem és a hála igazán el tudja ferdíteni az ember személyiségét.
- Hogy szólítanak a barátaid Vasilisa?- Akarom tudni és arcomon semmit sem láthat ami félelmet vagy éppen szimpátiára utal. Csak maximum szórakozottságot. Köszönet nyilvánítása még inkább megerősít abban a tudatban, hogy a lány nem egy domináns egyed és ahogyan energiám végig tapogatja az övét arra is rá kell jönnöm, hogy igen csak fiatal példányról beszélgetünk. Tán még elő se bújt a macskája.
Ajkaimon csak akkor jelenik meg a széles mosoly amikor felteszi az ominózus kérdést.
- Majd egyszer, minden bizonnyal. Egyenlőre köszönöm a felajánlást, majd szólok amennyiben eljött a hála ideje.- Válaszolom neki kimérten és tekintetem végig siklik a vonásain.

Éjszakáim! az éjszakák
didergő csőcseléke!
Testestül veti rád magát,
egy falatka kenyérre.


- Mondd csak cicuska, mióta vagy alakváltó?-Elengedem a kezét, hogy ne érezze, hogy le van fogva, Elvégre egyenlőre még nincs. Bár érdekes késztetés bujkál bennem azért, hogy megtegyem. Van benne valami különleges, talán az egyénisége. Vagy majd a macska benne, esetleg csak a két színű haja teszi. Magam sem tudom, de kedvem támadna bele mélyeszteni a fogaimat. Már ha éhes lennék. De nem vagyok és ez a kislány szerencséje. Mert egyenlőre a vére kevésbé érdekel, mint ő magam.
- Mit kerestél ezekkel a suhancokkal?- Közelebb lépek, arcára lassan rászárad a vörös vér, különleges keretet adva kék szemeinek. Talán csak azért tetszett meg hirtelen, a vörös és a kék kombinációja ebben a megvilágításban igazán vonzóvá teszi. Felemelem az egyik kezemet, tenyerembe helyezem arcát, és hüvelykujjammal letörlök egy vércsíkot.
- Hmm, nem mehetsz emberek közé így cica.-Zsebembe nyúlva előhúzok egy fekete, selyem monogramos zsebkendőt. Orrfújáshoz nem igen van rá szükségem, de vért letörölni tökéletes. A fekete és a piros a legmegfelelőbb erre, de piros zsebkendőm még sem lehet, pont elég ha a nevem kezdőbetűjének hímzése pirossal van bele öltve.

Fiatal csuklóid eltörik
és bezúzzák a hátad;
az üdvösségük keresik,
mit nálam nem találtak.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
I. Kölyök
Vasilisa Blake
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 06.
Age : 24
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Re: Run or Die
2018-08-26, 23:01


-Lisa… - felelem reflexből a kérdésre, és nem agyalok egy pillanatig se azon, hogy ugyan mért kellene válaszolnom, vagy mi köze van hozzá, vagy épp hozzám. Nem fogadja el a hálám, vagyis de, csak nem most és ez egy kicsit aggaszt, ez olyan tipikus maffiás, hogy majd egyszer kérek tőled valamit, egy napon és te meg fogod nekem tenni…
Fura érzés kerít hatalmába, olyan mintha valami láthatatlan nekem simulna és… nem a letapizás nem jó szó, de körbe ölel és nem is tudom… nagyon fura, aztán meg szertefoszlik és nyoma sincs. Lapítok, mint kutyakaki a fűben még a végén bolondnak néz ha rákérdezek.
-Hát… úgy két hete kb… - válaszolok a következő kérdésre, és elönt a szégyenérzet, magam sem tudom mért, de egyre jobban hasonlít ez a beszélgetés valami elvetemült némo nyomábanra. A pici halacska beszélget a nagy cápával, de tartok tőle itt a hal nem csak koma, hanem lakoma is lesz.
-Még… nem volt olyan… alakváltásom, vagy minek hívják. – vallom meg neki, miközben elengedi a kezem és a hiányérzet felüti a fejét. Lehet hiba de biztonságban éreztem magam amíg fogta. Most olyan őzikés az ácsorgásom a nagy kamion előtt és megvakítanak a fények ami miatt lefagytam. Kellene e visszakérdeznem, vagy ez ilyen egyoldalú társalgás? Megsértődik, ha én is kíváncsiskodom? De megakaszt a következő kérdése. Számon kér, és valahol jogosnak érzem, hiszen megmentett, de mégse az apám, azonban az hogy ezt közöljem is vele valahogy nem jön a nyelvemre.
-Én… - Cai azt mondta a vámpírok kiszagolják a hazugságot, úgyhogy muszáj valami megközelítőleg igazat mondanom, vagy B opciónak még mindig ott van a semmi közöd hozzá… marad az A – Én csak… gondoltam… vagyis… szóval… vágytam egy kis társaságra… és … azt hittem hogy ha felkínálom … szóval a vérem… akkor majd… buta ötlet volt így barátkozni ugye? – görnyedek előre mint a kislány aki egyest visz haza. Fingom sincs mit csinálok tényleg. Mért kellett nekem oda menni és mért vágyom arra hogy belém mélyesszék a fogukat? Mért vonz az a fajta fájdalom? –Én… csak azt gondoltam… kipróbálom milyen ha… szóval azt mondták, hogy van olyan vámpír… - vajon ez olyan mint a kisebbségiek… mármint hogy nem mondhatod egy négerre hogy néger… mert sérted. Egy vámpírnak mondhatod, hogy vámpír? – van olyan akinek a harapása … jó… vagyis… nem tudom… - hebegek mint hülye gyerek aki nem tanult a vizsgára és egyre szánalmasabbnak érzem magam és egyre elveszettebbnek.
-Nem mehetek… - ismétlem el beleegyezően szavait és egy pillanatra értetlenül nézem a fekete tenyérnyi anyagot, amibe pirossal egy L betűt hímeztek. Dermedten állok és a betű látványa lassan beleég az agyamba. L… mint Lord…
-Uram… megkédezhetem mért… ilyen kedves velem? – ez az kinyögtem megy ez – Nem engedi hogy megháláljam, csak halogatja, legalább tegye meg kérem hogy elárulja a nevét, hogy tudjam kinek tartozom az életemért. – oké ez nagyon középkorira sikerült. Vajon mennyi idős lehet?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Run or Die
2018-09-07, 10:05






Cicuskám

Az elveszített gyermeket,
vakító ifjuságot!
S kifosztva elhajítanak,
mint talpig tépett zsákot.

Fiatal alakváltó még, tán az első váltásán nincs is túl. Biztos, máskülönben ennyi ingerre már régen macska formában vergődne. Mosolyogva bólintok, ahogyan megtudom a nevét. Lisa. Hmm... Lisa, van egy rossz hírem, érdekesnek talállak.
Felajánlja a háláját, amivel egyenlőre nem élek. Viszont be fogom rajta egyszer hajtani, ha már ilyen kedvesen felajánlotta.
Mivel kíváncsivá tesz ezért kérdezek tovább, van benne valami. Azt hiszem nem fogom megbánni ha magamhoz veszem. Ritka kincsnek tűnik, ha meg kiderül majd az első váltása után, hogy nem az, hát kérek tőle valami teljesíthetőt és útjára engedem. Ha mindenféle jött-ment alakváltót befogadnék akkor nem nevezhetném magamat gyűjtőnek.
- Akkor még nem válthattál alakot. Várod már?- Hangomban éppen csak egy leheletnyi, észrevehetetlen izgalom csendül. Szemeimben azonban a lány számára nyilván meghatározhatatlan fény csillan. Egyenlőre még nem ismer, de ha így haladunk bizony megfog.
Kérdőre vonom amiért barmok közé vegyült, közöm sok nem lenne hozzá, de minden alakváltó az enyém. Mind felett érzek felelősséget, már amelyik iránt akarok. Most pedig határozottan van kedvem kicsit atyáskodni. Oh igen. Ahogyan lesimítom a vért szemeim megakadnak az ajkain. Vajon hogyan suttoghatják ezek a vörös, vértől nedves ajkak, hogy igen Mester. Mennyire formálná suttogva, édesdeden kerekre a szavakat.
Zavarba jön, látom rajta és ez tetszik.
- Barátkozni? - Vonom fel a szemöldökömet.- Barátnak ott vannak a fajtársaid. Nem a suhanc vámpírok a legalkalmasabbak erre. De ha arra vágysz, hogy valaki megharapjon aztán játszadozzon veled, a végén meg szárazra szívjon, akkor elég jó irányba haladsz.- A hangomból a végére minden érzelem kiveszik, tekintetem elsötétedik, ahogyan rá szegezem. Barátkozni? Ezt a sületlenséget.

Ez marad belőled nekem?
Ájult közönnyel nézlek.
Hová a váll, mely tündökölt,
nyoma a tündöklésnek?


Érdeklődve hallgatom a folytatást. Továbbra sem győz meg arról, hogy meg van a magához való esze. Sokkal inkább arról, hogy vágyja a halált, a veszélyes helyzeteket, mert nem tűnik annyira hülyének, mint amilyen hülyének mutatja magát.  Közelebb lépek, újra megérintve, de ezúttal a nyakára kulcsolom ujjaimat, hüvelykujjam az ütőerén simít végig, pillantásom az ér lüktetését figyeli.
- Tudod cica, a harapás csak akkor nem fájdalmas ha a vámpír azt úgy akarja. De az áldozat vére finomabb ha fél, ha retteg vagy ha fájdalmai vannak. Az adrenalin, a vércukorszint növekedése édesebbé teszi. - Fátyolos hangon mondom mind ezt, le sem véve a tekintetemet a nyakáról, miként elképzelem, hogy feltépem a puha a bőrt, ujjam megakadás nélkül simít oda és vissza a bőrén.
Csak kérdez, de a vért nem törölgeti le az arcáról, holott szerintem eléggé egyértelmű, hogy mit várok ha a kezébe adok egy ilyen darabot, ráadásul a sajátomat. Kissé bosszant, de még megőrzöm a hidegvéremet, hirtelen haragom ellenére. Elvégre egyenlőre még nem döntöttem el, hogy kell-e akkor minek kezdjek bele a nevelésébe arról, hogy ha valamilyen feladatot kap, szövegelés helyett először azt kell teljesíteni.
- Mert ilyen kedvem van. Lazarus vagyok. - Válaszolom röviden.- És most takarítsd le az arcodról a vért.- A hangomból eltűnik a kedvesség, de a végére vissza találok és arcom mosolyra rándul miközben figyelem, ahogyan tevékenykedik.
- Mennyi vért veszthettél? -Kérdem kutakodóan vizslatva az arcát. - És mondd csak, milyen macska lesz belőled ha egyszer alakot váltasz. - Mert hát az nem mindegy, oroszlánom már van, nem is akármilyen. Tigrisből bizony hiányt szenvedek. Ha valami érdekeset mond lehet, hogy megvárom, hogy nálam váltson alakot és magamhoz veszem.

Zavartan tesz-vesz a kezem
az üres levegőben.
Te volnál, kit megöltek és
én lennék, ki megöltem?

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

[/quote]
Vissza az elejére Go down
avatar
I. Kölyök
Vasilisa Blake
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 06.
Age : 24
Hozzászólások száma : 11
Tollvonásainak száma : 9
Re: Run or Die
2018-11-02, 19:38


Elveszettnek érzem magam, a közelében pedig egyenesen rettegek, mégis a rettegésem egy fix pont amibe egyszerre kapaszkodom és gondolatban menekülök előle.
-Várni? Félek tőle… azt mondták zabolázatlan leszek, és lehet ölni fogok, mi lesz ha tényleg valakinek baja esik miattam és aztán a vadászok… - nem fejezem be a gondolatot, biztosra veszem hogy pontosan érti és tudja hogy mire gondoltam. Az arca közönséges, de a szemei, csillognak, mohón és különleges fénnyel, olyan mintha én lennék a vágyainak célpontja, láttam már hasonlót, a lebujban ahol dolgoztam, a pasik hasonló letagadhatatlan vággyal mustráltak a hiányos öltözékemben.
Leteremt és én zavartan sütöm le tekintetem, magam sem értem mért, teljesen jogosnak érzem megrovását.
-Én nem… nem azt… - akartam volna mondani, vagy hogy ezt értse. Pillantását érzem magamon, és legszívesebben egy icike picike porszemmé változnék, amit már nem lát, ami nem számít, ami el tud bújni a fűben, ami annyira pöttöm, hogy figyelmen kívül hagyja. Menekülnék előle.
Reszketegen szívom be a levegőt, ömlik belőlem a magyarázkodás aminek ujjai vetnek véget. Nem szorít mégis pontosan tudatja velem hogy jobban tenném ha a számat másra használnám mint felesleges ostoba fecsegésre. Minden szava egy szívdobbanásom ami át akarja szakítani mellkasom. Engem néz, a nyakam, ujja simogat, a félelem fojtogat helyette is.
Megkapom nevét és már van kiért hálát rebegnem és kitől rettegnem. Sietősen kezdem letörölni a vért arcomról, de a mocskos zsebkendőt nem szándékozom visszaadni. Tétován pillantok rá majd a kendőre, nem illendő, vagy a fene sem tudja. Mennyi idős lehet? Milyen korból honnan való, mennyire lehet modern egy vámpír? Felveszi az új szokásokat vagy inkább megtartja a sajátját?
Kérdése kizökkent, és kicsit megrázom a fejem mielőtt válaszolok.
-Nem… nem tudom, de nem lesz bajom… most már… azt hiszem – ennél határozottabb voltam fejben, de mintha minden pillanatban csak az járna a tudatalattimban hogy megfeleljek neki, hogy ne hibázzak. Hallottam ezt azt, hogy a nagy vámpíroknak vannak saját állataik, vagyis hogy hívni tudnak valamilyen fajt. Az arcát vizslatva latolgatom mi illene hozzá, de nem tudom eldönteni.
-Puma… - felelem röviden elsőre, aztán mégis úgy döntök hozzá tennék ezt azt – elvileg egy nagy majdnem fehér színű puma… vagyis azt hiszem… elég zavaros volt a … beharapásom. – emlékszem a fájdalomra, a kínra ahogy mart a karma okozta seb, a meleg leheletére mikor fogait a vállamba mélyesztette.
-Azt hallottam hogy… a nagy vámpírok… szóval hogy hívnak saját állatot, mármint hogy fajt… az… úr… van saját… - egyre mélyebbre kavarodom a saját kérdésembe és elfog a kétség hogy mi van ha ez olyan mint a nőknél a súly? Nem illendő rákérdezni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Run or Die


Vissza az elejére Go down
 
Run or Die
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: A Tenderloin parkja-
Ugrás: