HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Tristan és Alex - Dolgozz nekem....

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Tristan és Alex - Dolgozz nekem....
2018-06-17, 10:17





Felelsz vagy mehetsz...






Alig van már vissza az éjszakából, és már fogalmam sincs, hogy hányadik interjún vagyok túl ezen az estén. A Velvet hátsó részében vagyok egy nagyobbacska teremben, ahol minden megtalálható ugyanúgy, mint a kinti nagy részében. Levegőakrobatáknak való kötelek. Ketrecek, és rudak a táncosoknak. Pult a csaposoknak, hogy bebizonyíthassák ismerik a koktélokat, és ki tudják őket keverni.
Határozottan elfáradtam mára, na nem testileg, hanem az elmém, és pár perc szünetet engedélyezek magamnak, míg egy kicsit összekaparom magam a rám törő letargiából. Fejem a kényelmes vörös bőr kapanapé támláján pihen, ahol egész éjjel ültem, és közben azon gondolkodom, hogyan váltak az emberek oly ostobává, amilyenek most. Egyszerűen fogalmuk sincs a világ dolgairól, és butábbak, mint bármikor.
Nagyot sóhajtok, szemem lehunyom pár pillanatra, majd felülök és intek, hogy jöhet a következő, bár már egyáltalán nincs kedvem hozzá, halálra unom magam közben.
És amíg várom, hogy megérkezzen a következő lány vagy fiú elhatározom, hogy más módszert fogok ezúttal alkalmazni, a kiszűrésére, hogy fel akarom-e venni vagy sem. Ha azon megfelel, akkor felveszem, ha nem, akkor mehet amerre lát, mert elég volt az agyatlan zombikból. Nem érdekel, hogy érté-e a kiszolgáláshoz, vagy a tánchoz, nem akarok még egy riszáló segget látni, értelmet akarok találni, mert ha az megvan, akkor az illető bármit meg tud tanulni.





Vissza az elejére Go down
Online
avatar
Élite - Ancienne sourdre de sang
Tristan
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 06.
Hozzászólások száma : 12
Tollvonásainak száma : 9
Re: Tristan és Alex - Dolgozz nekem....
2018-07-09, 15:13



Mostmár biztos, hogy itt akarok dolgozni. Nem, itt fogok dolgozni. Majd kiugrottam a bőrömből mikor először megláttam, táncost keresnek, és pont ide. De pont egy vámpír? rosszabb nem lehet mint az előzők. Hisz olyan jó hírek terjednek róla a neten. Megnéztem pár riportot is vele és.. annyira kell, akarom ezt a munkát, bármit megtennék érte, hogy újra odakerüljek. A pódiumra, a tömeg elé, hogy lásson mindenki. Az valahogy mindig feltölt, hogy látnak, néznek miközben átadom magam a ritmusnak, de sosem érhetnek el. Nem kellene végre pénztől és kéjvágytól eltelt emberek előtt vetkőznöm... Kell, kell.

A sort látva azonban elbizonytalanodom. Hisz majdnem a végén vagyok, szépek, kívánatosak, nem egynek látni a mozgásán, ahogy ruganyos, ringó léptekkel eltűnnek az ajtó mögött, hogy erre születtek, vagy mi. Az irigységem és a félelmem fokozatosan múlik el, ahogy látom mindet elsétálni. Tehát nem jók, nem elég jók, de akkor én? Miért is lennék? Kínos lassúsággal telik az este, és fogy a sor. Miért is gondoltam úgy, hogy egyszerű lesz? Nyugi Zara, menni fog! fújom ki a levegőt, de a torkomban egyre inkább gyűlő gombócon ez nem segít. Miért lennék pont én? Ha már ennyien nem nyerték el Alexander tetszését. De, mégis hajt valami tovább, eddig sosem volt türelemmel várok, s küzdök a fáradtsággal is, hiszen lassan hajnalodik, ezen az sem segít, hogy ötpercenként meglesem az időt a mobilomon. Mi lesz ha megunja, talán majd holnap? És ha elege lesz az egészből? Nem akarok így hazamenni, az akkora.. kudarc lenne.

De végre, végre én. Felhangzó nevemre kimegy az álom a szememből. Körülnézek, a többiek eltűntek. Úristen csak nem.. elaludtam volna!? Hirtelen pattanok fel s végignézek magamon //Még órákig kereshetnék megfelelő képet.. :// Leküzdöm a késztetést, hogy most, most szaladjak el, s kukázzam az egész estét, a lehetőséget és belépek. A bemutatóterem lenyűgöz, hisz mi más lehetne? Ketrec, táncrúd, pult, és középen a bőrkanapé. S rajta a munkaadóm, a majdani, a lehetséges..  Beletelik pár pillanatba mire észreveszem magam, elkalandoztam a látványon, az alakján, az arcán, az igéző tekintetén.. Mit csinálok? Hisz ez az egyetlen amit nem szabad. A szemükbe nézni.. sütöm le a tekintetem s közben összekaparom a hangom, csak nem állhatok némán.

-Jó.. estét-Te jó ég, majdnem reggelt mondtam- Mr Alexander!-Vajon mi lehet a teljes neve? Ujjaim a ruhámmal játszanak, miközben óvatos lépésekkel közelítek felé, elhaladva a pult mellett kíváncsiságból megérintem, majd a táskámat rajtahagyva állok meg pár méterre a vörös kanapétól s tőle. Engedélyezek magamnak még egy röpke pillantást az arcára, de valami hibádzik. Miért is jöttem? Zavaromban elmosolyodom, egy arcomba lógó rakoncátlan fürtöt hátrasöprök a többi mellé majd lesz ami lesz alapon belekezdek a késői bemutatkozásba.-A nevem Zara Marsh-Nyújtom felé a kezem-A hirdetés miatt jöttem-Persze, hogy azért.-Táncos vagyok és.. el sem tudja képzelni mit jelentene nekem, ha önnek dolgozhatnék. A hely gyönyörű és..és..-hogy lehet valaki ennyire.. szép? Ez így nem fair. Nézek újra a berendezésekre mielőtt más gondolatok úsznának be. Azt mondják a vámpírok megéreznek mindent.-De, gyorsan beletanulok bármibe, megláthatja..-Nyelek egyet, s visszatérek az arcára, hisz a terem szépnek szép, de minden másodlagosnak látszik Alexander mellett.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Tristan és Alex - Dolgozz nekem....
2018-07-21, 11:08





Felelsz vagy mehetsz...






Végighordozom a pillantáson, a legújabb „áldozaton” , és sikerül is megállapítanom magamban, hogy teljesen feleslegesen strapálnám magam a kérdésekkel, amiket szándékomban állt feltenni, hiszen ennek a nőnek sem lenne semmilyen fogalma arról, hogy mi a különbség a betéti társaságok bel- és kültagja között.
A tekintete elkalandozik, és mintha egy pillanatra azt sem tudná, hogy miért jött ide. A legtöbben bejöttek, és szélesen vigyorogva bámultak, némelyik a pilláját rebegtetve próbált meg elcsábítani, mind sikertelenül. És nem azért, mert ellenemre lenne az alkalmazottakkal a szexuális viszony létesítése, hanem, azért mert halálosan unalmas már az egész.
Érdekes, ahogy végigfutnak az érzelmek az arcán, mintha csak olvasni lehetne belőle, akár egy nyitott könyvből. Szinte látom magam előtt a gondolatait, ahogy tekintete elidőzik az arcomon, aztán a szemembe néz, és hirtelen észbe kap, hogy nem nézünk a vámpírok szemébe, és le is süti a pilláit.
Bár nem tudhatja, hogy ez az én esetemben nem releváns, hiszen nincs szükségem arra, hogy a szemébe nézzek, nem kívánok bábot alkotni belőle, akit az éjszaka képes vagyok kirángatni az ágyából, az effajta dolgokat meghagyom más vámpíroknak. De mégis mosolyt csal az arcomra, mégha csak egy aprót is.
Megvárom míg bemutatkozik, csak azután köszöntöm őt, én is felállva, mert az illem, az illem, és nem jó ötlet megszegni, még akkor sem, ha csupán egyszerű halandókkal van dolgunk.
- Üdvözlöm, Miss Marsh! Kérem, csak simán Alexander, vagy Alex, ha úgy jobban megfelel Önnek! – egyébként is, rosszul vagyok, amikor a keresztnév mellé csapják, hogy Úr.  Enyhén meghajtva magam fogom meg a kezét, és lágy csókot lehelek a kézfejére.
Nem, nem csókolgattam végig az összes jelentkező kezét, de nem is volt egyik sem ilyen zavarban, mind nagyon magabiztos fellépéssel jöttek be ide, úgy hogy tudták, hogy mit akarnak. És hogy ezért bármire hajlandóak.
Aztán jön ez a lány, aki leginkább egy szende szűzre emlékeztet azzal, hogy a zavar fellege lengi körbe, a mozdulatait, az akadozó beszédét.
- Alig várom Miss Marsh, hogy megmutassa nekem, hogy mire képes, ezzel a gyönyörű testtel! -  ohh igen, a mondatom kétértelmű, a hanglejtésem még inkább. Elvégre nekem is jár a szórakozás, és ez éppen az, hogy a lehető legnagyobb zavarba jöjjön a hölgyemény itt előttem.
- Milyen SZÁM-ban – nyomom meg a szót – szeretne kezdeni? – még az ajkam is megnyalom, ahogy szemérmetlenül végigpillantok a testén közben, csak hogy egyértelmű legyen a kétértelmű kifejezés. De mindez csak játék nekem, hát ki játszok, minden csalás kártyát.







Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Tristan és Alex - Dolgozz nekem....


Vissza az elejére Go down
 
Tristan és Alex - Dolgozz nekem....
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Black Velvet-
Ugrás: