HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:35
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Today at 08:31
Alexander
tollából született
Today at 08:04
Alexander
tollából született
Today at 07:46
Alexander
tollából született
Today at 07:29
Alexander
tollából született
Today at 07:14
Storm Lawre
tollából született
Today at 00:19
Axelle
tollából született
Yesterday at 23:07
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:35
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született
Yesterday at 22:09
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Sweet Brotherhood

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 75
Sweet Brotherhood
2018-06-11, 10:03



 
Eric & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Már akkor tudom hogy jó helyen járok, mikor a taxim leparkol a Velvet mögött, hiszen látom az öcsém kocsiját amire olyan büszke, bár sosem értettem mit szeret annyira azon a típuson. Túlságosan feltűnő, bár el kell ismerni van egy presztizs értéke és ő mindig is szeretett feltűnő lenni. Nem tudom minek köszönhető ez a feltűnési mániája de valahogy nem egyezünk benne. Én inkább a visszafogott kocsikat szeretem, és természetesen tudom is őket vezetni, és van fényképes igazolványom is. Nagyon modern és haladó szellemű vámpír vagyok.
Mint ilyen modern jelenség sétálok be a Velvetbe, és nem is kell bemutatkoznom mert ismerik a nevem már és az arcom is. Nem tagadom szeretem a csillogást és a pompát magam körül, de nem esek túlzásba és rá is kell játszanom a szerepemre. Így hát ahogy bemegyek integet és majd megsüketülök a nevemet sikoltozó rajongóktól, de végül csak bejutok. Fekete bőrnadrágban, hosszú szárú csizmában és egy kigombolt nyakú fehér ingben jelentem meg, semmi extra. Egy két nyaklánc, gyűrű és fülbevaló a teljesség kedvéért és még csak nem is sminkeltem, anélkül is szép vagyok.
Az egyik vip boxba kísértetem magam és nem hiszem hogy sokat kell várnom arra hogy megjelenjen az öcsém. Tudom hogy kíváncsi, és azt is hogy nem biztos benne hogy csak a fellépéseim miatt jöttem ide. Féltékeny, és ez valahol szórakoztat.
- Eric, drága öcsém. Micsoda öröm  - villantok rá széles, szívból még csak véletlen sem jövő, mosolyt ahogy meglátom. Úgy teszem a jó testvér, hiszen Alex miatt el kell viselnünk egymást, noha nem vagyunk egymás favoritjai ezt múltkor egyértelművé tette, de tudunk együtt dolgozni és ez nagy szó.
- Remélem nem bánod ha kicsit elősegítem a Velvet forgalmát, vagy inkább... a Blody Bite-ot pusholjam? - érdeklődöm ahogy kényelmesen elhelyezkedem a fekete bőr kanapén. Igazán jól illik hozzám, és tudom hogy ellenállhatatlan vagyok benne.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Eric Rafael Krauss
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 98
Tartózkodási hely : St. Louis - Black Velvet
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 45
Re: Sweet Brotherhood
2018-06-12, 13:23



Nem örülök, hogy látlak...
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns."

Nos ez elkerülhetetlen volt. Sőt, ami azt illeti azóta számítottam egy ilyen "váratlan" látogatásra mióta csak a városba érkezett.
De miért pont ma? Jellemző, hogy épp ebbe a tökéletes éjszakába rondít bele. Na jó, a mai is épp olyan, mint bármely más éjjel mostanság. Felébredek, magamra kapok valami ruhát, hogy minél előbb Alexnél lehessek. Elég pár szó, esetleg egy csók és már indulok is a Velvetbe. Nyitás előtt még utoljára ellenőrzök mindent, s aztán a hely megtelik élettel, sok-sok pezsgő élettel én pedig teszem a dolgom. Hétköznapi, mindennapi, megszokott és általános éjszaka.
De az ember csak akkor értékeli igazán a jól megszokott dolgok egyszerűségét amikor valami kellemetlen tényező bezavar.
Ma Kazuya az.
Ha nem is éreztem volna, hogy belép, a sikítozásból akkor is hallottam volna. Alex is ilyen reakciót vált ki az emberekből, de mikor ő érkezik, ott az a bizonyos jóleső bizsergés a gerincem mentén ami most hiányzik.
Pedig már kezdett volna épp élvezetessé válni a helyzet.
Kihúzom kezem a kis vöröske combjai közül és eleresztem ajkaim közt becézett mellbimbóját. Tekintetem már az előtt az ajtó felé fordul, hogy Bruce kopogna.
- Tudom... megyek.
Szólok ki és bár hangszigetelt a helyiség és kint üvölt a zene, a biztonságiak főnöke hall minden szót, hála az alig észrevehető fülesnek és a ténynek, hogy alakváltó.
- Ne haragudj édes... legközelebb játszunk. Ígérem kárpótollak.
Láthatóan nem tetszik a hölgynek, hogy magára hagyom, de ahogy kilépek a helyiségből, intek Brucenak. A kislány kap egy ingyen belépőt, az est további részében álljuk az italát és igen... legközelebb majd érdemben játszom vele, egy ilyen szemrevaló falatnak még véletlenül sem állnék ellen. Imádom a vöröseket.
Csakhogy... ma esti "táncpartnerem" úgy tűnik szőke. Alex ideálja, bár ha engem kérdez, túl nőies.
Lesétálok a lépcsőn a VIP boxok irányába, de kétszer addig tart az út, mint általában. Minden csoportosulás megállít. "Igen, az ott Narui Kazuya." "Nem, nincs ma itt fellépése" "Nem szerveztünk semmit" "Igen az ott ő" "Minden bizonnyal csak lazítani érkezett"
Közben Carol is elkap és kiköveteli a ma esti csókját, majd vigyorogva megy tovább mesterien lavírozva teli tálcával a vendégek közt. Kitty... kicsi vadmacskám dörgölőzik hozzám falatnyi fellépő bikinijében.*
- Előbb a munka... később az irodában találkozunk.
Imádni való ahogy olykor versenyeznek ki teperhet le aznap éjszaka, pedig hányszor mondtam már nekik, hogy nyugodtan jöhetnek egyszerre is. Hát még mikor Alex is itt van! Te jó ég, lányok-fiúk egyszerre kergülnek meg hanyagolva még a munkát is.
De végre eljutok a szeparéig és behuppanok Kazu elé, letörölve ajkamról Carol rúzsát.
- Még mindig nem unjátok a papás mamást igaz drága... bátyám?
Alex talán az egyetlen olyan vámpír aki teremtettjeit családtagokként kezeli. Minden más városbab ahol jártam a mester és szolgája felállás uralkodik és ezáltal nekem sincs igazán megszokva, hogy gyakorlatilag vadidegeneket testvérekként fogadjak. Alexre meg aztán pláne nem úgy gondolok, mint apára, sokkal inkább... na de elég a fantáziálásból. Kazu szavaira arrogánsan felvonom a szemöldököm.
- Látom az üzlet továbbra sem erősséged. Majd ha leszervezünk egy hivatalos fellépést és a város előre értesül róla, akkor fogod megnövelni a bevételt. Így, hogy csak beállítasz, fele annyian fognak csak értesülni az ittlétedről a fotók és a közösségi portálok által, sőt a legtöbben már csak másnap és keserű emlékként élik meg, hogy nem voltak jelen. Ráadásul most mindenki azt várja tőled, hogy fellépj.
Magyarázom kényelmesen elnyújtva karjaim a kanapé támláján. Az öltözékem egyszerű, mint mindig. Fekete bőrnadrág, bakancs és fekete ing. Néhány apró jól választott kiegészítővel... lánc, óra, gyűrű.
- Mi járatban?
Térjünk csak a tárgyra. Ha Alex is jelen van, mindketten igazi kis mintakölykök vagyunk. El sem tudom hinni, hogy még az arcát is képes vagyok megcirógatni a béke kedvéért. De kimondatlan szabállyá vált köztünk néhány ritka találkozásunk alkalmával, hogy az Ő jelenlétében viselkedünk. De, hogy őszinte legyek... egyre kevésbé bírom játszani a szerepem.

credit

_________________
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 75
Re: Sweet Brotherhood
2018-06-14, 15:51



Eric & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Nem kis felhajtást kelt a megjelenésem, és biztos vagyok benne hogy készül jó pár paparazzi fotó is rólam ahogy besétálok a Velvetbe, és nem átallok megállni hogy egy két jó minőségű is készülhessen. Aztán hagyom magam felkísérni az egyik VIP boxba ahol az időm további részét szándékozom eltölteni ma, akár egyedül akár elvetemült rajongókkal később. Vagy Ayame-vel. Végü is idehozathatom bármikor őt is, szerintem tetszene neki a hely.
Kényelembe helyezem magam ahogy hosszú csizmás lábam kinyújtom és a kis tartóra teszem. Természetesen nem is kell sokat várnom hogy megjelenjen a hely igazi lelke, Eric. Alexander legkisebb gyermeke. Végigméren, igazán vonzó jelenség, de jellegzetesen német és kicsit talán szentimentális az én lelkületemnek, de azért mégis csak a "testvérem". Vagy mi.
Kék szemeimmel figyelem ahogy elém huppan és el sem tudom képzelni hogy mit látott benne Alex amikor megharapta, hiszen annyira mások vagyunk. Elmosolyodom.
- Csak próbáltam kedves lenni, de ha zavar, akkor majd szörnyen udvariatlan leszek - válaszolok hiszen nekem mindegy hogy minek nevezem. Testvérnek, szolgának, társnak az éjszakában egyre mennek. Nem jelent különösebb kihívást hogy leszokjak erről, és nem fogom a semmiért megerőltetni magam. Alex kezdte ezt el, és tőle vettem át a szokást.
- Másféle üzlettel foglalkozom, ezt meghagyom neked, elvégre alex helyett valakinek meg kell csinálnia ezt is. Hát ki lenne alkalmasabb rá az egyik teremtettjénél? - mosolyodok el, és elengedem a megjegyzését. Van benne ráció, de le lehet szervezni egy fellépést is ide, és akarom is.
- Egyébként le kell majd szervezned vagy szerveztetned - ahogy érzed - egy fellépést mert a Velvet benne van a turnétervemben, szóval jó eséllyel kaptál is róla emailt vagy levelet a menedzseremtől - válaszolok neki, kivételesen komolyan, hiszen kell majd itt is fellépnem, és néha felvillanom a tömegben hogy lássanak, beszéljenek rólam és foglalkozzanak velem.
Végigmérem ahogy elnyújtózik, és tetszetős látvány, de tudom hogy ő nem szívlel túlságosan engem. Mondjuk... az érzés kölcsönös, de tudunk együtt működni ha nagyon akarunk.
- Szórakozni jöttem - válaszolok, arra hogy miért a Velvetbe. Illik a jó híremhez a hely, eléggé presztizs kérdés hogy hol bulizhatok és hol nem, így hát egy menő hely kellett. Mi lenne alkalmasabb ennél?
- A városba viszont tényleg a fellépések és a turné hozott. Nem tudom megmondani meddig maradok. Amíg Abel megtűr és az uram haza nem hív - vonom meg lezseren a vállam.
- Valami óhaj sóhaj irányomban amíg itt vagyok? - húzom fel a szemöldököm, ahogy ránézek. Innen nem zavarhat el, mert az neki is ártana, de ettől még tiltólistára tehet dolgokat és vagyok olyan udvarias és jófej hogy megkérdezem.
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Eric Rafael Krauss
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 98
Tartózkodási hely : St. Louis - Black Velvet
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 45
Re: Sweet Brotherhood
2018-06-19, 05:35



Nem örülök, hogy látlak...
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns."

Talán még el is csodálkoznék, hogy van közös pontunk Kazuval, nekem ugyan is éppen olyan gondoltok járnak a fejemben, mint neki. Egy dolog, hogy a kis japán szőke és köztudott, hogy Alexnek gyengéi a szőkék, de... mindegy is, minden mestermű előtt kell egy tesztfutás. Ha túl gyerekesen akarnék viselkedni ezt az orra alá is dörzsölném, de sajnos pontosan tudom mit látott benne Alex. Ahogy tudom értem miért jött el abba a koszos cellába a saját épségét is veszélyeztetve. Nem vagyok ostoba, csak szeretek olykor úgy tenni, mintha túl naiv lennék, sok fejtörést megspórolok vele.
Alex a fejlődést kereste, a módot rá, hogy fel tudja venni a lépést a rohanóvá vált világgal, amit akkoriban nem sokan tudtak az idősebbek közül. Én éppen jó voltam erre a célra. Ráadásul szőke és kék szemű vagyok, a tetejébe pedig mocskosul jóképű és szexi is.
Utóbbit nem állítanám Kazuról, de van egy bizonyos nőiesség benne ami az egész távol-keleti mivoltának kölcsönöz egy egzotikus szexepilt. De a vonzerejének legnagyobb részét persze a sikoltozó tömeg adja, ami az úgynevezett zenéjének rajongója.
Művészetek... nem vetem meg őket, de tudom mennyire múlandó az ilyesmi a mai modern világban. Nemsokára jön egy másik banda, szebbek, ügyesebbek lesznek... vagy nem. Teljesen mindegy, ha elég szponzor áll a háttérben, hogy megzsírozzák a lemezkiadókat, akkor Kazu a múlté és az újak legyenek bármennyire botfülűek, már is ők a nyerők... márpedig a rajongót azt rajongják körbe aki épp a top lista csúcsán áll. A toplista pedig csak pénz kérdése.
De ezt az eszmefuttatást is megtartom magamnak, pusztán azért, hogy egy alkalmasabb időpontban majd felvázoljam neki... valamikor amikor mélyebbre süllyed és nagyobbat üt a tényállás.
A kedvességre tffett megjegyzést viszont egy legyintéssel söpröm is tova.
- Elég udvariasság lenne, ha nem zavarnál vacsora közben.
De csak újabbat legyintek. Nem kell tőle semmi ilyesmi, noha... nem szoktam ilyen harapós lenni, ami azt illeti még vele sem. De minden olyan szép volt míg meg nem érkezett. Csak Alex és én -a macskákat nem számítva, de ők úgy is csak aranyos harapnivalók. Pont, mint a régi szép időkben. Erre beállít Kedvenc uraság, a mintagyerek, aki sosem tör borsot az orra alá, százával vonzza a rajongókat, jól mutat a képernyőn, mindig bólogat és egyet ért... etc etc...
De az is lehet, hogy csak a kényszerből magára hagyott vörös, bögyös kis csinibaba miatt lettem ilyen zord kedvű ahogy megláttam. Oda az idilli estémnek.
- Ugyan Zuzuka, te is tudod, hogy ha akarná, bőven beleférne az idejébe a Velvet is, de akkor túlságosan unatkoznék...
Annak pedig általában nincs jó vége. Na nem mintha így nem lenne elég szabad idő a kezemen, de szeretem elhitet mindenkivel mennyire rettenetesen elfoglalt vagyok az itteni ügyek intézésével. De végre rátérünk valami tényleg aktuálisra a sikeresen lefutott "udvariassági" körök után.
Egy sóhajjal támasztom arcom tenyerembe, félre söpörve az útból a csaknem fehér tincseket.
- Igen kaptam és alig három mondat után már is nézeteltérésünk akadt úgyhogy magyarázd el neki, hogy ha itt lépsz fel, az én biztonsági személyzetem ügyel majd a rendre, idegen kétajtós szekrényeknek legfeljebb a parkolóban van hely.
Ez a baj a hírességekkel, még ha vámpírok is, az alap felállás sosem változik. Márpedig velem lehet üzletelni a világításról, a háttértáncosokról az egyéb effektekről, de a biztonság kérdését nem bízom senki másra, csak és kizárólag Brucera.
Apropó Bruce... a hegyomlás már harmadjára vonul át a látóteremen és kezd egy kicsit idegesítő lenni, noha értékelem, épp csak nem most. Mutatóujjam finoman megérinti az apró fülhallgatót mi békésen csücsült fülkagylómban eddig.
- Féltékeny vagy Nyuszifül?
Búgom bele a tomboló zene és mulató nép alapzajába, de ahogy Kazuval, úgy a testőrrel sem kell felemelnem a hangom, tisztán hallja.
- Ezért a beszólásért többet nem fésülöm meg a hajad.
Talán egy vagy két olyan alkalomra emlékszem, hogy egyáltalán a válla súrolta volna az enyémet, nem hogy a hajamat fésülgesse. De ez jelzés volt, hogy vette a lapot és... na igen, leszarja a tény, hogy zavar e engem vagy sem. A biztonságom az első. Ez azért vicces, mert ha Kazu elengedné a hangját úgy igazán vámpírosan... nem sokaknak lenne esélye időben ide érni úgyhogy magamra lennék utalva.
Elkalandoztam... nafene.
De azért egy fintor már ki is kúszik arcomra, épp csak néhány pillanatra. Örülnék ha hamar távozna. A kérdés viszont egyenesen nevetséges, fel is horkanok kicsit sötéten.
- Zuzu... csak olyan kikötéseim lennének amit nem tudsz, vagy nem akarsz teljesíteni, mint például az, hogy ülj fel a legkorábbi gépre és menj haza a kis szigetországodba. De nem... tényleg nem kérek semmit. Nem tudsz olyannal előállni ami különösebben háborgatná a mindennapjaim.
Ráadásul ebben egészen biztos vagyok. Mert azt hiába is mondanám, hogy tartsa magát távol Alextől, úgy sem tenné. Ráadásul Alex sem kerülné el Kazut csak mert én kérem, nem kergetek illúziókat. Ez egy olyan béka, amit le kell nyelnem... vagy egy vöröske bájaiba fojtanom. Meglehetősen kényelmetlen, hogy még mindig kielégítetlen vagyok.
- A kérdés retoure... részedről valami óhaj, sóhaj, sérelem, siralom, kérelem, könyörgés, megjegyzés?

credit

_________________
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 75
Re: Sweet Brotherhood
2018-07-07, 13:42



 
Eric & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Kényelembe helyezem magam, és kivárom Eric reakcióját. Közben alaposan szemügyre veszem őt és keresem benne azt, amit Alex látott amikor vámpírrá tette. Persze valahol tudom miért, amiért engem is. Haladni akart és olyan egyéniségeket keresett akik ebben tudtak neki segíteni. Ha még szőke és kék szemű is volt.. külön jó pont. Talán én lógok ki a sorból, hiszen származásom mibenléte hogy nem vagyok árja küllemű, és sötétbarna, majdnem fekete hajam mellé sötét barna szem társul, ha éppen nem viselek kontaklencsét.
Kinyújtom hosszú lábaim, de még így sem érem el Ericét, éppen csak a közelében vagyok, és hallgatok. Ajkaimon a professzionális mosoly is elhalványul, hiszen mindketten tudjuk jól, most nincs ki előtt viselkedni kelljen, és nem kell úgy tennünk mintha szeretnénk egymást. Egyébként nem tudom pontosan miért nem kedvelem annyira, de az biztos hogy féltékeny nem vagyok, egyszerűen csak ő annyira máshogy gondolkodik mint én. Mások vagyunk és Alex döntése volt hogy mindketten az éjszakáé legyünk. Én soha nem bántam meg, és nem akartam visszafordulni sem, bár voltak nehéz időszakaim Mizuhiro mellett.
- Oh vacsoráztál? Gomen, legközelebb idetelefonálok hogy biztos ne zavarjalak meg evés közben. Csinos a rúzsfoltod egyébként... - mosolyodom el ahogy az ajkaira pillantok, hiszen erősebben vörös mint szokott, és ha csak nem vett fel új szokásokat akkor ez egy női rúzs. Bár média vámpír vagyok, én nem szeretem a rúzst és inkább nem használok hacsak nem muszáj.
- Persze, de akkor nem maradna elég ideje hogy a tükör előtt álljon és magában gyönyörködjön... - legyintek mosolyogva hiszen tőle kitelik hogy ott áll, és nézegeti magát hogy mennyire szép és ellenállhatatlan. Na meg hódítja meg az emberi szíveket.
Elnézem Eric szép metszésű, mégis kicsit zord arcát, és a majdnem fehér haját. Határozottan jól mutatna a képernyőn ő is, bár valamiért nem vágyik erre.
- Valóban? Nohát ezt még nem is mesélte. Mindenesetre beszélek majd akkor vele. A saját házi vámpírtestőröm sem jöhet? - kérdezek vissza hogy tisztán lássunk, mert akkor úgy keverem a lapokat hogy jól jöjjünk ki ebből is hogy Eric olyan lelkes és szerető testvér hogy magára vállalja a biztonságom iránti felelősséget. Igazán nagyvonalú tőle. Az igazság meg jó helyen van köztünk.
- Na de hogy pont rám? - sóhajtok fel teátrálisan, hiszen mi már csak tudjuk hogy Ericnek sem sok esélye lenne ha kiereszteném az erőmet. Bár eszem ágában sincs megtenni, visszafogom magam. Persze gyakorlom a hatalmam, mert minnél többet használom, annál jobban megismerem és annál erősebb leszek a következő alkalomra. Kis lépések ezek, de egyszer úgyis mestervámpír leszek, és egszer saját hívóállatom is lesz és csak reménykedek benne hogy a vágyaim egyezzenek a természetemmel.
Figyelem Bruce-t, mert megtudtam hogy ő az a hegyomlásszerű alakváltó, aki vigyáz Ericre, és valahol elismerem a kitartását hogy még velem is szembemenne, noha sok esélye nem lenne. Mégse futamodik meg.
- Régóta dolgozik neked? - kérdezem az öcsémet a biztonsági hekusra bökve.
- Ezeket sajnos nem tudom teljesíteni, mégha szeretném sem. Nem a magam örömére vagyok itt, hanem parancsra és nem okozhatok csalódást az Uramnak - sóhajtok fel, felemás kis félmosollyal, hiszen tény hogy az ő parancsára lettem médiasztár, de ebbe a városba nem kellett volna sok időt töltenem, bár ha már így alakult, én kihasználom a lehetőségeket.
- Egyébként meg ne vesd a szememre hogy próbálom elviselhetővé tenni az itt létem mindkettőnk számára - hiszen így is kerülni fogjuk egymást amennyire ez fizikailag lehetséges.
- Még mindig nem akarsz megcsókolni? - pillantok rá, de aztán elnevetem magam és megcsóválom a fejem.
- Nincs. Az természetes hogy a pomme de sang tabu mindkettőnknek, és ezen kívül sok más nincs amit meg tudnál adni nekem - gondolkozok el kicsit komolyabban. Hiszen nem tudja visszaadni azokat a hosszú éveket, és nem tudja visszaadni a régi fényem sem. Sötétség villan a szemeimben de ez nem az erőm felkavarodása, ez inkább elfojtott érzelem. Vihar a tó csendes tükre mögött.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Eric Rafael Krauss
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 21.
Age : 98
Tartózkodási hely : St. Louis - Black Velvet
Hozzászólások száma : 49
Tollvonásainak száma : 45
Re: Sweet Brotherhood
2018-07-30, 23:02



Nem örülök, hogy látlak...
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns."

Szőke haj… kék szem… a mai szépségiparban már bármi elérhető, még az is, hogy egy ázsiait európainak lássák. Sejtéseim szerint Kazuya nem csak a zenei image miatt öltött magára ilyen alakot, de részben azért is, hogy Alex ízlésének kedvezzen. Persze ez részemről mind csak spekuláció és soha nem szenteltem rá több gondolkodási időt néhány másodpercnél. Ahogy most is csupán hagyom átfutni a gondolatot a fejemen kicsit jobban szemügyre véve őt. Tény, sok tini vágyálma ez a „rocksztár” vagy mi. Hmm… lehet, hogy talán végre végig kéne hallgatnom legalább egy számot a zenéi közül, hogy tudjam egyáltalán milyen stílusban mozog. Bevallom az érdektelenségem hanyaggá tett ez ügyben, de ha már itt fog koncertezni, akkor illene legalább azt tudnom kell-e füldugót kerítenem vagy túlélem majd a macskajajt. Na jó, most csak az ellenszenv szól belőlem. De…
Különös. Valóban van bennem bőven ellenérzet valahányszor szóba kerül. Talán mert meglehetősen sokszor hangzott el anno Alex szájából, hogy Kazu így… Kazu úgy… bezzeg Kazuya…
Nem szeretem ha bárkihez is hasonlítanak, komplexet okoz és bár nem mennék olyan messzire, hogy ilyesmi kialakult volna bennem, tény, hogy nem kedvelem. Útban van, megosztja Alex figyelmét, mióta csak itt van…
Elnyomok egy nagy sóhajt mielőtt még elhagyhatná a szám és bár arcom kedvetlenséget mutat, ennél sötétebb gondolatokat szerencsére már megtanultam nem a felszínre engedni. Magam sem tudom miért vagyok ma ilyen harapós. Féltékenység? Nem tagadom, ismerem az érzést, nem túl kellemes és azt hiszem most is ezzel van a baj.
Hajaj… mi lesz még itt. Van egy olyan sejtésem, hogy a békés klubnapoknak vége. De az üzlet jó téma, tereljünk szépen arra, ott biztosabb talajon mozgom és gyakorlatiasabban gondolkodom.
- Most legszívesebben azt mondanám, hogy a slepped éppen elég lesz… de ez esetben az ügynökséged törölné a fellépést és Alex morcos lenne. Végső soron övé ez a klub. Úgyhogy egy… de maximum két testőrt engedélyezek és ők is hibátlanul fogják követni Bruce utasításait, vagy mehetnek a parkolóba egy hosszú cigiszünetre. Amennyiben a menedzsered ezt le tudja nyelni, kellemes lesz a közös munka.
De legalább is viszonylag békés. A koncert így is visszafogottabb lesz mint a többi, hiszen ide azért nem fér be az egész város, de saccolásom szerint jó pár hétre előre eladunk majd minden jegyet… az utolsó szálig. Lesznek italakciók és keríteni kell néhány lelkes vendégelőadót, hogy az event előtt és után szórakoztassák még a népet. A szokásos hajcihők…
- Megjegyzem ezzel magamra vállalom a felelősséget, hogyha bármi történne, ne adja Ördög szíven talál téged egy kósza golyó valami véletlenül besurrant vadásztól, akkor szégyenemben elásnám magam. A klub pedig bezárna… legalább olyan tíz-húsz évre, amíg mindenki elfelejti, hogy valaha léteztél és tiszta lappal újra nyithatnám.
Nem, a szégyen távol állna tőlem, azt hiszem, letudnám valami olyasmivel, hogy „hoppá, schuldigung”. Bár Alexnek kevés lenne… eh, átkozott ferdeszemű… üzlet… Eric, koncentrálj az üzletre.
Bruce közjátéka legalább elvonja a figyelmem, de még mielőtt Kazu rosszul vonná le a következtetéseket, egy kis magyarázatra szorul a helyzet, de lehalkítja némileg a hangját, nehogy valami kósza halandó vagy alakváltó még kiszivárogtassa, mint fenyegetést.
- Ő az a típus aki a legapróbb ellenséges rezdülésedre a másodperc tört része alatt loccsantja péppé a koponyádat, majd rám hagyná a magyarázkodást a média előtt mondván, csak tette a dolgát…. Ráadásul még csak fel sem róhatnám neki, hisz az a dolga, hogy megvédjen.
Egy kicsit elgondolkodik a helyes válaszon erre a kérdésre.
- Nem helyes megfogalmazás, ha azt mondom, hogy nekem dolgozik… nem fizetek neki egy fityinget sem. Több mint tíz éve ismerem, de a mai napig fogalmam sincs miért döntött úgy, hogy ide is velem jön. Az egyetlen olyan kapcsolatom, aminek semmi köze a vérvonalam örökségéhez.
Ergo, nem babonáztam meg, sőt, még egy baráti pohár sört sem ittunk meg sosem. Ennek ellenére rengeteg olyan dolgot tett már értem, amit talán még Alex sem tett volna meg. De már így is túlrészleteztem a kapcsolatot kettőnk közt úgy, hogy Zuzunak köze sincs hozzá. De így legalább tudja, hogy ezt a hűséget nem rengeti meg semmi. Legalább is eddig semmi olyasmi nem történt, ami megkoptatta volna. Az idegeimet annál inkább koptatja viszont bátyókám jelenléte.
- Az egyetlen, amivel kellemessé tehetnéd, az a távozásod.
Mint ahogy azt már az imént is említettem, de ahogy mondja is, ez egyelőre nem lehetséges. Sajnos ezzel én sem vitatkozhatok, tudom, hogy Kazu csupán vendég a városban és egy másik vámpír úr szolgálatában áll. Nyomon követem az eseményeket és hát az ilyesmivel én sem vitatkozhatok, de álmodozni azért szabad.
- Továbbra is inkább a vörös haj, zöld szem és D-s kosár az ideálom.
Vágom rá szinte rögtön a választ és biccentek a következő szavakra. De túl intenzíven vizslatom én ahhoz, hogy az a bizonyos tekintet elkerülje a pillantásom. Harag volt? Nocsak… buddha kis bátyuskám lelke mélyén vajon mi lakik?
Jaj egek, az Ördög már megint nem hagy nyugodni, hogy én ezért mit kapok majd megint Alextől!
- Nos rendben… remélem akkor élvezni fogod az ittléted, valahogy csak ki fogom bírni ezt a rövidke időszakot míg itt vagy. Hisz te aztán visszatérsz majd a gazdádhoz. Alex bizonyára hiányolni fog majd, de ne aggódj, gondoskodom róla, hogy ne legyen majd túl maga alatt.
A hangom persze csak enyhén negédes, az arcom maga az ártatlanság, mint aki komolyan gondol minden szót. Épp csak egy röppke kárörvendő kis mosoly kúszik ajkaim szegletére egyetlen pillanatra. Bruce megköszörüli a torkát a mikrofonba… ő már tudja milyen vihar készül, de sajnos túl késő. A kisördög kibújt és bulizni akar.


credit

_________________
"Sometimes Beauty can be a more devastating weapon than guns.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 75
Re: Sweet Brotherhood
2018-08-07, 12:20



Eric & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Nem sürgetem Ericet, hagyom, hadd gondolkozzon csak amennyit akar, és nem kell a fejébe látnom hogy tudjam hogy érzi magát éppen. Talán féltékeny egy kicsit a megjelenésemre. Na, nem a szőkeségemre, mert az enyémmel ellentétben az övő természetes szépség, sokkal inkább hogy már nem sajátíthatja ki Alexet kedvére, hanem engem is el kell viselnie, bár nem mintha olyan sok vizet zavarnék. Nem is értem igazán miért alakult ki ilyen ellenszenv egymás iránt, de én sem rajongok érte ez tudott.
A belle vérvonalhoz nem illik a féltékenykedés, és ilyen szempontból Eric eléggé gyerek még, bár nem tudom őt keserítette-e meg bármi is. Vámpírként mit kellett elszenvednie, és kényszerítették-e bármire is, de szerintem nem.
- Valószínűleg nem örülne ha nem jönne össze ez a fellépés, szóval egyezkedjünk inkább. Jó, részemről két ember jön, a testőröm Zen és a sminkes mindenesem Ayame. A többiekhez nem ragaszkodom, de a menedzsmentemmel meccseld le, én beleegyezem a feltéteidbe - hajtok jelképesen fejet hiszen engedni tudni kell, és nekem vele ellentétben nem fáj. Annyi mindent engedtem már, és viseltem el, nem fogom felbosszantani magam Eric gyerekes vágyain.
- Hát ez igazán nagylelkű tőled, de gondolom mindent meg fogsz tenni hogy ne érjen semmi baj és kósza golyó hiszen az nem tenne igazán jót az üzletnek. Miattad nem aggódnom, meg tudnád emészteni a halálom de tudom hogy utálnál másoknak magyarázkodni - teszem hozzá bájos mosollyal. Nem áll szándékomban meghalni a közeljövőben. túl sok fellépésem, és munkám van hogy erre időm legyen és élvezem az éjszakát, és Ayame felelőtlen de cuki társaságát.
- Mindig jó hallani hogy ilyen kötelességtudó emberek vigyáznak rád Eric - biccentek haloványan az említett iránt, még ha nem is figyel, és hallgatom mit mesél róla. Ahh szóval nem egészen beosztott viszonyban vannak, talán...több ez? Vagy éppenhogy kevesebb?
- Nahát, ez érdekes...- jegyzem meg és végigmérem a testőrt. Semmi nincs a tekintetemben amitől veszélyessé válhatnék, egyszerűen csak kíváncsi vagyok és ki fogom deríteni.
- Nos nekem is kellemesebb lenne otthon, de ezt sajnos nem én döntöm el, még nem.. - mosolyodom el, hiszen kitartóan dolgozom azon, hogy egyszer én magam is mestervámpír legyek. Tudom hogy ez nem holnap lesz, de a cél előttem lebeg és minden lehetőséget megragadok.
- Milyen érdekes hogy a zsánered ellenére Alex egyiknek sem felel meg - kuncogok fel, de nem hibáztatom amiért beleszeretett. Eléggé lehengerlő tud lenni, de csak lebiggyesztem a szám szélét, mintha bántana hogy nem csókol meg. Persze, ez egyáltalán nincs így, és Alex előtt hajlandóak vagyunk megölelni egymást, vagy akár más formában is kontaktusba kerülni de amúgy... Jó ez a dohányzó asztal közöttünk.
- Micsoda önfeláldozás - nevetek fel a szavaira de nem bosszantom fel magam.
- Igazán lelkem mélyéig hatol a gondolat hogy gondját viselnéd Alexnek, ahogy eddig is tetted. Bár ki tudja meddig maradok itt, talán nem megyek el innen - mosolyodom el. Ha eléggé megvethetném itt a lábam... Akkor talán Mizuhiro hajlandó lenne elcserélni engem, vagy talán csak meghosszabbítaná az itt tartózkodásom. Mindenesetre nem sietek haza. Nem annyira, mint Eric szeretné.
- No de ez még távoli esemény. Addig viszont itt leszek szóval... Kerüljük el egymást ahol csak lehet? Még mindig óckodsz tőlem? - mosolyodom el, lassú csábító mosollyal, és kicsit változtatok a testtartásomon. Vajon el tudnám csábítani? Csak úgy az erőm használata nélkül is?


♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Sweet Brotherhood


Vissza az elejére Go down
 
Sweet Brotherhood
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Black Velvet-
Ugrás: