HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:35
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Today at 08:31
Alexander
tollából született
Today at 08:04
Alexander
tollából született
Today at 07:46
Alexander
tollából született
Today at 07:29
Alexander
tollából született
Today at 07:14
Storm Lawre
tollából született
Today at 00:19
Axelle
tollából született
Yesterday at 23:07
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:35
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született
Yesterday at 22:09
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 A természet lágy ölén

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-11, 21:33


Xavier & Axelle


-Ismét bölcsen szólsz. - Mosolygok rá, ebben mélységesen egyetértek vele. Igaz, lehet hálásnak kellene lennem, hogy bizonyos éjszakák kiestek, de jobb szeretném tudni mi történt... persze ez sosem fog kiderülni, maximum ha belelátnék Belle fejébe - amit nem akarok.
Csak mosolygok azon, hogy a kedves testvére nem hagyná ki a megkeresésem ilyen-olyan okokból, kacérságot sejtek Xavier szavai mögött, de persze lehet arra célzott ha kell valami, nem lesz szemérmes szólni, egyik ellen sincs kifogásom.
A lakosztály viszont elég pőre, engem nem zavar, de a fiatal szemlélőmnek lehet inkább tűnik így szállodai szobának mint lakrésznek, de sebaj. Mivel eltekint ebbéli hiányosságaimtól meg is kérdem van-e ötlete.
-Ohm... arra gondoltam inkább... amolyan modern is lehetne. Az én ízlésem túl régimódi azt hiszem, ellenben érdekel a Te korod sajátosságai. Bár hogy őszinte legyek, nem tudom mi manapság a divatos e téren. - Más téren sem, de az mellékes, szerintem már feltűnt neki a lemaradásom a dolgokat illetően, így ha nem is mondom ki nyíltan, de úgy kezelem tud erről. Én is kilépek a cipőimből, egyebet még nem veszek le, félek elfelejtene enni. Persze a távkommunikációs eszközt látva némileg elhúzom a szám, nem mondom hogy nem hasznos, de számomra idegen. Még mindig nem tudom hogy működik, kész csoda, hogy Alexandert el bírtam érni vele. De nem szólok semmit csak elkényelmesedem mellette. Milyen bújós cicám lett, hamar újra megmosolyogtat, hogy ilyen közel fészkeli magát, egyik karommal átkarolom, másikkal combjait simítom.
-Mm, most magadra gondolsz vagy egyebekre? - Vigyorodom el, érezhetően Ő tetszik, örülök, hogy felfedeztem, de csak ingatom a fejem. - Nehéz eldönteni. Vegyesek az érzéseim. Sok dologhoz még alkalmazkodnom kell, olyanhoz is ami idegen számomra, nota bene ez elkerülhetetlen, de időm az akad még rá, így próbálom kihasználni. Na és Neked? Megszoktad az itteni személyeket, szokásokat? - Gondolok a leopárdokra, vámpírokra, nem csupán a tanulmányai és város adta szokásokra. Kezem közben cirógatja az oldalát és a combjait, azt kell mondanom fejlődött öcsém ízlése, Xavier nekem is kedvemre van.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-11, 22:36




Axelle & Xavi ©
Elmosolyodom szavaira, igazán felderítő élmény, hogy tetszik neki, amit mondok. Lehet, hogy néha azt kívánjuk bár ne emlékeznénk erre vagy arra, de minden emlék az életünk része. Tapasztalatok és tanulságok tömkelege, aztán vagy tanul belőle az ember, vagy nem.
Xyl pedig biztos nem hagyná ki vele a találkozást, hogy aztán mi meg hogy lesz, az már az ő választása. Végül is nem csak beszélgetni lehet, vagy éppen össze lehet kötni a kellemest a hasznossal.
Nem zavar az, hogy a lakosztálya csak azokat az alapvető dolgokat tartalmazza, mint amilyenben mi is megkaptuk anno a sajátunkat.
– Azt sem nehéz megoldani, csak a megfelelő tárgyakat kell kiválasztani hozzá. A festmények és képek még így sem elvetendőek, választás kérdése annál is. Mi azt hiszem rendeltük a dolgainkat, de vannak üzletek, ahol az eladók is segíthetnek a kiválasztásban – mondom elmosolyodva. A neten sok mindent el lehet intézni, de szerintem még ez a szó is új lenne a számára.
Észreveszem a mobilom látványára tett reakcióját.
– Nehéz kezelni? – kérdezem tőle, miközben elhelyezkedem. Jóval le lehet maradva Alextől, de nem nehéz megtanulni az új dolgokat. Nem tudom elmondta-e bárki is neki, hogyan kell használni vagy csak a kezébe nyomták, mert gondolom neki is van. Alex biztos adott neki, az már más kérdés, hogy használati utasítást is kapott-e mellé.
Közelebb fészkelem magam hozzá, amikor elhelyezkedik mellettem. Így nekem is kényelmes legalább. Meg... Miért is ne?
– Is-is? – mondom széles mosollyal, majd hallgatom, hogy mit válaszol. Persze érthető, hogy sok minden új a számára, ha nem tudott úgy haladni a korral, mint Alex. – Értem, és ha kellene valamiben segítség, szívesen segítek... Azt hiszem mondhatom azt, hogy igen. Legalábbis a legtöbb itt lévő személlyel nincs gondom. Megesik, hogy csatlakozom hozzájuk egy-egy beszélgetésre, amikor benézek a fogadószobába. – Legalábbis azt hiszem így hívják azt a helyiséget, ami elég ritkán van üresen. – A szokásokat pedig igyekeztem minél előbb elsajátítani. Meglehet, hogy egy-egy – mondjuk úgy – csínytevésünkkel borsot törünk Alex orra alá, de komolyak is tudunk lenni.
Nehéz nem dorombolni, miközben a keze az oldalamon és a combomon jár. Viszont enni sem felejtek el közben, de teli szájjal sem fogok beszélni. Szóval élvezem a cirógatást is, plusz szépen el is fogyasztom az első csomag cafatkákat is.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-11, 23:25



Xavier & Axelle


Lakosztályom birtokba véve elkényelmesedünk, noha ez elég alapfelszerelés amit lát, de szerencsére nincsen ellenvetése.
-Hát akkor majd meglátogatok egy galériát és veszek pár képet és szobrot. Ez a fajta befektetés sosem rossz. Esetleg ha ráérsz és érdekel az ilyesmi szívesen veszem a társaságod. - Egyeseknek ez unalmas így nem erőltetem rá, de egy fiatal szemével egész más nézelődni, mint mondjuk az enyémmel.
A telefonra adott reakcióm úgy fest túl árulkodó, jobban meg kell reguláznom magam, de csak apró sóhajt hallatok.
-Fogalmam sincs mit kell vele csinálni. Alexander azt mondta bárhonnan elérhetem ezzel, de ez nonszensz. - Már szerintem, mert mégis Japánból hogy érném el, de már csak a szomszéd város is elég...
A kérdése aztán már szórakozottabbá tesz engem is, főleg a széles mosolyával.
-Hogy Téged felfedeztelek az az egyik legjobb dolog Xavier. - Kis túlzással valóban. Igazából nem lenne szabad a bál előtt érintkeznem senkivel, de... némi kikapcsolódás és beszélgetés kijár, úgy hiszem. Főleg mert Stormot nem nyaggathatom minden éjjel, dolga van. Nekem is, de ahhoz előbb a bemutatásom kellene, legalább is jó lenne. Persze lehet nem várom meg és elmegyek a Rexhez hamarabb, még meglátom Alexander hogy halad. Tudni akarom Storm kit szolgál, milyen oroszlánt.
-Lekötelezel. - Eddig is magától magyarázott, kellemes tónusban, azt hiszem a büszkeségem is képes elviselni ezt az ifjút a cél és a tanulás érdekében, noha alapból nem szeretek senkivel szemben hátránnyal indulni. De ez már csak az én gőgöm. -Jól teszed. Sosem tudhatod kinek a jóindulata, kapcsolata vagy tanácsa lesz hasznos. - Nem szégyen az érdekbeszélgetés, ha feljebb akar jutni a ranglétrán szükségszerű is.
-A vámpír szokások tekintetében talán nem történt sok változás míg elvoltam, elég maradi népség vagyunk, abban tudok segíteni ha gondolod. - Somolygok, főleg mert dorombolva költi el kései vacsoráját.
-Csínytevések? Nocsak... Öcsém kinőtte hirtelen haragját? Úgy tippelem nem, így csak óvatosan kismacskám. - szórakoztat a gondolat is fiatalokkal gyűlt meg a baja, én régen egyáltalán nem tudtam volna foglalkozni velük, Alexander volt a világmindenségem, és noha most is az, de könyörtelenül meg kellett tanulnom jobban figyelni a világra, másokra. Türelmem is lett, hosszú és fájdalmas szülés volt, de kialakult ez is bennem, így ez talán még Alexander hasznára lesz.
//Cafatkák xDDD
Hagyom enni, közben cirógatom, próbálok könnyed csevejbe elegyedni én is.
-Ha már Alexander bosszantásánál tartunk... nekem nem igen lett volna szabad nyilvánosan mutatkoznom még, be akar mutatni mindenkinek egyszerre, formalitások, tudod. De ezt megszervezni időigényes én pedig, nos... unatkoztam. - Utalok arra kiosontam és meg lesz ennek a böjtje, de Xavier remélhetőleg diszkréten kezeli a csínyem majd. Majd megjutalmazom érte, el is fésülöm megint a haját, kevés férfin láttam most hosszú hajat, pedig szeretem. Nyakán is simítok, de csak ismerkedem, egyen csak. Most tegye mert kelleni fog az energia...
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-12, 00:29




Axelle & Xavi ©
– Persze, szívesen. Esténként pedig a legtöbbször ráérek, bár nem értek olyan jól a művészetekhez, de ettől függetlenül még szeretem. – Én inkább nézem, mint alkotom. Nincs igazán tehetségem a rajzoláshoz vagy festéshez. Nem vagyok nagy műértő, szóval nem tudnék ódákat zengeni, de ez különösebben nem gátol semmiben.
Valahogy sejtettem, hogy ez lehet a háttérben. Így szépen be lett dobva a mély vízbe. Semmi gyorstalpaló, hogy ez így meg így kell használni?
– Pedig lehetséges. Ezekkel az eszközökkel akár a világ másik feléről is fel lehet hívni bárkit, ha tudjuk a telefonszámát. Szóval semmi gyorstalpalót nem kaptál, hogyan használd? Csak kaptál egyet és kész? – kérdezem felvont szemöldökkel. Így nem csoda, hogy nem tetszik neki túlzottan a mobil. Kinek tetszene, ha nincs benne túl sok siker élménye?
– Nos, akkor örülök, hogy találkoztunk – mondom mosollyal ajkaimon. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy itt még készül valami. Ha nem terjedt el Alex ikrének a híre, ami nagy dolog, akkor valami tervezgetés van itt. De idővel úgy is minden kiderül, és lehet, hogy a végén igazam lesz.
Szívesen segítek, ha igényli, persze, ha egyedül szeretne rájönni egyes dolgokra, az úgy is az ő döntése. Ha valamiben nem kéri a segítségem, akkor én azt elfogadom. – Köszönöm a megerősítést – felelem elmosolyodva, majd belefogok az utolsó szál kolbász elfogyasztásába. – Az lehetséges, és köszönöm – mondom arra vonatkozóan, hogy segít a vámpír szokásokban. Bár azért Alex is beszélt róluk régebben.
– Apróságok, mint például órák ellógása... Biztos tud róluk, de nem lettünk leszidva, és valószínűleg azért, mert a jegyeinken nem látszik meg. A hirtelen haragját nem hiszem, hogy kinőtte volna. Igen, igyekszem nem túlzásba vinni. – Ha úgy van úgy is megkapnánk a magunkét, de azért próbálunk... legalábbis én próbálok kevesebb bosszúságot okozni. Amint befejezem az utolsó szálat is a zacskóba dobom a szemetemet, majd kiveszem a másikat és felbontom. A sonka jó lesz reggelire, ez a pár rudacska meg megteszi így estére.
– Ó, értem. Sejtettem, hogy van itt valami még a háttérben. Végül is ki szeretné örökké a négy falat bámulni. De... – mondom és a szám elé emelem a mutatóujjam. – Lakat a számon. – Nem mondom én el senkinek. Lehet ez a mi kettőnk kis titka. Kellemes borzongás fut végig rajtam, amikor végigsimít a nyakamon. – Remélem a sonkát nem kell megennem... – jegyzem meg, mert nem biztos, hogy kitartó türelemmel tudnám azt megenni. Nem mellesleg hosszadalmas is lenne.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-12, 20:21


Xavier & Axelle


-Nekem elég ha szereted, majd választunk valami... nos... extravagánsat. - Miért ne? Megpályázom a legmodernebb stílusú lakosztályt, ha már én vagyok a legjobban lemaradva... Ha egyszer eljutok oda, akkor hívni is fogom Xaviert.
A telefon miatt húzom a szám, de csak meresztem mélykék szemeim rá, hogy akkor mégsem hülyeség Japánba telefonálni...
-Érdekes... - Méregetem a kis ketyerét, majd összepréselem dús ajkaim egyetlen vonallá. - Nos, Alexander azt mondta egyetlen szám van benne, az övé és hívjam ha bármi gondom van vagy megérkeztem. Mutatta is, hogy nyomjam hosszasan a gombot és akkor felhívom Őt. Nos... nem vagyok reménytelen eset, fel tudtam hívni. - Húzom ki magam, hogy lehet fogalmam sincs arról hogy csináltam, de megcsináltam... ettől függetlenül nem nőtt a szívemhez a dolog. Nem értem mit nyomogatják folyton az emberek. Lehet Ők sem bírnak kiigazodni rajta, ahm, megeshet.
Hogy öcsém pontosan mit és hogyan tervezett el még nem tudom, nem beszéltünk át minden részletet, de amúgy sem traktálnám vele Xaviert. Hamarabb tartanék neki vámpír etikett órát, de azt is csak akkor ha kéri, felajánlani minden esetre felajánlottam. Arról is kérdezem hogy halad a beilleszkedéssel, no meg mivel tör borsot öcsém orra alá, hm, tanulmányok.
-Beszélgettünk a tudás hasznosságáról akkor hát miért nem jelensz meg minden órán? A jegy csupán viszonylagos tükör, nem azért tanulunk. - Ez nem épp dorgálás, inkább csak nem értem miért teszi. Beárulni nem fogom, nincs okom, felnőtt férfi, csinálja ahogy kedve szottyan. (Meg ahogy még Alexander elnézi Neki, persze.)
-Én leadtam ezt a rossz szokást helyette is. - Mert már sokkal jobban kordában tartom érzelmeim, talán most már túlságosan is. Mégsem gondolnám két véglet lettünk Alexanderrel, de aztán ki tudja. Közben egész gyorsan halad az étellel is, úgy fest valóban éhes volt. Én komótosan cirógatom továbbra is, élvezetem lelem minden egyes érintésben.
-Nos.. senki. - Mondom némileg hidegebben, mint akarom, de a négy fal bámulásának koronázatlan királya lettem. Ha ki tudna rázni a hideg most bizonyosan borzonganék a gondolatra. Arra viszont már mosolygok, hogy megtartja a titkom. Rendes fiú. Aztán csak elvigyorodom megint.
-Amennyi jól esik, nem fogok apprehendálni érte... - Nevetek, Neki vettem, de nem azért hogy muszáj megennie, inkább csak éhesebbnek gondoltam, mint volt, úgy fest. Hozzá kell tenni, ha meg akarta volna enni, megvártam volna, hajnalig még van idő. Persze ebben az esetben másra marad majd több...
-És hogyan találkoztál Alexanderrel? Érezted a hívását? Vagy a falkád által? - Sokfajta találkozásról hallani, de talán ez a kettő a legáltalánosabb. Érezhetően sok minden érdekel vele kapcsolatban, csak éppen még tapogatózom, hogyan is foglaljam kérdésbe őket. Kezem a tarkójára téved, ott is simogatom, óvatosan fésülgetem szép hosszú szőke tincseit.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-12, 21:27




Axelle & Xavi ©
– Rendben – válaszolom felkuncogva. Senki se várja el tőlem, hogy szakszerűen hozzászóljak mindenhez. Szóval örülök, hogy Axelle sem igényel tőlem nagyobb tudást, mint amim van. Dönteni meg segítek, ha kell, azzal nincs gond.
– Az biztos, hogy vannak érdekes találmányok – mondom mosolyogva, majd pillantásom egy röpke pillanatig ajkaira siklik, mielőtt újra a szemébe néznék. – Gratulálok. Nem olyan nehéz megtanulni a kezelését, és nem is muszáj annyit lógni rajta, mint egyes emberek teszik Hallottad már azt a szót, hogy internet? Azt is sokan használják, bár nem egy megfogható dolog. – Meglehet, hogy sose fogja kedvelni a mobilt, de hát ki tudja. Talán egyszer megbékél a technikával.
Az már biztos, hogy Alex tervezett valamit, és úgy is ki fog derülni, hogy mi és hogyan fog lezajlani. Az biztos, hogy sokakat meg fog lepni, amint kiderül, hogy van egy ikre. Én is elég döbbent fejet vághattam.
– Igen, de unalmas. Mármint semmi kihívás nincs benne. Némely tanár hangja olyan, mintha egy robot olvasná fel a tankönyvet. Ennyi erővel megtanulom magamtól a tankönyvből és nem alszom el rajta. Nem megerőltető jó jegyeket szerezni – mondom megvonva a vállam. Lehet nem nyafogok annyit a suli miatt, de azért egyet értek Xyllel, és nem véletlenül hagyom magam rábeszélni a lógásra. Mondhatom azt, hogy mi vagyunk a legjobbak az osztályban, és minimális ráfordított idővel többet érünk el, mint bármely más osztálytársunk. De ez az utolsó évünk, már semmi értelme más suli után nézni. Ami egy újabb változás lenne, amiket Xyl nem nagyon kedvel.
– Szerintem még van Alexnek olyan része, amit még mi sem ismerünk. Lehet, hogy van még olyan, amiben különböztök – mondom, majd a második csomag snackből a második kolbász szálhoz fogok hozzá. Azért már sokkal jobb a gyomromnak, hogy ezeket eszegetem.
A hangja megváltozik, én pedig figyelem egy pillanatig. Úgy érzem kellemetlen pontra tapintottam, de nem teszek megjegyzést és nem is kérdezek rá. Ha valami rossz, akkor nem akarom felzavarni. Van, hogy jobb nem bolygatni az álló vizet.
– Úgy gondoltam jó lesz majd reggelire. Melegszendvicshez tökéletes lesz – mondom el, hogy mit is terveztem a sonkával. Szerintem még maradni is fog belőle, de a hűtőben eláll és a maradék jó lesz későbbre.
– Olyan... kusza volt még akkor minden. Nem az erejével hívott, szóban lettünk értesítve és el is vittek hozzá kocsival. Nem kicsit voltunk beijedve a találkozástól, nem tudtuk mire számíthatunk. Xyl folyton csak vissza akart fordulni, én meg persze erősködtem, hogy ez így lesz jó, hogy a szüleink úgy sem akartak már. Én kész voltam beletörődni és elfogadni az egészet, Xylt viszont Alexnek kellett lenyugtatnia, mert eléggé kibukott. Bár a feszültsége egy részét én gerjesztettem. Haragudott rám, hogy mindig csak belerángattam őt mindenbe és sose hallgattam rá, és akkor sem akartam. Persze akkor sem tudtuk elképzelni, hogy egymás nélkül legyünk – mondom, és néha tartok egy rágási szünetet, majd a végén befejezem az utolsó szál kolbászkát is. Dorombolásom pedig kicsit hangosabbá válik, így hogy már nem eszek tovább.  – Megmosom a kezem – mondom, aztán kimászok az öléből, hogy becélozzam a fürdőt, ahonnan hamar vissza is térek és visszafoglalom a helyem.

Music

[/color]
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-12, 22:55


Xavier & Axelle


Úgy gondolom élvezetes vásárlás lenne, ha mást nem majd jól egyetértünk abban, hogy nem értjük a kortárs darabokat. Legalább is nálam esélyes, ahogy a telefont sem értem. Még.
-Nem. - Ez némileg zavartságot okoz nekem, mert nem tudom semmihez sem kötni ezt az új szót. -Ez is távkommunikációs eszköz? - Kérdezem óvatosan, mert ostobaságot nem akarok mondani, de a telefonból erre saccolok. Lehet többet kellene magam mellett tartanom Xaviert és eltanulni Tőle a dolgokat. Jutalomra meg alapból vannak ötleteim, talán nem is bánná a dolgot.
-Robot? Elég futurisztikusan hangzik... nos ebben az esetben szerintem élj az olvasás nyújtotta örömmel és valóban ne pazarold az időd. Én magam legalább is élvezem az olvasást, kevesen tudnak informatívan és lebilincselően előadni, ez a szaktudomány már az én időmben is elhalóban volt. Mármint úgy... kétszáz éve, nem... előző életemre értem. - Nem akarom megkavarni, amikor én felemelkedtem akkor még jó szónokok voltak, ez külön tudomány volt, de anno Párizsban... csalódás volt egy-némely csevej.
-Bizonyosan akad különbségünk, ikrek vagyunk, de ez nem kötelez semmire. - Mosolygok, nem vagyok Alexander klónja, noha tudok az lenni, ha igény van rá. Különbséget csak az tesz, akiknek fejlettek az érzékei. Xaviernek például kiváló, hamar megérzi pillanatnyi hangulatváltozásom és okosan szemet is huny felette, így hamar újra jó kedvre tud deríteni.
-Ahogy akarod. Nem fogom megenni előled. - Vigyorodom el, még a szemfogaim is kilógnak, ettől a veszélytől nem kell tartania. Míg játszadozom a hajával kérdezgetem még, türelmesen végighallgatom a mondandóját. Sok érdekes pontja van de megállom hogy rögtön rákérdezzek.
-A szüleitek miért nem akartak már? Hát fenségesebbek lettetek mint voltatok. - Ostoba halandók, mit kell csodálkozni, hogy nem tartom többre őket mint táplálék? Persze ostoba döntésük számomra hasznos volt, mert Xavier így itt lehet.
-Megnyugodott azóta a húgod? - A harag nem egy könnyen elszunnyadó valami, én már csak tudom...
Aztán hagyom had menjen megmosni a kezeit, mivel kinyitottam az ajtókat könnyen el tud igazodni mi merre. Nem kell egy perc és már itt is van újra, visszakényelmesedik, de már nehezen állom meg, ajkaim újra kecses nyakán pihennek egy-két apró csók formájában, fülébe súgva kérdezek.
-Jól laktál? - Fontos kérdés, mert az én szexuális éhségem csak nőtt, vágyom ajkaira a sajátomon, hogy feltérképezzék szája bársonyosságát, teltségét. Így ha pozitív választ kapok akkor finoman magam felé fordítom hogy megtehessem, de még beszélgethetünk ha van kedve, már ha épp nem a szájával fogok foglalatoskodni. Másik kezem persze a combján pihen, azt cirógatja, bár ha megtörténik a csók akkor már markolászom is izmos lábát.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-13, 02:29




Axelle & Xavi ©
– Igen, végül is azt is lehetővé teszi. Elég sok minden létezik már, aminek segítségével kommunikálni lehet. Lényegében az internet az egész világot behálózó számítógép-hálózat. Olyan, mint egyfajta kibertér... vagy egy hatalmas könyvtár, ami tele van információkkal. Viszont ezek közül nem mindegyik hiteles, ezért is van az, hogy nem kell mindent elhinni, amit az interneten találunk... És ennél jobban nem tudom elmagyarázni. Valamelyest érthető így is? – kérdezem felvont szemöldökkel. Aztán kimaradt még egy-két dolog, de szerintem azzal csak megbonyolítottam volna az egészet. Nekünk már elég mindennapos a használata.
– Inkább monotonnak és unalmasnak – mondom elmosolyodva. – Olvasni meg szeretek, szóval nem aggódom, a kellő tudást meg tudom szerezni. Értem, na igen, nem mindenki tud jól előadni, az igaz. A régi tanáraim tudtak magyarázni, általában saját tapasztalatokat és történeteket is hozzáfűztek. Szerettem azokat az órákat, de ez van.
Most ilyen tanáraink vannak, ezzel kell beérnünk. Megoldjuk mi így is, nem kell ezen aggódni, Alex meg majd szól, ha unná a viselkedésünk.
– Persze, biztos. Minden ikernél akadnak különbségek. – Még nálunk is, és itt most nem arra gondolok, hogy különbözik a nemünk. Mi például nem tudnánk eljátszani egymást, elég nehéz lenne. Azt viszont észreveszem, hogy egy pillanatra megváltozik Axelle hangulata, de nem teszem szóvá és kezdek el kérdezősködni.
– Valahogy gondoltam – mondom felnevetve, és míg ő a hajammal játszadozik és kérdezget, addig én lassan elfogyasztom a kolbászokat és megadom a válaszokat is.
– Ők nem így gondolták – húzom el a szám. – Anyánk félt tőlünk, apánk pedig szintén, rám sem bírt nézni. A munkájuk mindig fontosabb volt, többet voltak oda, mint velünk.
Alexnek nem volt nehéz dolga, nekünk meg csak bele kellett tanulnunk az új életbe, néhány új szabállyal kiegészülve. Én pedig azóta nem is beszéltem még csak mobilon sem velük.
– Igen. Kettőnk közül én vagyok a haragtartóbb – mondom elmosolyodva. Ha össze is vesztünk valami miatt és megharagudtam rá, akkor mindig volt valami ötlete, hogyan békítsen meg. Miután végzek a kolbászok eltüntetésével elugrok a fürdőbe kezet mosni, hogy még se tapicskoljak össze mindent a zsíros ujjaimmal. Viszont nem tart sokáig, így hamar vissza is térek Axelle mellé. Ah, a nyakam egy érzékeny területem, ezért amikor apró csókokat lehel rá felsóhajtok és döntem meg egy kicsit a fejem, felkínálva a területet.
– Ühüm – hümmögöm lehunyt szemmel, miközben hangja kellemesen végigborzongatja a testem. Hagyom, hogy maga felé fordítson, és amikor ajkaink találkoznak egyik kezemet felcsúsztatom a mellkasán a válláig. A csókot meg nem szakítva váltok testhelyzetet és lovagló pózban ülök bele az ölébe. Ebben pedig az sem zavar, hogy keze a combomon van. Így kényelmesebb.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-13, 22:06


Xavier & Axelle


Próbálok figyelni arra amit mond, de nehéz elképzelnem, a könyvtáros hasonlat azonban közel áll hozzám.
-Nos, voltam már igazán nagy könyvtárakban, mérhetetlen tudással körülvéve, így el bírom képzelni. Azok között a könyvek között is volt olyan ami hiteltelen, de ez óhatatlan ekkora mennyiségnél. De nagyon jól hangzik, segíti a tanulást. De ha nem tudom fizikailag megfogni, akkor... hogyan tanulok belőle? - Ezt a részét nem értem, de emiatt elképzelni sem tudom.
-Nem tudsz másik oktatót keresni? - Ehhez sem értek, de sok tudósa van egy-egy szakterületnek, lehet találna olyat, aki inkább kedvére van.
Az ikrekre bólogatok, bizonyára Ő is különbözik a húgától és nem csak küllemre. A szüleit viszont nem értem, rosszallásom ha visszafogottan is, de kiül az arcomra.
-Ismerkedtek volna meg az erőtökkel nem féltek volna. Az ember az ismeretlentől fél, nem mástól, Ők is a meg nem értett lényetektől féltek, ostobán. - A munkára nem mondok semmit, fontos elérni a céljaink, de persze nem árt nem elhanyagolni a kapcsolataink sem. Régen csak Alexander érdekelt és senki más, azt relatív könnyű volt megoldanom, de most már látom több fele megosztanom magam gyakorlatot igényel, de nem bánom hogy tanultam valami újat.
-Valóban? - Lepődöm meg, nem hittem volna, de végül is, valószínű ez nálunk is fennáll Alexanderrel. - És Te haragos vagy még Xavier? - Ezek szerint eleve rosszul tettem fel a kérdést, de érdekel a könnyed, mosolygós küllem mögött vajon rejtett sérelmek tömkelege lapul-e.
Mivel befejezte az evést, elugrik kezet mosni, majd ahogy visszaül nem állom meg, hogy ne csókolgassam a nyakát. Érzem rajta hogy jól esik Neki, ahogyan a csók is, nagyon jó élmény elveszni ajkaink puha ismerkedésében. Xavier nagyon a kedvemre való, talán túlzottan is. Enyhe paranoia fut rajtam végig, ahogy az ölemben landol, hiszen annyira nekem való férfiú... már-már csapdát sejtek, öcsém tréfáját vagy épp ajándékát, de elnyomom mindezt, hiszen Alexander nem tudhatja hogy változtam, más pedig nem tudta jövök. Így inkább csak átölelem Őt és mélyebben belehúzom az ölembe, ahogy kitolom a csípőm, majd megcsókolom állát, nyakát a másik oldalt is, majd elhúzva a pólót a kulcscsontját is, vállát. Másik kezem a ruha alá siklik hűvösen, de vágytól fűtötten. Ha engedi lassan lehúzom róla a felsőjét, hogy megcsodálhassam előbb szemeimmel majd kezeimmel izmos testét. No jól van, talán mégis eleget eszik, ez mosolyt csal az arcomra. Ha még magán tartaná a ruhát igazodom, akkor csak garázdálkodom alatta ujjaimmal, alaposabban feltérképezve hátizmait.
Így vagy úgy újra ajkaira találok és több apró csókot hintek ajkaira, elfésülve haját arcából.
-Az öcsémnek határozottan fejlődött az ízlése... - Mosolygok, hogy így közelebbről is megszemlélhetem arcát és szemeit.
-Nem zavar a hasonlóság? Hogy nem Ő vagyok? - Elvégre Alexanderhez tartozik, de bizonyosan más a kisugárzásom, az illatom, noha az arcom, a testem minden szeglete ugyanolyan.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-13, 23:22




Axelle & Xavi ©
Próbálom úgy elmondani, hogy megértse mit akarok kihozni belőle, és talán a könyvtáros hasonlatom az, ami közelebb áll az egészhez.
– Van egy úgynevezett böngésző, ami segít kutatni. Van egy kereső része, ahova elég beírni pár szót, amit például meg szeretnénk keresni és azok alapján kidobja azokat az oldalakat, amik szerinte számomra hasznosak lehetnek. Hmm, ez olyan, mintha keresnél egy könyvet egy témában, aztán eléd rakják azokat, amik hozzá kapcsolódnak, te pedig kiválaszthatod melyiket olvasod és tartod hasznosnak. Az interneten zenét, videókat, cikkeket és még sok egyebet meg lehet találni. – Próbálom elmagyarázni, hogy megértse mit akarok mondani, de nem is olyan egyszerű annak fényében, hogy ne zavarjam még inkább össze.
– Alex valószínűleg meg tudná oldani nekünk, de már nincs olyan sok hátra. Ez az utolsó évünk és végzünk. Nekem nem jelentene nagy gondot egy másik suliba menni, de Xyl nem nagyon van oda a változásokért. – Túléljük, már nincs miért váltani. Lehet, hogy a legtöbb tanár unalmas órát tart, de attól még ugyanúgy haladunk az anyagokkal.
– Úgy tűnik nem akartak semmit sem megismerni. Nem, mintha velünk tudtak volna maradni és segíteni. Sosem voltak igazán velünk... Miért lett volna ez most másképp? – mondom megvonva a vállam. De már nem érdekel. Alex mellett jó dolgunk van. Megadja, amire szükségünk van, ahogy a figyelmet, ha arra van szükségünk. Többet kaptunk eddig tőle, mint a szüleinktől valaha. Legalábbis ez az én meglátásom.
Kérdésére bólintok egyet.
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs bennem harag, de nem az irányába. Szeretem Xylt, és nem tudnék sokáig haragudni rá. A szüleinkre haragszom, hogy a munkájuk mindennél fontosabb volt. A figyelmük helyett ajándékokkal halmoztak el minket... De mihez kezdjünk ajándékokkal, amikor nem arra lenne szükségünk? Ezek nem váltják ki azt, amire szükségünk lett volna. – Tényleg ennyire nagy kérés lett volna, hogy eltöltsünk egy közös hétvégét vagy kiruccanjunk valahova közösen? Vagy csak pár óra, amit csak ránk szentelnek és nem csörög az az átkozott telefon, vagy nincsenek késésben egy megbeszélésről. Most már mindegy, ez is olyan része az életemnek, amit nem lehet megmásítani.
Kezet mosok miután végeztem, majd vissza is térek Axelle mellé. A nyakamra kapott csókok jól esnek, testem kellemesen beleborzong az érintésbe. A csók pedig puha, ismerkedős, csak semmi nyomulás. Lehet, hogy Alex kiköpött mása, de Ő nem Alex. Nem szakítom meg a csókot, míg kényelmesebb testhelyzetet veszek fel, és az ölében landolok lovagló pózban. Hátradöntöm a fejem és apró sóhajok hagyják el ajkaim, ahogy a sajátjaival a nyakamat érinti, majd lejjebb halad a vállamig. Forró bőrömön a hűvös érintése borzongatóan hat, de ez kellemes borzongás. Hagyom, hogy lehúzza rólam a felsőt, hogy aztán tekintetével és kezeivel is bejárhassa a feltárult területet.
– Na, még is csak eleget eszek? – kérdezem és pimasz mosoly kúszik ajkaimra.
Amikor újra visszatalál a számhoz és apró csókokat hint rá, viszonozom, miközben ujjaimmal befurakszom a pólója alá, megérintve az izmos hasfalat.
– Akkor ennek örülhetünk, nem igaz? – kérdezem elmosolyodva, majd ujjaimmal lágyan végigsimítok ajkain, aztán következő kérdéseire a szemébe tekintek.
– Nem. Alex az Alex. Te pedig Te vagy – mondom kissé oldalra billentett fejjel, aztán mellkasommal az övéhez dőlök. – És én most veled vagyok, nem vele – felelem ajkai közé suttogva a szavakat, mielőtt csókra invitálnám.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-14, 21:54


Xavier & Axelle

18+


Ez a könyvtárként elképzelni a világhálót egész jól megy, de még mindig nem értek sok dolgot.
-Hm. Hasznosnak hangzik valóban. Mi az a videó? - Bár a zenét sem bírom elképzelni, bár olyasmi lehet mint egy gépzongora, valahogy rögzíti a hangokat és visszajátssza. De hogy képes a szöveget is? Hm, bonyolultnak tűnik.
-Szerintem is kényelmetlen lenne újra megszokni mindent, ha iskolaváltással járna. azt a pár hónapot át kell vészelni. Mondanám segítek, de maximum a történelem része menne, a matematika, a nyelvek. - Így belegondolva, nem sok mindent tanultam ami ilyen tudomány, javarészt csak a tapasztalataim vezérelnek, a rám ragadt évek. Érdekelne milyen lehet manapság egy egyetemre beülni. Látszik elgondolkodom.
A szülei kapcsán csak ingatom a fejem.
-A lényeg, hogy a Húgod veled van, a többi... úgy gondolom már nem számít. Alexander a maga módján figyelmes, no meg már én is itt vagyok. Új családotok van, fogd fel így. A vér nem minden. - Egy vámpír szájából talán nevetségesen hangzik a kis szójáték, de a viccet félretéve komolyan gondolom. A kölcsönös hasznosság egészen olyan mint egy család.
-Nem minden szülő alkalmas a szülői szerepre. Van aki csupán egyfajta módon tudja kifejezni érzelmeit, például ajándékokkal. Ha mondtátok mire vágytok mégsem adták meg, az valóban nemtörődömség. De nézd el nekik, egyszerű emberek, tompán érzékelik a világot, ahogy felül emelkedtél egyszerű emberi mivoltodon, úgy emelkedj felül ezen is, a harag... nem jó tanácsadó. - Nekem sem, próbálom elnyomni haragom, egyfolytában, de kérdés meddig sikerül. Xavier legyen bölcsebb nálam.
Ahogy visszajön inkább próbálom kellemesebbé tenni az Ő hangulatát is, apró csókjaim és cirógatásaim célt érnek, úgy érzem jobban érzi magát, ettől én magam is. Már ül is ölembe, én pedig ahogy elkényelmesedem alatta leveszem a felsőjét is, persze rögtön szemtelenkedik, félsikerrel nyomom el vigyorom.
-Esetleg. - Somolygok, mert vékonyabbnak tűnt, főleg látva miket vett, de ezért is kell levetkőztetnem, pusztán hogy igaza lehessen és elmondhassa elég izmos Ő. Xavier is nyúl a pólóm alá, hát leveszem én is, úgy is csak zavaró. Hűvös testem így minden gond nélkül az Ő élettől lüktető, forró mellkasához simulhat.
-Én mindenképp... - Vigyorgok, majd ahogy ujjai ajkam érintik, megcsókolom azt, nyelvemmel incselkedem rajta. De azért van bennem némi kétség, ha ennyire Alexandert szokta meg, nem-e valahol a szokás vezérli a látvány által. Annyira megszoktam hogy Alexandernak néz mindenki hogy nem tudnám kárhoztatni ezért. Ellenben elég komolyan közli szó sincs erről. El is mosolyodom, jó hallani, akkor el is oszlatom magamban a pillanatnyi kétségeim is, főleg ha ilyen érzékien közli mindezt. Míg viszonzom a csókját karjaim meztelen hátát barangolják be, kirajzolva izmait, ujjam a gerincén finoman végighúzva. Ha épp alsó ajkát harapdálom finoman akkor elhúzom a haját az újból, bár vigyáznom kell a harapásokkal, szemfogam érintése orgazmust képes kiváltani, előbb le kellene vennem róla a nadrágot... szóval már nyúlok is le melegítőjéhez, hogy a fenekére simítva egyben lejjebb is toljam a nadrágjait róla, belemarkolok feszes testrészébe, de kétlem kifogása lenne. Érezheti vetkőztetném, bár ha engedi és visszaül akkor meg sem kérdezem csak feneke alá nyúlva megtartom és viszem is a hálóba, hogy eldöntsem az ágyon. Legalább az ágy kedvemre van ebben a lakásban, mert franciaágy, kellőképpen nagy hogy elég terünk legyen. Végig is nézek rajta, megnedvesítem ajkaim és elkezdek haladni a combjától felfele, nem fogok kapkodni csókjaimmal, ráérünk...
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-15, 14:24




Axelle & Xavi ©
Azt hiszem a könyvtári hasonlattal sikerült valamelyest megértetnem a rendszert, ami már a mai világban mindenkinek mindennapos.
– Azt hiszem jobb, ha ezt megmutatom – mondom, aztán magamhoz veszem a mobilom. Feloldom a zárat aztán belépek a böngészőbe, ahol megkeresek egy interjút, amit még Alex adott talán a múlt hónapban. – Ez például egy videó, amiben éppen a múltkori interjú alanya Alexander volt – felelem, ahogy felé fordítom a telefonom képernyőjét, hogy láthassa. – Persze sokféle témája lehet egy-egy videónak. Házilag felvett és megosztott, vagy éppen egy interjú, vagy állatokról is készülhetnek.
Végül megállítom a lejátszást és kilépve lerakom a kezemből, hacsak nincs egyéb, amit szeretne megnézni.
– Igen, ez a pár hónap már ugyan mindegy, kibírjuk. A jegyeinkért nem kell különösebben megküzdenünk, de nem is teljesítünk rosszul. Nos, ha még nem is tanulás céljából, de történelmet szívesen hallgatok – mondom elmosolyodva. A vámpírok történetei annyiban mások, mint azok, amiket a könyvekben olvashatunk. Érdekes, hogy miket tapasztaltak és láttak. – Min gondolkodtál így el? – kérdezem kíváncsian félre billentett fejjel.
– Igen, Xyl velem van és nekem ez elég... Valóban, a többi már nem számít – mondom, aztán bólintok egyet. Igen, már ő is itt van... – Egy nagy család, igen, jó sokan lettek körülöttünk. – A szimbiózis jó dolog. A szüleink meg már nem érdekelnek, éljék csak az életüket, ahogy szeretnék. Mi is jól elvagyunk a miénkkel.
– Tudom, de majd elmúlik. Egyszer eljön az a pillanat, amikor a gondolat sem bosszant. Ha egy másik úton indultam volna el, akkor talán most nem itt lennék. Nem rossz ez az élet azért, és szeretem a macskám – mondom boldogabb mosollyal. Igaz, hogy oltári szerencsénk volt, hogy túléltük a támadást, de még így is jobb, mint halottnak lenni, vagy tovább szenvedni abban a családban.
A hangulatomon nem sokat segített az előző téma, igyekszem kerülni általában a szüleinkkel kapcsolatos dolgokat. Próbálom teljesen lezárni magamban, bár ez még nem ment teljesen, de már nem törnek rám azok az erős érzelmek, amik régebben. Egy röpke pillanatra kiugrok kezet mosni, hogy aztán vissza is térjek. Axelle apró csókjai és cirógatásai pedig remekül elterelik a gondolataim és kedvemen is javít a mással való foglalkozás. A csók közben helyezkedem el az ölében, és amikor a felső lekerül rólam, nem tudom megállni, hogy ne szemtelenkedjek egy kicsit.
– Esetleg? – kérdezem felvont szemöldökkel. – Szerintem meg elég izom van rajtam – jegyzem meg, miközben kezem a pólója alá siklik, hogy végigsimítsak a hasfalán. Amikor róla is lekerül a felső ujjaimat végigvezetem felsőtestén, majd egy csókot nyomok a nyakára és állára. Végigsimítok ajkain ujjaimmal, mire csókot nyom rá, és felmorranok, mikor nyelvével incselkedik rajta. Kérdésére pedig a szemébe nézek, s úgy válaszolok, amit pedig mondok, azt komolyan is gondolom. Ő számomra nem Alex. Ezt pedig közlöm is vele az ajkai közé suttogva a szavakat. Beleremegve nyögök fel, amikor ujjai a gerincem mentén haladnak végig. Kissé megemelem magam, amint megérzem, hogy az utolsó ruhadarabjaimtól is meg akar szabadítani. Úgy is feleslegessé kezdett válni. Végül visszahelyezkedem az ölébe, hogy aztán a nyakát átkarolva játékosan ráharapjak a fülcimpájára, míg ő a hálóba visz. Még arra is marad időm, mielőtt az ágyon kötnék ki, hogy nyelvem hegyével végigcirógassam a nyakát. Felnézek rá, miközben végignéz rajtam, majd követem mozdulatait, ahogy megnyalja az ajkát és a combomhoz hajolva kezd el haladni csókjaival. Az hiszem ez egy hosszú este lesz...
De nem bánom.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-16, 14:05


Xavier & Axelle


-Most? - Képedek el, hiszen úgy hinném ehhez valami bonyolult ketyere kell, de csak a telefonját veszi elő. Azon mégis hogyan mutatja meg? Nézem mit csinál, noha követni nehézkes. Egyszerre Alexandert látom a piciny készüléken és épp magyaráz a szokott mosolyával, amiről csak én tudom hogy tanult, a természetes mosolya édes nagyon apró szarkalábakat rajzol szeme köré. Óvatosan megérintem a telefont, ha érintőképernyős én magam állítom meg így a videót de csak visszahúzom a kezem. -Mozgó festmény hanggal... nagyon furcsa. - Vakarom a nyakam, nagyon lemaradtam. Még azelőtt fogott el Belle hogy a tudomány igazán beindulhatott volna, így a filmek is csak jó két évtizedre jelentek meg először. Vajon miről maradtam le még?
-Bármi érdekel megosztom Veled, noha a történelem első alapigazsága hogy szemszög kérdése, Te az én szemszögemből fogod megismerni. - így emiatt előfordulhat, hogy másképp hallhatott róla esetleg. De ha egyszer erre vágyik, mesélek majd Neki. El is gondolkodom, hogy olyan sok mindennel le lehetek maradva, érdemes lenne újra tanulásra adni a fejem, akár azzal, hogy beülök pár előadásra.
-Hogy régen hallgattam egyetemi előadást, érdekelnének a mai fórumok, témáik, eredményeik. Lehet elnézek majd egy-kettőre. - Osztom meg vele hangosan is gondolataim.
-Szerintem jó csere volt. - Akkor is, ha a vérállat lét rövid életet ígér, de tartalmasat.
-Persze hogy nem rossz, lesz ez még jobb is. Főleg ha a macskáddal teljesen megtalálod az összhangod. - Akkor lesz igazán teljes az élete és az ereje is.

Később már az ölemben ül és szemtelenkedik hogy lekerül a felsője, megmutatva izmos testét.
-Valóban? - Pimaszkodom most én, kezemmel meg elkezdem feltéképezne teste minden izmát, mintha csak tesztelném, igazat beszél-e mindenhol elég izma feszül-e. Közben lekerül rólam is a póló, édes csókja simogat nyakamon és államon. Ujja ahogy szám érinti nyelvem is megérezheti, morgása vigyort csal arcomra. Lesimítom róla a nadrágjait, majd mikor már meztelen helyezkedik vissza ölembe, felemelem hogy átvigyem a hálóba, halkan nevetek, hogy a fülem harapja. Kellemesen hümmögök, hogy nyelvét érzem a nyakamon, elfektetem és gyönyörködöm ma esti (talán több esti) partneremben. Nem kapkodok, lassú magmaként ömlesztem csókjaim végig testén, férfiasságán incselkedve végignyalva, majd haladok tovább hasára, apró csókokkal hintve be hasát és oldalát, majd izmos mellkasát. Közben kigombolom nadrágom és magam is megszabadítom a felesleges ruhadaraboktól. Újat nem fog látni, hiszen Alexander testét úgy hiszem alaposan ismeri, de nem zavar. Én viszont még nem ismerem övét, de ahogy feljebb haladok nyakára csókjaimmal derekam combjai közé feszül. Szemfogaim végigkaristolják vékony bőrét, játékosan ingerlik a gyönyört keresve számára vámpír képességem által. Nem zavar ha elélvez az orgazmus mellé, hosszú az éjszaka és menet közben tudom meg fog újra kívánni, így nem hagyom abba, érezni akarom az orgazmusát, kezem odalenn simogatja is. Ha elélvezett már az arcát csókolgatom, hagyva szusszanni egy keveset de aztán folytatom is, csókot lopok nedves ajkairól és testem az övének feszítem, huncut mosollyal szemezve vele, hogy élvezem az örömét. Tudom, hogy némi szünet kell neki, de mivel fiatal és életerős - Alexandernek hála valószínű rendszeresen is szeretkezik - így nem aggódom, hogy sok idő kellene számára hogy újra rám hangolódjon. Addig is kezem falja meztelen bőrét, hűvös szellőként bizseregtetve azt.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-16, 19:09




Axelle & Xavi ©
– Igen, nem kell hozzá semmi különleges elektronika – mondom elmosolyodva, miközben magamhoz veszem a mobilomat, hogy azon mutathassak neki egy videót. Alex egy interjúját választom szemléltetésképpen, majd a telefonom képernyőjét mutatom felé, hogy jól láthassa. Amint óvatosan megérinti a képernyőt a videót meg is állítja. Reakciójára elmosolyodom. Meglehet, hogy Alexhez képest le van maradva, de nem hiszem, hogy ez sokáig így maradna. Ha kell rásegítek a tanulásra, már, ha igényli.
– Nekem úgy is megfelel. Én szeretek történeteket hallgatni, még ha nem is tudok hozzászólni. Érdekesnek tartom, hogy ki hogyan él meg egyes dolgokat. – Még ha nem is ma este kérek élménybeszámolót a történelemből, hogy ő miket látott és élt meg. Ezután rákérdezek, hogy min gondolkodott elannyira. – Ó, értem. Biztos vannak ilyenek. Azt tudom, hogy az iskoláknak szoktak lenni nyílt napjai, amikor órákat is lehet látogatni. Az ilyenek segíthetnek eldönteni azt is, hogy melyik iskolát válasszam tovább tanulás céljából. – Persze előtte el kéne dönteni, hogy mit tanuljak és úgy kiválasztani azokat az iskolákat, amik lehetséges jelöltek lehetnek.
– Szerintem is – felelem mosolyogva.
– Igen, az a cél, hogy a lehető legjobban kijöjjek vele. – Meglehet, hogy sosem lesz belőlem vezető, vagy éppen saját falkám sem lesz, de azt sem tudhatom, hogy mit hoz még a jövő. Még képlékeny az egész.


Megengedek magamnak egy kis szemtelenkedést, de amit adok, azt kapok.
– Valóban – mondom felkuncogva, majd nevetésem mosollyá szelídül, amikor keze felfedezi a testem, mintha csak ellenőrizni szeretné tényleg igazat mondok-e. Viszont ahogy lekerül róla is a póló ujjaim bőrét érintik, ajkaim pedig nyakát és állán barangolnak. Az ujjamat érintő nyelv pedig morranásra késztet. Hamarosan az utolsó ruhadarabjaim is lekerülnek rólam, és végül meztelenül ülök ismét az ölében, de nem maradunk sokáig a kanapén. Hamar a hálóban találom magam, de az oda vezető idő alatt is incselkedem azzal, hogy a fülét harapom, majd a nyelvem is végigjárja a nyakát. Felpillantok rá a párnák közül, miközben kigyönyörködi magát rajtam. Ezután nem kapkod el semmit, szinte már kínzó lassúsággal halad felfelé a combomtól csókjaival. Levegő után kapok, amikor incselkedve nyalva végig férfiasságomon. Nem is időzik ott tovább, halad tovább a hasamon át az oldalamat érintve egészen a mellkasomig. Ajkaimat egy pillanatra megnyalom, amint róla is lekerül a nadrág. Meglehet, hogy újat nem látok, de ez akkor is az Ő teste. De ez mind mellékes ahhoz képest, amit ezután élek át. Szemfogainak érintése, ahogy végigkaristolja a bőröm, egyszerűen észvesztő. Az orgazmus végigszáguld a testemen, ajkaimat nyögés hagyja el, hátam ívbe feszül és a fejem alatt lévő párnába markolok, miközben elélvezek. Pihegve ernyedek el, majd túrok bele a hajába, amikor az arcomat csókolgatja. Én pedig próbálok visszatérni a pillanatnyi kábulatból. Kezeimet végigvezetem a hátán egészen le, hogy a fenekébe markolhassak, szinte ugyanabban az időben, mikor testét az enyémhez feszíti. Elmosolyodom, és a fejemet kissé megemelve most én lopok csókot ajkairól. Nem kell olyan sok idő, hogy testem újra reagálni kezdjen rá. Mondhatni meg vagyok edződve, szóval akár egész éjjel élvezheti gyönyöreimet. Érzek magamban annyi energiát, hogy végig kitartsak. Nem kell visszafognia magát, ha még tud ilyeneket én állok elébe, élvezni akarom mind.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-16, 20:43


Xavier & Axelle

18+

"Különleges elektronika"... ha a telefon nem különleges akkor mi számít annak? A világ másik felére tudok kommunikálni vele! De nincs időm túlzottan elképedni, már mutat is egy videót öcsémről. Nagyon furcsa így viszontlátnom a piciny képernyőn, rögtön elfog a sóvárgás felé. No meg a tanulás felé, jó lenne magamtól is érteni ezekhez a ketyerékhez.
-Ilyen telefonról tanulsz? Szívesen nézném hogyan használod. - Már az alapján meg tudnám tanulni, vámpírgyorsaságomnak hála nem zavar ha rutinos, gyors mozdulatokkal kezeli az eszközt, számomra nem lesz túl gyors akkor sem. Bár tudom, zavaró tud lenni, ha figyelik az embert, de talán elnézné nekem pár napig.
-Amikor csak óhajtod. - És nincs más halaszthatatlan dolgom persze, de egyelőre nem igen akad ilyesmi. No meg ki is mozdulnék, például egy egyetemi előadásra, de tudom még nem lehet.
-Jól hangzik, lehet kihasználok majd egy ilyen alkalmat. - Miért ne? Bár nem tudom még én sem mi érdekelne igazán, mindenbe szívesen belekóstolnék.
Mosolyogva hallgatom, szerintem semmi gondja nem fog akadni a leopárdjával, hiszen már most is jól kijön vele, elfogadja, márpedig sokszor ennyi a kulcsa az egésznek, de az elfogadás ne olyan könnyű, mint elsőre tűnik, ezért is hosszú az út a vérállatoknak.

Ó, látom rajta kínzóan lassú ahogy bebarangolom számmal a testét már az ágyban, de hát ha már ellenőriznem kell valóban elég izmos minden kis rejtett zuga testének nem csinálhatom elkapkodva! Persze nem ezért teszem, hanem mert ki akarom élvezni az együttlétet. Vigyorgok ahogy mélyebbet lélegzik hogy megnyalom érzékeny, de annál merevebb testrészét, de gyötröm tovább, csupán csókjaimmal nem fukarkodom. Szemfogam érintése a nyakán aztán meghozza gyümölcsét, édesen mar a párnába míg háta ívben megfeszül és elélvez. Ahogy hozzásimulok már markolja is a fenekem, újabb vigyort csalva az arcomra. Csókot is kér, hát nem vagyok rest adni, hosszan és szenvedéllyel, közben markolva combját, másik kezemmel túrva haját. Érezni is kezdem hamarosan, hogy vére dolgozik, ácsingózik a gyönyörre újra én pedig meg kívánom adni számára megint, de most hosszabb utat bejárva, elnyújtva. Míg csókolom kezemmel segítek rá az újbóli merevedésére, kezem hol szorosabban hol gyengédebben szorítva rajta, több csavaros mozdulattal vegyítve. Alexander - vagy aki a szobát alapjaiban berendezte - gondoskodott számomra mindenféléről a hálóban, így olyan dolgokról is amik még újdonságként hatnak számomra, noha nem nehéz kitalálni mire valók, elvégre mindnek ismerem a funkcióját, csak éppen a külseje vagy anyaga változott. Határozott kézzel nyúlok a fiókba, hogy kivegyek egy síkosítót, ennek ráadásul forróbb hatása is van, amikor először kipróbáltam maszturbálás közben nevetésre sarkallt az érzés hűvös bőrömön. Most is a kezemre teszek, hogy bekenjem magam vele, noha nem maszturbálni akarok, hanem kellemesebb érzetet okozni ezzel Xaviernek. Hacsak nincs ellenvetése, akkor fenekéhez illesztem magam, hogy lassan mélyedjek el benne, közben folyamatosan csókolva őt és nedves kezemmel tovább ingerelve férfiasságát, immár forróbb tenyérrel.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-16, 21:57




Axelle & Xavi ©
Meglehet, hogy számomra ez nem éppen egy különleges elektronika. Számomra viszont az újdonság, hogy én tudok valami újat mondani egy vámpír számára. Azért ez nem történik meg minden nap, mintha most lenne karácsony. Szóval a videó mibenlétét a mobilom segítségével demonstrálom, és örülök, ha felkeltem a kíváncsiságát.
– Általában laptopot használok, ha kutatnom kell a tanuláshoz. Annak nagyobb a képernyője, bár ugyanúgy hordozható, csak nem fér el zsebben – mondom mosolyogva, bár szerintem ez egy újabb olyan szerkezet, amivel még talán nem is találkozott. Szóval, ha kell, akkor keresek egy képet, hogy megmutathassam miről is beszélek. – Rendben, engem nem zavar. – Ha nekiülnénk, valószínűleg pár nap vagy akár óra alatt is el tudná sajátítani az alapokat, utána meg már könnyen boldogulna egyedül is. Ebben pedig bármikor kész vagyok segíteni.
– Rendben. – Nem tudom mikorra tervezi Alex a nagy bemutatást, de addig maximum nyújthatok egy kis társaságot. Az egyetemi előadás látogatás meg jó jövőbéli cél, amint túl lesz ezen a bemutatáson. Bólintok egyet válaszára, hogy tegye csak meg. Bár lassan nekem sem ártana jobban belemélyedni ebbe a témába, mert már csak hónapok vannak hátra. Elég gáz már így is, hogy még nem döntöttem efelől.
A leopárdommal pedig már egy jó ideje kifogástalan a kapcsolatom. Igazából annak örülök a leginkább, hogy ha állat alakban vagyok, akkor emlékszem is arra, hogy mi történik olyankor. Sokkal jobb így, ahogy most vagyunk.

Nem, mintha bánnám, hogy már-már kínzó lassúsággal akarja felfedezni a testem, csupán én érzem úgy, hogy majd beleőrülök. Nem sürgetek semmit, teljesen alávetem magam és kiélvezem azt, amit a számomra nyújt. Levegő után kapok, amikor végignyal merev tagomon, de nem marad sokáig, csókjaival tovább halad felfelé a nyakamat elérve célként. És édes istenem, de még mennyire megéri várni! Szemfogának érintésére testemen végigszáguld a gyönyör, az orgazmus pedig arra késztet, hogy a fejem alatt lévő párnába markoljak, miközben testemet ívbe feszíti. Többet akarok, mindent, bármit, amit még nyújtani tud. A fenekébe markolok, mikor hozzám simul, majd a fejemet megemelve csókot kérek, amit meg is kapok. Viszonozom szenvedélyét, és egy pillanatra a valóság is megszűnni látszik, csak Ő van. Csak Őt érzem. Nem kell sok, hogy testem újra készen álljon. Hangos nyögés hagyja el ajkaim, és élvezettel nyöszörgöm alatta tovább, ahogy kezével kényeztet. Vágytól ködös tekintettel követem a mozdulatait, ahogy azt is, hogy kinyúl a fiókba, ahonnan aztán egy síkosító kerül elő. Ó, igen, kérlek! Jelenleg úgy érzem bármit megtennék, csak magamban érezhessem. Akarom Őt magamban, mélyen, durván vagy éppen gyengéden, mindegy, csak érezni akarom. Nyelek egyet és megnedvesítem ajkaim, miközben azt figyelem, ahogy magára keni. Kicsit szélesebbre nyitom combjaim, hogy még inkább megkönnyítsem számára a testembe hatolást. Megremegek és reszketeg sóhaj hagyja el ajkaim, szememet pedig lehunyom, ahogy lassan elmerül bennem. Kezemmel a párnát markolászom és próbálok nem karmolni, félek csúnya sebet hagynék rajta a szenvedély hevében, és inkább a párna bánja, mint ez a tökéletes test. A sok ingerbe úgy érzem beleőrülök, egyszerűen elvesztem az eszem. A tudatom valahol elveszik a vágy ködében. Kéjes hangjaim is tompán csengenek fülemben.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-16, 23:19


Xavier & Axelle


-Laptop... - Ismétlem a szót, szóval az egy nagy telefon. Vagy olyasmi. Némileg még zavaros nekem az egész, de bizonyosan hamar belerázódom. Csak 150 évet kell behoznom, az nem olyan sok. Ha úgy ítéli meg elgondolkodó arcom megér egy képet az említett dologról akkor megnézem, noha nem tűnik valami bonyolult szerkezetnek, de rá kell jöjjek, sok mindent tudhat, a külseje megtévesztő.
-Örvendetes. Akkor szólj, vagy egyszerűen gyere be, beszerzek számodra bármit, ami kell hozzá. Pennát, papírt, amit szeretnél. - Írnia gondolom kell... íróasztalom van, noha én nem használom. Rá kell jöjjek, annyi év magány után jól esne a társaság, még ha nem is Alexander az, aki mindig mellettem volt. Némileg furcsa ebbe így belegondolni, mert pár száz éve ezt elképzelhetetlennek tartottam volna, de mostanra rá kell eszmélnem, jól fogadnám. Így ha Xaviernek kedve támad velem lenni, nem fogok nemet mondani feltehetőleg.

Imádom minden sóhaját, reszketeg mozdulatát, édes orgazmus utáni vágyittas tekintetét. így még gyönyörűbb, mint amúgy, fürdök a kéjáztatta nyögéseiben. Nem hagyom pihenni, túl tettrekész vagyok, de fiatalságának hála nem zavarja, sőt, szomjazza kezem izgató mozdulatait férfiasságán, míg enyém a fenekének feszül és simul hozzá újra és újra. Ha már úgy ítélem meg eléggé hangulatba jött megint, sziklakemény mint volt, akkor megkeresem a síkosítót, óh, hogy tudja mi az, bájos, látom mennyire akarja amihez kell. Somolygok és bujábban csókolom, elnyitja jobban combjait rutinosan, én pedig megemelem némileg a csípőjét, hogy könnyebben elmélyedhessek benne miután bekentem magam. Ahogy újra megfeszül alattam immár úgy, hogy benne mozgok forró leheletem kecses nyakát párásítja, majd végignyalok bőrén ahol nem rég karistolták fogaim. Ó, nagy kedvem lenne megharapni és nagyokat kortyolni belőle, de hiába hiszem öcsém megengedné, úgy illik előbb kérek engedélyt, nem utólag jelentem be, étkeztem. Szerencsére önmegtartóztatásom már van, így ellenállok a kísértésnek és kulcscsontját csókolgatom, mellkasát, mellbimbóját szopogatva és szívogatva, mostanra az is érzékenyebb lett, úgy sejtem. Kezem hajából a karjára vándorol, belefonom ujjaim az övéibe, kapaszkodjon csak, mert csak most kezdek belejönni. Keresem is a megfelelő szöget, hogy a legintenzívebben tudjam izgatni odabenn, prosztatája tökéletes segítőm ebben. Derekam körkörösen is mozdul, nem csak hintázva előre-hátra. Másik kezem már nem csak combját markolássza, hanem megtalálja férfiasságát is újra, gyorsan mozgatva rajta kezem a síkosítónak is hála, de cserébe derekam lassan hullámzik benne. Vigyorgok rá, míg csókokkal szórom tele testét, kéjes sóhajai betöltik a szobát és elragadtatva hallgatom. Aztán cserélek, hogy ne a lágyékára hanem a fenekére fókuszáljon, egy vámpír tempójával mozgok benne, kezem pedig inkább fogja őt, mintsem kiváltképp izgatná, belesóhajtozom nyakába és vállába, fülébe. Élvezem szűk és feszes fenekét, kezét a hátamra vezetem, nem baj ha megkarmol, ilyen harci sebeket bármikor szerzek egy vérállattól, megnyugodhat. Aztán mivel már közel járok én is a gyönyörhöz belekapaszkodom vállába és hangosat nyögök, ahogy eltöltöm őt, lökök még párat a csípőmön és megpihenek lihegve rajta, csókot lopva. Remélem elélvezett Ő is, ha nem akkor ezen gyorsan segítünk!
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 00:27




Axelle & Xavi ©
– Erre gondoltam – mondom, majd keresek is egy képet, amin jól látszanak az arányai, így tudhatja, hogy pontosan hogyan is néz ki a tárgy. Nagyobb és jobban szeretem azt használni a neten való szörfözéshez, mint a mobilomat. A telefont maximum akkor használom, ha olyan helyen vagyok és el akarom ütni valamivel az időt. Bár a laptop kezelése se olyan bonyolult, szóval még azt is megtanulhatja használni.
– Rendben, majd szólni fogok. Viszont füzeteim és tollaim is vannak, szóval azokat tudok hozni, ha jegyzetelni szeretnék. – Emiatt nem kell fáradnia, bár ha nem is jegyzetelek, akkor is elég sok mindent meg tudok jegyezni. Sosem kellett sokat tanulnom, mert néha annyi elég volt, hogy hallottam az anyagot az órán. Így nem kellett sokat ülnöm egy-egy tananyag fölött. Ha pedig Axel is úgy szeretné, akkor szívesen nyújtok neki társaságot, amikor csak szeretné.

Minden mozdulatom, sóhajaim és vágy ittas, sóvárgó tekintetem csak neki szól. A kis ízelítő a rám váró lehetőségektől csak még inkább felkorbácsolta a vágyam. Akarom őt! Minden érintését, csókjait, keze érintését a bőrömön. Vágyom rá, és rövid szusszanás után ismét készen állok rá. Nem kell sokat dolgoznia azon, hogy újra fájón keménnyé váljak. Tekintetem követi minden mozdulatát, így az sem kerüli el a figyelmem, hogy a fiókhoz nyúl, ahonnan ismerős dolog kerül elő. És igen, akarom annak az ígéretét, amit a síkosító felbukkanása jelent. Elnyitom a combjaim, felkínálva magam, Ő pedig a csípőmet emeli meg, hogy könnyebbé váljon a behatolás. Testem beleremeg és sóhajtva, nyögve fogadom őt testembe. Hátrafeszítem a fejem, amikor megérzem leheletét a nyakamon, nyelvének érintésére beletúrok a hajába. Bár nem bánnám a harapását, de Alex a lelkemre kötötte, hogy nem adhatom a vérem. Hacsak meg nem engedi Axelnek, hogy megtegye, de most nem lehetséges az engedélykérés. Nyögéseim kissé hangosabbakká válnak, amikor a mellbimbómmal kezd játszadozni.
– Axel... – nyögöm a nevét, miközben szorosabban markolom meg a párnát. Szétnyitom ujjaim, hogy ujjait összefonhassa az enyéimmel, így válva kapaszkodómmá. Testem ívbe feszül és egy kéjes kiáltás szakad fel belőlem, amint testemben eltalálja érzékeny pontomat. Beleremegek az érzésbe, ami pedig nem múlik, ha tartja a szöget, hogy folyamatosan azon a helyen ingereljen. Elvesztem a valósággal a kapcsolatom, csak ő van és az érzések, amik eltelítenek és amiket Ő vált ki belőlem. Szorítok összekulcsolt kezünkön, érzem, hogy újra közel járok. Vonaglok a kéjtől, az érzés észveszejtő és nem bírok betelni vele. A gyors tempó egyre közelebb hajt a kielégülés felé, ahogy nyögéseim és sóhajaim is sűrűbbekké válnak. Megfeszülök körülötte, érezheti, hogy közel járok. A kezemet a hátára vezeti, én pedig átkarolva vonom közelebb magamhoz. Nyögve fúrom az arcom a nyakába, majd hátravetem a fejem, ahogy felkiáltva élvezem el, szinte vele egy időben. A körmeim végigszántják a hátát, miközben intenzívebben élem át az orgazmusom, mint az elején. Remegve kapaszkodom belé, majd zihálva zuhanok vissza a párnák közé, félig lehunyt pilláim mögül tekintve rá. A csókot viszonozom, bár kissé erőtlennek érzem magam, de csak meg kell nyugodnia a testemnek és az erőm visszatér.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 01:13


Xavier & Axelle


Ahogy megmutatja a laptopot nem érzem magam sokkal okosabbnak, de már láttam ilyet azt hiszem idefelé jövet. Legalább már tudom hogy nagyjából mire jó. Ugyan azt feleli van mindene, de azért pár aprósággal a kedvére fogok tenni, például egy hűtővel, amibe nem csak pár vértasakot teszek, hanem emberi ételt és italt is, legyen mivel megkínálnom, pár extra törölközőt és köntöst, apróságokat, de hasznos kiegészítőket amik kellhetnek ha itt lesz. Ó mert nem csak tanulni fog az is bizonyos...

Élvezem kényeztetni fiatal testét, érzéki hangja megborzongatja elhanyagolt lelkem. Nem is váratom oly' nagyon soká, elmerülök benne és a buja élvezetekben egyaránt. Ahm, a mellbimbója kedvelt gyönyörforrása lehet, mert ahogy kiejti a nevem az kisebb orgazmus számomra. Kezem övébe fűzöm, majd fenekében immár módszeresen a legnagyobb kéjt keresve mélyedek el újra és újra, főleg ezt a mámoros kiszakadt kiáltást hallva, természetes, hogyha megvan a szög le nem cserélem, csak élek vele, pompásan ölel így is körbe, emésztően forrón és lüktetőn. A gyors tempó nekem is kedvemre lesz, jobban bírok uralkodni magamon hála Stormnak, vele kitapasztaltam a dolgokat, hiszen az Ő teste is olyan törékenynek tűnő mint Xavieré. Érzem közel jár, lassan én is, így abba nem hagynám, testünk összefeszül, szapora lélegzetünk egymás vállát és nyakát rohamozza, míg végül mindkettőnket elér a gyönyör egy intenzív hulláma, átmosva testünk. Érzem ám, hogy a kis leopárd kitört belőle, élvezettel nyögtem fel karmolása nyomán, de nem sok vér serken ki bőröm alól, van pár napja már, hogy táplálkoztam. Lihegek én is és csókjával nedvesítem kiszáradt ajkaim, de hagyom pihenni. Kicsúszok belőle és csak annyira fekszem rá, hogy összesimuljunk. Nem szándékoztam itt megállni, csak kiélvezem vele együtt az orgazmus jótékony hatásait. Ezt a fajta stresszlevezetőt nem lehet megunni. Ha vettem pár mélyebb levegőt amolyan megszokásból, hiszen szükségem nincs rá ugye, akkor állát kezdem csókolgatni, majd alsó ajkával játszadozom.
-Kis vadmacska... Élvezem az örömöd, intenzív! - Vigyorgok, látszik nem neheztelek, játékosabb annál a hangom. De tény, hogy kedvemre van az élénksége, szeretem elvenni a partnereim eszét. Ahogy csókolgatom kezem fenekére siklik, élvezem markolni Őt ott, formás nagyon.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 02:09




Axelle & Xavi ©
Nincs különösképpen szükségem semmire, de nem ellenkezem, ha esetleg pár apróságot szeretne beszerezni miattam. Meg tiszteletlenség lenne ajándékot elutasítani, úgyhogy már csak ezért sem kapálóznék erősen ellene. Bár van egy olyan érzésem, hogy ha itt kötök ki, akkor nem csak tanulás lesz belőle... Mondjuk attól függ mi a tanulás témája.

Oh, igen, van pár érzékeny pontja a testemnek, mint például a nyakam vagy amit most fedezhetett fel, az a mellbimbóm. Érzéki gyötrőforrásom. A nevét nyögöm, mert túl jó, amit csinál és már így is képtelen vagyok visszafogni a hangom, de nem hiszem, hogy ez annyira zavarná. Megszorítom a kezét, amikor az övét az enyémbe fűzi, és nem kell sok, hogy egy kiáltást is kicsikarjon belőlem, amint eltalálja testemben a legérzékenyebb pontom. Egy pillanatra még a szemem is fenn akad az érzésre, és még a testem is beleremeg. A gyors tempó pedig csak még inkább azt segíti, hogy egyre közelebb legyek egy újabb orgazmushoz. Hamarosan a gyönyör szétrobban testemben, és olyan intenzíven, hogy akaratlanul is végigkarmolom a hátát. Végül elernyedve zuhanok vissza a párnák közé, zihálva és az átéltektől kissé erőtlenül és kábán. Ez valami eszméletlen jó volt. Kissé erőtlenül bár, de visszacsókolok, majd egy jóleső sóhaj hagyja el ajkaim, mikor kicsúszik belőlem. Míg újra visszagyűjtöm az erőm elkocsonyásodott tagjaimba ujjaimmal végigcirógatom az arcát és elmosolyodom, még halk dorombolást hallhat felőlem. Szeretem a szexet, nem lehet megunni. Elveszni az élvezetekben nem olyan rossz. Felkuncogok válaszára, és örülök, hogy nem neheztel azért, hogy így összekarmoltam. Bár számíthatott erre, amikor a kezemet lehámozta a párnáról és hagyta, hogy a hátán garázdálkodjak.
– Ennek örülök – mondom mosolyogva, majd egy-egy ajkamra eső csókját kicsit elmélyítem. – Kiélvezem minden pillanatát annak, amit nyújtani tudsz – felelem, miközben ujjaimmal végigcirógatom az oldalát. Egy apró vörös csíkon végighúzom az ujjbegyem, ami az egyik karmolásom vége. – Ugye azért nem fájt nagyon? – kérdezem kíváncsian, és a szemébe nézek. Lehet hülye kérdés, de ez most nem érdekel. Ha nem akar több karmolást magára, akkor jobb, ha lefogja a kezeim, mert nem biztos, hogy meg tudom állni.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 13:00


Xavier & Axelle


Élvezem az együttlétet Xavierrel, szimpatikus számomra így nem átallom kielégíteni ahogy csak erőmből telik. No meg persze az is közrejátszik Alexanderé, nem tagadom, hiszen aki Neki kedves az nekem is. Az orgazmusai imádnivalóak, még akkor is ha karmolással járnak. Nem akartam hogy visszafogja magát, tudom milyen gyötrő dolog ügyelni arra mit és hogyan teszünk, azt akartam hogy szabadon engedhesse leopárdját is kicsit. Kielégült mosolya és ellazult teste kedvemre van, puha csókjaim egyre mélyebben viszonozza, ahogy visszatér a gyönyör síkjáról. Még dorombol is, meg tudnám zabálni, no persze csak képletesen, nem étel, tudom én, hiába ínycsiklandozó. Az arcom ért simogatás is kellemes, megfeszítem nyújtózásképp izmaim, közben nyögök halkan, jelzem jól érzem magam, ha dorombolni nem is tudok.
-Reméltem is... - Nem akarom, hogy gondolatban máshova kóboroljon míg velem van, de azt hiszem tettem is ezért. Érzem kezét oldalamon és hátamon, meg se nézem hagyott-e nyomott, mert tudom, hogy igen, de nem zavar.
-Kicsit sem. Emiatt ne izgulj. - Csókolom meg mosolyogva, de nem hazudok. Ha éppen megkínoztak bestiák karmai is szaggattak, csak hogy lassabban gyógyuljak, szenvedjek rút sebeim látványától. Ez a karmolás semmiség, nem is tartok attól kapok még, főleg mert a szex közben szerzett harci sérülést büszkén viselem. Kell majd némi idő hogy helyretegyem, de időm... nos az akad.
-Nyugodtan engedd el magad és a macskád Xavier... - Storm megértette velem, nem kell annyira félnem saját tetteimtől, tudok vigyázni Xavierre is, akkor is ha jobban karmolász és kinövi a kölyökmacska szerepet egy felnőtt leopárdra. Inkább hevesebben csókolom, újra nekifeszülök, érezheti kezdem megkívánni újra, lüktetek odalenn, akarva Őt, kezem újra hosszan bejárja egész testét, combjától a férfiasságán és mellkasán át tarkójáig, jól sejti, hosszú éjszakája lesz, ki fogom facsarni mint egy citromot, ha nem vigyáz, annyi orgazmusa lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 13:58




Axelle & Xavi ©
Nem akartam kicsipkézni a hátát, de nálam óhatatlan, hogy karmoljak, amikor a gyönyör veszi át felettem az irányítást. A vágy egy olyan háló, amiben élvezettel vergődöm, és az hét szentség, hogy ebből most bőven kapok. A párnán is jól ki tudom élni magam, ha kell, így viszont, hogy Axel a hátához engedett, rajta vezettem le élvezetem elsöprő hullámait. Kielégült és ellazult vagyok, olyannyira, hogy dorombolni támad kedvem, amit meg is teszek. Elégedett macska vagyok. Megsimogatom az arcát, miközben ebben az utóhatásban lebegek és elmosolyodom halk nyögését hallva.
Kizárt, hogy máshol tudjak járni, nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy keze éppen hol érinti testem, ajkai hol landolnak bőrömön. Végigsimítok az oldalán, ujjaim pedig érintik karmolásom végét és nem tudom megállni, hogy ne kérdezzek rá, hogy mennyire okoztam fájdalmat.
– Jó... – suttogom, mielőtt ajkaink csókban forrnának össze. Bármikor lefoghat, ha úgy érzi már túl sok vagyok, vagy kerülhetek olyan testhelyzetbe, hogy ne érhessem el. Egy ilyen észveszejtő szexnél megesik, hogy karmolok és harapok is mellé. Ha el akartam volna nyomni a kiáltásom valószínűleg a vállába haraptam volna, de eszem ágában sem volt elnyomni. Eddig sem fogtam vissza a hangom.
– Őt is szeretnéd? – kérdezem mosolyogva. Sosem vagyok egyedül, a macskám mindig ott van a metafizikai síkján és érzem felőle: kíváncsi. Tudja, érzi, hogy most nem Alex karjaiban vagyok, és mintha csak arra várna a felszínhez engedjem. Viszont nem nézek el sokáig felé, mert a heves csók a valóságban tart, ujjaim pedig elvesznek a hajában. Édes istenem, ha ez lesz egész éjjel én reggel innen ki nem bírok mászni. Szerintem kissé ki leszek ütve. Nem, mintha bánnám, ezekért az élvezetekért kibírom az egész estét. Sóhajaim visszatérnek, amint keze újra felfedezőútra indul. Szeretnék adni is, és nem csak kapni, így hát kezemet levezetem a mellkasán a hasáig, hogy kettőnk közé nyúlva ujjaim ráfonódhassanak férfiasságára, hogy kicsit kényeztethessem. Ha hagyja nyelvemmel végignyalok a torkán egészen az álláig, mielőtt ajkait venném célba. Készen állok egy újabb fergeteges menetre.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 21:39


Xavier & Axelle


Élvezttel hallgatom elégedett dorombolását, kellemesen rezonál a teste belé, így az enyém is, játszom a hajával is, roppant édes így. A macskák tényleg a gyengéim, ezt már másfél évezrede megmondta öcsém és no lám, van amiben nem változom. De megnyugtatom, megengedem hogy karmoljon, nem fogok se szólni se megtorlást végrehajtani. Szeretném ha önmaga lehetne, ha elengedné magát. Akár a cicust is.
-Szívesen megismerem, ha akarod. - Végtére is szeretem a macskákat, érzem is a jelenlétét, hogy itt figyel, lesben, mit csinálok a gazdájával. Jelenleg az én érzelmeim is egy nyugodt tóra hasonlítanak, igaz, hogy a mélyében egy vulkán tombol, de ez nem érinti Xaviert vagy a leopárdját. Így nem kell félnie, nem bántom, csak kényeztetem azt viszont irgalom nélkül, hiszen már lopom is újra ajkairól a csókokat, kezem siklik a testén, határozottan az esetem küllemre is. Ahogy megérzem kezét hűvös testemen vándorolni, majd megállapodni a férfiasságomon halkan nyögök a csókba, elnyújtva, hogy ohm, úgy fest pihentünk eleget, folytathatjuk. Ahogy végignyal rajtam kellemesen morgok, majd bele a szájába is, kis hamis. Derekam mozog is a keze nyomán, majd egy idő után gondolok egyet és fordulásra késztetem, hogy én legyek alul és Ő pedig felül. Egyrészt jobban hozzámfér, másrészt így is gyönyörködhetem benne. Keze nyomán így is egyre keményebb leszek, kezem oldalán siklik, ah, igazán szemrevaló férfiú, no meg, maximum összekarmolja a mellkasom is, egye fene.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: A természet lágy ölén
2018-06-17, 22:32




Axelle & Xavi ©
Elégedetten dorombolok, mert élveztem, tetszett és nagyon jól esett. Az utóhatás se rossz, mint egy nagy puha párna, amiben elveszhetek. Nem ellenkezem, bár nem szándékozom bántani, de elkerülhetetlen lesz, ha még több ilyet kapok. Ha pedig a macskám társaságára is vágyik, akkor nem leszek semminek elrontója.
Nincs semmilyen jel, egyszerűen elég rágondolnom és ő jönni fog. Lehunyom a szemem egy pillanatra, ahogy kicsit rá figyelek. Engedem, hogy közelebb jöjjön, hogy annyira közöttünk legyen, hogy a szemem színe kékről arany sárgára váltson. A macskám szemével pillantok vissza rá, semmi más nem változik rajtam. Bármikor visszaküldhetem a helyére, de akár ilyen közel is maradhat. Ajkamról hamarosan csókot lop, én pedig örömmel viszonozom, és ahogy az ő keze is elindul a testemen, úgy én is elindítom a sajátom az övén. Egészen lefelé veszem az irányt, hogy ujjaim végül ráfonódhassanak férfiasságára, hogy kényeztethessem. Belenyög a csókba, én pedig elmosolyodom. A pihenésnek itt van vége, jöhet a folytatás. Nyelvemet végigvezetem a torkán, egészen az álláig, kicsit játszom, incselkedem. Amikor fordít a helyzetünkön és kerülök felülre, lepillantok rá és megnyalom ajkaim. Kezemmel tovább kényeztetem, és ekkor eszembe jut, hogy mit is próbáltam ki Alexen. Végül is, ha neki bejött, akkor Axelnek is tetszhet. Adni akartam, szóval most adok is. Játékos tekintettel pillantok rá, majd lejjebb csusszanok és úgy igazítom a hajam, hogy ne legyen útban. Végignyalok férfiasságán, mielőtt a számba engedném és teljes hosszában elnyelném őt, és most jön az érdekes része. A dorombolásomat használom arra, hogy örömöt okozzak neki. Amint összehangoltam az egészet a fejemet is elkezdem mozgatni lassan fel és le. Ha kell, addig csinálom, míg el nem élvez vagy meg nem állít benne.

Music

Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: A természet lágy ölén
2018-06-21, 10:31


Xavier & Axelle


Míg hagyom némileg pihenni szóba jön a karmolásai nyomán a macskája, szívesen megismerem a benne lakozó macskát, ezen oldalát is Xaviernek. Ahogy lehunyja a szemét és újra kinyitja már egy leopárd szemeivel néz vissza rám, valóban jól tudja uralni ha itt képes megállni, ügyes fiú.
-Pillanat cicuskám... - Mondom miután és mielőtt érzékien csókolnám, egy vámpír sebességével zuhanyzok le és jövök vissza frissen és illatosan. A hiúság... de kívánatos akarok maradni a következő menetre is, no meg... pár másodperc az egész, hiszen normál tempóval sem lenne két perc sem. Ahogy visszamászok rá és végigcsókoltam a testét újra lelassulok, már nyugodtan simogathat, kalandozhat, én is azt teszem az övén. Ah, gyorsan rátér a lényegre újra, halkan nyögök csókba, hogy keze lágyékomra téved, szörnyen kívánom, újra. Indítványozom a helycserét, ahogy felém kerül élvezettel nézek végig rajta, nagyon kellemes látvány, izgató. Csíntalan mosolya engem is mosolyra késztet, de elnyújtva sóhajtok, hogy nyelve meredező férfiasságomon szánt végig. Nem is kertel, hamar a szájába vesz, ah, de rég is voltam idegen férfi szájában, hiányzott. Felkarjaimon támaszkodom, nézem Őt, ahogy ténykedik, szeretem nézni, izgató már az is. Nem hittem hogy meg tud lepni, de ahogy dorombolni kezd hangosabban felnyögök, hátrabicsaklik a fejem, ohm, többet kéne cicáznom... Hangosabban és kéjesebben nyögök, ez isteni... Alexander, te kurafi... lenn tartom a csípőm, noha mozgatnám, annyira élvezetes amit csinál, de csak el-elfésülöm a haját, mikor arcába omlana. Egy idő után viszont bármennyire is élvezem és nyújtanám a gyönyört amivel megajándékoz, de elélvezek, ráomolva a párnára.
-Xavier... hamis kis leopárd vagy Te... - Nevetek némileg rekedten, mert a sok sóhajba kiszáradt a torkom kissé. Húzom is felfele, dorombolódjon ide mellém, szeretnék közelsimulni hozzá ahogy oldalt fekszünk, csókra invitálom, kezem lapockáihoz kúszik és ölelem, vonom magamra.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A természet lágy ölén


Vissza az elejére Go down
 
A természet lágy ölén
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Belváros :: Forest Park-
Ugrás: