HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Szólítalak, jöjj hát!

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 21:16


Storm & Axelle


Alexander körbevezetett pár helyen, így leendő munkahelyemen is. Rám bízta a bordélya vezetését én pedig nem szóltam semmit. Sosem vezettem semmit, de mivel vezetőnek születtem, úgy gondolom bele fogok jönni. A szex részét értem, bár nem tudom jól jár-e majd a sok itt dolgozó halandó hogy más lesz a főnök (már ha észreveszik a különbséget, hiszen értelmi szintjük korlátozott). Végül is egyszerű, aki bármilyen szolgáltatást vásárol fizessen, bár amikor valami műanyag kártyát mutogatott nekem, azt nem értettem, mert nem mondta mennyit ér, csak azt azzal is tudnak fizetni. Érdekes hogy az aranyat ki tudta váltani a műanyag... Ezt egyelőre elengedtem, keresek pár férfit, végigmérem kiket dolgoztat itt fivérem, halandó létükre nem rosszak. De rájövök mire vágyom igazából, így végre hogy védett helyen vagyok, rejtetten, így felmegyek egy szobába és erősen az én oroszlánomra gondolok, szólítom, hogy jöjjön, végre találkozzunk. Hosszú ideje hogy nem láttam, azóta már idősebb, tapasztaltabb lett, én pedig látni akarom. Elfekszem az ágyon, ami szinte az egész szobát elfoglalja és rágyújtok egy cigarettára. Mélyen letüdőzöm, nekem már úgy sem árt és orromon fújom ki mint egy sárkány, lustán és fenségesen. Lehunyom a szemem, de az ajtó és az ablakok résnyire nyitva vannak, élvezem a kellemes huzatot ami belengi így a szobát. Végre nem abban a mocskos, poros lyukban találkozom vele. Ha érzem közeledni enyhén elmosolyodom és dallamosabban szólítgatom, noha tudom szükségtelen, de szeretném ha sietne, türelmetlen vagyok.
-Erre... közeledsz... tovább! - Előbb utóbb meghall, akkor pedig végre be fog nyitni és végre emberséges körülmények között is láthatom. Emberséges... micsoda undorító szó, de mégsem érdekel, csak nyújtom a kezem felé, jöjjön ide mellém az ágyba. Azt hiszem elmondhatom, hogy hiányoltam a társaságát, a vérének telt, sűrű zamatát.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 21:48





Axelle és Storm





A szokásos napi rutinom végzem a kórházban. Szerencsére nincs semmi extra ma, így nem leszek túl megviselt érzelmileg legalább. Megbeszéltük a csajokkal, hogy elmegyünk egyet inni a közeli kocsmába, egy kicsit kiengedjük a gőzt, és tartsunk egy lányos estét, mert megérdemeljük. De aztán érezni kezdtem, amit már évek óta nem. Ismerős érzés, ami összefacsarja a gyomrodat. Az oroszlánom azonnal moccant, és szekrény belsejében rejlő tükörben megláttam a szemét felvillanni. Ő is érzi, és ő is tudja, hogy végre, olyan sok év után elérkezett a nap.
- Bocsi lányok, de elfelejtettem valamit, mégsem tudok veletek menni ma este. – vetem oda, de már futtomban, és száguldok ki az autóhoz. A másikkal nem tartottam a kapcsolatot biztonsági megfontolásból. Azt mondta, hogy előbb még mindent el kell rendezni, és gyanúra adna okot, ha együtt látnának minket. Mostanra már olyan híres lett, hogy nem lehet úgy beszélni vele, hogy ne jelenjen meg másnap a képetek a címlapokon.
Reszket a kezem, ahogy próbálom bedugni a kulcsot a zárba, el is vétem párszor a dolgot, úgyhogy megállok egy pillanatra és két kézzel kapaszkodom a kormányba, mély lélegzeteket veszek közben.
Mikor már újra uralom a testem, próbálkozom újra és indítom be végre az autót. Legszívesebben száguldoznék az úton, de nem akarom megkockáztatni, hogy leszereljenek a zsaruk.
Leparkolok a Bloody Bite előtt.  Sosem jártam bent azelőtt, de tudom, hogy Alexanderé a hely, így meg sem lepődöm, hogy innen érzem a hívását.
Ügyet sem vetek senkire, és szerencsére nem is próbálnak megállítani, mert most nem állnék jót magamért, ha bárki az utamba áll, azt darabokra cincálom, akár egy tornádó. Már hallom, hallom a hangját, olyan régen volt. A szívem hevesen ver a mellkasomban, az ereimben őrülten szágudl a vérem, ahogy kinyitom az ajtót, és megpillantom az ágyon heverve. Akár egy isten, akit arra teremtettek, hogy imádják őt. Bár külsőleg most jobban hasonlít Alexanderre, mint eddig mikor találkoztam vele. Én mégis érzem a különbséget, a vérem érzi, az oroszlánom tudja, és ott ólálkodik a felszín alatt, mert ő is ki akar tőrni, ő is hozzá akar bújni, vágyik az érintésére.
- Uram!? – szólalok meg, és csak ekkor veszem észre, hogy a szememből folynak a könnyek, amit egy dühös mozdulattal söprök le a kézfejemmel, és ahogy becsukom az ajtót közelebb lépdelek hozzá, letérdelve az ágy mellé, és megérintem a kezét, nagyon lassan, mintha csak attól félnék, hogy ez egy álomkép csupán, ami bármikor szétmállhat rémálommá válva.






Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 22:09


Storm & Axelle


Lustán cigarettázom, nem egyet, nem kettőt szívok el kényelmesen, mire megérzem a jelenlétét közeledni. Kellemes bizsergés fut rajtam végig, végül pedig végre ráemelhetem vágyakozó pillantásom, megkönnyebbült mosolyom elárul, mert épnek látom. A megszólításra csak nyújtom a kezem, jöjjön, de csak az ágy mellé telepszik, sírva, reszketegen a viszontlátás örömétől, amit nem tudok hova tenni, de szóvá nem teszem. Senkinek sem hiányoztam évtizedekig a fivéremen kívül, noha ebben sem vagyok biztos, két fiat is teremtett, úgy hallom szolgálója is lett, így ha Storm nem segít, nem viszi el levelem lehet örök időkre abba a cellában rohadnék. Sosem voltak mély érzéseim csak fivérem és Salome iránt, de Storm mindig meglep. Lehet csak a benne lévő oroszlán vágyik a bennem rejlő hatalomra, de akkor is élvezem, hogy valaki rajongással tekint rám, nem idegenkedve. Kifújom a füstöt, összemorzsolom kezemben a csikket és eldobom, hogy odahajolhassak közel hozzá, megtámaszkodva az ágyon és ajkam puhán az övére tegyem, vele nem akarok durva lenni, mint bárki mással teszem azt.
-Vigyáztak Rád? - Nekem ez számít most, tudni akarom mindent megkapott-e, jó sora volt-e ha már miattam dobott el mindent és tett eleget a kérésemnek. Bizalmatlan vagyok jó ideje, de Storm valahogy lecsillapítja kétségeim folyamát, elcsendesítve tereli a nyugalom tavába bennem.
-Gyere ide mellém, kényelmesebb. Ma éjjel Veled óhajtok lenni. - Nem mással, hanem olyan személlyel, akiben bizalmam fektetem. Gyönyört akarok adni Neki, jutalmat, mert nagy szívességet tett, én pedig állni akarom a szavam, hogy megadok neki mindent ami tőlem telik. A rexet behódoltatom, a többi oroszlánt is, királynővé teszem, fenségessé, kiből megérdemelten táplálkozom. Húzom is a kezénél jöjjön, közel mellém, érezni akarom teste forróságát, lényének egészét szorosan magam mellett, nyakának lüktetését nyelvem alatt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 22:44





Axelle és Storm





Nem beszéltünk az érzéseinkről sosem, ő hívott, én pedig mentem, de eleinte talán csak a kíváncsiság hajtott, a harapása utáni vágy, a gyönyör utáni, amit kaptam tőle. A törődésé, és a gyengédségé, amivel jutalmazott engem.
De ennyi év távlatából, ilyen távol tőle rengeteg időm volt gondolkodni rajta, és most már tudom, hogy nem csupán ennyiről szólt az egész. Nem csupán erről van szó, hiszen az a vágyakozás már, ha lehet így fogalmazni, akkor a múlté, most már tudok különbséget tenni aközött, hogy egy vámpír babrál valakinek az érzelmeivel, és ha nem. És határozottan állíthatom, hogy ennyi idő után is ugyanúgy vágyom az érintésére, a közelségére, mint több mint nyolc évvel ezelőtt.
- Igen. – lehelem a kérdésére. Hiszen tényleg így volt. -  Alexander úgy vigyázott rám, és gondoskodott rólam, mintha én is az övé lennék. – Mindent megadott nekem, amire csak szükségem volt, pénzt, kiképzést, egyszer még az ágyába is invitált, amikor látta, hogy mennyire magam alatt vagyok a magánytól. Azt mondta, hogy ugyan nem az igazi, de talán a külseje segít azt az illúziót kelteni, de visszautasítottam őt. Megértette, hogy miért tettem így, ritkán látni érzelmeket a szemén, de akkor megmutatta, hogy tudja, hogy mit érzek.
És csak nézem az arcát, bámulom őt, amíg engedi. Sokszor néztem Alexander képeit az interneten, az újságokba és azt képzeltem, hogy Axelle az. Olyan egyformák, de én mégis látom a különbséget. Az apró különbségeket, amit csak azok láthatnak, akik ismerik őket.
Ő pedig láthatja, hogy megöregedtem. Nem azt mondom, hogy úgy nézek, ki mint egy öregasszony, de csak változtam az évek alatt. Más lettem én is.
Kérésére, lerúgom a cipőm a lábamról, és mellé fekszem, olyan szorosan préselem magam a testéhez, amennyire csak tudom. Arcom a mellkasába fúrom, és erősen ölelem át a karommal, még mindig nem hiszem el, hogy itt van.
- Hiányoztál Uram! – Ha tudná, hogy mennyire így van. Ha tudná, hogy nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Hogy mekkora önuralom kellett minden nehezebb időszakomban, hogy ne rohanjak Alexanderhez, hogy addig üssem, amíg végre ki nem szabadítja őt nekem.
Az erőm szintje megugrik, és oroszlánom körülöttünk lebzsel meteafizikai síkon. Nem fog előjönni, már magambiztosan uralom, de ő is meg akar hempergőzni a vámpírom erejében.







Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 23:23


Storm & Axelle


18+

Sosem használtam semmi befolyást rajta, mivel túl gyönge voltam hozzá kellő vér híján, ha pedig adott, felesleges is lett volna. A motivációit mindig a benne lévő oroszlánhoz kötöttem, sosem máshoz, most sem alkotok hamis képet magamban minderről. Külseje megváltozott ugyan, nőiesebb lett, ami számomra nem tenné vonzóbbá de el tudok tekinteni ettől, látva és érezve belső tüzét mi felém hajtja rendületlenül. Ugyan olyan hálával nézek szemeibe mint első alkalommal, ezen nem változtat semmi és senki. Csupán sajnálom a kiesett időt.
-Helyes... - Ez igazán jó hír, jövök eggyel Alexandernek emiatt, hiszen Storm nem leopárd, mégis vigyázta. Én a cellámból semmit sem tehettem, bezárva, elzárva mindentől és mindenkitől, azt sem tudva Storm eljutott-e fivéremhez, végtére a napok csak teltek és teltek, összefolyva, elnyúlva a kínzások miatt. Inkább nem akarok ezzel foglalkozni, nézem ahogy lerúgja cipőit és befészkeli magát mellém levegőt sem hagyva köztünk. Karom elvezetem nyaka alatt, ölelve hátát, másikkal oldalát combját simogatva.
-Én is hiányoltalak. Emésztett a tudatlanság, sikerrel elértél-e ide... Hosszú napok voltak számomra is. - Mert mint vámpír megszűnt az idő fogalma létezni nekem, legalább is a fogságomig. Azután hirtelen megint értelmet nyert, befurakodott az éjszakába és rátelepedett életemre mint a rozsda a nedves vasra. Ujjaim fésülgetni kezdik szőke haját, érzem a benne lévő oroszlánt, megéledve fogadom Őt is. Igen, most is úgy érzem végre nem vagyok egyedül, ellazít. Szinte gyötör a tudat, hogy milyen kevés ideig marad mellettem, ki kell élveznem. Gyűlölöm a halandó mivoltát, de pont emiatt nem bánom hogy életem lelassul az övéhez, mederbe tereli, fókuszálja azt. Hagyom így ölelkezni magunk percekig, majd finoman kezdem csókolgatni, előbb a fejét, majd álla alá nyúlva a száját, nyelves csókot is váltva vele, de még nem harapva meg. Kezem ruhája alá siklik, hogy meztelen bőrét érintsék hideg ujjaim, érezzem életereje forróságát átizzani. Csókjaimmal haladok a nyaka felé, de fogaim csak a vékony bőrt ingerlik, még nem táplálkozom, csak gyönyört akarok adni számára. Ha engedi, akkor felsőjétől és melltartójától is megszabadítom, hogy ajkaim formás mellét csókolják, nyalogassák, fogaim mellbimbóját izgassák, érzékien és orgazmusig nyújtva. Tudja jól, hogy egész testével ezt akarom tenni, de most nem kell visszafognia magát, nekem sem, ez nem egy cella, nem kell óvatoskodnunk, azt teszünk amit akarunk, eljött ez a perc is. Én pedig hajnalig abba sem akarom majd hagyni, akkor is csak azért mert fel kel az átkozott Nap! Érzem hogy ágyékom elönti a forróság, hogy megkívánom oroszlánom, de még azzal is várok. Az a százötven év ha másra nem volt jó arra igen, hogy nagy önuralmam legyen, mindent háttérbe szorítsak, ha akarok valamit. Most pedig a kéjtől ívbe feszülő testét akarom érezni puha harapásaim alatt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-10, 12:43





Axelle és Storm





Most, hogy itt van, most hogy ölelhetem, hogy szabad, úgy érzem, hogy semmilyen erő nem állhat már közénk. Nincs senki, aki torkának ne ugranék neki, ha el akarna választani tőle. Ennyi év hosszú idő, és ezalatt nem csak ő volt magányos, én ugyan szabad voltam, de ugyanolyan egyedül éreztem magam, és bár vigyáztak rám, és óvtak engem, az érzés mindig ott ült, mindig megvolt a hiányérzet, hogy nem vagyok tökéletes így, csak egy fél vagyok, a kirakósnak csupán egy szelete, ami nem passzol senki máshoz.
- Aggódtam, hogy nem éled túl a büntetést, a lebukásunk miatt. – nézek ismét a szemébe, hogy magamba ihassam a látványát, sosem fogok tudni betelni vele. Ennyi éven át nem engedtem senkit az ágyamba, nem vágytam senki másra, csak rá. De önkényes cölibátusom meghozta a gyümölcsét, és így arra tudtam koncentrálni, amit parancsoltak, elvégeztem a kiképzéseket, harcolni tanultam, és végül elvégeztem az egyetemet, és orvos lettem.
Most a Rex-szel cicázom, mert be kell kerülnöm a hárembe, hogy Regina lehessek. Az oroszlánom tudja, hogy ez szükséges, mert a Rex elég erős. Az oroszlán vágyik a Rex oroszlánjára, meg akar hempergőzni az erejében, meg akar küzdeni vele, hogy aztán a magáévá tegye. Igen, a Rex elég erős ehhez, hogy ezt mi megengedjük neki. És igen, az emberi énem tökéletesen tudja, hogy az út Uram és Parancsolóm céljaihoz, jelen esetben rajtam is múlik. Hiszen, ha elérem a Regina posztot, az oroszlánok nekem is engedelmeskedni fognak, és ezzel természetesen Axellenek is.
Az érintése a csókjai amikkel a testemet becézi, olyan ismertek, és mégis idegenek ennyi év után, de előcsalogatják a vágyam, pillanatok alatt hódolok be az oroszlánnal együtt, és élvezem a kényeztetést. Gerincem ívben feszül, ahogy ajkai, a mellemmel játszadoznak, és én még többet akarok belőle, apró sóhajokkal, és nyögésekkel jutalmazva ténykedését.
Kezeimmel a hajába túrok, élvezem a selymes tapintását, ahogy az ujjaim között siklanak a tincsei könnyedén, míg bele nem markolok, amikor a váratlan orgazmus át nem söpör rajtam, és a nevét kiáltom a gyönyör csúcsára érve.
- Axel! – és most nem kell halkan tennem, itt már nem bánthat minket senki, nem számít, hogy ki hallja meg, hogy mit művelünk mi az éj hátralévő részében.  









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-10, 13:16


Storm & Axelle


18+

-Mm. Belle maga se tudta mit akar, de nem aggódott olyasmi miatt, bárki értem jönne. Ez volt a szerencsénk. - Néha én is kezdtem feladni Alexander valóban eljön, hogy óvja Stormot. Mert együtt mindig is erősebbek voltunk, de ha időközben megszerette hogy egyedül van... a cellámból semmit sem tehettem. Csupán várhattam. A feloldozást vagy a halált... Nem is akarok abba az állapotba süppedni, jó lenne nemes egyszerűséggel elfelejteni, így abba temetkezem ami pillanatnyi, ami kellemes. Ölelni az én oroszlánom, hallgatni szuszogását, érezni kezem alatt bőre forróságát.
Még ennél is többet akarok, mert mi lehet jobb elterelés számomra, gondolataim összpontosítására, mint a szex? Nem sok minden, vágyaiban megmártózni majdnem olyan jó, mint testében, így megszabadítom felső ruházatától és csókjaimmal ostromlom formás mellét. Ujjai a hajamban úsznak, mint virgonc delfinek, de csak addig, mígnem első orgazmusát át nem éli, akkor már kapaszkodik, el ne vesszen, noha nem tud, biztosan tartom. A nevem hallatán is bizsereg mindenem, végre nem testvérem nevét hallom, hanem sajátom, ami mostanra fantomként kísért néha. Elégedetten nyalom körbe mellbimbóját és már kezem lejjebb is siklik, hogy alsó ruházatát is lehámozzam róla teljesen, teljes meztelen pompájában feküdhessen alattam az ágyban. Csókjaimmal hintem be hasát és csípőjét, apró harapásaim állandó kíséretében, majd nyitom is el combjait, ha véletlen nem tenné magától is meg nekem. Combja belső felét hódítom épp, ahogy lábáról a másikra siklok vénuszdombját csókolom, nyelvemmel incselkedek, de még nyújtom számára a játékot, nem akarom elkapkodni. Ah, kedvem lenne beleharapni formás combjába és nagyokat kortyolni belőle, de korai lenne. Némi morgást fojtok el félsikerrel, mert kívánom, nagyon kívánom, de megregulázom magam és inkább szemérmét kezdem izgatni fáradhatatlanul, aprókat szívok rajta, nyelvem selyemként omlik az érzékeny területre, fogaim itt sem kímélik Karjaim combjai alatt találnak ölelkező pihenésre, húzva számhoz közelebb követelőzve, hogy akarok még belőle. Nyelvem hüvelyébe is felsiklik, hogy saját nedveivel összefonódva izgassam tovább, el akarom venni a becses eszét, azt akarom érezze megérte megvárni engem, hogy én legyek az etalon, teljesen magamnak akarom. Meg sem állok addig míg legalább kétszer el nem élvez a számtól (vagy a harapásaimtól) csak azután kezdem kioldani nadrágom övét, letolni magamról a felesleges ruhaneműket és kibújni ingemből. Végre kellően impozáns lehet az én megjelenésem is számára, erőm teljében, tisztán és rendezetten. Ahogy haladok újra csókjaimmal felfele és mohón érnek célba ajkainál már meg is mártóztam benne, utam akadálytalan volt, hisz gondoskodtam erről. Karjaim a hajába szöknek, másik kezem a kezébe fonom és fejünk fölé húzva pihentetem, visszafogva derekam vad lökéseit szelíd hullámokká, mert Stormmal gyengéd voltam mindig is. Kényszerből és hálából is, vigyázok az én oroszlánomra.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-12, 05:26





Axelle és Storm





Szemeim eddig is tökéletesnek láttaták őt, emléke mit sem fakúlt, és most, hogy erej tejében magasodik fölém, akár egy istenség, még inkább be akarok hódolni neki, még inkább arra vágyom, hogy engem használjon, hogy vegyen tőlem mindent, amit csak képes vagyok neki, adni, még akár az életemet is.
De ő csak játszik rajtam, finom lassan, mint egy művész, akinél én magam vagyok a zene. Minden érintés, minden csók hangok és a csend váltakozásával érzelmeket vált ki, és létezésem lényege az idő. Egy szimfóniát ad elő, amihez én vagyok az eszköze, és előcsalogatott nyögésem adják meg a hangokat.
Zihálva veszem a levegőt, és tekintemmel rá fókuszálnék, de az orgazmusok rontják látásom. Izmaim gyengének és kocsonyásnak érzem, mintha nem is lennének többé, mintha leolvadtak volna a csontjaimról.
Gondolat fogalmazódik meg, hogy szeretnék segíteni, megszabadítani a nadrágjától, de a következő pillanatban szája már az én ajkaimra tapad, és boldogan kiáltom bele a csodálatom, amikor végre magamban érzem őt. Olyan könnyedén siklik belém, mintha nem is teltek volna az évek, mintha minden nap ezt tette volna, és a testem felismerné őt, és üdvözölné újra, forrón és nedvesen.
Ujjaink összefonódnak, és én lábaimmal zárom béklyóba derekát, ahogy gyengéd táncát járja felettem, de ez most nem elég, ennél most többre vágyom. Ha nem aggódnék, hogy kárt teszek benne, már körmeimmel szántanék végig rajta, de így csak fogaimmal harapok az alsó ajkába.
- Ne fogdd vissza magad! – bár maga a mondat parancsként hangzik, hanglejtésem inkább könyörgő. Nem akarom, hogy finomkodjon, nem akarom, hogy vigyázzon rám, most nem!
Zingel vagyok, oroszlán vagyok, az ő oroszlánja, és mi szeretjük durván is, mert mi vadak vagyunk, megszelídíthetetlenek, akár a vihar.
 









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-12, 21:13


Storm & Axelle


18+

Elégedetten vetkőztetem és kényeztetem lassan haladva lefelé a testén, megállapodva hosszabb időre a szemérménél, de amint felfele haladván megállapodok az ajkainál úgy magamévá is teszem. Oly könnyedén siklom benne, mintha erre lenne teremtve teste, de visszafogom szenvedélyem, mert nem betámadni óhajtom Őt, hanem megadni azt amire vágyik. Persze ez nem zárja ki, hogy többet adjak, harapása ajkamon izgató, elégedett morgást vált ki belőlem, szavaira mégis hezitálok. Nem azért, mert parancsolóbb lenne hangja és kicsinyes bosszúként nem fogadnék szót, hanem mert annyi elfojtott érzelmem van, hogy nehéz kitörni a jeges burokból. Némileg zihálva gyorsítok a csípőmön, megtámaszkodom a feje mellett az ágyon, derekam hosszasan és egyre szaporábban járja be hüvelyét. Ajkát harapdálva csókolom, majd folytatom a nyakánál, de nem fogom vissza akkor magam, agyaraim belemélyesztem nyakába, hogy eltelítsen vérének mámoros telt zamata. Nagyokat kortyolok, nyögve, hiszen nem mondanám hogy a elmúlt évszázadban bármikor is eleget ittam volna... Kezem kezéből a mellére siklik és erősebben markolászom domborulatát, csípőm pedig gyorsabban mozog, mint egy halandó férfié, vámpír létem előnyeit előszeretettel kamatoztatom számára. Mielőtt túl sokat innék elszakadok nyakától de agyaraimmal végigkaristolom nyakán és vállán a bőrt lihegve, sóhajtozva, erősen markolva a párnát fejünk alatt. Nem bírok már arra koncentrálni, hogy elélvezett-e újra bármely tettemtől, mert a heves szexnek köszönhetően érzem közel a gyönyör így nem állok meg, vadul és kíméletlenül hullámoztatva csípőm erős lökésekkel, addig folytatva míg el nem élvezek én magam is, hangosan és elégedetten. Végre tényleg nem kell visszafogni magam.
Utána homlokom az övének döntöm és csak zihálok, úgy érzem percek alatt megkívánom újra, folytatni akarom, de... előbb ellenőrzöm Storm bírná-e, Ő számít, számomra Ő nem csak egy porhüvely mely vágyaim kiélésére van. Ha egyszerű halandó lenne fikarcnyit sem érdekelne mit akar, de így minden figyelmem az övé, puhán nyalok végig nyakán, ahol kibuggyant még egy-egy csepp vére, nem pocsékolunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-17, 08:22





Axelle és Storm






Nyolc év olyan hosszú idő a cölibátusra főleg olyannak, aki már megízlelte a mennyországot, egy ilyen férfi oldalán, mint Axelle. Főleg, hogy ő volt az első és egyetlen férfi az életemben, így most, hogy ajkával kényeztet, szinte az eszem veszítem, annyira érezni akarom őt magamban. És bár imádom miden mozdulatát, minden csókját érintését és, hogy beléhatol, mégsem elégséges most számomra. Legszívesebben tépném, szaggatnám, harapnám, hogy felfalhassam minden egyes porcikáját, hogy örökre magamban tudjam őt. De csak egy harapást engedélyezek az ajkán, jutalmul pedig egy morgást kapok, mi olyan ősi ösztönöket vált ki belőlem, hogy még többet, még jobban akarjam őt.
Hezitál, egy pillanatig, hogy vajon engedjen-e kérésemnek, mi kicsúszott a számon az imént. De csupán egy röpke perc lehet, és már mozdul, ahogy vágyom. Ajaki az enyémet tépik, és a nyakamba harap, nagy kortyokban nyeli a vérem, én pedig szabadon sikítok, ahogy lecsap rám az orgazmus és kitart míg szomját oltja belőlem. Harapása maga a földöntúli boldogság, csípőjének gyors mozgása, kezének már meleg tapintása a mellemen és teljesen megszűnt a külvilág.
Még épp időben sikerül valamelyest kitisztítanom az elmém, hogy a oroszlánom fekete szemei, az enyémen keresztül nézve, együtt láthassuk, hogy vámpírunk, hogy ér el a csúcsra, hogy üríti belénk a magját a gyönyör pillanatában.
Kezeim a hátán járnak fel-alá, míg pihegünk, homlokát az enyémnek dönti, majd lenyalja kibuggyanó vérem a nyakamról.
Ahogy engem néz, bátorkodom felemelni a kezem és végigsimítani az arcán, ami másképp néz ki, mint az emlékeimben, most sokkal jobban hasonlít testvérére. De én mégis látom a különbséget közöttük, látom a szemeiken, érzem az illatán, s ahogy magamba iszom a látványt, újra rádöbbenek, hogy ezért a férfiért bármire képes vagyok, neki bármit megtennék, nem tud olyat kérni, amire nemet mondanék, mert szeretem.
Szólásra nyitom a szám, hogy hangot adjak az érzelemnek, amely most szilárdult meg igazán bennem, de aztán csak elmosolyodom, hiszen ilyennel nem terhelhetem őt, fontosabb dolga van most, mint én.
Felemelem a fejem, és egy puha csókod adok inkább helyette, az én vámpíromnak.

 








Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-17, 12:13


Storm & Axelle

18+

Sosem tiltottam meg hogy mással legyen, ostobaság lett volna, hiszen velem alig tudott érintkézni és az is veszélyes volt. Még azt sem tilthattam más megízlelje vére földöntúli telt ízét, hiszen nem volt hatásom a külvilágra. Annyit tehettem, ha sikerült együtt lennünk, egynémely kínzást követve, ami magában hordozta az ígéretet egy darabig magányosan rohadok odalenn, akkor megadok számára mindent ami csak tőlem telik. Ami nem volt valami sok, mert csupán annyi vért kaptam fogvatartómtól, ami egy pár menetre elég, de egyébre nem, esetleg arra valami ocsmány sebet rendbe bírjak rakni magamon. Hogy ép eszem megmaradt sokban függ Stormtól is, ha Ő nem lett volna, nem tudom meddig maradok beszámítható. Talán ezért is óvom és védem annyira, még szex közben is, magamtól, nehogy kárt tegyek benne. Emiatt mikor arra kér ne fogjam vissza magam hezitálok, féltem saját elfojtott szexualitásomtól. De arra jutok, olyan önfegyelmet aggattak az évek rám rabságom alatt, hogyha mikor találkoztunk nem öltem meg azzal, hogy elkezdtem inni a vérét, akkor most sem tehetek nagy kárt benne. Igaz nem engedem el teljesen a bennem tomboló cunamit, ami pusztítón élne fel mindent maga körül, de egy részét igen, ami kellemesen elég, hogy vadul csókoljam, táplálkozzam és gyors derékmozgásom gyönyört okozzon Neki. Meg persze magamnak, mert a vér mámora, a szex nyújtotta kielégülés, ez így együtt pedig bódító kettős. Élvezem simításait a hátamon, lenyalom nyakáról a kevéske vért, majd szusszanok egyet még nézem Őt. Az arcomon is végigsimít, belefordulok és csókot hitek a tenyerére mosolyogva. Ő is mosolyog, azt hiszem kielégült Ő is, úszik ebben az áldott állapotban. A puha csókot is gyöngéden viszonzom, több apró csókocskára bontva ajkain. Kezem combjára siklik, még benne vagyok, de olyan kellemes, otthonos.
-Nem fáj semmid? - Orrom az övének simítom, muszáj tudnom, nem akarom bántani, kevesek egyike. Ha jól érzékeltem, hogy nem okoztam fájdalmat, akkor újra hosszabb csókra invitálom, hogy még így benne vagyok újra erőre kaphassak és folytathassam amit az orgazmus megszakított. Úgy érzem éveket kell bepótolnom, be akarom pótolni és noha nem egyetlen éjszaka alatt, de el akarom kezdeni.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-21, 09:38





Axelle és Storm






Bár sosem tiltotta meg, hogy mással is együtt legyek, a szerelem, amit iránta érzek arra kényszerített, hogy megvonjam magam másoktól. Alexander védelme alatt, pedig egy vámpír sem merészelt úgy közeledni felém, hogy akár a vérem vegye.
Mikor pedig még szüleimmel éltem, a falka védett meg engem. Így azt hiszem, hogy szerencsésnek érezhetem magam, még ha olyan keveset lehettem is együtt mesteremmel, és akkor is meglehetősen elkínzott volt.
Csak egy pillanatig hezitál, látom rajta, érzem a mozdulatain, de nem várat sokáig, és ugyan elmém annyira elönti az orgazmusok hada, hogy képtelen vagyok épkézláb gondolatok megformálásra, tudom, hogy megérte ilyen sokat várni rá. És tudom, hogy megtenném újra, és újra.
Az egész testem zsibong, és minden izmom használatba volt véve a sok gyönyörnek köszönhetően, még olyanok is, amikről nem is tudtam. Karjaim nehézkesen, lassan járják a táncukat a testén, a nyakán, az arcán, ahol épp elérem őt.
- Fájni? Fantasztikusan érzem magam! – nevetek fel halkan, és el is fúl a nevetésem, amikor újra csókolni kezd, és elakad a lélegzetem, ahogy újra megduzzad bennem a férfiassága, és mozogni kezd. Tökéletes férfi, tökéletes szerető, boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek.
Szemeim feketébe fordulnak, az újabb érzésektől, és oroszlánom úgy táncolja körbe metafizikai síkon, mintha el akarná rejteni őt az engergiájában. Mi mindketten hozzá tartozunk, az övéi vagyunk.












Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-21, 12:19


Storm & Axelle

18+
Hiánya mindig úgy telepedett rám mint egy keserédes dallam a sötét éjszakákon. Most hogy itt van, hogy csókolom, ízlelem, ölelem és orgazmusa eltölt lelkem egy része megnyugszik, testem egésze izzik. Hevesebb szeretkezést követve pihenek meg karjaiban, de muszáj vagyok meggyőződni arról, hogy nem fáj semmije, hogy jól érzi magát, hogy minden élvezetes számára. Ahogy nevetni kezd és válaszol én magam is elmosolyodom és hálásan csókolom újra, simítom testét és kívánom meg újra. Megunhatatlan. Kevés nő van, aki így fel tudja kelteni az érdeklődésem, hiszen világéletemben a férfiakat preferáltam, de Salome megtanította hogyan értékeljem át a dolgokat. Kivételesen most hálás vagyok Neki, mert így Stormot is kellően kívánni és értékelni tudom. Eleinte elnyújtottam hullámoztatom a derekam, majd alig lökve rajta, de annál gyorsabban, majd megint lassan, körözve, játszani kezdek vele. A sok orgazmus úgy is eltelítette, nem gond, ha nyújtom a dolgot. Vigyorom is elárul, morgásaim mikor számomra is kínzóan lassúak a mozdulataim, de van hogy csak mocorgok benne, mozgatva lapockáim is, mintha macska lennék magam is aki lecsapni készül áldozatára. Hacsak meg nem előz így is teszek, hirtelen gyorsítok és iszok egy kortyot megharapva nyaka másik oldalát. Aztán megint lassítok, kínzom ám, édes kín... Érdekel Ő is elengedi-e magát velem, vagy oroszlánja fogja jelezni bírjak magammal mert tombolni fog, hiszen érzem, olyan közel van, mintha képes lehetnék megsimogatni, érzetre így érzékelem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-23, 11:39





Axelle és Storm






A beteljesülés, hogy végre karjaiban tart és én is őt, olyan melegséggel tölti el a szívemet, amit már-már kellemetlenül forrónak érzek, de még így is jó érzéssel tölt el a tudat, hogy végre szabad az én Mesterem, hogy végre megint az övé lehetek. Arról nincsenek illúzióim, hogy az ő enyém lehetne, de amíg egy kis darabot biztosít nekem magából, én boldog vagyok.
Az orgazmusok hada, mi átjárja testem, minden izmát, őrült űrbe taszítva, egy idő után érzem, hogy sok lesz. Erős alakváltóvá lettem, de még nekem is végesek a határaim, mindent én sem bírok. Így mikor végre megpihen rajtam, a saját gyönyöre után, közlöm is vele.
- Ha nem hagysz nekem, egy kis pihenőt Uram, át fogok változni. – pihegek a karjai között, és még mindig bennem van ezt is tisztán érzem. Most minden tapintást felnagyítva, minden simítást ezerszeresen érzek magamon.
De azt is érzem, hogy oroszlánom, már nagyon a felszínt kapargatja, és ha nem is változnék át teljesen, csak részlegesen, akkor is megtörténne. Nem vagyok benne biztos, hogy annak örülne, pedig én még a karjaiban szeretnék lenni egy kicsit. Csak, hogy tartson magánál, hogy érezzem az illatát, a bőrének selymességét, az ízét a számban.  








Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-26, 19:53


Storm & Axelle


Játszadozom vele, kedvem lelem teste ízlelésében, hogy birtokba veszem, de ahogy halandóknál lenni szokás elfáradnak, hiába bírnám hajnalig folytatni kéjes mámorban úszva, kell a pihenő. Csókolgatom a nyakát, ahonnan vére vékony csermelye bukkan fel, szavaira állítom meg a derekam.
-Hát, kedvelem az oroszlánod, de Ő nem olyan kommunikatív mint Te... - Mosolygok, elsimítom arcából a haját, és nem mozdulok csak orrommal cirógatom az övét, hagyom hogy szívdobbanásai száma csökkenjen, ne pumpálja őrült mód a vért a szerencsétlen szerv. Mikor légzése is rendeződött akkor csókolgatom újra puhán.
-Ha rólad van szó némileg telhetetlen vagyok. Hogy érzed magad itt a városban? Remélem nem hiányzik nagyon Franciaország... - Sejthető hogy nekem cseppet sem, de neki ott volt a régi élete, nem várhatom el, hogy gyűlölje velem együtt a helyet. Kezem a haját fésülgeti, még mindig benne vagyok, de kényelmes itt, közel érzem magamhoz és szorosan, ennél szorosabban nehezen lehetne. Persze nem akarom feleslegesen ingerelni, nem mocorgok, de ha Ő tenné csak kellemesen sóhajtok.
-Alexander illően szeretne bemutatni az itt élőknek, így... egyelőre nincs nagy mozgásterem. De itt megtalálsz, ha bármikor kellenék, ha nem, akkor tudsz üzenni, azon a... távkommunikációs eszközön, Alexander leírta azokat a számokat, amik hozzám kötnek. Azt mondta, Te érteni fogod. - Nem barátkoztam meg azzal a ketyerével, ez látszik, de muszáj lesz, hasznosnak tűnik, ha Storm is tud valamiképp hívni engem, nem csak én Őt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-07, 07:35





Axelle és Storm





Hiába vagyok alakváltó, erős alakváltó, még nekem is kell a pihenés, bár még így is tovább bírom, mint a halandók, de míg ők maximum elájulnának, én valószínűleg alakot váltanék, ha nem tartok pihenőt, az pedig mocskosabb, és még kevésbé vonzóbb, mint az ájulás. Bár nem tudom, hogy Axelle-t zavarná-e, ha fél állati alakban szeretkeznénk, azt tudom, hogy Alexet nem zavarja meg az ilyesmi, a leopárdok nagy részét ő vezeti be a szex rejtelmeibe, és tanítja meg nekik, hogyan uralkodjanak a leopárdjukon közben, hogy ne változzanak át, tehát biztos, hogy volt, hogy alakot váltott közben valaki, így kétlem, hogy abbahagyták volna.
- Axelle, Uram! Elég erős vagyok, hogy ne váltsak teljes alakot, így akkor is képes vagyok beszélni. De lehet, hogy a hangom olyan bár hang lenne…- kuncogok fel, ahogy az orrát az enyémhez dörgöli, és ez annyira meghitt pillanat számomra, hogy majd elolvadok tőle. Mikor végre már ura vagyok az imaimnak, a karom lustán cirógatni kezdi a hátát, karját, vállát, ahol elérem.
- Franciaország nem hiányzik egyáltalán. – gondolkodom el egy pillanatra. – A szüleim néha igen, de már évek óta nem beszéltem velük. – Hiszen egy szó nélkül hagytam őket ott, azt sem mondtam meg, hogy hova megyek. El sem búcsúztam tőlük, csak eltűntem, mint egy gyorsan jött vihar, amit el is fújt az erő szél.
- A város nem rossz, elég sok dolgot szabad, most, hogy a vámpírok előjöttek, és kiderült, hogy mi is létezünk. És a helyi kórházban vagyok sebész, mármint a likantrópkórházban. – kezdem magyarázni, hiszen, ha alakváltóként dolgoznék egy normál emberiben és kiderülne, hogy mi vagyok, akkor azon nyomban kirúgnának.
- A falkába már elég jól bedolgoztam magam, az utasításoknak megfelelően. Már csak a hárembe kell befurakodnom, és onnan már csak egy lépés, hogy Regina lehessek. De mivel eddig a harcokra koncentráltam, nem volt kellő időm, hogy elcsábítsam Lucast, de majd most. – másoknak talán furcsa lehet, hogy a szerelmed előtt beszélsz arról, hogy egy másik férfi ágyába készülsz, de Alex elmagyarázta nekem, hogy egy Belle sem esküszik hűséget egyetlen valakinek, és hogy normális, ha több szeretője van valakinek.
- Mármint a mobilon? – ráncolom a szemöldököm, és csak sejtésem van róla, hogy azt érti távkommunikációs eszköz alatt.









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-15, 19:07


Storm & Axelle


-oh, hát ha már elveszem az eszed akkor nem érem be hogy csak félig teszem, az egész kellene! - Vigyorgok rá, de nem akarom átváltozzon. Nem lenne ellenemre, de így jobban tetszik. Hagyom hát hogy pihenjen, rendezze lézgését, aztán már érzem is fáradt mozdulatokkal a hátam simogatja, féloldalas kaján mosoly a jutalma.
-Ha akarod nem sokára meglátogathatod Őket, vagy áthozhatod ide. Addig is próbálok Neked új családot adni. - Mert a család fontos, nekem a mindenem Alexander, de ezt tudja. Már Storm is nagyon fontos nekem, így a kényelme is. Az igazat megvallva, nagyon keveset tudok régi életéről, a mostaniról sem sokkal többet. Tudom, hogy gyógyítást tanul, de hogy hogyan telik egy napja arról fogalmam sincs. Tudom, hogy már a Rex közelébe édesgette magát, de arról nincs fogalmam amúgy mit gondol arról a férfiról.
-Van külön kórház nektek... sokat változott a világ, előnyére. - Néha úgy érzem az egész évem rá fog menni, hogy felzárkózzak...
-Én is meglátogatom majd valószínű, bár sejtése sem lesz, hogy velem vagy. Ez így jó. Add magad és nem fog tudni ellenállni. - Simítom arcát elégedetten, szép nő és tudja mit akar, szerintem ha nem vak a Rex, akkor nem lesz gond. Igaz, ha kárt tesz Stromban lehet én is kárt teszek benne, de ezt elhallgatom.
-Azt hiszem... Az a kis ketyere, amivel hallod ha beszélek, akkor is ha a város másik végén vagy. - Szerintem egyre gondolunk, de mivel nem vagyok teljesen biztos benne, így jobbnak látom kifejteni.
-Milyen férfi a Rex, kedvedre van? - Előny ha igen és sajnálatos ha nem, ez egy munka, mindketten tudjuk, de attól még érdekel hogy szimpatikus-e neki bármilyen értelemben. Stromnak a legjobb dolgokat kívánom megadni, de sajnos nem mindenre van ráhatásom. Még legalább is, aztán persze igen, kérdés mennyi idő lesz az.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-23, 17:11





Axelle és Storm





- Hogy te milyen telhetetlen tudsz lenni! –
nevetek fel, ahogy közli, hogy mindent akar, de a szívem melegséggel töltik el a szavak, és csordultig telik az iránta érzett szeretettel.  
Egy darabig gondolkodom az ajánlatán, talán el kellene fogadnom, hogy idehozza a szüleimet, és a régebbi énem, minden vágya lenne, hogy megint együtt legyek velük, de végül megrázom a fejem.
- Túl régen volt már. Már nem az a kislány vagyok, akinek a szülei támaszára van szükségük. Régen felnőttem már. Ők nem ismernek engem, én pedig őket. Túl sok minden változott meg körülöttem. – Inkább megtartom magamnak a szép emlékeket, mint hogy esetleg rosszabbak írják felül őket, amik megtörténhetnek, ha újra találkozunk.
- Valóban van, bár csak titokban, nehogy célpontot nyújtson azoknak, akik ellenünk vannak, meg úgy általában a természetfelettiek ellen. – Picit megvonom a vállam és felkönyöklök, úgy nézek rá.
- Bár vannak jogaink, és a világ elismeri a létezésünket, sok olyan szerkezet van, amivel tömegeknek árthatnak. Akár a kórházat lerombolva egyetlen robbanással. – magyarázom meg, hogy miért is nem lehet nyilvánosságra hozni, sem a kórház hollétét, sem pedig az ott dolgozók kilétét.
- Dolgozom rajta, de vannak versenytársaim is. Még őket is le kell győznöm, sajnos nem úgy, hogy megverekszem velük. – Mert ha úgy sikerülhetne, akkor már rég én lennék a Regina, de Lucasnak kell kinyilvánítania, hogy királynő vagyok. Ez a falka törvénye.
- Lucas jó vezetője a falkának. Erős hím. – bólintok a kérdésére, közben a kezem végig a felkarját simogatja.
- Nem mondanám, hogy jóképű férfi. Veled nem veheti fel a versenyt. – nevetek rá, hiszen nekem ő az esetem. És Lucas inkább szadista módon jóképű, mint szépségesen.










Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-30, 11:48


Storm & Axelle


-Én mindig az vagyok! - Nevetek a telhetetlenre, végtére is miért ne lennék az? Főleg ha a szexnek is köze van a dologhoz, akkor végképp jó telhetetlennek lenni! De persze önző már nem feltétlen vagyok, nem teljesen, így ha Storm szeretné, ha a szülei itt laknának itt fognak lakni.
-Nos, ezt megértem. Ha nem alakváltók mint Te akkor a tapasztalatok szerint jobb is ha új családot alapítasz magadnak, akik hasonlóak hozzád. Ebben igyekszem segíteni, ahogy a falkával is. - Bár hozzá kell fűzni, semmi tapasztalatom, végtére is nekem Alexander A család... még Salome sem volt teljesen az számomra, hiszen nem szerettem, valahol tiszteltem is, de nekem csak a fivérem számított. Emiatt még csak most tanulom milyen kibővíteni a család fogalmát, noha Storm volt az első aki ezt elérte nálam.
-Ez mindig is így volt és így is lesz. Az emberek és valaha volt emberek egyetlen közös vonása a rombolás iránti vágy, a kicsinyesség és meg nem értés... több birodalom bukást láttam mint kellett volna. - Még így is, hogy be voltam zárva egy időre. El fog jönni az idő mikor hétköznapi lesz és felfedik, de támadás bármikor jöhet. De ha Alexander terve sikerül, akkor végre visszaköszönthet a szép régi világ!
-Én nem aggódom egy percig se. Mindig pontosan olyan vagy, amilyennek lenned kell. - Simítom meg az arcát, sugárzik belőle az elhivatottság, az erő, a szépség, a Rex nem tud túltekinteni majd ezeken. De ha már Rex róla kérdezek, tetszik, hogy jó vezetőnek gondolja, akkor nem kellene lecserélni, olyat szeretnék a falka élére, akit kedvel Storm, noha ez lehet üti Alexander terveit, de majd úgy csinálom mégse tegye. A jóképűre nevetek, oh, szóval nem egy szépfiú! Meg is csókolom Stormot, puhán és játékosan.
-Velem maximum az öcsém veheti fel a versenyt, más nem igen! Amíg jól bánik veled, addig a többi másodrangú. Ha végre letudjuk a szükséges etikett-köröket és Regina leszel, sokkal többet lehetünk együtt. Lucasnak ezt le kell nyelnie majd, hacsak nem akar csatlakozni... - Vigyorgok gonoszan és nevetek, célom betörni a fő oroszlánt, abban az esetben kaphat néha ilyen "jutalom falatokat" mint mi!
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-08-08, 18:13





Axelle és Storm





A mondatára végképp kirobban belőlem a nevetés. Mert az addig rendben van, hogy falka, meg hogy ott a gyerek is vannak, de hogy saját családom legyen?
- Ezt ugye, most csak viccnek szántad? El tudnál engem képzelni, amint otthon ülök, vigyázok a három kölyökre, akik épp kisoroszlán alakban csócsálják egymás fülét, és verekszenek, míg az „Uram és parancsolóm” hazaér az egész napos gályából. És természetesen, minta feleségként a ház ragyog, a vacsorát pont akkor tálalom, amint belép az ajtón? – nézek rá a mondókám alatt, majd újra vigyorogva elrejtem az arcomat a mellkasába. Csak, hogy egy újabb kép jelenjen meg a fejemben, amire ismét felnevetek.
- Oké ehhez képzeld még hozzá azt inkább, hogy „Apuka” nem megjelenik a bejárati ajtóban, hogy hazaért a munkából, hanem feljössz a pincéből, jólfésülten, kötött mellényben, szemüvegben. És közlöm veled, hogy: „Jó estét Drágám! A vacsora tálalva!”. Aztán felfekszem az étkezőasztalra. –
Csak biccentek, hiszen tanultam történelmet, és tudom, hogy a világ szinte csak a háborúkból áll. És még csak messzire sem kell mennem, hiszen már falkán belül is, az erőszak az, ami feljebb juttat a ranglétrán, én is így kellett, hogy feljebb verekedjem magam eddig a rangig. De szerencsére Alexander nem fukarkodik, az övéi oktatásával, így a legtöbb leopárdja kap valamilyen harci kiképzést, bár ezt kevesen tudják. És ebből a programból engem sem hagyott ki, gyanítom sejtette, hogy Axelle többre megy majd, egy olyan alakváltóval, aki nem csak szépelegni tud, vagy aki csak kajának megfelelő.
- Igyekszem megfelelni az elvárásoknak. És eddig minden a terveim szerint alakult. Azt hiszem Lucas is kedvel engem. Bár amilyen marcona tud lenni, nehéz olvasni belőle időnként. – Az biztos, hogy nem közömbös irántam, és az én fantáziámat is piszkálja, de ennek köze nincs semmilyen romantikus érzelemnek, bár nem is csak az érdek hajt, amit Axelle elvár, hanem az is, hogy a falka biztonságban legyen, és egységben, már amennyire lehetséges. Megkedveltem őket, ami azt illeti, és rossz lenne egy falkaszéthúzás. Aminek még mindig megvan az esélye, ha kiderül, hogyan is kerültem ide, és miért. De ez majd a jövő zenéje, ha erre a problémára kerül a sor, majd akkor foglalkozom vele.
- Ha nem akar csatlakozni? – harapok bele az alsó ajkamba, mert a kép ismét az elmémbe furakszik és már látom is magam előtt.
- Majd csak elérjük valahogy, hogy akarjon. – megcsókolom a vállát, és a karját, és rámosolygok.
- Engem is levettél a lábamról, még aszott múmia korodban. – vigyorgom képen, emlékeztetve, hogy nem volt a legjobb formájában, én meg a karjában landoltam.
- És azóta sem bántam meg soha. – fordulok komolyabbra, mert valóban így van. Soha egy percig nem bántam, hogy akkor lemásztam azon a szellőzőn és belefutottam Axelle-be. A világ sokkalta szegényebb lenne nélküle, csak még meg kell tanulnia kibontani a szárnyait. De én ebben a segítségére leszek, és támogatom .







Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-08-20, 00:02


Storm & Axelle


-Úgy tudom vannak már modern, független anyukák is. No meg attól hogy lesz pár kölköd nem kell sokáig otthon maradnod. Lehet lenne olyan oroszlánanya aki megteszi és vigyáz a Te gyerekeidre is, falkaszellem. Már nem fog kelleni hogy csak magadban gondolkodj, ne feledd. De ha nem kívánsz gyereket, azt is megértem, én például sosem akartam... Alexander miatt gondolkodtam el csupán és két fia miatt. - Vonok vállat nevetve vele, mert értem én mire gondolt és tény nem bírnám elképzelni otthon főzőcskézni, de ma már sok minden megoldható, igyekszem rugalmasan szemlélni a változásokat.
-Ahhh... nagyon izgató a kép, a kölykeid nagyon hamar felvilágosulnának hogy működik a szex. - Nevetek fel megint, megcsókolva és megnyalva a nyakát, ahm, isteni a vére, mit tagadjam?
-Amúgy a szemüveg meg honnan jött? A kötött mellény is némileg szíven vágott, de a szemüveg! - Viccelem el az egészet, mert amúgy is méltóságom aluli lenne egy pincében kuksolni, de hogy kötött mellényben és szemüvegben tegyem mindezt már-már abszurd! Jó a képzelőereje az én oroszlánomnak!
No meg információszerzésben is kiváló, de efelől eddig sem volt kétségem, épp a Rex a téma.
-Ne tévesszen meg hogy marcona, ha már figyel Rád kellőképpen elég, akkor nem vagy közömbös. Noha nem gondolnám férfinak ha így tenne. - Simogatom is a fejét, ezzel együtt fésülve a haját, érzem némileg aggódik mi lesz ha Lucas elutasít engem és amit ajánlok.
-Ha semmiképp nem bírom érvekkel és alkukkal meggyőzni, akkor erővel veszem el. Ha Te kedveled nem lesz célom megölni, csak behódoltatni. De ne félj, diplomatikusabb vagyok annál, mintsem feleslegesen harcolnom kelljen. - Nem tudom ez mennyire nyugtatja meg, de érezhető nálam az csupán a vészterv, nem erre hajtok. Lehet gyorsabb lenne, de nem célravezetőbb.
-Szerintem Veled együtt sikert érek el. Jó csapat vagyunk. - Mosolygok rá, komolyan gondolom. Mindketten győzködjük majd a magunk módján a Rexet, be fogja látni nem csak veszt ezzel, hanem bőséggel nyer is. Főleg mert egyelőre nincs konkrét célunk velük csak a hatalmi helyzetünk megerősítése. Persze lehet Alexander már előrébb tervezett, de így legalább őszintén mondhatom, nem egy közeli csatához kellenek.
-Jaj kérlek... ne is emlékeztess rá, szörnyű állapotban láttál... - Nagyon bántja a hiúságom, hogy úgy is látott, remélem többé nem fog úgy. Úgy sejtem a vérvonalam jelen helyzetben erősebb volt mint a küllemem okozta ellenérzések, szerencsém volt. De hogy nem bánta meg újra mosolyt csal az arcomra.
-Nélküled lehet már későn szabadulok. - Simítom meg az arcát, tenyerem ott felejtve, úgy csókolom meg hosszan, végtére is úgy hiszem Alexander egyszer eljött volna értem, de... ki tudja mikor és ép lett volna-e még az eszem. Storm kellőképpen felgyorsította ezt a folyamatot, hiába teltek el még így is évek.
-Ha végre túl vagyunk a vámpír formaságokon és a Rex is a mienk menjünk el valahova közösen! Pár napra legalább. Lenne kedved? - Annyi időre szerintem tud nélkülözni Alexander is, meg tisztában vagyok azzal nem holnap lesz ez a kis kiruccanás, de legalább ez doppingolna mindkettőnket, amikor csak egymással foglalkozunk. Alexander úgy sem fog már annyit rám érni és... be kell valljam ki akarom élvezni Storm társaságát amennyire csak tudom, röpke élete folyamatosan arra sarkall, töltsünk együtt végre több időt, mert hirtelen fog elszállni megint sok év.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-08-20, 09:24





Axelle és Storm





Axelle felvetésében van igazság, de ez nem változtat a tényen, hogy én nem akarok gyereket, legalábbis egyelőre biztos, hogy nem. A jelenlegi falka tagjait nagyon megkedveltem, ami azt illeti, és így rájuk tekintek úgy, mint a családomra. Lucas képes összefogni mindannyiunkat  és én ebben maximálisan támogatom.
De nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék a boldog családanya szerepében tetszelegni, vagy arra, hogy egyáltalán a kilenc hónapomat kibírjam alakváltás nélkül, bármilyen segítséget is kapjak a falka hímjeitől. Hiszen folyton csinálnom kell valamit, és főképp valami megrázót, különben elunom magam.
- Héééé, én azt mondtam, hogy vacsora tálalva, nem azt, hogy felkészültem a szeretkezésre! – nevetek fel, mert azért mégiscsak, a gyerekek előtt. Aztán meg már abba sem tudom hagyni a nevetést, hogy válaszoljak neki, ahogy a felháborodását hallgatom a szemüveg miatt, és válaszolok is, amit jutok némi levegőhöz, de még a könnyem is kicsordul, annyira nevetek.
- A filmekben, - sóhajtok egy nagyot, mikor végre csillapodok, és megtörölgettem a szemem – a filmekben ábrázolják általában így a tökéletes családok, tökéletes apukáit. – Nos, igen némi ízlésficammal, de hogy a rendezőknek vagy a kosztümösöknek van ilyen eldeformált ízlése, arról fogalmam sincsen.
De aztán komolyabb vizekre evezünk, és ezt a témát nem lehet elviccelni, mert komoly erőfeszítéseket tettem már én is az ügyben.
- Ohh figyel ő rám, csak ugye még nem döntött. – és ez bizonytalanná tesz engem, még ha nem is mondom ki hangosan, és aggódom, hogy talán nem én leszek a megfelelő jelölt. Pedig a falka élére olyan személy kell, hogy álljon, aki támogatja Axellet, még akkor is, ha egyelőre nincsen semmilyen célja a falkával, pusztán a pozíciójának megerősítése.
- Nem arról van szó, hogy kedvelem-e. – fejtem ki neki, mert ha meg kell halnia, hát meg kell halnia, még Lucas sem tántoríthat el attól, hogy megadjam a vámpíromnak, amire szüksége van, és ha a jelenlegi Rex útban lesz, akkor el kell őt távolítani.
- Csak sajnálnám, ha emiatt el kellene őt veszíteni, mert egyébként nagyon jó vezető, de bízom benne, hogy meg tudod őt hódítani. – mosolygok rá a férfire, és közben simogatom a karját, vállát és mellkasát.
- Azt hiszem, hogy ha megtudja, hogy ki is vagyok, némileg ki fogok esni a pixisből. – sokat gondolkodtam már rajat, hogyan is kellene elmondanom neki a dolgot, de még egyszer sem jutott semmi használható ötlet az eszembe, és fogalmam sincs, hogyan fogok erre sort keríteni.
- De hiszen nem a te hibád volt. – mármint, hogy olyan állapotban volt, mert arról nem ő tehetett. Egyébként meg a harapása, az első sokk után ugyanolyan jó volt, mint mikor már ilyen gyönyörű férfi lett belőle, mármint a múmiához képest.
- Alexander sokat dolgozott azért, hogy kiszabadítson, csak nem volt senki, akitől segítséget kérjen, és így is sokáig tartott. – Nekem csak tizenkét év, de neki százötven évet kellett ott eltöltenie, borzalmas időszak lehetett.
- Úgy érted, hogy menjünk el nyaralni? – nézek rá csodálkozva, azt hiszem még életemben nem voltam soha nyaralni. Eleinte a szüleim miatt nem mentünk, mert Belle nem nézte volna jó szemmel, utána meg azért nem mentem, mert rengeteg dolgom volt, és hát igazából nem is gondoltam a lehetőségre.
- Nagyon szívesen megyek veled a világ végére is, ha szeretnéd. – csókolok bele a tenyerébe, aztán felemelem a fejem, és az ajkát rabolom meg egy csókkal. Még ha nem is holnap megyünk nyaralni, mégis jól esik, hogy elvinne engem magával egy kis szórakozásra.








Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 92
Tollvonásainak száma : 90
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-08-23, 17:03


Storm & Axelle


-Ohm, miért a kettő nem ugyan az? Úgy is orgazmust okozok akkor meg már... - Somolygok sokat sejtetően, hogyha már a vérét veszem, akkor igazán szeretkezhetünk is azzal együtt. Storm elérte nálam, hogy nő létére kívánjam és akarjam, így viselje a következményeket és a szexuális étvágyam is, nem csak a vér irántit. De persze olyan abszurd képekkel bombáz minthogy a pincéből mászom elő nevetséges kiszerelésben, pont én!
-Hogy felmásznak a pincéből ilyen gyanús öltözetben? Nem valami sorozatgyilkosos film az? - A filmek kapcsán is teljesen le vagyok maradva, de legalább tudom mi az, haladás... De azért sunyibb lesz a mosolyom.
-Szóval engem szeretnél apukának, hmmm? - Vámpír apuka... morbid. Nem hozzám illő, halandóként sem kellene egy szaros pelenkás bőgőmasina sem, de ha Stromé az említett kis életkezdemény, akkor hajlandó vagyok túllépni... pár dolgon. De tény, nem vagyok egy apafigura.
De hogy Lucas mennyire apafigura vagy épp miképp bánik leendő Reginájával csak Storm tudja nekem egyelőre megválaszolni.
-Mert megfontolt. Ezek szerint nem külső alapján dönt, van egy jó pontja... - Érezni ha az alapján döntött volna Storm nyer egyből szerintem. Nem is kell a többi jelöltet megnéznem ehhez. És nem, nem vagyok elfogult. Maximum kicsit. Aztán érdeklődve hallgatom mire gondol, ha nem arra, szimpatikus-e neki a fazon.
-Áh... nos ha azt mondod jó vezető, akkor nincs okom valami gyengébbet vagy tapasztalatlanabbat állítani a helyére. Emiatt ne aggódj, szeretném ha erős támaszod lenne a Rex is, nem csak a falka. - Már rajtunk kívül persze, mert mi alap, hogy itt vagyunk neki már.
-Egy időre, aztán megbékél újra. Emiatt ne aggódj, szeretem ha kedvelnek, ha pedig megkedvel engem hamar megbocsájt neked. - Csókolom meg a homlokát, hogy ne redőzze azt aggodalom.
A franciaországbeli állapotom persze nem az én hibám volt, de attól még kellemetlen, hogy látott úgy, férfiúi hiúságom sérti a tény. Alexander miatt pedig bólintok, ezzel kapcsolatban néha még vannak bennem kételyek, de azt a magány keserve szülte bennem, levetkőznöm mégis oly nehéz. Jobb is nem ilyen sötét dolgokra gondolni, mikor végre viszontlátjuk egymást, próbálok is a közös, kellemes éjszakai jövőre gondolni inkább.
-Vagy őszölni, telelni, mindegy, csak ketten legyünk. - Mókázom el, de attól még komolyan gondolom, nagyon sokat köszönhetek neki de mégsem tudok róla mindent, még eleget sem, erre ez nagyon jó lenne.
-Oda ne menjünk, biztos unalmas. De Franciaországon kívül oda megyünk drágám, ahova csak akarsz, én sok helyen voltam már, Te bizonyára kevesebben, épp ezért gondolkozz rajta és ami leginkább érdekel elmegyünk. Maximum annyit kérek légy tekintettel a nappalok hosszára, ha együtt akarunk lenni akkor ez is számít. Mondjuk Egyiptom vagy Afrikába valahova... amit csak akarsz. - Szeretnék kedvezni neki amiben csak lehet, én nem voltam sosem egy utazgatós, az inkább Alexander, de ettől még szívesen megyek, ha jó a társaság, ugye.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 32
Tollvonásainak száma : 29
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-08-24, 05:44





Axelle és Storm






- Azért nem egészen ugyanaz. –
Jelentem ki, de annyira bizonytalanul, hogy hallatszik én magam sem tudom igazán eldönteni, hogy ugyanaz-e vagy sem. Tény nem szeretkezés, de az is tény orgazmikus a harapása, és amíg harap addig tart. Nos, időnként kifulladásig, de eddig mindig időben megállt, még akkor is, mikor nem volt teljesen magánál, úgyhogy ebből én arra következtettem, hogy már elég idős, hogy kordában tartsa az erejét. Ami azt illeti, már ezerhatszáz éves, istenem, még belegondolni is sok, hogy milyen öreg az én vámpírom.
- Nos, a legtöbb horrorfilmben a pincében rejtőzik a szörny, és az ostobák mégis mindig lesétálnak oda. – vonok vállat, mert ami azt illeti, ugyan van televízióm, nem gyakran szoktam bekapcsolni, ha mégis, akkor általában valami orvosi műsort nézek meg benne. Az hiszem erre mondják, hogy hazaviszi a munkát, de hát ebből is lehet tanulni, meg érdekes dolgokkal találkozni.
- Mindenképpen. – Bólogatok hozzá hevesen, főleg mert belőle biztos nem csinálhatok apukát, hiszen mindenki tudja, hogy vámpíroknak és alakváltóknak nem lehet gyereke. Mondjuk emberek és vámpírok között is meglehetősen kevés esetről vannak információim, úgyhogy azt sem lehet túl gyakori.
- Valójában ahhoz képest, hogy Rex, igen kellően megfontolt. Sőt néha túlságosan nyugodt is, de azért, ha például a falka egy tagjáért kell kiállnia, akkor van benne olyan hurrikán, mint amiket én tudok produkálni, úgyhogy erős, lelkileg is. – Ha Axelle megtörni akarja, akkor nem vagyok benne biztos, hogy sikerrel fog járni. Lucas valószínűleg előbb halna meg, mintsem, hogy ilyen módon adja meg magát.
- Én is szeretném, és nem csak magam miatt. Azt hiszem, hogy te is sokkalta jobban megerősíthetnéd a pozíciódat, ha rá támaszkodhatnál. – Ebben határozottan biztos vagyok. Lucas erős, van tekintélye a városban, és sokan ismerik, a műhelyének köszönhetően, még akár az ismeretségét is ki lehetne használni. Ráadásul nem fél megmutatni, hogy ő nem ember és felvállalja magát, még a munkáját sem veszítené el. Már csak meg kell győzni őt valahogy, és én is igyekszem őt ebbe az irányba terelni, hogy segítsek Axellenek.
- Remélem igazad lesz. – Sóhajtom újra magamhoz ölelve őt, vagy ő engem, mert én valami óriás plüssnek használhatám maximum a méretbeli különbségeket tekintve. Aztán nevetve nézek rá újra, ahogy a „nyaralásunkról” beszél.
- Jól hangzik, megengedem, hogy elcsábíts egy ilyen útra. – Mintha nem tette volna meg évekkel ezelőtt az elcsábítás részét, na meg engedélyt sem tőlem fog kérni, de hát na.
- Jó akkor Finnországot kihúzom a bakancslistámról. – Ott ugye ebben az időben még éjszaka is nappal van, szóval nem sokra mennék a halott vámpírommal.
- Hmmm…Egyiptom?  Jártál már ott? – érdekesen hangzik, bár őszintén sosem gondoltam rá, hogy el kellene oda mennem, de most, hogy így felveti a lehetőséget, csak a fárók meg piramisok lebegnek a szemem előtt, és a piac, ahol rengeteg érdekes kincsre lehet bukkanni.







Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Szólítalak, jöjj hát!


Vissza az elejére Go down
 
Szólítalak, jöjj hát!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Bloody Bite-
Ugrás: