HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 

 Szólítalak, jöjj hát!

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 21:16


Storm & Axelle


Alexander körbevezetett pár helyen, így leendő munkahelyemen is. Rám bízta a bordélya vezetését én pedig nem szóltam semmit. Sosem vezettem semmit, de mivel vezetőnek születtem, úgy gondolom bele fogok jönni. A szex részét értem, bár nem tudom jól jár-e majd a sok itt dolgozó halandó hogy más lesz a főnök (már ha észreveszik a különbséget, hiszen értelmi szintjük korlátozott). Végül is egyszerű, aki bármilyen szolgáltatást vásárol fizessen, bár amikor valami műanyag kártyát mutogatott nekem, azt nem értettem, mert nem mondta mennyit ér, csak azt azzal is tudnak fizetni. Érdekes hogy az aranyat ki tudta váltani a műanyag... Ezt egyelőre elengedtem, keresek pár férfit, végigmérem kiket dolgoztat itt fivérem, halandó létükre nem rosszak. De rájövök mire vágyom igazából, így végre hogy védett helyen vagyok, rejtetten, így felmegyek egy szobába és erősen az én oroszlánomra gondolok, szólítom, hogy jöjjön, végre találkozzunk. Hosszú ideje hogy nem láttam, azóta már idősebb, tapasztaltabb lett, én pedig látni akarom. Elfekszem az ágyon, ami szinte az egész szobát elfoglalja és rágyújtok egy cigarettára. Mélyen letüdőzöm, nekem már úgy sem árt és orromon fújom ki mint egy sárkány, lustán és fenségesen. Lehunyom a szemem, de az ajtó és az ablakok résnyire nyitva vannak, élvezem a kellemes huzatot ami belengi így a szobát. Végre nem abban a mocskos, poros lyukban találkozom vele. Ha érzem közeledni enyhén elmosolyodom és dallamosabban szólítgatom, noha tudom szükségtelen, de szeretném ha sietne, türelmetlen vagyok.
-Erre... közeledsz... tovább! - Előbb utóbb meghall, akkor pedig végre be fog nyitni és végre emberséges körülmények között is láthatom. Emberséges... micsoda undorító szó, de mégsem érdekel, csak nyújtom a kezem felé, jöjjön ide mellém az ágyba. Azt hiszem elmondhatom, hogy hiányoltam a társaságát, a vérének telt, sűrű zamatát.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 21:48





Axelle és Storm





A szokásos napi rutinom végzem a kórházban. Szerencsére nincs semmi extra ma, így nem leszek túl megviselt érzelmileg legalább. Megbeszéltük a csajokkal, hogy elmegyünk egyet inni a közeli kocsmába, egy kicsit kiengedjük a gőzt, és tartsunk egy lányos estét, mert megérdemeljük. De aztán érezni kezdtem, amit már évek óta nem. Ismerős érzés, ami összefacsarja a gyomrodat. Az oroszlánom azonnal moccant, és szekrény belsejében rejlő tükörben megláttam a szemét felvillanni. Ő is érzi, és ő is tudja, hogy végre, olyan sok év után elérkezett a nap.
- Bocsi lányok, de elfelejtettem valamit, mégsem tudok veletek menni ma este. – vetem oda, de már futtomban, és száguldok ki az autóhoz. A másikkal nem tartottam a kapcsolatot biztonsági megfontolásból. Azt mondta, hogy előbb még mindent el kell rendezni, és gyanúra adna okot, ha együtt látnának minket. Mostanra már olyan híres lett, hogy nem lehet úgy beszélni vele, hogy ne jelenjen meg másnap a képetek a címlapokon.
Reszket a kezem, ahogy próbálom bedugni a kulcsot a zárba, el is vétem párszor a dolgot, úgyhogy megállok egy pillanatra és két kézzel kapaszkodom a kormányba, mély lélegzeteket veszek közben.
Mikor már újra uralom a testem, próbálkozom újra és indítom be végre az autót. Legszívesebben száguldoznék az úton, de nem akarom megkockáztatni, hogy leszereljenek a zsaruk.
Leparkolok a Bloody Bite előtt.  Sosem jártam bent azelőtt, de tudom, hogy Alexanderé a hely, így meg sem lepődöm, hogy innen érzem a hívását.
Ügyet sem vetek senkire, és szerencsére nem is próbálnak megállítani, mert most nem állnék jót magamért, ha bárki az utamba áll, azt darabokra cincálom, akár egy tornádó. Már hallom, hallom a hangját, olyan régen volt. A szívem hevesen ver a mellkasomban, az ereimben őrülten szágudl a vérem, ahogy kinyitom az ajtót, és megpillantom az ágyon heverve. Akár egy isten, akit arra teremtettek, hogy imádják őt. Bár külsőleg most jobban hasonlít Alexanderre, mint eddig mikor találkoztam vele. Én mégis érzem a különbséget, a vérem érzi, az oroszlánom tudja, és ott ólálkodik a felszín alatt, mert ő is ki akar tőrni, ő is hozzá akar bújni, vágyik az érintésére.
- Uram!? – szólalok meg, és csak ekkor veszem észre, hogy a szememből folynak a könnyek, amit egy dühös mozdulattal söprök le a kézfejemmel, és ahogy becsukom az ajtót közelebb lépdelek hozzá, letérdelve az ágy mellé, és megérintem a kezét, nagyon lassan, mintha csak attól félnék, hogy ez egy álomkép csupán, ami bármikor szétmállhat rémálommá válva.






Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 22:09


Storm & Axelle


Lustán cigarettázom, nem egyet, nem kettőt szívok el kényelmesen, mire megérzem a jelenlétét közeledni. Kellemes bizsergés fut rajtam végig, végül pedig végre ráemelhetem vágyakozó pillantásom, megkönnyebbült mosolyom elárul, mert épnek látom. A megszólításra csak nyújtom a kezem, jöjjön, de csak az ágy mellé telepszik, sírva, reszketegen a viszontlátás örömétől, amit nem tudok hova tenni, de szóvá nem teszem. Senkinek sem hiányoztam évtizedekig a fivéremen kívül, noha ebben sem vagyok biztos, két fiat is teremtett, úgy hallom szolgálója is lett, így ha Storm nem segít, nem viszi el levelem lehet örök időkre abba a cellában rohadnék. Sosem voltak mély érzéseim csak fivérem és Salome iránt, de Storm mindig meglep. Lehet csak a benne lévő oroszlán vágyik a bennem rejlő hatalomra, de akkor is élvezem, hogy valaki rajongással tekint rám, nem idegenkedve. Kifújom a füstöt, összemorzsolom kezemben a csikket és eldobom, hogy odahajolhassak közel hozzá, megtámaszkodva az ágyon és ajkam puhán az övére tegyem, vele nem akarok durva lenni, mint bárki mással teszem azt.
-Vigyáztak Rád? - Nekem ez számít most, tudni akarom mindent megkapott-e, jó sora volt-e ha már miattam dobott el mindent és tett eleget a kérésemnek. Bizalmatlan vagyok jó ideje, de Storm valahogy lecsillapítja kétségeim folyamát, elcsendesítve tereli a nyugalom tavába bennem.
-Gyere ide mellém, kényelmesebb. Ma éjjel Veled óhajtok lenni. - Nem mással, hanem olyan személlyel, akiben bizalmam fektetem. Gyönyört akarok adni Neki, jutalmat, mert nagy szívességet tett, én pedig állni akarom a szavam, hogy megadok neki mindent ami tőlem telik. A rexet behódoltatom, a többi oroszlánt is, királynővé teszem, fenségessé, kiből megérdemelten táplálkozom. Húzom is a kezénél jöjjön, közel mellém, érezni akarom teste forróságát, lényének egészét szorosan magam mellett, nyakának lüktetését nyelvem alatt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 22:44





Axelle és Storm





Nem beszéltünk az érzéseinkről sosem, ő hívott, én pedig mentem, de eleinte talán csak a kíváncsiság hajtott, a harapása utáni vágy, a gyönyör utáni, amit kaptam tőle. A törődésé, és a gyengédségé, amivel jutalmazott engem.
De ennyi év távlatából, ilyen távol tőle rengeteg időm volt gondolkodni rajta, és most már tudom, hogy nem csupán ennyiről szólt az egész. Nem csupán erről van szó, hiszen az a vágyakozás már, ha lehet így fogalmazni, akkor a múlté, most már tudok különbséget tenni aközött, hogy egy vámpír babrál valakinek az érzelmeivel, és ha nem. És határozottan állíthatom, hogy ennyi idő után is ugyanúgy vágyom az érintésére, a közelségére, mint több mint nyolc évvel ezelőtt.
- Igen. – lehelem a kérdésére. Hiszen tényleg így volt. -  Alexander úgy vigyázott rám, és gondoskodott rólam, mintha én is az övé lennék. – Mindent megadott nekem, amire csak szükségem volt, pénzt, kiképzést, egyszer még az ágyába is invitált, amikor látta, hogy mennyire magam alatt vagyok a magánytól. Azt mondta, hogy ugyan nem az igazi, de talán a külseje segít azt az illúziót kelteni, de visszautasítottam őt. Megértette, hogy miért tettem így, ritkán látni érzelmeket a szemén, de akkor megmutatta, hogy tudja, hogy mit érzek.
És csak nézem az arcát, bámulom őt, amíg engedi. Sokszor néztem Alexander képeit az interneten, az újságokba és azt képzeltem, hogy Axelle az. Olyan egyformák, de én mégis látom a különbséget. Az apró különbségeket, amit csak azok láthatnak, akik ismerik őket.
Ő pedig láthatja, hogy megöregedtem. Nem azt mondom, hogy úgy nézek, ki mint egy öregasszony, de csak változtam az évek alatt. Más lettem én is.
Kérésére, lerúgom a cipőm a lábamról, és mellé fekszem, olyan szorosan préselem magam a testéhez, amennyire csak tudom. Arcom a mellkasába fúrom, és erősen ölelem át a karommal, még mindig nem hiszem el, hogy itt van.
- Hiányoztál Uram! – Ha tudná, hogy mennyire így van. Ha tudná, hogy nem telt el nap, hogy ne gondoltam volna rá. Hogy mekkora önuralom kellett minden nehezebb időszakomban, hogy ne rohanjak Alexanderhez, hogy addig üssem, amíg végre ki nem szabadítja őt nekem.
Az erőm szintje megugrik, és oroszlánom körülöttünk lebzsel meteafizikai síkon. Nem fog előjönni, már magambiztosan uralom, de ő is meg akar hempergőzni a vámpírom erejében.







Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-09, 23:23


Storm & Axelle


18+

Sosem használtam semmi befolyást rajta, mivel túl gyönge voltam hozzá kellő vér híján, ha pedig adott, felesleges is lett volna. A motivációit mindig a benne lévő oroszlánhoz kötöttem, sosem máshoz, most sem alkotok hamis képet magamban minderről. Külseje megváltozott ugyan, nőiesebb lett, ami számomra nem tenné vonzóbbá de el tudok tekinteni ettől, látva és érezve belső tüzét mi felém hajtja rendületlenül. Ugyan olyan hálával nézek szemeibe mint első alkalommal, ezen nem változtat semmi és senki. Csupán sajnálom a kiesett időt.
-Helyes... - Ez igazán jó hír, jövök eggyel Alexandernek emiatt, hiszen Storm nem leopárd, mégis vigyázta. Én a cellámból semmit sem tehettem, bezárva, elzárva mindentől és mindenkitől, azt sem tudva Storm eljutott-e fivéremhez, végtére a napok csak teltek és teltek, összefolyva, elnyúlva a kínzások miatt. Inkább nem akarok ezzel foglalkozni, nézem ahogy lerúgja cipőit és befészkeli magát mellém levegőt sem hagyva köztünk. Karom elvezetem nyaka alatt, ölelve hátát, másikkal oldalát combját simogatva.
-Én is hiányoltalak. Emésztett a tudatlanság, sikerrel elértél-e ide... Hosszú napok voltak számomra is. - Mert mint vámpír megszűnt az idő fogalma létezni nekem, legalább is a fogságomig. Azután hirtelen megint értelmet nyert, befurakodott az éjszakába és rátelepedett életemre mint a rozsda a nedves vasra. Ujjaim fésülgetni kezdik szőke haját, érzem a benne lévő oroszlánt, megéledve fogadom Őt is. Igen, most is úgy érzem végre nem vagyok egyedül, ellazít. Szinte gyötör a tudat, hogy milyen kevés ideig marad mellettem, ki kell élveznem. Gyűlölöm a halandó mivoltát, de pont emiatt nem bánom hogy életem lelassul az övéhez, mederbe tereli, fókuszálja azt. Hagyom így ölelkezni magunk percekig, majd finoman kezdem csókolgatni, előbb a fejét, majd álla alá nyúlva a száját, nyelves csókot is váltva vele, de még nem harapva meg. Kezem ruhája alá siklik, hogy meztelen bőrét érintsék hideg ujjaim, érezzem életereje forróságát átizzani. Csókjaimmal haladok a nyaka felé, de fogaim csak a vékony bőrt ingerlik, még nem táplálkozom, csak gyönyört akarok adni számára. Ha engedi, akkor felsőjétől és melltartójától is megszabadítom, hogy ajkaim formás mellét csókolják, nyalogassák, fogaim mellbimbóját izgassák, érzékien és orgazmusig nyújtva. Tudja jól, hogy egész testével ezt akarom tenni, de most nem kell visszafognia magát, nekem sem, ez nem egy cella, nem kell óvatoskodnunk, azt teszünk amit akarunk, eljött ez a perc is. Én pedig hajnalig abba sem akarom majd hagyni, akkor is csak azért mert fel kel az átkozott Nap! Érzem hogy ágyékom elönti a forróság, hogy megkívánom oroszlánom, de még azzal is várok. Az a százötven év ha másra nem volt jó arra igen, hogy nagy önuralmam legyen, mindent háttérbe szorítsak, ha akarok valamit. Most pedig a kéjtől ívbe feszülő testét akarom érezni puha harapásaim alatt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-10, 12:43





Axelle és Storm





Most, hogy itt van, most hogy ölelhetem, hogy szabad, úgy érzem, hogy semmilyen erő nem állhat már közénk. Nincs senki, aki torkának ne ugranék neki, ha el akarna választani tőle. Ennyi év hosszú idő, és ezalatt nem csak ő volt magányos, én ugyan szabad voltam, de ugyanolyan egyedül éreztem magam, és bár vigyáztak rám, és óvtak engem, az érzés mindig ott ült, mindig megvolt a hiányérzet, hogy nem vagyok tökéletes így, csak egy fél vagyok, a kirakósnak csupán egy szelete, ami nem passzol senki máshoz.
- Aggódtam, hogy nem éled túl a büntetést, a lebukásunk miatt. – nézek ismét a szemébe, hogy magamba ihassam a látványát, sosem fogok tudni betelni vele. Ennyi éven át nem engedtem senkit az ágyamba, nem vágytam senki másra, csak rá. De önkényes cölibátusom meghozta a gyümölcsét, és így arra tudtam koncentrálni, amit parancsoltak, elvégeztem a kiképzéseket, harcolni tanultam, és végül elvégeztem az egyetemet, és orvos lettem.
Most a Rex-szel cicázom, mert be kell kerülnöm a hárembe, hogy Regina lehessek. Az oroszlánom tudja, hogy ez szükséges, mert a Rex elég erős. Az oroszlán vágyik a Rex oroszlánjára, meg akar hempergőzni az erejében, meg akar küzdeni vele, hogy aztán a magáévá tegye. Igen, a Rex elég erős ehhez, hogy ezt mi megengedjük neki. És igen, az emberi énem tökéletesen tudja, hogy az út Uram és Parancsolóm céljaihoz, jelen esetben rajtam is múlik. Hiszen, ha elérem a Regina posztot, az oroszlánok nekem is engedelmeskedni fognak, és ezzel természetesen Axellenek is.
Az érintése a csókjai amikkel a testemet becézi, olyan ismertek, és mégis idegenek ennyi év után, de előcsalogatják a vágyam, pillanatok alatt hódolok be az oroszlánnal együtt, és élvezem a kényeztetést. Gerincem ívben feszül, ahogy ajkai, a mellemmel játszadoznak, és én még többet akarok belőle, apró sóhajokkal, és nyögésekkel jutalmazva ténykedését.
Kezeimmel a hajába túrok, élvezem a selymes tapintását, ahogy az ujjaim között siklanak a tincsei könnyedén, míg bele nem markolok, amikor a váratlan orgazmus át nem söpör rajtam, és a nevét kiáltom a gyönyör csúcsára érve.
- Axel! – és most nem kell halkan tennem, itt már nem bánthat minket senki, nem számít, hogy ki hallja meg, hogy mit művelünk mi az éj hátralévő részében.  









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-10, 13:16


Storm & Axelle


18+

-Mm. Belle maga se tudta mit akar, de nem aggódott olyasmi miatt, bárki értem jönne. Ez volt a szerencsénk. - Néha én is kezdtem feladni Alexander valóban eljön, hogy óvja Stormot. Mert együtt mindig is erősebbek voltunk, de ha időközben megszerette hogy egyedül van... a cellámból semmit sem tehettem. Csupán várhattam. A feloldozást vagy a halált... Nem is akarok abba az állapotba süppedni, jó lenne nemes egyszerűséggel elfelejteni, így abba temetkezem ami pillanatnyi, ami kellemes. Ölelni az én oroszlánom, hallgatni szuszogását, érezni kezem alatt bőre forróságát.
Még ennél is többet akarok, mert mi lehet jobb elterelés számomra, gondolataim összpontosítására, mint a szex? Nem sok minden, vágyaiban megmártózni majdnem olyan jó, mint testében, így megszabadítom felső ruházatától és csókjaimmal ostromlom formás mellét. Ujjai a hajamban úsznak, mint virgonc delfinek, de csak addig, mígnem első orgazmusát át nem éli, akkor már kapaszkodik, el ne vesszen, noha nem tud, biztosan tartom. A nevem hallatán is bizsereg mindenem, végre nem testvérem nevét hallom, hanem sajátom, ami mostanra fantomként kísért néha. Elégedetten nyalom körbe mellbimbóját és már kezem lejjebb is siklik, hogy alsó ruházatát is lehámozzam róla teljesen, teljes meztelen pompájában feküdhessen alattam az ágyban. Csókjaimmal hintem be hasát és csípőjét, apró harapásaim állandó kíséretében, majd nyitom is el combjait, ha véletlen nem tenné magától is meg nekem. Combja belső felét hódítom épp, ahogy lábáról a másikra siklok vénuszdombját csókolom, nyelvemmel incselkedek, de még nyújtom számára a játékot, nem akarom elkapkodni. Ah, kedvem lenne beleharapni formás combjába és nagyokat kortyolni belőle, de korai lenne. Némi morgást fojtok el félsikerrel, mert kívánom, nagyon kívánom, de megregulázom magam és inkább szemérmét kezdem izgatni fáradhatatlanul, aprókat szívok rajta, nyelvem selyemként omlik az érzékeny területre, fogaim itt sem kímélik Karjaim combjai alatt találnak ölelkező pihenésre, húzva számhoz közelebb követelőzve, hogy akarok még belőle. Nyelvem hüvelyébe is felsiklik, hogy saját nedveivel összefonódva izgassam tovább, el akarom venni a becses eszét, azt akarom érezze megérte megvárni engem, hogy én legyek az etalon, teljesen magamnak akarom. Meg sem állok addig míg legalább kétszer el nem élvez a számtól (vagy a harapásaimtól) csak azután kezdem kioldani nadrágom övét, letolni magamról a felesleges ruhaneműket és kibújni ingemből. Végre kellően impozáns lehet az én megjelenésem is számára, erőm teljében, tisztán és rendezetten. Ahogy haladok újra csókjaimmal felfele és mohón érnek célba ajkainál már meg is mártóztam benne, utam akadálytalan volt, hisz gondoskodtam erről. Karjaim a hajába szöknek, másik kezem a kezébe fonom és fejünk fölé húzva pihentetem, visszafogva derekam vad lökéseit szelíd hullámokká, mert Stormmal gyengéd voltam mindig is. Kényszerből és hálából is, vigyázok az én oroszlánomra.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-12, 05:26





Axelle és Storm





Szemeim eddig is tökéletesnek láttaták őt, emléke mit sem fakúlt, és most, hogy erej tejében magasodik fölém, akár egy istenség, még inkább be akarok hódolni neki, még inkább arra vágyom, hogy engem használjon, hogy vegyen tőlem mindent, amit csak képes vagyok neki, adni, még akár az életemet is.
De ő csak játszik rajtam, finom lassan, mint egy művész, akinél én magam vagyok a zene. Minden érintés, minden csók hangok és a csend váltakozásával érzelmeket vált ki, és létezésem lényege az idő. Egy szimfóniát ad elő, amihez én vagyok az eszköze, és előcsalogatott nyögésem adják meg a hangokat.
Zihálva veszem a levegőt, és tekintemmel rá fókuszálnék, de az orgazmusok rontják látásom. Izmaim gyengének és kocsonyásnak érzem, mintha nem is lennének többé, mintha leolvadtak volna a csontjaimról.
Gondolat fogalmazódik meg, hogy szeretnék segíteni, megszabadítani a nadrágjától, de a következő pillanatban szája már az én ajkaimra tapad, és boldogan kiáltom bele a csodálatom, amikor végre magamban érzem őt. Olyan könnyedén siklik belém, mintha nem is teltek volna az évek, mintha minden nap ezt tette volna, és a testem felismerné őt, és üdvözölné újra, forrón és nedvesen.
Ujjaink összefonódnak, és én lábaimmal zárom béklyóba derekát, ahogy gyengéd táncát járja felettem, de ez most nem elég, ennél most többre vágyom. Ha nem aggódnék, hogy kárt teszek benne, már körmeimmel szántanék végig rajta, de így csak fogaimmal harapok az alsó ajkába.
- Ne fogdd vissza magad! – bár maga a mondat parancsként hangzik, hanglejtésem inkább könyörgő. Nem akarom, hogy finomkodjon, nem akarom, hogy vigyázzon rám, most nem!
Zingel vagyok, oroszlán vagyok, az ő oroszlánja, és mi szeretjük durván is, mert mi vadak vagyunk, megszelídíthetetlenek, akár a vihar.
 









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-12, 21:13


Storm & Axelle


18+

Elégedetten vetkőztetem és kényeztetem lassan haladva lefelé a testén, megállapodva hosszabb időre a szemérménél, de amint felfele haladván megállapodok az ajkainál úgy magamévá is teszem. Oly könnyedén siklom benne, mintha erre lenne teremtve teste, de visszafogom szenvedélyem, mert nem betámadni óhajtom Őt, hanem megadni azt amire vágyik. Persze ez nem zárja ki, hogy többet adjak, harapása ajkamon izgató, elégedett morgást vált ki belőlem, szavaira mégis hezitálok. Nem azért, mert parancsolóbb lenne hangja és kicsinyes bosszúként nem fogadnék szót, hanem mert annyi elfojtott érzelmem van, hogy nehéz kitörni a jeges burokból. Némileg zihálva gyorsítok a csípőmön, megtámaszkodom a feje mellett az ágyon, derekam hosszasan és egyre szaporábban járja be hüvelyét. Ajkát harapdálva csókolom, majd folytatom a nyakánál, de nem fogom vissza akkor magam, agyaraim belemélyesztem nyakába, hogy eltelítsen vérének mámoros telt zamata. Nagyokat kortyolok, nyögve, hiszen nem mondanám hogy a elmúlt évszázadban bármikor is eleget ittam volna... Kezem kezéből a mellére siklik és erősebben markolászom domborulatát, csípőm pedig gyorsabban mozog, mint egy halandó férfié, vámpír létem előnyeit előszeretettel kamatoztatom számára. Mielőtt túl sokat innék elszakadok nyakától de agyaraimmal végigkaristolom nyakán és vállán a bőrt lihegve, sóhajtozva, erősen markolva a párnát fejünk alatt. Nem bírok már arra koncentrálni, hogy elélvezett-e újra bármely tettemtől, mert a heves szexnek köszönhetően érzem közel a gyönyör így nem állok meg, vadul és kíméletlenül hullámoztatva csípőm erős lökésekkel, addig folytatva míg el nem élvezek én magam is, hangosan és elégedetten. Végre tényleg nem kell visszafogni magam.
Utána homlokom az övének döntöm és csak zihálok, úgy érzem percek alatt megkívánom újra, folytatni akarom, de... előbb ellenőrzöm Storm bírná-e, Ő számít, számomra Ő nem csak egy porhüvely mely vágyaim kiélésére van. Ha egyszerű halandó lenne fikarcnyit sem érdekelne mit akar, de így minden figyelmem az övé, puhán nyalok végig nyakán, ahol kibuggyant még egy-egy csepp vére, nem pocsékolunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-17, 08:22





Axelle és Storm






Nyolc év olyan hosszú idő a cölibátusra főleg olyannak, aki már megízlelte a mennyországot, egy ilyen férfi oldalán, mint Axelle. Főleg, hogy ő volt az első és egyetlen férfi az életemben, így most, hogy ajkával kényeztet, szinte az eszem veszítem, annyira érezni akarom őt magamban. És bár imádom miden mozdulatát, minden csókját érintését és, hogy beléhatol, mégsem elégséges most számomra. Legszívesebben tépném, szaggatnám, harapnám, hogy felfalhassam minden egyes porcikáját, hogy örökre magamban tudjam őt. De csak egy harapást engedélyezek az ajkán, jutalmul pedig egy morgást kapok, mi olyan ősi ösztönöket vált ki belőlem, hogy még többet, még jobban akarjam őt.
Hezitál, egy pillanatig, hogy vajon engedjen-e kérésemnek, mi kicsúszott a számon az imént. De csupán egy röpke perc lehet, és már mozdul, ahogy vágyom. Ajaki az enyémet tépik, és a nyakamba harap, nagy kortyokban nyeli a vérem, én pedig szabadon sikítok, ahogy lecsap rám az orgazmus és kitart míg szomját oltja belőlem. Harapása maga a földöntúli boldogság, csípőjének gyors mozgása, kezének már meleg tapintása a mellemen és teljesen megszűnt a külvilág.
Még épp időben sikerül valamelyest kitisztítanom az elmém, hogy a oroszlánom fekete szemei, az enyémen keresztül nézve, együtt láthassuk, hogy vámpírunk, hogy ér el a csúcsra, hogy üríti belénk a magját a gyönyör pillanatában.
Kezeim a hátán járnak fel-alá, míg pihegünk, homlokát az enyémnek dönti, majd lenyalja kibuggyanó vérem a nyakamról.
Ahogy engem néz, bátorkodom felemelni a kezem és végigsimítani az arcán, ami másképp néz ki, mint az emlékeimben, most sokkal jobban hasonlít testvérére. De én mégis látom a különbséget közöttük, látom a szemeiken, érzem az illatán, s ahogy magamba iszom a látványt, újra rádöbbenek, hogy ezért a férfiért bármire képes vagyok, neki bármit megtennék, nem tud olyat kérni, amire nemet mondanék, mert szeretem.
Szólásra nyitom a szám, hogy hangot adjak az érzelemnek, amely most szilárdult meg igazán bennem, de aztán csak elmosolyodom, hiszen ilyennel nem terhelhetem őt, fontosabb dolga van most, mint én.
Felemelem a fejem, és egy puha csókod adok inkább helyette, az én vámpíromnak.

 








Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-17, 12:13


Storm & Axelle

18+

Sosem tiltottam meg hogy mással legyen, ostobaság lett volna, hiszen velem alig tudott érintkézni és az is veszélyes volt. Még azt sem tilthattam más megízlelje vére földöntúli telt ízét, hiszen nem volt hatásom a külvilágra. Annyit tehettem, ha sikerült együtt lennünk, egynémely kínzást követve, ami magában hordozta az ígéretet egy darabig magányosan rohadok odalenn, akkor megadok számára mindent ami csak tőlem telik. Ami nem volt valami sok, mert csupán annyi vért kaptam fogvatartómtól, ami egy pár menetre elég, de egyébre nem, esetleg arra valami ocsmány sebet rendbe bírjak rakni magamon. Hogy ép eszem megmaradt sokban függ Stormtól is, ha Ő nem lett volna, nem tudom meddig maradok beszámítható. Talán ezért is óvom és védem annyira, még szex közben is, magamtól, nehogy kárt tegyek benne. Emiatt mikor arra kér ne fogjam vissza magam hezitálok, féltem saját elfojtott szexualitásomtól. De arra jutok, olyan önfegyelmet aggattak az évek rám rabságom alatt, hogyha mikor találkoztunk nem öltem meg azzal, hogy elkezdtem inni a vérét, akkor most sem tehetek nagy kárt benne. Igaz nem engedem el teljesen a bennem tomboló cunamit, ami pusztítón élne fel mindent maga körül, de egy részét igen, ami kellemesen elég, hogy vadul csókoljam, táplálkozzam és gyors derékmozgásom gyönyört okozzon Neki. Meg persze magamnak, mert a vér mámora, a szex nyújtotta kielégülés, ez így együtt pedig bódító kettős. Élvezem simításait a hátamon, lenyalom nyakáról a kevéske vért, majd szusszanok egyet még nézem Őt. Az arcomon is végigsimít, belefordulok és csókot hitek a tenyerére mosolyogva. Ő is mosolyog, azt hiszem kielégült Ő is, úszik ebben az áldott állapotban. A puha csókot is gyöngéden viszonzom, több apró csókocskára bontva ajkain. Kezem combjára siklik, még benne vagyok, de olyan kellemes, otthonos.
-Nem fáj semmid? - Orrom az övének simítom, muszáj tudnom, nem akarom bántani, kevesek egyike. Ha jól érzékeltem, hogy nem okoztam fájdalmat, akkor újra hosszabb csókra invitálom, hogy még így benne vagyok újra erőre kaphassak és folytathassam amit az orgazmus megszakított. Úgy érzem éveket kell bepótolnom, be akarom pótolni és noha nem egyetlen éjszaka alatt, de el akarom kezdeni.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-21, 09:38





Axelle és Storm






Bár sosem tiltotta meg, hogy mással is együtt legyek, a szerelem, amit iránta érzek arra kényszerített, hogy megvonjam magam másoktól. Alexander védelme alatt, pedig egy vámpír sem merészelt úgy közeledni felém, hogy akár a vérem vegye.
Mikor pedig még szüleimmel éltem, a falka védett meg engem. Így azt hiszem, hogy szerencsésnek érezhetem magam, még ha olyan keveset lehettem is együtt mesteremmel, és akkor is meglehetősen elkínzott volt.
Csak egy pillanatig hezitál, látom rajta, érzem a mozdulatain, de nem várat sokáig, és ugyan elmém annyira elönti az orgazmusok hada, hogy képtelen vagyok épkézláb gondolatok megformálásra, tudom, hogy megérte ilyen sokat várni rá. És tudom, hogy megtenném újra, és újra.
Az egész testem zsibong, és minden izmom használatba volt véve a sok gyönyörnek köszönhetően, még olyanok is, amikről nem is tudtam. Karjaim nehézkesen, lassan járják a táncukat a testén, a nyakán, az arcán, ahol épp elérem őt.
- Fájni? Fantasztikusan érzem magam! – nevetek fel halkan, és el is fúl a nevetésem, amikor újra csókolni kezd, és elakad a lélegzetem, ahogy újra megduzzad bennem a férfiassága, és mozogni kezd. Tökéletes férfi, tökéletes szerető, boldog vagyok, hogy részese lehetek ennek.
Szemeim feketébe fordulnak, az újabb érzésektől, és oroszlánom úgy táncolja körbe metafizikai síkon, mintha el akarná rejteni őt az engergiájában. Mi mindketten hozzá tartozunk, az övéi vagyunk.












Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-21, 12:19


Storm & Axelle

18+
Hiánya mindig úgy telepedett rám mint egy keserédes dallam a sötét éjszakákon. Most hogy itt van, hogy csókolom, ízlelem, ölelem és orgazmusa eltölt lelkem egy része megnyugszik, testem egésze izzik. Hevesebb szeretkezést követve pihenek meg karjaiban, de muszáj vagyok meggyőződni arról, hogy nem fáj semmije, hogy jól érzi magát, hogy minden élvezetes számára. Ahogy nevetni kezd és válaszol én magam is elmosolyodom és hálásan csókolom újra, simítom testét és kívánom meg újra. Megunhatatlan. Kevés nő van, aki így fel tudja kelteni az érdeklődésem, hiszen világéletemben a férfiakat preferáltam, de Salome megtanította hogyan értékeljem át a dolgokat. Kivételesen most hálás vagyok Neki, mert így Stormot is kellően kívánni és értékelni tudom. Eleinte elnyújtottam hullámoztatom a derekam, majd alig lökve rajta, de annál gyorsabban, majd megint lassan, körözve, játszani kezdek vele. A sok orgazmus úgy is eltelítette, nem gond, ha nyújtom a dolgot. Vigyorom is elárul, morgásaim mikor számomra is kínzóan lassúak a mozdulataim, de van hogy csak mocorgok benne, mozgatva lapockáim is, mintha macska lennék magam is aki lecsapni készül áldozatára. Hacsak meg nem előz így is teszek, hirtelen gyorsítok és iszok egy kortyot megharapva nyaka másik oldalát. Aztán megint lassítok, kínzom ám, édes kín... Érdekel Ő is elengedi-e magát velem, vagy oroszlánja fogja jelezni bírjak magammal mert tombolni fog, hiszen érzem, olyan közel van, mintha képes lehetnék megsimogatni, érzetre így érzékelem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-23, 11:39





Axelle és Storm






A beteljesülés, hogy végre karjaiban tart és én is őt, olyan melegséggel tölti el a szívemet, amit már-már kellemetlenül forrónak érzek, de még így is jó érzéssel tölt el a tudat, hogy végre szabad az én Mesterem, hogy végre megint az övé lehetek. Arról nincsenek illúzióim, hogy az ő enyém lehetne, de amíg egy kis darabot biztosít nekem magából, én boldog vagyok.
Az orgazmusok hada, mi átjárja testem, minden izmát, őrült űrbe taszítva, egy idő után érzem, hogy sok lesz. Erős alakváltóvá lettem, de még nekem is végesek a határaim, mindent én sem bírok. Így mikor végre megpihen rajtam, a saját gyönyöre után, közlöm is vele.
- Ha nem hagysz nekem, egy kis pihenőt Uram, át fogok változni. – pihegek a karjai között, és még mindig bennem van ezt is tisztán érzem. Most minden tapintást felnagyítva, minden simítást ezerszeresen érzek magamon.
De azt is érzem, hogy oroszlánom, már nagyon a felszínt kapargatja, és ha nem is változnék át teljesen, csak részlegesen, akkor is megtörténne. Nem vagyok benne biztos, hogy annak örülne, pedig én még a karjaiban szeretnék lenni egy kicsit. Csak, hogy tartson magánál, hogy érezzem az illatát, a bőrének selymességét, az ízét a számban.  








Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-06-26, 19:53


Storm & Axelle


Játszadozom vele, kedvem lelem teste ízlelésében, hogy birtokba veszem, de ahogy halandóknál lenni szokás elfáradnak, hiába bírnám hajnalig folytatni kéjes mámorban úszva, kell a pihenő. Csókolgatom a nyakát, ahonnan vére vékony csermelye bukkan fel, szavaira állítom meg a derekam.
-Hát, kedvelem az oroszlánod, de Ő nem olyan kommunikatív mint Te... - Mosolygok, elsimítom arcából a haját, és nem mozdulok csak orrommal cirógatom az övét, hagyom hogy szívdobbanásai száma csökkenjen, ne pumpálja őrült mód a vért a szerencsétlen szerv. Mikor légzése is rendeződött akkor csókolgatom újra puhán.
-Ha rólad van szó némileg telhetetlen vagyok. Hogy érzed magad itt a városban? Remélem nem hiányzik nagyon Franciaország... - Sejthető hogy nekem cseppet sem, de neki ott volt a régi élete, nem várhatom el, hogy gyűlölje velem együtt a helyet. Kezem a haját fésülgeti, még mindig benne vagyok, de kényelmes itt, közel érzem magamhoz és szorosan, ennél szorosabban nehezen lehetne. Persze nem akarom feleslegesen ingerelni, nem mocorgok, de ha Ő tenné csak kellemesen sóhajtok.
-Alexander illően szeretne bemutatni az itt élőknek, így... egyelőre nincs nagy mozgásterem. De itt megtalálsz, ha bármikor kellenék, ha nem, akkor tudsz üzenni, azon a... távkommunikációs eszközön, Alexander leírta azokat a számokat, amik hozzám kötnek. Azt mondta, Te érteni fogod. - Nem barátkoztam meg azzal a ketyerével, ez látszik, de muszáj lesz, hasznosnak tűnik, ha Storm is tud valamiképp hívni engem, nem csak én Őt.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Zingel
Storm Lawre
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 08.
Hozzászólások száma : 14
Tollvonásainak száma : 12
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-07, 07:35





Axelle és Storm





Hiába vagyok alakváltó, erős alakváltó, még nekem is kell a pihenés, bár még így is tovább bírom, mint a halandók, de míg ők maximum elájulnának, én valószínűleg alakot váltanék, ha nem tartok pihenőt, az pedig mocskosabb, és még kevésbé vonzóbb, mint az ájulás. Bár nem tudom, hogy Axelle-t zavarná-e, ha fél állati alakban szeretkeznénk, azt tudom, hogy Alexet nem zavarja meg az ilyesmi, a leopárdok nagy részét ő vezeti be a szex rejtelmeibe, és tanítja meg nekik, hogyan uralkodjanak a leopárdjukon közben, hogy ne változzanak át, tehát biztos, hogy volt, hogy alakot váltott közben valaki, így kétlem, hogy abbahagyták volna.
- Axelle, Uram! Elég erős vagyok, hogy ne váltsak teljes alakot, így akkor is képes vagyok beszélni. De lehet, hogy a hangom olyan bár hang lenne…- kuncogok fel, ahogy az orrát az enyémhez dörgöli, és ez annyira meghitt pillanat számomra, hogy majd elolvadok tőle. Mikor végre már ura vagyok az imaimnak, a karom lustán cirógatni kezdi a hátát, karját, vállát, ahol elérem.
- Franciaország nem hiányzik egyáltalán. – gondolkodom el egy pillanatra. – A szüleim néha igen, de már évek óta nem beszéltem velük. – Hiszen egy szó nélkül hagytam őket ott, azt sem mondtam meg, hogy hova megyek. El sem búcsúztam tőlük, csak eltűntem, mint egy gyorsan jött vihar, amit el is fújt az erő szél.
- A város nem rossz, elég sok dolgot szabad, most, hogy a vámpírok előjöttek, és kiderült, hogy mi is létezünk. És a helyi kórházban vagyok sebész, mármint a likantrópkórházban. – kezdem magyarázni, hiszen, ha alakváltóként dolgoznék egy normál emberiben és kiderülne, hogy mi vagyok, akkor azon nyomban kirúgnának.
- A falkába már elég jól bedolgoztam magam, az utasításoknak megfelelően. Már csak a hárembe kell befurakodnom, és onnan már csak egy lépés, hogy Regina lehessek. De mivel eddig a harcokra koncentráltam, nem volt kellő időm, hogy elcsábítsam Lucast, de majd most. – másoknak talán furcsa lehet, hogy a szerelmed előtt beszélsz arról, hogy egy másik férfi ágyába készülsz, de Alex elmagyarázta nekem, hogy egy Belle sem esküszik hűséget egyetlen valakinek, és hogy normális, ha több szeretője van valakinek.
- Mármint a mobilon? – ráncolom a szemöldököm, és csak sejtésem van róla, hogy azt érti távkommunikációs eszköz alatt.









Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 69
Tollvonásainak száma : 66
Re: Szólítalak, jöjj hát!
2018-07-15, 19:07


Storm & Axelle


-oh, hát ha már elveszem az eszed akkor nem érem be hogy csak félig teszem, az egész kellene! - Vigyorgok rá, de nem akarom átváltozzon. Nem lenne ellenemre, de így jobban tetszik. Hagyom hát hogy pihenjen, rendezze lézgését, aztán már érzem is fáradt mozdulatokkal a hátam simogatja, féloldalas kaján mosoly a jutalma.
-Ha akarod nem sokára meglátogathatod Őket, vagy áthozhatod ide. Addig is próbálok Neked új családot adni. - Mert a család fontos, nekem a mindenem Alexander, de ezt tudja. Már Storm is nagyon fontos nekem, így a kényelme is. Az igazat megvallva, nagyon keveset tudok régi életéről, a mostaniról sem sokkal többet. Tudom, hogy gyógyítást tanul, de hogy hogyan telik egy napja arról fogalmam sincs. Tudom, hogy már a Rex közelébe édesgette magát, de arról nincs fogalmam amúgy mit gondol arról a férfiról.
-Van külön kórház nektek... sokat változott a világ, előnyére. - Néha úgy érzem az egész évem rá fog menni, hogy felzárkózzak...
-Én is meglátogatom majd valószínű, bár sejtése sem lesz, hogy velem vagy. Ez így jó. Add magad és nem fog tudni ellenállni. - Simítom arcát elégedetten, szép nő és tudja mit akar, szerintem ha nem vak a Rex, akkor nem lesz gond. Igaz, ha kárt tesz Stromban lehet én is kárt teszek benne, de ezt elhallgatom.
-Azt hiszem... Az a kis ketyere, amivel hallod ha beszélek, akkor is ha a város másik végén vagy. - Szerintem egyre gondolunk, de mivel nem vagyok teljesen biztos benne, így jobbnak látom kifejteni.
-Milyen férfi a Rex, kedvedre van? - Előny ha igen és sajnálatos ha nem, ez egy munka, mindketten tudjuk, de attól még érdekel hogy szimpatikus-e neki bármilyen értelemben. Stromnak a legjobb dolgokat kívánom megadni, de sajnos nem mindenre van ráhatásom. Még legalább is, aztán persze igen, kérdés mennyi idő lesz az.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Szólítalak, jöjj hát!


Vissza az elejére Go down
 
Szólítalak, jöjj hát!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Bloody Bite-
Ugrás: