HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 18:25
Méchante
tollából született
Yesterday at 18:08
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 14:58
Elisabeth Leighton
tollából született
Yesterday at 13:17
Arnold 'Samael' Blackwell
tollából született
Yesterday at 11:50
Alexander
tollából született
Yesterday at 11:36
Arnold 'Samael' Blackwell
tollából született
Yesterday at 11:10
Alexander
tollából született
Yesterday at 10:58
Elisabeth Leighton
tollából született
Yesterday at 10:16
Amber Hill
tollából született
Yesterday at 05:50
Eric Rafael Krauss
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
1
0
Vérfarkasok
2 2
Vérhiénák 2 2
Vérleopárdok 3 3
Vérpumák 3 5
Vértigrisek 2 5
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 5 5
Emberek 2 0
Összesen 23 23




Share | 

 Hódítsd meg az éjszakát!

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-09, 20:54


Alexander & Axelle


Némileg még mindig idegen, hogy szabadon sétálva tehetek azt amit akarok. De a környezet sem segít ebben, mindenhol modern technika, automotorok, fényes utcák... sokkal fényesebbek mint emlékeimben. Néha még össze-összerezzenek egy-egy hangosan idegen zajtól, fülem annyira hozzászokott a sírokban fellelhető csöndhöz. Lemaradtam, mint sérült gazella a csorda mögött, de tudom csak némi idő kell és felzárkózom, sőt, lehagyok mindenkit. Az akaraterőm edzettebb mint sokan gondolnák és a tudat, hogy a szabadban sétálok kárpótol minden idegenségért. A csillagok csak vámpírszemem engedi haloványan láttatni, de nekem ez is segítség, kellemesen ellazítja háborgó és tajtékzó lelkemet. Alexander leírta merre menjek, hogy megtaláljam, hogy új otthont adjon számomra. Egyszál magam sétálok, azok a ruhák vannak rajtam, melyeket adott mikor kiszabadított. Adott némi pénzt, de mégsem vettem semmit, csak a közlekedést fizettem ki vele, noha bőven elég lett volna másra is. Erős vágyat éreztem Stormot hívni, bármerre legyen láthassam, de nem tettem. Fontosabb dolga van annál és nekem is össze kell szednem magam, ha a Rex elé akarok állni. Félkésznek érzem magam, mert noha a korom és az erőm megvan, elmém még mindig kétkedve fogadja szabadságát, kerülöm a konfrontációt, a beszélgetést, a csökött agyú halandókat, akik fel sem fognák min mentem keresztül. Egyet-egyet azért elkaptam idefele, hogy táplálkozzak, nem értették miért lett orgazmusuk egyetlen vad csóktól. Ostoba mind. Kaptam valami távkommunikációs eszközt is Alexandertől, de nem tudom mihez is kezdjek vele, túl sok mindent mondott egyszerre, de elkezdem nyomogatni, valami csak lesz alapon... azt hiszem jó helyen vagyok, de Ő sehol... a magány nem zavar, megbarátkoztam vele, csak mégsem lenne jó máshol lenni mint ahol kéne. Mintha búgna valami és kattanna.. de csak nézegetem ezt a darab műanyagot, nem értem hogyan működik.
-Alexander....?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 117
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-10, 10:59





A múlt árnyai






Valójában aggódom, és fel – alá járkálok a lakosztályomban, az embereim pedig olyan messzire kerülnek, amennyire csak tudnak. Érzik, hogy vibrálok, hogy mennyire ideges vagyok. Nem kellett volna Axelle-re hallgatnom, igen is engednie kellett volna, hogy valakit mellé adjak, hogy valaki vigyázzon rá, legalább, addig, amíg hozzá nem szokik az új dolgokhoz. Az elmúlt százötven évben a világ teljesen felgyorsult, és ő mindebből kimaradt, nem volt ideje, nem volt lehetősége hosszá szokni az újdonságokhoz, így olyan most ebben a modern korban, mint egy csecsemő.
Nem mondta meg melyik géppel érkezeik, én pedig már órák óta tűkön ülök, jobban mondva járkálok, amikor végre megcsörren a telefon a kezemben, amit eddig csak a csoda mentett meg, hogy nem szorítottam teljesen agyon.
És megszólal, hang a vonal másik végén csak a nevem mondja, de ezernyi emlék zúdul rám hirtelen, a hallatán.
- Maradj, ahol vagy, azonnal odamegyek! – nem a legszebb köszöntés, de most ehhez nincs türelmem. Látnom kell őt, tudnom, hogy most már biztonságban van. Lerakom a telefont és azonnal átállok arra, hogy GPS-ként funkcionáljon, és lássam, hogy merre van most. Alig kétutcányira innen, így nem vesződöm azzal, hogy előállítassam az autót. Vámpír gyorsaságommal száguldok fel a nagy lépcsőn, majd ahogy kivetem magam a páncél ajtón, már emelkedek is a levegőbe, hogy mielőbb odaérjek, még mielőtt csak felocsúdni lenne ideje, már ékezem is, és landolok előtte. Tőle úgy kétméternyi távolságra. Csak bámulom őt, egy darabig mozdulatlanul, mintha egy tükörbe néznék. Sok időnk nem volt beszélni eddig, így csak egy tétova lépést teszek felé, majd ismét megtorpanok, mert nem tudom, hogy vajon haragszik rám? Vajon gyűlöl engem, amiért őt elfogták, én pedig elmenekültem?
- Üdv újra testvér! – hangom is óvatos, alig hallható, de ő a hallásának köszönhetően, tökéletesen ért minden szót, régi anyanyelvünkön, melyet már rajtunk kívül nem beszél sem élő sem pedig holt. Mert ez a nyelv is elégett, amikor az otthonunk odalett.







A hozzászólást Alexander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-06-11, 05:32-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-10, 13:45


Alexander & Axelle


-Jó. - Mondok ennyit és fogom tovább ezt az ördögi masinát, bár nem tudom mit remélek tőle. Minden nagyon furcsa volt idefelé jövet, de a halandókból könnyű kiszedni minden szükséges információt így ha lassabban is, de ideértem. Nem kívántam idegeneket magam mellé, akik felügyelik minden mozzanatom, abból eleget kaptam az évek alatt. Szabadságra vágytam, felügyelet nélkül. Persze ennek ez lett a vége, hogy óvatosabb voltam mint szoktam, többet kellett kérdezősködnöm, elővigyázatosnak lenni hol töltöm a nappalokat. De élveztem a veszélyt, a kihívást, az önállóságot, végre élőnek éreztem magam, nem valami elfeledett játékszernek a szoba sarkában. Küllemem még hordozza elszakadásunk emlékeit, hajam hosszabb, szakállam más fazonú, mint most fivéremé. Mindig ugyan úgy néztünk ki, számomra is furcsa volt másnak látnom őt, de nem tudtunk eleget együtt lenni, hogy erre is oda tudjak figyelni. Majd most, bizonyára van saját borbélya, aki megoldja számunkra ezt a kis problémát. Nekem már az gyönyört okozott hogy mindig magam fürödhettem és annyiszor amennyiszer kedvem tartotta. Remélem hamar elmúlnak ezen dolgaim, mert zavaróak, de egyszerűen képtelen vagyok nem élvezni ezen egyszerű rutincselekvéseket is.
Szót fogadva állok, a mobilnak keresztelt eszközt tartva (ami azóta bontotta a vonalat, de én nem értek hozzá). Persze nem is kell sokat várnom, itt is terem, az én gyönyörű, lélegzetelállító testvérem. Ezernyi érzés kavarog bennem, ahogy ott áll, mint egy isten, ereje teljében, én pedig árnyéka vagyok csupán önmagamnak. Önmagunknak. A harag és a szenvedély járja nászát bennem újra és újra, de óvatos hangja lecsillapít. Érzelmeim úgy eltompultak kényszerből a hosszú évek alatt, hogy inkább az a kihívás hogy ne fojtsak el magamba mindent. Idő az is míg felfogom anyanyelvünkön szólít, ahh, azt hittem ezt se fogom már hallani sosem. Lassan teszem meg lépéseim felé, leküzdve a köztünk éktelenkedő távolságot, majd megérintem arcát, puhán. Hüvelykujjam alsó ajkára vándorol, elkenve még meg nem formált szavait rajta. Fogalmam sincs mit akarok mondani, akarok-e egyáltalán. Üvölteni akarok vele, hogy ott hagyott, holott én soha nem tettem volna ilyet, gyengéden becézni akarom, hogy tudja, csak miatta nem bolondultam meg, vadul tépni akarom, mert őrjítően kívánatos még mindig és ezek ellenére csak állok és inkább leeresztem a kezem, csöndben maradva. Csak állkapcson feszül, tudja Ő is annak a jele feszült vagyok, de elfojtom. A telefont a zsebembe mélyesztem egy hanyag mozdulattal. Már nem kell.
-Menjünk. Még a végén meglátnak minket. - A józan eszem ezt diktálja, noha nehézkes szavaim mögött sokkal mélyebb érzelmek húzódnak meg, de ezt csak Ő veheti észre, ha még emlékszik gesztusaim milyenségére.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 117
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-11, 05:31





A múlt árnyai






Az elmúlt évek alatt olyan sokszor képzeltem el ezt a találkozást, de valahogy mindig másképp, mint ahogy alakult a végére. Annyi mindent akartam neki mondani, annyi mindent gondoltam ki, és gyakoroltam, hogy könnyednek hasson, és most megszólalni is képtelen vagyok, ahogy újra láthatom őt.
Összeszorítja az állkapcsát, ami annak a jele, hogy dühös és feszült, nyilvánvalóvá téve, hogy haragszik. Ezt valahol meg is értem, ugyanakkor mégsem tudom elfogadni, és igazságtalannak is érezem. Mégsem vagyok képes utat nyitni az érzelmeknek, amiket olyan régen temettem el magamban, amiket olyan gondosan zártam el, nem csak a világ, de még magam elől is. Hisz ez csupán egy test, amiben létezem, csupán egy porhüvely, aminek minden adottságát ki kell használni.
Pajzsom szorosan fonódik a szívem köré, újabb sebeket szerezve, lyukakat ejtve rajta, szinte látom magam előtt az egész folyamatot, ahogy az inda mozdul, a tövisek fúródnak, és folytogatják a nyomorultat, ami egykor majdnem megszakadt.
Az érintését hűvösnek érzem az arcomon, az ajakaimon, talán még nem evett ma, de nem baj, majd én gondoskodom róla, már mindent előkészíttettem, amire csak szüksége lehet.
- Menjünk! – biccentek és újra a levegőbe emelkedek, mert így gyorsabb, és felfelé ritkán néznek a halandók. Képes követni, de azért lassabban haladok, hogy biztosan tudjam, megteszi.
A Kárhozottak Cikruszába visszatérve, a hátsó bejáratot használjuk, le a nagy lépcsőn, amin ketten is simán elférünk egymás mellett, el a fogadószoba előtt, ahonnan zajok szűrődnek ki, olyan sokan élünk itt, hogy szinte mindig tartózkodik bent valaki.
De a folyosókon, míg a lakosztályomhoz megyünk szerencsére senkibe nem botluk bele útközben.
- Hívattam pár emberet. – állok meg az ajtó előtt, hogy figyelmeztessem. – Kozmetikusoknak hívják őket, olyanok, mint a régi bordélyok, csak kicsit nagyobb hatáskörrel. – magyarázom meg neki a szót.
- De ha akarod el is mehetnek. –
Nem tudom, hogy még mindig vágyik-e arra, hogy rendbe szedettebben nézzen ki, régen mániája volt, lehet, hogy ez most sem múlt el teljesen.






Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-11, 10:02


Alexander & Axelle


Az elmúlt évek alatt csak az tartott életben, hogy elképzeltem ezt a találkozást, hogy végre megint Alexanderrel lehetek, hogy együtt vagyunk, elválaszthatatlanul. De hiába áll itt és most nehezen dolgozom fel az élményt. Egyrészről nem hiszem még el teljesen, más részről gyűlölöm a kiesett éveket. Gyűlölöm hogy nem volt velem, hogy nem voltam vele. Talán ez is az oka, hogy nem tudok semmit sem elmondani mindebből, semmi sem adja vissza elfojtott érzelmeim kárhozott karneválját. Jobb híján újra hagyom hogy a józan ész vezessen, nem lenne jó ha felismernének. Biccent és felemelkedik én pedig követem, noha habozva, mert sok a mesterséges fény és ismeretlen az új világ számomra. Ám hiába minden haragom, bizalmam egyedül öcsémben van és Stormban, ez nem változott, kiirthatatlanul szunnyad szerelmem iránta. A benn lévő zajok számomra így is tompítottak az utca zajaihoz képest, de óvatosan követem amerre halad, megjegyezve minden kanyart, minden folyosót. Mikor megáll emelem ismét csak rá a tekintetem. A magyarázatra bólintok, szóval kozmetikus. Nem értem miért kell cserélgetni az elnevezéseket, de legyen. Vágyom arra hogy újra tükörképe lehessek megkülönböztethetetlenül, hogy ne azt érezzem egy letűnt kor maradványa vagyok, de... vannak erősebb vágyaim, holott a logikus az lenne ha szót fogadnék.
-Csak akkor ha maradsz. Veled szeretnék lenni... nem mással. - Nézek félre, mintha szégyellnem kellene, hogy nem a logikus és szükségszerű döntést választom miszerint természetes hogy ez az elsődleges, nem hozhatom kellemetlen helyzetbe, borítana sok mindent. Mégis... egyetlen éjszaka mit számít míg némi különbségekkel? Annyi éjt vártam már, hogy nem oszt vagy szoroz még egy, bánatos tekintetem talán elárul, ahogy újra ránézek. Lehet dühös vagyok, de magányos is. Nem Belle éri el hogy elmenjen az eszem, hanem tulajdon öcsém, érzem a vesztem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 117
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-13, 05:19





A múlt árnyai






Talán másnak nem ez lenne a legelső gondolata, egy ilyen hosszú viszontlátás után, hogy rendbe szedje a kozmetikus, de én tudom, hogy mindketten elég hiúk vagyunk ahhoz, hogy igen is számítson, hogyanis festünk, hogy a küslőnk megfelel-e a mindenkori kor divatjának, vagy letűnt időket idézhetne bárki elméjében. Én mondern vámpírnak tartom magam, nem véletlenül alkottam meg egy-egy gyermekem, az ő segítségükkel voltam képes arra, hogy haladjak, és ne rekedjek meg az időben, mint a legtöbben, akik korban közel állnak hozzánk.
- Most már senki nem választhat el! – egyébként is maradni szándékoztam, akár az akarata ellenére is. De így, hogy ő is szeretné, egy piciny mosoly engedek meg magamnak, mielőtt kinyitom előtte az ajtót, ami megmelengeti a lelkem, mégha haloványan is.
A lakosztályom elegánsan van berendezve, bár most a nagy részét elfoglalja egy halom olyan rózsaszín dolog, ami normál esetben nem szokott itt lenni.
- Rodrigez! Hölgyeim! – köszöntöm az idősebb,  kopaszodó férfit, és a három fiatal hölgyet, akik vele tartottak. Szeretem őket alkalmazni, mert mindig diszkrétek, bár azt hiszem, hogy a mostani meglepetést nehéz lesz szó nélkül hagyniuk.
- Egy teljes körű renoválásra lesz szükségünk. – Közlöm, ahogy ők is köszöntek, de a renoválás nem azért, lesz, mert Axel esetleg nem néz ki jól, számomra még mindig gyönyörű, egyszerűen csak azért lesz, mert jólesik a testnek az ilyesfajta kényelem.
- Akkor esetleg válasszuk ki, milyen fazont szeretne az Úr! – Rodriez okos férfi, még ha meg is rökönyödött a hasonlóságon, könnyedén kezeli a helyzetet, és nem teszi szóvá.
Az ajtót gondosan becsuktam magam után, és ha Axelle kéreti magát, akkor noszogatom picit, hogy foglaljon helyet a székben, és nézegesse meg az újságot, hogy eldönthesse milyen hajat szeretne ezentúl viselni. Vagy legalábbis hosszú ideig, mert a vámpírok szőrzete, annyit nem nő, hogy havi rendszerességgel igénybe kelljen venni a szolgáltatást.






Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-14, 22:25


Alexander & Axelle


Bánatos szemeimmel nézem tovább is, akkor sem hittem hogy minket valaha el lehet választani, de megtörtént. Számomra már semmi sem kikezdhetetlen, ezt az alappillért kirántotta Belle aznap alólam. De bólintok, hogy rajtam nem fog múlni, eddig sem rajtam múlt. Nem mondanám, hogy nem bízom öcsémben, mindig is bíztam benne, egyszerűen tényszerűen mérlegelek mikor nem hiszem el, hogy bizonyos dolgok már nem történhetnek meg.
Ám az hogy marad erőt ad, nagyobb kedvet is, hogy mások is érjenek hozzám, ne csak Ő. A lakosztálya első látványra meglepő és idegen, de lehet csak a rózsaszín árnyalatok teszik, de nem zavartatom magam. Biccentek a bennlévőknek, de nem sértődöm meg Öcsém szóhasználatán. Eléggé lelakott vagyok... Leülök a kínált székbe, de a katalógusra csak futó pillantást vetek.
-Természetesen a legtökéletesebbet. - Mérem végig félreérthetetlenül öcsém, de olyan arccal, hogy ezt kérdezni kellett? Alexander mindig mindenből a legdivatosabbat választotta mindig is, tehát számomra is mindig az volt a tökéletes. Most is az lesz. Remélem fivérem úgy helyezkedik hogy üres perceimben nézhessem Őt, nem azért, mert félnék elszalad, egyszerűen jól esik néznem. Szóval ha nem így tesz nyújtom a karom és olyan helyre terelem ahol látom.
Persze jól esik, hogy levágják hajam, más frizurára szabják, szakállam is, rendbe teszik kezem és lábam körmeit, sok apróság, de kellemes ez a fajta figyelem, hogy érzem megújulok én magam is, nem csak a küllemem. Akkor fogom újra testvérem másik felének érzi magam, ha újra a tükörképe lehetek, megmásíthatatlanul hirdetve, mi összetartozunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 117
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-16, 11:36





A múlt árnyai






Mindig azt gondoltam, hogy örökké együtt maradunk majd, és azt is hittem, hogy Salome-ot semmi nem győzheti le, és meg fog minket védeni. De nem így történt, és a múlton változtatni nem lehet. Belle Morte gondoskodott róla, hogy az addigi bizonyosságom semmivé váljon, egy pillanat alatt.
Viszont most, hogy visszakaptam őt, nem fogom hagyni, hogy bárki is elszakítson tőle, mert bár ő nem úgy az enyém, mint például a leopárdjaim, de mégis az enyém és hozzám tartozik. És tudom, hogy mostantól az én dolgom, hogy összetartsam magunkat. Úgy érzem nekem kellett átvennem Salome helyét, és megfogadtam, hogy én jobban fogom csinálni, mint ő tette.  De előbb a bizalmunkat kell újra felépíteni, és megsemmisíteni a múlt sérelmeit. Ha bennem van ilyen, és márpedig akad, akkor bizonyos vagyok benne, hogy fivéremben is vannak tüskék, melyek az ő szívét is körbenőtték. Erre a gondolatara pedig szorosabbra húzom az enyéimet, már-már fájdalmasan.
- A szokásos lesz neki! – közlöm, ahogy végignéz rajtam, ismerem ezt a pillantását. Nem hiába mondtam mindig mindenkinek, hogy én vagyok a legszebb. Természetesen mindegyik azt gondolta, hogy önhittségemben magamról beszélek, pedig valójában Axelle-t emlegettem olyankor, hiszen ő a legtökéletesebb.
Míg a kozmetikusok Axellet kényeztetik, én a kanadalló mellett állok, ami vele szemben helyezkedik el, és le nem veszem róla pillantásom. Cigarettám is úgy gyújtom meg, hogy nem nézem mit csinálok, csak az érzéseimre hagyatkozom közben. Nem akarok elveszíteni egyetlen másodpercet sem, az egészből. És bár általában türelmesen tudok várakozni, most mégis úgy érzem, hogy minden pillanatban elhagyhatja a szám a mondat, hogy igyekezzenek már, és távozzanak, hagyjanak minket kettesben végre. Legyen végre ennek a szertartásnak, ami az összetartozásunk hivatott szimbolizálni.
- Kész vannak Uraim! – közli Rodrigez, mikor már vagy az ötödik cigarettámat szívom el, és dobom a kandallóba a csikket.
- Köszönöm, távozhatnak! – mire egy főhajtás kíséretében kis is tolják a sok rózsaszínt a szobámból, és végre csak ő meg én vagyunk.
- Gyönyörű vagy. – szólalok meg éveknek tűnő pillanatok múlva, egy piciny mosoly kíséretében.







Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-16, 13:05


Alexander & Axelle


A szokásosból leszűröm, hogy azt a "kozmetikus" gárdát hívta, aki vele is foglalkozni szokott, így valóban tudják mi a dolguk, hiszen Alexanderrel számtalanszor megtehették már. Azaz... párszor, hiszen egyszerű halandók csupán, de ettől független jó érzés, hogy megosztja övéit velem. Ha belegondolok én csupán Stormot nevezhetem magaménak de Őt is eddig Ő gondviselte, nem igen tudok számára magamon kívül semmit és senkit nyújtani. Gyorsan kell majd felzárkóznom, tudom. A gyengék lemaradnak és elpusztulnak, testvéremnek pedig erős és hasznos szövetségesek kellenek.
Megnyugtat a tény, hogy végig nézhetem Őt, ritkán állják utam, mikor a hajam igazítják elölről. Jól esik levedleni a múlt árnyékát, testem megkínzott, mocskos maradványait. Hajam rövidebb lesz, egészen más frizurájú, körmeim is kiigazítják, szakállam is más fazont kap. Felállok a székből, csak addig vagyok hajlandó levenni öcsémről tekintetem, míg megnézem magam a felém tartott tükrökben. Igen, végre olyan lehetek megint mint Ő. Végigsimítok szakállamon, könnyeden túrok hajamba, majd ki is tessékeli fivérem a halandó szolgákat, akik minden nem odaillőt kivisznek. Újra elnézhetem Őt, ahogy tökéletesen áll a kandalló mellett.
-Végre olyan vagyok, mint Te. - Kacsintok rá, majd odalépek és újra megsimítom az arcát. El se hiszem még mindig, hogy itt van, hogy tényleg megérinthetem, hogy nem csak az elmém játszik velem a túlélésért. Másik kezem kezét keresi, hogy a számhoz emelhessem tenyerét, annyira hiányzott. Félek egyszer csak felébredek és összetöröm. Elmém nem bírná elviselni, ha megint elveszteném, ebben biztos vagyok. Arcom tenyerébe fordul lehunyt szemekkel, de aztán újra Őt nézem, érezhetően most érzem magam otthonosan, az érintésében. Illata sok új aspektust visel, belevegyül a frissen szívott cigaretta is, de még így is olyan mint volt. Jobb kezem arcáról nyakára csúszik, cirógatom ott tarkóját is, magamhoz képest óvatosan, lassan és elmélyülve minden apró piciny mozdulatban is, nem akarok átsiklani egyetlen pillanaton sem, most hogy végre velem van. Hogy újra az övé vagyok.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 117
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-17, 09:05





A múlt árnyai






Az emberek valamiért nem nagyon szeretik a változásokat, még akkor sem, ha rohamosabban fejlődnek, mint a legtöbb faj együttvéve. Ezért én sem változtattam a külsőmön, már pár évtizede, talán olykor a hajamon egy minimálist. Rodrigez pedig tökéletesen tudja, hogy mi a dolga, ahogy kiadom a parancsot a fazonra. És ez a férfi és társulatának tagjai a legjobbak, testvérem pedig megérdemli, hogy mindenből a legjobbat kapja, és ne kelljen nélkülöznie ezentúl semmiben. Mindent meg fogok adni neki, amire csak szüksége van, és vigyázok rá, ameddig csak kell.  
Folyamatosan őt nézem, csak akkor mozdulok, ha épp dohányzom, vagy kitakarják előlem, muszáj őt néznem, hogy tudjam tényleg itt van, tényleg igazi. Jobb lett volna, ha rögtön a karjaimba kaphatom, de már megtanultam, hogy a változás szükséges a vámpíroknak, talán jobban, mint az embereknek, hiszen mi képesek vagyunk megragadni egy-egy korban és a végtelenségig megrekedni. De ahogy én, úgy neki is le kell vetkőznie majd a múltat, hogy építeni tudjuk a jövőt. Én már megtanultam haladni a korral, és neki is meg fogok tanítani mindent.
- Mindig olyan vagy, mint én és, aki ezt nem látja, az vak. – Belle Morte sem látta, tudta, hogy ki vagyok, és azt is, amit elértem, de nem látta, hogy mi ugyanolyanok vagyunk. Nem látta, hogy bár Bellék vagyunk mi is, többre vagyunk képesek, mert megtanultuk kibírni az idő viszontagságait, megtanultuk, hogyan kell túlélni és felülkerekedni a rémálomba illő dolgokon, amik velünk történnek. Azzal, hogy elrabolta fivérem és megölte teremtőm, elérte, hogy én magam is még erősebbé akarjak válni. Elérte, hogy változtassak magamon, és elérte, hogy bármire képes legyek érte, lehetetlent nem ismerve tervezzek és szövögessek, a céljaim elérése érdekében.
Ahogy felemeli a kezem és a tenyerembe csókol, ugyanúgy mozdulok, ahogy ő, mintha csak tükörképem lenne, és ajkaim puhán érintik az ő tenyerét, mintha csak attól tartanék, hogy újra eltűnik, most hogy újra az enyém lett.
Olyan sokáig titkoltam a létezését, olyan sokáig nem beszéltem róla, és csak a hajnal érkezte előtti pár pillanatban engedtem meg magamnak, hogy gondoljak rá, mielőtt elragadott a halál, nehogy valaki fényt derítsen a titkomra.
De most már újra itt van, és szabadon szerethetem, ha megengedi. Muszáj megtennem, muszáj cselekednem, hogy tudjam, hogy bizonyosságot nyerjek. Bezárom a köztünk lévő távolságot, testemmel az övének támaszkodva, kezem a tarkójára csúszik, orrom az övéhez dörzsölöm, homlokom az övének döntöm.
- Tudnom kell, hogy igazi vagy! – suttogom az ajkai felett, csókot lehelve az arcára.





Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 51
Tollvonásainak száma : 48
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-17, 12:40


Alexander & Axelle


Megnyugtat a látványa, már a puszta jelenléte is, de az hogy láthatom míg a halandók teszik a dolgukat az végképp. Utána valóban teljesebbnek érzem magam, de hát ki ismerne jobban mint tulajdon öcsém?
-És ostoba. - Mosolyodom el, mert igen, igaza van, ha nem különbözne az aurám az övétől el tudnám érni senki se vegye észre a különbséget köztünk. Nem kizárt hogy erre fogok hajtani, bár a lehetetlenre nem vagyok képes, most mégis azt érzem számomra a fogalom nem létezik. Megbosszulom, hogy elszakítottak minket, megbosszulom az emberek kicsinyességét, hogy rejtőzködnöm kellett és emiatt foghattak el minket, megtorlok minden sérelmet, könyörtelen és véresen, de addig is... addig is oly gyöngéden csókolom fivérem tenyerét, mintha a brutalitást még fogalom szinten sem ismerném. Elmosolyodom, hogy leutánozza mozdulataim, lejjebb ereszkednek pilláim hogy tenyerem megérzi ajka utánozhatatlan puhaságát.
Közelebb lép, nincs már köztünk hely a levegőnek sem, keze pedig a tarkómra siklik, orromon megérzem övét és automatikusan lehunyom szemem, annyiszor képzeltem így magam elé, hogy majd' belebolondultam. Csókja az arcom éri, reszketek tőle, mintha fáznék, pedig már nem is emlékszem hogy milyen is az. Tényleg egyformák vagyunk, nekem is pont ezt kell tudnom, beleroppannék, ha nem az lenne, ha valami elmetrükkel gyötörnének. De túl intenzív orcámon a csókja, rögvest fordítom is ajakaim ajkai felé, hogy összesimuljanak. Nem bírom leküzdeni reszketésem, annyira boldog vagyok, hogy vele lehetek, csókom mohó és lassú egyszerre, belenyögök az ismerős érzésbe hogy hazatértem és otthon vagyok. Karjaimmal szorosan vonom magamra, de egyszerűen nem veszem észre hogy most gyöngültem el teljesen, hogy csókunkba vérrel kevert könny oktalankodik, hogy végre biztonságban érzem magam, hogy nem kell egy percig legyőzhetetlennek lennem, csak a szerelmes fivérnek.
-Annyira... hiányoztál. - Préselem ki magamból ezt a két szót, bár értelme nem sok, mert silány fogalmak arra az érzésre ami bennem tajtékzik és gyötrően mardos. Mogorván törlöm le könnyem egy részét, nem akarok gyengének tűnni, de 150 év elfojtása és hiánya nekem is nagy falat, úgy fest.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Hódítsd meg az éjszakát!


Vissza az elejére Go down
 
Hódítsd meg az éjszakát!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza-
Ugrás: