HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:35
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Today at 08:31
Alexander
tollából született
Today at 08:04
Alexander
tollából született
Today at 07:46
Alexander
tollából született
Today at 07:29
Alexander
tollából született
Today at 07:14
Storm Lawre
tollából született
Today at 00:19
Axelle
tollából született
Yesterday at 23:07
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:35
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született
Yesterday at 22:09
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Hódítsd meg az éjszakát!

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-09, 20:54


Alexander & Axelle


Némileg még mindig idegen, hogy szabadon sétálva tehetek azt amit akarok. De a környezet sem segít ebben, mindenhol modern technika, automotorok, fényes utcák... sokkal fényesebbek mint emlékeimben. Néha még össze-összerezzenek egy-egy hangosan idegen zajtól, fülem annyira hozzászokott a sírokban fellelhető csöndhöz. Lemaradtam, mint sérült gazella a csorda mögött, de tudom csak némi idő kell és felzárkózom, sőt, lehagyok mindenkit. Az akaraterőm edzettebb mint sokan gondolnák és a tudat, hogy a szabadban sétálok kárpótol minden idegenségért. A csillagok csak vámpírszemem engedi haloványan láttatni, de nekem ez is segítség, kellemesen ellazítja háborgó és tajtékzó lelkemet. Alexander leírta merre menjek, hogy megtaláljam, hogy új otthont adjon számomra. Egyszál magam sétálok, azok a ruhák vannak rajtam, melyeket adott mikor kiszabadított. Adott némi pénzt, de mégsem vettem semmit, csak a közlekedést fizettem ki vele, noha bőven elég lett volna másra is. Erős vágyat éreztem Stormot hívni, bármerre legyen láthassam, de nem tettem. Fontosabb dolga van annál és nekem is össze kell szednem magam, ha a Rex elé akarok állni. Félkésznek érzem magam, mert noha a korom és az erőm megvan, elmém még mindig kétkedve fogadja szabadságát, kerülöm a konfrontációt, a beszélgetést, a csökött agyú halandókat, akik fel sem fognák min mentem keresztül. Egyet-egyet azért elkaptam idefele, hogy táplálkozzak, nem értették miért lett orgazmusuk egyetlen vad csóktól. Ostoba mind. Kaptam valami távkommunikációs eszközt is Alexandertől, de nem tudom mihez is kezdjek vele, túl sok mindent mondott egyszerre, de elkezdem nyomogatni, valami csak lesz alapon... azt hiszem jó helyen vagyok, de Ő sehol... a magány nem zavar, megbarátkoztam vele, csak mégsem lenne jó máshol lenni mint ahol kéne. Mintha búgna valami és kattanna.. de csak nézegetem ezt a darab műanyagot, nem értem hogyan működik.
-Alexander....?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-10, 10:59





A múlt árnyai






Valójában aggódom, és fel – alá járkálok a lakosztályomban, az embereim pedig olyan messzire kerülnek, amennyire csak tudnak. Érzik, hogy vibrálok, hogy mennyire ideges vagyok. Nem kellett volna Axelle-re hallgatnom, igen is engednie kellett volna, hogy valakit mellé adjak, hogy valaki vigyázzon rá, legalább, addig, amíg hozzá nem szokik az új dolgokhoz. Az elmúlt százötven évben a világ teljesen felgyorsult, és ő mindebből kimaradt, nem volt ideje, nem volt lehetősége hosszá szokni az újdonságokhoz, így olyan most ebben a modern korban, mint egy csecsemő.
Nem mondta meg melyik géppel érkezeik, én pedig már órák óta tűkön ülök, jobban mondva járkálok, amikor végre megcsörren a telefon a kezemben, amit eddig csak a csoda mentett meg, hogy nem szorítottam teljesen agyon.
És megszólal, hang a vonal másik végén csak a nevem mondja, de ezernyi emlék zúdul rám hirtelen, a hallatán.
- Maradj, ahol vagy, azonnal odamegyek! – nem a legszebb köszöntés, de most ehhez nincs türelmem. Látnom kell őt, tudnom, hogy most már biztonságban van. Lerakom a telefont és azonnal átállok arra, hogy GPS-ként funkcionáljon, és lássam, hogy merre van most. Alig kétutcányira innen, így nem vesződöm azzal, hogy előállítassam az autót. Vámpír gyorsaságommal száguldok fel a nagy lépcsőn, majd ahogy kivetem magam a páncél ajtón, már emelkedek is a levegőbe, hogy mielőbb odaérjek, még mielőtt csak felocsúdni lenne ideje, már ékezem is, és landolok előtte. Tőle úgy kétméternyi távolságra. Csak bámulom őt, egy darabig mozdulatlanul, mintha egy tükörbe néznék. Sok időnk nem volt beszélni eddig, így csak egy tétova lépést teszek felé, majd ismét megtorpanok, mert nem tudom, hogy vajon haragszik rám? Vajon gyűlöl engem, amiért őt elfogták, én pedig elmenekültem?
- Üdv újra testvér! – hangom is óvatos, alig hallható, de ő a hallásának köszönhetően, tökéletesen ért minden szót, régi anyanyelvünkön, melyet már rajtunk kívül nem beszél sem élő sem pedig holt. Mert ez a nyelv is elégett, amikor az otthonunk odalett.







A hozzászólást Alexander összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-06-11, 05:32-kor.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-10, 13:45


Alexander & Axelle


-Jó. - Mondok ennyit és fogom tovább ezt az ördögi masinát, bár nem tudom mit remélek tőle. Minden nagyon furcsa volt idefelé jövet, de a halandókból könnyű kiszedni minden szükséges információt így ha lassabban is, de ideértem. Nem kívántam idegeneket magam mellé, akik felügyelik minden mozzanatom, abból eleget kaptam az évek alatt. Szabadságra vágytam, felügyelet nélkül. Persze ennek ez lett a vége, hogy óvatosabb voltam mint szoktam, többet kellett kérdezősködnöm, elővigyázatosnak lenni hol töltöm a nappalokat. De élveztem a veszélyt, a kihívást, az önállóságot, végre élőnek éreztem magam, nem valami elfeledett játékszernek a szoba sarkában. Küllemem még hordozza elszakadásunk emlékeit, hajam hosszabb, szakállam más fazonú, mint most fivéremé. Mindig ugyan úgy néztünk ki, számomra is furcsa volt másnak látnom őt, de nem tudtunk eleget együtt lenni, hogy erre is oda tudjak figyelni. Majd most, bizonyára van saját borbélya, aki megoldja számunkra ezt a kis problémát. Nekem már az gyönyört okozott hogy mindig magam fürödhettem és annyiszor amennyiszer kedvem tartotta. Remélem hamar elmúlnak ezen dolgaim, mert zavaróak, de egyszerűen képtelen vagyok nem élvezni ezen egyszerű rutincselekvéseket is.
Szót fogadva állok, a mobilnak keresztelt eszközt tartva (ami azóta bontotta a vonalat, de én nem értek hozzá). Persze nem is kell sokat várnom, itt is terem, az én gyönyörű, lélegzetelállító testvérem. Ezernyi érzés kavarog bennem, ahogy ott áll, mint egy isten, ereje teljében, én pedig árnyéka vagyok csupán önmagamnak. Önmagunknak. A harag és a szenvedély járja nászát bennem újra és újra, de óvatos hangja lecsillapít. Érzelmeim úgy eltompultak kényszerből a hosszú évek alatt, hogy inkább az a kihívás hogy ne fojtsak el magamba mindent. Idő az is míg felfogom anyanyelvünkön szólít, ahh, azt hittem ezt se fogom már hallani sosem. Lassan teszem meg lépéseim felé, leküzdve a köztünk éktelenkedő távolságot, majd megérintem arcát, puhán. Hüvelykujjam alsó ajkára vándorol, elkenve még meg nem formált szavait rajta. Fogalmam sincs mit akarok mondani, akarok-e egyáltalán. Üvölteni akarok vele, hogy ott hagyott, holott én soha nem tettem volna ilyet, gyengéden becézni akarom, hogy tudja, csak miatta nem bolondultam meg, vadul tépni akarom, mert őrjítően kívánatos még mindig és ezek ellenére csak állok és inkább leeresztem a kezem, csöndben maradva. Csak állkapcson feszül, tudja Ő is annak a jele feszült vagyok, de elfojtom. A telefont a zsebembe mélyesztem egy hanyag mozdulattal. Már nem kell.
-Menjünk. Még a végén meglátnak minket. - A józan eszem ezt diktálja, noha nehézkes szavaim mögött sokkal mélyebb érzelmek húzódnak meg, de ezt csak Ő veheti észre, ha még emlékszik gesztusaim milyenségére.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-11, 05:31





A múlt árnyai






Az elmúlt évek alatt olyan sokszor képzeltem el ezt a találkozást, de valahogy mindig másképp, mint ahogy alakult a végére. Annyi mindent akartam neki mondani, annyi mindent gondoltam ki, és gyakoroltam, hogy könnyednek hasson, és most megszólalni is képtelen vagyok, ahogy újra láthatom őt.
Összeszorítja az állkapcsát, ami annak a jele, hogy dühös és feszült, nyilvánvalóvá téve, hogy haragszik. Ezt valahol meg is értem, ugyanakkor mégsem tudom elfogadni, és igazságtalannak is érezem. Mégsem vagyok képes utat nyitni az érzelmeknek, amiket olyan régen temettem el magamban, amiket olyan gondosan zártam el, nem csak a világ, de még magam elől is. Hisz ez csupán egy test, amiben létezem, csupán egy porhüvely, aminek minden adottságát ki kell használni.
Pajzsom szorosan fonódik a szívem köré, újabb sebeket szerezve, lyukakat ejtve rajta, szinte látom magam előtt az egész folyamatot, ahogy az inda mozdul, a tövisek fúródnak, és folytogatják a nyomorultat, ami egykor majdnem megszakadt.
Az érintését hűvösnek érzem az arcomon, az ajakaimon, talán még nem evett ma, de nem baj, majd én gondoskodom róla, már mindent előkészíttettem, amire csak szüksége lehet.
- Menjünk! – biccentek és újra a levegőbe emelkedek, mert így gyorsabb, és felfelé ritkán néznek a halandók. Képes követni, de azért lassabban haladok, hogy biztosan tudjam, megteszi.
A Kárhozottak Cikruszába visszatérve, a hátsó bejáratot használjuk, le a nagy lépcsőn, amin ketten is simán elférünk egymás mellett, el a fogadószoba előtt, ahonnan zajok szűrődnek ki, olyan sokan élünk itt, hogy szinte mindig tartózkodik bent valaki.
De a folyosókon, míg a lakosztályomhoz megyünk szerencsére senkibe nem botluk bele útközben.
- Hívattam pár emberet. – állok meg az ajtó előtt, hogy figyelmeztessem. – Kozmetikusoknak hívják őket, olyanok, mint a régi bordélyok, csak kicsit nagyobb hatáskörrel. – magyarázom meg neki a szót.
- De ha akarod el is mehetnek. –
Nem tudom, hogy még mindig vágyik-e arra, hogy rendbe szedettebben nézzen ki, régen mániája volt, lehet, hogy ez most sem múlt el teljesen.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-11, 10:02


Alexander & Axelle


Az elmúlt évek alatt csak az tartott életben, hogy elképzeltem ezt a találkozást, hogy végre megint Alexanderrel lehetek, hogy együtt vagyunk, elválaszthatatlanul. De hiába áll itt és most nehezen dolgozom fel az élményt. Egyrészről nem hiszem még el teljesen, más részről gyűlölöm a kiesett éveket. Gyűlölöm hogy nem volt velem, hogy nem voltam vele. Talán ez is az oka, hogy nem tudok semmit sem elmondani mindebből, semmi sem adja vissza elfojtott érzelmeim kárhozott karneválját. Jobb híján újra hagyom hogy a józan ész vezessen, nem lenne jó ha felismernének. Biccent és felemelkedik én pedig követem, noha habozva, mert sok a mesterséges fény és ismeretlen az új világ számomra. Ám hiába minden haragom, bizalmam egyedül öcsémben van és Stormban, ez nem változott, kiirthatatlanul szunnyad szerelmem iránta. A benn lévő zajok számomra így is tompítottak az utca zajaihoz képest, de óvatosan követem amerre halad, megjegyezve minden kanyart, minden folyosót. Mikor megáll emelem ismét csak rá a tekintetem. A magyarázatra bólintok, szóval kozmetikus. Nem értem miért kell cserélgetni az elnevezéseket, de legyen. Vágyom arra hogy újra tükörképe lehessek megkülönböztethetetlenül, hogy ne azt érezzem egy letűnt kor maradványa vagyok, de... vannak erősebb vágyaim, holott a logikus az lenne ha szót fogadnék.
-Csak akkor ha maradsz. Veled szeretnék lenni... nem mással. - Nézek félre, mintha szégyellnem kellene, hogy nem a logikus és szükségszerű döntést választom miszerint természetes hogy ez az elsődleges, nem hozhatom kellemetlen helyzetbe, borítana sok mindent. Mégis... egyetlen éjszaka mit számít míg némi különbségekkel? Annyi éjt vártam már, hogy nem oszt vagy szoroz még egy, bánatos tekintetem talán elárul, ahogy újra ránézek. Lehet dühös vagyok, de magányos is. Nem Belle éri el hogy elmenjen az eszem, hanem tulajdon öcsém, érzem a vesztem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-13, 05:19





A múlt árnyai






Talán másnak nem ez lenne a legelső gondolata, egy ilyen hosszú viszontlátás után, hogy rendbe szedje a kozmetikus, de én tudom, hogy mindketten elég hiúk vagyunk ahhoz, hogy igen is számítson, hogyanis festünk, hogy a küslőnk megfelel-e a mindenkori kor divatjának, vagy letűnt időket idézhetne bárki elméjében. Én mondern vámpírnak tartom magam, nem véletlenül alkottam meg egy-egy gyermekem, az ő segítségükkel voltam képes arra, hogy haladjak, és ne rekedjek meg az időben, mint a legtöbben, akik korban közel állnak hozzánk.
- Most már senki nem választhat el! – egyébként is maradni szándékoztam, akár az akarata ellenére is. De így, hogy ő is szeretné, egy piciny mosoly engedek meg magamnak, mielőtt kinyitom előtte az ajtót, ami megmelengeti a lelkem, mégha haloványan is.
A lakosztályom elegánsan van berendezve, bár most a nagy részét elfoglalja egy halom olyan rózsaszín dolog, ami normál esetben nem szokott itt lenni.
- Rodrigez! Hölgyeim! – köszöntöm az idősebb,  kopaszodó férfit, és a három fiatal hölgyet, akik vele tartottak. Szeretem őket alkalmazni, mert mindig diszkrétek, bár azt hiszem, hogy a mostani meglepetést nehéz lesz szó nélkül hagyniuk.
- Egy teljes körű renoválásra lesz szükségünk. – Közlöm, ahogy ők is köszöntek, de a renoválás nem azért, lesz, mert Axel esetleg nem néz ki jól, számomra még mindig gyönyörű, egyszerűen csak azért lesz, mert jólesik a testnek az ilyesfajta kényelem.
- Akkor esetleg válasszuk ki, milyen fazont szeretne az Úr! – Rodriez okos férfi, még ha meg is rökönyödött a hasonlóságon, könnyedén kezeli a helyzetet, és nem teszi szóvá.
Az ajtót gondosan becsuktam magam után, és ha Axelle kéreti magát, akkor noszogatom picit, hogy foglaljon helyet a székben, és nézegesse meg az újságot, hogy eldönthesse milyen hajat szeretne ezentúl viselni. Vagy legalábbis hosszú ideig, mert a vámpírok szőrzete, annyit nem nő, hogy havi rendszerességgel igénybe kelljen venni a szolgáltatást.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-14, 22:25


Alexander & Axelle


Bánatos szemeimmel nézem tovább is, akkor sem hittem hogy minket valaha el lehet választani, de megtörtént. Számomra már semmi sem kikezdhetetlen, ezt az alappillért kirántotta Belle aznap alólam. De bólintok, hogy rajtam nem fog múlni, eddig sem rajtam múlt. Nem mondanám, hogy nem bízom öcsémben, mindig is bíztam benne, egyszerűen tényszerűen mérlegelek mikor nem hiszem el, hogy bizonyos dolgok már nem történhetnek meg.
Ám az hogy marad erőt ad, nagyobb kedvet is, hogy mások is érjenek hozzám, ne csak Ő. A lakosztálya első látványra meglepő és idegen, de lehet csak a rózsaszín árnyalatok teszik, de nem zavartatom magam. Biccentek a bennlévőknek, de nem sértődöm meg Öcsém szóhasználatán. Eléggé lelakott vagyok... Leülök a kínált székbe, de a katalógusra csak futó pillantást vetek.
-Természetesen a legtökéletesebbet. - Mérem végig félreérthetetlenül öcsém, de olyan arccal, hogy ezt kérdezni kellett? Alexander mindig mindenből a legdivatosabbat választotta mindig is, tehát számomra is mindig az volt a tökéletes. Most is az lesz. Remélem fivérem úgy helyezkedik hogy üres perceimben nézhessem Őt, nem azért, mert félnék elszalad, egyszerűen jól esik néznem. Szóval ha nem így tesz nyújtom a karom és olyan helyre terelem ahol látom.
Persze jól esik, hogy levágják hajam, más frizurára szabják, szakállam is, rendbe teszik kezem és lábam körmeit, sok apróság, de kellemes ez a fajta figyelem, hogy érzem megújulok én magam is, nem csak a küllemem. Akkor fogom újra testvérem másik felének érzi magam, ha újra a tükörképe lehetek, megmásíthatatlanul hirdetve, mi összetartozunk.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-16, 11:36





A múlt árnyai






Mindig azt gondoltam, hogy örökké együtt maradunk majd, és azt is hittem, hogy Salome-ot semmi nem győzheti le, és meg fog minket védeni. De nem így történt, és a múlton változtatni nem lehet. Belle Morte gondoskodott róla, hogy az addigi bizonyosságom semmivé váljon, egy pillanat alatt.
Viszont most, hogy visszakaptam őt, nem fogom hagyni, hogy bárki is elszakítson tőle, mert bár ő nem úgy az enyém, mint például a leopárdjaim, de mégis az enyém és hozzám tartozik. És tudom, hogy mostantól az én dolgom, hogy összetartsam magunkat. Úgy érzem nekem kellett átvennem Salome helyét, és megfogadtam, hogy én jobban fogom csinálni, mint ő tette.  De előbb a bizalmunkat kell újra felépíteni, és megsemmisíteni a múlt sérelmeit. Ha bennem van ilyen, és márpedig akad, akkor bizonyos vagyok benne, hogy fivéremben is vannak tüskék, melyek az ő szívét is körbenőtték. Erre a gondolatara pedig szorosabbra húzom az enyéimet, már-már fájdalmasan.
- A szokásos lesz neki! – közlöm, ahogy végignéz rajtam, ismerem ezt a pillantását. Nem hiába mondtam mindig mindenkinek, hogy én vagyok a legszebb. Természetesen mindegyik azt gondolta, hogy önhittségemben magamról beszélek, pedig valójában Axelle-t emlegettem olyankor, hiszen ő a legtökéletesebb.
Míg a kozmetikusok Axellet kényeztetik, én a kanadalló mellett állok, ami vele szemben helyezkedik el, és le nem veszem róla pillantásom. Cigarettám is úgy gyújtom meg, hogy nem nézem mit csinálok, csak az érzéseimre hagyatkozom közben. Nem akarok elveszíteni egyetlen másodpercet sem, az egészből. És bár általában türelmesen tudok várakozni, most mégis úgy érzem, hogy minden pillanatban elhagyhatja a szám a mondat, hogy igyekezzenek már, és távozzanak, hagyjanak minket kettesben végre. Legyen végre ennek a szertartásnak, ami az összetartozásunk hivatott szimbolizálni.
- Kész vannak Uraim! – közli Rodrigez, mikor már vagy az ötödik cigarettámat szívom el, és dobom a kandallóba a csikket.
- Köszönöm, távozhatnak! – mire egy főhajtás kíséretében kis is tolják a sok rózsaszínt a szobámból, és végre csak ő meg én vagyunk.
- Gyönyörű vagy. – szólalok meg éveknek tűnő pillanatok múlva, egy piciny mosoly kíséretében.







Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-16, 13:05


Alexander & Axelle


A szokásosból leszűröm, hogy azt a "kozmetikus" gárdát hívta, aki vele is foglalkozni szokott, így valóban tudják mi a dolguk, hiszen Alexanderrel számtalanszor megtehették már. Azaz... párszor, hiszen egyszerű halandók csupán, de ettől független jó érzés, hogy megosztja övéit velem. Ha belegondolok én csupán Stormot nevezhetem magaménak de Őt is eddig Ő gondviselte, nem igen tudok számára magamon kívül semmit és senkit nyújtani. Gyorsan kell majd felzárkóznom, tudom. A gyengék lemaradnak és elpusztulnak, testvéremnek pedig erős és hasznos szövetségesek kellenek.
Megnyugtat a tény, hogy végig nézhetem Őt, ritkán állják utam, mikor a hajam igazítják elölről. Jól esik levedleni a múlt árnyékát, testem megkínzott, mocskos maradványait. Hajam rövidebb lesz, egészen más frizurájú, körmeim is kiigazítják, szakállam is más fazont kap. Felállok a székből, csak addig vagyok hajlandó levenni öcsémről tekintetem, míg megnézem magam a felém tartott tükrökben. Igen, végre olyan lehetek megint mint Ő. Végigsimítok szakállamon, könnyeden túrok hajamba, majd ki is tessékeli fivérem a halandó szolgákat, akik minden nem odaillőt kivisznek. Újra elnézhetem Őt, ahogy tökéletesen áll a kandalló mellett.
-Végre olyan vagyok, mint Te. - Kacsintok rá, majd odalépek és újra megsimítom az arcát. El se hiszem még mindig, hogy itt van, hogy tényleg megérinthetem, hogy nem csak az elmém játszik velem a túlélésért. Másik kezem kezét keresi, hogy a számhoz emelhessem tenyerét, annyira hiányzott. Félek egyszer csak felébredek és összetöröm. Elmém nem bírná elviselni, ha megint elveszteném, ebben biztos vagyok. Arcom tenyerébe fordul lehunyt szemekkel, de aztán újra Őt nézem, érezhetően most érzem magam otthonosan, az érintésében. Illata sok új aspektust visel, belevegyül a frissen szívott cigaretta is, de még így is olyan mint volt. Jobb kezem arcáról nyakára csúszik, cirógatom ott tarkóját is, magamhoz képest óvatosan, lassan és elmélyülve minden apró piciny mozdulatban is, nem akarok átsiklani egyetlen pillanaton sem, most hogy végre velem van. Hogy újra az övé vagyok.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-17, 09:05





A múlt árnyai






Az emberek valamiért nem nagyon szeretik a változásokat, még akkor sem, ha rohamosabban fejlődnek, mint a legtöbb faj együttvéve. Ezért én sem változtattam a külsőmön, már pár évtizede, talán olykor a hajamon egy minimálist. Rodrigez pedig tökéletesen tudja, hogy mi a dolga, ahogy kiadom a parancsot a fazonra. És ez a férfi és társulatának tagjai a legjobbak, testvérem pedig megérdemli, hogy mindenből a legjobbat kapja, és ne kelljen nélkülöznie ezentúl semmiben. Mindent meg fogok adni neki, amire csak szüksége van, és vigyázok rá, ameddig csak kell.  
Folyamatosan őt nézem, csak akkor mozdulok, ha épp dohányzom, vagy kitakarják előlem, muszáj őt néznem, hogy tudjam tényleg itt van, tényleg igazi. Jobb lett volna, ha rögtön a karjaimba kaphatom, de már megtanultam, hogy a változás szükséges a vámpíroknak, talán jobban, mint az embereknek, hiszen mi képesek vagyunk megragadni egy-egy korban és a végtelenségig megrekedni. De ahogy én, úgy neki is le kell vetkőznie majd a múltat, hogy építeni tudjuk a jövőt. Én már megtanultam haladni a korral, és neki is meg fogok tanítani mindent.
- Mindig olyan vagy, mint én és, aki ezt nem látja, az vak. – Belle Morte sem látta, tudta, hogy ki vagyok, és azt is, amit elértem, de nem látta, hogy mi ugyanolyanok vagyunk. Nem látta, hogy bár Bellék vagyunk mi is, többre vagyunk képesek, mert megtanultuk kibírni az idő viszontagságait, megtanultuk, hogyan kell túlélni és felülkerekedni a rémálomba illő dolgokon, amik velünk történnek. Azzal, hogy elrabolta fivérem és megölte teremtőm, elérte, hogy én magam is még erősebbé akarjak válni. Elérte, hogy változtassak magamon, és elérte, hogy bármire képes legyek érte, lehetetlent nem ismerve tervezzek és szövögessek, a céljaim elérése érdekében.
Ahogy felemeli a kezem és a tenyerembe csókol, ugyanúgy mozdulok, ahogy ő, mintha csak tükörképem lenne, és ajkaim puhán érintik az ő tenyerét, mintha csak attól tartanék, hogy újra eltűnik, most hogy újra az enyém lett.
Olyan sokáig titkoltam a létezését, olyan sokáig nem beszéltem róla, és csak a hajnal érkezte előtti pár pillanatban engedtem meg magamnak, hogy gondoljak rá, mielőtt elragadott a halál, nehogy valaki fényt derítsen a titkomra.
De most már újra itt van, és szabadon szerethetem, ha megengedi. Muszáj megtennem, muszáj cselekednem, hogy tudjam, hogy bizonyosságot nyerjek. Bezárom a köztünk lévő távolságot, testemmel az övének támaszkodva, kezem a tarkójára csúszik, orrom az övéhez dörzsölöm, homlokom az övének döntöm.
- Tudnom kell, hogy igazi vagy! – suttogom az ajkai felett, csókot lehelve az arcára.





Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-17, 12:40


Alexander & Axelle


Megnyugtat a látványa, már a puszta jelenléte is, de az hogy láthatom míg a halandók teszik a dolgukat az végképp. Utána valóban teljesebbnek érzem magam, de hát ki ismerne jobban mint tulajdon öcsém?
-És ostoba. - Mosolyodom el, mert igen, igaza van, ha nem különbözne az aurám az övétől el tudnám érni senki se vegye észre a különbséget köztünk. Nem kizárt hogy erre fogok hajtani, bár a lehetetlenre nem vagyok képes, most mégis azt érzem számomra a fogalom nem létezik. Megbosszulom, hogy elszakítottak minket, megbosszulom az emberek kicsinyességét, hogy rejtőzködnöm kellett és emiatt foghattak el minket, megtorlok minden sérelmet, könyörtelen és véresen, de addig is... addig is oly gyöngéden csókolom fivérem tenyerét, mintha a brutalitást még fogalom szinten sem ismerném. Elmosolyodom, hogy leutánozza mozdulataim, lejjebb ereszkednek pilláim hogy tenyerem megérzi ajka utánozhatatlan puhaságát.
Közelebb lép, nincs már köztünk hely a levegőnek sem, keze pedig a tarkómra siklik, orromon megérzem övét és automatikusan lehunyom szemem, annyiszor képzeltem így magam elé, hogy majd' belebolondultam. Csókja az arcom éri, reszketek tőle, mintha fáznék, pedig már nem is emlékszem hogy milyen is az. Tényleg egyformák vagyunk, nekem is pont ezt kell tudnom, beleroppannék, ha nem az lenne, ha valami elmetrükkel gyötörnének. De túl intenzív orcámon a csókja, rögvest fordítom is ajakaim ajkai felé, hogy összesimuljanak. Nem bírom leküzdeni reszketésem, annyira boldog vagyok, hogy vele lehetek, csókom mohó és lassú egyszerre, belenyögök az ismerős érzésbe hogy hazatértem és otthon vagyok. Karjaimmal szorosan vonom magamra, de egyszerűen nem veszem észre hogy most gyöngültem el teljesen, hogy csókunkba vérrel kevert könny oktalankodik, hogy végre biztonságban érzem magam, hogy nem kell egy percig legyőzhetetlennek lennem, csak a szerelmes fivérnek.
-Annyira... hiányoztál. - Préselem ki magamból ezt a két szót, bár értelme nem sok, mert silány fogalmak arra az érzésre ami bennem tajtékzik és gyötrően mardos. Mogorván törlöm le könnyem egy részét, nem akarok gyengének tűnni, de 150 év elfojtása és hiánya nekem is nagy falat, úgy fest.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-20, 09:47





A múlt árnyai





Hiába nézem, nem tudom felfogni, hogy tényleg itt van. Hogy tényleg szabad lett végre, hogy annyi évnyi kemény munka végre meghozta a gyümölcsét, és nem kell többé szenvednie.
- A legtöbben ostobák is. – Most nem csak a halandókra gondolok, hanem az összes olyan személyre, aki képes minket lenézni, aki azt hiszi, hogy nem vagyunk elég jók, elég kegyetlenek ahhoz, hogy olyan terveket vigyünk véghez, amikre ők még csak álmukban sem mernének gondolni. De ezért is tartom magunkat többre náluk, mert ők nem mernek kockáztatni, nem mernek vad álmokat kergetni, sőt álmodni sem mernek már.
Mi nem felejtünk el semmit, és mindenkin bosszút fogunk állni, aki ártott nekünk valamilyen módon az életben. És akkor majd meg fognak világosodni, hogy hibáztak, amikor alábecsültek bennünket. De akkor már túl késő lesz, hogy visszakozzanak, mert mind meg fognak halni.
És tervem második fázisa is véget ért, ahogy itt áll előttem, ahogy érzem a bőrének tapintását, az illatát az orromban. Ezernyi emlék kavarok hirtelen elmémben, és legyenek bármilyen szépek is, legtöbbje már keserédes felhangot kapott, az elmúlt százötven évben, amikor csak reméltem, amikor még csak bízhattam abban, hogy nem bukom el.
Lágyan csókolom a puha ajkát, ahogy fordít a fején, még mindig kétkedve abban, hogy valóban itt áll előttem. De kezem erősebben simul a tarkójára közben, kapaszkodik belé, hogy meg ne szökjön, hogy el n e tűnjön újra. Másik kezem a derekára simul, szorosan tartva, érezve a reszketését, hallva a nyögést, amit olyan régen nem hallottam már.
De reszketeg sóhaj hagyja el az én ajkaim is, segít visszafogni magam, hogy ne tépjem, marcangoljam őt, ahogy legszívesebben tenném most.
- Te is hiányoztál nekem! A tudat tartott életben, hogy még létezel. – suttogom, és beszéd közben csókolom le arcáról a könnyeket, amiket nem töröl le egy dühös mozdulattal.





Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-21, 12:01


Alexander & Axelle


Öcsém nem változott, ugyan olyan erőteljes, nyílt és fennséges. Én némileg óvatosabbnak és hűtöttebb érzeletűnek érzem magam, mint voltam, de talán érthető. De abban érzem, hogy egyetértünk kimondatlan is, fivéri félszavakból, hogy megtoroljuk ami minket ért és ostoba mindenki aki nem látja, ketten együtt a lehetetlent is bevégeztetjük. De addig is össze kell szedjem magam, mert hogy újra láthatom, érinthetem, csókolhatom... ah, lehet ebbe őrülök bele, mert annyira hiányzott. Marasztaló keze a tarkómon nosztalgikus, mindig ezt csinálja, ettől dobban mindig még egy nagyobbat halott szívem, ettől érzem élek, ezért élek. Mégis, annyira intenzívnek hat ennyi gyötrő üres év után, hogy nyögök belé, reszketek, lázban égek. Ami bosszant az a lehetetlen, kusza érzelmeim halmaza, ami könnyben csúcsosodik ki, ostoba dolog ez, mindig is lekezelően bántam azzal, akinél eltört a mécses és tessék! Én magam érzelgősködöm, de félig nevetve, félig sóhajtva reagálok szavaira. Oly' rég volt hogy kilopkodta a gondolataim fejemből, szavaim a számból.
-...csak ezért nem őrültem meg. - Folytatom a szavait hálásan, olyan nehezen hiszem el, hiányoztam, pedig érzem. Ahogy lecsókolja könnyeim is érzem, ahogy nézett éreztem, ahogy itt van érzem.
-Alexander... - Talán mondanom kéne még valamit, talán illene ennyi év után, de sosem voltam a szavak embere, vámpírja sem, inkább keresem újra csókjait, ölelését, kezem a felsője alá siklik de abba megint nyögök, elvégre végre érezhetem teste hűvösét, ah... óvatosan cselekszem, noha tombolok belül, de valahogy... megszoktam ezt a kettősséget már. Ha látom a hálát arra fele tolom, vele akarok lenni, újra, immár örökre. Nadrágját is gombolom, nem tudok magammal mit kezdeni, hirtelen akarok mindent, mint régen, csak mosolygok és harapdálom ajkait, noha visszafogom magam, érezni akarom minden porcikáját egyetlen nyögéséről sem akarok lemaradni!
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-23, 08:52





A múlt árnyai





Lehet, hogy pontosan egyikünk sem tudja, hogy miket kellett a másiknak átélnie, de abban mindketten biztosak lehetünk, hogy megszenvedtük az árát, annak, hogy most újra együtt lehessünk. És a sérelmeink nem maradnak megtorlatlanok senki számára, ebben is mindenki biztos lehet. Ha újabb száz évbe kerül is, akkor is meg fogjuk találni a módját annak, hogy elpusztítsuk árulóinkat, és megmutassuk a világnak, hogy mi királynak születtünk, és ismét el fogjuk foglalni a minket meg illető helyet.
Milyen rég volt már, hogy befejezte bárki is a mondataimat. Milyen régen volt, hogy bárki is tudta volna, hogy mi van a mondat mögött, amit hangosan nem mondok ki. De ő most megteszi, és ez az érzés visszarepít a múltba, amikor még úgy éreztem, a világon semmi nem választhat szét minket.
- Csss! Semmit nem kell mondanod! – Ráérünk később is beszélni, annyi mindent kell még megvitatnunk, annyi érzés kavarog bennem, amit szeretnék rázúdítani, de még van időnk. Mert most már előttünk az örökkévalóság, és ezt most már senki nem veheti el tőlünk.
Felsóhajtok, ahogy kezét a csupasz bőrömön érzem, már ettől az apró érintéstől bizsereg minden porcikám, az apró harapdálások nyomán férfiasságom egyre jobban duzzad, a nadrágomban, és együtt dobog a szívemmel, minden lüktetést érzek benne is.
- Gyere! – Megfogom a kezét, és úgy vezetem át a hálószobába, a hatalmas ágyhoz, ami nagyobb a normálméretűeknél, elvégre gyakran töltöm a leopárdokkal az éjszakát, ahhoz meg kell a hely.
Lerúgom a cipőimet, és nekiállok vetkőzni, csak reménykedem, hogy ő is követi a példámat, mert a szemem le nem veszem róla, hogy láthassam őt, minden mozdulatát.  






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-06-26, 20:21


Alexander & Axelle


Kimondhatatlanul hiányzott, minden szava, mozdulata, gondolata, sóhaja, pillantása... egész lénye, hiszen ez tartott életben, a puszta lénye miatt tudom elviselni az örökkévalóságot. Most sincs másképp, azért nem törtem még össze, mert Ő van nekem. Még ha közben úgy alakult újfent osztozkodnom kell rajta, többedmagammal. Próbálnék is mondani valamit, mindent, de végül a nevénél tovább nem jutok. Akarnék, de képtelen vagyok, el is csitít, hogy nincs szükség rá, úgy fest ért továbbra is szavak nélkül is. Ahogy érintem hibátlan bőrét nem csak Ő bizsereg belé, én is, betelhetetlenül. Tolnám a háló fele, de inkább kézen ragad és bevisz, egyszerűbb valóban. Nagyot nyelek látva vetkőzik, némileg lemaradok mert csak bámulom vágyakozón, mint egy istent, aki elérhetővé vált. Mikor nagyon néz már rám hol maradok kezdem kigombolni ingem és nadrágom, elvigyorodva, hogy kamasznak érzem magam, ostoba kölyöknek, aki kiesett a gyakorlatból de ujjaim rutinból cselekszenek így hamar utolérem vámpír sebesség nélkül is. Ahogy meztelenek leszünk lassan lépek oda, cirógatva simítok fel combján, kívánatos ágyékán, hasfalán és mellkasán, hogy tarkójára simítsam kezem és csókra hívjam testem az övének feszítve. El is döntöm magunk a párnák közé, míg tolom beljebb, menjen feljebb a ágyon csókolom a hasát, némileg meg is ölelem, hogy bújok hozzá, beszívom illatát, de mászom vele. Annyira közel akarok simulni hozzá fektünkben, csókban összeforrva, hogy borotvával se lehessen leválasztani róla. Egyelőre már ez is szapora légzést vált ki belőlem, a csókjai, érintései, meztelen bőre az enyémen... félő ennyitől is képes lennék elélvezni ha nem fognám vissza magam... ahh... némileg aggódom is, bár annyira kívánom hogy szerintem csupán pár másodperc esne ki szünet gyanánt de én most annyit sem akarok! Ha Alexanderről van szó nincs bennem mértékletesség...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-07-14, 09:35





A múlt árnyai





Olyan sokáig vártam erre a pillanatra, hogy végre újra együtt legyünk, hogy a nélküle töltött százötven év egy örökkévalóságnak tűnik visszatekintve, hiszen olyan sok minden történt, míg ő fogságban élet. de most újra itt van és érezhetem az illatát, megérinthetem a bőrét, ami a legbizsergetőbb, legkellemesebb érzés a világon.
A hálóba érve még meg kell szabadulni a ruháktól, mert az mind zavaró tényező, de nem marad soká mögöttem, és le is veti őket.
Izgatott várakozás lesz rajtam úrrá, de végre megérinthetem, végigsimíthatok a hasfalán, amit időnként már elfeledtem, hogyan is fest, és mégis előjönnek az emlékek. Az ujjaim remegve érintik, , mintha csak egy törékeny pillangó lenne, amelyik bármely pillanatban tovaszállhat a legapróbb rezdülésre, de ajkai az enyémre tapadnak, teste az enyémnek feszül, és tudom, hogy ez a valóság. Pajzsom úgy hullik le rólam, akár egy robbanás, képtelen vagyok tovább visszafogni a vágyam, szemeim kéken örvénylenek, ahogy csókokkal borítja be a testem, és ölelve fekszünk az ágyon, de ennyi nem elég. Soha nem is volt az, éreznem kell az ízét, a bőrének illatát, hogy meghempergőzzek vágyában, akár egy macska, aki a mentával játszik. Mert ő az számomra, egy drog, amiről képtelen vagyok leszokni, akinek már puszta jelenléte is megbűvöl.
Felhúzom magamhoz, hogy újabb csókba forrjunk, kezem a csípőjén kalandozik, átvándorol a tökéletes ágyékára, annál fogva finoman kényszerítem, hogy másszon még feljebb és feljebb, hogy ajkaim közé vehessem, és nyelvemmel kényeztethessem a selymes férfiasságát.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-07-15, 19:33


Alexander & Axelle


A hálójában nosztalgikus emlékek és érzések árasztanak el. Amíg fogságban voltam ezek voltak a mentsváram, de falai már kopottak, repedezzek, elmállottak a sok ostromra, nem tudtam megújítani őket és már-már féltem csak álmaimban létezett. Ám ahogy itt van mellettem, alattam, csókolom hasát, iszom bőre apró sejtjeit tudom nem álom volt az, hanem valóság. Sok új emléket szeretnék vele, ezzel kezdve, ah, félek túl gyönge leszek egy hosszú tökéleteshez, de próbálkozom. Játékossá válik mosolyom, vele mindig, köldökével incselkedem a nyelvemmel, mert az fura érzés és most mindenfélét adni akarok neki! Ölelni is jó, arcom hasába bújtatni, csókolni, de csak megragad, húz feljebb, feljebb, ah, Alexander Te hamis... a végén már mellkasa felett térdelek egyik kezemmel arcát, másikkal combját simítva hogy hátrébb dőlök, de megroggyan a térdem, a mozdulat, hogy megérzem telt ajkait péniszem körül. Idejét nem tudom mikor kényeztettek, mikor ért Ő hozzám, kapaszkodom immár combjába, mert túl jó, túl mámorító, hangosan nyögök ajkai és csókjai nyomán, de nem fogom így bírni, így túl sok, ha hagyja finoman elveszem magam, de csak hogy megfordulhassak, hogy számmal én is elérjem az Ő ágyékát, tökéletes hímvesszejét. Ha engedi, akkor immár én is tudok vele foglalatoskodni körbecsókolni gyöngéden az egész szárát, makkján nyelvem táncoltatni, majd számba venni mélyen, szopogatva mint egy kiváló korty bort. Így azt hiszem tovább fogom bírni, így is nyögve van a számban, kellemesen rezonálva, de nem hinném, hogy olyan sokáig kitartok, mint régen, ahhoz túlságosan kívánom Őt... egész éjszaka csak szeretkezni akarok vele, remélem tudja!
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-07-23, 19:16





A múlt árnyai





Rettegéssel töltött el minden pillanat, amíg nem volt velem. Nem hogy beszélni, de gondolni is alig mertem rá. Nem dédelgethettem emlékeket róla, nem álmodozhattam arról, hogy újra a karomban tartom, mert félő volt, hogy akkor elbukom, és nem válik valósággá soha többé.
És most, hogy itt van, hihetetlen az érzés, minden érintése, ölelése, csókja, amit az érintése okoz számomra. Az összes bizsergésre késztet, végigszáguldva a gerincem mentén.
De mást is akarok, érezni akarom a gyönyörét, amit olyan hosszú időre megvontak tőlem. Érezni akarom, ahogy megremeg, ahogy mélyen hangon sóhajt. Érezni, hogy a teste megfeszül, és tudni, hogy én okoztam neki. Nem más, nem a kényszer, nem egy gonosz szörnyeteg, aki elszakította tőlem, hanem Én, egyedül Én.
Talán önzőség, hogy egyből ezt akarom tőle, de előttünk van még az éj nagyobbik része, majd utána, majd utána lassítunk, ha akarja, de most számba veszem őt, kényeztettem, élvezem az ízét, ahogy végignyalok a makkján. Ahogy kezem az izmos combjaira simítom, de megfeszül a kezem alatt, és érzem, hogy fordul, legszívesebben visszaparancsolnám, de nem teszem meg, hagyom, hogy tegyen, ami kedvére van.
Elakadó lélegzettel veszem tudomásul, hogy csak megfordul felettem, hogy ő is utánozza mozdulataim. Egy pillanatra, mintha csak elveszíteném az eszméletem, vagy kilépnék, a testemből megszűnik a világ, és minden érzékelés, aztán mintha felébrednék ebből a kábulatból, újra végignyalok rajta, és óvatosan veszem, és nyelem el magamban teljesen, hogy a szemfogaimmal fel ne sértsem, de a szög pont megfelelő hozzá.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-07-30, 12:03


Alexander & Axelle


Ó be rég is volt, hogy átszeretkeztünk tucat éjszakát egyhuzamban! Oly rég, hogy ennyi kihagyás után már a puszta érintése érzelem és emlékkavaldás, színes paletta, nem győzöm befogadni. Nincs is jobb mint újra felfedezni örökkön tökéletes testét, imádni, csókokkal áldozni szerelmem oltárán, de ahogy közel vonja derekam szájához kezdek széthullani a gyönyörtől. Annyira mámorító fürödni benne, annyira intenzív erre és csak erre fókuszálni hogy muszáj vagyok megkérni, fordulhassak. Érzem nem tetszését, de csak addig míg rá nem jön, modern névvel illetve 69-es pózt nem szeretnék. Érezni akarom én is őt a számban, karom a combja köré fonni, elnyelni teljesen, nyelvemmel körbetapogatni, mintha vak lennék és most ismerkednék vele. Nyögök minden engem ért csókba, mert a tudat, hogy Ő kényeztet, hogy Őt kényeztethetem erős kombó, remeg bele a lábam és az akaratom, főleg hogy érzem fogait is olykor-olykor véletlen, cserébe én is finoman karistolom bőrén sajátom, noha tudom enyém mivel jár, így muszáj vagyok fukarkodni vele. De tudja, hogy Ő felsérthet ott is, hogy vehet magához a véremből legérzékenyebb pontomon is, az Ő harapása különösen izgató számomra. De annyira kell nyögnöm, hogy kezemmel, mint egy lepellel borítom be péniszét, játszadozva vele csavaros és szorító mozdulatokkal, míg én a combjára nyögök, heréit szopogatom szaggatottan, mert túl hangos vagyok, el fogok élvezni ha nem vigyáz. Igaz, annyira magas a libidóm hogy nem kell félni lankadt maradnék pár percnél tovább.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
2018-08-01, 05:32





A múlt árnyai





Bár nem vagyok vallálsos, mégis hálát kellene rebegnem az ég felé, hogy Belle Morte nem csúfította el gyönyörű testét, hogy nem tett benne maradandó kárt, és hogy így teljes egészében csodálhatom a tökéletességében, mint annak idején. Kezem minduntalan simítja a selymes aranyló bőrt, ami megmaradt karib térségben eltöltött életünk nyomán bőrének sápadtsága alatt. Éteri márvány ez, melyet egy művész sem lenne képes megalkotni, hogy visszaadja a meleg érzetet, mely a vámpírok nagyrészére nem jellemző. Még azon vámpírok is, akiknek bőre fekete volt, még azok is veszítenek szépségükből, ha nem vetül már rájuk a napnak fénye. De fivérem bőrét ez csak magasabb szintre, angyali szépségűvé varázsolta. Mert mágia ez. Vérvonaluk áldása, hogy idővel még ellenállhatatlanabbá váljunk.
De mindezekre most nincs idő gondolni, mert játéka az eszemet veszi, már koncentrálnom is nehéz, ahogy időnként fogával végigkaristolja az érzékeny bőrt férfiasságomon, és minduntalan az jár fejemben, hogy na most, na most harap majd, de csak játszik, kínzóan lassú és édes csábítással. Kezeim a fenekébe markolnak, és fogaim egy nyögéssel szakítják át a bőrét, és kortyolok a véréből fallosszán keresztül, a vérből mit másoktól kölcsönzött, de átjárja az ő erős íze. Csípőmet emelve sürgetem, hogy tegyen ő is így, ízleljen meg, és ne fogja vissza magát, mert érezni akarom a gyönyörét elveszve a sajátomban. Az éj még hosszú, és annyiszor vagyok képes előcsalogatni a vágyát, ha lankadna, hogy talán még meg is unja. És még erőfeszítést sem kell tennem, hozzá hiszen saját vágyam iránta lankadatlan.  





Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Axelle
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 09.
Hozzászólások száma : 81
Tollvonásainak száma : 79
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
Yesterday at 23:25


Alexander & Axelle


Fogalmam sincs mikor volt utoljára ilyen élvezetben részem. Persze lehet, hogy Belle mellett igen, de nem emlékszem és magunk között mondva nem is akarok. Fivérem az, aki mindig is érdekelt, az egyetlen férfi, akit teljesen elfogadok és magamnak akarok. Lehet hogy fáj a tudat, hogy elszaladt és ott hagyott, de az jobban fájt, hogy nem láthattam hosszú hosszú évekig. Most, hogy végre szabadon tehetem mi sem egyértelműbb, hogy kényeztetni akarom, hogy mindent meg akarok adni neki, így ahogy férfiassága a számban van és játszom vele, míg Ő is teszi az enyémmel hagyom, hogy onnan vegye vérem, remegve omolva a combjára mert egyszerre fáj és észveszejtően mámoros, érzéki és kábulatban tart. Érzem hogy tolja saját csípőjét, hát előbb a combját harapom és iszok jó pár kortyot, majd a gyönyörű hímtagját karistolom fogammal, kapom be újra, finoman harapdálva és vérét véve, hogy öröme magvai is vegyüljenek belé, a legteljesebb élvezetet adva neki és nekem. Persze hogy Ő is iszik belőlem én is elérem a korlátaim és hatalmas nyögéssel adom a világ tudtára, hogy mennyire jó nekem, testem reszketeg módon hullámzik, több oldalról fodrozódva az érzékiségtől. Lihegve fordulok óvatosan vissza, hogy megcsókolhassam és az arcát is összecsókoljam, a nyakát is. Ölelni vágyom így karjai alá nyúlok és fejem a nyaka és válla közti szegletbe bújtatom, lábammal az övére fonódom, második bőre akarok lenni.
-Annyira hiányoztál... - Nyöszörgöm erőtlen, halkan, mint aki alig hiszi el végre vele lehet, mélyen akarom magam szívni illatát és auráját.
-Ugye most már velem maradsz? - Kérlelem csendesen, mert pontosan tudom Ő élte tovább az életét, elváltak útjaink és erre tekintettel kell lennem, hogy már sosem lesz minden ugyanolyan, de mégsem akarok elszakadni tőle. Még egyszer nem bírnám ki. Az összeroppantana mint a nyomás a tenger mélyén.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Hódítsd meg az éjszakát!
Today at 08:04





A múlt árnyai





Számtalan férfivel és nővel voltam együtt az évek alatt, hogy meg sem tudom számolni, de egyik sem volt képes olyan gyönyörűséggel szolgálni, mint fivérem. Mindegyikből együttlétből hiányzott valami, mégha szerettem is őket, akkor sem voltam képes felülemelkedni azon, hogy egyikük sem Axelle. Az Ő tökéletességét senki nem tudja pótolni, nem csupán az ágyban nyújtott teljesítményét, de hanem a lényét, az egész személyiségét, amit újra fel kell fedeznem, meg kell ismernem. Bizonyára változott, ahogy én magam is, ahogy formált az életem, amilyen döntéseket kellett hoznom, és amit neki túl kellett élnie.
És most mintha egy álomba csöppennék, itt van a karjaimban, a számban, a testemen, érzem az illatát az ízét, érzem, ahogy az orgazmusa végigszáguld a testén, és remeg felettem. Teremtőm, annyira imádom őt, hogy majd bele őrülök az érzésekbe, amit a közelsége vált ki belőlem.
És megint megadja amire vágyom, érzi, hogy mit akarok, de a játék után, már teszi is, amit szeretnék, és a gyönyöröm olyan mélyről fakadóan tör fel, hogy a gerincem belesajdul az érzésbe, ahogy megfeszítem magam alatta, és olyan hosszúnak tűnik, mit már nagyon régen éreztem utoljára. Nem csupán azért, mert a harapása hatására addig tart, míg ő harap, hanem azért is, mert olyan régóta vágyok rá.
- Azt hiszem, hogy nem jobban, mint te nekem! – jelentem ki határozottan, ahogy összebújunk az első orgazmusunk után. Szorosan tartom, kapaszkodok belé, hogy el ne veszítsem megint, és nincs szükségem levegőre, most mégis szaporán lélegzek, hogy érezzem a bőrének illatát, kezem lankadatlan jár a testén, hogy bőrének tapintását újra érezhessem.
- Most már örökre együtt maradunk! – fogom meg az arcát és felém fordítom, hogy a szemébe nézhessek. – Az elmúlt százötven évben, bármit is tettem, bárkivel is voltam, mindent csak azért tettem, hogy kiszabadíthassalak. Sajnálom, hogy ilyen sokáig tartott, hogy nem voltam elég erős hozzá, hogy előbb tegyem meg! – elhomályosul a látásom, ahogy az átkozott könny ki akar szökni a szememből. Mert minden pillanat fájt, amit ő fogságban töltött, minden nélküle töltött perc egy örökkévalóságnak tűnt, és volt olyan, hogy már majdnem feladtam, hogy valaha is visszakapom.
De hosszú idő után, túl hosszú idő után végre sikerült vérvonalunk fejét meggyőznöm. Végre sikerült annyi erőre szeret tennem, annyi hatalomra, ami elég lett a szabadságához. De ha bárki, akárki megpróbál kettőnk közé állni most, vagy a jövőben valaha is, akkor, készüljön fel rá, hogy ha kell a világot fogom felégetni, mert mondjon bárki bármit, a szerelem a legerősebb a világon, még akkor is, ha nem old meg mindent. Viszont ez az érzés az, ami ha kell több erőt ad, mint bármi más. És Axellet én teljes szívemből szeretem.
- Szeretlek testvérem. Jobban, mint azt szavakba lehet önteni.





Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Hódítsd meg az éjszakát!


Vissza az elejére Go down
 
Hódítsd meg az éjszakát!
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza-
Ugrás: