HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
I. Kölyök
Vasilisa Blake
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 06.
Age : 23
Hozzászólások száma : 5
Tollvonásainak száma : 3
New Life - Caius & Vasilisa
2018-06-08, 08:51


Caius & Vasilisa




Fáj… Minden pontomon ég és zsibbad, mint akit összevertek. De hiszen összevertek, megkínoztak, bezártak egy szörnnyel. A szörny… a karmai… éreztem, ahogy a bőrömbe tép, ahogy a fogai elkapják a lábszáram és vonszol a ketrec egyik falától a másikig. A hideg beton, amin napokig feküdtem, de nem haltam meg. Valamiért nem… meg kellett volna. Ezt senki sem élhette túl. Lehet bedrogoztak? Az egész csak valami kísérlet volt, egy rossz álom?
A talpaim alatt sima felület. Kellemesen hűvös mégis, ha egy pontján tovább tartom a lábam hamar átveszi a testem hőmérsékletét. Az oldalamon fekszem megint, mint az elmúlt időben annyiszor, de fejem alatt párna. Nem akarok megmozdulni, túl jó ez így most. Szemeim csukva, nincs fény, ami zavarna. Tutira még a klubban vagyok, nagyon kiüthettem magam. Ennyi hülyeséget összeálmodni. Annyira jellemző rám… a rossz társaságért nem kell messzire menni.
Felsóhajtok és nyakamba húzom a plédet, megdörgölöm tenyeremmel arcom, csak aztán nyitom résnyire szemeim. Először a pléd színe tűnik fel. Szürke. Sosem vennék ennyire semleges színt, a végleteket szeretem, a feketét a fehéret, a tiszta színeket. A kanapé vajszínű… akkor ez nem… ez nem a klub. Zavart pillantásom feljebb emelem és egy fogadóterem szerűségben fekszem, bézs és vaj, szürke és drapp mindenfele. Tökéletes harmónia, mégis bántó hidegség, aztán eljut az agyamig. Ha én itt vagyok, és fogalmam sincs hol van az az itt, akkor… minden amit álmodtam… azt nem is álmodtam?
Magam alá húzva lábaim ülök fel és pillantok körbe, de csak a csend vesz körül. Félve szagolok bele a levegőbe, és olyan szagot érzek, mint … nem is tudom mihez hasonlítsam, mint amikor beleszagolsz egy kiscica bundájába, olyan alom szag. Mindenhol ott van, keveredik valami mással, a homok a szárzság kaparó illatával és az erdő nyirkos jellegével, egy kiadós hajnali eső után. Meg vagyok zavarodva, a gyomrom megugrik, az emlékek feltörnek bennem. A rácsok, az erőszak és a félelem. Lépések zaját hallom, de nem látok senkit. Nem… nem tudom elfogadni, nem lehet, belőlem is… belőlem is egy olyan izé lett? Egy veszélyes fenevad, én is embereket fogok ölni?
Érzem, hogy a gyomrom megugrik, a hányinger hatalmába kerít és fejem zsongani kezd az idegességtől, a takarót összegyűröm és már állok, hogy megkeressem a kijáratot és elmeneküljek. Nem tudom hova, de nem keveredhetek bajba, nem lehet hogy én egy olyan… nem az nem…
Az ajtó nyílik ahogy felé lépek és egy férfi lép be rajta. Szőke… nem az aki, azt hiszem ide hozott, neki fekete haja volt és sápadt bőre, de ő élettel teli, és kiscicás szaga van, ami az első pillanatban megcsapja az orrom.
Tétován lépek hátra, és felemelem a takarót, noha van rajtam ruha, és se fegyvernek se pajzsnak nem elég, mégis az ösztön azt diktálja hogy fedezékbe kell vonulni és lapítani, mintha itt sem lennék. Felém jön… könyörgöm ne bántson… nem tettem semmit.




...van az a pont, ahonnét már nincs visszaút....


463 ● zene ● megjegyzés
Vissza az elejére Go down
 
New Life - Caius & Vasilisa
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Fogadóterem, szalon-
Ugrás: