HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-19, 20:13
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 20:07
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-19, 13:03
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Xavier Graham
2018-06-02, 17:13



Xavier Graham
Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned.


név: Xavier Graham
kor: 18
csoport: Vérleopárd
átváltoztatás ideje: 15
vérvonal: –
rang: III. szint // Pomme de Sang
play by: Emil Andersson
Képesség
MegjelenésMagas vagyok, elértem a 180 centit, a szemem színe kékeszöld, bár egyes fényviszonyoknál inkább kéknek hat. A hajam hosszú és szőke, amit még hozzáfűznék ehhez, az az, hogy sose szerettem röviden. Amikor vágattam belőle, mindig a vállamig ért, sose volt rövidebb. Egyszerűen így szerettem. A kinézetemről szólva még annyit, hogy nem vagyok egy kétajtós szekrény méretű fazon, de formában tartom magam. Szeretek edzeni, főleg a futást kedvelem, igazán felszabadító érzést nyújt. Általában követem a legújabb divatot, de igyekszem úgy választani, hogy jól is érezzem magam bennük. Ha már a ruházkodásnál tartunk, akkor előszeretettel szólok bele drága húgocskám öltözködésébe. Főleg akkor, amikor úgy gondolom, hogy a rajta lévő ruhadarab nem megfelelő. Na igen, nem egyszer ráncigáltam már le róla egy-két göncöt.

JellemHogy milyen is vagyok? Erre nehéz válaszolni, de talán mondhatom azt, hogy változtam. Régebben sokszor az érzelmeim vezéreltek, de mostanra megfontoltabb lettem. Kevesebb az olyan alkalom, amikor csak úgy belevetem magam bármibe. A makacsságom viszont mit sem változott, még mindig képes vagyok arra, hogy a saját fejem után menjek és ragaszkodjak az igazamhoz. Van, hogy ez jó, és van, hogy rossz. Tanulok a saját hibáimból, szóval, ha nem is foglalkozom a segítő, jó szóval, akkor biztos, hogy a saját káromon bár, de tanulni fogok belőle. Az élet megtanít arra, hogy nem minden fenékig tejfel. Lehet, hogy néha nehéz velem, de tudok jó fiú is lenni és kevés fejfájást okozni. Ami még közös lehet bennem és az ikremben, az a testi kontaktus igénye, bár nálam nem olyan erős, mint nála. Ő mindig is igényelte, szeretett ölelgeti és éjszakánként mellém bújt aludni, bár ez most se sokat változott.

ElötörténetSokszor voltam felelőtlen, ezt nem tagadom, és persze sok mindenbe belerángattam az ikremet is. Hibáztathatom magam a múltban elkövetett hibáimért, de megmásítani már nem tudom őket. Négy perccel vagyok idősebb, ami lehet, hogy nem sok, de az négy perc is négy perc. Ehhez mérten próbáltam viselkedni, vigyázni rá. Hiszen mi egy báty feladata? Nos, hát nem az, hogy baromságokba rángassa bele a testvérét, amit persze én meg is tettem. Talán minden más lett volna, ha nem rángatom magammal. Vehetjük tinédzserkori lázongásnak, hogy idősebb srácokkal és nem éppen jó fiúkkal kezdtem el lógni. A szüleink el voltak foglalva a munkájukkal, szóval letojtam, hogy mit szólnának az egészhez. Szerintem anyám sose sejtette, hogy hova tűnök el a testvéremmel. Ebbe a társaságba pedig Xylt is belevontam, hiszen csak ketten voltunk egymásnak. Az ikrek pedig igenis tartsanak össze... Ez mindig jó duma volt, legalábbis ezt gondoltam.
A füvezés jó móka volt, amibe engem nem volt nehéz belevinni. Lázongó, a szüleire dühös tiniként idősebbekkel körülvéve nem volt nehéz a rossz útra lépni. A szüleinkkel nem lett volna a gondom, lehet tökéletes család lehettünk volna, ha nekik nem fontosabb a munkájuk a gyerekeiknél. Végül is, ha önállóan el tudjuk látni magunkat, akkor vígan elvagyunk... Nos, az igaz, hogy vígan elvoltunk. Azt a figyelmet, amit otthon nem kaphattunk meg, máshol kutattuk fel. Voltak suliban barátaink, eljártunk velük bandázni, de valamiért az idősebb srácokkal jobban elvoltam, mint a saját korosztályommal. Az a banda, amibe Xylt is belevontam a fű mellett drogokat is tolt, minket is kínálgattak, de annyira még volt bennem józan ész, hogy a fű mellett maradjak. Nem akartam keményebbet kipróbálni, így is eléggé benne voltunk már. A későbbiekben lehet az egész életünket taccsra vágtuk volna – az én vezetésemmel –, ha nincs az az incidens, ami mindent megváltoztatott.
Aznap este is füveztünk, ami persze megtette a hatását a csoportban. Valamin röhögtünk, amikor megzörrent egy bokor és morgást hallottunk. Egy másodpercre elnémult a csapat, hogy aztán újra nevetésben törtünk ki és azt találgattunk melyik idióta hülyülhet, hogy ránk hozza a frászt.
Aztán az események felpörögtek, nem emlékszem sok mindenre. A fű, az adrenalin és a sokk érzése bennem él, amikor rágondolok, viszont az egész történésből csak néhány emlékkép maradt meg. Emlékszem, ahogy a testvérem karjába markolok és ordítom, hogy jöjjön, fusson és tűnjünk el, hogy mentsem őt, de már késő volt. Az állat gyorsabb volt. Engem is elkapott, és a fájdalom elviselhetetlen volt, aztán hiszem fel is üvöltöttem, majd megláttam még egy macskát. Emlékszem az volt az utolsó gondolatom, mielőtt elájultam volna, hogy itt fogunk meghalni. Viszont hatalmas szerencsénk volt, mert túléltük, de meglett az ára. Ezt pedig megtapasztalhattuk a következő teliholdnál...

Hívtak minket, hát jöttünk, megvolt bennem a kíváncsiság és a bizonytalanság. Nem tudtam, hogy mi várhat még ránk, de próbáltam pozitívan hozzáállni a helyzethez. Bár Xylnek nem volt olyan könnyű átadni ezt a remény szerű érzést. Lehet pipa rám, és őszintén minden joga megvan rá, hiszen ha én nem rángatom el őt akkor, most nem lenne itt. Meglehet, hogy nem volt választásunk, amikor Alexander úgy döntött, hogy maga mellé vesz minket, de jobb volt annál, mint máshol tengődni. Talán egy sokkal rosszabb helyen. Végül is, nem sült el olyan rosszul ez az egész.

A másik városban, ami miatt nem maradhattunk az az, hogy az ottani város urát az emberi bíróság kivégeztette a támadások miatt. Én nem igen kérdezősködtem efelől többet, talán jobb is, ha nem tudok annyit. Nem is igazán érdekelt. Alex eljött, így hát mi is vele tartottunk. Reménykedtünk benne, hogy itt van egy normális falka vagy egységes csapat. Egyelőre megvagyunk vagy inkább elvagyunk. Az új suliba pedig nem volt nehéz beilleszkedni, bár Xylnek nem nagyon tetszik. Utál suliba járni. Az órán ülve figyelek arra mit mond a tanár, miközben hallom, ahogy a testvérem az ujjait tördeli türelmetlenségében. Mehetnékje van, de nagyon. Hamarosan kicsengetnek, és az utolsó másodpercekben is azon van, hogy rávegyen arra, hogy lógjunk el. Pillantásom rajta tartom, és a tekintetében minden benne van. Ott a türelmetlenség, hogy az utolsó másodpercek kínzóan lassan telnek, és a könyörgés, hogy menjek végre bele és húzzunk el valahová. A tanulással nincs gondom az igaz, szinte alig kell tanulnom ahhoz, hogy jól teljesítsek. Viszont eléri, amit akart, belemegyek abba, hogy elmenjünk. Az már más kérdés, hogy ehhez majd mit fog szólni Alex, de ezen aggódjunk majd később. Megcsóválom a fejem és a füzetemre pillantok, miközben félmosolyra húzom ajkaim. Ezt megnyerte! Felcsendül a csengő hangja, és ő az első, aki felpattan a helyéről. Felkuncogok, miközben összeszedem a cuccom, majd a szekrényembe rakom őket, aztán már Xyl mellett is vagyok. Ő vidáman a nyakamba ugrik én pedig elkapva ölelem át a derekát, és nyomok egy puszit az arcára. Már csak ki kell lógnunk innen, szép kis feladat lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Oba
Amber Hill
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 07.
Age : 29
Tartózkodási hely : St. Louis / NeverLand
Hozzászólások száma : 143
Tollvonásainak száma : 101
Re: Xavier Graham
2018-06-03, 13:36



Elfogadva!


Xavier Graham

Kedves Cicuska!
A meggondolatlan szárnyalás bizony előbb utóbb bajba sodorja az ilyen kismacskákat, és mind tudjuk hogy csőstől jön. A biztonság viszonylagos, és ha engem kérdezel nagyon is kitalált dolog. Minden pillanatban meg kell érte dolgozni hogy elhihessük létezik. A vámpírod ott van vigyáz rátok, rangot adott amit mindenkinek tiszteletben kell tartania, ha jót akar magának... de ne feledd picim... az éj sötét és tele van iszonyattal... a húgod után te következel... ha nem vigyázol...
Örülök hogy itt vagy... X..a..v..i..e..r...

Elfogadva! Lepecsételve!





Amber Hill



_________________


Long life to the Queen

Vissza az elejére Go down
 
Xavier Graham
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Karakterek világa :: Karakteralkotás :: St. Louis lakosai :: Alakváltók-
Ugrás: