HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Xyl - Xavi - Alex - A kezdet

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-25, 17:48




Eddig is jártunk suliba... hivatalosan. De inkább mellé. Szóval most az, hogy ő ugyan azt mondja amit a szüleink, hogy suliba kell járni, nem változtat a dolgon semmit. MAjd néha bejárunk, néha meg mellé. A kérdés nem is ez, hanem sokkal inkább az, hogy vajon fogjuk-e tudni kezelni a macskánkat addigra. És így jobban belegondolva a suli egy fokkal jobb opció, mint a magántanár, mert onnan ki lehet lógni. A magán tanár elől eléggé nehéz.
Tekintve főleg az előbbi kis akciónkat, amikor mind a ketten hozzá dörgölőztünk egy vadidegen pasashoz, vagyis sokkal inkább egy vámpírhoz! Ez azért nem egészen normális, az ilyen érzéseket és vágyakat tudni kéne kezelni. De nem megy. Nehezemre egyik bevallani, de túl jó érzés a közelében lenni, szívesen simulnék hozzá, de annyi lélekjelenlétem azért van, hogy ne tegyem meg még egyszer.
A röhögést hallva az ajtó felé pillantok. Nem igazán értem, hogy ebben mi volt olyan vicces, de elengedem a témát inkább és nem foglalkozom a kint köhögővel. Sokkal nagyobb problémáim is vannak jelenleg. Például a gondolat, hogy egy nyarunk van arra , hogy megtanuljuk kezelni a macskát, és aztán vissza kell menni a suliba. Előre elrettent a gondolat, hogy más emberek között, az iskola bűzébe üljek egész nap.
Leülünk az asztalhoz és Alexander mögénk helyezkedik, ujjai nyugtatóan masszírozzák a vállainkat. Néha-néha a pólómról lecsúszik a keze, s bőrömön siklanak az ujjai, s kellemes borzongás fut végig rajtam. Az ajkaim közé veszek egy falat ételt, miközben felteszek egy kérdést.
- Én akarom elhozni a cuccaimat. Minden holmim otthon van. - Egyáltalán annak is örülhet, hogy beleegyeztem ebbe az egészbe. NA nem mintha olyan sok választási lehetőséget kaptam volna... Fel sem fogom igazán a tényt, hogy ez most azt jelenti, hogy innentől kezdve itt lakunk. Szóval soha többé otthon... el kéne köszönnöm anyáéktól, mindennek ellenére, meg a szobámtól. És össze kéne pakolni néhány cuccot. Akkor ma már itt alszunk?
Kiráz a hideg a gondolatra, hogy az események olyan gyors fordulatot vettek.
Csendben hallgatom Xavi kérdésére érkező választ. Hátra pillantok döbbenten a vállam felett.
- És ilyen helyzetekbe még is, hogy akartok minket sodorni?- Akarom tudni. Mert a harag még egy dolog, de s szenvedély meg a kétségbeesés egy másik. Eléggé ijesztően hangzik a dolog, és ilyenekkel eddig nem kellett foglalkoznunk.
A vissza kérdezésre csak bólintok miközben rágcsálom a husimat. Halk, hitetlenkedő horkantó hangot adok ki.
- Igen, az lenne.- Ezzel egy újabb falatot veszek a számba, kiderül, hogy még is éhes vagyok. Csak eddig az idegességtől nem éreztem, de most, hogy egy falatot sikerült leerőltetnem már érzem, hogy bizony nem sokat ettem ma.
- Akkor igyekszel minél több magunk fajtát magad köré gyűjteni?- Pillantok hátra a vállam felett, ujjai közel kerülnek az orromhoz, illata egy pillanatra elárasztja az érzékeimet kellemes bizsergést váltva ki a testemből. Vissza fordulok, hogy inkább az ételre koncentráljak, hogy az érzékeim és a gondolataim ne tompuljanak még annál is jobban, mint most. Hiszen nem akarok eléggé elmenni a közeléből, nem találom a helyzetet eléggé felháborítónak és ez ijesztő.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-25, 20:47




Xyl & Alex @
Nem, mintha újdonság lenne a suliba járás. Eddig is megtettük, az már más kérdés, hogy néha ellógtunk egy-két órát. Arra viszont figyeltünk, hogy a szüleinket ne riasszák a tanárok vagy éppen ne kelljen az igazgatóhoz fáradnunk.
Alexander szavaira bólintok, ez így jónak hangzik. Persze én örülnék neki, hogy a nyáron annyit tudnék fejlődni, hogy ne jelentsen gondot emberek között lenni. Igazából nem szeretem elveszteni a kontrollt. Félelmetes, hogy nem vagyok ura önmagamnak, hogy nem tudom irányítani. Meg akarom tanulni, hogyan lehetek ismét ura a testemnek, hogy ne akarjak minden alkalommal alakot váltani, ha dühös leszek, vagy amikor az érzelmek kihúzzák alólam a talajt.
Összezavar a saját viselkedésem. Nem szoktam én pasikra rámászni, idegenekre meg főleg nem, akivel csak most találkoztam. Szerencsére semmi több nem történik, már ettől is eléggé kivörösödtem és szeretném inkább elfelejteni.
Amikor Damonról kezd el beszélni az ajtó felé pillantok, ahonnan aztán felhangzik a férfi nevetése, amit aztán köhögésnek próbál álcázni. Szóval nem az a bújós fajta. Nos, annyi biztos, hogy Xyl eléggé bújós, engem meg az rémiszt meg, hogy még én is bújni akarok. Beleborzongok a gondolatba és még ki is liba bőrösödöm. Megrázom magam, mintha így lerázhatnám magamról az érzést.
– Az nem lenne rossz... – Bár jelenleg kizártnak tartom, hogy egy nyár elég legyen, de hát ki tudja. Ha eléggé akarom, talán menni fog. Az pedig biztos, hogy én akarom, meg akarom tanulni az irányítást.
– Nekem elhozhat pár dolgot... – Nem fogok oda visszamenni. Még csak az hiányzik, hogy meglássam őket a jelenlegi lelkiállapotommal. Biztos nem tudnék uralkodni magamon. Nem akarok búcsúzkodni, nem akarok mondani nekik semmit. Csináljanak amit akarnak! Véletlenül sem akarok összetalálkozni velük. Szóval összeírhatom, amire szükségem lenne, a többi holmimmal meg azt csinálnak, amit akarnak. Elégethetik, eladhatják, vagy tudjam is én. Már a gondolatra is annyira dühös leszek, hogy az billent ki az egészből, hogy a bőrömön kezdem érezni a leopárdom energiáját. Én mindjárt itt helyben kezdem meg a tanulásomat, amikor a mérgem hirtelen ijedtségbe vált át. Meg kell nyugodnom... Meg kell nyugodnom! Van valami hülye légzőgyakorlat, nem? Hogy is van? Veszek egy mély levegőt, majd lassan kifújom. Ezt pedig igyekszem még kétszer megismételni, és egy kicsit jobb lesz. Legalábbis semmi sem akar kitörni belőlem és fájdalmat sem érzek. Ez jó, ugye? Felpillantok a steakemről, hogy megnézzem ebből az egészből ki mit vett észre.
Nincs ellenvetésem a küzdősportok ellen sem, ha szükséges a kontrollhoz. Örökké nem fog segíteni egy kis légzőgyakorlat, ami most szerencsére bevált. Aztán kamillázhatok, ha nem sikerül visszafogni és jól elvesztem a fejem.
Szóval mindennek alávetnek, ami megdobja a pulzusszámot. Azért az úgy szép lesz... A probléma mindig ott kezdődik, amikor a szívverésem felgyorsul. Nagyjából kapiskálom a dolgokat, legalábbis próbálom összeállítani és helyrerakni az információ darabokat.
– Hívhatnánk mézesmadzagnak – mondom elmosolyodva, miközben a vámpírra pillantok. Ha már a vámpír hívóállatainál tartunk...
– Damont már ismerjük. Sokan vannak még? Mármint úgy veled... akik hozzád tartoznak – kíváncsiskodom kicsit. Azért érdekel, hogy mennyi leopárd van körülötte.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-26, 07:41



- Sajnálom Xylia! Nem mehettek oda vissza. – És szépen el is magyarázom nekik, hogy miért. – Nem azért, mert nem akarnám, hogy elbúcsúzzatok tőle, hanem azért, mert nincs itt az ideje, hogy találkozzatok velük. Félő, hogy már a puszta látványuk olyan érzelmeket hoznának elő belőletek, amik előcsalogatják belőletek a szörnyeteget. És tudom, hogy életetek végéig bánnátok, ha csak megsebesítenétek, rosszabb esetben pedig véletlenül megölnétek őket. Mert még ha le is mondtak rólatok, attól még a szüleitek. – Na meg azért, mert nagyon sok bajom származna abból, ha a gyerekek után a szülők is áldozatul esnének. Ennyi pénzt nem óhajtok így ismeretlenül rájuk költeni, sőt még a bokánkat is megüthetjük ilyen módon, úgyhogy ki van zárva, hogy bármiféle balesetet elkövessenek, a felügyeletem alatt.
- Majd írjátok össze, hogy mire van szükségetek onnan, de hacsak nem olyan, amit nem vehetünk meg újra, akkor ne legyen a listán. – Természetesen, azokat a holmikat, amikhez emlékezések fűzik őket nem vehetem meg nekik újra, de minden más, ami pénzen megvehető az nem jön. Majd újakat kapnak, mert én mindig megadom azt, amire szükségük van az enyéimnek. Ők nem nélkülöznek, én pedig megkapom a hűségüket, de csak addig kell megvásárolni, amíg ők maguk is belátják, hogy milyen nagy szerencséjük van velem. Utána már nem számít a pénz.
- Igazatok van. Nem szívjóságból teszem. Nekem is érdekem, hogy minél többen legyenek körülöttem, mert bár így több szájat kell etetnem, és több mindenkire kell vigyáznom, de erősebb leszek tőlük. Én megkapom az erőt, ők pedig a biztonságot, amit ez nyújtani tud. A kényelmes életről nem beszélve. – Na, meg mert a közelgő terveimhez elengedhetetlen, hogy kellő erő birtokában legyek. Lassan hetven éve készülök erre a megmozdulásra. És hetven évig, mióta kiforraltam a tervemet. Mióta körvonalazódott, hogy mit is kell tennem, ahhoz, hogy akkora hatalmam legyen, ami felett már nem tud még a tanács sem elsiklani, türelmesen várok, hogy elérkezzen az én időm.  
- Igen vannak még egy páran, némelyek idősebbek, némelyek pedig fiatalabbak, mint ti. Még egy kisbabánk is van, aki ugyanúgy, mint ti véletlen támadás áldozata lett, de sikerült túlélnie. Majd mindegyiküket megismerhetitek, és mindenki segíteni fog nektek. – Mert ez nálam kikötés, hogy a leopárdjaim segítsék egymást, hogy képezzék egymást, még akkor is, ha nincsenek olyan rangon.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-26, 18:42




A vámpír élből elutasító szavaira megmerevednek a tagjaim. Szinte meg sem hallom az utána következő mondatokat, csak leforráz a tudat, hogy innentől akkor ez lesz. Nem mehetek vissza elbúcsúzni a szüleimtől. Nem mehetek vissza a cuccaimért... mert ő majd megmondja, hogy mit lehet és mit nem. és ha nem úgy lesz, ahogyan ő akarja akkor majd rákényszerít minket. Xavira nézek, ahogyan megjegyzi, hogy az ő holmijaiért elmehet Damon. Komolyan? Őt nem zavarja, hogy nem csinálhatjuk kedvünkre amit akarunk? Lehet, hogy a szüleink nem szóltak bele a dolgainkba, de legalább nem is baszogattak, minket semmivel.
Lerázom a kezét egyetlen mozdulattal a vállamról ahogy félig Alexander felé fordulok.
- Bújtathatod akármilyen cikornyás indok mögé, nem akarsz vissza engedni. Én meg el akarok köszönni és el is fogok.- Morranok mérgesen, nem vagyok jó az új helyzetek kezelésében, s bár egy pillanatra el is fogadtam, hogy most ez lesz az új életünk. Megint kezd frusztrálni a gondolat. Új emberekhez és új szabályokhoz kellene igazodni. És értem, hogy Xavi úgy hiszi, hogy ez jó vagy teljesen rendben van, hogy elfogadóbb ebben a helyzetben, mint én és amúgy is nyugodtabb típus. De ennyire nem lehet ez egyszerű. Ennyire könnyen nem mehet bele, hogy elszakítsanak minket az eddigi életünktől.
A listázós ötletre megcsikordul a fogam, nem fogok össze írni semmit! Nekem az a lényeg, hogy magam válasszam ki, hogy mi kell.
- Honnan tudjam mire van szükségem ha nem tudom átnézni?- Csattanok azon a tipikus tenyérbemászó hangon és hangsúlyban, amit anyámnak tartogatok és amire azt hiszem, hogy csak mi tinik vagyunk képesek.
A beszélgetés többi részét is hallom ugyan és reagálok is rájuk, de gondolataim az iméntivel vannak elfoglalva.
Megforgatom a szemeimet az iméntieket hallva. Persze a kényelmes életet, már aki akarja azt. Mert én amúgy tök jól elvoltam a saját kis életemmel, annál kényelmesebbet nem is akarnék. De Xavi úgy látszik, hogy igen. A testvéremre pillantok, tenyeremnek már hűlt helye a combján. Leteszem a villát meg a kést, ennyit az evésről. Pedig azt hittem, hogy néhány falatnál több is lemegy a torkomon. Annyi biztos, hogy ehhez az álszerény átálláshoz nem fogok ilyen könnyen asszisztálni.
- OK! Mindent megbeszéltünk? Mehetünk vagy ehhez is külön engedély kell?- Állok fel kitolva a székemet, felvonom a szemöldökömet, arrogáns maszk mögé bújtatva valódi érzéseimet. Meg sem várva a választ indulok meg az ajtó felé, azzal a céllal, hogy megkérjem Damont akkor mutassa meg, hogy hol lesz a szobánk. Ahonnan én gond nélkül fogok meglépni, hogy haza menjek és legalább anyámmal beszéljek. Vagy megnézzem mi az amit mindenképpen magammal akarok vinni és áthozni ide. De csak mert itt van Xavi. Persze nem azt mondom a vámpír jelenlére, az érzés az energia ami körül veszi enyhén szólva is csábító, de ha kikerülök a hatása alól nem ez lesz amiért vissza jövök.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-30, 21:01




Xyl & Alex @
Amikor azt mondja, hogy nem mehetünk oda vissza, én kifejezetten örülök neki. Ha már csak a gondolatra is olyan dühös leszek, hogy közel kerülök az irányítás vesztéshez, akkor jobb, ha én nem is látom őket. Most lehet, hogy még le tudtam nyelni a dühöm és nem kezdődött el az átváltozásom, de ha látnám őket... Lehet most túl mérges vagyok rájuk, de nem is akarom bántani őket. Nem akarom látni őket, nem akarom, hogy hozzám szóljanak, azt sem szeretném, ha egyáltalán rám néznének. Nem szándékozom többé beszélni velük. Felsóhajtok, miközben egy falat húst szúrok a villámra. Hirtelen olyan érzések öntenek el, amiktől elkap az az érzés, hogy legszívesebben odabújnék és nem mozdulnék pár órán át. Végül bekapom azt a húst, amit már legalább egy perce csak fixírozok. Szomorú vagyok, keserű érzések töltenek el arra a gondolatra, hogy csak ennyit jelentettünk, ami miatt pedig dühös leszek... Túl sok érzés, csak el akarom felejteni.
Szóval gond nélkül bököm ki, hogy felőlem Damon elhozhatja a holmijaim. Úgy sem kell sok minden, csak pár könyv, plusz egy-két holmi innen-onnan, amit könnyen megtalálhat, még én sem kellek hozzá. Xyl vissza akar menni, magának összeszedni a cuccait és elbúcsúzni. Én nem lennék rá képes. Jelenleg két véglet lenne... Vagy tombolok és átváltozom, vagy nyugton maradok és feldolgozom ezt az egészet... Ilyen hangulatváltozásaim is régen voltak már.
– Most vagy majd később írjam meg a listát? – Mert én megírom, még ha Xyl ennyire tiltakozik is a dolog ellen. Én azt nem értem, hogy ő mit nem ért ezen. Hova menne ezek után? Otthon akarna élni? Az összes lehetséges opció közül a vámpír ajánlata a legjobb. Tud jobbat? De most tényleg... A régi életünket nem kapjuk vissza, nem lesz már olyan normális, mint volt. Már, ha egyáltalán lehetett normálisnak nevezni. Egyáltalán mi az? Mindegy. Viszont jó lenne, ha vérállatokként ki tudnánk hozni a legjobbat az életből.
Xylt figyelem, ahogy elveszi a kezét a combomról, majd a villáját is lerakja. Azt hiszem neki most már tényleg itt van elege az egészből.
– Értem... – Nem hangzik rosszul, de persze lehetnek egyszerű szép szavak. A kisbabáról viszont nekem más ugrik be, és nem hiszem, hogy egyre gondolunk. Mármint nekem tényleg egy kisbaba képe ugrott be. Xyl meg már közben az ajtónál jár. Eltolom magam elől a tányért, már úgy sem fogok enni egy falatot sem. Ez az ölelési kényszer pedig még mindig nem múlt el.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-01, 08:02



Ohh, igen. Azt hiszem megérkezett az a hisztéria, amire annyira vártam, igazából már az első pillanatban. Már a hangjából is süt, a fiatalokra jellemző dac és sértettség. Annyira naivak, hogy az már-már szinte lehetetlennek tűnik. Kivéve a fiút, ő valahogy más, próbálja visszafogni magát, de érzem, az indulatokat benne is. Mégis valahogy megtanulta, ilyen fiat váltóként elnyomni, ami igazán figyelemreméltó cselekedet, főleg, hogy egyedül csinálja.
- Telefonon elbúcsúzhatsz tőlük. Nem engedhetlek a közelükbe. Tudom, hogy most nem hiszel nekem, de később megbánnád, amit tennél, ha elragadnak az érzelmeid. – Mert nem kell haragnak lennie, elég a fájdalom, amit a búcsú előhozna belőle, vagy az érzelmi vihar, egykét elejtett könnycsepp, és már meg is lenne a baj. Na nem azon aggódom, hogy a szülei meghalnak, hanem azon, hogy ezt még én sem tudnám eltusolni.
- Minden, amire szükséged lehet, megkapod újonnan. Vagy elhoznak mindent, ami a tiéd. Nem probléma. – jelentem ki higgadtam, mert ha úgy akarják, akkor az egész szobájukat áthozhatják, nem csinálunk belőle ügyet.
- Ma éjjel, már nem zargatnánk őket, hogy mire van szükségetek. Holnap reggel add oda a listát Damon-nak, majd ő intézkedik, hogy minden meglegyen. – szorítom meg picit jobban Xavier vállát és rámosolygok biztatásként, hogy nagyon jó fiú, és így kell ezt csinálni.
- Ha nincs több kérdésetek, és nem esztek többet. – Nézek a tányérokra, amiből alig fogyott valami, úgyhogy később Damon majd visz nekik egy kis rágcsálni valót, mert muszáj enniük, mégha nem is éhesek most, a bennük élő szörnyeteget muszáj etetni.
- Akkor megmutatom a szobáitokat. – Állok fel én is, és Xaviernek nyújtom a kezem, hogy jöjjön ő is. Ha elfogadja, az ujjaim az övére kulcsolom, ha nem, akkor anélkül megyek az ajtóhoz. Damon úgysem engedné ki őket egyedül. Még mindig veszélyforrások, az itteniekre nézve is, főleg a kicsikre, és nem akarunk balesetet.
Ahogy a folyosóra lépünk és megindulunk a szobáik felé, hirtelen energiabombaként szalad felénk, egy pár hónaposnak kinéző leopárd, és lehajolok, hogy felkapjam.
- Hopplá, kis hölgyem, miért nem vagy ilyenkor ágyban? – simogatom meg a picit, mire jól végignyalja a pofázmányomat, és dorombolva bújuk a nyakamhoz.
- Róla beszéltem, ő Zoé, a mi kisbabánk. És nagyon szökős fajta. Igaz, kis rosszcsontom. – fúrom az arcom a bundájába, ahogy magamhoz ölelem.  
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-01, 21:23




Összeszorítom a fogaimat, ahogyan folytatja. Nem, enged a közelükbe. Remek és még is, hogy fogja megakadályozni, hogy nappal oda menjek ha akarok? Tagjaim megfeszülnek, hogy még ide sem költöztünk és már is jönnek a tilalmak. Nem értem Xaviert, mármint azt igen, hogy neki már nagyon elege volt az otthoni dolgokból. Mielőtt ez az egész történt nem véletlenül járt el annyit otthonról, engem is magával rántva. Én fele annyira sem voltam megsértődve a szüleinkre, mint amennyire ő. Éppen ezért lehet, hogy én nehezebben is engedem el azt, hogy otthon éljek, mint Xavi. Azt hiszem, hogy ő titkon mindig is abban reménykedett, hogy minél hamarabb elköltözhet otthonról.
Érzem, ahogyan a pumpa egyre jobban megy fel bennem, veszek egy mély lélegzetet, hogy valamennyire lenyugtassam magamat, hiszen nem lenne annyira vicces, hogy most miután leráztam magamról a kezét bebizonyosodna, hogy igaza van, nem bírok az érzelmeimmel.
- Jó, akkor hozzátok el őket.- Válaszolom foghegyről. És már meg sem lepődök azon, hogy a bátyám aki eddig a világ legrosszabb gyereke szerepét töltötte be apáék életébe, most úgy viselkedik, mint egy túl jól nevelt úrificsúr, akinek aztán minden mindegy, hogyha mehet még egy kört a dodzsememmel... VAgy ha megfelelhet apucinak, aki ebben az esetben egy vámpír. És most nagyon mutatja, hogy ő milyen együttműködő, de még egyenlőre nem jöttem rá, hogy a vámpírnak vagy nekem, mert azt hiszi, hogy így majd én is alkalmazkodóbb leszek. Hát nem.
Így hát egy kérdés keretében fogom magam és fel is állok elindulva az ajtó felé.
Rányomok és a vámpír előtt indulok ki, Damon hátra sandít mögém, ahogyan kilépek. Ahol persze kénytelen vagyok megállni, mert fogalmam sincsen, hogy merre kell mennünk. Kénytelen vagyok hát Alex és Xavi mögé kerülve követni őket, párosuk láttán fintor jelenik meg az arcomon. A testvérem hihetetlen...
Figyelmemet azonnal eltereli az energia ami mellkason vágva billent ki az egyensúlyomból, a hirtelen jött és nem sokszor érzett, visszafogatlan alakváltó aura miatt belém szorul a levegő. Ha nem is erős, hiszen még gyerek pont elég ahhoz, hogy meginogjon a magabiztosságom és kibillentsen a haragomból, mert hirtelen arra kell koncentrálnom, hogy a macska bennem ne akarjon túl intenzíven ismerkedni.  Mert csatlakoznék vagy ő vagy valami a másik macskához. Tenyeremet a falnak nyomom, fátyolon keresztül hallom Alex szavait. Szökős fajta? Na akkor lehet vele kéne barátkoznom. Mondana pár ügyes kis helyet ahol ki lehet szökni.
Egy pillanatra megtámaszkodok a térdemet, a francba kicseszett mérges vagyok. Ez az egész helyzet túlmutat azon amit még el bírok viselni. Egy vámpírnál vagyunk és itt kell majd élnünk. Mint ennek a kislánynak, aki most macska képében a vámpír arcát nyalogatja és rohadt ijesztő a tudat, hogy erős késztetést érzek rá, hogy hasonlóképpen tegyek. Vajon ha macska formába kerülnék én is ezt tenném? És fogalmam sem lenne róla, hiszen semmire sem szoktam utána emlékezni. Nem tudom, hogy mit csinálnék...
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-02, 14:13




Xyl & Alex @
Nagyon nehéz és fárasztó végig azon dolgozni, hogy az indulataim maradjanak a medrükben. Félek, hogy túl gyenge a gát, amit emelni próbáltam és egy erősebb hullám mindent elsodor majd. Viszont nem akarom elveszteni a tudatom, legalábbis az emberit. Ha alakot váltok, abból nem emlékszem semmire. Bár bízom benne, ha megtörténne, akkor tudnának velem valamit kezdeni, hogy ne tomboljak vagy ne bántsak olyat, akit nem kéne. Ráadásul Xyl felől is érzem a feszültséget... Ami persze miért ne akarna rátenni az egészre egy lapáttal? Most bezzeg másra sem vágyom, mint egy ölelésre, ami megnyugtatna, ami segítene.
Engem nem érdekel a búcsúzkodás. Nem véletlenül kerestem másoknál a társaságot, a figyelmet, mert még abban a rossz társaságban is többet kaptam, mint otthon... Amit egyáltalán nem éreztem annak. Csak egy ház volt, ahová minden egyes nap visszatértem és mindig ugyanaz fogadott. A szüleink sehol, néha még vacsoránál sem, mert sok volt a meló, bent kellett maradniuk. Még az is jobb lett volna ha haza hordják, de így... Csak azt érték el, hogy egyre távolabb éreztem magam tőlük. Xyl mindig is ott volt nekem, már csak ő maradt.
– Rendben – felelem egy bólintás kíséretében. Majd összeírom azt a pár dolgot, tényleg nem sok. Nincs olyan sok cuccom, amihez annyira ragaszkodnék.
– Nincs... – Legalábbis egyelőre nincs több. Éhes se igazán vagyok már, így is csak magamba erőltettem azt a pár falatot. Igazán gáz, pedig szeretem a steaket.
Felpillantok az asztallapról, amikor Alexander feláll, majd a felém nyújtott kezére siklik a tekintetem. Felemelem a kezem, hogy megfogjam a kezét és egy kicsit jobb is lesz. Felállok a székről, hogy kövessem. Xylre nézek egy pillanatra, miközben elhaladok mellette.
Felkapom a fejem, amikor megérzem az energiát, majd megpillantom a felénk rohanó leopárdot. Mi milyen nagyok lehetünk vajon? Igazából arra sem emlékszem mekkora volt az, ami megtámadott minket. Nagyobbak vagyunk, mint az egyszerű leopárdok vagy megegyezik a méretünk?
Kissé összezavarodtam... – Mennyi idős? – kérdezem kíváncsian. Mondjuk a kölyök szó annyira nem zavart volna össze, na de mindegy. Xylre pillantok, amikor változást érzek felőle, pont elkapva azt a pillanatot, amikor megtámaszkodik a térdein. Teszek felé egy lépést, és kinyújtom a kezem azzal a szándékkal, hogy megérintsem.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-02, 15:37



A látszólagos egyezség megszületett, bár én már annyira nem vagyok biztos benne, hogy be is fogják tartani. Legalábbis a lány felől, ő most túl dacos és túlságosan mérges ahhoz, hogy hinni tudjak neki, vagy bármilyen reakciójának. De legalább egy kis időt nyertünk, a meggyőzésükre, hogy jobb lesz itt nekik. Ami azt illeti tényleg jobb, csak még be kell látniuk.
Ahogy kifordulunk és a kis Zoé a karjaimban landol, érzem, hogy csap fel a két fiatal váltóból az energia.
- Két éves! – felelem a kérdésre, és Xavier felé fordulok. – Mármint emberként, még ő is fiatal váltó, bár neki több idő lesz megtanulnia, hogyan tartsa kordában magát, hiszen még mindent az érzelmei irányítanak. – Aztán a Xyliára nézek, és látom, hogyan küzd, de én már felajánlottam neki egyszer, hogy segítek, mivel az ajánlat mindig él, így nem fogom megtenni újra. Arról nem beszélve, hogy én nem tudom visszatartani a macskát benne, csak megnyugtatni tudom, ha akarja.
A szemem sarkából látom, hogy Damon ugrásra készen áll bármikor, ha alakot váltanának. Zoé meg biztonságban van a kezemben, a leopárdok repülni nem tudnak.
- Mehetünk tovább? – nézek a két delikvensre, és ha mehetünk, ha nem, én megindulok, mert már érzem is, hogy érkezik a dada. Jelenleg Valerie az. Általában ő vigyáz a túl fiatalokra, de persze a falka többi tagja is kiveszi a részét.
Látom a szemén a kíváncsiságot, csak nemet intek a fejemmel, miközben átadom neki a gyermeket, aki foggal körömmel ragaszkodik, szép szakadást produkálva az öltönyömön, és nyakkendőmön, ezt sem kell már többé használni.
- Fektesd le, túl késő van már neki! – Nem mintha nem tudná, de azt is tudja, hogy ezt úgy értem, hogy ma éjjel már ne hagyja, hogy megszökjön, semmilyen indokkal.  Aztán el is tűnik a gyerekkel egy folyosón, de mi a másik irányba megyünk.
- Biztonsági okokból egyelőre őr fog állni az ajtó előtt, hogy ha véletlenül alakot váltanátok álmotokban, akár egy rémálom miatt, ne árthassatok senkinek. Ugyanakkor, ha bármire szükségetek van, akkor nekik szólhattok. Én pedig ott vagyok a folyosó végén, az éjszaka végéig. – A nappali órákban, meg egy sokkalta biztonságosabb helyen hullázódok.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-02, 19:11




Nem vagyok biztos ebben az egészben. Hogy őszinte legyek nem is nagyon akarom. Mondatomat figyelmen kívül hagyja, ami mondhatnám, hogy bosszant , de már csak úgy szimplán ideges vagyok. A legszarabb az egészben, hogy nem tudok a helyzet ellen mit tenni. Már minden el van intézve, a felnőttek eldöntötték, hogy mi legyen és hogyan és minket meg tájékoztattak az eredményről.
A kis jövevény energiája szinte mellbe csap, a dühömmel egyben kibillent az amúgy sem stabil egyensúlyomból. Megtámaszkodok a térdemen, hogy erőt vegyek magamon. Vajon most jutottam el a határomhoz vagy még nem?
Haragszom Xavira kicsit, be kell, hogy ismerjem, de nem annyira, hogy ne engedjem, hogy hozzám érjen. Főleg mert mindig is szerettem hozzá bújni, most még inkább vágyom az érintésére. Ezekben a pillanatokban pedig különösen segít.
Xavira pillantok, ahogyan ujjainak melegsége a bőrömre simul.
Alex kérdése megszakítja a gondolataimat, rápillantok aztán figyelem, ahogyan a válasz megvárása nélkül tovább sétál. Eszembe jut, hogy na ez az a pillanat amikor fogni kéne magamat és hátat fordítani neki, ahogyan most ő is tette és elsétálni az ellenkező irányba. Szóval az előbb előadta a gondoskodó vámpírt, de mivel nem dőltem be neki azonnal most oldjam meg magam.
Felegyenesedek, ujjaimat Xavi ujjai közé fűzöm. A gyomrom kavarog és nem vagyok benne biztos, hogy ha történik még valami, egy rosszul elejtett mondatot is beleértve akkor nem fogok azon nyomban váltani. Márpedig az nem lenne jó, mert nem akarok napokig kiütve heverni.
Megszorulnak az ujjaim Xavi kezén, próbálok erőt meríteni belőle ahhoz, hogy ne akadjak ki teljesen. Szóval szobafogságban leszünk innentől kezdve és majd ha úgy határoznak vagy pontosabban ha Alexander határoz úgy akkor kijöhetünk.
- Ez azt jelenti, hogy nem járhatunk -kelhetünk kedvünkre a házban csak ha arra engedélyt kapunk?- Hangomban hallatszik a felháborodás, egy kicsi erőfeszítést sem teszek azért, hogy elrejtsem.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-02, 20:51




Xyl & Alex @
Hogy mennyire lesz jó itt, az majd kiderül, de egyelőre nem mutatkozott más lehetőség, amivel segítséget is kaptunk volna. Xylnek nehezebb lesz, ő mindig is nehezen alkalmazkodott az új dolgokhoz. Nekem valamiért könnyebben megy. Talán azért, mert attól sem lenne jobb, ha rinyálnék miatta. Levághatnám a magam tinis hisztijét, de minek? Jobb lesz? Nem hiszem, csak felcseszném magam, és így is labilis az állapotom. Bár az sem jobb, ha magamban tartom.
– Ó... – mondom és a kicsire siklik egy pillanatra a tekintetem. Még csak fel sem tudja fogni, hogy mi történik vele. – Tényleg elég fiatal. – Xylre pillantok, amint megérzem felőle a változást. Közelebb lépve érintem meg, végigsimítva az arcán és energiája, mintha csak engem keresne, végigcikázik rajtam és egy pillanatra még a levegő is a tüdőmben reked. Hirtelen úgy kapok levegő után, mintha víz alól bukkantam volna fel. Basszus, ezt ennyire nem akartam megérezni. Pedig hozzám ért nem is olyan rég, akkor nem volt ilyen durva. Ennyire még Zoé energiája sem taglózott le, amikor jött. Egyikünk sincs túl jó lelki állapotban. Igazából szerintem csoda, hogy még emberi alakban vagyunk. A macska szerencsére nem akart előbújni belőlem.
Alex kérdésére kissé magamhoz térek, majd felé pillantok. Végül Xylre nézek, amikor összefűzi az ujjainkat. Amint felegyenesedett és készen áll megmozdulni, akkor elindulok Alexander után. Amikor Xyl rászorít a kezemre ránézek, majd közelebb vonom magamhoz és átkarolom, ha hagyja magát. Nekem is jobban esik, hogy átölelhetem, remélem egy kicsit neki is sikerülne megnyugodnia... A következő kérdését tekintve ez egy ideig váratni fog magára. Mentálisan kezdem fáradtnak érezni magam, szóval engem nem érdekel, ha a szobánkban kell maradni. Igazából jól is esne csak henyélni és bámulni ki a fejemből, miközben nem gondolok semmire. Viszont kétlem, hogy ez olyan könnyen menne.
– Ha átváltoznánk... bent tartana az ajtó? Mármint, ha úgy alakulna, akkor ki tudnánk jutni? – Már a mihez tartás végett. Ha álmomban is tartanom kell attól, hogy alakot váltok, még elaludni sem akarok majd. Ez is egy lehetetlen vállalkozás lenne. Fogalmam sincs hogyan reagálna a macskám, lehet csak szétvandálkodná a szobát... vagy megpróbálna kijutni. Vagy pont ezért lenne az őr?
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-03, 08:44




Megállok az egyik szobaajtó előtt, és feléjük fordulok, egyenesen Xylia szemébe nézve.
- Nem! Ez azt jelenti, hogy kísérővel járhattok a házban, mivel, amint láttad védtelenebbek is vannak az épületben és nem fogom megkockáztatni, hogy a duzzogásod miatt, szétmarcangold. -  Mert bár ők is ide fognak tartozni, egyelőre, nem engedhetem meg, hogy szabadon járjanak keljenek a házban, nem csak a saját biztonságuk érdekében.
- Tudod az alakváltók haláluk után visszaváltoznak emberi alakjukba. Esetleg szeretnéd, hogy megmutassam, hogyan fest egy darabokra marcangolt kisgyerek, akinek a halálát te magad okoztad? Mert sokkal nagyobb vagy nála, és félne tőled. És mivel félne tőled valószínűleg kaja szaga lenne a leopárdod számára. – Most nem mosolygok, nem vagyok bűbájos, kemény vagyok, mert ez akárhogy is, de meg kell értenie, és nem engedhetem, hogy félvállról vegye a még a tinédzseres hisztije miatt sem.
- Ha nagyon akarnátok, ki tudnátok jutni, a leopárdok leleményesek, és ezek nem biztonsági ajtók, sima szobaajtók. – Mint minden normális házban, a megerősített ajtók a pince szinten találhatók a problémások számára.
- A szobáitok között van egy átjáró ajtó, de azt egyelőre lezárjuk, mert ugye egymást sem akarjátok széttépni? De ha mégis egy szobában akartok lenni, akkor szóljatok majd Aronnak vagy Danielnek, hogy tudjanak róla, hogy jobban kell figyelniük. – Egyébként a szobáikat egyszerűen rendeztük be, semmi faxni, majd kialakítják maguknak, ahogyan jól esik, még akár át is festhetik mert most egyszerű fehér szinte minden, mivel nem ismerjük azokat a színeket, amiket szeretnek.  
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-04, 19:16




Csak arra várok már, hogy kettesben maradhassunk.  Persze az én részemről nem bánnám ha ez otthon történne és ismerős környezetben feküdhetnénk le, én egy ilyen este után biztosan nem mozdulnék ki Xavi mellől. Szóval ha tetszene neki ha nem, együtt aludnánk.
Hallom, hogy levegő után kap. Pillantásom az arcát kutatja keresve, hogy mennyire sikerült kibillentenem a saját lelki nyomorommal az egyensúlyából. De szerencsére nem annyira, hogy abból baj legyen. Ujjaimat az övéi közé fonom, és ahogy átkarol az egész testem az övének simul. Közelsége és bőrének ismerős érintése, illata ami az orromba kúszik kicsit segít abban, hogy megfeledkezzek róla mennyire gyűlölöm azt az egészet ami most történik. Mert hát végül is az a lényeg, hogy ő most itt van és együtt maradunk. Úgy is ő áll hozzám a legközelebb a világon nem a szüleink. Szóval ha így vesszük akkor semmi sem változik. Legalábbis ezzel próbálom vigasztalni magamat.
Ami egészen addig viszonylag jól is meg amíg Alex azt nem kezdi ecsetelni, hogy nem jöhetünk ki a szobánkból akár mikor.
Hátrébb húzódok ahogyan felénk fordul, mert nem számítok rá, eddig nem igazán reagált érdemben az aggályaimra, volt amit figyelmen kívül is hagyott. De csak annyira, hogy ne kelljen Xavi karjaiból kibújnom.
Elkapom a pillantásomat róla, ahogyan az első mondat végére ér. Az ajkamat rágcsálva fixírozom mellette körülbelül a mellkasa magasságában a falat.
- Nem, nem akarom.- Mormogom az orrom alatt, amit úgy is hall, szóval meg se erőltetem magamat, hogy hangosabban beszéljek. Jó igaza van abban, hogy nem lenne jó, ha valakit kinyírnánk, de eddig sem történt ez meg. Akkor miért most történne? Oldalra fordítom a fejemet és anélkül, hogy elfordulna a testem Xavi vállgödrébe fordítom az arcomat.
Csak akkor kapom rá vissza riadtan a pillantásomat amikor azzal jön, hogy külön szoba, plusz be is lesz zárva. Egyedül kell aludnom? Gyűlölök egyedül aludni. Főleg most, főleg így... francba. Így tuti, hogy rémálmom lesz.
Az ajkamba harapva vissza nyelem a megjegyzést, nincs kedvem még egy szemléltető dumára arról, hogy ugye nem akarom a testvéremet darabokra tépni. Arról nem is beszélve, hogy érzem és látom, hogy Xavi bizony jelenleg nem éppen meggyőzhető ami az én érveimet illeti. Mert nem hinném, hogy a szükségem van rád, meg a nem tudok egyedül aludni, elég jó érv azzal szemben, hogy ha rosszat álmodik és átváltozik akár szét is téphet. Ah mindjárt sírok...
Belépve a szobába egy jellegtelen nagy fehérség tárul a szemeim elé, kiszúrom magamnak az ajtót aminek a túloldalán a testvérem majd lakni fog. Pillantásom az ablakra siklik, de nem fűzök sok reményt az ablakon való távozáshoz ugyanis, ha az ajtó előtt őr van aligha hagyják meg a lehetőséget, hogy az ablakon kiugorva majd elszabaduljunk.
Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemeimbe és a legrosszabb az egészben, hogy nem is igazán azért mert tudom, hogy így már tényleg nem lesz esélyem elbúcsúzni rendesen anyáéktól, hanem sokkal inkább mert egyedül kell lennem éjszaka, Xavi nélkül...
Egész testemmel Xavi felé fordulok mellkasába temetve az arcomat és bele törölve könnyeimet a mellkasába, hang nélkül próbálva elfojtani a sírást, mert nincs azaz isten, hogy én most a vámpír előtt zokogásba kezdjek. Könyörögni a tesómnak, hogy maradjon velem meg totál felesleges lenne... Karom megszorul a dereka körül, nem akarom, hogy elmenjen, hogy egyedül hagyjon egy idegen házban, idegen szobában. Úgy csimpaszkodok bele, mint az utolsó stabil pontba az életemben, hiszen az is...Nincs más és tuti nem is lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-08, 19:25




Xyl & Alex @
Lehetnék egyedül is egész este, de ez lehetetlennek tűnik. Már csak azért is, mert nem szeretném Xylt egyedül hagyni. Hozzászoktunk az évek alatt, hogy egymással alszunk, ez még akkor sem változott, amikor a kórházban kötöttünk ki a támadás után. Most pedig nekem is szükségem lenne rá, a közelségére, az ölelésére.
Amikor pedig megérintem egy pillanatra még a levegő is a tüdőmben reked. Szerencsére nem akart ettől előtörni belőlem a macska. Nagy bajt nem okozott, bár azt nem mondanám, hogy még egy ilyen löketet kibírnék. Szóval jobban járunk, ha nem rajtam akarja levezetni a feszültséget. Magamhoz húzom és átölelem, ameddig el nem akar húzódni.
Nem akarok bántani senkit, megölni meg végképp nem szeretnék senkit. Szóval, ha kísérőkkel kell járnunk, hát legyen. Bár rühellem a gondolatát is annak, hogy árnyékként a nyomomban járjanak, de ha ez így lenne jobb mindenkinek... Akkor legyen.
A következőleg elhangzottakra talán kissé kifut a szín az arcomból, még ha nem is igazán nekem lettek szánva. Egy szétmarcangolt állat is szörnyű látványt nyújthat, nem hogy még egy ember. Ebbe bele se akarok gondolni, de sajnos benne van a pakliban. Ha a macskám kajának nézné, aki fél tőle, akkor se tudnék mit tenni, még ha nem állna szándékomban bántani. Nem, mintha egyáltalán irányítani tudnám, hiszen amint alakot váltok engem, mintha csak aludni küldtek volna arra az időszakra.
– Értem... – Nagyszerű, szóval egyszerűen kironthatna, ha akarna. Meglehet, hogy jobb és logikusabb ötlet lenne, ha maradnánk külön szobába, de nem most... Pont ne most, amikor szükségem lenne rá.
Figyelem, ahogy Xyl belép a szobájába, majd utána megyek és megállok a háta mögött. Semleges, fehér szín, egyszerű, szükséges berendezések, de semmi extra. Ha belakhatjuk, akkor talán majd átalakíthatjuk, mert jelenleg csak idegennek és hidegnek hat. Visszatartok egy lemondó sóhajt, amikor Xyl felém fordul és arcát a mellkasomba temeti. Érzem, ahogy a könnyei lassan átitatják a pólómat. Szorosan magamhoz ölelem, arcomat a hajába és a vállgödrébe fúrom, miközben az orromat betölti az illata. Megnyugtató, ismerős és otthonos.
– Nem hagylak egyedül. Szükségem van rád... – mondom, aztán nyugtatólag megsimogatom a hátát. Eszemben sincs itt hagyni, és elengedni sem akarom. Végre jobban érzem magam, és egyedül egy szobában inkább lenne szenvedés, mint megnyugtató. Szóval jobb, hogy ha figyelnek ránk, mert engem csak erővel vihetnek el Xyl mellől.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-16, 13:49



Pár percig még nézem őket, ahogy egymáshoz bújnak, az perverz fantáziám mellett az is meg fordul a fejemben, hogy rendben van, hogy megilletődnek, és nem túl bőbeszédűek, de azért ezek az egy szavas válaszok, na mindegy, legalább nem szószátyjárok, hogy az agyamra menjenek.
- Akkor aludjatok együtt, majd ők figyelnek rátok! – intek Damon felé, és nem kell többet mondanom, tudom, hogy érti a dolgát. Egykor ő is hasonlóan fiatalon kezdte mellettem, azóta már jócskán kinőtte magát itt közöttünk és nagyon sokat fejlődött, mind testileg, mind pedig szellemileg.  
- Ha van még kérdésetek, vagy bármi, amiben segíthetek, akkor szóljatok! – mutatok ismét a folyosó végén lévő szobaajtóra, és azzal magukra hagyom őket, hogy csináljanak, ami jól esik. Már a lehetőségeikhez mérten, mert vagy a szobájukban teszik, vagy egy harmadik fél felügyeletével, nekem édes mindegy.

//bocsánat, de nem nagyon tudtam mit írni...
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-09-30, 20:32




Képtelen vagyok olyan könnyedén venni, mint Savier. De azt hiszem, hogy ő titkon erre várt. Mármint bizonyosan nem képzelte el, hogy majdnem megölnek minket majd macska lesz belőlünk és egy vámpírhoz kerülünk. Hanem úgy értem, hogy arra várt, hogy kiszabadulhasson abból a környezetből, anyáéktól. Hiszen eddig is ezzel próbálkozott, engem meg rángatott magával. Most is rángat, és be kell ismerni, az eddigi próbálkozásai nem voltak túl sikeresek.
Nézem ezt az üres fehér szobát és pontosan vissza tükrözi azt amit jelenleg érzek. Én nem akarok itt lenni, nem akarom ezt az egészet . Vissza mennék a jól megszokott minden napokba. Még ha tudom is, hogy soha semmi sem lesz már a régi. Ahogyan azt is, hogy bármennyire nagy a szám ha Xavi nem jön velem, márpedig nem fog, akkor úgy sem fogok én sem.
Hozzá bújok, magamhoz ölelem. Nem akarok egyedül aludni, nem akarok egyedül lenni egy tök idegen házban, tök idegen szobában, tök idegen emberekkel. Leszarom a szó ismétlést ez a helyzet TÖK szar.
Érzem, hogy a könnyeim végig folynak az arcomon és lassan eláztatják Xavi pólóját. Hallom ugyan a vámpír hangját, ahogyan az ajtó csukódását is, de nem igen érzékelem. Mert sokkal inkább leköti a tudatomat a válasza, hogy itt marad. Nem hagy egyedül egy egész éjszakára, végig cikázik rajtam a megkönnyebbülés, érzem, hogy a térdem egy pillanatra megbicsaklik. És már nem is érdekel, hogy van e rajtunk kívül a szobában valaki vagy nincs, feltör belőlem a zokogás, az elmúlt időszak igazándiból elfojtott érzései. Mert hiszen az elmúlt napon inkább voltak sokkosak, mint érzelem dúsak. Ahogyan megtaláltam Xavit a kórházba nem voltam hajlandó elmozdulni mellőle, elmondták, hogy mik lettünk és meg csak álltam és pislogtam. Megtörtént az első telihold és napokig nem tudtam magamról, mintha az elmúlt időszak, csak egy film lenne, melyet kívülről néztem. És most itt vagyunk és végre felfogom, hogy az életünk totál kifordult önmagából.
Rácsüngök Xavira, miközben a testemet rázza a zokogás.
- Tudom, hogy neked nem...- Hüppögöm.- De nekem igenis hiányoznak... hiányozni fognak. - Hüppögöm a pólójába. Szerettem volna megkérni, hogy menjünk haza, hogy gondolja át, de éreztem, hogy ez már felesleges szó cséplés lenne, annak fényében, hogy mik hangzott el az elmúlt órában.
- Lefekszünk?- Amennyiben igen, hát lefekszem vele a hatalmas francia ágyba, közel húzódom, mellkasába fúrva az arcomat.
- Nem értem, hogy kezelheted ezt az egészet ennyire könnyedén.- Ide jövünk és közlik velünk, hogy bocs a szüleink lemondtak rólunk, szóval innentől kezdve, ha tetszik ha nem bizony egy vámpírhoz tartozunk. Minden papír elintézve és amúgy meg örüljünk mert hát lesz segítség, kaja meg minden és elvileg nem is kérnek érte semmit. Elvileg. Aztán meg majd meglátjuk.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Luxuria
Hozzászólások száma : 101
Tollvonásainak száma : 102
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-10-10, 00:17




Xyl & Alex @
Nem tudom mi lett volna akkor, ha nem rángatom magammal, ha az utamat egyedül kezdem meg, ha őt kihagyom mindenből. Lehet máshogy alakult volna minden. Xyl élhetett volna nyugodtan otthon, én pedig valószínűleg egy idő után elszöktem volna otthonról. Noha kizárnak tartom, hogy egyedül maradt volna, legalább sokáig biztos, hogy nem. Utánam jött volna, vagy azért könyörgött volna, hogy menjek haza. Rengeteg választási lehetőség, és lehet mind ugyanoda vezetett volna. Ez is egy olyan lehetőség.
Az üresség valamilyen szinten ismerős. Lehet, hogy a szüleink elhalmoztak minket minden jóval, de nem kaptunk meg mindent. Azt nem, ami igazán fontos lett volna, a figyelmüket, az idejük azon részét, amit ránk fordíthattak volna a munka helyett. Sosem mondtam ki hangosan, de nem éreztem olyan jól magam otthon. Most pedig úgy gondolom, hogy jelenleg itt jobb, mint bárhol máshol.
Átkarolom Xylt, amikor hozzám bújik és átölel. Nem akarom egyedül hagyni, én sem akarok egyedül lenni. Nem most, mikor mindkettőnknek szüksége van a másik közelségére. A könnyeit érzem a pólómon, ahogy lassan átitatják, én pedig szorosabban ölelem magamhoz.
– Köszönjük – mondom egy pillanatra a vámpírra nézve. – Úgy lesz. – Bólintok egyet, mielőtt még bezáródna az ajtó. Meglehet, hogy nem vagyunk éppen túl beszédes kedvünkben, de talán ez érthető is. Túl sok volt ez az egész, még mindig nem dolgoztuk fel teljesen a történteket. Akkora változások történtek az életünkben, hogy azt sem tudjuk hová kapjuk a fejünk. Xyl otthon szeretne lenni, én pedig mindig is máshol szerettem volna lenni, mint otthon. Ez sem egy egyszerű eset. Megtartom Xylt, amikor megérzem, hogy megbicsaklik a lába, majd a fejéhez döntöm az enyémet, mikor feltör belőle a zokogás. Nem mondok semmit, csak ölelem és simogatom a hátát megnyugtatólag. Jobb, ha kiadja magából, minthogy tovább tartsa magában. A belső feszültség nem hiszem, hogy jót tenne a továbbiakban.
– Tudom... Tudom, Xyl – mondom végigsimítva a haján. Nem érzünk ugyanúgy a szüleink iránt. Bennem nincs meg az a kötelék olyan erősen irántuk, mint nála. Sosem volt annyira sziklaszilárd, és ez csak egyre inkább gyengült, minél távolabbinak éreztem őket. Most pedig nem is kellünk nekik. Miért hiányozzanak?
– Persze, ha szeretnél. – Az ágyra fekszem magammal húzva a végébe terített plédet, hogy félig-meddig magunkra teríthessem, miközben Xyl közelebb fészkeli magát hozzám. – Jobb egy kicsit? – kérdezem, miközben elsimítom az arcából a tincseket, elmaszatolva közben a könnyeit.
– Hogy érted, hogy ennyire könnyedén? Ez nekem sem olyan könnyű, de még ez is jobb a semminél. – Jobb, mint az utcán vagy egy intézetben. Lehet neki jobb lenne otthon, egy megszokott környezetben, de akkor is ott lenne a veszélye annak, hogy bántunk valakit. A szüleinket vagy valamelyik ott tartózkodót, legyen az a szobalány vagy a szakács.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 83
Tollvonásainak száma : 80
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-10-13, 22:02




Nem tudom mit kezdenék nélküle. Ha mondjuk csak én fertőződtem volna meg és ő nem, vagy még rosszabb ha csak én élem túl. Nem hiszem, hogy lett volna lelki erőm ahhoz, hogy ezt az egészet végig csináljam. Most sincs... Hiszen csüngök rajta, mint az utolsó szalma szálon amibe kapaszkodhatok. Ő beszél én inkább már nem mondok semmit, elvégre mit is fűzhetnék hozzá? Eddig minden ötletem és tiltakozásom már csírájában el lett fojtva és lehetetlenné lett téve. Szóval inkább már nem mondok semmit csak csüngök Xavin, míg kettesben nem maradunk.
Lefekszünk, hozzá bújok. Kérdésére szipogva bólintok. Érzem, hogy piszkosul el vagyok fáradva, rohadtul aludnom kéne. Mindenhogyan kimerültem.
- Még is úgy viselkedsz, mintha ennek te örülnél.- Mormogom, és egy cseppet sem. Persze valamilyen szinte megértem, hogy örül de én majd hiszem ha látom, hogy mennyire is lesz ez jó nekünk.

2-3 héttel később

Sóhajtva húzom fel a farmernadrágomat és forgatom meg a szemeimet, amikor Xavi harmadszor is felszólít, hogy igyekezzek. Most minek kapkodjak? Nem igazán hajt semmi előre. Meg vagyunk hívva vacsira, annyival, hogy nem kell költözni valami olyat vegyünk ami kényelmes és nem sajnáljuk. Oké. Egyetlen cuccomat sem sajnálom.
- Egy perc csak választok egy felsőt.- Kiveszek egyet, magamra kapom. Aztán leveszem és magam mögé dobom nagy valószínűséggel eltalálva vele Xavit, hogy aztán egy újjal próbálkozzak. A szobám félig-meddig már berendeztem. Igazából én annyira nem élveztem az elmúlt heteket. Felhívtam anyáékat, hogy elköszönjek tőlük... Apa vette fel és eléggé hamar le is rázott. Hallottam anyát a háttérben, hogy megkérdezi ki az, aztán, hogy beszélni akar velem, hallottam, ahogyan sutyorognak lefogva a telefont. Vajon tudják, hogy már sokkal jobb a hallásunk? Aztán két kurta mondat után megszakította a hívást. Emlékszem, hogy fel sem fogtam mi történik és jó néhány percig csak néztem a telefont megkövülve, hogy aztán totál kiboruljak.
Úgyhogy higgadás után sikeresen össze írtam, hogy mire van szükségem, mindennek ellenére azért kiraktam egy fotót, még régről. Amikor még minden rendben volt, és mi kicsik voltunk és még talán anyáék is többet foglalkoztak velünk, mert mind olyan boldognak tűntünk. Szóval ez kint van...Meg egy csomó minden más is.
Azt hinné az ember, hogy ennyivel is el is fogadtam a helyzetet és valamilyen szinten tényleg. És komolyan nem olyan rossz itt, de napokig úgy keringtem, mint egy elő halott.
Ez még most sem sokat változott azt hiszem, legalábbis ez az érzésem, hogyan a tükörbe nézek, tudatosan egy fehér, egyszerű pólót húzva magamra, elvégre a fehér kövérít kicsit. Van egy olyan rossz szokásom, hogy ha nem vagyok oké lelkileg akkor nem bírok enni sem rendesen. Gyorsan elfordulok.
- Na mi van már? Nem megyünk? megint rád kell várni?- Kérdezem csipkelődve miközben kitrappolok a folyosóra, nem is foglalkozva a minket árnyékként követő gardedámra. Legalább már tudom a járást, szóval abban nem kell segíteni, hátra nézek a vállam felett, hogy Xavi követ-e és ha igen mosolyomat villantom rá.
- Na mi van te csiga, gyere már! Ha annyira siettél most ne maradj le.- Hátamat ajtónak támasztom, kezeimet a hátam mögé téve nyomom le a kilincset és tolatok be a helyiségbe, szó szerint mert pillantásomat incselkedve ikremre függesztem. Ha már annyira sürgős volt neki eddig...
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet


Vissza az elejére Go down
 
Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: