HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:35
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Today at 08:31
Alexander
tollából született
Today at 08:04
Alexander
tollából született
Today at 07:46
Alexander
tollából született
Today at 07:29
Alexander
tollából született
Today at 07:14
Storm Lawre
tollából született
Today at 00:19
Axelle
tollából született
Yesterday at 23:07
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:35
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született
Yesterday at 22:09
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Xyl - Xavi - Alex - A kezdet

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-05-26, 10:25





Valaki és Másvalaki






- Uram, Jasont elkapták. – Damon jelenik meg mögöttem, már érezte az érkezését, de a mondandójára nem számítottam. – Holnap ki is fogják végezni, amiért megtámadott néhány tinédzsert, a közeli parkban.  – Megpaskolom az ölemben ülő nő combját, hogy keljen fel és távozzon, most nem lesz játszadozás, mert az ilyesmi nem vet jó fényt ránk, és ez nem tesz jót a lépéseimnek, amire készülök, úgyhogy Jasonért nem kár.
- Az áldozatok? – kérdem, mikor a nő már távozott, és becsukta maga mögött az ajtót. – Sajtóvisszhang? – mert az is fontos, hiszen épp az a cél, hogy elfogadjanak minket.
- Állattámadásnak titulálták, és csak azok tudják, hogy mi történt, akik értenek hozzá. Az ikrek gyorsan regenerálódnak, most már szinte biztos, hogy megfertőződtek. – Teszi még hozzá, ami azt jelenti, hogy nem tegnap történt a támadás, de eddig nem szóltak nekem róla, ami egyáltalán nincs ínyemre.
- Figyeljétek meg őket, és kezdjétek el a folyamatot, hogy hozzánk tartozzanak! Mozgass meg minden követ! – Elvégre nehezen kezelhető tinédzserek, ha az embereken múlik, akkor egy alakváltó „intézményben” fognak kimúlni. De mivel leopárdok, így igényt tartok rájuk, legyenek bármilyenek is.


***

Elmúlt az első telihold, így a legújabb tagjainkról is teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy igen is hozzám tartoznak. A szülőket könnyű volt meggyőzni, hiszen az elmondottak alapján eddig sem nagyon törődtek velük, így meg, hogy „szörnyetegek” lettek belátták, hogy így lesz nekik a legjobb. Természetesen mindent törvényes mederbe sodortunk, hogy később se tudjanak reklamálni, ha feléledne bennük az szülői ösztön. Eddig távol tartottam magam tőlük, csupán fotókat láttam róluk, de mondhatjuk, hogy felkeltették a kíváncsiságomat, annyira fiatalok, és annyira zsengék…
A saját házamban fogadom őket, bár inkább illene rá a kastély megnevezés. Mivel itt nincs rendes falka, én irányítom az összes leopárdot. Nekik szükségük volt vezetőre, meg valakire, aki egyben tartja őket, és gondoskodik róluk. Nekem mondjuk pont kapóra jön, hogy nincs köztük egy folyton ellenkező Nimi-Raj, vagy Nimi-Ra, ugyanakkor tudom, hogy ez számukra annyira nem megfelelő, de ezzel a problémával majd később foglalkozom.
Miközben bámulom a kandallóban pattogó tüzet ilyen gondolatok cikáznak át az agyamon, míg arra várok, hogy megérkezzenek a vendégeim. Csak mikor nyílik az ajtó, és Damon lép be rajta jelenteni, hogy itt vannak, fordulok meg, és biccentek, hogy hozhatja őket.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-05-29, 09:34




Ez csak egy rossz álom, ez csak egy rossz álom... Ezt mondogattam magamnak miután felébredtem a kórházban és elmondták, hogy mi történt. De hiába csuktam be a szemeimet, hogy felébresszem magamat, ahányszor kinyitottam újra a kórházban ébredtem. Semmi változás. Azt mondogatták, hogy szerencsések vagyunk, hiszen meg is halhattunk volna, ahogyan a srácok. Nem érdekelnek a srácok, nem ismertem őket, és ez az egész amúgy sem valóságos. Már csak azért sem mert mikor felébredtem anya ott ült egy székben és aludt az ágyamra borulva. De Xavi sehol. Hát fölkeltem és megkerestem, sajgó lábakkal, kótyagosan a sok gyógyszertől amit belém toltak, s mikor megtaláltam mellé bújtam. Jó volt érezni a teste melegét, hogy nincs baja, hogy épségben van. Az egész olyan szürreálisan álomszerű volt, mintha nem is én lennék, a világ csupán egy elmosódott folt volt napokig. Talán a gyógyszerektől vagy csak mert az agyam próbálta feldolgozni az eseményeket, a felbukkanó idegeneket akik arról tájékoztattak, hogy bizony az életünk innentől kezdve megváltozik.

Azt hiszem én nehezebben fogom fel, mint Xavi. Én megyek utána a karjába kapaszkodva, mintha kivezethetne ebből a helyzetből. Mintha ő tudná hol az alagút vége, de nem tudja. Most már biztos...Anya fél. Nem mondja, de látom abból, ahogyan ránk néz, ahogyan megközelít minket. Már ha otthon van, mert most sem dolgoznak kevesebbet, mint eddig. Egy ilyen baleset sem elég, hogy a munkájuk elé helyezzenek minket... Azt sem érdemlik meg, hogy a szüleinknek hívjuk őket. Dühös vagyok rájuk meg erre az egészre, őszintén még Xavira is. Ha az nap nem rángat el, ha nem ismerkedik meg azzal a társasággal most nem tartanánk itt...

Már megint mit keresünk itt? Kiszállok az autóból a kúria előtt s kétségbeesetten nézek végig a hatalmas épületen. Mi a büdös francot keresünk mi itt? Minek jöttünk? Még is miért gondoltuk, hogy jó ötlet eljönni ha azt mondják itt lenne az ideje találkozni a vámpírral mert látni akar minket. A vámpírral? Minket? Minek? Csak pislogtam Damonra a homlokomat ráncolva, ugyanis a kijelentés egyáltalán nem tűnt válaszható opciónak. Inkább egy olyan típusú javaslatnak melyet jobb betartani... Talán mondhattuk volna, hogy köszi nem, talán most is mondhatjuk, hogy hagyjuk a picsába inkább haza mennénk. Ahogyan Xavi megáll a balomon bal kezemmel átkarolom a felkarját, míg jobb kezem ujjait az ő baljai közé fűzöm, testemmel hozzá tapadok belé kapaszkodva, ahogyan elindul. Talán jó lenne ha átvenném az irányítást és befejezném azt, hogy megyek utána minden szarba és maximum csak veszekszem vele egyet, hogy jó lenne ha befejezné az hülyeségeket.
A helyzetet még így nem sokkal telihold után is szürreálisnak érzem. Bár nem csoda hiszen a telihold utána egy-két napot kiütve töltöttük és mikor sikerült magunkhoz térni akkor is úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger. Semmire sem emlékszem. Lehet csak kiütöttek valami droggal aztán jól van, azt kamuzzák, hogy macskává változtunk...
- Xavi... szerintem meg kéne fordulni és haza menni...- Mormogom suttogva a vállába, bár tudom úgy is hallja. Erőtlen javaslatom ellenére, továbbra is belé kapaszkodva lépek be vele a kastélyba, követve Damon nyomát. Várnunk kell mielőtt bemehetünk, mint valami király előtt, igyekszem magamat kicsit felpaprikázni ezen, de valójában sokkal jobban tartok a most következőktől sem, hogy ideges legyek. Azt hiszem a düh jobb, mint a félelem... még sem tudom magamat túl tenni a helyzet miatt, rajtam eluralkodó érzéseken.
Bemehetünk.
Egy pillanatig erősebben markolok Xavi karjába vissza tartva őt attól, hogy elinduljon. Még mindig haza mehetünk. Mi lenne ha nem lenne annyira kíváncsi? Ha most az egyszer hallgatna rám és nem menne bele valami hülyeségbe?
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-03, 18:01




Xyl & Alex @
Na, ez az, ami nem volt tervben, bár ezt senki sem tudta volna megjósolni. Amikor magamhoz tértem a kórházban az volt az első, hogy Xylt kerestem. Tudni akartam, hogy jól van, de még az ágyból sem tudtam kiszállni. Amikor megpróbáltam a földön landoltam és úgy kellett visszarakniuk az ágyra. Elmondták mi történt és megnyugtattak afelől, hogy a testvérem is él. Szerencsésnek vallhatjuk magunkat, hogy túléltük, hogy nem úgy jártunk, mint a srácok. Ők nem élték túl a támadást. Nem mondanám, hogy annyira közel álltam hozzájuk. Velük lógtam, de nem ismertem igazán őket. Sajnálom a szüleiket, viszont annak örültem a leginkább, hogy Xyl élt. Ostoba voltam, nem kellett volna magammal vinnem. Ha nem rángatom magammal, most nem lenne itt... Nem kellett volna ezt átélnie. Kába voltam a gyógyszerektől, sokszor elszundikáltam, és éppen egy ilyen pillanatban talált rám. Felriadtam, amikor mellém bújt, átkarolva öleltem magamhoz. Sose vágytam még így, hogy magamhoz ölelhessem. Örültem, hogy mellettem volt, hogy láthattam jól van, legalábbis a helyzetünkhöz mérten. A következő napok összemosódtak és túl sok minden volt, amit meg kellett emészteni, és mindazt, amit a felbukkanó látogatók mondtak nekünk, hogy az életünk innentől megváltozik.

Xyl egy pillanatra sem enged el, a karomba kapaszkodva követ engem, bár én magam sem tudom, hol az út vége. Anyánk fél, ami azért kicsit fáj. Próbálta titkolni előlünk, de nem voltunk vakok. Legalábbis, amikor otthon volt, szerintem most még inkább többet dolgoztak, mint eddig. És tudom, hogy a testvérem dühös, nem csak rájuk, de rám is. Teljes mértékben joga van hozzá, megértem. Miattam kellett átélnie azt az egészet. Már elégszer lehordtam magam az ostobaságom miatt, és nem egyszer tört rám a bűntudat... De nem tudom visszacsinálni.

Miután Xyl kiszáll az autóból én is így teszek, majd felnézek az impozáns épületre. Szeretnék visszatérni a régi életemhez, én is haza szeretnék menni, de ahogy mondták az életünk megváltozott. Már semmi sem ugyanaz, mint régen. És most itt vagyunk... Azt mondták ideje találkoznunk a vámpírral, aki látni akar minket. Vegyesek az érzéseim, és a lábaim legszívesebben elvinnének innen, de már itt vagyunk. Veszek egy mély levegőt, majd kifújom és az ikremhez sétálva megállok a balján. Bal kezével átkarolja a felkarom, másik kezének ujjait pedig összefűzi az én bal kezem ujjaival. Testével szorosan hozzám tapadt, amint elindulok, én pedig finoman megszorítom a kezét. Minden rendben lesz, azt hiszem...
Még most is hihetetlen, ami történt. A telihold után ki voltunk ütve egy jó darabig, és utána se volt túl kellemes, mind a ketten úgy éreztük magunkat, mint akiken átment egy úthenger. Viszont film szakadás, semmire sem emlékszem arról az éjszakáról. Ezzel pedig nem vagyok egyedül.
– Haza? Xyl, szerintem jobb lesz ez így – mondom egy apró csókot nyomva a hajára. Damon nyomába eredünk, követve őt a kastélyba, miközben próbálom magammal elhitetni, hogy ez így tényleg jó lesz. Ha elhiszem, amit mondok, talán neki is könnyebb lesz. Várnunk kell, mielőtt bemehetünk, bár próbáltam megnyugtatni őt, én sem vagyok jobb érzelmi állapotban. Nem tudom mi fog történni, hogy mi lesz a továbbiakban.
Végül bemehetünk...
Xylre pillantok, amikor egy pillanatra erősebben markol a karomba. Homlokomat az övéhez érintem, szabad kezemmel pedig nyugtatólag végigsimítok az arcán. Tudom, hogy legszívesebben itt sem lenne, hogy haza akarna menni és vissza se nézni.
– Sajnálom – suttogom, aztán egy puszit nyomok a homlokára. – Már nem fordulhatunk vissza.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-04, 14:26





Valaki és Másvalaki






Lassan fordulok meg teljesen, ahogy besétál, a két kölyök. Annyira meg vannak szeppenve, hogy inkább emlékeztetnek riadt nyuszikra, akik az autó reflektorjába bámulnak, mint leopárdokra. Fogalmam sincs, hogy ezelőtt láttak-e egyáltalán vámpírt, vagy én vagyok az első, de hamarosan úgyis ki fog derülni.
- Sziasztok! – köszönök nekik egy zárt szájú mosollyal, nem akarom, hogy jobban megijedjenek, mint egyébként.
Damonnak intek, hogy magunkra hagyhat minket, innen átveszem a dolgot. Igazából nem is volt annyira nehéz elintézni, hogy a gyámjuk legyek. Miután a vámpírok elég sok jogot kaptak, így én is, természetesen hátulról mellbe éltem ezzel a lehetőséggel, mert még mindketten kiskorúak, és szükséges volt. Azonban azt be kell látnom, hogy a szüleik egyáltalán nem voltak szimpatikusak. Inkább tűnt úgy, hogy szabadulnának tőlük, a baleset után, de Damonnal megegyeztünk, hogy nem öljük meg őket, mert az árthat az ikreknek. Igazából ő nyugtatott engem, én meg őt. Még szerencse, hogy nem egyszerre tört ránk a büntetési láz.
- A nevem Alexander! – közelebb sétálok hozzájuk, de igazából, nem is annyira feléjük, hanem az asztalhoz, ami meg van terítve számukra. Igazi svéd asztal feelingje van, csak sokkal jobban néznek ki rajta az ételek.
- Gyertek egyetek valamit, amíg megismerkedünk! – igyekszem, hogy ne tűnjön parancsolónak a hangom, de ez eléggé nehezen megy, leginkább, mert hozzá vagyok szokva, hogy ha kiadok egy parancsot, akkor azt teljesítik és pont. – Mondták nektek, hogy most többször kell étkeznetek, ugye? – teszem még fel a kérdést, és reményeim szerint ezzel el is dől, hogy igen is enni fognak. Az evés jót tesz a közérzetnek, és bár nem ringatom magam kósza ábrándokban, de remélem, hogy nem lesz kifakadás, meg sírás, mert azzal nem nagyon tudok, és nem is akarok foglalkozni.
Hogy jó példával járjak elő, én is letelepszem az asztal mellé, lábam keresztbe rakom, és kényelmesen hátradőlök.
- Bizonyára rengeteg kérdésetek van, amire még nem kaptatok választ, azt most mind feltehetitek, nincsenek tabuk. – vannak olyan dolgok, amikről az emberek nagy többsége nem szeret beszélni. Engem nem igazán érdekel, hogy esetleg, nem esik jól nekik néhány dolog, akkor is fel fogom őket világosítani, mert joguk van tudni.






Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-06, 17:10




Kis korunk óta közel állunk egymáshoz, de az elúlt hetekben még inkább. Miután mellé feküdtem a kórházba és a nagy pánik után, hogy nem találnak rájöttek hol vagyok, megpróbáltak vissza rángatni a szobámba. Nem hagytam, nem érdekelt, hogy mit gondolnak az orvosok vagy apa... csak egy lényeges dolog volt, hogy minden nap meggyőződhessek róla, hogy Xavi rendben van. Éppen ezért nem hagytam, hogy elválasszanak tőle.
Most is belé kapaszkodok, ahogyan kiszállunk az autóból. Habár akár duzzoghatnék is ezért az egészért ami velünk történt, mert még is csak nagy mértékben benne a keze, hogy az nap este ott voltunk. Akkor is dumáltam neki, hogy kereshetnénk más embereket, talán normálisabbakat egy kicsit akikkel lógunk. De nem hallgatott, én meg nem voltam sem elég határozott sem elég kitartó, hogy nemet mondjak. Főleg mikor azzal jött az ikrek mindig össze tartanak. Hát jó. Mentem vele és most itt vagyunk. Megint jöttem vele, tanulhatnék a saját hibáimból és rávehetném egyszer legalább, hogy rám hallgasson. Mert most megint ott van bennem az érzés, hogy rohadtul nem kéne itt lennünk. Aminek hangot is adok.
Válaszára elhúzom a számat, megint lepattint , egyetlen mondattal intézve el az aggályaimat. Nekem meg nincs szívem felhívni a figyelmét arra, hogy az elmúlt időszakban nem igazán a jó ötleteiről volt híres. Úgyhogy csak sóhajtok és ahogyan elindul megyek vele. Be ebbe a már önmagában is ijesztő épületbe. Persze lehet, hogy amúgy tetszene ha nem tudnám, hogy egy vámpír vár bennünket oda bent.
Én a magam részéről nem sok vámpírral találkoztam, a tv-ben igazán úgy festenek, mint egy átlag ember, de gondolataimban egy hegyes fogú, köpenyes, sápadt lény képe él, akinek minden szavából süt a fenyegetés. És hát ez a ház sem segít abban, hogy egy modern kedves vámpírka jelenlen meg a lelki szemeim előtt. Plusz Damon sem úgy nézett ki mint aki adna választási lehetőséget abban, hogy ide jövünk.
Bemehetünk. Vissza tartom egy pillanatig, reménykedve benne, hogy talán most enged nekem és elhúzunk innen. De nem, felpillantok kék szemeibe mert ugyan ikrek vagyunk és én sem vagyok alacsony ő még is magasabb nálam.
Érzem, hogy a torkomban dobog a szívem, egy pillanatra behunyom a szemeimet, ahogyan a homlokomhoz érinti ajkait és halkan kifújva a levegőt, ahogy magamat tovább vonni a szobába.
Tovább csüngök az oldalán, ahogyan belépünk és majdnem leesik az állam amikor a helyiségben tartózkodó pasi megfordul. Ő a vámpír? Baszki. Hát nem úgy néz ki mint egy vámpír... nem mintha olyan sok vámpírral találkoztam volna. Inkább hasonlít a magazinok nyálcsorgatós félisteneire, mint egy élőhalottra. Köpni-nyelni nem tudok a döbbenettől, úgyhogy inkább nem is mondok semmit.
Pillantásom némán követi a mozdulatait. Enni? Tessék? Jézusom, ki tud ilyenkor enni? A hangjában van valami, mintha bármennyi kedvesség mögé rejtik is ez nem is igazi kérdés lenne, hanem inkább felszólítás. Biztos csak a bizonytalanság, meg a torkomban zakatoló szívem beszél belőlem...
Elgondolkozva ráncolom a szemöldökömet. Többet enni? Miért is? Eszünk ha éhesek vagyunk, mindig is így volt. Gyerekként is most meg már szinte felnőttek vagyunk... Nincs időrendünk, hogy jó ennyit vagy annyit kell enni. Ha az ember éhes eszik, vagy ha nincs kedve akkor nem. Ami éppen elé kerül a csokoládét nagyon szeretem. Pillantásom végig fut az asztalon. Meg a chipszet... de se csoki se chips... szomorú.
Nem válaszolok, egyenlőre még nem bírok, ha Xavi igen és beszél helyettem is az nagyszerű. Amennyiben elindul az asztal felé én is így teszek és leülök. Végig nézek a terített asztalon és ismét megállapítom, hogy a zabszemnyire össze zsugorodott gyomromba nem fog semmi bele menni. Viszont a borsós rizst baromi jól lehet turkálni. Hát szedek a tányérba, meg valami kis húst, mintha. Pedig eszem ágában sincsen megenni, pillantásom elkerüli a vámpírt, ahogyan próbálom a fejemben kavargó gondolatokat rendezni. A kiszedendő ételre koncentrálok, mintha annyira nehéz mozdulatsor lenne kiszedni egy kanálka rizst.Felveszem a villát és ahogyan az imént mondtam turkálni kezdem az ételt. Egy borsóval játszom mielőtt a villámra szúrnám, felemelve nézegetem. Ez az egész helyzet kicseszettül abszurd...
Hirtelen felpillantok egyenesen Alexanderre nézve.
- Még is minek vagyunk mi itt?- Kezemből kiejtem a villát mikor a mondatba kezdek és hangsúlyom inkább éles sem mint kétségbeesett, na nem mintha nem félnék még mindig. Elvégre annyit mondtak, hogy látni akar minket. Oké... és miért?
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-06, 23:48




Xyl & Alex @
Nehéz minket elválasztani egymástól. Persze mindig is töltöttünk külön időt, de a végén újra együtt voltunk. Ez pedig most sem volt másképp. Ő megtalált engem a kórházban és mellém feküdt, ami mérhetetlenül jól esett. Természetesen ez a tette nem tetszett mindenkinek, vissza akarták vinni a szobájába. Ha sikerült volna is, akkor csak azt érték volna el, hogy én mentem volna utána. Ezt ők nem érthetik... Szóval én sem hagytam, hogy elvigyék mellőlem.
Most is belém kapaszkodik, mintha én lennék a mentőöve, pedig csak a bajt hoztam eddig a fejére. Nincs rá szó mennyire bánom, hogy aznap este magammal rángattam. Hagynom kellett volna, hogy otthon maradjon, hogy azt csinálja, amihez kedve van. De nem hallgattam rá, önző módon magam mellett akartam tudni. Egy szavam sem lehetne arra, ha mérges vagy durcás lenne, mert minden joga megvan hozzá. Egy sajnálom pedig édes kevés, hiszen helyrehozni már nem fog semmit. A hülyeségemen egy bocsánat nem fog segíteni. Miattam van most itt, és tudom, hogy egyik porcikája sem kívánja az itt létet... de otthon sem jobb. Anyánk félelme és a munkába menekülése, csak hogy ne kelljen olyan sok időt a közelünkben lennie. Kifakadhatnék, hogy akkor még is hol a francba kéne lennünk? Otthon? Csoda, hogy anyáék még nem mondták a képünkben, hogy mi nem vagyunk a gyerekeik. Vagy dugjanak be egy intézetbe? Mi jobb nekünk?
Egyáltalán nem akarom lepattintani, de most tényleg így gondolom, hogy nekünk jobb lesz így. Anyánk reakciójától rosszul vagyok, és lehet, hogy Xylnek nem tűnt fel, de apánk rám sem bírt nézni. Ennél bármi jobb. Mérges vagyok rájuk, de jelen helyzetben inkább ijedt és bizonytalan, még is próbálok magabiztosnak tűnni, pedig bennem is vannak kétségek. Viszont nem akarok még nagyobb parát hozni rá. Sóhajt egyet; nem tesz megjegyzést, bár van egy sejtésem, hogy mit mondhatna... Én is tudom, hogy mostanában nem hoztam jó döntéseket és a múltkorinál durván megszívtuk. Ja, mondhatnám úgy is, hogy szívtunk, mint a torkos borz.
Egy vámpírral találkozni pedig igazán új élmény. Persze mindenki ismerhet vámpíros filmeket meg könyveket, de az teljesen más, mint személyesen találkozni eggyel. Ha nem lennék ilyen makacs valószínűleg már rég sarkon fordultam volna Xylel egyetemben.
Nem kell túl sokáig várakoznunk, és bemehetünk, viszont Xyl visszatart a lépésben. Egyikünk sem repes a gondolattól, hogy itt kell lennünk, még is itt tartom magunkat. Egy küszöb választ el attól, hogy megtudjuk miért is kellett ide jönnünk, és talán attól is, hogy ne fordulhassunk többé vissza. Azt mondom, hogy sajnálom, de mit is bánok én annyira... Mindent? Hogy megint belerángatom valamibe? Hogy ismét nem hallgatok rá? Egy puszit nyomok a homlokára, mielőtt belépnénk a szobába.
Azt hiszem mindkettőnknek sikerül ledöbbenni, és akár az állunkat is kereshetnénk a padlón, amikor megpillantjuk a férfit. Legalábbis ezt merem következtetni abból, amikor egy röpke pillantást vetek Xyl arcára, mielőtt visszanéznék a másikra. Oké, végül is mire asszociál a legtöbb ember, amikor meghallja azt a szót, hogy vámpír? A legtöbbnek egy sápadt, hegyes szemfogú és talán szexi lény ugrik be, legalábbis a romantikus regények fajtáiból.
Az első megszólalás nem jön össze teljesen, de újra próbálkozom egy torok köszörülés után.
– Üdv... Én Xavier vagyok, ő pedig Xylia... Bár ezt már tudhatja – találom meg a végére a hangom. Lehet, hogy jelenleg nem vagyunk a legbátrabbak, de én nem terveztem megnémulni.
Csak akkor tűnik fel igazán a megrakott asztal, amikor pár lépéssel közelebb jön. Na, erre végképp nem számítottam, hogy még kaja is lesz. Nem, mintha annyira mardosna az éhség, de azért régen ettem már, és ha nem érezném borsó nagyságúnak a gyomrom, talán még a szemem is felcsillanna egy pillanatra.
– Nos... Köszönjük – mondom, és egy kissé vérszegényes mosolyt is sikerül összehoznom. Tekintetem végigsiklik a kínálaton, egy nagy tányéron pedig az egyik kedvencemet meg is pillantom, ami nem mást, mint a szték. Igazából bármi jöhet, ami hús. Szeretem a húst.
A gyomrom lifteset játszik, de akkor is marha jól néz ki az a szték. A francba is! Ha kihányom is eszek belőle...
– Azt hiszem köze van ahhoz, ami történt velünk – mondom a kérdésére válaszul. Annyi minden történt azóta, még most is alig hiszem el. Bár nálam sose jelentett gondot az evés, jelenleg viszont úgy érzem, hogy egy borsószem sem csúszna le a torkomon. Közben az asztalhoz vezetem Xylt, hogy helyet foglaljunk. Nem szemezgetek sokat a kinézett hússal, és mivel magától nem fog a tányéromra mászni, így kiszolgáltam magam. Amikor bekapom az első falatot, akkor érzem igazán, hogy mennyire éhes voltam. Oldalra pillantva látom, hogy Xyl csak játszadozik az étellel. Nos, érthető, én se igazán éreztem magam késznek arra, hogy egyek, de most jól esett ez az egy falat is.
Aztán hirtelen Alexanderre pillant és kibukik belőle a kérdés. Nos, igen, nem kaptunk részletekbe menő felvilágosítást.
– Mi lesz velünk a továbbiakban? – teszem fel én is a saját kérdésemet, miután lecsúszott a megrágott étel.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-07, 10:34





Valaki és Másvalaki






Két megszeppent tinédzser ezt a képet látom magam előtt, ahogy besétálnak az ajtón. Bár a fiú egy kicsit bátrabbnak tűnik. És rögtön meg is állapítom magamban, hogy még szebb tinédzserek, mint amire számítottam. Pont megfelelnek az ízlésemnek. És agyam hátsó zugában már villannak is fel a képek, a további terveimet illetően, de természetesen csak szép apránként az egészet, mert mielőtt a háborút megvívnánk, még sok csatát kell megnyernem. Az ilyen fiatalokkal egyébként is elég nehéz, ők meg még fogósabb kérdés lesznek, hiszen vérállattá is csak most váltak. De reményeim szerint egy időben gyűrjük le a lázadó kamaszkort a vérállat kordában tartásának tanaival együtt.
- Nagyon örvendek a találkozásnak Xylia, Xavier! – biccentem feléjük udvariasan a fejem, és az apró mosoly még mindig a számon van, hiszen tényleg nagyon boldoggá tesz, hogy ők már az enyémek, ha akarják, ha nem. De erőszakkal majd csak akkor, ha szép szóval nem megy. Bár még az erőszakot is képes vagyok élvezhetőbb formába bújtatni, így azt hiszem nem lesz problémánk.
Egy darabig nem szólalnak meg, én pedig nem erőltetem a dogot, hiszen biztosan nehéz nekik most, és egyébként is egy megértő és türelmes vámpír vagyok, ha arra van szükség, hogy az legyek. Ráadásul ugyan szednek az ételből, de nem igazán nyúlnak hozzá, maximum egy ez falat, ami lecsúszik. Biztosan nagyon idegesek, állapítom meg magamban, és igazam is lesz, ahogy a kis hölgy felcsattan.
- Igen, köze van ahhoz, ami veletek történt. Nem tudom mennyire világosítottak fel titeket a természetfeletti világról. Előjáróban annyit, hogy már azt is elég nehéz volt elintézni, hogy ne zárjanak be titeket valahova, az isten háta mögé, azzal a címszóval, hogy majd kiengednek, ha már tudjátok kezelni a vérállatot, ami mostantól bennetek él. Ugye mondanom sem kell, hogy az ilyen helyekről sosem engednek ki senkit sem. – Arról nem beszélve, hogy a sok különböző alakváltó nincs jó hatással egymásra, ráadásul ők még emberileg is fiatalok, nem csak vérállatként. Talán az egy hetet sem élnék odabent túl.
Egy kicsit összeráncolom a szemöldökömet, ahogy a következő kérdés elhangzik, mert az nem lehet, hogy nem tették meg.
- A szüleitek nem beszéltek veletek a jövőtökről? – de szinte már érzem is a választ, hogy nem, úgyhogy fel is vázolom nekik a mostani felállást.
- A továbbiakban én leszek a gyámotok, míg nagykorúvá nem váltok. A bürokráciai részét már el is intéztük, a szüleitek hivatalosan is lemondtak rólatok. – Lehet, hogy volt benne némi ráhatás, annak fényében, hogy felvilágosítást kaptak, mire képesek a vérállatok, és talán megijedtek, de hát ez pusztán csak tájékoztatás volt, hogy mire számíthatnak.
- Az előttünk álló nyarat arra fogjuk használni, hogy megtanítsuk, nektek hogyan tudjátok kordában tartani a leopárdot, ami mostantól a részetek. Lehet, hogy most még idegennek hat, de idővel majd eggyé váltok vele, és ha megtanuljátok elfogadni, akkor nagyon különleges élményt nyújthatnak. – Egyelőre azt hiszem, hogy ennyi információ elegendő lesz nekik, hagyom, hogy egy kicsit megemésszék a hallottakat, és ha van akkor feltegyék a kérdéseiket, ha készen állnak rá.








Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-07, 19:23




Igaza van, otthon se jobb. De ott legalább ismerős emberek vannak. Ismerősek a kertészek meg a szoba lány, anyáék... és senki se akarja a vérünket. Nem foglalkoznak velünk, nem érdekli őket, hogy mi van, de legalább tudjuk, hogy ők kik. Ellentétben az előttünk álló alakkal. Aki megdöbbentően kurva jól néz ki. Ha a baleset előtt láttam volna egy magazinban, valószínűleg a barátnőimmel ecsetelném, hogy milyen zabálni való. Ott nyáladzanék a képe felett azon nevetgélne, hogy ki mit vállalna be vele. Élőben azonban koránt sem ekkora a bátorságom és ugye ott van még az is, hogy ő egy vámpír...
Bemegyünk és Xavi, ahogyan reménykedtem benne sokkal jobban veszi az akadályt mint én. Beszél, én meg sem bírok mukkanni, csak nézem ezt az idegent akinek van annyi pénze, hogy megvegyen egy ilyen helyet és akkora hatalma, hogy Damon aki eddig mindenkit körülöttünk pattogtatott bólogatva csinálja amit mond. Ijesztő. Főleg mert nem néz ki annak...
Közelebb megyünk és figyelem, ahogyan Xavi szed a kedvencéből. Pedig biztos, hogy ő sem éhes vagy ha igen akkor nem jól ismerem a saját ikremet. Lehet, hogy csak megkívánta látványra, az én gyomrom akkora, mint egy rizs szem. Semmi sem megy le rajta.
Aztán hitetlenkedő pillantást vetek másik felemre. Hogy mi a szar? Felháborodva ráncolom a homlokomat. Komolyan Xavi? Mi lesz velünk? Hát éljük az életünket! Kiakaszt, hogy egyetlen mondattal beletörődik abba ami történt, vagy ami éppen zajlik, egy idegen kezébe adva a döntés jogát. Ő tudja mi lesz velünk ő dönthet. Hát én nem akarom, hogy bárki is döntsön helyettünk. Hogy lehet ennyire megadó? Most komolyan. Legszívesebben lekevernék neki egy taslit, hogy ébredjen már fel és ne viselkedjen úgy, mint egy csicska. Jobb szó nem is jut eszembe. Totál kiakadok, hiszen nekem mindig úgy kell könyörögnöm, hogy hallgasson rám. Pedig én még érveket is sorakoztatok fel és sosem enged. Most meg kérdés , átgondolás és minden nélkül egyetlen kérdéssel egy idegen személy kezébe adja az életünket előre mutatva , ellenkezés nélkül.
Döbbent és felháborodott pillantásomat a testvéremről (akit eddig szemmel vertem) a vámpírra fordítom. Egyetlen elhibázott mondat elég Xavitól,hogy felmenjen bennem a puma, de még képes voltam figyelni.
Vészjósló szavai arról a helyről még meg is ijesztenek. Ugyan akkor egy kis hang a fejemben zengeti a vészharangot, hogy ez csak manipuláció. Ha lenne ilyen hely már hallottunk volna róla, ilyen nincs. Amerikában élünk ezt nem tehetik, nem zárhatnak be. Itt első a rehabilitáció meg az élet szentsége meg blablabla... Szó szerint megszédülök a gondolatra és önkéntelenül rázom a fejemet a kérdésre. Nem beszéltek... nem mondtak azok nekünk semmit. És most, hogy így bele gondolok nem is igazán próbáltak minket támogatni ebben az egészben, fel sem tűnt mert annyira elfoglalt minden más, a telihold az átváltozás meg azok akik körülöttünk mozgolódtak.
Valami másra számítok, fogalmam sincs, hogy mire, de a szavai olyanok mintha leforráznának. Érzem, ahogyan lever a víz és zsibbadva pislogok az elhangzottakon. Hogy micsodánk? Már elintézték? És anyáék hagyták? Biztos, hogy nem, csak nem ellenkezhettek, talán elbájolta őket...Vagy valami ilyesmi. Ezt szokták a vámpírok nem?
ÉS mondja tovább és tovább én meg érzem, hogy egyre nehezebben kapok levegőt. Szinte azonnal, ahogyan abba hagyja felpattanok és a szék csattanva dől fel a hátam mögött.
- Ez most valami vicc? Anyáék biztos nem mentek bele ebbe!-Nem foglalkoztak velünk, de hogy lemondjanak rólunk. Nem. Ott voltak velünk a kórházba, nem érdekelte őket a munka minden nap ott voltak. Most meg "oda adnának" egy vámpírnak?
- Xavi menjünk!- Nem várok választ, nem érdekel a véleménye pont elég baromságba rángatott már bele, nem fog megint valamibe. Miatta vagyunk itt, ő vett rá, hogy bejöjjünk. Elindulok az ajtó felé és érzem, hogy az egész testem reszket az idegtől, a mellkasom ég, hogy ahogyan friss levegő után kapkodok.
- Nem hiteti ezt el velem. Nem mondanának le rólunk!- Csattanok megfordulva egy pillanatra, hogy aztán újra vissza perdüljek. És legszívesebben futnék, de úgy érzem nem működnek a lábaim. Alig találom a talajt, zúg a fejem... voltam már valaki ilyen ideges? Lehet, de sosem volt ennyire zsibbasztó érzés, mint most. Fuss, fuss menekülj! Csak ez jár a fejemben és minél messzebb akarok ettől az egésztől kerülni. A régi életemet akarom, a régi valómat... nem ezt az eltorzult valamit, nem egy bensőmben tomboló vadállatot. Talán ha tudnék futni, ha elég gyorsan szaladnék akkor elmenekülhetnék ez elől az egész elől, talán vissza kiderülne, hogy csak egy álom, talán vissza forgathatnám vele az idő kerekét...
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-07, 21:38




Xyl & Alex @
Ezt nem mondtam még, és próbáltam nem mutatni, de én már nem éreztem jól magam otthon. A személyzet mikor kezdene el félni tőlünk? Jelenleg nem vagyunk más, csak veszélyforrás. Anyáék viselkedése túl fájdalmas, most végképp nem kellünk nekik.
Az előttünk álló férfi pedig egy lehetőség a sok közül, nem mellesleg – még így az én szememmel is – azt kell mondjam, hogy jóképű.
Kell egy kis idő, míg összeszedem magam és sikerül megtalálni a hangom, de legalább haladást érek el. Úgy néz ki, hogy Xylnek nem megy még a beszéd, és hogy ne üljünk kukán, legalább én megpróbálok válaszolni. Nem haladnánk semerre, csak egy helyben toporognánk, és végül is meg szeretnénk tudni, hogy akkor most mi is van.
Nem igazán vagyok éhes, túl ideges vagyok, és a gyomrom, mintha apróra zsugorodott volna, de legalább egy falatot magamba erőltetek. Jobban esik, mint gondoltam, és nem is akar visszaköszönni, ami még jobb. Ha nem lennék ilyen feszült, akkor nem lenne gond egy ilyen adag elfogyasztása. A jelenlegi helyzetben viszont...
Kérdőn felvont szemöldökkel pillantok vissza Xylre, amikor felháborodva ráncolja a homlokát. Most mi van pillantással tekintek rá. Úgy gondolja, hogy majd kisétálunk innen és éljük az életünket? Sose kapjuk már vissza azt az életünket, már nem térhetünk vissza. Még is meddig maradhatnánk otthon? Ha most nem itt lennénk, akkor valahol máshol, talán egy sokkal rosszabb helyen. Tényleg nem próbálta összerakni az egészet? Már nem vagyunk emberek, nem ugyanazok vagyunk, akik eddig voltunk. Minden megváltozott. Miért nem látja át? Vagy tényleg csak én törődtem bele ebbe az egészbe?
Lehet csak én vagyok naiv, vagy csak kapaszkodót próbálok keresni ebben az elcseszett helyzetben. De a vámpír miért is hazudna nekünk? Eddig senki sem tette, akivel találkoztunk. Minden úgy történt, ahogy azt elmondták. Zsong a fejem, túl sok ez az egész.
– Nem, semmit – mondom lerakva a villát a kezemből. Nem mondtak ők semmit. Miért is tették volna? Ők már eldöntötték, hogy mit akarnak és talán még meg is fognak könnyebbülni, hogy nem kell egy fedél alatt lenniük velünk. Támogatás helyett csak elutasítást kaptunk, semmi mást. Számomra nem olyan hihetetlen az, hogy lemondtak rólunk, mint Xylnek. Ő még hisz a szüleinkben, legalábbis bízni akar bennük. Én már nem vagyok erre képes.
Felkapom a fejem és a pillantásom az ikremre emelem az asztalról, amint felpattan a helyéről. Aztán szinte felszólít arra, hogy menjek vele. Kinyitom a szám, hogy mondjak valamit, de egy hang sem jön ki rajta. Egy pillanatra lehajtom a fejem, a hajam pedig előre hullik. Miért kell ezt? Neki itt sem kellene lennie...
Az asztalon megtámaszkodva lassan felállok, mire ő újra felcsattan és visszafordul, hogy közölje Alexanderrel, őt nem fogja azzal etetni, hogy a szüleink lemondtak rólunk.
– Xyl... Én nem megyek... – mondom rápillantva, majd a testem mellett ökölbe szorítom a kezem. A mellkasom összeszorul, és újra érzem azt a dühöt, amit sikerült elnyomnom a szüleinkkel kapcsolatban. – Én nem megyek oda vissza! Hát nem látod? Anyánk retteg, apánk pedig már rám sem bírt nézni! Szerinted meddig tartana, míg más nem kezdene el félni tőlünk? Anyáéknak nem kellünk! – fakadok ki. A mellkasom hevesen süllyed és emelkedik, és jelenleg még arra is fel vagyok készülve, hogy visszafordul és mérgében pofon vág. Csoda, hogy még nem tette meg. – Ne tartsd magadban! Mondd csak ki, hogy az egész az én hibám, hogy itt sem lennél, ha nem rángatlak el aznap este! – szítom tovább a tüzet, és egy pillanatra azt is elfelejtem, hogy egy vámpír is velünk van a szobában.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-09, 22:15





Valaki és Másvalaki





Teljességgel tárgyilagos hangnemben közlöm velük az életük további fordulatati, illetve a közelmúlt eseményeit. Talán valahol még sajnálom is őket, hiszen nekem nem kellett átélnem azt, hogy nem kellett a szüleimnek, mert szörnyeteg lettem. Az én világomban megtiszteltetés volt, ha valakit maguk közé emeltek, és ez által többek lettek, mint egyszerű halandók. Hatalmat kaptak, erőt és az uralkodáshoz való jogot. De az én világom egy apró szigeten volt, nem pedig a nagyvilágban, ami teljesen különbözik ettől. Itt mi vagyunk a kisebbség, és nekünk kell körültekintőnek lennünk, és megfontoltnak. De ezen változatni fogok, olyan gondosan felépített tervem, ugyan már régóta tart, de be fogom váltani. És újra isten leszek, ahogy lennem kell vámpírként.
Mondanám, hogy meglep a hölgyemény viselkedése, de koránt sem lenne igaz. Nem ők az első leopárdjaim, és a legtöbbjük mindig tiltakozik az elején, hogy vele ez nem történhet meg, hogy ilyen lények nem is léteznek. Az első mindig a tagadás. Kevés az olyan alakváltó, aki elsőre el tudja fogadni, hogy mivé vált, sokan még utána is szenvednek miatta, és nem is értem, hogy miért nem szeretik jobban önmagukat, hogy miért ágálnak annyira, hogy erősebbek hatalmasabbak legyenek? Örök rejtély marad ez számomra, aki már emberként is felsőbbrendűnek éreztem magam az embereknél.
Így a fülem botját sem mozdítom a felcsattanására, csak hagyom, had adja ki magából a dühöt, időnként én is szoktam. Rendben gyakran szoktam, csak én más formába öltöm a módját.
Annál inkább meglep viszont a fiú viselkedése, és ahogy elmondja a gondolatait a húgának rögtön meg is állapítom, hogy elég értelmes a kis édes. Hamar átlátta a helyzetet, és felismerte, hogy egybéként nem sok választásuk van.  
Viszont, hogy ő lenne a hibás? Azért mert megtámadta valaki őket? Ez teljességgel nevetséges. Azonban úgy látom, hogy még egymás között sem rendezték le a dolgot ezek szerint, úgyhogy egyelőre csak csendben kivárok, és amolyan vámpírosan meg sem mozdulok. Nem veszek levegőt, nem pislogok, és még a szemem sem rebben, maximum annyira, hogy egyikről a másikra nézzek, de mintha ott sem lennék.
Aztán majd beszélgetünk tovább, ha már kellően kitombolták magukat, és törtek-zúztak, ha ahhoz van kedvük. Fiatal még az éj….









Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-09, 23:14




Már megint egy olyan helyzetben vagyunk amilyenben én nem akarok lenni. Egy olyan helyen ahol én nem akarok lenni. És már megint hallgatok a testvéremre, de miért? Én miért hiszem azt, hogy amit mondd vagy tesz az jó, és ő miért gondolja azt, hogy amit én mondok abban nincs igazság? Vagy ez így túl sarkított.
Némán hallgatom a vámpírt, ahogyan tényként közli az elkövetkezendő életemet. Ez és az lesz, ő a gyámunk és innentől kezdve ez van. Tetszik nem, tetszik ez akkor is egy tény. Legalábbis az arcából és a hanglejtéséből ítélve. Nem szeretem ha kész tények elé vagyok állítva. Meg amúgy is, alig fogtam még fel, hogy mi történt velünk, hogy mik lettünk, hogy mind a ketten életben maradtunk. És mind ezek után fogadjam azt is el, hogy a szüleink lemondtak rólunk? lehet, hogy nem foglalkoztak eddig velünk túlzottan, de még is csak a gyerekeik vagyunk és szeretnek, csak a munkájukat jobban vagy a pénzt nem tudom.
Felpattanok és a szék csattanva puffan mögöttem a földön. Nem kezdem győzködni Xavit, nem kezdek neki könyörögni, hogy jöjjön velem, ahogyan eddig tettem csak kijelentem, hogy megyünk és elindulok az ajtó felé. Érzem, hogy a pulzusom az egekbe szökik és már annyit tudok, hogy ez bizony nem jelent jót. De elenyészik a keletkező gond amellett, amit Xavier mond. Döbbenten felé fordulok.
- Tessék?- Az első sokk után legszívesebben lekevernék neki egy irdatlan nagy pofont, hogy végre észhez térjen. Nem hiszem el amit mond és ahelyett, hogy visszakozna megbántott és felháborodott tekintetemet látva még folytatja is.
- Igen, rohadtul a te hibád! Úgyhogy jobb lenne ha észre vennéd magad. Az elmúlt időszakban mindig az össze kibaszott baromságodhoz asszisztáltam, minden szarba belerángattál. És minden alkalommal volt valami jó indokod, hogy miért csináljuk! Nem ! Befejeztem!- Átszelem a kettőnk közötti teret és megbököm a mellkasát. - Jobb lenne ha elkezdenél rám hallgatni, mert lássuk be a te eddigi ötleteid nem váltak be túl jól. És ezek után elárulsz azzal, hogy nem jössz velem? Elvégre az ikrek mindig össze tartanak nem?- Sziszegem szó szerint hátba támadva ezzel, hiszen ezt ő mondogatta mindig nekem.
Olyan mintha csak ketten lennénk és ez fel sem tűnne ha nem állna be közénk egy pillanatnyi csend, oldalra fordítom a fejemet és pillantásom megtalálja a túlságosan is jóképű vámpírt. A megtévesztően vámpírtalan vámpírra. És ezzel dühösen elfordulok.
- Elmegyünk!- Jelentem ki ismét és ellépek Xavier mellől ha  csak nem tart vissza. Megint mondhatja, hogy nem , de akkor nélküle megyek. Mert én eddig mindenhova mentem utána , most az egyszer akarok nagyon máshol lenni és még ezt is megtagadná tőlem? Beszélnem kell anyáékkal, tőlük kell hallanom. Nem lehet igaz. Elengedek mindent amit Xavi is mond róluk még akkor is ha tudom részben igaza van. Anya fél tőlünk, apa kerül minket... És tudom is, hogy igazuk van. Xavi nem látja, hogy meg van az okuk? Hiszen egy olyan lény, mint mi ölte meg azokat a srácokat és minket is majdnem. Fájdalom lüktet a koponyámba , ahogyan a mellkasomban elszorul a levegő és nem tudom megállapítani, hogy ez azért van mert ideges vagyok vagy valami más okozza... leszarom csak kell a friss levegő.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-10, 03:19




Xyl & Alex @
Újra és újra ugyanaz az ördögi kör. Elindulunk valamerre és ugyanarra lyukadunk ki, hogy miattam van az egész. Mondhatnám azt, hogy ebben mind a ketten benne vagyunk... Ismeri a makacsságom, hogy kitartok az igazam mellett, emiatt nehéz engem meggyőzni. Viszont azt sem mondom, hogy amit mond, abban nincs igazság. Nehéz velem, tudom jól. Most viszont nem igen van választásunk, ezt pedig nem tudja elfogadni.
Amit Alexander elmond, már-már tényként, az lehet nehéz és tíz körömmel harcolhatunk ellene, de már nem vagyunk emberek. Más élet, más szabályok. Nem is gondoltam, hogy Xyl belemenne ebbe az egészbe, hiszen nincs oda a változásokért. Ez az egész pedig hatalmasat fordított az életünkön. A feje tetejére állt minden. Mindig is dühös voltam a szüleinkre, hiszen amennyit velünk voltak, akár félárvák vagy árvák is lehettünk volna. Lehet, hogy szeretnek vagy csak szerettek minket, de most ránk se tudnak nézni. Apánk legalábbis képtelen rá, és még kevesebbet próbált otthon lenni. Hamar távozott és későn ért haza, nehogy találkoznia kelljen velünk. Miért akarnék visszamenni oda?
Xyl felpattan, majd elindul az ajtó felé, de én megállítom azzal, hogy közlöm, én nem megyek. Jelenleg még az utcán is jobban érezném magam, mint otthon, ami nem igazán otthon, hanem csak egy ház, ahol éltünk.
– Sajnálom... De jól hallottad – mondom neki, és fáj látnom a megbántottságot a tekintetében, ami mellett ott a felháborodás is, de folytatom. Egyszerűen ki kell mondanom, és vele is kimondatom, ami már olyan régóta ott lebeg fölöttünk. Sajnálom... Mondhatnám, de ez az egy szó nem fog csodákat tenni, nem fog visszaforogni az idő. Ezt nem tudjuk megmásítani. Végighallgatom őt, nem szólok közbe, csak hagyom, hogy kiadja magából. Igen, jól tudom, hogy én rángattam mindig bele mindenbe. Én most tényleg nem tudom mit csináljak. Tényleg nem akarok oda visszamenni, de elveszíteni sem akarom őt. Viszont egy kicseszett intézetben sem akarok kikötni.
Nem akarom egyedül hagyni, vele akarok tartani, de elmenni sem akarok. A mellkasom összeszorul a szavaira, bár teljesen jogos. Most azt kapom vissza, amivel mindig rávettem arra, hogy velem tartson. De vajon tényleg hagynának csak úgy elsétálni most, hogy itt vagyunk? Ha ki is megyünk az ajtón, ha elmehetnénk... Még is mit tennénk? Jobb lesz, ha anyáék szájából hallja? Én nem akarom, de ha ez kell neki. Fájdalmas lesz számára, ha ezt már most nem látja be. Anyáék lemondtak rólunk, szerintem már az is csoda lenne, ha nem kerülnék a témát. Akkor mondják a szemébe, talán majd belátja, hogy most tényleg igazam van. Hogy győzhetném meg? Ő is legalább annyira makacs tud lenni néha, mint én.
A vámpírra tekintek, aki mindeddig csöndben és mozdulatlanul ült, miközben egyáltalán nem szólt bele ebbe. Most viszont tényleg nem tudom mitévő legyek. Még sosem voltam ilyen bizonytalan, mint most. Egy részem Xyllel tartana, a másik része pedig maradna, elfogadva ezt az egészet.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-10, 11:24





Az ikrek






Legalább egymáshoz kezdenek őszinték, lenni, az is már haladás egyelőre, és talán így a lelki sebeiket is hamarabb meg tudják gyógyítani. Az ikrek közötti kötelék mindig sokkal erősebb, mint az összes többi kötelék. Biztosra veszem, hogy ők is szoktak dolgokat megérezni a másikkal kapcsolatban.
Viszont azt hiszem, hogy itt az ideje a közbeavatkozásomnak, bár még mindig nem törtek és zúztak, ahogy az elsőre vártam volna tőlük, tekintettel a korukra és a traumára, amin átestek.
- Nyugodtan hívd fel a szüleidet, ha szeretnéd! – teszem a mobilomat az asztalra, feloldva rajta a zárat. Hasznos kis ketyerék ezek a hordozható telefonok, hiszen bárhonnan el tudsz érni bárkit, akiknek szintén van, vagy legalább otthoni telefonja van, vagy esetleg a munkahelyén. Én pedig olyan vámpír vagyok, aki halad a korral, így természetes, hogy rögtön be is szereztem magamnak a legmodernebbet, amit a piac nyújtani tud.
- És, ha kíváncsiak vagytok a véleményemre…- kezdek bele, de ha nem kíváncsiak rá, akkor is el fogom mondani, mert már csak ilyen vagyok. -… felesleges hibáztatnotok egymást, hogy ki tehet arról, hogy ebbe a helyzetbe csöppentettek, ugyanúgy magatokat is felesleges hibáztatni, hiszen változtatni már nem tudtok rajta. – és ez pusztán tény, ha lehetne változtatnia múlton én már réges – régen megtettem volna, volt pár dolog, ami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.
- Ha nem is tudjátok azonnal elfogadni ezt a helyzetet, az teljesen érthető, de gondoljatok csak bele abba, hogy mi lett volna, ha csak egyikkőtöket éri támadás. Vagy mi lett volna, ha egyikőtök belehal a támadásba, és akkor a másik egyedül marad. Mert ti is beláthatjátok, hogy még mindig jobb, hogy ketten ugyanazon cipőben jártok együtt, mintha külön kellett volna válnotok. – Mert nincs a világon annál fájdalmasabb dolog, mint amikor elválasztanak az ikredtől, olyankor szinte hívogatod a halált, hogy háljon veled, hogy vigyen magával.
- Te pedig kis hölgy, ideje, hogy megnyugodj, mielőtt átváltozol véletlenül. – Az sok időre kiütné szegényt, mire vissza tud változni, ezért is felállok, és lassan lépdelek közelebb hozzá. Előre küldve az erőmet, amivel a leopárdokat csalogatom, megfürösztve benne, hogy a szép nagycica nyugalomban és biztonságban érezze magát. Nem szólítom elő, csupán becézgetem a bébicicát, simogatom őt metafizikai síkon, megnyugtató dorombolásra kényszerítve. Lelki szemeim előtt szinte látni vélem a pofáját, bár még sosem láttam a leopárdjukat, de a fantáziám tökéletesen működik, nem lehet rá panasz.










Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-10, 22:39




Nem mondd semmit hiszen nem is tud. Minden szavam igaz és ezzel ő is pontosan tisztában van. Egyetlen pillantás elég lenne egyébként, hogy hosszú mondatokat mondjunk el egymásnak. Most csak fennhangon is elhangzott minden amit eddig is tudtunk. Rápillantok az asztalra helyezett készülékre és elgondolkozom, hogy felhívjam őket. Itt és most. De bennem van a félsz, hogy mi van ha igazat mond... ha tényleg lemondtak rólunk? Akkor is csak biztosan elbájolták őket... Igen csak ez lehet.
- Minek? Hallottam már vámpír képességekről, nem lehet nagy dolog elbájolni vagy mizélni két embert.-Nem merek telefonálni, nem akarom hallani. Ha most hazamegyünk akkor legalább van egy kis időm, hogy felkészüljek arra, hogy mi van ha még is igaz. A testvérem meg csak néz rám kétségbeesetten, mintha az bármit megoldana. Persze megint nem jön velem, de legalább sem vissza tartani nem akar sem nem ellenkezik. és tudom ha eléggé erősködök akkor velem fog jönni. Ha kijutok azon az ajtón akkor meg kénytelen lesz.
Megállok és vissza fordulok, ahogyan beszélni kezd, nem sokat neveltek a szüleink nem is tudom, hogy miért van bennem az, hogyha valaki beszél akkor az illik végig hallgatni és nem egyszerűen csak elsétálni mintha nem is hallanád. Éppen ezért vissza fordulok, de egy cseppet sem érdekel amit mond, legalábbis igyekszem ilyen látszatot kelteni. Össze kulcsolom a mellkasom előtt a karomat, de bármennyire is igyekszem a gondolat, hogy Xavi halott vagy éppen vérállat én meg nem esetleg fordítva az agyamba ég. Nem akarok külön lenni tőle... nem tudnám elviselni ha valami baja esett volna. Nem véletlenül volt az első, ahogyan meg bírtam mozdulni, hogy bementem a szobájába és mellé feküdtem. Szükségem volt az érintésére és tudatra, hogy jól vagy. Francba, nem tudnám itt hagyni. Még akkor sem ha legszívesebben felpofoznám mert már megint nem hallgat rám. Pillantásom Xavira siklik és elhúzom a számat, a fenébe már, hogy ennek kell most történnie. Tekintetem csak akkor kapom vissza Alexanderre amikor konkrétan hozzám intézi szavait. Hátra lépek, ahogyan felém indul bár még messze jár a célja akkor is egyértelmű. Egyik pillanatról a másikra önt el a megnyugtató meleg érzés és szűnik meg a lüktető fájdalom a koponyámban. A lábujjam is bele bizsereg a forró energiába amiről egyértelműen tudom, hogy tőle jön, körbe ölel, mint valami meleg takaró és idegességem nagy részét úgy fújja el, mint a nyára szellő. Ajkaim elnyílnak a meglepetésről és még egyet lépek hátra, ahogyan közelebb ér és ha nem áll meg hát lassan még egyet. Nem menekülök hiszen nem érzem, hogy kellene, de még is lassan hátrálok előle.
- Mit csinálsz velem?- Suttogom felpillantva a vámpírra, valaki nyugtatóan dorombol bennem ahogyan a kellemes energia cirógatva simít végig rajta. Még egyet lépek hátra. Nem igazán tudom ezt az érzést hova tenni, de arra minden esetre tökéletes, hogy teljesen elterelje a figyelmemet a menekülési vágyról, a szüleinkről meg a dühöngésről. Hiszen a jelenleg bennem kavargó érzések sokkal élesebbek és fontosabbak, mint az, hogy vajon a szüleink lemondtak e rólunk. Bármennyire is hülyén hangzik.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-11, 21:36




Xyl & Alex @
Igen, tudom, hogy minden egyes szavában ott az igazság, így hát nem mondok semmit, csak csöndben hallgatom mindazt, amit hozzám vág. Mondja inkább ki, ne tartsa magában, jobb lesz így. Nem tesz jót nekünk, hogy ott lebegnek fejünk felett a kimondatlan szavak.
Alexander ezután lép közbe, és ajánlja fel Xylnek, hogy akkor hívja fel a szüleinket. Én levágom magam a székre, amin az előbb ültem. Rápillantok a tányéromon lévő húsra, majd megbökdösöm a villával. Csupán akkor pillantok fel, amikor a vámpír mindkettőnknek címzi a szavait. Igazából ágálhatnék az egész ellen, mert igen is, ha máshogy döntök, akkor nincs ez az egész. Maradhattunk volna otthon is, hallgathattam volna Xylre, hogy ne menjünk, ne lógjunk velük. Félrenézek és inkább szó nélkül hagyom az egészet. Majd elmúlik... El fog. El kell múlnia. Az idő már nem fog visszaforogni, ezt nem lehet visszacsinálni, nincs ellenszer, nincs semmi. Nem tehetünk mást, el kell fogadnunk.
Szerintem nem vagyok azzal egyedül, hogy nem tudnám elképzelni azt, hogy külön legyünk egymástól. Még a kórházban is egymást kerestük, újra egymás közelében akartunk lenni. Tekintetem Xylre emelem, és amikor tekintetünk találkozik egy szomorkás mosolyra húzom ajkaim. Nem tudom elképzelni milyen lenne nélküle, de azt tudom, hogy mérhetetlenül fájna.
A kettősüket figyelem, ahogy Alexander lassan közelít testvérem felé, aki viszont néha lassan hátralép egyet. Nem menekül, és a vámpír viselkedése se ellenséges.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-06-16, 11:08





Az ikrek






Oldalra billentem a fejem, és úgy fürkészem a lányt egy darabig, a felhozott vádakra, hogy esetleg elbájoltuk őket.
- Tudod, nekem nem igazán van szükségem arra, hogy bárkit is elbájoljak. – Ami igaz is, hiszen nem szoktam ilyesmit alkalmazni, azzal csak az elméjüket törnénk meg, az pedig nem az én stílusom. Jobban szeretem a puszta igazsággal riogatni őket, vagy elcsábítani, hiszen ezek jelentik az igazi kihívást. És a kihívások nélkül meglehetősen unalmas lehetne az életem, nekem is jár a szórakozás.
- Nem kell félned! Nem foglak bántani, csak fogd meg a kezem! – Ahogy hátrál egy lépést úgy közeledek egyre jobban a lány felé, és kinyújtom a kezem, hogy fogja meg.
- Tudod ez is egyfajta vámpírképesség. Nem mindenkinek van. De néhány vámpír képes hívni bizonyos állatfajokat.  Őket nevezik a vámpír hívóállatainak. Ahány fajta vámpír, annyiféleképpen bánik ezekkel a lényekkel. Nektek szerencsétek van, mert én jól bánok az enyéimmel. – Ami szintén igaz, abban az esetben, ha hajlandóak elfogadni meseterüknek, akik nem, azok nem érdekelnek egy cseppnyit sem, ahogy azzal sem foglalkozom, ha olyan vámpír érkezik, aki vinné azokat, akik nem tartoznak hozzám, hát vigye, én mindenkinek megadom az esélyt.
- Ez az erő lehet kellemes, mint most, és lehet kellemetlen is, az viszont fájdalommal jár. Ugyanakkor lehet pusztán hívás is, aminek a fiatal leopárdok, hacsak nincs felettük egy erős leopárd, aki kordában tartsa őket, nem tudnak ellenállni. Ha kiterjeszteném az erőmet, a városban az összes leopárd sürgető késztetést érezne, hogy hozzám jöjjön. Az állatkertből is a sima leopárdok, mindent elkövetnének, hogy szabadulhassanak és engedjenek ennek az erőnek. – Jobb, ha minél előbb megtudják, hogy ilyen is létezik, felesleges lenne titkolni.
- De fogd csak meg a kezem, hiszen ő is ezt akarja. – duruzsolom kellemes, bársonyos hangon, még mindig kinyújtott kézzel állva, hogy belekapaszkodjon. A végtelenségig is képes lennék tartani ezt a pózt, vagyis csak míg a hajnal el nem jön, ha halott vagyok, akkor nem igazán vagyok ura a testrészeimnek.
- Te nem szeretnél idejönni és kipróbálni, hogy milyen érzés? - fordítom hirtelen Xavierre a tekintetem, akit meglehetősen mélabúsnak találok jelenleg. Valóban ennyire megviselné, hogy a húga őt hibáztatja?










Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-04, 22:57




Nehezen viselem a változásokat. Éppen ezért ez az egész helyzet egyáltalán nem tetszik. Xavier sokkal rugalmasabb típus, ezért lehet, hogy most olyan nyugodtan ül. És ez felbőszít. Miért nem tart velem? Hogy lehet ilyen? Egyszer állok a sarkamra vele szemben és közlöm, hogy én mit akarok és még akkor sem hajlandó teljesíteni. Mindig megyek utána az összes hülyeségében benne vagyok és most nem... erre fel elárul. Erre nem tudok mit mondani, hiszen az ikreknek össze kell tartani.
- Miért nincs?- Talán van más képessége amiről nem tudok. Na nem mintha annyira tisztában lennék a vámpírok dolgaival. Hogy őszinte legyek ő az első vámpír akivel találkozok, vagyis akiről tudom is, hogy az.
Ahogyan Alex felém kezd sétálni én hátrálok, magam sem tudom, hogy miért, talán az idegen érzéstől ami elárasztja a testemet. Amit nem igazán tudok hova tenni és ami tudom, hogy tőle ered. Az elmém meg veszélyesnek ítéli meg a szituációt, még akkor is ha értetlen módon hiszek a szavainak, hogy nem akar bántani. Pillantásom a felém nyújtott kézre esik, ujjaim megrándulnak a késztetésről, hogy tenyerébe simítsam az enyémet. És ez az érzés megijeszt.
- A tiéiddel? Mert aki olyan, mint mi rögtön hozzád is tartozik?- Hátrébb csúsztatom az egyik lábam, de nem lépek hátra. Ahogyan tovább beszél a bennem élő racionalitás amivel eddig töltöttem emberi létem nem akarja elhinni. Hogyan lehet képes valaki egy másik emberben ilyen érzéseket generálni? Hiába tiltakozik az agyam, hiszen más a tapasztalás mely átjárja a tagjaimat.
- Fájdalommal? Miféle fájdalommal?- Görcsbe rándul a gondolatra a gyomrom, hogy ennyire könnyedén tudna fájdalmat okozni anélkül, hogy hozzám érne. Hogyan? Miért van az, hogy a vámpírok erre is képesek? Miféle világ az ahol valakinek ekkora hatalma van a másik felett? A gondolat több, mint rémisztő, akkor ezek után valóban nem sok választásunk van, hiszen el is mennénk ha nagyon akarná akkor sem jutnánk messzire. A felismerés úgy ér, mint egy fejbevágás. Megszédülök egy pillanatra.
- Milyen érzés ha hívsz?- Kérdem s hangom alig több rekedt suttogásnál, ahogyan próbálom feldolgozni a sok információt és nem összeomolva, sikítva elfutni az információk súlya alatt.
Ujjaim megrándulnak az újabb felszólításra, igazat kell adnom neki, valóban ezt akarja... Beharapom az ajkamat s ujjaimat bizonytalanul tenyerébe simítom. Pillantásom a bátyámra siklik, na ha már annyira maradni akart akkor nagyon itt van az ideje, hogy mutasson egy kis aktivitást.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-15, 20:45




Xyl & Alex @
Lehet kívülről úgy tűnhet, hogy olyan nyugodt vagyok, amikor ez belülről teljesen más. Vihar dúl bennem, az érzéseim kavarognak, az ellentétek már-már szétfeszítenek. Maradnék, de Xylt sem hagynám egyedül, képtelen lennék rá. Ha ki is viharozna innét, ha nem is rögtön, de lábaim utána vinnének. Nekem már csak ő maradt! Nem veszíthetem el. Mindig én mondtam neki, hogy az ikreknek össze kell tartani... Most még is én vagyok az, aki meg akarja szegni? Ez a kettősség bennem idegesít. Menni? Maradni? Még is melyik lenne a legjobb? Én maradnék, ő viszont menne, még sem akarom egyedül hagyni. A francba már!
Tépelődésem közepette figyelem kettősüket és egy pillanat alatt hagyom az egész gondolatmenetet. A vége úgy is az lesz, hogy együtt maradunk. Nem most és nem itt fog megtörténni az, hogy elválnak útjaink. Ez már biztos. Ezen is túl fogunk lendülni, mint eddig bármi máson. Minden akadályon túljutottunk eddig, most sem lehet másképp. Ez is csak egy akadály az élettől, amin túl kell jutnunk és haladnunk tovább. A cikázó gondolataimnak hála én lettem a néma harmadik, aki csak figyeli a történéseket és hallgatja a beszélgetésüket. Próbálom rendezni magamban ezt az egészet, de úgy érzem minél többet agyalok rajta, annál jobban fáj tőle a fejem és csak összezavarodom. Kell nekem ennyit gondolkodni. Nem vagyok én lazac, hogy az árral szemben ússzak. Sokkal kényelmesebb haladni vele.
Egy másodpercre ledermedek, amikor Alexander hirtelen felém fordulva nekem szegezi a kérdést. Igaz is... Miért is ülök még itt? Felállok a székről, majd a kezemet felemelve megérintem az övét, amit Xyl is megfogott. A fejfájásomat, mintha csak elmosná egy lágy hullám, úgy ér véget, én pedig összeráncolom a homlokom. Elhúzom a kezem egy pillanatra, hogy aztán újra megérintsem. Érdekes...

//kicsit vérszegény, de kész lettem :3//
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-23, 09:09





Az ikrek






Ohh, a bizonytalanság aurája vagy nevezzük bárminek, úgy lengi körbe a két tinédzsert, mintha egy puha felhőbe burkolóznának, ami nem pusztán fátyolszerűen telepszik az égen, hanem sűrű, vastag vattacukorként.
- Mert a legtöbben szeretnek velem lenni, és én nem szeretném megtörni őket, vagy kényszeríteni. – Na, igen, már azokat, akik szeretnének velem lenni, hiszen őket nem is kell semmire kényszeríteni. Arról nem beszélve, hogy a csábítás az én igazi asztalom, de nem mondhatom, hogy sosem mocskolom be a kezem, mert a vért ugyanúgy szeretem, mint a vágyat, és nekem mindkettőből kijut bőven.
- Nem kedvesem! Nem tartozik rögtön hozzám. Az imént mondtam, hogy nem kell engedelmeskedniük a hívó szavamnak. De a városban nincs olyan leopárd, aki ne hozzám tartozna. Falka nélkül pedig elindulnátok a vakvilágba, embereket lemészárolva, mert nem tudjátok még kordában tartani. És ez az életeteknek is véget vetne, mert hamar lelőnének titeket. Had segítsek nektek!  - mosolyom bátorítónak szánom, fogak nélkül villantom rájuk.
- Kössünk egyezséget! – ajánlom fel nekik végül, hátha ezzel előbb jutunk dűlőre, mint minden más módszerrel.
- Itt maradtok, de csak addig, amíg a megtanuljátok, kontrollálni magatokat! Utána adok nektek elég pénzt ahhoz, hogy elköltözzetek oda, ahova szeretnétek. Sőt segítek olyan helyet keresni, ahol van rendes falka, normális vezetőkkel. De nincs csúnya, gonosz vámpír! – Természetesen addigra szándékomban áll elcsábítani őket, de így kezdetnek az ilyen aljas módszerek megteszik.
- Gyere ide! – az erőmmel hívom őt, csalogatom a cicát, megrémiszteni nem akarom, mert akkor az előbbi beszéd, tökéletesen feleslege szócséplés lenne, semmi több. Ő pedig érezheti, hogy a nagymacska benne meglódul a hívó szavamra, hogy az minden vágya, hogy hozzám érjen, és hogy én hozzá. És ahogy belerakja a kezét az enyémbe, óvatosan fogom meg azt. Végigsimítva az ujjperceit, körkörös mozdulatokkal a kézfején.
Aztán Xavier is befut végre, bizonytalanul érinti meg a kezem egy pillanatra, hogy aztán elengedje, és újra megfogja.
- Vannak olyan vámpírok, akik nem bánnak jól a hozzájuk tartozó vérállatokkal, erről jobb, ha tudtok. Bántják őket, kínozzák! De én a szerelem vámpírja vagyok, maximum megpróbállak elcsábítani titeket. – másik kezemmel az övékéhez érek, és simogatom a kezüket. Lelki szemeim előtt látom, hogy milyen elégedetten dorombolnak a leopárdjaik.








Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-24, 21:16




Miért akarok hinni neki? Hogy lehet valaki ennyire meggyőző? Amikor igazából minden az ellen szól, hogy engedjek annak amit mond. De ahogy telnek a percek egyre inkább hajlandó vagyok megadni magamat a helyzetnek. A szüleink választása enyhén szólva is lesújtó, és beszélni akarok velük... nem hihetem el míg nem mondják ki ők maguk. Vagy még is? Akarom én ezt a szájukból hallani? Lehet sokkal egyszerűbb lenne elfogadni, hogy megtörtént és egyszerűen hinni abban, hogy még se...
Az ajkamat rágcsálom a szavait hallva, mert tudom, hogy igaza van. Képtelen vagyok uralni a macskát aki bennem van, amikor úgy gondolja, hogy szabadulna bármilyen okból akkor megteszi.
- És ezért cserébe mit vársz?-Kérdem feszült testtartással meredve a vámpírra mert mindennek meg van az ára. Azért annyira naiv még én sem vagyok, hogy ezt ne tudjam.
A kérdésemre a válasz azonnal érkezik s én anélkül lépek közelebb, hogy fel tudnám fogni mit is teszek. A macskám vezet a vágy, hogy közelebb kerüljek hozzá teljesítve a parancsot erősebb inger ebben a pillanatban, mint bármi más. S mikor felfogom, hogy mi is történik rájövök, hogy valóban bárhonnan hívna mennék... nem gondolkoznék egy pillanatig sem és nem hiszem, hogy eljutnék odáig, hogy az ellenálláson gondolkozzak... Az érzés baromi furcsa, de most, ahogyan a tenyerem az övében van egy cseppet sem érzem ijesztőnek vagy visszataszítónak. Sokkal inkább hat természetesnek...
Ajkaim elnyílnak, ahogyan elönt az elégedettség érzése mikor bőre az enyémhez ér, szinte nem is hallom a következő szavait jobban lefoglal a vágy, hogy még közelebb kerüljek hozzá. És a kérdés magamban, hogy ez még is honnan jön. A macska bennem hangosan dorombol, belül érzem, hogy elégedett habár nem mindig tudok vele kommunikálni és sokszor igyekszem kirekeszteni, hogy a saját gondolataimra tudjak figyelni, de most nem megy. Közelebb lépek, hogy a maradék távolságot is megszüntessem magunk között, arcomat a mellkasának dörgölöm illata az orromba kúszik, s arcomon az övé hagy nyomot. Ingjének gombja picit felkarcolja a bőröm, s ebben a pillanatban jövök rá, hogy mit is csinálok egy vad idegen emberrel.
- Jézusom, sajnálom!- Nyögöm hátrálva egy lépést hirtelen megrémülve a saját reakciómtól melyet közelsége s bőre érintése váltott ki belőlem. A macskámnak tetszik a vámpír...nagyon is. Közel akar hozzá lenni...
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-25, 03:01




Xyl & Alex @
Nem akarok embereket ölni, és abban igaza van, hogy még nem tudjuk kordában tartani a leopárdunkat. Meghalni meg végképp nem akarok, ha már sikerült ezt az egészet túlélni. Meglehet, hogy kissé elvagyok a gondolataimmal az asztalnál, de annyira nem merültem el bennük, hogy ne halljam őket. Nem maradok le Alexander szavairól sem, hogy segítene. Persze, segítene, de ennek a segítségnek ára van, gondolom. Ez pedig Xyl agyán is átfuthat, mert felteszi a kérdését.
– Ez jó kérdés. Mert ennek ára van, nem? – kérdezem a vámpírra nézve. Túl szép lenne ez az egész. Kezdjük ott, hogy ide lettünk hozatva, még azt se ismerjük igazán, ami bennünk él, egy másik akarat. És itt ez a mézes madzag. Persze még mindig azt gondolom, hogy így is jobb lenne, mintha elszabadulnánk vagy egy intézetben kötnénk ki. Ennél rosszabb is lehetne. Nem mellesleg kissé túlnőtt rajtunk, bármennyire is szeretnénk, ezt egyedül nem fogjuk tudni megoldani.
A fejem is belefájdul az egészbe, és ez csak feszültté tesz, részben ezért is megyek inkább oda hozzájuk. Ami igazán furcsának hat, az az, hogy valamiért elmúlik az egész, amikor a bőröm Alexanderéhez ér. Ezért is engedem el, majd fogom meg újra a kezét, kipróbálva, hogy változik-e még bármi is. Végül a kezem az övében marad.
– El... – Mit akartam mondani? A leopárdom elégedettsége még a gondolataimat is elnyomja... a vágyai elnyomnak mindent. Önkéntelenül is közelebb lépek hozzá, az orromat betölti az illata. Furcsa hang jut el hozzám, mintha dorombolás lenne. Tőlem? Nem tudom, de azt igen, hogy a macskám arra kíváncsi milyen íze lehet. Mi van? Nyelvem ekkor siklik végig a vámpír nyakán, majd magamhoz térve húzom el a fejem és lépek egyet hátra. Még is mi a jó fenét csinálok, de most komolyan? Érzem, ahogy égni kezd az arcom. Ez elég zavarba ejtő volt.
– Bocs... – nyögöm ki végül, miután döbbenten tátogtam egy sort. Jó, ez fura volt... Nagyon.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-07-28, 09:14





Az ikrek





Olyan kis fiatalok, annyira tapasztalatlanok még, hogy kedvem támad azonnal bevezetni őket a világom sötét rejtelmeibe, megmutatni nekik az élet valódi arcát, de nem mondom ki, amire gondolok. Még nincs itt az ideje, majd később is ráérek még azzal, hogy mit várok érte cserébe, haladjunk apránként.
- Nos, valóban meg kell tennetek nekem valamit cserébe! – kezdek bele, és beszívom az alsó ajkam, mintha csak gondolkodnék, hogy is hozakodjak elő vele, valójában a vigyorom igyekszem elfojtani.
- Az iskolába kötelező lesz visszamennetek szeptembertől, úgyhogy a nyáron keményen kell dolgoznunk azért, hogy megfelelően uraljátok a macskáitokat. Mert ti sem akarhattok rátámadni az osztálytársaitokra, és tanáraitokra. – Igen, kezdetnek ennyi minimum elvárás elég is lesz. És mondjuk, őket nem ismerem, de tudom, hogy általánosságban nem szeretnek iskolába járni, főleg a tinédzserek, úgyhogy „lelkileg” már készítem magam egy nagyobb ellenállásra.
Hogy demonstráljam az erőmet, mire is képes egy hívó az állataival már csalogatom is őket. Én pedig mosolyogva fogadom Xylia kezét az enyémben, de Xavier sem marad le mögötte, már fogja is meg a másik kezem. Mennyire puhák és bársonyosak a kezeik, olyan zsengék még, fordul meg a fejemben. Nem mintha az én kezem bőrkeményedéses lenne, vagy hasonló, de mégis alig nőttek ki a gyerekkorból.
- Ugyan kedveseim! Sose szabadkozzatok azért, mert hozzám akartok érni. Ez engem legalább annyira jó érzéssel tölt el, mint titeket. – Rendben, lehet  hogy még így is túl erősen hívtam őket, nem vagyok hozzászokva az ilyen fiatal alakváltókhoz, a legtöbbel meg kell küzdeni, hogy közelebb jöjjön egyáltalán, de bennük még nincs semmilyen ellenállás irányomban.
- Gyertek, egyetek valamit! – és ha nem tiltakoznak nagyon, akkor kézen fogva visszavezetem őket az asztalhoz, a helyükre, és egy széket húzok mögéjük, arra ülök, kezem a vállaikra helyezem és masszírozni kezdem őket.
- Sok mindent kell még tanulnotok, és nem mondom, hogy könnyű lesz. Szükségetek van az erőre, mert az alakváltás, főleg eleinte nagyon kimerítő, de ezt már tapasztalhattátok. És lesznek olyan pillanatok, amikor önkéntelenül is alakot fogtok váltani, de majd mi megtanítunk nektek mindent, hogy felnőtt korotokban teljes életet élhessetek. – És engem szolgálhassatok akkor is. De ezt már nem teszem hozzá csak gondolatban.








Vissza az elejére Go down
Online
avatar
III. Vérleopárd
Xylia Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 20.
Age : 18
Hozzászólások száma : 60
Tollvonásainak száma : 57
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-12, 19:37




Az ajkamat harapdálva tanulmányozom az arcvonásait, mintha abból tudnék olvasni. Mintha megváltoztatná a bizsergést a tenyeremben mely tovább siklik fel a karomon, át a gerincemen és elárasztja az egész testem. A kellemes elégedettség segít megnyugodni, még ha nem is akarok.. Ahogyan hinni sem neki, s még is. Nyelek, ahogyan kimondja, hogy még is vár valamit cserébe, és feszülten várom, hogy még is mit kérhet cserébe.
Pontosan ezért meglepőek a szavai, de így is bennem reked a levegő. Bele sem gondoltam, hogy mi lesz szeptembertől, ha vissza kell menni az iskolába. Hiszen elegendő bármilyen kis apróság ahhoz, hogy a macska úgy döntsön itt az ideje életre kelni.
- Akkor talán vissza se kéne menni.- Jegyzem meg, mint úgy mellékesen. Elvégre hogyha ennyire veszélyes az, hogy mi suliba menjünk akkor lehetnénk magán tanulók. Az azért nem lenne rossz, hiszen ide jönne a tanár egészen más a tanmenet és ugyan azt el lehet érni úgy is, mint ha az ember iskolába jár és unott tanárokat hallgat.
A cica bennem oda meg vissza van a vámpírért, ezt ha akarnám sem tudnám figyelmen kívül hagyni, hiszen egyszer csak ott találom magamat a mellkasához dörgölőzve, az illatát magamba szívva. Alhasam görcsbe rándul a kellemes érzéstől és csupán a gombjának rideg merevsége segít, hogy észhez térjek. Azonnal szabadkozva hátrébb ugrok. Mi a franc volt ez? Legszívesebben fejbe kólintanám magamat, hátha az segítene észhez térni.
- Tényleg?- Pillantok fel rá a cipőm tanulmányozásából. Abba hagyom az ajakharapdálást is, ahogyan rá pillantok. Mintha a válaszától olyan sok múlna, pedig nem. Hiszen mit számít, hogy mennyit számít neki a közelségünk? Nem is ismerjük egymást, semmi köze sem volt eddig hozzánk, úgyhogy nem kéne, hogy jelentősége legyen a dolognak. S még is lélegzetvisszafojtva várom a válaszát.
Hagyom, hogy vissza vezessen  az asztalhoz, szinte kábultan a történtektől és az érzésektől melyek bennem kavarognak. Leülök Xavi mellé, bal kezem Xavi térdére siklik egyetlen megszokott és egy kicsit se furcsa biztos pontként a helyzetben. Jobb kezemmel meg a villát fogom melynek a végén az imént is turkált borsós rizs végzi. Tenyerének melege a vállamon többet jelent, mint az ebben az esetben indokolt lenne. És megzavarnak a saját kusza érzéseim, nem passzolnak teljesen a józan eszemmel.
Úgy beszél... és olyan, mint egy jótét lélek, mint egy tündér keresztanya vagy nem is tudom. Csak, hogy a vámpírokról eddig nem az a hír járta, hogy csak úgy jótékonykodnának bárkivel is. A villámra tűzök egy hús falatkát és nézegetni kezdem, egyetlen falat sem akar simán lemenni a torkomon.
- És akkor most mi lesz?- Sóhajtom a húst nézegetve.- Haza megyünk és össze pakolunk?- Még mindig nehezemre esik elfogadni a gondolatot, hogy ilyen gyorsan változtassunk az életünkön. Felállnék, elmennék, de nem teszem. Macskám elégedetten hever bennem , nyugalmat kényszerítve rám is. Kellene egy kis friss levegő, néhány pillanat, pár csepp éltető oxigén, hogy kitisztuljon az agyam.
- Miért jó ez neked?- Pillantok hátra és félig felé fordulok, de azért, hogy ne érje szó a ház elejét ajkaim közé veszem az eddig nézegetett húst.
Vissza az elejére Go down
avatar
III. Vérleopárd
Xavier Graham
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jun. 02.
Age : 18
Tartózkodási hely : St. Louis - Kárhozottak Cirkusza
Hozzászólások száma : 68
Tollvonásainak száma : 67
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
2018-08-14, 15:27




Xyl & Alex @
Én gondoltam már olyanra is, hogy kihagyunk egy évet, míg ez az irányíthatatlanság tart nálunk. Hogy máris szeptembertől újra iskola? Tényleg mehetne ilyen gyorsan az, hogy megtanuljuk kezelni ezt az új helyzetet.
– Suliba... – hűlök el egy kissé. Momentán emberek közé se mennék. Ismerem a dühöm és a frusztráltságom okozta irányítás vesztést. Nagyon nem tetszik a film szakadás, szóval örülnék neki, ha jobban menne ez az egész. De hogy máris vissza a suliba? – Egy nyár elég lenne, hogy ne akarjunk mészárszéket csinálni az iskolából? – Mert akkor így igen, nem kellene visszamenni. A macskámat jelenleg olyan egyszerű előugrasztani, mint egy nyulat a bokorból. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy egyetlen nyár alatt sikerülne annyit fejlődni.
Ennek pedig, ha akartam volna se tudtam volna ellenállni. Bármilyen abszurd és hihetetlennek is tűnik az az érzés, amit a macskám felől érzek, aki szívesen odatörleszkedne és meg is kóstolná. Mintha még valami dorombolásféle is elhagyná a torkom, mielőtt megnyalnám Alexander nyakát. Mi a... rosseb? Ég a pofám zavaromban.
Hogy ne szabadkozzunk? Az előbb nyaltam meg egy férfi nyakát! Basszus... Jó, nem, mintha most világgá szaladnék, de akkor se szokásom ilyeneket csinálni.
Miközben próbálom feldolgozni a saját tettem egyszerűen hagyom, hogy visszavezessen az asztalhoz, és visszaülök oda, ahonnan nemrég álltam fel. A vállamra helyezett kezére vetek egy pillantást, majd Xyl kezére a térdemen. Egy pillanatra megérintem és finoman megszorítom, mielőtt az asztalon előttem hagyott steakre pillantok. Nem lenne rossz megenni. Be is kapok egy falatot belőle, miközben a vámpírt hallgatom.
– Hogy zajlana ez a tanulás? Miféle kiképzés lenne, ami segítene megerősödnünk? – Teszem fel a saját kérdéseimet is a második falat után, és én is félig felé fordulok, hogy ne fájduljon bele a nyakam a hátrasandítástól. Ha már egy nyár alatt annyi fejlődést remél, hogy vissza lehet minket ereszteni az emberek közé, akkor valami terve is lehet rá. Mert ez mind szép és jó... De akkor hogy is van ez?
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 188
Tollvonásainak száma : 159
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
Today at 07:46


Nahát, teljesen le vagyok döbbenve, hogy milyen kis csendesen fogadták, pedig ennél jóval nagyobb ellenállásra számítottam, már az elején is, hisztire és hasonlókra, de egyelőre csak puhatolóznak.
- El kell végeznetek a iskolát, hogy utána meg tudjatok állni a saját lábatokon. De meglátjuk majd mennyit haladunk a nyáron, ha mégsem menne túl jól, akkor magántanárt kaptok addig, amíg össze nem szeditek magatokat. – Az enyéim nem lehetnek buta tanulatlan tulkok. Még a teremtettjeimet is mindig úgy választom, hogy meglegyen bennük a kellő tudásszomja, hogy fejlődni tudjanak maguktól is.
Az igazat megvallva a kis nyalogatás és dörgölőzés meg is hozta a kedvem, és legszívesebben le is teperném őket, hiszen annyira édesek, de félek akkor csak megijednének, de ami késik nem múlik.
- Tényleg! Nagyon szeretem, amikor a leopárdok hozzám bújnak, olyankor, azt érzem, hogy ez így van rendjén, és így helyes, és megnyugtat. De láttátok Damont! – mutatok az ajtó felé, ahol nem sokkal ezelőtt elváltak tőle, de tudom, hogy ott áll, és bejön, ha a szükség úgy hozza. És elhúzva a számat hozzá teszem.
- Ő nem az a bújós, ölelkezős fajta, nagy bánatomra. – és erre röhögés töri meg a csendet, az ajtó mögül, amit az említett igyekszik köhögésnek álcázni. Azt hiszem lesz hozzá néhány szavam, ha itt végeztem.
- Ha minden jól megy, akkor elég lehet hozzá egy nyár! – bár ilyen fiatal alakváltókkal még nem találkoztam. Meg úgye egyénenként más, hogy kinek mennyi idő kell. De majd a nyár végére úgyis kiderül, hogy kell-e még nekik idő itthon vagy magántanulók lesznek. Mert hogy tanulni fognak ez biztos.
- Van valami, amit szeretnél elhozni még otthonról? Damon elmegy érte nektek! – Minden mást meg megveszünk majd, de nem lenne jó, ha megint találkoznának a szüleikkel, az csak megviselné őket lelkileg, úgyhogy jobb, ha más hozza el, amit feltétlen meg akarnak tartani.
- Különböző szituációkat hozunk fel nektek, ahol majd az lesz a dolgotok, hogy igyekezzetek háttérbe szorítani a leopárdot, és ne engedjétek szabadjára őt. Ilyen a harag, a kétségbeesés, a félelem, és a szenvedély is. Mindamellett kaptok némi harci kiképzést is, mert a harcművészetek segítenek, hogy lelkileg stabilabbak legyetek. – Nem olyan nagy ördöngösség, amúgy is van benne gyakorlatunk, mert vannak olyanok, akik évekig éltek máshol, de még mindig nem tanulták meg kellően uralni magukat.  Nem is értem, hogy a régi vámpírjuk miért nem figyelt erre.
- Mármint, hogy segítek nektek? – nézek a lányra, aki végre nekiáll enni, haladunk, csak nagyon lassan.
- Túlhihetetlen lenne, ha azt mondanám, hogy szívjóságból? – naná, hogy hihetetlen még az én fülemnek is.
- Tudod, ha a vámpírt a sajátjai veszik körül, esetemben a leopárdok, akkor annál nagyobb az ereje. És ha az erőm nagy, akkor meg tudom védeni azokat, akik fontosak nekem.
Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Xyl - Xavi - Alex - A kezdet


Vissza az elejére Go down
 
Xyl - Xavi - Alex - A kezdet
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: