HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Juan & Anastasia - A találkozás.

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Founder
Juan Pedro Garcia Cruz
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 09.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 32
Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-14, 22:11


Az elmúlt időszakom igen csak pocsék volt. Folyamatos feszültségben vagyok a falka vezetéssel bizonyos módszerek miatt. Ez részben az ő hibájuk részben az enyém. Annyiban az én hibám, hogy egy egy megbízás miatt hajlamos vagyok eltűnni napokra, vagy hetekre. Elég sokszor szó nélkül. Szóval van egy kis feszültség. Azután ott a másik, hogy a nő aki tetszik nekem egy kis feszültséget okoz az életemben. Nem hiszem, hogy jó vége lesz a dolognak, és félek rá megy a barátságunk. A harmadik ami ki akasztott, hogy semmi hír a rendőrségről. Már pedig ha róluk semmi hír akkor vagy nagy a baj, vagy jobbak vagyunk mint gondoltam. Ez utóbbiban nem hiszek. A negyedik dolog, hogy a hetet gyászolással töltöttem. Vincent mesélte, hogy oda át európában elkezdtek hullani az emberek. Az orosz maffia belháborúja el durvult és elkezdtek sorjázni a hullák. Köztük Tatjána is. Ki akasztott a dolog. Mert rövid idő alatt nagyon közel kerültem a nőhöz. A kényszerű össze zárásunk, a fura életmódunk. Az eszem tudta, hogy lehet olyanon mentünk át, mint a Stockholm szindrómások, hogy a stressz és az össze zártság kovácsolta a kötelékünk. Azonban attól függetlenül én nagyon is valósnak éreztem azt ami kezdet köztünk egyre erősebb kapcsolattá szövődni. Nem vagyok szent. Lehet ha nem a nagyfőnök lánya meg is dugom. De nem történt meg. Helyette számtalan éjszakát töltöttünk meztelen aludva egymás karjai közt. Természetessé vált, hogy a selymes bőrét érzem az én bőrömhöz simulni. Ahogy az is, hogy nem lökte el a karom ha a tenyerem álmomban a mellére fonódott. Egyikünk sem tette meg azt a lépést ami fel oldotta volna azt a vibráló feszültséget ami néha közénk szállt. Helyette inkább csendben beszélgetve egymás karjába simulva szendeültünk állomba. Sajnos az elválásunk után nem tartottuk a kapcsolatot. Jellemző gyávaságomra, hogy minden nap írtam neki egy levelet, de egyiket sem adtam fel neki soha. Minden nap le írtam mi van velem, hogy vagyok, és hogy mennyire élvezné ezt vagy azt amit csináltam aznap. És persze mennyire hiányzik. Egy fiókban gyűltek a levelek. De egyik sem került feladásra. Úgy terveztem karácsony felé meg látogatom. Ebből már nem lesz semmi.
Így végül mikor haza értem Vincenttől, be kereteztem az egyetlen közös képünket amit az utolsó közös napon lőttünk. Egy fekete szalaggal le takartam a saját ronda képem, majd a fekete szalagos képet az étkező asztalomon felállítva egy gyertyát gyújtottam és egy ezüst keresztes nyakláncot a képre akasztva imát mondtam a lányért. Az ima végén le gördült egy könnycsepp amit zavartan morzsoltam el. Azóta minden nap gyújtottam egy gyertyát neki. Persze alig egy hét telt el.
Most pedig itt van ez….
Mégis mia faszom van? Az agyam le blokkol, és érzelmek kavalkádja mondhatni szivárványa fut át rajtam. Benne van a félelem, döbbenet, öröm, fájdalom, hirtelen nem is tudom még mi minden. Ahogy a hitetlenség végül át adja a helyét a gyankvásnak elkezdem magamban sorra venni a dolgokat. Első lehetőség. Fejlődik az erőm és szellemeket látok valamiért. Második lehetőség. Hallucinálok. Vagy beteg vagyok vagy valaki meg mérgezett. Harmadik lehetőség. Ikertestvér, akiről nekem nem beszélt soha senki. Negyedik lehetőség. Valaki csapdába akar csalni. Elme manipuláció, vagy profi smink. Talán hipnotizáltak? Ötödik lehetőség. Ő él, és valaki nagyon csúnyán átvert. Hatodik lehetőség. Most éppen kibaszottúl álmodok, és mindjárt álló fasszal ébredek Tatjána emléke miatt.
Ez túl fura. A hangja olyan. Ahogy meg szólal tiszta ő. Vagyis akkor csak ő nem? Kezdek még jobban össze zavarodni. Agresszívan hozzá lépek. A testét a lakóbuszom oldalának nyomom. Mélyen a szemébe nézek, majd a következő pillanatban, az arcom a topjának dekoltázsába fúrom. A fekete csipkés melltartó fogja keretbe az arcom. Egyszerre szívom be az illatát, ami most is olyan mint mikor együtt aludtunk. Valamint egyszerre támadom meg őt metafizikai síkon. Pontosabban a testébe zavarom a pumámat. Szörmi pedig készséges társként szambázik egyet. Fél pillanat sem kell, hogy a nő Pumája agresszívan védekező tartást vegyen fel. De Nem tud mit csinálni, nem tud védekezni, hiszen az én pumám nagyság rendekkel erősebb. Viszont Szőrmi nem támadni jött hanem felderíteni, így miután körbe szimatolja a másik pumát, mint, én a nő melleit játékosan végig nyal a másik pumán mint rég nem látott ismerősön, majd azzal a bizonyossággal tér vissza hozzám, hogy ez bizony Tatjána fenevadja. Mikor fel emelem a tekintetem a dekoltázsból zavartságot tükröz a szemem. Sietősen nyitom a buszt, és rántom fel az ajtaját.
- Mi az őrdög folyik itt? – Kérdem most már biztosan tudva az ötös lehetőség a nyerő. Majd fel tessékelem a csajt sietősen a buszba és magunkra zárom az ajtót. Az érzelmek megint megint hullámoznak bennem. És ahogy kattan a busz ránk záródó ajtaja. Elkezdenek potyogni a könnyeim. Meg állítanám őket, de nem tudom. Egyenlőre azt sem tudom, miért potyognak.
- A szentségit! – Mondom, és remegve ülök le az egyik ülő alkalmatosságra, próbálva el fedni az arcom, és a könnyeim a tenyeremmel.
Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-14, 23:54


Valamiért a fejemben úgy gondoltam az újbóli találkozásunk sokkal jobb hangulatban fog lezajlani. De amint megláttam az értetlenkedő arckifejezését, már tudtam, hogy hozzá is eljutott a "halálhírem", ami aztán nem kevés akadályt gördített hirtelen az utamba. Azt hittem, hogyha meglát, boldogan elmosolyodik és megölel, ehelyett hitetlenkedve vizslatott engem, s olyan agresszivitással indult meg felém, hogy ijedtemben hátrébb kellett lépnem, míg a hátam a lakóbuszának nem nyomódott, ő meg nekem. Mikor arcát minden előzmény nélkül a melleimhez nyomta, még el is nevettem magam, hiszen igen csak élesen éltek bennem azok az emlékek, ahogyan a szibériai kunyhóban esténként egymáshoz simulva aludtunk el. De ami a következő pillanatban történt, arra egyáltalán nem voltam felkészülve. Még sohasem estem át ilyenen korábban, így nem tudtam mit tehetnék, de a Pumám gyorsan reagált a váratlan látogatójának érkezésére. Talán ez volt az egyetlen alkalom, mikor annak örültem, hogy nem tudom kordában tartani a nőstény fenevadamat, mert ő tudta, mit kell cselekedni, mikor én nem. Védekező testtartást vett fel, de amint felmérte a helyzetet, s érzékelte, hogy nem kell támadásra számítania, lazított a tartásán. A körbeszimatolást követően, viszonozza a másik Puma játékos üdvözlését, s szinte majdnem dorombolni is kezd, mint egy átlagos házimacska. De JP Pumája elhagyja a testemet, a férfi pedig értetlenkedve néz fel rám.
Az események csak még jobban felpörögnek, az egyik pillanatban még kint vagyok, beszorítva közé és a lakóbusza közé, a másikban pedig már bent állok a buszban, zárt ajtók mögött. Tekintetem gyorsan körbefuttatom a helyiségen, szemeim viszont megrekednek az étkezőasztalon. Kicsit távolabb van ugyan, de így is jól kivehető a számomra, hogy kit ábrázol a kép. A mécsest előtte szinte már észre se veszem, hisz abban a pillanatban megszólal JP és én felé fordítom a fejemet. A szívem is belefájdul abba, ahogy észreveszem, egész testében remeg, mikor leül, tenyerét pedig az arcára tapasztja, hogy még véletlenül se kelljen szembe kerülnie velem.
Odalépek hozzá, majd letérdelek közvetlenül elé, hogy nagyjából egy magasságban lehessünk.
- Nézz rám. Kérlek, nézz rám, hadd magyarázzam el... - ennél nagyobb baromságot még életemben nem csináltam. Nem lett volna szabad szó nélkül beállítanom... Kezeimmel megfogom a kezeit és elhúzom azokat az arcától. Próbálom elkapni a tekintetét, ha engedi, majd ujjaimmal óvatosan letörlöm a könnycseppjeit.
- Ne haragudj, JP. Nem akartalak kitenni ennek, de... muszáj volt idejönnöm. - aha, ennél nagyobb hülyeséget pedig nem is mondhattam volna. Rögtön jövök az önző indokaimmal. Mi lesz a következő, azt mondom neki, hogy hiányzott?
- El kellett hagynom az otthonomat, mert apám szerint már nem volt biztonságos, ezért megrendezte a halálomat, ahogy pedig látom ez az álhír hozzád is eljutott. Nem tudtam, hogyan szólhatnék erről, ezért inkább csak idejöttem. - hebegve-habogva magyarázkodom neki, arra várva, hogy melyik pillanatban pattan fel előttem és a karomnál rángatva dob ki az otthonából. Persze nem akartam, hogy ez történjen, de a legrosszabb eshetőséggel kell számolnom, mert akkor nem eshetek olyan nagyon pofára.
- De ha akarod, akkor elmegyek. - hát csak kimondtam. Mielőtt még bármi mást mondanék vagy elárulnám, miért is kerestem fel, tiszta vizet kell öntenünk a pohárba. Nem tudnék máshova menni, nem bízom senki másban, de a terhére nem akarok lenni. Ezért ha nem lát szívesen, akkor csak egy szavába kerül és eltűnök innen.
Csak adja az ég, hogy ne küldjön el! Amióta a Pumámmal osztozom a testemen, azóta minden százszor nehezebb és tudom, ha JP nem lett volna mellettem a kezdeti időszakban, akkor ma már tényleg alulról szagolnám az ibolyát. De a Pumám erősödik, én pedig nem bírom kordában tartani. Szükségem van JP-re, a segítségére, arra, hogy mellettem legyen. Mert vele könnyebben meg tudtam birkózni annak idején a Pumámmal. Mert mellette biztonságban éreztem magam és mert mellette tudom csak békében álomra hajtani a fejem. Hiányzott már, a fenébe is, tessék, bevallom! Talán nem ártana hangosan is kimondani...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Founder
Juan Pedro Garcia Cruz
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 09.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 32
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-15, 17:02


Engedem, hogy elvegye a kezem az arcom elől, hiszen jelen pillanatban szinte újra indítja magát a belső központi számítógép. Még azt is hagyom, hogy le törölje a könnyeket amik a stressz miatt előtörtek belőlem. Csendben vagyok és próbálom feldolgozni a információkat amikkel el lát engem. Meg fogom a csuklóját.
- Egy pillanat…. ezt fel kell dolgozni! - Dőlök hátra a kanapé háttámlájára és ezzel a mozdulattal fel is húzom magamhoz a nőt. Egyenesen az ölembe vonom és át karolva a derekát hátra hajtom a fejem, és lehunyt szemmel próbálom átgondolni a dolgokat a lehetőségeket. Az első dolog, ami bennem kavarog mégis az, hogy biztos totál illúzió romboló volt egy tetovált arcú szörnyeteg képéről törölgetni a könnyeket. Majd újra és újra végig játszom magamban a szavait.
- Hát tényleg te vagy! Tényleg élsz! – Sóhajtok fel felpattanó szemekkel és a lelkemből el tűnik egy fél mázsa súly az örömtől és megkönnyebbüléstől. Majd a mai nap folyamán nem először megint elvesztem az önkontrollom. Átkarolom a törékenynek látszó női testet és szorosan ölelem. Tuti nem kényelmes neki a dolog, hiszen talán ha ember volna ezzel még a bordáit is eltörném. Szóval féke vesztve ölelem őt, a következő pillanatban pedig az ösztönök vesznek rajtam erőt. Az arcom a nyaka tövébe fúrom, majd minden figyelmeztetés nélkül belé harapok. Ez biztos fájdalmas és hirtelen, hiszen meg érzem a számban a vérének az ízét. Ami még jobban fel tüzel fel pezsdít. Mondhatni ez egy igen csak otromba húzás. De Tatjánának ennyitől nem lesz baja. A likantrópok extra gyorsan gyógyulnak, még egy sorozat lövést is kibírnak a felsőtestbe ha az nem ezüst golyókból van. Mire végig nyalom a harapásom helyét már nyoma sincs sebnek. Viszont a tettem a legállatiasabb legösztönösebb ki nyilatkoztatása annak, hogy ő az enyém. Ilyet általában akkor csinálunk, ha társaságban valakit figyelmeztetni akarunk, hogy a nőstény a miénk és hozzánk tartozik. Négyszemközt meg a legelemibb ki fejezése annak, hogy birtokolni akarjuk a nőstényt. Erről nem beszéltem neki soha, de mivel benne van egy nőstény puma azonnal fogja tudni, hogy szinte meg jelöltem. A modern feministák ezt már nemi erőszaknak kiáltanának, ki hiszen ez az erősebb hím agressziója a fiatal nőstény ellen. És miért pont nyak harapás? A természetben a macska féléknél a hím a nőstény nyakára hátulról vagy oldalról rá harapva készteti a nőstényt mozdulatlan pózba míg párzik vele. Ősi macska ösztönök.
- Nem mész sehova! VELEM maradsz! – Mondom vagy inkább parancsolom, nézőpont kérdése. Majd még mindig félig az ösztönök hatása alatt magam alá teperem a kanapéra, és letépem róla a topját, majd a melltartót tépem ketté a két kosár közt. A fel bukkanó mellek látványa teljesen megbabonáz. Emlékek ömlenek az elmémbe a sok közös pillanatról. Ez kicsit vissza ránt a valóságba. Mit csinálok? Meg fogom erőszakolni a nőt akit …. akit mi is? Szeretek? Nem tudom. A nőt akit őrülten kívánok. De nem. Nem fogom ezt tenni. Lihegve szedem össze az akaraterőm, és támasztom a homlokom a nő homlokának.
- Mármint ha tényleg együtt akarsz lakni és aludni egy olyan szörnnyel mint én…. – Mondom, de valahol belül van egy olyan érzésem, ha nemet mond akkor lesz ám itt a sok fura dolog, mert már biztos, hogy egy centit sem engedek abból, hogy mától megint együtt alszunk ahogy rég.
Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-15, 18:46


Tényleg sajnálom, amiért ilyen helyzetbe hoztam és azt kívánom, bárcsak máshogy adtam volna a tudtára, hogy életben vagyok. Hagyhattam volna egy cetlit az ajtaján, meglapulva a fák között pedig megvárhattam volna, míg elolvassa és míg tudatosulnak benne az információk. De önző voltam, hisz azt tartottam szem előtt, hogy minél előbb találkozzak vele. Kár, hogy nem tudok visszamenni az időben, hogy másképp csináljam.
Csak bólintok párat a szavait hallva, nem szólok többet, hagyom, hogy feldolgozza, amit most a nyakába zúdítottam. Meglepődöm a mozdulatán, azon, ahogy az ölébe von, mégse ellenkezek, hisz jól esnek az érintései. Hagyok neki időt, miközben érdeklődve fürkészem az arcát és próbálok valamiféle érzelmet leolvasni róla. Hiszen jól érzem miféle érzelmeket bocsát ki magából, de látni akarom, hogy ezek közül mennyit mutat is meg belőle.
- Igen, én vagyok és élek! - ismétlem el a szavait, megerősítésképpen és boldogan ölelem vissza őt. A mosolyomat le sem lehetne vakarni az arcomról, bár az ölelés erősségétől felnyögök. Biztosra veszem, ha egyszerű halandó ember volnék, éppen most roppantana össze engem. Még ha nem is túl kényelmes póz ez, amiben éppen vagyok, nem panaszkodom, mert csak most tudatosul bennem, mennyire nagyon hiányzott már egy igazi ölelés. Alapvetően is bújós a természetem, mindig is szerettem ölelkezni is, mióta pedig a Pumámmal osztozom a testemen, ez csak még jobban felerősödött. Bár sajnálatos módon ölelésekben igen csak híján voltam az elmúlt években.
A következő másodpercben mégis sikerül az elégedett mosolyt eltüntetnie az arcomról egy igazán sunyi húzásával. Régen is sokszor temette az arcát a nyakamba, szaglászta meg a hajamat, ezért nem tulajdonítottam most sem nagy jelentőséget ennek. Ahogy ő belém harap, úgy szisszenek fel fájdalmasan, és ezzel egy időben belemélyesztem a körmeimet a vállába s addig szorítom erősen, míg azt nem érzem, hogy fogaival eltávolodik a nyakamtól. Válaszul egyet még bele is bokszolok a vállába, hogy tudja, ez nem volt szép húzás.
- Igazán figyelmeztethettél volna, hogy mire készülsz! - morranok rá és elengedem a korábbi ölelésemből, de a túljátszott durcáskodás tova is illan abban a percben, hogy ellenkezést nem tűrve megparancsolja, vele maradok. Mire feleszmélek, addigra már a hátamon fekszem, ő pedig fölém magasodik. Először a toppomat szakítja le, majd a melltartómmal is végez. Ezen most igazából meg kellene lepődnöm? Vagy erőteljes tiltakozásba kezdenem? Á, egyik sem. Annak idején eléggé összekovácsolódtunk, míg kettesben éltünk az elhagyatott szibériai kis faluban, a feszültség közöttünk kézzel is tapinthatóvá vált, amikor pedig eljött, csalódott voltam.
- Ki mondta, hogy veled akarok lakni? - nézek rá nagy szemekkel, aztán gyorsan elmosolyodom, hogy tudja, csak viccelek. Ám tény és való, hogy nem akarok rá akaszkodni, így az együttélés sem lenne feltétel. Bár az előbbi megjelölése azért nyilvánvalóvá tett pár dolgot. - Különben is... bagoly mondja verébnek... - utalok itt arra, hogy szörnynek nevezte magát és jól láthatóan még a szemeimet is az égnek emelem. De ilyen alapon én is egy szörny vagyok, egy pokolfajzat. - Sose láttalak szörnynek. De ha mégis annak képzeled magad, akkor nyugodtan nevezhetsz engem is annak. - hangom komolyan cseng és remélem el is hiszi azt, amit az imént mondtam.
Kinyújtom a kezem, hogy megérinthessem a nyakát, de gondolok egyet és inkább eltakarom vele a melleimet. - Egyébként ez volt a kedvenc melltartóm és tudd meg, hogy haragszom, amiért széttépted. - iszonyat nehéz volt olyan fehérneműt találni, aminek a viselésétől nem kaptam idegbajt vagy nem éreztem azt, hogy a melleim egy páncélba lennének szorítva.
- És különben is... milyen dolog ez, hogy így letéped rólam a ruhát, amikor még a nevemet se tudod? - nézek rá kérdőn s felvonom a szemöldökeimet. - Örvendek, Anastasia Petrova vagyok. - nyújtom neki a kezemet, mintha ebben a pozitúrában ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Ha megkérhetlek, akkor pedig több ruhát ne tépj szét, mert nem hoztam magammal bőröndöt. - ha azt terjesztik valakiről, hogy meghalt, akkor bizony nem szokás a síron túlra magával vinnie az egész ruhatárát. Ami egyébként nagy szívás, mert tényleg nem csomagolhattam el túl sok mindent.
- Viszont, ha tényleg itt maradhatok, akkor meg kell kérjelek valamire... - takarom el jobban magam, azt sejtetve ezzel, hogy oda lyukadok majd ki, hogy nem legeltetheti rajtam a szemét. De persze nem erről van szó, csak muszáj női ravaszságokkal visszavágnom azért, amiért minden előzetes figyelmeztetés nélkül megjelölt. - Az asztalon lévő képről le kell szedned a fekete szalagot... Nem azért mert nem haltam meg, hanem mert teljesen kitakarod vele magadat a képről és úgy nem az igazi. - fontos nekem az a fénykép, habár nem a kedvencem, mert lőttem róla egyet, mikor aludt és nem vette észre, de azt a telefonommal és minden más emlékemmel együtt otthon kellett hagynom. Így csak ez maradt meg a megismerkedésünk idejéből és az bizony úgy tökéletes, ha az ő helyes vonásai is látszódnak rajta. Na meg persze a király tetoválásai.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Founder
Juan Pedro Garcia Cruz
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 09.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 32
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-16, 19:45


Végig hallgatom a lányt, már már néha a szavába vágok és mondok neki valamit de nem. Mikor a kezét nyújtja, hogy be mutatkozzon nem fogadom el a felém nyújtott kézt. Fel ülök és tűnődve nézek rá.
- Nem fogadom el a bemutatkozásod. Most még nem. Most még Tatjana vagy, és egészen addig az is maradsz nekem, amíg annak a kedves lánynak nem adok egy utolsó szerelmes éjszakát az életében. Nem halhat meg úgy, hogy nem ölelte az a férfi, akivel úgy kívánták egymást. – Mondom és fel kelve a kanapéról két lépéssel az étkező asztalnál termek. Elfújom a mécsest, és ki veszem a képkeretből a közös képünket, majd vissza teszem a régi helyére a hűtő ajtóra egy epres hűtő mágnessel. Újra együtt vigyorog a szépség és a mexikói a eldugott kis ház előtt.
- Utána nekem mindegy milyen nevet veszel fel. De abból nem engedek, hogy velem lakj. Abból sem, hogy az én ágyamban aludj! Minden más meg egyezés dolga. – Mondom ellentmondást nem tűrve és le veszem a felsőmet és a földre dobva közelítek a nőhöz.
- Most pedig készülj cica mert meg foglak harapni! Többször is! – Ígérem neki és ahogy pislogok a szemeim már nem barna JP szemek, hanem fényes sárga macska szemek.
Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-16, 23:39


Nem pont erre a reakcióra számítok. A fejemben vagy ezerféle lehetséges kimenetel megfordult, de ez nem volt közöttük. Az, hogy nem csak elhúzódik tőlem, de még fel is ül, aggodalmat vált ki belőlem. Most kapok majd valami olyan infót, ami nem fog tetszeni? De szerencsére nem, sőt, éppen ellenkezőleg, nagyon is kedvemre való a válasza.
Ahogy felkel a kanapéról és elsétál, úgy ülök fel én is, kicsit sem takarva magamat, hiszen azzal foglalatoskodom, hogy lerúgjam a cipőmet, legalább az ne zavarjon már a későbbiekben. Arcomra örömittas mosoly ül ki, mikor tudatosul bennem, hogy mit is csinál éppen. Pont azt, amire korábban kértem, az egyetlen közös képünk pedig eredeti formájában díszeleg tovább a hűtőszekrényen.
- Hát, akkor ez eldőlt, veled maradok. - jegyzem meg halkan, miközben felállok én is a kanapéról. Eszem ágában sincs ellenkezni vagy épp meggyőzni őt arról, hogy nem itt fogok lakni. Hiszen itt akarok, méghozzá vele. Sose voltam olyan boldog korábban, mint akkor ott, abban az eldugott kis házban, pedig életem egyik legnehezebb és legfájdalmasabb időszaka is volt az. De JP-vel még az is elviselhető volt, a szikrázásunkkal pedig már-már élvezetes is.
Újabb mosoly rajzolódik az ajkaimra, ahogy a felsőjét a földre hajítja. - Ez úgy lett volna fair, ha én tépem le rólad, nem? - persze ez csak amolyan költői kérdés, válaszra nem is várok, inkább én is közelebb lépek hozzá, egészen addig, míg a melleim az ő felsőtestéhez nem simulnak. Amin egyébként boldogan futtatom végig az ujjaimat. Feltörnek bennem a régi emlékek, mikor meztelenül feküdtem a karjaiban és arra vártam, hogy átlépje azt a közöttünk húzódó vékonyka határt, de akkor nem tette meg. Most viszont meg fogja, ahogyan erre az imént ígéretet is tett.
Lassan hajolok oda az ajkaihoz, miközben átölelem a nyakát, illetve a korábbi és a beígért harapások miatt a körmeimet óvatosan végighúzom a lapockáin.
- Valami szerelmes éjszakáról beszéltél az előbb, nem? - kérdezem, de választ most se várok, hiszen rögtön lecsapok az ajkaira. Először talán még óvatosan, ahogy az egy első csókhoz illik, de aztán egyre szenvedélyesebben, hiszen amint megízlelem, akkor jövök csak rá, hogy milyen régóta vágytam már erre. Boldogan simulok hozzá, amennyire csak lehet, mert végig az jár a fejemben, hogy többé nem kell megfosztani magunkat ettől az élménytől és ez egyrészt megnyugvással tölt el, másrészt viszont fel is pezsdít, olyannyira, hogy szinte egész testemben érzem azt a jól eső, kellemes bizsergést.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Founder
Juan Pedro Garcia Cruz
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 09.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 32
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-17, 16:52


18+

Oké hívjanak hím sovinisztának vagy disznónak, de majd meg őrülök ezektől a mellektől. Nem sok nő büszkélkedhet ilyen természetes kebel csodákkal, mint Tatjána. Hatalmas telt keblek hintáznak felém ahogy közeledik, és mielőtt a vágyaimnak engedve megfoghatnám a kebel csodákat hozzám simul. Oké ez lehet még jobb. Az egész mellkasommal tudom élvezni a hozzám simuló halmokat. Persze eddig sem volt egyszerű, mert amióta meg haraptam hirtelen sokkal kevesebb hely lett a nadrágomban, de most egyenesen szűknek és szorítónak érzem ahogy hozzám simul.
A csókja valamiért mégis váratlanul ér. Talán túlságosan elmerültem meztelen bőre selymességében. Lassú csókba kezd, de a helyzet hamar változik, és egy tüzes követelőző csókban fejezzük be. Nem vitás. Olyan régóta kívánjuk a másikat, hogy itt nem szerelmeskedés lesz, hanem kőkemény szenvedélyes szex, kefélés, dugás, választhat a néző a jelzőkből.
A Tenyerem nagyot csattan a farmeros popsiján ahogy rá simul, és a fenekénél fogva emelem magasabbra, hogy a lábaival át foghassa a derekam. Amint megérzem a derekam körül a virgácsait, rögtön le csapok rá. Figyelmeztettem így talán nem éri váratlanul ahogy a fogaim újra a bőrébe vájódnak. Ezúttal nem harapok akkorát, mint mikor pár perce ösztönből még a vérét is ki serkentettem. Viszont így is van elég erő harapásomban, hogy az egész fel érjen egy néma felkiáltással. ENYÉM! CSAK AZ ENYÉM! És miközben én a lány nyakát harapom, a pumám a nő testében ugyan ezt teszi az ő lány pumájával.
- Előbb éljük túl a délutáni orgiát. – Mondom végül a harapás után a fülébe suttogva a percekkel előbbi kérdésére. – Utána az éjszaka valóban gyengéd szerelemmel lesz tele. – Vigyorgok és mivel túl régóta van köztünk ez a vágy és feszültség nem tudok várni. Nem pazarlom az időt. Sarkon fordulva teszem a nő fenekét az étkező asztalra, és kapkodva kezdem el ki bontani a nadrágját. Mondhatni elég jó vagyok, mert amennyire kívánom a legszívesebben ezt is letépném róla. Végül megoldódik az öv meg oldódik a gomb. Én pedig minden mást lesöpörve az asztalról hanyatt döntöm őt és pár türelmetlen mozdulattal lehámozom róla a farmert és az izgató fekete csipke bugyit. Ez utóbbiban nem vagyok biztos hogy élte túl letépés nélkül. Végül a végeredmény a fontos. Itt fekszik előttem az asztalon teljesen meztelen. Az ajkai duzzadtak a csóktól. A mellei pedig izgatóan hullámzanak, ahogy a vágytól gyorsabban veszi a levegőt.
- Gyönyörű vagy cicám! – Sóhajtok fel és a combjaitól fogva végig simítok a hasán a mellén majd az arcán. – Elveszed az eszem annyira vágyom rád!
Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-17, 21:42


18+

Nem vagyok kezdeményező típus, sőt... korábban mindig megvártam, hogy a srácok lépjenek először, már aki egyáltalán mert nyitni felém, hisz apámat jóval megelőzte a hírneve. Pont emiatt nem léptem annak idején JP irányába se semmit, holott nagyon is jól éreztem, hogy ő is ugyanúgy kívánt engem, mint én őt. De féltem, hogyha valahogy kitudódik, mit művelünk egymással, akkor apám a fejét veszi, hiszen lássuk be... erre azért meg volt az esély. Így hát szépen, elnyomva magamban minden érzelmet és vágyat JP irányába vészeltem át mellette a kezdeti időszakomat pumaként.
A nem kezdeményezés miatt lep meg, hogy én csókolom meg őt először, na nem mintha bánnám vagy kifogásom lenne ez ellen, végtére is pár ruhadarabomat már így is leszaggatta rólam. Tetszik, hogy hozzám idomul a csókban és úgy vált át egyre követelőzőbbé, ahogyan én is. A fenekemre paskolásán viszont csak mosolygok egyet. Nem tudom mi ez a mániája, aminek középpontjában a fenekem áll, de ezt már régebben észrevettem és hát, hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök annak, hogy ennyire tetszem neki.
Amint felemel, összefonom a lábaimat a derekán, a harapására viszont most sokkal másabban reagálok, mint korábban. Tény, hogy most sem kellemes, viszont ezúttal inkább felvillanyoz, mintsem fájdalmat okoz, ezért még egy halk nyögés is felszökik a torkomból. Vagy ennek ahhoz lenne köze, hogy ezúttal a pumáink is ugyanezt élik át? Nem tudom, hisz ilyenben korábban még nem volt részem.
Délután orgia, éjjel pedig gyengéd szerelmeskedés? Nem mondhatnám, hogy okom lenne panaszra, így boldogan mosolyogva sodródom az eseményekkel. Amint hanyatt fekszem az étkező asztalon, megemelem a csípőmet, hogy segítsem a nadrágom és az alsóneműm lekerülését is, ha már egyszer volt olyan kegyes hozzám, hogy ezeket épségben varázsolja le rólam. Zihálva veszem a levegőt, főleg ahogy meleg tenyerével végigsimít a testemen. Utolsó mondatára válaszul viszont felülök, kezem pedig rögtön a nadrágjára vándorol, hogy kitapintva a férfiasságát, lágyan végigsimítson rajta.
- Akkor ne csak beszélgessünk... - mondom arra reagálva, mikor elárulta mennyire vágyik rám. Érzem is, ahogy a kezemmel tovább simogatom, majd azon ügyködöm, hogy mielőbb kihámozzam a nadrágjából, aminek a viselése már amúgy is kényelmetlenné válhatott a számára. De szerencsére hamar sikerül előszabadítanom és immár semmi nyavalyás ruhadarab nem gátol meg abban, hogy hozzáérjek s úgy simogassam, ahogy kell.
Közben csókkal hintem a nyakát, az állát, végül újra az ajkaiba temetkezem, bár ezúttal többször meg kell szakítanom, hogy levegőért kapjak. A kezem mozgása, az ő ingerlése ez alatt kicsit sem lassul, noha közelebb húzódom hozzá, mert érezni akarom a bőrét a bőrömön.
Epekedve várom, hogy hozzám érjen, hogy csókokkal halmozza el a testem minden pontját, de leginkább arra vágyom, hogy annyi idő után végre magamban érezhessem és teljesen egymáséi lehessünk, ha már ennyire sokat kellett várnunk erre.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Founder
Juan Pedro Garcia Cruz
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 09.
Hozzászólások száma : 36
Tollvonásainak száma : 32
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.
2018-05-20, 17:32


18+

A vágynak és a szenvedélynek ezen a szinten már nem lehet parancsolni. Miközben ő a nadrágommal bajlódik én a sport cipőm sarkaira taposok rá és rúgom arrébb a csukát előbb az egyik majd a másik lábamról. Ahogy kézbe fogja kecses ujjaival farkam meg remegek, és majdnem a tenyerébe élvezek annyira vágyom erre a csajra. Szerencsére nem történik semmi ilyesmi. Helyette a bokámra csúszó nadrágból lépek ki és mohón fogadom a nő csókját. Ezen a ponton túl már nem tudnám meg mondani, hogy ő a láng és én vagyok a benzin a tűzre, vagy fordítva. Mert a csók végére már lángolunk mint egy csodás erdőtűz.
A csípőjét meg ragadva tolom előre a szerszámom és Tatjána irányításával a következő pillanatban belé hatolok. – Istenem! – Sóhajtok fel a teljesen körül ölelő kéjtől. És a szenvedélynek átadva magam egy lökéssel elmerülök benne ahogy csak tudok. Újra csókolom. Újra harapom. Mikor melyiket. A szenvedély totál átvette már az irányítást, és én nem akarok mást csak a magamévá tenni őt. A kezem is spontán járja be a testét, bele kapaszkodva a fenekébe vagy a isteni melleibe. Közben pedig újra és újra előre a lendül a csípőm. A buszt betölti a szex obszcén hangja mi pedig egyre csatakosabbak vagyunk a kíméletlen vad tempótól.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Juan & Anastasia - A találkozás.


Vissza az elejére Go down
 
Juan & Anastasia - A találkozás.
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Befejezett Játékok-
Ugrás: