HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 23:56
Xavier Graham
tollából született
Yesterday at 23:39
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:00
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:59
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:58
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:55
Axelle
tollából született
Yesterday at 17:33
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Yesterday at 17:27
Braden Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Anastasia Petrova

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Anastasia Petrova
2018-05-10, 20:03



Anastasia Petrova
No one expects an angel to set the world on fire.


név: Anastasia Petrova
kor: 26
csoport: vérpumák
átváltoztatás ideje: 25
vérvonal: -
rang: II. Puma
play by: Viktoria Odintcova
KépességRendkívül jól ért a fegyverekhez, révén annak, hogy az apja egy orosz maffiózó, aki már egészen fiatalon megtanította Ana-t a különböző fegyverek használatára. Természetesen akkor még csak önvédelem céljából.
MegjelenésA nők között magasnak számít, alakjára viszont a vékony jelző illik, habár irigylésre méltóan gömbölyödik ott, ahol egy nőnek kell. Büszke is az idomaira, de mégis leginkább a hosszú, barna hajzuhatagáért van oda. Testét két helyen díszíti tetoválás, mindkettő egy számára fontos felirat. Az egyik a szegycsontja alá és a szíve fölé került, ami röviden annyit ír, hogy a hit mindenhová elkíséri és megvédi nem csak őt, de a családját is. Ezt a nagymamája mondogatta mindig, aki rettentő módon elítélte a férje hivatását és aki szinte belehalt abba, mikor fia is csatlakozott az orosz maffiához. A másik tetoválás a jobb alkarján látható, azt az édesanyja olasz nagymamájának tiszteletére varratta magára direkt olasz nyelven. Ami lefordítva annyit tesz: a megfontolás tiszteletben tartása.
Apja jövedelmező "vállalkozása" miatt mindig az aktuális divatnak megfelelően öltözik, többnyire nőies, testhez simuló ruhákban jár, melyek jól mutatják alakját. A rövid szoknyák és a mélyen dekoltált felsők sem riasztják vissza, azokat is előszeretettel ölti magára. De annyira nem elvakultan divatmániás, hogy ne legyen képes alkalomhoz illően öltözni. Így túrázáshoz nem választ magas sarkú cipőt nagy estélyivel, ruhatárából ugyanis nem hiányoznak a kényelmes darabok sem.
A család tehetős vagyonának hála az ékszerei is a legdrágábbak közül kerül ki, s hiába van neki egy halommal, édesapja boldogan lepi meg lányát efféle holmikkal. Hiszen neki mindörökké az egyetlen kicsi lánya marad.

JellemNem szereti ha akadályokat gördítenek elé, vagy ha meg akarják mondani neki, hogy mit csináljon. Gyűlöli a szabályokat, feleslegesnek tartja őket, ugyanakkor összeszorított fogakkal képes betartani őket, hogyha a nagyobb jó ezt kívánja. Eléggé makacs, önfejű, aki nem szereti, ha korlátok közé van szorítva. Szerinte az az élet értelme, ha élvezzük halandó életünk minden pillanatát, így kamaszkora óta a dolce vita életfilozófiát vallja. Bájos mosolyával és pillái rebegtetésével bármit képes elérni. A férfiakat világ életében könnyű szerrel az ujjai köré csavarta, noha hosszabb időre nem állapodott meg egyik mellett sem. Rendkívül fontos számára a függetlenség és a szabadság, ám ennek ellenére a család szent és sérthetetlen a számára. Az apja felé elvakult lojalitás fűzi és tisztelet, noha jól tudja, hogy a kedves papa az orosz maffia feje, így kicsit sem tiszták éppen a kezei. Emiatt néhanapján érez egy kisebb bűntudatot, de ezt mindig gyorsan elhessegeti magától. Ugyan az előítéleteket megveti, mégis fontos számára a külső, hisz jól tudja, az első benyomást bizony a vizuális élmények adják. Kissé forrófejű, kissé szenvedélyes, de ezt a csöppnyi (mindössze 1/8 részben őt érintő) olasz vérre fogja, ami csörgedezik az ereiben. Okos nő, aki gyűlöli a politikát, ugyanakkor az orosz maffia rendszerét már tökéletesen átlátja. A legjobban azzal lehet feldühíteni, ha átnéznek rajta és semmibe veszik a véleményét, persze ez csak a hozzá legközelebb állókra igaz. A maffiában és a vérpumák között is pontosan tudja hol a helye, ezekbe pedig addig nem is óhajt beleszólni, míg valaki külön meg nem kéri rá.

ElötörténetA születés
Hideg, téli éjszaka volt, azon a télen messze a leghidegebb. A hó megállás nélkül hullott, s az elszigetelt kis falvacskákat követően a nagyobb városokban is megbénította az életet. Az újhold néha ki-kipislákolt a felhők mögül, hogy aztán újra elbújhasson mögéjük.
Azon az éjszakán, Moszkva legpetinánsabb magánklinikájának egyik műtőjében egy kisbaba sírása törte meg a gépek csipogásának egyenletes ütemét.
Alekszej Bogdanov az ajtóban toporogva várta, hogy végre valaki kijöjjön hozzá és tájékoztassa őt a felesége állapotáról. De amint meghallotta a gyermeki sírást, megtorpanva, halálra rémült arccal figyelte a műtő ajtaját. Tudta, hogy gyermekének születése életének egyik legszebb napjának fog számítani, de ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy a foglalkozásának köszönhetően kislánya már most, életének első perceiben megannyi ellenséggel rendelkezik. Ettől félt ő annyira.
Majd az ajtó kinyitódott és egy műtőruhás fiatal nő, pólyába bugyolálva kezébe adta a kislányát. A világ akkor száznyolcvan fokos fordulatot vett és ahogy a kicsi szempár visszapislogott rá, úgy ígéretet tett, hogy az életét is arra áldozza, hogy megóvja majd őt. Az előtte álló orvospalánta kíváncsian várta feleletét, hogy aztán felvéshesse a gyermek lapjára az egyetlen hiányzó adatot: a kislány nevét.
- Tatyjana Bogdanov - suttogta a férfi, miközben a kislányát ringatta azon a rideg téli éjszakán a kórház folyosójának megnyugtató ölelésében.

A maffia
- Isten éltessen még nagyon sokáig, Csillagom! - mosolyogva ülök fel az ágyamban, ahogy meghallom édesapám hangját az ajtó felől. Egy hatalmas csokor vörös rózsával közeledik felém, amit megkapva rögtön magamhoz is ölelek. Jól tudom, hogy az egész nap az én születésem megünnepléséről fog szólni és hogy még megannyi apró ajándék vár rám szerte a házban, de én akkor is a virágoknak örülök a leginkább. Hiába hervadnak el napok alatt, a legnagyobb boldogságot mégis ezek okozzák. Meg természetesen a csokoládés epertorta, amit késő délután fogunk elfogyasztani. Ennek a napnak minden évben pontos menetrendje van és habár mostanában elég kevés időt tölthettem az apámmal, most úgy tűnik, ez a nap végre a miénk lesz. Éppen megérdeklődném, mit tervezett mára, amikor megszólal a telefonja és sűrű bocsánatkérések közepette fogadja a hívást.
- Mit mondtam korábban Dimitrij? Igen, hogy csak és kizárólag vészhelyzetben keressetek, úgyhogy ajánlom, hogy tényleg élet-halál kérdésével zaklass... - a hangja ingerlékeny és mérges, de én ezt csak annak tudom be, hogy már régóta nem volt szabadnapja és amiatt feszült, mert nem tudják nélkülözni őt.
- Ismételd meg... - sziszegte a fogai közül, megfeszült arcizmokkal, miközben a keze láthatóan megremegett az idegességtől. Eddig életemben egyszer beszélt így velem, mikor elszöktem, azzal a felkiáltással, hogy világgá megyek. Messze ugyan nem jutottam, de annyi ember indult a keresésemre, mintha apám egész Moszkvát riadóztatta volna. Akkor szidott le ilyen hangon és tudtam, ismertem, hogy ez nem jót jelent.
Felugrott az ágyamról és erőteljes, ideges léptekkel kisietett a szobámból, miközben telefonja még mindig a fülére tapadt. Egészen estig nem is láttuk, s meggyőződésem, hogyha nem szerveztek volna nagy, a régi cári bálokat is kenterbe verő ünnepséget a tiszteletemre, akkor talán haza se jött volna. Makacs voltam és túlzottan kíváncsi, így hát minden áron beszélni szerettem volna az apámmal. Tudni akartam, hogy jól van-e, s ha a helyzet úgy hozza, megérdeklődni, nem-e hagyja ott az állását. Mert bármivel is foglalkozzon annál a nagy vállalatnál, nem éri meg, hogy rámenjen az egészsége. Benyitottam az irodájába, de nem volt ott, viszont a hangját meghallva beljebb léptem.
- Nem kell tovább aggódnia Grigorij miatt, uram. Alig húsz kilométerre Szentpétervártól északra megtaláltuk és az utasításai pontos követése mellett elszámoltattuk. - Grigorijt gyerekkorom óta ismertem, s meg is lepődtem, amiért ma még nem került a szemeim elé és nem köszöntött fel születésnapom alkalmából sem. Ő olyan volt apámnak, mintha a fia lett volna, velem is testvéreként bánt, ezért nem is értettem, hogy miről beszéltek odabent. Miért aggódna apám Grigorij miatt?
- Végeztetek vele? - apám hangja dühöt és határozottságot sugallt, szavainak azonban nem mertem igazságot tulajdonítani.
- Egy lövés a fejbe, kettő a szívbe. És a családi ékszereket is hiánytalanul visszahoztuk tőle. - a lövés szó hallatán hangosabban felszisszentem, mint kellett volna. A szívem hevesebben kezdett verni, a légzésem felgyorsult, úgy éreztem, mintha bármelyik pillanatban megfulladhatnék. Hátrálni kezdtem, de szédülés lett úrrá rajtam és mielőtt kijuthattam volna a dolgozószobából, elsötétült körülöttem minden.

Az igazság
- Tudni szeretnék mindenről. - hangom talán kicsit halkan cseng, mégis határozottan töri meg azt a némaságot, ami az elmúlt fél órában körbelengte az ebédlőasztalt. Anyám mielőtt szabadkozásba kezdene, vált egy jelentőségteljes pillantást apámmal, aki végül megadva magát bólint egyet. Az ebédet mindennemű beszélgetést mellőzve fejezzük be, amit tulajdonképpen nem is bánok annyira, hisz addig is van időm felkészíteni a lelkemet mindarra, ami ezután következhet.
Mielőtt azonban elvonulnék a szobámba, apám behívat a dolgozószobájába, hogy regéljen nekem az igazságról. Legalábbis bízom abban, hogy ez fog történni, nem pedig holmi ostoba magyarázatot talál ki a tegnap történtekre.
Három órán át ültem vele szemben, a bársonyfotelbe süppedve és végighallgattam az egész történetét. Mindenről őszintén mesélt, a maffiába való kerülésétől kezdve, az első gyilkolásán át a tegnapi nap eseményéig bezáróan. Megtudtam, ki is ő valójában, mik a motivációi, mik hajtják előre az életben. Hogy az én hőn imádott apám tulajdonképpen az orosz alvilág feje és a lelkén nem egy ember halála szárad. Nem kérte, hogy fogadjam el a "hivatását", de a hűségemet a családunk felé igen is elvárta. Én pedig megesküdtem neki, hogy örökre lojális és hű leszek a Bogdanov névhez.

A vadászat
- Elkezdődött. - suttogta apám, miközben különös gonddal törölgette a fegyvereit az asztalnál ülve. Értetlenkedő pillantásomat elkapva szólalt meg újra. - A leszámolás. Hiába hitetjük el mindenkivel, hogy édesanyád halálát a rák okozta, jól tudjuk, hogy ez nem igaz. Grigorij évekkel ezelőtt elárulta a családunkat és hiába hallgattattuk őt el, a társai még élnek és ránk vadásznak. De ne aggódj, Kincsem, nem fogom hagyni, hogy bárki, akár egy ujjal is hozzád érjen! - kezdem úgy érezni, hogy apám szépen, lassan beleőrül anyám elvesztésébe. Összeesküvés elméleteket, teóriákat gyárt, ezekről pedig nekem kellene őt lebeszélnem. De annyi minden történt az évek alatt, hogyha akarnám se tudnám azt állítani, nincs semmi igazságtartalma a mondandójának. Anyát kegyetlen módon gyilkolták, ráadásul az orosz maffia jellegzetes megbélyegzésével, amit apám egyenes üzenetnek vett. Az eset óta pedig még jobban őriztet engem, mivel szent meggyőződése, hogy én leszek a következő.
- Tessék, fogd ezt és menjünk. - nem tudtam, hova tartottunk akkor éjszaka, hogy felkeresünk-e valakit a megtöltött fegyverekkel, hogy elégtételt veszünk-e anyám halála miatt vagy csupán a lő pályára visz majd, hogy gyakoroljam az évek alatt olyan jól elsajátított lövési képességeimet. De azt tudtam, hogy az éjszaka meghatározó lesz mindkettőnk számára.

A harapás
Apám kivégezte mindazokat, akik bojkottálni akarták őt és akik veszélyt jelentettek ránk nézve, ezzel pedig újra kivívta magának a legmagasabb tiszteletet és elérte, hogy ismét féljenek tőle. Az anyám halála okozta gyenge vezetői pozíciója ismételten megerősödni látszott. A sorozatos kivégzéseket követően a megmaradt ellenlábasai is fejet hajtottak előtte az életben maradásukért cserébe.
Nem csak apám, de én is megerősödtem az eltelt évek alatt és csak arra vártam, hogy mikor vonnak be végre engem is az alvilági bizniszbe. De a nyár első teliholdas éjszakája más sorsot szánt nekem a jövőre nézve.
A puma mancsai hangtalanul simulnak rá a padlóra minden egyes lépése során. A házunkban már senki sem mozgolódik, mindenki az igazak álmát alussza, csak én forgolódom nyugtalanul az ágyamban. A vadállat pedig ez idő alatt úgy közlekedik a házban, mintha ismerné a járást. A lépcső harmadik lépcsőfoka azonban megnyikordul a súlya alatt, amit én meghallok és kíváncsiságom kielégítése céljából azonnal ki is sietek a szobámból. A folyosót betakaró sötétséget csak a kintről beszűrődő Hold fénye töri meg, de ennél több világosságra nincs is szükség, hiszen a lényeg így is pontosan kivehető. A vadállat ott áll előttem, vicsorít rám, szemei szinte villámokat szórnak. Tudom s érzem, hogy nincs menekvés a számomra, a miértekkel vagy épp az állat ott tartózkodásának okaival időm sincsen foglalkozni. Utolsó lélegzetvételemmel sikítok, ahogyan csak bírok, az állat fogai pedig rögvest a húsomba marnak. A fájdalom olyan éles, hogy szinte azonnal elájulok, s utolsó magamnál lévő percemben biztosra veszem, hogy azon az éjszakán meghalok.

JP - első fejezet
- Aludhatnék ma veled? - kérdezem tőle az ajtóban állva, majd összerezzenek, mikor odakint újra megdörren az ég. Nem mintha félnék, csak... újdonsült vérpumaként kifinomultabbak az érzékszerveim, így vagy százszor hangosabban hallom a vihar megérkezését, mint korábban. JP szó nélkül arrébb húzza a takarót és odaint magához. Először csak szigorúan az ágy nekem szánt oldalán fekszem, de aztán azt veszem észre, hogy egyre inkább közeledem hozzá. Mindenféle hátsó szándék nélkül simulok végül hozzá, de szerencsére nem lök el vagy tessékel ki az ágyból, hanem átkarol és így egy sokkal kényelmesebb testhelyzetben hajthatom álomra a fejem.
- Így sokkal jobb, köszönöm. - suttogok neki köszönetet egy mélyről jövő sóhaj kíséretében. Mintha minden idegeskedésemet elvágták volna, olyan meglepő nyugodtsággal fekszem a karjaiban. Nem tudom, hogy csinálja, ha egyáltalán ez az ő műve, az is lehet, hogy ez is valami vérpumás dolog, amit még ez idáig nem sikerült megfejtenem.
Már több, mint három hete élünk itt, Szibéria egyik legelhagyatottabb területén. Huszonegy nap leforgása alatt túlestem az első átváltozásomon - amire a mai napig nem emlékszem, de JP szerint ez normális -, jó úton haladok a tanulással, már néhány kifinomultabb érzékemet egész jól tudom használni, ami miatt azért érzek némi büszkeséget. De nem bízom el magam, mert még csak most indultam el ezen az úton és bőven van még mit tanulnom. Szerencsére egy-két hétig még JP is itt lesz, ő pedig tudom, hogy nem hagy cserben. Furcsa, hogy milyen könnyedén rábíztam az életemet, bár az is hozzá tartozik az igazsághoz, hogy mást apám se ismer, aki tudott volna segíteni a helyzetemen. Azt, hogy JP miért segít, a mai napig nem tudom, de ez igazából nem is számít, hiszen neki köszönhetem, hogy az őrület legkisebb jelét mutatva átvészeltem ezt a roppant nehéz időszakot. Ezért pedig életem végéig hálás leszek neki, akárcsak apám is.

A búcsú
- Édes kicsi Anasztaszija-m! - remegő kezeivel simít végig az arcomon, amit én értetlenkedéssel figyelek végig. Megfogom a kezét, mélyen a szemeibe nézek és bátorítóan rámosolygok.
- Apa, Tatyjana vagyok - suttogom, kedves hangon, hogy semmiképp se bántásnak vegye a javításomat. Pár percig azt hiszem, hogy elborult az elméje, hogy a régi énjének búcsút inthetünk, mikor teljesen tiszta tekintetét végre rám emeli.
- Többé már nem. Felejts el mindent, ami ide köt téged. Felejtsd el anyádat, engem, felejtsd el az életünket. El kell menned innen... - féltően cseng a hangja, mikor öltönye belső zsebéhez nyúl, hogy előhúzzon onnan egy borítékot, amit aztán kibontásra átnyújt nekem. Készpénz, iratok és útlevél. Mire ijedt arccal felnézek rá, már két lépéssel hátrébb áll és onnan néz engem. - Ma éjjel Tatyjana Bogdanov életét veszti egy autóbalesetben, jövő héten pedig eltemetjük. Amikor mindenki az ütközetre figyel, Dimitrij elvisz téged egy ismerőséhez, egy jó barátunkhoz, akivel Amerikába mész. - a fejemet rázom, hiszen eszem ágában sincsen magam mögött hagyni az egész életemet, a családomat, az otthonomat. - Muszáj ezt megtenned a kedvemért. Itt nem vagy többé biztonságban... - lehel egy csókot a homlokomra, majd nemes egyszerűséggel kisétál az ajtón.
Tatyjana Bogdanov pedig az éjszaka folyamán meghal, miközben Anastasia Petrova repülőre száll, hogy átrepülve az óceánt új életet kezdjen az Egyesült Államokban. Pont úgy, ahogy apám eltervezte.
Új személyazonosság, új élet, új... én. Erre nem voltam felkészülve. Fel lehet egyáltalán készülni ilyesmire?
- Ana, hallottad, amit mondtam? Ana! - szól rám Dimitrij erőteljesebb hangon, hisz nem figyeltem fel elsőre az új nevemre. Első hibapont. Megrázom a fejem, szemeimet szégyenkezve lesütöm. Tudom, hogy nem örül annak, hogy pátyolgatnia kell és mindent ezerszer elmondania, de képtelen vagyok koncentrálni, mikor éppen hátrahagyni készülök az eddigi életemet és mindent, amit ismertem. - Katerina Holloway. Őt kell majd keresned. Az anyján keresztül fog neked apád minden hónapban pénzt küldeni. A nő tudja, hogy mész, tudni fogja ki vagy, ki fog fizetni. Ha valami gondod adódna, hívd fel ezt a számot és hibás tranzakcióra vonatkozva kérd Olga Iljics-et, ő majd kapcsolatba lép velünk. - most végre végighallgattam, amit mondott, azt pedig hogy felfogtam egy erőteljes bólogatással jelentkeztem. - Jól jegyezd meg, Ta... Ana. Semmiféleképpen se hívd fel vagy keresd meg apádat! Megértetted? - bólogattam, majd kiszálltam a kocsiból, hogy a repülőre szállva eltűnhessek a magasba, az új életembe, az ismeretlenbe.

JP - második fejezet
Fogalmam sincs mi lehet vele, mit csinálhat éppen, csak azt tudom, hogy fel kellett keresnem. A bennem rejlő fenevad minden áron ki akar törni, én pedig egyedül nem tudom kordában tartani. Az utóbbi egy évben se ment, kétlem, hogy majd pont most találnék hirtelen megoldást a problémámra. JP mellettem volt, amikor ez az egész elkezdődött, ő már tapasztalt vérpuma, így talán újra elvállalna mentoráltjaként, ha épp nincs túl sok feladata.
Direkt nem jelentkezem be hozzá előre, viszont azzal nem számoltam, mit csinálok, ha nem lesz itthon. De nem esek kétségbe, megfogok egy széket és a lakókocsija mellé helyezem. Várok, ameddig kell, maximum ha ideérnek a Nap sugarai, akkor napozásra adom a fejem.
Pár órával később viszont felbukkan az ismerős alak, az én ajkaimra pedig egyből mosoly húzódik. Nem mutatkozom be, hisz olyan régen nem találkoztunk, hogy ne ismerné fel a kedvenc mentoráltját. Legalábbis ajánlom, hogy én legyek a kedvence...
- Tudtad, hogy csak egy szavadba kerül és apám rendez neked egy jobb lakókocsit? - Apa értem bármit megtenne, s mióta JP a segítségemre volt, azóta jóformán érte is, hisz egyetlen kislánya életét sikerült a tetovált férfinak megmenteni. Ez pedig nagy szó.
- Na mi az, már meg sem ismersz? - feltolom a napszemüvegemet a fejem búbjára és rávillantom kétszáz wattos mosolyomat. Bár az ábrázatából ítélve talán rossz ötlet volt bejelentkezés nélkül idejönni. Igaz a reakciójáért sem hibáztathatom, végtére is, talán hozzá is eljutott a "halálom" híre. Most pedig azt hiszi, hogy megbolondult, hogy szellemet lát. Ez annyiban jó dolog, hogy legalább tudjuk, a fedősztori bevált. Az már más kérdés, vajon miként is fogja azt fogadni, ha megtudja, miért kerestem fel ennyi idő után. Bármennyire is szégyellem bevallani, egyedül nem boldogulok. Nem az önellátással van bajom, sokkal inkább a puma énemmel, akit nem vagyok képes kordában tartani. JP pedig mellettem volt az első átváltozásomnál, ő már sokkal régebb óta éli ezt az életet, mint én. Ahogyan akkor tanított, úgy tudna most is segíteni nekem. Végtére is, másra nem számíthatok. Ha ő elküld, akkor nem tudom, mihez kezdek a bennem lakozó fenevaddal.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Raja
Kierran Strips
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 06.
Age : 29
Hozzászólások száma : 95
Tollvonásainak száma : 75
Re: Anastasia Petrova
2018-05-14, 23:00



Elfogadva!


Anastasia Petrova

Először is, örülök, hogy jöttél, már várom, hogy lássam, hogy is alakul az életetek JP-vel. Másodszor, köszi a kiegészítést Smile így tisztább. Nem is szaporítom tovább, érdekes karaktert hoztál, jó értelemben érdekeset.

Elfogadva, lepecsételve. Üdv az új élet kezdetén...





Kie


Vissza az elejére Go down
 
Anastasia Petrova
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: