HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 16:13
Lucas A. Blackheat
tollából született
Yesterday at 21:24
Xylia Graham
tollából született
2018-08-16, 11:29
Michael Barr
tollából született
2018-08-15, 13:33
Amber Hill
tollából született
2018-08-15, 13:25
Maximilian Lassen
tollából született
2018-08-15, 09:42
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 21:09
Amber Hill
tollából született
2018-08-14, 18:09
William Carxon
tollából született
2018-08-14, 15:27
Xavier Graham
tollából született
2018-08-13, 20:21
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Dorothy Madsen
2018-05-04, 15:07



Dorothy Elise Madsen
Kockázataimról és mellékhatásaimról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.


név: Dorothy Madsen
kor: 31
csoport: Vérfarkas
átváltoztatás ideje: 23
vérvonal: -
rang: IV. Hati
play by:
Katheryn Winnick
KépességA ranggal járó összes képesség birtokában vagyok.
Megjelenés Alkatomat ideálisnak tartom, sosem voltak súlyproblémáim. Nyúlánk vagyok, hosszú lábakkal, pontosabban 176 centiméter és 65 kilogramm. Hiába volt rég a katonai kiképzésem, nem hagytam szegény izmaimat elsorvadni, napi szinten igyekszem kondiban tartani magam.
Ovális arcomat nem feltétlen sorolnám a 'tyűűha' kategóriába, de a kék szemeimmel így is vonzom a tekinteteket.
Hosszú szőke hajamat általában lófarokba fogom, vagy befonom, hogy ne  nézzen úgy ki, mint egy madárfészek.
Öltözködést illetően a farmer blúz vagy ing párosítást részesítem előnyben, de nem viszakozom a szoknyától se, bár azokat nem feltétlen átlagos hétköznapjaimon hordom.
Farkasom egy hosszú bundájú, jól megtermett rozsdavörös bestia. A zöld szemek mögött hiába csillog kristálytiszta értelem, egy arra tévedő túrista garantáltan frászt kapna eggy apróbb mordulás nálkül is.

JellemMivel is kezdem? Talán azzal, hogy szeretem kihasználni az adottságaimat. Hiszen mit látnak az emberek, mikor rám néznek? Egy törékeny, túlbuzgó csitrit, aki próbál utat törni magának és elismerés szerezni a férfiak közt. Minden hím lebecsüli valamilyen szinten a gyengébbik nemet. Megsajnálnak, mintha a teremtő nem lett volna hozzánk elég kegyes, és az igyekezetünket is legtöbbször csak aranyosnak tartják. Nos, ettől hánynom kell... Persze tisztelet a kivételnek. Theo szerint tipikus irányító vagyok. Szeretem a kezem között tartani a dolgokat, és mindenről  információkat kapni.  Mind a munkámban mind a magánéletemben a precízség jellemez. Én nem fogok elkésni a megbeszélt találkánkról, vagy elveszteni egy fontos névjegykártyát a rendetlenségben. Sőt, képzeld még a táskámban is mindent megtalálok elsőre. Ha mégsem, akkor valaki turkált benne.
Keménykezűnek nevez a környezetem, de úgy hiszem ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne essünk le a bizonytalanság gödrébe. Azt mondják a jót hamar meglehet szokni, én gondoskodok, hogy a rossz is örökre az emlékezetedbe vésődjön. Ez persze nem azt jelenti, hogy velem nem lehet szórakozni vagy viccelődni,nem gondolom magam begyöpösödöttnek. Bár meg kell hagyni eléggé sajátos a humorom.
Hiába nőttem fel 4 bátyussal, azért munkálkodik bennem is a női érzékenység. Peches napjaimon ki tudok fordulni magamból, és ha senki nem lát, akkor bizony én is levágom a toporzékolós hisztit. Néha az anyai ösztön is felülkerekedik és felkarolom az elesetteket. De pszt, ettől én még maradok ugyanaz a ravasz, mindenre figyelő és megfontolt hölgy, aki szeret az esőben sétálgatni és halkan dúdolni a kedvenc számait, vagy nekiülni egy nagy doboz jégkrémnek és egyedül behabzsolni az egészet.

ElötörténetMélyen beszív... Visszatart... Igen, ez segít kizárni a külvilágot. Jelenleg semmi más nem létezik, csak a célpont, a ravasz és én. A távcsövön keresztül figyelem, minden egyes mozdulatát lekövetem, igyekszek kitalálni a következő lépését. Ami lássuk be egy idétlen nyúlnál nem könnyű.Nyammog a fűszálakon a kis kapafogaival, és nem is sejti, hogy éppen egy célkereszt kellős közepén virít a bolyhos feje.
- Na Dott, mi van már? - lökte meg a vállamat Theo türelmetlenül ciccegve.
- Kussolj már...! - vetettem oda halkan, és újra becéloztam a szőrmókot. Gyámoltalan jószág...Akárcsak én.
Hiszen ha jobban belegondolok sok-sok éven keresztül abból állt az életem, hogy én voltam a nyúl, akire mindenféle ragadozó csattogtatta a fogát.
Angliában felnőni 4 fiú tesóval már elég nagy kihívás volt. Hamarabb megtanultam bokszolni, mint palacsintát sütni. Szegény anyám, aki úgy örült, hogy végre lett egy másik nő is a családban kb. 15 év után döbbent rá, hogy néha még rosszabb vagyok, mint a bátyáim. Pedig ez nagy dolog volt.
Egy szó, mint száz, kemény gyerekkorom volt, de megedződtem, mind fizikailag, mind lelkileg. Nem picsogtam egy letört köröm miatt, sőt akkor sem, mikor Tim, a legfiatalabb bátyám véletlen kilőtte csúzlival az egyik tejfogam, amit ijedtemben le is nyeltem.
Apám már meg se lepődött, mikor a pályaválasztáshoz közeledve kijelentettem, hogy katona akarok lenni. Mert ugye érvényesülni kell valahogy, és ennyi pasi között le is kell tenni az asztalra valamit. Anyám sajnos nem volt ennyire megértő, kisebb sokkot kapott, de már 8 éves korom óta én döntöttem el még azt is, hogy mit veszek fel a suliba, így kénytelen volt beletörődni a döntésembe. A tesóim... hát ha azt mondom, hogy telibe kiröhögtek, nem írja le annyira azt a pillanatot, de végülis ez történt. Aztán indultak a fogadások is, hogy meddig bírom. Persze nem esett jól, az meg pláne, hogy senki se fogadott arra, hogy végigcsinálom. A leghosszabb időt talán pont Tim mondta a kőkemény két hónapjával. Így legalább kellő motivációt kaptam: igenis ott maradok, ameddig kell. Így aztán meg sem álltam az SAS-ig.
Hát mit is mondjak... Erre sem fizikailag, sem lelkileg nem tudja magát felkészíteni az ember.  De minden egyes perce megérte már csak azért is, mert amikor hazakeveredtem és meglátták rajtam a híres „Excalibur” ezredjelvényt, mindegyikük szemében láttam a büszkeséget a hatalmas döbbenet mögött. Na meg persze így a fogadást én nyertem. Hülye lettem volna kihagyni, ha már az én életem volt a tét.
Az évek előrehaladtával eltávolodtam tőlük, főleg a munkám miatt. A világ különböző pontjain voltak titkos bevetéseink, melyekről néha még  egy másik szakasztársamnak se tehettem említést, nem hogy a családnak.  Egyedül maradtam, csak a srácokra számíthattam, akik előtt le a kalappal, mert elég hamar lenyelték, hogy a gyengébbik nem is képviselőjeként simán két vállra fektetem őket egy-egy edzés során.
Két hete tölthettem be a 23-at, amikor a Közel-Keletre rendeltek minket, hogy kiiktassunk néhány terroristát, akik sajnos már bőven megtizedelték a civileket.  A szakasz legjobb lövészeként egy távolabbi állásból fedeztem a többieket a célzómmal. Minden úgy ment, ahogy a nagykönyvben meg volt írva.  A telihold kellő fényt adott számunkra, és még valami egészen mást is, amire nem voltunk felkészülve. Sajnos a felderítők arról nem informáltak minket, hogy kikkel is állunk szembe.  Hangtalanul cserkésztek be, mire észbe kaptunk, már nem volt esélyük a srácoknak a menekülésre. Az ember lánya nem cipel magával mindenhová kismillió ezüst töltényt, ha az nem szükséges, ezért csak a kötelezően előírt egy tár lapult a felszerelésünkbe. Édes kevés volt ennyi szörnyhöz.  Összesen négyet tudtam leszedni, mielőtt rám vetette magát egy csúnya ordas farkas. Volt már rá példa, hogy természetfelettivel kellett szembe néznünk, de ennyire testközelbe sosem kerültem velük. A súlya alatt minimum három bordám tört el, de ez a legkevésbé sem érdekelt abban a pillanatban, hiszen a fogsora vészesen közel csattogott a torkomhoz.  Gondolkodás nélkül lőttem bele az egész tárat a pisztolyomból,amit azt se tudom mikor szedtem elő, de meg se hatotta, csupán csak annyit értem el vele, hogy egyensúlyából kibillenve felülkerekedhettem rajta. Pengeéles karmaival csontig marta az oldalam, mire előbányáztam az ezüst tőrömet a tokjából. Szíven szúrtam, és csak akkor jöttem rá, hogy teli torokból üvöltök, mikor már elfogyott a levegőm. Ez volt az utolsó emlékképem arról az estéről.
Amikor magamhoz tértem, ordibáló férfiak kalimpáltak körülöttem. Minden egyes és kettes porcikám sajgott. Aztán mikor eszembe jutott, hogy mitől is vagyok ilyen kutyául, eluralkodott rajtam a pánik.  Sem az ellenség, sem a rajtam lógó láncok nem zavartak abban a pillanatban annyira, mint a gondolat, hogy megfertőződtem és vérfarkas lettem. Vérfarkas… Hónapokig nem mertem kimondani ezt a szót. Pedig megtörtént. Az első teliholdam maga volt a pokol. Még mindig fogságban voltam,  egy isten háta mögötti ház pincéjében, ami inkább tűnt egy börtönkórháznak, mint  terroristák búvóhelyének. A cella, ami immár egy hónapja az otthonommá avanzsált, bestia biztos volt. Ezt onnan tudom, hogy mikor magamhoz tértem az átváltozás után, még mindig bent voltam, bár a berendezésből csak szilánkok maradtak.
Az alfájuk Edward, aki szintén brit volt, mindenáron maga mellett akart tartani, de ettől a fenomenális ötletétől nem voltak elragadtatva a többiek, na meg én sem. Így is még két teliholdat kellett átvészelnem velük, mire megtaláltak a társaim, és kiszabadítottak.  Hatalmas mészárlás volt, de sajnos nem sikerült mindet kinyírni, még Edwardot sem.
Angliáig meg sem álltam, egyből a bázis gyengélkedőkéig vittek, bár már egy karcolás sem volt rajtam.  Így aztán jött a hatalmas kérdés… Mi lesz tovább? Persze a hadseregnek erre is volt már terve. Egy különleges alakulatba kerültem, ahol mindössze tizenketten képviseltük az alakváltókat. Teljes titokban természetesen, így a külvilág, köztük a családom számára is halott voltam. Nehéz volt megbirkózni a gondolattal, de vagy ez, vagy a száműzetés.
A parancsnokunk, Joshua- szintén vérfarkas – segített megtanítani, hogyan uraljam a bestiámat, és fordítsam a javamra az új adottságaimat. Hét évig voltam e titkos kis társaság tagja, mikor újabb fordulóponthoz érkeztem az életemben.
Egy ismerős idegen, név szerint Edward talált rám, bár fogalmam sincs miként sikerült neki…  Ennyit a nagy biztonságról meg titkolózásról.... Vissza akart vinni magával, és mint lupája beinvitálni a falkába, mire én nemes egyszerűséggel beintettem neki. Gondolom a hatalmas magabiztossága miatt erre az eshetőségre nem is gondolt..Hát  finoman szólva is írtó zabos lett. Likvidálni nem sikerült, így maradt a B terv. Irány az USA, hurráá!!
Josh közreműködésével kerültem St Louisba, ahol felkerestem a helyi falkát.. És most itt vagyok.. Itt.. Hol is az az itt?
- Dotty.. Dotty köztünk vagy? Elugrál a nyu.. hááááááá! – Csattant fel mellettem Theo miközben majdnem megfulladt a röhögéstől. Mire visszatértem a jelenbe, és észrevettem fene nagy vidámságának tárgyát, már késő volt, hogy megmentsem a helyzetet.
- Tudod mit? Áhh, csak kapd be… - morogtam a puskát leengedve, és néztem, ahogy a kis tapsifülesemmel egyre magasabbra száll egy sas.

Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Sanaku
Ryenne Keith
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 27.
Age : 30
Tartózkodási hely : St. Louis
Hozzászólások száma : 39
Tollvonásainak száma : 36
Re: Dorothy Madsen
2018-05-04, 21:28



Elfogadva! !


Kedves Dorothy!

Imádom a tökös csajokat és rólad biztosan állíthatom, hogy az vagy! Na meg pláne üdítő, hogy láthatunk egy farkast is, ráadásképp az Ulfric egyik testőrét. Ilyen védelem mellett Maxnek nem kell tartania semmitől azt hiszem. Rajongtam a katonai múltad és azt, hogy nem idegen tőled a harc, a fegyverek használata és az sem, hogy nő létedre hogyan érvényesülj a farokkal születettek világában. Nem dumálnék tovább, rendezkedj a farkasok között!

MT,





Rye


Vissza az elejére Go down
 
Dorothy Madsen
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: