HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:35
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Today at 08:31
Alexander
tollából született
Today at 08:04
Alexander
tollából született
Today at 07:46
Alexander
tollából született
Today at 07:29
Alexander
tollából született
Today at 07:14
Storm Lawre
tollából született
Today at 00:19
Axelle
tollából született
Yesterday at 23:07
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:35
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született
Yesterday at 22:09
Mitsuko Ayame Takahashi
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Caius -Roxanne

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Caius -Roxanne
2018-03-22, 11:48




Caius - Roxanne
You say always what you feel, and you make always what you think.


Egy nyári reggelen…valamikor az álom, és a valóság peremén.

A nap éppen hogy csak előbújt a fák lombjai mögül. A nyár első illata pedig az orromat cirógatta. Csábítóan hívogatott engem az erdő, és megannyi hangja buzdította a csontjaimat, hogy vessem bele magam közéjük. Figyeltem a távolodó, megszűnő sötétséget az ablakomból, és tekintetem elrévedt a távoli zöld sűrűségben. Érdekes, hogy mennyire ijesztő tud lenni minden ha éjszaka van, és mennyire gyönyörű ha nappal. A falka területe a második otthon volt nekem, és nem volt olyan része amit ne ismertem volna. Szerettem itt lenni, vagy ahogy mondják, mindenhol jó, de legjobb otthon.
Csak egy piszkosfehér atlétát, és egy nagyon rövid farmer sortot vettem fel. Mezítláb kisétáltam a házból, és belevetettem magam a rengetegbe. Szűk, lombos erdei ösvényen sétáltam a végeláthatatlan fák rengetegében. Mindent éreztem a bőrömön, legszívesebben vágtáztam volna mert elém terült az összes létező élő organizmus. Tudtam, hogy minden mögött ott a tisztás amit puha gyep takar. Megszállottan kerestem a lehetőséget, hogy minél több avarba lépjek. A lábujjaim között zsizsegtek a fűszálak, de ebben ez volt a lényeg. Elöntött a meghittség, a boldogság érzése. Egy alakváltó ha elfogadja önmagát, ez a legcsodálatosabb számára. A természettel összhangban élni. Onnan tudtam, hogy már levetkőztem a gátlásaimat, és a falat amit saját magam emeltem a dögöm és magam közé, hogy vágytam szabadnak lenni. Mások számára bonyolult lehet, de amikor egy külön véleménnyel, jellemmel és akarattal bíró lény lakozik benned akkor figyelned kell a jeleket. Mert mindegyiknek van értelme, és legtöbbször testet is öltenek a bensődben.
Az ösvény végén bokrok mögül bújt elő szinte a semmiből a tisztás. A fű párás volt a hőkülönbségtől. Lágyan lengte körbe őt az erő. Minta rálehelte volna a fájdalmát valami ősi varázslat. A talpam a nedves gyepre lépett. Belesüppedt a hideg, mégis hőt árasztó takaróba. Leguggoltam, hogy tenyeremmel végigiszántsak felette. Nagyon jóérzés volt.
Hamar belevetettem magam egyenest a közepébe. Ott leheveredtem és beletemettem az arcom. Minden idegszálammal megborzongtam amikor a pőre bőröm a nyirkos pázsithoz ért. Hosszú, vörös hajam szétterült mintha egy szőnyeg lett volna, én pedig belevesztem a reggeli csendbe.
A hosszú álmodozást egy érzés szakította meg. Fellebbentette előttem a függönyt és kitárta azt. Megszerette volna mutatni mi van mögötte. Óvatosan lopakodott hozzám, nem akart bántani, csak belémkúszott lassan mintha ott sem lenne. A szörnyetegem lustán megmozdult amikor megérezte Caiust. Kikukkantott a meleg ölelés alól, hogy tudassa érzi a másik jelenlétét. Mozdulatlan lettem a közeledésére. Ő egyre csak jött, de nem ért hozzám, én pedig egyre jobban azt éreztem préda vagyok. Nem rossz értelemben cserkészett be, inkább élvezettel. Én viszont nagyon izgatottan vártam mikor bukkan fel. Amikor odaért hozzám felpillantottam. Mosolyra húzódott a szám, és nem tudtam eltitkolni mit gondolok ha őt látom. Tiszta bizalmat éreztem a férfi iránt akit szeretek. A lábához érintettem az ujjaimat, éppen csak egy kicsit.
- Nem akartalak felkelteni. – szóltam halk hangon, hogy semmit és senkit ne zavarjak. Nem akartam a pillanatot elűzni.
Caiusnak kék szeme volt, vékony szálú, de sűrű szőke haja. Markáns vonásai megkeményítették az arcát, széles arccsontja pedig határozottságot kölcsönzött neki. Csak a homlokán meglapuló mélyedések lágyították meg a tekintetét. Erős, izmos teste volt. Az a tipikus sportoló alkat. Olyan volt mintha túl korán kezdett volna el nőni, így pár centi benne maradt. A szörny aki benne élt hasonló volt, robusztus, de zömök. Mézszínnel kevert csillogó bundája puha érzetet keltett, de amikor végigsimítottál rajta, erős, érdes volt a kezednek. Számomra mindennel együtt volt tökéletes. A ridegségét és a kedvességét is értettem, nem kellett magyarázkodnia soha sem. Amikor találkoztunk pont ez fogott meg benne. Kiismerhetetlenül ismerős volt.
Felnyúltam és megérintettem a kezét, hogy lehúzzam magamhoz. Érezni akartam a bőrét, és beszippantani az illatát. Csak egy lopott pillanatot kértem tőle mielőtt bármi is történt volna. Cai volt az egyetlen az életemben akivel a pumám összeolvadt, előtte és utána sem történt meg senkivel. Ezzel a bennem lakó vöröske is tisztában volt, és neki ez egyenlő volt a végállomással. Nem akart másikat keresni, megnyugodott.
- Hogy aludtál? – susogtam a kérdést, és egy lepkére lettem figyelmes.
Elszállt mielőtt hozzáérhettem volna. Talán ez jelent valamit.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 27
Tollvonásainak száma : 25
Re: Caius -Roxanne
2018-04-01, 18:42




Az ébredés kegyetlenül csapott le rám, mint a állatok karámját körbe vevő áram csattanása az érzékeny bőrön. Nem annyira erős, hogy arrébb ugorj vagy sokáig érezd, csupán kellemetlen és hirtelen érzés. A macskám lustán nyújtózik el, bár ő ébresztett. Hiányzik neki valami... valaki. Ujjaim Trix immáron üres, de még a teste melegét megőrző helyén simít végig. Miért nem tud ez a nő egy kicsit nyugton maradni és lustálkodni? Egy sóhaj kíséretében nyitom ki szemeimet és kell bizony pár másodperc felülve az ágy szélén ahhoz, hogy összeszedjem magamat és a gondolataimat. Ujjaimmal kócos hajamon szántok végig és lomhán támaszkodok a térdeimen. A mai reggeli terveim ilyenek voltak, hogy: Alvás, sokáig... szex... majd esetleg reggeli, kávé... futni egyet az erdőben, de semmit sem óhajtottam volna elkapkodni. A macskám azonban másképpen gondolta amikor megérezte, hogy a nőstény energiái eltűnnek, szépen lassan csúszva ki a mancsai alól.
Készíttettem volna vele tojást magunknak, kávét csináltam volna neki és eltöltöttünk volna egy nyugodt reggelt.
Felkelek, nem mondom, hogy gyorsan sokkal inkább, ahogyan egy lajhár vakarja meg a seggét. Valami hasonló sebességgel nyúlok le a tegnapi farmerért, hogy magamra rántsam. Nem szarozok azzal, hogy trikót is vegyek. Minek? A falka területe eléggé nagy, maximum pumák járkálnak errefelé... előttük meg felesleges lenne szégyenlősködni... amúgy sem szoktam. Le sem szarom ki mit gondol.
Zsebre vágom a kezeimet és laza léptekkel az üdvözlő köszöntésekre maximum egy morranással felelve hagyom el a házat. Megcsapja az arcomat a reggeli pára, a természet utánozhatatlan illata az orromba kúszik és a macskámnak kedve támad futni egyet. Henteregni a friss fűben, a reggeli harmatban. De még korainak érzem én azt, hogy szabadjára engedjem teljesen. Mezítláb sétálok követve Trix illatának a nyomát, energiám az övét keresi és amikor megtalálja játszva kerülgeti, megsimítja. És minél közelebb érek annál inkább körbe veszi, elmerül benne. A macskám felismeri az övét, kedveli a nőstényt érzi az erejét, hogy általa erősebb lehet. A nőstény maga a megtestesült tökély a szemében. Élvezte mikor alá henteredett, érdes nyelvével mosdatni. Puha bundája kellemesen cirógatta az ember tenyerének belsejét ha végig simított rajta. Halk, de határozott dorombolása képes volt megbékíteni a hímet és őszintén engem is. Pedig nem vagyok egyszerű eset, nagy előnye volt, hogy a macskám vonzódott hozzá. Mint ember pedig hasznos a falkának, hiszen okos, erős és jól tud bánni  a fiatalokkal. Tökéletes tanító. Türelmes, ami rólam egyáltalán nem mondható el.
Megállok előtte és végig vezetem karcsú, izmos testén a pillantásomat. Annak idején a hosszú lábaira azonnal felfigyeltem, kurva szép virgácsai vannak.
Macskám az övét hívja, a nőstény körül ólálkodik becserkészve a vöröses bundájú példányt.
- Sikerült azzal, hogy eltűntél.- Válaszolom kimért hangon, és hagyom, hogy lehúzzon magához. Elheverek a hátamon és a fent összeszövődő ágakat nézem.
- Jól, míg ki nem jöttél ide.- Morgom és behunyom a szemeimet, ah rám még rohadtul rám férne pár óra alvás.
- Mi keltett fel?- Hiszen még atom korán van. Mondjuk én amúgy is olyan típus vagyok aki sokáig van fent, már csak a munkám végett is, és jó sokáig alszik. Szóval a korán kelén nem az én asztalom, csak ha nagyon muszáj...

Vissza az elejére Go down
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Re: Caius -Roxanne
2018-04-05, 17:04




Caius - Roxanne
You say always what you feel, and you make always what you think.

Pillám mögül kémleltem az eget. Millió szín egyszerű kéknek leírva, pedig száz, meg száz árnyalat terült el felettem az égbolton. A nap csalóka jelenségként sandán rám vigyorgott, én pedig lustán rá. Az ujjaim között meglapuló zsizsegi fűszálak csiklandozták hajlataimat. Az egész nagyon bohókás mesébe illett. Caius nem volt vidám kedvében, megbújt a szeme körüli redőkben az álmosság. Mulatságos volt ahogy több és még több mozdulatában láttam a nem tetszését. Soha nem szeretett korán kelni, de az a típus sem volt aki már nyolckor ágyban van. Ahogy ránéztem, és lehúztam magamhoz megenyhülni látszott, és leheveredett mellém a fűbe. Hasra fordultam, és szeretetteljesen mellé könyököltem. A szeme olyan kék volt mint a felettem elterülő mennybolt. Tele volt csillogással, sötét borúval, viharral. Morgó hangjára kérdésem után csak kuncogtam, és belenyomtam az orrom a nyaka alatti gödröcskébe. Titkon, mélyen beszívtam a bőre illatát, és jólesőn szuszogtam a füle mellett. Kérdésére kissé megemelem a fejem, hogy ránézhessek.
- A reggel…a kis vörös dög…és a tavasz illata. – hunyorogtam elégedetten.
Aztán felé hajoltam és lágyan megcsókoltam, bízva abban, hogy ezzel talán felébreszthetem. Puhán kutakodtam az ajkai után, gyengéd csókkal simogattam a száját. Nagyon szerettem a mini szőröket az arcán, és az állán. Csiklandoztak kedélyesen. Végigfutott rajtam a hideg ha csak hozzáértem. Lustán tápászkodtam fel, hogy ráülhessek. Hamar az ölébe simultam, és ráfeküdtem. A tenyerem a feje alá csúsztattam, és kislányosan, csillogó szemmel figyeltem őt. Szerintem soha nem viselkedtem még így senkivel mint vele. Nem is mindenkivel lehet, és nem is mindenkinek adod oda a szívedet.
A bestiám is érzékelte Caius testének melegét. Legszívesebben beleharapott volna a meztelen bőrébe, tudatva mindenkivel, hogy csak az övé. Búgó rezdülésével hívta a férfi szörnyetegét, aki válaszolt is neki. Elégedetten simult az oldalához, és egy szikra áramütéssel hozzá kapcsolódott. Érzékien doromboltam, mert tetszett ez a szimpátia. Kínzó lassúsággal kúszott fel a gerincemen a vágy első lágy szellőként rebbenő sziluettje. Elakadt bennem a lélegzet, és alul benedvesedtem. Nem volt miért szégyenkeznem, reagáltam Cai testére. Ami elég ismerős volt ahhoz, hogy ne lepődjek meg. Az ágyékom odapréselődött a férfiéhez, szunnyadó parázs volt, amit érezhetett a másik is. Felegyenesedtem, és lovalópozícióba helyezkedtem. Le-le sütött szempilláimon keresztül néztem. Csipkés függönyre hasonlított, amin ha átpillantunk csak egy-egy momentum tárul eléd mint a mozaikokon. Ujjaimmal lépegetni kezdtem a köldökétől fel a mellkasáig. Aztán megnyaltam az ujjbegyemet, és a mellbimbójához érintettem, hogy lusta köröket rajzoljak vele. Éreztem, hogy az enyémek át akarják ütni az atlétámat. Sajgó kéj hullámzott át rajtuk. A térdem belenyomódott a nedves talajba, de minden pillanatát élveztem. A hajam a férfi lábain érdekes táncot járt. Megfogtam Cai kezét, és az ujjait a számba vettem, aztán becsúsztattam az atlétám alá, hogy érezze megkeményedett mellbimbóimat. Csak játék volt, de nem adtam volna oda semmiért. Lehajoltam hozzá, és finoman az oldalába mélyesztettem a fogaimat, hogy beszippantsam a zamatát. Éppen kicsomagoltam volna őt a fránya farmer szorításából, amikor a reggeli élénk madárcsicsergést egy velőtrázó üvöltés nyomta el. Hirtelen rémült tekintettemet Caius felé kaptam, még a mozdulatba is beleremegtem. Az ujjaim egy pillanatra görcsösen nadrágja gombjait szorongatták. Egymásra meredtünk, egyszerre dobbant meg a szívünk valami iszonyú hangos remegéssel. Hirtelen pattantam fel róla a következő üvöltésre. Szaladni kezdtem a hang irányába, vágtázva a gyep, a moha, a fák összetett kavalkádjában. Caius sebesen előttem futott a falka házai irányába. Lüktetett a szemgolyóm is annyira rohantam. A meztelen talpam éppen csak érintette a földet, a szívem hevesen vert, a vérem pedig másodpercenként többször is végigfutott a testemen.
Az üvöltés betöltötte az erdő békés csendjét. Az erőszakos emberi, és állati jelenlét tapintható volt. Mintha a harmat minden atomja érezte volna, sebtiben felszállt és ott sem volt. A sűrű lombszegélyeken át láttam az embereket rohangálni fel-alá valaki körül. Lassítottam mikor odaértem. Caius elveszett a tömegben, nem láttam. Közelebb siettem, majdnem felborítottak annyian igyekeztek. A kör szélén vörös vér próbált utat törni magának a kavicsok között. Eggyé akart olvadni a többi cseppekkel, és vérfolyammá alakulni. Az orromban elviselhetetlen volt a ragacsos, mindent betöltő vér szaga. Kiléptem a tömeg széléből, és megpillantottam Robert véres testét. Egy ezüst tőr, de annál nagyobb, talán kard állt ki a bordái közül. De csak a nyele, mert a többi része átszúrta, és a másik oldalon léket hasított magának. Egy pillanatra bennem maradt a szusz. Odatérdeltem hozzá, Caius magyarázott valamit. De csak annyit vettem ki, hogy mi történt? Annyit tudtam, hogy Robert valami üzletet intézett, de nem voltam biztos benne, hogy kikkel, és miért. De álmomban sem mertem volna azt gondolni, hogy felnyársalják. Valaki értetlenül magyarázott, hogy az út mentén dobták ki egy furgonból. Allein a falka dokija vörös kézzel matatott Robert körül, és a hűvös reggel ellenére is csöpögött róla a víz. Gyöngyözve potyogtak róla, mintha direkt erre lennének hivatottak. A kezembe nyomott pár tiszta rongyot, én a seb körüli részeket próbáltam láthatóvá varázsolni. A késre rá akart gyógyulni a hús, de még nem akarta egészen ellepni. Ahol még nyílt lyuk tátongott, szivárgott valami nyálkás a sebből. Robert alig lélegzett, néha nyitotta ki a szemét de csak azért, hogy jajgasson. Egyszerre fázott és futott át rajta a forróság. Égett a láztól. Allein valamit motyogott, aztán egyre hangosabban üvöltött Caiusnak, hogy Robert meg fog halni. Robert a kezemre kulcsolta a kezét, és olyan erővel szorította, hogy majdnem eltörtek az ujjaim. Aztán leejtette maga mellé, próbálta kaparni a kardot az oldalánál, olyan volt mintha ki akarná húzni, de Allein nem engedte. Körülöttünk mindenki ordibált, és rohangált, azon tanakodtak, hogy szedjük ki belőle az ezüst kardot. Allein nem tudta, hogy milyen szerveket érinthet. Én pedig végképp nem. A perceket lassítottfelvételként érzékeltem, Robert elfúló szuszogása volt a másodperc kattogó hangja ebben a földöntúli rémületben.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. Kamachiq
Caius Rhegal
Hello Darling, Please call me
Join date : 2017. Nov. 22.
Hozzászólások száma : 27
Tollvonásainak száma : 25
Re: Caius -Roxanne
2018-04-14, 21:04




Nem vagyok egy korán kelő ember, azaz igazság, hogy sosem voltam az. De mivel most a munkám is az éjszakázáshoz köt még inkább kellemetlenül élem meg a korai pillanatokat. Hát még akkor amikor ahhoz lenne kedvem, hogy a hozzám tartozó nővel henteregjek kicsit. Erre fel az mit csinál? fogja magát és kioson mellőlem, amit meg a macskám eléggé nehezen visel. Szereti a nőstény közelségét, és zavarja a távolság, jobban kedveli, hogy ha ott van hiszen elfogadta párjának. Így hát felkelt, és én morgolódva engedek és elindulok, hogy Trixie nyomára leljek.
Nincs nehéz dolgom, vidáman heverészve találom és ugyan morgok, de mellé heveredve próbálok felül kerekedni az álom maradékain. Halkan morgolódok vele, de hagyom, hogy arcát hozzám dörgölje, élvezem puha bőrének érintését, könnyű nőiességét. A pumákra ritkán jellemző az egyszerű természet, Trixie sem az, kifejezetten karakán aki tudja, hogy mit akar, de ezzel nincs is semmi baj, hiszen valahogy irányítani kell a kölyköket, de kedvelem azokat a pillanatokat mikor kissé elhagyja magát, az álarcot amit visel mások előtt és megengedi magának, hogy nőiesebb énje a felszínre bukkanjon. Ilyenkor kedveltem csak igazán.
- A kis vörös dög te vagy, nem a reggel.- Morranok, de hangomban érezni, hogy inkább szánom a mondatot játékos incselkedésnek, mint sem sértésnek, bár aki nem ismer, lehet joggal sértődhetne meg. Viszonozom a csókot, hiszen mindig kívánom dögös száját, ujjaim a hajába túrnak és a dús tincsekbe markolva vonom közelebb magamhoz.
Hagytam, hogy rám üljön ujjaim lustán simítottak végig izmos hosszú combjain. Hímem a nősténynek simult, halk dorombolását viszonozva harapta meg annak finoman a tarkóját. Hagytam, hogy energiám az elvegyüljön az övével, hogy  macskáink szó szerint egymásba simuljanak.
És lustán figyeltem játszadozását a combjain pihentetve a tenyeremet. Tekintetemet lassan futtattam végig rajta, megfigyelve, minden centiméterét, elidőzve a póló alatt keményen dudorodó bimbóin. Az enyémet azonnal megmerevednek, ahogyan hozzá ér, ágyékom megrándul, ujjaim megfeszülnek a combjain, majd feljebb csúsznak a csípőjén és lefelé tolom, hogy a csípőmet kicsit megemelve hozzá dörgöljem magamat.
Vágyának fűszeres illata az orromba kúszott, felmorrantam, ahogyan ujjaimat az ajkai közé véve megnyalta. Bimbója kemény volt és már nedves is, eddig tartott a lusta kontroll melyet tartottam magamon. Abban a pillanatban, ahogyan megérzem mellét a tenyerem alatt magam alá fordítom. Le akarok róla mindent tépni, miszlikbe aprítva az össze felesleges szart ami a testét rejti el előlem...
Amikor meghallom a sikolyt, megmerevedek a mozdulatba amivel a felsőt szaggattam volna le róla, pillantásom össze akad az övével éppen egy tized másodpercre, mielőtt elrugaszkodnék, hogy a hang irányába vessem magamat. Ez a falka területe, közel a házhoz...
Nem igazán foglalkozom azzal, hogy Trixie lemarad-e vagy sem, hirtelen sokkal fontosabb a vér szaga mely az orromba kúszik, a macskák jellegzetes ideges rezgése. Ahogyan a falka felbolydul és az energiák szikrázva csiklandozzák a bőröm. A tömeg megnyílik előttem, nem is igen kell lökdösődnöm, hiszen mindenki pontosan érzékel mindenkit a káoszban főleg, hiszen ilyenkor fontosabb az érzés, melyet inkább a macska irányít és nem az ember. A macska pedig ösztönös, automatikusan állnak arrébb, ahogyan érkezem, hogy Roberthez érjek.
- Kis faszom!- Szisszenek és ekkor vetődik be az orvos, kicsapja a táskáját hát fogom magam és kérdezősködésbe kezdek. MI történt? Még is, hogy történt? Valaki látott rendszámot? Több helyről érkeznek az információk és leginkább zavarosak, tudom min ügyködött és nagyjából azt is, hogy kikkel. A válasz áradatot az orvos üvöltözése szakítja meg. Lepillantok az átszúrt testre, meg a mellette térdelő két személyre.
- A lófaszt, azért vagy itt bazd meg, hogy megold a helyzetet.- Morgok rá és melléjük térdelek.
- Húzd ki azt a szart, nem lehet alakváltásra bírni ha ezüst van benne.- Mert igazából más lehetőség nem igen van, hogy begyógyítsuk a sérüléseit. Persze ha penge mondjuk átszúrta a szívét akkor igazából tök mindegy, ha viszont nem talán az alakváltás megmentheti. Úgy is azt üvöltözi, hogy meg fog halni amiből arra következtetek, hogy túl sok esélye már nincs, rontani nem ronthatunk a helyzeten.
Érzem pont úgy az alfa közeledését, ahogyan a többiek érezhették az enyémet és mint a folyó úgy válik szét mindenki. Egy tapasztalt puma szörnyetegét nem tudja elő hívni könnyedén senki csak az alfa, még ilyen védtelen állapotba is. Felállok mert pillantásomat rászegezve.
- Váltania kell.- Figyelem, ahogyan elernyednek az eddig szorító ujjak, de még hallani a szíve lüktetését, energiája halványan csapong. - Nincs magánál.- Teret adok, hogy közelebb lépjen.
- Húzd ki.- Utasítja az orvost, aki mind a kéz kezét rázárja a kard markolatára és egyetlen határozott mozdulattal rántja ki. Hördülés szakad fel Robertből, de szinte ebben a pillanatban szisszen fel benne az energia és indul el a váltás. Csontok roppannak és a tömeg mely ide gyűlt néma csendben várja a változás eredményét.
Összefonom magam előtt a karjaimat és figyelem a lassan kibontakozó pumát a lábaimnál. A hasán a sebnek nyoma sincsen persze ez nem azt jelenti, hogy a belső szervei rendben vannak. Az orvos azonnal a fülébe dugja a sztetoszkópot és a mellkasára tapasztja.
- Lélegzik...- Jelenti ki, mintha ezzel minden rendben lenne pedig nincs. Ettől még nem biztos, hogy megmarad.
Az alfa rövid utasításokat osztogat arról, hogy vigyék be a testet, takarítsanak fel, a kölyköket nyugtassák le a picsába. Egy pillanatig állok csak ott elgondolkozva hagyva, hogy a tömeg lassan felszívódjon és mindenki megtalálja a saját feladatát. Aztán egy hirtelen mozdulattal kapom el Trix karját és magamhoz rántom.
- Gyere velem.- Suttogom neki tudván, hogy mindenki másnak van jobb dolga sem mint, hogy ránk figyeljenek. Magammal vonom fel az emeletre a szobába.
- Vegyél olyat amiben tudsz mozogni, de jó motorozni.- Trikót húzok, arra bőr dzsekit és amennyiben kész elindulok előtte le a motorig. Felülök rá s várom, hogy mögém tegye azt a kibaszott formás seggét.*

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Caius -Roxanne


Vissza az elejére Go down
 
Caius -Roxanne
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: A múlt árnyai :: Régmúlt-
Ugrás: