HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 A viszontlátás öröme - Alex & Kazu

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-22, 19:15


Hiába a komoly kérdések, és a dilemma, nem húzódom el tőle, valahol folyamatosan megérintem őt, és cirógatom a testének valamely pontját, érezve az ujjhegyeim alatt a selymes bőrét, ami most másvalaki vérétől tűnik melegnek, akárcsak a sajátom.
- Az urad egy okos vámpír, aki tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy előrébb juthassunk a világban, és ne csak néhány meghatározott helyen létezhessünk szabadon. – aztán elgondolkozom egy pillanatra, és csak utána folytatom.
- Esetleg valamikor említsd már meg neki, hogy szeretnék beszélni vele valamiről. – Elvégre most hogy van egy szálloda láncom, miért is ne kezdhetnénk meg a tárgyalásokat más városok uraival, még akkor is, ha éveket kell várni egy-egy engedélyre. De ha már most elkezdeném a tárgyalásokat, annyival is előrébb lehetnék, és talán jelen esetben megértő fülekre találhatok.
- Nem kedvesség kérdése. – Egyébként sem mindig vagyok kedves, csak azokkal, akik hozzám tartoznak, mert velük teljesen másképp bánok, mint az idegenekkel. Az arc, amit meg a kamaráknak mutatok, szintén csak máz, semmi több, de szükséges ahhoz, hogy elérjem a kitűzött célt. És a cél érdekében, már amúgy is sok dolgot megtettem életem során.
- Valóban? Miféle kérdések? – Nézek rá érdeklődve, mert felkelti a kíváncsiságom, hogy vajon mi lehet az, amit nem írhatott meg nekem, vagy mondhatott el egy-egy hívás alkalmával.
-Nem Eric miatt nincs időm, hanem a túl sok teendő miatt, és azért, mert nem csak ti vagytok. De biztosítalak, hogy szakítok rád is időt. – Egyébként meg hogy jön ide Eric? Vele a legtöbbször csak üzletről esik szó, semmi másról, nem is értem, hogy miért őt emlegeti, ráadásul ilyen körülírással.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 100
Tollvonásainak száma : 91
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-24, 11:23



Xavi & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Jól esik érezni az érintését a meztelen bőrömön, hiszen a ruháknak hamar menniük kellett és apró mosollyal hagyom magam ily módon kényeztetni. A bőröm melege csalás, hiszen a vérkeringésem beindításához másvalaki vére kell, és csak illúzió a szívverésem is hogy van. Mert nincs, halott vagyok a szó fizikai értelmében.
- Valóban az, ezzel nem is vitatkoznék sosem. Jó érzéke van ahhoz hogy megtegye a szükséges lépéseket és szerencsére Abel is kellően nyitott gondolkodású, és megengedte hogy idejöjjek - mosolyodok el, de egy pillanatra felhők suhannak át a szemeimen. Épp csak egy pillanatnyi szürkeség ez.
- Gyakran beszélek vele, majd legközelebb megemlítem neki hogy beszélnétek. Szerezzem meg a telefonszámát vagy megadjam neki a tiédet? - érdeklődök ahogy mellé simulva heverek és egy ideig nem is gondolkozok semmin. Hagyom a pillanat varázsát érvényesülni és nincsenek terveim hogy mit csináljak ma még.
- Akkor nem az. Értsd ahogy szeretnéd - mosolyodom el halványan szőke hajzuhatagom alól. Tudom hogy szereti a hajam, és hogy szőke lettem, ez mindig is a gyengéje volt. Bár nekem még barna hajjal is sikerült elbűvölnöm annak idején, amikor megteremtett és tudom hogy kedvét leli bennem, noha nem sok időt tudunk együtt tölteni de próbálok elég önálló lenni, és magamban megállni a lábamon.
- Sok izgalmas kérdés, de ne aggódj idejében a füledbe fogom őket duruzsolni - dorombolom odahajolva és finoman érintem csak ajkaimmal a fülcimpáját.
- Hát persze, ott vannak az ikrek és a leopárdok. Mi a helyzet a helyiekkel? - kérdezem kicsit terelve a témát. Eric is elég nehéz eset, ő sokkal macerásabb mint én. Mondhatni sokkal emberibb de éppen ezért lóg ki a sorból és nehezebben fogad el dolgokat. Túlságosan más elvárásai vannak.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-26, 07:08


- Abel meglepően nyitott gondolkodású. Átlátja a világ dolgait, a fejlődést is nyomon követi és ehhez mérten teszi meg mindig a következő lépését. – Ez számomra is nagyon hasznos, ugyanakkor tudom, hogy mennyire veszélyes is Abel, sőt azt hiszem, hogy maga nemében még páratlannak is mondanám. És Isten vagy valaki, akárki óvjon meg minket attól, hogy elszabadítsa a poklot, akár szó szerint is.
- Add meg neki nyugodtan az enyémet! De azért mondd meg, ha épp nem venném fel, lehet, hogy interjún vagyok, vagy hasonló, de mihamarabb vissza fogom majd hívni őt. – Még a végén azt gondolná, hogy szándékosan nem veszem fel a telefont, az pedig sértődéshez vezetne, jobb esetben hidegháborúhoz, rosszabban pedig igazihoz.
- És most had halljam azokat a mocskos részleteket! – figyelmen kívül hagyom értsem ahogy szeretném, mert jobban lefoglalnak azok a felhők, amik az imént suhantak át a szemén.
- Mit kért tőled Mizuhiro, hogy így megváltoztathasd a külsődet? – Mert a vámpírok világában soha, semmi nincs ingyen, mindennek van ára, az, hogy ő megnövesztette a haját rengeteg energiába kerül, és biztos vagyok benne, hogy megfizette az árát ennek a dolognak.
- Miért ne most teszed fel őket? Mire vársz? – szeretek játszani, ami azt illeti, az ikrekkel is gyakran teszem, de ha ilyen komoly dolgokat próbálnak meg elmismásolni, azt sokkal kevésbé szeretem.
- A helyiek nem tartoznak hozzám, de a falka együtt futhat velük, és találkozhatnak, ennyi pont elegendő. – Amúgy sem örökre szándékozom maradni így, ha távozom, akkor a leopárdjaimat sem óhajtom itt hagyni. Vagyis, aki nagyon ellenkezik, az maradhat, de eddig mindenhova követtek, így hát ezen nem izgatom magam.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 100
Tollvonásainak száma : 91
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-27, 09:35



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Alex szavaira aprót biccentek, hiszen magam is így vélem hogy jó dolog az ha nyitott de ugyanakkor...
- Igen, igazán praktikus gondolkodású az tény, de ugyankkor néha veszedelmes is lehet ez a vonása, mert egy haladó szellemiségű vámpír néha kellemetlen meglepetéseket is tud okozni - mosolyodom el, és élvezem az érintését, mindentől mentesen. Régóta nem láttuk egymást, és most kiélvezem a társaságát ha már így adódott.
- Rendben, megmondom neki. Biztosan kapcsolatba fogtok tudni lépni egymással, Mizuhiro szereti a telefonját és a modern kor vívmányait - mosolyodom el, és igyekszem elkendőzni a felhőket, bár Alex szeme villanásából tudom hogy észrevette őket, és nem fog elereszteni amíg ki nem mondom amit nem akarok. Felsóhajtok és kicsit elhúzódok tőle, erről sosem beszélek szívesen, és neki nem is akartam soha.
- Nem túl kellemes emlékek ezek Alex, kérlek, hadd ne kelljen felelevenítenem. Megtettem amit kért, és most itt vagyok, csak ez számít - pillantok rá élénk színű lencséimmel mert ez csalás, de a hajam igazi ahogyan a testem is. Minden felesleges zsír lement rólam és haloványan domborodnak az izmaim, mint aki épp csak annyit kondizik hogy fitten tartsa magát. Bár sokkal több munka van ebben mint az látható lenne.
- Semmi olyat, amit ne tudtam volna megadni neki - zárom rövidre a kérdést, és elnevetem magam.
- Azért, mert önző vagyok és ki akarom élvezni sok év után az első együttlétünket, és nem elrontani a kérdéseimmel. Ám ha kívánod akkor máris sorolom őket - mosolyodom el könnyedén, újra könnyed és felhőtlen mosollyal.
- Értem. Ez sajnálatos, de legalább a tieid sem kószálnak el mellőled - kuncogok fel, hiszen tudom mennyire háklis a cicáira. Bár vigyáz is rájuk, és nem tagadom hogy kicsit irigykedek is néha, hogy neki megvannak a hívói.
- Alig várom hogy kiderüljön, nekem mi lesz a hívóállatom - sóhajtok fel és közelebb húzódom hozzá egy kicsit.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-09-03, 06:42



Erre el kell mosolyodnom, hiszen én magam is tudom, hogy igaza van, de mégis valahogy ez a haladó gondolkodás közelebb áll a szívemhez, mint bármi más.
- Neki nem kell haladó gondolkodásúnak lennie, hogy veszedelmes legyen…- fűzöm hozzá, hiszen én letettem neki az esküt, éreztem azt a borzalmat, amire képes. Nem, nem áll szándékomban Abel Milai ellenségévé vállni, mert túlságosan is ártana az egészségemnek, és az enyéim egészségének.
- Milyen sok haladó gondolkodású vámpír vesz téged körül. -  Jegyzem meg, hiszen a városának ura, kihez a véresküje köti, Abel, akinél vendégeskedik, és éppen magamat sem mondhatom túlzottan maradinak, hiszen én igyekeztem annyira, hogy a haladó gondolkodás lépjen előtérbe. Szükségem volt rá, hogy erősebb legyek a hírnév által, és elérjem a céljaim. Százötven év kemény munkája, és sok-sok tanulás, míg elértem azt, ahol most vagyok.
- Igazad van. Csak az számít, hogy a célod elérted. – Ha együtt tud vele létezni, akkor nem számít, hogy milyen módon jutott el a céljához, hiszen én magam is számos dolgott tettem, ami másoknak az ép elméjébe került volna, amit mások talán szégyellnének, de én nem. Mert tudtam, hogy meg kell tennem ahhoz, hogy olyan jövőt alakítsak, amilyenre szükségem van.  
- Azt hiszem, képesek leszünk visszaállítani a hangulatot, ha úgy kívánod, viszont, ha már előhozakodtál velük, tedd fel őket, mer kíváncsi vagyok. – És valószínűleg nem említette volna őket, ha nem lennének még mindig fontosak neki.
- Ők eddig sem kószáltak el. – Hiszen még ide is utánam jöttek, vagy inkább velem. Vajon hány vámpírt követnének a hívottjai, ha az másik városba költözne, ilyen messze az otthontól?
- Mit szeretnél leginkább, mi legyen az? – bár nem a vámpírok választják, attól még vágyakozni lehet utánuk. Aztán vagy örülünk, vagy örülünk, hiszen mindenképpen azt jelzi, hogy erősebbek lettünk.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 100
Tollvonásainak száma : 91
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-09-30, 21:24



 
Zen  & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Visszamosolygok, és még mindig ugyanolyan vonzónak látom őt, mint amikor először találkoztam vele apám üzleti megbeszélésén. Persze apám nem tudta hogy én később felkerestem Alexet a magam szakállára, és megismerkedtünk közelebbről is egymással. Sosem láttam még ilyen vonzó férfit, és természetesen az ártatlan küllem laatt én sem voltam éppenséggel az, és kíváncsi voltam az újra, a világra. Ő pedig mesélt.
- Nem ismerem annyira jól Abelt, eddig nem sokszor beszéltünk és akkor is rövidre zárta az egész audenciát, de tudom hogy milyen vérvonalú és hogy nem tétlenkedik - válaszolok neki hiszen a szőke fejem, korántsem üres és tudom forgatni a lapjaimat én is úgy, hogy nekem jó legyen. Elvégre vámpír vagyok, és önös érdekeim elég fontosak, hiszen egy örökkévalóságra szólnak.
- Nos igen, de én egy cseppet sem bánom. Legalább nem kell felesleges tisztelet köröket futnom minden egyes kérdésem, kérésem előtt ami azért kicsit megkönnyíti a dolgokat - mosolyodok el, ahogy elheveredek ismét, és kényelmes pozíciót veszek fel. Biccentek a szavaira, bár nem könnyű úgy tenni mintha minden rendben volna, de végül is elmúlt és igyekszem magam mögött hagyni mindent ami fájdalmas, és a jelent élvezni. A jövőt pedig tervezni valamiképpen tudatosan.
- Oh ebben nem kételkedem. Hisz úgyis vágyakozom utánad - teszem hozzá és nem takarom el magam. Lepergett rólam a szégyenlősség és minden gátlás. A túlélés nagy úr, és nem hagyhattam magam veszni.
- Nem kifejezetten világmegváltó kérdések lesznek. Inkább... nem is tudom, a létezésünkkel és a vámpírsággal kapcsolatos - vezetem elő, és megtekerek egy szőke tincset az arcom előtt, és aztán kérdezek.
- Hogyan működik a Tanács? Nagyjából értem a hatalmi szerkeztetet és hogy miként tudunk előrejutni idővel. Értem azt is hogy kik a vérvonalak fejei de hogyan lesznek azok? Mi kell ahoz hogy egy vámpír szintet lépjen, úgymond? Az erőnk lassan, szinte napról napra fejlődik, de mégis hogy van ennek valamiféle mértéke vagy láthatósága? - kérdezem felkönyökölve. Élénk kék szemeim komoly de kíváncsi fénnyel vizslatják az arcát.
- Szerencsés vagy velük. Bár én sem panaszkodhatok, Ayame nagyon ragaszkodó rókatündér - mosolyodok el, hiszen le nem tudom magamról vakarni, de már nem is akarom. Amolyan társsá nőtte ki magát, mint a kéretlen testőröm Zen is, aki még mindig nem tudom minek van velem. Büntetésből, vagy jutalomból.
- Nem tudom. Vannak reményeim hogy talán patkány lesz, de a rókákkal sem lenne bajom. Valahogy érzem a csontjaimban hogy nem olyan macskafélék lennének mint neked - teszem hozzá, hiszen sokat lamentáltam én is ezen a kérdésem hogy milyen fajnak örülnék a legjobban és erre a kettőre jutottam.  

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 237
Tollvonásainak száma : 216
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-10-13, 08:26



- Szerintem senki nem ismeri olyan jól Abelt, mint az gondolja magáról. – Lássuk be, lehet, hogy ha nekem is többet sikerül kideríteni róla, akkoriban inkább a másik város mellett döntök, és nem ide érkezem a sűrűjébe, ahogy tettük. Mint már kiderült teljesen feleslegesen, mert az itteni leopárd vezetők nem állnak a helyzet magaslatán, ami azt illeti az egyik már inkább le is lépett.
- Azért a vendégség szabályait neked is be kell tartanod, és valamilyen módon, az is tiszteletkör. Egyébként, Abel annyira nem igényli a társaságunkat. Ami engem illet szerintem valahol belül azt gondolja, mint a többi vámpír, hogy olyan vagyok, mint a televízióban mutatom magam. – Jópáran beleestek már ebbe a hibába, ami mondjuk nem annyira rossz, legalábbis nekem, mert így a meglepetés erejével hathatok másokra.
- A Tanács úgy működik, hogy a talpnyalóik miatt senkiben nem bízhatunk. Persze nagy erővel bírnak, ezt nem lehet tagadni, de mivel sokan dolgoznak nekik, és ismerik a fennhatóságukat, így nem sok mindent lehet tenni ellenük. Hogy kiből válik a saját vérvonalának feje. Hát ez nehezebb, leginkább annyira humbug az egész, mint az, hogyan lesz valakiből szörnyrész, vagy miért nem lesz valakiből az. Kiszámíthatatlan, váratlan általában, és semmilyen módon nem lehet készülni rá vagy előrébb hozni. Vagy legalábbis én nem tudok róla. – Ha tudnám, lehet, hogy már rég megkíséreltem volna, hogy több hatalmam legyen. És nem kellett volna a tv-ben bájolognom ahhoz, hogy Axelle kiszabadítását meg tudjam oldani. Mert mi mást használhattam volna, kellő erő hiányában? Az én vérvonalam nem tartozik, a legnagyobb fegyverek közé, az erőm még kevésbé, így másokat kell felhasználnom.
- Lehet, hogy van benne valami. Mi mindig vonzódtunk a macskafélékhez. Bár lehet, hogy csak azért, mert a teremtőm is képes volt őket hívni. – Sosem gondolkodtam azon, hogy miért a leopárdok lettek a hívottjaim, elégedett voltam, hogy lettek.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 100
Tollvonásainak száma : 91
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-10-17, 11:16



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


- Ha mindenki ismerné akkor nehezen tudná fenn tartani a hatalmát. A titokzatosság is része a mestervámpírok életének. Téged sem ismer akárki, hiába vagy mindig ott a tévében - mosolyodom el. Igazából Alex is lehetne szerintem városúr ha éppen arra vágyna. Nem tudom mik az igazi vágyai, de egy két részből és megmoccanásból azért tudok következtetni és csak a hajam szőke, az agyam nem. Az más kérdés hogy eredetileg ugye fekete a hajam vagy legalábbis sötétbarna.
Az ágyon könyökölve hallgatom hogy mit mond és biccentek neki a szavaira.
- Be is tartom, és mintaszerűen viselkedek mint látszik. Nem kockáztatom meg hogy haza legyek küldve. Nem, egyáltalán nem igényli és látszik hogy ő is unja ezeket a köröket és haladni szeretne - értek vele egyet, és ebben együtt tudok vele érezni, hiszen én sem szeretném ha felesleges dolgokra menne el az idő. Egyszer majd én is érezhetem milyen egy város úri székben ülni de most még? Nem sok esélyem lenne megtartani bár ki tudja... Végül is. Hm. Nem is rossz gondolat.
- Szóval ez amolyan... lutri? Hogy vagy igen vagy nem? Értem. Vagyis nem, de ahh mennyivel egyszerűbb lenne ha lenne valamiféle mérő erő vagy módszer. Én is szeretném feleszteni magam és erősebbé válni hogy ne függjek másoktól - sóhajtok fel, hiszen ez nem rajtam múlik, és közben elmerengve simítom végig Alex mellkasát. Pótcselekvés, és jó érzés hogy itt van velem, és örül egy kicsit a jelenlétemnek.
- Szeretem a macskákat, de nem szeretném őket hívóállatnak ha választhatnék. A cicák nem illenek hozzám, bármilyen édesek vagy nemesek legyenek - gondolkozom el.
- Te mindig is őket akarta? A Leopárdokat? Vagy nem is gondoltál erre és egyszerűen csak ezt dobta a gép? - faggatom tovább.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu


Vissza az elejére Go down
 
A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Lakrészek-
Ugrás: