HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 17:29
Narui Kazuya
tollából született
Today at 14:56
Narui Kazuya
tollából született
Today at 13:47
Maximilian Lassen
tollából született
Today at 12:08
Narui Kazuya
tollából született
Today at 11:09
William Carxon
tollából született
Yesterday at 07:08
Alexander
tollából született
2018-12-15, 20:33
Caius Rhegal
tollából született
2018-12-15, 12:10
Genevie Bertrand
tollából született
2018-12-14, 22:39
Cain Nowik
tollából született
2018-12-14, 20:21
Cain Nowik
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 A viszontlátás öröme - Alex & Kazu

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-22, 19:15


Hiába a komoly kérdések, és a dilemma, nem húzódom el tőle, valahol folyamatosan megérintem őt, és cirógatom a testének valamely pontját, érezve az ujjhegyeim alatt a selymes bőrét, ami most másvalaki vérétől tűnik melegnek, akárcsak a sajátom.
- Az urad egy okos vámpír, aki tudja, hogy mire van szükségünk ahhoz, hogy előrébb juthassunk a világban, és ne csak néhány meghatározott helyen létezhessünk szabadon. – aztán elgondolkozom egy pillanatra, és csak utána folytatom.
- Esetleg valamikor említsd már meg neki, hogy szeretnék beszélni vele valamiről. – Elvégre most hogy van egy szálloda láncom, miért is ne kezdhetnénk meg a tárgyalásokat más városok uraival, még akkor is, ha éveket kell várni egy-egy engedélyre. De ha már most elkezdeném a tárgyalásokat, annyival is előrébb lehetnék, és talán jelen esetben megértő fülekre találhatok.
- Nem kedvesség kérdése. – Egyébként sem mindig vagyok kedves, csak azokkal, akik hozzám tartoznak, mert velük teljesen másképp bánok, mint az idegenekkel. Az arc, amit meg a kamaráknak mutatok, szintén csak máz, semmi több, de szükséges ahhoz, hogy elérjem a kitűzött célt. És a cél érdekében, már amúgy is sok dolgot megtettem életem során.
- Valóban? Miféle kérdések? – Nézek rá érdeklődve, mert felkelti a kíváncsiságom, hogy vajon mi lehet az, amit nem írhatott meg nekem, vagy mondhatott el egy-egy hívás alkalmával.
-Nem Eric miatt nincs időm, hanem a túl sok teendő miatt, és azért, mert nem csak ti vagytok. De biztosítalak, hogy szakítok rád is időt. – Egyébként meg hogy jön ide Eric? Vele a legtöbbször csak üzletről esik szó, semmi másról, nem is értem, hogy miért őt emlegeti, ráadásul ilyen körülírással.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-24, 11:23



Xavi & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Jól esik érezni az érintését a meztelen bőrömön, hiszen a ruháknak hamar menniük kellett és apró mosollyal hagyom magam ily módon kényeztetni. A bőröm melege csalás, hiszen a vérkeringésem beindításához másvalaki vére kell, és csak illúzió a szívverésem is hogy van. Mert nincs, halott vagyok a szó fizikai értelmében.
- Valóban az, ezzel nem is vitatkoznék sosem. Jó érzéke van ahhoz hogy megtegye a szükséges lépéseket és szerencsére Abel is kellően nyitott gondolkodású, és megengedte hogy idejöjjek - mosolyodok el, de egy pillanatra felhők suhannak át a szemeimen. Épp csak egy pillanatnyi szürkeség ez.
- Gyakran beszélek vele, majd legközelebb megemlítem neki hogy beszélnétek. Szerezzem meg a telefonszámát vagy megadjam neki a tiédet? - érdeklődök ahogy mellé simulva heverek és egy ideig nem is gondolkozok semmin. Hagyom a pillanat varázsát érvényesülni és nincsenek terveim hogy mit csináljak ma még.
- Akkor nem az. Értsd ahogy szeretnéd - mosolyodom el halványan szőke hajzuhatagom alól. Tudom hogy szereti a hajam, és hogy szőke lettem, ez mindig is a gyengéje volt. Bár nekem még barna hajjal is sikerült elbűvölnöm annak idején, amikor megteremtett és tudom hogy kedvét leli bennem, noha nem sok időt tudunk együtt tölteni de próbálok elég önálló lenni, és magamban megállni a lábamon.
- Sok izgalmas kérdés, de ne aggódj idejében a füledbe fogom őket duruzsolni - dorombolom odahajolva és finoman érintem csak ajkaimmal a fülcimpáját.
- Hát persze, ott vannak az ikrek és a leopárdok. Mi a helyzet a helyiekkel? - kérdezem kicsit terelve a témát. Eric is elég nehéz eset, ő sokkal macerásabb mint én. Mondhatni sokkal emberibb de éppen ezért lóg ki a sorból és nehezebben fogad el dolgokat. Túlságosan más elvárásai vannak.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-26, 07:08


- Abel meglepően nyitott gondolkodású. Átlátja a világ dolgait, a fejlődést is nyomon követi és ehhez mérten teszi meg mindig a következő lépését. – Ez számomra is nagyon hasznos, ugyanakkor tudom, hogy mennyire veszélyes is Abel, sőt azt hiszem, hogy maga nemében még páratlannak is mondanám. És Isten vagy valaki, akárki óvjon meg minket attól, hogy elszabadítsa a poklot, akár szó szerint is.
- Add meg neki nyugodtan az enyémet! De azért mondd meg, ha épp nem venném fel, lehet, hogy interjún vagyok, vagy hasonló, de mihamarabb vissza fogom majd hívni őt. – Még a végén azt gondolná, hogy szándékosan nem veszem fel a telefont, az pedig sértődéshez vezetne, jobb esetben hidegháborúhoz, rosszabban pedig igazihoz.
- És most had halljam azokat a mocskos részleteket! – figyelmen kívül hagyom értsem ahogy szeretném, mert jobban lefoglalnak azok a felhők, amik az imént suhantak át a szemén.
- Mit kért tőled Mizuhiro, hogy így megváltoztathasd a külsődet? – Mert a vámpírok világában soha, semmi nincs ingyen, mindennek van ára, az, hogy ő megnövesztette a haját rengeteg energiába kerül, és biztos vagyok benne, hogy megfizette az árát ennek a dolognak.
- Miért ne most teszed fel őket? Mire vársz? – szeretek játszani, ami azt illeti, az ikrekkel is gyakran teszem, de ha ilyen komoly dolgokat próbálnak meg elmismásolni, azt sokkal kevésbé szeretem.
- A helyiek nem tartoznak hozzám, de a falka együtt futhat velük, és találkozhatnak, ennyi pont elegendő. – Amúgy sem örökre szándékozom maradni így, ha távozom, akkor a leopárdjaimat sem óhajtom itt hagyni. Vagyis, aki nagyon ellenkezik, az maradhat, de eddig mindenhova követtek, így hát ezen nem izgatom magam.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-08-27, 09:35



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Alex szavaira aprót biccentek, hiszen magam is így vélem hogy jó dolog az ha nyitott de ugyanakkor...
- Igen, igazán praktikus gondolkodású az tény, de ugyankkor néha veszedelmes is lehet ez a vonása, mert egy haladó szellemiségű vámpír néha kellemetlen meglepetéseket is tud okozni - mosolyodom el, és élvezem az érintését, mindentől mentesen. Régóta nem láttuk egymást, és most kiélvezem a társaságát ha már így adódott.
- Rendben, megmondom neki. Biztosan kapcsolatba fogtok tudni lépni egymással, Mizuhiro szereti a telefonját és a modern kor vívmányait - mosolyodom el, és igyekszem elkendőzni a felhőket, bár Alex szeme villanásából tudom hogy észrevette őket, és nem fog elereszteni amíg ki nem mondom amit nem akarok. Felsóhajtok és kicsit elhúzódok tőle, erről sosem beszélek szívesen, és neki nem is akartam soha.
- Nem túl kellemes emlékek ezek Alex, kérlek, hadd ne kelljen felelevenítenem. Megtettem amit kért, és most itt vagyok, csak ez számít - pillantok rá élénk színű lencséimmel mert ez csalás, de a hajam igazi ahogyan a testem is. Minden felesleges zsír lement rólam és haloványan domborodnak az izmaim, mint aki épp csak annyit kondizik hogy fitten tartsa magát. Bár sokkal több munka van ebben mint az látható lenne.
- Semmi olyat, amit ne tudtam volna megadni neki - zárom rövidre a kérdést, és elnevetem magam.
- Azért, mert önző vagyok és ki akarom élvezni sok év után az első együttlétünket, és nem elrontani a kérdéseimmel. Ám ha kívánod akkor máris sorolom őket - mosolyodom el könnyedén, újra könnyed és felhőtlen mosollyal.
- Értem. Ez sajnálatos, de legalább a tieid sem kószálnak el mellőled - kuncogok fel, hiszen tudom mennyire háklis a cicáira. Bár vigyáz is rájuk, és nem tagadom hogy kicsit irigykedek is néha, hogy neki megvannak a hívói.
- Alig várom hogy kiderüljön, nekem mi lesz a hívóállatom - sóhajtok fel és közelebb húzódom hozzá egy kicsit.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-09-03, 06:42



Erre el kell mosolyodnom, hiszen én magam is tudom, hogy igaza van, de mégis valahogy ez a haladó gondolkodás közelebb áll a szívemhez, mint bármi más.
- Neki nem kell haladó gondolkodásúnak lennie, hogy veszedelmes legyen…- fűzöm hozzá, hiszen én letettem neki az esküt, éreztem azt a borzalmat, amire képes. Nem, nem áll szándékomban Abel Milai ellenségévé vállni, mert túlságosan is ártana az egészségemnek, és az enyéim egészségének.
- Milyen sok haladó gondolkodású vámpír vesz téged körül. -  Jegyzem meg, hiszen a városának ura, kihez a véresküje köti, Abel, akinél vendégeskedik, és éppen magamat sem mondhatom túlzottan maradinak, hiszen én igyekeztem annyira, hogy a haladó gondolkodás lépjen előtérbe. Szükségem volt rá, hogy erősebb legyek a hírnév által, és elérjem a céljaim. Százötven év kemény munkája, és sok-sok tanulás, míg elértem azt, ahol most vagyok.
- Igazad van. Csak az számít, hogy a célod elérted. – Ha együtt tud vele létezni, akkor nem számít, hogy milyen módon jutott el a céljához, hiszen én magam is számos dolgott tettem, ami másoknak az ép elméjébe került volna, amit mások talán szégyellnének, de én nem. Mert tudtam, hogy meg kell tennem ahhoz, hogy olyan jövőt alakítsak, amilyenre szükségem van.  
- Azt hiszem, képesek leszünk visszaállítani a hangulatot, ha úgy kívánod, viszont, ha már előhozakodtál velük, tedd fel őket, mer kíváncsi vagyok. – És valószínűleg nem említette volna őket, ha nem lennének még mindig fontosak neki.
- Ők eddig sem kószáltak el. – Hiszen még ide is utánam jöttek, vagy inkább velem. Vajon hány vámpírt követnének a hívottjai, ha az másik városba költözne, ilyen messze az otthontól?
- Mit szeretnél leginkább, mi legyen az? – bár nem a vámpírok választják, attól még vágyakozni lehet utánuk. Aztán vagy örülünk, vagy örülünk, hiszen mindenképpen azt jelzi, hogy erősebbek lettünk.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-09-30, 21:24



 
Zen  & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Visszamosolygok, és még mindig ugyanolyan vonzónak látom őt, mint amikor először találkoztam vele apám üzleti megbeszélésén. Persze apám nem tudta hogy én később felkerestem Alexet a magam szakállára, és megismerkedtünk közelebbről is egymással. Sosem láttam még ilyen vonzó férfit, és természetesen az ártatlan küllem laatt én sem voltam éppenséggel az, és kíváncsi voltam az újra, a világra. Ő pedig mesélt.
- Nem ismerem annyira jól Abelt, eddig nem sokszor beszéltünk és akkor is rövidre zárta az egész audenciát, de tudom hogy milyen vérvonalú és hogy nem tétlenkedik - válaszolok neki hiszen a szőke fejem, korántsem üres és tudom forgatni a lapjaimat én is úgy, hogy nekem jó legyen. Elvégre vámpír vagyok, és önös érdekeim elég fontosak, hiszen egy örökkévalóságra szólnak.
- Nos igen, de én egy cseppet sem bánom. Legalább nem kell felesleges tisztelet köröket futnom minden egyes kérdésem, kérésem előtt ami azért kicsit megkönnyíti a dolgokat - mosolyodok el, ahogy elheveredek ismét, és kényelmes pozíciót veszek fel. Biccentek a szavaira, bár nem könnyű úgy tenni mintha minden rendben volna, de végül is elmúlt és igyekszem magam mögött hagyni mindent ami fájdalmas, és a jelent élvezni. A jövőt pedig tervezni valamiképpen tudatosan.
- Oh ebben nem kételkedem. Hisz úgyis vágyakozom utánad - teszem hozzá és nem takarom el magam. Lepergett rólam a szégyenlősség és minden gátlás. A túlélés nagy úr, és nem hagyhattam magam veszni.
- Nem kifejezetten világmegváltó kérdések lesznek. Inkább... nem is tudom, a létezésünkkel és a vámpírsággal kapcsolatos - vezetem elő, és megtekerek egy szőke tincset az arcom előtt, és aztán kérdezek.
- Hogyan működik a Tanács? Nagyjából értem a hatalmi szerkeztetet és hogy miként tudunk előrejutni idővel. Értem azt is hogy kik a vérvonalak fejei de hogyan lesznek azok? Mi kell ahoz hogy egy vámpír szintet lépjen, úgymond? Az erőnk lassan, szinte napról napra fejlődik, de mégis hogy van ennek valamiféle mértéke vagy láthatósága? - kérdezem felkönyökölve. Élénk kék szemeim komoly de kíváncsi fénnyel vizslatják az arcát.
- Szerencsés vagy velük. Bár én sem panaszkodhatok, Ayame nagyon ragaszkodó rókatündér - mosolyodok el, hiszen le nem tudom magamról vakarni, de már nem is akarom. Amolyan társsá nőtte ki magát, mint a kéretlen testőröm Zen is, aki még mindig nem tudom minek van velem. Büntetésből, vagy jutalomból.
- Nem tudom. Vannak reményeim hogy talán patkány lesz, de a rókákkal sem lenne bajom. Valahogy érzem a csontjaimban hogy nem olyan macskafélék lennének mint neked - teszem hozzá, hiszen sokat lamentáltam én is ezen a kérdésem hogy milyen fajnak örülnék a legjobban és erre a kettőre jutottam.  

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-10-13, 08:26



- Szerintem senki nem ismeri olyan jól Abelt, mint az gondolja magáról. – Lássuk be, lehet, hogy ha nekem is többet sikerül kideríteni róla, akkoriban inkább a másik város mellett döntök, és nem ide érkezem a sűrűjébe, ahogy tettük. Mint már kiderült teljesen feleslegesen, mert az itteni leopárd vezetők nem állnak a helyzet magaslatán, ami azt illeti az egyik már inkább le is lépett.
- Azért a vendégség szabályait neked is be kell tartanod, és valamilyen módon, az is tiszteletkör. Egyébként, Abel annyira nem igényli a társaságunkat. Ami engem illet szerintem valahol belül azt gondolja, mint a többi vámpír, hogy olyan vagyok, mint a televízióban mutatom magam. – Jópáran beleestek már ebbe a hibába, ami mondjuk nem annyira rossz, legalábbis nekem, mert így a meglepetés erejével hathatok másokra.
- A Tanács úgy működik, hogy a talpnyalóik miatt senkiben nem bízhatunk. Persze nagy erővel bírnak, ezt nem lehet tagadni, de mivel sokan dolgoznak nekik, és ismerik a fennhatóságukat, így nem sok mindent lehet tenni ellenük. Hogy kiből válik a saját vérvonalának feje. Hát ez nehezebb, leginkább annyira humbug az egész, mint az, hogyan lesz valakiből szörnyrész, vagy miért nem lesz valakiből az. Kiszámíthatatlan, váratlan általában, és semmilyen módon nem lehet készülni rá vagy előrébb hozni. Vagy legalábbis én nem tudok róla. – Ha tudnám, lehet, hogy már rég megkíséreltem volna, hogy több hatalmam legyen. És nem kellett volna a tv-ben bájolognom ahhoz, hogy Axelle kiszabadítását meg tudjam oldani. Mert mi mást használhattam volna, kellő erő hiányában? Az én vérvonalam nem tartozik, a legnagyobb fegyverek közé, az erőm még kevésbé, így másokat kell felhasználnom.
- Lehet, hogy van benne valami. Mi mindig vonzódtunk a macskafélékhez. Bár lehet, hogy csak azért, mert a teremtőm is képes volt őket hívni. – Sosem gondolkodtam azon, hogy miért a leopárdok lettek a hívottjaim, elégedett voltam, hogy lettek.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-10-17, 11:16



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


- Ha mindenki ismerné akkor nehezen tudná fenn tartani a hatalmát. A titokzatosság is része a mestervámpírok életének. Téged sem ismer akárki, hiába vagy mindig ott a tévében - mosolyodom el. Igazából Alex is lehetne szerintem városúr ha éppen arra vágyna. Nem tudom mik az igazi vágyai, de egy két részből és megmoccanásból azért tudok következtetni és csak a hajam szőke, az agyam nem. Az más kérdés hogy eredetileg ugye fekete a hajam vagy legalábbis sötétbarna.
Az ágyon könyökölve hallgatom hogy mit mond és biccentek neki a szavaira.
- Be is tartom, és mintaszerűen viselkedek mint látszik. Nem kockáztatom meg hogy haza legyek küldve. Nem, egyáltalán nem igényli és látszik hogy ő is unja ezeket a köröket és haladni szeretne - értek vele egyet, és ebben együtt tudok vele érezni, hiszen én sem szeretném ha felesleges dolgokra menne el az idő. Egyszer majd én is érezhetem milyen egy város úri székben ülni de most még? Nem sok esélyem lenne megtartani bár ki tudja... Végül is. Hm. Nem is rossz gondolat.
- Szóval ez amolyan... lutri? Hogy vagy igen vagy nem? Értem. Vagyis nem, de ahh mennyivel egyszerűbb lenne ha lenne valamiféle mérő erő vagy módszer. Én is szeretném feleszteni magam és erősebbé válni hogy ne függjek másoktól - sóhajtok fel, hiszen ez nem rajtam múlik, és közben elmerengve simítom végig Alex mellkasát. Pótcselekvés, és jó érzés hogy itt van velem, és örül egy kicsit a jelenlétemnek.
- Szeretem a macskákat, de nem szeretném őket hívóállatnak ha választhatnék. A cicák nem illenek hozzám, bármilyen édesek vagy nemesek legyenek - gondolkozom el.
- Te mindig is őket akarta? A Leopárdokat? Vagy nem is gondoltál erre és egyszerűen csak ezt dobta a gép? - faggatom tovább.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-11-21, 11:12



- Hmm. Igazad van. – Egyezek bele, főleg, mivel engem igazából szerintem senki nem ismer. Talán csak Damon, de ő is nagyon jól titkolja, hogy mennyire is az annyira. Meg egy olyas valaki, akiről nagyon-nagyon hosszú ideje nem beszéltem, de talán hamarosan majd megérkezik ő is a városba, bár ott egy hosszabb újraismerkedési folyamat lesz azt hiszem. Túl sok idő telt el a legutóbbi találkozásunk óta.
Csupán egy mosoly a válaszom, hiszen igen, én is úgy érzem, hogy Abel rettentően unja, hogy Város Urnak kell lennie. És én egyébként kellőképpen átérzem a helyzetét. Na nem azért, mert valaha is lettem volna a helyében, de tökéletesen átlátom, hogy milyen terhek szakadnak így a nyakába, és tudom, hogy igazából ő is jobban élvezné, ha szabadon élhetne, a saját elégedettségét kielégítve, mint az örökös szabályoknak megfelelve.
- Ahhoz idő kell, szépségem! Nem megy egyik napról a másikra. – Arról nem beszélve, hogy szépen lennénk, ha itt minden jött-ment vámpír egyik napról a másikra olyan erőre tenne szert, amivel nem bír elbánni. Főleg most, hogy sikerült egészen menővé változtatni a dolgok, hogy vámpírnak lenni jó. Több a jelentkező, és az önjelölt teremtő, mint azt kellene.
- És még ha elég erős is leszel, akkor is függeni fogsz másoktól. Mert függeni fogsz a hűségeseidtől, a szövetségeseidtől. – Hát igen, ez sajnos sosem fog változni, mert mindig lesz valami, ami miatt másokra kell támaszkodni. Sajnos ténylegesen senki nem válik istenné, hogy mindenható lehessen, pedig erre a címre én is pályázom.
- Nem mondhatnám, hogy őket. Lehet, hogy az oroszlánokat jobban szerettem volna, vagy tigriseket. De csak azért, mert nagyobbak, és úgy gondoltam akkoriban, hogy a nagysághoz több erő társul. Csupán hatalmat akartam, mert ha hívóállatod van, akkor erősebb vagy, ha sokan vannak körülötted, akkor még erősebb vagy. De nem gondoltam rá, hogy milyen faj legyen, csak úgy megtörtént. – Igazából bármelyik fajjal megelégedtem volna. Na jó, a pillangóknak nem feltétlen örültem volna, de hát na, ki ne akarna nagy és erős állatokat maga mellé. Bár az én leopárdjaim meglehetősen nyugodt banda, ritkán balhéznak, és akkor annak mindig oka van. Viszont a sakálokkal megszívtam volna, mert velük meg ugyanúgy sok a gond, mint a hiénákkal, vagy akár az előbb említett oroszlánokkal. Balhés népségek.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-11-29, 11:36



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Bánatos mosoly suhan át az ajkaimon annak ellenére hogy tudom, igazam van. Alexander nem olyan vámpír akit könnyű lenne kiismerni, és nekem sajnos túlságosan kevés idő adatott meg vele, hogy mellettem legyen és segítse első éveimet. Talán ez kicsit engem is minősít hogy úgy vélte már nincs rá szükségem és megállok én a nagyvilágban egyedül is, de valahol mélyen egy kicsikét bánt hogy nem vitt magával.
- Alex? Annak idején, amikor vámpírrá tettél és bemutattál Mizuhironak, miért nem vittél magaddal? - hiszen mondta hogy nem áll módjában és én elfogadtam, de most a kíváncsiság beszél belőlem. Nem haragszom vagy érzek máshogy csak szeretném tudni az okot.
- Hai, hai. Idő kell hozzá, és én néha türelmetlen vagyok, de aztán megnyugszom és várok tovább türelmesen - sóhajtok fel ahogy odafészkelődöm mellé, és könnyed csevelybe merülünk.
- Már rájöttem, hogy sehogy sem jövök ki jól belőle, és egyedül akkor nem lenne ez ha valami istenséggé változnék és mindenható lennék - szusszanok a vállába, hiszen ez fizikai képtelenség hogy azzá váljak ilyen fiatalon. Nem tudom hogy mi lenne megoldás.
- Hm, az oroszlánokkal is jól jöttél volna ki szerintem, de neked jól állnak a pöttyösök és valahogy testhezállónak érzem őket. Én mondom talán a patkányokkal vagy rókákkal szeretnék. A medvék miatt talán az Uram lenne morcosabb, nem tudom - mosolyodom el mert bár csak tartanék már ott hogy ezen kelljen aggódnom.


♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-12-02, 12:07


Mindig felteszik ezt a kérdést, és én általában hazudtam nekik, hogy miért is nem, hogy miért nem vittem őket magammal. Hazudtam arról, hogy azért, mert már elég idősek, hogy megálljanak a saját lábukon, de az igazság az, hogy ez ennél sokkal bonyolultabb, összetettebb dolog, és már nagyon régóta tart.
- Sok dolgom volt még. – döntök most az igazság mellett. Most már nem baj, ha megtudja, legalábbis egy részét.
- Ahogy te is, és az is, hogy Mizuhirohoz kerültél, nem a véletlen műve. Egy olyan terv részei vagytok, amit már százötven éve űzök. Egy olyan terv részei, ami hamarosan meghozza gyümölcsét. És azért nem vittelek magammal, hogy mellette erősödj meg. – Felülök egy kissé, hátam mögé tornyozva a párnák egy részét, és úgy nézek le rá.
- Tanulnom kellett, olyan dolog kellett a kezembe, ami a legtöbb vámpírnak nincs meg. És olyan dolog, ami nekik megadatott, nekem viszont nem. Hatalmat kellett szereznem, hogy a tervem sikerüljön, de a vérvonalam nem teszi lehetővé, hogy olyan eszközökkel gyakoroljam ezt a hatalmat, ami megfélemlít másokat. Olyan hatalom kellett, aminek még a vérvonalunk feje sem tud nemet mondani. – Miközben beszélek, őt nézem, de mégsem őt látom, hanem a múltat, azt, amilyen akkor volt.
- És benned meg volt a kellő akarat ahhoz, hogy híressé válj, ha eljön az ideje. Szeretted már emberként is elbűvölni a körülötted lévőket. Biztos nem lehetettem benne, hogy vámpírként nem változol meg, de a remény ott volt. – Ott volt/van minden gyermekemben, hogy egy napon engem szolgálnak majd, az én terveimet, úgyhogy közben másoknak engedelmeskednek. És így a Városok Urai, nem sejtik, hogy valójában nekem kedveznek.
- És azért is hagytalak ott, hogy erősebbé válj. – Igen tudtam, vagy inkább sejtettem, hogy nem lesz könnyű élete, ahogy egyik leszármazottamnak sem. De ha túlélnek, akkor már erősebbek lettek. A Bellék jellemzője, hogy bár nincs feltétlenül olyan hatalmuk, amivel másokat legyőzhetnek, de képesek a túlélésre, és az összes borzalom, amin át kell esniük erősebbé, teszi őket.
- A türelem egy nagy erény, még akkor is, ha mások nem tartják annak. – Hiszen én már várok, százötven éve csak várok, és tevékenykedem.
- Nem bánom a leopárdokat. Sosem bántam őket. Nagy lusta macskák. És a legjobb bennük, hogy gyakran még ahhoz is lusták, hogy egymást gyepálják a hierarchiában, mint ahogy azt az oroszlánok vagy a hiénák teszik. Viszont megvan az erejük, a gyorsaságuk ahhoz, hogy megtegyék, csak kevesebb gondot jelentenek így számomra. – Főleg, hogy én mindig kiképeztetem az enyéimet, és sosem lankadhatnak, még ha észre sem veszik játék közben ezeket a dolgokat, és csak később tudatosul bennük, hogy valójában harcolni tanultak kicsi koruktól.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-12-07, 09:38



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


Felteszem a kérdésem ahogy mellette heverek és kék szemeimben kíváncsiság ül, nem neheztelés. Az már elkopott az első pár évben amikor még sajnáltam hogy elment és kicsit talán haragudtam is hogy nem vitt magával. Most már csak az okot akarom tudni hogy miért, mert ami megtörtént azt már nem tudja megváltoztatni úgysem, felesleges lenne róla beszélni is.
- Ezt nem kétlem - arckifejezésem várakozó ahogy mellkasára simulok és lustán érintem a testét ami igazán irigylésre méltó lehet bármelyik férfi szemében. Én csak élvezem az érintését.
- Szóval csak egy terv része vagyok? - húzom össze a szemöldököm, bár tudom hogy nem teremtett volna meg ha csak egy kicsit nem leli kedvét bennem, vagy a társaságomban.
- Melletted is megerősödhettem volna, nem? Vagy kifejezetten más vérvonalú vámpír mellett akartál tudni, aki mit sem tudott a te vérvonalad sajátosságairól? - kérdezem hiszen Mizuhiro nem tudott segíteni amikor belegabalyodtam a saját hatalmamba és nem tudtam mit, és hogyan csináljak vele. Nehéz időszak volt, de örömteli is hiszen azt jelenti hogy erősebb lettem és a hatalmam kibontogatta a szárnyait.
- Értem. Nos, igaz hogy a belle vérvonala nem kifejezetten alkalmas a megfélemlítésre és hatalomszerzésre. Vagyis alkalmas, csak nem olyan módon mint a Sárkányé mondjuk. Ez sokkal kifinomultabb és sokszor bosszantóbb is - sóhajtok fel hiszen én is megtapasztaltam már hogy a mi erőnk bár hatalmas, de hogy gyakorlati haszna legyen okosan kell vele sakkozni hiszen az értelmetlen szex sehová nem vezet és le kellett pergetnem minden gátlást és szégyenérzetet magamról hogy kiteljesedjek.
- Szerettem a figyelem központjában lenni ez igaz, de apám mindig azt mondogatta hogy jó üzletember lesz belőlem - mosolyodom el az emlékre hiszen nem volt rossz viszonyom az apámmal. Szigorú volt ugyan, de ugyanakkor jó üzletember is, és eleinte kicsit bántam hogy nem viszem tovább a pagodát, mert Mizuhiro mellett kellett lennem, ifjú vámpírként.
- Erősebb lettem, és híres a világ szemében. Ez hogyan szolgálja a terveidet? - kérdezek rá, ha már őszinteségi rohamot kapott. Bár nem kifejezetten tetszik hogy csak egy terv része vagyok, de így legalább sok minden világosabb lett és ehhez mérten én is tudok tervezni.
- Alex... Csa a terved része voltam/vagyok vagy kedvelsz is azért aki vagyok, nem csak azért amit látsz? - tekerem meg az egyik szőke tincset az ujjaim körül, hiszen ez is olyasmi ami mesterséges de mégis... Így lett a megjelenésem teljes.
- Ahha, értem. Mondjuk a hiénákkal szívás lenne az élet őket én se kívánom magamnak. Nehogy a sors fintora legyen hogy aztán őket kapom, bár... azt is mondják hogy amúgy a hívóállat valahol a vámpír jellemével is összhangban van szóval... én reménykedem a patkányokban. Nem a legszebbek, de van bennük valami elemi túlélő ösztön és még én is itt vagyok - mosolyodom el könnyedén hiszen nehéz volt az út, de mégis...

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 290
Tollvonásainak száma : 261
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-12-08, 10:46


- Minden teremtés egy terv része! A vámpírok nem alkotnak csak úgy kedvtelésből új vámpírt. Ha így tennénk, akkor hadseregeket hozhatnánk létre, amit a Tanács nem nézne jó szemmel. Így mindig gondos válogatás, hogy kit választunk maguk mellé. – De hogy a vámpír milyen tervhez kívánja felhasználni a delikvenst, mindig más, hiszen mint ahogy az emberek között sincs két egyforma, úgy mi is mind különbözünk.
- Mellettem? – Erre el kell mosolyodnom. – Az én gyarlóságom, hogy szeretem elkényeztetni azokat, akik hozzám tartoznak, ha a közelemben vannak. Ha mellettem maradsz nem mehettél volna keresztül azon, ami megtörtént veled. És most nem lennél ennyire erős. – Mert ami nem öl meg, az megerősít, ez egy nagy igazság már évszázadok óta.
- Nem mindegyik képesség. Van olyan a vérvonalunkban, akitől még a tanács is tart. Senki nem akar például szerelmes lenni, mert azt gondolják, hogy ezzel gyengévé válnak. És egyébként valahol igaz is, hiszen szeretni valakit, gyakran kényszerít olyan döntésekre, amiket reálisan, hideg fejjel nem hoznánk meg. – Ugyanakkor olyan elképesztő erőt is kölcsönözhet, ami folyamatosan arra késztet minket, hogy ne adjuk fel, és menjünk előre.
- Minden nap üzletelsz. -  Hiszen a vámpírok élete másból sem áll, csak alkukból. Akik nem képesek az üzletre, vagy pocsék érzékük van hozzá, ők lesznek a bólogató kiskutyák, akik minden parancsot kérdés nélkül megtesznek.
- Vámpír vagy. Az emberek egy része kedvel. Amelyik nem, az valószínűleg úgysem fog. Minél jobban elterjed, hogy a vámpírok igen is hasznosak, az nekem annál jobb. Mert így én is egyre híresebb leszek. – Már, ha még lenne olyan, aki nem hallottam rólam. – Így ha esetleg eltűnnék, az nagyon is feltűnne az embereknek. Több milliárd embernek. – Gyakorlatilag a hírnév bebiztosítja, hogy ne végezhessem egy koporsóba zárva.
- Mit számít? – nézek rá kíváncsian. – De ha ez megnyugtat nem bújnék az ágyadba, ha nem kedvelnének. Hiszen nem származik belőle semmi hasznom. – Mert igen van, hogy ágyba kell bújni, akkor is, ha nem kedvelünk valakit, de abból mindig haszonnak kell származnia.
- Igazából nem számít, hogy kiket kapsz hívóállatodnak, ha megtanulod, hogyan kell velük bánni. Állítsd őket a magad oldalára, és olyan erővel ruhának fel, amiről nem is álmodtál. – Talán a leopárdok nem a legerősebb vérállatok, de az enyém hűsége megkérdőjelezhetetlen, így nem kell attól tartanom, hogy elárulnak engem.
Vissza az elejére Go down
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 112
Tollvonásainak száma : 102
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
Today at 14:56



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings


- Azt tudom hogy nem alkotnak csak úgy, mert abból káosz és túlnépesedés lenne, és minden teremtéssel van valami cél. Csak azt nem tudtam hogy én hogyan illek bele a te világodba - mert azért akkor sem ejtettek fejre, és amikor felajánlotta hogy élhetek örökké... Nem haboztam. Néha, megbántam de az esetek nagy részében nem tettem.
Hozzásimulva fekszem és könnyedén ölelem, mivel olyan régóta nem volt már alkalmam erre, és most kedvem lelem a közös lustálkodásban.
- Szóval azért hagytál ott mert féltél hogy teljesen elkényeztetnél? - kunkorodik mosolyra az ajkam, hiszen ez elég... érdekes indok, de valahol érthető is, ahogy elnézem az ikreket. Ők is régóta vele vannak, és mesélt is róluk sok mindent, de nem harcias cicák.
- Mizuhiro nem hagyott más választást. Vagy erősebb leszek vagy ott halok meg. Én élni akartam - vonom meg a vállam, ahogy csendesen megrágom magamban mindazt amit mondott. Végül is van benne igazság is, mert tény hogy kiütközött az erőm és ez igazán egybe vágott a tervekkel is amiknek a részese lettem. Nem Alex az egyetlen akinek tervei vannak. Az Uram elég világosan elmagyarázta hogy mit akar és mit vár tőlem.
- Nem vagyunk egyformák, de a belle vámpírok képességei nem olyan sokrétűek. Nem sok variációs lehetőség van az biztos - sóhajtom hiszen az erőink végesek. A szex kapcsán nincs olyan sok variáció bár én összesen két bellével találkoztam eddig az életben. Az érvekre csak biccentek, igaz az érzelmek néha nem egyszerűek és nem szabad hagyni hogy elragadjanak magukkal.
- Igen, én mindennap élek - értek egyet, mert ezen senki nem lenne képes változtatni. Üzletekből és alkukból áll az életünk.
- Ahha. Szóval bebiztosítod magad hogy ha valamit meglépsz, aminek következménye lenne, ne legyen olyan egyszerű eltüntetni a képből. Érthető - látok a szavai mögé hiszen az elég feltűnő lenne valóban ha a média kedvenc vérszívója eltűnne. Az emberek beszélni kezdenének és keresni. Érdekes dolog a köztudat.
- Nekem számít - pillantok rá apró mosollyal ahogy megnyugtat hogy kedvel. Máshogy nem bújna ágyba velem, mert nem kötelező.
- Igen, megnyugtatott - villantok rá széles vámpíros, szexi mosolyt amitől a közönségem kilencvenszázaléka instant elolvad.
- Meg fogom tanulni ha arra kerül a sor. Csak már tartanék ott... - sóhajtok ahogy tőlem nem jellemző mozdulattal fordulok rá szinte teljesen. Alex mégis csak a teremtőm, és jól esik a közelsége, és az álhit hogy tényleg számítok neki annyit, hogy foglalkozzon velem.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu


Vissza az elejére Go down
 
A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Lakrészek-
Ugrás: