HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Today at 10:28
Seraphine
tollából született
2018-07-18, 16:02
Amber Hill
tollából született
2018-07-18, 08:33
Dominic R. Jensen
tollából született
2018-07-17, 20:12
Xavier Graham
tollából született
2018-07-17, 20:09
Nyx Lexand
tollából született
2018-07-17, 19:28
Angelica
tollából született
2018-07-16, 20:57
Narui Kazuya
tollából született
2018-07-16, 17:04
Eric Rafael Krauss
tollából született
2018-07-15, 21:57
Xavier Graham
tollából született
2018-07-15, 21:53
Axelle
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 2
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 2 0
Összesen 25 22




Share | 

 A viszontlátás öröme - Alex & Kazu

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-03-16, 14:30



 
Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Saint Louis, mit tartogatsz nekem, te élettől hemzsegő város, vámpírok és vérállatok gyűjtőhelye? Miért is kellett nekem idejönnöm? Jah, igen a turné... Mint énekes, és mint vámpír duplán is van mire odafigyelnem. Minta módon kell viselkednem, hiszen az egyike vagyok azoknak, akik a médiában is képviselik a népünket és akiknek elő kell adniuk a legjobb oldalt, hogy mi nem vagyunk szörnyetegek. Természetesen azok vagyunk, de jó színész vagyok, mint mindannyiunk. Annak is kell lennem, hogy megtévesszek mindenkit, a hangommal leginkább.
- Kazuya? Szerinted milye lesz  város? - kérdezi tőlem egy hang, mire pislantok és oldalra pillantok hogy az egyik vérpatkányra nézzek, akit magammal hoztam. Amolyan pomme féle nekem, akinek a vérét előszeretettel dézsmálom ébredés után. Oldalra fordulva mosolyodom el.
- Nem is tudom Ayumi, de az az érzésem hogy remekül fogunk itt szórakozni - villantom rá a két hgyes kis agyaram, mert nagyon gonoszul tudok mosolyogni ha akarok. Angyal és ördög vagyok egyszerre.
A fekete autó csak úgy suhan ahogy közeledünk, és elhagyjuk a város táblát. Szórakoztató lesz, főleg hogy itt fogok találkozni a teremtőmmel is hosszú évek után. Bár kapcsolatban állok Alxel, és az öcsémmel is, mégsem vagyunk elválaszthatatlanok, és nem érdekel különösebben egyikük élete sem. Mármint figyelemmel követem ugyan, de nem szólok bele, és most sem tervezem, bár tiszteletemet kell tennem náluk, ahogyan a város uránál is, aki már tud az érkezésemről, hiszen minden formaságot betartok, nehogy szó érje a ház elejét.
- A Cirkuszba menjünk - utasítom a sofőrt, hiszen feltételezem Alexandert is ott találom majd, és ezen megérzésem helyesnek is bizonyul.

Fél órával később, már a lakrésze felé igyekszem, és az ajtó előtt kopogtatok. A megjelenésem kifogástalan. Fekete szoros, szinte rám öntött nadrág, hosszúszárú csizmával, és egy elegáns ezüst-fehér ing, amolyan klasszikus reneszánsz kori vámpír feelingű. Az ékszereim külön sztori, sok van és csillognak. Nem kíméltem a fülem sem, de máshol nem viselek piercinget. Gyűrűt és nyakláncot viszont annál többet.
- Alex! Ezer éve nem láttalak már. Ne most szégyenlősködj hogy nem nyitsz nekem ajtót, ne kéresd magad - mosolyodom el, mert érzékelem a léteit, vagy ajtót nyit vagy legalábbis közeledik hogy valamit mondjon. Türelmesen kivárom a választ.
 
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-03-22, 11:26


Túl az étkezésen, épp a zuhany alatt állva élvezem a forró vizet, és magamban megvitatom, hogy a mai napomat az élvezeteknek fogom szentelni, és semmilyen, de tényleg semmilyen ürügy nem fog érdekelni, hogy dolgozzam. Minden esete csak dolgozom, és alig jut arra, amire az időt valójában szánni szeretném. Néha eszembe jut, hogy ennyi erővel kereshetnék magamnak egy várost is, és ugyanott tartanék. Jó nem teljesen, de idő tekintetében valahol ugyanott. Épp azon jár az agyam, hogy mivel is üssem el az időt, amikor energiát érzek közeledni, de el sem hiszem, hogy ezt érzem. Ismerem, de neki valahol nagyon messze kellene lennie, nem pedig itt, és egyre csak közeledik, míg végül meghallom a kopogtatást, és a mondatot.
Elzárom a zuhanyt, fehér törölközőt tekerek a derekamra, vagy inkább fürdőlepedőt, hiszen akkora, hogy a lábszáram közepéig ér, és úgy ahogy vagyok, víztől csöpögősen, beletúrva a hajamba, hogy az legalább ne lapuljon le, nyitok ajtót.
- Kazuya! – nyitom ki az ajtót, és nem titkoltan végigpillantok rajta. Puha magas szárú csizma, a lábaira feszülő fekte bőr, és a régi korokat idéző csipkés ing. Nem, az az ing sosem volt kedvemre való, de tudom, hogy ő így adja el magát. Az érkezésére viszont nem számítok, bár általában figyelemmel kísérem a gyermekeim életének alakulását, az utóbbi időben nem tettem hasonlóan, mint már említettem az időhiány.
Mosoly kúszik az ajkaimra, a kezem felé nyújtom, és berántom a szobába, az ajtó már csapódik is be mögötte, nekilököm és az álla ál nyúlok a fejét felemelve, egészen közel hajolva le hozzá, suttogom szinte a szájába.
- Minő kellemes meglepetés! -
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-03-23, 11:08



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Nem tudom biztosan hogy mennyire fog örömmel fogadni, de azért bízom benne hogy eléggé hiszen egészen eddig nem okoztam neki csalódást, és sok kellemes éjszaka áll mögöttünk ami azt igazolja hogy kedvel. Bár velem nem töltött el annyi időt, mint legifjabb gyermekével Ericcel. Na igen, Alex szinte megrögzötten gyűjti maga köré a szőkéket, de én nem bánom. Ha jól hallottam a legutolsó pletykákat, akkor a pomméi is szőkék és ikrek. Tud élni nem mondom.
Türelmesen várom hogy ajtót nyisson, és hallom is hogy közeledik. Nyilván valami mást csinált éppen, így hát az ajtófélfának dőlök hanyagul, és amikor nyílik az ajtó akkor onnan mosolyodom el, kicsit hatásvadász, de imádok az lenni. Széles, vámpíros és őszinte mosolyt villantok rá, ahogy megszólít.
-Úgy ám, még mindig. És szebben mint valaha. A város ura elkényeztetett egy kicsit – emelem meg hosszú szőke tincsem, hiszen amikor elváltunk akkor rövidebb volt a hajam, de hosszú évek munkája volt hogy megnőtt. Nem kifejezetten Alex miatt növesztettem meg, mert az imidzsemnek is jót tett hogy ilyen reneszánsz kori vámpírnak nézek ki, egyedies japános jegyekkel övezve a megjelenésem. Tudom hogy ő nincs oda ezért de a simulós bőr nadrágot és magas szárú szinte már combig érő csizmát szereti rajtam.
Felkuncogok ahogy megragad és beránt ajtón belülre és hátam nekiütközik a kemény fának ahogy nekidönt, de nem fáj és nem is bánom.
-Ugye? Én már csak ilyen kellemes meglepetés vagyok – mosolyodom el, ahogy szinte megcsókol, de nem zárom be a távolságot az ajkaink között, inkább megvárom hogy ő tegye meg. Úgysem bírja ki. Kezeim végigsimítanak az oldalán, egészen a fenekéig és megmarkolok egy kicsit.
-Látom még nem ülted kockásra a feszes feneked a sok papírmunkától – pimaszkodom, hiszen tudom hogy több helynek is a tulajdonosa.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-03-31, 11:14


A legtöbb gyermekem nagyon kedvelem, ez alól csak kevés van, akinek a teremtését megbántam, de Narui Kazuya nem tartozik közéjük. Már halandóként is nagyra értékeltem, nem csupán a külsejét, de az eszét is. A kíváncsiságát, ahogy távoli vidékekről meséltem neki, és mindig érdeklődéssel fogadta őket.
Szépségét és ravaszságát az idő fényesebbre csiszolta. Szebb, mint valaha, és a szemeiben ott csillog az értelem. A mosolya pedig elárulja, hogy ezzel ő is tökéletesen tisztában van.
- Talán az Urad, szeretne tőlem valamit, és így akar a kedvemre tenni? – nem titkolt, hogy szeretem a hosszú hajat, legyen az férfi vagy nő, és még jobb, az illető szőke. Bár olykor vannak olyan szépségek, akiket még nem szőkén is muszáj megkaparintanom. Kazu is ilyen, eredeti hajszíne ugyebár nem szőke, mert az ázsiai emberek ritkán születnek szőkén. A kontaktlencséje pedig még inkább igézővé teszi. Valóban kedvem lelem a benne való gyönyörködésben. Tökéletes Belle gyermek, aki kihasználja az adottságait.
- De még milyen kellemes! – felelem, és az én ajkaimon is mosoly játszik. Valóban örülök a viszont látásnak, ahogy a fenekembe markol, a csípőm közelebb mozdul hozzá, férfiasságom pedig tudtára is adhatja, hogy az örömöm kézzel fogható és valódi, ahogy a hasához préselődik.
- A papírokat állva is el lehet olvasni. – felelem a viccre, és csak azután zárom be a köztünk lévő távolságot. Szám az övére tapad, és szenvedélyesen ízlelem meg őt. Nem tegnap volt, hogy utoljára találkoztunk, bár tartottuk a kapcsolatot az éteren keresztül, egy Belle számára, aki a érintések szükségét úgy éli meg, mint magát a vért, ez vajmi kevésre elég csupán. Mindkét kezemmel a fejét tartom, és hajába markolok, kellemes súlyként megélve a csodálatos hajzuhatagot, ami selymes csigákban csavarodik az ujjaim köré.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-04-17, 09:45



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

A meglepetés jól sikerül, hiszen Alexnek nem említettem hogy jönni fogok, csak a Város Ura tudta, hiszen annak rendje s módja szerint érkeztem diplomáciai keretek között, na meg mert a városnak is jót tesz a jelenlétem hogy itt koncertezem, és itt is mutogatom magam hogy a vámpírok milyen rendes népek, és az embereknek nincs félnivalójuk tőlünk. Mi is lehetünk híresek, zenészek és énekesek.
Ahogy megpillantom Alexet, sok minden jut eszembe. Nem változott sokat és most is képes lennék órákig gyönyörködni kidolgozott, de nem túlságosan izmos alakjában. Arcán szinte provokatívan virít a borosta hogy simítsam oda a kezem, de még nem teszem meg, és inkább csak megvárom amíg ő lép, amire nem kell sokat várnom. Hiányoztam neki ezek szerint, helyes.
- Nem tudhatom. Az Uram inkább tőlem akart dolgokat és ezért hajlandó volt energiát fektetni a megjelenésembe, végül is a médiában elfoglalt helyem és szerepem, neki is csak jó – válaszolok apró mosollyal, hiszen a vámpírok szinte soha nem tesznek semmit önzetlenül. A hosszú hajamnak is megvolt az ára, és meg is tettem amit az Uram kért tőlem. Most viszont elengedett erre az útra és még az is lehet hogy megalkuszik Abellel felettem. Nem tudom.
-Ugye? Direkt nem is szóltam hogy jövök hogy meglepődj és lássam azt a csinos arcodat. A másik jó hír hogy itt turnézom a környéken és a Város Ura megengedte hogy berendezkedjek átmenetileg ide amíg meg nem állapodik Mizuhiroval – mosolyodom el, ahogy válaszolok neki. Még egy ideig élvezheti majd a jelenlétem és a társaságom ha nem leszek túl elfoglalt a munkám miatt. Mert kell mennem rengeteg fotózásra, interjúra és persze a koncertjeimre is. A menedzserem így is kitért a hitéből hogy nem azon a szálláson vagyok amit ő lefoglalt, de itt sokkal biztonságosabb nekem.
- Az igaz, és nem árt az ember formás hátsójának sem – válaszolok és érzem pontosan mennyire is örül nekem, az a kis törülköző nem sok mindent rejt el, és nem tagadom kedvemre van hogy így reagál rám. Belemosolygok a csókba ahogy bezárja a távolságot és a kezem lustán siklik fel a nyakára hogy megtámasszam és beletúrjak nedves hajába. Még nem lőtte be, akkor nem tehetem tönkre sem nem igaz?
- Na és mondd csak, mik a terveid mára? Remélem nem vagy túlságosan elfoglalt – pillantok rá ártatlan kék szemeimmel, és a nézésem minden csak nem ártatlan. Nem tagadom hogy mire szeretnék kilyukadni de nem is nyomulok. Az nem az én stílusom, én csábítok és játszom.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-05-01, 09:48


Az hogy itt van, annyit jelent, hogy a terveink jó irányba haladnak, és a világ kezd kinyílni előttünk. Bár utazásokat eddig is tettünk más tájakra, egy koncertturné nem volt közöttük, hiszen az rengeteg munkával és szervezéssel jár. Mizuhiro a jelek szerint hajlandó volt politikai tárgyalásokba bonyolódni a városok uraival, mert még most is sokan berzenkednek attól, hogy felfedjék magukat a világ előtt. Ami részben érthető is, vannak, akiknek nagyon rosszul áll a kamera és nem lenne szerencsés, hogy őket mutogassuk az embereknek. Nem, ez itt most a Bellék ideje, azoké a vámpíroké, akik a szépségükkel hódítanak, akiknek az ereje a csábításban rejlik, akik el tudják bűvölni a puszta kinézettükkel az embereket, és ezért nem feltétlenül kell trükköket használniuk.
- A médiában elfoglalt szereped mindannyiunknak jó, nem csak neked. Milyen árat fizettél érte?  - A kíváncsiság ott bujkál, hiszen én is tudom, hogy mindennek ára van, nagyon kevés Belle képes arra, hogy elrettentő erő legyen önmagában, egy fiatal vámpírnak erre pedig esélye sincsen, a mi utunk az, hogy csábítással, politikai játszmákkal győzzük meg azokat, akik elég erősek a feladathoz.
- Érdekes, Abel nem szólt, hogy érkezel. – Nem mintha zavarna, de kétlem, hogy azért nem szólt, mert kedves meglepetést akarna nekem szerezni. Sokkalta inkább az nyugtalanít, hogy ennyire gyengének tart-e, hogy egyáltalán nem érdekli, hogy egy újabb gyermekem jött el a városba, vagy csupán az üzleti érdeket nézte, ami valahol érthető is. Hiszen Kazu tökéletes lenne az én feladatom segítésében, úgy ahogy Ericet is bevontam már. Neki is meg kell jelennie a médiában, bár neki kevésbé fűlik hozzá a foga.
- Valóban nem árt. – Bár az enyémnek az ülés sem árt, van annyi saját energiám, hogy magam formáljam a külsőmet, szerencsére ebben nem szorulok rá már egy város urának kegyelmére sem. De még inkább szerencse, hogy már ember koromban is meglehetősen jól néztem ki, különben nem választottak volna ki, és erre az örök élet csak rátett egy lapáttal. És nem, önbizalomért sem kell a szomszédba szaladgálnom, hogy kölcsönkérjek egy kicsikét.
- Ami, az illeti, de igen. – felelem a kérdésére, de per pillanat egy cseppet sem érdekelnek az új lányok, akik a BB-be érkeztek, majd Leto elintézi egyedül a válogatást, nekem üdvözölnöm kell a fiamat.
- De úgy hiszem, hogy el tudom odázni a dolgot. – suttogom a szájába, hogy a hajamba túr, és fordulok vele, hogy az ágy felé irányítsam lassú léptekkel. Kezeimet a derekára csúsztatom, hogy stabilan tarthassam.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-05-18, 14:55



Sera & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

A megelepetés erejével sikerül Alexre hatnom, amin csak mosolygok, hiszen láttam a színtiszta meglepetést az arcán a jelenlétemre és valamiféle büszkeség is öntött el, hogy ennyire örül nekem. Mondjuk, mindig is jóban voltunk mert tartottam vele a kapcsolatot azóta hogy magamra hagyott Eric kedvéért és inkább vele foglalkozott. Nem mondom azt hogy nem vagyok egy kicsit féltékeny, de elnyomtam magamban és inkább kibontakoztattam saját magam és a városom uránál is jó fekvésbe kerültem. Nem volt ingyen de végül mégis csak sikerült, méghozzá annyira jól hogy most a saját zenekarom koncertturnéján veszek részt és Mizuhiro pedig tárgyalt Abellel is hogy ide jöhessek és kicsit hosszabb időt tölthessek el, szeretett mesteremmel is, akit rég nem láttam.
- Igen, és nem tagadom élvezem is a médiát, igazán jól áll nekem nem? Bár mondjuk volt kitől tanulnom az is igaz - vigyorodom el csábosan. Belle vámpír vagyok, és pontosan tudom mire vagyok képes, és azt is hogy milyen hatással tudok lenni másokra, még Alexre is. Felüdülést jelent neki a jelenlétem.
- Nem olyan fontos - legyintem el, hiszen nem szívesen mesélek róla mi volt ennek az ára, de szerencsére semmi visszafordíthatatlan, és végleges. Mindössze kompromisszumot kellett kötnöm, és a városom ura nem olyan rossz gazda.
- Pedig nem új a sztori és tudta hogy jönni fogok, mert várt engem. Azt is tudta hogy a te utódod vagyok, és hogy nem vagyok egy kalap alá vehető Ericcel. Bár nem mondta, ezt éreztem - teszem hozzá ahogy nem sietek elhúzódni tőle, és felnézek jóképű arcába amin nagyon jól áll a mosoly, és nem tagadom sokkal jobb mintha morogna vagy éppen dühös fintor torzítaná el.
- Ez örömteli hír, mert szívesen markolom meg a formás fenekedet - mosolygok és meg is teszem, persze hogy magamra vonva a vágyát. Szeretem hogy vágyik rám, és érezhetően örül a jelenlétemnek, ahogy átkarol, és finoman irányítani kezd. Mennyire ismerős, én is mennyiszer csinálom ezt lányokkal és fiúkkal egyaránt.
- Nagyon helyes, én elsőbbséget élvezek - szakadok el egy pillanatra és aztán csókolom tovább buján elkalandozva a testén, és galádul leoldom róla a törülközőt. Csak útban van és még a kék lencséimen át is láthatja hogy mennyire akarom őt.
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-05-19, 10:47


Mostanában sok gyermekem bukkan fel az életemben újra, némelyik marad, némelyik pedig tovább is áll. Közöttük is akadnak olyanok, akik inkább megtartanák az inkognitójukat a nagy nyilvánosság előtt, és visszavonultabban élnek. Kazuya pont nem tartozik közéjük, ő élvezi az egész felhajtást, ami körülette forog, imádja a fellépéséket, és azt, hogy őt imádják az emberek. Ez látszik a mozdulataiból, látszik abból, ahogy a színpadon áll, és ahogy előad. Nem megjátssza magát, az egészet élvezi. És bár még nem volt személyesen egy fellépésén sem, azét videókat néztem róla, mert vagy ő küldte át, vagy én kerestem rájuk a youtube csatornáján, és néztem meg.
- Határozottan jól áll neked, volt kitől örökölnöd. – mosolyodom el. Nem véletlenül a Bellék azok, akik a médiában szerepelnek. A vámpíroknak is különböző fajaik vannak, és bár akadnak olyan vérvonalak, ahol fellelhetőek a jóképűek és szép férfiak és nők. A Belle Morte ajándéka, hogy idővel még ellenállhatatlanabbak legyünk, még inkább vágyjanak ránk. A mi vérvonalunknak nem kell sorban állnia, vagy éppen alkudozni, hogy teszem, azt valaki hajlandó legyen önként vért adni, hiszen sorban állnak, hogy adhassanak. Tökéletes vadászok, hiszen bennünk minden csábítja a prédát, hogy felajánlkozzon számunkra.
- Értem. – bár ez a nem olyan fontos több értelmű is lehet, de nem akar beszélni róla, akkor nem szükséges. Bár azt tudom, hogy Mizuhiro nem egy őrült szadista, megvan a józan esze, és kiváló üzleti érzékkel rendelkezik, úgyhogy nem is féltem igazán Kazut az alku tárgyát illetően.
- Az is lehet, hogy azt gondolta, hogy már tudok a dologról. – És elméletben kellett volna, mert tartom Kazuval a kapcsolatot és figyelni is szoktam a ténykedéseit, de az utóbbi hetekben annyi dolgom volt, hogy azokkal voltam elfoglalva, és erre egyszerűen nem volt időm. Nekünk egy nap nem 24 órából áll, hiszen az idő felében halottak vagyunk, így sokkal kevesebb intervallumba kell besűríteni a tennivalókat.
- Örömömre szolgál, ha markolod. – felelem egy mosoly kíséretében, és a férfiasságom kettőnk közé szorul, ahogy közelebb húz magához. Halkan nyögök bele a szájába az érzésre, miközben az ágy felé kormányozom.
- A családi kapcsolatok fontosabbak, mint az üzlet. – Rendben, lehet, hogy nem így van, de jelen esetben pontosan ezt a sémát fogom követni. Nem állítom meg, hogy megszabadítson a törülközőtől, annál is inkább, mert csak útban van, és már az ingjének gombjait oldom ki, hogy feltáruljon előttem bőrének sápadtsága. Lecsúsztatom a vállairól az inget, végigsimítva a szálkásra dolgozott karjain, vissza a mellkasára, le a hasfalára. Szemeimben nem láthat mást csak azt a tüzet, ami a vágyam hivatott megmutatni.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-05-23, 13:27



Sera & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Jó érzés hogy örül nekem, és tudom hogy ez nem csak egy máz, máskülönben nem teremtett volna meg és nem lenne lehetőségem arra, hogy az öröklét végéig itt lehessek. Hol itt, hol ott de mindig életben. Jelenleg éppen a média reflektorfényébe lettem állítva, hiszen Belle vámpír vagyok és Mizuhiro engem választott erre, mert a külsőm mellé énekelni is tudok. Bár sosem gondoltam rá hogy egyszer befutott énekes leszek, most mégis lubickolok a hirtelen jött rivaldafényben és élvezem a műsort.
- Ugye? Bár nem is tudom ki lehetett az. De tudod, mi áll még jobban nekem? Ennél is jobban?  - dorombolom ahogy közelebb húuzódom hozzá-
- Te - vigyorodom el szélesen, és már az ágyra zuhanva válaszolok a többi kérdésére ahogy beleremegek a simogatásba, és eltűnik az ingem.
- Oh, és nem tudtál? Hupsz, lehet hogy elfelejtettem szólni - kuncogok buján, ahogy ártatlan arcot vágok, ebben mindig is jó voltam és tudom hogy nagyon ártatlannak tudok kinézni ha akarok. Mizuhiro sokszor mondta hogy ilyennek képzeli el Lucifert is.
- Sok minden fog még az örömödre szolgálni úgy hiszem - morranok fel ahogy erős vállaiba kapaszkodok, és felnézek az arcába. Úgy látom az új imidzsemmel még inkább kedvére vagyok hiszen imádja a szőkéket, és a kék lencse is jól áll. Már már európainak látszom.
- Oh igen, a család fontos - értek vele egyet ahogy megcsókolom, és a vágyakozás közös vonásunk, és a nadrágom is igencsak szűkös és nem sok mindent bíz a képzelőerőre így hát láthatja is hogy feszül ahol kell. Jobban is...
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-03, 10:44


Az örömöm teljesen igazi, sosem teremtettem olyan vámpírt, akiről tudtam, hogy nem lenne elég szórakoztató számomra több évszázadig is. És bár az ízlésem olykor változik, ahogy fejlődök, van, ami mindig állandó marad. És ez az, hogy ugyanúgy szeretem minden teremtettemet. Mármint nem őket egyformán, van akit talán kicsit jobban többinél, de eddig kevésben kellett igazán csalódnom, és megbánnom, hogy egyáltalán bármiféle időt pazaroltam rá. Kazu pedig pont azok közé tartozik, akik még mindig örömet okoznak nekem, és nem kellett csalódnom benne egyszer sem.
Elmosolyodom a szavaira, nem bántóak, de azért jó húzni velük kicsit őt, és természetsen kiforgatni őket.
- Szóval én olyan vagyok számodra, mint egy nyaklánc vagy gyűrű? Szép kiegészítő csupán? – bár nem kérdés, hogy bárki oldalán szép kiegészítő lehetnék, ha ostobább lennék az átlagnál valószínűleg ilyen szerep jutott volna nekem is az évek során, és ha az egyik tulajdonos rám un, akkor tovább ad a következőnek. De egyáltalán nem tartom magam ostobának. Sőt időnként talán több arrogancia szorult belém, mint az ildomos lenne.
- Hupsz, lehet, hogy el….- de emiatt sem vagyok dühös, hiszen szeretem a kellemes meglepetéseket. Az ő jelenléte pedig határozottan az, főleg, hogy az üzleteimben is az én malmomra hajtja a vizet, a fellépéseivel. Több ezer rajongó, szerelmes tinédzser gondoskodik arról, hogy a vámpírok mind inkább az új kor isteneivé váljanak. Ez pedig nekem és a feladatomnak kedvez, mégha nem is tud róla.
- Igen, én is úgy hiszem. – pillantok végig a testén, és ahogy végigsimítottam a hasán, a kezem nem áll meg, átvándorol a nadrágjának feszülő férfiasságára, és a bőrön keresztül járatom rajta a kezem.
- Milyen régen volt utoljára…- jegyzem meg inkább csak magamnak, és elkezdem kioldani a nadrágot, ahogy felette térdelek.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-07, 10:50



Sera & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Örülök hogy ide keveredtem és az itteni Város ura megengedte hogy átmenetileg itt maradjak, bár ezt már megbeszélték elvileg Mizuhiroval is, hogy mi hogyan lesz és nekem csak tennem kell a dolgom. Turnézom, fellépek és édesen mosolygok a médiába hogy mindenki lássa mennyire ártalmatlan vagyok, és néha kavarok egy két botrányt hogy az emberek beszéljenek rólam, mert minden reklámot meg kell fognom ha sikeresen akarok lenni. Persze sok pozitívuma van, de kell mellé egy kevés negatív is hogy ne látszódjak túlzottan tökéletesnek.
- Az egyetlen kiegészítő amit szívesen látok magamon - dorombolom neki, hiszen tudom hogy csak szeretetből forgatja ki a szavaimat, és ő is ugyanúgy vágyik rám mint én rá. Nem hinném hogy el kell neki magyaráznom ezt, hiszen ő is tudja jól hogy több eszem van annál hogy csak egy értékes és szép kiegészítőnek tartsam. Azért lettem vámpír mert látott bennem valamit a szépségemen kívül és hosszabb hajjal, szőkén még inkább a kedvére tudok tenni bár nem ő az Uram, mégis csak a teremtőm.
- Hupsz, feledékeny lettem egy kicsit - kuncogok hiszen pontosan tudtam hogy nem szólok neki hogy meglepődjön és aztán majd örüljön nekem. Bár sejtem hogy megvan a maga terve, aminek valamilyen módon a részese leszek, ha akarok ha nem.
- Majd meglátjuk... - mosolyodom el ahogy hanyatt landolok az ágyon és nincs ellene kifogásom hogy ő legyen felül, mindig is ő volt.
- Régen, ez igaz. De most itt vagyok és nosztalgiázhatunk - mosolyodom el ahogy ránézek ás kék szemeimben vágy csillan és felnyögök ahogy a farkamra markol. Kellemesen feszül meg és bizsereg az egész testem tőle. Megfeszülök egy kicsit, mint mindig ha vele vagyok.
♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-10, 10:15


- Elég a beszédből! – szólalok meg és lehajolok, hogy a számba vegyem végre és kényeztethessem. Bőven ráérünk később is megbeszélni azokat a feledékenységében elkövetett dolgokat, amivel mondjuk meg kell hagynom, hogy kellemes meglepetést okozott nekem.
Kezeim a csípőjére csúsztatom, hogy egy helyben tartsam amikor önkéntelenül is mozdítana rajta. Normál esetben nem lenne ellenemre, hogy saját kedve szerint mozduljon, de most én akarom irányítani az egészet, hogy milyen gyorsan, és milyen mélyen érezzem. Irányításmánia, nos meglehet, mindig is szeretettem kézben tartani a dolgokat. Csak annyira engedem el, és ki a számból, hogy a karjaimat, a combjai alá csúsztassam nagyobb hozzáférést biztosítva az édes nyílásához, hogy előkészíthessem számomra. De mielőtt újra lehajtanám a fejem a szemébe nézek, és egy mosoly jelenik meg ajkaimon, szemeim pedig kéken izzanak fel, a levegőt betölti az erőm, kering a szobában, folyamatosan megmártóztatva bennünket a vágyban. Nem egyszerre zúdítom rá, olyan, mint egy szellő, ami néha-néha feléled, hogy mindig újult erővel csaphasson le.
Mint a legtöbb Belle ereje az enyém is visszaüt rám, és férfiasságom keményen feszül alattam az ágynak, enyhülésért könyörögve. De már majd ezerhatszáz éve gyötör ez az érzés, így képes vagyok kordában tartani a saját vágyam bármilyen körülmények között.  
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-11, 15:41



 
Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

- Szerintem is elég lesz ennyi - mosolyodom el ahogy feleslegessé válik a beszélgetés. Majd folytatjuk egy két kör után, ahogy szoktuk, de addig is hagyom hadd kényeztessen. Jól esik, és régen volt benne részem, még amikor kezdő ifjonc voltam, akkor foglalkozott velem ennyit. Mielőtt magamra hagyott volna, hogy boldoguljak tovább, és én nem mentem vele, hanem felesküdtem az ottani vámpírúrnak és a mai napig hozzá tartozom.
Felnyögök ahogy kényeztet, hiszen nem kell a szomszédba mennie érzékiségért és szinte fájón feszülök meg és tiltakozólag nyögök fel ahogy kienged a szájából, de csak helyezkedünk egy kicsit és megnyugszom hogy nem hagyja abba.
- Oh igen... - nyösszenek fel, ahogy kényelembe kerülök és Alex folytatja is amit abbahagyott, de ahogy rám néz és felizzik a szeme, elakad a lélegzetem.
- Oh istenem - kapok levegő után hiszen az ereje nem olyasmi amit figyelmen kívül lehet hagyni és mint a szellő cirógat végig, és egész testem beleborzong, de Alex nem ereszt és így egyszerűen csak elmerülök a vágyak tengerében és hagyom magam sodródni.
- Alex.... - vágyakozó sóhajt hallatok hiszen sürgetően érezni akarom már magamban, ne az ágynak feszüljön, hanem bennem...

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
 
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-16, 11:21


„Oh istenem…” nyög fel, és nekem még szélesebb vigyor terül szét az arcomon, mert ha tudná, hogy igen is isten leszek újra, kerüljön bármibe, de véghez viszem a célom, hiszen már évtizedeket, sőt évszázadok óta csak ezen dolgozunk, gyakorta megszenvedve a következményeket, de ez is majd egy később időpontra tartogatom, most az élvezet a legfontosabb.
Lassan haladok felfelé a testén, csókjaimmal borítva be minden porcikáját, finom porcelán bőrének, megnyalva a mellbimbóját, és onnan fel a nyakára, eljátszadozva a nyaki ütőerén, de nem harapva meg őt, újra visszatalálok az édes ajkaira.
- Mondd újra a nevem! – sóhajtom a szájába, és férfiasságom a bejárathoz teszem, finom nyomás alatt tartva, de még nem beléhatolva.
- Mondd újra, és újra, és újra…- csókol meg végre és minden szóval egyre beljebb haladok, ahogy forró testével körbeölel, végre felnyögök, az érzésre.
- Még mindig tökéletes vagy! – suttogom megszakítva egy pillanatra a csókunkat, ahogy végre meghódítom őt. Alkaromon támaszkodom meg a feje mellett, másik kezem közénk csúsztatom, hogy így kényeztessem férfiasságát, miközben benne mozgok, csodálatos kínok között.
Vissza az elejére Go down
Online
avatar
II. Ifjú
Narui Kazuya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 10.
Hozzászólások száma : 61
Tollvonásainak száma : 53
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-26, 13:27



Alex & Kazuya
If I am an angel, paint me with black wings

Nem bírom visszafogni magam de azt hiszem ez Alex közelében nem olyan meglepő hiszen a belle vámpírok erőssége és lételeme az erotika és a szex és ez alól én sem vagyok kivétel, főleg mióta rájöttem hogy szinte hipnotikus a hangom, és könnyedén az orgazmus szélére tudok bárkit sodorni. Most mégis örömmel adom át magam a mesterem kényeztető kezeinek és ajkainak hiszen néha én is hagyhatom magam hogy gyönyört okozzanak nekem. Alex pedig mindig is domináns fél az ágyban.
Apró nyögések hagyják el az ajkaim ahogy végigcsókol, és nem tagadom megfeszül a testem és igen szoros a nadrágom amíg le nem kerül. Onnantól már jobb és örömmel nyögöm újra:
- Alexhh... Alex.. - teljesítem kérését ahogy hangomba az erőmből vegyül, de ellene mit sem ér és képtelen vagyok visszafogni magam.
- Hiszen te... csináltál... - válaszolok amint egy kevés levegőhöz jutok, miközben elfoglalja a testem, és kínzóan lassan nyomul be, pedig majd megőrülök ettől és alig bírok magammal.
- Annyira... hiányoztál - nyögök fel ahogy felnyújtózom egy csókra és végigsimítok izmos hátán.

♫ Victorius × remélem tetszik × ©️
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Alexander
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Jan. 12.
Hozzászólások száma : 156
Tollvonásainak száma : 130
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
2018-06-30, 10:53


Zene füleimnek, minden sóhaj, minden nyögés, amit ki tudok csikarni belőle, még úgy is, hogy ereje, nem hat rám, hiszen kihallom belőle azt a bársonyos élt, amitől a halandók a bugyijukba élveznek. Még néhány évtized, és talán már el sem fogja tudni nyomni az erőt, és még a beszéde is arra sarkall majd mindenkit, hogy vágyakozzon utána.
És ahogy birtokba veszem őt teljesíti a kérésem, és ismétli a nevem, ami az ő szájából még csábítóbban hangzik, simogató dallammal, bársonyos éllel, ami beburkol.
- Te is hiányoztál nekem! – felelem neki, és a csók után, fordítok magunkon, egy pillanatra sem kibújva belőle, hogy felülre kerüljön. Így mindkét kezem szabad, és kedvemre gyönyörködhetek a szépségében, kezem pedig bebarangolhatja a testét, miközben a másik lankadatlanul kényezteti a férfiasságát, olyan ütemben, ahogy ő mozog az enyémen, felemelő látványt nyújtva.  
- Szépségem!  - szolgáljon bárkit, éljen a világ bármely pontján, és nem számít, hogy milyen régóta nem találkoztunk, én minden gyermekem a sajátomnak tekintem. Még, ha nem is akarják elfogadni mindannyian, egy család vagyunk, mert a vér összeköt minket.
Vissza az elejére Go down
Online
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: A viszontlátás öröme - Alex & Kazu


Vissza az elejére Go down
 
A viszontlátás öröme - Alex & Kazu
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Lakrészek-
Ugrás: