HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Belépő
2018-03-14, 20:32



Most bevallom én: messziről jöttem,
éltem fura álmokban és ködben,


Fekete ballon kabátom lobog mögöttem, ahogyan haladok a cirkusz felé. Igen, egy egész kis kompániával jöttem, látványosan ahogyan azt illik egy több száz éves szörnyetegnek amilyen én is vagyok. Mi abban a látványos, ahogyan megjelenek? Nos a kis teremtmények mögöttem, mind feketében, elegánsan jelezvén, hogy hozzám tartoznak, nyakukban egy-egy a halandók számára észre vehetetlen, de az élőholtaknak tökéletesen látható jelzésképpen,  vékony nyakörv pihen. Nem fenyegetés miatt jöttek, hanem mert hozzám tartoznak és ha megvethetem itt egy kis időre a lábam, jobb ha ezzel mindenki tisztában van. A sorrend sem mindegy természetesen, igazából nekem lényegtelen lenne, hogyha ők nem vennék ezt olyan komolyan. Az ex Oba, illetve a két fehér oroszlán elől, a kisebb kevésbé erős alakváltók meg utánuk. Nem nincs itt mindenki, csak aki megbízható, akiről biztosan tudom, hogy nem fog galibát okozni, de ha kell a tettek mezejére lép. Töklétes a kontroll oh igen, másképpen nem is lehetne.

hazám volt a nihil és lemondás,
elfogadtam: rossz volt a leosztás.


Sok város urat láttam már. Voltak gyengébbek, nálam fiatalabbak, de olyan is akadt bizony akinek meghajoltam az akarata előtt. Nem lát szívesen mert félti a játékait? Hát legyen. Azt hiszem van mitől. Ha úgy volt, hogy kellett elvettem, de sosem vetemedtem arra, hogy elvezessek egy egész várost. Sosem akartam, bár lehetőségem valószínűleg meg lett volna rá. Az ember, ez esetben természetesen vámpír, minek adná olyasmire a fejét ami egy csomó barommal jár? Hatalomra éhes kis pondrók akarják a fejedet és egy egész város függ a döntéseid súlyától. Hogy béke lesz vagy éppen háború bizony rajtad is áll. És ha nem jól csinálod, ha túl nagy szarkupacot raksz a tűzre akkor jön a tanács és ügyesen odébb helyez. Ha túl jól csinálod, akkor is ez lesz a sorsod. Arról nem is beszélve, hogy a tieid elvárnak valamennyi védelmet. Viszont túl erős vámpírokat nem engedhetsz a városodba, túl gyengékkel meg mire mész? Azt gondolják majd, hogy gyenge vagy. Szóval nem egyszerű város urának lenni. Minek vetemednék erre a teherre? Pontosan elég a kis falkámat rendben tudni, össze tartani és persze kiélvezni. Vannak már elegen nem mindig jut mindenkire időm és ennek nyomán bizony akarnak belviszályok.
Viszont abban az a felettébb rossz ha az ember olyan típus mint én, hogy sokáig nem szeretik megtűrni egy helyen. Mert ha meglátom azt a bizonyos csillogó gyémántot akár a szarka lecsapok rá. Kell... igen kell, hogy az enyém legyen. És hát megéltem már jó pár évet, szóval mindig is fél sanda szemmel néznek rám a mesterek. Ez van. Tehát ezért is vagyok most itt. A legutóbbi város. Nos egy új kis kincset hozott az életembe, ami miatt a város ura egy kicsit felhúzta magát. Az még csak egy dolog lenne, de itt van még valami. Az egyik tigrisem bizony elém csöpögtetett némi információt a kék tigrisem hollétéről és ha ez nem lenne elég, tudtommal itt még egy arany csoda is leledzik. Ez a város maga a gyűjtők mennyországa.
Hónapokig készítettem elő a költözést és az érkezés.  Sora tudtam mindig is, hogy a hasznomra lesz. Ha máshogyan nem a gyűjteményem része ként, mint egy saját tenyésztésű kis dísz csoda! És ide küldtem, hiszen szép és hamvas, különleges hiszen keverék bárhova passzolna. Azért jött, hogy elcsábítsa a kis aranyt és persze, hogy hírt adjon nekem az itt történő dolgokról.
És most itt vagyok én magam is, érkezésem természetesen levelem előzte meg, aztán eljöttem ugyanis a kis tigris lassan halad, tán el kéne neki a segítség... vagy valami más.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Belépő
2018-03-15, 14:39


Eljött a találkozás napja. Székemben hátradőlve lábaim az asztalon és Lazarus levelét olvasom úja és újra mintha valami titkos üzenet lenne benne elrejtve. Hallottam róla még figyelmeztetést is kaptam néhány kegyemben járni akaró úrtól. Akárhonnan is nézem a dolgot, eddig ő a legvészesebb hír. A pusztítás kordában tartható, a becsvágy és kíváncsiság kielégíthető, a bujaság csak jót szül, de ha valakinek tőlem kellhet valami az mindig bajos. - Nagy gyűjtő hírében állsz mi? - Mondogatom a levélnek, pedig attól választ nem várhatok. Nem tudom milyen erővel és vérvonallal állok szemben, de mérhetetlenül kíváncsi vagyok. Akinek rossz a híre, sok a haszna ha igába bírom fogni.
Egyre jobban tetszik a gondolat, miszerint felém tart és valami kis színt visz a szürke estékbe, egy kis alkudozással. Letelepedni óhajt? Vagy csak átutazik és üzletelni szeretne? Talán valami baljósabb szándéka is van.
Mikor átlépi a város határát, ereje eljut hozzám is. Ismét matuzsálem érkezik szerény hajlékomba... Időszerű készülődni. A megfelelő fogadóbizottság kiindul elé, de em fogadni. Van pár profi hiénám. Fürkészek. Se fegyver, se erőszak, csak adatgyűjtés. Megmondom nekik merre keressenek ők pedig találnak és csodás munkát végeznek. Alapból is jók az érzékeik, pláne ha ezt elektronikus úton segítik. Elmondják mit látnak ami fontos, a megfelelő fogadtatáshoz. Minden kis kedvencére felkészülök. Pár szó a múltjukból, meg amit meg lehet tudni. Sajnos még a képfelismerő rendszerek is csak morzsákat dobnak elém, de ennyi is megfelelő valami elfogadható üdvözlethez.
A többi hiéna sincs parlagon hagyva. Előkészítik a termet pont rájuk méretezve, székekkel és elhelyezéssel. Aki nem elég magas rangú, azoknak meg egy váró némi megpihenéssel. Nekem már rendezkedni nem kell. Öltöny mindig van rajtam, a mosolyom meg mintha késsel rajzolták volna. Nincs más hátra mint fogadni az érkezőket.
Az őrök vezetni fogják egész hozzám. Nem alfa erejű kísérőit, pedig leválasztják udvariasan és az emlegetett másik helyre terelik.
Ismét indul egy játszma. A paklik megkeverve és várjuk a leosztást, gondosan figyelve az ingujjból előbukkanó cinkelt lapra.
Amint megjelenik a szokásos modorom magamra öltve fogadom is. - Légy üdvözölve Lazarus. Már egy ideje vártam ezt a találkozást. -
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Belépő
2018-03-16, 18:29






A gyüjtö és a város ura

A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,

Érkezésem természetesen bejelentettem, mert hát ugye így illik. Én pedig adok az illemre. Bizonyos tekintetben legalábbis.  A vámpír etikett olyan dolog amit ha nem tart be az ember könnyen végezheti hullaként, és van pár száz éved míg mindenki erősebb nálad arra, hogy ezt meg is tanuld. Ellenben az emberi szabályokkal melyet ha megszegsz csak csúnyán néznek rád, és akkor a pofájukba röhöghetsz. Tájékozódtam érkezésem előtt, hiszen az egyik vámpír ki a talpamat nyalja előttem érkezett és persze Sora is. Szóval vannak információim, amit az internetről az ügyesebb le tud szedni az is meg van. Őszintén sokkal egyszerűbb dolga van manapság a vámpíroknak. Régen csak Mende-mondákat hallhattál,ha elkezdtél kérdezősködni. Most azonban már egy egész hálózat áll a rendelkezésünkre és elég hozzá csak néhány kattintás.
Éreztem magam körül a vibráló alakváltó energiákat és nem mind az enyém. Hol itt bújik meg egy hiéna hol ott. Ajkam mosolyra rándul, milyen tökéletes kis faj is ez, a maguk zabolázatlan energiái csodásak ha az ember igába hajtja. Fél szemmel a kis szivárványomra pillantok, amikor az első őr, hiéna elénk toppan. Pillantása végig méri a férfit, de arcizma sem rándul, viszont ismerem már annyira, hogy a szemébe felcsillanó érzelmek megfogjanak. Aztán rendezi magát, éppen csak egyetlen másodperc az egész számomra még is tökélesen lekövethető.
Nincs sok alfa velem, csupán egy hiéna és két oroszlán. Hogy csak ennyi lenne? Oh nem, szeretem fejleszteni a kis kedvenceimet, nem maradhatnak alacsony rangon, de nem ám. Azonban van aki nem elég megbízható és olyan is akad aki otthon maradt vigyázni a többiekre és persze akad olyan aki mind a kettő egyszerre. Például a kis rasszista nagyszájú fehér tigrisem. Sok esetben túl nagy az arca és túl gyakran jár azaz édes kis szája és ugyan mondhatom neki, hogy "nyugszik, fekszik", de lehet későn és még a végén a többiek is túl komolyan vennék a parancsot.
Biccentek a többieknek, véd minket a vendég jog, bárhogy is lesz a kicsikéimnek nem eshet baja.

Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények


Belépve szemeim azonnal a Város Urára összpontosítanak, érzem az enyémek erejének vibrálását, ahogyan megugrik az idegességük. Egy hatalmaskodó vámpírral vannak nap mint nap összezárva és most még egy hozzá is csatlakozott. Ugyan akkor nem ismerik teljese a vámpír szabályokat, tartanak ettől az egésztől, ismernem már annyira, hogy tudják hangulat ingadozásaim sokszor nélkülözik a logikát. Vagy legalábbis számukra. Tán attól tartanak, hogy én sodrom őket bajba? Milyen kedves is a gondolat, simogatja a lelkemet.
- Részemről a szerencse Abel Milai!- Hajtom meg kissé a főm, az én arcomon nem éles mosoly csüng, csupán egy apró kunkor a szám szegletében. Mely mindent jelenthet és semmit se. Arcom kifejezéstelenül szórakozott, mintha ez az egész helyzet csupán csak egy játék lenne, s tán az is, szórakoztatna és nem rejtene magában komolyságot. Kifürkészhetetlen pillantásomat a fekete hajú vámpírra szegezem, akinek a híre igazából messze elér, a nemzettségéé pedig még messzebb. Vajon tudja mennyien félik? Bizonyosan, nem tartozom közéjük. No nem azért mert nagyképű vagyok, de igen azért is, hanem mert sajnos sokszor kellett csalódnom.
Nem sűrűn szoktam vendégségnél tovább maradni egy városban, nincs sok példa, hogy esküt tettem volna egy város urának. És bizony amennyiben tehetem ezen apró kis lépést most is ki fogom hagyni. Persze bármi megtörténhet.
- Viszont ebben érzésben nem sok Város Úr osztozna veled. - Nem az a vámpír vagyok akit általában szeretnek a városukban tudni a Mesterek. Érthető módon, hiszen ki szereti veszélyben tudni ami az övé? Na ugye, hogy senki.

lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Belépő
2018-03-20, 12:06


Erős Alfákkal oldalán érkezett, nem beszélve a többiről. A megjelenés pedig mindig legyen alkalomhoz illő, így magam is embereimmel veszem körül a termet. Nem sokan, csupán négy nagydarab hiéna áll a szoba sötétjében jól nevelt vigyázzban. Tekintetük rideg és semmitmondó, de vendégem jól érezheti a feszültséget. Ők is csak bestiák, ösztöneik jelzik ha olyan lény van jelen mi sok jót bizony nem hordoz magába. A többiek szokás szerint járkálnak a folyosókon, meg egy maroknyi a visszamaradottakat felügyeli, nem csak biztonság, de kényelem szempontjából is. Nem illik bosszúságot okozni a kíséretnek, hisz ők legtöbbször csak bábok. Tisztelet a kivételnek.
A kötelező üdvözlés megvolt, ami talán részemről nem is teljesen csak a jó modor. Kíváncsi voltam rá mióta csak érkeztének híre elért. Most pedig előttem áll, jelezve, játszunk. Én pedig mindig is szerettem a hazárdírozást, a magam keretein belül.
Visszasétálok fotelembe, ami a nekik előkészítettekkel szemben áll egy kisebb asztal mögött. Leülés helyett viszont udvarian végigmutatok a nekik szánt lehetőségen és csak ha elfogadták azt, fogok utolsóként helyet foglalni és válaszolni is Lazarus meglátására.
- Való igaz, sok figyelmeztetést kaptam. Némelyik túlzónak is hathat, de én szeretném azt hinni, hogy igazak. Úgy sokkal érdekesebb lenne az este. - Céljai ismeretlenek, de én igénylem,az ő jelenlétét is. Jó korban lévő erős harcos. A pletykák szerint kivételesen átkozott vérvonallal. Nekem pont ez fogta meg a fantáziám. Nem gondolkodunk egyformán és ami a póknak normális az a légynek maga a káosz. Én pedig sosem szerettem mikor a körülöttem élősködő legyek nekem adják az "óvó" tanácsaikat. Majd én eldöntöm ki ragadt a hálómba. Bár megint előre haladtam. Lehet kihívni jött, vagy csak átutazást színlelve lopni, de akkor is szeretem fejben elhelyezi értékesebb vendégeim. Mocskos dolog a hatalom és előbb utóbb a torkomon fog valaki emiatt akadni...
Mondatom követve pincérek jelennek meg. Elegáns öltözetűek, nem szokásom üzlet közben kéjelegni vagy vendégeim figyelmét elterelni. Talán egy dolgot nem szoktam kihagyni, de annak is eljön a pillanata hamarosan. Csak előbb nem őt kínálom. Italokkal vannak tálcáik megtöltve, halandó vendégeim választási lehetősége széles palettán mozog csakúgy mint fajtájuk és erejük. A külcsínre adni illik.
- Mielőtt látogatásod tárgyára térnénk megkínálhatlak egy itallal? Válasz csak nyugodtan, gondolom érzed őket. - Ellenben legtöbb vendégeimmel nem jelenik meg még senki. Nem akarom egy fajra kényszeríteni ha már ilyen erőnek hírében jár, biztos ínyen az ízlése. Mivel a legtöbb falka képviselteti magát nálunk a mai alkalomra behívtam mindenkitől egy valakit aki nem retten el a mi fogainktól, sőt...
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Belépő
2018-03-21, 13:36






A gyüjtö és a város ura

Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.

Itt vagyok hát, de hogy valójában miért is azt az este dönti el. Pontosabban, hogy miért jöttem azaz kikért jöttem azt tudom. De a végső ítélet még a jövő zenéje. Erőm érdeklődve, nesztelenül tapogatja végig a termet és környékét. Egyenlőre nem az egész cirkuszt, elvégre vendégek vagyunk tán nem illene rögtön minden alakváltót megérinteni a teremben, kik lehet nem is értik a bennük felrémlő röpke pillanatnyi kis zavart, hisz olyan gyorsan illan el, mint amilyen gyorsan érkezik. Magamba zárkózom, enyémekre figyelve, feltérképezve érzéseik kavalkádját. Na igen, félnek. Tartanak tőle, hogy itt mi fog történni. Voltunk már néhány helyen és hol így hol úgy sikerült az éjszaka. De ha szívás van abból ők is kapnak töményen, érhető hát, hogy annyira nem repestek az örömtől amikor bejelentettem utazunk.
Én azonban már most élvezem a helyzetet, lubickolok bizonytalanságukban és érdeklődve tekintek a velem szemben elhelyezkedő Úrra.
Követem az ülő alkalmatossághoz, és könnyedén foglalok helyet, a hiénám a lábamhoz telepszik, izmos karját a lábaim köré fonva, míg a két oroszlán a két oldalamon. Láthatóan feszült a testtartásuk ellentétben a hiénával aki sejtéseim szerint a sok fajtársával körül véve kezdi élvezni a helyzetet. Nem hiába, szereti a piszkos játékokat.
Ujjaim játékosan szántanak a színes tincsek közé, akárha szivárványban játszanék. Másik kezem az oroszlánnőstény combjára teszem, meg se moccan, tekintete a termet járja.
- Oh milyen üdítő hallani, hogy a hírnevem elért.- Válaszolok lelkesen felcsendülő hangon. Tenyeremet is össze csapnám nagy örömömben ha éppen nem az állatkáim simogatásával lennék elfoglalva.

Te győzz le engem, éjszaka!
Sötéten úszó és laza
hullámaidba lépek.
Tünődve benned görgetik
fakó szivüknek terheit
a hallgatag szegények


Jönnek az italok és érzem, ahogyan hiénám felemeli a térdemről a fejét, melyet időközben szórakozottan oda hajtott. Elvesz egy pohár vodkát, tisztán. Az oroszlánok nemet intenének, de egy mosollyal egybe kötött pillantás és a nőstény lábára szoruló ujjaim hatására még is vesznek valamit. Nem illik elutasítani az italt vendégségben, de nem bizony. Még ha nem is isznak belőle. Ne igyanak. Véd a vendégjog, na igen. De meddig? Én is csak addig tartok be minden szabályt még tudom, hogy muszáj és nem tudnám elsimítani az eredményt ha túl pikánsra sikeredik.
Obám csak lötykölgeti a poharat és vissza hajtja a fejét, az oroszlánok úgy tartják, mintha szándékuk lenne vele pedig el se akarják venni.
Ajkaim mosolyra rándul a szavait hallva és erőm úgy tapogatja végig a termet, mint valami polip a karjaival az akvárium oldalát.
- Akár megannyi kis apró lelkecskét.-Válaszolom miközben erőm egy tigrisre talál, nem véletlenül. S hamarosan tán maga sem tudja mért, de nőstény halk léptekkel érkezik a terembe. Tán ingerlő lehet egy házi gazdának, hogy erőmet használva hívom ide, provokatívan ahelyett, hogy elmondanám mit óhajtok és megvárnám, hogy ő szólítsa ide. Tán nem is okos dolog, elvégre nem szándékozom kihívni. Annak mi értelme lenne? Aztán ha én kerekednék felül akkor a nyakamba szakadna egy város, legalábbis a tanács, hogy ha már ezt tettem vállaljak felelősséget. A lószarnak kell ez a hely. Viszont tudja meg ha sejti, hogy pontosan miért is vagyok itt. Oh igen, van két tigrise. Az egyik az enyém, a másik az övé, de azt is akarom magamnak.
A lány előttem végzi pislogva engedi ki a levegőt, ahogyan elengedi az erőm akárha eldobnád a póráz végét, de mivel nem volt ellenállás nincs is fenékre esés. Ujjaim lágyan nyúlnak a kezéért, lehelet finoman húzom magamhoz. Fogaim felsértik a vékony bőrt, egyetlen korty mindössze amit veszek, hogy elfogadjam a vendéglátóm kínálatát.
Szóval játszunk nyílt lapokkal, azzal, hogy a tigrist hívtam ide megadtam neki az esélyt, hogy gyanúja beigazolódjon már ha van neki olyan. Erőm fürdőzik a különféle alakváltók energiájában, de vissza fonom magam és nem kezdek hazárd játékba a város urának cirkuszában. Cirkusz, oh igen mennyire találó. Jó magam is úgy hiszem remek idomár lehetnék ide bent, nem tán porondmesternek nem jelölném magam, de szeretem a jó féle showkat és én magam csak ilyennel szolgálok.
- Látogatásom célja, pedig meglehetősen egyszerű... Pontosabba céljai. Van nálad valami ami az enyém.- Hangom könnyed, ajkam mosolyra rándul nincs benne fenyegető szándék, de hát bármi megtörténhet. Csak csupán tényt közlök. Van egy kék tigrise az enyém volt, de meglógott. Nos attól még az enyém, mert megtudtam, hogy hol van.

Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Belépő
2018-04-04, 10:39


Nem is tudom miért, de egyszerre csal mosolyt és undort a lelkes reakció. Tetszik, mert érezhetően nem törődik azzal ami körbejárja, vagy pontosan élvezi a gyűlöletet és megvetést ami nevével lassan egybeolvad. Viszont taszít is, mert ismerek egy lényt aki pont így örül ha valaki megveti tetteiért vagy hírnevéért. Az pedig az apám. Ebben a kettősségben végül csak a jókedv nyer csatát és mosolyogva válaszolok tekintetemben csillogással, amit az este kihívásainak lehetősége tüzel.
- Újdonság erejével hat hogy még élvezed is neved hordozta vészharangot. A fiatalságomra emlékeztet. - nincs mit tagadnom benne, valaha én is imádtam ezt a reakciót. Sőt külön tettem érte, hogy ha valaki elfelejtene félni mélyen eszébe vésődjön a hibája. Ez mára erős fordulattal változott meg. Ezzel a habitussal nem lehet várost vezetni hosszú ideig. A tény viszont megadja a biztonságot, hogy ő nem akarja a helyem, esetleg csak valami mást, amire már bőven kaptam intő szót.
- Akkor ne szégyenlősködj. Csak kérd és jön. - Jól nevelt csapata van. Mindent elfogadnak és uruk akaratának engedve tekerednek köré tűrve minden kis hóbortját. Ironikus módon csak ő az aki mohó és kiszolgálja magát egy vendéglőben egyenesen a konyhába csörtetve. Megjelenik egy tigris. Ezt a döntést több irányból is át kell rágni. Lehet ez a macska a fétise, a kedvenc csemegéje, vagy egy diszkrét jel hogy miért is jött. Ennyiből nem lehet mást levonni. Elhamarkodottan dönteni, pedig csak a rossz üzletek melegágya.
Nincs más dolgom mint hátradőlni és végignézni azt az egy korty ivást. Valami udvariasság még is szorult bele. Nem szokásom ezen lovagolni, de egy olyan lénynél mint ő valahogy úgy érzem jobb ha figyelek erre. Ő is minden mozzanatot betart a határok feszegetése ellenére. Hát megadom neki amire szerintem számít és én rühellek. Ez pedig a saját etikettünk.
Könyököm megtámasztom a karfán és állam összekulcsolt ujjaimra pihentetem. Fürkészően nézem a csapatot miközben Lazarus szavait ízlelgetem. Nem veszem fenyegetésnek. Ennél durvább dolgok is hangzottak el a teremben, de ettől független nem fogom tárt karokkal fogadni ezt a követelést sem.
- Kíváncsian várom, kit tartasz magadénak az én városomból. Nem vegyesboltom van, hogy rámutass valamire és megkapd. Érveket kérek, amik nem annyiban fulladnak ki, hogy valaha a te nyakörved viselte. -
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Belépő
2018-05-02, 19:59






A gyüjtö és a város ura

Elnézem őket, röptüket
az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,

Oldalra billentett fejjel tanulmányozom arcvonásait. Aminek tulajdonképpen semmi értelme sincsen, hiszen egy ennyi idős vámpír arcából csak akkor tudsz olvasni ha ő is akarja. És akkor is csak azt amit meg akar mutatni. Nem is tudom, hogy mikor volt utoljára, hogy hagytam, hogy valaki annyira kibillentsen a sajátos lelki egyensúlyomból, hogy az arcomon más látszódjon, mint amit akarok. Évszázadok állnak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy tökéletesítsük. Persze ettől függetlenül vannak olyan hevesebb természetű egyedek akiknek az évszázadok is kevésnek bizonyulnak. De Abel nem ilyen. Tisztán kivehető fegyelmezett gesztusaiból, ami arra enged következtetni, hogy nálam is összeszedettebb lehet. Ami viszont könnyen lehet, hogy kényszer szülte önfegyelem. Vagy csak ilyen típus.
- Néha hagyni kell, hogy győzzön a többség szava.- Vigyorodom el a vállaimat megvonva. Nehéz a pletykákkal szembe menni, főleg ha valóság alapja is van.
- Ostobaság lenne elvárni, hogy jót mondjanak rólam, ha éppen az ellenkezőjére szolgálok rá. És ha már így van akkor miért ne élvezzem? A félelem nem rossz visszatartó erő. - De erről tudtommal a velem szemben ülő is sokat tudna mesélni. És hanglejtésemből kiderül tán az utalás is. Pletykálnak ezt-azt... de senki sem mond semmi konkrétat. Aki velem szemben áll legalább azt tudhatja, hogy mi fog kelleni, nagyjából. Nincs nagyobb úr a bizonytalanságnál, az ismeretlentől való rettegéstől. Jó magam is gyakran alkalmazom ezt a módszert, de nem voltam olyan ügyes, hogy ezt a vámpírtársadalom kis szeletjénél többre kiterjesszem.

A foszladó világ felett
te változó és mégis egy,
szelíd, örök vigasz vagy;
elomlik minden kívüled,
mit lágy erőszakod kivet,
elomlik és kihamvad.


- Szavaidból úgy veszem ki, már nem élvezed.- Sosem akartam várost uralni, soha nem is fogok. Persze.... sose mond, hogy soha. De nem nekem való ez a pozíció így nem akarnék a helyére pályázni, valami más sokkal jobban érdekel annál.
Udvarias vámpírnak tartom magamat. Mindig is az voltam. Ettől függetlenül jelzés értékkel azonnal egy tigrist csavar körbe az erőm, hogy magamhoz hívva eleget tegyek a szokásoknak és egy korty után elbocsássam magam mellől. Udvariasság ide vagy oda, nem kedvelem a kertelést ha arról van szó, hogy mire van szükségem. Így hát rögtön a tárgyra térek, hangom szórakozottan csendül.
Ujjaim szórakozottan járnak az obám haját ujjaim köré csavarva, hol egy kék hol egy zöld akad ujjamra. Imádom ezt a színkavalkádot, pont olyan, mint ő.
Érveket. Felnevetek, röviden és halkan, megcsóválva a fejemet.
- Érvekkel támasszam alá, hogy az enyém volt? Tán mondjam el pontról pontra, hogy mit műveltem vele, hogy került hozzám és miért volt az enyém? Vagy éppen arra vagy kíváncsi, hogy miért akarom vissza kapni? - Ajkam rándul, ujjaim egy pillanatra megszorulnak a tincseken, majd lazulnak.
- Rebellis kiscicám idáig futott, aztán letelepedett gondolván, hogy nem találok rá. Azt hiszem kissé alábecsült. - Felpillantok a vendéglátómra, s ajkaim mosolyra húzódnak. Na igen Rye azt hiszi, hogy olyan okos, ha tudná... már pedig ha rajtam múlik meg fogja tudni. Húzhatjuk itt az időt, mondhatom, hogy az enyém, kardozhatunk szavakkal ő meg vagy elhiszi vagy nem.
- Mindazonáltal a nyakörvem csak ugyan rajta volt. - Intek, mire egy kék doboz kerül elő és a hiéna által Abel elé csúszik az asztalra. Ha felnyitja fekete nyakörv van benne, kék kövekkel kirakva, rajta egy kis biléta Rye teljes nevével, a bőrben apró idézet ami annak idején illet hozzá. Tán már nem annyira, elvégre évek teltek el. Lehet nem is akarom már csak megbüntetni, ki tudja mi lett belőle. Lehet már nem kívánatos, a személyisége érdektelen, akkor meg mit ér a bundája csodás színe ha ő maga unalmas lett, mint gy fakéreg? Hihetetlennek tűnik a gondolat, de még is megeshet.

kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Belépő
2018-06-07, 21:23


- Ha ezzel az érveddel vitatkoznék, akkor csak magam hazuttolnám meg a leg kétszínűbb módon. - Magam is egykori hírnevemből vontam falat. Ami védeni fog a korombeliektől míg tanúbizonyságát nem teszem annak, hogy esetlegesen gyenge lettem. Apám hírneve is ismét egy baljós fátyol amit nem sokan mertnek mozgatni, nem hogy átszaladni rajta. Miért is kéne őt megvetnek hogy élvezi azt amit én is kedvelek és használok? Rengeteg visszatartó ereje van magának a kérdésnek. Vajon igaz e? Olykor bajt is hozhat, ha valaki vakmerőbb keresi a választ, de akkor kötelességem bebizonyítani, hogy igaz. Vagy legalább úgy eltüntetni az illetőt, hogy felkavarja az állóvizet, felhívva a figyelmet arra amiről eddig is suttogtak a hátam mögött. Így Lazarus sem lep meg. Inkább kellemes csalódás, valahol mélyen annak a lénynek aki egykoron voltam és ma is részben vagyok.
Kicsit helyezkedek székemben, a kérdés feltételezése is veszélyes lehet, de hazudnom sem kell.
- Érdekes és leköti a holtat ha városa van, de hazugság azt mondani hogy csak öröm.Viszont lekötötte az örökké nyughatatlan tettvágyam, amit még élvezek. - Saját nevelésem a város és kicsit kertésznek érzem magam tőle egy bonsai kertben. Sok törődés és vér fordult meg poros öreg falai között és nagyon sok szép emlék köt hozzá. Függetlenségi háború, polgárháború, fekete péntek és a világválság. Vagy az alkohol tilalom és más kapcsolatok. Ezeken mind átlubickoltam én is St. Louis amit nagyon élveztem, mert ki kedveli a szürkeséget?
A gyűjtői véna szépen kiütközik és illik meglovagolni, hátha a hibátlan modor megcsúszik.
- Nem tudom kiről beszélsz, de érdekel a története és Alexander után meglepni már igazi kihívás. A birtokviszony is érdekel, csak úgy, mint hiánya. Szeretem az ilyen történeteket. - Ismét érdekes szálat kaptam. Ha a letelepedett szót használja akkor akár az is lehet hogy az én lakosaim számára már fontos személlyé érett. Azt nem szoktam csak úgy visszaadni.
- Igazi bensőséges kapcsolat lehetett ha saját nyakörve is volt. - Kommentálom szavait és kénytelen vagyok elvigyorodni. Neki kell, aminek ebben a városban emberi jogai vannak. Nagyon előnyös helyzet is kialakulhat, vagy bele lehet szaladni egy durva pofonba is. pompás ez az este. Aztán meglátom a dobozt, benne a csecsebecsét és rajta a nevet. Akaratlanul is kicsit megkopok mosolyom elárulva, hogy ebből még lesz min civódni.
- Akit keresel az már fontos része a helyi falkának és nem engedhetem meg, hogy csak úgy elvezesd innen. - Nézek fel rá ismét hideg tekintettel. ekkor viszont ötletem támad ami nem fog neki tetszeni de majd kialkudunk valamit.
- Felesleges vérontást sem akarok ezért ajánlok egy megoldást. Ha rá tudod venni erőszak vagy kényszerítés nélkül, hogy veled menjen, mert a tiéd. Akkor szabadon viheted, ha tetszik a barátaival együtt, de magam fogok az elméjébe pillantani, hogy nem valami aljas trükkel álltál elő. Dolgozz meg a gyűjteményedért, ha vigyázni már nem tudtál rá. - Nem engedem el csak úgy Rye-t. Ideje már itt van és tag lett, akikre számítanak. Ha ő nem óvatlan és szökik el ez az egész nem történne most meg. Más hibájáért pedig nem fogom saját városom falkáit büntetni, ne adj ég azt mutatni, hogy kezem alatt nincsenek biztonságban. Lazarusra nézek... ez az este igazán... érdekes lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Lazarus
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Mar. 07.
Hozzászólások száma : 15
Tollvonásainak száma : 11
Re: Belépő
2018-07-25, 15:43






A gyüjtö és a város ura


sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.

Számon mosoly sejlik fel éppen csak egy apróvska kis lehelet, mely jelzi, hogy örvendek a hasonló gondolkodásnak. Általában kedvelem a hasonszőrt, azokat könnyű megérteni.
- Engem a kis gyűjteményem köt le.- Ahogyan ezeket a szavakat kimondom a hiénám fejét hátra vetve térdemre hajtja és élénk tekintetét rám szegezi. Kezemmel az oroszlán nőstényt combját megpaskolom, de ő meg se rezzen még mindig lesi a környező veszélyeket. Nem tud olyan nyugalmat mímelni, mint a lábamnál ücsörgő kis csoda. De hát nem is ez jellemző a fajtájára és nem is ez a dolga.
Felvetése bár kicsit bosszant, még sem annyira, hogy ennek egy mosolynál több jelét adjam. Játék csupán az ilyen nem más, sajnálatos módon a labda nála van hiszen övé a város meg az is ami nekem kell, a helyi erő is a birtokában. Habár nincs gondom azzal, hogy neki menjek valakinek, de nem vagyok örült. Nem véletlenül maradtam addig életben ameddig, jobb a sakkjátszmát megnyerni, mint felborítani a táblát.
- Tudod hozzám került, de nem mindenki tudja értékelni a különleges kegyet melyben részesítik, kiemelve a nagy átlagból. Sajnos vannak akik nehezen fogják fel valójában a dolgokat. Árnyakat gyártanak mert nyughatatlan természetük nem engedi meg a beletörődés és az elfogadás luxusát.- Nem úgy bizony,mint a két oroszlánnál, akik már tudják, hogy nincs is olyan rossz dolguk. Elvégre különleges kegyben vannak tartva és ha megfelelően viseltetik magukat még csak gondjuk sem lehet.

De élsz te, s égve hirdetik
hatalmad csillagképeid,
ez ősi, néma ábrák:
akár az első angyalok,
belőled jöttem és vagyok,
ragadj magadba, járj át!


- Bensőséges oh igen, így is lehet fogalmazni. - Szemeimben egy pillanatra játékos fény csillan a régi emlékek áramlatára. Figyelem a reakciót a nyakörv és a név láttán, mosolya kissé megkopik jelezve, hogy nem egy huszadrangó, ezredik kis alakváltó az ő szemében sem. Semmi gond számoltam ezzel, mindig is volt a személyiségében valami olyasmi ami miatt megfogott. Már akkor is volt benne tűz, mely a szabadsággal nyilván sok levegőt kapott és most lobog, vadul és kérlelhetelenül. De fogom imádni.
A következő szavai, meg a tekintetében megbújó keménység még ki is válthatna belőlem valami heves érzelmet. Akár hasonló ridegséget, de semmi, ugyan olyan szórakozott és még is érzelemmentes arckifejezéssel nézek rá várva a folytatást. Ami hamarosan meg is érkezik. A mosoly marad, de tagjaim megfeszülnek ahogyan a mondat végére ér. Az első felén még nevetnék is egyet, de a második egy cseppet sem szimpatikus fogalmazás mód. Főleg mert nem is próbálja szavai élét venni. Érzem, hogy az enyémek pillantásra rám szegezpdik, a feszültségük nő és tagjaik ugrásra készen, akár a megfeszített ideg az íjon.
- Nem vagy az uram Abel, ne tégy úgy mintha az lennék.-Dolgozzak meg érte. Mintha megmondhatná, hogy mit tegyek, aztán olyan hirtelen kacagok fel, mintha az előbb nem gondolkoztam volna el azon, hogy kihívjam e párbajra a tiszteletlen , burkolt sértés miatt.
- Mind a ketten ismerjük ezek szerint a kisasszonyt. Nekem meg nincs elég türelmem ahhoz, hogy bárkinek is könyörögjek. Mindazonáltal ha ebbe bele is mennék itt kéne maradnom a városba. Neked ez miért lenne jó Abel Milai? Egy gyűjtő mániás, koros vámpír eléggé önálló gonolkodással. Hát nem lenne sokkal biztonságosabb és egyszerűbb egyszerűen kiadni akit akarok és tovább engedni az utamra, hogy mást boldogítsak?-Logikusnak tartom a felvetésem, sosem voltam egy szabály követő. Csupán addig tartok be mindent amíg érdekeim úgy kívánják és amennyiben Abel tájékozódott ezzel tisztában lehet. A vámpír törvényeket nagy részben érdekemben áll betartani, de amiről a tanács nem tud...

mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély

szószám ◆ megjegyzés ◆ zene

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Belépő


Vissza az elejére Go down
 
Belépő
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Fogadóterem, szalon-
Ugrás: