HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


Yesterday at 23:56
Xavier Graham
tollából született
Yesterday at 23:39
Min Jae Adams
tollából született
Yesterday at 22:00
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:59
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:58
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:56
Axelle
tollából született
Yesterday at 21:55
Axelle
tollából született
Yesterday at 17:33
Moyra O'Ciaragain
tollából született
Yesterday at 17:27
Braden Scargano
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 

 Roxanne (Trixie) Greer

 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
Vendég
Vendég
Hello Darling, Please call me
Roxanne (Trixie) Greer
2018-03-11, 14:15



Roxanne (Trixie) Greer
Egy férfi szívéhez a bordák között vezet a legrövidebb út, egy jó tízcentis bökővel!


név: Roxanne (Trixie) Greer
kor: 28
csoport: Vérpuma
átváltoztatás ideje: 23 évesen
vérvonal: -
rang: IV. Védő - Ingenio
play by: Anastasia Sidorov
KépességAz alakváltói képességein túl, jól bánik a késekkel,
speckó barátja a combjára erősített ezüst pengéjű kicsi óriás, akit csak csiklandozónak hív.
Megjelenés178 centi magas, ez a nőknél égimeszelőt jelent, hiszen a mai hímsoviniszta világban az ember lánya legyen csak maximum egy hatvan, vagy egy nüansznyival kevesebb. Aki ezen felül túllő, az már boszorkány. Vagy egy nagyobb küklopsz csápokkal. Ha már csápok, combközépig érő, természetes vöröses, rőt haja van. Ami úgyszintén beskatulyázza őt a nem átlagos emberek csoportjába. Meghökkentően kék szemei pedig szinte világítanak az arcából. Rendszeres áldozata azoknak, akik nem tudják őt hova tenni. Tippelgetnek, hogy svéd, ír, norvég, vagy német? Maradjunk annyiban, hogy a felmenői között voltak svéd és német nagybácsik meg nagynénik. De soha nem tartotta magát különösebben kirívónak. Arra viszont elvetett pár keresztet, hogy nem szeplős. Szerinte az már csak-csak túlzás lett volna.
Nem majmolja a divatot, de szeret öltözködni. Túlzásba azonban nem szokott esni. Neki a meztelenséggel sincs problémája, egészen megszokta már. Úgy öltözik, amilyen kedve van. A kisugárzása miatt, így is úgy is a figyelem középpontjába kerül, ezért teljesen mindegy, hogy miben döcög az utcán.

Jellem//könnyed kacaj// Mindig voltak olyan meghatározó események az életében amik arra kényszerítették, hogy kiforduljon önmagából. Igazi bosszúálló típus. Nem kenyere a megalkuvás, és a könyörület. Addig megy amíg el nem éri a céljait. Olyan sokszor taposták meg, hogy ehhez alkalmazkodott. A legmocskosabb tulajdonságokat fogantatták meg a lényében. Rovaszdi mint egy róka, és egyáltalán nem arról híres, hogy egy buta liba.
Azonban mint minden ilyen ember mögött, benne is ott lapul az igazi énje. A Harlekin alatt a valódi önkép, amit általában csak a sötét hálószobában, egymagunkban, a tükör előtt próbálgatunk. A megsebzett nő, akinek örökké harcolnia kellett azért ami most. A nő, aki arra vágyik, hogy szeressék és semmiségeken kelljen agyalnia, mint, hogy mi legyen az aznap esti vacsora. Nem akar harcolni, elfáradt. Egyet szeretne csak, a falkájával lenni, utat mutatni nekik és óvni őket. Az ösztön amit már nem akar elnyomni magában, vele együtt akar élni.  

Elötörténet
Vörösen izzott fel a Nap a kanyon lebukó sziklái mögül. A fény elárasztotta a sötét égboltot, mint amikor a feketeséget kirobbantja az ígéretekkel teli nappal. A hűvös szél a hajamba kapott, és messzi tájak felé akarta sodorni. Caius a motor mellett állva engem nézett. Háttal álltam neki, mégis érzetem tekintetének súlyát. Amikor megszólalt összerezzentem. A szavak eljutottak hozzám, közben pedig mégsem bírtam felfogni azokat. Dühös forgószél kavargott a hátam mögött, és amikor megütött térdre estem. Erős, tépő karmok szorultak a csuklómra, majdnem szilánkosra törték a csontjaim. A hajamba kapaszkodott, és hátrarántotta a fejem. A nyakam ívben megfeszült, de a fájdalom semmi sem volt ahhoz képest amit iránta éreztem. Nem, nem szerelem volt, inkább harag, és megvetés. Habár a kettő között csak egy hajszál a különbség. Vonzódtam hozzá, és őszintén megvallva mindig is így fogok rá gondolni. A bennem élő szörnyeteg imádja a férfi közeledését, és minden pillanatot megragadna, hogy játszadozzon vele.
Caius nem emberi hangon morgott a fülembe, egyáltalán nem volt benne semmi normális. A méreghez hasonlatos szavai felsértették a belső pajzsomat. Gúnnyal köpte tele a kicsire zsugorodott teret közöttünk. Elmondta mennyire gyűlöl, közben pedig mennyire nem érdeklem. Hogy nem jelentettem számára semmit, csupán egy pillanatnyi feledést. Egy olyan nő miatt, akit senkiért nem tudott elhagyni, aki iránt valóban érzett valamit. A bábja voltam, nem több, és nem kevesebb.
Kísértetiesen felkacagtam, ez pedig egy pillanatra elbizonytalanította. Már az én dühöm sem volt a feneketlen pokol legmélyén, kígyóként úszott a felszínre. A szörnyeteg a bőröm alatt sompolygott, hogy a férfinek feszüljön. A lycantróp energia ott szánkázott, és lovagolt közöttünk. Epésen jegyeztem meg mennyire nem érdekel mit vág a fejemhez, vagy milyen jelzőkkel illet. Azért tettem a bájos kis nőjét közénk valóvá, hogy megmentsem a szaros kis életét. Azt viszont nem tettem hozzá, hogy ennek semmi köze nem volt az életmentéshez. Csak bosszú volt, semmi más. Caius nem érezhette, hogy hazudok, mert ennek a bosszúnak, két végpontja volt ebben az elcseszett „igazságvölgyben”. Belül, abban a rothadt bensőben ahol a szörny az úr, a férfi azt akarta, hogy a hőn áhított szerelem kiteljesedjen. Mindenféle mézes-mázas maszlag nélkül övé legyen. Pandorát akarta, méghozzá úgy, hogy ő is egy közölünk. Persze ezt ő nem bírta megtenni, megakarta őrizni az ártatlanságát. Eleven emberi lényként akarta, csak azt nem mindig vette be a gyomra. E kettősség között ingázott elveszetten. Én pedig belelöktem a picsogó vágyit egy kibaszott nagy szakadékba, ami ellen már nem tehetett semmit. És hogy miért adtam egy vámpír kezére? Nem volt benn túl nagy taktika, inkább volt emberi oka. Nem akartam magam mellett tudni, nem gonoszságból, és nem azért mert gyűlöltem. Valamiért a mi kettőnk édes kis macskája nem éppen jöttek ki jól egymással. Ez volt az egyik legjáratlanabb, és legjártabb út amin mehettem.
Caius elém térdelt, tekintete fáradt volt, tele ősi bizonytalansággal. A homlokát az enyémnek döntötte, és szavai egyszerre fájtak, és egyszerre tépték a húsomat. Abba a történetbe kezdett amit életnek hívnak, amikor még csak sodródsz az árral de nem tudod merre is visz a hatalmas áramlat. Remegő tekintettel néztem a csillogó szemeibe amikor felhozta, hogy senkinek sem kellettem már akkor sem amikor anyám erre a kurva világra tojt. Hogy a megannyi szakadt intézet közül egyikben sem találtam a helyem. Azt, amikor az utcáról kapart fel a Kamachiq, és tett magához hasonlóvá. Belesuttogta a fülembe milyen áldozatként teremtettek erre a földre, és, hogy számára még mindig az vagyok.  Aztán felállt, és otthagyott. Egy kósza pillanatra fordult csak hátra, hogy közölje velem még nem végeztünk. Tudtam mi fog következni, egy egész falka előtt kell majd felelnem a tetteimért, és senki más nem menthet meg, csak az a nő, aki miatt ez egész kirobbant. A lebegő Damoklész kardja a fejem felett készült lesújtani.
Percekig néztem a távolodó motort. Elveszett a semmiben, a poros semmiben. Ugyan így láttam meg elsőnek, csak akkor a hordával együtt lovagolta meg az út porát egy motoros klub tagjaként. Élénken emlékszem arra a napra, akár csak tegnap lett volna. Ahogy sok-sok más emlékképre. A fejem leghátsó zugában lapultak arra várva, hogy előtörjenek. De az emlékek már csak ilyenek, a semmiből törnek elő, és elég hozzájuk egy illat, vagy zene. Már ott is vannak. Most sem volt ez másként, az ujjaim között meglapuló sárgás porról az első átváltozás jutott az eszembe. A gyötrelmes kín, a hallójárataimban felcsendülő, kongó csontok reccsenése. Az öntudatlanság első felismerése, amikor rájössz, ez ellen nem tehetsz semmit. Vihogva a húsba fúrod a pofád amiből később patakokban csöpög egy állat vére. Közben pedig emberi szemnek felfoghatatlan gyorsasággal inalsz a távoli erősségekbe. Minden más semmisé válik, egy álom a felébredés első pillanatában. Akkor amikor harcra kerül a sor. Monoton óraként kattog benned, hogy neked kell győznöd. Gyötrő késztetést érzel arra, hogy beleszimatolj a levegőbe és megérezd a rettegés semmihez sem hasonlítható szagát. Onnantól kezdve már tudod. Győzni fogsz, és ehhez ölnöd kell. Folyamatosan ezt harsogják neked, leginkább a tanítód. Belemászik a képedbe és arra utasít, hogy gázolj át mindenkin, különben rajtad gázolnak át. Többször is megaláz, megver, talán még meg is erőszakol. Csak azért, hogy kiverje belőled az emberség maradék szikráját is. A legrosszabb az egészben, hogy ismer téged. Minden szaros kis titkodat kileste a fejedből. A gyerekkorodról, arról mit szeretsz, mik voltak az álmaid. És a legkegyetlenebb módon fordítja ellened. A napjaid abból állnak, hogy neki próbálsz megfelelni. De őt arra kérték fel, hogy átnézzen rajtad. Lehunyt szemem előtt látom a tanítóm arcát, a férfit, aki az egyik legkegyetlenebb tag volt akit ismertem. Számára nem léteztek nők a földön, olyan szinten volt hímsovoniszta és nárcisztikus, hogy ő csak megtörni tudott, szeretni, megkegyelmezni soha. Kegyetlenség a részemről, de halálakor sírtam, de az örömtől sírtam. Magam előtt láttam az élettelen testét, én pedig vinnyogva örömtáncot lejtem a véres tetemén. Beleugrottam, hogy igyam a vérét.
A picurka emlékkép mögött újabb tör felszínre. Pandora füleibe suttogok, elvetem a kétely magját a fülében. Tökéletesen démoni a jelenet, sőt, akár még az is lehetnék. Emberi józanságát a sarokba hajította ami annak tudható be, hogy szerelmes. Éppen ezért akarja azt az utat választani ami számára a hőn áhított férfihez vezet. Talán ezért a bizonyosságért tette amit tett. Ott ültem előtte, a nő pedig nem titkolta, hogy hova sorolja be magát velem szemben. Egy leheletnyit bólintott csupán, én pedig gyorsan váltottam alakot, a karmaim pedig még gyorsabban vájtak a puha, érintetlen bőrébe. A nő felsikított, éreztem amikor végigfut a remegés a testén. Ebben az egyetlen döntésben volt az összes dühöm, és fájdalmam amit valaha nekem okoztak. Nem voltam kíméletes, kegyetlennek nevezném magam. Valahol mélyen arra vágytam, hogy Pandora rájöjjön arra, hogy amit most érzett csak a kezdet volt. A szörny ami lesz belőle, olyan ösvényekre vezeti amik még a halálnál is rosszabbak. Sutba dobhatja a szerelmet, mert eltörpülnek amellett amiket tapasztalni fog, és lesz olyan, amikor tehetetlenségében úgy érzi meg fog roppanni. Nekem egész eddigi életemben így kellett léteznem. Caius pedig csak megerősített ebben pár perccel ezelőtt. Mert sejtette ami és aki vagyok, de valahogy még mindig azt éreztem, mindezt azért hiszi mert őt szeretem. Szerintem számára nem létezett más nézőpont. Hogy talán azért volt mindez mert ilyenné váltam. Vagy mert erre teremtettek, és ilyenné formáltak. Lehetséges, hogy mindezek mögött egy sebzett kismadár vergődik. És ez a kismadár arra vár, hogy meghaljon, hogy végleg elenyésszen és átadja magát a sötétségnek. Mégis, ez a madár nem akart meghalni, volt benne remény. Pedig tudta, hogy a remény egy hazug kurva.


A hozzászólást Trixie Greer összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2018-03-25, 13:09-kor.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Nastya
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Tartózkodási hely : Guilty Pleasures, Circus
Hozzászólások száma : 39
Tollvonásainak száma : 23
Re: Roxanne (Trixie) Greer
2018-03-11, 22:14



Elfogadva!


Tisztelt Ms. Nagyon Várt Hölgyemény!

Már az előző verziót is elragadtatással olvastam, állatbeli átlényegülésed pedig nem okozott csalódást. Bizony most magam sem tudom eldönteni, hogy jót tettél-e a szőkeséggel amiért meglépted amit ő nem akart, vagy ellenkezőleg, olyan lavina indult-e el, amit már egyikőtök sem tud megállítani. Mindenesetre köszöntelek pumaként is és vértezd fel magad a karmok ellen!





Nastya


Vissza az elejére Go down
 
Roxanne (Trixie) Greer
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: Temető :: Törölt/archivált karakterek lapjai-
Ugrás: