HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  




Stars, hide your fires, Let not light see my black and deep desires.”
 
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Lépj közelebb
és ismerj meg minket


A város olyan erőket rejteget magában amit egy idő után nem titkolhat el. Az éjszaka hamar jön és nagyon lassan száll tova. Az idő nem áll meg, ám kínosan lassan telik. A jövőt nem olvashatja egyik kóbor lélek sem….St. Louisban minden és mindenki kinyitotta titkos szelencéjét és ami eddig fedve volt, hát már a múlté. A bizarr játékok és a megnyugtató tudatlanság összemosódott, és nincs többé határvonal valóság és képzelet között.



Utolsó posztok
avagy ki volt utoljára aktív


2018-10-17, 20:29
Braden Scargano
tollából született
2018-10-17, 12:55
Lucas A. Blackheat
tollából született
2018-10-17, 11:16
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-16, 18:55
Ryenne Keith
tollából született
2018-10-16, 14:40
Narui Kazuya
tollából született
2018-10-13, 22:02
Xylia Graham
tollából született
2018-10-13, 12:35
William Carxon
tollából született
2018-10-13, 09:26
Alexander
tollából született
2018-10-12, 19:56
Adriane Mendez
tollából született
2018-10-11, 11:01
Amber Hill
tollából született


Chatbox
csevegj kedvedre másokkal





Statisztika
Avagy hányan vannak az oldalon

Fajok
Egyéb alakváltók, Term.felettiek
4
2
Vérfarkasok
2 3
Vérhiénák 1 4
Vérleopárdok 2 3
Vérpumák 3 2
Vértigrisek 2 4
Vadászok és Halottkeltők 3
1
Vámpírok és halandó szolgák 6 5
Emberek 3 0
Összesen 26 24




Share | 
 Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 20
Tollvonásainak száma : 17
Play with Me! - Abel & Sera
2018-03-10, 23:51


Milyen csodálatos kis este. Sötétség, villódzó fények, testetlen lelkek, testes bűnök és vágyak kénköves tárháza, az éjszakai élet. Sokkalta jobban tetszene, ha mind e mellé félelem, elkeseredett düh és reményvesztett rémület társulna… de hát, nem lehet mindig gyereknap. Elég.. édes kis város. Édesen… nyugodt. Már-már idegesítően nyugodt. Fel nem foghatom, hogy Ő mit eszik ebben az egészben. A korral hülyeség is járna? Nincs kizárva, de azért… aggasztó, némileg. Éjszaka van, hideg sötét éjszaka, a dér csak úgy csipkedi a hajléktalanok bőrét, a gyér világítás a kihaltabb utcákon… mint egy festmény. Egy csodálatos, fagyos festmény, amit kedvem lenne meleg vérrel megkoronázni, de a kapcsolataim óvva intettek a randalírozástól. Az a gyönyörű dög háklis az övéire. Övéi… vajon az egész város az ő személyes svédasztala? Amennyiben így van… miért vannak még ennyien életben? Nem, nem, nem akarom elhinni, hogy azok a pletykák, azok az ostoba szóbeszédek akár egy fikarcnyit is hajlanak az igazságra. Az nem lehet. Akarom azt az elemi félelmet falatozni, amit az ő megjelenése, az ő létezése okoz az emberekben. Azt, mely órákkal később is szivárog ki a tetemekből, azt, melyben áztattam magam kaján vigyorral a képemen. Kell, akarom, kérem.

Csupán perceknek tűnnek az órák, míg St. Louisba érünk, a sötétített üvegű fekete limuzin dorombolva fordul be a fő útra, majd játszi könnyedséggel tesz meg még pár kilométert a célállomásig. Nem mondanám, hogy nem vagyok meglepve, de tetszik ez az elvetemült szinonima, melybe burkolózik Ő és a társasága. Elvégre, mind bábok vagyunk az „életnek” nevezett ótvar színdarab cirkuszi színpadán. Azt kell mondjam… szép húzás. Leheletnyit pikáns és elegáns is egyszerre. Na meg mókás, ahaha, ami ugyebár a cirkusz lényege. Izgatott vagyok… hosszú életem során újra érzem a pocakomban azt a lágy bizsergést, amit a várakozás kelt bennem. Bár… lehet csak a képzeletem játszik velem gunyoros tréfát. Hess mihasznák… nem érek én rá erre. Megnyalom az ajkaim szegletét, lehajtva a tükröt ellenőrzöm a füstös sminkem, a vérvörös rúzs korrigálásra kerül, miközben a mellettem ülő, dermedt kisasszonyra vetül tekintetem. Hát nem édes? Nagyon remélem, hogy az. Bitang nehéz dekoratív szüzet találni manapság, de mégis sikerült. Nem mondom, hogy nem szeretem a kihívásokat, mert akkor hazudnék, azonban ez egy igazán bosszantó kihívás volt az életem során. Nagyon remélem, hogy értékelni fogja az erőfeszítéseket, mert ha nem… nem tudom. Beletömöm a szájába? Aztán lehet tippelni, hogy mit. Ahh… de nagy a szám… valószínűleg bántani se tudnám azon szemek tulaját. Mondani azért, lehet, nemdebár? Óó, és lőn cirkusz.

Tekintetemet az épületre függesztem, a sátorszerű képződményekre, a harsány világításra. Végtére is, hol máshol rejtenéd el a lényeget, ha nem a kirakatban?  Awww, milyen bölcs, milyen okos… milyen… nyugis? Nem, nem. Ez biztosan csak… valami álca. Igen, ez lehet az. Valami sokkal nagyobbra és durvábbra készülhet, mint amit el tudok képzelni. Csak ez lehet. Megpaskolom a lány combját mellettem, és megigazítom fehér kis ruháján a piros masnit. Úgy, a nyakába, ni, mint vásári cucumalac. Pontosan annyit is ér… vagy legalábbis közel annyit. Fekete bőrnadrágomon az egyik hajszála vert tanyát, pedánsan hessegetem le onnan, hülyén néz ki a szőke csík a feketén. Szegecses tűsarkúm türelmetlen kopácsol a kocsi alját ütlegelve, parkoljunk már gyorsabban! Egy perc is kín és szenvedés most már! Jó tudom, évszázadokat vártam… de nem akarok tovább! Végre valahára megállunk, a sofőr kinyitja az ajtót, elegante kiszállok és megigazítom a fekete vászonkabátom redőit, mely alatt szemtelenül világít a piros testhez simuló topom. Azon nem olyan feltűnő, ha leeszem… halk kuncogás az elmélázásomon, majd ütemes léptekkel, ringó csípővel haladok a bejárat felé, kis bábum készségesen jön utánam. Jó, igazából nincs más választása, de ez senkit sem érdekel. A szuveníreknek amúgy sincsenek jogai.

Némi fogvillogtatás és édes mosolygás után kikötök a fogadó hallban, vagy mi ez. Ezeket a csicsás megnevezéseket sosem tudtam megjegyezni, de nem is… fontosak a számomra. Kedvtelve heveredek el a kanapén, hátradőlve, lábaimat keresztbe vetve kényelmeskedem. Oly soká… oly… várjunk csak…
- Bogárkám…
Duruzsolom hirtelen, mire csettintésem nyomán az ízlésesen becsomagolt ajándék elindul és elébe megy a város urának.
- Remélem tetszeni fog…
Suttogom magam elé a szavakat s halkan nevetek az ötleten. Vezesd ide a mamához azt a megtestesült kínt. Édes kis bábom pedig megy és teszi a dolgát, ha megtalálja a keresett személyt bárhol is, akkor kíntól és rettegéstől eltelt íriszeit reá emeli, és félrebicsaklik a feje.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-03-15, 10:02


Újabb pazar est telt el a cirkusz sátrában. Hónap végén mindig én vagyok az előadás porondmestere ami telt házat hoz. Részben mert kíváncsiak, másrészt mert mindenki szeret borzongani. Külön megkérem a jelen lévőket, a keresztek ide feleslegesek. Én nem harapok, de azok bizony tudnak égetni. It elsütök néhány szexuális vérivós poént is mert az ilyesmit igényli a egyszerű ember. Aztán indul a műsor amit én végig tömeg bűbájjal fűszerezek és konferálok. Nincs az a technika ami ilyesmi hatásokat és képeket tudna előállítani, ezt a taps általában remekül tükrözi.
Ennek viszont vége, én pedig lakosztályomba próbálnék visszajutni. Új vámpír érkezett a városba. Ereje már messziről kiszúrható volt. Érkeztét jelezte, haragudni jogom nincs, hogy pont most szándékozott elém járulni, bármivel, mit fejében forgat. Csak az ő jelenlétére koncentráltam, így meglep a fiatal lány akiből árad a rettegés. Nem tudom elsőre mire vélni. Kevinék nem szokták beengedni a VIP vendégeket míg át nem öltözök. Azok meg inkább izgatottak szoktak lenni, nem pedig ez a simogató érzés árad belőlük. Szeretném megkérdezni, hogy ki ő, miért van itt és szabaddá akarja e tenni a nyakát attól a piros szalagtól, de elfordul tőlem és elindul egy véletlen irányba. Vagyis azt hittem véletlen, de a fogadó felé megy. Egyre betegebb emberek költenek ilyesmi élményre pénzt. Ismét kizökkent a gondolat, hogy most a fogadóban nem kettesben leszünk, sőt elég komoly vendégem van. Megfogom a nőt, de akkor már nyomokat érzek valaki más keze munkájából. Nocsak... mégsem vendég. Szorításom lazul ő pedig tovább követi azt amire utasították. Vezet ahhoz aki türelmetlen.
Megérkezem, alkalomhoz csak határesetben illően. Fekete frakk, fekete inggel. Vörös nyakkendő színben passzoló dísz zsebkendővel és a cilinderemen is hasonló toll ékeskedik. Még mindig kezemben a pálca tetején fémből készült apró koponyával. Ezt a megjelenést a nézőknek szoktam szánni. Ügyet intézni szerintem több mint röhejes, de a mai este így jött össze. Megváratni talán nagyobb sértés mint öltönyre cserélni ruházatom.
A terem kellemes külsejű hölgy látványát tárja elém. Ismeretlen, csak a nevét tudom. Seraphine. Megkönnyebbülés, nem formális öltözetben látni. Ez reményt ad egy kötetlenebb társalgásra. Fene tudja, ennek ellenére meghajolok előtte és széles vigyorral üdvözlöm.
- Örvendek Seraphine. A sors fintora, de én nem tudtam készülni. Minek köszönhetem látogatásod poros kis városomban?-
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 20
Tollvonásainak száma : 17
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-03-15, 18:34


Kedvtelve, reményekkel és ábrándokkal telt, mesterségesen megrontott szívvel várakozom abban a szobában. A pillanat törtrésze alatt néztem körbe minden zugot és sarkot, de valahogy a várakozás... felőröl. Felemészt a gondolat, hogy már csak percek és másodpercek választanak el attól, hogy végre személyesen is találkozzam Vele. Tehetetlen és telhetetlen türelmetlenségem mi sem fémjelzi jobban, minthogy elébe küldtem az ízlésesen becsomagolt ajándékomat. Elvégre... illik hozni a vendéglátónak ilyesmit, még ha ő nem is tudta pontosan, mikor is érkezem. Elvégre... akadt némi bökkenő az indulás előtt, tehát nem egészen a tervezett időintervallumban sikerült érkeznem. Ohh, egyre türelmetlenebb vagyok. A bogárkámat minduntalan sürgetem, hogy szedje a kis csülkeit s aztán... az a haláli jelenés bizonyosan felém tart. Önkéntelen is rendezgetem el a ruhámat, igazítom meg a hajamat a maradék pár pillanatban. Gyere, gyere, gyere! Erre várok több száz éve.

Az ajtó kinyílik, kis bábom tipeg be rajta, majd az ajtót felfogva utat enged a város metsző tekintetű urának. Ajkaim elnyílnak... s kézfejemet tartom a szám elé. Igyekszem elfojtani a feltörni készülő kacagásom, de az arcizmaim nagyon lázadoznak ez ellen. szám szeglete rándul minduntalan össze, s talán testem is rázkódik kissé. Ajkamba kell harapnom, hogy ne röhögjek fel hangosan erre a komédiába illő szerelésre. Saját vérem fémes íze csendül fel a fejemben, miközben felállok és meghajolok a porondmesternek.
- Igen, ezt bizony érzékelem. Bár meg kell mondjam... még ez is jól áll.
Kuncogok fel egy kicsit, de aztán rendezem a vonásaimat, és csak könnyed mosoly marad arcomon. Igazából, a véráztatta szétszaggatott ing eddig a befutó, de ezt már nem kötöm az orrára. Elég, ha én tudom, mit akarok elérni. Kezemet felemelve mutatok a kis ajándékomra.
- Remélem elnyerte tetszésed... de ha mégsem, kérlek jelezd és kerítek ínyedre valót.
Míg beszélek, közelebb lépdelek hozzá, tükreim kutakodón falják vonásainak látványáét. Igen..ez a jégkék tekintet, el a halálszag.. .mind-mind arról árulkodik, hogy valóban az áll előttem, akit kerestem. Valami mégsem hagy nyugodni teljesen. Valami más, valami megváltozott. És nekem nem tetszik ez a valami.
- Nem minek, hanem kinek. Ugyanis hozzád jöttem és szándékozom is veled maradni.
Most, hogy már elég erős lettem az évszázadok alatt ahhoz, hogy a szeme elé merjek kerülni. Rengeteg vér és kínhalál tapad már a kezeimhez. Talán, ha megmutathatnám neki, esetleg még egy kicsit büszke is lenne rám. Lehetne?


Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-03-20, 11:21


Bókján elmosolyogok. Nem mert udvarias vagyok, azért felesleges. Inkább a helyzet az, ami kihozza az érzést. - Köszönöm, de ettől még mindig úgy nézek ki, mint egy régi könyvből kimászott röhejes Drakula utánzat. Ellenben veled. Jóleső érzés ha valaki önmagát mutatja, nem pedig szépen felöltözve teszi az úrilányt. Ez kimondottan jó alapja egy ismeretségnek. - Mérem végig, de csak szememmel. Vajon ki ő és mit takar ez a ruha? Mit tud és miért hozott egy megbabonázott halandót? Mintha csak megérezte volna min is töröm a fejem megkapom az egyik kérdésemre a választ. Minő meglepetés egy öntudatlan életed adni. Az ilyesmit valaha nagyon kedveltem.
- Szép leány, gondolom vérének íze is pazar. Természetesen örülök neki, nem utasítok ilyesmit vissza. Manapság az emberek érzékenyek az ilyesmire. Sok bosszúságot okozhatott behozni ideáig probléma és kényes kérdések nélkül. - Eddig csak szemeim legeltettem rajra, most meg is érintem és végigsimítom az ajándék arcának vonalát. Kár hogy öntudatlan, de ha jó a vére biztos akad itt egy hely, ahol elvegetálhat mint nassolni való.
Végül szinte minden kíváncsiságom kielégül utolsó mondatával. Ismét egy erős vámpír akar csatlakozni. A több sose rossz, de veszélyes játék, Nastya és Alex már így is tekintélyes erőt ad, ha netán ő is eskü alatt marad itt, amit a kijelentése alapján még valószínű is lehet, az már tekintélyes fegyvertényt ad kezembe. A tanács és a konkurencia, akár fenyegetésnek is veheti a gyűjtésem, de kit érdekel. Ha szerencsém van inkább személyem értékelődik fel közöttük, ami sose rossz.
- Micsoda meglepetés. Nem szokásom elutasítani egy hölgyet, pláne ha vonalai szépsége is mellette szól. Szívesen látnálak városomban, de mielőtt nagyon előre szaladnék kérlek foglalj helyet. - Karom egy szabad fotel felé mutat míg én mellette elsétálva helyet foglalok vele szembe. Az őrök tudták hogy jön, de most nincsenek jelen. Mivel nem hozott erős kíséretet, arcátlan dolog lenne jelenlétük. Egy hangos szó, vagy hívásom elérné őket, de a társaság ígéretesnek látszik. Nem a legyőzésén jár az eszem.
- Mesélj nekem magadról Seraphine. Hosszú évek alatt nem keresztezte utunk egymásét, így szeretnélek kicsit megismerni. Ki vagy, kit követsz, mik a vágyaid? Ha ténylegesen itt akarsz maradni. Tegyük mind a kettőnknek kölcsönösen hasznossá ezt az ismeretséget. - Szememben izzik a kíváncsiság. Miféle újdonságot sodort elém a sors, aki nem retten vissza az új világ tabujától, hogy régi módi udvariassággal örvendeztessen meg engem... és őket.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 20
Tollvonásainak száma : 17
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-03-21, 14:12


Rettenetesen nevetségesnek érzem, de olyan fura jelenség vibrál a fejemben, ami azt sugallja, hogy egy kicsit izgulok. Ha nem foglalná le az összes érzékem a velem szemben álló jelenés mélyreható vizsgálata, akkor bizony kétségbe vonnám az ép elmém. Minden közben pedig mégis... mintha valami kislányos rajongás pattogna az agyam legmélyén, nyüstölve és noszogatva, hogy érintsem meg, igazi-e, hogy kérjek autogramot, és fotózzam le. De kééérlek... innen már csak a második halál vihet el. Megvan, megtaláltam, ennyi év és kutatás után. Nincs az az isten, ember, vagy szörny, ami elzavarhat. A kaszás igen... de azért előtte jól megverem azt is.
- Nem volt nehezebb, mint a többit.
Vonom meg vállaimat finoman, és lelkesedéssel a szememben tekintek az előttünk álló percekre. Elnézegetem a komikus megjelenését, vigyorgó arcomra ragadt a mosoly. De legalább nem robbant ki belőlem a hangos nevetés, ez már fél siker. A ruhámra tett megjegyzés közben végigpillantok magamon is, megemelem a dzsekim szélét, majd leejtem.
- Éltemben sem kellett kényelmetlen ruhákba préselnem magam, halálom után sem látom értelmét vesződni vele.
Mosolygom neki édesen, s kedvtelve figyelem, ahogy az ajándékot nézegeti. Igyekeztem egy jó évjáratot összeszedni, és úgy ítéltem meg, hogy a szemnek is kellemes látvány talán jó dekorációs eszközt is fabrikál belőle.
- Bízom benne... mivel ajándékba hoztam, soha senki nem ért hozzá, így nem tudom bizonyosan milyen íze lesz. Az illata és a kinézete alapján választottam neked, illetve meg azért, mert szűz. Úgy hallottam, a szüzeknek selymesebb ízvilága van, de majd te megítéled.
Lépdelek közelebb és a rettegő szemekből kisimítom az egyik szőke tincsét. Egyszerűen... öröm nézi, kocsonyaként rángatózó szemgolyóját, miként is a számunkra láthatatlan félelme előtt dermed kővé. Szeretem őket ilyenkor nézni. Jólesően borzongató, megnyugtató. Én nem szoktam annyira foglalkozni az ilyenekkel, elvégre... rettegni mindenki tud, szerencsére és sokszor nem is a vérük foglalkoztat igazán, hanem az az elemi érzés, az a gerincből fakadó páni félelem, mellyel reám néznek. Az mindent megér.
- Sajnos őt túl régóta cipelem már magammal, az agya zabkása mostanra... de van játszadozásra alkalmas étek is, ha úgy kívánod.
Meg van mindenféle etnikumú, korú, színű csemege a tarsolyomban. Szó mi szó, volt időm összegyűjteni neki egy csokorra valót. a szavaira csak vigyorogva pukedlizek egyet, és elriszálom magam a fotelbe, ahol kellemesen belehuppanok és keresztbe teszem a lábaim. A kérdésére ugyan megvillan egy kicsit a tekintetem, de csak gyengén húzom el a szám.Hát persze, nem is vártam tőle, hogy felismerjen, hogy észrevegyen. Talán, jobb is így, legalábbis addig, amíg kiderítem mi folyik itt.
- Csak, ha van annyi időd, Lordom.
Kuncogok fel, majd csettintek a bábomnak, akit az ajtóban felejtettem. Most végre eláll onnan és becsukja ránk az ajtót. ezt követően Abel mellé tipeg és mellé cövekelve árasztja magából azt a jóleső, finom érzést.
- Gondolom ennyi idő alatt már kitaláltad, ki tekinthető anyámnak. Sőt, el is várom, hogy rájöjj.
Húzom össze egy kicsit a szemeimet, majd mélázva döntöm kicsit oldalra a fejem. Hol is kezdjem? Hogyan is mondjam el? Egyáltalán... elmondjam most, mennyire csodálom? Nem, talán azt nem kéne... addig nem, amíg nem tudom, mi ez a furcsaság, amit érzek.
- Nem a legnépszerűbb vérvonalam van, az igaz... de ettől nem vagyok kevesebb. A nevemet a Sárkánytól kaptam, mikor magához ölelt, azelőtt pedig nem is volt egyáltalán. Noha nem hiszem, hogy érdekelhet túlzottan a poros kis életem.
Hajtom a fejem a tenyerembe, könyököm pedig a karfán pihen. Pedig találkoztunk... évekig követtelek, és neki fel sem tűnt... Ennyire jól nem tudok sunyulni.. vagy mégis? Visszásak az érzéseim ezzel kapcsolatban. Az utolsó két kérdését egy szóval meg tudnám válaszolni, de valami azt súgja, ne tegyem. Ne így tegyem.
- Kerestem valakit, akit előtte évekig figyeltem. Ez hozott ide, ez vezetett erre. Lehet, hogy ebben a városban rátalálok.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-04-04, 09:27


- Ezt a szokásod tartsd meg kérlek. - Vigyorodok rá. Bár én nem nagyon emlékszem mit is tettem életemben. Az évszázadok csúnyán vámot szedtek ezeken az emlékeken. A tény, hogy ilyen könnyedén fogja fel a dolgot egyszerű következtetésre enged. Nem ő lesz az új illemtanár, de tanán őszinteségben számíthatok rá. Az nagy érték.
- Meglepően körültekintően választottál ajándékot. Lekötelez az igényességed. -
Nézem ahogy közelíti a lányt. Tünemény módjára bánik vele. Valahogy nem tudom lerázni az érzést, hogy az egész jelenet a múltamra emlékeztet. A gyengéd törődőnek látszó érintés, mit a rettegés fokozódása követ. Azt hiszem már a vérvonala is egyértelművé vált. A sajátom kiszúrnám, sőt tudnék róla. Nagyon mást meg nem ismerek ami így simul bele a rettegésbe.
- Nem tudom hogy örüljek vagy sajnáljam. - Gondolkodok el látványosan. -Azt hiszem jobb így. Kevesebb vele a gond, mégis akkor élvezhetem vérét amikor csak kedvet kapok rá. Esetleg ha átléptük a kötelező köröket megkóstolhatnánk együtt ezt a ritka csemegét. - Teszem fel az ajánlatot. Nem illik az ajándékot tovább adni, de meghívni az adományozót egy kóstolóra még sosem okozott senkinek sértődést.
A kislányos pukedli és a hely elfoglalása nehezíti a koncentrációt. Ilyenkor világossá válik, miért is találtuk ki az etikettet. Egy Belle már lehet hogy nem a lényeges témával foglalkozna, hanem előbb más irányú kíváncsiságát enyhítené. Ez a gondolat nem látszik rajtam másban, mint hogy végigkövettem a ringó csípőt a helyéig.
- Az ilyesmire mindig szakítok. Főleg hogy nekünk van bőven belőle. - Nevetését mosollyal viszonozom. A csettintésre pedig felfigyelek, hogy kinek szánta. Szemeim az ajándékon akadnak meg ami engedelmes szolga módjára cselekszik míg végül mellém kerül. A belőle áradó energia kényeztető. Nagyon felkészült a nő abból mit is szerethetek, vagy csak jók a megérzései. Ezzel a kérdéssel felesleges is foglalkozni, inkább hallgatom őt és élvezem az ajándék minden rezzenését.
- Tökéletes tanúbizonyságát tetted ennek az értékes vérvonalnak. A népszerűség pedig nem mindig befolyásolja az én döntéseim. Vannak akik pont ezért fogadtam be városomba, de ez korán sem jelenti, hogy egy sárkány az én mércémen kevesebbet érne. A poros kis életed nem mozgat, de már egy ideje halott vagy. Az viszont foglalkoztat. -
Az emberi múlt nekem nem számít. Azt akarom tudni hogy került egészen ide, de haladjunk szépen sorjában. Először a keresettjét kéne meglelni. Ha már úgy bizonygatta maradási vágyát, illik tenni is hogy ezt hosszabb távon is így érezze.
- Ebben szívesen segítek. Mesélj róla is. Még a végén személyesen ismerem a tagot. - Viccelődök hamis mosollyal arcomon. Érdekes nő vagy, Seraphine.
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 20
Tollvonásainak száma : 17
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-05-24, 22:04


Csillogó szemekkel figyelem holtom egyik legmeghatározóbb szereplőjét s szinte még most is alig akarom elhinni, hogy sikerült, hogy megtaláltam. Ennyi idő és erőfeszítés nem volt hiába. Már csak azon kell izgulnom, hogy maradhassak, de ahogy elnézem, az ajándékom nagyon betalált. Igaz, még a Tanácsnak is gond nélkül nekimennék, ha Ő azt óhajtja. Igazából...
- Neked mindent.  
Vigyorgom rá felszabadultan, miközben fejben agyon dicsérem magam, hogy kellőképp megfigyeltem annak idején. Igazából, ha akartam se tudtam volna mást figyelni rajta kívül. Még maga a Sárkány sem volt rám akkora hatással, mint annak idején ez a szörnyeteg. És én olyan akartam lenni, mint ő... még mindig így érzek, annak ellenére is, hogy nem értem, hova lett a kezdeti vérszomja mostanra. Felajánlására tágra nyílnak a szemeim. Együtt enni? Vele???
- Igen, igen, igen! Nem tudom visszafogni az izgatottságom, Lordommal szemben valahogy nem tudom elrejteni a valós érzéseimet, így szinte rugózva bólogatok a kanapén. Aztán észreveszem magam, köhécselek egyet.
- Khm... Igazán megtisztelő, köszönettel elfogadom.
A szám széle szinte a fülemig ér, úgy vigyorgok. Ezek mosollyá szelidülnek, ahogy eljutunk az én kis koszos élettörténetemig. Kényelmesen dőlök hátra, keresztbe teszem a lábaimat s hátradöntöm a fejem, nézem egy kicsit a plafont.
- Nem olyan érdekes az... A sárkány hurcolászott magával a világon keresztül, tanultam tőle, figyeltem a rohanó világot s az embert, ki parádés leleményességgel képes saját fajtáját pusztítani.
S mindezt vele néztem végig, az én drága Lordommal, még ha ő nem is tud róla. Valahol fáj, hogy egyszer sem vett észre, valahol meg büszke vagyok magamra, hogy rejtve tudtam maradni előtte. Bár abban nem vagyok biztos, hogy a mestere nem szúrt ki egyszer minimum. Igazából az is sanszos, hogy mindvégig tudott rólam, csak épp... nem érdekelte annyira, hogy tegyen ellenem. Na, nem mintha jelentettem volna rájuk bármi fenyegetést. Csupán... csodáltam a művüket távolról, csodáltam az az energiát, erőt és páratlan szépséget, amit végbevittek. Csodáltam azt a démont, s most itt ül előttem, álarcban. Csak az lehet. Valami nagy dologra készülhet, mi másért húzná meg magát s tagadná meg saját vérét? Ott akarok lenni, mikor megtörténik... ott akarok lenni, Vele, az oldalán. Isteni nagy muri lesz! Hangjára visszaemelem fejem s édes mosollyal ajkam szegletében pillantok fel rá. Ó ha tudnád... Felkacagok, a tincseimet a fülem mögé tűröm, miközben popsim elemelkedik a kanapéról s elé röppenek a levegőben. Lábaimat magam alá húzva, kezeimet a térdemen pihentetve lebegek az öle fölött pár centivel, miközben kissé az arcához hajolva mosolygok rá aranyszín szemeimmel.
- Sok minden lehetséges Lordom... de annak a veszedelmes bestiának még csak a hírét hallottam ezidáig. Egyelőre nem látni Őt.
Kezem önmagától emelkedik, s mutatóujjam tetejével simítok le arcáról egy képzelt hajszálat. Hol van az a veszedelem belőled...?
- Mondd csak, Abel Milai, St. Louis város nagyhatalmú ura... megengeded, hogy itt maradjak, hogy melletted legyek? Kérhetsz tőlem bármit, megölök bárkit, előkerülök neked bárhonnan is.
Kezemet levezetem a bőréről és a kis didergő ajándékomra mutatok magunk mellett, kiből édeskésen árad a rettegés.
- Rajta kívül... még 413 ajándékom van Számodra, csak arra várva, hogy igényeld őket.
Pillantok vissza rá, olyan komolyan, ahogy csak tudok, de végül reszkető szám széle megadja magát, s elmosolyodom előtte. S hogy miért pont ennyi? Ezen talán én vagyok az egyetlen aki elgondolkozott, aki gondolt rá, akinek célja volt ezzel a számmal. Számára lehet mindez csupán... értelmetlen.
Vissza az elejére Go down
avatar
V. A város ura
Abel Milai
Hello Darling, Please call me
Join date : 2016. May. 02.
Hozzászólások száma : 66
Tollvonásainak száma : 68
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-06-08, 14:32


Szelíd mosoly jelenik meg arcomon a vehemens beleegyezésbe. Igazán bájos, hogy korát meghazudtolóan tud örülni egy egyszerű vacsora meghívásnak, de ebben semmi zavaró nincs. Az tovább fokozza a mosolyom, hogy hirtelen uralkodni próbál a lendületén mikor észreveszi mit is tesz. Talán ez hal ki elsőnek a magunk fajta idősebbekből. A lelkesedés és az őszinte érzelmek. Vajon csak megjátsza, hogy különlegesnek hasson a személyisége vagy tényleg sikerült megőriznie oly hosszú időkön keresztül ezt az őszinte mosolyt? Kénytelen vagyok a másik lehetőséget is feltételezni, hisz az lenne a kézenfekvő és a megszokott. Nem pedig az aminek a hangulata még rám is szinte átragad.
Kedvem lenne most azonnal idehúzni az ajándékot és közösen vérét venne a ritka csemegének. Vajon milyen a mosolya mikor vér csöpög ajkairól? Vagy ha onnan kicsit lejjebb is csöppen mondjuk a... kicsit előre szaladtam. Mimikámon nyoma sincs gondolatom elkalandozásának, de szemem végigmérte a nőt, ami persze semmi rosszat nem jelent. Ki ne szeretné a szépet? Ismét formálisabbra véve a figurát folytatom ahol abbahagytam. Ez kicsit őt is visszavesz és mesélni kezd.
- Rövid és lényegre törő. Bár meglepően kevés... de lesz időnk beszélni róla ha itt maradsz, ha pedig tova mész, hát valahogy majd elképzelem milyen kalandokon mehettél keresztül. Fiatalon magam is kedveltem az ember önpusztító természetét és nagy örömem leltem benne. - Sokat nem osztott meg velem, de ennyi is elég. Ő se emberpárti ami egy rég elnyomott énemnek imponál nekem meg némi fejfájást okoz. Sose baj ha valaki nem kedveli az embereket, de remélem a pusztításukat csak ésszel fogja csinálni.
Ismét csak lelkesedése kerül előtérbe. El kell ismernem tudja, hogy kell felkelteni az érdeklődést. Közel lebeg és arcomba hajolva játszadozik. Úgy néz ki mégsem színész. Az egész jelenetet ruhája és vonalai teszik egzotikussá. Ritka kellemes így fogadni egy korosabb fajtársat mint, alkudozni és szövetkezni már az elején mögötte. Bár annak is megvan a varázsa, ez felüdítően töri meg a szokást.
- Valóban? - Emelem meg szemöldököm röpke pillanatra. - Miféle bestia lehet ha még te is annak nevezed. Remélem nem apám után kutakodsz. Őt is sose fogod megtalálni. - Mosolygok rá magabiztosan közel hajolva, pedig mimikám maszkja mögött mardos az undor. Az kéne még, hogy ő itt megjelenjen. Szerencsére háború mindig lesz ami jobban érdekli majd mint az én csesztetésem. Ez az egy dolog van ami megnyugtat. Háború van, volt és lesz, addig pedig ő is elvan. Még a végén elunná magát és belerángatna valamelyik melójába egy vacak kifogással. Mondjuk, hogy jajj fiam a régi idők emlékére. Nem komoly cél csak a pápa, 20 perces gyors kaland... a gondolatra is a hideg ráz, amiből az ő szavai ébresztenek fel. Hát ez... könnyen ment?
- Az erős vámpírok mindig szívesen látott vendégek, de aki maradni akar azt kötnie kell egy felém tett eskünek. Óhajtasz becsatlakozni erőm vonalába és hűséget fogadni szavamnak? - Nézek rá kissé kacéran. Ha ez az este ilyen akkor miért ne szórakozzunk? A következő ajánlatára elképedek , de ebből ismét csak szemöldököm emelkedése látszik kifele.
- Meglepően bőkezűen készültél. Ezt lényegében egy igennek veszem. - Vágom ki magam zavaromból. Ennyi ember... ha ez igaz akkor valakit nagyon keres és végtelenül elszánt. Ami mindig is igényelt erény harcosaim körében. Egy sárkánynak meg hol máshol lenne helye mint ott? Remélem ez a gyermeteg rajongása sose fog fakulni ha eddig kitartott.
Megfogom csípőjénél és lassan az ölembe húzom vendégem, jókedvűen viszonozva mosolyát.
- Akkor mit szólnál ahhoz ha most letennéd nekem az esküt és innánk rá a minőségi ajándékból? -
Vissza az elejére Go down
avatar
IV. Mestervámpír
Seraphine
Hello Darling, Please call me
Join date : 2018. Feb. 24.
Age : 1463
Tartózkodási hely : Többnyire útban
Hozzászólások száma : 20
Tollvonásainak száma : 17
Re: Play with Me! - Abel & Sera
2018-06-22, 11:58


Nem tehetek róla, egész egyszerűen nem tudok nyugton lenni a közelében. Feldereng elmémben a régmúlt gyönyörű aranykeretes kora, és nem tudok uralkodni feltörni készülő és feltörekvő örömömön. Végre itt van, végre megtaláltam, most már nem eresztem, akármi is van.
- Csak akkor megyek el innen, ha megölsz.  
Vigyorgok rá ezerwattos vigyorral, elvégre, a hóhér se visz el innen, ha Abel nem segít be neki. Mondanám, hogy igen tudom, azért vagyok itt, de talán még nem kellene felfednem, kit is keresek, ha már ennyire... furcsán viselkedik. Ki kell találnom, mi folyik a háttérben és miért van szárnyától megfosztva a halál legszebb angyala. Nem tudhatom mi jár éppen a fejében, maszkja, álcája oly tökéletes, mint ő maga. Csak én vagyok ily esetlen, ily otromba, hogy mellette nem tudok parancsolni a lelkesedésemnek. Őt csodálva, őrá várva s most itt van előttem, egy lélegzetvételnyi távolságra. Szinte elvarázsol, szinte megbabonáz a tudat, az emlék, az a gerincvelőbe hatoló reszketés, melyet a jelenléte okoz bennem. Oly sok idő telt el, és lám, a gyümölcs nem marad el.
- Mi? Dehogyis. Akit én keresek, az a legszebb, a leggyönyörűbb dög, amit valaha láttam. Nézek közben csillogó szemeimmel az övéibe, hisz közben a vérrel futtatott bestiát látom magam előtt. Őt, csillaga hajnalán, mikor a legpompásabb volt az övéiből. Újra akarom, azt akarom. Azt az erőt, azt a természetet, azt a gyilkos ösztönt, azt a kéjenc vágyat. Azt, hogy most kettőnktől üljön ki rettegés a szemgödrökbe. További szavaira újfent kitör rajtam a palástolatlan lelkesedés.
- Persze hogy, ahányszor csak akarod! Ha kell naponta, vagy óránként is megteszem.
Hogy elvetném a sulykot? Nem, nem hiszem, meg... amúgy se érdekel. Itt van és csak ez számít. Innen már nem eresztem, ha beledöglök is. Enyhe pírszerű valami suhan át az arcomon.
- Nem tudtam mi lehet a kedvenced... szóval próbáltam mindenfélét összeszedni.
Sütöm le a pilláimat, és nézem az egyik giccses gombot a jelmezén. Arra eszmélek, hogy popsim közelít az öléhez. Meglepetten nézek rá, a kaján mosolya rám ragad, ahogy huppanok a lábain, két karomat átvetem a vállai fölött, nyakára lazán kulcsolva magam s mint egy mutáns macska, dörgölöm arcom arcélének.
- Mint már korábban említettem, Lordom, Neked mindent.
Mászok vissza a nyakából s villantok rá egy őszinte, ezeregyszáz wattos vigyort.
- Mostantól felhatalmazlak, hogy parancsolj velem. Azt teszel, amit óhajtasz, és én engedelmeskedni fogok.
Suttogom izgatottan, kicsit sem palástolva örömöm ölelem magamhoz szorosan. Aztán az agyamhoz kapok, és eleresztem, várva. hogy akkor csapjunk a lecsóba.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Hello Darling, Please call me
Re: Play with Me! - Abel & Sera


Vissza az elejére Go down
 
Play with Me! - Abel & Sera
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Shining Darkness :: St. Louis - Játéktér :: A városon belül :: Vérnegyed :: Kárhozottak Cirkusza :: Fogadóterem, szalon-
Ugrás: